Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Romániában 9 millió alkalmazott van - derül ki az Európai Bizottság számára, egy külföldi szaktanácsadói cég által készített 2003-as jelentésbôl. A beszámolóban, amelyet a patronátusok képviselôinek nyilatkozatai alapján állítottak össze, nem ez az egyetlen valótlan adat. Ha a hazai bruttó össztermeléshez való hozzájárulás fejezeténél összesítjük az adatokat, kiderül, hogy az alkalmazottak számának megkétszerezése mellett a PIB-et is duplájára duzzasztották. A jelentést összeállító szaktanácsadó cég jóhiszemûen elfogadta mindazokat az adatokat, amelyet az országban mûködô 11 patronátusi szövetség képviselôje saját felelôsségére nyilatkozott. A szövetségenkénti enyhe túlzások összesítése az adatok elferdítését, a valós számok megkétszerezôdését eredményezte.

A nemkormányzati szervezetek esetében a tagok számának, a tevékenységi beszámolóknak enyhe túlzásai, ha nem is elfogadhatók, de érthetôk, hiszen ôk ezek alapján kapják mind az állami, mind a külföldi pénzalapokat, támogatásokat. A cégtulajdonosokat tömörítô patronátusok képviselôinek adatferdítései azonban értelmetlennek tûnnek. Már az új munkatörvény kidolgozása, a különbözô egyeztetô tárgyalások során kiderült, hogy a patronátusi szövetségek mennyire képviselik a munkaadók valós érdekeit. A 11 szövetség vezetôinek, szóvivôinek nem volt sem konkrét elképzelése, sem ütôképes érve a törvény összeállításakor, s gyakran megtörtént, hogy a nyugdíjpénztárnál, egészségbiztosítási pénztárnál, a gazdasági és szociális gondokkal tárgyaló bizottságnál ugyanaz a személy jelent meg, egy személyben képviselve egy-egy szövetséget. Az évek során nyilvánvalóvá vált, hogy a patronátusi szövetségek - egyes szakszervezetekhez hasonlóan rosszul - egy-egy személy, csoport érdekeit, s nem a cégtulajdonosok, magánvállalkozók nagy többségének érdekeit képviselik. Egy-egy jelentés adatainak, a tagok, a termelés számának eltúlzása nem feledteti ezeket az emlékezetes leszerepléseket, mi több, nem használ senkinek.

Az a törvényjavaslat, amely a patronátusi szövetségek tevékenységének összehangolását, a több szövetségbe való beiratkozás megtiltását s a patronátusi szövetségek kötelezô törvényszéki bejegyzését célozza, kötelezi, több mint egy éve a parlamenti megvitatásra vár. A magáncégek érdekképviseletét komolyan gondolók azt remélik, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén takarítani lehet a polipként szerteágazó patronátusi szövetségek, föderációk házatáján, fel lehet számolni a jelenlegi áldatlan állapotokat.

Addig is jogosan merül fel a kérdés: a fent említett, az igazságot elferdítô jelentés összeállítóit szavukon fogja-e, ellenôrzi-e valaki, vagy általános, bevett szokás szerint mindenki a másikra mutat, s arra biztatja, hogy kezdje el a terméketlen ágak levágását. Nem szabad szem elôl tévesztenünk azt sem, hogy az Európai Bizottság által kért jelentés meghamisítása nemcsak a patronátusi szövetségre, hanem az egész országra vet rossz fényt. S egyben megerôsíti a közmondást: a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

Divatos ma felelôtlenül megbélyegzô politikai véleményt nyilvánítani az újságokban. Lépten-nyomon azzal traktálnak, hogy Wass Albert háborús bûnös, fasiszta és antiszemita.

Csakhogy nem elég mondani valamit, azt meg is kellene alapozni és kellô bizonyítékokkal alátámasztani. Unalmas lenne nekünk állandóan azt bizonygatni, hogy ki nem volt Wass Albert. Mi csak azt állíthatjuk, hogy ki volt az apánk, mert ismertük. Mivel termékeny író volt, elég, ha az írásaiból meghatározzuk, hogy ki volt és igazán milyen volt Wass Albert.

Túlságosan olcsó bosszú Wass Albertet fasisztának kikiáltani. Senkinek sem joga, sem alapja nincs ôt annak nevezni. Ha az 1946-os koncepciós per tisztázódik, semmi alap nem marad arra, hogy ô ilyen jelzôt érdemeljen. Annak is ki kell derülnie, hogy Wass Albertnek semmi köze nem volt a fasizmus eszméihez. Ezt a megbélyegzést akkor aggatták rá, amikor kezdtek olyasmit olvasni az írásaiban, ami nem tetszett, mert találó volt bizonyos magatartásforma, amirôl írt. Ide vezethetô vissza az antiszemitizmus vádja is. Egyértelmû, hogy mondanivalójának semmi köze nincs az antiszemitizmushoz. Ô egyének jellemgyenge- ségeit és erkölcsi kompromisszumait tárta fel, de nem osztályokra, fajokra vonatkoztatva.

Ha meg kellene határoznom, hogy ki volt Wass Albert, a következôket mondanám: elôször is, romantikus- idealista eszményeket ôrzött élete végéig, melyekbôl nem hiányoztak a liberális nézetek sem. Másodszor, moralista volt, aki az egyén felelôsségében hitt, nem általánosítva csoportokra, népfajokra. A tízparancsolat normáját tartotta alapnak, melynek a felrúgása tragikus következményeket hoz az egyének életébe. Volt egy emberi magatartásforma, amit szívbôl utált: az opportunizmus. Azok ellen kritikával beszélt, akik mások nyomorúságából hasznot húztak. Harmadszor, a vallásszabadság szószólója volt, és hitt az eltérô népcsoportok toleráns együttélésében. Igazán képviselte a transzszilvanizmus klasszikus eszméit. Szívbôl utálta az elnyomást - a múltban a habsburg-igát és a jelenben: a románokét -, különösen Ceausescu rémuralmát. Negyedszer, közeli barátja volt magyaroknak, zsidóknak, románoknak, franciáknak, németeknek és amerikaiaknak. És olyan fiak apjaként élt, akiknek magyar, zsidó, román, német, amerikai stb. barátai voltak. Ezek nem csupán állítások. Ezek tények. És ezekrôl rengeteg bizonyságot hagyott maga után.

Arról viszont semmi történelmi bizonyság nincs, hogy ô bármikor fasiszta lett volna. Arról van bizonyság, hogy ellene volt a fasisztáknak és politikájuknak. És az a tény, hogy a kolozsvári népbíróság ôt és 63 földbirtokos magyart elítélt - voltak, akiket távollétükben nyilvánítottak háborús bûnössé -, még nem bizonyítja azt, hogy azok is voltak. A per anyaga elérhetô, ahogy elolvasták az Amerikai Igazságügyi Minisztérium kivizsgáló osztályának ügyvédei is. És ôk nem találtak bizonyítékot arra, hogy Wass Albertet bíróság elé állítsák Amerikában vagy Európában. Ezért nem sokat számít, ha olyat mondanak Wass Albertrôl, amit tényekkel nem tudnak igazolni. Lehet, hogy ezeket az állításokat a náci Goebbels irrelevánsnak mondaná, de tetszene neki, hogy ilyen sokszor és ilyen hangosan emlegetik még mindig a fasiszta szót az ügyeletes újságírók. Nekem ez a válaszom, és ezért tartom fontosnak, hogy a Wass család egy olyan kiadványt jelentessen meg hamarosan, ami pontos választ ad arra, hogy ki volt Wass Albert.

Czegei Wass Huba dandártábornok Wass Albert családja nevében

Július 18-án megyeszékhelyünkön, a Keresztelô Szent János, a Szent Kozma és Damján Plébániatemplomban Jézus a szívünk békéje címmel tartanak ifjúsági kórusfesztivált. A Soli Deo Gloria Közmûvelôdési Alapítvány Kuratóriuma, a Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar, a Laudate Dominum ifjúsági kórus valamint az ôket támogató felekezetek, civil szervezetek, jó szándékú vállalkozók szervezô- támogató munkájának eredményeként elsô alkalommal kerül sor ilyen jellegû fesztiválra.

Hajdó Károly, a Soli Deo Gloria Közmûvelôdési Alapítvány Kuratóriumának elnöke a dalos együttlét céljáról így fogalmazott: - Manapság egyre nagyobb lélektôl lélekig a távolság. Egyik legfontosabb tennivalónk közelférkôzni Krisztushoz, másrészt minél magasabb szinten szólaltatni meg az egyházzene felbecsülhetetlen értékû kincseit, és nem utolsósorban az anyanyelvet, a zenei anyanyelvet ápolni, az ifjúságot az élet, önmagunk és embertársaink valamint a mûvészet iránti tisztelet szellemében nevelni. Annál is inkább,mivel a jó zene érzékennyé tesz a szakrális stilizáltságra, kimozdít a holtpontról, kiemel a rossz állapotból, gyönyörködtet és tanít. A fesztivál július 18-án délelôtt fél tizenkettôkor veszi kezdetét a Keresztelô Szent János Plébámiatemplomban. Az ünnepi szentmisét Csató Béla fôesperes celebrálja illetve köszönti a részt vevô együtteseket, 13 órától közös éneklés, majd keresztény ifjúsági közösségek tagjai találkoznak a plébánia udvarán. A közös ebédet követôen délután fél hattól összpróba a Szent Kozma és Damján Plébániatemplomban, majd este 7 órától, az ifjúsági szentmisén - celebrálja Braun Jenô plébános - az ifjúsági karok közremûködésében Hajdó Károly, Orosz Pál József, Dárdai Árpád valamint Fülöp Judit karnagy (orgonán kísér Makkai Edit és Elekes Gyöngyi) vezényletével hangzik fel Bárdos L.: Missa tertiája és motetták. A kórusok mindkét alkalommal énekelnek a liturgiában is. Este 8 órától kórushangverseny, majd emléklapok átadásával ér véget maga a fesztivál. Állófogadás, táncmulatság valamint a karnagyoknak a hagyományteremtés szándékával kezdeményezett, ezen fesztivál jövôjével kapcsolatos megbeszélésével zárul a rendezvény.

