|
VI. évfolyam 102. (15672.) sz. |
2004. május 4., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A romániai NATO-támasz-pontokkal kapcsolatos döntés politikai jellegû, és a szövetség júniusban, Isztambulban megrendezésre kerülô csúcstalálkozóján születik meg, jelentette ki Bryan Holt alezredes, az Európai Szövetséges Erôk Fôparancsnoksága (SHAPE) Köztájékoztatási Szolgálatának képviselôje. Holt egy hétfôn, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón elmondta, az isztambuli csúcsértekezleten döntés születik a támaszpontok infrastruktúrájával és a Romániában állomásozó csapatok nagyságával kapcsolatban
Bryan Holt méltatta Románia NATO-csatlakozási erôfeszítéseit, és kifejtette, az országot geostratégiai helyzete és képességei nagy fontosságúvá teszik a NATO számára.
Az amerikai légierô alezredese és Artur Bilski lengyel tengerész alezredes egy Kolozsváron tett tájékoztató látogatás keretében ismertették a megyei hatóságokkal a NATO- tevékenység, valamint Románia NATO-tagságának elônyeit és hátrányait.
Sajtótájékoztató a megyei RMDSZ- nél
Tegnap az RMDSZ sajtótájékoztatóján ismét terítékre került Dorin Florea. Ezúttal a Belvedere lakónegyed körüli gyanús ügyletek, valamint a Salubriserv, a köztisztaság, illetve a szolgáltatás ára volt a téma azon a sajtótájékoztatón, amelyet dr. Benedek István, Törzsök Sándor, Molnár Gábor RMDSZ-tanácsosok és Brassai Zsombor ügyvezetô elnök tartott az RMDSZ megyei székházban.
Dr. Benedek István szerint gyanús manôverek történnek, ugyanis ôk a szemetesektôl tudták meg, hogy drágul a Salubriserv szolgáltatása. Ugyanakkor kiderült, hogy Dorin Florea, bár Benedek István felhívta a figyelmét, nem is akarta, hogy a köztisztasági vállalat a város tulajdonába kerüljön. Ugyancsak meglepetésként érte a tanácsot, hogy a részvények 28%-a magánkézbe került. A beruházó a tôkeemelést régi eszközökkel akarta megejteni. Mindebbe Dorin Florea "nagylelkûen" beleegyezett. Ráadásul rajtaütésszerûen háromszorosára növelik a szolgáltatás árát.
266%-kal emeli az árakat a Salubriserv
Molnár Gábor elmondta, hogy azért interpelláltak a múlt heti tanácsülésen, mert bár két évvel korábban a tanács határozata értelmében a polgármesteri hivatalnak meg kellett volna tennie a szükséges lépéseket, hogy a Salubriserv a város tulajdonába kerüljön, semmit sem tett ennek érdekében, hanem a részvények 28%- át eladták egy magánszemélynek. A város tisztasága sok kívánnivalót hagy maga után, mondta a tanácsos, nincs koherens stratégia a helyzet orvoslására.
Inkompetencia vagy rosszindulat?
Az RMDSZ megoldást is javasolt. Azt, hogy a polgármesteri hivatal az utolsó pillanatban vegye meg a részvények 70%- át. Ha nem teszi meg, és a részvényeket ugyancsak fizikai személy veszi meg, a lakosság ki lesz szolgáltatva a tulajdonos kénye-kedvének. Az RMDSZ-tanácsosok szerint Dorin Floreát nem is érdekli a dolog. Csak az a kérdés, tette hozzá Molnár Gábor, hogy inkompetenciáról vagy rosszindulatról van-e szó?
Az RMDSZ-frakció a Belvedere-terv újratárgyalását kérte
A Belvederevel kapcsolatban Törzsök Sándor elmondta, hogy a legutóbbi tanácsülésen az RMDSZ-frakció kezdeményezésére a tanács elvetette a lakónegyed tervét. Ugyanis a múlt héten határozat született a kivitelezésérôl, anélkül, hogy megnevezte volna a finanszírozási forrásokat. Az RMDSZ-frakció a terv újratárgyalását kérte, egyebek között azért, mert a tanács nem köthet szerzôdést egyetlen kivitelezôvel. A frakció szerint az anyagban nem tisztázzák az utak és a közmûvesítés finanszírozását. Az RMDSZ-tanácsosok, jelentette ki Törzsök Sándor, elfogadhatatlannak tartják az általános kivitelezô finanszírozását, illetve, hogy egyetlen kivitelezôre bízzák a teljes lakónegyed kivitelezését. Ugyanis a tanács nehezen tudja ellenôrizni és ez beláthatatlan pluszköltséget jelenthet. Emellett azt is kifogásolták, hogy jóval az értéke alatt adják el a területet (11 euró négyzetméterenként). Az RMDSZ a terület feljavítását, majd versenytárgyalás kiírását javasolta. Így a területért is jobb árat lehet kapni, és fedezni lehet a költségek egy részét, mert a helyi költségvetésbôl nehezen fizethetô ki a költség. Az RMDSZ-tanácsosok úgy vélik, jobb lenne, ha több kivitelezô végezné a munkát, mert egy ekkora munkához jó menedzsmentre és kontrollra van szükség.
A Népújság kérdésére, hogy mikor hozzák nyilvánosságra azokat a terhelô adatokat, amelyeket régebben beígértek a Dorin Florea ügyleteirôl, Brassai Zsombor ügyvezetô elnök azt válaszolta, hogy "a megfelelô pillanatban". Kérdésre válaszolva a tanácsosok kifejtették, hogy a Helyi Közszállítási Vállalatnál új igazgatótanácsra és új stratégiára van szükség, illetve, hogy újraértékelik a Siletinával kötött szerzôdést is. Az MPSZ polgármesterjelöltjének, Dónáth Adélnak a visszalépésérôl Brassai Zsombor úgy vélekedett, a "lehetô legjobb döntés volt".
Vajda György, az RMDSZ kampánymenedzsere ismertette az e heti programot: csütörtökön a lakóbizottságok képviselôivel találkoznak, hivatalos kampánynyitó május 8-án este 7-kor a Nemzeti Színházban, május 11-én rockkoncertet tartanak a várban, ahol a Bikini és a Zanzibár együttesek szórakoztatják az érdeklôdôket.
A városvezetés egyre több sürgôs tennivalóval, gonddal szembesül. Ennek kapcsán tartott tegnap sajtókonferenciát Dorin Florea polgármester.
Arról tájékoztatott, hogy a bécsi, távhôszolgáltatással foglalkozó Energiekonfort cég (amely az Energomurral közösen dolgozik majd) küldöttsége két napig Marosvásárhelyen tartózkodik és a mûszaki teendôk felmérésén dolgozik, továbbá, hogy az Egyesülés negyedben problémamentesen üzemel a melegvíz-szolgáltatás, és ezt továbbra is biztosítani tudják. Kitért arra, hogy a városnak hatékony energiatermelô-szolgáltató rendszerre van szüksége, amely során elkerülhetô a pazarlás, ezt pedig az említett osztrák cég szavatolja majd.
Mint tudjuk, az utóbbi idôben sok gondot okoznak az autóvezetôknek a torlódások. A városközpont legfontosabb útkeresztezôdésénél folyó munkálatok (az aluljáró építése) alaposan megnehezítik a forgalom lebonyolítását, ezért szükség volt a forgalom idôleges "átszervezésére", elvezetésére. Becslések szerint ez év ôszén befejezik az említett munkálatokat, és a forgalom elnyeri új, normális mûködési rendjét. A polgármester ez alkalommal felkérte az autósokat, legyenek tekintettel a kialakult helyzetre, hogy elkerülhessék az esetleges konfliktusokat.
Szó volt az utak állapotáról, a javítási munkálatok fontosságáról is. A polgármesteri hivatal egy németországi céggel állapodott meg az aszfaltgyártási és útjavítási munkálatokat illetôen, kizárólag német "recept" szerint. Rövid idôn belül elkezdôdnek az Aurel Filimon (volt Iskola), valamint a Cuza Voda utca járdafelújítási munkálatai. Az utak öntözése a nyári szezonban több jármû segítségével történik majd, a nap legkülönbözôbb szakaszaiban. Arra az újságírói kérdésre, hogy a Salubriservvel szemben miért tanúsítottak "mostoha" magatartást, a polgármester azt nyilatkozta, hogy az említett vállalat "képtelen biztosítani a város tisztaságát", az ugrásszerûen megnövekedett tarifákat pedig más megyék áraihoz viszonyítva még mindig "kedvezônek" ítélte.
Míg másutt késélre menô küzdelem zajlik egy-egy egy vezetô állás elfoglalásáért, az oktatásügyben egyre kevesebben jelentkeznek az iskolák igazgatói és aligazgatói állásainak elnyerésére.
A május 29-30-án megtartott vizsgán pedig (különösen a középiskolák esetében) a korábbinál is nehezebb volt eleget tenni azoknak a feltételeknek, amelyeket a jelöltektôl kértek. Ráadásul a középiskolák igazgatói székét megpályázók CD-lemezen kapták a tesztet, amit számítógépen kellett megoldani, az idegen nyelven megfogalmazott kérdésre pedig a szóban forgó nyelven kellett megadni a választ. Az eredmény ezek után talán nem is meglepô. A megyében meghirdetett 118 általános és középiskolai igazgatói állásra 33-an jelentkeztek, ebbôl 19-en feleltek meg minden feltételnek, és oldották meg sikeresen a feladatokat is. A vizsga megszigorítása elôtt sem volt vonzó iskolaigazgatónak lenni. Elôször is kevés pénzért sokkal többet kell dolgozni, és ráadásul nem túl látványos és hálás munkáról van szó. Egyesek szerint a vezetô funkció reggeltôl estig tartó jelen- és készenlétet, és az egyszerû pedagógusénál nagyobb felelôsséget jelent, ha eredményt is szeretne felmutatni egy igazgató. A pedagógusok zöme azonban nem vállalja sem a küzdést, sem a kiállást. Személyes találkozások során gyakran tapasztaljuk, hogy csak azzal a feltétellel válaszolnak a kényes kérdésekre, ha név szerint nem említjük, kivel beszélgettünk. Egyrészt a békesség kedvéért, hisz a tanügyben még mindig félnek a tanfelügyelôség és a kollégák részérôl érkezô támadásoktól. Sokkal kényelmesebb dolog megtartani az órákat, esetleg a különbözô tevékenységeket, aztán folytatni otthon a tanítást. Mert az alacsony pedagógusbérbôl manapság nem könnyû, vagy esetenként szinte lehetetlen eltartani egy nagyobb családot, az állás elvesztése pedig egyenesen tragikus lehet. Az igazgatók helyzetét megnehezíti az iskolákban mûködô klikkek, csoportosulások közötti állandó harc is. Ilyen helyzetben nehéz megteremteni az alkotó, építô munkához szükséges békességet vagy annak látszatát. A nemzetiségi vezetônek pedig szembe kell néznie egyes kollégák, szülôk és nemegyszer a diákok részérôl megnyilvánuló nacionalista jellegû támadásokkal is, amit nem egyszerû kezelni, de még elviselni sem. És nem utolsósorban a bizonytalansággal, mivel az állandó változások közepette kellene az állandóság látszatát megôrizni, és a szûkös lehetôségek között megtalálni az utat a fejlesztésre.
