Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

"Érdekes" történelemlecke olvasható a helyi román napilap (Cuvântul liber) pénteki számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy államalapító királyunk, Szent István valójában román volt. Pontosabban többrendbélileg annak tekinthetô. A cikk szerzôje szerint már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a Kúnok Országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. A késôbbiekben kiderül, hogy családalapítás dolgában Taksony fia, Géza (Geyza) is követte ôsei példáját, s az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batrân) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebbôl a vegyesházasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis ( szerény tudomásunk szerint a törökül hôst, vitézt jelentô Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendô fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban - állítja Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikkbôl megtudhatjuk, hogy István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is.

A meghökkentô történelemlecke magyarázatát hagyjuk a szakemberekre (ha egyáltalán érdemes). Egy dolog miatt azonban örülhetünk, a lap sûrûn szereplô történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értô fülekre találnak, egy nagy dilemmára tehetnénk pontot Marosvásárhelyen. Ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ô szobra Marosvásárhely fôterén. A valójában orosz ruhában ôrködô katonát el lehetne költöztetni például a hôsök temetôjébe (Dorin Florea ezt már régen megígérte), és a magyar- román megbékélés és egymásra találás jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István- szobrot. Befizetünk rá! Remélhetôleg az RDMSZ- tanácsosok kapnak az alkalmon, és hamarosan elôterjesztik a határozattervezetet, amelyet eme újszerû történelemszemlélet jegyében a román képviselôk sem utasíthatnának el. Ha igen, lehull az álarc. Érdemes megpróbálni!

Pénteken a kormány székhelyén, a bukaresti Victoria palotában aláírásra került a Petrom olajtársaság privatizációs megállapodása az osztrák OMV-vel. A Petrom állami olajtársaság 33,3 százalékáért, és részesedésének késôbbi 51 százalékra növeléséért az osztrák OMV olajcégnek 669 millió, majd 723-860 millió euró közötti összeget kell fizetnie - közölte a gazdasági minisztérium.

Emellett az osztrákoknak át kell vállalnia a Petrom ez idô szerint 292 millió euróra rúgó külföldi tartozásait is.

A Petrom eladásáról az OMV részére a múlt hónapban jött létre a megállapodás. Az OMV-nek egységes olaj- és gázipari vállalatként kell megtartania a máskülönben a román ásványolajforgalmazási piac felét uraló Petromot, megôrizve fontos termelô részlegeit, amelyekkel minimum évi 4,2 millió tonna nyersolajat és 4,5 milliárd köbméter földgázt képest kitermelni. A Petromnak két finomítója és mintegy 600 benzinkútja is van.

Elemzôi vélemény szerint Petrom felvásárlási ügyletével az osztrák OMV olajcég "egyértelmû elsôséget szerez Kelet-Európában". Bár a Petromnál akad még tennivaló, a felvásárlás lehetôséget nyit nyeresége optimalizálására. Az OMV az ügylettel Románia legnagyobb munkaadóját vásárolja meg. A Petromnál 57 ezren dolgoznak.

Bár a privatizációs szerzôdés nem tartalmaz foglalkoztatási garanciát, a gazdasági miniszter, Dan Popescu ennek ellenére sem számít drasztikus "személyzeti döntésekre" az új tulajdonos részérôl. Egyes média jelentések 30 ezres elbocsátást is emlegettek. Az OMV-nek jelenleg 6100 alkalmazottja van. Az OMV elnöke Wolfgang Ruttenstorfer "kemény, de szükséges változtatásokat" említett, amelyeket általában "nehéz lesz elfogadni".

Az OMV nem zárja ki egy tôkeemelés lehetôségét a Petrom milliárdos megvásárlásának finanszírozása céljából. Az OMV Petrom-vásárlással kapcsolatos közleménye "kész-pénzzel, már leszerzôdött hitelkerettel és még igénybe nem vett lehetôségekkel" történô finanszírozást említ. A pénzügyi igazgató szerint az OMV 2003-as rekord eredményének köszönhetôen rendelkezik a beruházás finanszírozásához szükséges eszközökkel. Amennyiben teljes egészében idegen források igénybe vételével finanszírozná a Petrom-vásárlást, az alig 10 százalékponttal emelné meg a konszern konszolidált eladósodási fokát, ami június végén 30 százalék volt.

A 35 százalékos pakettel legnagyobb OMV részvényesnek számító ÖIAG állami holding kész részt venni a tôkeemelésben.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (az ôszi parlamenti választásokon indítandó képviselôjelöltek állítására) az erdélyi magyarság számára megszervezi az elôválasztásokat, amelyeken minden érdekelt romániai magyar szavazópolgár indulhat - jelentette ki pénteken Markó Béla.

Az RMDSZ szövetségi elnöke az MTI-nek nyilatkozva válaszolt a székelyudvarhelyi polgármester, Szász Jenô elôzô napi felvetésére. Az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke a XV. bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábor ("Tusványos") csütörtöki programjában azt javasolta, hogy szeptemberben az RMDSZ és az MPSZ "közös belsô választásokat" szervezzen a november-decemberben sorra kerülô romániai parlamenti választásokon indítandó képviselô- és szenátorjelöltek kiválasztására.

Markó Béla pénteken is megismételte: nem tartja célszerûnek, hogy az RMDSZ által megszervezendô elôválasztások megrendezésében bármilyen más szervezet részt vegyen. Egyébként az RMDSZ alapszabálya sem teszi lehetôvé, hogy az alakulat egyezkedjen a parlamenti helyekrôl a Magyar Polgári Szövetséggel.

Az RMDSZ elnöke szerint a szövetség alapszabálya arra hatalmazza fel az alakulatot, hogy a magyar közösség tagjaival konzultáljon a parlamenti jelöltekrôl, és semmiképpen egy polgári egyesülettel.

"Ha a Magyar Polgári Szövetség tagjai részt akarnak venni az elôválasztásokon, megtehetik, hiszen nekünk az az érdekünk, hogy minden erdélyi magyar választó polgár részt vehessen a romániai magyarság parlamenti képviselete tagjainak kijelölésében és megválasztásában" - mondta Markó Béla.

Budapest, 2004. július 23., péntek (MTI) - A kettôs állampolgárság mielôbbi bevezetését sürgette a határon túli magyarok érdekében a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke pénteki sajtótájékoztatóján, Budapesten.

"A magyar politikának az a kötelessége, hogy minél gyorsabban megadja az állampolgárságot mindenféle huzavona nélkül" - mondta Rácz Sándor.

Rácz Sándor, a közlése szerint, a sajtótájékoztató összehívását azért tartotta szükségesnek, mert zajlik az erdélyi Tusnádfürdôn a XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, s a szervezôk azt veszik észre, hogy a meghívott elôadók egy kérdésben nincsenek felkészülve: nyilatkoznak az autonómiáról, de a hallgatóság sok kérdést tesz fel a kettôs állampolgárságra vonatkozóan is.

"Így járt Kövér László is, aki igazán nem tudott választ adni a fölvetett kérdésekre" - mondta.

Mint hozzátette, a politikus "olyan válaszokat adott, hogy csak pszichológiai jelentôsége van a kettôs állampolgárságnak" és "nincs elôzetes felmérés arra vonatkozóan, milyen hatást is váltana ki az érintett térségben az állampolgárság megadása".

A szervezet tiszteletbeli elnöke hozzátette: ha a kettôs állampolgárság bevezetésére "a politika nem képes", akkor a 320 ezer összegyûjtött támogató aláírás alapján azt követelik, hogy döntsön az Országgyûlés, írja ki a népszavazást, az határozzon a kettôs állampolgárság ügyében.

Bauer Edit, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) EP-képviselôje szerdán Brüsszelben arról beszélt, hogy míg az unió törvényhozásában joga van az anyanyelvén, magyarul felszólalni, addig odahaza, Pozsonyban ezt nem teheti. Több szlovák lap és politikus erre igen ingerülten reagált. Szentségtörésnek, már-már árulásnak minôsítették, hogy az MKP két brüsszeli képviselôjének egyike erre a tényszerû megállapításra merészkedett.

A pozsonyi Pravda szerint Brüsszelben a "magyar vér szava" hallatszott. A lap cseh nemzetiségû fôszerkesztôje Bauer Editet azonnal "törölte" a tizennégy tagú szlovák képviselôcsoport listájáról, mondván: már csak tizenhárman vannak. Sebaj, hallatszott ki a fôszerkesztô rejtjeles jóslatából: a magyarság már nem sokáig lesz a legnépesebb szlovákiai kisebbség.

Arról azonban egyetlen szlovák lap és politikus sem beszélt eddig, hogy ellenpéldák is vannak, pontosabban voltak - viszont az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó pénteken számba veszi az ellenpéldákat. Egyebek között Milan Hodza csehszlovák politikust említi, aki 1905 és 1918 között a magyar parlament képviselôjeként általában ugyan magyarul szólalt fel, de esetenként az anyanyelvét is használta a budapesti Országház padsoraiban. A késôbb létrejött Csehszlovákia államalapítója és elnöke, Tomas Garyk Masaryk - ha a jobb érthetôség szempontjai így kívánták - szívesen szónokolt, tárgyalt magyarul. "Borzalmas kormányzati gyakorlata" ellenére még Horthy Miklós is megtette, hogy Kassa visszafoglalásakor szlovák nyelven is beszédet mondott.

Az Új Szó szerzôje emlékeztet rá, hogy jóllehet Ferenc József és utódai nem voltak különösképpen demokraták, de az uralkodócsaládban mégsem volt olyan utódlásra következô Habsburg, "akinek ne kellett volna megtanulnia német anyanyelve mellett legalább magyarul és csehül." Felemlíti, hogy Wekerle Sándor magyar miniszterelnök a horvátokkal horvátul, Petru Groza román miniszterelnök a magyarokkal magyarul beszélt. Nem így a rossz emlékû szlovák kommunista politikus, Viliam Siroky, aki 1945-ig tudott, 1945 után már "nem tudott" magyarul, "legfeljebb Rákosi Mátyással váltott szót ezen a nyelven, alattvalókkal nem".