Lapozó

A történelem tulajdonképpen mindig tudományos diszciplína (is) volt. Kisebbségi történetírásunk jelesei - leszámítva a '80-as évek második felének szellemi poklát - megtalálták a módját annak, hogy múltunk érdekes és épületes részleteit tudományos igényességgel feltárják és közzétegyék. Volt, amirôl nem lehetett beszélni, de arról annál többet suttogtunk. Hogy a tankönyvek olyanok voltak, amilyenek, hogy özönlöttek (sôt ma is özönlenek) a szakmainak álcázott (tudatosan vagy tudatlanságból) történelemhamisító kiadványok, az tény. (Mellesleg a magyar történetírásnak is megvannak a mítoszok ködébôl táplálkozó vadhajtásai. Az ismét más kérdés, hogy ezek nem "hivatalos verziók".) Arra is emlékszem, hogy anno a kisebbségi történelemtanár számára szinte hálás dolog volt a kényelmetlen közlendôket románul "ledarálni", hogy minél kevesebbet értsenek belôle. Aki viszont csak ennyit tett, és a sorok között nem közölt nemzeti önképünk integritása szempontjából fontos dolgokat, az mulasztást követett el. Önámítás volna azt hinni, megtettük a kötelességünket, csupán mert úgy hazudtunk, hogy ne értsék... A "nem lehet" mindig kényelmesebb álláspont volt az "ahogy lehetnél".

A román történelem tankönyvek - bár tagadhatatlan és jégtörô alternatív elôrelépések történtek - még mindig továbbörökítenek elnyûhetetlennek látszó mítoszokat. De a nyelvünk nincs már megkötve! Létezik korrekt módon összeállított nemzeti kisebbségtörténeti tankönyvünk is. Tévéadások, népszerû szintézisek segítik nemzeti múltunk tényszerû megismerését (a magyarul gyengén olvasók számára akár román nyelven is!). Megírni is megírhatjuk számtalan fórumon a véleményünket, álláspontunkat - persze betartva a szakmai és általános etika, diplomácia bizonyos, voltaképpen mindenkori szabályait. Elôfordulnak még kisebb-nagyobb gáncsoskodások, "idegen" tankönyvekre vadászó minisztériumi buzgólkodók stb., de úgy vélem, a panaszos mártírkodás ideje lejárt: eltekintve néhány szomorú esettôl (Csángóföld, magyar tanító és pap nélküli szórványtelepülés), akit érdekel saját népének igaz történelme, az ma már megismerheti; aki meg akarja tanítani, megtaníthatja. Rajtunk múlik... (Dr. Hermann Gusztáv Mihály történész. Sarány István interjúja. Székelyföld, 2004. június)

Huszonhatodik alkalommal csendültek fel az évszázadokat átvészelô hangok a régizene-fesztiválon. Az egy hét folyamán fellépett együttesek, a szabadtéri színházi produkciók igencsak a nagyérdemû kedvére valónak bizonyultak. Több helyszínen zajlottak az elôadások: Csíkszeredában a Mikó-vár udvarán és a csíksomlyói kegytemplomban, Székelyudvarhelyen, a Városháza udvarán, valamint Gyergyószár- hegyen, a Lázár-kastélyban.

Tartalmasabb bemutatás céljából elég a rendezvény egyik napját kiemelni. Mivel erre a napra esett az esemény hivatalos megnyitója is, a csütörtöki csíkszeredai elôadássorozatot ismertetjük.

A Mikó-várban fellépési sorrendben a következô csoportok-együttesek szerepeltek: a kolozsvári Amaryllis Historikus Együttes, Kobozos Kiss Tamás lantmûvész, a budapesti Musica Historica, a szentendrei Kecskés Együttes valamint a szintén budapesti Jánosi és Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes közös mûsorral. A kezdetben kifogásolható hangosítás ellenére jócskán megtelt a Mikó-vár udvara és végig kellemes, örömteli volt a hangulat.

Külön kitérnék a Jánosi Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes közös elôadására (Rákóczi- szabadságharc emlékezete), amelynek sikerült ötvöznie a magyar kuruc kori zenéket és táncokat. A közös fellépés sikere ugyan önmagáért beszél, mégis elmondható egy- két részlet és háttéresemény, amelyek hozzájárultak sikerhez.

A Hargita Együttes tánccal, a Jánosi Együttes zenével, közösen, felejthetetlen alkotást produkáltak.

Ezúttal a Hargita Együttes nem a megszokott formulával lépett színpadra, hanem egy olyan muzsika hangjaira komponált tánckoreográfiával, amelyet a csodával határos módon röpke három nap alatt gyakoroltak be, illetve össze, hiszen mindkét együttes tagjainak legteljesebb lelki jelenlétére szükség volt a felkészülés alatt. Amint András Mihály, a Hargita Együttes igazgatója megjegyezte: ez a rendhagyó kihívás azért nem volt lehetetlen, mert a két együttes olyan tapasztalt emberekbôl áll, akik mint a tradíció rokon tartományainak képviselôi, kiválóan, fél szavakból is értették egymás szándékát és célját. Összehangolt és intenzív gyakorlással megvalósult a lehetetlennek tûnô. A felkészülés izgalma szerencsésen cserélôdhetett fel a siker mámorával, hisz a csodálatos egyszerûséggel és könnyedséggel bemutatott mûsor messze túlszárnyalta az elvárt eredményt, s egyszersmind igazolta András Mihály igazgató megállapítását arról, hogy az azonos forrásból táplálkozó emberek jelleme jobban illik egymáshoz, mint azoké, akik idegen közegbôl jôve állnak közös munkához.

A Hargita Együttes (követve a Jánosi Együttes elôzô napi példáját) a csütörtöki fellépését a magyarok nagyasszonyának ajánlotta fel. Világibb szemmel is tapasztalható volt a minôség, a szépség az egész elôadás során. A vegyes életkorú, népes közönség nagyon hálásnak bizonyult. Bátran mondható, rendhagyó élményben volt része. Néhány órás idôutazás volt annak, aki belehelyezkedett abba a mágikus hangulatú estébe, amihez hozzájárult a várudvar a maga késô reneszánsz kori nemes tisztaságával és pompájával, s hagyta magát elragadni a zene és a tánc igézetétôl.

Azt est záróakkordjaként a népes közönség részt vehetett a Petôfi utcában a Tilos kávéház által szervezett, élô reneszánsz kori és népi muzsikaszóval kísért táncházban. Az éjszakába nyúló, kötetlen és hangulatos tánc az ünnepi sokasággal tarkított utcában nem mindennapi látványosságnak bizonyult. A talpalávalót itt is a Jánosi Együttes, míg a modellértékû táncokat a Hargita Együttes szolgáltatta.

Az idei rendezvény fôszervezôi a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal, a Megyei Tanács, a Megyei Kulturális Központ, a Thália Alapítvány voltak. Támogatóként csatlakoztak a rendezvény sikeréhez a Communitas Alapítvány valamint a román kormány Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztálya is.

Mindentudás Egyeteme

Szabad János biológus, genetikus

1945-ben született. 1971-73 között az MTA Szegedi Biológia Központ Genetikai Intézetének munkatársa, 1993-tól a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezetô egyetemi tanára. A sejtbiológia és molekuláris genetika tantárgyat tanítja orvostanhallgatóknak, molekuláris sejtbiológiát doktorandusz hallgatóknak. Az Anyai hatás és embriógenezis akadémiai kutatócsoport vezetôje. Éveket dolgozott jeles kutatómûhelyekben Svájcban, az USA-ban és Németországban. Akadémiai díjas, Széchenyi professzori ösztöndíjas, tagja az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek.

Az alma nem esik mesze a fájától; Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Az ilyen közmondások azt a tapasztalatot fogalmazzák meg, hogy a szülôk átörökítik tulajdonságaikat utódaikra. Hogyan? Azokat a törvényszerûségeket, amelyek szerint a tulajdonságok öröklôdnek, elôször Gregor Johann Mendel ismerte fel és tette közzé 1865-ben. Vannak azonban olyan tulajdonságok, amelyek öröklôdése nem követi a Mendel- szabályokat. Miért nem? Mi az alapja az ún. nem-mendeli tulajdonságok öröklôdésének? Miért játszanak az anyák kitüntetett szerepet ebben a folyamatban? Hogyan jobbíthatjuk életünket a nem- mendeli genetika ismeretében? Az elôadás a nem-mendeli genetika kérdéskörébe ad bepillantást.

Mendel egyik kísérletében lila virágú borsónövények petesejtjeit fehér virágokról származó pollenekkel (hím ivarsejtekkel) termékenyítette meg. A fehér és a lila borsók "házasságból" az elsô generációban csupa lila virágú borsók "születtek": a lila tulajdonság dominált, a fehér pedig mintha eltûnt volna. Az utódnövények keresztezésébôl képzôdött második generációban lila és fehér virágú növények 3:1 arányban képzôdtek. Nyilvánvaló, hogy a fehér (recesszív) tulajdonság nem tûnt el, csak lappangott az elsô generáció növényeiben, a második generációban megnyilvánult, kihasadt. A 3:1-es hasadási arányból kiindulva Mendel arra a fontos tényre jött rá, hogy a borsóvirágok színét két faktor határozza meg (ezeket nevezzük ma géneknek): az egyik anyai, a másik apai eredetû

Mendel elvégezte az elôzô kísérlet fordítottját is: egy ún. reciprok (fordított irányú) keresztezésben fehér virágú növények petesejtjeit lila virágú növények pollenjeivel termékenyítette. Amint az elôzô kísérletben láttuk, az elsô generációban minden növény lila virágú volt, a második generációban lila és fehér virágú növények származtak 3:1 arányban. Vagyis a lila/fehér virágszín öröklôdésé nem függ a szülôk nemétôl.

