|
VI. évfolyam 150. (15720.) sz. |
2004. június 29., kedd |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A minap a tévékamerák elôtt jelentette be Dan Ioan Popescu gazdasági miniszter, hogy Románia lezárta az Energia címû fejezetet az Európai Unióval. Az örömteljes esemény alig pár héttel a Mezôgazdaság fejezet lezárását követôen következett be. Ugyanezt a bejelentést megismételte Iulian Iancu, a gazdasági minisztérium államtitkára. Csakhogy, amint hamarosan kiderült, az álom és a valóság nem találkozott ebben az esetben (sem).
Alig egy nappal a "történelmi" bejelentéseket követôen, maga Vasile Puscas csatlakozási fôtárgyaló cáfolta a hírt. Véleménye szerint "a gazdasági minisztérium hivatalosságainak nyilatkozatai spekulációk", és úgy gondolta, az ominózus bejelentést tevô államtitkár "bizonyára túl szépeket álmodott". Ugyanis, tette hozzá, a valóság egészen más. Olyannyira, hogy attól Vasile Puscasnak "rém-álmai" (cosmaruri) vannak. Határozottan cáfolta, hogy az Energia fejezetet az EU-val lezárták volna, sôt, mint mondta, két nappal ezelôtt Brüsszelben kemény tárgyalásokat folytattak éppen errôl a témáról. "Amikor valóban lezárjuk ezt a fejezetet, én magam fogom bejelenteni" - mondta végül a fôtárgyaló. Még azt is elárulta, hogy a felelôtlen nyilatkozatot követôen személyesen telefonált a miniszternek, és üzente, "ébredjen már a valóságra"!
Dan Ioan Popescu nem volt hajlandó bármiféle kommentárt fûzni a fentiekhez, azt sem tudjuk, felébredt-e vagy tovább álmodik (arról, hogy lezártuk az EU-tárgyalásokat, és arról is, hogy a PSD megnyerte Bukarestben a választásokat).
A fentieken komolyan el lehet gondolkodni. Mit akart tulajdonképpen demonstrálni a miniszter? Csak két alternatíva lehetséges: vagy nincs tisztában az általa irányított szakterülettel, illetve a minisztérium tevékenységével, vagy jó balkáni szokás szerint port akart szórni valakinek/valakiknek a szemébe. Azt nehezen lehet elhinni, hogy ne volna napirenden azzal, amit csinál, és amit kötelessége tenni, ha a kormány valóban komolyan le akarja zárni még az év vége elôtt a csatlakozási fejezeteket, hogy jövô tavasszal aláírhassa a csatlakozási szerzôdést. Ha nem így állna a helyzet, szomorú lenne ránk nézve. Akkor marad a második változat? Ezt nem akarjuk elhinni.
Mindenesetre valami nincs rendben a miniszterrel. Az EU-val nem lehet packázni, a bevett "cselek" nem mennek, mint ahogy annak idején például az Európa Tanáccsal ment. Akkor lehetett ideig-óráig egyféleképpen politizálni itthon és más arcot mutatni külföldön. Itt azonban kôkemény feltételeknek kell eleget tenni: politikai, gazdasági, energetikai és más szempontokból is.
Igaza van a fôtárgyalónak: ideje felébredni és munkához látni, nem pedig hamukázni. Különben az álom valóban rémálommá válik.
Magyar-román miniszterelnöki találkozó lesz egy hét múlva Romániában, Medgyessy Péter valószínûleg két napot tölt majd Erdélyben - jelentette be hétfôn Bukarestben Vastagh Pál (felvételünkön), az Országgyûlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának elnöke a Romániai Magyar Demokrata Szövetség bukaresti székházában.
A Magyar Szocialista Párt képviselôje Kelemen Hunor RMDSZ-képviselôvel és Borboly Csabával, Hargita megye frissen megválasztott tanácsának alelnökével együtt tartott sajtótájékoztatóján magyar újságíróknak elmondta: július 5. és 11. között Tusnádfürdôn rendezik meg annak a diáktábornak és szemináriumnak a rendezvényeit, amelyet eddig öt alkalommal tartottak meg Békés megyében, s amelyet a továbbiakban a székelyföldi üdülôhelyen szeretnék rendszeresíteni.
A nyári ifjúsági szemináriumot az orosházi Demokrácia, Szolidaritás, Esélyegyenlôség Alapítvány által a Magyar Ifjúsági Értekezlettel (Miért) és Hargita megye önkormányzatával együtt szervezi. E rendezvénysorozat keretében a magyarországi és romániai elôadók elsôsorban az Európai Unió alkotmányozási folyamatáról értekeznek majd, de az uniós források megszerzésének pályázati módszertanával és az uniós terminológiájával is megismertetik a szemináriumon részt vevô fiatalokat. A tusnádfürdôi kemping igazgatója a bukaresti sajtótájékoztatón elmondta: a jövôben javítani szeretnék a táborozási körülményeket, hiszen egész sor rangos rendezvényt tartanak itt. Július második felében például a bálványosi nyári szabadegyetem megrendezésére kerül sor Tusnádfürdôn.
Vastagh Pál a hétfôi bukaresti tájékoztatón közölte: a létavértesi-székelyhídi határátkelô július 5-i ünnepélyes megnyitóján részt vevô Medgyessy Péter magyar és Adrian Naastase román miniszterelnök rövid megbeszélést tart Nagyváradon, majd a két kormányfô Tusnádfürdôre utazik. Itt Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével együtt részt vesznek és felszólalnak a nyári ifjúsági szeminárium megnyitóján.
Az is elhangzott a sajtótájékozatón, hogy a Hargita Megyei Tanács rövid székelyföldi körútra hívta meg a magyar miniszterelnököt, aki valószínûleg július 6-án ellátogat Csíkszeredára, Farkaslakára és Korondra is.
Egyoldalú vízumkötelezettség lép életbe július elsejétôl Románia és Szerbia-Montenegró között - derült ki egy kormányközleménybôl.
A bukaresti Mediafax hírügynökség péntek esti jelentése szerint a kormány közleményben jelentette be: július elsejétôl Románia egyoldalú vízumkötelezettséget vezet be Szerbia és Montenegró állampolgáraival szemben. A fenti dátumtól a szerbiai és montenegrói állampolgárok csak Románia külföldi konzulátusainál beszerzett vízum birtokában léphetnek román területre.
Az idézett hírügynökség szerint közleményében a kormány sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy ilyen egyoldalú lépésre kényszerült, miután a belgrádi hatóságok nem kívántak tárgyalásokba bocsátkozni egy vonatkozó kétoldalú egyezmény megkötésérôl. Történt ez annak ellenére, hogy a román fél az Európai Unió joganyaga által elôirányzott kedvezményt tartalmazó dokumentumtervezetet ajánlott elfogadásra Belgrádnak - szögezte le a bukaresti kormányközlemény.
Az egyoldalú román vízumkötelezettség nem vonatkozik Szerbia és Montenegró érvényes diplomáciai vagy szolgálati útlevéllel rendelkezô állampolgáraira, valamint azokra a személyekre, akik valamelyik EU-tagország vagy Svájc, Norvégia, Izland, Kanada, az Egyesült Államok és Japán illetékes hatóságainak tartózkodási engedélyével rendelkeznek - közölte a román kormányközleményt idézô bukaresti hírügynökségi jelentés.
A címben szereplô, biztatóan elôremutató kijelentést a marosvécsi Szakács Ferenc Zsolt fiatal gazda mondta, amikor nemrég gazdaságában jártunk. A mezôgazdasági líceumot, majd állategészségügyi kollégiumot végzett fiatalember édesapja korai halála után édesanyja segítségével próbálja ellátni a tennivalókat, fejleszteni az egyéni gazdaságot. Hat tehén, két borjú, egy ló, két traktor, tíz hektár szántó, hat hektár kaszáló - sorolja kérdésünkre, miközben az éppen javítás alatt álló kis traktorra mutatva állítja: egyik munkát el sem végezzük, máris neki kell fogni a következônek.
- Bôvíteni szeretnénk az állatállományt, de egyelôre nincs anyagi lehetôségünk. A kollégiumi tanáraim segítenek a pályázatok ismertetésével, s támogatnának összeállításukban is, de ez nem elég. Szükség van a megpályázott pénzalap legalább felére, s ezt nem tudjuk elôteremteni. Így kisebb lépésekben, egyénileg próbálunk boldogulni. Most egy fejôgépet szeretnénk vásárolni, összegyûjtöttük rá a pénzt. Szükséges az állandó fejlesztés, hiszen az európai uniós követelmények magasak. Egyéni gazdaként nagyon nehéz boldogulni, mert a terményeket, például a tejet alacsony áron veszik meg. A verítékes munkánkat nem fizetik meg, de ez mindig így volt. Reménykedem, hogy az unióhoz való felzárkózást követôen nemcsak a követelmények lesznek nagyobbak, hanem a termékek felvásárlási ára is - mondja az életerôs, tettrekész fiatalember.
Pénteken hajnali 5 órakor a szászrégeni Dacia lakónegyedben egy taxi várakozott. Két fiatalember szállt be a jármûbe, s arra kérték a sofôrt, vigye ôket a mintegy 25 kilométerre levô Görgényorsovára. Félúton azonban, Görgényszentimrérôl kiérve egy madzagot tekertek a 22 éves sofôr nyaka köré, s nyílt mezôn megállásra kényszerítették. Az áldozatnak sikerült védekeznie, kezével megfogta és elszakította a madzagot, majd kimenekült a jármûbôl. A két támadó a taxival továbbrobogott. Az áldozat azonnal a görgényi rendôrôrsre ment, ahol jelentette az esetet. Az ügyben nyomozást rendeltek el.
A tegnap délben találták meg a Matiz személygépkocsit Oroszidecs határában. A helyszíni vizsgálatok szerint a kiskocsit elôbb a sáncba tolták, majd felgyújtották. A jármû teljes egészében kiégett, így hamuvá váltak a kocsiban maradt iratok, két maroktelefon és a taxis aznapi bevételét képezô pénz is.
