Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Külföldi befektetôk szerint:

A Gilbert Wood, a Külföldi Befektetôk Tanácsának (CIS) elnöke szerdán kijelentette, hogy a kormánytagok többsége nem rendelkezik tapasztalatokkal az üzleti szférában és azoknak a problémáknak a körében, amelyekkel a romániai üzletemberek szembesülnek.

Wood sajtótájékoztatón elmondta, a kormány, a szakszervezetek és a munkáltatók kapcsolatában egyensúlyzavar van az utóbbiak kárára. Szerinte a szakszervezetek képviselôi indokolatlanul bírálták a munkáltatókat az alkalmazók által befizetett hozzájárulások kezelésével kapcsolatban, mivel ez az állam feladatainak körébe tartozik.

A CIS elnöke kifejtette, a romániai, illetve az EU-beli alkalmazottak közötti különbségek egyike a bérek bruttó és nettó értékének viszonyítása.

Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai delegációjának vezetôje szerint a romániai sajtóra nehezülô legfontosabb nyomás gazdasági jellegû, mivel a túl sok lap és televízió nem lehet gazdaságilag hatékony.

A Think Tank Románia által a sajtószabadság kérdésérôl szerdán rendezett konferencián Jonathan Scheele kifejtette, bizonyos sajtóintézmények pénzügyi gyengesége miatt egyesek befolyásolhatják a lapok, televíziók és rádiók kiadói politikáját. "Illúzió azt gondolni, hogy van olyan hely a világban, ahol tökéletes a sajtó helyzete, tehát ezt Romániától sem kérhetjük" - mondta Scheele, aki úgy véli, a sajtószabadság foka a társadalom helyzetének tükre.

Az újságírók elleni agressziót elítélte mind Scheele, mind pedig a többi felszólaló, köztük Philipe Etienne francia nagykövet, Wilfried Gruber német nagykövet, valamint az amerikai és a brit nagykövetség képviselôi is.

- A gazdasági és politikai problémák megnehezítik az újságírók életét, ám a fizikai agresszió teljes mértékben elfogadhatatlan egy demokratikus társadalomban - jelentette ki Tom Delare, az amerikai nagykövetség képviselôje.

Andrei Postelnicu, a Financial Times alkalmazottja kifejtette, az egyik fontos kérdés az, hogy több romániai kiadványnál az újságíróknak reklámszerzôdéseket is hozniuk kell, ez pedig "negatív elem". "Határozott demarkációnak kell lennie a szerkesztôségi munka, illetve a reklámtevékenység között, ellenkezô esetben az újságírásnak sok mindent el kell szenvednie" - mondta Postelnicu.

Chris Condon, ugyanazon lap képviselôje rövid ismertetôt tartott a többi közép- és kelet- európai ország sajtójának helyzetérôl. "Ott a legjobb a helyzet, ahol a sajtó jobb anyagi helyzetben van, a politikum vagy a gazdasági elemek pedig nehezebben tudják befolyásolni a lapok vagy televíziók kiadói politikáját" - szögezte le Condon.

Aktuális

Még ezen a nyáron életbe lép egy új belsô rendszabályzat a kórházak mûködésében - ígéri az egészségügyi miniszter. A hír hallatán felkapjuk fejünket, hiszen annyi probléma, szervezetlenség van az egészségügy háza táján, hogy jól is jönne egy kis rendcsinálás. Ámde kiderül, nem akármilyen elôírásokat tartalmaz a készülôben levô szabályzat. Többek közt azt, hogy az egészségügyi személyzetnek - orvosoknak, asszisztenseknek, ápolóknak - udvariasan kell bánniuk a betegekkel! A szalonokba például majd csak elôzetes kopogtatás után mehet be az egészségügyi személyzet, tisztelettel kell bánniuk a páciensekkel, és nem fogadhatnak el hálapénzt, csúszópénzt, "figyelmességet" - nevezzék ahogyan akarják - a betegtôl. A szabályzatsértôkre pedig "szigorú büntetések" várnak.

Ezek után mire gondolhat az egészségügyi dolgozó? Van két kategória. Az egyik, amely felháborodva veszi tudomásul azt, sértônek tartja, hogy elôírják neki, ami amúgy természetes és magától értetôdô: az udvariasságot, türelmességet, a beteg iránti tiszteletet, az emberi bánásmódot. Aki hivatásának tartja a gyógyítást, betegápolást. "Szakmák", melyek lényege éppen a beteggel való törôdés, hiszen való igaz, nem elég a testi sebeket bekötözni, a lelkieket is be kell. Egy jó szó, egy kedves gesztus sokszor többet ér mindennél. A másik kategória (sajnos ôk vannak többen) az, amelynek inkább más foglalkozást kellett volna választania. Nekik hiába tanították a beteggel szembeni viselkedés alapelveit, nem "fogott", mit sem tudnak az emberi jóérzésrôl. Akik a beteget szükséges rossznak tekintik, akik számára bosszantó, ha a beteg csenget, mert szüksége van a nôvérre, és akik elôször a boríték tartalmát nézik meg, és ennek függvényében változtatnak magatartásukon.

Szerintem semmiféle szabályok nem fogják megváltoztatni viselkedésüket ezután sem. Bárcsak igaza lenne szociológus ismerôsömnek, aki szerint ha eléggé drasztikus a szabályzat, igenis, lesz hatása!

Ami pedig a "borítékot" illeti, végképp nem szabályzatok kérdése, hogy megszûnik-e a jelenség, vagy sem. Legfeljebb találékonyabbak lesznek az "érdekeltek".

Az ilyen elôírások hallatán még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nagyon nem stimmelnek a dolgok az egészségügyben. Kíváncsian várjuk, hogy miként valósul meg a kórházakbeli tisztaság, csend, fegyelem, ellátottság, ki lesz az, aki a büntetéseket kiszabja, hiszen köztudott: holló a hollónak nem vájja ki a szemét…

Bugár Béla a hivatalos meghívó megérkezéséig nem kívánja kommentálni a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szeptemberre jelzett összehívásának szándékát, de jelezte: a fórumon mindenképpen felvetik a Selye János Egyetem késlekedô támogatásának ügyét.

Szerdai számában a pozsonyi Új Szó annak kapcsán kérdezte meg a szlovák kormányhoz tartozó Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökét, hogy Medgyessy Péter magyar kormányfô bejelentette: a Máért soros ülését szeptemberben hívják össze.

A Máért összehívását már többször siettetô Bugár egyelôre azért nem reagál a szeptemberi dátum hírére, mert - szavai szerint - "korábban is elôfordult már, hogy olyan sajtóhírre reagáltunk, amely végül nem bizonyult igaznak, illetve pontosnak".

Bugár közölte, hogy pártja részérôl elsôdleges témaként kívánják felvetni a szeptemberben megnyíló elsô önálló szlovákiai magyar felsôoktatási intézmény, a révkomáromi Selye János Egyetem magyarországi támogatásának kérdését, mert az egyetem "az ígéretek ellenére a mai napig egyetlen forintnyi támogatást sem kapott". Elmondta még, hogy a Máért fórumán a Magyarország és Szlovákia uniós csatlakozásából eredô feladatokat, fontos kérdéseket is szeretnék megbeszélni.

A négy méter átmérôjû Kalacsakra- mandala, "az idô kereke", amelynek elkészültét virágokkal és imákkal köszöntötték, mély jelentést hordoz. Három körbôl áll, amelyben megjelenik a világegyetem teljes kozmológiai képe, az emberi természet részletes leírása, végül pedig a bölcsesség és az együttérzés útja. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy az elmélyülés révén eljöjjön az egyetemes béke. A mandala jeleníti meg azt a palotát, ahol Kalacsakra isten és felesége, Visvamata, a bölcsesség és az együttérzés jelképe lakik.

A szervezôk szerint a barcelonai fô sétányon, a Ramblason június 5-én elkezdett mûvet eddig több mint 180 ezren csodálták meg. A porrá zúzott színes kövekbôl készült mandalát eredetileg vasárnap kellett volna befejezni, hogy a 69. születésnapját ünneplô XIV. Dalai Láma megáldhassa a Barcelonában rendezett Forum 2004 keretében. A tibeti vallási vezetô azonban betegsége miatt elhalasztotta utazását.

A koncentrikus mértani formákból álló mandalákat szerzetesek és beavatottak készítik, az ihlet és a koncentráció rítusai közepette. A Kalacsakra-mandala alkotói az 1575-ben alapított Namgyal- tracangból, a "gyôzedelmes kolostorból" jöttek, amely kezdettôl fogva a Dalai Lámák nyilvános vallási tevékenységének színhelye volt.

1959-ben a kínai hadsereg inváziója után a XIV. Dalai Láma és több mint százezer tibeti elhagyta hazáját, Indiába és Nepálba menekültek. Köztük volt a Namgyal-tracang 55 szerzetese is.

A 722 spirituális szimbólumot tartalmazó mandalát július 15-én a buddhista hagyományoknak megfelelôen megsemmisítik, emlékeztetve arra, hogy "semmi sem tart örökké". A színes homokot ekkor a tengerbe öntik Barcelona partjainál.

Az MDF és az MSZP közötti politikai paktumot feltételez a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) az MDF-es Herényi Károly képviselô keddi bejelentése mögött, amely szerint pártja törvényjavaslatot terjeszt be a kettôs állampolgárság ügyében - mondta szerdán az MVSZ elnöke.

"Ha a tavalyi sikertelenség után most a parlamentben napirendre tûzik a kettôs állampolgárságról szóló törvény módosítását, akkor paktum van a háttérben" - jelentette ki Patrubány Miklós a szövetség székházában tartott sajtótájékoztatón.

A világszövetség elnöke úgy vélekedett, hogy az MDF kedden bejelentett javaslata "kifogná a szelet" az MVSZ által kezdeményezett népszavazás vitorlájából. Elmondta, hogy az MDF hajdanán felelôtlenségnek titulálta a népszavazás kezdeményezését, majd az aláírásgyûjtés bejelentésekor támogatásáról biztosította a szövetséget, tavaly ôsszel sikertelenül próbálta napirendre tûzetni saját javaslatát, most pedig, amikor összegyûlt 320 ezer aláírás a népszavazás kezdeményezésére, hirtelen újra bejelenti a törvényjavaslatot.