Azt, hogy az elsô generáció növényei valóban hordozzák a virágszínt meghatározó gén fehér változatát (a génváltozatot allélnak nevezzük), Mendel elegánsan bizonyította: az elsô generáció lila virágú növényeit egy ún. tesztelô keresztezésben fehér virágúakkal keresztezte. Az utódok között 1:1 arányban képzôdtek lila és fehér virágú növények

Ma már tudjuk, hogy Mendel megfigyelései általános érvényûek: az ún. Mendel- szabályok nemcsak a borsóra, hanem jószerivel minden magasabb rendû élôlényre érvényesek. Sôt azt is tudjuk, hogy a Mendel-szabályok szerint öröklôdô ún. mendeli tulajdonságokat olyan gének kódolják, amelyek a sejtmagban vannak, és részei a kromoszómáknak, a kromoszómán belül pedig a DNS kettôs spirálnak

Az 1920-as évek elején, miközben a kutatók azt tanulmányozták, hogy miként öröklôdik egy mocsári csigafaj (Lymnaea peregra) házának tekeredési iránya, szokatlan öröklôdés- menetre lettek figyelmesek. Azokból a keresztezésekbôl, amelyekben jobbra tekeredô házú nôstény csigákat balra tekeredô házú hímekkel kereszteztek, az elsô generációban miden csiga háza jobbra tekeredett. Az eredmény nem meglepô: a jobbra tekeredés domináns, a balra tekeredés recesszív. A várakozással ellentétben viszont a második generációban is minden csiga háza jobbra tekeredett. A mocsári csigák - partner híján - önmegtermékenyítéssel szaporodnak. A harmadik generációban a jobbra és a balra tekeredô csigák aránya 3:1 volt, amint azt Mendel egyik szabálya szerint várnánk. Vagyis a csigaház tekeredésének iránya a Mendel-szabályok szerint öröklôdik, csak egy generációt késve. A 3:1-es hasadási arány azt mutatja, hogy a csigaház tekeredési irányát olyan gének határozzák meg, amelyek a sejtmagban vannak, és a kromoszómák valamelyikének részei. A reciprok keresztezésben balra tekeredô házú nôstény csigákat kereszteztek jobbra tekeredô házú hímekkel. Meglepetésre az összes utód háza balra tekeredett. Hogyan lehetséges az, hogy az egyik kísérletben a balra, a másikban a jobbra tekeredés iránya a domináns? További meglepetést keltett az a tény, hogy a második generációban minden csiga háza jobbra tekeredett. A harmadik generáció sorsa a már ismert módon alakult

A csigaház tekeredési irányát az anya genetikai tartalma határozza meg. Ha az anya hordozza a D-vel jelölt ép gént, és petesejtjei a D gén termékét (egy olyan fehérjeféleséget, amely meghatározza a zigóta elsô osztódási orsójának irányát), az utód háza jobbra tekeredik. Ha az anya genetikai állománya nem tartalmaz funkcióképes D gént, hanem csak annak a d-vel jelölt, funkcióját vesztett mutáns változatát, a petesejt nem tartalmazza a D-kódolt fehérjét, ami miatt az utódok csigaháza balra tekeredik - annak ellenére, hogy az utód Dd. Lényegében tehát az utód küllemét, sorsát nem a saját, hanem az anya genetikai állománya határozza meg a petesejt citoplazmájába helyezett molekulákkal. A jelenség neve anyai hatás. Lényege, hogy a petesejtek cito- plazmája olyan molekulákat - többnyire mRNS-eket és fehérjéket - tartalmaz, amelyek képzôdését az anya génjei kódolják. Az anyai hatás molekulái a petesejtek érése során képzôdnek és válnak a petesejtek citoplazmájának alkotójává. Azért, hogy a megtermékenyülést követôen irányítsák az embriók életét

Az anyai hatás létét az a régi megfigyelés is bizonyítja, hogy a sejtmagjától megfosztott békazigótában pontosan úgy zajlanak a sejtosztódások, mintha lennének sejtmagjaik. Vagyis az elsô osztódásokhoz nincs szükség a békazigóta saját, a sejtmagvakban tárolt génjeire. (Bár a sejtmag nélküli embriók fejlôdése egy idô után lelassul, mielôtt elpusztulnának, sok száz "sejtbôl" állnak, és - némi fantáziával - ebihalaknak tûnnek.) Sôt bebizonyosodott, hogy a békazigóták saját génjeirôl az elsô osztódások során nem képzôdnek mRNS-molekulák. Nyilvánvaló, hogy azok a molekulák, amelyek az embriógenezis kezdeti lépéseit irányítják, benne vannak a petesejt, pete, tojás citoplazmájában, oda a petesejt képzôdése során kerülnek, képzôdésüket az anya génjei szabályozzák. A petesejt tehát nemcsak sziket (tartalék tápanyagokat) tartalmaz, hanem olyan molekulákat is, amelyek az embriógenezist irányítják. Az anyai hatás jelentôsége azokban a fajokban kifejezett, amelyek embriói petékben, tojásokban az anya szervezetén kívül fejlôdnek. Az anyaméhen belül fejlôdô embriók esetében, ahol van lehetôség az "utánpótlásra", az anyai hatás jelentôsége kisebb, mint például a békaembriók esetében. Az egérembriók a négy-, az emberembriók pedig már a kétsejtes állapotban "bekapcsolják" egyik-másik génjüket. Az anyai hatás természetesen sokkal tovább tart, mint a négy-, illetve a kétsejtes állapot.

Képzeljünk el olyan asszonyt, akinek egy, az anyai hatásban részt vevô génjének mindkét kópiája mutáns (m), elvesztette funkcióját, ami miatt az mm asszony petesejtjeinek cito- plazmájából hiányzik egy gén terméke. Bár az asszonynak képzôdnek petesejtjei, amelyek látszólag épek, megtermékenyülnek, és elkezdôdik bennük az embriógenezis, az embrió fejlôdése a géntermék hiányában elakad, az embrió elpusztul, az asszony meddô, bárkitôl is származzon a petesejtet megtermékenyítô spermium. A meddô nôk 8-10%-a az itt bemutatott genetikai ok miatt meddô. Hogyan lehetne rajtuk segíteni? Két megoldás kínálkozik. (1) A fel nem töltött petesejtet egy ép petébôl származó citoplazma injekcióval "kisegítjük". (2) Az mm nô megtermékenyült petesejtjébôl kivesszük a zigóta sejtmagját, és egy olyan ép petesejtbe ültetjük, amelynek a magját eltávolítottuk. A sejtmag-transzplantációval létrehozott zigótából - mivel a citoplazmája ép - élôlény fejlôdik. Az itt bemutatott megoldásnak köszönhetôen már három gyermek született.

Az anyai hatás szemléltetésére lássunk egy további példát. A ló kanca és a szamár csôdör keresztezésébôl olyan öszvérek származnak, amelyek a ló anyára hasonlítanak. A reciprok keresztezésbôl, amelyben szamár kancát ló csôdörrel kereszteznek, olyan öszvérek származnak, amelyek a szamár kancára hasonlítanak. Bár a kétféle öszvér génjeinek egyik fele ló-, a másik szamáreredetû, a két öszvértípus külleme annyira eltérô, hogy az angol nyelvben a ló-öszvért mule-nak, a szamár- öszvért hinny-nek nevezik. Azt, hogy honnan, hogyan és mikor származik az öszvérekbe a "lóság", illetve a "sza-márság", sajna ma sem tudjuk.

A huszadik század kezdetén, amikor újra felfedezték az öröklôdés törvényszerûségeit, néhány kutató különös öröklôdéstípusra figyelt fel. Abból a kísérletbôl, amelyben zöld növények petesejtjeit sárga növények pollenjeivel termékenyítették meg, csak zöld növények származtak. (A zöld és a sárga növények egyaránt termelnek sárga színû karotint. A sárga növények, mivel nem képzôdik bennük klorofill, sárgák.) Az eredmény nem meglepô: a zöld tulajdonság domináns, a sárga (a klorofillképzés hiánya) recesszív. A különös az, hogy (i) a második generációban csak zöld növények képzôdtek, sárga egy sem. (ii) Sôt, amikor a zöld utódnövények petesejtjeit sárga növény pollenjeivel termékenyítették meg, az utódok mindegyike zöld volt. Az utód zöld növényeket sárga növények pollenjeivel megtermékenyítve ismét csak zöld növények származtak. A keresztezéseket végtelen generáción át lehet folytatni, az eredmény nem változik. Mintha a sárga tulajdonság - nem úgy, mint a fehérvirágúság az elôzô kísérletben - eltûnne az egymást követô generációkban, mintha az utódok csak az anyjuktól kapnának a levelek színét meghatározó információt. (iii) Az elsô keresztezés fordítottjából (a reciprok keresztezésbôl), amelyben sárga növények petesejtjeit zöld növények pollenjeivel termékenyítették meg, csak sárga növények származtak. Miként lehetséges, hogy az egyik keresztezésben a zöld, a másikban a sárga domináns?

Az elôzôek alapján várható, hogy a sárga nôvirágok és a zöld pollenek (reciprok) keresztezésébôl származó utódok mind sárgák voltak. Mivel az utódok külleme (fenotípusa) mindig olyan volt, mint az anyjuké, az öröklôdés itt bemutatott típusát anyai öröklôdésnek nevezték el. Rövidesen kiderült, hogy az anyai öröklôdés alapját azok a DNS-molekulák adják, amelyek nem a sejtmagban, hanem (1) a kloro-plasztokban, (2) a mitokondriumokban, vagy (3) az endoszimbionta (a sejtek citoplazmájában élô) baktériumokban vannak. Minthogy az élôlények összes kloroplasztja, mitokondriuma (csakúgy, mint az endoszimbionta baktériumok) anyai eredetû, nem meglepô, hogy az anyai öröklôdést mutató tulajdonságokat a kloroplasztokban, a mito-kondriumokban vagy az endoszimbionta baktériumokban levô DNS-molekulák határozzák meg. Mivel a kloroplaszt, a mitokondrium és az endoszimbionta baktériumok DNS-e nem a sejtmagban van, az anyai öröklôdést szokás extranukleáris vagy extrakromoszómá-lis öröklôdésnek is nevezni.

Minthogy valamennyi mitokondri-umunk anyai eredetû, nem meglepô, hogy a mitokondriális DNS (mtDNS) által meghatározott tulajdonságok anyai öröklôdést mutatnak. (Az ember ép mitokondriális DNS-e 16569 bázispárból áll. Tizenhárom olyan fehérjeféleség szintézisét kódolja, amelyek a mitokondriumokban folyó, az ATP-molekulák képzôdését eredményezô ún. oxidatív foszforilációs folyamatban szerepelnek. A mtDNS kétféle rRNS, valamint huszonkét tRNS-féleség képzôdését is kódolja. Az ember egy-egy mitokondriumában általában 2-5 mtDNS-molekula van.) Nyilvánvaló, hogy nem termelnek ATP-t azok a mitokondriumok, amelyek minden mtDNS-e mutáns, és elpusztulnak azok a sejtek, amelyek minden mitokondri-uma csupa funkcióképtelen (mutáns) mtDNS-t tartalmaz. Ellenben élet- és funkcióképesek lehetnek azok a sejtek, amelyekben egyidejûleg háromféle mitokondrium van: (i) csupa ép mtDNS-sel, (ii) ép és mutáns mtDNS-sel, (iii) csupa mutáns mtDNS-sel.