Próbálkozások a közelmúltban is akadtak, így Mária Jakabová, a magyar Országgyûlés szlovák nemzetiségû alelnöke, aki a felszólalásait rendszerint az anyanyelvén kezdte, aztán magyarra váltott, s ez ellen a pártállam idején nem hangzott el ellenvetés. A rendszerváltás utána viszont, amikor egy német nemzetiségû szabaddemokrata képviselô a magyar törvények kínálta lehetôségek szerint anyanyelvén is szólni akart, "Torgyán József azonnal ordítozni kezdett. Pontosan úgy, ahogy most - Pozsonyban - az állítólag szociáldemokrata értékrendhez igazodó, valójában nemzeti bolsevik Robert Fico", aki szerint a szlovák törvényhozás nem azért jött létre, hogy ott magyarul beszéljenek.

Harminc-negyven évvel ezelôtt a pozsonyi utcákon még nagyon gyakori, szinte természetes volt a magyar szó, ma azonban nagyon ritka, és már nem számít természetesnek a többségi közegben. Az utcánál talán még a pozsonyi parlamentben is gyakoribb a magyar szó, mert ott húsz magyar nemzetiségû képviselô magyarul beszél egymással. Persze, ha magyarul nem tudó képviselôtársuk lép hozzájuk, akkor szlovákra váltanak, mert így rendeli a jó modor.

A július 28 - augusztus 1. között megrendezésre kerülô Félsziget Fesztivál egyik programja a Talentum tehetségkutató, amelyen hazai fiatal pop-rock zenekarok mutatkoznak be. Stílustól függetlenül benevezhetett minden olyan hazai elôadó, akinek még nem jelent meg önálló nagylemeze. A helyszínen - és nem utolsósorban a médiában - való bemutatkozás révén a Félsziget Fesztivál támogatja a tehetséges fiatalokat a zenei pályán való elindulásban.

További buzdítást jelenthet az is, hogy ugyancsak a kisszínpadon lépnek fel olyan elôadók, mint Takáts Tamás, az Animal Cannibals, a Midnight Express, a Knock Out, a Shekinah, a Moby Dick, a Rollscream, az After Midnight, a BUG Mafia, a Parlament, a K-pital, a Venus, a Nyers és a Sarmalele Reci.

az elektronikus zene kedvelôinek is adott a lehetôség a minôségi szórakozásra. Ôket várja majd a több mint ezer férôhelyes megadiszkósátor. A zenét a legismertebb európai, magyarországi, valamint romániai lemezlovasok biztosítják. Lesz progresszív house, funky techno, jungle és sok más olyan zene is, amelynek a nevét sokan nem értik.

Bár a fesztivál csak jövô szerdán kezdôdik, a szervezôk már beindították a Félsziget livecam-et a rendezvény honlapján. A Víkend szabadidôteleprôl az érdeklôdôk a fesztivál indulásáig egész napos közvetítést nézhetnek, szerdától pedig a nagyszínpadon zajló koncertek követhetôk a weben.

Törvénymódosító javaslat a vámilleték eltörlésére

A megyei mozgássérültek egyesülete mától aláírásgyûjtést szervez annak érdekében, hogy a mozgáskorlátozott személyek ne kelljen vámilletéket fizessenek a külföldrôl adományként kapott vagy vásárolt gépkocsik és egyéb jármûvek után.

A törvénymódosító javaslatot támogató személyek ma a megyeszékhelyen az Apollo épülete elôtt, míg a következô hetekben az egyesület Rózsák tere 5. szám alatti székházában hétköznapokon 10-16 óra között láthatják el kézjegyükkel a nyomtatványt - tájékoztatott Jancsó István, az egyesület alelnöke.

Az alelnök azt is elmondta, hogy a vajdaszentiványi Szabó Gyulával történtek nyomán határozták el, hogy aláírást gyûjtenek.

Szabó Gyula vajdaszentiványi mozgáskorlátozott személy tavaly decemberben adományként kapott egy személygépkocsit. Mielôtt elfogadta volna az átalakított jármûvet, megérdeklôdte, hogy érvényes-e a 2002. évi 519-es törvény, amely elôírja, hogy a mozgáskorlátozott személyek nyolcévenként egyszer vámmentesen hozhatnak be gépkocsit, motorkerékpárt külföldrôl. Idén januárban a behozott gépkocsit elvitte a Gépkocsi-lajstromozási Hivatalhoz (RAR), s jelentkezett a rendôrségen. Itt kiderült, hogy a vámhivataltól is szükséges egy igazoló irat. A kellemetlen meglepetés akkor érte, amikor kiderült, hogy a vámmentességet biztosító törvényt eltörölték, így 26 millió lejt kell fizetnie. A hír hallatán még egyszer felhívta a szakminisztériumot, ahol csak hosszas érdeklôdés után derült ki, hogy valóban törölték a kedvezményt (errôl a 2003-as intézkedésrôl a határon nem tudtak). A családnak nem volt lehetôsége kifizetni az összeget, így a megyei tanácshoz fordult segítségért. Virág György akkori tanácselnök közbenjárására a megyei munkaügyi igazgatóság 26 millió lej értékû segélyt utalt ki számukra, amit júniusban megkaptak, így jelenleg nyugodtan használhatják a mozgáskorlátozott gépkocsivezetô számára átalakított gépkocsit.

Jancsó István kifejtette:

- Tudjuk, hogy sokan visszaéltek a vámilleték- kedvezménnyel, de véleményünk szerint nagyon fontos, hogy a jelenleg érvényben levô korlátozást feloldják. A Maros megyei egyesület kezdeményezi ezt az aláírásgyûjtést, de szeretnénk kiterjeszteni az akciót az egész országra.

Tegnapelôtt este Marosvásárhelyre érkezett az a Maros-expedíció, amely célul tûzte ki, hogy rekonstruálja dr. Petz István 100 évvel ezelôtti túráját Ratosnyától Szegedig.

A szegedi vízisportkedvelôkbôl álló csapatot a kompnál Csegzi Sándor és Bárczy Gyôzô alpolgármesterek, városi tanácsosok, valamint több nemkormányzati környezetvédô civil szervezet és a sajtó képviselôi várták. Bár a megtett útvonal távolsága mindössze 30 kilométer, ugyanis reggel Szászrégenbôl indultak, nem volt izgalomtól mentes az út, hiszen az alacsony vízállás miatt több helyen is ki kellett emelni a csónakokat, mi több, helyenként buktatókon is átvergôdni. A fáradt túrázók partra szállva elmesélték, gyönyörû volt a Maros felsô szakasza, ezért az izgalmakat a táj szépsége oldotta. Marosvásárhelyen a vendéglátókkal a további együtmûködési lehetôségekrôl, a Maros környezeti gondjairól tárgyaltak. Dr. Szabó László, a Szegedi Védegylet elnöke, az expedíció vezetôje megerôsítette, ha partnerekre talál, jövôre megismételnék, akár úgy is, hogy a parton kerékpározók is kísérjék és állomáshelyeiken koncerteket, kisebb kulturális rendezvényeket is szervezzenek.

- Egyre inkább megerôsödik bennem a gondolat, hogy az expedíció célja, miszerint a csónaktúra igazi fóruma lesz a Marosnak, a jövôre nézôen valóra válik. A fogadtatás és a civil szervezetek érdeklôdése erre ad reményt, és arra ösztönöz minket, hogy valóban komolyra vegyük e szándék beteljesítését - nyilatkozta lapunknak a fôszervezô. Az expedíció tegnap délelôtt folytatta útját Marosludas felé. Várhatóan 15 nap múlva, augusztus 3-a körül érkeznek meg a Maros és a Tisza találkozási pontjához Szegeden.

Ha hiú lenne, Török Gáspár nyugodtan letagadhatná, hogy betöltötte a hetvenet. Az AFIAP és EFIAP címmel, és számos hazai és nemzetközi díjjal rendelkezô hírneves marosvásárhelyi fotómûvész nem mutatja, hogy július 24-tôl a "hetvenkedôk" táborába lép. Az alkalomra rendhagyó fotókiállítással lepte meg az ôt köszöntô baráti kört és a marosvásárhelyi közönséget.

Annak ellenére, hogy egy hónappal ezelôtt mutatta be elegáns, szép kivitelezésû albumát, kiderült, hogy vannak még rejtegetett szépségek a "tarsolyában". Ezek a fotók láthatók az Ami kimaradt címet viselô kiállításon, amelynek megnyitójára, a fullasztó nyári kánikula ellenére is összegyûlt a közönség, elsôsorban a fotós barátok, akik méltató szavakkal, illetve Wass Albert-verssel (Kucsera Jenô) köszöntötték a hetvenéves fotómûvészt.

A Várgalériában megnyílt tárlaton elhangzott beszédek Török Gáspár életét és pályáját vázolták, amely Brassótól a nagy ipartelepeken vezetett a fotózásban szerzett hírnévig.

Török Gáspár 1989-tôl aktívan részt vett a romániai fotómûvészeti élet irányításában, az AAF erdélyi fiókjának, majd a marosvásárhelyi fotóklubnak is az alelnökévé választották.

"Az ô nevéhez fûzôdik klubunk kiteljesedésének korszaka is. Megszervezi a Várgalériát, ami azóta is mûködik városunk hírnevének gyarapítására. Aktívan részt vesz a klub székházának kiharcolásában is. Számos hazai és nemzetközi kiállítás megszervezésében mûködik közre, a legnehezebb munkát vállalva szponzorokat keres és talál..." - hangzott el Incze István méltatásában.

"A hosszú beszélgetéseink alkalmával felvetôdött a kérdés: Miért is fényképezünk? Ekkor ô kifejtette azon véleményét, hogy majd, ha nyugdíjas lesz, legyen, ami kitöltse a szabadidejét. Most már közel tíz éve nyugdíjas, de szabad ideje most sincs. Török Gáspár nyugtalan természet, újabb és újabb ötletek foglalkoztatják. Gondolatban elképzeli következô felvételének részleteit - modell, háttér, technika, kidolgozás -, majd tudatosan mindezt alárendeli mondandójának. Máskor kapcsolatok kialakításán fáradozik, szervez vagy éppen a gyûjteményébôl hiányzó régi fényképre talál, nagy örömére" - idézhetjük a pályatárs Bálint Zsigmond mondatait.