Az idôsek beleuntak, belefáradtak, a fiatalok nem tesznek eleget a folyton szigorodó feltételeknek. Marad tehát az ideiglenesség az iskolák élén, s a remény, hogy a feltételek enyhítésével az ôsszel tartandó vizsgán még néhány állás betöltetik. Sovány vigasz…
Romano Prodi szerint addig nem lehet béke a Balkánon, amíg annak országai nem lesznek az EU tagjai.
Az unió brüsszeli bizottságának elnöke a BBC tévé vasárnapi politikai magazinmûsorának nyilatkozva azt mondta: Horvátország "máris keményen és jól dolgozik" azért, hogy beléphessen az Európai Unióba. Szavai szerint utána "lépésrôl lépésre (következhetnek) mások ... de természetesen csak megfelelô idôben".
Prodi - jóllehet érdemben nem kívánt állást foglalni az EU-alkotmányról nemrégiben meghirdetett brit népszavazás kérdésében - utalt arra, hogy az esetleges elutasításnak "komoly politikai következményei lehetnek".
Jack Straw brit külügyminiszter ugyanebben a mûsorban viszont tôle szokatlan ingerültséggel utasította vissza a népszavazási kudarc lehetôségére vonatkozó kérdést, mondván: a brit sajtó folyamatosan "ezt az ôrültséget" firtatja, miközben nem tesz eleget azon kötelességének, hogy megismertesse a brit lakossággal az EU-bôvítéshez kidolgozott alkotmánytervezet tartalmát.
Straw cáfolta azt a brit lapokban rendre visszatérô értelmezést, hogy az új uniós alkotmány "szuperállammá" alakítaná az EU-t. Az uniónak az új alkotmány alapján is annyi hatalma lenne, amennyit a nemzetállamoktól kap, és nem fordítva - mondta.
A külügyminiszter elvetette azt a folyamatosan forgalomban lévô találgatást, hogy kudarc esetén Tony Blair kormányfônek távoznia kellene a hatalomból.
Az SZDSZ szorgalmazza, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) következô, június végi ülésén az EU-tagság fényében helyezzék gyökeresen új alapokra a határon túli magyarokkal történô együttmûködést.
"Új stratégiát kell kialakítani annak érdekében, hogy az EU-n belül lévô magyarországi, felvidéki, szlovéniai és burgenlandi magyarok a lehetô leghatékonyabban tudják segíteni az unión kívül maradt magyarságot" - mondta Csôzik László, a szabad demokraták ügyvivôje vasárnap Budapesten, az SZDSZ európai parlamenti választási kampányhajóján tartott sajtótájékoztatón.
Csôzik László szerint az EU intézményrendszerén keresztül jelentôs pénzösszegekkel lesz mód segíteni a határon túli magyarokat.
"A liberálisok támogatják, hogy a határon túli magyarok maguk határozhassák meg közösségi életüket, szabadon alakíthassák politikai viszonyaikat és teremthessenek saját intézményeket" - hangsúlyozta az ügyvivô.
Mint mondta, mindannyiunk elemi érdeke, hogy ne exportáljuk a határokon túlra a magyarországi politikai megosztottságot.
Rendkívül fontosnak nevezte Csôzik László, hogy a júniusi romániai önkormányzati választáson, illetve az ôszi parlamenti választáson ne osztódjon a romániai magyarság.
Az SZDSZ szerint az RMDSZ éppen azért tudott fontos eredményeket elérni a romániai közigazgatási, oktatási reformban, a gazdasági és a kulturális életben, mert egységes volt és együttmûködésre törekedett a meghatározó román demokratikus erôkkel.
Mécs Imre, az SZDSZ parlamenti képviselôje ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az aradi Szabadság-emlékmû helyreállítása sem valósulhatott volna meg a romániai magyarság egysége nélkül, és "aki megosztja ôket, óriási kárt okoz nekik".
Kiemelte: az EU-tagság "Trianon meghaladásának egyetlen eszköze".
"Eljött az idô, amikor úgy lehet a kárpát-medencei magyarság jogos nemzeti érdekeit védeni, hogy más nemzetek és népcsoportok érdekeit nem csorbítjuk, sôt elôsegítjük. Rajtunk áll, miként tudunk élni ezzel" - mondta Mécs Imre.
Mivel az Európai Unió választások elôtt áll, csökken a figyelme Románia és Bulgária integrációs törekvései iránt - vélte hétfôi vezércikkében az Adevaul.
A legtekintélyesebb román politikai napilap Egyedül Európa kapujában címû vezércikkében arra hívja fel a figyelmet: miután az Európai Unió választások elôtt áll, csökken a figyelem Románia és Bulgária integrációs törekvései iránt. Günter Verheugen, az európai bizottság bôvítési biztosa csomagol, már nincs ideje ismét megtenni az utat Bukarestig, hogy integrációs házi feladataik elvégzésére ösztökélje a románokat. Emma Nicholson bárónô, az Európai Parlament romániai jelentéstevôje - ha esetleg újraválasztják is a nyáron - nem biztos, hogy a jövôben is ezzel a területtel foglalkozik - írja az Adevaul, arra a következtetésre jutva: mostantól nem lesz senki, aki Európa felé terelgetné a román kormányt.
A lap úgy véli: a kormánypárt éppen olyan idôszakban marad magára, amikor meg kell nyernie mind a nyári helyhatósági, mind pedig az ôszi parlamenti választásokat. Mégpedig úgy, hogy Románia még mûködô piacgazdasággal sem rendelkezik, miközben ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ôszre az európai bizottság kedvezô ajánlást adjon róla a felvételhez.
Igaz ugyan - olvasható a cikkben -, hogy Románia és Bulgária uniós felvétele elsôsorban politikai döntésen múlik. Azon múlott a tíz új tagország mostani felvétele is, hiszen közülük sem mindenki teljesítette a csatlakozás követelményeit. Ez azonban nem jelenti azt - állapítja meg a lap -, hogy az EU a bôvítés következô körében szemet huny majd a romániai korrupció fölött, s hogy elnézi a gazdaság hatékonyságának hiányát.
Európa döntô tényezôinek politikai akarata ugyanis nem ellensúlyozhatja a belsô reformok hiányát - szögezi le a vezércikk szerzôje. Végsô soron bármennyi biztosítékot kapna is Bukarest Tony Blair brit miniszterelnöktôl, Jacques Chirac francia államfôtôl, Gerhard Schröder német kancellártól vagy Silvio Berlusconi olasz kormányfôtôl, Románia 2007-es EU- csatlakozôása most már nem tôlük, hanem a bukaresti kormánytól függ - állapítja meg az Adevaul.
A föld lakossága közel egyharmadának nincs sajtószabadsága - állapította meg a párizsi központú Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevû szervezet a 2003. évi jelentésében.
A sajtószabadság 14. nemzetközi napja alkalmából tették közzé a jelentést hétfôn Párizsban. Az RSF rámutat: jelenleg több mint 130 újságíró sínylôdik börtönben információ szolgáltatása miatt, és soha annyi újságírót nem öltek meg 1995 óta, mint tavaly.
2003-ban 42 újságírót gyilkoltak meg hivatása gyakorlása közben, vagy nézetei miatt. (2002- ben ez a szám 25 volt.) Tavaly 766 újságírót vettek ôrizetbe, 1466-ot támadtak meg vagy fenyegettek meg és 501 sajtóorgánumot cenzúráztak - összegzi az RSF.
A sajtószabadságot kontinensenként vizsgálva, a jelentés készítôi megállapították: 2003 "nem kedvezett a sajtószabadságnak Afrikában", ahol az újságírók "az öregedô rezsimek elnyomásának lettek áldozatai". Az amerikai földrészt ellentmondásosnak minôsítik, mert egyrészt az országok többségében általában tiszteletben tartják a sajtószabadságot, de gyakorlatilag semmibe veszik Kubában, Haitin és Kolumbiában.
Ázsiát tekintik a "tájékoztatási szakma legnagyobb börtönének", ahol a kommunista rendszerek mellett Irán és a mianmari katonai junta is megtorló intézkedéseket hoz azok ellen, akik véleményszabadságot követelnek és elítélik a zsarnokságot. Külön kiemelik, hogy Pakisztánban, Mianmarban és Nepálban rendszeresen kínozzák a letartóztatott sajtómunkásokat, Kínában pedig egyre gyakrabban támadják meg ôket. Csak Ázsiában 16 újságíró halt meg, 600-at támadás ért illetve megfenyegettek, és több mint 190 médiumot cenzúráztak.
A Közel-Keleten hiányzik a független sajtó, az újságírók igen erôs öncenzúrát gyakorolnak, továbbá "az iraki háború és az izraeli-palesztin konfliktus kemény próbát jelent az újságírók szabadsága és biztonsága szempontjából". Az európai helyzetet "kielégítônek" nevezte a szervezet, ugyanakkor hangsúlyozta: a volt szovjet blokk országaiban egyre rosszabbak az újságírók munkakörülményei a támadások, a bebörtönzések, a cenzúra miatt.
Az RSF egyúttal közzétette "a sajtószabadság ragadozóinak" listáját. Ezen a katonai diktatúrák vezetôi, köztük Pervez Musarraf pakisztáni, Than Shwe minmari elnök mellett "látszat demokratának" bélyegzik meg Vlagyimir Putyin orosz, Zin el-Abidin ben Ali tunéziai és Paul Kagamé ruandai elnököt, "önkényúrnak" Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnököt, Ali Hameneit, Irán vallási vezetôjét, Nurszultan Nazarbajev kazah, Iszlam Karimov üzbég és Leonyid Kucsma ukrán államfôt.
