Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Harmincnégy év még egy ember életében is jelentôs idô, hát még egy gépkocsiéban. Nyugati szabványok szerint a 25 évnél régebbi modellek már régi autónak számítanak, amilyenekkel megszállott gyûjtôk vonulnak fel a technikatörténet bemutatását szolgáló rendezvényeken. Arról azonban nem szól semmit a szabvány, hogy mi van akkor, ha egy modell gyártási idôszaka meghaladja ezt a periódust.

Modellek jönnek és mennek. Egy-két év gyártás után már jöhet a következô, a technika és technológia újabb csodái felé fordulnak a márka rajongói, ezért kivételes sikertörténetnek számít, ha egy-egy modell hosszú évekig kitart a szerelôvonalon. Ilyen volt például - a világon talán máig a lesikeresebbnek tartott modell - a híres bogárhátú Volkswagen.

Éppen ezért nem lehet nem felkapni a fejet arra a hírre, hogy a jó öreg Dacia 1300 Berlina és Break típusa - a pitesti-i üzem bejelentése szerint - holnap gurul le utoljára a szerelôszalagról, harmincnégy év megszakítás nélküli gyártás után. És ez akkor is sikertörténet, ha - a Dacia-tulajdonosok tudják a legjobban - a modell idônként sok bosszúságot is tudott okozni.

A Daciának számos technikai fogyatékossága mellett ugyanis rengeteg elônye is van. Nem túl megbízható, száznál- százhúsznál már beremeg, s nem is a legbiztonságosabb, de - a nyugati modellekhez képest - rendkívül olcsó a karbantartása, minden utcasarkon lehet kapni alkatrészt hozzá, mi több, tulajdonosa egy idô után egyedül is elboldogul a kisebb szerelések elvégzésekor.

Emlékezhetünk: a nyolcvanas években a nyilvános parkolók a Dacia-gyár raktárához hasonlítottak, más márkájú gépkocsit (hivatalos import híján) ugyanis csak elvétve lehetett látni az utcákon. Kénytelen- kelletlen kedvencünk lett, hozzánôtt mindennapjainkhoz, nagyon sokan ma sem adnák Daciájukat egy-egy divatos nyugati autóért. Mégis mennie kellett. Harmincnégy év alatt ugyanis (s már 1970-ben, a kezdetekkor sem számított a legkorszerûbbnek, hisz a lassan kifutott Renault 12 vedlett licencszerzôdés révén Daciává) minden szempontból elavult, környezetszennyezô motorja miatt az utóbbi néhány évben már csak külön engedéllyel gyárthatták.

A Dacia megy, nosztalgiája viszont marad. Az egykori szocialista ipar utolsó, még gyártott mûszaki termékétôl búcsúzva, egy ipartörténeti korszaktól is búcsúzunk.

Átlagosan a jelentkezôk egyharmada ért el hetesen felüli átlagot a címzetes tanári állások elnyerésére kiírt versenyvizsgán. Bár a vizsgát követôen a jelöltek többsége megoldhatónak, sôt könnyûnek tartotta a tételt, a különbözô egyetemi központokban javított dolgozatokat alacsony pontszámmal értékelték, sôt a lista végén egyes-kettes átlagok is szerepelnek. Ennek ellenére Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes szerint a címzetes állások többségét sikerül betölteni.

A 171 óvónô közül 60-an írták meg a tituláris állás betöltéséhez szükséges jegyet, a tanítók közül 18-an értek el hasonló eredményt. Angolból valamivel rosszabb az arány, 50-bôl 13-an szerezték meg a hetes jegyet, románból 18-an, magyarból csak hárman, holott 52 üres állás van a megyében, ami Farkas Ernô tanfelügyelô szerint azt jelenti, hogy anyanyelvbôl csak a megyeközponti vagy a városközeli állásokat tudják címzetes tanárokkal betölteni.

Az eredmények ellen tegnap és ma lehet óvást benyújtani.

A címzetes állások elfoglalását követôen az elért pontszám sorrendjében kerül sor az egy évre szóló kinevezésekre, majd a továbbra is üresen maradt katedrákat a képesítés nélküliekkel töltik be, akik- közel hatszázan - ma vizsgáztak.

Mint már hírül adtuk, szombattól 6 százalékkal drágultak a vonatjegyek. Ennek okát az illetékesek a villamos energia és az üzemanyagok drágulásával, a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezményekkel magyarázzák.

2001-tôl kezdôdôen a CFR Román Vasúti Társaság kétszer drágított, mindkét esetben csupán az infláció szerint igazítva a menetjegyek árát. A CFR által biztosított utazási kedvezmények továbbra is érvényben maradnak. Az alábbiakban néhány járat esetében ismertetjük a menetjegyek árát. A Bukarest- Brassó között (166 km) közlekedô személyvonat esetében az I. osztályú menetjegy régi ára 148.000 lej, az új ár 157.000 lej, míg a II. osztályon való utazás régi ára 95.000 le, új ár 101.000 lej. A gyorsvonatot választók az I. osztályon a régi, 276.000 lejes menetjegy helyett 293.000 lejt, a II. osztályon utazók 179.000 lej helyett 190.000 lejt kell fizessenek. A sebesvonat esetében az I. osztályú menetjegy ára 306.000 lejrôl 325.000 lejre nôtt, a II. osztályú menetjegy ára 219.000 lejrôl 233.000-re. Az Intercity vonaton egy I. osztályú menetjegy 320.000 lejrôl 339.000 lejre, míg II. osztályon 230.000 lejrôl 244.000-re drágult. A Bukarest-Marosvásárhely (Dédán keresztül) közlekedô (448 km) illetve a Bukarest- Kolozsvár között közlekedô (497 km) személyvonaton az I. osztályú jegy ára 301.000 lejrôl 319.000-re, a II. osztályú jegy ára 191.000 lejrôl 202.000-re emelkedett, gyorsvonaton I. osztályon 472.000 lejrôl 500.000-re, II. osztályon 305.000 lejrôl 323.000-re nôtt a menetjegy ára, míg a sebesvonaton az I. osztályú jegy 621.000 lejrôl 658.000-re drágult (II. osztály esetében 417.000 lejrôl 442.000-re). Az Intercity járat esetében az I. osztályú jegy régi ára 653.000 lej volt, az új ár 692.000 lej, a II. osztályú menetjegy 438.000 lejrôl 464.000 lejre drágult. Bukarest-Temesvár között (533 km) a menetjegyek új árai a következôk: személyvonaton, I. osztályon 366.000 lej, II. osztályon 233.000 lej, gyorsvonaton az I. osztályú jegy 578.000 lej, a II. osztályú jegy 373.000, sebesvonaton az I. osztályú jegy 708.000 lejbe, a II. osztályú 496.000 lejbe kerül. Az Intercityn az I. osztályon utazóknak 740.000 lejt, a II. osztályon utazóknak 521.000 lejt kell július 17-tôl fizetniük.

A tavalyi év elsô félévének 2,4 milliárd lejes adóbevételéhez viszonyítva idén, az elsô hat hónapban 38 százalékkal több pénz folyt be a megyei adóhivatal kasszájába - közölte a múlt hét végén megtartott sajtótájékoztatón Lucian Savu, a megyei közpénzügyi igazgatóság vezetôje.

Lucian Savu elmondta, hogy a legnagyobb - 80 százalékos - növekedés a profitadóból származik, 30 százalékos a növekedés a bevételezett hozzáadott értékadó (HÉA) esetében, 30 százalékos a jövedelmi adó, illetve a vámilletékek esetében. Bevételcsökkenést csupán a különleges fogyasztás adók esetében könyveltek el.

Bár a befolyt összeg idén nagyobb, a helyi költségvetések finanszírozására a Maros megyének visszautalt pénz kevesebb, mint tavaly, amikor Maros megyének a helyi költségvetések finanszírozására 1,1 milliárd lejt utaltak vissza, az összbevétel 47,4 százalékát, míg az idén az összbevétel 46,6 százalékát, azaz 1,5 milliárdot.

Az intézmény ügyvezetô aligazgatója, Tatiana Danescu szerint az elsô félévben több mint 2100 ellenôrzést végeztek, amely során arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb gazdasági egység a HÉA-befizetést mulasztja el. "Nem tartják be a törvényes befizetési határidôket, nem vezetnek be a könyvelésbe bizonyos bevételeket, téves számításokat végeznek" - jelentette ki. Az aligazgatónô szerint nem a bírságok kirovása az elsôdleges cél, hanem az adócsalás mint jelenség visszaszorítása.

Jegyzet

Gondolom, olvasóink jól ismerik a mondást, miszerint "minden ember egy külön világ". Úgy is fogalmazhatnánk, külön élettörténet, külön csoda. Ez utóbbi kifejezést a földi halandó többnyire csak akkor érti meg a maga dimenziójában, ha gyermeke születik, s látja, hogy a "tiszta lappal" induló, gondozásra, segítségre és tanításra szoruló élôlény hatalmas utat tesz meg a fejlôdésben, s emberré nemesedik (más esetek is léteznek, de ezektôl most eltekintünk). A gyermekbôl azonban - ha megéri - lassan öregember lesz, s ilyenkor derül ki: nem mindenki született szerencsés csillagzat alatt. Nem szükséges statisztikát készítenünk, hogy kimondjuk: tájainkon idôsek százezreire áll ez. Háborús veteránok, munkába beleôszült, belegörbült, megtört emberek, akik negyven-negyvenöt évet ledolgoztak, s akiknek ma már a kenyérre való is nehezen kerül ki. Ennél is komolyabb gond, ha valaki beteg, s gyógyszeres kezelésre van "ítélve". Az ítélet szót pedig kihangsúlyoznám. Mindenki jól tudja, hogy az ember nem szórakozásból betegszik meg, a betegség pedig kellemetlen és felettébb költséges. A gyógyszerek beszerzése szintén gondot jelent, mert nem csak az ára miatt ró kegyetlen terheket a szerencsétlen flótásra. Sokaknak különös gondot jelent a több kilométeres sétálgatás szerte a városban, hogy néhány ezer lejjel olcsóbban jussanak hozzá az életet jelentô pirulákhoz. Az "ingyenes" receptekkel is gyakran gond van, hisz a külföldi gyógyszerek ártámogatása csak egy bizonyos határig ér, és ezeket, bizony, a mi zsebünkbôl kell "támogatni". Az is tény, hogy ahány ház, annyi szokás. Árliberalizált világunkban igencsak változóak az árak. Ami egyik helyen harminc, máshol akár hatvan is lehet. A számítógép majd pontosan megmondja, mekkora az összeg, amelyet esetleg még fizetni kell. Igen, a számítógép nem téved. Idôsek ezrei lemondanak gyógyszeradagjukról (vagy ennek egy részérôl), mert egyszerûen nincs lehetôségük beszerezni azt. Jó esetben akad egy rokon, egy ismerôs, aki ideig-óráig támogatja, kisegíti ôket. S ha arra gondolunk, hogy mi is megérhetjük az idôskort, elôre borsódzhat a hátunk! Egyetlen "recept" van: ne gondoljunk a holnapra! De mi lesz az idôs betegekkel?