"A paktum elsô számú célzottja a Fidesz, a másik igazi vesztes pedig a magyar demokrácia" - fogalmazott Patrubány Miklós. Hangsúlyozta, hogy az MDF magyar állampolgárságot adna minden olyan határon túli lakosnak, aki bizonyítani tudja, hogy felmenôi magyarok voltak. "Így azonban olyanok is megkapnák a magyar állampolgárságot, akik annak idején részt vettek az ország kétharmadának elrablásában, és nem csak azok kapnák meg, akik 84 éve szenvedik meg magyarságukat a határon túl" - mondta a Magyarok Világszövetségének elnöke.

A Bild am Sonntag címû német hetilap legalábbis úgy tudja, hogy egyik palotájának pincéjében ôrzik Szaddámot, akit az amerikai katonai zsargonban HVD1-ként, High Value Detainee-ként, azaz Rendkívül Értékes Ôrizetesként emlegetnek. A pincehelyiségben korábban a fürdôjébe csepegtetett olajat tárolták.

Szaddám Huszein hajnali fél ötkor kel, s bár alkalmi cellájának falán nyíl mutatja, hogy merre van Mekka, a volt politikus nem imádkozik. Minden lépését figyeli az ajtó fölé felszerelt ipari kamera. A ráccsal bevont neoncsövek éjjel-nappal égnek. Hetenként egy szappant, egy szivacsot és egy tubus fogkrémet utalnak ki Szaddám Huszeinnek. A volt diktátor nem fogkefével, hanem fadarabbal dörzsöli a fogát, úgy, ahogy gyerekkorában megszokta.

Szakállát hetenként egyszer megstuccolják, de nem borotválják le. Szaddám meggyôzte ôrzôit, hogy a gyász jeleként viselnie kell a szakállt - két fiát meggyilkolták -, a hagyomány arra kötelezi, hogy egy évig szakállt hordjon.

Reggelire általában joghurtot, pirítóst és teát kap. A ôrizetes csak mûanyag evôeszközt használhat. A fegyvertelen ôrök "Szaddám elnöknek" szólítják, ez az egyetlen megszólítás, amelyre reagál.

Szaddám Huszein hét óra tájban kezdi meg "tanulmányait". Jogi szakkönyveket kért, valószínûleg maga akarja ellátni védelmét a bírósági perben.

Ebéd tizenkettôkor. Egy iraki fôz Szaddámra, s van ételkóstolója is. A pszichiáterek kizárják, hogy Szaddám az öngyilkosság gondolatával foglalkozna.

Rögtön ebéd után bonyolítja le egyik sétáját, a másikat késô délután. Mindkét alkalommal 45 percet tölthet a szabadban, miközben két helikopter köröz a feje fölött.

Fél hétkor tálalják a vacsorát, amely többnyire datolyából, olivabogyóból, levesbôl, esetleg rizsbôl és csirkébôl áll. Az étkezés után Szaddám folytatja a törvénykönyvek tanulmányozását. Tíz óra tájban tér nyugovóra. Szaddám Huszein akár két évet is eltölthet az alkalmi cellában, ilyen hosszan húzódhat el a pere.

Az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek idôszerûsített listája, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közleménye szerint, a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után válik érvényessé, és negyedévenként módosítják, kiegészítik a szükségleteknek, igényeknek megfelelôen. A közleményben hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi használatú megnevezések (DCI) nem módosultak, csupán a kereskedelmi megnevezést tartalmazó listák. A változtatásokra az új országos gyógyszerárakat tartalmazó árkatalógussal összehangoltan kerítettek sort, amely július 14-szeptember 1. között lesz érvényes. Az új, ártámogatott gyógyszerek árlistája 1575 kereskedelmi megnevezést tartalmaz, 6-tal kevesebbet, mint a régi jegyzék, míg a módosított ingyenes gyógyszerlista 1457 megnevezést, 5-tel kevesebbet, mint a korábbi. Azokat a gyógyszereket vonták vissza, amelyek nem rendelkeztek forgalmazási engedéllyel és nem szerepeltek a gyógyszertermékek jegyzékében, illetve az Egészségügyi Minisztérium árkatalógusában.

A gyógyszerek ártámogatottsága változatlanul 65, illetve 50 százalék maradt. A listákról az Országos Egészségbiztosítási Pénztár www.casan.ro honlapján is tájékozódhatnak az érdeklôdôk.

Megyei szinten több központban rendeztek a napokban kiállítást, amelyeken a pedagógusok megtekinthették a szakminisztérium által jóváhagyott tankönyveket, és ennek alapján rendelhetnek a kiadványokból, amelyek a tízosztályos oktatás kötelezôvé válásával ingyenesek a IX., X. osztály számára is. A marosvásárhelyi Pedagógusok Házában ma zárul a kiállítás, amelyen az I.-II. valamint a IX., X. osztályok számára állították ki a jövô évre szóló kínálatot. Vannak olyan tantárgyak, amelyekbôl négy-öt, sôt francia nyelvbôl kilenc változat közül lehet válogatni, a középiskolák magyar tagozata, s az ipari iskolák számára azonban nem található egyetlen magyar nyelvû könyv sem.

Cristina Dumitru könyvtáros szerint a július 17-21. között megrendezendô újabb kiállításra várják az Ábel Kiadó tankönyveit is. Simon János tanfelügyelô szerint a kiállított könyvekre az iskolaközpontoknak július 8-ig kell eljuttatniuk igényeiket a megyei tanfelügyelôségre.

Jó néhány napja élénk munka folyik a marosvásárhelyi Szabadság utca végén levô - volt gépkocsivezetô-gyakorló pálya betonplatformján. A munkások a betonasztalok fölé-közé tetôzetet ácsolnak: zöldséget és ipari cikkeket forgalmazó piacot létesítenek a volt autópiac helyén.

A több mint egyhektárnyi lebetonozott felület az amatôr és profi gépkocsivezetô-képzô iskola tulajdona. Az oktatási intézményt 1994-ben privatizálták, így kereskedelmi társaságként két évvel ezelôtt nyújtotta be a polgármesteri hivatalhoz azt a részletes városrendezési tervet, amiben azt kérték, hogy ide zöldséget és ipari cikkeket forgalmazó piacot létesíthessenek.

Az építkezést már márciusban elkezdték ugyan, de mivel kevés volt a pénz, csak most sürgethették meg a munkálatokat. 144 asztalt úgy építenek körbe, hogy, ezeket bezárhassák, így az árusoknak nem kell elpakolniuk minden este. 40 asztalt zöldség, gyümölcs árusítására szántak. A parkolást is megoldják - ígérte Cadar Rodica a gépkocsivezetô-képzô iskola gazdasági igazgatója. 150 gépkocsinak képeznek ki parkolóhelyet a betonfelületen. A bejárat is az Újgát (Barajului) utcából lesz, a gyalogosok a Szabadság utcából közelíthetik meg majd a piacot. Engedélyt kértek arra is, hogy az Újgát utca felôli részen egy kis parkot is kiképezzenek ki.

A mezôgazdasági termékek forgalmazásánál elsôsorban a maros- szentkirályi, marosszentannai, meggyesfalvi ôstermelôkre számítanak. Az ipari cikkeket árusító cégek már lefoglalták helyeiket. Cadar Rodica szerint túljelentkezés van.

Ha megfelelô ütemben haladnak a munkálatok, akkor augusztus elsején, de legkésôbb 10-én megnyitják a piacot, amelynek a korszerûsítése mintegy 2,5 milliárd lejbe került.

- Mindenképpen szükség volt egy ilyen piacra, általa szeretnénk egy kicsit tehermentesíteni a Hadsereg téri piacot, másrészt az itt lakók örömére zöldségpiac is lesz. Nem utolsósorban az is ösztönzött a megvalósításban, hogy évi 50 millió lej adót fizettünk a polgármesteri hivatalnak egy üres betonfelületért, hisz mióta a gyakorlópályát kiiktatták a sofôrvizsgából, kihasználatlan volt e terület - mondta lapunknak Cadar Rodica.

Anyanyelvünk

Nemes György, az egykori fôszerkesztô annak idején arról panaszkodott, hogy ôt, a fiatal, kezdô írók kéziratát olvasva, többnyire a pontosvesszô helytelen használata izgatja. Ez szörnyûség! Mégsem lehet a kéziratot a szerzôvel visszaküldeni az iskola felsô tagozatára. Hiszen már három elbeszélése jelent meg nyomtatásban. Szerencse, hogy a nyomdászok többnyire ismerik a központozást. Azt is elmesélte, hogy 1955-ben a helsinki béke- világkongresszusról hazajövet gépük leszállt Koppenhágában. Mikor továbbutaztak, a buszban többek között Lukács György mellett ült. Az akkor hetvenéves Lukács Györgyöt fiatal öregkora titkáról faggatták. Azt mondta: "Vannak idôs akadémikusok, akik naponta tornáznak vagy fát vágnak; én 18 éves koromban szivarra gyújtottam, s azóta se hagytam abba a szivarozást. Alighanem ez konzervál." Aztán másról beszélgettünk, stílusproblémákról, s egyszerre csak Lukács György egy hitvalló szenvedelmével kijelentette: - Imádom a pontosvesszôt. Ezt a csodálatos írásjelet, mely se nem pont, se nem vesszô; érezni kell, mikor több, mint a vesszô, s mikor kevesebb, mint a pont. Mondanivalójának ez volt a lényege. Akkor még külön megszerettem a becsült filozófust, esztétát, a közvetlen embert azért, hogy ennyire tud rajongani egy ilyen egyszerû, egyszersmind bonyolult írásjelért. Hogy fontosnak tartja: mit hord a gondolat magán. Hogy mennyire tudja: a gondolatok írásos közvetítése során az írott szöveg is lélegzik, s egy ilyen lélegzési szünet - se nem hosszú, se nem rövid - a pontosvesszô. Ha meg akarjuk értetni magunkat, jól kell beszélnünk, jó légzési technikával, se vontatottan, se hadarva. Ha valaki írásra adta a fejét, tanuljon meg jól írni, és azt is tanulja meg, mi a szerepe a központozásnak abban, hogy megértsék leírt szövegünket. S fôként, hogy csak egyféleképpen értsék. A pontosvesszôt jelképnek érzem. A fegyelmezett írás képének.