Képzeljünk most el egy olyan asszonyt, akinek valamely petesejtjében az itt említett háromféle mitokondrium van, és azt is, hogy a petesejt megtermékenyül, elkezdôdik az embriógenezis, folynak a sejtosztódások. Ha a mutáns mtDNS-bôl egy szakasz hiányzik, a megrövidült mtDNS-ek replikációja rövidebb ideig tart, mint az ép mtDNS-eké. A mtDNS-ek között az egymást követô replikációk során növekszik a mutáns mtDNS-ek aránya, ami miatt a mitokondriumok között egyre gyakoribbak lesznek az olyanok, amelyek csak mutáns mtDNS-t tartalmaznak. A sejtosztódások elôrehaladtával pedig egyre gyakoribbak lesznek az olyan sejtek, amelyekben sok a mutáns mitokondrium, esetleg mind az. A csökkent funkciójú és/vagy funkcióképtelen mitokondriumokat tartalmazó sejtek energiaellátása csökken, a sejtek - ha életben maradnak - funkciójukat tökéletlenül, vagy egyáltalán nem tudják betölteni, és akár el is pusztulhatnak. Minthogy a mitokondriumok funkcióvesztését elsôsorban a sok ATP- t igénylô (izom-, ideg-) sejtek sínylik meg, nem véletlen, hogy az anyai öröklôdést mutató tulajdonságok elsôsorban az izom-, valamint az idegsejtek funkcióját érintik.

A mtDNS mutációival kapcsolatos betegségek közül hármat említek. (1) A MERRF (angolul myoclonic epilepsy and ragged red fiber) betegség jellemzôi a megsüketülés, emlékezetkiesés és az epilepsziás rohamok. (2) A LHON (Leber’s hereditary optic neuropathy) betegség kétoldali vakság kialakulásával jár. (3) A KSS (Kearns-Sayre syndrome) betegség jellemzôje a látás- és hallásvesztés, valamint a szívpanaszok. Ma már ismert mindhárom betegség molekuláris alapja.

Azon túl, hogy a mtDNS mutációival kapcsolatos betegségek anyai öröklôdést követnek, további ismérvei is vannak. (i) Nyilvánvaló, hogy egy fent említett asszony gyermekeiben a betegség annál fiatalabb életkorban nyilvánul meg, minél nagyobb a petesejt mitokondriumaiban a mutáns mtDNS-ek aránya. Ha a petesejt DNS-ében csekély a mutáns mtDNS-ek aránya, az utódban a betegség csak késôi életkorban nyilvánul meg, szerencsés esetben ki sem fejlôdik. (ii) A mtDNS mutációval kapcsolatos betegségtünetek az életkor elôrehaladtával fokozatosan alakulnak ki, majd súlyosbodnak.

A mtDNS egyik jellegzetessége, hogy hibái - nem úgy, mint a sejtmagi DNS-ben - nem javítódnak. Ha valamely sejtünk egyik mitokondriumában elvész az egyik mtDNS-molekula egy szakasza, a megrövidült (és következésképpen funkcióját vesztett) mtDNS lassacskán túlnövi az ép mtDNS-eket. A sejtosztódások elôrehaladtával egyre gyakoribbakká válnak a funkcióképtelen mitokondriumok, és csak idô kérdése, hogy olyan sejtek képzôdjenek, amelyek ATP- ellátása elégtelen, és elôbb-utóbb elpusztulnak. A mtDNS rövidülése és elszaporodása életünk során valóság: az idôsebb emberekben sokkal gyakoribbak a megrövidült mtDNS-ek, mint a fiatalokban. Lényegében tehát a mtDNS rövidülése az öregedés egyik fontos tényezôje.

Hitte volna a kedves olvasó, hogy a szokatlan öröklôdéstípusokat megértve mi mindent tanulunk magunkról, és mennyi minden hasznunk lesz belôle? A nem-mendeli genetika története a tudomány "életének" jellegzetes példája. Kezdetben úgy tûnik, hogy néhány bogaras kutató saját gyönyörûségére valamilyen jelentéktelen furcsasággal bíbelôdik. A jelenséget megértve azonban olyan ismeretekre tehetünk szert, amelyekkel jobbíthatjuk életünket. Az elôadás fontos üzenete az élôvilág egysége. Bár az anyai hatásra és az anyai öröklôdésre egy növénnyel, illetve egy csigával folytatott keresztezések során figyeltünk fel, a két jelenség az egész élôvilágra érvényes, és azt gondolom, csodálatra méltó.

A megszámlálhatatlan szabálysértést látva gyakran háborgunk, azt kérdezve önmagunktól és embertársainktól, hogy hol vannak ilyenkor a rendôrök, miért nem veszik észre, mi történik, miért nem vonnak felelôsségre és miért nem büntetnek.

Néhány nappal ezelôtt Cazan Viorel rendôrfôbiztos, a Maros Megyei Rendôr- felügyelôség közlekedésrendészetének vezetôje felajánlotta azt a félévi jelentést, amely elfoglaltságukat tükrözi, hogy tallózzunk belôle. A beszámoló tanulmányozása közben úgy éreztük, hogy ezek a sorok (17 gépelt oldal!) nagyrészt választ adnak a fentebb sorolt kérdésekre.

Megtudtuk ugyanis, hogy az év kezdete óta 961 akciót szerveztek a balesetek megelôzése érdekében (23-mal többet, mint tavaly); 6 hónap alatt 52.364 büntetést róttak ki (ezek száma 10.914-gyel haladja meg a múlt év azonos idôszakában bejegyzettekét). Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy a Megyei Rendôr-felügyelôség más munkakört betöltô dolgozói ezzel szemben csupán 4.422 kihágást állapítottak meg. A 75 közlekedési rendôr 205 bûnügyi esettel foglalkozott (ezek száma 18-cal gyarapodott 2003 megfelelô periódusához képest).

Amit a jelentés megnyugvással emelt ki: 2001 óta minden olyan esetben, amikor a tettes elhagyta a színhelyet abban a reményben, hogy megszabadul a felelôsségrevonástól, a nyomozás eredményre vezetett, a vétkeseket elôállították.

Örvendeznünk kellene afölött is, hogy ugyanilyen összehasonlításban 13-mal csökkent a súlyos közúti balesetek, eggyel az elhalálozások és 20-szal a súlyos sebesülések száma. De alapjában véve nagyon szomorú, hogy 58 tragikus kimenetelû baleset bekövetkezett, s ezek során 25 ember meghalt, további 37 pedig igen komoly sérüléseket szenvedett.

Nyomós okkal nyitjuk az oldalt az utca túlsó oldalára érkezve kedélyesen társalgó szép emberpárral. A képpel arra szeretnénk felhívni a kedves olvasó figyelmét, hogy megyénkben az idei év elsô felében 26 súlyos közlekedési balesetet írtak a gyalogosok rovására - hárommal többet, mint az elmúlt esztendô azonos idôszakában. További 5 alkalommal ugyan nem ôket tették felelôssé a fájdalmas következményekért, hiszen kiderült, hogy a jármûvezetôk mulasztották el megadni az áthaladási elsôbbséget. De késô bánat. Az áldozatok csak a gyalogosok közül kerültek ki, akik a forgalom résztvevôi közül a legsebezhetôbbek.

Áldozatok vannak, mert egyesek azt hiszik, az átjárónál minden körülmények között elônyt élveznek. Úgy gondolják, a sofôrnek, traktorosnak, motorosnak azért van a kormány a kezében, hogy ôket elkerülje. És a fék arra szolgál, hogy bármilyen sebességbôl lecövekelje a jármûvet. A baleseti statisztikában vezetô helyre került gyalogosgázolások további magyarázata az, hogy sokan, rövidíteni akarván, nem fáradnak el a zebráig vagy az utca sarkáig, és nem várják meg, amíg többen összegyûlnek, hogy csoportosan, nagyobb feltûnést keltve induljanak el az úttest ellenkezô oldala felé. Ehelyett a saját fürgeségükben bízva hirtelen nekilódulnak, hogy átcikázzanak a rohanó gépek között. Ami, sajnos, nem mindig sikerül, a rendôrségi és a baleseti sebészeti kimutatások tanúsága szerint. De az is megtörtént a jelzett periódusban, hogy egy férfi ittasan a kocsiútra feküdt. A hitelesség kedvéért említjük meg, hogy április 12- én Marosszentkirályon következett be egy ilyen tragédia. A gépjármûvezetô, miután kioltotta a polgár életét, a következményektôl félve elmenekült a helyszínrôl. Rosszul tette, mert a hatósági nyomozás eredményeként a vádlottak padjára kerülve számot kellett adnia embertelen magatartásáról.

A sietség, a szellemi és fizikai képességek túlbecsülése azonban nem a gyalogosok kizárólagos tulajdonsága. Ezeket a - bizonyos körülmények között - káros megnyilvánulásokat a gépjármûvezetôknél is megtaláljuk. A jelek szerint megyénkben a súlyos kimenetelû közúti balesetek második legfôbb oka a gyorshajtás. Ami korántsem azt jelenti, hogy egyik-másik honfitársunk Forma-1-es tempóban száguldott. Egyszerûen azt jelenti, hogy nem az út- és látási viszonyoknak, a forgalomsûrûségnek, a közterületen uralkodó fegyelemnek vagy fegyelmezetlenségnek, egyéb zavaró körülményeknek megfelelôen vezetett. Tizenegy ilyen magyarázatú feljegyzés került az illetékes szervek 2004. január 1. és június 30. közötti regisztrációjába. Pontosan "csak" annyi, mint tavaly ilyentájt. Hogy akkor mégis miért szólunk róla? Már bocsánat, de hogy nyugodnánk bele az emberi és anyagi áldozatokat követelô jelenség állandósulásába? Abba, hogy e tekintetben az erôfeszítések nem vezettek eredményre.

A súlyos kimenetelû balesetek körülményeinek vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy a legtöbb nem kívánt esemény, szám szerint 31, az országutakon és az úgynevezett európai utakon következett be. 6 személyt öltek meg és további 14 személy szenvedett komoly sebesülést annak következtében, hogy a gépjármûvek vezetôi versenypályán képzelték magukat, a gyalogosok pedig olyan óvatlanul jöttek-mentek, mint akik otthon vannak, s akiket odahaza baj nem érhet.

