Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Az EU-csatlakozási tárgyalások során Románia számára a legnehezebb fejezetnek a mezôgazdaság bizonyult. A mezôgazdasággal kapcsolatos tárgyalások június 4-én értek véget. A román küldöttség elfogadta az unió szakbizottságának minden kérését, a feltételeket. Ennek nyomán a hazai mezôgazdászok, farmerek számára két lehetôség adódott: vagy beruháznak a farmok fejlesztésébe ahhoz, hogy az unióban versenyképessé váljanak, vagy nem végeznek beruházásokat, de akkor csak hazai fogyasztásra termelhetnek. A beruházásokkal kapcsolatosan csak annyit, hogy mindenki számára ismerôs a gazdálkodók anyagi helyzete, nemhogy beruházásra, alig jut pénz az új kultúrák létrehozására, növényvédô szerekre. Emellett a kormány az elmúlt években tétovázott, hogy támogassa-e a mezôgazdasági termelôket. Gondoljunk csak az új mezôgazdasági gépek vásárlásának támogatására. Az elmúlt években a gépvásárlási rendelettel "játszadozott" a kormány. Rövid ideig hatályba léptették, majd felfüggesztették. Történt mindez ötször. A múlt évben a hatodik alkalommal hatálytalanították, még nem tudni meddig. És, hogy az elmúlt években a kormány nem volt képes egy alapos reformot végrehajtani a mezôgazdaságban, az is bizonyítja, hogy a SAPARD és más támogatási programok pályázati feltételeit túlságosan elbonyolította, elszigorította, emiatt a mai napig is nagyon kevesen pályáztak, nem beszélve arról, hogy túl késôn alakult meg Romániában a SAPARD- ügynökség. A magas kamatú bankhitelekre a gazdák nem is mernek gondolni. Ennyit a beruházásokkal kacsolatos gondokról. De hosszú oldalakon sorolhatnánk a problémákat: gyenge a gépi felszereltség, a tôkehiány, az alacsony hektárhozamok stb., a szervezetlen terménypiac miatt nem lehet stabil, kiszámítható feltételek között, megfelelô jövedelmet biztosító termelést folytatni. Az említett problémák megoldása nem képzelhetô el a mezôgazdaság reformja nélkül. Marad a kérdés: amit nem sikerült 13-14 év alatt sikerül a következô négy évben? Lezárult tehát a legnehezebb fejezet, a mezôgazdaság tárgyalása. A román küldöttség aláírta, de ha figyelmesen tanulmányozzuk az elfogadott termelési kvótákat, akkor nyugodtan leírhatjuk, hogy Románia a jövôben is mezôgazdasági termékeket és élelmiszert importáló ország lesz. Félô, hogy ez feltétellé válik, ha sor kerül a csatlakozásra.

A kormány június 15-i ülésén hozták azt a határozatot, miszerint július elsejétôl 2,5 millió személy nyugdíját megemelik. Elena Dumitru munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a teljes munkaviszonyra elôirányzott átlagösszeg 148.000 és 222.000 lej között mozoghat. A nyugdíj-kiegészítés során háromszázezer téesznyugdíjas nyugdíját is emelik, ez havi hárommilliárd lejes költséget jelent.

2001. óta a nyugdíjakat hét alkalommal egészítették ki és indexelték, a végrehajtó tanács az idôs személyek társadalmi védelmére egymilliárd eurónyi összeget költött. Egy nyugdíjas, aki 2001 decemberében 1,7 millió lejes nyugdíjjal rendelkezett, annak most, az indexelés után, 3,3 millió lejes nyugdíja lesz - hangsúlyozta Elena Dumitru, és hozzátette, hogy a kormány tiszteletben tartotta ígéreteit ezen a téren.

Adrian Nastase miniszterelnök nem zárja ki annak lehetôségét, hogy az ôszig újabb kormányátalakításra kerül sor.

A B1 TV egyik kedd esti mûsorában Nastase kérdésre válaszolva kifejtette, nem biztos, de nem is kizárható, hogy az ôszig újabb kormányátalakítás történik.

"Ezek a dolgok hosszú távon elkerülhetetlenek. Téved az, aki négy éven át ugyanazt a kormánycsapatot próbálja megtartani", mondta a miniszterelnök.

A kormányfô kifejtette: sajnálja, hogy nem sikerült megvalósítani az elôrehozott választásokkal kapcsolatos tervezetet, amely különválasztotta volna a választási kampányt az EU-csatlakozási tárgyalások lezárásától.

"Azt hiszem, az átmeneti idôszakban túl hosszú a négy éves választási ciklus. Talán sikerült volna a kormányzat erodációja miatti hibákat elkerülni, ha két évenként tartottunk volna választásokat", szögezte le a miniszterelnök.

A képviselôház elfogadta kedden a nemzetközi örökbefogadásokkal kapcsolatos, a külföld által rendkívül szigorúnak ítélt törvénycsomagot.

A képviselôk néhány apróbb módosítással elfogadták a szenátusban korábban megszavazott változatot. A törvény lényegi eleme, hogy romániai gyermeket csak akkor fogadhat örökbe egy külföldi család, ha annak legalább egyik tagja nagyszülôi viszonyban áll a gyermekkel. Külföldi örökbefogadásról csak akkor lehet szó, ha belföldön nem találtak olyan családot, amely adoptálná a gyermeket. A törvénycsomag az örökbefogadásokra vonatkozó jogi eljárásokat is szabályozza, pontosan meghatározva a törvényszékek és más hatóságok hatáskörét ebben a kérdésben. A törvény nem ismer el hatósági jóváhagyás nélküli örökbefogadást. Az illetékes állami gyermekvédelmi szervek ugyanakkor adott esetekben együttmûködhetnek a befogadó ország területén mûködô külföldi magánjogi szervekkel.

A bukaresti amerikai nagykövet levélben bírálta a törvénycsomag tervezetét, amely szerinte nem felel meg a külföldi igényeknek. Románia számára ugyanakkor az európai integráció folyamatában is fontos, hogy rendezze e kérdést, mert a nemzetközi örökbefogadások ügye az elmúlt esztendôkben botrányos helyzetet teremtett számára.

Az örökbefogadott gyermekek ugyanis valóságos gyermekkereskedelem "árucikkeivé" váltak, emiatt Brüsszelbôl éles bírálatok érték Romániát.

Gyakran beszélünk arról, hogy manapság szinte senkit sem érdekel a kultúra. Legfôképpen azokat nem, akiknek a kezében van (köz)mûvelôdésünk ápolásának sorsa, akik a kulturális intézmények mûködésének anyagi alapját biztosítják. Vidéken talán még súlyosabb a helyzet. Ezért feltûnô és örvendetes, hogy akadnak olyanok, akik nem így gondolják. A Gyulakutai Polgármesteri Hivatal, a helyi tanács tagjai és a község lakossága feltétlenül nem. Két kultúrotthont újítanak fel párhuzamosan, a harmadik a nyáron következik, a negyedikbe pedig holland segítséggel vezették be a helyiek a központi fûtést.

Takács Mózes alpolgármestertôl érdeklôdtünk az intézmények helyzete felôl. - A kelementelki kultúrotthon már évek óta nem volt felújítva - mondta Takács Mózes. Ezért szükségét láttuk az állagmegôrzô-felújító munkálatoknak. Egyelôre a belsô felújítás folyik, kívül sajnos még mindig nincs jó állapotban az épület. A tavaly tetôt cseréltünk, csatornáztunk, most festünk, vakolunk, gipszkartonozzuk a mennyezetet. Alapítvány jött létre a kultúrotthon felújításáért, az épület lesz a szervezet székhelye. Ezenkívül múzeumot szeretnénk berendezni, elôadókat, néptáncegyütteseket meghívni. Eddig csak az iskolában voltak elôadások a mûvelôdési otthon rossz állapota miatt. Reméljük, ez változni fog, szeretnénk fellendíteni a kulturális életet. Ezért döntött úgy a tanács, hogy felújítjuk az épületet. Saját költségvetésbôl álljuk a költségeket. A bordosi kultúrotthonnal hasonló a helyzet. Belsô állagmegóvó munkálatokba fogtunk, reméljük, a nyár folyamán befejezzük a felújítást, hogy legalább kevés helyet igénylô elôadásoknak, esküvôknek, báloknak helyt adhasson az épület. Míg a havadtôi kultúrotthonba holland adományból, holland segítséggel bevezették a központi fûtést, mi a gyulakutai otthon belsejét a nyáron újítjuk fel. Szeretnénk, hogy a községhez tartozó kulturális rendezvényeknek helyet adó épületek használhatók legyenek. A lakosságnak szüksége van rájuk - zárta szavait Takács Mózes alpolgármester.

A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) nagylélegzetû rendezvénnyel kívánja megünnepelni az ország európai uniós csatlakozását: a teljes Kárpát-koszorú gerincének gyalogos bejárásával.

A túra a Kazánszorostól, Orsováról indult 2004. május 1-jén és 5 hónap múlva az ausztriai Haingurgban ér véget. A mintegy 2.600 km hosszúságú gerinctúra a Duna partján indult és 7 országon keresztül haladva érinti a Déli- Kárpátokat, a Keleti-Kárpátokat, a Máramarosi-havasokat, a szlovák-lengyel határ mentén elhelyezkedô Erdôs-Kárpátokat. A Tátra csoport (Bélai-, Magas- és Liptói Tátra) bejárását követôen az Észak-Nyugati Kárpátokban haladva éri el a Kis-Kárpátokat, és végül megérkezik ismét a Dunához.

A rendezvénysorozat védnöke Jeszenszky Géza, az MKE elnöke, fô szervezôje Vámos László, vezetôje pedig Mályi József, mindketten magashegyi túravezetôk, az MKE alelnökei.

A teljes útvonalat bejáró 4-6 fôs gerinccsapathoz alkalmi turisták állandóan csatlakozhatnak. A rendezvény szervezésében részt vesz az 1873-ban lététesült MKE teljes tagsága, valamint testvéregyesületei: az 1891-ben alakult Erdélyi Kárpát Egyesület, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség és a Kassai Kárpát Egyesület. Szeretettel várják a román, ukrán, ruszin, szlovák és lengyel hegymászók és magashegyi turisták részvételét a mozgalomban.