A sajtóellenes diktátorok közé sorolta az RSF Kim Dzsong Il észak-koreai vezetôt, Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai és Saparmurat Niyazov türkmén elnököt. A "dinoszauruszok" listájára került Moammer el-Kadhafi líbiai vezetô, Fidel Castro kubai és Robert Mugabe zimbabwei elnök.
A Magyar Polgári Szövetség Tôkés András, a megyei választmány elnökének aláírásával közleményt adott ki, amelyben "felháborodással vette tudomásul az Országos Választási Iroda ama döntését, amely formai okokra hivatkozva megfosztotta az erdélyi magyarságot a 2004. június 6-i helyhatóság választásokon a szabadon választás jogától", ugyanakkor "köszönetét fejezte ki azoknak a polgároknak, akiknek volt bátorságuk aláírásukkal támogatni az MPSZ által felkínált választás szabadságának a lehetôségét", egyben pedig "elítélte az RMDSZ vezetôinek az újdonsült diszkriminatív választási törvény kidolgozásában és elfogadásában nyújtott támogatását és cinkosságát", illetve, "hamisnak ítélte meg az RMDSZ vezetôinek a magyar egységre felszólító propagandáját", amelyet "a nemzeti érzelmekkel való visszaélésnek tekint".
A továbbiakban kijelenti: "Az egypártrendszer fennmaradásának veszélyét visszautasítva, élve a törvény adta korlátolt lehetôségekkel" az MPSZ marosvásárhelyi, valamint Maros megyei szervezete "elhatározta, hogy az alkotmányos jogaitól megfosztott Magyar Polgári Szövetség - mindenhol, ahol támogató aláírásokkal bizonyított módon igény van rá - támogatásával független jelöltek indulnak mind polgármesteri, mind tanácsosi helyek megszerzéséért, a magyarság valós képviselete érdekében".
"Az MPSZ által támogatott függetlenek:
- Marosvásárhely tanácsosjelöltjei: Ölvedi Zsolt, dr. Ráduly Levente, Kelemen Ferenc
- Maros megye tanácsosjelöltjei: Tôkés András, Kiss István, Berekméri Sándor
- Nagyernye polgármesterjelöltje: Györfi József
- Gernyeszeg polgármesterjelöltje: Berekméri Gyula
- Nyárádgálfalva polgármesterjelöltje: Szarka János
- Dózsa György polgármesterjelöltje: Virág István"
Az MPSZ "kampánytevékenysége során jóval több községben már elôzetesen megválasztott jelölteket is fog támogatni"(...). "Támogatóink az MPSZ marosvásárhelyi székházában (Kinizsi Pál u. 7.) délelôttönként 10-14 óráig, délutánonként 17-19 óráig, illetve önkénteseinknél folyamatosan fejezhetik ki aláírásukkal a választás szabadsága iránti elkötelezettségüket", olvasható egyebek mellett az MPSZ közleményében.
Ritka, de elôfordul, hogy valaki csak azért fordul bírósághoz, mert nincs jobb tennivalója. Az esetek többségében viszont az emberek célja az, hogy elnyerjék vélt vagy valós jogukat. Aki ezt érvényesíteni akarja, annak négy feltételt kell figyelemben tartania: 1. meg van gyôzôdve, hogy igaza van; 2. igazát bizonyítani tudja; 3. betartja a jogi eljárás követelményeit; 4. van rá ideje, bírja türelemmel, alkalomadtán pénzzel. Mindez azonban még nem elegendô: a véletlen össze kell hozza egy olyan bíróval, aki ismeri és be is akarja tartani a törvényeket.
Hogy valaki milyen okból ismeri és nem akarja betartani a törvényeket, azt ne firtassuk. Mert sértô lenne a bíróság tekintélyére nézve azt állítani, hogy politikai okból vagy anyagi érdekbôl (tehát megvesztegetés miatt) születnek téves, törvényellenes ítéletek. Tételezzük fel tehát a legkisebb rosszat: a tudatlanságot. Ennek a tudatlanságnak ára van, s ez az ár részben euróban fejezhetô ki (amibôl tavaly több mint 2,3 milliót fizetett Románia az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult károsultaknak), részben politikai bizonytalanságban, hiszen a hitüket (igazukat) vesztett emberek kiábrándultságukban azokat az egyszerû megoldásokat támogatják, melyek börtönbe tennének mindenkit, aki úgy néz ki, mintha bûnözô lenne.
Tévedni persze emberi dolog. De azért találták ki a többlépcsôs jogi rendszert, hogy a tévedéseket ki lehessen szûrni. Vagy mégsem? Mert a többlépcsôs jogrend arra is felhasználható, hogy az akták ne unják magukat egy fiókban, egy emeleten, esetleg egy városban vagy épületben, tehát hadd sétáljanak. Békésen a bírósághoz fordulunk, majd fellebbezünk a törvényszékre, s az nagy megelégedésünkre visszautalja az esetet a bírósághoz. Reménykedve kezdjük elölrôl, majd még vehemensebben fellebbezünk. Törvényszék jön, s már a Táblabíróságra is eljutunk, amely nagy kegyesen - visszautalja az esetet a bírósághoz. Fogcsikorgatva kezdjük elölrôl, görcsösen állítjuk igazunkat, s íme, a csoda: nyerünk! Ezúttal az ellenfél fellebbez, s ekkor jövünk rá: már öt éve pereskedünk, ennyi idô alatt nem csak a jogon tanuló diák, de már mi is kezdjük kapisgálni a dolgokat, megmosolyogjuk a kezdôk ügyetlenségét - de hol van még a jogerôs ítélet?
De lássunk néhány "mûhibát".
A felperes polgári eljárást indít, de a román nyelv ismerete hiányában fordítót kér. "Azt nem lehet", mondja a bírósági jegyzô, aki különben magyar. "De az alkotmány, meg a perrendtartási törvénykönyv?" "Ja, úgy, szóval ismeri, akkor... hát akkor lehet, de nincs tolmács." Eset halasztva, tolmács hiányában. Következô tárgyalási napon (ami azt jelenti, hogy két hónap múlva) szintén nincs tolmács, a bíró (aki különben magyar) ideges, hogy ez a négyosztályos roma nô miért is fordult bírósághoz, mit gondolnak most róla a teremben, mit szólnak a dologhoz a kollegák, ha megszólal magyarul. A kényelmetlen helyzettôl igyekszik szabadulni, s egy-kettô ítélkezik. Nem veszi észre, hogy polgári peres beadványról van szó, ô pedig azt hiszi, bûnvádi feljelentés. És mint ilyent visszautasítja. Azoknak, kik kevésbé értenek az ilyen dolgokhoz: a hölgy lázcsillapítót kért a patikában, mire azt felelték neki, hogy nem tudják kivenni a vakbelét.
Másik eset. A felperes eljárást indít egy szerzôdésre hivatkozva. Leteszi a szerzôdést, az alperes viszont szerzôdés gyanánt azt a tervezetet teszi le, melyet ô dolgozott ki, de melyben nem egyeztek meg a felek, s nem is írták alá. A bíróság ítéletében összetéveszti a szerzôdést a tervezettel...
Ezúttal egy adminisztratív eljárás. A per egy tanácsi határozatra alapul, a felperes ennek betartását követeli. A polgármester védekezése: a prefektúra szintén adminisztratív eljárásban megtámadta a tanácsi határozatot, s bár igaz, hogy az eljárást a fôispán visszavonta, de ezáltal a tanácsi határozat érvényét vesztette. A bíróság ezt az érvet elsô fokon elfogadja. A másodfokú bíróság már nem érti pontosan, mirôl is van itt szó, csak azt tudja, a kérelmet mindenáron el kell utasítani. Ennek megfelelô ítéletének indoklása: a tanácsi határozat nem támadható meg adminisztratív eljárással. Hogy nem volt megtámadva, sôt, a felperes pontosan a betartását követelte (miközben a polgármester a tanácsi határozat érvénytelenségével érvelt megtámadása miatt), valahogy nem tûnt fel.
S nem utolsósorban: büntetôperek, melyekben valamilyen oknál fogva az ügyészség úgy dönt, hogy nem indít bûnvádi eljárást. A bûntény lehet hatósági visszaéléstôl emberölésig bármi. No nem baj, ha az ügyész ilyen, hát mi majd megmutatjuk. Bíróság elé visszük az ügyet, nyílt tárgyaláson hallhassa mindenki a tanúk szájából, mi történt! Elszántságunk akkor válik elkeseredettséggé, amikor kiderül: a bíróság nem hajlandó egyetlen tanút sem kihallgatni... Melyek után jön az ítélet: a panaszos nem tudja bizonyítani az esetet. Hogy is tudná, ha nem engedik?
Ha valaki mindezeket olvasva úgy gondolja, széles körben kell a bíróságokat elkerülni, szeretném megcáfolni. Erre bizonyíték az a 2,3 millió euró...
Eddig csak célzások és utalások történtek azokra a külföldi erôkre, amelyek a romániai magyarság megosztását akarják, most a bûnösök is megneveztettek: a Fidesz és Orbán Viktor. Legalábbis ez tûnik ki Eckstein-Kovács Péter szenátor úr nyilatkozatából, gondolom, nem csak egyéni különvéleményként.
Ha az RMDSZ vezetése mindenáron ragaszkodik a kívülrôl jövô megosztás elméletéhez, nem ártana konkrét bizonyítékokkal elôrukkolnia. Másrészt szemügyre kellene venni a többi magyarországi pártot is, és nem utolsósorban érdekképviseletünk viszonyát ezekhez a politikai erôkhöz. Vezetôink, ha jól emlékszem, azt ígérték, hogy egyenlô távolságot/közelséget fognak tartani az anyaország minden parlamenti pártjával, hát ez bizony eddig nemigen sikerült. Hogy miért alakult ez így, arra talán az RMDSZ vezetése adhatna választ. Addig viszont a fent említett és ehhez hasonló nyilatkozatok a kormánypártok malmára hajtják a vizet.
Azt sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy Orbán Viktor és az általa vezetett párt igen népszerû az erdélyi magyarság körében, így az irányukba megfogalmazott vádak könnyen a visszájukra fordulhatnak. Hiányzik ez most, a választások elôtt?