Ami pedig a képeket illeti, fel kell sétálni a várba, és megnézni a kiállítást...

A megyei tanács új vezetése tegnap a helyszínen tájékozódott az ipari park munkálatairól. Kiderült: a tervekkel gondok vannak, emiatt egyes munkálatokat vagy meg sem kezdtek még, vagy pedig nehézkesen végeznek.

Az ipari park munkatelepére érkezô Lokodi Edit megyei tanácselnök és Fratean Alexandru alelnök meglepetéssel tapasztalta azokat a gondokat, amelyekkel az építkezô cég küszködik. A tisztázásra váró számos probléma már ott kezdôdött, hogy a parkbeli munkálatokat összehangoló két bizottságról nem lehet pontosan tudni, melyiknek milyen feladatai vannak. Az is kiderült Crisan Dorel, a TPF szaktanácsadó cég képviselôjének beszámolójából, hogy a "helyi, munkálatokat összehangoló bizottság"-nak háromhavonta kellett volna összeülnie megbeszélésre, ehelyett a munkálatok megkezdése óta, azaz május 1-jétôl csak egyetlen alkalommal ülésezett. Crisan Dorel szerint a bukaresti IPTANA cég által készített tervek "felszínesre" sikeredtek, mert "a cél a pénz mindenáron való megszerzése volt". Crisan úgy vélte, ott követték el a hibát, hogy a terveket a megyei tanács annak idején átvette, a teljes ellenértékét kifizette a tervezônek. Menet közben derültek-derülnek ki a hibák, így a tervet módosítani kell aszerint, ahogy a helyzet megköveteli.

A Geiger kivitelezôt képviselô Buzogány Károly projektmenedzser kérdésünkre elmondta, a tervmódosítások elkészíttetésére két lehetôség van: vagy ugyancsak az IPTANA-t kérik fel erre, vagy egy másik céget bíznak meg. Mindkét változat pluszkiadást jelent.

Crisan Dorel szerint azonban nem a finanszírozással van baj (a megbízó az EU, a terv értéke mintegy 5 millió euró), hanem a mûszaki tervvel. A pluszkiadásokat a terv költségveté-sében szereplô 10 százalékos, "elôre nem látott problémákra" elkülönített tartalékalapból fedezik.

A szaktanácsadó elmondta, "értékben" 32 százalékban készültek el a munkálatokkal, ám a gyakorlati, az infrastruktúrával kapcsolatos munkák mintegy fele már megvan.

A gondok közt említették a gázvezeték- elhelyezési munkálatokat, ahol azért vannak elmaradások, mert Crisan szerint a munkát felvállaló cég, a marosvásárhelyi Izorep Kft. kevesellte a 81.000 eurós beruházási értéket és visszalépett. Így újabb kivitelezôt kellett találniuk. Meg is találták az aradi Amaradot, a nekik tett ajánlat 130.000 euró. Egy héten belül aláírják a szerzôdést, a munkálatokat pedig 3 hónap alatt, még a tél beállta elôtt befejezik. Problémás a villamos vezetékek elhelyezése is. Ennek a terve még nem készült el, a határidô állítólag július 30.

A kivitelezôk egyébként tanácstalanok az ipari park területérôl az esôvizet és a megtisztított szennyvizet a Marosba bevezetô árok kiépítése dolgában. Nem rendezték ugyanis a magántulajdonban levô területek kisajátítása, és az E60-as úthoz való csatlakozásnál a körforgalom ügyét. Emiatt aztán a parkhoz vezetô aszfaltút egyik sávján aszfaltozhatnak.

Lokodi Edit és Fratean Alexandru több esetben érthetetlennek mondta, hogy több mint egy év alatt számos problémát nem oldottak meg azok, akiknek ez lett volna a feladatuk. A tanácselnök rövid idôn belül ígért megoldásokat: már a jövô hét elején tárgyalni fog az Electrica, az Útügyi Igazgatóság vezetôivel, az érintett települések polgármestereivel.

A nyári szabadságok idején megszaporodnak a betöréses bûncselekmények. Elsôsorban a tömbházak földszinti vagy elsô emeleti lakásai a legnépszerûbbek a bûnözôk körében, azokat törik fel és rabolják ki a leggyakrabban. A rablások másik változata is növekvô tendenciát mutat: ékszereitôl, órájától, mobiltelefonjától, táskájától fosztják meg pillanatok alatt az áldozatot, akit általában a tömbház bejáratáig kísérnek, és ott kerül sor a tettlegességre - hangzott el tegnap a Maros Megyei Rendôr- felügyelôség félévi tevékenységének kiértékelése során.

Cotoara Vasile fôkvesztor a városi fônökhelyettes, illetve a különbözô ügyosztályok vezetôinek társaságában ismertette a szokásos adatokat, amelyek a rendôrség elsô félévi munkáját tükrözik. Az említett idôszakban megyénkben 6.011 bûncselekmény (1599 gazdasági, 2.751 bûnügyi jellegû) elkövetésérôl értesítették a rendôrséget, ami százalékban számítva alacsonyabb az országos átlagnál (1.026 az 1.163-hoz százezer lakosra). A bûncselekmények többségét továbbra is városon követték el, s az okozott kár 45,2 milliárd lej, aminek csak az 53 százalékát sikerült visszaszerezni. Ez a mutató rosszabb a tavalyi 73 százalékos átlagnál.

A kivizsgált és megoldott bûnügyek száma 3.422, a gazdasági jellegûek száma megnövekedett (1.558), s nyolc olyan esetre derítettek fényt, ahol az okozott kár meghaladta a 8 milliárd lejt.

Valamennyi súlyos bûncselekmény felderítése során azonosították az elkövetôket, és átadták ôket az ügyészségnek.

A súlyos közlekedési balesetek száma (összesen 53) csökkent a múlt év hasonló idôszakához viszonyítva, a balesetek következtében azonban mindössze eggyel kevesebb személy vesztette életét (25), a súlyosan sérültek száma (37) viszont 20-szal kevesebb.

A közbiztonságot illetôen a fôkvesztor úgy értékelte, hogy nem sikerült a város minden forró pontján folyamatosan biztosítani a felügyeletet. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy megyei szinten 239 állást nem tudnak betölteni (83 százalék), ebbôl 62-t a megyeközpontban.

Másrészt a gépkocsipark is foghíjas, s annak ellenére, hogy minden rendôrôrs jogosult lenne egy jármûre, összesen hatnak tudták biztosítani a közlekedési eszközt. A megoldásra szeptemberben mutatkozik kilátás, amikor is 1500 Daciát kap a belügyminisztérium. A további eredménytelenségek oka Cotoara Vasile szerint a felkészültség hiánya. A három hónapos tanfolyam nem elég, s idô kell, amíg egy rendôrügynök megtanulja a mesterséget. Megemlítette továbbá azt is, hogy egyes ügynökök hozzáállásával sem elégedett, hasonlóképpen a kapcsolattartó rendôrök munkájában is talál kifogásolnivalót. Elhangzott, hogy az újonnan megválasztott polgármesterekkel a napokban ismertette, hogy meddig tart a rendôrséggel kapcsolatos hatáskörük. A fôkvesztor kijelentette: a polgármesterek közvetlen módon nem szólhatnak bele a vidéki rendôrôrsök munkájába, s csak a megyei felügyelôség megkeresése és az elvégzett kivizsgálások nyomán érhetik el az ôrsvezetôk vagy az alkalmazottak leváltását, illetve áthelyezését, ha elégedetlenségük megalapozottnak bizonyul.

A dél- és közép-amerikaiak elônyét lehetetlen behozni a szappanoperák gyártásában, mert az érdeklôdés nem csökken, újabb és újabb korosztályok szoknak rá világszerte a romantikus, sematikus végeláthatatlan történetekre.

Brazíliában hat teleregényt forgatnak egy szezonban, ezek mindegyike 200 részbôl áll, és ez csak a Globo nevû produkciós iroda és tévécsatorna teljesítménye - írja az Only Telenovelas címû amerikai szaklap. Ezzel még nem is szóltunk a többi brazil filmstúdióról, valamint a venezuelaiak, a kolumbiaiak és az argentinok - no meg a mexikóiak - teljesítményérôl.

A szappanopera errefelé nem egyszerûen szórakoztatás, hanem sokmillió dollárt hozó exportiparág és életforma is. Az 1965-ben alapított Globo kétségkívül nagy név a szakmában. Azok közé tartozik, amelyek ragaszkodnak az izgalmas történethez, a jó forgatókönyvhöz és a megfelelô költségvetéshez. Ez azt jelenti, hogy nem spórolnak minden filléren és akár 60 ezer dollárt is szánnak egy-egy fejezet elôállítására.

A Globo, az egyik legtekintélyesebb televíziós csatorna, figyelemreméltó múlttal rendelkezik. Nevéhez fûzôdik az elsô brazil mûholdas közvetítés lebonyolítása, amely 1968-ban volt, az Apolló-11 ûrutazásának idején.

Helena Bernardi, a Globo kereskedelmi igazgatója szerint - aki a Walt Disney-t hagyta ott a Globo kedvéért - a tévécsatornának óriási a felelôssége. A szórakoztatás mellett milliókat kell megtanítaniuk a legfontosabb emberi-erkölcsi normákra, a gonoszokra és a jókra épülô, mai modern népmeséken keresztül.

A tónusskála a személy érzelmi tónusait mutatja. Ezek a legmagasabbtól a legalacsonyabbig a következôk: derû, lelkesültség, unalom, düh, félelem, apátia.

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Alig ismertem az utcán a mellettem elosonó M. Zolira, részben, mert nagyon rosszul nézett ki, részben meg azért, mert egyedül volt. M. Zoli nagyon ritkán jár egyedül. csoportember. Egy csoport csavargóval jelenik meg esténként, hogy "intézzenek" valamit.

- Jó estét - vetette oda kelletlenül és már el is sietett volna.

- Szia, Zoli. Valami baj van?

- Nincs semmi - lassított egy pillanatra -, nincs semmi baj.