Nemes György: A magyar hírek kincses kalendáriumából

Meglepetésként érte a közvéleményt, hogy Románia nemrégiben lezárta az Európai Unióval a mezôgazdaságról szóló fejezetet, amely a szakemberek véleménye szerint is egyike a legnehezebbeknek. A kormány és a közvélemény is problémás fejezetként ítélte meg. meglepetésszámba ment azért is, mert láttuk, hogy a környezô országoknak, közöttük magyarországnak is komoly gondokat okozott. Ez azt jelenti, hogy Romániának olyan kényes kérdéseket is sikerült megoldania, amit más országok sokkal nehezebben oldottak meg? Hiszen köztudott, hogy korántsem rózsás a mezôgazdaság helyzete. Mi lehetett az aduja Romániának? - kérdeztük Kelemen Atillát, a képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának alelnökét.

- Azt hiszem, hogy az adu az volt, hogy fontos agrárországnak tekinti az Európai Unió Romániát. Inkább a történelemben gyökerezô tradíciók azok, amelyeket az unió figyelembe vett Románia esetében. Tapasztaltuk, hogy az EU tárgyalócsapatai Romániát kiemelt figyelemmel kezelték. Ez valószínûleg annak is tulajdonítható, hogy meghatározottan agrárországként szándékozzák kezelni Romániát az EU-ban. Ami minket arra kell késztessen, hogy azokat a lehetôségeket, amelyeket az EU ebben a lezárt fejezetben Romániának megajánlott, maximálisan próbáljuk kihasználni.

Például a földalapú támogatásokat illetôen Románia magas kvótát kapott, hiszen 10 millió hektárból hétre, azaz 70%-ra kapott támogatást. Ez egy szokatlanul magas százalék más országokhoz képest. Volt néhány olyan érdekes fejezet, amivel Romániának külön is kellett foglalkoznia. Ilyen az állattenyésztés fejlesztése. Itt a román félnek kötelezettsége lesz a felzárkóztatás sok területen: pl. a húsfeldolgozásban. Ez azt jelenti, hogy mintegy 26 húsfeldolgozó egységre kaptunk toleranciaidôt, vagyis a 2007. január elsejei csatlakozási idôponthoz képest három évvel, gyakorlatilag 2010. január elsejéig tolja ki a felzárkózásnak és a retechnologizációnak a határát. Ez jó dolog, de mindenképpen számolni kell azzal, hogy az EU-ban csak azok a húsfeldolgozó egységek tudnak majd labdába rúgni, amelyek a mûszaki feltételeknek eleget tesznek. Ezeken kívül két baromfifeldolgozó egység is megkapta a hároméves toleranciaidôt.

- A tejfeldolgozásnál az EU tényként rögzítette, hogy e pillanatban a Romániában elôállított tejmennyiségnek csak mintegy 40%-a felel meg az EU-s követelményeknek.

- Így van, ez azonban csak arra az egymilliárd hektoliterre vonatkozik, amelyet a feldolgozó vállalatoknál értékesítenek a termelôk. Erre már most fel kell készülni, hiszen az EU-ban nem zsírfokot, nem fehérjeszintet mérnek, hiszen fel sem merül, hogy valaki lefölözze a tejet. Az, hogy Románia kapott egy 3,3 milliárd hektoliteres kvótát a tejértékesítésre, komoly tárgyalásokat feltételez. Külön érdekessége a romániai tárgyalásoknak, hogy a sajtóhírek ellenére, nem kell 130 millió hektár szôlôt kivágjon, 30%-ra leszállították, és 70 ezer ha megmaradhat.

Másik fejezet a vidékfejlesztés. És Románia külön sikertörténetként kezeli a pálinkaügyet is. De visszatérve a tejtermékekre, hosszú a listája azoknak a termékeknek, amelyek ma ôshonos román termékekként szubvencionáltak, pl. nyolcféle telemea-készítmény, amit csak mi és Görögország gyártunk.

- Románia tehát jó tárgyalássorozatot zárt, de ez a tárgyalássorozat és a lezárt fejezetben rögzített számok csak kiindulási alapok.

- Valóban kiindulási alapok, és nagyon komoly munkát és nagy odafigyelést feltételez bizonyos kérdésekben.

- Miért nincs például a krumplitermelésre támogatás?

- Többen fordultak hozzánk is, miért nincs a székelyföldet érintô krumplikérdésben szubvenció. Románia keményítô elôállítására kért szubvenciót, nem kapta meg. Az EU a közös agrárfejezetben rögzíti - és ezt válaszolta egy beadványomra a szakminiszter is -, hogy az Európai Unió a krumplit nem tartja a piac változásaira érzékeny kultúrának, ezért nem támogatja, sem a mi esetünkben, sem az unió más országaiban.

Kapott viszont elég magas szubvenciót és területet Románia a cukorrépa-termelésre, a lenre, kenderre. Ez Maros megye szempontjából is fontos, mert érintheti a makfalvi lengyárat. Ott a vezetôség a gyárat megpróbálta állagmegôrzô intézkedésekkel úgy menedzselni, hogy bármikor újraindítható legyen.

- Komoly kihívás a mezôgazdasági fejezet lezárása, ehhez szorosan fog kapcsolódni és gondokat fog okozni Romániának a környezetvédelmi fejezet...

- Komoly probléma lesz ez, hiszen a környezetvédelem mint fogalom sem igazán ment be a köztudatba. Olyan periódus következik, amikor egyértelmûen be kell bizonyítanunk, hogy továbbra is agrárhatalom tudunk lenni.

- A Bursa nevû lapban terjedelmes írást olvashatunk arról, hogy nem lesz fenékig tejfel az EU-tagság. Egyebek között arról cikkez, hogy 3 millió kis farmer marad munka nélkül.

- Persze, vannak olyan elôrejelzések, amelyek az EU-nak kizárólag a negatívumait szeretik elôtérbe helyezni. Vagyis vannak proeuroperek és vannak ellendrukkerek. Ez máshol is így van. Romániában a 22 milliós lakosságból a mezôgazdaságban foglalkoztatottak száma még mindig 50% felé közelít. Ez majdnem mindenhol átalakult. Tudjuk, hogy Portugáliában a belépéskor még 37%-on volt, azóta 15%-ra módosult. Ezek az EU velejárói, de nem az a megoldás, hogy ellendrukkerekként álljunk a nehézségekhez. Természetes, lesz egyfajta koaguláció a mezôgazdasági területek esetében is, a nagyon elaprózott területeken való gazdálkodás nem lesz egy Európában igazán tartható modell, de ezért kellett pl. a társulási törvényt újraalkotni. Emellett létre kell hozni a terméktanácsokat. Romániában persze hogy lesznek fájdalmas jelenségei is az EU-ba való belépésnek. Ám vannak követendô, illetve elrettentô példák is. Akik nem a siránkozást választották, mint az írek például, sikertörténetet mondhatnak magukénak, mások, akik nem eléggé hatékonyan próbálták megoldani a gondokat, nem igazán beszélhetnek sikerekrôl. Ilyen a görög példa.

Úgy gondolom, nem a siránkozás, hanem a lehetôségek megragadása a megoldás. Megkockáztatnám, hogy ha a magyar közösség bebizonyítja, hogy jobban szervezett, több információ birtokában van, nyitott a külföld felé, akkor lépéselônybe kerülhetünk. Az EU-ban az lesz az adu, hogy ki mennyire tud az információval élni, ki mennyire tudja az információt úgy beépíteni a mindennapi életbe, hogy hatékony legyen.

Nem könnyû, de jobb tudni a diagnózist, és úgy segíteni, mint siránkozni, vagy ellenkampányt szervezni. Az EU nem tejjel-mézzel folyó Kánaán, meg kell tanulnunk újra keményen dolgozni. Meglesz ennek a hozadéka is. Ha a monarchia idején el tudtuk látni az egész monarchiát friss hússal, akkor erre most is megvannak a feltételek.

Veszíteni is tudni kell - tartja a szólásmondás. Veszíteni úgy, hogy ne csorbuljon emberi méltóságunk, maradjon bennünk kellô józanság kamatoztatható tanulságok megfogalmazására, és képesek legyünk megbecsülni eredményeinket, mint amelyekre építeni lehet. A sportéletben azt szokták mondani, hogy nem a meccs során kifejtett erôfeszítés és ügyesség számít, hanem a végeredmény - ha csak egy ponttal is alulmaradsz, vesztes vagy. Csakhogy errôl inkább a sportolókat kellene megkérdezni, sejtem, ôk nem egészen így vélekednek. Legalábbis én azt gondolom, hogy egy jó sportoló a meccs végén már a következôre összpontosít, mert ha mindent egy lapra tesz fel, egy meccsre koncentrál, miben különbözik a szerencsejátékostól? A sportoló gyôz, a kártyajátékos nyer. A sportoló alulmarad, a hazardírozó veszít. Gyôz, vagy nyer; lemarad, vagy veszít - társfogalmaknak tûnnek, de más az erkölcsi töltetük. Mint ahogy az sem mindegy az erdélyi magyarság tekintetében, hogy küzdünk, vagy játszunk; áldozatot hozunk, vagy a szerencsére bízva magunkat, próbálkozunk. Ilyen árnyalatbeli különbségek lehetnek (s minden bizonnyal: vannak) a politikai magatartás filozófiájában. Felszínes megközelítésbôl vállrándítós könnyedséggel mondhatnók: az eredmény ugyanaz, hát nem mindegy? Én azt gondolom, hogy a politikában nem (vagy nem csak) eredmények vannak, hanem következmények! Véleményem szerint a politikai döntéseket, magatartásokat és elveket következményeikbôl kiindulva kell megítélni!