Már csak azért sem érdemes a külsô ellenséges erôk teóriájával elôhozakodni, mert ezt ellenünk is felhasználták néhányszor. Épp a parlamenti képviseletünket vádolták meg azzal, hogy budapesti sugallatra cselekszik, megosztja az ország lakosságát és így tovább. Emlékszünk a mesére, miszerint 1989 decemberében Temesváron magyar, Bukarestben szovjet ügynökök mûködtek, és sok más magyarázat, mely szerint minden baj okozói a sötét külsô erôk. Ne vegyük át mások módszereit!
Térjünk csak vissza saját gondjainkhoz, hibáinkhoz, tévedéseinkhez, szálljunk le a földre és beszéljünk ezekrôl!
Például arról, hogy megosztottság van, melynek okait magunkban kell keresnünk elsôsorban, utána pedig a sajátos romániai helyzetben, ebben az "eredeti" demokráciában. Ezt kellene megbeszélni és kibeszélni, harag és részrehajlás nélkül.
Tudom, hogy választások elôtt fôleg a sikerekrôl szoktak beszélni (a Szabadság-szobor például sikertörténet), de pont az ôszinteség jegyében a kudarcokról is szólni kell. Ne a nyugati kancelláriákról ábrándozzunk, hanem arról beszéljünk, miért olyan nagy az elégedetlenség, a fásultság úgy általában az erdélyi magyarság körében, s miért a legnagyobb annak legerôsebb tömbjében, a Székelyföldön. Mielôtt arról beszélnénk, hány polgármesterünk és tanácsosunk lesz majd, nézzük meg, hogyan teljesítettek a jelenlegiek, mennyire feleltek meg az adott közösség igényeinek. A Magyar Polgári Szövetség létezését nem lehet azzal elintézni, hogy ez sértôdött és ambíciós emberek gyülekezete, az 54.000 aláírást sem lehet lesöpörni az asztalról azzal, hogy ezt megfélemlített (?!) és félrevezetett emberek tették. Valahogy le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy mi vagyunk a jók, bárki, aki ellenünk szól, az gonosz!
A romániai magyarság identitásában, nyelvében, hagyományaiban egységes, egyébként sokszínû, sokrétegû társadalom. Talán a jövôképben lehet még felfedezni közös elképzeléseket, de a hogyanról már nagyon eltérôek a vélemények. Ezt kellene megbeszélni, kibeszélni, ezért kellene szóba állni az emberekkel. A választási kampány jó alkalom lehetne erre.
A Megyei Munkaerô-elosztó és - átképzési Ügynökség az idén hét állásbörzét szervez. A soron következôt kizárólag egyetemistáknak szánták. A börzét május 7-én, pénteken 9 órától a vásárhelyi Ifjúsági Házban (N. Grigorescu utca 19. sz.) tartják.
A tegnapi sajtótájékoztatón Reghina Farcas, a megyei ügynökség igazgatója elmondta, 110 gazdasági egységgel vették fel a kapcsolatot, ebbôl kilenc jelezte részvételi szándékát. 249 munkahelyet ajánlanak: 20 pénzügyi tanácsadó (biztosítások terén), 10 életbiztosító, 5 pincér, 7 elárusító, egy titkárnô, egy építészmérnök, egy építészeti tervezômérnök, 2 hôközponttervezô, 2 báros és 200 biztosítási ügynök.
Az igazgató elmondta, hogy június elsejétôl változik a frissen végzettek alkalmazására vonatkozó törvénykezés. Ennek értelmében azok a gazdasági egységek, amelyek líceumot vagy szakiskolát frissen végzetteket alkalmaznak, egy évig az országos minimálbért kapják, míg a felsôfokú tanulmányokkal rendelkezô személyeket alkalmazók havonta egy és fél országos minimálbért kapnak egy éven keresztül az államtól támogatásként.
Az egyetemisták számára második alkalommal szervez az ügynökség állásbörzét. A tavaly 9 alkalmazó 180 állást ajánlott. 135 egyetemista jelent meg, közülük 107-et hívtak szakmai beszélgetésre. A diákok részérôl tapasztalható meglehetôsen lanyha érdeklôdést Reghina Farcas azzal magyarázta, hogy a tavalyi állásbörzét vizsgaidôszakban tartották.
Az 1780-1789. között épült református templom megérett a felújításra. Az épület egyik oldala süllyedni kezdett, a vakolat kívül-belül omladozott, a tetôzet megrongálódott, a bútorzat is régi volt - mondta Komáromi István, a gyülekezet lelkipásztora.
Az általános felújtás alkalmával a templomot aláfalazták, kívül-belül újravakolták, megjavították a tetôzetet, kicserélték a megrongált cserepeket, új csatornát szereltek. Az építési munkálatokat Csipor Antal helybéli vállalkozó végezte. Belül az orgona, a szószék és az úrasztala kivételével kicserélték a bútorzatot, a bútorok, a padok elkészítésével Deák György asztalost bízták meg. A vállalkozók a gyülekezet pótpresbiterei.
A munkálatok értéke meghaladja a 700 millió lejt, amelynek körülbelül 15 százalékát a gyülekezet állta, 60 millió lejt a polgármesteri hivatal utalt át. Hathatós segítséget nyújtottak a hollandok, a Hardenberg Romániai Bizottsága - akik egy elektromos orgonát is adományoztak a gyülekezetnek - és Veenendaal város Bethelkerk gyülekezetének ifjúsági csoportja.
A templom felújítása alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten Szász Zoltán, a Maros-Mezôségi Egyházmegye esperese végezte a liturgikus szolgálatot és Pap Géza püspök hirdetett igét. Fellépett a Sallak Attila vezette vegyes kar és az IKE-kórus. Szavalt a 82 éves Nagy Gerôné.
Rablás
Május 2-án értesítették a palotailvai rendôrséget, hogy az egyik Szalárd-völgyi hétvégi házban rablást követtek el. A régeni rendôrség operatív csoportja a helyszínen megállapította, hogy május 2-án hajnali 3 órakor három személy behatolt a hétvégi ház nyitott ajtaján, és az áldozatot, A. R. A. 18 éves régeni tanulót megfenyegették, majd eltulajdonítottak két Siemens márkájú mobiltelefont és egyéb javakat, kb. 10 millió lej értékben. Az áldozat kisebb testi sérüléseket szenvedett. A tettesek felkutatása folyamatban van.
Vasúti baleset
Május 2-án a Megyei Vasúti Rendôrséget arról értesítették, hogy Erked falu bejáratánál, Héjjasfalva községben, a vasúti sínek közelében egy mozdony elütött egy két ló húzta szekeret, amelyek megijedtek annak közeledtekor. Az ütközés következtében a szekér 150 méterre repült a baleset helyszínétôl, a lovak pedig a faluba szaladtak. A lovakat hajtó 35 éves K. V. D. görgényszentimrei erdei munkás elhunyt. A mozdony nem rongálódott meg, a forgalom zavartalanul folyt tovább. A rendôrség folytatja a baleset okának és körülményeinek kivizsgálását.
Elaludt a kormánynál
Május 2-án reggel negyed tízkor Körtvélyfáján a 21 éves radnóti B. M. fáradtság miatt elaludt az MS-03-PGK rendszámú autó kormánya mellett, és átmenve a szemközti sávra, frontálisan ütközött egy Roman márkájú, SV-23-TAD rendszámú autóbusszal, amelyet a Suceava megyei A. L. Gheorghe szabályosan vezetett. Az ütközés következtében a 65 éves, nyugdíjas M. Stefan és a 30 éves, háztartásbeli M. Sorina (mindketten radnóti lakosok), a gépkocsi utasai súlyos testi sérüléseket szenvedtek.
Éppen csak leszálltunk a vonatról. A kis faluban eltöltött háromnapos kirándulástól, bulitól fáradtan araszolunk az állomás elôtti téren, amikor fülünknek oly ismerôs hangok teszik teljessé a vonatok, autók zaját: éktelen ordítozás tör ki, és a következô pillanatban látjuk is, ahogy egy harminc körüli, csökött méretû roma személy és szintén alacsony társa igen civilizált módon fejti ki véleményét egy jóval magasabb, negyven-ötven év közötti, láthatóan részeg egyénnek, akit rögtön szíven szúr a virtus, és nekiindul a két kötekedônek. Az alacsonyak közül a hangadót is megérintik az agresszivitás belsô viharai: nadrágszíj le, aztán adjál neki! Társa öklömnyi kôvel indul magas barátunknak, aki kést ránt, neki mindkettônek, a követ markolót a szíve táján hátba is szúrja, de vagy annak vastag kabátja, vagy a kés nem létezô hegye (valami egyszerû konyhakésféle lehetett) megvédi az illetôt. A másik se rest, nadrágszíjjal képen, fejen, fülön, hátba, öv alatt, elöl, hátul, ahol éri. A késes ordít, de megy elôre, kis barátunk futni kezd, üvöltözik, hogy majd a rendôrségen, a szóvirágokat mindannyiunk ismeri, bár leírni azokat nem ildomos. Azt sem tudjuk, sírjunk, vagy nevessünk, itt késelés lesz, mégis olyan komikus az egész. A röhögés (mert röhögtünk bizony, ezen kacagni nem lehet) azonban arcunkra fagy, amikor a nadrágszíjas mini-Rambo rémületében belöki a vasúti rendôrség kapuját, mögötte emelkedik a kés - és meglátjuk a rendôrt. Aki ott áll az épület ajtaja elôtt, néz és néz, majd sztoikusokhoz méltó nyugalommal bekíséri a két bunyóst (a köves elpárolgott) az irodába. Olyan szépen végignézte az egészet, akárcsak mi. Lehet ugyan, hogy nem látta teljes pompájában a jelenetsort, az ordítozás azonban mindenképpen fülsértô volt, a népes nézôsereg is felkelthette volna a figyelmét, arról nem is beszélve, hogy e mozgásszínház a rendôrség ablaka alatt zajlott, késeléssel, pofacsapkodással együtt. És az ember elgondolkozik: ha véletlenül az egyik felettébb értelmes pont nekem jön...? És elgondolkozik azon is, hogy a rendôrségnek valahol szolgálnia és védenie kell. A kérdés pedig ott bujkál: ilyen módon kit? És mitôl? És fôleg: miért?