Habár a jelentkezôktôl nem várnak anyagi hozzájárulást, mégsem jöhet senki sem üres kézzel. Mindenkinek tudnia kell valamilyen, a Kárpátokra, a térségre vonatkozó (botanikai, geológiai, néprajzi, történelmi) adatot, éneket, táncot, anekdotát. A gerinccsapat koszorúba fonja mindezen kincseket, amelyek Európa kulturális örökségének fontos részét képezik.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) Marosvásárhelyi Osztálya június 21-24. között csatlakozik a túramozgalomhoz. A vásárhelyi EKÉ-sek a Borszéki- hágótól a Kelemen havasok gerincén át a Kis- Besztercésig fogják kísérni a gerinccsapatot. Ezúton is részt kívánnak venni kedvenc kirándulóhelyeik népszerûsítésében, hiszen meggyôzôdésük, hogy Erdély, és ezen belül a Maros völgye majd egyszer igazi turistaparadicsom lehet. A Kárpátok által körülölelt népek hazájában a vándor még fellelheti a romantikát és kalandot, amit Nyugat-Európa túl civilizált világában már nem találhat meg.

Habár a Kárpát-koszorú expedíció Magyarország, Szlovákia és Lengyelország újdonsült európai uniós tagságát kívánja köszönteni, nagyrészt Románia területén halad végig, ugyanis itt található a Kárpátoknak több mint fele. Jóllehet hazánknak az unióba történô felvételére még várnunk kell, azt reméljük, hogy e mozgalom hozzájárul majd, ha jelképesen is, az Európába vezetô út kitaposásához.

Információ, jelentkezés:

Veres Ágnes, telefon: 0723-159.000, e-mail: averes@edrc.osf.ro.

Jó eredményeket értek el nemzetközi megmérettetésen a Sapientia Egyetem és a Bolyai Farkas Líceum diákjai. Sapientiás és UTC-s, bolyais fiatalok - Máthé Zsolt, Görög Levente, Komáromi Loránd, Petz Erika - csapatai Láday Zoltán tanár vezetésével féléves online-versenyzés után kijutottak a Hewlett Packard Global Business Challenge (HPGBC) alkalmazott közgazdaságtan versenyének nemzetközi döntôjére.

A finálét augusztus 19-én tartják a Junior Achievment International és a Harvard egyetem szervezésében, Houstonban, a Hewlett Packard támogatásával (Texas, USA). A négyfordulós verseny végsô szakaszában - ezen dôl el a világbajnoki cím sorsa - a több mint ezer induló csapatból kikerült legjobb nyolc méri össze tudását.

Országonként legfeljebb két csapat vehet részt a döntôn, idén Romániát, Kanadát, Litvániát két-két, Azerbajdzsánt és Oroszországot egy-egy csapat képviseli. A versenyzôk önzetlen támogatókat keresnek. Nagylelkû pártfogóik részletes tájékoztatást a www.jaintl.org/hpgbc internetcímen kaphatnak. Az ifjú tehetségek támogatásra, szponzorálásra szorulnak. Felhívásuk egyértelmû: öregbítsük a Bolyaiak városá-nak, iskolájának szép hírnevét!

Eredetük, alakjuk és jelentésük figyelembevételével két nagyobb csoportra oszthatók. A két szócsoport nyelvhelyességi megítélése nem teljesen azonos.

Az egyik típusba sorolható szavakban az ellen- elôtagnak körülbelül az a jelentése: ellenkezô, ellenkezô jellegû, ellenséges (hatású vagy irányú). Ide tartoznak az ellen igekötôs igékbôl képzett fônevek: pl. ellenállás, ellenszegülés, ellenbizonyíték, ellenhatás (nincs ellenajánl, ellenhat igénk, csak ellene vagy vele szemben ajánl, ellene bizonyít, ellene hat).

Végül vannak olyan ellen- elôtagú összetett szavak is, amelyeknek utótagja nem is igébôl képzett fônév (ellenérv, ellengôz, ellenkormány, ellensúly stb.).

Ezek a szavak - noha csaknem mindegyiknek megvan a pontos német megfelelôje (ellensúly=Gegen-gewicht, ellenhatás=Gegenwirkung) s egy részük valószínûleg a németbôl való tükörfordítás útján került nyelvünkbe - nem helytelenek, bár kétségtelen, hogy az idegen nyelvi hatás hozzájárult a szótípus elterjedéséhez. Ez azonban inkább nyereség, gazdagodás volt, mert az ilyen ellen- elôtagú összetett szavakat csak nehézkes körülírásokkal, jelzôs szerkezetekkel tudnánk helyettesíteni. Persze, ha egy ilyen szó népiessé, avulttá vált, fölösleges ragaszkodnunk hozzá.

Némileg másként kell megítélnünk nyelvhelyességi szempontból azokat a - kétségtelenül német mintára keletkezett - összetett szókat, amelyekben az ellen- nem ellentétet, hanem viszonosságot, viszonzást, válasz jellegû cselekvést stb. jelent. Pl.: ellenérték (=Gegenwert), ellennyugta (=Gegenquittung), ellenszolgáltatás (=Gegenleistung). A német gegen- nek ugyanis van viszonosságot kifejezô értelme is, a magyar ellen-nek azonban nincs. A régebbi nyelvmûvelôk épp ezért hevesen bírálták az ilyenféle szavak használatát, idegenszerûnek bélyegezve ôket. A szívós kárhoztatásnak azonban nem lett meg a foganatja, fôleg azért nem, mert nem tudtak helyettük magyarosabb (és ugyanolyan rövid!) szavakat, kifejezéseket ajánlani. Minthogy az ellentétesség és a viszonosság nem minden szóban választható el mereven, s az ilyen irányú jelentésváltozás nem idegen nyelvünk szellemétôl, ma már úgy véljük, hogy a régóta meggyökeresedett ellenérték, ellennyugta stb. szavakat nincs értelme tovább üldöznünk.

Az ellenszolgálat, ellenszolgáltatás helyett azonban mondhatunk - s mondjuk is minél sûrûbben - viszontszolgálatot, viszontszolgáltatást.

Ünnepélyes keretek között nyitották meg szerdán, június 16-án, a Brassó-Nagyvárad nyomvonalon Erdélyt átszelô autópálya építésének a Kolozsvár melletti Tordaszentlászlón létrehozott bázisát.

Az eseményen részt vettek: Adrian Nastase kormányfô, Kolozs megye és Kolozsvár hivatalos elöljárói, az RMDSZ részérôl jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Kerekes Gábor ügyvezetô alelnök, Frunda György, Verestóy Attila és Eckstein Kovács Péter szenátorok, Kónya Hamar Sándor és Vekov Károly képviselôk, valamint a Bechtel cég képviselôi is, akik elmondták, a munkálatokat június végén - július elején kezdik el. Az autópálya, amelynek elsô szakaszait a tervek szerint már 2008-ban megnyitják, 84 kilométeren érinti Kolozs megyét. Az észak- erdélyi autópálya teljes hossza 415 kilométer, a négysávosra tervezett út egy kilométerének kivitelezése 3,5 és 5,5 millió dollár körül mozog, a nyomvonal domborzatától, illetve attól függôen, hány híd építése válik szükségessé. Az autópályát valószínûleg 2012-ben adják át - mondták a Bechtel cég jelenlevô képviselôi, valamint hozzátették a Brassó- Nagyvárad autópályát román munkaerôvel, és romániai alvállalkozókkal építik meg.

Markó Béla szövetségi elnök a megnyitó ünnepséget követôen a sajtónak nyilatkozva kifejtette: Erdély számára, több évtized távlatában is, a legjelentôsebb beruházás ez a több mint 2,5 milliárd dolláros befektetés. Az autópálya építése jelentôsen megnöveli az erdélyi gazdasági fejlôdés esélyeit - mondta az RMDSZ elnöke.

Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy az RMDSZ több évi munkájának köszönhetôen sikerült elérni azt, hogy a román kormány megváltoztatta az autópálya-építés eredeti stratégiáját, és elsôként Erdély fô ütôerét követô sztráda építését kezdi el. A szövetségi elnök külön kiemelte: az erdélyi autópálya a térségben lakó románok és magyarok számára egyaránt fontos megvalósítás lesz.

Bulgária alaposan megelôzött

Egy évet késhet Románia csatlakozása az Európai Unióhoz, hiszen a kormány még csak pótvizsgázni jár Brüsszelbe, miközben Bulgária már lezárta a csatlakozási tárgyalásokat - olvasható a szerdai bukaresti lapokban.

"Integrációs eredmény: Románia- Bulgária 0-6" - e cím alatt foglalkozott a tömeges példányszámban megjelenô ellenzéki Evenimentul Zilei az EU-bôvítés terén kialakult "páros verseny" pillanatnyi állásával. A lap szerint a két szomszédos ország közötti uniós felkészülési különbség vagy "integrációs eltolódás nyilvánvaló". Románia déli szomszédja lezárta a csatlakozási tárgyalásokat és 2007- ben biztosan belép az EU-ba. Romániáról viszont nem lehet elmondani ugyanezt, hiszen még hat fejezet lezárása vár Bukarestre, s ezek közül három rendkívül nehéznek ígérkezik.

Az ellenzéki lap úgy látja: Románia leszakadt Bulgáriától, mert a románoknak még el kell számolniuk Brüsszelben a korrupcióval, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosításával, a mindent megbénító bürokráciával, a politikai rendszerben pedig az állampárt intézményével. Ezért a csatlakozási tárgyalások a kifulladás jeleit mutatják - vélte a hírmagyarázó, utalva rá, hogy elsô sorban az igazságszolgáltatás "átpo-litizáltsága" fékezi a felzárkózási folyamatot.

A független Cotidianul is az igazságszolgáltatás európai követelményekhez való igazításának lemaradásában látja Románia EU-integrációs késésének egyik okát. A lap idézte Adrian Nastase kormányfôt, aki szerint az igazságszolgáltatási és belügyi- belpolitikai fejezetet Románia nem tudja lezárni az idén ôszig. Ilyen körülmények között Günter Verheugen, az EU bôvítési biztosa Románia 2008. évi csatlakozásáról beszél - írta a lap.

A liberális nézetekhez közelállónak mondott Ziua is azt latolgatja: nem baljós elôjelû-e Románia számára, hogy Bulgária már lezárta a csatlakozási tárgyalásokat? Míg Szófiában durrogtak a pezsgôs üvegek, Bukarestben nehéz csend ülte meg a kormánypalotát - írta az idézett újság, rámutatva: a Bulgária és Románia közötti "fáziseltolódás" miatt nemcsak lehetséges, de valószínû is Románia csatlakozásának elhalasztása.

A legtekintélyesebb politikai napilapnak tekintett Adevarul viszont azt írta Brüsszelbôl keltezett tudósításában, hogy "az EU vezetôinek többsége egy tömbben akarja befogadni a még versenyben maradt két országot", ehhez azonban Romániának még le kell zárnia hat "rendkívül nehéz fejezetet" (igazságszolgáltatás, belügy- közigazgatás, környezetvédelem, energia-ágazat, szolgáltatások szabad forgalma, konkurencia, regionális politika).

