Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Pénteken az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége fogadta az RMDSZ marosludasi választmányának küldöttségét. A találkozóra azért került sor, mert az április 18-i elôválasztások lebonyolítása során a szervezôk számos szabálytalanságot követtek el.

Az RMDSZ marosludasi választmányának egy héttel az elôválasztások elôtt született döntése értelmében az elôválasztásokon minden 18. életévét betöltött, választójoggal rendelkezô marosludasi állampolgár részt vehet, holott a TKT március 11- én az SZKT elôválasztási szabályzata értelmében hozott határozata szerint, az elôválasztásokon kimondottan csak RMDSZ-tagok adhatják le szavazatukat. Április 18-ra az RMDSZ választmánya jelölôközgyûlést hívott össze a helyi mûvelôdési házba, ahová az elôzô jelölôgyûlések 150 fôs átlagánál jóval többen, mintegy 400- an gyûltek be. Román nemzetiségûek is, akik nem tagjai a szövetségnek! Telt ház elôtt mutatkoztak be a jelöltek, amire a román hallgatóság nemigen volt kíváncsi, ôk beszervezetten, kimondottan azért érkeztek, hogy szavazzanak. Azonban szavazólap is csupán 150 volt elôkészítve!

Az elôválasztás eredményeként Ferenczi Levente lett a polgármesterjelölt, György Árpád ellenében. Megyei tanácsosi tisztségre Bálint Ildikót és Major Istvánt jelölték (elôbbit a megyei tanácsosi jelölôgyûlésen erôsítették meg). A városi tanács bejutó helyére Ferenczi Levente, dr. Bálint József, Fekete Kovács Levente, Vajda Erika és Tóth Sándor került. Azok a tanácsosok, akik eddig a román többségû tanácsban képviselték a magyarság érdekeit, kiesô helyre kerültek.

Azok, akik nem értettek egyet az elôválasztási szabálytalanságok sorozatával, óvást nyújtottak be a megyei RMDSZ-hez. Az Operatív Tanács megvizsgálta ezt, és olyan határozatot hozott, hogy az elôválasztásokat meg kell ismételni. A marosludasi választmány 15 tagja azonban 8 igen szavazattal arról döntött, hogy nem ismétlik meg az elôválasztásokat. Az ügyvezetô elnökség magyarázatot kért erre a döntésre.

Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöke tájékoztatott, hogy a marosludasiakkal - választmányi tagokkal, érintett jelöltekkel, panaszosokkal - folytatott pénteki kétórás beszélgetés során kiderült, hogy az elôválasztáson nem csak RMDSZ-en kívüliek, hanem 18 éven aluliak is szavaztak, a szavazókról nem volt semmilyen nyilvántartás, nem állították össze a választók névjegyzékét, a kampánystáb részérôl nem volt jelen egyetlen megfigyelô sem. Történt mindez annak ellenére, hogy Andrássy Árpád kerületi elnök - aki jelenleg Kecskeméten tartózkodik - több ízben kért tájékoztatást a szabályzati kérdések tisztázására.

- Gogyán Zoltán ügyvezetô elnök a beszélgetés során belátta, hogy sok mindenben tévedtek. Újabb döntés született: kedden 8-20 óra között a helyi RMDSZ-székházban állóurnás elôválasztást tartanak az ügyvezetô elnökség felügyelete mellett. A jelölések érvényesek, az újabb szavazás csak a rangsorolást dönti el. A ludasiak arról is beszámoltak, hogy a város magyarsága körében nagyon megromlott a hangulat, amiért Andrássyt okolják - mondta az ügyvezetô elnök.

A kormánynak, valamint a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak nem áll szándékában betiltani az egyéni hôközpontokat, ezeket a törvényes elôírások betartása mellett a továbbiakban is használni lehet, jelentette ki a prefektusokkal folytatott távértekezleten Gabriel Oprea közigazgatásért felelôs tárca nélküli miniszter.

Oprea szerint a Közigazgatási és Belügyminisztérium által a központi távhôszolgáltatás felújítása érdekében kidolgozott stratégia európai színvonalra kívánja emelni a rendszert, amely jelenleg mintegy 1,8 millió lakást szolgál ki. Ezt a stratégiát román szakértôk mellett olyan külföldi szakemberek dolgozták ki, akik többek között a németországi távhôszolgáltatási rendszer felújításával is foglalkoztak.

Gabriel Oprea úgy véli, a tervet a lakosok biztonsága, és nem jogaik korlátozása érdekében dolgozták ki. - Több mint egymillió egyéni hôközpont található Romániában. Ezek közül számos berendezés nem felel meg a mûszaki elvárásoknak, mivel sokan lehetôségeikhez mérten szerelték be ôket. A gyenge minôségû hôközpontok jelentette kockázat joggal aggaszt valamennyiünket, hiszen nem alhatunk nyugodtan azzal a gondolattal, hogy a szomszédban egy bomba ketyeg - fogalmazott Oprea.

Aktuális

Tegnap samponnal mosták Marosvásárhely fôterét. Szerény ismereteink szerint a "hedden solder" akcióra akár négy évvel ezelôtt is sor kerülhetett volna, ha a polgármesteri hivatal a köztisztasági vállalattól megrendeli és ki is fizeti ezt a szolgáltatást. A Salubriservnek azonban éveken át a nagyböjt jutott, mivel RMDSZ-közeli cégként elkönyvelve - finoman fogalmazva - nem kedvelte ôket a polgármester. Miután egy magyarországi cég privatizációs szándékát sikerült megtorpedóznia, a köztisztaságiak kénytelenek voltak bérelni az említett cég hat gépét és több száz konténerét meg kukáját. A Salubriservtôl pedig, hogy "dögöljön a szomszéd macskája", kevés pénzért kevés szolgáltatást rendelt a polgármesteri hivatal. Míg korábban minden utcát kisebb-nagyobb idôközönként megsepertek, amióta Dorin Florea áll a város élén, a mellékutcákról teljesen megfeledkeztek. Hogy az ottlakók is ugyanolyan adófizetô polgárok, ki törôdik azzal, a lényeg az, ami szembetûnô, a többi pedig hadd mocskosodjon évszámra, fôleg miután a gázvállalat úgy állította vissza némely utcában az aszfaltot, hogy azóta is kavicsokkal van tele az úttest.

Hogy idôközben a tanács olyan határozatot hozott, amelynek értelmében a város átveszi a köztisztasági vállalatot? Dorin Floreát ez is hidegen hagyta, akárcsak a prefektus felszólítása, ami nem akadályozza meg a kormánypárt megyei szervezetét abban, hogy továbbra is ôt támogassa. Mivel a szendergésükbôl idônként felébredô tanácsosok és alpolgármesterek sem léptek fel kellô határozottsággal, a Transilvania Befektetési Társaság tulajdonában levô részvények, ahogy a csütörtöki tanácsülésen elhangzott, végül is a polgármesterhez közel álló Sorin Terbea tulajdonába kerültek, akinek ezáltal megnyílt a lehetôsége a többségi részvénycsomag megszerzésére is. Ha a tanács az utolsó percben sem lép közbe, akkor az APAPS tulajdonában levô 72,3 százalékos csomagot is eladják, amire minden esély megvan, hisz a vagyonügynökséghez címzett legutolsó szándéklevelében valójában ezt szorgalmazza a polgármester. Érdekes fejlemény, hogy amióta megváltozott a "rész-vények fekvése", a hivatal a háromszorosára emelte azt az összeget, amit a Salubriservnek fog fizetni a város. Így már nem gond samponban fürdetni a központot. De hiába lett tegnap narancsillatú a fôtér, ez nem semlegesíti azt a tényt, hogy valami bûzlik a köztisztasági vállalat privatizációja körül is.

Párbeszéd a jövôért

Tegnap délelôtt a Szövetségi Elnöki Hivatalban találkozott Markó Béla szövetségi elnök a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetôivel, majd a Bolyai Társaság képviselôivel folytatott megbeszélést. A találkozók a két hete beindult konzultáció-sorozat részét képezték, amelyeket az RMDSZ kezdeményezett a civil szervezetek, az egyházak, valamint az RMDSZ-platformok képviselôivel.

A Bolyai Társasággal az oktatás helyzetérôl tanácskoztak, az RMKDM vezetôivel politikai kérdésekrôl folytattak megbeszélést.

A megbeszéléseket követôen Markó Béla szövetségi elnök és Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke foglalta össze a tanácskozás lényegét.

Markó Béla kiemelte, hogy az RMKDM az RMDSZ rendkívül erôs platformja, és ideológiai szempontból is fontos vonalat képvisel. Nem véletlen, hogy együtt tagjai az Európai Néppártnak (EPP). A szoros együttmûködés egyik iránya, hogy az RMKDM kezdettôl fogva jelen volt az európai kereszténydemokrácia különbözô fórumain. Fontos munka, mert be kell mutatni a romániai magyarság céljait, törekvéseit az európai fórumokon, tette hozzá, majd megköszönte az RMKDM támogatását.

A következô hetekben részt vesznek az EPP regionális és helyi autonómiákról szóló konferenciáján, a nyáron Fugyivásárhelyen tartanak kereszténydemokrata konferenciát, szeptemberben Marosvásárhelyen és Kolozsváron látják vendégül az EPP vezetôit.

Kelemen Kálmán örömének adott hangot, hogy részletesen beszélhettek a gondjaikról, illetve az idôszerû kérdésekrôl. Az RMKDM elnöke legfontosabb célnak a helyi és a parlamenti törvényhozásba való bejutást nevezte. Mint mondta, hangsúlyt kapott az is, hogy nemcsak Vásárhelyen, de országos viszonylatban is építsenek ki olyan központokat, ahol az elméleti tevékenység és a gyakorlati munka összekapcsolásával eredményesebbé tehetik a munkát. Fontos eseménynek nevezte a szeptemberi EPP-látogatást - amelyen Wilfried Martens elnök is részt vesz -, mert lehetôvé teszi, hogy a romániai valóságot és az RMDSZ munkáját a helyszínen ismerhessék meg. Mint mondta, a rendezvényeken és fórumokon kívánják elhárítani az RMDSZ ellen irányuló rosszindulatú támadásokat.

A találkozón a két elnök mellett részt vett Szepessy László, az EH igazgatója, Bartunek István, Darvas Kozma József, Sikó József, Darvas Ignác, Náznán Jenô, Leon Ferenc.