Tolan Gheorghe rendôrbiztos, a szászrégeni rendôrség vezetôje lapunknak nyilatkozva elmondta, vasárnap már ôrizetbe vették az egyik elkövetôt, a 25 éves régeni illetôségû C. Ovidiu-Mihait. A Maros Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség azonban elrendelte a gyanúsított szabadlábra helyezését. A tegnap már mindkét elkövetôt azonosították: a bûncselekmény elkövetésében C. Ovidiu társa a 23 éves görgényszentimrei T. Florin volt, aki korábban is törvényt sértett: magánlaksértést követett el.
Jelenleg rablás, rombolás és hajtási jogosítvány nélküli vezetés miatt folyik ellenük a rendôrségi kivizsgálás. Az áldozat 14-16 napon belül gyó-gyuló sérüléseket szenvedett.
*
Mint arról olvasóinkat tájékoztattuk, június 19-ére virradó éjszaka ittas állapotban levô egyének bántalmaztak két vásárhelyi taxisofôrt. Az elkövetôk azonosítása és felelôsségre vonása érdekében indított nyomozás folyamatban van - tájékoztatott a Megyei Rendôr- felügyelôség sajtószóvivôje.
Egy személy életét vesztette, négyen súlyosan, ketten pedig könnyebben sérültek a hét végén a megye területén történt közúti balesetekben - tájékoztatott a Megyei Rendôr-felügyelôség sajtóirodája.
Szombaton este Nyárádtôn a 19 éves vásárhelyi M. Tony Sorin Audi személygépkocsijával balra kanyarodva átment a másik közlekedési sávra, ahol frontálisan ütközött a szembôl szabályszerûen érkezô Audival. A balesetben a "vétlen" kiskocsi vezetôje, a 41 éves C. I. és utasa, a 37 éves C. V. súlyos sérüléseket szenvedtek.
Vasárnap éjfélkor a vásárhelyi Földmûves utcán túl nagy sebességgel vezette MS- 06-KWT jelzésû VW Passat személyautóját a 35 éves B. Stefan, elvesztette uralmát a jármû fölött, s frontálisan ütközött a szembôl érkezô, ugyancsak VW Passat márkájú autóval. A szerencsétlenségben az MS-06-KWT autó utasa, a 36 éves G. J. a helyszínen életét vesztette, a 23 éves C. D. és a 27 éves F. B., a "vétlen" kiskocsi utasai súlyos sérüléseket szenvedtek. További két utas könnyebben megsérült. A baleset áldozatait feszítôvágóval emelték ki a roncsok közül.
Vasárnap este értesítették a libánfalvi rendôrôrst, miszerint az erdei úton baleset történt. A 42 éves vásárhelyi illetôségû G. Catalin a nyaralójánál tartózkodott, egyik szomszédjától kölcsön kérte annak robogóját, s azzal haladt az erdei úton. Egy adott pillanatban egyensúlyát vesztette, elesett, s fejét egy kôbe verte. A helyszínre érkezô libánfalvi rohammentôsök próbálkozása hiábavalónak bizonyult, a férfi elhunyt.
Június 9-én nemi erôszak áldozata lett a petelei M. C. kiskorú. A rendôrség azonosította az elkövetôt, a 17 éves marossárpataki illetôségû G. Mihailt. A Maradonaként emlegetett fiút a régeni rendôrség vette ôrizetbe, majd az ügyészség elrendelte szabadlábra helyezését. A gyanúsított nem elsô alkalommal került összetûzésbe a törvénnyel, korábban hatósági közeg bántalmazásáért vették ôrizetbe, ám az ügyészség akkor is úgy döntött, hogy a fiatalkorú szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben. Jelenleg nemi erôszak, szabadságtól való megfosztás, valamint kiskorúval való közösülés gyanújával folyik ellene a kivizsgálás.
Valószínûleg sokan néztük ôszinte csodálattal azokat a filmeket, amelyeken a fürdôzôk és napozók biztonságára kigyúrt izmú, jóképû, fiatal férfiak, vízirendôrök vigyáztak. Jelenlétük garancia arra, hogy semmiféle nemkívánt dolog nem történhet a napozón.
Ezen meggondolásból a Megyei Csendôrparancsnokság nyári szerelésbe bújtatott csendôröket irányított az idén rekordlátogatottságnak örvendô vásárhelyi Víkendtelepre. Akik ide jönnek, látják, leginkább hétvégén nem találni üres helyet a pokrócok leterítésére, de a hûs vizû medencéket is ellepik a fürdôzôk. S ebben a forgatagban, zsúfoltságban csillogóra suvickolt motorbicikliket megülô vagányok száguldanak a sétányokon. Ebbôl a szempontból valóban helyénvaló a rend embereinek jelenléte a szabadidôközpontban.
Árnyék vetôdik a pléden heverészô napozóra. A kíváncsian felnézô tekintete két, szandálba bújtatott, meglehetôsen szôrös és vastag lábszárba ütközik. A térdtôl sötétkék rövidnadrág, a derékövtôl azonban lehetetlen feljebb látni. Az elôdomborodó hatalmas pocak hiúsítja meg ezen próbálkozást: a domborulat mindent eltakar. Mellette klónozott társa.
Az egyik helyi tévéadó többperces mûsort készített a két "dali legénnyel", akik büszkén hirdetik: jelenlétük biztonsággal tölti el a szórakozókat, semmiféle komolyabb incidens nem történt, viszont szemlesütve ismerik el, hogy a topless napozóhölgyek ellen nincs mit tenniük, a törvény nem tiltja meg a meztelen felsôtesttel való hivalkodást.
Vasárnap. A napot meglehetôsen gyakran esôt sejtetô felhôk takarják el, máskor a megélénkülô szél libabôrössé tesz. Ennek ellenére a Víkendtelep nem szenved vendéghiányban. A víkendcsendôrök büszkén feszítenek a tömegben. Mindenki biztonságban érzi magát. Leginkább az a fél tucat motoros, aki fülsiketítô burrogással zsalonozik a sétányokon gyanútlanul haladó felnôttek, gyerekek között...
Heves összecsapás robbant ki hétfô délelôtt Isztambulban: a rendôrség vízágyúkat és könnygázt alkalmazva akadályozta meg, hogy benzines-palackokkal felfegyverkezett tüntetôk közelítsék meg a NATO- csúcsértekezlet helyszínét.
Az összecsapásra a török nagyváros európai oldalán, a csúcsértekezletnek otthont adó kongresszusi központtól három kilométerre került sor. A tüntetésen mintegy kétezer ember vett részt: jóval kevesebben tehát, mint elôzô nap, a NATO-csúcs és George Bush amerikai elnök látogatása ellen tiltakozó, több tízezres isztambuli tömegmegmozduláson. Ugyanakkor a résztvevôk a jelek szerint sokkal radikálisabbak voltak, mint a vasárnapi tüntetôk: felszedett utcaköveket, valamint benzinespalackokat dobáltak a rendôrökre, akik a vízágyúk és a könnygáz mellett gumibotokkal verték vissza az áttörési kísérletet.
A török tévék beszámolói szerint mind a rendfenntartó erôk tagjai, mint a tüntetôk közül többen megsérültek, s a rendôrök - akiknek akcióját páncélozott jármûvek is segítették - sok embert letartóztattak. A megmozdulás résztvevôi közül néhányan áttörték a rendôrök sorfalát és egészen közel jutottak a csúcs környékét lezáró kordonig: a Taksim téren (Isztambul európai részének egyik fôterén, a kordontól körülbelül 1 kilométerre) legalább hat kocsit felborítottak. Arra azonban esélyük sem volt, hogy megzavarják a csúcsértekezletet: a rendezvényt 26 ezer rendôr biztosítja, s - legalábbis az MTI-tudósítók tapasztalatai szerint - közülük több ezren a helyszín közvetlen környékét szállták meg.
Egyes hírek szerint egy másik városnegyedben is összecsapás tört ki a rendôrök és tüntetôk között, s a rendfenntartó erôk itt szintén könnygázt, illetve gumibotot alkalmaztak. Ez a "csata" is három kilométerre volt a csúcs színhelyétôl, csak éppen nem nyugati, hanem északi irányban, s itt állítólag még mindig tartanak az összetûzések.
Az NTV török hírtelevízió jelentése szerint a Greenpeace nemzetközi környezetvédô szervezet hívei a Boszporusz egyik hídján megpróbáltak kifeszíteni hétfôn egy óriási transzparenst, amelyen a NATO atomfegyvereinek felszámolására szólítottak volna fel. A rendôrség közbelépett, több embert letartóztatott.
A török hatóságok több helyszínt jelöltek ki a NATO-csúcs elleni esetleges tüntetésekre, de mindegyik jóval messzebb van a kongresszusi központtól, mint a hétfôi összecsapások helyszínei. A hétfôi tüntetéseket egyébként engedély nélkül tartották. A NATO-csúcsot és Bush elnök látogatását megelôzô eddigi törökországi tüntetések viszonylag békésen zajlottak: egyedül egy szombat esti ankarai demonstráció torkollott összecsapásokba.
A NATO hétfôn megnyílt isztambuli csúcstalálkozóján összesen 51 küldöttség vesz részt, közöttük 46 hivatalos és 5 meghívott.
Az atlanti szövetség 26 tagállama - Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Kanada, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia és Törökország - állam- vagy kormányfôi szinten képviselteti magát.
Húsz másik hivatalos küldöttség csatlakozik majd egyes megbeszélésekhez. Ezek az országok az Euroatlanti Partnerségi Tanács tagjai, illetve az észak- atlanti szövetséggel békepartnerségi megállapodást aláírt államok: Albánia, Ausztria, Azerbajdzsán, Grúzia, Fehéroroszország, Horvátország, Írország, Finnország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Macedónia, Moldova, Oroszország (amely a NATO-Oroszország Tanács ülésén vesz részt) Örményország, Svájc, Svédország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán.
Afganisztán, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, a NATO Parlamenti Közgyûlése és az Európai Unió Tanácsa meghívotti státussal vesz részt a tanácskozáson.