A Román Akadémia szerint a verespataki aranykitermelés nem egy olyan közérdekû, a nemzetgazdaság gyarapodását szolgáló tervezet, amely indokolná a vele járó kedvezôtlen hatásokat, ezért javasolja a Mediafax közlése szerint a projekt leállítását, áll az intézmény közleményében.

Kitartva egy évvel korábbi álláspontja mellett, a Román Akadémia emlékeztet, hogy "elfogadhatatlan a több mint kétezer éves Verespatak lerombolása a lakosság részleges kitelepítésével, épületek (köztük történelmi mûemlékek), templomok, temetôk megsemisítésével".

Az akadémia közleménye szerint a tizenhét évesre tervezett aranykitermelés nem képvisel hosszú távú, fenntartható fejlôdést eredményezô megoldást, mivel a térség szociális és gazdasági problémái ez idô alatt nem rendezôdnek, vagy ez idôszak után rosszabbra fordulhatnak. A megteremtett munkahelyek száma (mintegy háromszáz) jelentéktelen a helyi szükségletekhez képest, amelyek inkább hosszú távú, újratermelôdô forrásokra alapozó megoldást követelnek.

Továbbá "a román állam gazdasági haszna (a profit 2 százaléka, jövedelemadó, egyéb közvetett jövedelmek), amelyet a beruházó társaság mintegy 580 millió dollárra becsült 17 éves kitermelési idôvel számolva, jelentéktelen a projekt következményeihez képest, tekintettel arra, hogy a kitermelt aranymennyiség értéke meghaladja a kétmilliárd dollárt".

Az akadémia arra is figyelmeztet, hogy az ingatlanjaik eladását megtagadó személyek akaratuk ellenére történô kilakoltatása és elköltöztetése egész sor pert eredményezhet a román állam ellen a strasbourgi Emberjogi Bíróságon, a négy külszíni fejtôs kitermelés és a 180 méter magas völgyzáró gáttal elzárt ülepítô tó súlyos tájrombolást eredményez és ellenkezik az európai szabályozásokkal.

A közlemény szerint a nátrium-cianidot és nehézfémeket tartalmazó szennyvizek nyílt medencében tárolása komoly aggodalomra ad okot, akkor is, ha az arany kivonására a legújabb technológiákat alkalmazzák.

A Román Akadémia hangsúlyozza: "nincs garancia" arra, hogy a beruházó képes lesz biztosítani a kitermelés bezárásának és a környezet helyreállításának költségeit.

Az akadémia kéri az állami intézményeket (az elnöki hivatalt, a parlamentet, a kormányt, az igazságszolgáltatást), hogy független (hazai és európai) szakértôk bevonásával, minden vonatkozásában elemezzék a verespataki tervezetet, ugyanakkor vizsgálják meg a térség más módon történô fenntartható fejlesztését.

Nem csak a Fideszre, hanem Európára is számíthatnak a romániai magyarok - hangsúlyozta Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyûlési képviselôje, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke hétfôn az erdélyi Tusnádfürdôn.

A politikus a XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hallgatói elôtt mondott nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a rendezvény magyarországi és erdélyi magyar, valamint román résztvevôi valamennyien "megrögzött európaiak, megrögzött demokraták és megrögzött magyarok".

Románia és a Balkán Európa hátsó udvara - mondta Németh Zsolt, hangsúlyozva: itt is rendet kell rakni, különben az unióban sem lesz rend. Kiemelte, hogy Romániának minél elôbb az európai közösség részesévé kell válnia, a térségnek el kell foglalnia méltó helyét az európai közgondolkodásban. Németh Zsolt keményen bírálta a romániai helyhatósági választások jogi feltételeit, amelyek alapján megakadályozták a Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármester által vezetett (erdélyi) Magyar Polgári Szövetséget, hogy induljon a júniusi választásokon. A külügyi bizottság elnöke azt is elmondta, hogy a romániai magyarság immár európai uniós kisebbség lett, az Európai Unió figyelmét és védelmét élvezi.

A Kelet-Közép-Európa az EU-bôvítés után - országok, nemzetek, régiók Európája címû idei bálványosi szabadegyetem nyitó napján Politikai marketing - kampányok, a politika, mint áru témakörben értekeztek a meghívott elôadók. Közülük Cosmin Gusa, a román ellenzéki Demokrata Párt (PD) kampányfônöke például a júniusi romániai helyhatósági választások eredményeit kommentálva felhívta a figyelmet arra, hogy újraalakul a román politikában a "vörös négyszög" a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) körül.

Navracsics Tibor politológus a magyarországi pártrendszer jellegzetességeit ismertette, zártnak nevezve azt. Mint mondta, a két nagy párt, a Fidesz-MPSZ és az MSZP hegemón szerepet tölt be. Az elôadó szerint a 2002-es magyarországi választások alkalmával jelentôsen megváltozott a politikai marketing: modern kampánytechnikák jelentek meg, szerepet kapott a negatív kampány.

Újabb per indult Csibi István és két bizalmasa ellen egy tavaly ôsszel történt incidens miatt, amelynek során Csibi két emberével autón követte, megállásra kényszerítette és megverte egy csíkszeredai cég négy alkalmazottját, köztük a cégvezetôt is, tájékoztat a Közügyi Minisztérium.

Csibit azzal vádolják, hogy 2003 szeptember 11-én négy emberével - akik közül csak Tankó Róbertet és Katona Jánost sikerült azonosítani - behatoltak egy csíkszeredai cég udvarára, több személyt megvertek, egy gépkocsit pedig megrongáltak.

Az ügyben vizsgálatot folytató rendôrök megállapították, hogy Csibi István és négy embere két gépkocsival üldözôbe vette Kilesár Miklóst, a csíkszeredai Ilm-Com kft. sofôrjét, és megállásra kényszerítette. A férfinak azonban sikerült elmenekülnie, miközben telefonon tájékoztatta a cég vezetôjét a történtekrôl.

Csibiék újból üldözôbe vették a gépkocsit és a Csíkszeredából Székelyudvarhely felé vezetô úton sikerült megállítaniuk, de Kilesárnak sikerült bezárkóznia autójába, majd a helyszínre érkezô Izsák László cégvezetô segítségével elmenekülnie. A két férfi a cég udvarára hajtott, Csibi és emberei követték. Csibi István ököllel csapott Izsák arcába, majd emberei eszméletvesztésig verték.

Csibiék megverték a cég három másik alkalmazottját is, Sánta István, Bercz Ervin és Loránt János különöbzô sérülésekkel kerültek kórházba. A verekedés után Csibiék távoztak, közben Tankó Róbert megrongálta a cég egyik furgonját.

Csibi Istvánt, Tankó Róbertet és Katona Jánost személyi szabadság korlátozásával, közerkölcs elleni vétséggel, rendháborítással, testi sértéssel és rombolással vádolják.

(Mediafax)

"Számunkra elfogadhatatlan az ilyen fajta beszéd, mivel nem felel meg a realitásoknak" - mondta Richard Prasquier, a Crif vezetôségi tagja.

Prasquier elismerte, hogy "Franciaországban nehéz a zsidók helyzete. A zsidó közösség valóban aggódik gyermekei jövôje miatt, és tudja, hogy a francia politikai osztály megtesz mindent, hogy megbirkózzon az antiszemitizmussal, de ilyen módon olajat önteni a tûzre, ez elfogadhatatlan" - jelentette ki.

A Crif - emlékeztetett - "megérti, hogy a franciaországi zsidók helyzete aggodalomra ad okot, de nem kell zavart kelteni: Franciaország nem antiszemita állam és a francia kormány igyekszik megtenni, amit tud".

Elôzôleg a franciaországi rabbinátus szövetségének fôtitkára, Haim Korsia úgy nyilatkozott: a franciaországi zsidók távozásának kérdése fel sem merül.

A júniusi helyhatósági választások nyomán Marosvásárhelyen alig változott valami. Némiképp módosult a városi tanács összetétele, maradt a régi polgármester a régi természetével. Van egy régi alpolgármester és van egy új. Ennyi. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés: minden kezdôdik elölrôl, vagy minden folytatódik? A hogyan továbbról kérdeztük Benedek Istvánt, a városi tanács RMDSZ többségû frakciójának vezetôjét.

- Mindenekelôtt tisztázzuk, doktor úr, mi a tényszerû helyzet azzal, az ön személyes érdekét jelentô rendelô-üggyel, amit mindegyre felemleget a polgármester, amikor az ön neve szóba kerül.

- A polgármester úr kijelentései meglepnek. Orvosként rálátása kellene legyen az egészségügyre. Én jelenleg az orvosi egyetemen elôadótanár vagyok, azonkívül vezetek egy országos szinten egyedülálló hematológiai és csontvelô-átültetô klinikát. Nyugodtan állítom, hogy egyedülálló, hiszen e pillanatban csontvelô-átültetések kizárólag nálunk vannak Romániában. Büszkén mondhatom, hogy a családom egy része is ebben a kórházban dolgozik. Ha a polgármester ismerné a dolgokat, nem lenne számára furcsa, ami itt történik. Zagyvaság azt állítani, hogy valakinek csontvelô- átültetô magánkórháza lenne. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt két évben 18 sikeres csontvelô-átültetést végeztünk. Idén is már öt ilyen mûtétünk volt. Az esetek közül öt akut leukémiás beteg volt, mind az öt betegünk jól van, kettô közülük már dolgozik. Ennyit a "magán-kórházamról".