A legnagyobb és leghitelesebb pénzügyi napilap, a Ziarul Financiar pedig így összegezett: miközben Bulgária már kész a csatlakozási szerzôdés aláírására, Románia még csak pótvizsgázni jár Brüsszelbe.

(MTI-Press) - Habent sua fata libelli (A könyveknek megvan a maguk sorsa) - mondták a régi rómaiak. Ám nemcsak a könyveknek, - olykor a daloknak is. Szemléletesen bizonyítja ezt Itália "második nemzeti himnusza", az O, sole mio címû melódia is.

A nápolyi születésû dal Olaszország egyfajta védjegyévé nemesült. Szerepel a "csizma országának" határain belül és kívül minden nagyobb tenor repertoárján. Énekelte már Gigli és Caruso, Schipa és de Monaco, di Stefano és Pavarotti, sôt, utóbbi Placido Domingóval és José Carrerával hármasban is sikert aratott vele.

A Naphoz írt vallomás minden olasz számára egyformán kedves. Beszédes bizonyítéka ennek az az emlékezetes eset, amikor 1920. augusztus 14-én Antwerpenben megnyitották a nyári olimpiai játékokat, s az olasz sportolók köszöntésekor nem a mediterrán ország lendületes, indulóra emlékeztetô nemzeti himnusza harsant fel, hanem - talán a rendezôk tudatlansága, talán az Antwerpen fölé boruló szürke égbolt volt az oka - a sóvárgó- epedô, kissé szentimentális O, sole mio. Ám az olaszok nem sértôdtek meg, ellenkezôleg: felderült arccal, teli torokból együtt énekelték a lelátók nézôseregével a szép dalt.

De hogyan is született az azóta világkarriert befutott ének? Szövegét egy nápolyi dialektusban verselô költô, Giovanni Capurro (1859-1920) írta. Állítólag egyetlen költeménye sem tett szert akkora népszerûségre, mint az O, sole mio.

Egy irodalomtörténeti legenda szerint Capurro a Vezúv lankáiról gyönyörködött a Nápolyi- öböl azúrkék vizében, és a csodálatos látvány ihlette a dicshimnusz megírására. A tudományos kutatások ezzel szemben úgy tartják, hogy a vers Capurro észak- európai utazása során született, amikor a költôt a hó és a jég birodalmában elfogta a honvágy napfényes szülôföldje iránt.

A dal zenéjét szerzô Eduardo di Capua (1865-1917) szegénységben tengette életét. Esténként egy sötét moziteremben zongorázott, kísérôzenét szolgáltatva a némafilmekhez. Ezen a nézôtéren csendültek föl elôször saját szerzeménye, a késôbb O, sole mio néven ismertté vált kompozíció dallamai is.

A komponista elfeledve halt meg.

Nápoly utcai énekesei és Velence gondolásai egyaránt éneklik. A világot bejárt melódia halhatatlanná, mindenki közkincsévé vált. Elvis Presley-t 1958-ban behívták katonának. Amikor leszerelt, a rock and roll virágkora már véget ért. A váltást Elvis Presley új sikere, e közismert olasz dal amerikai változata (It's Now Or Never) jelentette. Ettôl kezdve Presley és persze az O, sole mio is a tömegszórakoztatás szolgálatába állt.

A helyhatósági választások másnapján Theodor Stolojan, a Nemzeti Liberális Párt elnöke azt nyilatkozta, hogy bárkivel hajlandók összefogni a választások második fordulójában, illetve a megyei vagy helyi tanácsi többségek megszerzéséért. Ugyanis egyetlen cél hajtja ôket, éspedig a Szociáldemokrata Párt kiszorítása a megyei vezetésekbôl. A célt pedig sok helyen az eszköz szentesíti. Ez az eszköz nem egy helyen - példának okáért Kolozsváron, ahol Gheorghe Funar már bejelentette, hogy a polgármester- választás második fordulójában a
"demokrata" jelöltet támogatja, mert az a Bibliára esküdött, hogy sohasem fog az RMDSZ-szel "közösködni", nem más, mint a Nagy- Románia Párt.

A kérdésre, hogy miképpen képzelhetô el a liberális-szociáldemokrata, illetve szélsôséges nacionalista szövetkezés, Theodor Stolojan a legnagyobb lelki nyugalommal válaszolta, hogy "a Nagy- Románia Párt is a korrupció ellen harcol", így aztán miért ne? Késôbb igaz, próbálták szépíteni az elhangzottakat. A párt szóvivôje a Népújság felvetésére egyenesen azt állította, hogy "félreértettük", ilyent nem mondott soha, bár többen is bizonygatták, hogy elhangzott a kijelentés...

Nos, a minap egész oldalas interjúban fejtette ki véleményét az utóbbi idôben háttérbe vonult valamikori liberális vezetô, jelenleg amolyan szürke eminenciás szerepet vállaló Valeriu Stoica a liberális-szocdem szövetség jövôjérôl, perspektíváiról. A beszélgetés során óhatatlanul szóba került a fenti téma is, és igazán figyelemreméltó, amit a politikus megfogalmazott.

Ugyanis azt fejtegette kimerítôen, hogy a demokratákkal kötött szövetségnek mindent meg kell tennie, egyrészt, az SZDP marginalizálása érdekében, másrészt pedig az "extré-mizmus veszélyének a visszaszorításáért". Eddig minden rendben is volna, a probléma ott kezdôdik, hogy úgy próbálják "visszaszorítani az extrémizmust", hogy közben éppen ezt a tendenciát megtestesítô politikai erôvel, a nagy- romániásokkal szövetkeznek.

A politikus errôl úgy vélekedett, hogy mivel a demokráciát, úgymond, alulról kell építeni és a "helyi bárók hatalmát meg kell dönteni", minden megye "meg kell keresse a legjobb stratégiát" erre. Amire - ugye - a cél szentesíti az eszközt.

Ugyanakkor kifejtette, hogy országos szinten semmiféle közösséget nem vállalnak a fent említett nacionalista erôvel, mert ez azt jelentené, hogy "kompromittálnák mindazt, amit a helyhatósági választásokon elértek". Egyébként is, tette hozzá, az NRP ázsiója sokat esett a négy évvel ezelôtti helyzethez viszonyítva. Ezenkívül szempontnak nevezte a "tétet", azaz, lehet, hogy megyei szinteken a "tét" a helyi bárók marginalizálása, erre pedig jó eszköz lehet a Nagy- Románia is, azonban a "helyi tétekért nem szabad feláldozni az országosat", ami jelenleg a parlamenti választások, illetve az elnökválasztás. "Egyetértek azzal, hogy helyi szinteken összefogjanak a poltikai erôk", jelentette ki, de ugyanezt "országos szinten elképzelhetetlennek tartom", tette hozzá.

Magyarán, országos szinten nem akarják "befeketíteni" magukat egy ilyenszerû kompromittáló szövetséggel, ám a helyiek lelke rajta.

A liberális "stratéga" természetesen árnyaltabban fogalmazott (ami azonban a lényegen semmit sem változtat), és nem kompromisszumokat emlegetett, hanem "stratégiai különbségeket". Amelyek arra szolgálnak, hogy az országos "érdekeket" nem áldozhatják fel a "helyi érdekek" oltárán.

Nos, a fentiek tükrében, csak a vak nem látja, micsoda óriási különbségek vannak a nyilatkozatok és a gyakorlat között. A jelek szerint maga Stolojan sem igazán hiteles, hiszen hajlandó a "korrupció elleni harcban" akár a nagy-romániásokkal is szövetkezni. Az is elgondolkoztató, hogy Valeriu Stoica úgy akarja "meg-menteni" a demokráciát, hogy ennek érdekében éppen a demokrácia ellenségeivel, a szélsôséges erôkkel szövetkezik. Végül az is meggondolkoztathat, hogy mikor mondanak igazat: amikor "országos tétrôl" beszélnek, vagy amikor arról, hogy a "helyi tétbe" belefér a Nagy- Románia Párt is. Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ kapni, mert a magam részérôl például nem tudnék annyira kétségbeesett helyzetet elképzelni, amikor a Nagy- Románia Párt segítségére apellálnék.

A Magyar Köztársaság oktatási minisztériuma 3,1 milliárd lejjel segíti a szórványban, anyanyelven oktató tanárok munkáját és életkörülményeinek javítását. Ezenkívül a veszélyeztetett kulturális környezetben élô tanulók magyar oktatási intézményekben tanulásának lehetôségét támogatja. A szakminisztérium az adomány adminisztrálásával az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesületet (EMKE) bízta meg.

Kötô József ügyvezetô alelnök, aki az EMKE elnöki tisztségét is betölti, a minap megtartott kolozsvári sajtótájékoztatón számolt be az említett pénzösszeg elosztásáról. Eszerint az adomány rendeltetésszerû, átlátható és elszámoltatható elosztásának biztosítása érdekében pályázatot hirdettek meg: négy kategóriában lehetett támogatást igényelni.

Az A kategóriában a szórványóvodák programjainak és szimultán osztályokban tanító pedagógusok részére osztandó támogatás (216 pályázat érkezett be).

B kategória: oktatók ingázási- és lakbérköltségeinek hozzájárulása (535 pályázat érkezett be - 4.750.304.560 lej értékben)

C kategória: képesítés-megszerzés résztámogatásra (115 pályázat érkezett be - 1.925.653.450 lej értékben)

D kategória: diákok ingázási költségeinek kiegészítésére (92 intézménybôl 3008 diák pályázata érkezett be - 10.857.414.160 lej értékben)

A nyolc, pályázati kiírásokat terjesztô és ûrlapokat begyûjtô körzeti szórványközpont közül a Maros megyei érdeklôdôk a marosvásárhelyi Bernády György Alapítványhoz fordulhattak. A testület a rendelkezésre álló 3,1 milliárd lejbôl a kategóriák szociális súlya szerint 1,9 milliárdot különített el a diákingáztatásra, 600 milliót a pedagógusok ingáztatására és lakbér- hozzájárulására, 250-250 milliót a szórványóvodák programjaira, szimultán osztályokban tanító pedagógusoknak és képesítés-megszerzés résztámogatására.