Nem hivatalos végeredmények szerint Tadic a szavazatok 53,7 százalékával megnyerte az elnökválasztást. Ellenfele, Nikolic a voksok 45 százalékát szerezte meg.
Boris Tadic szerint a választási eredmény jelzi a demokratikus Szerbia egységét, s képességét arra, hogy felismerje a történelmi pillanatokat. "Remélem Szerbiát soha többé nem fogják irányítani olyan emberek, akik nemzettársaik halálát okozták, és menekülésre kényszerítették a fiatalokat" - mondta Tadic, szerint Szerbia nem lehet büszke ország, ha politikusai miatt emberek halnak meg.
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elégedett a választási eredménnyel. Közölte az MTI-vel, hogy büszke a vajdasági magyarokra, mert érezték, hogy nagy súlya és tétje volt a szavazásnak, s nagy arányú részvételükkel komoly mértékben hozzásegítették Tadicot a gyôzelemhez. Kasza szerint Nikolic vereségével megindul a jobboldal és a szélsôjobb lemorzsolódása, és a megáll a nacionalizmus elôretörése Szerbiában.
Boris Tadic 1958. január 15-én született Szarajevóban. A belgrádi egyetem pszichológia szakán végzett, és a szakmájából adódó emberismeretet kamatoztatni tudta a politikában. Már diákéveiben elkezdett politizálni, a milosevici diktatúra kiterebélyesedése idején, 1990-ben lépett be a Demokrata Pártba, négy évre rá képviselô lett a szerb parlamentben. A rendszerváltás után néhány hónapon át távközlési miniszter volt a jugoszláv kormányban.
Zoran Djindjic szerb miniszterelnök, a DS elnökének tragikus halála után a helyzet úgy hozta, hogy Tadicnak el kellett vállalnia a védelmi tárca vezetését. E tisztség elfoglalása után népszerûsége nôttön-nôtt.
A roppant karizmatikus, mindig határozottságot mutató, vízilabdás múltjával büszkélkedô pszichológus-politikus pályafutásában az igazi fordulópontot a tavalyi szerbiai parlamenti választás jelentette. Addig mindenki Zoran Zivkovic miniszterelnököt tekintette Djindjic utódjának a DS élén is, de a párt hallgatva a közvélemény-kutatókra nem a meggyilkolt miniszterelnököt, nem is Zivkovicot, hanem Tadicot tette meg jelöltlistája névadójává.
Tadic nevéhez nem fûzôdött semmilyen politikai affér, s a politikus egyre erôteljesebben szorgalmazta a párton belüli megtisztulást is. Az idén februárban - egy évvel a Djindjic halála után - a DS közgyûlése elsöprô többséggel ôt választotta meg Zivkovic ellenében a DS élére, és Tadic óhajára a párt vezetésébôl kikerültek a kétes hírû személyek.
Intelligens, rendkívül dinamikus ízig-vérig européer Boris Tadic fiatalon tetézte meg politikusi karrierjét az elnöki tisztséggel, gyôzelme remélhetôleg megállítja a szélsôjobb vészjósló elôretörését Szerbiában.
Paul Bremer, Irak amerikai polgári kormányzója a szövetséges erôk fôhadiszállásán, a szigorúan ôrzött zöld zónában egy szerény, külsôségektôl mentes ünnepség keretében átnyújtotta Ijád Allávi iraki miniszterelnöknek a szuverenitás átadásáról szóló dokumentumokat.
A rendezvényen részt vett Gázi Adzsíl al- Jáver iraki köztársasági elnök is, aki köszönetet mondott a koalíciós erôknek. Hozzátette: most már nincs visszatérés a korábbi állapotokhoz.
Ijád Allávi történelminek nevezte az eseményt. Hozzátette: az irakiak már képesnek érzik magukat a biztonsági helyzet ellenôrzésére. Elmondta, hogy ô kérte a hatalomátadás elôre hozatalát, hogy az irakiak minél hamarabb maguk irányítsák sorsukat. "A szövetséges erôk átmeneti hatósága hivatalosan befejezte mûködését" - jelentette be. Hozzáfûzte: az átmeneti kormányzatnak eltökélt szándéka, hogy januárban megtartsák a választásokat.
Végezetül hangsúlyozta, hogy az Irakban kiontott vér jó célt szolgált, a demokrácia és a szabadság megteremtését.
Paul Bremer rövid beszédében elmondta: az irakiak jelezték, hogy készek a szuverenitás átvételére és ehhez az amerikaiak hozzájárultak. Közölte: egy olyan országból távozik, amely biztos jövôjében.
Magukat megnevezni nem kívánó személyek kiszivárogtatták, hogy az amerikai tisztviselô még a nap folyamán távozik Irakból, ahol 13 hónapot töltött.
Sóváradon nagy munkában találjuk Madaras Árpád polgármestert, Bíró Csaba alpolgármestert és Pál József Attila titkárt. Saját kezûleg szabják-szegzik a hivatal berendezését. A polgármesteri hivatalt ideiglenesen a mûvelôdési otthonban rendezték be, itt festenek, tataroznak, rendezkednek.
A község április 17-i kormányhatározattal vált le külön közigazgatási egységként Szovátáról. A lakosság már a '90-es évek elejétôl szorgalmazta a leválást, akkor azonban nem hagyták jóvá, válaszol kérdésünkre Madaras Árpád polgármester. Pedig, teszi hozzá, akkor sokkal jobb lett volna a különválás, mint ma. Most tulajdonképpen a szovátai népakarat gyôzött, ugyanis, miután 2003-ban megkapták a jóváhagyást a leválásról, referendumot szerveztek és a szovátaiak szavaztak a leválásról.
A június 6-i helyhatósági választásokon három polgármesterjelölt indult: az RMDSZ színeiben Madaras Árpád, György Károly és Puskás Attila az Új Generáció, valamint a Nemzeti Liberális Párt jelöltjeként. Az RMDSZ jelöltje magasan a másik két jelölt fölötti szavazatszámot kapott. A község lakói a tanácsosi listák esetében is az RMDSZ-t favorizálták. A 11 tagú tanácsból 10 RMDSZ- tanácsos, egy pedig az Új Generációt képviseli.
A kérdésre a választ Bíró Csaba alpolgármester, a helyi RMGE elnöke adja meg. Véleménye szerint a legnagyobb gond az volt, hogy Szováta közigazgatásilag nagy területen fekszik, és nemigen jutottak el Sóváradra.
A kérdésre, hogy melyek a legnagyobb gondjaik, elmondta, hogy a tulajdonjog nem rendezett. Mindössze hat-hét személy tulajdonjoga van törvényesen rendezve. A községhez 2200 hektár mezôgazdasági terület és 850 hektár erdô tartozik. Ezeknek a "topszáma" 11800, ami azt jelenti, hogy ennyi parcellára kellene felosztani a területet, ami véleménye szerint képtelenség.
Megtudtuk, hogy a falusi földmérô bizottságba annak idején idôs embereket választottak, akik még emlékeztek a régi parcellákra. Azonban közülük már jónéhányan meghaltak, így tisztázatlan a földtulajdon egy része. A belsô szántók, gyümölcsösök, zöldségesek jogi helyzetét rendezték, a külsô területeké mindmáig tisztázatlan. Az alpolgármester szerint a földeket tagosítani kellene. Az úgynevezett "kicsi kollektivizáláskor" (1950- ben), amikor a falu egy része társult gazdaságokat hozott létre, a jó területeket elvették az emberektôl, s cserébe máshol adtak nekik területet. Most, jelentette ki Bíró Csaba, patthelyzet alakult ki, ugyanis sokan eladták a földjüket, de a régi okiratokban még tulajdonosként szerepelnek. Ez lesz a legnehezebb probléma, tette hozzá.
A terveikrôl szólva Madaras Árpád elmondta, hogy a helyi adókból-illetékekbôl mintegy 600-700 millió lej bevételt tudnak megvalósítani. Ehhez hozzáadva a megyei tanácsi leosztásból származó 500 milliót, illetve a magánvállalkozók által befizetendô adó sem elég összeg településfejlesztésre. Ezért pályázatokkal szeretnék kiegészíteni a bevételeiket: Világbank-, SAPARD-, ISPA-pályázatokon készülnek részt venni. Emellett a faluturizmusra fognak odafigyelni, kihasználva a testvértelepülési kapcsolatok (Kôröshegy, Sátoraljaújhely, Hosszúpályi stb.) adta lehetôségeket, tapasztalatokat.
Az erdôkkel kapcsolatosan elmondta, hogy a kiméretési díjat minden tulajdonos a saját pénzén fizette. Már akinek volt rá pénze. Akik még nem mérették ki a tulajdonukat, azoknak az erdeje az állami erdészet adminisztrálásában van ma is. A magánerdôkkel is gond van, ugyanis, mivel eddig magánszemélyekkel nem kötött az állami erdészet szerzôdést, senki sem vigyázott rájuk.
Közben tovább kalapálnak, építik- szépítik a székházat. Mutatják, hogy a földszinten egy szobát rendôrôrsnek különítenek el. Ugyanis ígéretet kaptak a megyei felügyelôségtôl, hogy ha megfelelô helyiséget találnak, kihelyeznek két rendôrt. Amire, mondják, nagy szükség lenne, mert már a jelenlétükkel fegyelmez(het)nék a lakosság gazdaságait nap mint nap dézsmáló romákat.
A labdarúgásról van szó, természetesen. Arról a nem mindennapi látványról, ahogyan Portugáliában a zöld gyepen sorra elbuknak az európai nagyhatalmak csapatai.
Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Anglia, Németország, Franciaország labdarúgó- válogatottja idejekorán hazautazhatott a küzdelmek színtereirôl. Ezzel szemben Portugália, Görögország, Hollandia, Csehország legénysége bekerült a legjobb négy közé. Megannyi "kisebb" ország - már ami a lakosság számarányát illeti. 2004-ben tehát csakis közülük kerülhet ki a legjobb: a gyôztes.
Ezért szeretem a sportot, nem utolsósorban a labdarúgást. Ott, a pályán, bármi lehetséges. Olykor már-már a lehetetlen is.