M. Zoli 25 éves volt. Ugyanabban a lépcsôházban laktunk. Jelen voltam én is, amikor 1979 augusztusában a szülészetrôl hazahozták. Gyenge fizikumú, beteges gyermek lett, komoly szívproblémái támadtak. Serdülôkorában nagyon elromlott, egyre többet hiányzott otthonról, végül mostanában, több mint egy éve, otthon sem volt.

Utánanéztem. Úgy tûnt nekem, hogy a fiú nehezen tartja az egyensúlyát. Kétségtelen, hogy régi szívpanaszai álltak elô a rendezetlen életkörülmények miatt.

Néhány nap múlva újra találkoztunk. Zoli nem volt egyedül. Alkonyodott. Egy parkban tanácskoztak az ifjak, terveket kovácsoltak, amelyek szokás szerint egy-két mobiltelefon, sportcipôk, ruhadarabok, piperecikkek meg egyéb hasonló értékek beszerzésérôl és értékesítésérôl szóltak, természetesen "maszek" alapon. Zoli váratlanul hozzám lépett. A kör közepén álló, ronda kis vízfejû törpe, a vezér, a vásárhelyi alvilág közismert tagja gyûlölködô gyanakvással szemlélt.

- Misi bácsi, kérdeznék valamit - suttogta -, mert maga olvasott ember.

Ráhagytam,

- Hisz maga az átokban? Létezik átok?

- Létezhet.

Meglepôdött, tágra nyílt a szeme.

- Létezik vagy nem?

- Létezik.

- Maga babonás, Misi bácsi? - kérdezte csalódottan. - Nem hittem volna.

- Mondd már el, Zoli fiam, mirôl van szó?

- Apám és én… tudja… mostanában nem vagyunk valami jól egymással…

- Nem csodálkozom, Zolika. Soha nem szerettél dolgozni.

- Itt nem arról van szó…

- Hát mirôl?

- Talán maga is tudja, hogy sok baj volt a szívemmel. Éjszakákat virrasztottak át miattam, fôleg apám…

- Igen. Sokat törôdött veled.

- Mindig fél kettôkor jött az az átkozott roham.

Nem szóltam semmit.

- Évekig nem volt semmi bajom. Valamelyik nap, igen, szerdán összefutottam apámmal. Nem kiabált, mint máskor, csak szomorúan nézett és halkan ezt mondta: "Zoli fiam, látom, már örökre lemondtál a munkáról, s az kár, mert jól tudod, hogy ha beteg lesz az ember, és nincs társadalombiztosítása, nem foglalkoznak vele, márpedig te nagybeteg vagy, fiam, szívbajos vagy, és ugye, mindig éjjel fél kettôkor jöttek a rohamaid. Igen, fél kettôkor!"

És képzelje el, Misi bácsi, azóta minden éjjel rámjön a szívroham, pontosan fél kettôkor. Átok ez, Misi bácsi?

- Valami afféle…

- Még megöl ez a mocsok öreg… Mit mondd, kérleljem meg?

- Elôször fogjál dolgozni, s majd azután…

- Ki segíthet rajtam?

- Te magad. Majd elmondom, hogyan.

"Az élet héttized része munka, egytized része családi élet, egytized része politika és egytized része kikapcsolódás. A semmittevô, céltalan emberek válnak legkönnyebben ôrültté, hiszen elveszítik életük értelmének héttized részét. A fizetés elmondja nekünk, hogy érünk valamennyit."

(R. L. Hubbard: A munka problémái)

Csizmadia Mihály

31. Fehér fûzfa. Salix alba. (Fejérfûz, fehérfûz, fehérfûzfa, ficfa, fûzfa.)

Folyóvizek mentén, ártereken található. Levele lándzsás, fonákja fehéres. A levelét és vesszôinek a kérgét februártól júniusig lehet gyûjteni.

Fôzetét belsô vérzések, reuma, bélhurut, gyomorhurut, hólyaggyulladás és láz esetén isszák. Külsôleg fagyott testrész borogatására és aranyér kezelésére is használatos.

A népi orvoslásban régóta ismert. Használata nagyjából megegyezik a hivatalos gyógyászatéval, de más célokra is használják. A kérgébôl fôzött teával a torokfájásban szenvedôk gargarizáltak. Más hagyomány szerint torokfájás esetén "szentelt cikóból" (a fûzfa virágvasárnapján megszentelt barkájából) 2-3 darabot lenyeltek.

Az állatgyógyászatban felfúvódás és a kérôdzés elakadása esetén a kérgét használták.

32. Fekete áfonya. Vaccinium myrtillus. Vörös áfonya. v. vitis-ideae. (Áfonya, kokojza, kukujza, piros kokojza, piros kukujza).

Mindkét faj fenyvesekben, mészkerülô erdôk aljnövényzetében, irtásokban, az erdôhatár felett, különösen a fekete áfonya, tömegesen tenyészô, kis termetû cserje. Kék és piros bogyótermése fogyasztható. A termése augusztusban, a leveles hajtása egész nyáron gyûjthetô. Teája kitûnô hasmenés ellen. A levele antibiotikumos hatású. A bogyókra töltött szesz vagy erôs pálinka a vastagbélgyulladást szünteti. A leveles szárából fôzött tea kitûnô ital.

A népi gyógyászatban régóta ismert és használt növény. Leveles szárából gyomorfájás, hasmenés megszüntetésére és vesetisztító teát készítenek. Asztma esetén 2-3 dkg leveles szárat 3 percig egy liter vízben fôznek, s ebbôl naponta, étkezés elôtt egy csészével megisznak. A cukorbetegeknek is jó. Régen a fekete áfonya érett bogyójával sötétkék színû fonalat is festettek. A vörös áfonya érett bogyója nyersen fogyasztva jó a szemnek, javítja a látást, de lázcsillapító hatása is van. Piros termését vízben savanyúságnak teszik el. Nyersen cukorral fogyasztják.

33. Fekete bodza. Sambucus nigra. (Csôfa, bojzafa, borzafa, borzavirág, bozda, puskafa.)

Erdôk szélén, folyóvizek mellett, ligetekben, vágásokban gyakori cserje, vagy kisebb termetû fa.

Levelei átellenesek, 5-7 levélkébôl összetett, páratlanul szárnyaltak. Sárgásfehér, kellemes illatú virágai sátorozó bogernyô virágzatot alkotnak. Májustól júliusig virágzik, néha kétszer is. Termése feketéslila, 5-8 mm átmérôjû, édes-savanykás ízû bogyó. Ehetô, de sokat enni belôle nem tanácsos.

Az üde virágokat és az érett bogyót kell gyûjteni. A szárítás nagy gondot igényel. A virágokat, hogy vajsárga színüket megôrizzék, szétterítve egymás mellé kell rakni.

Teája hûlés ellen hatásos, izzasztó, vízelhajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó. A bogyója szárítható napon is. Hatása megegyezô a virágzatéval. Bort és pálinkát is készítenek belôle. A levél fôzete is gyógyhatású: jó reumás bántalmak ellen, izzasztónak, lázcsillapítónak és koszorúér- betegségben szenvedôk légszomjának csillapítására. A népi gyógyászat is ôsidôk óta ismeri. A fentiek mellett felhasználják sebek borogatására, a megfôzött levelet sebre borították, a fájós fogat öblögették. Állatok gyógyítására is használták.

Virágzatából kellemes ízû hûsítôt készítenek: jó maréknyi virágzatot 5 liter vízbe áztatnak, adnak hozzá 2 héjasan felszeletelt citromot, egy kg cukrot, 2 evôkanál ecetet, s egy kevés citromsót. Ezután szobahômérsékleten tartják, amíg szúrós ízû lesz, ekkor üvegekbe szûrik és jól ledugaszolva hûvös helyen tárolják. Bogyóját festésre is használták. Ezelôtt a termésébôl tintát készítettek. Addig fôzték, amíg olyan sûrû lett, hogy lehetett vele írni.

Gub Jenô

(Folytatjuk)

A brüsszeli székhelyû ERTICO közlekedéskutató szervezet az Európai Bizottság támogatásával teszteli azt a rendszert, amely autóbaleset esetén automata SMS-ekkel bombázza a segélyszolgálatokat, megadva az autó koordinátáit is.

A balesetek sérültjeinek minél elôbbi megtalálásában és mentésében óriási segítséget nyújthat az a rendszer, amelynek segítségével a mobiltelefon automata SMS-eket adhatna le a mentôknek, a tûzoltóknak és a rendôrségnek. Ehhez szükség van a mobiltelefonoknál használt áramkörre, globális helymeghatározó egységre, mikrofonra és ki- hangosítóra, amelyet az az érzékelô aktiválna, amely a légzsák mûködésbe lépéséért is felelôs.

Ez "garantálja", hogy a baleset valóban súlyos legyen, tehát ne fölösen riasszanak, ugyanakkor a történés pillanatában azonnal elindulhassanak a mentôk. Az E-merge névre jelentkezô rendszer - amelyrôl az egyik magyar mobiltelefon szaklap beszámol - az autó sebességcsökkenésébôl következtetne a karambol súlyosságára.

Az egész Európában mûködô rendszer a helymeghatározó segítségével "megmondaná", hogy melyik országban történt a baleset, majd a készülék automatikusan tárcsázná a helyi segélyszolgálat központi munkatársát. Amennyiben a jármûvezetô eszméleténél van, a mikrofon és a hangszórók segítségével beszélhetne is az operátorral.

A teszteket Németországban, Svédországban, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban és az Egyesült Királyságban végzik. Ha az uniós országok össze tudnák adni a szükséges beruházásokra a pénzt, az E-merge bevezetésére 2087-ben kerülne sor. A rendszer a francia Renault számításai szerint évente több tízezer ember életét menthetné meg Európa útjain.