Az elnök leszögezte: a kedvezményezettek köre rendkívül kiterjedt, minden pályázó kapott támogatást. Reményeik szerint a támogatási rendszer állandósulni fog, ígéretet kaptak arra, hogy még a nyár folyamán kiírható lesz a 2004/2005-ös tanévre szóló pályázat, amelynek jelentôsége megnövekedik az elkövetkezô iskolai évben: a fejkvóta-rendszerre való áttérés következtében átszervezôdik az iskolahálózat, és a pályázat hozzásegítheti a szórványban élôket, hogy továbbra is anyanyelvükön tanulhassanak.

Régi vágyam, hogy együtt lássam - kisrégiós "leosztásban" - a barátaimat. Igyekezetem lankad, mint a tökvirág, évek óta hiába próbálkozom, nincs pénz a bulihoz. Nem kellene sok, de országunk nyomorához képest istenkísértésnek számít, ha erre költünk. Láttam pénzeket elfelhôsödni, csak mert valakik a kumuluszon nyargalásztak, a többiek pedig nem jutottak oxigénhez a biznisztôl. Bánatomban azt találtam ki, találkozzunk valahol, akiket hidegen hagy az Európa-bajnokság, akiket nem tántorít el égiháború, jégesô stb., akik a világot kerek egészként tudjuk, gömbként, kozmikus gömböcként, akik nem siránkozunk sem fagykár, sem jégverés okán, nem kérvényezünk segélyért, megszoktuk a nyomorúságot, mint baka a talpalást. Kedvünk lóháton jár, s ha biztosak volnánk benne, hogy jóra derül a világ, kopaszként is kinône a hajunk. Néhány ilyen emberem él a megyében s a megyén kívül, küküllôi, nyárádmenti, marosmenti, aranyosi, szamosmenti levelezôk, csak csángóm nincsen. Erdôs Szeszka Péterrel egyetlenegyszer találkoztam, idôs István Lajosnál Korondon, Lajos bácsi azt mondta, nézd, itt van ez az ember, írt valamit, de a fejében van. Nem volt könnyû kiballadázni a szöveget az Erdôs Szeszka Péter agyából. Gyönyörû nyelven madárcsiripolt, egyetlen szavát nem értettem. A Szabó T. Attila professzor úr szerkesztette Erdélyi Szótörténeti Tár elsô kötetét egy nyári vakációban - vezeklésképp, mert nem engedett többre jutni Isten - elejétôl végéig kiolvastam, megtanultam a régi szövegek olvasását, otthonosan járkáltam nyelvünk palotájában. Erdôs Szeszka Péter bácsi táncos-ritmusos ôsmagyar beszédét kapiskálni kezdtem a harmadik pohár bor után, Péter bácsi a fülembe szeszpetyelt, szaporán, mintha félne, nehogy maradék magyarságát is elvegyék, jön a milicista, kivágja a nyelvét. Amit elmondott, Beke György a Korunkban fésülve közölte. A bukovinai székelyek nem kívántak részt venni az orosz-török háborúban -, emiatt az oroszok beléjük lövettek, Péter bácsi hozta a halottak hosszú sorát.

Szeretnék parolázni halott humoristáimmal, nemcsak az élôkkel. Ny. Kerestély Gyula bácsi ezzel fogadott: - Jó napot, tanár úr. Be jó, hogy itt találkoztunk (ti. az árcsófürdôi vendéglôben, sz. m.); mert a mennyország fenséges, de itt valamivel minden jobb!... Nagy mulasztásom, hogy abban a vak korszakban nem mertem begyûjteni félve kacagó lelkük csenevész nevetéseit, sajgó vicchajtásait, én vétkem, én vétkem, én nagy mulasztásom. De talán nincs még végképp elveszve minden. Mikor úgy mulattunk, mint a kutya a kútban. Mikor naphosszat boldogan nyergelhettük a küszöböt, senki se mártott forró lúgba.

Barátaim, régiek és flaszterosok, szélbe kapaszkodók és levegôt robbantók, sírból visszapofázók és vadonatújak, akiknek nyakában a eurós trend abrakos tarisznyája - gyertek, találkozzunk. Van egy srác, födelet kínál, hozzá muzsikát, kaját, amikor is elereszthetjük a kutyát. Mondhatjuk szabadon, cenzúrázatlanul történeteinket, anekdotáinkat, vicceinket, tréfáinkat. Tudjátok, az élet szép, és felülkerekedni a halálon vitézi cselekedet. Azt várom tôletek, hogy szerre jelentkeztek, megbeszéljük a napot, az órát, azt is, hogy mit olvastok fel vagy mirôl számoltok be a magatok egyedi módján. Jó, ha az idôközben eltávozottak nevében családtagok vagy barátok jelentkeznek könnyezôen röhejes anekdotákkal.

Azt álmodtam, hogy fényes estélyen jutalmaztuk az erdélyi magyar humoristákat. Gondot mindössze az okozott, hogy akik diplomát, lapos tányért, virágvázát kaptak a dicsérô oklevél mellé, kivétel nélkül vakbélgyulladásos, gyomorbajos, idegrángásos urak (és hölgyek, egy vagy kettô) voltak, a nagyrégió közismerten harcias, nagykalapácsos riadóztatói, akiknek minden érdemük az, hogy szabályos idôközökben nem sikerül nekik semmi. Nem lettek polgármesterek, nem kerültek be sem a megyei, sem a városi tanácsba, nem mehetnek ki az olimpiára, nem vásárolták fel a somostetôi erdôt, nem kergetnek ezüstrókát a jeddi réten, nem robbant fel velük az olcsóboltban vásárolt pizsama.

A díjakat maga Iliescu elnök nyújtotta át; de mire a kitüntetettek átvehették volna, arannyá változtak a kezükben. Hatalmas verekedés tört ki, jöttek a hamarbotos legények, az elnök urat elmentették, arra ébredtem, hogy a járdán fekszem, és az orromból folyik a vér.

A nép marokkal söpörte be, zsebbe gyûrte, zsebkendôbe csomagolta, mûanyag tasakba gyömöszölte. Valaki ismételten arcomba vágott kôbeli kujakjával. Vérezz, gazember! kiáltotta; és nem tehettem másként.

Ömlött belôlem a színarany.

*

E sorokat már innen írom, barátaim, a lábadozóból. Ápolóim imádom, van, akivel jegyben járok. Ha tudtok, keressetek fel, szabadítsatok ki e dús nevetségességbôl. Képzeljétek, azt terjesztik rólam, hogy gyöngy terem a mellkasomban. Csak azért nem ütnek le, mert még nem elég nagy a szívem. Drágagyöngyöm, aranyom mind a tiétek, könyörgöm, vigyetek messze. Szeretnék még egyszer vészesen dúlt lenni, bilincs-komor arccal faviccet mesélni. Szeretnék látni egy igazi bicskázást, zsigeri dühvel, rendes halállal - sajnálat és vád, bûnhôdés és felmentés nélkül...

Tiétek minden drágagyöngy a szívemben.

Szeretek Szentgyörgyön tartózkodni. Nem akarom megsérteni a hasonnevû településeket, lakóit sem akarom magamra haragítani, van ugyanis a Szentgyörgyökbôl legalább egy tucat bérces kis hazánkban. Ezúttal a legnagyobbra, Sepsire gondolok. Évekig nem jártam arrafelé, elvétve volt dolgom az Olt-parti városban (hej, hogy utálom ezt az újdondász fordulatot, de most jobb szinonima nem akadt digitálomra-találomra, hej.) Mostanában viszont a családi kötelékek, a magánélet vargabetûi ide vonzanak. Évente legalább kétszer elmegyek a megyeközpontba (Háromszék), benézek a könyvesboltokba, a könyvtárba, múzeumba, szóval mûvelôdöm. (Nem teljesen önkéntes alapon, de ez már tényleg újságon kívüli ügy...)

Kultúremberek, magyar értelmiségiek között forgom, lapszerkesztôkkel és írókkal találkozom. Az utcán még rengeteg magyar szót hallani, s ez valahogy szülôvárosom harmincöt-negyven évvel ezelôtti állapotára emlékeztet. A járdák állapota is.

Nos, ezek után ugyancsak meglepô volt olvasni az egyik fôutca hirdetési pannóján, kidrótozott transzparensén, hogy most azonnal vegyek termopán üveget XYZ cégtôl, mert akkor olyan jó dolgom lesz, mint Hubertus bácsinak az Északi-sarkon és Milleford néninek az utcasarkon, mikor rekkenô melegben koldul.

Na persze, hanyatt-homlok rohantam, hiszen elvégre egy ilyen városból fogom megvenni, ahol ezzel jót tehetek a kis- és középcsatárokkal, vállalkozókkal és munkaadókkal. Ámbátor Sepsiszentgyörgyön senki nem tudta meg- mondani a kétnyelvû cégér címadása alapján, hol is van a K. CS. Sándor utca. (Ékezettel, a rezekált nemjóját!)

Ebbôl láttam, hogy a fantasztikusan szigetelô átlátszó anyag nem csupán víz és jéghatlan, hô és sugárzásálló, hanem kultúrhatlan is, hiszen ezen a nyílászáró szerkezeten még a magyar kultúra sem hatolhat keresztül. Szegény Kôrösi Csoma Sándor, a vándorok vándora, tibeti szótárszerkesztô, szülôvárosomban már elszenvedte ezt az amputációt, de az más. Vásárhely sokak szerint már kívül esik a székely mûveltség fôhatárán, itt már többségben vannak azok, akik K. Cs. Sándorról nem hallottak soha, csak Nicolae I.-rôl, a történészrôl és Nicolae B.-rôl, aki a két nemzet megbékélését még komolyan vette, hogy Nicolae C.-rôl, a nagy lepuskázottról ne is pusmogjak.

Na de Szentgyörgyön?! És Cs. K. falu, a szülôhely sincs túl messze a hirdetménytôl. Légvonalban alig harminc km. Mûveltségben viszont százhúsz esztendôre.

A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány Kuratóriuma a város egykori jeles polgármesterének szentelt videofilm készítésére hirdet pályázatot. Tematikai, mûfaji megkötés nincs, a pályázók szabadon választhatnak a Bernády György életével, munkásságával, személyiségével kapcsolatos átfogó témakörbôl.

A film idôtartama legtöbb 20 perc lehet.

A nyertes alkotás pályadíja 1.000 euró.

A pályázat elsô szakaszaként a forgatókönyvet kell beküldeni legkésôbb 2004. július 20-ig az alapítvány székhelyére, elôválogatásra, a következô címre: RO, 540051 Marosvásárhely, Horea utca 6. szám.

A bírálóbizottság döntése nyomán a forgatókönyvek kivitelezésének, a film véglegesítésének határideje: 2004. október 1.

Eredményhirdetés az október végi Bernády Napokon. A nyertes film a rendezvénysorozatot záró díszelôadáson kerül a közönség elé a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében.