Ki hitte volna, hogy a görögök, akik eddig mindössze egy alkalommal, 1980-ban voltak Eb-résztvevôk, s akkor már a csoportkörben kiestek, ezúttal megverik a franciákat? A káprázatosan cselezô Zidane által vezényelt, majdnem egészében színes bôrû, nagyhírû legénységet? Akiknek a kapuját egy legendás portás, Fabien Barthez ôrizte? Ki hitte volna, hogy az olasz csillag, Del Piero egyetlen gólt sem rúg ezúttal? Hogy a kopaszra borotvált fejû angol csúcsember, David Beckham kapu fölé durrantja a tizenegyest? Hogy a német Oliver Kahn kapuját a csehek háromszor veszik be - egyetlen mérkôzésen?
A végeredményt illetôen jóslásokba persze nem bocsátkozom; ez a mesterség köztudottan apróhirdetô hölgyek szakterülete. De már most - az elôdöntôk elôtt - nyugodtan kimondható, hogy az idén egy "kisebb" ország csapata nyeri meg a tornát. A "nagyok" pedig kesereghetnek, és az illetékesek sorra leválthatják az edzôket, nyugdíjazhatják a kiöregedett játékosokat (bizony, meglátszott, hogy Figo sem mai csirke immáron).
Tény és való a nagyhatalmak alkonya. De csak a labdarúgásban…
Nem lehet elfelejteni, hogy volt még ilyen korszaka az európai futballnak. Nem is olyan réges-régen. Fél évszázaddal ezelôtt a megcsonkított, gúzsba kötött kis Magyarország válogatottja verte végig nem csupán az európai nagy csapatokat (az angolokat például kétszer egymás után, és nem akármilyen gólaránnyal); Puskásék csak az emlékezetes svájci világbajnokság döntôjében kaptak ki a németektôl (egy góllal) - nem kevesek szerint téves bírói ítélet folytán. Ezt megelôzôen a korabeli legnagyobbakat: Brazíliát, Uruguayt, s elôbb Németországot is simán elpáholták. Világraszóló teljesítmény volt ez? Igen. Úgy, ahogyan most öreg földrészünk legöregebb országának fiai, a görögök megmutatták, hogy az ókori olimpikonok kései utódai is csodákra képesek.
Nem egészen alaptalan a félelmünk, hogy az uniós csatlakozások során a kis és közepes nagyságrendû országok, nemzetek sokat veszíthetnek nagy múltú hagyományokban gyökerezô sajátosságaikból; hogy a jövôben - úgy sejlik - kevesebb lehetôségük lesz a maguk jellemzô értékeinek kibontakozására, felmutatására. Van ok az aggodalomra. Az idei labdarúgótorna azonban azt bizonyítja, örvendetes módon, hogy van (lehet) esélye a "kisebbek" tündöklésének is. Sportban, kultúrában egyaránt.
Mindig a "kisebbeknek" szurkolok - bármely pályán.
Az RMDSZ kiemelten fontosnak tartja a helyi önkormányzatok szerepét az erdélyi magyarság szellemi, gazdasági megerôsödésében és a közösség önállóságának bôvítésében: Románia európai uniós csatlakozásának folyamatában ugyanis jelentôs mértékben megnô az önkormányza- tok súlya a térségek, régiók felzárkóztatásában is. Ennek jegyében, alig két héttel a helyhatósági választások után az RMDSZ július 2-án Marosvásárhelyen megrendezi a szövetség polgármestereinek és alpolgármestereinek országos találkozóját. A Kultúrpalotában tartandó rendezvényen, amelyen a szövetség újonnan választott helyi tisztségviselôi mellett az RMDSZ országos vezetôi is jelen lesznek, kiértékelik az önkormányzati választások eredményeit, feltérképezik az önkormányzatokra háruló jövôbeni feladatokat , és számba veszik az EU-csatlakozás jegyében elindított kormányzati fejlesztési programok helyzetét.
Az ünnepi eseményen részt vesz és beszédet mond Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezetô alelnök, Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetôje, Borbély László és Kerekes Gábor ügyvezetô alelnökök, valamint Seres Dénes szenátor.
Krónikus ötletszegénységben szenvedô firkásznak mi sem könnyebb, mint nála több fantáziával megáldott, érdemesebb pályatársaitól - napkeltétôl napnyugtáig - figyelemre méltó címeket orozzon el, és azokat saját, kisded játékaiban önzô céljaira recikláljon. Ráadásul még ha az illetôt rátukmált skatulyáinak korlátai is zavarják, eseménytorlódáskor, idôhiányban összevissza téveszti a tégelyeket, és olyan bizarr mixtum compositumokat kever, melyekben Giovanni Trapattoni és Adrian Nastase, Sven Göran Eriksson és Kelemen Attila, Rudi Völler és Victor Ciorbea, Jacques Santini és Gigi Becali, Inaki Saez és Petre Roman szoros combközelben, régebbi vagy újabb keletû keresztényként, imára kulcsolt kézzel és lélekkel feszengnek egymás mellett a kis-(kín)padon. Ha már lúd, legyen kövér, ha már sajtó, legyen kegyetlen, vallja az ipse és a hozzá hasonlatos rosszmájú ipsék, ezen euroáldotta, euroverte kontinensen, és frontálisan, behunyt szemmel nekimegy a mosolykaranténra kényszerített szövetségi kapitányoknak. A falhoz kényszerítettek reakciója távolról sem uniformis: egyesek reptében levonják a következtetéseket és felállnak, búcsúznak, mások az elkövetkezendô éjszakák álmaira bízzák a döntést, a "megint mások" nehezen kötô enyvréteggel kenik le kivívott helyeiket a deszkán. Az öreg Trapp, aki koránál fogva csak kései unokaöccse lehetne államelnökünknek, a skandinávok "össze-esküvésének" vélt áldozataként azonnal leadja a kulcsot, nem keresi semmit nem érô veretlenségének bûnbakjait a fölösen nyáladzó Tottiban, a kapufák magasságáért kárpálódzó Vieriben, az indiszponált Del Pieróban, választékos arroganciájú kormányfônk viszont nem pánikol be az elszúrt elsô félidôért. Hellyel- közzel változtat esetleg bô keretén, a kezdôcsapatban (kormányban) is kilátásba helyez néhány cserét, de a bérelt helyek címzetesei (Cozmînca, Mitrea, Agathon, Dan Ioan Popescu) nincsenek veszélyben, a bukaresti, összerdélyi, szaporodó moldvai vereségeket meg el kell felejteni, a Geoana, Rus, Sechelariu helytelenül felsrófolt stopnijaiért meneszteni kell a szertárosokat.
Nyolcvan percig úgy tûnt, hogy Görannak, a szigetországbeliek svéd mesterének öngyilkos stratégiai húzása, egy korán megszerzett elôny destruktív játékkal való konzerválása nyerô lehet, de az egyáltalán nem csillogó- villogó megasztár Figo csicskásának, Postigának kényszerû becserélése elég volt ahhoz, hogy a törékeny taktikai szerkezetet pillanatok alatt elfújja a szél. És amikor a pápaszemes guru a már visszaesônek számító Beckhamet jelölte a mindent eldönt(het)ô büntetôk elsô számú exekutánsának, a kártyavár azonnal összedôlt. Egy precedensektôl terhelt labdarúgó felelôsségét provokálni szerény véleményem szerint pontosan olyan melléfogás, mint egy önmagában életképes, többségi tanácsi frakciót egyébként feltételezhetôen használható technokratákkal a paroxizmus végsô határáig felpumpálni, olyannyira, hogy a lenézett humanista képzettségû "lateineroknak" írmagja se maradjon a testületben. Az eddigi lepedôosztásokkor a többnyire saját akaratukból be nem zupált Bodolai Gyöngyinek, Béres Andrásnak, Csíki Boldizsárnak, Káli Király Istvánnak (bár ô némiképp félvér), Spielmann Mihálynak akadt mindig egy rokonlelkû cseréje, ezúttal viszont helyettesítésükhöz túl szûknek bizonyult a szellemi keret.
Az Európa-bajnokság döntô tornájának legfiatalabb edzôjére, az egykori megfékezhetetlen Rudira is ugyancsak rájárt a rúd. Az unió pitvarában lézengô, KGST-istállóból alig szabadult államocskák (Románia, Magyarország, Csehország) reprezentánsai rendre padlóra küldték a Mannschaftot. A számára olyan otthonosan artikulálható név viselôje, Karel Brückner adta meg neki a kegyelemdöfést. Neki és egyéniségek híján nagyon szürkén gurigázgató együttesének. Éppen úgy, mint a Coposu-mankók nélkül maradt Victor Ciorbeának, akit, akarata ellenére, a nagy hagyományokkal rendelkezô Nemzeti Parasztpárt sírásójaként jegyez majd fel a történelem.
Santini kapitány és Becali pakulárezredes intenciói homlokegyenest egymással szemben állóak. Az elôbbi nagy neveket degradál volens-nolens piti csapattá, az utóbbi niemandokkal kápráztatna el országot- világot, ha a kiszemeltek is benne lennének. Mindketten öntudatlanul optimisták: a nyalka Jacques nem nosztalgiázik, dobja az elkókadt gall kakasokat és a csatornán túl, a Tottenhamnál hirdeti meg a feltámadást. A "mi piperai emberünk" idehaza költözteti rövid idôn belül a mennyországot a földre.
Kinn, padon, ha olvad, ha ázik az ember, kerekei forognak, analizál, szintetizál, racionalizál. Csendes idôben az agyonhajszolt futballisták nehéz légzését s a lehurbolt politikusok sopánkodásait is hallja, érzékeli. Ha elül a zaj, tudja, hogy a nem önzetlenül és nem ingyen verejtékezôk- sápítozók részben vagy egészben regenerálódtak. Kezdôdhet minden elölrôl. Úgyis továbbjutunk. Legalábbis korban.