Az RMDSZ Maros megyei szervezete megköszöni az alábbi cégeknek és magánszemélyeknek, hogy segítséget nyújtottak az elsô marosvásárhelyi gulyásfesztivál megszervezésében és lebonyolításában. Kérjük, továbbra is maradjanak velünk a közös célok megvalósítása érdekében. Együtt Marosvásárhelyért!
Támogatóink voltak: az Eldi Pékség, COM. JANI KFT, FAREL IMPEX KFT., Magic cukrászda, Szabó Péter (Szabó COM KFT.), az EFENDI étterem munkatársai és az alábbi magánszemélyek: Dávid Csaba, Rücz Ilona, Seprôdi József, Vízi János (Romániai Magyar Gazdák), Balogh István, Orbán Sándor, Néma János, Cserei József, Barabási Ottó, Török Károly, Gyôri Gyárfás, Sárosi Ferenc, Luka Márton, Fogarasi Mihály, Balla Antal, Bereczki Ferenc, Nadasán Vasile. A zsûri tagjainak: Kolozsvári Puskás Sándornak és W. Szabó Péternek, külön köszönet Csegzi Sándornak, Szabó Edmondnak és a dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítványnak. Továbbá köszönet a megyei csendôrségnek s a versenyzô csapatoknak, akiket ezúton is meghívunk a következô rendezvényre.
Dr. Kelemen Atilla megyei elnök, Marosvásárhely polgármesterjelöltje
"Leszállt az este. Hideg volt. A szoborszabadítók "lélekmelegítôvel" ajándékozták meg a vár ôrségét: a pálinka jólesôen járja át a dermedt végtagokat (...)
Mikor kigördült az autó a vár kapuján, Matekovits Mihály mobiltelefonján felhívta a templomtoronyban várakozó harangozókat. Meg voltak állapodva a jeladásban. Méltóságteljes lassúsággal haladt a teherautó az esti Arad utcáin, a sofôr mellett Matekovits Mihály és Csergô Ervin minorita atya. A város minden magyar templomának tornyában egyszerre szólaltak meg a harangok és zúgtak, amíg "Hungária", a fenséges szépségû nôalak meg nem érkezett a rendház udvarára." - idézi Beke György a Szabadság-szobor kiszabadítása címû riportjának egy részletét a Szabadság-szobor újrafelállításának alkalmából kiadott igen szép és míves kiadvány.
Kiszabadítottuk - A Szabadság szobor története - áll a cím és alcím a belsô borítón, Hungária koszorút tartó keze alatt. A fedôlapon a hetvenkilenc év óta számûzetésben lévô, halálra ítélt szoborcsoport magasodik régi-új helyszínén, a Tûzoltó téren, a Markó Béla írta elôszót részletes és igényes történetírás követi, a világosi fegyverletételtôl az idei évi fegyvertényig - a visszaállításig. A Szepessy László szerkesztette könyv a magyar kálváriajárás apró részleteire is kitér, az elsô szerény, de szívbôl fakadó "emlékmûre", a tizenhárom ágú eperfára, majd a vesztôhelyi obeliszk felállítására, kezdeményezôkkel, szervezôkkel, gyûjtôkkel és adakozókkal, végül a szoborcsoport igen hányatott sorsát ismerhetjük meg: a kötet objektív, olvasmányos, mégis szinte száraznak tûnô tényleírásait hatásosan törik meg a szemtanúk emlékezései, az idézetek és korabeli riportok. Az objektivizmus viszont tényszerûséget, történelmi igazságot takar. Értesülhetünk az állandó próbálkozásokról, 1949-ben, 1956-ban, amikor szinte sikerült, 1968-ban, valamint Zala György alkotásának közbeni hollétérôl: elôször a víztorony melletti lovardába vitték a Kossuth-szoborral együtt. Késôbb a szobrokat az elhanyagolt UTA térre hurcolták, majd amikor ott elkezdôdött az építkezés, a várba szállították, ahol egy kazamata megközelíthetetlen sáncában helyezték el. 1989- ben, a fordulat után Viorel Ratiu polgármester látogatást tett a katonai objektum funkcióval bíró várban, de meg sem közelíthette azt a helyet, ahol a ponyvába csavart szobrokat ôrizték. Megtudhatjuk az 1999-es évi, minorita rendházba való szállítás körülményeit (amelyrôl szól az idézett riportrészlet), majd az ez évi visszaállítás csavaros elôzményeit, a munkát végzôk áldozatát, az ellenzôk sakkjátékát és így tovább, egészen napjainkig. A szoborsorsot képekben is megfogalmazók mûvei is megtalálhatóak a könyvben: negyvenoldalnyi (!) kitûnô minôségû fotó illusztrálja a bronzkálváriát: tizenkilencedik századi képeslappal indul a sor, amely olyan ritkaságszámba menô felvételeket is tartalmaz, mint a vár kazamatájának sáncában ott felejtett halottként gazban és gyomok közt hányódó istennô megrendítô (és hátborzongató) fényképe. Ami azonban ennél is megindítóbb: négy és fél oldalon, apró betûkkel szedve azon szervezetek, egyesületek, és magánszemélyek nevei, akik adakoztak és támogattak. 1890-ben 14.715 magánszemélytôl 55.694 forint gyûlt össze, amely még kiegészült a kamatokkal és a város hozzájárulásával. A végösszeg megközelítette a 98.000 forintot. 2003-ban a pénzalapok nagy része szintén közadakozásból, kulturális rendezvények bevételeibôl gyûlt össze, erdélyi és anyaországi gyûjtôakciók indultak. A magyar kormány 65 millió forintnyi támogatást hagyott jóvá, hogy újra állhasson a kivégzett vértanúk meghurcolt emlékmûve - errôl is szól a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által 2004-ben kiadott, tartalmilag, formailag, minôségileg elsôrangú kötet - a régi-új Szabadság-szobor régi-új históriája. A kötet megvásárolható Marosvásárhelyen, a Bernády Házban.
Kivételes adottságai már igen fiatalon keresett mûvésszé tették. Hihetetlenül gyors tanulási képessége, az emberi teljesítôképesség határait súroló manuális tudása, a külsô nehézségeken felülemelkedni képes zenei indíttatása és az újdonságok iránti fogékonysága révén minden körülmények között egyedi élményben részesíti közönségét. (…)
A sokféleség iránti vonzódása alkati sajátosság, ami segíti elkerülni a sikeres mûvészeket fenyegetô egyik legnagyobb veszélyt: a sablonossá válást, a beszûkülést. (…)
Mûsorainak jellegzetes eleme az improvizáció. A zongoraversenyek kadenciáit - lehetôség szerint - többnyire maga rögtönzi.
Alkotóként közelít a zenéhez, amit átiratainak sora is bizonyít. Zenekari és oratorikus mûvek egész sorát ültette át orgonára, többek között olyan mûveket, mint Liszt: Haláltánc, Les préludes, Koronázási mise; Bach: 2., 3. és 4. Brandenburgi verseny; Mahler: 1. és 8. szimfónia; Beethoven: 9. szimfónia; Franck: d-moll Szimfónia; Verdi: Requiem; Mendelssohn: Szentivánéji álom.
Különös vonzódást érez nagy feladatok és kihívások iránt, amelyek újabb energiákat szabadítanak fel alkotóereje számára. Az önálló hangversenyek mellett erre utalnak koncertsorozatai is. Számos alkalommal játszotta el Bach teljes Wohltemperiertes Klavierját, Liszt Ferenc összes orgonamûvét, Bach összes orgonamûvét, 2001- tôl kezdôdôen pedig a Zeneakadémián Liszt valamennyi zongoradarabját mûsorára tûzte egy több évig tartó sorozat keretében, mintegy 80 hangversenyen - olvassuk életrajzában.
De nem itt, hanem néhány évvel korábban indult az egész. Egy koncertmeghívás gondolata újabb és újabb zenei események visszhangjának impulzusaiból, e személyiség különleges emberi mivoltának megsejtésébôl született. S most már beszélhetek is róla, hisz immár nemcsak reménység, hanem bizonyosság, hogy május 11- én (kedden) Király Csabát hallgathatjuk a Marosvásárhelyi Zenei Napok orgonaestjén.
Igen, most beszélni kell róla. Elmondani, hogy orgonamûvészi és zongoramûvészi diplomáját a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerezte, ahol Kocsis Zoltán, Falvai Sándor valamint Gergely Ferenc voltak mesterei. Megemlíteni, hogy többek között a caligari (1996) illetve a New Orleans-i (1997) nemzetközi versenyek gyôztese. Hogy a magyarországi hangversenyeken kívül fellépett Európa szinte minden országában, de sikerrel szerepelt Japánban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Koreában, Egyiptomban és Indiában is. 2001-ben Liszt: B-A-C-H Prelúdium / fantázia és fúgáját valamint a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen variációkat rögzítô zongora-orgona CD- jével Gramofon-díjat nyert, 2003-ban pedig mûvészeti tevékenységének elismeréseként Liszt Ferenc- díjjal tüntették ki. 1995 óta a Zeneakadémián zongorát tanít, ugyanakkor a Pécsi Tudományegyetem Mûvészeti Kara Zenemûvészeti Intézetének tanszékvezetô egyetemi docense, rendszeresen tart nemzetközi kurzusokat Magyarországon, Hollandiában, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Japánban.
S bár a koncert pillanatáig már helyi vonatkozásban is lenne mit újságolni, egyelôre megállok itt. Hagyom, várom, hogy Bach, Liszt, Franck, Dupré alkotásain és a saját átiratokon keresztül megtapasztaljuk egyebek mellett, a következôket: "Király Csaba képes arra, hogy bámulatosan virtuóz megoldásaiban is megôrizze játékának magasrendû átszellemültségét."
... és az életbe belehazudunk egy kis harmóniát.
(Ady)
Kosztolányi Dezsô írja 1932. dec. 25-én a Pesti Hirlapban megjelent Szépség c. cikkében: "Boileau, aki azt hirdette, az a szép, ami igaz is, és, riadtan utasította volna vissza Baudelaire költeményét, A dög-öt, melyben a költô egy árokparton rothadó, bûzös állati hulla föloszlását írja le, aztán a szépség egébe röppen."
Íróasztalomon Kosztolányi Dezsô szóban forgó újságcikke, Baudelaire Egy dög c. költeménye, továbbá Boileau-Despréaux, Nicolas (*1636. 11. 1. - †1711. 03. 13.) francia író - Die Dichtkunst francia-német, kétnyelvû kiadása.