A polgármester valószínûleg nem tud különbséget tenni az állami kórházak s a magánrendelôk között. Igaz, egy orvoscsoport 1992-ben létrehozott egy magán járóbeteg-intézetet, a Carit-Sant. Ezt 1996-tól vezetem munkaidôn kívül, és büszkén mondom, hogy talpon tudott maradni a mostani körülmények között is. Ami nem kis dolog, hiszen mi adunk az államnak is és a városnak is - nem is kis összeget, hiszen másfél-kétmilliárd lejt fizetünk be adóba -, és kapni még egy fityinget sem kaptunk ezidáig. Mert úgy vagyunk nyilvántartva mint kereskedelmi társaság, úgy is adózunk. Ha ez a polgármester úr számára nem eléggé világos, akkor nagyon sajnálom, és sajnálom, hogy ezt a várost egy ilyen ember vezeti.

- Hogy van az, hogy jobbára csak önnel adódott személyeskedô konfliktusa a pogármesternek eléggé tartósan, és nem például, ami "életszerûbb" lenne, az alpolgármesterekkel. Pedig ha belegondolok, a mindennapi munkakapcsolat több konfliktust teremthet...

- Megmondom ôszintén, lehet, nem voltam eléggé taktikus, de szeretem a tiszta dolgokat, szeretem az egyenes beszédet. Tehát, ha valamilyen problémám volt, mindig nyíltan megmondtam a véleményem. Nem szeretem a félrebeszélést. Az adott szó számomra azt jelenti, hogy be is kell tartani. Az embereket a cselekedetük alapján igyekszem megítélni, és az elmúlt évek során, pozíciómból kifolyólag, hiszen a városi tanács RMDSZ-frakciójának a vezetôje voltam, rákényszerültem, hogy bizonyos dolgokat nagyon egyenesen, meredeken igyekezzek tisztázni. Ezt a stílust olyan emberek, akiknek takargatnivalójuk van, nem szeretik. A tiszta dolgok bizonyára zavaróak, kellemetlenek, és ebbôl kifolyólag voltak azok a konfliktusok, amit a jövôre azért - tanulva az elmúlt négy év tapasztalataiból - igyekszem elkerülni. De továbbra is fenntartom, hogy az igazságot szeretem, és ha úgy gondolom, bizonyos dolgokat ki kell mondanom, akkor ki is mondom. Nem szeretem a mellébeszélést. Az elôbbi kérdésrôl is állítom, abszolút mellébeszélésrôl van szó. A polgármester szereti a konfliktuális helyzeteket. Ezt át kell gondolni, s remélem, hogy az elkövetkezendôkben, a város érdekében, sikerül ezeket a helyzeteket elkerülni.

- Ezzel ismét "témában vagyunk". Mert most a feladvány, ugye, úgy szól, hogy együttmûködés vagy konfrontáció? Nyilvánvaló, a hangsúly az együttmûködésre esik, hiszen polgármester és helyi tanács egyébként azért van, hogy a város ügyeit haszonnal igazgassa. Az együttmûködésnek azonban nyilvánvalóan feltételei vannak. Ön milyen feltételt lát szükségszerûnek?

- Rögtön a választások után elmondtuk, hogy szeretnénk egy új munkastílust kialakítani, visszatérni a legalitáshoz. Kinyilvánítottuk szándékunkat, hogy a város érdekében szeretnénk korrekt együttmûködést kialakítani a polgármesteri hivatal és a tanács között. Ezért igyekszünk mindent megtenni, illetve a stratégiai elképzeléseinket a megyei tanáccsal egyeztetni. Minket az elkövetkezendôkben nem a konfrontáció sarkall, hanem minél többet igyekszünk megvalósítani a város érdekében. Úgy gondolom, van elég tennivalónk, hiszen sok mindenben le vagyunk maradva. Az elkövetkezô napokban a frakció elkészíti azt a stratégiai tervet, ami sok pontban egyezik a polgármesteri hivatal elképzeléseivel, és úgy gondolom, ha találunk közös pontokat a város érdekében, és egyaránt támogatja a városi tanács meg a megyei tanács, akkor a polgármesteri hivatalnak is hatalmas segítség lesz, annak érdekében, hogy ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is. És olyan dolgokat valósítsunk meg, amit sajnos az eltelt négy évben nem sikerült.

- Apropó legalitás. Mindenki tudja, hogy vannak itt elszámolatlan dolgok. Például a választási kampányban egész sor vád fogalmazódott meg az RMDSZ részérôl a polgármester mûködésével kapcsolatban. Szóba kerültek törvényszegések, a különbözô elôírások be nem tartása, a tanácsi testület mellôzése, az eredmények kisajátítása... De hát ön ezeket jobban tudja. Hogyan lehet ebben a kusza viszonyban rendet teremteni?

- Mi is tárgyaltunk ezekrôl. Új frakció állt össze, úgy gondolom, jó a csapatunk, és két fiatal, energikus alpolgármesterünk van. Úgy vélem, ebben az új helyzetben sokkal sikeresebbek leszünk és végre meg tudjuk értetni a polgármesteri hivatallal és magával a polgármesterrel, mi a tanács feladata, hogy a város, a dolgok rendezése érdekében jó együttmûködésre van szükség. A tanács meghozza a szükséges döntéseket, ha a polgármesteri hivatal végrehajtja, akkor mennek jól a dolgok. Mindenki számára világos kell legyen: ahhoz, hogy a polgármesteri hivatal mûködhessen és bizonyos dolgokat megvalósítson, szükség volt azokra a tanácsi határozatokra, amelyeket az elmúlt négy évben meghoztunk. Sajnos, sok tanácsi határozat valahol porosodik, a végrehajtás elmaradt.

- A felemlegetett dolgokra borítékolhatjuk a polgármesteri választ, ami vagy arról szól, hogy az RMDSZ politikai támadása, vagy rágalmazás, vagy nem igaz. S ezeket mondani módja van, hiszen kedvenc televíziójában, az Antena 1 helyi mûsorában bôbeszédûen nyilatkozhat anélkül, hogy a "profi" riporter bár egy kényes kérdésre rá merne kérdezni. Szóval, a román közvélemény szemében mindig az RMDSZ a "fekete bárány", és Dorin Florea az "angyal". Ezen hogy lehet változtatni?

- Nem könnyû vele együtt dolgozni, azt mindenki tudja. Errôl tudnának beszélni az orvoskollegái, beszélhetne a prefektúra személyzete. Ô mindig igyekszik kimagyarázni a sikertelenségeket, úgy állítja be, hogy az együttmûködési készség hiánya az oka. Ez társul egy nagyon jó diverziókészséggel. Ô maga mondta nekem egy magánbeszélgetés alkalmával, hogy ô a diverzió nagymestere, sôt, ilyenszerû tanulmányokat is folytatott. A polgármesteri hivatalban kiépített egy olyan csapatot - közpénzekbôl, természetesen - amely kimondottan imázsépítéssel foglalkozott. A mi elônyünk az, és ezt hangsúlyozom, hogy az elmúlt négy év hibáiból levontuk a tanulságokat. Úgy látom, hogy e pillanatban egy sokkal összeforrottabb, kiegyensúlyozottabb tanács állt össze. Remélem, meglesz ebben a politikai érettség, együttmûködési készség, és hogy a fekete bárányok és bûnbakok keresése nem lesz annyira látványos és hasznos a polgármester számára az elkövetkezendô négy évben.

- Azt se feledjük, hogy a 2003-as költségvetési végrehajtás elfogadása még mindig függôben van. Tegyük hozzá, arról is olvashattunk, hogy a városi tanács tartósan kért pontos kimutatást a város vagyonállagáról, de az is elhangzott, hogy pontos költségkimutatást igényeltek több ízben a gazdasági igazgatótól, és gyakorlatilag egyikre sem kaptak kielégítô választ. Ezek már nem stíluskérdések, hogy úgy mondjam, hanem a városgazdálkodás velejét érintô problémák. Itt hogyan lehet az együttmûködés felé terelni a dolgokat? Tehát a polgármester, sajátos természetébôl adódó "mindig nekem van igazam" deformáción túl, vannak tényszerû adatok és vannak funkciózavarok. Ezek felszámolása nélkül aligha lehet szó együttmûködésr& ocirc;l.

- Úgy gondolom, az elmúlt négy év súlyos hibája pont az volt, hogy ezek a dolgok kicsúsztak a városi tanács látókörébôl. Úgy elfogadni egy évi költségvetési végrehajtást, hogy egyáltalán nincs rálátásunk, hogy a pénzek mire mentek el, és bizonyos dolgokat a médiákból tudunk meg, számomra ijesztô és elfogadhatatlan. Többször felhívtuk a végrehajtó szerv figyelmét, hogy ezeket a dolgokat tisztázza, igyekezzen átláthatóbbá tenni, milyen kifizetések történtek, nincsenek-e preferenciális eljárások - amint az a sajtóban is megjelent - bizonyos költségek kifizetésében. Az elmúlt négy évben ilyen tekintetben nem kaptunk választ. Végül annyira súlyosbodott a helyzet, hogy a leköszönô tanács felelôtlen lett volna, ha elfogadja azt a jelentést, amit elénk tettek. Egyszerûen nem lehetett követni, hogy azokat a határozatokat, amelyeket a tanács hozott, miért nem hajtották végre, bizonyos pénzösszegeket miért nem fizettek ki. És itt most csak egy dologra hívnám fel a figyelmet. A médiákból halljuk azt, hogy a polgármesteri hivatal bizonyos cégeknek hatalmas összegekkel tartozik. Olyan cégeknek, amelyekkel alárendeltségi viszonyban van, vagy amelyek évekkel ezelôtt végeztek el munkálatokat. A probléma súlyos, mert könnyen lehetne korrigálni azt, hogy ha adóssága van a polgármesteri hivatalnak, akkor fizesse ki az elvégzett munkát, de feltevôdik egy olyan kérdés, ami rendkívül kellemetlen számunkra is, hogy a büntetéseket, az úgynevezett penalizálá- sokat ki fogja majd kifizetni. Én úgy gondolom, hogy ha ezt a végrehajtó szerv nem tette meg, és ennek következtében büntetik a polgármesteri hivatalt, akkor meg kell keresni a felelôsöket, mert a városi tanács ezeket a büntetéseket közpénzekbôl nem fizeti, nem fizetheti ki. Az én kezemben is van olyan törvényszéki határozat, amely arra akarja a tanácsot kötelezni, hogy ilyen összegeket szavazzon meg. Lám-lám, azáltal, hogy idejében nem tettük meg a lépéseket, hogy ha kell, erôszakosan és határozottan vonjuk felelôsségre a polgármesteri hivatalt, ilyen helyzetbe kerültünk. Már nem csak a polgármestert vagy a polgármesteri hivatalt vonják felelôsségre, hanem a tanács is felelôsséggel tartozik.