Kincses Elôd szerint

Tegnap sajtótájékoztatón ismertette dr. Kincses Elôd ügyvéd, hogy alkotmányjogi kifogást nyújtott be a helyhatósági választási törvénnyel kapcsolatban. Az ügyvéd ugyanakkor törvénytelennek nevezte a Központi Választási Iroda összetételét.

Kincses Elôd alkotmányjogi kifogást nyújtott be a helyhatósági választási törvénnyel kapcsolatban, amelynek felterjesztésérôl május 13- án dönt a fôváros 5. kerületi bírósága. Az ügyvéd a gondolat szabadságára, a politikai pluralizmusra, a törvény elôtti egyenlôségre vonatkozó alkotmányos rendelkezések sérülésével indokolja eljárását, és reméli, még az ôszi választások elôtt megszületik a döntés.

Bár az alkotmányjogi kifogás a helyi választási törvényre vonatkozik, hiszen a parlamenti választásokra vonatkozó jogszabály még nem született meg, úgyhogy utóbbihoz gyakorlatilag semmi köze, kérdésünkre az ügyvéd kifejtette:

- Nyilvánvaló, hogy ugyanilyen jellegû törvényt hoznának a parlamenti választásokra is, mert akkor pláne, hogy sokkal nagyobb érdeke fûzôdik a román hatalomnak és az RMDSZ-nek ahhoz, hogy megakadályozza egy alternatív magyar szervezetnek a választásokon való indulását. Mellesleg az is teljesen elképesztô, hogy a román választási törvény értelmében a Központi Választási Bizottságban 7 bíró és 12 párt dönt arról, hogy beengedik-e a konkurenciát vagy sem.

A sajtótájékoztató további részében Kincses az MPSZ által benyújtott beadványra tért ki, amelyben a Központi Választási Iroda (KVI) döntését kifogásolják.

Ma (tegnap - szerk. megj.) a Legfelsô Ítélôtáblánál újabb perre kerül sor, ahol javaslatomra az MPSZ felveti a KVI törvénytelen összetételének a kérdését. Erre a Cotidianul címû napilap hívta fel a figyelmemet, ti. az Állandó Választási Hatóság elnöke kötelezô módon a KVI tagja kell legyen, és ez az elnök nemhogy nincs benne a KVI-ben, de még csak meg sem választotta a parlament - jelentette ki az ügyvéd. Kincses szerint ez azt jelenti, hogy a KVI minden döntése semmis, tehát az MPSZ indulását elutasító döntését is hatályon kívül kellene helyezni, ami azt a lehetôséget is magában foglalná, hogy az MPSZ javítson a listákon és úgy nyújtsa be a május 8-i határidôig.

(MTI) Az Európai Unióhoz most csatlakozó országokban sokszor fantasztikus történetek keringenek az EU- ról: olyan történetek, amelyeknek semmi közük a valósághoz.

E legendáknak közös jellemzôje, hogy az EU-t irányító bürokrácia teljesen megbolondult, s mindenbe beleüti az orrát. Így például elôírta, hogy a disznóknak az Európai Unióban játékokat kell adni, nehogy "unatkozzanak", hogy a görbe uborkákat nem lehet piacra dobni, mert nem teljesítik a szabványokat, vagy hogy - mint azt Magyarországon még mindig sokan hiszik - tilos lesz a házi disznóvágás. S hiába a helyi hatóságok, no meg az EU illetékes szerveinek felvilágosító munkája, ezekkel a tévhitekkel nehéz harcba szállni, különösen, mert idônként a szenzációhajhász média is erôsíti hatásukat állítólagos "leleplezéseivel".

Erre jó példa, hogy tavaly a legnagyobb cseh kereskedelmi televízió, a Nova TV külön riportot szentelt annak a brüsszeli "rendeletnek", amely szerint a disznóólakba játékokat kell tenni. Az ügy olyan hullámokat kavart, hogy az EU prágai képviselete hivatalos cáfolatra kényszerült, leszögezve: errôl szó sincs, az EU mindössze az állattartás minimális higiéniai követelményeit szabta meg. A Kelet-Közép-Európában terjedô rémhírek egyébként sokszor a nyugati média már rég lejárt "lemezeit" elevenítik fel: például az az állítás, hogy az uborkának teljesen egyenesnek kell lennie, a brit bulvárlap, az élesen EU-ellenes The Sun 1998 tavaszi, azóta már számtalanszor cáfolt "leleplezése" volt.

A dolgok helyretételére az Európai Bizottság nemrégiben külön közleményt adott ki, kijavítva néhány közkeletû tévképzetet: leszögezte például, hogy a tagállamok engedélyezhetik a disznók, csirkék, nyulak, kecskék házi vágását, ha ezen állatok húsa kizárólag tulajdonosaik házi fogyasztására szolgál. S az a cseh félelem sem igaz, miszerint a krémes süteményeket higiéniai okokból ezentúl még a cukrászdákban is csak becsomagolva lehet tartani...

Kétségtelen, hogy az európai szabályozás idônként valóban túl bürokratikus, de ezek a legendák annyira eltúlozzák a valóságot, hogy az már teljesen abszurddá válik. Mindennek oka, hogy - mint egy francia szakértô nyilatkozta - az emberek félnek a változástól, identitásuk elvesztésétôl. Régebben az arisztokratákat, majd a tôkéseket utálják, most pedig a technokratákon a sor, úgy vélve, hogy ezek nem ismerik a hétköznapi emberek gondjait, de mégis döntenek a nevükben. Egyébként az újonnan csatlakozó országokban sajátos egybeesés látható: az elôbbi tévhitek terjesztôi gyakran szilárdan hisznek egy másik legendában is, méghozzá abban, hogy a bôvítés legfôbb célja Kelet-Európa gyarmatosítása a multik még nagyobb hasznára.

Tisztelendô testvéreim!

A Gondviselô Isten bölcs döntése az élet továbbadását a szülôkre bízta. Ezáltal a szülôk a Teremtô Isten munkatársaivá válnak, amikor új életet nemzenek.

Isten legnagyobb ajándéka családjaink számára a gyermek. A keresztség szentsége révén minden újszülött egyházunk élô tagjává válik. A keresztséggel közösségünkbe befogadott gyermekekért valamennyien felelôsséggel tartozunk. Elsôsorban a szülôk és keresztszülôk hivatottak e nemes feladat teljesítésére, de krisztusi küldetésünk alapján mindannyian felelôsséget kell vállaljunk minden megkereszteltért. Különösen áll ez a felelôsség a szülôk halála, betegsége vagy nem utolsósorban közömbössége folytán.

Életre ítélt gyermekek, akik nagy számban élnek Erdély-szerte - nem lehetnek közömbösek számunkra. Holnap és holnapután ôk is egyházunk és népünk meghatározó alkotói lesznek. Nem mindegy, hogyan nônek fel és milyen nevelést kapnak.

Erre a nemes feladatra vállalkozott fr. Böjte Csaba OFM-atya, aki összegyûjtötte és nagy áldozatok árán munkatársaival eredményesen nevelte ezeket a gyermekeket. Fôegyházmegyénkben létrehoztak néhány gyermekvédelmi központot Déván, Szászvároson, Csíkszépvízen, Marosvásárhelyen, Szászrégenben és Vicén, ahol az elmúlt közel másfél évtizedben több száz gyermeket fogadtak be, gondoztak és neveltek Isten nevében.

Gyermekvédelmi központjaink közül a legfiatalabb a szovátai Szent József Központ, amelynek átalakítási munkálatait most végezték. Tervbe vették, hogy az ôsztôl 10 családi lakrészben 80-100 bajbajutott székely gyermeknek biztosítanak ingyenes otthont és keresztény nevelést. Ez a most alakuló központ nagypéntekre virradólag nagyrészt a tûz martalékává vált. A létesítmény megálmodói nem mondtak le tervükrôl, és a megkezdett munkát szeretnék tovább folytatni és befejezni. Célkitûzésüket magáévá tette az anyaország. Nagyméretû gyûjtést kezdeményeztek a Szent István-bazilikától a legkisebb plébániáig. Méltó, hogy ebbôl az értünk vállalt gyûjtési akcióból mi is részt vállaljunk és a magunk áldozatával támogassuk e kezdeményezést.

Erre a célra 2004. május 2-án adhatják át adományaikat a szentmiséket követô gyûjtés keretében.

Szeretettel kérem tisztelendô paptestvéreinket és híveinket, hogy imádsággal és pénzbeli adományaikkal segítsenek a szovátai Szent József Központ újjáépítésében.

Imáikért és pénzbeli adományaikért ezúton is ôszinte köszönetet mondok és viszonzásul szeretettel küldöm fôpásztori áldásomat.

Az 1990-ben tömegesen alakult forradalmárszervezetekbôl létrehozott "1989. Decemberi Forradalmárok Kollégiuma" 2004. április 28-án Bukarestben tartott rendkívüli ülésén állást foglalt a Freedom House alapítványnak az 1989 decemberi forradalmat lejárató kampánya ellen.

"Úgy véljük, hogy az illetô alapítvány figyelmen kívül hagyja Románia Alkotmánya 1-es cikkelyének 3. bekezdését, mely szerint a román nép referendumban fejezte ki véleményét az 1989. decemberi események jellegérôl. Ilyenformán az alapítvány súlyosan károsítja az állam imázsát azzal a kijelentéssel, mely szerint 1989 decemberében államcsíny volt, nem pedig forradalom.

Felszólítjuk a FREEDOM HOUSE Alapítványt, hogy a legrövidebb idôn belül hozza nyilvánosságra azokat a bizonyítékokat, amelyekre az állítását alapozza, ellenkezô esetben per indul ellene.

Ugyanakkor határozat született egy ügyvédi iroda alkalmazásáról, amely monitorizálja az 1989. decemberi forradalmat és a forradalmárokat elmarasztaló, sajtóban megjelent alaptalan cikkeket, hogy a továbbiakban ennek függvényében járjanak el - áll a Császár W. Zoltán, a December 21 - Marosvásárhely Mártírváros Egyesület elnöke által lapunkhoz eljuttatott közleményben.

Tegnap délelôtt kivonult a marosvásárhelyi városháza elé négy tartálykocsi, valamint a seprôautó. Rövid elôkészületek után a köztisztasági kommandó jármûveibôl fehér habbal árasztották el a járdát.