Bôvebb felvilágosítás az alapítvány székhelyén:

Marosvásárhely, Horea utca 6. szám, telefon: +40-265- 266855, telefon/fax:+40-265-250852, e-mail: bernady@rdslink.ro.

Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány Kuratóriuma

Borbély László kuratóriumi elnök

Közéletünk egyik sajátossága, hogy az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) tagjainak megbízatása nem jár le a szokásos négyéves ciklus zárultával, mint a helyhatóságoké illetve a parlamenté, tagjai még két esztendeig helyükön maradnak. Ennek ellenére nem érdektelen visszatekinteni az OAT eltelt négy évére. Gáspárik Attila alelnököt kértem meg, hogy segítsen a számvetésben.

- Rövidebb távlatban is fontos idôszak végére ért a tanács, ennyire intenzíven, mint a most záruló választási kampányban, talán még sosem kellett figyelnetek.

- Igen, de el kell mondanom, nyilvánvaló a változás. A nyolc évvel ezelôtti eseményeket nem tudtuk visszanézni, mert nem volt archívuma, de a négy évvel korábbiakat igen, és azt láthattuk, hogy hihetetlen áthágásai voltak a törvényeknek a választásokon. Sárral tiporták az emberi méltóságot, akit csak lehetett, gyaláztak, különbözô másként gondolkodókat, más nyelven beszélôket megaláztak. Ma már nem olyan idôket élünk, persze ez a természetes rend. A demokratizálódás útja. Viszont most érkeztünk el oda, hogy nagyon kell figyelni, és mi nagyon figyeltünk. Az összes kicsi hangsúlyt, mellékzöngét, az összes összefüggéseket vizsgáltuk. Volt egy jelszónk, az esélyegyenlôség. Választási mûsorban és hírmûsorban. És az is fontos, hogy a szereplôk fogják vissza magukat.

- Viszont emiatt a közvélemény és a sajtó egy része fanyalogni kezdett, hogy unalmasra sikerült a kampány.

- Ez már a politikusok hibája. A sajtó különben fanyaloghat, de jobb, ha hallgat, mert sok pénzhez jutott. A parlament kidolgozta a választási törvényt. A történelem folyamán elsô alkalommal nem engedte meg, hogy az Audiovizuális Tanács állítsa fel a játékszabályokat a médiában. Ôk csinálták meg, ôk tették bele azt, hogy a médiában ingyenes a kampány, a kereskedelmiben is. Az más, hogy fekete pénzek úszkálhattak. De arról kinek van tudomása? Különben az új szabályozást elég nehéz volt elfogadtatni. Maradjunk Maros megyében. Az egyik kereskedelmi tévé például pénzért akarta csinálni a kampányreklámot. Egy hetünk a kampány elején arról szólt, hogy megmagyaráztuk ennek a tévének, hogy a kampányszereplés ingyenes. Szóval ilyen körülmények között az egész pénz átirányult a nyomtatott sajtóba. De arról, hogy érdektelenek voltak a mûsorok, a politikusok tehetnek, nem mertek kockáztatni igazi csatát, valódi politológiai eszmefuttatást.

- A vártnál csendesebb, többnyire jólfésült médiakampány dacára az OAT elég gyakran büntetett.

- Igen, nem ez volt a fô célunk, de tettük a dolgunkat. A tanács számára a most lezárult négy év igen fontos volt. Megújult, nem csak papíron mûködött, mint ’92-tôl 2000-ig, hanem valójában. A felmérések azt mutatják, hogy a lakosság 70 százaléka tudja, hogy létezik ez a tanács. Ilyen hatalmas közéleti jelenléte Romániában autonóm intézménynek nincs. Az emberek egyszerre csak tudják, hogy kik lettünk. Meg tudtuk változtatni a törvényt, olyan módon harmonizáltuk az európai törvényekhez, hogy Brüsszelben, amikor Cock de Boer úr fogadott legutóbb az irodájában, azt mondta, hogy Románia a médiát, a vonatkozó törvényhozást tekintve már EU-tagként mutatkozik. Az a feladatunk, hogy ezt a törvényt alkalmazzuk is. Hazajöttünk és elkezdtük alkalmazni. Erre jött a román parlament válasza, hogy a választási törvényt ôk kidolgozzák. A törvény pedig mindenben üti az általunk kidolgozott határozatokat.

- Elég sokszor hallani az OAT-vel kapcsolatosan, hogy ez is csak egy sóhivatal. A büntetéseket kifizetik a tévék, rádiók?

- Természetesen. Az csak folklór Romániában, ami a ki nem fizetett adósságokról kering. Mi nem vagyunk a fináncosztály, ô intézkedik. Azért mi leellenôriztük, hogy napra készen vannak-e a kifizetésekkel a cégek. A PRO TV-nek például, amit elrettentô példaként szoktak emlegetni, kevés adóssága van, létezik egy átütemezés, folyamatosan törleszt, ez még az 1990-es évekbôl való, egy nagy TVA-megugrás következtében nem tudtak fizetni. Felmerül az a lehetôség is, hogy betiltod Románia legmérvadóbb, a statisztikák szerint legkiegyensúlyozottabb televízióját, vagy az, hogy behajtod rajta a pénzt, csak nem tudom honnan, ha egyszer nincs. Amikor eladósodik egy ilyen konszern, könnyen manipulálhatóvá válik.

- Rátelepszik a politikum?

- Van ilyen. Ezt kellene elkerülnünk. Mi arra törekszünk, hogy a hatalom és az ellenzék kiegyensúlyozottan jelenjen meg a médiában. A kiegyensúlyozottságról egyébként rengeteg vitánk volt. Én végig ahhoz ragaszkodtam, hogy ez újságírói rendszabályozás, önszabályozás. Újságírói etikai kérdés, hogy meghallgatom a másik felet is. Külsô hatóságként mi nem avatkozhatunk bele. A felméréseink viszont mégis meggyôztek, hogy be kell avatkoznunk. Mert a kormánypárt vitt mindenhol mindent. Ez nem úgy zajlik persze, hogy a kormánypárt oda megy és rángatja az újságíró kezét. De bizonyos újságírók olyanok a Dâmbovita táján, hogy mindegy milyen, melyik hatalommal van dolgom, csak ott legyek a közelében.

- Az Audiovizuális Tanács politikától független, kiegyensúlyozott testület?

- A legutóbbi felmérés szerint, amit a Curs végzett és a Ziua adott közre, tehát nem vádolható kormánypárti befolyásolással, a tesztelt ötezervalahány ember 65 százaléka függetlennek tartja az Audiovizuális Tanácsot, 18-20 %-a nem tartja annak. Azt hiszem, ez nagyon jó arány. A személyes véleményem az, hogy kifele a belsô vektorok eredôje nulla. Tehát legyûrjük egymást. Persze, hogy vannak preferenciák. Ha például felvetôdik egy Dorin Florea kontra Ga Ga rádió ügy, az én szívem nehogy ne verne hevesebben. De tízen vagyunk.

- És nincs is külsô nyomás, politikai befolyásolás kísérlete ?

- De van. Nap mint nap.

- Hogy lehet kivédeni?

- Magamról beszélhetek. Én tehát soha nem hagytam olyan felületet, amibe beleköthettek volna. Azért hagytam abba a televíziózást, a rádiózást is, mert úgy éreztem, hogy nem erkölcsös csinálnom, amíg itt is vagyok. Nem volt könnyû döntés. Ezért végeztem el a menedzsment-tanfolyamot is, ezért jártam külföldi képzésekre. Egyfolytában megkóstolnak és soha nem tudhatod, mire számíthatsz. De elôbb-utóbb kialakul egy elhárító, lerázási technikád.

- Régóta ismerjük egymást, érdekvédelmi szervezetünk képviselôjeként, színészként kerültél a tanácsba. Tudom, hogy sokat tanultál, minél gyorsabban pótolni akartad a szakmai jártasság hiányát. De azzal is tisztában kell lenned, hogy a hazai magyarság úgy tartja, az OAT-ben te lehetsz a szószólója, tôled mindig is többet vár a saját maga érdekében.

- Remélem, hogy ezt a fajta bizalmat meg is szolgáltam eleitôl fogva. De a taktikám az volt, hogy az elsô utam Iasi- ba vezetett, a második Brüsszelbe, és csak harmadjára mentem el Sepsiszentgyörgyre. Világossá akartam tenni, hogy nincs kompromisszum. Az elsô év végén meghívtam a tanácsbeli kollégáimat Szo- vátára, és végigvittem ôket a Székelyföldön, voltunk Korondon, Parajdon. Megfigyeltük, hogyan nézik az ottaniak a magyar adókat. Azt hiszem, ennek az eredménye, hogy az elején volt 20 magyarul is sugárzó csatorna, ma 100 ezeknek a száma, a szórványban is jelentkeznek magyar nyelvû mûsorok. Fontosnak tartom az autonómiát, a romániai magyarság összérdeke és célkitûzése ez, az én feladatom, hogy saját képet és saját hangot adjunk minden közösségnek.

- Jó, hogy elszaporodtak a magyar rádió- és tévéadások, de lehetne több is. A minôség kérdésére most nem térek ki.

- Természetesen lehetne több is. Ez nagyon sok esetben anyagi kérdés, nem politikai indokok akadályozzák, etnikai megkülönböztetésrôl sincs szó. Biztattam a szovátaiakat például, hogy frekvenciát adunk földi sugárzásra, de egy jelentkezô se akadt. Milyen jó lett volna ilyesmi Korondnak, Parajdnak is, arra sem volt jelentkezô. Szakmailag nem vagyunk felkészülve, gazdaságilag el vagyunk maradva. Egy tévébefektetés Nagyváradon is annyi, mint Szovátán. Az önbizalmunkkal is van baj.

- Tegyük fel, hogy van pénz, van szándék, bátorság is. Ha az eddigieknél többen igényeltek volna frekvenciát, megkapták volna?

- Természetesen. Nyilván volt idô, amikor keresztbe tehettek egyesek. Ezelôtt nyolc évvel, ha odament valaki, hogy kábeltévét akar csinálni, bevezette a Duna TV mûsorát, nem kapta meg a licencet. Jelenleg, ha van jogod sugározni Románia területén, azt teszel be, amit akarsz, csak ne legyen pornó. Mostanság szép eredmény volt a Minimax áthozása. Nem hiszem, hogy valakit azért, mert magyar, elutasítanának. Nagyon figyeltem arra, hogy ha én már nem leszek a tanácsnál, a törvény mûködjön tovább zavartalanul.