- Ezek olyan elvarratlan szálak, amelyeket el kell dolgozni, ha érdemi munkát akarnak a következô négy évben végezni.

- Ezeket a dolgokat rendezni kell. Úgy látom, hogy az új tanács ilyen irányban gondolkodik, a kollegák részérôl megvan az igény ezeknek a dolgoknak a tisztázására. Ezt így tovább nem lehet folytatni, hiszen amikor penalitásokat, büntetéseket kell kifizetni, akkor az egyszerû marosvásárhelyi lakóknak a zsebébôl vesszük ki a pénzt. Ha a tanács megszavazná, ami szerintem teljesen illegális, az egyszerû embereknek, akiknek problémát jelent a megélhetés, a zsebébôl kellene valakinek a hanyagsága miatt ezeket az összegeket kifizetni. Meg kell keresni a vétkeseket, erre megvannak a megfelelô szervek. Részemrôl meg is tettem ezeket a jelzéseket. Ezeket mindenképpen tisztázni kell az elkövetkezendôkben.

- Most már kerüljünk beljebb, az RMDSZ-frakció háza tájára. Van-e egységes szemlélet arra vonatkozóan, hogy rövid-, közép vagy hosszabb távon mit kíván elérni a frakció Marosvásárhely városgazdálkodásában? Van-e koherens terv?

- Nagyon örülök a kérdésnek, hiszen volt egy stratégiája az RMDSZ-nek a választási kampányban, mind a polgármesterjelöltnek, mind arra az esetre, ha többségi tanácsunk lesz. Az új helyzetben igyekszünk ezt maximálisan véghezvinni. Ha összhangra jutunk a polgármesteri hivatallal, a megyei tanáccsal, akkor ezeket a terveket meg tudjuk valósítani. Most nem szeretnék ezekrôl részletesen beszélni, mert a napokban készülünk a közvélemény tudomására hozni. Annyit mondhatok, hogy nagyon világos, konkrét terv az elkövetkezô négy évre, és úgy gondolom hogy támogatni kell.

- Hogyan sikerült a szakbizottságokat lefedni?

- A tanács összetétele jó, és sikerült a szakbizottságokat is úgy összeállítani, hogy a jó mûködés elôfeltételei meglegyenek. Részünkrôl a szakbizottságokba jó szakemberek kerültek. Annak kimondottan örvendek, hogy azáltal, hogy sok fiatal került a tanácsba és mind olyan emberek, akiknek már volt vállalkozása, a bizottságokban a tevékenység sokkal hatékonyabban fog menni.

- Arról beszéltünk korábban, hogy a frakció és a polgármester viszonya milyen. Milyen elvárásai vannak a tanácsi testületnek az alpolgármesterekkel szemben?

- Annak érdekében, hogy jól mûködjék a frakció, a frakcióhoz kell tartozzanak az alpolgármesterek is. Ezeket a dolgokat letisztáztuk. Úgy gondoljuk, hogy sikerül elérni azt - és ebben fognak támogatni azok a politikusok, akiknek a támogatására feltétlenül szükség van, hogy a feladatok egyértelmûen legyenek leosztva a két alpolgármester számára -, hogy nem elég a feladatokat leosztani a polgármester által, de egyértelmû kell legyen, hogy a polgármesteri hivatalban a hierarchiát be kell tartani, eszközöket kell biztosítani az alpolgármestereknek a feladataik elvégzéséhez. Úgy látom, a tanács részérôl meglesz az a támogatás, ami szükséges, hogy a két alpolgármester munkája hatékonyabb és sokkal látványosabb legyen.

- Hogyan alakítják a kapcsolatokat a többi frakcióval, mert a másik oldalon elég színes a paletta?

- Azt hiszem, jelen pillanatban bár állandó próbálkozások történnek a jó együttmûködés megbontására, a frakció jól együtt tud mûködni a román pártok képviselôivel annak érdekében, hogy hatékonyabban dolgozzon a tanács, mint az elmúlt négy évben, amikor sajnos, ez nagyon sok nehézségbe ütközött. Az új tanács, véleményem szerint olyan, ahol elsôsorban a hatékonyság fog számítani. Sikerült tisztázni a román pártok képviselôivel azt is, hogy a magyar közösségnek is megvannak a jogos elvárásai ebben a városban, és annak érdekében, hogy a közérzete jó legyen, olyan határozatokat kell végrehajtani, amelyek egyik fél érdekeit sem sértik. Ezt nem lehet megkerülni, ez Marosvásárhely, ahol a város lakóinak összetétele vegyes, és ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, mindkét fél elvárásait úgy kell tudni teljesíteni, hogy lehetôleg ne sértsük egymás érzékenységét. Én úgy látom, hogy a most összeállt tanács tagjainak többségében van erre hajlandóság.

A Simonyi név kötelez, írta, mondta volt Simonyi Lajos miniszter úr parlamenti felszólalásában. Báró Simonyi Lajos a falualapító, aki fiatalon, 1849 nyarán, Zerind alatt hajdúival elkergette a felheccelt, tivornyázó-fosztogató hegyaljai népfelkelôket.

Mostanában tájainkon ismét jól hangzik a Simonyiak neve. Köszönhetôen nagyrészt a költônek s az óbesternek.

Másrészt, valamelyest legalább is, köszönhetôen a nem csekély anyagi befektetéssel, és szunnyadó szellemi energiák mozgósításával beindított Simonyi-napoknak is. A kezdeti bizonytalanságok, arányvesztések ellenére, vitathatatlan értékteremtô, megôrzô, közösségerôsítô szerepe. Ugyanakkor fontos a folyamatosság biztosítása az összes tényezôk optimális bevonásával. Senkit nem nélkülözhetünk, mondta volt Simonyifalva (Tôzmiske) elsöprô többséggel újraválasztott polgármestere, Haász Tibor. Hogy ki, mi marad fenn az idô rostáján, az nem a mi dolgunk. Újabban Debrecen és Gyula bekapcsolódása (a II. Regionális Simonyi-napok keretében) a jövôt fakasztó regionalitás felé viszi el az eseményeket. Új idôk új kihívásai, ahogy a Körösközi Kiáltványban olvasható. Hannibal, horribile dictu, Europa ante portas. Ha igaz, mert igaz, Európa valóban kapuink elôtt neszez hallhatóan, láthatóan. Akkor tárjuk jó szélesre a befogadás kapuit,ahogy ezer éven át a befogadó nemzet tette. Még idejében, amíg lehet. Június 6- án, a többnemzetiségû Tôzmiske község polgárai (a simonyifalviak is) a változásra, egy szebb jövôre, az európaiságra szavaztak. Határon túli barátaink azzal, hogy segítettek, eljöttek hozzánk, komolyan vettek bennünket, szintén valami hasonlót sugalltak. Aki széles jókedvében Stana Petru, Simonyi szavalatát vetette a szemünkre, az legközelebb egy csokor árvalányhajat kap ajándékba, s egy jó tanácsot, nézzen sürgôsen a tükörbe. Mert egy kis közösség felemelkedésének járható útja ez. A sokoldalú kapcsolatteremtés, új lehetôségek feltérképezése. Megôrizve szellemi örökségét, a sajátosság méltóságát, bekapcsolni azt a nagyobb közösség (Európa s a nemzet) vérkeringésébe. Természetesen, mint az új ruhát, az új helyzetet szokni, az új szokásokat tanulni kell. A felzárkózásnak ára van. S a tévedés lehetôsége benne van a pakliban. Visszaút viszont nincs. Keletet(-tel) már megjártuk. Az oktondi bezárkózás, helyben topogás bizonyára kényelmesebb.
Mint alternatíva, szóba se jöhet. A nyitás, az elôrelépés lehetôsége, figyelemreméltó múlttal a hátunk mögött, adott. Mert a 19. század végén alakult telepes falu Simonyifalva, már akkor bizonyított. Az ország különbözô vidékeirôl verbuválódott telepeshad rövid idôn belül életképes közösséggé kovácsolódott. Átvészelte két világháború vérzivatarát. Megfogyatkozva bár, de megmaradt az újra mindig fogékony közösségnek. Konok kitartással, lelkében elhivatottsággal önmagát keresi. A kommunista kitérôt leszámítva befogadó közösségként, célratörôen, belterjes, okos gazdálkodással európai mintájú jövôt épít. Méltóan a bizalomra, s a szomszéd (népek) becsülésére. Mert Simonyi, az Simonyi.

A szerzô kizárólagossági joga hetven évig érvényes

Alig került a piacra Sántha Attila Székely szótár címû kötete, máris kalózpéldányok bukkantak fel belôle Nagyváradon. A szerzô a kolozsvári Szabadság munkatársának elmondta: egyelôre csak öt ilyen könyvet sikerült azonosítania, de lehet, hogy a forgalmazott példányok száma eléri a néhány százat. A szerkesztô ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést. Az ilyen törvénytelenség nem egyedi, jelentette ki Sántha Attila. Farkas Árpád Szeretni tehozzád szegôdtem címû antológiáját (Kriterion, 1973) a magyarországi Sziget Kiadó háromszor (1995-ben, 1997-ben és 2001-ben) is megjelentette, mindháromszor törvénytelenül, holott a magyar jog szerint a szerkesztô és a szerzô kizárólagossági joga hetven évig érvényes.

A Project on Ethnic Relations (PER) Közép-, Kelet- és Délkelet-Európai központja a román kormány etnikai kapcsolatok fôosztályával közösen szervezte meg az Együttmûködési utak a roma politikai szervezetek között és megoldások a romák helyzetének javításáért címet viselô találkozót, amelyre a PER bukaresti regionális központjában július 16-án került sor. A megbeszélésen részt vettek a Roma Párt, a Romák Keresztény Központjának, a Romák Egysége Szövetségének, a Roma Etnikum Közösségének, a Romák Polgári Szövetségének vezetôi, valamint képviseltette magát a PSD és az RMDSZ is.