Nem új dolog, hogy a közlekedési rendôrségen követik a balesetek napok és napszakok szerinti gyakoriságát. Már-már azt hittük, tudjuk, mikor ajánlatos óvatosabban vezetni, utazni vagy járni, kerülve a csúcsforgalmat. Ám kiderült, hogy a hét legkritikusabb napja a "köztes" kedd és a csütörtök, amivel szemben a vasárnap mellé a péntek is fölsorakozott a "kevésbé veszélyes" napok közé. A rejtély magyarázatát a közelmúltban adták meg a marosvásárhelyi Borsos Tamás utcában: a közlekedési rendôrök kedden és csütörtökön kaptak szabad napot. Nem véletlenül szól tehát a megyei közlekedési rendôrség jelentésének egyik konklúziója úgy, hogy meg kell erôsíteni a közutakon a felügyeletet, az ellenôrzést és az irányítást a hétnek azokon a napjain és (szintén a balesetek gyakoriságából kiindulva) azokban az órákban (az éjszakát is beleértve), amikor - legalábbis az eddigi megfigyelés szerint - fokozott a balesetveszély.

Egy kicsit másként fest a helyzet, amint a súlyos balesetek kategóriájáról áttérünk a könnyebb sérülésekkel járó balesetek vizsgálatára. Ezek száma természetesen nagyobb, 109 alkalommal, illetve helyszínen 127-en jártak pórul. Többségükben városon (98-an), de azért a vidéki településeken elôfordult 29 sebesülés is szót érdemel. A miértre választ keresve elsôsorban az ámokfutókra irányul a figyelem. Az áldatlan rangsorolásban ôket azok követik, akik kellô körültekintés nélkül változtatnak irányt, majd a biztonságos követési távolságot be nem tartó, a más jármûnek elsôbbséget meg nem adó, a szabálytalanul elôzô és kikerülô vezetôk következnek. Folytathatnók a bûnlajstromot a gyalogosok jogait semmibe vevô felfuvalkodott egyénekkel és az olyan "földön járók" említésével, akik önmaguknak ártottak azzal, hogy szabálytalanul próbáltak átkelni az úttesten. Mi is hallottunk nemrégiben egy ilyen igaz történetet egy külföldi hölgyrôl, aki már csak két lépésre volt a túlsó járdától, amikor egy ittas kamasz lábon állva közeledett feléje a mopeddel, és addig-addig cselezett, amíg a nôt elütötte. S hiába panaszkodott a helyszínelônek a motorossal együtt földre kerülô asszony, az nem tekintette ôt egyszerû áldozatnak, mivel nem a kijelölt helyen kelt át a széles fôutcán. Következésképpen mindkettôjüknek kiosztott egy-egy pénzbírságot, hogy legyen amivel ápolniuk sajgó sebeiket.

Nem érdektelen végül számba venni a közúti forgalom "rövidzárlatai" miatt keletkezett anyagi veszteségeket. A rendôrségi nyilvántartásnak megfelelôen az év elsô felében városaink területén 1657, míg falvakon 443 alkalommal érte kár a jármûtulajdonosokat, üzemeltetôket és a karambolok többi veszteseit. E téma kapcsán is kénytelenek vagyunk elismételni, hogy a legtöbb baj okozója a jármûvek túlhajszolása, a türelmetlenség, arra való törekvés, hogy bármilyen kockázattal idôt nyerjenek. Az esztelen rohanás következményeként 541 esetben, a követési távolság szûkre szabása miatt 301-szer, a veszélyes irányváltás büntetéseként 256-szor, az elsôbbségadás elmulasztása következtében 129 alkalommal törtek össze gépjármûvek, sokszor rakományukkal egyetemben. Költôi kérdés: ilyen áron megéri-e harcolni azért a bizonyos (kinek ennyi, kinek annyi, mikor mennyi) idônyereségért? Hányan tanulták meg vajon a gépkocsijuk, motorkerékpárjuk, más saját vagy rájuk bízott, nekik kenyeret adó jármû roncsai-romjai mellett, hogy bizony óvatosabban kellett volna bánni a gázadagolóval, jobb lett volna bele-belenézni a visszapillantó tükörbe, bekapcsolni a jelzôeszközöket, mûködtetni a féket. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy az anyagi károk zöme Marosvásárhelyen keletkezett (1106 baleset), e tekintetben Segesvár az "ezüstérmes" (174 eset) és nem marad el messze mögötte Szászrégen (166). A további sorrend, ha esetleg valakit érdekel: Marosludas (66), Szováta (61), Dicsôszentmárton (52), Radnót (26), míg a listazáró város Nyárádszereda (6).

Amirôl sokan nem tudnak, a rendôrséget számos önkéntes civil segíti munkájában. Így konkrét példaként szolgál az együttmûködés sikerességére, hogy a szóban forgó idôben a hatóság az aktíva tagjaitól befutott információk alapján visszaszerzett három ellopott gépjármûvet és lefülelt két tolvajt.

A közlekedési rendôrség ezenkívül két más ügy miatt körözött személyt is azonosított és átadott az illetékeseknek. A közölt adatokat fölhasználva és a vásárhelyi bûnügyi nyomozó irodával kollaborálva kiszûrtek a forgalomból 3 olyan személyautót és egy pótkocsis tehergépet, amelyeknek meghamisították az alvázszámát. Mind az érintett sofôröket, mind azokat, akik forgalomba helyezték ezeket a jármûveket, átadták az igazságügynek.

Az idén 25-tel gyarapodott a közlekedési rendôrséget munkájában támogató önkéntesek száma, s most már egy 144 személybôl álló aktíváról beszélnek. Hozzáértésüket mindenekelôtt a közúti forgalom ellenôrzése során hasznosították, valamint 123 súlyos baleset okainak helyszíni vizsgálata idején. Ismét másokat arra kértek meg, hogy népszerûsítsék és terjesszék a közúti közlekedés szabályait ismertetô szórólapokat és plakátokat, fôleg a tanintézetekben. Három önkéntes bevonásával egy olyan súlyos baleset okozóját találták meg, aki elhagyta a tett színhelyét. A közös tevékenység hatékonyságának növelése végett az elkövetkezôkben orvosokat, pszichológusokat, más szakembereket, de rádió-, tévériportereket is be szeretnének vonni ebbe a tevékenységi körbe.

Az Azomures vegyi kombinát dolgozói körében továbbra is tart az általános elégedetlenség. Amint tudjuk, a vezetôség egyértelmûen az alkalmazottak tudtára adta: nem hajlandó 12 százaléknál nagyobb béremelésre. Mint mondották, ez az egyetlen megoldás, hogy a dolgozók bérét hiánytalanul biztosítani tudják.

Maria Dandarau, az Alternatíva 2002 szakszervezet vezetôje elmondta, hogy a szóban forgó 12 százalék valójában mindössze 7 százalék, ugyanis a dolgozók nem kapták meg a négy hónaponként megígért egymilliós prémiumot. Az Alternatíva 2002 egyelôre nem készül sztrájkot hirdetni, viszont rövidesen sort kerítenek egy tiltakozó felvonulásra, egyben a "békülést" és a megegyezés lehetôségét tartják szem elôtt. Az elnöknô szerint, az ügynek "politikai vetülete is van", magyarán, a kormányzat a török tulajdonost támogatja. Így szerinte a vezetôség könnyen megteheti, hogy sztrájk esetén, a veszteségekre hivatkozva csökkentse a béralapot. Ez pedig újabb, nem kívánt konfliktushoz vezetne. A mai szakszervezeti vezetô- tanács ülésen szó lesz a dolgozókat érintô legégetôbb gondokról, s talán sikerül egyet lépni elôre a "jövôt" illetôen - hangzik a reménykedô feltételezés.

Szülôk fogyatékos gyermekeik védelmében

Tegnap délelôtt felháborodott szülôk gyûltek össze fogyatékos gyerekeik jogainak védelmében a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány épületében. A megyében nyilvántartott százharminckilenc halmozottan fogyatékos gyerekbôl harminchatan vettek részt az intézmény által biztosított rehabilitációs programban.

A szülôk elmondták, hogy az elsô keretszûkítés az egyhetes Impact nevû program után következett, holott ennek a célja éppen a fogyatékosok jogainak elismertetése és terjesztése volt. Július elsején négy fogyatékos gyerektôl vonták meg a lehetôséget, hogy részt vegyen a rehabilitációs projektben. Állításuk szerint mindez semmiféle magyarázat, értesítés nélkül történt, holott az idén áprilisban megkötött egyéni szerzôdésekben az áll, hogy a gyermekeknek még egy év ott-tartózkodást biztosítanak. A hónap eleji döntés után, július 9-én a programban résztvevô újabb kilenc gyermektôl váltak meg.

Egy elkeseredett édesanya kiemelte, hogy ezek a gyerekek sokat fejlôdtek a program során, bebizonyosodott, hogy rehabilitálhatók, hasznossá tehetôk a társadalom számára. Viszont, ha elveszik tôlük ezt az utolsó esélyt, nem lesz számukra semmilyen lehetôség, legfôképpen arra, hogy méltányos életmódot biztosítsanak számukra. Bancsikó Ibolya, egy másik édesanya azt a kérdést tette fel, hogy ki a felelôs az egészért. Szerinte nem igazságos, hogy "az egyik gyerek jogát elveszik, hogy a másiknak odaadhassák". A halmozottan fogyatékos gyerekek nem járhatnak a normális tantervû és menetû iskolákba, sokuknak a félórás tanítás is túl hosszú, éppen ezért egyéni tevékenységekre van szükségük.

A gyermekjogvédelmi igazgatóságnál érdeklôdve Domby Károly, az intézmény vezetôje azt a magyarázatot adta, hogy ez a harminchat gyermek a program elsô csoportja volt, és lehetôséget kell adniuk a többi fogyatékos kiskorúnak is. Elmondta továbbá, hogy a megyei bizottság csütörtökön 11 órától a Trébely utca 7. szám alatt találkozik a szülôkkel, ahol döntést hoznak a további lépésekrôl.

"Mivel az Egészségügyi Minisztérium nem teljesítette a Sanitas Szövetséggel kötött szerzôdésekben vállalt feladatokat, a szövetség operatív tanácsa úgy értékeli, hogy az ágazati szociális partnerség formálissá vált, és semmilyen formában nem indokolja a kinyilvánított együttmûködési kapcsolatokat.

Mi több, nincs semmi alapja és csupán elfogadhatatlan idôhúzást jelent az a javaslat, hogy a 2004-es Társadalmi Stabilitási Egyezmény alapján egy ágazati megegyezés aláírására kerüljön sor egy olyan területen, ahol a dolgozók társadalmi problémáit teljes érdektelenséggel kezelik.