450 ezer fontot (csaknem 30 milliárd lej) hagyott két skót juhászkutyájára Nora Hardwell, egy 89 éves korában elhunyt gazdag úrhölgy - jelentette csütörtökön a Daily Mail címû londoni lap. A két vagyonossá vált eb közül Tina 14, Kate 10 éves. Az összeg ápolásukra szolgál, amíg csak élnek. A hölgy két kutyájával visszavonultan élt az Anglia délnyugati részében lévô Somersetben, és barátai szerint három nagy szenvedélye volt: a kutyák, a költészet és a kertészkedés. Henry Escott, az örökhagyó kertésze elmondta, hogy a hölgy mindent megtett kutyáiért, amelyeket maga gondozott. A végrendeletben a kertészre 5000 font jutott. Hardwell asszony örökségének fennmaradó részét négy jótékonysági szervezetre hagyta, ezek közül kettô az állatok védelmével foglalkozik.

Szeptembertôl adják koncesszióba a rendelôket a háziorvosoknak

A háziorvosok szeptemberbôl legkevesebb 15 évig koncesszióba vehetik azokat a rendelôket, ahol dolgoznak, azzal a feltétellel, hogy ne használják más célokra a helyiséget, jelentette ki csütörtökön Ovidiu Brînzan egészségügyi miniszter. Az egészségügyi tárca képviselôi véglegesítették a rendelôk koncessziójáról szóló keretszerzôdés modelljét. A dokumentum tartalmazza mind a koncesszionáló, mind az átruházó fél jogait és kötelességeit. - A szerzôdés legfontosabb pontja arra kötelezi a háziorvost, hogy ne változtasson a koncesszióba kapott helyiség rendeltetésén. Így kívánjuk megelôzni azokat a meglepetéseket, hogy utólag a rendelôben az orvositól eltérô tevékenységet folytatnak - nyilatkozta Ovidiu Brînzan.

A jövô héten veszi át az OTP Bank Rt. a romániai RoBankot

Az utolsó formai követelmény is teljesült ahhoz, hogy az OTP bank ténylegesen is megvásárolja a romániai RoBankot, amelynek ellenôrzését a jövô héten veszi át a legnagyobb magyarországi pénzintézet. Ezt Wolf László, a magyar pénzintézet vezérigazgató-helyettese jelentette ki Tusnádfürdôn a XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. Elmondta, hogy az áprilisban aláírt adásvételi szerzôdés után a Román Nemzeti Banknak is jóvá kellett hagynia a tranzakciót. A jóváhagyást kedden bocsátotta ki a bukaresti jegybank. Ennek hiányában még nem történhetett meg a 47,5 millió dolláros vételár kifizetése, a RoBank korábbi tulajdonosai pedig csak a számlák kiegyenlítése után engedik át a bank irányítását. Ez a jövô héten fog megtörténni - közölte a magyar bankszakember. Hozzátette, kis bankot vásároltak Romániában azzal a szándékkal, hogy öt éven belül 90-100 fiókos középméretû bankká fejlesszék. Hangsúlyozta, nemcsak Erdélyben kívánnak újabb bankfiókokat létesíteni, Bukarest és az összes romániai nagyváros is fontos célpontja az OTP terjeszkedésének. Úgy vélte, várhatóan a jövô év elsô negyedévében már érzékelhetôk lesznek a bank szolgáltatásaiban a tulajdonosváltás jelei. Megjegyezte, terveik között szerepel egy olcsó és gyors nemzetközi átutalási rendszer kidolgozása, de lépni kívánnak a lakossági szolgáltatások terén is.

Július 29-re összehívja a kormány a megyei tanácsok elnökeit

A kormány július 29-re megbeszélésekre várja a megyei tanácsok elnökeit a Victoria-palotában, jelentette be a pénteki, prefektusokkal tartott távértekezleten a kormány fôtitkárságát vezetô tárca nélküli miniszter, Eugen Bejinariu. Bejinariu közlése szerint a találkozón a helyi problémákat térképezik fel, és megoldásokat keresnek ezekre. A kormány javaslatára a megyei tanácselnökökkel folytatott megbeszéléseken az európai integráció helyi távlatait vázolják fel, és terítékre kerül a vidékfejlesztésre szánt európai uniós pénzalapok felhasználási módja is.

Tüntetés az olimpia ellen

Mintegy ezer ember tüntetett csütörtök este Athén központjában az augusztus 13-án kezdôdô nyári olimpiai játékok ellen. "Nincs több áldozatvállalás az olimpiáért", "az olimpiai beruházások a bevándorlók vérébôl épültek", "az egészségügyre és az oktatásra fordítsanak pénzt, ne a rendôrségre és a kamerákra", "az olimpia nem ünnep, csupán újabb adókivetési lehetôség és elnyomás" skandálták többek között a tiltakozók. Egyúttal követelték a NATO távozását Görögországból, válaszul arra, hogy a kormány újabb segítséget kért az észak-atlanti katonai szervezettôl. A megmozdulást több, globalizáció ellenes csoport szervezte. A felvonulás során az egyik protestáló Molotov-koktélt dobott az egyik bankra, de anyagi kár nem keletkezett.

Az amerikai katonák közel száz esetben kegyetlenkedtek

Az amerikai katonák 94 esetben kegyetlenkedtek 2001 ôsze óta az Afganisztánban és Irakban ôrzött foglyokkal - állapította meg az amerikai hadsereg fôfelügyelôje. A fôfelügyelô jelentésébôl csütörtökön tettek közzé részleteket, amikor a péntekkel kezdôdô nyári szünetet megelôzô napra nagy sietve összehívták meghallgatásra az amerikai szenátus védelmi bizottságát. A vizsgálatot idén február 10-én rendelték el, miután fényképek kerültek napvilágra arról, hogy milyen kegyetlenkedéseket követtek el egyes amerikai ôrök az iraki Abu Graib börtönben fogva tartott rabokkal szemben. A jelentés szerint 2001. október 1. és 2004. június 9. között összesen 94 olyan eset történt, amikor - bizonyítottan, illetve feltételezve - visszaéléseket követtek az Afganisztánban, illetve Irakban fogva tartott emberekkel szemben. Ez a szám jóval magasabb a Pentagon korábban közzétett becsült adatainál. Most került elsô alkalommal nyilvánosságra az az adat is, hogy az említett idôszakban az Egyesült Államok több mint 50 ezer embert tartott fogságban a két országban. "A foglyokkal szembeni visszaélések nem a rendszer lényegébôl fakadtak" - állapította meg a jelentés, amely szerint egyes esetekben az ilyen visszaéléseket az elôírásokat megszegô tisztek segítették elô, illetve tették lehetôvé. A dokumentum ugyanakkor idézi a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága idén februárban készült jelentését, amely szerint "a rossz bánásmód módszereit rendszeresen alkalmazták az amerikai katonák Irakban".

Hûség-jutalom Washingtonból

Washington díjmentes vízummal akarja megjutalmazni azokat a szövetséges országokat, amelyek harcoló alakulattal vesznek részt az afganisztáni és az iraki hadmûveletekben. A mentesség a kongresszusban július 14- én benyújtott törvényjavaslat szerint ideiglenes volna. A szóban forgó országok: Észtország, Lettország, Litvánia, Azerbajdzsán, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Románia. A kongresszus tárgysorozatában megtalálható javaslat szerint a vízumdíjmentesség addig maradna érvényben az egyes kedvezményezett országok esetében, amíg a külügyminisztérium - a védelmi minisztériummal konzultálva - úgy ítéli meg, hogy az illetô országnak mind Irakban, mind Afganisztánban van harcoló alakulata.

Különleges igazolványok a kultúra nyugdíjasainak

Tegnap Ovidiu Natea prefektus hatvanhat speciális igazolványt adott át az egykor a kultúra területén - Nemzeti Színház, Megyei Könyvtár - tevékenykedett nyugdíjasoknak a prefektúra kistermében. A kedvezményben azok a személyek részesültek, akik legkevesebb tíz évet dolgoztak a kultúra, mûvészet területén. Számukra a 2004. március 18-án megjelent kormányrendelet (amely a 301-es számú, 2004. április 6-i Hivatalos Közlönyben jelent meg) alapján ingyenes lesz a bejutás a színházi elôadásokra, mozikba, emlékházakba, múzeumokba és más kulturális intézményekbe. Az igazolványok odaítélésekor hátrányt jelentett, ha valaki az említett tíz évet több helyen töltötte le - tájékoztatott Szamcsek Mihaela, a prefektúra képviselôje, illetve tôle tudtuk meg, hogy további igazolványokra számíthatnak a filharmónia egykori alkalmazottai is. Az igazolványok a prefektúra keretében mûködô kulturális felügyelôségen vehetôk át.

Pótfelvételi a Sapientián

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Karán Hollanda Dénes dékán tájékoztatása szerint a humán szakokon és a számítástechnika szakon beteltek a tandíjas és a tandíjmentes helyek. Az idén igen divatos kommunikáció szakra az utolsó bejutási média 7,82 volt, míg a pedagógia- szociálpedagógia szakirányra 7,08-as átlaggal még tandíjmentes helyre lehetett kerülni. A számítástechnika szakon is igen magas volt a mérce, ugyanis a 20 államilag támogatott helyre az utolsó bejutási jegy 9,05 volt. A mechatronika, informatika, automatizálás, illetve kertészmérnöki szakok megmaradt fizetéses helyeire szeptemberben lehet felvételizni. A bejutott diákoknak augusztus 13-ig kell beiratkozniuk.

Magas médiák az orvosin

A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemre az elôzô évhez képest nagyobb felvételi átlaggal lehetett bejutni. Míg az általános orvosi magyar anyanyelvûeknek meghirdetett 101 tandíjmentes helyére az utolsó bejutási jegy 8,75 volt, addig a román tagozat 134 (ebbôl négyet a Moldova köztársaságbeli diákok foglaltak el) helyére 8,36. A fogorvosin igen közeliek a bejutási jegyek, a román tagozat 26 államilag támogatott helyére az utolsó sikeres felvételizô 8,98-as médiát, a 24 magyar helyre pedig 8,97-et ért el. A gyógyszerészetin a 26. magyar vizsgázó 8,83-as átlaggal került az utolsó tandíjmentes helyre, a 24. román pedig 8,51-essel. Az idén indult bábaképzôn meghirdetett 15-15 államilag támogatott helyet is betöltötték 6,27-es (magyar) és 5,78-as (román) utolsó médiával. Az állami helyekre július 29-ig kell beiratkozni, a fizetésesekre pedig augusztus 15-ig. A 15 eurónak megfelelô lej beiratkozási díj mellett a fizetéses helyekre jelentkezôknek az elsô tandíjrészletet is ki kell fizetniük.