A találkozó a roma politikai és polgári pártok közti nyílt tárgyalásokat tûzte ki célul a köztük lévô ellentétek kiküszöböléséért és közös, érett törekvés serkentését a romániai roma közösségek helyzetének javításáért. A nemzeti kisebbségek védelme - különösképpen a romák gondjai - az európai integráció politikai kritériuma. A találkozón a következô napirendi pontokat dolgozták ki: a különféle roma politikai szervezetek közti ellentétek feltérképezése és a megoldások keresése, egy koordonáló képviseleti szervezet létrehozásának felértékelése az összes roma politikai párt számára, jogi út keresése a romák helyzetének hosszú távú javításáért, illetve vizsgálták azt is, hogy mit jelentene a romák parlamenti részvétele. A beszélgetés során négy közös elvet dolgoztak ki, amelyet augusztusban tovább tárgyalnak majd: egy Roma Nemzeti (vagy Általános) Tanács létrehozása, amelyben minden roma politikai párt részt venne, a roma választópolgárok számának növelése azért, hogy azok a választások után saját parlamenti csoportot alkothassanak, egy politikai stratégia kidolgozása a romák helyzetének javításáért, a kisebbségi törvény támogatása.

A PER képviselôi kiemelték a találkozó fontosságát ami a roma szervezetek közti nyílt párbeszédet illeti, illetve annak jelentôségét is, hogy a többi párttal és a román kormánnyal közremûködve javítsanak a romák gazdasági- társadalmi helyzetén, valamint hogy a társadalmi- kulturális integrálódásukat segítsék.

A Brassói Magyar Diákszövetség szervezésében tegnap Marosvásárhelyen elkezdôdött a III. Erdészeti és Faipari Nyári Egyetem. A Faiparos Diáktalálkozó (Sopron-Brassó) résztvevôi között nem csak romániai és magyarországi, hanem újvidéki, zólyomi, zágrábi erdômérnök és faiparis hallgatók is vannak. E találkozó célja, hogy egy olyan magyar erdészeti és faipari értelmiség kialakulásához járuljon hozzá, amely szoros kapcsolatban áll a Kárpát-medence más régióinak szakmai képviselôivel. Fontos, hogy a résztvevôk megismerkedjenek a különbözô régiók kulturális örökségével, továbbá, hogy a kisebbségben élô magyar diákok anyanyelvükön képezhessék magukat, s aktívan részt tudjanak venni a magyar nyelvû tudományos életben.

A hat napig tartó rendezvényen több bútorgyár meglátogatására is sor kerül (Mark Prod Holz és Mobex -Marosvásárhely, Hangszergyár -Szászrégen, Romwood - Gyergyószentmiklós). A szakmai elôadásokon, megbeszéléseken kívül a szórakozásra és a kirándulásra is jut egy kis idô: Marosvásárhely történelmi nevezetességeivel és a parajdi sóbányával is megismerkedhetnek a résztvevôk.

A marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány 1991- tôl óvja a segítségre szorulókat. Kérdésemre Fülöp Ilona, az alapítvány vezetôje elmondta, hogy a Lazarenum Alapítvány esernyôjének részét képezi a Lidia gyerekotthon, a vártemplomi "pici ház", ahol utcagyerekeket várnak naponta ebéddel, és két pedagógus foglalkozik velük. A tiszteletes asszony véleménye szerint Vásárhelyen nincsenek utcagyerekek, csak olyan gyerekek, akiket korán reggel kiküldenek koldulni, majd minden pénzt elszednek tôlük. Ezeknek a gyerekeknek nyújt segítséget a Lazarenum Alapítvány.

A másik rész a vártemplomi Diakóniai Öregotthon, ahol 27 idôs személyt gondoznak. Tehát gyerekek, idôsek egyaránt támogatásban részesülhetnek az alapítvány segítségével.

A harmadik a Nagycsaládosok Egyesülete, amely Erdély- szerte 144 családnak nyújt nagyobb támogatást, többnyire olyanoknak, ahol kevés a bevétel vagy egyáltalán nem rendelkeznek jövedelemmel. Elvesztettek mindent, és az utcára kerültek volna, ha nem kapnak még egy lehetôséget.

A Marosvásárhelyen utcára került, reményvesztett családok részére a Lazarenum Alapítvány Hármasfaluban hat házat vásárolt, különbözô támogatásokból, amelyeknek elkezdték a felújítását. Ebben a munkában holland fiatalok segítenek.

A 20 holland fiú és lány saját költségén jött városunkba, hogy kivegye részét az újjáépítésben, pusztán szállásért és ebédért cserébe. A fiatalok kísérôje, aki évtizedek óta minden évben eljön Vásárhelyre, elmondta, hogy az építôanyagokat itt vásárolták a Hollandiában összegyûjtött adományokból. Az adományok alapítványoktól, gyülekezetektôl, magánszemélyektôl származnak, akik szívükön viselik a más országokban élô szûkölködôk sorsát, mondván, hogy mindnyájan Isten népe vagyunk, nyelvtôl, bôrszíntôl függetlenül.

Már két család kiköltözött, és a közeljövôben a többi család számára is lakhatóvá teszik a házakat, amennyiben az idô alkalmat nyújt a munkálatok befejezésére.

A Lazarenum Alapítvány szeretne minden rászoruló családon segíteni. Lehetôségeiket az anyagiak korlátozzák, de amint az alapítvány vezetôinek szavaiból kiderül, bíznak abban, hogy egyre több hátrányos helyzetû család problémája oldódik meg a segítségükkel.

A monográfia Székelykakasd népéletérôl nyújt átfogó és elmélyült elemzést. A gyûjtés 1988- 1995 között történt. Székelykakasd annyira közel fekszik Marosvásárhelyhez, írja elôszavában a szerzô, "hogy városi autóbusz hozza-viszi a városba ingázó munkásokat, de a falu népe napközben gyalog jár be a városba, fél óra alatt elérve a meggyesfalvi városnegyedet. A város közelsége rányomta bélyegét a falu életére, például a korai kivetkôzésnek, a cserépedények gyors kicserélésének, a népköltészet háttérbe szorulásának ez az oka. Ugyanakkor nem fekszik az országút mentén, a falu kis félreesô, dombok közé ékelt völgyben terül el, a civilizációt benne 1994-ig, a földgáz bevezetéséig csak a villanyvilágítás jelentette, aszfaltútról, kanalizálásról szó sincs. Rendkívül sok tekintetben hagyományôrzô: házainak nagy része század eleji vályogház, s asszonyai mesterei a szövésnek, rojtkészítésnek, ezen kívül érdekes régi és ma is élô népszokásaikkal találkoztam." Az utószót jegyzô Ráduly János szerint a munka értékét növeli, hogy a szerzô Morvay Péter Egy falu története a szájhagyomány és más helyi források alapján címû kötetét tanulmányozva, annak tanulságait felhasználva állította össze monográfiáját. Taglalja a falu történetét a szájhagyomány és a történeti források alapján, és bevilágítja jelenét is, ír a társadalmi- kulturális változásokról, amelyek átminôsítették életformáját. Szól az utcás, szalagtelkes házakról, a ház berendezésérôl, a családi élet megszervezésérôl. Mindezt gazdag illusztrációs anyag, képek, rajzok támasztják alá. (A rajzokat a szerzô helyszíni gyûjtései alapján készítette Báthory Katalin.) Külön fejezetben tárgyalja a népszokásokat, és mintegy negyven oldalt szentel Kakasd népköltészetének. "A legárnyaltabban a népmondákról beszél - véli Ráduly: - ez talán azt is jelzi, hogy a mondaanyag ma is élô-eleven életet él a falu köztudatában, természetes tehát, hogy összegyûjtésüket, sokrétû feldolgozásukat nem mellôzhette a gyûjtô. Az utolsó fejezetben a mintegy húsz családot kitevô cigányokról ír. A magyarsággal együtt élô cigányság kivételes hagyományôrzô szerepérôl már eddig is számos közlemény látott napvilágot. Asztalos Enikô részletesen taglalja a kis cigányközösség társadalmi szervezettségét, bemutatja ruházatukat, lakásukat, babonáik világát, valamint a sajátos cigányházasságot és cigánytemetést." (Asztalos Enikô: Szép szivárvány koszorúzza az eget. Népélet Székelykakasdon. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998)

Szászrégenben talán országos sikernek könyvelheti el az RMDSZ, hogy a kisebbségben levô magyaroknak sikerült polgármestert állítaniuk. Ez a siker annál inkább értékes, mivel bizonyítja, végre nem etnikai szavazás történt, s mindez egy olyan városban, amelyben megyénkben a 90-es években a nacionalista erôk egyik bástyája volt. Nagy Andrással, Szászrégen volt alpolgármesterével, az új polgármesterrel azt fejtegettük, hogyan sikerült mindezt elérnie, mit fog tenni annak érdekében, hogy betartsa választási ígéreteit.

- Mivel sikerült Nagy Andrásnak a szászrégeni románságot maga mellé állítania?

- Sokat segített az, hogy hat évig alpolgármester voltam, s ez idô alatt azon igyekeztem, hogy mindenkinek a gondjait megoldjam, attól függetlenül, hogy azok, akik hozzám fordultak románok vagy magyarok voltak. Ezt a román lakosok is nagyon értékelték.

- Milyen látható eredményeket mutathatott fel Nagy András alpolgármester?

- Az egyik legnagyobb gondot Szászrégenben a földosztás jelentette. Az embereknek megrendült a hite a földosztó bizottságban, sokan hozzám fordultak, oldjam meg az ügyüket, mert senki sem segített rajtuk. Minden esetben megpróbáltam betartani mindazt, amit személy szerint megígértem. Ezenkívül hozzám tartozott a város útjavító-karbantartó részlege. Ezt úgy irányítottam, hogy négy év alatt nagyon sok kulcsfontosságú utat javítottunk meg, újítottunk fel: a Hegy, az Abafáji, a Sós, a Fecske utcákat. A javítások is más ütemben folytak, mind addig. Sokszor kimentem a helyszínre és ott irányítottam a munkásokat, csak azért, hogy idôben minôségi munkát végezzenek. A polgármesteri hivatalban is megpróbáltam másfajta munkastílust bevezetni, lehetôleg kizárni a bürokráciát, s ezt is értékelték a szavazók.

- Alpolgármesterként Nagy András megismerhette a város égetôbb gondjait. Polgármesterként milyen megoldásokat keres majd ezek orvoslására?