Napokon keresztül tûnôdtem, vajon egy magamfajta, nem irodalmár, sem mûkritikus, az utca egyszerû embere mondhat-e véleményt, annál is inkább, mivel egyik-másik ismerôsöm nem osztotta maradéktalanul kinyilvánításra szánt gondolataimat.
Kerülô úton közelítek.
*
A szépirodalom és implicite a költészet értelmének körülírására az amerikai Barrow-t idézem:
A költészet gyökerei látszólag a jó közérzet és a valahová tartozás iránti törekvésben is található, amely szóbelileg közvetíthetô vagy elbeszélés formájában valósítható meg, amelyekben a hallgatók ill. az olvasók a fôszereplôk. Az ilyen elbeszélések elveszik az ismeretlentôl való félelmet, értelmet adnak az életnek, kitolják az ismeretlen határait és fokozzák az önbizalmat, ami a világ értelemmel való felruházásakor alakul ki. Minden ismétlés fokozza a hatékonyságát, ezért a folytonosan elbeszélt dolgok lassan, de biztosan egyre jelentôsebbekké válnak.
Mindez akkor elônyös, ha a benne foglalt információ a világról igaz és hasznos. De a hamis állítások is hasznosak lehetnek, addig, ameddig nem képeznek veszélyt sem az egyénre, sem a közösségre; ugyanis ezek a téves tanok is képesek közösségi érzést és támaszt létrehozni és erôsíteni. Ezen közösségtudat fokozza a külsô nyomásokkal szembeni ellenállóképességet. Aki tudja, hogy a hôsi tetteket számon tartva azok tovább élnek és csodálattal adóznak irántuk, inkáb kész bátorságra és önfeláldozásra, jóllehet mindez ellentétes az önmegtartás életösztönével - olvasom tehát Barrownál.
Csikszentmihályi Mihály írja: "A költészet a nyelv használatának legkreatívabb formája. Mivel a vers lehetôvé teszi a tapasztalatok kondenzált és megváltoztatott formában való megôrzését, a tudat alakításának is ideális eszköze". És tovább: "a próza hasonló elônyökkel bír, annak dacára, hogy hiányzik belôle versmérték és rím, és könnyebben érthetô, de a nagy próza fajsúlya azonos a nagy költészetével." Úgy mondják, a világon a legtöbb költô Izlandon él, ahol a több hónapig tartó és véget érni nem akaró téli estéken az emberek közösségi együvé tartozásának nélkülözhetetlen kelléke a saga, a hagyományos elbeszélések, felolvasások és szavalások. A versolvasásnak különös fontosságot tulajdonít Csikszentmihályi, ugyanis: rendet teremt az egyén csapongásra hajlamos szellemi tevékenységében. És ki ne értene véle egyet: az esti meseolvasás a gyermeki szellemnek és a versolvasás az esti elalvás elôtt a felnôttnek ugyanezt a célt szolgálja - mondja Csikszentmihályi, és rosszalja, hogy a verstanulást ejtették a kötelezô tantárgyak lajstromából, amit azzal szokás indokolni, hogy nem hasznos a gyermek egyéniségének kialakításában, holott - mondja tovább - éppen az egzakt tudományok legnagyobbjai (legjelesebb fizikusok és matematikusok) mellett persze a legnagyobb zeneszerzôk és mûvészek idôskorukban is mindig örömmel szavalták az iskoláskorukban tanult verseket!
A(z izlandi hosszú és) sötét téli estéken a költészetnek az emberi szellemre gyakorolt össze- és megtartó és a közösséget erôsítô erejének igen szép elvonatkoztatása a következô versszakasz:
Te jól tudod, a költô sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytôl világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
(József Attila:
Thomas Mann üdvözlése)
A költészet a legrégibb kulturális tevékenység, az evolúció soráni haszna a kezdet kezdetétôl a közösséget összetartó erejébôl adódott, hozzájárult a veszélyhelyzetek túléléséhez azáltal, hogy képes mind alkotói, mind harci energiák felszabadítására, ill. a meglévôk fokozására. Ez tehát a biológiai haszna, amelyen kívül hozzájárult a halál elkerülhetetlensége miatt árnyékként kísérô nyomasztó hangulat feloldásához úgy és azáltal, hogy értelmet varázsolt a szürke hétköznapok kilátástalan egyhangúságába.
Azt a folyamatot, amelyen keresztül egy költeményt, ill. minden mûalkotást magunkra hatni engedünk, mûélvezetnek nevezzük. Egy mûvészi munka, legyen az szépmûvészeti vagy szépirodalmi, olyan kell legyen, hogy mûélvezetben részesítsen, vagyis a nézô vagy az olvasó annak részesévé válhasson. És ez a valaminek részesévé válásunk elengedhetetlen feltétele a mûélvezetnek! Így jön létre a véges dolog végtelen visszfénye, ami megajándékoz véges életérzésünk helyett a végtelenség, az örökkévalóság illúziójával. Így oson be a zavaró tényezôk megkeserítette mindennapi életünkbe a harmónia illúziója.
Ez a bizonyos, kellemesnek érzett és emiatt sóvárgott harmónia szépsége alapjában véve két tényezôn nyugszik: szimmetria és ritmus. Mindkettô alapvetô természeti törvény, az evolúció munkamódszerének kelléke. Így tekintve a dolgokat tehát, esztétikai érzékünk forrása a minket közvetlen körülvevô természetben lelhetô fel.
A megéneklés témája pedig a legôsibb idôktôl napjainkig a szerelmi vonzódás hôn kívánt személye, az élet és a halál ténye, a saját nemzetség és a haza oltárán hozott áldozatok apoteózisa, pontosabban: azok kivetülése a szellemiségünk síkjára. Ezen örök témák lajstroma kibôvült az utóbbi két évszázad folyamán az egyre fojtogató társadalmi igazságtalanságnak elôször csak a felpanaszolásával, majd az ellene való harci felhívással. Itt pedig József Attila költôi zsenije ellenpontozza a szocreál költôk és írók a témának alárendelt pártos szellemben írott, silány mûveit. Soha nem képezte megéneklés tárgyát azonban a vulgáris és obszcén, sem pedig az utálatot keltô vagy visszataszító, legyen az dolog, tárgy, történés, akár (élô)lény.
Mielôtt a Boileau-mûvet kezembe vettem, tisztában voltam az azóta eltelt több mint háromszáz esztendô alatti, és különösen az utóbbi ötven év kultúrtörténeti felismeréseivel, mindazzal tehát, amit a jeles francia nem ismerhetett. Hiszen a Barrowtól és a Csikszentmihályitól idézettek korunk kultúrtörténészeinek a biológia, ill. az evolúció tanaira támaszkodó felismeréseit tartalmazzák, ami teljesen új lehetôségeket nyitott meg, egyáltalán az emberi kultúra fogalmának értelmezésétôl, az általunk esztétikus, tehát szépnek tartott jellenségek hátterében meghúzódó általános érvényû természeti törvények felismeréséig. (Ilyenek: a szimmetria, a fraktálok, a káosz és a rend, a ritmus, a harmónia.)
Mindezek után kezembe vehettem Boileau híres munkáját, amelybôl érdemes néhány sort felidézni.
(Folytatjuk)
Mellékes, hogy az ember maga, aki írja e sorokat, már nemigen lehet a szerencse fia. Aki úgy ehette meg kenyere javát, hogy a lehetô világok legjobbikát hazudták neki, és egyetlen álma sem lehetett jogos, annak megkésett az elégtétel. Vagy amit éppen annak neveznek. Eléggé fura, hogy most juthattunk idáig. Tizenöt évvel ezelôtt még menthetetlen volt a helyzet. De hát nagyot fordult a világ. Most pedig hálásnak kellene lenni. Nem vagyok az. De nem is veszekszem értelmetlenül. Inkább megígérem, minden májusoknak elseje ezentúl máshogyan lesz kedves nekem.
Magyarország most örvendezik, mert eljött közénk Boldog Európa. Egyesültünk, ha minden igaz. Ôk jöttek, vagy mi mentünk, édes mindegy. Egy biztos: a magyar, mióta az eszét tudja, oda tartott; megmondta a költô is: "mindig nyugatra menj, és ne feledd soha, hogy keletrôl jöttél."
Kicsiny városom sétálóutcáján mint holmi messiást, úgy vártuk az éjfélt, amikor elkezdôdhet az, aminél jobbat remélni immár szinte lehetetlen. Csillagfordulás volt, s mi önfeledten ünnepeltük, aminek jönnie kell. Ünnepeltük magunkat, és a szerencsét, ami minden nemzetnek kijár(na). Zene harsogott, táncolt az ifjúság, s szólt, aki megtehette, hogy a karnevál az lehessen, ami. Mondanom sem kell, kinéztem magamnak az alkalmi szónokfélét, mert lelkesedése fölötte szórakoztatott. Hiszen amikor kifogyott a szóból, folyton csak ismételgette: ünnepelhetsz kedvedre magyar, európai lettél. Nyilván arra gondolhatott, hogy ma éjjel. Pedig nagyon tévedett. Mi már a honfoglalás kora óta itt vagyunk. Azon a tájon, ahol megannyi európai nép elôdei lakták; kelták, rómaiak, szarmaták, hunok, longobárdok, gepidák, avarok, szlávok; és természetesen lakunk mi, magyarok. Eltékozolt történelemmel, tele sérelmekkel és hamis illúziókkal. Mert a jóból kevés jutott nekünk. Mert soha senki nem volt kegyes hozzánk, és mi sem magunkhoz. Elbukott forradalmaink és országvesztéseink után csak ábrándozhattunk mindig. Hogy egyszer talán a jó oldalon állhatunk majd. Vigasztalódtunk, ahogy lehet.
A jó most éppen az, aki erôsebb. Amerikaiak, angolok, az egész Nyugat. Akik hagyták, hogy minket elkössenek tôlük. Akiket annyiszor vártunk. Legutóbb ötvenhatban, és nem jöttek. Most itt vannak.