- Fogadjuk el, hogy jó szándékú a CNA. Ettôl függetlenül hibázhat. Egyesek szerint ez történt az OTV betiltásakor is.

- Az akkori törvénykezések alapján nem volt más választásunk. A törvény azt írta elô, hogy a szóban forgó esetben felemeled a licencet. Vádoltak azzal, hogy a döntés ellentmond az alkotmány elôírásainak. A törvényt azonban a parlament hozta, én betartottam. Az OTV betiltásának másnapján Márton Árpád és Kelemen Hunor beterjesztett egy törvénymódosító javaslatot, ami két hónap alatt átfutott a parlamenten, és meghozta a változást. Ez a két RMDSZ-es képviselô rengeteget tett azért, hogy a román médiatörvény korszerûsödjön. Persze, beletettük a diszkriminációra, a kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozó cikkelyeket is, de ôk változtatták meg abban a vonatkozásban, hogy ha egy olyan eset elôfordulna, amilyen az OTV-nél volt, fel lehessen függeszteni 10 percre, fél órára, utána megint kezdjük kontorizálni a büntetéseket, behívjuk ôket, elbeszélgetünk velük. Ez normális dolog.

- Még egy gondolat a büntetésekrôl... Néha úgy tûnhet, hogy túl drasztikusak vagytok, máskor meg nagyon kesztyûs kézzel nyúltok valakikhez. Ez egyfajta következetlenségre vall.

- Egy döntésnél lényegi kérdés, hogy a felmerült problémát akarjuk megoldani, nem feltétlenül büntetni akarunk. Még színész vagyok, annak tartom magam, nem tudok büntetni. És nehogy azt hidd, hogy Dan Grigore, a zongoramûvész tud büntetni. Vagy a filmes Mircea Moldovan. Mi eredményt akarunk elérni. Megint a Pro TV-s példa: jó, betiltom, ki nyert rajta? Senki. Az OTV-vel, Dan Diaconescuval másképp nem lehetett tárgyalni. A Primá-val sem lehet tárgyalni. Az is egy másik világban él. Akivel tárgyalni lehet, az a Pro TV és az Antena 1. Be lehet ôket hívni, el lehet velük beszélgetni, és megoldják a kérdéseket. Azt akarjuk, hogy olyan bíró legyünk a nézô és a szolgáltató között, akit, mint egy jó meccsen, nem vesznek észre. Megette a fene azt a meccset, ahol a bíró a fôszereplô.

- A nézôk fordulnak hozzátok?

- Igen, nagyon sûrûn és mindenféle e-mailre válaszolunk. Még akkor is, ha drasztikusan elküldenek az édesanyánkba. Rengeteg beadvány érkezik naponta. Válaszolunk rá, mert az embereknek bizalmuk kell legyen a hatóságban. Olyan ez, mint a fogyasztóvédelem.

- A média hogy viszonyul hozzátok?

- Partner. Akinek tisztességes szándéka van, az nem viselkedhet ellenségesen. Egy futballista, aki tisztességesen akarja az esélyeit a pályán kiharcolni, bízik a bíróban. Hetente rendszeresen beszélgetünk, de rengeteg kérdés felvetôdik, és mi nem tudunk mindenhol ott lenni, mindenkire figyelni. Egyébként ahol két politikai formáció jelen van, ott én már kényelmesen ülhetek a fotelben a választási kampányban. Az egyik fogja jelezni, amikor a másik átvágta.

- A sportbeli hivatkozásokra visszatérve, nem az lenne a jó, ha a tanács inkább a szövetségi megfigyelô, mint a bíró szerepkörét vállalná?

- Jelenlegi állapotában nem. Maradjunk a sportnál. A maximális, amit elérhetek ezen a meccsen az, hogy döntetlenre játszom. Én most a másik oldalon vagyok, de tudom, hogy egy hatóságot szeretni demokráciában nem lehet. Én sem szeretem, de el kell tûrjem, hogy van. Viszont a jövôre gondolok. A jövô pedig az, hogy most úgy fektetem le az alapokat, hogy normális embernek eszébe nem fog jutni, hogy lefilmezzen a kórházi ágyban, amikor kiszolgáltatott vagy. Nem fogja lefilmezni a kisgyereket, amint pálinkát iszik és kómában van. Ezek a társadalmi nagykorúság problémái. Mi még ettôl nagyon messze vagyunk, azért mondom, hogy még bíróra van szükség. A digitális korszakban, ami nemsokára ránk köszönt, nagy nagy robbanás lesz. Akkor inkább az internetre fog hasonlítani a médiánk. A rádiózásnál is annyi frekvencialehetôséged lesz, és olyan olcsó, hogy Vásárhelyen elvileg akárhány magyar rádiót lehet indítani. Ami drága lesz, az az emberi erôforrás. Abból van a legnagyobb hiány. Persze, felvetôdhet az elszigetelôdés kérdése, de adjuk meg mindenkinek az esélyt. Amikor az elsô elemzéseket végeztem négy évvel ezelôtt a tanácsban a kisebbségi médiáról, kérdeztem, hogy milyen arányú a lefedettség. Mondták, hogy 7 százalékos. De van egy óriási problémám, mondtam: én nem 7%-os kisebbség vagyok, hanem 100%-os. Reggel felkelek, magyarul szólok a családomhoz, kimegyek tejet vásárolni, magyarul szólok, a magyar újságot elolvasom, este magyar tévét nézek, magyar könyveket olvasok, tehát tessék a 100 százalékot ideadni.

- Az a bizonyos digitális korszak egy kicsit távolabb van, de két éved még mindenképpen van Bukarestben. Azon kevés kiváltságosok közé kerültetek, akik a négyéves ciklus zárultával megôrizhetik székeiket. Jó vagy rossz a hosszabbítás?

- Bölcs dolog volt, ugyanis egy választási évben a tanács háromnegye-dét kellene lecserélni, így alakult ki az algoritmus, és ez nem egészséges dolog. Én most a helyhatósági választások után el kéne menjek, és a parlamenti választásokra hat új ember kéne jöjjön a tanácsba. Tudjuk jól, az utcáról hozzák ôket, mindenféle tapasztalat, szakismeret nélkül. Az új, átugrós mandátum biztosítja azt a nyugalmat, amit egy audiovizuális tanácsnak sugároznia kell önmagából, biztosítja a zavartalan mûködést. Két éve lesz az új tanácsnak belejönni a napi munkába.

- A hátralevô két évedben mit tudsz, mit szeretnél még elérni?

- Az általánosabb elképzeléseken túl úgy érzem, hogy egy kicsit még kéne a magyar média helyzetén segíteni. Eddig is elég sokat tudtam tenni, hirtelen a vásárhelyi rádió napi nyolc óráját és lefedettségét nézem. Ehhez nekünk is van hozzájárulásunk. A rádiónak is akarnia kellett nyilván. Bukarestbe kerültem, és három nap múlva felhívott a vásárhelyi rádió vezetôje, Borbély Melinda, hogy van ott egy dosszié, amelyben az ultrarövid hullámú sugárzást kérik, de valakik jegelik két éve. Az volt az elsô munkám, hogy elôkeressem azt a dossziét. De vajon mit sugároznak, kérdezték. Kit érdekel? Majd miután sugárzott, kiderül. Sokan felvetik, hogy mi cenzúrázunk. A cenzúra az, hogy ha elôzetes megtekintés után valami nem kerül mûsorba, mert valaki letiltja. Én soha nem dönthetek. Hoztak nekem nem tudom hány videoklipet, hogy nézném meg baráti alapon. Baráti alapon sem néztem meg, mert ez cenzúra. Lesugározzák, aztán majd utána meglátjuk, tessék megtanulni önállóan gondolkodni. Ez egy nagyon súlyos probléma ebben az országban. Mindenki vár a hatóságtól valamit, csináld meg te. Nem, én meg fogom tanítani gondolkozni akit lehet. Azért mondom így, mert kettôn áll a vásár. A magyar médiát nézve, Kolozsvár például nincs összekapcsolva Vásárhellyel, nincs harmonizálva a két rádióadás egymással, és ez pusztán a két szerkesztôség viszonyulásának a függvénye. Egyik sem akar elmenni a hat órától nyolc óráig. Rengeteg egyeztetô beszélgetésen vettem részt. Egy közszolgálati rádiónál nem az a prioritás, hogy a hallgatót választás elé állítsa, hanem az, hogy minél nagyobb lefedettsége legyen. Végül pedig ami a következô két évemet illeti, az is tervem, hogy kényelmes leszállópályát készítsek magamnak akkorra, amikor életemen, pályámon újra döntô fordulat következhet be.

Hillary és Bill Clinton tavaly több mint hatmillió dollárt keresett beszédhonoráriumokból és tiszteletdíjakból.

Amint az Hillary Clintonnak az amerikai kongresszus elé terjesztett szenátori vagyonbevallásából kiderül, ô és férje, a korábbi amerikai elnök tavaly összesen 25 elôadásért 4,3 millió dollárt kasszírozott, ami azt jelenti, hogy egy-egy fellépésüket 125 ezer-500 ezer dollár között honorálták. Ezenkívül Hillary, saját kiadott memoárjáért - amelybôl több mint 3 millió példányt adtak el - 2,3 millió dollárt kapott.

A felsorolás nem tartalmazza Hillary 150 ezer dolláros éves szenátori illetményét, és azt a több mint tízmillió dollárt sem, amelyet Bill Clinton jövô héten megjelenô memoárjáért kap.

Clintonék bevételeik egy részét még fehér házi idejükbôl maradt rendezetlen ügyvédi számlák kiegyenlítésére fordítják. Bill Clinton 2001 januárjáig nyolc éven át volt az Egyesült Államok elnöke, felesége pedig New York állam szenátora. Az amerikai kongresszus tagjainak minden évben nyílt számvetést kell készíteniük jövedelmükrôl.

Michael Jacksonnak úgy tûnik, mégiscsak a gyerekek molesztálása a gyengéje: több mint 23 millió dollárt fizetett egy évtizede egy fiú szüleinek, hogy ne indítsanak pert ellene gyermekük szexuális zaklatásáért - állítja az amerikai CourtTv (Törvényszéki tévé).

A csatorna - állítása szerint - megszerzett egy másolatot a megállapodásról, amelyet az amerikai popsztár a gyerek szüleivel kötött. A dokumentumot be is mutatta a tévénézôknek.

Jackson szóvivôje azt mondta: megpróbálja kideríteni, hogy a CourtTv által közzétett dokumentum "a valódi-e" az ügyben. (Tehát nem csupán azt mondta, hogy valódi-e.) Hozzátette: "A megállapodásnak nagyon szigorú titoktartási kikötései voltak."