S hogy az Egészségügyi Minisztériumban levô válsághelyzet teljes legyen, az ágazati kollektív munkaszerzôdés vitáját lehetetlenné teszi az egyeztetô bizottság törvénytelen öszetétele, valamint az Egészségügyi Minisztérium képviselôinek magatartása.

Figyelembe véve az Egészségyügyi Minisztérium tehetetlenségét a szakágazatban dolgozók problémáinak megoldásában, a Sanitas Szövetség vezetôsége eldöntötte a rendkívüli országos tanács összehívását, amelyen a kollektív munkakonfliktus újrakezdésérôl, továbbá a 2004. április 7-én felfüggesztett szakszervezeti küzdelem beindításáról hoznak döntést." - áll a szerkesztôségünkbe eljuttatott Marius Petcu Sanitas-elnök által aláírt közleményben.

Trichinózisra utaló tünetekkel 21 marosvásárhelyi illetôségû személyt vizsgáltak meg tegnap a Fertôzô Betegségek 2-es számú Klinikáján. Ezek közül tizenkettôt kórházba utaltak.

A Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság szolgálatos orvosától kapott tájékoztatás szerint 35 meggyesfalvi roma család vásárolt annak a két sertésnek a húsából, amelyet szomszédjuk szerzett be július 9-én a piacon, értékesítés céljából. Amint az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hivatal tájékoztatásából kiderült, a sertések közül az egyik Trichinellával fertôzött volt. Az eladó azonban nem végeztettete el a kötelezô állategészségügyi vizsgálatot. Így nem lehet biztosan tudni, hogy a 35 család közül melyekhez került a fertôzött sertés húsából. A közel 250 esetlegesen érintett személy egészségi állapotának ellenôrzésébe a kolozsvári közegészségügyi intézet is bekapcsolódott. A Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hivatal vizsgálatot indított, s a törvényes kötelezettségek megszegése miatt a fertôzött hús forgalmazóját pénzbírsággal sújtották.

Jegyzet

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma"- fohászkodik a keresztyén, aztán kimegy a piacra. Döbbenten tapasztalja, hogy valami erôsen megváltozott. Az az érzése, hogy napról napra üresebb a szatyor, hogy egyre gyorsabban lebonyolítja a vásárlást. Nem kell órákig rónia a sorokat, hiszen a sok számjegyû, színes bankjegyeken gyorsan túlad, s hálás is lehet, hogy nem kell megszakadnia a cipeléstôl. Nem titok, hogy Európa rémes gyorsasággal közelít, s minél közelebb ér, annál nagyobb az esély, hogy "megoldódjanak" a gondok. Nemsokára bankkártyával fizethetünk, ahogy a civilizált világban szokták. Kérdés persze, hogy hány nulla lesz azon a kis "kárdon", hogy egészen "magyarosan" fogalmazzunk.

- Hát ez az, közel érkeztünk Európához, csak azt nem tudom, mitôl olyan európai ez a piac? - sopánkodik a jóérzésû polgár. De menjünk csak közelebb az asztalokhoz. Így már minden világos. Hogy tetszik mondani? Ja igen, eurós árak... Ma már minden eurós. Mennyi a paprikának kilója? Egy euró. Ahogy barátok közt mondjuk: "nem semmi". De ugye, lesz ez még így se, akarom mondani, még európaibb, amikor mi is felemelkedünk arra a civilizált szintre. No nem akarok panaszkodni. Hallottam, az idén kevesebb termett. Meg ott vannak a viharkárok, az aszály, a szubvencióhiány, az utazási költségek, a konkurencia meg miegymás. Segítség nuku. Megértem. De ugye, a csatlakozás után minden másképp lesz? Fényes nejlontasakokkal fogunk masírozni, amelyeknek az alján ott díszeleg majd az eurós árú eper, néhány darab eurós krumpli, egy-két eurós paradicsom, pár szelet felvágott, és ami még kitelik az "aprópénzbôl". Ha pedig eltevés következik, akár bankkölcsönhöz is lehet folyamodni. De elôfordulhat, hogy egyszer a béreink is "eurós" szintûek lesznek, akkor pedig óra hosszat válogathatunk. A pazarlás azonban már rég nem a mi mûfajunk...

A június 6-i helyhatósági választások nyomán 41-rôl 35-re csökkent a megyei tanácsosi helyek száma, a képviselôk egy része pedig frissen került a tanácsba. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem, a szövetség frakciójának vezetôi tisztét azonban az elkövetkezô négyéves idôszakban Szalkay József, a Piraeus Bank marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója, régi-új képviselô tölti be, akit a frakció várható tevékenységérôl faggatunk.

- Új szelek fújdogálnak a megyei tanács RMDSZ- frakciója háza táján. Hogyan ítéli meg a frakció jelenlegi összetételét az elmúlt mandátumhoz képest?

- Számbelileg kevesebben vagyunk, mint az elôzô mandátum idején, hiszen 15 RMDSZ-képviselô jutott be a megyei önkormányzati tanácsba. Az ellendrukkerek kárörvendôen kommentálták, hogy "csak" ennyien vagyunk, kettôvel kevesebben, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy kisebb létszámú lett a tanács. Ilyenformán az RMDSZ-frakció a tanács 42,8 százaléka, a régi, 41,5 százalékos aránnyal szemben. Arra, hogy értékesebbek-e az új tanácsosok, mint azok, akik kiestek, nehéz lenne válaszolni, azt viszont elmondhatom, hogy a frakció fiatalodott, körülbelül egyharmada új ember és a megye számszerûleg inkább képviselve van, mint Marosvásárhely, ami azt jelenti, hogy fel tudjuk karolni az egész magyar közösség érdekeit, és úgy dolgozni, hogy hasznos legyen a megye magyarsága számára.

- Az elmúlt mandátum végén nem kis felfordulást okozott néhány tanácsos "disszidálása". Számíthatunk-e hasonló "esetekre"?

- Nagyon remélem, hogy nem. Már az elsô üléseinken észrevehetô volt, hogy a megyei vezetôség érvényesíteni szeretné a szubszidiaritás elvét, elérni, hogy a hatalom minél közelebb kerüljön a közösséghez, a döntéseket a helyi közösség képviselôi hozzák. Remélem, összetartás lesz a frakción belül, és a helyi érdekeket megfelelôen tudjuk képviselni. Nem számítok sorból "kilógó" emberekre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a frakción belül vannak "nehezebb", markánsabb egyéniségû, kevésbé befolyásolható tanácsosok. Mindazon- által mint frakcióvezetô azon leszek, hogy békésen, csendben, pragmatikusan oldjuk meg a problémás ügyeket, azt szeretném, hogy a frakción belül az érvek domináljanak, ne pedig a hangerô. Pontosan emiatt, az elsô kisebb konfliktus után leültünk tárgyalni.

- Benedek Imrének a megalakuló ülésrôl való távolmaradására utal bizonyára, a tanácselnök személyének megválasztása kapcsán. Végül sikerült feloldani a konfliktust?

- Ha már itt tartunk, térjünk ki az elnökválasztásra is. A tanácselnök személyének megválasztása érdekében sor került egy elôválasztásra, ahol elôször négy személyt javasoltak: Lokodi Editet, Benedek Imrét, Csegzi Sándort és engem. Bár nagyon megtisztelô ajánlat volt, összeférhetetlen lett volna a jelenlegi beosztásommal, ezért már a szavazás elôtt visszaléptem. Végül hárman maradtak, két szakaszban került sor a választásra. Az elsôben Lokodi Edit 7 voksot, Benedek Imre 5-öt és Csegzi Sándor 3-at kapott. Nem lévén meg a többség, a második szakaszban az elsô két jelölt maradt versenyben, és végül úgy dôlt el az elnök személye, hogy Lokodi Editre 8-an, míg Benedek Imrére 7-en szavaztak. Emiatt volt egy kis nézeteltérés, de megoldottuk. Nem vagyok TKT-tag, de úgy tudom, hogy a TKT-n Kelemen Atilla megyei elnök, Borbély László parlamenti képviselô és dr. Benedek Imre tisztázták a helyzetet, aminek következtében Benedek Imre az elkövetkezô négy évben elfogadja az RMDSZ programját, hasznosítani fogja a megyei tanácsban szerzett eddigi tapasztalatait.

El kell mondanom, hogy Benedek Imre nagyon népszerû a megyében, ô kapta a legtöbb szavazatot az elôválasztásokon, és tapasztalatának, befolyásának, stílusának köszönhetôen mindenképpen helye van ebben a csapatban.

- Az elôzô négy évben nem voltak különösebb konfliktusok, botrányok a testületben, ami jórészt annak köszönhetô, hogy a szakbizottságokban "olajozottan" ment a munka, a plénumban már csak az utolsó simításokat kellett elvégezni. Ez a gyakorlat folytatódik?

- A frakción belül is azt az elvet szándékszom érvényesíteni, mint amit a munkahelyemen: a vezetés cselekvést jelent, nem pozíciót. Mind frakcióvezetôként, mind a költségvetési szakbizottság elnökeként természetesen azt szeretném, hogy eredményesen tevékenykedjünk. Virág György diplomáciai készsége nagyon fog hiányozni a soron következô négy évben. A leköszönt elnöktôl három dolgot tanultam meg, amit talán még soha nem jelentettem ki. Egyik: türelemmel kell meghallgatni az embereket. Kettô: Virág György tisztelte mindenkinek a véleményét, és végül racionális érvekkel gyôzte meg a vitapartnerét. Ez egy olyan kvalitás, amit nehéz pótolni. Számomra most is kérdôjel: hogyan nélkülözheti az RMDSZ Virág György tapasztalatait ebben a 4 éves mandátumban.

Négy évvel ezelôtt, az elsô ülésen beleegyeztünk abba - és ezt javasolom a mostani elnöknek, Lokodi Editnek is -, hogy a szakbizottságokban a különbözô pártok szakemberei által már megszavazott pontokat fogadjuk el a plénumban is. Ha jól emlékszem, a költségvetési bizottság esetében az utóbbi négy évben kétszer történt meg, hogy nem fogadtuk el a szakbizottság álláspontját. Virág György idejében a frakció arra törekedett, hogy valamit hagyjon maga után, hogy valamit felvállaljon, ami fontos a lakosságnak: beruházást, építkezést, útjavítást. Ez sikerült is, a leglátványosabb eredménynek a Gyulakuta- Székelyvécke út átadását tartom, amire hivatalosan augusztus 20-án kerül sor.