A nagy felfordulással - Dorin Florea polgármester szavai szerint - azt próbálják bizonyítani, hogy lehet tisztességesen takarítani az utcákat, ha van akarat. A négy tartálykocsit a Salubriserv Rt. a Georgia Grouptól bérli, ezekkel öntözték az aszfaltot. A szervezôk szerint környezetbarát, narancsillatú samponnal mosták le a járdát és az úttestet. 6,5 tonna vízhez 20 liter sampon szükséges, ezzel a mennyiséggel 15.000 négyzetméter felületet tudnak megtisztítani. 1 liter sampon 4 euróba kerül. Tudomásunk szerint már 1000 litert felvásárolt a polgármesteri hivatal. Várhatóan tehát ezzel fogják mosni az utcákat, a polgármester szerint nyáron a nagy hôségben a központban akár kétszer is meglocsolják majd a poros aszfaltot.

Karácsony Erdei László, a Salubriserv Rt. igazgatója elmondta, tudomása sem volt arról, hogy ezeket a jármûveket kivezényelték, mivel ezek nem is a gyár udvarán tartózkodnak. A részvénytranzakció után ez volt az elsô látványos megmozdulás.

Pár napja, a marosvásárhelyi Continental Szálló zöld termében került sor a Multibat elnevezésû kötôanyag bemutatására. Az eddig Maros megyében csak részben ismert termék elôreláthatólag fontos eleme lesz az építô munkálatoknak.

A Lafarge csoport (Franciaország) építô- és kômûvesmesterekkel együtt dolgozta ki a kiváló minôségû kötôanyagot, amely falazáshoz, vakoláshoz és szintkiegyenlítéshez egyaránt használható. Amint azt a cég mûszaki igazgatója, Adrian Frâncu kifejtette, a Multibat Maros megyei bemutatása része a cég kereskedelmi stratégiájának, mûködését ki szeretné terjeszteni az ország teljes területére. Nemcsak a cégek, hanem a szakemberek részére is igyekszenek olyan minôségû kötôanyagot biztosítani, amely hozzásegít a minôségi kivitelezéshez, az idô- és anyag-megtakarításhoz. Jelenleg a Lafarge Maros megyei partnerein keresztül (Rimotin és Concord Cons Alexa - Marosvásárhely, Nordenlor Prod Com Impex - Marosszentgyörgy, Jacon Tex - Szászrégen, Fermis - Segesvár) forgalmazza termékeit, amelyek az ország déli részén már nagy népszerûségnek örvendenek.

A bemutatón az építôiparban dolgozó szakemberek saját kezûleg is kipróbálhatták a Multibat nevû kötôanyag tulajdonságait, és elmondhatták véleményüket tapasztalataikról. A találkozón ismertették a feldolgozási és használati szabályokat, valamint a kutatóintézettel közösen kidolgozott "recepteket", amelyeket a szintkiegyenlítô, a falazási és a vakolási munkálatok esetén alkalmazni kell.

A terméket bemutató szakemberek meg vannak gyôzôdve, hogy a Multibat nevû kötôanyag nagy érdeklôdésre tarthat igényt; persze, nagyon fontos, hogy az emberek megtapasztalják hatékonyságát.

A Lafarge Romcim, amelynek forgalma a múlt évben túllépte a 6000 milliárd lejt, és amely állandóan növeli piacát, jelenleg három helységben állítja elô termékeit: Olthévízen (Brassó megye), Medgidián (Konstanca megye) és Târgu Jiuban (Gorj megye).

A polgármesteri hivatal szakfelügyelôje szerint a hét végén elkészítik a marosvásárhelyi Dózsa György utca, a Gyôzelem tér és az 1918. December 1. utca keresztezôdésénél levô aluljáró fölötti utat, amelyen hétfôtôl - az eddigitôl eltérôen - folyik a közlekedés. Az 1918. December 1. utcából érkezôk nem haladnak el a távközlési palota elôtt, egy kis kitérôvel a Kereskedelmi Bank elôtt folytatják az utat a fôtér, illetve a Cuza Voda utca felé. Hasonlóan, a Dózsa György utcából érkezôk a bank elôtt haladnak el, illetve térnek balra a fôtér, valamint a Cuza V. utca felé. Gyakorlatilag a távközlési épület felôli szakaszon bontják fel az úttestet, itt készül a gyalogos-aluljáró, amely összeköti az 1918. December 1. utca két oldalát. A forgalmat villanyrendôrök irányítják majd, ajánlatos tehát ezeket figyelni. A polgármesteri hivatal illetékes osztályáról felkérik a jármûvezetôket, hogy amennyiben lehet, kerüljék ezt a zónát, hiszen az építôtelep megnyitásával fennakadásra is lehet majd számítani.

Szerdán, május 5-én du. 5 órai kezdettel megyeszékhelyünkön, a Deus Providebit Tanulmányi Központban Tarisnyás Csilla Beatrisz mutatja be az általa gondozott Az örmény Szamosújvár címû kötetet. A Pro Armenia Kiadónál az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, a Budapest XI. Kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzatok Társulása (Szongott Gábor), a marosvásárhelyi Molnár Antal és családja, valamint a hollandiai I.G. Valkenbrucht támogatásával megjelent kötetet rövid angol, német, francia és holland nyelvû ismertetôvel is ellátták, a fehér-fekete és színes dokumentumértékû fotókat is tartalmazó képanyagot pedig Kasza Antal gyûjteményébôl válogatták össze. A múlthoz való ragaszkodás jegyében született tanulmánykötet felvázolja - olvashatjuk többek között a kötetet lektoráló Murádin László elôszavában - az örmény "fôváros" kialakulását, és képek sorával igyekszik megteremteni azt a sajátos hangulatot, melyet Szamosújvár barokk építészete által lakóinak, a városba látogatóknak nyújt. A bemutatón elôterjesztés is elhangzik Az erdélyi magyar örmények múltja, jelene és jövôje címmel, közremûködik Kilyén Ilka színmûvész.

(Folytatás az április 3-i lapszámunkból)

3. Lehet a névadás indítéka irodalmi mûvek, filmalkotások, írók, mûvészek, jeles sportolók hatása (Roland, Zalán, Apollónia, Nóra, Tímea, Laura, Noémi).

A névadás kapcsán kell megjegyeznünk, mindenki szabadon választja meg, hogy milyen nevet ad az újszülöttnek. Az anyakönyvvezetô minden nevet válogatás nélkül anyakönyvez. Nincs hát irányadó névjegyzék. A fentiekben csupán azt szerettem volna szóvá tenni, hogy még a névadásban is ragaszkodjunk hagyományainkhoz. A hagyományos nevek elhagyása nyelvi szegénységet eredményez, szegényebb lesz a szókincsünk.

Nemcsak Sándor, János, István, József, Ferenc, László, Mihály, Lajos, Mátyás, Mária, Ilona, Katalin, Erzsébet, Ibolya, Irén fog hiányozni szókészletünkbôl, hanem a sok-sok becenév, amelyekben megannyi kedvesség, játékosság rejlik: Sándri, Sándi, Sándikó, Sanyi, Sanyika, Isti, Istike, Pista, Pisti, Pistike, Pityu, Jani, Janika, Jánoska, Jancsi, Jancsika, Janó, Janóka, Feri, Ferike, Ferkó, Frici, Misi, Minya, Miska, Mihu, Mihók, Laci, Lacika, Lászlóka, Laji, Lajika, Lajcsi, Lajcsika, Mátyáska, Matyi, Matykó, Mari, Marika, Mariska, Marcsa, Máriácska, Ili, Ilike, Ilonka, Erzsi, Erzsike, Böske, Bözsi, Margitka, Margó. És még sorolhatnók.

A névadás fejtegetése kapcsán szóljunk a széltében-hosszában elôforduló nevek írásáról, arról, hogy mennyi bosszantó hiba fordul elô mind a családnevek, mind pedig a keresztnevek írásában. Vegyük elsônek az ékezeteinket. Leggyakoribb az á, é betûkrôl az ékezetek elhagyása. És így írják: Sandor, Arpad, Takacs, Horvath, Szasz, Orszag, Eva, Rez, Csep, Dezsi, Szep.

Elôfordulhat, hogy a-á, e-á magánhangzóknak jelentés-megkülönböztetô szerepe van. Még a nevekben is. Pl. Bándi- Bandi: mindkettô lehet családnév is. Ilyenek még a Márkos-Markos, Sás-Sas, Álmos- Almos.

Baj van más ékezetek írásával is. Gondoljunk az o-ó, ö-ô, u-ú, ü-û, i-i magánhangzópárokra. A hosszú ékezeteinket minduntalan megrövidítik. Pl. Szabo, Tanko, Janko, Ösz, Örhegyi, Szöke, Erdös, Döngölö, Gyözö, Kuti, Keserü, Hosszu, Kömives, Kömüves stb.

Vannak ennél furcsábbak is, amikor az ö-ô, ü- û ékezeteink teljesen eltûnnek. Így keletkeznek a torznevek: Dongolo (Döngölô), Erdos (Erdôs), Fulop (Fülöp) Voros (Vörös), Keseru (Keserû), Kereso (Keresô), Torok (Török), Ordog (Ördög).

Ragaszkodjunk a hagyományosan írt családneveinkhez, ne engedjük megcsonkulni ôket, annak minden betûjét ôrizzük. Pl. Soós, Horváth, Balogh, Keszegh, Vastagh, Ördögh, Eötvös, Vass, Sass, Veress, Gáll, Czimbalmos, Czinczok, Vöô, Ady, Alföldy, Ajkay.

Elôfordul más természeti hiba is. Egyik-másik elhagyja vagy elhagyatja a hármas nevek egyik tagját. Ez akkor okoz gondot, ha a hármas név egyik eleme megkülönböztetésként a családnévhez tartozik (Imre, Gál, Lôrinc, Vas, István): Vas Imre Péter, Vas Gál Sándor, Vas Lôrinc Sándor, Vas István Zoltán, Kis Vas István. Mi a teendô, ha elírták nevünket?

A kijavítására már a ’70-es évektôl volt jogszabály, de a fordulat után is törvény rendelkezik errôl. Elsôként tegyünk panaszt annál a hivatalnál, amely a keresztlevelet kibocsátotta. Különösen azok a szülôk fordulhatnak jogorvoslatért a megfelelô szervekhez gyerekük érdekében, akik még csak keresztlevéllel rendelkeznek. Egy kis fáradsággal minden megoldható, és megszabadulunk egy fölösleges tehertôl. Higgyék el, megéri.

"Az apátia alatti terület olyan terület, ahol nincs fájdalom, érdeklôdés, létezôség, vagy bármi más, ami számítana bárkinek, de egyben súlyos veszély területe is, mivel az ember itt alatta van annak a szintnek, ahol képes bármire is reagálni, és így képes mindent elveszíteni, anélkül hogy észrevenné."