- Elsôsorban a köztisztasági tevékenységet szeretném rendbe tenni. Felkértem a községgazdálkodási vállalat vezetôjét, egy hónapon belül szervezze át a céget úgy, hogy hatékonyabban és eredményesebben tudják majd munkájukat végezni. Veszteségessé vált a hôenergia- szolgáltatás. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy a városban csak két kazánházat fogunk üzemeltetni, a többit felszámoljuk. A közszállítást is át kell gondolni, mert az is veszteséges. Van egy nagyon jól rendbe tett vízüzemünk, amely kapacitásának csak a 30 %- át mûködtetjük. Ezt is jobban ki lehetne használni.

- Mindez a községgazdálkodásra vonatkozik, azonban tudott dolog, hogy szociális téren is van még tennivaló.

- A polgármesteri hivatal saját területeit felajánlja ún. zöldmezôs beruházásra. Így segíteni tudnánk újabb vállalkozókat, hogy céget alapítsanak, új munkahelyeket létesítsenek. Több érdeklôdô céggel vagyunk tárgyalásban ilyen téren. Valószínû nemsokára két nagy üzletház is megnyitja kapuit. Ismert, hogy szászrégen országos szinten elôkelô helyen áll a privatizálás terén, azonban az a gond, hogy inkább kereskedelmi és közélelmezési egységeink vannak. Szeretnénk a szolgáltató és termelô cégeket támogatni. Megpróbáljuk fenntartani és bôvíteni a már beindult szegénykonyhát, szándékozunk egy különleges pénzalapot létrehozni gyorssegélyre. A jövedelemnélkülieket ingyen eltemetjük. Ezenkívül igyekszünk minél hamarabb átadni a szociális lakásokat. Sajnos, az 54 lakásra szánt 57 milliárdból csak 17-et utaltak át, ezért kellett átütemezni a munkát.

- Van-e esély a gyümölcsözô együttmûködésre a helyi tanáccsal?

- Azt kell tudni az új szászrégeni tanácsról, hogy szinte teljes egészében megújult. Minden reményünk megvan, hogy sikeresen együttmûködjünk. Ezt már az alakuló ülésen is a tanácsosok tudtára adtam. Arra kértem ôket, hogy a vitákat, a kisebb ügyek egyeztetését a szakbizottsági ülésen rendezzék, hogy a plénum elé a kész megoldásokkal, javaslatokkal jöjjenek. Én azt szeretném elérni, hogy valóban ne pártszínekben, hanem a város polgáraiként gondolkodjanak, s álljanak elô építô jellegû javaslatokkal.

- A polgármester milyen nagyobb terveket, célkitûzéseket szeretne megvalósítani mandátuma alatt?

- Már ôsszel hozzálátunk a közvilágítási hálózat felújításához. Megrendeltünk egy tanulmányt az úthálózatról, ez magában foglalja az útjavítási és közmûvesítési munkálatokat is. Ennek alapján összeállítunk egy prioritási sorrendet, aminek alapján feljavítjuk majd a város infrastruktúráját. Egyelôre nem gondolkodok nagy tervekben, hiszen az elôzô ciklusból maradt még elég befejezni való munkálat.

Már a tetôszerkezeten dolgoznak a munkások a római katolikus egyház által építtetett közösségi házban. Az elképzelés szerint itt mûvelôdési központ lesz, elôadóteremmel, könyvtárral, a földszinten pedig szegénykonyhát mûködtetnek majd. Ez utóbbi fenntartását holland jótékonysági szervezet vállalta el. Az épületet teljes egészében 2005- ben fejezik ugyan be, de remélhetôleg az idén elkészül a konyha, így a télen már segíthetnek a rászorulókon.

A megalakulása utáni elsô tanácsülésen az új szászrégeni tanács több fontos témában döntött. A 2004-es költségvetési kiegészítésbôl 20 millió lejt utaltak át az összevont sürgôsségi diszpécserszolgálat (112) fenntartására. 1,3 milliárd lejjel növelték a városi kórház javítására szánt pénzalapot. Ebbôl rendbe teszik a II. belgyógyászati részleget, a bôrgyógyászatot és a sürgôsségi osztályt, továbbá korszerûsítik a fûtés- és a lefolyóhálózatot. A fûtést úgy oldják meg, hogy az állomás negyedben levô felszámolt kazánházból áttelepítik az egyik kazánt. A tanács újraválasztotta a helyi községgazdálkodási vállalat vezetôtanácsát, elfogadta az Augustin Maior, a Florea Bogdan, a Lucian Blaga iskola, valamint a 2-es és az 5-ös számú óvoda javításának megvalósíthatósági tanulmányait, illetve azt, hogy mindezekben rendbe teszik a hôközpontokat. Új bizottság alakult a taxik tevékenységének a felügyeletére, ezt Pui Sorin alpolgármester vezeti. Arról is döntöttek, hogy az Emivas cég mintegy 15 milliárd lejt kap az Akácos és a Herbus utca javítására.

Megváltoztak a szászrégeni polgármesteri hivatal elöljáróinak fogadóórái. Az új program szerint Nagy András polgármester kedden 13 - 15 óra között, Pui Sorin alpolgármester szerdán, míg Iacob Dumitru jegyzô csütörtökön szintén 13-15 óra között várják a város lakóit kihallgatásra.

• Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános minden nyáron olyan táborokat szervez, lát vendégül, ahol gyerekek, fiatalok történelmünkben, anyanyelvi kultúránkban gyarapodhatnak. Az idén június 20. és július 6. között 50 klézsei gyerek és 3 szülô táborozott Szászrégenben. Az egyházi anyanyelvi oktatás mellett a gyerekek történelmi turisztikai látványosságokat kerestek fel. A tábort, amelyet már hagyományosan Czellecz Jenô szervez a Nemzeti Kulturális Alapítvány, illetve több magánszemély támogatja.

• Augusztus 8-ától a görgényszent-imrei várnál szerveznek cserkésztábort, ahova több szászrégeni és környékbeli diákot várnak. Az idei tábor témája Balassi Bálint és a végvári események. Akik ide eljönnek, azok Benedek Elek: Hazánk története címû mûvébôl készülhetnek fel.

• A görgényszentimrei oktatóközpontban hétvégeken magyar anyanyelvi oktatás folyik, amelyet mintegy 15 gyerek látogat. Tekintettel arra, hogy görgényszentimrén az iskolában nincs magyar oktatás, az egyházak segítségével így próbálják pótolni e hiányt. Céljuk megfelelôen felkészíteni a gyerekeket, hogy ha úgy akarják, képesek legyenek az V. osztályt valamelyik szászrégeni iskola magyar tannyelvû osztályában kezdeni.

Milyen elvárásai vannak Szászrégen új polgármesterével, a helyi tanáccsal szemben?

Sebastian Bucin, eladó: - Elsôsorban azt szeretném, hogy tisztább legyen a város. Másodsorban az utak állapotán kellene javítsanak. A fiatalok számára pedig minél több lakást építsenek, hiszen munkahely azért van, szórakozni van ahol, de a lakásgondokon kellene enyhíteni.

Kelemen Ilona, nyugdíjas: - Nagyon örvendek, hogy végre magyar polgármestere van Szászrégennek. Az a helyzet, hogy sokszor ilyen-olyan gonddal fordultunk a hivatalhoz, de nehezen tudtuk megoldani, mert nem tudtuk megfelelôen kifejezni magunkat. Az legnagyobb elôny most, hogy ha valamit rendezni kell, akkor az ügyes- bajos dolgainkat magyarul is elmondhatjuk. Ami engem illet, talán az a legnagyobb gond, hogy nincs Szászrégenben egy olyan gyógyszertár, ahol a cukorbetegek kiválthatnák a gyógyszereiket. Marosvásárhelyre kell beutazzunk.

Borda Ferenc, nyugdíjas: - Kiosztották a földemet, aztán visszavették, újraosztották, úgy össze van kuszálva a földügy, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni. Sajnos, a földosztó bizottság önkényesen járt el, s ebben ludas volt a jelenlegi jegyzô is és még jó néhányan a hivatalban. Amíg ezek ott lesznek, addig nem lesz rend és fegyelem. Nem tudom, hogy az új polgármester és a tanács mennyire tudja majd rendezni azokat az ügyeket, amelyeket évek óta nem sikerült megoldani. Elég pesszimista vagyok ilyen téren.

Suciu Andrea, asztalos: - Szeretnék saját lakást, magamnak minél elôbb, már ki is választottam, csak fejezzék be az építkezést. Emellett azt szeretném, ha Szászrégenben tisztaság lenne, feljavítanák a közvilágítást és a közbiztonságot. Szászrégen csendes város ugyan, de azért van néhány utca, ahol nôként sötétedés után nem szívesen járkálnék. Több zöldövezetet szeretnék játszóterekkel, s az se lenne rossz, ha egy szórakoztatóparkot nyitnának. Sok sikert kívánok neki és csapatának, hogy tartsa be mindazt, amit a választási kampányban megígért.

A Népújság július 9-i számában Különös kiértékelô címen megjelent újságcikk elolvasása után talán nem is csodálkozhatunk azon, hogy Marosvásárhelyen nem sikerült most sem magyar polgármestert választani, és hogy ehhez mi magyarok, és egyes RMDSZ tisztségviselôk is hozzájárultunk (tisztelet a kivételnek).

Mózes Edith cikke végén ezt a következtetést vonja el, "az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia az elkövetkezôkben, hogy milyen tisztségviselôket bíz meg, olyanokat-e, akik szívvel-lélekkel képviselik körzetük magyarságát, vagy pedig egyéni ambíciók, szimpátiák vagy ellenszenvek vezetik ôket."

Ismert az, hogy egyes RMDSZ-körzetek vezetôi az elmúlt választási kampányban sokszor lehetôségeiket is meghaladva mindent megtettek, hogy a polgármester- választás számunkra is jól sikerüljön, hogy a tagság egy részén eluralkodott fásultságot, közönyt és reménytelenséget semlegesítsék, de tudomásom szerint sajnos akadt nemegy RMDSZ-körzet, ahol a vezetôség Tôkés- és egyéb párti vezetôi szinte belülrôl bomlasztották a tagság egységét, burkoltan bár, de ellendrukkerként készültek a választásra.