- Apropó, mennyire ment simán a szakbizottságok elnökeinek megválasztása, és várhatunk-e ezúttal szakszerû munkát?

- Nem volt konfliktusmentes a szakbizottsági vezetôk megválasztása. Az RMDSZ-nek három szakbizottságban van elnöke: az urbanisztikai, a költségvetési és a mezôgazdaságiban. A költségvetési szakbizottság 9 tagú és nagy megelégedésemre szolgált, hogy 8 tanácsos kolléga rám szavazott az elnöki kijelölésnél. Ami a szakbizottságok összetételét illeti, szerettem volna, hogy szakemberekbôl álljanak, de ez nem valósult meg százszázalékosan, legalábbis a költségvetési bizottság esetében. Bizony, elég sok idôt töltöttünk el az utóbbi négy évben azzal, hogy alapfogalmakat tisztáztunk a költségvetési bizottságon belül. Ezért javasoltam, hogy olyan embereket válasszanak be, akiknek ne kelljen megint elmondani a pénzügyi alapfogalmakat. Új tagokként két mérnök és egy tanár kolléga került be, ennek ellenére remélem, jól tudunk majd dolgozni.

- Melyek a prioritások az RMDSZ-frakción belül?

- A legfontosabb az útépítés, útjavítás. Meggyôzôdésem, hogy már el kell jutnunk oda, hogy ésszel építsünk utakat, ne csak betonnal. Habár a múlt mandátumban 590 km utat építettek illetve hoztak helyre megyeszinten, nem lehetünk teljes mértékben elégedettek az utak minôségével, nagyon sok a panasz. Lévén, hogy most az urbanisztikai bizottság élén RMDSZ-es képviselô van, jól menô cég vezetôje, remélem, hogy ezúttal is tudunk szorgalmazni valami jelentôsebb beruházást útjavítás terén. Természetesen prioritás marad az ipari park, ami 5,3 millió eurós beruházás, kb. 3000 embernek fog munkahelyet, megélhetési lehetôséget biztosítani. Hasonlóképpen fontos a szeméttelep létrehozása, ami egy 30 millió eurós beruházásnak indul, és továbbra is nagy jelentôségû a repülôtéri munkálatok befejezése, remélhetôen még idén. A felsoroltak a megyei tanács, az RMDSZ-frakció prioritásai. Ami a frakció programjában még benne van és javasolni fogjuk: a megyei tanács 11 kulturális intézményt finanszíroz, ezek közül néhány csak Marosvásárhelyt "szolgálja ki". Közéjük tartozik a Filharmónia, a Megyei Könyvtár, a Megyei Múzeum, valamelyes mértékben az Ariel színház. Ezeket át kell adni a városnak, hogy a városi költségvetésbôl finanszírozzák.

- Milyen a viszonya a megyei tanács új elnökével?

- Személyesen jó viszonyban vagyok Lokodi Edittel, rég ismerjük egymást. Mivel 4 évet dolgozott a Számvevôszéknél, megvan a szakmai tapasztalata - fôleg jogi téren - a tanács vezetéséhez. Ennek ellenére fenntartom azt a véleményemet, hogy Virág Györgyöt fel lehetne kérni személyes tanácsadónak, hiszen a tapasztalatára szükség van.

Kommentár

A múlt hét végén a Románok Nemzeti Egységpártja (továbbiakban PUNR) vezetôségi ülést tartott Marosvásárhelyen. Ezen nem kevesebbrôl "döntöttek", mint arról, hogy az ôszi parlamenti választásokra szövetséget kötnek a kormánypárttal. Mondhatnák, mi ebben a különös?

Nem volna semmi hiba benne, ha minden úgy ment volna, ahogyan általában a szövetségek megkötésénél szokás. Vagyis, ha elôzetes tárgyalásokat folytattak volna a kormányzó Szociáldemokrata Párttal (PSD), majd a tárgyalássorozat végén közösen döntenek az ügyben. Csakhogy a PUNR nyilvánvalóan pánikba esett megélhetési politikusai minden ilyesmitôl "nagyvonalúan" eltekintettek. Így tervezgették ezt a "különös házasságot". Elsôsorban attól különös, mert a PSD-nek fogalma sem volt arról, hogy a PUNR velük kíván "házasságot" kötni. Másfelôl, amiatt is enyén szólva különös ez a "házasság", mert a PUNR elnöke, Mircea Chelaru az állandó büró ülését megelôzôen egy egészen más formációval, a Gigi Becali nevével fémjelzett Új Generáció Pártjával tárgyalt az egybeolvadásról.

Nos, ez a "különös helyzet" az állandó büró tagjait a jelek szerint nem zavarta, ugyanis, olvasom tudósításokból, hogy 22 szavazattal a PSD-vel való szövetség megkötésérôl határoztak, és úgy "döntöttek", hogy az ôszi parlamenti választásokon "közös listán indulnak". A másik variánst, azaz a Becali- féle frigyet a büró elvetette. Ez a döntés is furcsa, hiszen egyoldalú. Magyarán, csak a PUNR ajánlgatja magát, a PSD-nek esze ágában sincs velük indulni a választásokon. Nevetséges is lenne, ha egy mamutpárt közös listákon akarna indulni egy olyan formációval, amely egy-két erdélyi megyében szerzett pár tanácsossal "dicsekedhet" csupán, országos szinten annyit számít, mint ama bizonyos folt a fehér papíron.

Ám a jelek szerint "kicsire nem adnak", ugyanis, a fentiek mellett még egy sereg dolgot "elhatároztak" (au decis). Például azt, hogy "megbékélnek" az RMDSZ- szel. Ezt az óhaját maga a pártelnök, Chelaru tábornok tolmácsolta. Cskahogy itt nem ért véget a tábornok kívánságlistája, ugyanis azt is nagyon szeretné, ha "a PSD-n belülrôl kontrollálhatná a szociáldemokraták és a magyarok viszonyát". Ez a fenomenális ötlet feltehetôen onnan "ugrott be" nekik, hogy, mint az egyik jeles képviselôjük kijelentette: "a PSD Maros megyei szinten nem írt alá protokollumot az RMDSZ-szel", máshol pedig, például Kolozsváron vagy Besztercén, "ezeket a protokollumokat felbontották". Maros megyében - jelentette ki az említett politikus - ez az egyetlen "életképes" megoldás, mert a pártjuk csónakja úgymond szakadt vitorlákkal navigál összevissza".

Nos, ezek az "álmok" tükörfordításban azt jelentik, hogy az Egységpártban teljes zavarodottság uralkodik. Vegyük csak sorba a dolgokat. Kezdhetnénk azzal, hogy a párt hajójának nem a vitorláival van gond, hanem az a baj, hogy ez a "hajó" léket kapott és süllyed. A másik "apróság", mint már említettem, az, hogy a dologról még nem is tárgyaltak a PSD-vel, az szegény még nem is tudja, hogy a generális pártja az ô hajójukba kapaszkodva szeretne nyugodtabb politikai vizekre evezni. Legalábbis errôl álmodoznak a szervezet megélhetési politikusai, akik a választások elôtt szeretnének felkapaszkodni egy-egy mentôcsónakra. A harmadik "jelentéktelen" dolog pedig az, hogy ugyan a PSD-vel ezekrôl egyáltalán nem tárgyaltak, ennek ellenére nekik van már egy, úgymond, tárgyalócsapatuk, amely "vérremenôen fog alkudozni" (va negocia la sânge). Ugyanis, és most tessék megkapaszkodni, azt mondta a politikus, hogy ez a megoldás "két rossz közül az elônyösebb". Természetesen, nem a PSD számára.

Ebbôl a logika törvényei szerint egyetlen következtetés vonható le: a PUNR agonizál, haláltusáját vívja, és emiatt nem képes világosan gondolkodni. Kapkod fûhöz-fához, "dönt" olyan dolgokról, amelyekbe a valóságban a legkisebb beleszólása sem volt, és nem is lesz soha. Például abba, hogy a PSD köt-e vagy nem köt együttmûködési szerzôdést az RMDSZ-szel. Vagy abba, hogy kik indulnak a parlamenti választásokon a kormányzópárt listáin. Sem megyei, sem országos szinten.

A PSD megyei elnöke szerint egyelôre ugyan nem írnak alá protokollumot az RMDSZ megyei szervezetével, viszont az országosan aláírt szerzôdést kötelezô érvényûnek tekintik a maguk számára is. Az ügyvezetô elnök is kijelentette, hogy az RMDSZ-szel "jól együttmûködnek", ezt igazolja a megyei tanács kialakult vezetése is, a "legjobb ábra", vagyis az RMDSZ-elnök és a két PSD-s alelnök. Chelaru álmáról, miszerint majd "belülrôl ellenôrzi a kormánypárt s a magyarok viszonyát", egyértelmûen kijelentette: "kizárt dolog".

Kíváncsi lennék Adrian Nastase véleményére, hiszen éppen az utóbbi napok fejleményei jelzik, micsoda erôfeszítéseket tesz, hogy saját pártján belül megszabaduljon azoktól, akik az európai integráció kerékkötôi, akik nyilatkozataikkal vagy cselekedeteikkel ártanak a kormánypárt imázsának, egyben választási esélyének. Több mint különös lenne hát, ha Nastase most azokkal lépne frigyre, akik semmiben sem különböznek a saját pártját eddig lejáratóktól. Sôt! Így az efféle "házasságot" még az sem teheti igazán vonzóvá, hogy a PUNR beolvadásával, mondjuk Maros megyében, egy csapásra 3 megyei és 57 helyi tanácsost "nyerne" a PSD. De nyilvánvalóan "törököt fognának" azokkal a PUNR-s politikusokkal is, akik most mohó igyekezettel küzdenek egyéni túlélésükért.

A Magyar Polgári Szövetség Maros megyei szervezete július 11-én választási kiértékelô küldöttgyûlést tartott, amelyen megállapították, hogy "az egyes helységekben, mint például Szászrégenben, az ottani civil társadalom és RMDSZ eredményes munkájának köszönhetôen elért kitûnô választási eredmények nem jogosíthatják fel az RMDSZ vezetését a minden hiányosságot, veszélyt és hibás politikai irányt elkendôzô sikerpropagandára".