"Akár valódi, akár nem, az, aki közzé tette, azért cselekedett így, hogy befolyásolja a majdani esküdtszéket Michael Jackson jelenleg folyamatban lévô ügyében" - mondta a sztár szóvivôje.

Michael Jackson ellen áprilisban emeltek vádat kiskorú szexuális zaklatása miatt. Ügyének tárgyalása várhatóan csak szeptemberben kezdôdik. A sztár ártatlannak vallja magát.

Mégsem Winston Churchill brit miniszterelnöké lehetett az a most 104 éves kék-sárga arapapagáj, amelyrôl jelenlegi gazdái ezt állítják, s amely ezzel a hírrel nemrégiben bejárta az egész világ sajtóját - vetette fel a Monterey County Herald címû brit lap.

Peter Oram, a Charlie névre hallgató, nácikat szidalmazó, öreg, kissé már tépett ararauna papagáj mai gazdája állatja, hogy egykori apósa, Percy Dabner állatkereskedô adta el Chruchillnek a madarat, s amikor a volt kormányfô 1965-ben elhunyt, Dabnert megkérték, hogy vegye vissza az állatot. Charlie ezután Dabner boltjában élt, amíg onnan nem kellett számûzni sûrû káromkodása miatt. Ekkor került volna Oram otthonába, majd onnan úgy 12 éve a Reigate-ben lévô, Heathfield Nurseries elnevezésû faiskolába.

A riporter azonban Churchill családjánál érdeklôdött, s ott senki nem tud Charlie-ról. Celia Sandys, a kormányfô Diana lányának gyermeke állítja, hogy soha nem látott nagyapjánál ilyen madarat. Churchillnek volt ugyan egy afrikai szürke papagája a háború elôtt - ôt aztán odaadták valakinek -, késôbb egy hosszú farkú törpepapagája és kutyája is. A svájci Lilli Wyss, aki Chruchill üdülôjében ténykedett szakácsnôként az ötvenes évek elején, ugyancsak nem emlékszik Charlie-ra, és nem találták nyomát a levéltárakban sem.

Mary Soames, Churchill még élô leánya a Scotsman címû skót újságnak nyilatkozva azon háborgott, hogy a hírek szerint apja arra tanította volna a papagájt, hogy trágár módon szidalmazza az ellenséget, és állította: csak mese, hogy apja káromkodott.

Egyesek szerint egy lap simán kitalálta a Churchill-sztorit, de a papagáj azóta a szakadatlan figyelem középpontjában áll, a világ minden tájáról érkeznek hozzá újságírók és egyéb látogatók.

Mindenesetre Mary Ellen Butter, a Monterey County Herald újságírója megkérdezte magát Charlie-t is, hogy vajon Churchill volt-e a gazdája, s a papagáj így válaszolt: "Aha".

"Kôlakodalmat" tartott egy házaspár az Egyesült Államokban. Olyan hosszú ideje élnek már együtt, amilyen hosszan sokan nem is élnek: 80. házassági évfordulójukat ünnepelhették meg.

Ennyire tartós házassági jubileumra nincs is igazán megfelelô ásvány-, illetve fémfokozat: az aranylakodalom minôsítés 50 év után "jár", a gyémánthoz hatvan esztendôt kell "lehúzni", a vaslakodalomhoz pedig hetvenet (bár van, ahol már 65 is elég hozzá.) Ezért aztán a 80- hoz talán a kôlakodalom terminus a legmegfelelôbb.

A férj 101 esztendôs, a feleség még csak 96 nyarat látott. 1924. június 14-én keltek egybe, és igencsak emlékezetes volt a nap, már csak azért is, mert hazafelé autózva rendkívül heves viharba kerültek. A tomboló elemek elôl egy barlangba húzódtak be, amelyben nem voltak egyedül: másokat is bekényszerített a vihar. Életüket persze nem a barlangban élték le, hanem normális házakban, míg egy évvel ezelôtt beköltöztek egy gondozó otthonba. A férj hátgerincmasszôrként dolgozott doktori diplomával, felesége könyvelgetett, de zömmel a háztartással foglalatoskodott.

Ingyen vásárolhatnak azok, akik június 25-én nyitáskor fürdôruhában tér be az IKEA svéd lakberendezési áruház-lánc hat osztrák fiókjának valamelyikébe.

Az elsô tíz érkezô annyit vihet el ingyen, amennyit két kezében és egy IKEA-szatyorban cipelni tud. Az utánuk következô száz fürdôruhásra egyenként tíz eurós vásárlási utalvány vár minden áruházban.

A salzburgi IKEA 8.30-kor, a bécsiek általában 9-kor, de a Shopping City Südben lévô 9.30-kor nyit. Ausztriában néhány éve már hitetlenkedést és heves vitát váltott ki egy hasonló reklámkampány: az egyik osztrák konfekció-hálózat a Mariahilfer Strassén lévô boltjában meztelen vásárlókat várt, s a özönség nagy csodálatára a hûvös reggelen nagyon sokan várták a bolt nyitását meztelenül.

Bûzpénzt kell fizetnie egy disznótartónak az Egyesült Államokban 11 szomszédja számára.

A légszennyezônek több ezer sertése van, ami már messzirôl érezhetô.

Szomszédai zárt ajtók és ablakok mögé kényszerülnek, s pár éve bírósághoz fordultak, hogy ítélne meg nekik némi kártérítést az orri kényelmetlenségért.

Az egyik panaszos hölgy szerint annyira büdös jön a hízlalda felôl, hogy a kerti parti esetén még az ennivalóba is beeszi magát a szag.

Mások nem csak azt hánytorgatták fel a bíróságon, hogy képtelenség szellôztetni otthonaikat, hanem a kerti ruhaszárítás ellehetetlenülését is: ha kint szárítják ruhájukat, még a legelvetemültebb zokni is büdösebb lesz, mint mosás elôtt.

A bíróság végül helyt adott a panaszoknak, és kimondta, hogy a két mérföldes (bô három kilométeres) szaghatósugaró körben lakóknak a disznók gazdája köteles orri bûzbánatpénzt fizetni.

Ennek pontos összegét késôbb határozzák meg.

Sikeres mezôgazdasági vállalkozások

A nyomáti dombvonulatról ereszkedvén Kebele irányába, az útról rá lehet látni a Cseh család gazdaságára. A gazdasági udvaron gabonával megrakott tehergépkocsi vár sorára a malom elôtt. Az istállók mellett a kasokban gabona, a színekben takarmány. Mellettük mezôgazdasági gépek, felszerelések. A vállalkozók, Cseh Imre, felesége, Mária és gyermekük, ifj. Cseh Imre mellett még tíz fizetett alkalmazott dolgozik a farmon. A család nyolc éve kezdte el a mezôgazdálkodást, az állattenyésztést és nemrég bekapcsolódtak a faluturizmusba is.

Cseh Imrével szombaton találkoztunk Marosvásárhelyen, a szarvasmarha-bemutatón. Másfél órával a kezdet elôtt már a lovarda területén voltak. Két fejôstehenet és két borjúzó tinót hoztak magukkal. Tíz óra elôtt hosszasan szépítgették az állatokat, remélve, legalább egy díjat elhódítanak. A szemle elôtt beszélgettünk, Imre elmondta, hogy 17 fejôstehenet és 12 növendékállatot tartanak. Az állományt mindennap a községi legelôre hajtják. Az állattartó gazdák nemrég két kutat ástak a legelôn. így a víz is biztosított. A Cseh farmról naponta átlagban 180-200 liter tejet adnak át a marosvásárhelyi Friesland tejfeldogozó egységnek. Egy liter tejért 6300 lejt fizet a feldolgozó, emellett az állami támogatás 1800 lej. A gazda elégedett az árakkal, és ami nagyon lényeges, a feldolgozó rendszeresen fizet, az állami támogatásokkal is napirenden vannak. Szóba került az elmúlt két száraz esztendô, amikor nagyon sok állattenyésztô takarmány nélkül maradt. Ez nem volt gond a Cseh farmon. Ugyanis már négy éve az elsô kaszálásból származó tápnövényeket besilózzák, ami a téli idôszakban jó tápértékkel rendelkezô takarmány. Gazdaságosabb a szénakészítésnél, szállítani, elraktározni kell, majd istállóba vinni, miközben folyamatosan gazolódik. Egyébként a 70 anyajuhnak is jutott a téli idôszakban megfelelô mennyiségû takarmány.

A Cseh család munkáját a szabadföldi termesztés szempontjából is farmergazdálkodásnak lehet minôsíteni, hiszen 70 hektáros bérelt és saját területen termesztenek búzát, árpát, zabot, kukoricát és tritikálét. Az utóbbi termesztése nagyon gazdaságos, kitûnô takarmány az állomány számára, de tiszteletben kell tartani a termesztési technológiát - mondotta a vállalkozó, akinek sok terve van.

Be szeretné jegyezteti az agroturisztikai vállalkozását, amelynek vezetését fiára bízná. A családi ház emeletén már évekkel ezelôtt kialakítottak hat helyiséget vendégszobának, fürdôszobával, hideg, meleg vízzel. Itt havonta fogadnak javarészt hollandiai vendégeket. A vendégszobákra vonatkozó szakintézményi minôsítés beszerzése a céljuk. Ha ez sikerül, akkor vendégfogadói szolgáltatásaikat fejleszteni szeretnék. Arra gondoltak, hogy vendégeiket ló vontatta kocsival vagy éppen hátaslóval viszik kirándulni a környékre.

Szabadföldi termesztés, állattartás, malom, mezôgazdasági gépek, vendégszobák. Nem sok ez egy családnak? Cseh Imre nem magyarázkodott, csak annyit mondott, hogy bízik feleségében és fiában, akiknek munkája nélkül nem lenne életképes vállalkozása. És, hogy munkájukat szakértelemmel végzik, bizonyítja az is, hogy szombaton a szarvasmarha- bemutató értékelése után Cseh Imre állata a többször ellett tehenek kategóriájában a III. díjat nyerte el.

Az eltartási szerzôdést a szerzôdô felek közös beleegyezéssel életük során bármikor felbonthatják. Ennek nyomán a szerzôdés tárgyát képezô ingatlan visszakerül az eltartott tulajdonába, és a telekkönyvi hivatal is visszaállítja az eredeti telekkönyvi állapotot, visszatáblázza az ingatlant az eltartott, a régi tulajdonos nevére.

A szerzôdés felbontásának lehetôsége mind az eltartottra, mind az eltartóra vonatkozik.