A fenti állításomat az elmúlt években szerzett néhány esettel szeretném bizonyítani:

- A ’90-es évek közepén, amikor javaslat született, hogy Frunda Györgyöt az RMDSZ elnökjelöltnek indítsa, és errôl kikérték a körzetek véleményét is, az egyik körzeti gyûlésen, a vezetôség meggyôzô munkája "eredményeként", 14-en szavaztak a jelölés ellen és csak 9-en mellette. Utólag tudjuk, hogy az elnökjelölt indítása, akkor sok pluszszavazatot hozott az RMDSZ-nek.

- A ’90-es évek végén egyre-másra jelentek meg, egy Kolozsváron kiadott újságban (Krónika), a Maros megyei RMDSZ munkáját kedvezôtlen színben bemutató cikkek. nekem csak az volt a feltûnô, hogy körzetünk vezetôsége önszorgalomból (és valószínûleg a tagság pénzébôl), xeroxszal sokszorosította ezeket a cikkeket és osztogatta a tagok és a kívülállók között. Utólag derült ki, hogy a lap marosvásárhelyi tudósítója a témák egy részét a körzet vezetôségétôl kapta.

- Megbízható forrásokból tudom, hogy az elmúlt választási kampány során egyes körzetekben (tisztelet a kivételeknek) a nekik kiosztott plakátokat és egyéb propagandaanyagok jó részét megtartottak "emlékben" és talán ennek köszönhetô, hogy egyes negyedekben alig lehetett látni RMDSZ-es plakátokat kiragasztva. Ezeknek egy részét, ha csak meg nem semmisítették, talán még most is meg lehetne találni egyes körzetek íróasztal-fiókjában, vagy iratszekrényében.

Tudom, hogy ezzel az állításommal több vezetôségi tag érzékenységét sértem meg, de a közmondás szerint: "Akinek nem inge, ne vegye magára."

Szomorú, hogy sok esetben azok, akik rátermettségükkel és tudásukkal sokat tudnának tenni a romániai magyarságért (mert az RMDSZ mi vagyunk, akár van tagsági könyvünk, akár nincs), nem vállalnak vezetô beosztást a szervezetben. Így nem minden körzetbe jut a magyarság érdekeiért elkötelezett, a körzet érdekeit szem elôtt tartó vezetô.

Bár már többször megírták, nem lehet elégszer ismételni, hogy minden önpusztító széthúzás csak az ellenségeinket erôsíti, s így a romániai magyarságnak (és az RMDSZ-nek) nem csak a külsô ellenséggel kell megküzdenie, hanem a belsô ellenzékkel is, és ez a küzdelem lassan fölemészti erôink nagy részét, ellenségeink legnagyobb örömére. Befejezésül ez a közmondás jut eszembe: "Isten ôrizzen az irigy barátoktól, az ellenségeimmel magam is elbánok."

Tisztelettel,

Gaál Árpád

Tisztelt szerkesztôség!

A Veszíteni sem tudunk? címû cikkel kapcsolatban volna néhány megjegyzésem. Nekem is az a véleményem, hogy az RMDSZ jól szerepelt a helyhatósági választásokon, éppen ezért megengedhetné magának azt a luxust, hogy objekívebben, kritikusabban értékelje ki a marosvásárhelyi polgármester-választást. Azt mindenki tudta, hogy kemény küzdelem lesz, minden szavazat számít, ezért nem hiszem, hogy létezett olyan ostoba ember, akinek fontos volt, hogy ki lesz a polgármester, és mégis lusta volt szavazni. Szavazni csak tizennyolc éven felüliek mehettek, tehát olyanok, akik tudták, hogy milyen Marosvásárhely RMDSZ-polgármesterrel az élen, és milyen anélkül. Összehasonlítva a 2000 elôtti idôszakot az azt követô idôszakkal, sok vásárhelyi magyar nem tartotta fontosnak, hogy Vásárhelynek magyar polgármestere legyen, ezért vagy el se ment szavazni, vagy a jelenlegi polgármesterre szavazott. Ez a rideg valóság. Amikor 2000-ben Dorin Floreát megválasztották, rögtön munkához látott, nagyon aktív volt, és a legnagyobb ellenfelei is elismerhetik, hogy nem ült tétlen. Meg akarta mutatni, hogy jobb polgármester lesz, mint az RMDSZ-polgármesterek. Ez kihívás kellett volna legyen az RMDSZ számára, és a kampányban arra kellett volna fektetni a hangsúlyt, hogy polgármesterjelöltünk megválasztása esetén sokat fog tenni városunk fejlesztéséért, konkrét tervekkel kellett volna elôállnia és nem általánosságokkal, azt bizonyítva, hogy jobb polgármester lenne, mint a jelenlegi. Láthattuk, hogy román többségû településeken, mint például Szászrégenben, Szatmárnémetiben stb. is sikerült polgármesteri széket szerezni, mert ezekben a helységekben a választási kampány alapelve a kompetencia volt. A jövôben Marosvásárhelyen is a kompetenciára kéne építeni a polgármester- választás kampányát. A választáson dr. Kelemen Atillára szavaztam. Lehet, hogy ô lett volna a legjobb polgármester, lehet, hogy nem. A kampány errôl nem gyôzött meg.

Zilahi J. Gergely, Marosvásárhely

Egy régi, agyonfakult újságcikkben bukkantam rá; szövegét a brassói Moltke Miksa szerkesztô írta 1846-ban, aki mint honvédtiszt vett részt az 1848-as magyar forradalomban, a bukás után az osztrákok elfogták és csak a porosz követ közbenjárására engedték szabadon, Lipcsében telepedett le, ott is halt meg 1894- ben. Haláláig szásznak s emberbarátnak tartotta magát, mindvégig a haladást szolgálta, s az együtt élô nemzetiségek testvériségét hirdette. Verse gyönyörû példa erre. Dallamát egy bécsi zeneszerzô, Hans Hedwig szerezte. Az erdélyi szász irodalom egyik gyöngye ez a megragadó dal, költôi szövegével, szép dallamával lebilincseli a hallgató figyelmét, a szászok összejövetelei alkalmával gyakran megszólal, és mindig lelkesedést, meleget gyújt maga körül. Nem egyfajta egyoldalú, faji ábrándok kifejezôje, hanem örökszép emberi vonások: a szülôföld-, a vallás- és a szabadságszeretet erôs hangjai szólanak belôle, s annyira távol áll mindenféle kizárólagosságtól, hogy bármelyik nép nyugodtan ajkára veheti. Rendesen népdalnak nevezik, valójában pedig lendületes himnusz, mely Erdély szépségét, gazdagságát és népei testvériségét zengi, ezért megérdemli, hogy a magyar olvasók is megismerkedhessenek vele. Íme a vers magyar fordítása: címe: Szép Erdély, te régi templom.

"Szép Erdély, te áldott föld, mely / Kinccsel, mézzel telve van, / Dús kalász kél itt a völgyben, / S a Kárpátok bércölében, / Szôlônedv és színarany. // … Szép Erdély, hol annyi égöv / Fut keresztül gazdagon, / S benne népek tarka serege, / Miket közös, meghitt körbe / Egy haza oltára von. // Szép Erdély, te régi templom, / Zöld hegyeknek oszlopán, / Hol - ha ima kél a szívben, / Annyi nyelven s annyiképpen, / Egy Istenhez száll csupán. // … Szép Erdély, te édes otthon, / Szálljon áldás, béke rád, / S bárha viharok szakadnak, / Szívét minden hû fiadnak / Egyetértés fogja át."

Kajcsa Jenô

Így volt ismeretes sok éven keresztül, városunk központjában (még meglévô!) megyénk legnagyobb könyvüzlete. Jelenleg a Romulus Guga nevet viseli. Naponta sokan megfordultak itt, ki könyvet, füzetet, írószert, papírt, játékot stb. vásárolt. Nem csak vásárolt, hanem civilizált módon széttekintett, bámulhatott a könyvek birodalmában. Miért ne mondhatnánk, városunk egyik büszkesége volt és kultúraterjesztô központja. (Habár lehetne egy kicsit bôvebb választék a magyar könyvekbôl is - de ezen közösen, megértéssel lehet segíteni.)

Hogy miért mondom mindezt múlt idôben - kérdezhetné valaki -, egyszerûen azért, mert azt rebesgetik, nem is rebesgetik - nyíltan beszélik, hogy Bukarestbôl olyan üzenetek-hírek érkeztek (a Sedcom vezetôihez), hogy valakinek(kiknek) más terve van a könyvesüzlettel - és sürgetik a kiköltöztetést, a bezárását, magyarul a felszámolását. (Szél fúvatlan nem indul.)

Aki ma betér ebbe az üzletbe, leolvashatja az eladók, a fônök és más dolgozó személyzet arcáról, homlokáról a kétségbeesést.

Hisz érthetô is, ne feledjük, hasonló híresztelés indult (nem is olyan rég) a Székely Vértanúk utcai (Nov. 7 negyed) könyvesüzlettel kapcsolatban is. Ma már annak is hûlt helye, van, volt s nincs, egy internetklub költözött a helyébe. (Melyik jobb a lakosságnak?)

Az, hogy a fôtéri könyvesüzlet helyébe mit képzelnek el, még nem lehet tudni (lehet, hogy fognak nyilatkozni), de annyit igen, hogy nem a mi kedvünkre, érdekünkbe - vagyis a város lakói (de nem csak) érdekében történik a felszámolási szándék-elképzelés. Bukarestbôl fúj a szél, amit ki kellene védeni, meg kellene akadályozni, amíg nem késô.

Jómagam kettôs minôségben tiltakozom az üzlet felszámolása ellen.

1. Részvényes vagyok a Sedcomnál (actionar), igaz, mostanig egy lejt sem kaptunk a részvénypapírokért - amit azzal magyaráztak a vezetôk, hogy a jövedelmet az üzletek modernizálására fordítják. Ami meg is történt, gyönyörûen, pompásan néz ki az üzlet - s valakik pont most akarják elmismásolni, kezet tenni rá.

2. Tiltakozom mint városunk lakója, könyvszeretô barát, vásárlói minôségben.

Jó lenne és szeretném remélni, hogy a polgármester úr (esetleg a prefektus is) és a tanácsosok is megpróbálják akadályozni, és ami jó, azt megvédeni, márpedig a fenti üzlet a régmúltjával is erre kötelez. Ne feledjük: "A közjó elôbbre való a magánérdeknél."

Na, meg azt se feledjük, hogy a derék emberek, vezetôk kötelessége az emberek tévedéseit kiigazítani, és a helyes útra vezetni ôket.