Most, választások és különbözô választási kiértékelôk után, úgy érzem magam, mintha a rulettasztaltól álltunk volna fel vesztesen, megfosztva minden muníciónktól, mert a szám, amire minden vagyonunkat feltettük, nem jött be - a szerencse kereke nem nekünk kedvezett. Legalábbis ezt akarják elhitetni velem/velünk azok, akik az önkormányzati választásokat hajlamosak közvetetten szerencsejátékhoz hasonlítani. Megbocsássanak, de ez felelôtlen hazardírozás - olyan oktalan játék, ahol a vak véletlenre bízzuk érdekeinket, ügyeinket és céljainkat. S itt most nem kevesebbrôl van szó, mint az erdélyi magyarság jövôjérôl! Ekkora téttel játszadozni politikai pókert és szórakozni kaján kárörömmel, nemcsak tévedés, de nagyon nagy felelôtlenség és erkölcstelenség, ha következményei felôl közelítem meg.

Mirôl van szó? Marosvásárhelyrôl és a polgármester-választásról. Négy éve arról beszélünk, hogy a vásárhelyi polgármesteri szék visszafoglalása rendkívül fontos célkitûzés. Ez nem is vitás, hiszen e cél elérése alaposan javítana mind a vásárhelyiek, mind általában az erdélyi magyarok közhangulatán és önbizalmán. Kampányunkat ennek megfelelôen méreteztük és hangszereltük. Fogyatékosságai ellenére is ezzel a kampánnyal több tízezer embert szólítottunk meg, s nemcsak a vásárhelyieket, hanem az egész megye lakosságát megmozdítottuk. A polgármester- választásra szûkítve, az eredmény rossz, de következménye szerint sikeres gyôzelemként könyvelhetô el. A gond ott kezdôdik, hogy sokan úgy ítélik meg - különösen a vásárhelyiek és általában a Maros megyei magyarok -, hogy a marosvásárhelyi polgármester-választás egy olyan nagy cél, amely mellett minden más eltörpül, s ha ezt nem nyerjük meg, akkor háborút veszítettünk. Legalábbis ez derül ki egyes utólagos véleményekbôl.

Én nem így látom. Nem akarom bagatellizálni a kudarcot, hiszen egy fontos csata elvesztését kell elszenvedjük, minden ódiumával együtt, de meg vagyok gyôzôdve, hogy nem a háborút veszítettük el! Csatát veszítettünk, és ugyanakkor sok más csatát megnyertünk. Az RMDSZ nyert Szászrégenben, Mezôcsáváson, Vajdaszentiványon, Marosludason és több tucat településen. Nyertünk Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Margittán, hozzájárultunk Kolozsváron Funar leváltásához, az erdélyi megyék közül ötöt az RMDSZ vezet - köztük Maros megyét is -, és Marosvásárhelyen megôriztük többségi képviseletünket a helyi tanácsban, illetve a polgármesteri hivatal végrehajtó apparátusában a két alpolgármesteri tisztséget mi töltjük be. Maros megyében a magyar lakosság számarányának megfelelôen, az RMDSZ önkormányzati képviselete összesen 40%-ot valósít meg - olyan körülmények között, amikor többen is kétségbe vonták, hogy képes-e az RMDSZ egészében képviselni a magyarságot! Ezeket a csatákat mind megnyertük, és ezeket mi nyertük meg! Nem vitás, a marosvásárhelyi polgármester- választás kiemelt jelentôséggel bírt és egyik legfontosabb célkitûzés volt (és marad), de nem az egyetlen és nem perdöntô jelentôségû.

Most utólag, olvasva/hallgatva a világvégét idézô kesergéseket és a pánikhangulat gerjesztette rosszindulatba torzuló lefejezési követeléseket, az a gyanúm támad, hogy egyesek a választások elôtt hazardírozni ültek le. Így egyesek veszítettek! Egyesek játékot vesztettek! Egyesek az erdélyi magyarság sorsával pókereztek/pókereznek! Ezt pedig nagyon veszélyesnek tartom... Sajnos, a következmények is errôl tanúskodnak, hiszen alig jártak le a választások, hirtelen többen is nyeregben érezve magukat, elkezdték a maguk önös érdekeire épülô játszmáikat. Alig ért véget a választás, a politikai fegyelem, a csapatszellem sok helyen elpárolgott, és eluralkodott az önfejû kombinálás, osztozkodás, vagyis helyenként/esetenként folytatódott a hazardírozás. Mint fentebb mondám: véleményem szerint a politikában következményei nyomán kellene megítélni a politikai magatartást. Az elmúlt másfél évtizedben a magyarság megtanult politizálni - az utcán, körzetekben, intézményi vezetô pozíciókban, tanügyben, egyházban, civil szférában és a parlamentben -, és ez önmagában nem rossz. Azt gondolom, hogy már csak a politikai morált kellene becserkészni valahogy a politizálásunkba, s valószínûleg többre vinnénk!

Ha ôszintén és józanul akarunk szembenézni a történtekkel, akkor be kell ismerjük, hogy a vásárhelyi szavazó magyarság fele - az otthon maradt fele - másra bízta a választást. A választások elôtt sokan jósolgattak: nem fog sikerülni. Ebbôl a felelôsséget mellôzô hozzáállásból is érezhetô volt, hogy józanság tekintetében nem állunk a helyzet magaslatán. Ma vannak olyanok, akik büszkén és nagy elégtétellel idézik önmagukat: ugye, én megmondtam, no lám, igazam volt. Megmondták, megérezték, megjósolták, kimérték, bemérték, megsaccolták, figyelmeztettek, s most örülnek annak, hogy igazuk volt. Igaz, baljóslatukat mint közvélemény-formálók áthangolhatták volna ösztönzô és mozgósító üzenetté, de nem elegen tették ezt. Miért nem? Nem találok más magyarázatot, mint azt, hogy nem állt érdekükben. Mint ahogy ma sem érdekük látni, hogy a pohár félig tele van, nem csak félig üres. Merjünk rákérdezni: mi az érdekük? Lehet, hogy a konfliktus által gerjesztett zavarosban halászni, vagy olyan belföldi és külhoni érdekeltek malmára hajtani a vizet, akik alig várják, hogy a magyarok ki- vagy bevándoroljanak. Az is lehet, hogy saját kudarcuk feldolgozására képtelen lévén, a kárörömben vélnek némi elégtételt találni. Mondom, lehet. Nem gyanúsítok senkit semmivel, csak nyilvánosan tépelôdöm azon, amit másképpen nem lehet nevezni, mint ostobaság.

Azt is beismerem, hogy én is tudatában voltam jó néhány ténynek. Mint kampányfônök, hozzáfértem és elemezhettem többféle adatot és mérést. Most vannak, akik jó szándékkal, kétségbeesetten kérdezik: miért nem beszéltünk ezekrôl a tényekrôl? Mint ahogy a kampány ideje alatt is voltak olyan jó szándékú javaslatok, hogy adjuk fel a jelölést és álljunk valamelyik markánsabb román jelölt mellé, mert úgysem fog sikerülni. Mégis, miért vittük végig? Nemcsak azért, mert ezzel tartozunk a vásárhelyi magyarságnak és azoknak a nem magyaroknak, akik bíznak az RMDSZ politikai rátermettségében, hanem azért, mert hittünk (és hiszünk) abban, hogy helyzetet tudunk teremteni! Meggyôzôdésem, hogy mi, magyarok, csak akkor tudunk átlépni kisebbségi komplexusaink magas küszöbén, ha helyzetet teremtünk és a társadalom alkotó tényezôivé válunk. Ezért vittük végig a kampányt, ezt az üzenetet próbáltuk megfogalmazni és a tények tudatában azt a réteget megszólítani, amely valamilyen oknál fogva közömbösségbe és önbizalmi válságba fásult! Elismerjük: nem sikerült kellô hatékonysággal felébreszteni csipkerózsika-álmából a lakosságnak egy rétegét. Ennek sok oka van. Egyrészt szakmai fogyatékosságunk az oka, másrészt anyagi képességeink korlátozottsága, de ezeken túl nagyon hiányzott a szolidáris összefogás, és egyáltalán nem hiányoztak az ellendrukkerek, akik ma azon örvendeznek, hogy ôk megmondták, ôk tudták.

Szomorú, hogy nem tudunk méltósággal és kellô józansággal veszíteni, egyben azt belátni, hogy minden széthúzó próbálkozás ellenére majd 37 ezer marosvásárhelyi magyar tiszta lelkiismerettel nézhet a tükörbe: megtette a magáét, s ezért mélységes tiszteletet érdemel. Semmiképpen sem a tehetetlen kishitûek, ellendrukkerek és ellenérdekeltek lekezelô és leszerelô okoskodásait. Fôleg azokét, akik a kisujjukat sem mozdították a siker érdekében. Most meg a szerencsejátékos ostobaságával értékelik a helyzetet! És ezt egyesek korrekt kiértékelésnek és összegzésnek nevezik... Lelkük rajta!

És itt van a helye annak, hogy megköszönjük mindenkinek a támogatását: szavazóknak, kampány- stábtagoknak, támogató üzletembereknek, szakértôknek, jelölteknek és az RMDSZ vezetôinek. Még ha kopottnak is tûnik a szlogen: mi együtt vagyunk erôsek - mi együtt gyôztünk!

Összegzésképpen ennyit: aki nem tud veszíteni, az gyôzni sem képes!

"alkotásait" láthattuk a közelmúltban a várban, ahol a Marosvásárhelyi Népi Egyetem magyar néprajzi tanfolyamának hallgatói mutatták be népmûvészeti és népi iparmûvészeti termékeiket. Minden darab azt példázta, számukra életformát jelent természetes anyagokból dolgozni. A kiállítás gazdag és értékes anyaga a népmûvészet továbbélését bizonyítja.