(L. R. Hubbard: A munka problémái)

Ismertem egy fiúcskát, Z. Janikát, aki már igen fiatalon segédmunkás volt a kômûvesek mellett. Tizenhat éves, törékeny szôke srác, nem is értettem, hogy hogyan tudja kezelni a nehéz lapátot, és hogyan képes felcipelni a negyedik emeletig a malterrel teli vedret. Janika csendesen mosolygott, sohasem panaszkodott, és ellentmondás nélkül teljesítette bárkinek a parancsát. Ha csak tehette, egyedül maradt az ebédszünetben.

Janikáék a Pandúrok sétányon dolgoztak, két tömbházat készítettek párhuzamosan. Egy ismerôsöm megkért, hogy ha arra járok, lépjek oda be, és tudjak meg minél többet azokról a lakásokról. Janika az udvaron állt egykedvûen egy betonkeverô gép elôtt. Ahogy jobban szemügyre vettem, feltûnt nekem, hogy összeszorított jobb markából vér csorog. Ijedten kaptam a keze után, de elhúzta.

- Hagyja csak, semmiség, nem fáj.

Erôszakkal kinyitottam a kis sovány öklét, és ijedten szemléltem a hüvelykujja összezúzott begyét.

- Becsípte a gép szíja - mutatott a betonkeverôre. Semmiség.

- Még hogy semmiség! Gyere azonnal, hogy kötözzük be. Így nem dolgozol!

- Hagyja békén Janikát! - szólt bele mosolyogva egy idôsebb ember, aki talicskát tolt. - Kemény kis legény ez, mindent kibír. Naponta betöri a fejét, a múltkor beesett az aknába, alig tudtuk kivenni. Felborított egy állványt, a három kômûves leesett róla… Sok hülyeséget csinál Janika, de nem haragszunk rá.

- De hát ez a fiú veszélyes saját magára is, és másokra is!

- Lehet, hogy egy kis baj van vele - bökött halántékára az illetô a nyomaték kedvéért -, de nem csoda. Azt mondják, egyszer az iskolából hazajövet valami nagyobb fiúk csúnyán megverték. Sokat feküdt.

Így volt. Öt évvel ezelôtt, az iskolából hazamenet, egy parkban négy nagyobb fiú támadott Janikára, letépték a nyakláncát, elvették az óráját és nagyon megverték. Leverték a földre, rúgták, taposták, aztán röhögve elszaladtak. Ott hevert Janika a futballpályán, míg rá nem talált egy öreg néni. Nagyon megrémült, segítséget akart hívni, de egy lélek sem járt arra. - Szegény fiúcska - sírdogált a néni. - Itt halsz meg, ha nem jön valaki. Szegénykém, te aztán rendben vagy! Kik bántak így el veled? Bírd ki, drága, ne halj meg! Alig lélegzel, te szegény fiú!

Láthatjuk, hogy Janikának nincs semmi választási lehetôsége. Egyetlen valencia van jelen az övén kívül, az pedig apátiát tartalmaz.

"Ha az apátiás engram restimulálódik, az egyén apátiába esik (hacsak nem akarja, hogy különféle fájdalmak gyötörjék), és tónusa - mivel közelebb esik a halálhoz - az egyén számára a legnagyobb veszélyt jelenti."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

19. Mezei katáng. Cichorium intybus. (Cikória, katáng, katángkóré, tetánkóré, tetenkóré, sallóvirág, vadcikória.)

Mezôkön, szántókon, legelôkön, parlagokon, nedves üde réteken, utak mentén gyakori. Gyökere karós, szára elérheti a méter magasságot is. Tôlevelei a gyermekláncfûéhez hasonlók, szárlevelei ülôk, a felsôk lándzsásak, épek. Világoskék virágai fészekbe tömörülnek, júliustól szeptemberig napos idôben nyílnak.

Gyökerét és szárhajtásait a tôlevelekkel együtt gyûjtik. Teája étvágygerjesztô, epe- és májbántalmak, magvas vérnyomás ellen hatásos. Nemesített változatának gyökerét pótkávé készítésére nagyban termesztik.

A népi orvoslásban a növényt borba áztatva a májbajosok és sárgaságban szenvedôk használják. Szamárköhögés ellen a virágzatából fôztek teát, de használták szívpanaszok, gyomorfekély és magas vérnyomás esetén is. Virágzatát sarlóvágásra tették. Ezelôtt a szeplôs arcot a növény fôzetével mosták.

20. Nagy csalán. Urtica dioica. (Csihán, csihány, csípôs csihán, magos csihán, nagycsihán, csuhán, csuhány.)

Vágásokban, gyomtársulásokban, kerítések, falak mellett, patakok partján, legelôk nitrogénben gazdag helyein, sokszor nagy tömegben elôforduló, évelô növény. Hosszú, kúszó, elágazó gyöktörzse van, szára méternél magasabbra is megnôhet, levele nyeles, durván fogazott szélû, virágzata füzérszerû. A növény minden föld feletti része fullánkszôrökkel borított, ha a testhez ér, égetô, viszketô fájdalmat okoz.

A leveleit és a gyökérzetét májustól szeptemberig lehet gyûjteni. A leveleit kivételesen napfényen is szabad szárítani, közben gyakran kell forgatni. A növény nagyobb tömegébôl klorofillt állítanak elô. Teáját a gyógyászatban több mindenre használják: reuma, köszvény, cukorbaj, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bôrkiütések, vesehomok ellen, továbbá vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erôsítônek, gyomor- és bélvérzés esetén, köhögés csillapítására isszák. Külsôleg aranyeres bántalmak ellen ülôfürdônek, bôrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpásodás esetén hajmosónak, torokgyulladás ellen gargarizálószerként használják a hivatalos és a népi gyógyászatban egyaránt. Fiatal hajtásaiból fôzeléket készítenek. Sok A-, B-, C- és K- vitamint tartalmaz. Az állatok orvoslásában is jelentôs. Összeaprítva, leforrázva az ételükbe keverik.

21. Nagy útifû. Plantago major. Lándzsás útifû. P. lanceolata. Réti útifû. P. media. (Útifû, útilapi, kégyónyelvû fû, kígyónyelvû fû, ökörnyelv, tolvajlapi.

Mindhárom faj réteken, legelôkön, utak mentén, parlagokon, gyepes udvarokon, kertekben gyakori, évelô növény. Levelei tôrózsában állnak, 10-30 cm hosszúak. Tôkocsánya 10-30 cm magas, csúcsán tömött füzérvirágzattal. A virágok aprók, fehéres színûek, áprilistól júniusig nyílnak.

A növény kifejlett, ép, egészséges leveleit kell gyûjteni, árnyékban szárítani. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító hatású. A friss levelekkel nehezen gyógyuló sebeket, keléseket kezelnek. A növény föld feletti részébôl köhögés elleni gyógycukorka készül. A lándzsás útifû magja enyhe hashajtó.

A népi orvoslásban is hasonló a felhasználása, de a lándzsás útifûbôl fôzött teát a tüdôbetegek itták. Erre a célra szirupot is készítettek: Az "urus" (orvos) megmosott útilapival egy új, máz nélküli korondi "veresfazakat", vagy nagyobb befôttes üveget cukorral rétegelve megtöltött, az edényt jó szorosan lekötötte, beleásta a földbe és betakarta. Így hagyta hat hétig, s ezalatt sziruppá alakult, a beteg aztán ebbôl naponta ivott. A nagy útifû levelébôl készített teát hasmenés ellen használták.

Az útifûfajokat könnyen lehet termeszteni.

(Folytatjuk)

Szinte észre sem vesszük, hogy hányszor vagyunk zajos környezetben. Egy nagyvárosi ember talán már el sem tud aludni egy "túl csendes" vidéki házikóban, mert hiányzik neki a jól megszokott villamoszörgés, autócsikorgás. Pedig a zaj nemcsak kellemetlen, de kifejezetten káros is lehet az emberi szervezetre. Ne higgyük, hogy csak az egyszeri nagyon erôs zaj okozhat maradandó károsodást. Ugyanis a zaj nem csak közvetlenül a hallórendszert károsíthatja, de a mindennapos, tartós zaj kikezdheti szervezetünket, mivel nagyon érzékeny kölcsönhatás van az ember és környezete között.

Lássuk a hallórendszert érô károsodásokat:

A környezetünkben és a munkahelyen elôforduló 85 dB feletti zajhatásra halláskárosodás következhet be. Ez lehet átmeneti, ha az erôs zaj csak rövid ideig éri az embert, és ezt követôen kellô ideig a csöndben pihenteti a fülét, de sajnos lehet maradandó is, ha rendszeres és hosszan tartó, fôleg ha 100 dB feletti zajhatásnak teszi ki magát.

A hallórendszeren kívüli hatások:

A 20-30 dB feletti hang már zavarja az alvást. Ez lehet a szomszéd szobából áthallatszó zene, televízió, vagy a behallatszó utcazaj.

A 40 dB-nél erôsebb zajok pszichésen zavaró, terhelô hatásokat válthatnak ki, melyek az egyéni érzékenységtôl is nagymértékben függenek. Néha csak akkor vesszük észre, milyen hangosan szól a rádió vagy a tévé, amikor kikapcsoljuk, és nem értjük, miért vagyunk fáradtak és ingerültek a nap végén.

A 65 dB feletti zajok, egy zajos utca, hangos gépek állandó mûködése zavarják a beszédértést és a koncentrálóképességet. Az ilyen mértékû zajhatás növeli a balesetek gyakoriságát. Ugyanakkor stresszhatást is kiváltanak, és az ezzel járó érösszehúzódás pl. a magas vérnyomásban és fekélybetegségben szenvedôk állapotát kifejezetten ronthatja.

Külön kiemelném az úgynevezett diszkóbalesetek veszélyét, amelynek egyik legfôbb oka az átmenetileg kialakuló nagyothallás. A diszkókban 90-tôl akár 110 dB-ig terjedô hangerôt, élôzenei koncertek esetén pedig 110 dB feletti értéket is mérhetünk. Ezeken az alkalmakon 4, de akár 8 óra hosszat is eltölthetnek az ottlévôk. Ki gondolná, hogy a hetenként egyszer 4 órás, 95 dB-es diszkóban eltöltött idô olyan halláskárosító veszélyt jelent, mint a heti 40 órás 85 dB-es zajos munkahelyen való tartózkodás.

A walkman maximális hangerôvel történô hallgatása és az autókba beszerelt hangerôsítôk is halláskárosodás veszélyét jelenthetik.