- Itt fenn, a színpadon olyan a tánc, mint a fôtt tojás. Sosem lesz belôle sem kakóca, sem jérce - idézte egykori mesterét, Lôrincz Lajost a Vándorcsizma régiós néptáncverseny kitalálója, irányítója s mûsorvezetôje, Veress Kálmán. Minden azon múlik, hogy mi történik odalenn, a teremben. Arra utalt, hogy csak akkor értelmes a tánctanítás, táncverseny, táncmozgalom, ha szerepet kap az életben. A megváltozott körülmények között a tánc "funkciója" is változik, valamit azonban talán mégis megôriz számos szerepébôl: életérzéseket fejez ki, ha úgy tetszik, társas kapcsolatok közvetítôje, kiváló "kerítô" a modern világban is. Különben nem lenne akkora sikere az ifjúság körében. Márpedig szombaton ilyenszerû sereglésnek lehettünk tanúi a nyárád menti Backa-madarason. Sokan fogtak össze azért, hogy jól érezhessék magukat a környék - Madaras, Göcs, a marosvásárhelyi Boróka együttes, Nyárádszentbenedek, Ákosfalva, Szentháromság - kisiskolás és diákkorú táncosai, sôt a Nagy-Küküllô partjáról érkezô medgyesiek is, Mezei Károly pajtásai. A Backa-madarasért Alapítvány emberei, fiatal szülôk, tisztségviselôk, pedagógusok mellett az izmosodó vállalkozói réteg járult hozzá az anyagi sikerhez: a helybeli és az ákosfalvi pékség, a bálintfalvi húsfeldolgozó kisüzem, a madarasi babagyár, Dávid György és Fejér Andor bôrfeldolgozó cégei, a Délibáb Snackbár, Makkai Loránd családja, számos szülô és nagyszülô, önzetlen pártfogók. Tombola is volt, hogy a szerény szeretetvendégség költségeit és a díjak összegét elôteremtsék: hátizsákot, pénztárcát, panda macit lehetett nyerni. Veress Kálmán megadta a módját a rendezvénynek, a zsûribe idén is Sinkó Gyöngyvért és férjét, Andrást hívta meg, harmadiknak egy volt "vándorcsizmást" - Benô Barnát, aki már a Maros Mûvészegyüttes táncosa. Öröm volt látni, amint ezek az ifjak - a saját táncaik mellett - ügyesen és élvezettel járják a széki, kalotaszegi, csíki táncot is. A 6-12 évesek közül Csíki Loránd és Fejér Zsombor teljesítményét ítélte legjobbnak a grémium, a 12 év fölöttiek közül Mészáros Mózest és Oláh Attilát részesítette elismerésben, a lányok szép seregletébôl pedig Nagy Edit és Tekeres Brigitta vitte el a pálmát. A vendéglátó Kincses Táncegyüttes fô pártfogója, a Backamadarasért Alapítvány és a szülôk nevében Szôcs Antal erôsítette meg Veress Kálmán szavait: a táncházat, mondotta a résztvevôknek: értetek, nektek szervezzük. Igazat szólt; hiszen a színpadi megmérettetés izgalma után jólesôen "eresztették el" magukat a gyerekek, táncoltak amúgy igazából, a maguk élvezetére. Ekkor ragyogtak igazi fényükben öröklött kincseik.
Múlt hét folyamán a megyeszékhelyen több helyen is szerepelt a zalaegerszegi Válicka citerazenekar, amely huszonnyolc éves fennállása óta olyan országokba vitte el a magyar népdalkincset, mint Németország, Franciaország, Szlovénia. A helyi népdalok megôrzéséért alakult együttest 2000-ben a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Arany Páva Díjjal jutalmazta.
2003-ban Cseh Gábort, a Marosvásárhely-Zalaegerszeg Baráti Kör ügyvezetô elnökét Zalaegerszegért-díjjal tüntették ki, és ezzel egy idôben díjazták a Válicka együttest több évtizedes tevékenységéért. Ezen az ünnepségen találkozott a zenekar Cseh Gáborral, aki Marosvásárhelyre hívta a csapatot. - Mint minden meghívást, ezt is álomnak tartottuk - vallotta Nagy Lajos, az együttes egyik képviselôje. Marosvásárhelyre tizenhárman jöttek, ebbôl tizenegy citerás. A csapatban mintegy negyvenen játszanak ezen a hangszeren.
Egy dél-franciaországi mûkedvelô színházi csoporttal 1989 óta áll kapcsolatban az együttes, azóta több alkalommal is szerepeltek ott. Két alkalommal léptek fel Németországban az európai ifjúsági találkozókon, illetve Szlovéniában. Erdélyi közönség elé Marosvásárhelyen léptek elôször, a meghívást örömmel fogadták, "mert ezért vagyunk, hogy ahonnét kaptuk, oda visszavigyük a hagyományainkat" - hangsúlyozta Nagy Lajos.
- Jellegzetesen a zalai népdalgyûjtéssel foglalkozunk - folytatta a beszélgetést -, szeretnénk ezt a dialektust a színpadon is megtartani. A Népújság azon kérdésére, hogy van jövôje ennek a zenei ágnak, ennek a hangszernek, azt a választ kaptuk, hogy van, erre az a legjobb bizonyíték, hogy ide s tova harminc éve kimondottan fiatalokkal foglalkoznak. Az utánpótlás nevelése a fiatalok körében rendszeressé és folyamatossá vált. Mint alapítótag kerültem be - vette át a szót Nagy Sándor, az együttes elnöke - és ami a jövôt illeti, a gyermekeim viszik tovább a mozgalmat.
Nemrég kaptak egy klagenfurti meghívást, és ez is annak a bizonyítéka, hogy felfigyelnek a zenekarra. Véleményük szerint a külföldiek azért érdeklôdnek irántuk, mert tetszik nekik, hogy a hagyományokat az utcára viszik. - Jellegzetességünk, hogy ott vagyunk a falunapokon, az utcán, rendezvényeken, és nem színházi zenekar vagyunk - emelte ki Nagy Lajos.
Arról faggatva Nagy Sándort, hogy mit jelent számára ez az erdélyi fellépés, a következô választ kaptuk: Egy olyan élmény, amiért érdemes élni. Más kultúrákat, más hagyományokat ismerünk meg. Sok szeretetet kaptunk itt, és igazán otthon éreztük magunkat."
Kivándorolni vagy itthon maradni egyetem után? - vetettük fel a kérdést a pénteki lapszámunkban megjelent ankétban, amire azóta több visszajelzést is kaptunk. Írásunkban orvosit végzett egyetemisták vallanak terveikrôl, egyebek között arról, hogy miért kényszerülnek hat év kemény tanulás után venni sátorfájukat, és nyugatabbra szerencsét próbálni. De arról is szólnak, milyen belsô vagy egyéb kényszer tartja ôket itthon.
Európa tôlünk nyugatabbra fekvô országaiban, az Amerikai Egyesült Államokban szinte luxusszámba megy egy (vagy akár több) egyetem elvégzése. Ezért többnyire az elit rétegek kiváltsága. Aki gazdag családba születik, annak adatik meg a lehetôség a továbbtanulásra. Persze, számos diákhitel is létezik, hogy a gyengébb anyagi körülmények között élôk is tanulhassanak, de az egyetem elvégzése után akár több évig is terjedhet a kölcsön visszafizetése.
A romániai felsôoktatás a rendszerváltás után nem sokkal tért át az "elanyagiasodás" útjára. Míg öt-hat évvel ezelôtt az állami egyetemeken alig néhányan tanultak fizetéses helyeken, azóta ez az arány közel fele-felére nôtt. Egyetemeink vonzóak a külföldiek számára is, akik hazájukban nem tudják maguknak megengedni a továbbtanulást, itt azonban az évi három- négyezer dollárt még ki tudják fizetni. A görög, iráni, iraki, japán fiatalok lepengetik a komoly pénzösszegeket, le az ország adófizetôi is, hogy a nyugati országoknak olcsó és mondhatni elsô osztályú munkaerôt biztosítsunk, hogy a moldáviaiak megfelelô oktatásban részesüljenek, ingyen szállást és ösztöndíjat (ami, ha nem is nagy, de van) kapjanak.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy egyáltalán van-e szükség magyar nyelvû felsôfokú képzésre, ha ilyen nagy arányban vándorolnak ki az egyetemet végzettek. A tíz megkérdezettbôl (akik az idén, a tavaly fejezték be egyetemi tanulmányaikat) alig kettô- három ad magának esélyt arra, hogy kipróbálja, milyen itthon, egyáltalán meg lehet-e élni, lehet-e haladni. És még ez a szerény húsz százalék is úgy gondolja, hogyha terveik négy-öt éven belül nem valósulnak meg, nem marad más, csak a kivándorlás. Milyen kötelezettségük van azoknak az ittmaradásra, akik a mi pénzünkön végezték el tanulmányaikat? Tartoznak egyáltalán valamiféle felelôsséggel ezért a társadalomnak? Vagy egyszerûen "faképnél" hagyhatják azt a világot, amely kenyeret adott a kezükbe. Amikor itt is nagy az orvos-, tanár-, mérnökhiány, nincs elég asszisztens a kórházakban. Ezeken a gondokon ki fog enyhíteni?
"Nem exportra kellene termelnünk" - hangoztatta egy nyugdíjas egyetemi tanár. És akkor mi a megoldás? A rendszer szertelenségére és hibájára hiába fogjuk az egészet. Csak mi tehetünk arról, ha maholnap nem lesz, aki magyar betûvetésre tanítsa elsôseinket, betegágyunknál magyarul faggasson fájdalmainkról.
A könnyebb kezdetet vállalni kényelmesebb. A határon túli vagy inneni úton elindulni éppoly bizonytalan, s a cél sem mindig eltérô. Itthon maradni pedig egyetem után nem hôsiesség, nem kitartás kérdése. Talán éppen egyfajta kötelesség magunkkal és embertársainkkal szemben...