Amerikai énekkar Marosvásárhelyen

Szombaton 17 órától a marosvásárhelyi unitárius templomban (Bolyaiak tere 13.) az amerikai Annapolis unitárius gyülekezetének énekkara szerepel, egyházi és világi énekeket adnak elô zongorakísérettel. Az annapolisi (Maryland állam) a ravai unitárius egyház testvérgyülekezete.

Székesi búcsú

Július 25-én délután öt órától Székesre várják a sport kedvelôit. Lesz kötélhúzás az erôseknek, biciklizés és labdarúgás, nyeremények is várhatók. Este fél tíztôl a szervezôk bálra hívják az érdeklôdôket.

Nyirô-évforduló

A Helikon-Kemény János Alapítvány Helikon-estek sorozatában Nyirô József életére és munkásságára emlékeznek az író születésének 115. évfordulója alkalmából. A rendezvényre július 30-án este 7 órakor kerül sor a Diakóniai Otthon Bocskai termében. Az est elôadója Dávid Gyula irodalomtörténész, közremûködnek Kilyén Ilka és Ördög Miklós Levente színmûvészek.

Kézmûves mozgássérültek

A Megyei Mozgássérültek Egyesülete szombatonként 10-16 óra között a marosvásárhelyi Apollo épület elôtt mutatja be azokat a tárgyakat, amelyeket a kézügyesség fejlesztésére szolgáló foglalkozások során készítettek a szervezet tagjai. Az itt kiállított csecsebecséket meg is lehet vásárolni - tájékoztatott Jancsó István, az egyesület alelnöke.

Gázóraolvasás

A marosvásárhelyi Distrigaz Nord Rt. Maros megyei kirendeltsége felhívja a háztartási fogyasztók, a tulajdonosi társulások és a kereskedelmi társaságok figyelmét, hogy Marosvásárhely környezô falvaiban július 29-30- án olvassák le a gázórákat. Az elfogyasztott gázmennyiség helyes számlázásáért a vállalat személyzetének bebocsátását kérik. A júniusi hónap gázszámláit a vidéki háztartási fogyasztók július 26-28. között fizethetik ki a következô napokon: július 26-27-én Mezôpaniton, Marosszentannán, Marosszentkirályon, Náznánfalván, Csittszentiványon, július 26- án Mezôbergenyében, Várhegyen, Marosbárdoson, Koronkán, július 27-én Mezôkövesden, Harcón, Udvarfalván, Székelykakasdon, illetve Székelysóspatakán 28-án.

Erdélyi származású magyar író, irodalomtörténész, mûfordító, kritikus. Született Marosvécsen, 1927-ben, tanult és tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. Tanulmányaiban a romániai magyar irodalom keletkezését, különösképpen a marosvécsi Helikon indulását vizsgálta. Ady- és Petôfi-kutató. Tizenhét éven át a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztôje. Több mint 300 magyar nyelvû kiadvány gondozója. Önálló mûvei: Kós Károly, a szépíró címû kismonográfiája 1973-ban jelent meg. Ki csatát nyer, koronát nyer! címû regényét 1976-ban adták ki. Mûfordítás kötetei hiányt pótoltak. Legjelentôsebb a román krónikaírók munkái közül válogató mûfordítás kötete és a szépprózai mûfordítások (novellák, regények). 1988 óta a Kecskeméti Tanítóképzô Fôiskolán tanított.

Barátai, tisztelôi, ismerôsei 2004. július 31-én de. 11 órakor róhatják le kegyeletüket a marosvécsi temetôben, ahol hamvai örök nyugalomra lelnek.

"Mindenki ismerte, mindenki hitt benne, s tudta, hogy egyszer visszajön."

(Varró János: Ki csatát nyer, koronát nyer!)

Kedves Tanár Úr!

Elérkezett a nap, az a bizonyos, amelyrôl sokan nem szívesen beszélnek, amelyen egy idôre búcsúznunk kell. Hagyományaink szerint is illik.

A meghívás nem Öntôl érkezett, mi mégis ott voltunk. Talán ezért sem túl sokan, de ahányunk nagyrabecsülését és tiszteletét kiérdemelte, mind el sem fértünk volna. Ahhoz a hely, amely az Ön jelenlétéhez mérten amúgy is kicsi volt, kellemetlenül szûkös lett volna.

Korábban is így volt ez mindenkivel, akivel Ön kapcsolatba került, akit Ön beszédes szótlanságával megérintett. Hogy miért? Arra a válasz meglehetôsen egyszerû: tartottunk Öntôl, mert folyton csatázott, súlyos vért mellett gyilkos fegyvert viselt: a szót. Azt, amely mély gyökerekkel kapaszkodva, felbecsülhetetlen tudástalajból táplálkozott, és lassú áradatával képes volt bárkit tisztára mosni.

S ha leírta volna, akkor végképp! Önnek ezért nem engedték. Így hát nemesíteni hallgatva kényszerült, mint most is. Másokat és minket, tanítványait.

Tanár Úr! Mi jó diákok voltunk. Jelentem! Megtanultuk a leckét.

A tisztaság ma halálos bûn! Ezt gyónta és ezt vezekelte Ön is mindvégig. Isten(ek) és emberek elôtt. Hol itthon, hol otthon!

Mert Önnek, meg néhányunknak így rendeltetett. Van otthon és haza, de van egy ennél is szentebb, a szülôföld, melyért sokan és sokat áldoztak. Ön mindent. S ezzel tovább szentelte szentségét. Mi néhányan tudjuk!

Önnek is nagy mesterek tanították a szót, s a hallgatást. Erdélyi óriásaink, s köztük is utolsó polihisztorunk: Kós Károly, ki már emberöltô óta megkérdezte: "van-é különvaló erdélyi lélek, minden emberi észjárástól különbözô gondolkozásmód és világszemlélet, temperamentum és mentalitás, ami az ittvaló szellemi életmunka eredményeinek minden más eredménytôl való különvalóságát, viszont minden itt való eredménynek közösségét félreismerhetetlenül determinálja?"

E kérdésért még ma is ölnek, sokan és sok helyen. Mi ezt is megtanultuk, s ha kell, védjük is magunkat, hogy büszkén hirdethessük, megszületett a válasz.

Öné is ez a munka, ez az emberöltô, mely bizonyságot adott nekünk, tanár úr!

Van különvaló erdélyi lélek! Ön is és mi is azok vagyunk bármilyen közösségben.

Ön csatát nyert nekünk, kedves tanár úr, s vele együtt koronát is, melyet soha nem viselhetett. S mivel kénytelen volt letenni fegyverét, mi bátran vállaljuk, szürke fegyverhordozókból, kik máig nem voltunk méltók, hogy székely csizmájáról a port letöröljük, harcossá változunk.

Visszük és ôrizzük a koronát, s a kincset, a szót, melyet ránk hagyott.

Erdélyi tanítványai nevében, a búcsú ôszinte fájdalmával:

Sipos Zsolt

Demeter József

Székely ácsok

Faragják a

Holdat. Jól

Látni innen,

Ahogy egy-egy

Nagyobb

Fejszecsapásra

Az ég meg-

Megbillen.

Szüleim sírjáról

Földet hoztam.

Ez az én hazám.

Hadnagy József

A Bethesda-ház* ablakán

ág dúl föl fényt és levegôt.

Az angyal az - mondja apám -,

bontsátok le a háztetôt.

- Félrebeszél - mondja anyám.

- Tisztelet ez. Metafora.

Megemelné mint kalapját

a vasbetont. Sámson-módra.

Apám arca ragyog - nevet

anyám balga kétkedésén.

Nincs embere - nem is ember

segít szörnyû betegségén:

Ringó ágon vagy az óra

mutatóján száll a földre,

elvinni az égi tóra,

hol meggyógyul mindörökre.

* Az ókori Jeruzsálem Juh-kapujánál fekvô gyógyító erejû tóról elnevezett kolozsvári menhely, amely ellehetetlenült helyzetbe került öregek befogadására létesült. János Evangéliuma 5:4 verse szerint a tó természetfeletti erejét az idônként reászálló angyaltól kapta.