- Interjú Várallyay Réka mûvészettörténésszel -

Várallyay Réka budapesti mûvészettörténész. Hét testvér közül ô a legnagyobb. Bevallása szerint elég nagy felelôsséget rótt rá ez a szerep, de ezáltal egy olyan családi hátteret kapott, mely egész életét megalapozza. Édesapja orvos, édesanyja népmûvész. Sokáig biológusnak készült, majd egyszer csak ráébredt arra, hogy inkább a mûvészet felé kacsingat. Így végezte el a mûvészettörténet szakot Budapesten, az ELTE-n. Több mint három éve tevékenykedik az Országos Mûemlékvédelmi Hivatalban, és a határon túli mûemlékvédelmi programmal foglalkozik.

- Mûvészettörténészként felfedezted az erdélyi építészet szépségét. Hogyan történt?

- Az erdélyi mûvészettörténeti kutatásaim 1999-ben kezdôdtek. Akkor voltam ötödéves az ELTE mûvészettörténet szakán, és egyszer csak belekerültem egy erdélyi település-értékfelmérésbe, az volt a feladatunk, hogy Erdôvidék egyházi ingóságait összeírjuk, felmérjük. Ezt a programot a kolozsvári Entz Géza Alapítvány indította el. A kolozsvári mûvészettörténész hallgatók mérték fel az épületeket, a helybeli építészek, muzeológusok mindenféle építészeti, statisztikai, történeti adatokat gyûjtöttek össze Erdôvidék településeirôl. Munkánk során Miklósvárra is el kellett mennünk, ahol felfedeztem szakdolgozatom témáját: a Kálnoky grófi család kastélya ez, amely hátul teljesen reneszánsz, az egykori tó gödrébôl lehet felnézni a homlokzatára, elöl teljesen klasszicista. Nagyon megtetszett, mondhatnám, beleszerettem ebbe a kastélyba, és ebbôl született meg a szakdolgozatom. Tudtam, hogy nem lesz elég szakirodalom egy ilyen kis székelyföldi kastélyról, nehéz lesz ezzel foglalkoznom, de mégis az dobogott bennem, hogy Miklósvár, Miklósvár. Végül is sikerült megírnom a dolgozatom, találtam levéltári dokumentációkat, nem is volt annyira nehéz, mint amilyennek elképzeltem. Így kezdôdött az én erdélyi kalandom.

- Rokoni szálak nem kötnek Erdélyhez.

- Kora gimnazista koromtól jártunk rendszeresen túrázni Erdélybe, egy lelkes biológiatanárnônek köszönhetôen, aki minden vakációban felhajtott minket a hegyekbe. Elôször a Királykôre, a Radnai-havasokba, a Kelemen-havasokba, a Retyezátba, aztán a Fogarasi-havasokba. Egyszóval minden nyáron visszatértünk, annyira megszerettük. A kórussal is jártunk ide énekelni. Barátaim vannak, és eléggé bôvül a baráti kör.

- Hogyan kerültél most Marosvásárhelyre? Mit kutatsz éppen?

- A Nemzeti Kulturális Alapprogram meghirdetett egy pályázatot a még feldolgozatlan magyar építészek életmûvének összegzésére. Prioritást élveztek a fiatalok és a határon túli témák. Mindez nekem teljesen bejött. És hozzájárult az is, hogy a nemzeti szecesszió egy nagyon jellegzetes és meghatározó képviselôjének, Komor Marcellnek az unokáját ismerem. Egy volt gimnáziumi fizikatanárnôm férje. Amikor hallotta, hogy mûvészettörténész lettem, ô keresett meg, és mondta, hogy mennyire jó lenne a nagypapáról egy könyvet megjelentetni. Mert hogy nagyon reprezentatívak és színesek az alkotások. A pályázat kapcsán gondoltam, hogy jó lenne Komor Marcellel foglalkozni, akinek a mûvei Pozsonytól Szabadkáig több helyen fellelhetôek: Nagyvárad, Déva, Marosvásárhely, Temesvár, Szabadka, aztán Szentes, Kecskemét, Szolnok, Budapest tartozik ide. Érdekes, hogy mind Szabadkán, mind Marosvásárhelyen egy határozott egyéniség, nagy nevû polgármester nevéhez, például itt Bernády György nevéhez fûzôdik a város fellendítése. Ôk hívták meg Komor Marcellt, aki Jakab Dezsôvel közösen dolgozott.

- A Kultúrpalotával, valamint a Városházával mint a nemzeti szecesszió két jellegzetes épületével foglalkozol. Milyen érdekességekre bukkantál levéltári kutatásod során?

- Az egyik érdekesség egy olyan feljegyzés, amelyben Komor Marcell reklamál, hogy a város még nem fizetett neki, és felsorol egypár meg nem valósult tervet. Ilyen a Bolyai líceum elôtti tér kiképzése, a Kultúrpalotával átellenben lett volna a Nemzeti Színház, aminek a tervei megvannak a levéltárban. Ez az elképzelés nem valósult meg a háború miatt sem. A meg nem valósult tervek közé tartozik egy nyári színházi terv is, valamint számos régebbi középület átalakítására utaló terv. Egész sor dolgot tervezett. A levelek szerint egy tizenöt éves kapcsolat állt fenn Marosvásárhely és Komor Marcell között.

Nagyon készségesek voltak a levéltáro-sok. Sok anyag van, nemcsak tervek, hanem az építési naplók is, melyeket Radó Sándor, az akkori Marosvásárhely fô-építésze vezetett 1911-tôl 1912-ig, a Kultúrpalotával kapcsolatban.

- Mit tudsz mondani Jakab Dezsôrôl, Komor Marcell építésztársáról?

- Komor Marcell elválaszthatatlan Jakab Dezsôtôl, hiszen együtt dolgoztak. Minden tervet közösen írtak alá. Mindketten budapesti építészek voltak, és mindketten Lechner Ödön irodájában kezdték, ugyancsak Budapesten. Óriási megrendeléseket kaptak. Komor Marcell unokája mesélte, mennyire finom, mûvészlélek volt a nagypapa, szeretett zongorázni, míg Jakab Dezsô egy nagyon vérbô, kicsit Beethoven-kinézetû ember volt. A terveken is felismerhetô a két különbözô kézjegy. A levéltári adatok is arról beszélnek, hogy amikor magáról az épületrôl kellett tárgyalni, akkor Komor Marcell ment ki, amikor pedig a belsô díszítésrôl esett szó, akkor Jakab Dezsô tárgyalt az illetékesekkel. Amikor meghalt Jakab Dezsô, Komor Marcell a nekrológban azt írja, hogy kölcsönösen, mindenben segítették egymást, egyik adta a másik kezébe az ötleteket.

- Milyennek tûnik neked a Kultúrpalota, valamint a városháza? Van-e valami sajátos jegy, ami lényegesen megkülönbözteti a Komor Marcell és társa által alkotott többi épületektôl?

- Nekem, személy szerint a városháza jobban tetszik, kívülrôl. A városháza kicsit játékos, aszimmetrikus tömege, egyszerûsége. Dinamikusabb, mint a Kultúrpalota, amely nagyon méltóságteljes tömb. Azt tudni kell, hogy a városháza már állt, amikor a Kultúrpalota tervét készítették. Ez a terv egy kétemeletes épületrôl szólt. 1911 nyarán már el is kezdôdött az építkezés, de Bernády György amerikai útjáról írt haza a polgármester-helyettesnek, hogy legyen mégis háromemeletes. Ezt azért tartom fontosnak, mert így a Kultúrpalota magasabb lett, mint a városháza, és ezért mintha egy picit elnyomná a városházát. Így egy kicsit kiegyensúlyozatlanná vált a két tömeg egymás mellett.

A városházának az egy tornya emlékeztet a középkori, trecento korából a firenzei városházára.

A Kultúrpalota megépítésében az volt a törekvés, hogy egy olyan közmûvelôdési hajlékot építsenek, amely a magyar múltat, az erdélyi regéken alapuló múltat mutatja be. Bernády György hangsúlyozta ennek fontosságát, egy 1910-es években megjelent Iparmûvészet folyóiratban. Visszatérve a városházához, érdekes, hogy a toronyórát száz éve még mindig mechanikusan mûködtetik. Mindennap fel kell mászni a toronyba, és fel kell húzni az órát, hogy az jól mûködjön. Persze nemcsak ezt az órát szállították ide Budapestrôl, hanem Pécsrôl a Zsolnay mázas cserepeket, kerámiákat, majolikadíszeket. Lechner Ödön kezdte el alkalmazni a díszes majolikákat, az úgymond mázas terrakottákat, és ezt alkalmazták a követôi is. Sikerült fölmennem a toronyba, és csak annyit mondhatok, hogy csodálatos a látkép.

- Ez a sok adatgyûjtés, levéltári munka, gondolom, valamilyen formában kamatozik. Megjelenik majd az interjú elején megemlített kötet?

- Igen, ez a távolabbi terv. Komor Marcell életmûve nagyon gazdag. Akár egy épületrôl is lehetne egy kötetet megjelentetni. Jó lenne, ha egy kötet összeállna. Viszont el lehetne gondolkodni azon, hogy két év múlva lesz a városháza fennállásának századik évfordulója, és akkor egy rangos eseménysort lehetne megrendezni, akár a Komor Marcell unokáját meghívni, hogy beszéljen a tervezôrôl. Szerintem nagyon érdekes lenne, hiszen olyan gyönyörûen beszél a nagypapájáról, és annyi mindenre emlékszik. Vagy akár egy tudományos konferenciát is lehetne tartani
errôl a témáról, hiszen a századfordulós magyar építészetnek ez egy nagyon fontos korszaka.

Barabás Piroska

Fazakas Attila versei

"Ebben a kertben jártunk már",

súgtad szomorúan, "hallottuk már

az élet frissen susogó fátylait!"

"Már csókoltál itt, és jártunk a

termekben is, rekkenô hôség volt,

a forró falakra hideg árny vetült…

Volt-e korábban itt valaki?" -

kérdezted.

Ôsi nyár, halhatatlan álom,

mi lett belôled? Tört szoborcsonk idéz,

megomlott fal, a halott utcákon

lengedezô szél…

Terelni Artemisz vérzô vadjait,

vagy megszökni bokrokon, réteken

át. Vagy az Utazót várni a proszkénion

romos fényében, és tudni, hogy

nem jön már meg soha. Ez a derûvel

átszôtt arc a Teirésziászé… A

fáklya tüzét leinti a szél, a fuvolát

szeretô múzsákat a halál. Én

még alhatok. Kôvé vált hangokon

lomb árnya táncol, napfény…

Menj, menj innen minél messzebb,

eszedbe ne jusson, hogy volt közöd valaha

is hozzá.