Európa új arca néz ma a magyarra. S mégis zavarba ejtô egy kicsit. Van, aki csodát vár. Van, aki közömbös. És van ennél rosszabb, sajnos. Ha valaki még mindig nem tudja eldönteni, hogy érdemes vállalni a kockázatot, az áldozatot. Csakhogy ez már nem valami szerep. Lehet szokatlan, lehet felfoghatatlan, ami velünk történik, csak elfogadhatatlan nem lehet. Valahová tartozni kell mindig. Csak nem mindegy, hová. Nem másnak kell lenni. Dehogyis. Azok legyünk, akik vagyunk. Több sem, kevesebb sem. Eleink szívszorítóan mondogatták, árva magyar kalászból panaszos a kenyér. De hát legyen elég ebbôl. A magyar elhitte magáról, hogy örökkön vesztes lehet. Szintre belehabarodtunk sikertelenségeinkbe. Tudunk siránkozni, panaszkodni, sebeinket nyalogatni, mintha csak ennyi kultúránk lenne. Nagy baj (sokkal nagyobb, mint gondolnánk), hogy keveset tudunk magunkról; hogy kik vagyunk, hogy mit is akarunk valójában.
Nézzünk hát körbe a világban. Fölöslegesen szívjuk a fogunkat. Ideje van a derûnek. Görcseinknek oldódniuk kell, mert azok senkit nem érdekelnek. Bánatunknak nincs hatása. Még akkor sem, ha ez nem színlelés, mert nem az. Még akkor sem, ha azt mások okozták nekünk. Nem érezhetjük úgy, hogy megint veszíteni fogunk. A siker saját siker. Mert mások is akarják. S ez nem elhanyagolható szempont.
Fennakadhatunk azon, hogy mit ér nekünk ez az Európa, és vajon mennyi támogatást kapunk a huszonötök államközösségétôl. De minek? Aki csak ezért lépne az unióba, csalódni fog. Pénzrôl ugyan beszélhetünk akár most is, mulatozáskor, a boldogság napjaiban. Igaz, nem esne jól, ha a közös pénzeszsákba többet hordanánk, mint amennyi nekünk járna vissza. Csak éppen protekcióra ne számítsunk. Nem a segély a kecsegtetô, hanem a lehetôség, ami adva van. Ma jobb helyre nem kerülhetünk, mint a nyugalom kontinense. Ahová tartozunk. Hozzájuk, közéjük. Mert bizony ott megmérettetik az emberfia. Ne hallgassuk el, látunk majd savanyú arcokat... Február végén a The Economist újságban valaki angol azon szomorkodott, hogy 2004 az aranykor végét jelenti majd, s nem azért fanyalgott, hogy jönnek a barbárok, nem a szegénységünkre hivatkozott, hanem a terrorizmusra és a keleti maffiára. Ijesztgetik hát, akit lehet, holott a britek negyven százaléka még nem is tudja, kik vagyunk mi, akiktôl félni kellene. Közös Európában szabad a pálya, most mégis akad, aki vallja, közlekedjen csak a tôke. A munkaerô meg maradjon otthon lehetôleg. Hogy a magyar dolgos keze ne kereshessen valamivel többet valahol. Még fontolgatnak némelyek ezt, azt, idegenkednek attól, ami a közelmúltunkból rajtunk maradt, s amirôl fogalmuk nincs, hogy mi lehet. Nyilvánvaló, van valami nacionalizmus a dologban. Ott is, itt is. Tetszik, nem tetszik, óvja mindenki, ami az övé. Ami persze, nem sokat számít. Elmúlik. Gyógyítja majd az idô.
Ui. Megosztott magyar tekint most a határtalan Európára. Ki belül, ki kívül. Ki most csatlakozott, ki késôbb. És van, aki talán soha. Kegyetlen dolog, de az esély nem ugyanaz mindenkinek. Állunk hát, mert másként nem tehetünk. De ne felejtsünk! Naiv lehetek talán, akkor is hiszem és reménykedem, valahol, valakik az igazságtalanságot nem vállrándítással intézik el.
Hölgyeim és Uraim!
Gyermekkorom úgy telt el innen jó hétszáz kilométerre, a Kárpátok délkeleti csücskében, egy magyar kisvárosban, Kézdivásárhelyen, hogy sohasem jártam Magyarországon. Úgy szerettem Magyarországot, hogy sohasem láttam egy élô fûszálat, egy szélfújta ördögszekeret sem belôle. Úgy rajongtam érte, hogy nekem csak vers volt Tihany vagy az Üllôi út, és regény csupán Eger, Debrecen vagy Sopron. Úgy voltam büszke Magyarországra, hogy csak napvilágát, napmelegét, napnyugati okosságát vettem tudomásul könyvekbôl és álmokból, árnyékát pedig nem ismertem. Úgy voltam magyar, hogy azt hittem, magyarnak lenni örökös ünnep. Magyarországon mindig vasárnap van, valami olyan fehér inges fényesség, amikor mindenki magyarul beszél: a rendôr, a boltos, a vonatkalauz és a miniszter.
Igazán magyarnak lenni számunkra vágy volt, képzelet, jövô.
Ma sem tudom valójában, milyen magyarnak lenni Magyarországon, csak azt tudom, milyen fontos magyarként élni Erdélyben, milyen szép, milyen nehéz idônként, és milyen nagy felelôsség.
Nem tudhatom azt sem, mekkora öröm itt az, hogy az Európai Unió tagjává lett ez az ország.
Nekünk nagy öröm.
És nemcsak azért, mert a mi álombeli Magyarországunk eddig is csupa büszkélkedni való Nobel-díjas tudósból, aranylábú labdarúgóból és remekíróból állt, akik rég megérdemelték, hogy Európa keblére ölelje ôket, hanem végtére sokkal mindennapibb okokból is örülünk ennek a csatlakozásnak.
A határon túli magyarságnak ez ugyanis hatalmas esély. Azoknak is, gondolom, akik most szintén csatlakoznak, de azoknak is, akiknek még várniuk kell. Az is igaz, hogy ugyanakkor hatalmas próbatétel is Magyarország belépése nekünk, hiszen még évekig külön leszünk, és ezalatt továbbra is nagy lesz, sôt, valószínûleg egy idôre növekszik is a csábítás, hogy itt keressen boldogulást az erdélyi, romániai - vagy általában a határon túli - magyar. Nagy kihívás lesz ez itt is, odaát is. Néhány évig mindenképpen összehangolt stratégiára lesz szükség ahhoz, hogy a szomszédos országok magyar közösségeit szülôföldjükön segítsük munkához, megélhetéshez, méltóbb emberi léthez. Erre viszont mostantól fogva sokkal hatékonyabb eszközei lesznek Magyarországnak a politikában és a gazdaságban is.
Magyarország úgy lett az Európai Unió tagja, hogy természetesen helyben maradt. Nekünk is úgy kell bejutnunk Európába, hogy közben ne menjünk el onnan, ahol születtünk, ahol eleink is születtek, éltek és meghaltak.
Hiszen éppen a minap állítottuk köztérre ismét egyik legszebb magyar szimbólumunkat, a Szabadság- szobrot.
Aki pedig szobrokat állít vissza a helyükre, az nem mehet el onnan, annak vigyáznia kell a szobrokra. És persze, ahhoz, hogy múltját megôrizhesse, jövôt kell teremtenie magának.
Gondot is jelent tehát nekünk a következô néhány esztendô, amíg megmarad a távolság közöttünk, de ennél sokszorosan fontosabb, hogy - mint mondottam - a mi esélyeinket is megnöveli Magyarország csatlakozása.
Hiszen a magyar nemzet ma nagyobbrészt már házon belül van. Csak a kisebbik részét kell az elkövetkezô években közösen bevinnünk.
Végre megszûnhet szétdaraboltságunk, és együtt lehetünk majd mindannyian. Ebben belülrôl sokkal jobban támogathatja Magyarország a kintmaradókat, mint eddig, sokkal hathatósabban mûködhet együtt országainkkal, de magyar közösségeinkkel is. Sokkal jobban segíthet, hogy építsünk autópályát, és építsünk autonómiát is magunknak.
Az erdélyi magyarság eddig két "b" betûs fôvárosra figyelt elsôsorban: Budapestre és Bukarestre. Ezután egy harmadik "b" betûre is figyelni fog: Brüsszelre. De ezzel meggyôzôdésem szerint nem a figyelem szóródik, hanem tényleg az esélyünk növekszik. Többet segíthet ebben a virtuális Brüsszel - Budapest - Bukarest háromszögben Magyarország azzal is, hogy integrációs tapasztalatait átadja nekünk is, fiataljainkat eligazítja.
De végül is miért lesz jobb nekünk, magyaroknak, az Európai Unión belül? Én például személy szerint is alig várom, hogy eltûnjön legcsúnyább szószerkezetünk, legigazabb és legmegalázóbb nyelvi leleményünk: a határon túli magyar. Erre pedig, úgy néz ki, ma azáltal van lehetôségünk, ha mindannyian együtt leszünk egy közös Európában. Nem is lehet ma még prognózist készíteni arról, hogy milyen távlatokat nyit meg ez az együttlét az eddig szétszakított magyar nemzet számára.
Maga Európa is most keresi a válaszokat a nemzeti nyelvek, kultúrák egyenjogú társulásának kérdésére, és ehhez már nekünk is hozzá kell szólnunk, Magyarországtól is azt várjuk el, hogy minél kezdeményezôbben, minél cselekvôbben vegyen részt ebben az együttgondolkodásban.
Az Európai Unióba való belépés pillanatát természetesen meg lehet határozni: 2004. május elseje. Viszont európaiságunk, európaivá válásunk nem köthetô egyetlen dátumhoz. Nekünk a történelmünk során folyamatosan választanunk kellett Róma és Bizánc, német és török, Nyugat és Kelet között. Szent Istvántól Rákóczi Ferencig vagy Kossuth Lajosig, sôt, napjainkig ez volt a magyar dilemma. Mi végül is választottuk Európát, nem pedig beleszülettünk, ezért is éltük át másoknál fájdalmasabban az idônkénti elvesztését, és fogadtuk másoknál nagyobb örömmel talán a visszaszerzését.
Most arra támadt esélyünk, hogy ez a dilemma egyszer s mindenkorra múlttá váljék. Értelmét vesztheti itt, a Kárpát-medencében sok-sok szembenállás, népek és nemzetek, köztük magyarok és románok egymásnak feszülése, most végre feloldhatjuk a trianoni traumát, mert értelmét veszti maga Trianon is.