Ma már a tárgyak formája a mûvészi, nem a díszítmény. Az ipari termékek használatának korában akadnak falvak, melyeknek lakói - Mezôfele, Jedd, Jobbágytelke, stb. - kézügyességükbôl élnek. Láthattunk mezôbándi, jeddi, árkosi, szabédi, székelyudvarhelyi stb. népi iparmûvészek munkáiból illetve moldvai csángó anyagot is. Örömmel tapasztalhattuk, sok az új ötlet, a növendékek nem érik be a hagyománykövetéssel. Ennek az országos viszonylatban egyetlen, magyar nyelven vezetett néprajzi tanfolyamnak köszönhetôen értik az általuk használt díszítményeket, s alkalmazzák a magyar hitvilág, a magyar díszítô motívumok tárházának darabjait.

A kiállítás anyagának elrendezésébe bekapcsolódott a tanfolyamvezetô Asztalos Enikô tanárnô, néprajzkutató, továbbá Bandi Dezsô iparmûvész, valamint Kovács Attila faragász, a Magyar Népmûvészeti Szövetség tagja is.

Amint a népi egyetem titkárságától a napokban értesültünk, mindazok, akik kézmûiparral, házi iparral, valamint népmûvészettel foglalkoznak, elvégezhetik a tanfolyamot mivel - ellentétben az eddigiekkel - nem szeptemberig, hanem ez év decemberéig hosszabbították meg az engedélyek megújításának határidejét.

Az értelmiségiek - lelkészek, tanárok, könyvtárosok stb. számára - szintén idén ôsztôl a népi egyetem néprajzi tanfolyama továbbképzôként szolgál. Beindítása a hallgatók számától függ és szombatonként, ill. kérésre, minden héten kedden tartják az elôadásokat.

Oláh-Gál Róbert cikkében a neves matematikus, Vályi Gyula szülôháza helyét jelöli meg, s ugyanakkor tudatja, hogy Marosvásárhelyen az elsô postahivatal abban a házban mûködött száz éven át (Népújság, 2004. július 6.). Ajánlja ezek helyének a megjelölését egy emléktáblával. Örvendetes és elfogadható ajánlat.

A marosvásárhelyi matematikus személye ismeretes, ezért most a helyi posta ôskoráról emlékezem meg röviden.

Erdélyben I. Lipót császár idejében, 1691- ben indult el a postako-csiforgalom, mely magánkezdeményezés volt. Hivatalos irányítását 1723-ban vette át az Erdélyi Fôkormányszék.

Városunk bekapcsolódását a postaforgalomba 1755- ben kérte a város közönsége, azonban csak 1771- ben hozták létre az elsô postahivatal helyiségét a Fazakas (Borsos Tamás) utcában, Vályi Károly házában, illetve telkén, melynek lejtôs területén állhatott a szükségelt lóistálló, kocsiszín és szénatartó.

A következô évben, 1772-ben indult el a postai forgalom Vajda Sándor postamester vezetésével. A postai küldemények száma akkor még kicsi volt, a postai forgalom fellendülését az 1859. év jelentette, amikor a kolozsvári levélposta (szekérposta) az addigi heti három fordulóról naponkénti fordulóra állt át. A levelek és csomagok szállítását szekerekkel oldották meg, a személyszállítást az ún. extraposta végezte.

A postakocsi sebességérôl, valamint a hírlapok kézbesítésének gyorsaságáról Borosnyai Lukáts János kollégiumi tanár versesköte-tében (Régi és új Vásárhely) így írt: "hírlapok és egyébb / olvasni valók / Magyar, Frantz (francia) és Német, Görög újságok is / Olvashatnak akik nem mulatnak (szóra-koznak) sokat is / A mit ma az ország gyûlésén végeznek / Holnap azon szókkal ide érkeznek." Természetesen a Kolozsváron tartott gyûlésen elhangzott beszédek közlésérôl van szó, melyeket sebesírók jegyeztek le s a nyomdában került az újságok lapjaira.

A postamesterek (az állomások vezetôi) fizetést és haszonélvezetet kaptak. Kaszálójuk volt a Postarét, az egykori Cigánymezô végében és a Poklos-patak koronkai út és a Csereerdô alja közötti területen. A helyi posta három irányba rovatolta a küldeményeket, Nagykend, Radnót és Szászrégen postaállomásaira, az ún. álladalmakra, ahol lovakat váltottak. A Kolozsvári Közlöny 1863. ápr. 22-i száma tudósította, hogy a marosvásárhelyi postahivatalt már táv- írdával is felszerelték volna, ha a helyi tanács megfelelô helyiséggel rendelkezett volna. Ezen újságcikk szerint a Fazakas utcai épületet elégtelennek tartották.

1869-ben a postahivatalt a Nagypiac (Rózsák tere), a korabeli Transzilvánia Szálloda hátsó, Nagyköz (Bolyai u.) felôli épületébe költöztették át, ahol már távírda és telefonközpont is mûködött. A Morse-rendszerû távíró berendezés jelentette a közvetlen kapcsolatot a külvilággal, illetve kézi kapcsolású telefon közvetítette az élô emberi hangot. Az elsô világháború elôtti években a posta, távírda és telefonközpont a Szentgyörgy utcai új kétemeletes épületben kezdte el mûködését. A korszerûen felszerelt Nagyposta a növekvô város nagyméretû postai forgalmát több mint 50 éven át ellátta, sôt néhány évig az automata telefonközpontnak is helyet adott. Az a postahivatal a táviratok még gyorsabb közlésének érdekében rendelkezett ún. csôpostával is, amelynek lényege: a földszinten kézzel megírt távirati szöveget a tisztviselô a csôbe tette, az ún. futárba, s a mesterséges huzat az emeleti távírdába szállította azonnali közlésre.

Nem érdektelen megemlíteni a kolozsvári Közlöny 1859. febr. 11-i száma miként kifogásolta a posták felszerelését: "Minden valamirevaló városban vannak levélgyûjtô szekrények, nálunk minden egyszerû levéllel mind a levélküldô, mind a postai tisztviselôk alkalmatlanságára a postára kell futkorászni." Sajnos, ez így van ma is! 1871-ben vezették be a postabélyeget, melyet a postán és a trafikokban vásárolhatott meg a levélküldô.

Sajnos ma egy levélbélyegért is a postára kell menni. A csomagküldeményt a postán adta fel a küldô személy, de az ide érkezett küldeményt kocsival vitte el a postás a küldött címre. Ma a csomagküldeményért is a postára kell mennie a címzettnek. Miután Marosvásárhely 1871-ben bekapcsolódott a vasúti forgalomba, a postakocsi szerepét a "vasparipa", a gôzmozdony vette át, így a postai küldemények forgalma meggyorsult.

A város növekedésével egy idôben a város területén több postahivatal bonyolítja le a megnövekedett postai forgalmat.

"Képek, rajzok, fotók tarkítják, és az olaszok kedvenc, régi dalaival van tele. Ezek a kedves, sokszor groteszk szövegû nóták elkísérték a háború alatti és utáni generációkat, sôt, máig fennmaradtak" - nyilatkozta Eco a Corriere della Sera címû olasz napilapnak adott interjújában. Az író elárulta, hogy szinte teljesen tudathasadásos állapotba került, amikor váltakozva idézte a kor két zenei mûfaját: a háborús dalokat, amelyeket az iskolában hallott, és a tréfásakat, amelyeket a rádió, "az akkori idôk egyetlen igazi hangja" sugárzott. Eco e dalokat a 30-as, 40-es évek szintézisének tekinti.

"Csodálkozom, hogy a zene megjelenését ebben a könyvben úgy fogadták, mint újdonságot. Pedig minden regényemben vannak zenei utalások - csak a Baudolinóból hiányoznak, mivel ez primitív, nyers környezetben játszódik".

Az író kapcsolata a zenével gyermekkorában kezdôdött. Egy szalézi szerzetesek vezette ifjúsági otthonba járt szolfézsre, majd zongorázni, csellózni tanult, késôbb "szerény képességû fuvolás" lett. Ma is játszik saját örömére, legtöbbször Bachot. A könyvben az emlékezetvesztésben szenvedô fôszereplônek az apokalipszist zenekarok jelentik be, jeléül annak, hogy az író mekkora szerepet tulajdonít a zenei kultúrának. Eco maga sem arról álmodott, hogy író vagy egyetemi tanár lesz. Gyerekként csak arra vágyott, hogy bárzongoristává váljon, aki minden éjszaka "szájában lógó szivarral, mellette teli pohárral" bûvöli a billentyûket. Sajna, könnyûzenei ismeretei azonban megálltak a Beatlesnél, reggel, kávéfôzés közben pedig az elsô, több mint 50 évvel ezelôtti San Remó-i fesztivál dalait dúdolgatja.

A regényben szereplô dalok kapcsán Eco bevallotta, hogy egy volt iskolatársával, nyaralás idején, éjfél után rázendítenek ezekre a dalokra, majd - de csak megbízható baráti körben - a korabeli vallási és fasiszta himnuszokkal folytatják. "A gyerekkori daloknak különös erejük van. Asor Rosa például, aki a könyvemrôl recenziót írt, olvasás közben váratlanul elkezdte torkaszakadtából fújni a nótákat. A családja azt hitte, megôrült" - tette hozzá az író.

A jelenleg is tartó Milanesiana kulturális fesztiválon koncertet állítottak össze a Loana királynô titokzatos lángja dalidézeteibôl. Az egyes zenei blokkok között Eco részleteket olvasott fel regényébôl.

Csütörtöki kimenô

Éppen nyár van. Igazi hôguták várhatók, kiszáradás, nagy-nagy izzadások, törölhetjük becsületesen a homlokunkat, mint köpcös Tuborg tata teszi azon a klasszikussá magasztosult reklámföstöményen.