Fárasztó minden maszk, és tükör -

s a színezék, mit gúnyos arcukra kennek, mégis-

csak undorító.

Nem neked találták ki ezt a gôgös,

kemény pompát,

s a játékok üres fényességét.

Neked csak kövek és lombok jutottak, arcok,

mély szavak,

s velük csak némaság…

A szürke szoba, ahol magában

gyötrôdik az álomba borult fô, egy

megürült kocsma, s az amfitheátrumok hajnali salakja,

ahol egyedül izzad, s az ôszi csendben

szalad, lélegzik kimerülten, mígnem boldogan,

a ködön át fénybe jut társtalan

egy magányos futó…

A lámpát már kora reggel

a hajóorra aggatták, és

Hermész szobrocskáját vitte

egy sötét rabszolga - törött köpenye

ránca seszínû, mint virradatkor

a tenger…

- Beszélgetés a filmrendezô Koltai Róberttel -

Amikor Koltai Róbert kabaréestjével Marosvásárhelyen lépett fel, nem sikerült vele interjút készítenünk, ezért ragadtuk meg az alkalmat Szatmárnémetiben, hogy legújabb filmjérôl kérdezzük. Azóta befejezték az ottani forgatást.

- Másfél éves a kapcsolatom Szatmárral. Úgy kezdôdött, hogy egy önálló kabaréesttel léptem fel a színházban, amit aztán Marosvásárhelyen is lehetett látni, s akkor Bódi Attila (a film romániai producere) azzal szponzorált, hogy a panziójában laktam. Utána itt, Szatmárnémetiben volt a Csocsó címû filmemnek a díszbemutatója, így erôsödött kapcsolatom a várossal. Családi vonatkozásban a feleségem nevelômamája ezen a környéken született és nevelkedett. Ugyancsak másfél éve dolgozunk a Világszám - Dodó és Naftalin címû filmemen is. Kötetlen beszélgetésben Bódi Attilának elmeséltem, hogy mirôl szól a film, ô pedig egy hirtelen ötlettel felvetette, mi lenne, ha a filmben szereplô vidéki kisváros Szatmárnémeti lenne. Az elsô pillanatban el sem tudtam képzelni, hogy ilyen messzire jöjjünk Budapesttôl, most meg itt forgatunk. Kiderült, hogy jó néhány remek helyszín van a filmhez, sokkal elérhetôbb, sokkal inkább igazi lehetôség, mintha egy magyarországi vidéki városban forgatnánk. Mindenesetre itt tizenhat napot forgatunk, ötöt Nyíregyházán, a többit pedig Budapesten és környékén. A szatmári színház készen állt arra, hogy színházi évad közben át tudja engedni az épületet. Magyarországon ezt nem is tudtuk volna elérni.

- Mirôl szól a film?

- A forgatókönyvet alapjaiban Horváth Péter írta, de ez csak nyomaiban hasonlít arra, ami végül is lett. A forgatáson sok minden születik még, és én is változtatok. Nagyon sokat segített Dés László, nemcsak a zenében, hanem ô a film dramaturgja is, kézben tartotta az írás folyamatát, és nagyon nagy szerepe van a végsô eredményben.

Egyszerre érdekes a korszak, amiben játszódik a film, és érdekesek a benne szereplô figurák is. 1903-ban, egy vidéki vándorcirkuszban vagyunk, amikor a cikrusz alapítójának és nagy bohócának felesége ikreket szül. Az apa univerzális embereket akar faragni belôlük, így lesznek ôk is bohócok, s talán majd egyszer világszámok. Az apát alakító Bodrogi Gyula csodálatos bohócdalával indul a film, közben telnek az évek és mindig más a cirkusz közönsége: "Krumpli orra, a haja kóc, / Bármit eljátszik a bohóc, / Ha a bukfenc se sikerül, / Ott marad egyedül."

A dal közben növekszenek a gyermekek, látjuk ôket két, tizenhárom évesen, negyvenegy évesen. A film fôszereplôit, azaz a kétpetéjû ikreket Gáspár Sándor (Dodó) és én (Naftalin) alakítjuk. Fiatalkori éveinkben kis dublôrjeink lesznek, például a kétéves Naftalint a kisunokám játssza.

A film jelen ideje 1953-tól kezdôdik, innen válik színessé, mert addig a múltat fekete-fehérben ábrázoljuk. Egy díszelôadáson Naftalin ripityára töri Rákosi elvtárs óráját, ami hatalmas bûnnek számított. Dodó magára vállalja testvére tettét és ô kerül a börtönbe.

Amikor kitör az 1956-os forradalom, Naftalint egy vidéki színházban találjuk mint kellékest. Ezeket a jeleneteket vesszük fel Szatmárnémetiben. A véletlennek és a tragikomédia szabályainak köszönhetôen kicsit ô is hozzájárul a forradalom kitöréséhez. Épp aznap, október 23- án van a János vitéz díszbemutatója, amikor az egyik hirtelen megbetegedett szereplô helyett Naftalint küldik a színpadra, aki képtelen megszólalni a fényben. A legegyszerûbb szöveget, hogy "felcsapok huszárnak", nem tudja elmondani, ehelyett véletlenül a "lecsapok" szót használja. Erre a nézôtér tombolni kezd, és Naftalin lesz a helyi forradalom vezéralakja. A színház furgonjával indul kiszabadítani testvérét, és közben különös kalandokba keveredik. Így megy keresztül az ’56-os Magyarországon egészen a börtönig. Ez érdekli ôt a forradalomból. Kiszabadítja a testvérét és az összes foglyot.

Azonban a forradalom megbukik, következik a megtorlás, Naftalint az ítélôbíróság halálra ítéli. Eközben Dodó megpróbál testvére érdekében közbenjárni, Nyírszamosra utazik. A filmbeli vidéki városnak a Nyírszamos nevet adtam, a Nyír Nyíregyházából jön, a Szamos pedig Szatmár miatt került ide. A Nyírszamosi Nemzeti Színház igazgatója (Jiri Menzel, Oscar-díjas cseh színész-rendezô) nem tud segíteni, azonban felajánlja Dodónak Naftalin megüresedett kellékesi helyét.

Naftalinnak végül is megkegyelmeznek, és ezután már 1972-ben vagyunk, egy régi kultúrotthonban, ahol a két öreg bohóc hasbeszélô kabarészámot mutat be, kevés sikerrel. Ez lett a világszám: a XX. században embernek maradni. Keserû fintor az egész.

- Milyen érzés olyan filmben játszani, amit ugyanakkor ön is rendez?

- Azokban a jelenetekben könnyebb a helyzetem, amelyekben nem kell színészként részt vennem. Nagyon élvezem, hogy a többieknek én mutathatok meg dolgokat. Ha benne vagyok a jelenetben, akkor is magyarázok, de ehhez több energia kell és nagyon kell koncentrálni, hogy az én alakításom is hibátlan legyen. Segít az, hogy van egy mûvészeti tanácsadóm, akinek sokat adok a véleményére, valamint fontos az operatôr munkája is. Amióta föltalálták a filmkamerára szerelhetô videót, magamat is pontosan úgy láthatom, mint a többi színészt. Ha észreveszek valamit, akkor nincs udvariaskodás, a legnagyobb színészekkel is keményen közlöm a hibákat, de nagyon jó hangulatban, mert a rendezés nem hatalmi munka. Magamnál is látom a hibákat, ha pedig mégsem, akkor itt vannak a kontrollemberek, akik segítenek. Ebben az a fontos és kötelezô, hogy megfogadjam a tanácsukat, ha egyetértek, ha nem, akkor vitatkozunk. Ez a hatodik filmem, amiben egyszerre játszom és rendezek.

- Mennyiben hasonlít vagy mennyiben különbözik ez a film az öntôl megszokottaktól?

- Azt hiszem, nincs két egyforma filmem. A filmet elsôsorban a forgatókönyv szabja meg. A film elején még csak érzetek vannak, érzések és örömök az elsô nap után. A Sose halunk meg, a Szamba és a Csocsó a három igazán hozzám közelálló filmem. A Világszámot saját történetemnek érzem, mert mélyen érint a színház és a cirkusz világa. Az Ámbár, tanár úr!, A miniszter félrelép kevésbé volt szívügyem, de büszke vagyok rájuk, mert Magyarország legnézettebb filmjei voltak.

- Színházi emberként tud-e egyszerû nézô lenni?

- Amikor beülök egy színházi elôadásra, akkor ugyanolyan nézô vagyok, mint a többi, ugyanúgy sírok és nevetek, és ugyanúgy elalszom, ha unalmas. Mondok egy példát: a Terminator III. címû filmet végigaludtam a legnagyobb zaj ellenére, mert egyáltalán nem érdekelt, hogy ezek a gépcsodák hogyan küzdenek meg egymással.

- Mivel tölti a szabad idejét?

- Nagyon kevés szabad idôm van, de ekkor még mindig lehet írni, például a forgatókönyvet, rengeteget javítgattuk Dés Lacival. Nagyon kedvelem az unokámmal való törôdést, ami kicsit fárasztó is, mert tele van élettel, energiával és nagyon kell rá vigyázni. Néha, kikapcsolódásképpen sporteseményeket nézek a tévében, de már ez sem érint meg igazán. S aztán jön a másnap…

Kereskényi Hajnal, Szigeti Réka

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által Édes anyanyelvünk címmel meghirdetett program 100 millió forint összdíjazású pályázatának jutalmait Hiller István miniszter adta át csütörtökön Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Az anyanyelv ápolása, ôrzése, a korszerû gondoskodás az anyanyelvrôl minden magyar kormány, a Magyar Köztársaság mindenkori feladata, Európai Unión innen és Európai Unión túl - fogalmazott ünnepi beszédében a miniszter.

"Ezért tartotta fontosnak a kulturális tárca a szabad Magyarország története legjelentôsebb anyanyelvi pályázatának meghirdetését" - mondta Hiller István.

Az anyanyelv ápolására, megôrzésére és méltó közvetítésére tavaly októberben - Magyarország európai uniós csatlakozásának küszöbén - hat kategóriában írta ki a pályázatot a kulturális minisztérium - emlékeztetett.