Tallózó

A gróf tapsolt és pezsgôt rendelt, az összes pezsgôt, kiáltotta az ajtónálló katonának - tudván, hogy jó, ha egy rekesszel ha van még -, és a katona továbbkiáltotta a pincérnek, az étteremben danolászó spicces hadnagy meg a kadétok teli torokból visszhangozták, hogy az összes pezsgôt, vivát, összes pezsgô, vivát, tout le Champagne! (Vida Gábor) * Versenyben vannak, mint két konkurens párt; / Milyen pikáns, hogy egy a templomuk.../ Melyik lendíti csúcsokig a szebb párt? / Isten tár ajtót, testük gondnoka, / S egymásba nyílik két hálószoba. (Térey János) * A legviccesebb, soha senki nem bánta meg (nem ismerte be elmagányosodását), nem tett szemrehányást magának, élete párjának, nekünk, nekik, hogy kiengedték a kezük közül, az öröklésre szánt antik bútorok, selyempárnák, csipkehuzatok és kamra mélyén szenvedô befôttek közül a világba hogy szerterebbenhettek, anélkül, hogy magukkal cipelnék a nyelüket vesztett partviskeféket és pöcegödör-szagosítók befagyott tégelyeit. Azok az emberek, akiktôl származunk, mindvégig magukban hordozták sérelmeiket és elveszített gyermekeik boldogulás-illúzióját. Lehet, nem is alaptalanul. (Sebestyén Mihály) * A múzsám becsapta az ajtót, / s beküldte kulcslyukán az ihletet. / Az meg megszállta, mint por a házat, / órákig ittrekedt, / költôk hátából fon szakajtót, / nincs benne alázat, / nem tudja, mit tehet. (Tompa Gábor) * Hallván hogy görög, a negyvenéves oktatás feneketlen történetei ott teremtek. Beszélt Trójáról, a görög istenekrôl, Nagy Sándorról, Orpheusz látogatásáról az alvilágban. A görög ezekrôl még sohasem hallott. Micsoda mesék. És az a mindentudó svéd ôrá talált. (Gulyás Miklós) * Közelget engem is az ötvenedik. / Szeretném megérni, sôt: / Vidám szeretnék lenni / Anna-napon, a Szûz havában. (Nagy Attila) * Napjainkban egyre kevesebb a trónörökös, viszont a gyermekirodalomban kiadói szokásként tovább él a delfinesítés, sôt évszázados hagyománya van az irodalmi szövegek átírásának, átdolgozásának és cenzúrázásának. Manapság a delfinesítés ab ovo hozzátartozik a gyermekirodalom poétikájához, és úgy megyünk el mellette, mintha az erkölcsi, pedagógiai, világnézeti és politikai módosítások integráns részei lennének a szépirodalmi szövegeknek. Erre a parttalan toleranciára hívja fel figyelmünket Márton László, amikor számon kéri, hogy a könyvek, irodalmi alkotások "ad usum Delphini tisztogatásáért" miért nem jár semmiféle büntetés. (Végh Balázs Béla) * Ahogy a szúette színpad sûrû csendjébe / írja mozdulatait téli órákon az / emberszívû daimón, úgy írom én / az emberi tömegbe néma sorsomat (Fazakas Attila) * A szombatos története ma is folytatódik. Kovács Andrásban él tovább - mint élettörténet. A zsidózók krónikása egyben önmaga krónikása is lesz, és története a második világháború utáni szombatosok történetévé alakul át. (Gidó Attila) * Hajnaltájt a költô Calvus itt / Kapott egy kéjnôtôl halk puszit. / Majd ingyen meggyakta, / S fizetetlen hagyta - / Calvus, a költô, nem alkuszik. (Kovács András Ferenc) * ...olvashatta, hogy "Dózsa György községben az a reakciós hír kering, hogy a kocsi magyar és a sofôr román. Az alapszervezet nem volt képes intézkedni ennek a sovén megnyilatkozásnak a leküzdésére. Amikor a rajoni büró kutatta, hogy honnan jön, megállapította, hogy maga az ilencfalvi kollektív gazdaság alapszervezeti titkára, Soós András terjesztette..." (Gagyi József) * Egy név, ami talán hasonlít a borítón levô Zsoltra, és mindjárt azután a név tagadása, ami valóban elbonyolítja annyira a narrátor kilétének kérdését, hogy az olvasó elidôzzön és mélázzon rajta. Meg lehet például kérdezni, elvált-e Láng Zsolttól a felesége ezek után? (Gál Andrea) * Karácsonyi Zsolt egy, az elvontságot plasztikussággal ötvözô birodalmat hozott létre, s ebben olyan gesztusokkal operál, melyek túlmutatnak a köteten. (Petres László) * Sántha Attila több költôi ént állít elénk, több korból, de ezek mintha mégis viselnének közös vonásokat: a minôséget (látszólag) nem ismerik, a hitelességet nem hiszik, a kultúrában csalódtak (volna?), érdeklôdésük perifériális.. (Tamási Piroska) * Akik Hajdu Gyôzôvel soha nem találkoztak, és csupán a nevét ismerik, azok is felkapják a fejüket. Épp amiatt, mert neve emblematikus erôvel támaszt fel egy olyan kort, amelyben emberek szenvedtek, embereket megaláztak, emberektôl vették el mindenüket, beleértve emberi mivoltukat. Ez a név egybeforrt valamivel, amitôl legalább egy bocsánatkéréssel szokás elhatárolódni. Így aztán az ô neve miatt azok is botrányt csaphattak volna, akik az érdemnyugdíjas listán társaságában szerepelnek. (Láng Zsolt) * Az ötvenes években Bukarest a második legnépesebb magyar város volt Budapest után, mára azonban a magyarok száma a tízezret sem éri el. Bukarest ma rosszul mûködô, egykori egzotikus színeit és illatát elvesztett város, inkább település. Aki ide érkezik, érvényesülni akar. Az érvényesülés nyelve természetesen a román, ám a hangsúly most egészen máson van: a nyelvhasználaton, amely nem beszéd, hanem (Caragiale világából kölcsönözve a szót:) zsibvásár. (Mernyei Róbert) * Ja igaz: a lépcsôházból lejövet / (Még ott, volt szeretômnél) arra gondoltam, / Hogy most meg kellene dögölni / És kiölteni a nyelvemet. (Karinthy Frigyes) LÁTÓ, 2004 július.

B.D.

Az újvidéki Forum Könyvkiadónál jelent meg nemrég Bordás Gyôzô Katonaszökevény címû regénye. Hozzájutottam - a szerzô jóvoltából: a júniusi budapesti könyvvásáron egymás mellett kapott helyet a Forum és a Romániai Magyar Könyves Céh sátra; itt dedikálta munkáját Bordás Gyôzô is. Örültem, hogy a Katonaszökevényt gyorsan elolvashattam. Mondhatom: szinte egyhuzamban.

Olyan írás ez, amit nemigen lehet letenni a kézbôl, ha már egyszer belelapoztunk. Egyre fokozódó, zavartalan érdeklôdéssel kísérjük figyelemmel Bordás Gyôzô rokonszenves regényhôsének sors adta kalandjait a vajdasági szülôfalutól Albániába, Olaszország, Svájc börtönein át egészen a francia határig, s aztán a hazatérést Magyarországra. Mert hát a magyar-német ôsökre visszanézô családból származó, szerb hadseregbe besorozott pádéi fiatalember - Heinrich István - , aki mesterségét tekintve henteslegény, a múlt század harmincas éveiben két társával meglép a csapatától, katonaszökevény lesz, s ebben a minôségben köt közeli ismeretséget a Balkán, sôt Európa civilizáltabb országainak tömlöceivel, fogdáival. Másfél esztendô során bôven lehetett része embertelen kínzásban, éhezésben, patkányok közelségében, megaláztatásban, válogatatlan szenvedésekben, míg visszatérhetett otthonába. (Ahol ugyancsak különféle hányattatások vártak rá.) Nem kevés gonddal járt, hogy a más-más nemzetiségû, de egyazon nívójú süketséggel rendelkezô börtönparancsnokoknak, államvédelmi tisztviselôknek tudomására hozza: ô Szerbiában született ugyan, de magyar, mégpedig római katolikus vallású magyar - és valójában ártatlan lélek, soha senkit nem ölt meg, nem rabolt ki, tehát ne tekintsék közönséges bûnözônek. Bordás Gyôzô Heinrich Istvánja, aki annak idején nem csupán a bácskai kolbászkészítés terén volt elismert mester, de innovációs képességeivel is felhívta magára a figyelmet - föltalálta például a függôleges tengelyû hidroturbinát - valójában egy soknemzetiségû régió alaposan megpróbált népének fia, közelmúltunk történelmének viszontagságai közepette: a maga módján tényleg hôs, a hôsiesség szokványos jeleitôl függetlenül.

Bordás Gyôzô regényében Heinrich István maga meséli el a vele és körülötte történteket; ez a szerzôi lelemény a hitelesség aranyfedezete. Higgadt közvetlenséggel szól a legfájóbb élményeirôl is. A könyv olvasása közben mindvégig valóság és fikció harmonikus egyensúlyát, egybefonódottságát észlelhetjük. Kalandregény a Katonaszökevény? Több annál. Olyan kalandregény, melyben sehol sincs kitalált szituáció, nincsenek elrugaszkodott fantázia szülte figurák; a "megregényesített" életmozzanatok is szilárdan a való világ talaján állnak, oda tapadnak minden erôszakoltság nélkül.

Milyen is volt ez a közelmúlt: Bordás Gyôzô regényalakjának élményvilága? Ez a balkáni köztörténelem a múlt század harmincas-negyvenes éveiben? Mikoris a szerb hadseregbe besorozott bácskai, bánáti magyar (és nem csak magyar) fiúk életük kockáztatásával kénytelenek menekülni az iszonyatok láncaiból? Istvánékat, a regény alakjait nem utolsósorban az a hír késztette erre a kockázatos lépésre, hogy Zogu albán király magyar felesége, Apponyi Geraldine Tiranából repülôgépen Budapestre szállíttatja a magyar katonaszökevényeket. A sors kegyetlen fintora volt, hogy a lehetôség gyorsan elúszott: Nem sokkal Istvánék odaérkezése elôtt az olasz csapatok megszállták Albániát, Geraldine is menekülni kényszerült, királyi férjével együtt. Következhettek az olasz börtönök, s minden, ami ezzel együtt járt. Durras után következett Foggia és Ancona, Tarvisio és Milánó; újabb meg újabb tortúrák, tolmácsok, besúgók. S aztán megtörtént a délvidéki magyar bevonulás is. Meg - késôbb - jöttek az oroszok. Következett a vajdasági vérengzések el nem felejthetô korszaka. A kommunizmus. De minderrôl már csak sommásan emlékezik a Katonaszökevény elbeszélôje. (Megírt és ezután megírandó regények témája mindez…)

Sajnos, keveset tudunk a délvidéki magyar irodalom jelenérôl; Bordás Gyôzô neve sem nagyon ismeretes ezeken a tájakon, Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyen. A határokon innen. Pedig, ha napjainkban eljutnának Erdélybe is az Újvidéken vagy Szabadkán kiadott könyvek és folyóiratok, lehetne némi fogalmunk az egyetemes magyar kultúra közösségébe tartozó itteni írókról, mûvekrôl. Az sem köztudott, hogy Bordás Gyôzô, a katonaszökevény szerzôje éppenséggel a Forum Könyvkiadó fôszerkesztôje immáron régóta. És hogy az 1992-ben megjelent, Fûzfasíp címû munkája is helytörténeti dokumentumok regényes feldolgozása, a szülôhelyhez, Verbászhoz kötôdötten.