Nem szeretnék sem rajongónak, sem naivnak látszani, hiszen gondunk lesz elég ezután is - bizonyos értelemben talán még több is, mint eddig -, de bízom benne, hogy megszûnhet örökös kettészakítottságunk is, és végre helyére kerül közéletünkben a régi és az új, az ôsiség és a változás, a nemzeti és az európai, és rájöhetünk arra is, hogy fontos a politikai pártok szembenállása, fontos az eszmék, elvek, ideológiák, programok ütköztetése, de ettôl még egyetlen magyar nemzet, egyetlen magyar kultúra, egyetlen magyar szellemiség létezik, és ezt nem szabad, de nem is lehet kettészakítani. Nekünk, erdélyi magyaroknak szükségünk van erre a nemzeti egységre. Szükségünk van arra, hogy továbbra is büszkék lehessünk a hallgatást megtörô, a szögesdrótokat lebontó Magyarországra.
A görög mitológiában Európa története visszavezethetô a virágokat szedegetô fôníciai királylány, Europé elrablására. Azt gondolom, hogy Europé végül is mindig itt volt közöttünk, el sem rabolták, mert bújtattuk mindvégig, hamvas orcáját bekormoztuk, fekete fejkendôt kötöttünk a fejére, öregasszonynak álcáztuk az ifjú hajadont. Tudtuk, miért tesszük, hiszen hadak útja volt errefelé minden út ez idáig.
Bízom abban, hogy mégis másképpen lesz ezután, és teljes szépségében kibontakozhat nálunk is Európa. Érvényesülhetnek legfontosabb értékei: az egyéni lét tisztelete, a közösségek sokszínû együttléte, a nemzetek szabad szövetsége.
Hölgyeim és Uraim!
Áldozatokkal is jár, kompromisszumokkal is, kényszerekkel is az uniós csatlakozás, jól tudjuk ezt mi is. De - ismétlem - elônyei sokszorosan nagyobbak számunkra, mint hátrányai. Gyakorlatilag ezt az Európai Unióban való együttlétet látjuk alkalmasnak arra, hogy kisebbségi sorsunkból kisegítsen. Ahogy mondani szokás, az Európai Unióban mindannyian kisebbségben leszünk, még a nagy nemzetek sem lesznek többségben. Talán így sikerül jobban megértenie egymást minden európai közösségnek.
Végül is az európai országok az Európai Unió fokozatos megerôsítésével és kibôvítésével sem többet, sem kevesebbet nem tesznek, mint egy huszonegyedik századi választ adnak a huszadik századnak. Háborúk helyett közös gazdaság, konfrontáció helyett együttmûködés! Ez ennek a válasznak a lényege. A huszadik század volt a kérdés, tele szörnyûséggel, tele tragédiával. A huszonegyedik századnak kell lennie a megnyugtató feleletnek.
Mától fogva egy erôsebb Magyarország állhat mellettünk is, hogy együtt keressük kínzó kérdéseinkre a választ.
És bízunk abban, hogy most már többször nem kell bekormoznunk Európa arcát, és nem kell vénasszonyruhába öltöztetnünk ezt a szépséges királylányt.
Gratulálok a magyar kormányoknak, amelyek a csatlakozási folyamatot végigvitték, a magyarországi politikai pártoknak, a magyar értelmiségieknek, Magyarország népének.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Budapest, 2004. május 1.
A Continental Hotels Romania, a romániai Magyar Fôkonzulátussal együttmûködve, Magyarország EU csatlakozása alkalmával május 2-5. között az országban lévô nyolc Continental vendéglôben Magyar Konyhamûvészeti Napokat tartanak. Marosvásárhelyen vasárnap délig sikerült átrendezni a vendéglôt, ahol a magyar konyha ételeibôl és boraiból fogyaszthat, aki ide látogat, jellegzetes magyaros környezetben (edények, magyar muzsika, a pincérek öltözéke is ennek megfelelô).
Madaras Erzsébet, aki 1981-tôl szakácsnôje a vendéglônek, április 28-29-én, Nagyváradon vett részt az együttfôzôcskézési tanfolyamon, amelynek szakirányítója Kutasi András budapesti mesterszakács volt. A nyolc szakács közül csupán Madaras Erzsébet volt magyar, ezért lehetôsége volt segíteni román anyanyelvû kollégáinak. A mesterszakács elôbb elküldte a recepteket, majd a két nap alatt bemutatta az ételek elkészítésének módját. Erzsébet elmondta: sokat tanult, a magyarok többféle fûszert használnak, mint az erdélyiek, illetve a románok. Idehaza nem a pirospaprika (por) a jellemzô, hanem a paradicsompaszta az ételek készítésekor.
Varodi Ioan vendéglôfônök és Sófalvi György Zsolt elmondták, hogy a Magyar Fôkonzulátus szervezte meg a nagyváradi felkészítôt, küldte a zeneanyagot, ajánlotta a menüt és a borokat. Mi rendelhetô és fogyasztható vasárnap déltôl a Continental vendéglôben? Íme: hideg libamáj, magyaros ízelítô, magyaros gombaleves, Újházi-tyúkleves, Jókai-bableves, gulyásleves, töltött hal, fogas kárpáti módra, marhapörkölt, paprikás csirke, borjúborda jóasszony módra, delice libamáj, sertésszûz bakonyi módra, túrós, almás rétes, somlói galuska, túrótorta áfonyával. Ma este pedig, akinek kedve támad, magyar zenére táncra is perdülhet.
A nyíregyházi Jövônkért Alapítvány a fenntartója a Perspektíva Felnôttoktató Közoktatási Intézménynek, amely Magyarország négy városában végez szakmai képzést. Az intézmény százhetven szakma oktatására jogosult. Nemrég a határon túli magyarlakta vidékekre is kiterjeszkedtek, így vannak jelen a kárpátaljai Beregszászon, Erdélyben pedig Tasnádon, Szovátán, Maksán, illetve Marosvásárhelyen.
Az európai uniós gazdasági viszonyok megkövetelik, hogy egy felnôttnek legalább három-négy szakmája legyen - véli Rácz Zoltánné, az intézmény képviselôje. Míg öt-hat évvel ezelôtt Magyarországon alig tanultak a negyven év fölötti személyek, most a tíz megkérdezettbôl legalább hatan vesznek (vettek) részt valamilyen szakképzésen. Véleménye szerint Romániába is átsugárzik majd ez a folyamat.
Az intézmény kétfajta képzést nyújt hallgatóinak. Egy rövidebb idôtartamú szakmai továbbképzést, mintegy 60-100 órában, amelynek végén a hallgatók román és magyar tanúsítványt kapnak. A Maros Megyei Tanfelügyelôség folyamatosan támogatja ezeket, a bizonyítványokat jegyzi a Munkakamara. Marosvásárhelyen most végzett az elsô virágkötô csoport, amelynek harminckét hallgatója egy elôzôleg megtartott gyakorlati virágkötô vizsga után vasárnap, április 25-én írásbelizett, és a vizsga része volt egy dísznövény-felismerô próba is. A tanfolyam oktatói a helyi kertészeti egyetemek, fôiskolák tanárai közül kerültek ki, illetve érkeztek magyarországi oktatók, elôadók is. A hallgatóknak az elméleti órák mellett lehetôségük nyílt a szakma gyakorlására, virágtálakat, csokrokat, kosarakat készítettek. Többen Magyarországon gyakornokoskodtak, az intézmény segített a munkalehetôségek felkutatásában. A Perspektíva tizenöt éve partner a marosvásárhelyi Agroflorimpex Kft.-vel, amely a Maros mentén háromhektárnyi területet biztosít a szakmai képzéshez. Ezen a területen gyakorlóbázist alakítanak ki, az agrárszakmák színvonalas oktatása folyik majd itt, ültetnének dísz- és gyógynövényeket, különféle zöldségeket, gyümölcsöst, faiskolát. Sok magyar cég termékeivel támogatja az oktatást.
Májusban a Perspektíva a Sapientiával köt együttmûködési szerzôdést. Kaptak egy 800 négyzetméteres növényházat, amit az egyetem környékén helyeznének el. Az EMTE-vel közösen indítanának számítógépes tanfolyamot , ehhez az egyetem két számítógépes termet biztosít. Ugyancsak egy hónapon belül indulna egy pályázatíró tanfolyam is, amely az EU-s csatlakozási feltételek elengedhetetlen tényezôje. A Magyar Kertésztársasággal ugyancsak tizenöt éve tartják a kapcsolatot, velük közösen kezdeményezték a szôlészet, borászat, zöldség- és gyógynövénytermesztô tanfolyamot, és folytatnák a virágkötészetet is.
Léteznek hosszabb idôtartamú tanfolyamok is, amelyek három-hat hónapos oktatást jelentenek. Magyarországon ezek már elindultak, itt az elsô ugyancsak virágkötészetbôl kezdôdne, amint kigyûlt a megfelelô számú érdeklôdô. A rövid idôtartamú tanfolyamok modulárisak, ami azt jelenti, hogy a befektetett pénzt és óraszámot tovább lehet vinni a hosszabb tanfolyamokra.
A Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság számos állami támogatásra - fôleg az elsôborjas tinókra és a hat hónapos borjakra - vonatkozó kérvényt utasít vissza, ennek oka legtöbb esetben az, hogy a gazdálkodók nem ismerik kellôképpen a törvényes rendelkezéseket. A torboszlói példa kapcsán kértük Náznán Jenô mérnököt, az igazgatóság vezérigazgató-helyettesét, hogy foglalja össze az állami támogatás igénylésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókat.
Torboszlón a Kacsó testvérek, Károly és József saját gépeikkel 15 hektáron dolgoznak, 7 fejôstehenet tartanak, borjakat. Átlagosan 50 liter tejet adnak át naponta, jelenleg csökkenôben a hozam, mivel a tehenek vemhesek. Hét borjúra és két tinóra igényeltek támogatást. Két borjúra és a két tinóra igényelt támogatási kérelmüket az igazgatóság elutasította. A Kacsó testvérek panaszkodtak, hogy a faluban még vannak gazdálkodók, akik veszítettek, mert nem tudták, miként kell eljárni. Senki sem tájékoztatta ôket az újabb rendelkezésekrôl, ezért kérték a Népújság segítségét.
- Az elsôborjas tehenek esetében alapvetô feltétel, hogy az egyedeket lássák el fülszámmal, ami gyakorlatilag az eredetüket és nyilvántartásukat bizonyító igazolványuk. A fülszámot az állat születése után kell a fülre helyezni. A második alapvetô feltétel, hogy a borjadzás napjától számítva 60 napon belül az állami támogatásra vonatkozó kérést le kell tenni a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságon. Megjegyzendô, hogy a fülszámoz&aacu