Szólt arról is, hogy az idén ôsszel a tárca meghirdeti az anyanyelvápolási program újabb pályázatát. Annak finanszírozására - elkülönített miniszteri keretbôl - szintén 100 millió forint áll rendelkezésre.

Göncz Árpád író, a fôzsûri elnöke az ünnepségen azt mondta: a pályázat tehetség- és élményforrásokat szabadított fel a magyar társadalom egészébôl, hiszen számos nem professzionális szerzô is indult a megmérettetésen.

A vers, novella, dráma és gyermekirodalom témákban az elsô díj - kategóriánként - 10-10 millió forint. A második díjjal 6-6 millió forint, a harmadikkal 4-4 millió forint jár. Az elismeréseket megosztva ítélték oda - tartalmazza a minisztérium írásos tájékoztatója.

Az ünnepségen elhangzott, hogy a jeligés pályázatra összesen 3651 munka érkezett. A vers kategóriában 1201, a novella kategóriában 1300, a dráma kategóriában 406, a gyermekirodalom témakörben 558, a jelentés az anyanyelvrôl kategóriában 125, s az örökhagyók kategóriában 61 pályamûvet adtak be.

A vers kategóriában öten, Tóth Krisztina, Szentmártoni János, Térey János, Halasi Zoltán, Takács Zsuzsa osztoztak az elsô díjon.

A novella kategóriában ketten - Majoros Sándor és Kôrösi Zoltán - nyerték el a megosztott elsô díjat.

A dráma kategóriában ugyancsak megosztott elsô díjban részesült Gosztonyi János és Forgách András.

A gyermekirodalom kategóriában Barcza Lászlóné, Békés Pál, Kapuvári Lídia és Péterfy Gergely osztozott az elsô díjon.

A Jelentés az anyanyelvrôl kategóriát két témakörben írták ki. A tudományos igényû feltáró dolgozat az anyanyelv mai állapotáról alcímmel meghirdetett pályázaton a megosztott elsô díjat a kaposvári Király Lajos és a beregszászi Gabóda Béla nyerte el.

A pedagógusok anyanyelvünkrôl - a gyakorlat tapasztalatai témakörben a tíz pályamunkát díjaztak azonos összeggel. A díjazottak: Juhász Attiláné (Gyôr), Mihályfalvi László (Kaposvár), Marsovszki Viktória (Tatabánya), Hamar Mária (Budapest), Demeter Katalin (Budapest), Boronkai Dóra (Szekszárd), Szôcsné Antal Irén (Szentistván), Juhász Istvánné (Sátoraljaújhely), Hegedûs Erzsébet (Magyardombegyház), valamint a "Három országból egy anyanyelvért" jeligével beküldött pályamunka készítôi: Kiss- Iván Anna (Szerbia-Montenegró), Mátyus Ilona (Románia), valamint Mészáros Magdolna (Szlovákia).

Az életmûkötetek megjelentetésére és kiadására meghirdetett örökhagyók kategória díjazottjai: Gál Sándor, Faludy György, Marton Mária, illetve a Serdian Nemzetközi Kiadó.

A kitüntetettek között erdélyi szerzôk nevével is találkozhatunk. A fentebb említett Mátyus Ilona mellett a vers kategóriában Lövétei Lázár László kapott II., a novellaírók sorában Vida Gábor III., a gyermekirodalom kategóriában pedig Orbán János Dénes szerzett ugyancsak III. díjat.

Az írásos tájékoztató szerint a pályázatok nagy száma miatt az értékelés két lépcsôben történt. Az elsô 4 kategóriában 8-8 tagú elôzsûri több fordulóban értékelte a pályamûveket.

Az elôzsûrikbe nyolc írószervezet - a Magyar Írószövetség, a Magyar Írók Egyesülete, a Magyar PEN Club, a Fiatal Írók Szervezete, a Szépírók Társasága, a Független Írók Egyesülete, a József Attila Kör és az Írók Szakszervezete - delegált tagot.

A Jelentés az anyanyelvrôl pályázatot nyelvész és nyelvpedagógiai szakemberekbôl álló 5 tagú elôzsûri értékelte, míg az
"Örökhagyók" pályázatot a miniszter által felkért fôzsûri bírálta el.

A végsô döntést minden kategóriában a miniszter által felkért fôzsûri hozta meg az elôzsûri értékelése alapján. Mindezeket követôen bontották fel a neveket rejtô jeligés borítékokat.

A fôzsûri elnöke Göncz Árpád író, tagjai: Jókai Anna író, Lator László költô, Grétsy László nyelvész, Ördögh Szilveszter író voltak.

Nagy Attila

Megáll a Nap egy piros virágon

Aranysugár dereng a fákon

A domb a langyos ködbe vész

És április, a csenevész

Dongó dönög a balkonon

Körbe zsémbel magas fokon

Az álom sárga virágra ejti

Hajnalig ott felejti

Alkonyba lábadó szemem

Tavaszon mereng sejtelmesen

Elül a fény, elül az árnyék

Csillagok gyúlnak - a többi vár még

Könyvespolc

Az utószót író Márton László egy lábjegyzet erejéig eltûnôdik, kik lehetnek e mû mai olvasói, s arra a következtetésre jut, hogy nem sokan, tehát ô maga az olvasó. Ha ez így van, mégis miért ajánlotta kiadásra? Nyilván abban a reményben, hogy más is felfedezi, ha keze ügyébe kerül.

Feltehetem a kérdést magam is, egyáltalán ki és hol olvashat manapság Ormós-mûvet vagy Ormósról? S mivel a válasz az, hogy sehol, esetleg könyvtárak mélyén, talán nem haszontalan, hogy e mûve a potenciális olvasó kezébe kerülhet a Mentor Kiadó jóvoltából, a míves kivitelû Könyvbarát-sorozatban (szerkeszti Jánosházy György).

Ki volt Ormós Zsigmond? A Bánságban született, Pécskán, 1813-ban, és 1894-ben halt meg. Jogot végzett Váradon, 1848-as tevékenysége miatt várfogságra ítélik, szabadulása után visszavonult Buziásra, de tovább zaklatták, ezért Olaszországba költözött. Késôbb Temes megye fôjegyzôje, alispánja, majd fôispánja, a fôrendi ház örökös tagja, a MTA levelezô tagja és múzeumalapító. Írt regényeket, drámákat és mûvészettörténeti tanulmányokat, ez utóbbiak ma is igen hasznosak.

A Banya-sziklája (Piatra-Bábi) 1858-ban jelent, a regényt a szerzô korrajznak nevezi ugyan, de csak annyiban az, hogy a Bánság soknemzetiségû világát vonultatja fel a 18. század közepe táján indított történetével. A mû fôhôse Brendusa, a boszorkány, aki élettörténetét meséli el Nyegru Pávelnek, a rablónak. Két történet fonódik egybe a regényben. Egyrészt Albu Nicola és Kintoreszko Anica egybekelését próbálja meghiúsítani a banya, másrészt élettörténetével a bûnben akarja megerôsíteni Nyegrut, akit ô vitt a bûn útjára. Szövevényes, váratlan fordulatokban sem szûkölködik a regény, kalandorok és kalandok sora vezet a végkifejlethez, amit nyilván nem árulok el, hogy a mû olvasására csábítsak. Mindezenközben a 19. század elején élô, a nyelvújítás vadhajtásait még ôrzô irodalmi nyelvet csemegézheti a mai olvasó. (Vagy talán átrágja magát a történethegyen?) S ha valamiféle kétsége támad, vagy csak a szerzô írói szándékát szeretné kifürkészni, megérteni a regény világát, Márton László értô és elemzô utószavában, Az iránytalan regény címen, mindenre választ kaphat.

Tehát aki kalandot akar, s ráadásul a ma ismét divatba jött boszorkányokról, régi hiedelmekrôl akar megtudni többet, annak olvasnia kell A Banya- szikláját.

Kuti Márta

Nagy Székely Ildikó

Szívem helyén pinceablak,

álmaimból isznak varjak,

napfény-kezek szeget vernek,

csuklóimból tavasz sarjad.

*

Fehér lepedôn siklom hozzád,

ásítanak a nárciszok,

mint altatót, nyelem le vágyam...

- és holnap újra esni fog.

Lekéstem pár feltámadást már,

s ez az utolsó változat,

most összekuszált életembôl

te fésüld ki az álmokat.

*

Úgy minden zöld lesz, mint az élet,

ünnep-fehér, mint lenn a fák,

s a pinceablakon benéznek

a boldog részeg orgonák.

Nem túl gyakori szokás, hogy egy színésznô színházelméleti könyvet írjon - indította nyitóbeszédét dr. Béres András, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem rektora azon a könyvbemutatón, amelyen dr. Farkas Ibolya színmûvésznô és tanárnô kötetformába zárt, A mûvészi igazság keresése a színész alkotó munkájában címû tanulmány-vallomása került méltatásra.

- A természettudományok mögött kialakultak technikák, a humán tudományok mögött kevésbé. Csupán a színháztudomány segítségével biztosan nem lehet jobb színházat csinálni, nem lehet vele jobban megmagyarázni a színházat. Esetleg elmagyarázni. Néha származnak módszerek, amelyek azonban sohasem véglegesek, ezt kell tudatosítanunk, amikor humán tudományokkal foglalkozunk. Farkas Ibolya pedig nem csak azt vállalta el, hogy az intézet tanára legyen, hanem azt is, hogy Bukarestben, egy más nyelvi közegben doktoráljon. Ez nagyon nehéz. E munka eredménye a bemutatandó, az egyetem kiadója által megjelentetett könyv - zárta szavait a rektor.

A méltató, Király Kinga Júlia elsôsorban a szerzô nôi mivoltára, színész- és írónôi szerepvállalására tért ki, a kötet felépítettségének harmonikus és precíz részleteire, egészére: nagyon jól, következetesen strukturált mû, kortárs elméleti fejtegetésekbôl indul ki, a gyakorlati és elméleti fejtegetések szép íve rajzolódik olvasásakor. Helyet kapnak benne a filmszerepek, drámai szerepek, megpróbáltatások és sikerek, a pontos dokumentáció pedig színháztörténeti szempontból válik érdekessé. - Elsôsorban színésznônek tartom magam - vallotta Farkas Ibolya -, az írás olyan helyzetbôl fakadt, amely adott volt. Az eredeti dolgozat jó háromszáz oldalnyi volt, a kiadott kötet százhúsz, ennyire volt lehetôség. Én az igazságot, a mûvészet igazságát keresem, ezzel szeretnék szembenézni, errôl szeretnék vallani, mert e nélkül színházat csinálni nem lehet. Ha más igazság nincs is, a mûvészi igazság létezik. Tudom, hogy folyton változik minden, emberen kívül és belül, én mégis hiszek ebben az igazságban, az emberábrázolásban. Színpadon sem folyamatokat akartam megmutatni, hanem gondolkodásra szerettem volna késztetni a közönséget a figuráról, akit éppen alakítok. Ez az én igazságom - zárta szavait a színmûvész-írónô, majd zárásképpen rövid részletet olvasott fel az újonnan írt és megjelent kötetbôl.