Június 16-21. között a marosvásárhelyi Napsugár Gyermekegyüttes a helyi testvéregyesület meghívottjaként Sopronba látogatott a XI. Pendelyes Néptánctalálkozóra. Ausztriai barátaikat is felkeresték, Alsóôrön a Virgonc Együttes fogadta ôket. A 10-14 éves korosztályhoz tartozó mintegy negyven táncos izgalmas élménye marad a Balatonlellén tett kirándulás. A Lengyeltóti melletti Kék-tóban fürödhettek, aztán indultak Sopronba, ott a Petôfi Sándor Általános Iskola százéves évfordulójának rendezvényeibe is bekapcsolódtak. Soproniak, alsóôriek évek óta kölcsönösen keresik fel Erdélyt, barátaik szívesen viszonozzák a látogatást. Fazakas János, e találkozók higanyembere elmondta: - Számosan segítik a kapcsolatot, fel sem sorolható a szponzorok hosszú sora. A Pendelyesek mellett a marosvásárhelyi Transervice közösségét illeti kiemelt köszönet. Külön hála japán támogatónknak, IWATA FUNIKO úrhölgynek, aki régóta önzetlenül pártfogolja a néptáncot tájainkon.
A Zichy-Horváth Egyesület immár negyedik alkalommal szervezi meg a szentiványi falunapokat. A július 3-4-én sorra kerülô rendezvényre a kultúrház udvarán és termében kerül sor. Szombaton 10 órakor találkoznak a községben 1957 óta tevékenykedô tanárok és tanítók, valamint orvosok és asszisztensek. 13 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó a mûvelôdési otthon elôtti téren. Este szabadtéri diszkó várja a szórakozni vágyókat. A vasárnapi programban ökumenikus istentisztelet, köszöntôbeszédek szerepelnek, majd napközben szórakoztató sportrendezvények várják az érdeklôdôket. Délután 5 órától néptánccsoportok találkozóját tûzték mûsorra. A rendezvény éjfélkor boszorkányégetéssel zárul. A kétnapos esemény ideje alatt látogatható a falumúzeum, valamint a szabadtéri kiállítások.
Július 1-jén, csütörtökön 18 órakor a Marosvásárhelyi Vár Galériában nyílik a Bálint Zsigmond és Puskás György fotóit bemutató kiállítás. A tárlat naponta 11-19 óra között látogatható.
Most nem érünk rá, de azért mondja csak, mirôl lenne szó… - fogadtak a versenyhivatal kihelyezett fiókegységénél. Hát, kérem szépen, próbáltam rövidre fogni mondanivalóm, azt szeretném tudni, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkoznak önök. Hogy vizsgálják, vagy legalább tanulmányozzák-e például a megyeszékhelyi kábeltelevízió- szolgáltatás piacán kialakult helyzetet. Tudják-e egyáltalán, hogy ugyanazon országos cég vette át mindkét marosvásárhelyi mûsorszóró elôfizetôit, s jelenleg a mûsorok egységesítésén dolgoznak. A szolgáltató monopolhelyzetben van, az elôfizetônek meg kell elégednie az általa nyújtott kínálattal (tegyük hozzá: egyelôre panaszra nincs ok). Az egészséges versenyhelyzet hiányával s az ebbôl következô esetleges visszaélésekkel foglalkoznak-e? - soroltam a kérdéseket, miközben ôk egyre értetlenebbül néztek rám. Megkérdezték, hogy tulajdonképpen mi is a panaszom? Elismételtem, hogy egy alaphelyzet tisztázása érdekében kerestem fel ôket, vagyis azt szeretném tudni, hogy a monopolhelyzetben levô kábeltelevízió-szolgáltatóval, a választási lehetôség és a konkurencia hiányával foglalkoznak-e?
Megismételték, hogy éppen ma nem érnek rá ezekre a kérdésekre válaszolni, de annyit azért elmondhatnak, hogy a 121-es kormányhatározat által módosított, de lényegesen meg nem változtatott konkurenciatörvény alapján az, hogy egy szolgáltató monopolhelyzetben van, még nem jelenti azt, hogy visszaélést követ el vagy megsérti a konkurenciatörvényt. Visszaélésrôl csak akkor lehet beszélni, ha példának okáért indokolatlanul megemeli szolgáltatásai árát, ha gyengébb minôségû szolgáltatásokat kínál stb. Az az egyszerû tény, hogy valaki monopolhelyzetben van, még nem jelenti azt, hogy visszaél, vissza fog élni egyeduralmával. S amíg ezt nem teszi, addig nincs miért foglalkozni vele - magyarázták, egymást kiegészítve.
Visszatérve a konkrét példára, eddig az országos szolgáltató nem emelte az alapprogramcsomag árát az elsôként átvett elôfizetôk számára. Lehet ugyan, hogy mivel majdnem kétszeresére emeli a sugárzott programok számát, emelni fogja a volt portalosok elôfizetôi díját, de ezt indokolhatja a megnövelt számú és jobb minôségû adókkal. Egy szó, mint száz, nem kell feltétlenül a rossz oldalát nézni a monopolhelyzetnek, hiszen esetenként a fogyasztók javára válik, hogy országos cég szolgálja ki ôket.
Megkockáztattam egy utolsó kérdést: ha én mint elôfizetô elégedetlen leszek a monopolhelyzetben levô, s ezt kihasználó szolgáltatóval és észrevételeimet írásban benyújtom a versenyhivatalhoz, mennyi idôn belül vizsgálják ki panaszom jogosságát? A felelet: mi nem vagyunk feljogosítva arra, hogy érdembeli választ adjunk, mi csak kivizsgáljuk, feltérképezzük a helyzetet és jelentéseinket, ajánlásainkat elküldjük az országos versenyhivatalhoz. A végleges válasz onnan jön. Az eljárás bonyolult és hosszadalmas, akár évekbe is telhet.
Ez utóbbi válasz megerôsítette bennem azt a kellemetlen érzést: újabb "sóhivatallal" kellett szembesülnöm. Olyan közintézménnyel, amelynek célja nem a fogyasztók kiszolgálása, a törvény betartása, hanem a kimagyarázás, elodázás, az ügyek vég nélküli bonyolítása. Közpénzekbôl.
Új mandátum, új tervek
Június 6-án Szováta lakosságának 87%-a a volt polgármesterre, Péter Ferencre adta a voksát, bár hatan indultak a polgármester- választáson. A régi/új polgármesterrel beszélgetünk.
- Mit számolhat el sikerként, mit tekint a legnagyobb sikertelenségnek?
- Amikor ide jöttem négy évvel ezelôtt és láttam, milyen anyagi lehetôségekkel kell számolnom, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent meg tudunk valósítani. Négy év után elmondhatom, sok minden sikerült, akkor is, ha sok hiányosság is van még. Ha arról kérdez, miben lehetett volna többet tenni, akkor fôleg az infrastruktúrát említeném. A legnagyobb gond az úthálózat, amit mindaddig nem is tudunk feljavítani, amíg az út alatti vezetékek nem lesznek kicserélve.
- Kinek a feladata ezt megtenni?
- A mienk, de óriási beruházást igényel, amit saját erôbôl lehetetlen fedezni. El kell azért mondanom, hogy az idén elkezdtük a fürdôtelepet a várossal összekötô gázvezeték cseréjét. Ezzel párhuzamosan folyik a vízvezetékek cseréje.
- Mikorra készülnek el ezekkel a munkálatokkal?
- Az ôszre tervezzük, akkor hozzákezdhetünk az utak javításához.
- Milyen más pénzforrásokat próbálnak keresni?
- Az útjavításra kormánytámogatást kapunk, de részt veszünk egy Phare-pályázaton, amibôl rendbe tehetjük a sípályáig vezetô utat és a Medve-tó körüli sétányokat. Az elôtanulmányokat elkészítettük, várjuk a kiírási határidô bejelentését. Emellett egy bankkölcsön lehetôségét is mérlegeltük, hogy tudjuk a hosszú távú munkálatokat befejezni.
- A Danubius Rt. igazgatója nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy ott van az európai szintû Szováta szálló, az ajtón kívül pedig a szomorú valóság. Vagyis elhanyagolt utak, parkolók, egyáltalán a szálloda környezete nem megfelelô, holott a legnagyobb adófizetôként elvárnák, hogy rendbe tegyék.
- Mi is azt szeretnénk, ha a szálloda körüli, egyáltalán a fürdôtelepi infrastruktúra megfelelô volna. Megígérem, hogy négy év alatt eléri a Szováta szálló színvonalát. Ami az adót illeti, valóban a Danubius a legnagyobb adófizetônk, de az ô gondozásában van a legtöbb épület, a legnagyobb terület. A tôlük befolyó adóból azonban nem lehet nagy dolgokat megvalósítani. A parkrendszerre, a fürdôtelepre költött összegek fedezésére elég, de komoly beruházásra kevés. Tudni kell, hogy megrendeltünk egy, a fürdôtelep központjának átépítésérôl szóló tervet.
- Mit jelent ez?
- A Medve-tó elôtti tér és a két park átrendezését. Ugyanis a sós vizet az építô rávezette a parkra és tönkretette a tuják egy részét. Ezeket ki kell cserélni, gyéríteni kell a Szováta Szálló elôtti erdôrészt, kerítéseket lebontani. Egy nagy közös parkrészt tervezünk padokkal, sétányokkal.
- Említette, hogy most fognak hozzá a vezetékek cseréjéhez és az útjavításhoz. Láttuk is a munkásokat. Nem zavarja majd ez az üdülôvendégeket?
- Zavarni fogja, sajnos. Elnézést kell kérnünk a vendégektôl és a vendégfogadóktól, de utat javítani csak nyáron lehet. Úgy igyekszünk megszervezni, hogy minél kevesebb mértékben akadályozza a turizmust.
Oláh Domokos katolikus plénánossal beszélgetünk a Szentháromság tiszteletére épült felújított katolikus templom elôtt. Itt helyezték el Szováta legnagyobb szülöttjének, Domokos Kázmér Mihály püspöknek a szobrát. A templom 1870-1878 között épült. Teljes külsô és belsô renoválására 1991 és 1996 között került sor. A templomban 250 éves orgona kíséri a szentmiséket, tájékoztat Oláh Domokos plébános úr, miközben végigvezet a templomon és megmutatja a Keresztkutat, a Szentség házát és az emeletes kórust, valamint az oltárt.
A fürdôtelep szívében egy romokban álló épületet láttunk. Úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna. Mi a helyzet ezzel? - kérdeztük a város elsô emberét.