Ha mindkét részrôl megvan a szerzôdést felbontó szándék, ezt közjegyzô által hitelesített közokiratba kell foglalni, amibe a felek belefoglalhatják a nyújtott eltartás teljes vagy részleges, lejben vagy egyébben kifejezett értékét, amit az eltartott eltartójának azonnal vagy a kikötött határidôn belül visszafizet, megtérít. Ez a közokirat megszünteti a felek közötti jogviszonyt, az eltartott ezután a visszaszerzett ingatlannal újra szabadon rendelkezhet, újabb eltartási szerzôdést köthet, eladhatja, elajándékozhatja ingatlanát, vagy végrendelettel, halála esetére rendelkezhet annak további sorsáról stb.

Legtöbbször a felek nem tudnak megegyezni, és a közös akarat hiányában a közjegyzô nincs feljogosítva a közokirat elkészítésére, amely megsemmisítené az eltartási szerzôdést.

Ilyen esetekben van helye az eltartási szerzôdés bírósági úton történô felbontásának. Ha az eltartó nem teljesíti eltartási kötelezettségét, amire a szerzôdésben magát kötelezte vagy ezt nem megfelelôen, nem a vállaltak szerint végezte és végzi, akkor az eltartott indíthatja meg a felbontási pert. Ha viszont az eltartott nem fogadja el az eltartást, azt visszautasítja, az eltartó lesz az, aki a felbontási pert beindíthatja.

Az eltartási szerzôdés bírósági úton történô felbontása csak akkor érhetô el, ha a felbontási okok fennforgását, a másik szerzôdô fél vétkességét igazolni tudjuk.

Ha a pert az eltartott kezdeményezi azért, mert nem kapja meg az eltartást, ô kérheti egyrészt a szerzôdés felbontását, vagy azt, hogy a kikötött eltartást a bíróság változtassa meg kártalanítássá, havi vagy másmilyen rendszerességgel fizetendô járadékká, amit az eltartott pénzben kap meg.

A bíróság ezekben a perekben kérésre a már nyújtott eltartás visszatérítésérôl is dönt.

Ha az eltartott vétlen, a kapott eltartást általában megtarthatja, nem köteles azt visszafizetni. Köteles viszont megtéríteni a visszaszerzett ingatlan adóját és ennek más terheit, ha erre ôt a bíróság kötelezi.

Az eltartási szerzôdés szerencseszerzôdés jellegû, kétoldalú, viszterhes, tulajdonjog- átruházó élôk közötti ügylet.

Ha az eltartott idôközben elhunyt, ennek örökösei a hároméves elévülési határidôn belül kérhetik az eltartási szerzôdés felbontását azon a címen, hogy az eltartó eltartási kötelezettségét nem vagy rosszul teljesítette, de csak akkor, ha az elhunyt eltartott még életében e jogáról kifejezetten nem mondott le.

Vitatott kérdés az is, mi történik akkor, ha az eltartó eltartottja elôtt halálozik el, amikor az ingatlan már nincs tulajdonában, és az eltartott már eltartást sem várhat az idôközben elhunyt eltartójától.

Ha az eltartó örökösei önként vállalják, hogy folytatják az eltartást, s erre nézve egyezséget kötnek, a jogviszony fennmarad, az eltartási szerzôdés érvényben marad. Ha viszont ilyen egyezség nem születik, marad a szerzôdés felbontása végrehajthatatlanság címén. Ezt az eltartott és az elhunyt eltartó örökösei egyaránt kérhetik, és a perben a már nyújtott eltartás visszatérítésérôl is dönteni fog a bíróság, kifejezett kérésre.

Ennek az eltartott számára hátrányos helyzetnek a kiküszöbölése talán az lehet, hogy az eltartási szerzôdésbe belefoglalják, hogy az eltartó a kapott ingatlant nem tulajdoníthatja el a szerzôdés fennállásáig, kötelezettség, amit a telekkönyvbe a teherlapra be is jegyeznek.

Mellau György

Idôs olvasóink közül sokan arról érdeklôdnek, hogy a 189-es kárpótlási törvény hatásköre alá esô személyek, akik valamilyen oknál fogva elmulasztották benyújtani igénylésüket, benyújthatják-e még kárpótlási kérésüket a Maros Megyei Nyugdíjpénztárhoz. Mint ismeretes, a 189-es törvény az 1940. szeptember 6 - 1945. március 6. között üldözött személyekre vonatkozik. A kárpótlási igénylések benyújtási határideje 2003. december 31-én lejárt, de az üldözöttek abban reménykednek, hogy lesz még esélyük a kárpótlásra. A szóban forgó kárpótlási törvény által elôírt kérvényezési határidô eltörlésével kapcsolatban több javaslatot is nyújtottak be. Kerekes Károly parlamenti képviselônek is van egy erre vonatkozó törvénytervezete. Ôt kérdeztük, van- e esély a törvénymódosításra?

- Az egyik javaslatnál a képviselôház már elfogadta a 189-es törvényben szereplô határidô eltörlését, ezt követôen a törvénytervezet a Szenátus Emberjogi Bizottságának asztalára került. Itt, sajnos, nem értettek egyet a határidô eltörlésével, holott más ilyen természetû kárpótlási törvénynél a kérések benyújtására - mint például a háborús veteránok, a politikai üldözöttek vagy a munkaszolgálatosok törvényei - nem szabtak meg határidôt. A bizottság csak abba egyezett bele, hogy 2005. július elsejéig hosszabbítja meg azt. A törvénymódosítás május 26-án így került a szenátus elé.

Itt váratlanul egy olyan dolog merült fel, amely sokakat foglalkoztatott. Már egy korábbi törvénymódosítással kiterjesztették a jogosultak körét azokra a menekültekre, akik Dél- Erdélybôl Észak-Erdélybe menekültek a bécsi döntést követôen. Ennek ellenére az erdélyi nyugdíjpénztárak (tisztelet a kivételnek) azok számára alkalmazták a törvényt, akik Észak-Erdélybôl Dél- Erdélybe menekültek, s akik román nemzetiségûek. Viszont elenyészô esetben alkalmazták magyar meghurcoltak esetében, fôleg bizonyítékok hiánya miatt.

Az említett szenátusi vitában egyik PSD-s honatya - a törvény több mint két éve tartó alkalmazása után - felvetette, hogy román nemzetiségû nem lehet jogosultja a törvénynek, hiszen a törvény azokkal a más nemzetiségûekkel szemben kíván jóvátételt nyújtani, akiket a román hatóságok üldöztek. A vitát követôen a törvénytervezetet visszaküldték a Frunda György szenátor által vezetett szakbizottsághoz. Itt viszont nem történt semmi változás. A szakbizottság, sajnos, nem változtatott korábbi álláspontján, ragaszkodott ahhoz, hogy nem kell eltörölni a kérelmezési határidôt, javasolván, hogy 2005. július 1. legyen a végsô határidô.

- Közeledik a parlamenti szabadság, a sok huzavona után lesz-e idô ennek a törvénymódosításnak a kivitelezésére?

- Június 30-án zárul a parlamenti ülésszak. Még sor kell kerüljön a képviselôházi és a szenátusi változat egyeztetésére. Merem remélni, hogy ez megtörténik a parlamenti ülésszak végéig. Ha ez nem így lesz, akkor csak az ôszi parlamenti ülésszakon válik véglegessé a mindkét ház által elfogadott álláspont. Ha a szenátusi szakbizottság nem ellenezte volna a határidô eltörlését, akkor már ebben a hónapban hatályba léphetett volna a törvény.

(mezey)

Az utóbbi napok idôjárása kedvezett egyes növényi betegségek megjelenésének. Sok helyen felütötte a fejét a burgonyavész, a paradicsom-, az uborkaperonoszpóra, a paradicsom levélfoltossága, baktériumos paszuly- és uborkavész, a paszuly fenésedése.

A burgonyavész és a zöldségek barnarothadása esetén a következô hatásos vegyszerek használata ajánlatos: SHAVIT F 72 WP - 0,2% (2 kg/ha), PREVICUR 607 SL - 0,3% (3 kg/ha), ACROBAT MZ 90/600 WP - 0,2% (2 kg/ha), CURZATE SUPER C - 0,25% (2,5 kg/ha), PATAFOL PU - 0,2% (2 kg/ha), RIDOMIL MZ 72 WP - 0,25% (2,5 kg/ha), PLANET 72 WP - 0,25% (2,5 kg/ha), SECURE - 0,15% (1,5 kg/ha), ALITTE 80 WG - 0,3% (3 kg/ha).

Száraz idôjárás esetén hatékonyak a 6-7 napos utóhatású kontakt vegyszerek: CHAMPION 50 WP - 0,3% (3 kg/ha), KOCIDE 101 - 0,3% ( 3kg/ha), ALTIMA 500 SC - 0,04% (0,4 l/ha), ANTRACOL 70 WP 0,25% (2,5 kg/ha), BRAVO 500 vagy BRAVO 75 WP - 0,2% (2 kg/ha), NOVOZIR MN 80 - 0,25% (2,5 kg/ha).

A baktériumos paszuly- és uborkavész ellen hatásos a következô szerek egyike: CHAMPION 50 WP - 0,3% ( 3 kg/ha), FUNGURAN OH 50 WP - 0,4% (3,2 kg/ha), BRAVO 500 SC - 0,2 - 0,25% (2 - 2,5 kg/ha), bordói lé - 0,75%.

Abban az esetben, ha a krumplinál a burgonyavész és a kolorádóbogár ellen egy idôben történik a kezelés, a fenti gombaölô szereket vegyíteni lehet egy kolorádóbogár ellen használatos rovarölô szerrel.

A káposzta-bagolypille (I. korosztály) ellen használni lehet ezekben a napokban a következô termékeket: CARBETOX 37 CE - 0,8 l/ha, BULLDOCK 0,25 EC - 0,04%, ZOLONE 35 EC - 0,15%, SINORATOX R 35 - 0,25%.

A kezelést ajánlatos 6-7 nap után megismételni ezen vegyszerek egyikével: CHINMIX 5 EC - 0,03%, DECIS 2,5 CE - 0,04%, FURY 10 EC - 0,02%, FASTAC 10 EC 0,1%. A fogyasztásra szánt korai káposztát nem ajánlatos kezelni.

Figyelem! A munkavédelmi, állatvédelmi és környezetvédelmi elôírások tiszteletben tartása mindenki számára kötelezô.

Ioan Ungurusan mérnök, a Maros Megyei Növényvédelmi Felügyelôség igazgatója

Veress Gizella nyárádremetei lakos egy éve elmúlt, hogy kéréssel fordult a sz