Nagy Botond

Máté Edit versei

izgató háromszög

ibolyakéken

olajba menekül

s marad a széken

a köpeny a múlt

a szoknya s egy

ecset e mûte-

rem nem egy me-

cset képek néznek

borongósan

ütôered mért

ver gyorsan ha

miattad végre én

lettem én s hogy él-

tünk e tájon e ké-

peden megmarad

G. N.-nek

Mikor egymás

mellé bújtunk

tiltott alma

után nyúltunk

eltört a vá-

za a keret

cserepeken

jár a gyerek

"húsz év múlva

már nagy leszek

magamnak szép

csikót veszek"

megüli majd

szép hódítón

víg keményen

s mi nem

leszünk

egykenyéren…

Könyvajánló

Elôszó

A székely kapuról terjedelmében, tartalmában és dokumentum értékében egyedülálló néprajzi kötetet vehet kezébe az érdeklôdô. Csergô Bálint munkája egyaránt szól a néprajzkutatóknak, érdeklôdôknek, mind a kapufaragóknak, idôsebbeknek és fiataloknak.

Évtizedekig tartó kutató, felmérô és értékelô munka eredménye az Udvarhely vidéki székely kapuról szóló leírás.

Ismeretes, hogy a Székelyföldön az utca egyik sajátos építménye az ácsolt és faragott székely kapu. Ez nemcsak funkcionális építmény, hanem évszázadokon át díszeivel a székelység énjének megfogalmazása volt és maradt. A székely kapu állítóinak (állíttatóinak) teljes értékû szimbóluma. A kapufaragás, kapuállítás pragmatikája sok néprajzost, szociológust foglalkoztatott, mert visszamenôen több évszázados múltja van. Ezt ma is igazolják az írásbeli források és a tárgyi hagyatékok.

A székelység társadalmi szervezôdése következtében, a szabad státus jogán, a falvak létrejöttének folyamatában és önállósulásában a legfontosabb a telkesítés volt. Ebben a folyamatban jelent meg a székely portán a ház, a gazdasági épületek és a kerítés mellett a kapu, elôbb egyszerûbb, majd mívesebb (fejlettebb) formában. A kezdetleges, egyszerûbb telekkapuk voltak a késôbbi ácsolt és faragott, kicsi és nagykapuk elôdei. A székely kapuk a gazdasági és társadalmi szervezôdés szükségszerû építményeiként jelentek meg és tökéletesedtek a XX. század elején más ismert és elterjedt formában és megmaradtak napjainkig.

A szerzô a székely kapu legkifejezôbb formájának (típusának) az Udvarhely vidékén állított kaput tartja. Ácsolt és díszesen faragott kapukat még állítottak a Székelyföld más tájegységeiben is (Csík, Háromszék, Marosszék nagyobb és kisebb tájegységei), amelyeket esetenként az Udvarhely vidékivel hasonlít össze. Viszont ezeket írja le pontosan, ezekre utal, ezért viseli a kötet Az Udvarhely vidéki székely kapu címet.

A kötet fejezetei a bevezetô után külön- külön tárgyalják az Udvarhely vidéki székely kapu általános leírását (forma, szerkezet, díszítmény, felírások, datálások); a kapufaragókat; a székely kapu eddigi kutatóit, vizsgálóit Orbán Balázstól napjainkig. A szerzô közli saját véleményét a kutatók leírásairól, rajzairól. Több helyen rámutat az észlelt mulasztásokra és pontatlanságokra. A hagyományteremtés és hagyományôrzés kritériumait a XX. század elsô felében faragott és állított kapukhoz szabja.

A székely kapuk leírását gazdag illusztráció szemlélteti. A rajzokat a szerzô készítette.

A kapuállítóknak szólnak azok a gyakorlati adatok, amelyek a kapu méreteire, a szükséges faanyagra (tölgy és fenyô), a faragás eszközeire és folyamatára vonatkoznak.

Csergô Bálint kötete a székely kapu faragásának és állításának, a népi hagyomány megismerésének, átvételének és továbbításának tankönyve.

Dr. Kardalus János

Csíkszereda, 1998. március

Sürgôsségi eljárással jutnak személyazonossági igazolványhoz az új települések lakói

A Közigazgatási és Belügyminisztérium sürgôsségi eljárással bocsátja ki azoknak a személyazonossági igazolványát, akik az újonnan alakult településeken élnek, és szavazati joggal rendelkeznek, nyilatkozta pénteken a Mediafax hírügynökségnek Gabriel Oprea közigazgatásért felelôs tárca nélküli miniszter. A tárcavezetô szerint a minisztérium sürgôsségi eljárással és ingyenesen bocsátja ki a személyazonossági igazolványokat - a választóknak és a jelölteknek egyaránt - a több mint száz új településen. - Az állandó választási névsorok valamennyi, az illetô vidéken élô, szavazati joggal rendelkezô polgár nevét tartalmazák. Ha nem újították fel személyi adataikat, akkor a régi személyazonossági igazolvány alapján szavazhatnak - szögezte le Oprea. A miniszter szerint nem kellene gondokat okozzanak a közigazgatási változások, mivel a falvak hovatartozását az újonnan alakult községek alapító okirata rögzíti. - A közigazgatási elhatárolódás roppant egyértelmû, hiszen a választási körzeteket a prefektusok határozzák meg. A községek megalakulása során megmaradnak az ezeket alkotó falvak határai, csupán az új egység közigazgatási rangja emelkedett - jelentette ki Oprea.

Nitrogén- és héliumtartalmú csöveket szállító teherautó borult fel Temes megyében

Súlyosan megsérült egy cseh kamionsofôr pénteken reggel Temes megyében, amikor nitrogén- és héliumtartalmú csövekkel megrakott teherautója fának ütközött, a rakomány pedig a mezôre borult - jelenti a Mediafax tudósítója. A 161, nitrogénnel és héliummal töltött csövet szállító teherautó Bulgáriába tartott, amikor a rendôrség feltételezése szerint a sofôr elaludt a volánnál, a jármû pedig egy útszéli fának rohant. A Lugostól mintegy öt kilométerre bekövetkezett baleset során a sofôr súlyosan megsérült, és a városi kórházba szállították. A kamionbaleset miatt néhány tartály megrepedt, ám a szakemberek szerint nem áll fenn a szennyezés veszélye. A helyszínre kiszálltak a környezetvédelmi felügyelôség, a polgárôrség, a tûzoltók és a rendôrség alakulatai. Cristian Ica törzsôrmester, a lugosi tûzoltóalakulat munkatársa szerint egyetlen szikra következtében a tartályok felrobbanhattak volna, ami környezeti katasztrófát eredményezett volna.

Sztálin már nem Budapest díszpolgára

Egyhangú szavazással fogadta el a Fôvárosi Közgyûlés, hogy J. V. Sztálin nem tekinthetô többé Budapest díszpolgárának. A hosszas jogi és történelmi jellegû felvetésekben is bôvelkedô vitában abban minden képviselô egyetértett, hogy Sztálin az emberiség ellen elkövetett bûnei miatt méltatlan arra, hogy bárhol és bármikor Budapest díszpolgára legyen. A vita elsôdlegesen a körül zajlott, hogy a Fôvárosi Közgyûlés jogutóda-e annak a testületnek, amely díszpolgári címet adományozott az 1940-es években Sztálinnak. Az ellenzékiekkel ellentétben az MSZP-SZDSZ-koalíció határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy nem. Szerintük csak a Fôvárosi Közgyûlés által 1992 óta adományozott cím tulajdonosai tekinthetôk Budapest díszpolgárának. A Tiba Zsolt fôjegyzô, Endrédy István (MKDSZ) és Moskovits Péter (MSZP) képviselô közös elôterjesztésében megfogalmazott határozati javaslatot a MIÉP-esekhez hasonlóan nem szavazta meg Atkári János fôpolgármester-helyettes sem. Demszky Gábor fôpolgármester és Szolnoki Andrea fôpolgármester-helyettes támogatta annak a végül is kisebbségbe került ellenzéki indítványnak a megszavazását, hogy Sztálint töröljék Budapest díszpolgárai közül.

Sakkvilágrekord Kubában

Új Guinness-rekordot állítottak fel Kubában azáltal, hogy egyszerre több mint 13 ezren sakkoztak Havanna fôterén. A játékosok között ott volt Anatolij Karpov, a korábbi világbajnok orosz nagymester is. Az elôzô csúcsot is a kubaiak tartották: 2002. decemberében pontosan 11 320-an hódoltak egyik kedvenc sportjuknak. Az orosz legenda természetesen a csúcsdöntés egyik vezetôje volt, akivel több kiváltságos válthatott egy idôben partit a tömeges szimultánjáték keretében.

A munka áldozatai

Évente több mint negyedmilliárd (!) munkával összefüggô balesetet regisztrálnak világszerte. A halálos áldozatok száma több, mint a háborúké. A munkahelyi baleseteknek és a munkával összefüggô betegségeknek több áldozata van évente (átlagosan minden tizenöt másodpercben meghal valaki), mint a háborúknak - hozta nyilvánosságra a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a meghökkentô tényt, bírálva ennek kapcsán a munkáltatók és kormányok gondatlanságát. A munkahelyi egészség és biztonság világnapja alkalmából minap megjelent nyilatkozatában az ILO bejelentette: adatai szerint a munkavégzés minden évben több mint 2,2 millió ember - 1,5 millió férfi és 750 ezer nô - halálával jár. A nemek közötti különbséget az magyarázza, hogy jóval nagyobb a férfiak aránya a veszélyes foglalkozásokban. A 2,2 millió halálesetbôl 350 ezret okoz munkahelyi baleset, a többiért a munkával összefüggô betegségek (ezen belül 400 ezer ember haláláért a különbözô vegyi anyagok okozta mérgezések) a felelôsek. A világban egyébként évente 270 millió munkahelyi baleset történik.

Románia négy Airbus-t vesz

A román állami légitársaság, a Tarom pénteken 4 darab Airbus A318-as repülôgép vásárlásról írt alá megá