… Régen volt, amikor egyszer Újvidéken jártam: a hetvenes évek elején. (Akkor és ott ismertem meg a fiatal Bordás Gyôzôt.) Megvolt már a Forum könyvesboltja; beléptem, körülnéztem, s ott láttam az egyik polcon hajdani folyóiratunk, az Igaz Szó legfrissebb számát, Márai-, Zilahy-, Sütô András-kötetek társaságában. Mi pedig itthon, a szerkesztôségben, rendszeresen kaptuk a Hídat, az Új Symposiont is. Hol van az az idô, amikor volt még errefelé kölcsönös értékcsere? Mikor jönnek el Vásárhelyre, a könyvesboltjainkba, a Forum kiadványai (is)? És viszont?

Nagy Pál

Szente B. Levente

Néha azt hiszem,

a csend a hallgatással nem azonos,

hogy szófukarságomban rég ellobbant sorsom.

Mit gondolok, vagy mit számon aztán kiejtek,

régen tudták süketek, bénák és vakok.

Néha csak szállok homokként a szélben,

furcsán - tisztán

csillagok közé furakodom

mélységes éjsötétben;

önmagammal találkozom.

(Duma Andrásnak)

Csak a gyôzelem állta utad -

míg a hosszú és kimerítô harcban,

legyôzted évszázados magányodat.

***

Fák, dombok, hegyek hajoltak föléd,

és meztelen patakok futtak,

álmokban megkísértettek,

bekerítve olykor

a lélek magányos zegzugait.

S a szó az anyanyelvben

vadvirággá, könnyekké és sárrá változott.

Mint titkos dallamok a távoli rengetegben,

csak öleltek, szorítottak napestig.

Aztán énekbe fogtálé - emlékszel

angyalok ôsi nyelven szóltál.

rózsákat hagyott

maga után a kert,

pillanatra tán,

megdöbbenti ez

Istent.

és akkor ráeszméltünk

hogy jobb lett volna

ha elôbb elbúcsúzunk.

... Még érzem hajának illatát,

csókjainak forróságat, bánatát,

örök kegyelmét,

ahogy a fák között lopództunk,

és a csiklandós esti szél

bennünket átjárt ...

Ahogy szálltak velünk a percek,

s az évek csöndesen halni mentek.

Emlékszem a rettegésre, a magányra,

mi aztán úrrá lett rajtunk.

Láttuk, hogyan roskadnak földre a fák:

velük öregségünk, harcunk, emlékünk

lázongva homokká vált.

Csak bolyongok itt

meggyôzôdve igazamról

holott tudom

a valóság mást takar

hitem önmagamnak sem elég

mit mondjak hát -

vagy hazudni kellene

hogy ebben az elmében

minden elfér?

...........................................

nem hazudok többé

mostantól hiszem

hogy itt se ég se föld

nem az enyém

és nem elég

a rám szakadt ég

sem az ígéret mi

féken tart rég

pokoltól - pokolig elvezet

.............................................

hinni hinni

feltétel nélkül

mindenben mi

szikrányit sem

elég

de azért még ellentét.

P. Buzogány Árpád

Délutánra beborult, odalett a meleg a város sûrû forgalmával együtt. P. ráérôsen sétált a központban, új nyári cipôjével furcsán lépkedett az egyenetlen járdán. A kis park tele volt virággal, májusi szerelmesek szorították egymás kezét a fapadokon. Egy hosszabb utcában színlelt érdeklôdéssel nézegette P. a kirakatokat. A hársfák rövidesen kivirágoznak - állapította meg, és eszébe jutott: április elsô napjaiban már díszbe öltöztek a barackfák, most pedig, alig másfél hónappal késôbb szilványi zöld gyümölcsöket látott ugyanott.

Késô délutánra járt, amikor a halk zenére figyelve betért egy emeletes épület kapualjába. Hátrább teázót hirdetett a cégtábla, és P. ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy benézzen. Egy kis asztalt nézett ki magának az ajtóhoz közel, a nagyobb asztalok mind foglaltak voltak. A pulton belül vékonyka lány uzsonnázott, szolgálatkészen állt fel székérôl. P. sört rendelt, mert leginkább azt látott az asztalokon, meg kávét, üdítôt. Külön kellett kérnie a poharat hozzá. Leült az asztalhoz és rágyújtott, a beüvegezett fényképeket nézte a falon, hátrafordulva. Ez egy kiállítás, állapította meg a címkézésbôl. Bele-belekortyolt a sörbe, nézelôdött. Fiatalok, majdnem mind tinik voltak a helyiségben, teát azonban senki elôtt nem látott.

A vele szembeni sarokban két asztal volt pódiumszerû magasban, egy bemélyedésben, keretre feszített zsákvászon választotta el ôket. Baloldalt kerek arcú, mélyen ülô, mandulaszemû lány mosolygott egyfolytában egy testes fiúra. Mintha színpadon lennének, ötlött fel P.-ben, a lány meztelen karja látványos balettmozdulatokat tett az asztal fölött. Fiatalka volt, a zene elnyomta halk beszédüket, kacagása sem hallatszott. Színészi tehetségû, stilizált udvarlás volt a lányé, a rá figyelô fiú arcát nem láthatta. Ritka mozdulataiból ítélve mintha unná. A lány egészen közel hajolt hozzá, erre mondják, hogy bájolog, állapította meg P. Fölöttük egy lányportré függött, keskeny európai arc, bárhová való lehetne, tovább egy régi épület, aztán utcasor alkonyi fényben, ehhez sehogy se talált a vízben álló kutya. Miért is tették éppen oda? Tekintete mindegyre visszatért a lányhoz. Honnan ennyi mesterkéltség? Az asztal lapja alatt látta a lány kövérkés derekát, blúza megtûrôdött a hasán, a feszes, fekete nadrág dús combokat rejtett. Patyolatfehér lehet a bôre, karja pedig egészen vékony volt.

Másokat kezdett nézni, néha szembenézett egy magas homlokú, kiöltözött csitrivel. Aztán a képeket nézte újból, és nem érdekelte, kik jönnek-mennek asztala elôtt.

A lány rövid, fekete haja kétfele volt választva, ez kihangsúlyozta kerek arcát. Ahogy elfordult, feltûnt rövid, enyhe ívû orra. Ám a szája - mintha tükör elôtt tanulta volna be, állandóan széles mosolyra állt, a távolság miatt nem tudhatta, a fiút nézi-e vagy ôrá figyel hosszan. Emiatt kényelmetlenül érezte magát. Mit is akar ez a lány?

Amikor a fiú felállt, P. a pult felé fordult. Farmeres, kövérkés fiúcska jött be a képbe. A lány hátradôlt, egyik kezében cigarettát lógatott és egy gyôztes hadvezér önelégültségével nézett maga elé. Aztán a fiút követte szeme, ebben a nézésben anyáskodó magabiztosságot és leplezetlen kívánságot vélt felfedezni P. Töltött és ivott a sörbôl, amikor felnézett a pohara fölött, a lány nagyra kerekedett ásítását és az asztal fölé emelt maroktelefont látta. Megvárta, amíg visszajön a fiú, egy üdítôt hozott. A már látott mosoly, a lány újból odahajolt, egészen közel, szétnyíló szájából elôdugta nyelvét már a csók elôtt. Közben féloldalt fordult, kövér csípôje megemelkedett, vastag combjait egymásra tette.

Tizenhét évesnél nem lehetett több, gondolta P., amikor felállt. Zsebébe dugta a csomag cigarettát, szétnézett utoljára, mielôtt kimegy. Esô készült, a szürke égbôl csókafelhôk zuhantak alá.

Az utcasarkon bô szoknyás nônek magyarázott egy nyakkendôs, vasalt inges srác. Alacsony, gömbölyû idomú kislányon akadt meg a szeme, sötétre barnult bôre nem volt fehér mellei tövénél sem. A taximegállóban kupaktanácsot tartottak a sofôrök, a járdán magas férfi sietett egy pöttömnyi gyerek után. Virágárus vasszekrénye állt tovább, a gyerek nekiszaladt a mûanyag szemetes kosárnak, és visszapattanva lecsüccsent. Az apuka akkor ért oda, hangosan elnevette magát, majd P.-re nézett.

Átvágott a széles úttesten a kéttornyú templom felé. A kôlépcsôn hét-nyolc éves forma, koszos fiú ült, elôtte élére állított kartondoboz. Két pálcával ütötte a ritmust, maga költötte dallamra hangosan énekelte: Pulykakakast kéne venni… pulykakakast kéne venni! Elkopott sarkú szandál volt a lábán, gyûrött vászonnadrág, szürke inge kieresztve. Performansz! - mondta magában P. és lassított. Végtelenül sajnálta, hogy nincsen nála fényképezôgép. A gyerek beleéléssel játszott, közben P.-t nézte, pár ütem után újból elkezdte a szöveget.

Senki nem járt arra. A szálloda elôtt fényes autók sorakoztak, és P. visszanézett a templom felé. Ajtaja be volt csukva, a gyerek mintha kintrekedt volna.

A városon kívül, az erdô fölött meggyûlt a homály, a híd körül ismerôs vízszag keveredett a pattogatott kukoricáéval. Hosszú, egyenes utca állt P. elôtt. Néhol fenyôágak nyúltak a járda fölé, a vasúti sorompó festett ujjként mutatott az égbe. P. ráérôsen mendegélt, egy kanyar mögött újból egyenes szakasz következett, az utat egészen befedték az ágak. Ebben az alagútban, tovább, egy jelzôlámpa mellett állt meg, a sebes autókat figyelte. Rágyújtott, a szálló füstöt nézte és kezét: milyen lesz, amikor levegôbe nyújtva integetni kezd az út szélén? Másik kezével magához szorította a láthatatlan pulykakakast.

* Az igazság árnyéka címû kötetbôl (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely 2004)

Gergely Tamás

Én lettem volna a hibás? Amiért ismeretlenül és postán akartam szövegem hozzájuk eljuttatni? A kiadó? Amiért ilyen semmitmondó nevet választott, amibôl tizenkettô egy tucat? vagy a levélkézbesítô, aki összecserélte ôket…?

Fifi címû szentimentális monológom szerettem volna kiadatni egy frissen indult kiadóval. Kétezer kilométer távolságból, vagyis Stockholmból vajmi keveset tudtam a budapesti kiadóról. Bemutatkozó kötet