Az üvegházhatás érezteti erejét, növekszik az átlaghômérséklet, hosszabb a nyár és a tél, eltûnik a tavasz, satnyul az ôsz, figyelmeztet a civilizáció ártalmaira érzékeny hivatásos riogató, a környezetvédô szakember. A föld víztartalékai mintha megfogyatkoztak volna. Azt hiszem, errôl is hallottam harangozni.

Épített környezetünk mindinkább körénk szorítja a várost, a betont és üveget, a követ és fölösleges porimádó cziczomát. Egyre épülnek a rondábbnál rondább villaszerû dinasztiaszimbólumok az erdôk, lombosok rovására domboldalainkban, a Somostetôn, a Korrupttetôn, a Menedzservölgyben, az Üzletbonyolítók Szilikonligetében. Az Ellenôrizhetetlen Jövedelmek Romano-ringjének tövében. Pénzmosodás romantika a Visszaigényelhetô ÁFA-sorban.

Csak a szökôkutak fogynak. Midôn megszülettem (régen volt, remegve bevallom), piciny városunkban legalább négy szökôkút, nyilvános parki vízmedence volt. Több, mint a Kárpát-medence. Volt egy a fôtéren, az egykori görög katolikus templom elôtt, amelyhez rövidesen hozzáadódott (micsoda személy-telenség?! - terveztetett-ásatott- kiviteleztetett a város által) egy második a fôtér felsô harmadában, az egykori Bem-szobor helyén. Ez volt az ún. Békás-kút, melynek kerámiajószágai ma is megvannak a Városi Kertészetben, hol elfeledten s némán kuruttyolnak az egykori szebb napokról. Végül, emlékeim szerint volt egy szépecske kis medence a Bolgárok terén (a fene tudja, ma éppen minek hívják), amelyben e sorok írója gyermekként rengetegszer pancsolt. Betemették. Ma egy mûködik, a legifjabb, a Színház téren, az egykori Pap-kert vagy Lázár Ödön park telkén. Ennek javításán ügyködnek éppen most is a városi arculatrendészek. Nincs a várban, nincs a városnegyedekben, nincs parkokban és sétányokon.

Akárhogyan számoljuk, négybôl kettô maradt mára. Pedig a nagy hôségben jólesne egy hûvösen spriccelô, csorgó kút, egy-két enyhülést ígérô belvárosi víztükör, egy Fontana Trevi, Piazza Navona, Place de la Concorde - Neumarkt am Hôgutenben is.

De hát egyikét egy volt polgármester, másikát a valamikori jurátus szorította ki. Igaz, a békák helyett kaptunk egy bronzlovat. Ám ez sem csurgat.

Fôúr, legalább lóbálja!

Ui. A mû elkészülte után jelentette a távirati iroda, hogy áktív szökôkút ügyködik a valamikori építkezési tröszt elôtt, a Sándor Gheorghe - János Doja utcában (vagy fordítva?).

Az Iskola Alapítvány kuratóriuma július 2-i ülésén 16 383 nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz támogatásra jogosult személy pályázatát fogadta el. 665 kérelmezô pályázatát hiányosnak találta és 656 pályázatot elutasított. A 656 elutasított pályázaton többnyire óvodáskorú gyerekek után igényeltek támogatást. A kuratórium 957 hallgatói támogatásra benyújtott kérelmet bírált el kedvezôen.

Az Iskola Alapítvány nevelési-oktatási támogatás projektirodája június hónapban 19 326 támogatásra jogosult személy után készítette el a postai utaláshoz szükséges dokumentációt, illetve folyósította a 68 607 300 000 lej összértékû támogatást.

Július hónap folyamán a projektiroda a kuratórium által kedvezôen elbírált, a harmadik pályázati csomaghoz tartozó kérelmezôknek, azaz 14 364 nevelési- oktatási, illetve tankönyv- és taneszköz támogatásra jogosult személy után küld értesítô levelet és folyósítja a támogatást.

Ebben a hónapban az iroda megkezdi az elsô, második és harmadik pályázati csomaghoz tartozó, összesen 679 hallgatói támogatást kérelmezô kiértesítését, és számukra a támogatás utalását.

Lapozó

A keresztyéneknek új életstílust kell felmutatniuk a jövô Európájában. Ennek lényege nem a pénz, nem a korszellem, a változó divat az úr - hanem JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR. (Bustya Dezsô) * A 2004-2005-ös tanévben néhány jelentôs módosítást hajtunk végre nyelvoktatási tanrendszerünkben: a tanévet rövidebb egységekre, modulokra osztjuk. Egy-egy modul 11-12 hetet foglal magában. Az angol nyelv oktatása például a legmagasabb fokú nyelvvizsgáig 15 modulban folyik majd. (Fülöp Géza) * Miért volt az, hogy hónapokig alig jártak a templomba, sôt olykor senki sem jött, s most jönnek ismét, kicsivel többen is, mint eddig? - Az öreg parasztasszony ezt válaszolta: - Mert most vidámabb a beszédje, nem olyan sanyarú, mint eddig volt. Most megfényesedünk tôle. (Gyökössy Endre) * (Új Kezdet, 2004., június)

A Hivatalos Közlöny 526. számában 2003. július 22-én tették közzé a 350-es számú törvényt, amely jóváhagyta a 2002. évi 157-es sürgôsségi kormányrendeletet az 1994. évi 16-os haszonbérleti törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozóan. Ezt a Hivatalos Közlöny I. részének 850. számában 2002. november 25-én tették közzé a következô módosításokkal és kiegészítésekkel: Az önálló ügyvitelû, mezôgazdasági termeléssel foglalkozó intézetek és kutatóállomások, amelyeknek köztulajdonban levô földterületek vannak ügykezelésében, nem adhatják haszonbérbe az 1. szakasz 2. bekezdésében felsorolt mezôgazdasági javakat, ez a megkötött egyezmények, okiratok teljes semmisségével jár. A szerzôdô felek a haszonbérleti szerzôdésbe kötelesek a mezôgazdasági javak biztosításának kikötését is belefoglalni, aminek terheit a bérlô viseli. A bérlô köteles a bérbe vett javakat mint "jó tulajdonos" használni, a szerzôdésben megállapított feltételek között, megtartani a bérbe vett javak termôképességét, a bérbeadó beleegyezését kikérni az elvégzendô esetleges beruházásokhoz, fizetni a haszonbért a kikötött idôpontokban és körülmények között, és eleget tenni az összes szerzôdéses kötelezettségeknek.

Mindegyik szerzôdô fél, legkevesebb 3 hónappal a szerzôdés lejárta elôtt, köteles írásban értesíteni a másik felet, hogy közölje, kívánja-e vagy nem megújítani vagy megszüntetni a haszonbérleti szerzôdést. A közhivatalnokok, valamint a mezôgazdasági kutató- és termelô-, a mezôgazdasági jellegû egyedáruságok vezetô alkalmazottai nem vehetnek bérbe köztulajdonban valamint a fenti intézmények kezelésében lévô mezôgazdasági földterületeket.

A haszonbérleti szerzôdés fenntartható a bérbeadó vagy a bérlô esetleges halála esetén is. Ennek érdekében a bérlô nagykorú örökösei vagy a tulajdonos örökösei írásban kell közöljék szándékukat és meg kell szerezzék a másik fél írásbeli hozzájárulását a halálesettôl számított 30 napon belül. A bérlô örökösei megállapodhatnak egymással, hogy közösen aknázzák ki a bérelt mezôgazdasági javakat vagy kijelölhetnek maguk közül egyet, hogy folytassa ezt. Megegyezés hiányában a tulajdonos örökösei is kijelölhetnek a bérlô örökösei közül egyet, hogy folytassa a haszonbérleti szerzôdést. A bérbeadó vagy a bérlô örökösei, az esettôl függôen, kötelesek 30 napon belül értesíteni a helyi tanácsot a haszonbérleti szerzôdésben szereplô új felekrôl. A 20. cikkely elôírásainak áthágása kihágásnak minôsül és 100.000.000 lejtôl 300.000.000 lejig terjedô pénzbüntetést von maga után.

A kihágások megállapítása és a büntetések kiszabása a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Fôigazgatósága által kijelölt személyek hatáskörébe tartozik. Alkalmazandók jelen esetben a kihágások jogi rendszerének elôírásai. A bérbeadónak joga van a kártérítéshez és az eredeti helyzet visszaállításához. A törvény kimondja, hogy a haszonbérbe adás törvényét, az utólagos összes módosításokkal együtt, Románia Hivatalos Közlönyének I. részében újraközlik, a szövegek újraszámozásával.

Mellau György

Az allergia a legnehezebben elhárítható betegségek közé tartozik. Kiváltó okai megszámlálhatatlanok, s megszüntethetetlenek. Védekezésként a megelôzést, s az elsô tünetek utáni azonnali kezelést ajánlják az orvosok.

Ismét itt a "szenvedés idôszaka" sokmillió, szénanáthára hajlamos ember számára. A mogyoró, az égerfa, a fûzfa, a szilfa, a nyírfa, a bükk- és a tölgyfa már elvirágzott, most viszont a réti gyomok - köztük a hírhedt parlagfû - a soros a virágzásban. A pollenallergia jelei többek között a könnyezô szem, a tüsszentési inger és viszketés, a nehéz légzés, a fejfájás, valamint az ingerlékenység. No meg a szénanátha, amely egyike a legismertebb allergiás betegségeknek. Sokszor mégsem ismerik fel azonnal, összetévesztik a náthával, amit hûvösebb napokon könnyen megkap az ember. Akit hirtelen tüsszentési inger és orrfolyás lep meg, joggal gyanakodhat szénanáthára. Ilyenkor jó, ha a beteg orvoshoz fordul. Átlagban öt év alatt lehet kitapasztalni, hogy az érintett milyen virágporokra allergiás. Addig a fel nem ismert szénanátha egy sor komoly következménnyel járó betegséget okozhat.