- Az épület valóban a város szégyene. Kétharmada magántulajdonban van, egyharmada a polgármesteri hivatal tulajdona. Sajnos, a bérlô úgy vigyázott rá, hogy összedôlt. Ezért nem egyeztünk bele az egyharmad rész eladásába. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk a kétharmad részt birtokló tulajdonossal, hogy az önkormányzat visszavásárolja tôle, s feljavítsa. Az épületnek más rendeltetést szánunk.
Nem ez az elsôrendû prioritás
A szovátai autóbuszállomáson sivár kép fogadja az érkezôket. Ócska, lerobbant "állomásépület", a mellékhelyiségekrôl jobb, ha nem beszélünk. Szemben a kirakóvásár sem igazán európai szintû.
Kérdésre megtudtuk, hogy az autóbuszállomást privatizálták, de az önkormányzatnak négy év alatt sem sikerült tárgyalóasztalhoz ülnie a tulajdonossal. A polgármester szerint a tulajdonos az épületet bérbe adta üzleti tevékenységre. Ugyanakkor a fél megállót elfoglalta a nyílt piactér, emiatt a bérlô megkapta a felszólítást is.
Az állomás melletti piac azonban az önkormányzaté. Ennek a közepérôl elvitték a képet rontó betonasztalokat, ipari cikkek árusítására beépítették. A helyhatóság gondolkodik az elköltöztetésérôl, azonban sokba kerül. "Nem ez az elsôrendû prioritásunk" - mondta a polgármester.
A június 6-i választásokon a város lakóinak elsöprô többsége a volt polgármesterre adta a voksát. Mit vár el az újonnan megválasztott önkormányzattól? Mi az, amivel elégedett, mivel elégedetlen az elmúlt négy év tevékenységébôl? - kérdeztük az "utca emberét".
Blénessi Károly nyugdíjas: - Mi újra a polgármesterre szavaztunk, mert meg voltunk elégedve a munkájával. Például megcsináltatta a járdákat, a kórházat is rendbe tette, a piacot is visszaépíttette. Ilyesmiket tudok csak mondani, elégedett vagyok.
Bokor Miklós nyugdíjas: - A volt tanácsnak a munkája nagyon jó volt, jól fogtak hozzá. Amit elterveztek, azt kb. nyolcvan százalékban meg is csinálták. Jövôre azt szeretném, ha kicsit jobban segítenék a nyugdíjasokat. Adjanak valamiféle kedvezményt. Nyissanak üzletet, mint Vásárhelyen, vagy valami mást. Itt is kellene egy kicsit segítsenek. Legalább az adókat csökkentenék valamivel. A blokkadók is nagyok, szinte nagyobbak, mint a magánházaknál. Ezen is kéne segíteni. Ezt ha megcsinálnák, s az Ifjúsági tavat, amit leengedett a régi polgármester, visszaállítanák, jó lenne. Szerintem megérdemli a polgármester, hogy tovább menjen.
Siklódi Etelka munkás: - Nagyon meg vagyok elégedve a tanács munkájával, szerintem minden rendben van, és elvárom, hogy ugyanígy folytassák tovább. Nem tudok így hirtelen sokat mondani. de szerintem megérdemelte, hogy újraválasztottuk.
Kelemen András fogatos: - Szerintem jól dolgoztak. Javították az utakat, a kórházat, az óvodákat, mindent. Meg vagyok elégedve. Az új tanácstól azt várom, hogy amit elkezdtek, azt folytassák. A piacokat, parkokat még lehetne javítani, szépíteni. De nagyjából minden jól van.
Petri Katalin üzletvezetô: - A város, az utak meg a parkok fel vannak újítva, padokat tettek, rendben van. A város külalakja megváltozott, szebb lett, a kórházat felújították. Az iskolákra, a sportterem-építésre is megnyertek egy pályázatot, az informatikatermet is teljesen felújították. Továbbra is kell tartani a lépést, fejleszteni kell a várost úgy, hogy a turisták visszajöjjenek.
Kulcsár Margit fodrásznô: - Én azt szeretném, hogy ugyanúgy a gondját viseljék a városunknak, mint eddig. Én meg vagyok elégedve velük. Városszépítéssel foglalkoztak. Biztos lenne még mit csinálni, de most így hirtelen nem tudom, mit mondjak.
Bodolai Gyöngyi újságírónô Lekéstük ezt a vonatot is? címû írása késztetett ismét véleménynyilvánításra. Szívet melengetô, szemet gyönyörködtetô érzéssel járom a kelementelki határt, szemlélem, szemléljük a kb. 120 ha búza és mintegy 56 ha ôsziárpa-vetést, melyek jól fejlettek, tiszták, gazdag aratást ígérnek, amennyiben természeti csapás nem károsítja. ezen ígéretes termést a szakszerû irányítás, ügyszeretet, a talaj igényes elôkészítése, gondozása, s a kedvezô idôjárás együttesen biztosíthatja.
A Népújságból olvastam Csomoss Attila RMGE- mérnök markáns véleményét, melyben a tapasztalt szakember kifejti, hogy valóban szükséges az erôszakos kollektivizálással anyagilag, erkölcsileg ma is jogosan bizalmatlan földet mûvelô, abból élô emberek szemléletváltása.
Történelmi csapás marad népünk életében az erôszakos kollektivizálás, kulákosítás, egészséges gazdasági, társadalmi, egyházi életet élô falvaink számottevô hányadának tönkretétele, elnéptelenítése (Rava, Magyarzsákod, és sajnos, sorolhatnánk...)
Mi, kelementelkiek 1990-1991-ben mezôgazdasági társulást alakítottunk, nem téptük szét a 6-8 lejes normapénzek mellett létrehozott gazdasági alapot. Jól gondolkoztunk-e? Választ ad az idô.
Mi, a tagság, egyenként aggódunk. Hogy lesz? EU- csatlakozás, és az EU igényei szintjére való átállás...? Hiszen technikai felszereltségünk a társasban és az egyéni állattartásban is messze elmarad a követelményektôl.
Korszerû gazdaképzésre van szükség - nyilatkozta Náznán Jenô aligazgató. De hová lettek a szakemberek? Megöregedtek, politikai pályára léptek... Hová lettek a marosvásárhelyi, csombordi magyar nyelvû iskolák? Nincs mezôgazdasági bankunk, nincs bátor vállalkozásra képes szakemberünk. A gazdák szemléletváltását segítô népoktatás nem jutott még falvainkba. A mezôgazdaság-tudomány, a kísérleti laborok hogyan segítik a falvak elgyötört földmûvelôit, mezôgazdaságát? kelementelkén több mint 30 ha cukorrépavetést kellett kitárcsázni, mert nem volt jó a vetômag (milyen nagy veszteség a falunak!), az üzletbôl vásárolt zöldségmagok nem jó minôségûek, a gyomirtást szolgáló vegyszereknek nincs kellô hatásuk.
Ravasz István ny. pedagógus
A helyhatósági választások elsô fordulóján, június 6-án sikerült megválasztani Magyarbükkös község polgármesterét. A tisztségért az RMDSZ, a PNG képviselôje, valamint egy független jelölt szállt harcba. A polgármesteri tisztséget az RMDSZ-es Ballai György szerezte meg. Az önkormányzat alakuló ülésén az alpolgármesteri széket egy liberális tanácsosnak adták a helyi szintû RMDSZ- liberális párti megegyezés nyomán. A tanács RMDSZ-többségû.
A község négy faluból áll, melybôl Magyarózd és Magyarbükkös magyar lakosságú, körülbelül 70 százalék, valamint Gombóctelke és Lándor román lakosságú.
A magyar többségnek nemigen tetszik az RMDSZ és a PNL közti megállapodás, az úgynevezett közös fogat. Azon a véleményen vannak, hogy az alpolgármesternek is magyarnak kellett volna lennie, tekintettel a tanács összetételére.
A helybeliek mindhárom polgármesterrôl olyasmit állítanak, ami egyiknek sem válik dicsôségére. A kedélyek még mindig nincsenek lecsillapodva, a különbözô pártok képviselôi egymást próbálják besározni.
De lássuk az eredményeket: az RMDSZ-jelöltje 332 szavazatot kapott, a független jelölt 212 szavazatot, míg a PNG-s jelölt 91 szavazatot. A számok igazolják, hogy az RMDSZ jelöltje, a volt alpolgármester nem kis elônnyel nyert, hanem 120 szavazattal kapott többet.
A község új vezetôi fiatal, életerôs emberek. A polgármester és az alpolgármester jó gazda hírében állnak saját falujukban. Most már az következik, hogy a jó gazdaszellem mutatkozzék meg a községben is, mert bizony tennivaló van bôven. A falvak utcái elhanyagolt állapotban vannak, a sáncokat ki kell ásatni, a patakmedrek szennyezését meg kell szüntetni, a középületeket, iskolákat rendbe kell hozni. S ami még fontosabb: véget kell vetni az egymás elleni áskálódásnak. A polgármesternek kötelessége lesz megteremteni a társadalmi békét, mert eredményt csak akkor várhatnak, várhatunk, ha mindnyájan együtt dolgozunk, hiszen ô most már mindenki polgármestere.
Horváth András, Magyarózd
Nagyon örültem a marosvásárhelyi önsegélyzô pénztár vezetôtanácsa által közzétett pontosításnak, amely 2004. június 15-én jelent meg a Népújságban. Ebben a tudósításban több és figyelemre méltó adatot közöltek, amelyek összehasonlítási alapul szolgálhattak az egy héttel korábban megjelent, S. I. aláírásával közölt számadatokkal.
Tehát Vásárhelyen valóban segítési szándékkal mûködik ez az önsegélyzô pénztár, amennyiben évi - csupán - 18%-os kamatot számítanak a hitelbe vett összegekért. Ez egy olyan arány, amely emberileg, anyagilag elfogadható, nem rémíti el a segélykéréstôl a rászorulókat. Továbbá helyeslem a 365 napos felosztást, mert az lehetôvé teszi az idôbeni törlesztést a késedelmi kamatok fizetésének az elkerüléséért.