Már a sok ilyen-olyan érdekeket sem lehet, nem tudjuk megállítani, kivédeni, visszaverni? Hát így hová jutunk? Mi lesz városunkból? Nézzünk szét egy kicsit pl. a fôtéren - mit láthatunk, milyen cégtáblákat-feliratokat stb.?

A plébániától indulva a fôtér bal felén pl.: bankok, élelmiszerüzletek, éttermek, ékszerészet, szállodák, játéktermek, ruha- és mobiltelefon-forgalmazók. Hová jutunk így?

És befejezésül egy latin közmondással zárom: "Vox populi vox Dei", vagyis magyarul: "A nép szava, Isten szava". Ezt ne feledjük.

Varró Domokos

Ismertem ôt még legendás - és anekdotás - professzori korszakából. No, nem Vásárhelyrôl, a Köteles Sámuel utcából, hanem csak innen, az egykori Marianum leánynevelô intézetben frissiben berendezkedett egyetemi épületbôl, a filológia karról. Ott a német nyelvet és irodalmat adta elô. Szomszédságában volt a magyar irodalomtörténeti intézet. Órák közti szünetekben a folyosó egyik attrakciója volt a szellemes, közvetlen, pipás Molter Károly. És mert anyai nagyapám is (tajték)pipás volt, hát tudtam, mikor van "élesre" töltve a pipa, mikor mûködik amolyan biztonsági szelepként, és mikor fityeg csak úgy, "töltetlenül" a száj sarkában.

Molter Károly órák között mindig füstölgô pipával tárgyalt dékánunkkal, a cigarettáit egymásról gyújtó Jancsó Elemérrel. Észrevettem, hogy van olyan eset is, amikor nem pipál a pipája.

Egyszer - nem tudom, mi jutott eszembe - hirtelen gyufát vettem elô a zsebembôl, és udvariasan tüzet akartam adni neki. Amikor éppen nem pipált a pipája. Ô a rá jellemzô kedvességgel és furcsa nevetéssel elhárította figyelmességemet. De én csak meg akartam gyújtani a pipájába be nem töltött dohányt. Észrevette a cselt, és magyarázkodás helyett bevallotta a trükköt: - Tudod, fiam, Molter Károlyról egykori vásárhelyi diákjai elterjesztették itt is, hogy ô legendás pipás, akárcsak Szindbád, aki legendás tengerész. Csakhogy én ma reggel elfelejtettem dohányt vásárolni, és... De azért pipa nélkül nem akartam kijönni a folyosóra... Így hát ez esetben hiába "tüzelsz" körülöttem!

Tudtam, ahogy ô is tudta, ez csak amolyan évôdés akart lenni. Azt is tudtam, óverbászi, bánsági sváb. És azt is tudtam (titokban), kedvenc regényíróm, Herczeg Ferenc is bánsági sváb, verseci.

Meg is kérdeztem egyszer tôle: - Professzor úr! Óverbász messze van Versectôl?

Rám nézett, felcsillant a szeme, kivette szájából a pipát, és úgy mondta: - Nem olyan messze, édes fiam, mint Molter Károly Herczeg Ferenctôl!

Ezen jót nevettünk.

Két napig akkor is nevettem, amikor megjelent Komor korunk derûje címû anekdotakötete, és azt olvastam. Sokat ismertem ezekbôl az anekdotákból folyosói elbeszéléseibôl, anekdotázásaiból. De egyiket, talán a legismertebbet, nem találtam a kötetben.

Ideírom hát, nehogy elvesztôdjék.

Molter Károly vásárhelyi középiskolai tanár egy reggel siettében otthon felejtette a szemüvegét. Az osztályba érve keresni kezdte zsebeiben, táskájában, de sehol nem találta. Ekkor kínjában odafordult az elsô padsorban ülô, ismerôsnek tûnô diákjához:

- Te, Péter! Vagy hogy is hívnak?...Otthon felejtettem a szemüvegemet... Légy szíves, és...

Péter szolgálatkészen már ugrik is ki a padból, és indul az ajtó felé. A szórakozott tanár még utána is kiált:

- Mondd, fiam, tudod, hogy hol lakom?

És Péter véletlenül tudta. Mert történetesen ô volt Molter Károly legidôsebb fia...

Kovács Ferenc

(A kolozsvári Szabadság nyomán)

S³avomir Mro¿ek

Élt egyszer egy királyfi, kinek neve Kapitalizmus volt. Jóllehet megadatott neki a hatalom és a gazdagság, mégsem volt boldog, mert nem szerette senki, és ô sem szeretett senkit. Még sohasem találkozott olyan lánnyal, aki fel tudta volna kelteni benne a szerelem érzését.

Meghallotta a királyfi, hogy valahol a messzi távolban él egy Oroszország nevû királylány. Egy gonosz varázsló elvarázsolta, amitôl mély álomba zuhant, s hosszú évek óta nem bír felébredni. A királyfi elhatározta, hogy megkeresi a királylányt.

Még sohasem járt a keleti vidéken, roppant furcsának és iszonyúnak tûnt elôtte. Minél keletebbre haladt, a fák annál kisebbek voltak, a gombák meg nagyobbak, míg végül a tölgyek olyanok lettek, mint a gombák, a gombák pedig, mint a tölgyek. Az állatok is egészen mások voltak, mint egyebütt. A medve nem a saját lábán járt, hanem a nyúl nyakában ült, az meg a hangyán lovagolt. De a hangya nem bírta el mindkettôjüket, roskadozott a dupla teher alatt. Hát még, amikor meglátta a szarvast, melynek a szarva a farka helyén nôtt, a farkát pedig a homlokán viselte, a királyfi fölöttébb elcsodálkozott.

Végre kiért egy erdei tisztásra, ahol egy kis kunyhó állt, és benne megtalálta a királylányt. Mély álomban feküdt az ágyon. A királyfit megbabonázta csodálatos szépsége, és nyomban beleszeretett. Már csak föl kellett volna ébresztenie, hogy a királylány is beleszerethessen. Egymást szeretve azután addig éltek volna boldogan, amíg meg nem halnak.

A királyfi a királylány fölé hajolt, és egy csókot lehelt a homlokára. A királylány csak az egyik szemét nyitotta ki, és azon nyomban le is csukta. A királyfi újra megcsókolta, de a királylány meg se rezzent. A királyfi ismét összeszedte magát, és harmadszor is megcsókolta olyan gyengéden, ahogy csak tudta. A királylány a másik oldalára fordult.

- Mit jelentsen ez? - kérdezte a királyfi. - Mirôl van szó?

- Azt hiszed, te tökfilkó, hogy beérem egy csókkal, kettôvel, vagy akár hárommal? Maradj csak itt, és csókolgass nyugodtan tovább, tán végül érezni fogok valamit, és akkor majd megállapodunk a továbbiakban, mert egyelôre nincs mirôl beszélnünk.

Majd ismét elnyomta az álom, és csak húzta a lóbôrt és aludt, mint a mormota.

A királyfi meg csak csókolgatta rendületlenül. Már a zakóját is levetette, úgy megizzadt, s bár eredménytelenül csókolta, mégsem hagyta abba, mert a boldogság, noha nem érte el, túl közel volt ahhoz, hogy lemondjon róla.

És még ma is csókolgatja.

Gimes Romána fordítása

Majmim, kik eleddig testvérim valátok,

fán csimpaszkodtomban hû társaim valátok,

meghatva állok ím búcsúzni alátok,

mivel kezdetét vôn emberré válásom,

sok hasraesés közt két lábra állásom.

Az kies barlangban lészen már szállásom.

De bármerre viszen rangos emberségem,

testvér-emlékitek soha meg nem sértem.

Esküre emelem kezem...

Na, mit csodálkoztok ezen?

Persze! Ezt mellsônek nevezik, akik

még oktalan makik!

Kívánom, teremjen bôséget sok fátok,

tömje pofátok

gubó, gubacs, inda.

Nekem jó lesz majd a velôs palacsinta!

Ugye, most csorog a nyálatok,

alsóbbrendû növényevô állatok?

Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát...

néhány viseltes gatyát

eljuttatok majd hozzátok,

de nehogy a fejetekre húzzátok,

idétlen barmok!

Különben is mit akartok,

fejlôdéstanilag visszamaradt emlôsök?!

Korcsok vagytok, nem ôsök!

Meggyalázzátok a késô utódokat!

Kaktusz bökje meg az ülôgumótokat!

Mars innen! Végeztem! Slussz!

Nézze meg a Pithecanthropus erectus!

Romhányi József

Nagybátyámnak ez volt a szavajárása: "Csomagolás elôtt készíts listát!" Módszeres ember volt. "Végy egy darab papírt, írj fel rá mindent, amire szükséged lehet. Azután olvasd át, és húzz ki mindent, ami fölösleges. Képezld magad az ágyba! Mi van rajtad? Helyes, írd fel, a váltással együtt! Felkelsz. Mit csinálsz? Mosakszol. Mivel mosakszol? Szappannal. Helyes! Írd fel: szappan. Menjünk tovább! Öltözködöl. Kezdjük a lábadnál! Mit húzol a lábadra? Nagyon jó! Írd fel! És így tovább, amíg el nem jutsz a fejedig. Mi kell még a ruhán kívül? Pálinka! Felírni! Ha mindent felírsz, semmit sem felejtesz el."

Ô is így tett mindig. Elkészítette a listát, gondosan átolvasta, nem felejtett-e ki valamit. Utána újra átolvasta, és kihúzta azt, ami netán fölösleges.

Aztán a listát gondosan összehajtotta és elvesztette.

Jerome K. Jerome

A mûdal

Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falunkról,

Küldjön egy szál virágot az öreg akácfáról.

Írja meg, hogy az emberek

Sajnálják-e, hogy el kellett mennem.

Mindenkirôl írjon anyám,

Csak egy lányról sose írjon nekem.

Folklorizált változat az ötvenes évekbôl

Írok neked, édes fiam, a mi kis falunkról,

Elvette a gabonánkat a cséplôgép kontrol.

Milicista lett a cigány,

Fonó helyett most gyûlésbe járnak,

S az a kislány, kit szerettél,

K-ja lett a párttitkár elvtársnak.

(Beküldte: Szôcs Alpár, Medgyes)

A nyúl miatyánkja rövid.

Az ámen elôtt lelövik.

Páskándi Géza

A Pest megyei Örkényben az elmúlt hét végén