Zavar keletkezhet az egész immunrendszerben, s ezáltal fogékonyabbá válik az illetô egyéb betegségekre. Az allergiaspektrum kiszélesedik, ami azt jelenti: fennáll a veszélye, hogy a szénanáthára hajlamos egyén évrôl évre többféle virágporra és egyéb anyagra lesz érzékeny.

Gyakran kialakul a virágpor-allergia mellett a bizonyos gyümölcsök, mint például alma, körte, vagy cseresznye által kiváltott allergiás reakció.

Felléphet a kötôszövet krónikus megbetegedése. A pollenallergiások harminc százalékánál akár asztma is, mivel az allergiát nem ismerik fel kellô idôben, vagy a kezelése késlekedik.

A szénanáthát azonnal kezelni kell. Még fontosabb a megelôzés. E célból veszik be a készítményeket két héttel azelôtt, hogy a virágporok szállingózni kezdenek a levegôben.

Az életkor elôrehaladtával alábbhagyhat az érzékenység, esetleg el is múlhat. Ám az is elôfordulhat, hogy az érintettek idôs korukban a szénanáthából más, idült betegséget kapnak. Nemcsak asztmát, hanem kialakulhat a légcsô-nyálkahártya tartós megbetegedése is. Ezért nagyon fontos, hogy az idôs ember is figyeljen a szénanáthás tünetekre, és idejekorán orvoshoz forduljon, kezeltesse magát.

Túraajánlat

A múltkor a Kárpát-koszorú expedíció borszéki fogadásáról írtam, gondolom, jó lesz most egy kissé e régi szép üdülôtelepünket ajánlani, hisz egyesületünk egyik célkitûzése már megalakulásakor a fürdôk népszerûsítése volt.

Bizonyára sokan vannak, akik számára szép emlékeket idéz e név.

Lehet, hogy ásványvizeit már a rómaiak is ismerték. A legrégibb adatot Jósika Miklós 1874-ben megjelent történelmi regényében találták, mely szerint Báthori Zsigmondot 1594 augusztusában Gyulafehérváron orvosa Borszékrôl vasabroncsos hordókban szállított vízzel gyógyította.

A gr. Lázár család 1700-as vagyonösszeírásában is megjelenik Borszék mezeje. E család 1745-bôl származó perirata megemlíti, hogy Gyergyószék több fürdôházat is épített, az elsô melegfürdôt a székely határôrezred parancsnoka építette.

1773-ban a bécsi Akadémián Wagner L. tartott értekezést gyógyvizeirôl, ekkor már külföldön is ismert. Az igazi fellendülését Zimmethausen Antalnak köszönheti, aki hosszú idôre bérbe vette, hosszú pereket is folytatott e jogért. Az igazi fellendülést az jelentette, amikor a két tulajdonos - Ditró és Szárhegy közbirtokossága - nem a meggazdagodást, hanem a célszerû kihasználást helyezte elôtérbe. Remélhetôleg most, hogy a régi tulajdonosok egy része visszakapta az 1945 után elvett villáit, lassan-lassan talán újra visszanyeri régi fényét e település.

Akik kedvet kapnak ellátogatni ide, nemcsak a borvizeink gyógyító hatását ismerhetik meg, hanem szép sétákat tehetnek a Medve- és a Jég- barlanghoz, a travertinbányához, a ma már csak mofettaként használható ôsforráshoz, a ritkaságnak számító törpenyíreshez, a környezô fenyvesekben, tarka virágos kaszálókon, s a régi, sajnos gyakran omladozó villák talán egy kis történelmi hangulatot lopnak a szívekbe.

Annak reményében, hogy a több mint 300 éves hagyomány folytatódik, s még sokan nyernek felüdülést-gyógyulást Borszéken, kívánunk szép felfedezô- újrafelfedezô utat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosszéki Osztálya nevében

Kerekes Ibolya

Az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal június 15- szeptember 30. között minôségellenôrzô kampányt szervez, amelynek keretében a megmérettetésre benevezett szállodák, éttermek, szabadidôközpontok szolgáltatásait pontozzák. Megyénkben a marosvásárhelyi Atlantic, az Everest, a Tempo, a szovátai Szováta, a dicsôszentmártoni Iris, a segesvári Segesvár, a gernyeszegi Grand Lion és a fehéregyházi Európa szállodák neveztek be. Az éttermek közül a megyeszékhelyi La Cupola, a szovátai Szováta szálloda étterme, a szászrégeni Dacia és a nyárádtôi Darina jelentkezett a minôségi ellenôrzésre. A szórakozni, kikapcsolódni vágyók a marosvásárhelyi víkendteleprôl, a monosfalvi strandról és a szovátai Medve-tóról mondhatnak véleményt.

Mint Emilia Leahtól, a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetôjétôl megtudtuk, a fent említett egységeket, központokat felkeresô vendégek 1-tôl 5-ig terjedô számokkal minôsíthetik a szolgáltatásokat, körülményeket.

Az érdekelteknek formanyomtatványt kell kitöltetniük, amelyet a felsorolt egységekben, a fogyasztóvédelmi hivatal székházában igényelhetnek, illetve letölthetik a www.calitate.ro honlapról is. Fontos tudni, hogy csak névvel ellátott véleményeket vesznek figyelembe. A vendégek, ügyfelek véleményét, minôsítését a határidô lejárta után teszik közzé.

Pompázó virágok, csíkos mintázatok - ez az idei nyári divatot uraló trend a nôi öltözékek világában.

Színes nyár - ígérték esztendeje elôrejelzésükben a nagy divatházak.

Az ígéret "bejött": elbúcsúzhatunk a decens feketétôl, a fehértôl, a halovány fagylaltszínek is a leszerepeltek közé sorolhatók. Mostantól élnek az izzó, ragyogó, harsány színek, ráadásul szokatlan összeállításban. A piros lilával, napsárgával, a tengerkék fûzölddel, a narancs ciklámennel, a püspöklila citromsárgával.

A színek egymáshoz rendelése leggyakrabban virág formájában testesül meg. A nôi öltözékek laza textiljeinek leggyakoribb mintája a valóságos és fantáziavirágok sokasága. Óriási pipacsok, tulipánok, pünkösdirózsák, liliomok, orgonák, mezei virágok borítják a nôi blúzok elejét, a ruhák teljességét. Impresszionista festmények lágyan elomló csokrai, virágszálai, avagy egész virágos rétek köszönnek vissza a nôi holmikról. Mindez kiegészül a díszítésként kalapra, gallérra illesztett virágcsokrokkal, a virágokat mintázó ékszerekkel, bizsukkal.

A romantikát kevéssé kedvelô nôk számára pedig itt a csíkos mindent betöltô uralma. Ez a keskeny és széles, hosszanti és haránt, határozott és elomló, pöttyökbôl formált csíkok divatja. Ezek is harsányak, két vagy sok színt egymás mellé sorolók. A modellek pedig élnek a csíkok adta renddel és szabadsággal. A csíkok találkoztatásával, egymáshoz illesztésével. Átlós szabással, haránt elrendezéssel, V-alakú összefuttatásával, és mindazzal, ami még némi fantáziával elképzelhetô.

…a város ivóvizei után kutatva Marosvásárhelyen a XIX. század végéig a források és közkutak biztosították a város ivóvízzel való ellátását. Évszázadokon át jelentôs szerepet töltött be a város vízszolgáltatásában a Vár kútja, a Szökôkút, a Bodor-kút, a vármelléki Válus-csorgó, a Királykút, a Válus-kút, a Cserealji, a Sándor János- forrás, melyek ma is jó ivóvizet szolgáltatnak, de sok azoknak a forrásoknak a száma, melyek vizét a város csatornahálózatába vezették a városi vízvezeték és közmûvesítés kifejlesztésekor.

Dr. Bernády György eredetileg a Felsô-Maros és a Görgény-patak vizét akarta a városba távvezetéken bevezetni, de állami támogatás hiányában elállt ettôl a tervétôl.

A Maros-gát feletti partrészen 1908-ban próbafúrásokat végeztek, de az alacsony vízhozam miatt 1911, 1915 és 1922 között újabb kutak mélyítése vált szükségessé. Ezek közül kettô, toronyszerû építményével ma is látható a Víztelepen.

1908-1911 között felépítették a Víztelepet, a Somostetôn az I-es és II-es számú vízmedencét, Radó Sándor városi építész tervei szerint.

1924-tôl a városi vízellátást a Marosból fedezték, a vízszûrô berendezés igénybevételével. 1943-ban egy felszíni víztisztító építését kezdték el, amit 1956-1963, 1974- 1984 és 1991-ben tovább építettek és fejlesztettek. 1995-ben az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank 6,6 millió dolláros segítségével új vízhálózati csövek lefektetését kezdték el (a Rózsák terén, a Mihai Viteazul és más utcákban), kicseréltek 2500 régi vízórát, modernizálták a Víztelep és a Kövesdomb szivattyúházait, felépítettek egy 10.000 négyzetméteres víztárolót, a gát alatt, a Maros fölött dupla vízcsövet vezettek át a városi vízszolgáltatás érdekében. Az Aquaserv saját pénzügyi alapjaiból is jelentôs beruházásokat végzett, hogy jó minôségû vízzel lássa el a várost, de nem mondtak le arról a távlati tervrôl, hogy a Felsô-Maros és a Görgény vizét csôvezetéken hozzák Marosvásárhelyre.

Szeretném, ha tervük megvalósítást nyerne.

Fodor Sándor (S.)

Svájc minden szempontból normális ország, mégis különleges eset.

Ezt a sajátos véleményt maguk a svájciak vallják önmagukról, legalábbis egy a Neue Zürcher Zeitungban nyilvánosságra hozott felmérés tanúsága szerint. A közvélemény-kutatást minden évben elvégzik a zürichi egyetem kutatói mintegy 100 fôs mintán, s ezzel arról kapnak képet, hogy az alpesi ország polgárai miként vélekednek saját életükrôl.