Nos, Vásárhelytôl 60 km-nyi távolságra, Szovátán szinte kétszeresét fizetik a fenti kamatnak a hitelt igénylô nyugdíjasok, pontosabban 30%-ot. Ezt írta le a könyvelônô a folyó év június 8-án megjelent válaszában. Ô is szívre tett kézzel állítja, hogy igenis nem haszonszerzés a célja a magas kamatnak, hanem a reális, hathatós segítséget tartják szem elôtt ennek az egyharmados aránynak az alkalmazásával. Erre már csak kapkodni tudom a fejem, hiszen nem tudom elhinni, hogy ugyanabban a megyében, ugyanannak a nonprofit egyesületnek két körzetében más-más pénzügyi politikát alkalmaznak. Nem tudom elhinni, hogy a vidéken élô, TSZ-nyugdíjból meg utódnyugdíjból élô sok-sok kisember könnyebben tudja fizetni a 30%-ot, mint a vásárhelyi nyugdíjasok a 18%-os kamatot.
Én nem vitatom vagy megkérdôjelezni akarom a segítô szándékot a szovátai önsegélyzô egyesület részérôl, hiszen a felsorolt segélyakciók száma, amelyeket a könyvelônô közölt - nem volt teljes, elhangzott az említett közgyûlésen egyéb is. Csupán azt hiányolom, hogy ha már a felsorolást elkezdte, miért nem említette meg azt is - a teljesség igényével -, hogy mekkora összeget utaltak át adóként az államkasszába. Mert nem tudom elhinni, hogy több fizetett alkalmazottja lenne a szovátai egyesületnek, amely indokolttá teszi a magas kamatot. Ezek szerint a képlet felállítható: a nyugdíjas alkotó-aktív idôszakában adózott az államnak a fizetésébôl; nyugdíjas korában - hála az állambácsi gondoskodásának - megszorultságában, nyomorúságában ismét adózik, ha segítségre szorul.
Van-e törvény a kamat egységesítésére vagy mindenik egyesület a saját szakállára dolgozik? Vagy ez már a pénzügyi szervek hatáskörébe tartozik?
Báthory Erzsébet, Nyárádremete
Mozgalmas hónap a június. Ballagás, vizsgák, vásárhelyi napok, rendezvények sorozata, és akkor kopogtak a Magányosok portáján. Mi pedig örömmel tártuk ki ajtainkat, mert kedves vendégek érkeztek: a tápiószentmártoni nyugdíjasok csoportja.
Jelenlétükkel megtiszteltek: Földes István lovag, a Duna TV kuratóriumának elnöke, igazgató, Tót János lovag, tápiószentmártoni polgármester, Novák József és felesége, vezetôségi tagok, Kovács Mária nyugdíjas óvónô, a klub vezetôje és 40 nyugdíjas férfi és nô, akiket már közeli barátainknak tekintünk, hiszen négy éve fonódik kapcsolatunk.
Klubunk tagjai Kopacz Imola pszichológus szervezésében már két ízben látogattak el a magyarországi Tápiószentmártonra. Most igyekeztünk viszonozni azt az ôszinte vendégszeretetet, amellyel minket fogadtak.
A délelôtti órákban városnézésre hívtuk meg vendégeinket, utána a TCM kantin-vendéglôjében mûsorral egybekötött táncmulatságot szerveztünk, miközben együtt elfogyasztottuk a vendégek tiszteletére készített ünnepi ebédet.
Csupán egy napra látogattak el hozzánk erdélyi körútjuk alkalmával, de ez számunkra ünnep volt. Szerencsénkre a határ már nem akadály, átnyúlnak rajta a baráti kezek.
Visszavárjuk ôket és ôk is várnak minket.
Radványi Hajnal, Marosvásárhely
Amióta megnyílt a Jeddi úti temetô, ott alusszák örök álmukat románok és magyarok egyaránt. S mivel sokan temetkeztek ide, sokan is keresik fel elhunyt szeretteiket. Arról ne is beszéljünk, hogy szinte naponta van temetés, amelyek résztvevôi megnövelik a temetô látogatottságát.
Ilyen körülmények között nagyon furcsa, hogy azok az autóbuszok és mikrobuszok, amelyek kimennek a volt számológépgyárig, nem szívesen állnak meg a temetô felé vezetô elágazásnál azzal az indokkal, hogy ott nincs hivatalos megállóhely.
Ilyenformán a busz vagy a mikrobusz vezetôjének a jóindulatától függ, hogy az utas le tud-e szállni a temetônél, vagy gyalogolhat 400-500 métert a számológépgyárnál levô parkolótól a temetôig.
A fenti nehézségek miatt mindazok nevében, akik gyakran fölkeresik a jeddi úti temetôt, kérem a városi közszállítási rt.-t, és a tanács vezetôségét, hogy a temetôhöz vezetô elágazásnál létesítsenek "hivatalos" megállót, ezzel is megkönnyítve a temetôbe látogatók - többnyire idôs, nyugdíjas emberek - helyzetét.
Gaál Árpád, Marosvásárhely
E pár, a nyilvánosságnak szánt sorral segítségüket kérem. Horgász lévén, azt szeretném tudni, hogy milyen alapon tilos a horgászás a víkendtelep övezetében? Veszélyesnek tartják? Akkor miért nincsenek kihelyezve erre vonatkozó figyelmeztetô táblák, például az, hogy Fürödni tilos, vagy hogy a víz mélysége mekkora. A kérdésemet a városi tanácsnak is feltettem, amit most csak a következôvel egészítek ki. A két híd bejáratához függesszenek ki egy-egy táblát ilyen felirattal: A halaknak belépni tilos!
Pethô Zsolt, Marosvásárhely
Egy Dacia Super Nova tulajdonosa vagyok, amelyet a Royal céghez "adtam be" taxizás végett.
A sofôrje, B. S. M. 2004. május 17-én elutazott vele Mezôrücsre, ahol balesetet szenvedett. A helyszínre kiszállt rendôröknek bevallotta, hogy szeszes italt fogyasztott. A kocsimat annyira összetörte, hogy nem lehet megjavítani. Eddig (június 28-ig) semmit sem tudunk arról, hogy mi a kivizsgálás eredménye.
A gépkocsim sofôrje a baleset másnapján azt ígérte - amit papírra is vetett -, hogy megjavítja az autót, vagy mást vesz helyébe. Ezt az édesapja is alátámasztotta és ígérte, elcseréli háromszobás lakását kétszobásra és a pluszösszegbôl kártalanítanak. Erre tanúm is van.
Ezzel ellentétben a kárt okozó sofôr kijelentette, hogy inkább kiszökik az országból, mint hogy kártalanítson. Remélem, hogy a rendôrség nem hagyja annyiban a dolgot, s nem maradok a kárral.
D. J., Marosvásárhely
A rovatban közölt levelek tartalmáért,
a tényállítások
hitelességéért a szerzôk felelôsek.
Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket.
Címünk: impress@fx.ro.
Romániában 14 éve ünneplik meg rendszeresen az erdészek napját. A Megyei Erdészeti Igazgatóság június 25-én szinte egész napos rendezvényt szervezett Görgényszentimrén. Az ünnepi ülés után a jelenlévôk meglátogathatták a ritkaságnak számító dendrológiai parkot (fás növényekkel), a helybeli vadászmúzeumot. A találkozóra az erdôgondnokságok vezetôit, a fôkönyvelôket, az erdészeket hívták meg, az igazgatóság részérôl jelen volt Butiu Lucian mérnök, mûszaki igazgató, Pirlea Adrian mérnök, az igazgatóság szóvivôje. A prefektust Szamcsek Mihaela képviselte. Az elôadók sok közérdekû információt közöltek, amelyekre érdemes odafigyelni.
Az erdôt a földgömb tüdejének is nevezik, ennélfogva nagy jelentôsége van nemcsak gazdasági szempontból, az vadállomány megôrzése, hanem az emberiség egészségének biztosítása szempontjából is. Az erdôk Románia területének 26,7%-át foglalják el, azonban az egy lakosra jutó terület nagysága nem éri el a világ országaiban megszabott átlagos 0,3 hektáros területet. Ez is egy alapos indok arra, hogy a magán- és állami erdôkkel csínján bánjanak az arra hivatottak. A megyei Erdészeti Igazgatóság igazgatója, Dogaru Ioan Anton mérnök röviden beszámolt tavalyi és idei tevékenységükrôl. a múlt évben 708 hektáron végeztek erdôfelújítási munkálatokat. Az idén 195 hektáron potólták fiatal csemetékkel az erdôket. Nagy területeken végeztek erdôtisztítást (917 ha), erdôritkítást (1962 ha). Az igazgatóság saját forrásaiból a múlt évben 13,8 milliárd lejt ruházott be, ez évben eddig 3,9 milliárd lejt. A kitermelésrôl is szó esett. 2003-ban több mint 5,6 millió köbméter fát értékesítettek, az exportból 832 ezer dollárt inkasszáltak. Idén mostanig a külföldiek 335 ezer dollár értékben vásároltak erdészeti termékeket megyénkben.
Miron Mircea, az Erdészeti Kollégium igazgatója kalauzolt a szépen rendezett 10,5 hektáros dendrológiai parkban, miközben elmondta, hogy az iskola szakiskolaként indult, majd 1970-ben líceummá nyilvánították, jelenleg kollégium (fôgimnázium). Ez egyfajta elismerés számukra, mert az országban mûködô 5 líceum közül csak a görgényszentimreit minôsítették kollégiumnak, ami azt jelenti, hogy posztliceális oktatás is zajlik idéntôl. Akik elvégzik, technikusi oklevelet vehetnek át. Különben a 110 év alatt 7.800 tanuló szerzett különbözô fokozatú szakképesítést. A két osztályban idén 47-en végeznek. Az intézmény tanulói tartják karban a parkot a gyakorlati órákon. A park több mint 500- fajta hazai és külföldi ritka fás növénnyel rendelkezik; reggel nyolc órától este nyolc óráig látogatható.
Órákon át idôztünk a múzeumban, és még így sem sikerült mindent aprólékosan megtekinteni, hiszen csak a nagyobb és kisebb biorám&