A felhívás szerint az RMDSZ által elért eredmények annak tudhatók be, hogy "az utolsó pillanatban, a kormánypárttal összefogva elfogadtatták azt az antidemokratikus, a nemzeti kisebbségeket egypártrendszerbe kényszerítô választási törvényt", amely kizárta az MPSZ-t a választási versenybôl, ezáltal gyôzelemhez segítve a "politikai porondon egyedül maradt egyetlen magyar szervezetet".

A továbbiakban kijelentik, hogy "a gyôzelem feletti megelégedettség helyett a valós helyzetértékelés, a magyarság érdekvédelmének feladása helyett annak felvállalása, az egyes személyek futtatása helyett a magyarság érdekképviselete kéne foglalkoztassa az RMDSZ-vezetést. Szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy a megyeközpont polgármesterjelöltje csúfos vereséget szenvedett, hogy ilyen részvétel esetén az országos választásokon a romániai magyarság parlamenti érdekképviselet nélkül marad".

Az MPSZ szerint az ôszi választások célja "nem az RMDSZ parlamentbe jutása, hanem a magyarság parlamenti érdekképviselete". Ezen érdekképviselet elérése céljából az MPSZ megyei szervezete felszólítja saját, illetve az RMDSZ országos vezetését, hogy "üljenek le tárgyalni", szervezzenek "közösen egy, az egész romániai magyarságot átfogó, demokratikus elôválasztást",
"jelentsék ki, hogy mindkét fél magára kötelezônek tekinti az elôválasztásokon elért eredményeket", illetve, hogy a jelöltlistákat "az elôválasztásokon sikeresebben szereplô szervezet nevében állítsák össze".

Az MPSZ megyei szervezete szerint, a "természetszerûleg nem egyformán gondolkodó romániai magyarság csak ezt az utat látja járhatónak", s hozzáteszi, hogy "Marosvásárhelyen is visszaszerezhette volna a magyarság a polgármesteri széket", ha az MPSZ januári Kiáltványában már "ajánlott utat járta volna a helyhatósági választások elôtt".

A Marosvásárhely-Zalaegerszeg testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetôen nemsokára a marosvásárhelyi Kultúrpalota földszinti galeriájában Hadnagy György és H. Póka Emôke mutatja be alkotásait a város mûvészetkedvelôinek. Az iparmûvész házaspár nemcsak Magyarországon, hanem Európa több nagyvárosában is bemutatkozott már. Hadnagy György intarziákkal, H. Póka Emôke textíliákkal jelentkezik a tárlaton. Megnyitó július 15-én, csütörtökön délután 5 órakor. Az alkotásokat Gheorghe Muresan szobrászmûvész és Nagy Miklós Kund, lapunk szerkesztôje méltatja.

Az újonnan megválasztott megyei tanács tegnap tartotta meg elsô sajtótájékoztatóját. Az újságírók számításaival ellentétben a találkozón - hivatalos elfoglaltsága miatt - nem jelent meg a tanács elnöke, Lokodi Edit, de az alelnökök sem.

A sajtó képviselôit ezúttal is Kocsis Róbert szóvivô fogadta, aki írott közleményt adott át, a tanács elnökének elmúlt napokbeli tevékenységérôl tájékoztatva röviden. Így megtudhattuk, hogy Lokodi Edit találkozott Franciaország bukaresti nagykövetével, (az eseményrôl részletesen beszámoltunk), az Aquaserv vezetôségével a SAMTID- program kapcsán, az Ariel színház, a SURM vidéki vízszolgáltató és a marosvásárhelyi repülôtér igazgatójával. Megbeszélései voltak a tanács két alelnökével, az igazgatókkal az elsô félévi tevékenység számbavétele céljából az útjavítási program kapcsán. A közleménybôl többek közt kiderült, hogy sikerült összeállítani a marosvásárhelyi fizikoterápiai klinika haszonbér- beadási feladatfüzetét, amirôl azonban Kocsis Róbert nem tudott részletesebb beszámolót nyújtani. Megtudhattuk, hogy nyomon követték a kulturális programok lebonyolítására kiírt pályázati szerzôdéseket (összesen 34 pályázat 1,5 milliárd lej értékben), és naponta tartottak megbeszéléseket a megye településeinek polgármestereivel.

Ami a tanácsi tevékenységet illeti, a legfontosabbnak a szakbizottságok megalakulása (lapunk errôl is beszámolt). A Sapard-program kapcsán még tart a dokumentációk véglegesítése és a versenytárgyalások szervezésének elôkészítése Mezôbánd és Nyárádszereda esetében .

A tavaly elkezdett SAMTID-program egyik vezetôje, Calin Suciu röviden ismertette azokat a kisvárosokat, amelyek európai uniós pénzalapokra pályáznak a vízvezetékhálózat felújítása érdekében, és utalt a pályázatokat elkészítô angol-belga konzorcium júniusi- júliusi helyszíi látogatásaira, amelyek következtetéseit azonban még nem hozták nyilvánosságra.

A Gyulafehérvári Katolikus Fôegyházmegye intézményesített szociális-karitatív szervezete, a Caritas kezdeményezte és dolgozta ki az otthoni betegápoló központok létesítésének programját. Az elmúlt néhány évben Hargita megyében a helyi és megyei önkormányzatok támogatásával egy jól mûködô hálózatot építettek ki 22 központtal. Ezután megyénkben létesítettek hasonló központokat Marosvásárhelyen, Szászrégenben, a legújabbat a tegnap Nyárádszeredában, a régi szülészet épületében nyitották meg.

A Nyárádszereda életében fontos központot Szabó Zoltán, a polgármesteri hivatal szociális szakfelügyelôje nyitotta meg, köszöntô beszédet mondott Dászkel László, a város polgármestere, Burkhardt Árpád alispán, Szász János plébános, a Caritas igazgatója, a Romániai Caritas Szövetség elnöke, Dorin Tinca, a Családvédelmi és Társadalmi Szolidaritás szociális aligazgatója, majd Szôcs Béla nyárádszeredai plébános szentelte fel. A szolgáltatásokat két személy végzi: Karácsony Katalin képzett orvosi asszisztens és Siklódi Judit - szintén képzett nôvér. Az épület felújítására, a felszerelések beszerzésére a polgármesteri hivatal pályázatot nyújtott be az Európai Integrációs Minisztériumhoz. A pályázatot megnyerték, a minisztérium 542.922.300 lejt utalt át. A polgármesteri hivatal hozzájárulása az összköltséghez 10%, plusz a két dolgozó fizetése ez év december 31-ig. Az összköltség így eléri a 603.247.000 lejt.

Mit kínál az otthoni betegápoló központ? Szakápolást a beteg otthonában: injekciózás, sebellátás, kötözés, vérnyomás-, vércukor-szintmérés, hômérôzés, inhalációs kezelések, vizeletkatéterek, vizeletzsákok, székletzsákok biztosítása, beöntések, masszírozás, bedörzsölés, mobilizáció, gyógytorna, ápolási tanácsadás. Alapápolást a beteg otthonában: fürdetés, fehérnemûcsere, ágynemûcsere, borotválás, köröm- és hajvágás. Háztartásban nyújtott segítséget: takarítás, fôzés, mosás, bevásárlás. Más szolgáltatások: betegápolás és tanácsadás a központban, segédeszközök kölcsönzése, látogatás a magányos beteg otthonában, önkéntes ápolók képzése. Mindezt miért? Az öregkor méltóságáért, az önálló életvitel megôrzéséért, a kórházi kezelés megrövidítéséért, a korszerû, szakszerû és emberséges ápolásért.

Kislaki Ilona 77 éves. Emlékszik 1951-re, amikor ugyanebben az épületben indult be hasonló program, csak annak az elnevezése Vöröskereszt volt. Kis Endre gyermekorvos indította be a tevékenységet. Ilonka néni önkéntesként ápolta az öregeket, a betegeket.

- Sosem hittem volna, hogy megérem a volt központ újra nyitását anno 2004-ben. Valahogy megnyugtat, mert sokan vagyunk idôsek a községben, és mert ha egyedül maradok öregségemre, van akitôl segítséget várni.

(kilyén)

Kend, Fô út 351. szám. Hétfôn délután Nagy Vilma háziasszony háncsból szatyrot kötögetett. László fia és a menye, Katalin nem volt otthon, a hatéves gyerekük, Lehel sem. Viszont eljött testvére, a 16 éves lányával, Erzsébettel. Kimentek a kapuba, vásárolni készülôdtek. És bekövetkezett a szerencsétlenség. A teherszállító jármû "szétbombázta" az utca felôli 4x4-es szobát. Hétfôn, hat óra után néhány perccel Vilma néni a konyhából egy hatalmas csattanást hallott, akkora porfelhô keletkezett a házban, hogy várnia kellett, amíg megtalálta a kijáratot. Nem tudja hogy tántorgott ki a házból, és akkor látta, valójában mi történt. Vilma néni sírva mondta, hogy, nem a házban esett kár bántja, hanem a fiatal leányka, akinek - tegnapi értesülések szerint - levágták mindkét lábát, a máját össze kellett varrni. Kritikus az állapota. Ha éjszaka történik a baleset… nem is jó rágondolni, hiszen abban a szobában alszik, Katalin, László és Lehel.

A rendôrségi jelentés szerint az MS-51-JAZ forgalmi rendszámú Mercedes Benz nyergesvontatót kormányzó 39 éves S. Valer nem csökkentette jármûve sebességét, a kanyarban elvesztette uralmát a jármû fölött, amely egy háznak csapódott. A hétfôn délután Kenden történt balesetben az úttest jobb oldalán levô 351. szám alatti házat telibe találta, s azt romokba döntötte (felvételünkön). A helyszínre érkezett tûzoltók késô estig tevékenykedtek, míg a nyárádtôi Bere Mureï Rt. nyergesvontatóját kiemelték a romok közül és a sáncból. A balesetben a járdán várakozó három személyt gázolta el a jármû, a 15 éves M.E. súlyos, míg a 4 éves K.K. és a 82 éves G. Ilona könnyebb testi sérüléseket szenvedett.

Megszokottá vált, hogy nyaranta egy hétig a megyeszékhely az úgynevezett Táborozás - itthon elnevezésû program helyszínévé váljon. Ez elsôsorban olyan fiataloknak, egyetemistáknak szól, akik a nyári szünidôben is tanulni szeretnének, ám ugyanakkor a szórakozásról sem mondanak le.

A tegnapi ünnepélyes megnyitón Avram Tripon, a kezdeményezô Petru Maior Egyetem elôadótanára ismertette a