Az idei tanulmány legfôbb megállapítása: a svájci polgárok még ma is inkább arra hajlanak, hogy országuk önállóan, a maga útján haladjon. Vagy-is Svájc kész együttmûködni más országokkal, de ódzkodik attól, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. A felmérést még februárban végezték, de annak eredményeit csak most tették közzé. A megkérdezettek túlnyomó többsége eszerint azon a véleményen volt, hogy Svájc normális állam, de szintén a többség szerint mégis különleges eset. Ennek alátámasztására kiemelték Svájc szerepét más országok nehéz idôkben történô megsegítésében, utaltak a közvetlen demokrácia szinte egyedülálló jellegére, a kultúrák sokszínûségére (négy nemzetiség él békésen együtt), s hangsúlyozták a munka és a rend szeretetét. Ugyanakkor ebbôl arra következtettek, hogy mindez nem jellemzô más országokra.

A megkérdezettek csekély többsége egyszerûen tudni sem akart az Európai Unióról. S mindössze egyharmaduk tudta elképzelni, hogy az ország hosszabb távon csatlakozhat az unióhoz, azzal, hogy a jelenleg érvényben lévô kétoldalú megállapodások egyfajta ugródeszkaként szolgálhatnak a tagsághoz.

A felmérésbôl kitûnt: miközben a válaszadók jelentôs része tudatában van annak, hogy a külön útnak lehetnek hátrányai, a többség határozottan tart egy esetleges EU-csatlakozás negatív következményeitôl. Ennek kapcsán súlyos kockázatként említették mindenekelôtt a politikai jogok elvesztését és a svájci frank feladását.

A többség ugyanakkor egyértelmûen úgy vélekedett, hogy egy területen különösképp kívánatos az együttmûködés Európával, mégpedig a bevándorlás területén. Több mint kétharmad volt azon a véleményen, hogy a bevándorlás visszaszorítása érdekében a berni kormánynak együtt kell mûködnie szomszédaival.

Ugyancsak feltûnô volt, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége elutasította az Egyesült Államok politikáját, különös tekintettel az Irak elleni háborúra. Ennek kapcsán többen idézték Winston Churchillt, aki egy ízben kijelentette: az amerikaiakra csak akkor szabad támaszkodni egy helyes ügy érdekében, ha már minden más eszközt kimerítettek.

Pietsch Lajos

Néhány nappal azután, hogy az UNESCO három német nevezetességet is felvett az emberiség védett kincseinek listájára - a drezdai Elba-völgyet, a brémai városházát és Bad Muskau parkját -, az ENSZ sza-kosított szervezete a kölni dómot "vöröslistázta".

"Vöröslistára kerülni" az UNESCO-nál annyit jelent, hogy a védett kincsek ôrei szerint a mûemlék valami miatt veszélybe került. A kölni dóm esetében a fenyegetettséget a felhôkarcolók jelentik.

A kölni dóm az egyik legnagyszerûbb és legnépszerûbb német mûemlék, évente 6-8 millióan keresik fel, többen, mint a berlini Reichstagot. Kettôs gótikus tornya, hatalmas tömege rátelepedik a városra, amelyet eddig megkíméltek a felhôkarcolók iránt leküzdhetetlen vágyat érzô építészek és beruházók.

Francesco Bandarin, az UNESCO világörökség- központjának igazgatója azonban most riadót fújt. A dómmal átellenben, a Rajna túlsó partján már épül is egy toronyház, amely megtörheti látványt, a templom egyeduralmát a tájon. - Ôszintén remélem, hogy Köln nem veszti el történelmi örökségének fontos elemét - nyilatkozta az igazgató.

A kölni városvezetés szarkasztikusan reagált az UNESCO aggodalmaira. - Furcsa lenne, ha egy város, azért, mert van egy dómja, nem fejlôdhetne. Természetesen a fejlôdésnek összhangban kell lennie a dómmal, de nyilvánvalóan vannak olyan emberek, akik ellenérzésekkel viseltetnek a száz méternél magasabb épületekkel szemben - jegyezte meg Fritz Schramma, Köln fôpolgármestere.

A kölni dóm 1996 óta a világörökség része. A gótika remeke, még ha tornyainak építését nem is olyan régen, a 19. század végén fejezték is be. Az építkezést azonban már 1248-ban megkezdték, majd 1530 körül pénzhiány és érdektelenség miatt leálltak vele, a fôhajót ideiglenes tetôzettel fedték be. A II. világháborúban súlyosan megsérült, de váza megmaradt. A dómot ma is állandóan reparálják, néha le-lehull egy-egy kô. A vonattal jövô már az érkezés pillanatában ismeretséget köt a dómmal: a pályaudvar üvegcsarnokán át két 157 méter magas torony "pillant" rá.

Sarkadi Kovács Ferenc, Berlin

Az ember nem lehet meg a természet nélkül. De vajon a bennünket körülvevô élôvilág meglenne-e nélkülünk? És ha igen, hogyan?

John Cairns amerikai környezetvédelmi szakértô, a virginiai egyetem tudósa elképzelte az ember nélküli Földet.

Látomásai szerint az utolsó ember eltûnése után három héttel a libák és kacsák merészkednek be elsôként az ember házába. Már nem érzik az emberszagot. Utánuk ôzek és szarvasok bámulják a néma tévékészülékeket.

Tizenkét héttel késôbb nyulak és mókusok bukkannak fel a kertben. Énekesmadarak raknak fészket az erkélyeken, a hálószobák franciaágyain.

Harminc hétre rá hódok népesítik be a patakokat. A rókák kukákat borogatnak, élelmiszerraktárakat fosztogatnak.

Két nyár elteltével elburjánzik a gyom, fû nô az aszfaltrepedésekben is. Éjszakánként farkas üvölt a városháza elôtt.

Négy nyár múltán fák nônek a toronyházak falán, mint a meredek sziklákon.

Sólymok fészkelnek az épületek ormain.

Öt év alatt benépesítik az ôzfalkák az autópályákat. Ritka gyomnövények virágporával táplálkoznak, amelyeket emésztetlenül juttatnak vissza a természetbe. Ürülékükkel mindenhova elviszik az encián (tárnics), a gyûszûvirág, a boroszlán és egyéb gyomok magvait.

A flórarobbanás következményeként lehûl az éghajlat. Kevesebb lesz a szén-dioxid a levegôben, több a víz (pára) a légkörben. Szôkôárak sora jön, az utcák folyókká változnak. Az erômûvek duzzasztott tavai elmocsarasodnak. A gátak elmállanak, töredeznek. Számos állatfaj, például a galambok, patkányok, egerek, amelyeknek szükségük van az emberre, kihal. Néhány faj (disznó, ló, kutya) ismét vaddá változik.

Egy évszázad alatt Európa olyan ôserdôvé válik, mint amilyen a mexikói maja piramisok környékén látható.

1000 év múlva az északi féltekén mindenütt füves pusztaságok lesznek, melyeken hatalmas bölénycsordák vonulnak. Olyanná válik a természet, mint volt a Vadnyugat a sziú indiánok korában. A Föld egy nagy vadasparkká alakul.

Ez volt egykor a paradicsom?

Az általa készített elsô felvételeket továbbította a Földre a Cassini amerikai ûrszonda mindössze órákkal azután, hogy közép- európai idô szerint csütörtök reggel Szaturnusz körüli pályára állt.

Az elsô, fekete-fehér fotók a Szaturnusz körüli gyûrû sötét oldalán készültek. Jól kivehetô rajtuk a hatalmas gyûrû finom szerkezete, a tudósok által vártnál élesebb pereme, s energiahullámai.

A kaliforniai Pasadenában lévô irányítóközpont kutatói egészen izgalomba jöttek a felvételek meglepôen jó minôsége láttán. A Cassini négyéves mûködése során várhatóan még egyszer nem kerül ilyen közel a Szaturnuszhoz.

A Cassini az óriásbolygó elsô mûholdja. A nagyon kockázatos, de végül sikeresen befejezôdött fékezési és pályára állási manôvert követôen az ûrszonda négyéves kutatási programba kezd a gyûrûs bolygónál, amelynek során 76-szor kerüli meg az égitestet, és 31 ismert holdja közül hetet megközelít.

A Cassini a hozzá kapcsolt Huygens európai fejlesztésû leszállóegységgel majd hét évi ûrutazás után érte el a Földtôl mintegy 1,4 milliárd kilométerre lévô óriásbolygót. A Huygens a tervek szerint januárban száll le a Szaturnusz legnagyobb és legtitokzatosabb holdjára, a Titánra.

A fékezési manôvert a pályára állás elôtt másfél órával kezdték meg. Az ûrszonda lassítására azért volt szükség, mert különben elsuhant volna a Szaturnusz mellett.

Az óriásbolygó gravitációs ereje akkor fogta be a Cassinit, amikor az ûreszköz 20 ezer 112 kilométerre volt a Szaturnusz légkörének a teteje fölött.

A páratlan méretû nemzetközi ûrprogramnak magyar vonatkozása is van: a budapesti Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet munkatársai részt vettek a Cassini két tudományos berendezésének a kifejlesztésében.

A régi Rómában a gazdagok illatosított gyapjúval kényeztették ülepüket, s a római szegények is egész jól megoldották a dolgot: egy pálcára erôsített tengeri szivacsot és sós vizet használtak. A középkorban a vikingek ugyancsak gyapjút, mások akkoriban és késôbb faleveleket, szénát, homokot, a tengerparti vidékeken kagylókat, a trópusokon helyenként a kókuszdió héját, matrózok kirojtosodott kötélvégeket, s például az elsô amerikai bevándorlók kukoricacsutkát vittek magukkal az illemhelyre. Az elsô ilyen célra használt papírról idôszámításunk 875. évébôl tudunk: Kínában, a papír hazájában használták a gazdagok.

A vécépapírt az újkorban az amerikai Joseph C. Gayetty találta fel és kezdte el gyártani 1857-ben, s nyomban kiváló minôségben: a papírt a bôrnyugtató aloé-vérával dúsította, s egy 500 lapot tartalmazó csomag ára 50 cent volt. Minden lapot a gyártó neve díszített, de az új termék annyira nem kelt el, hogy hamar kivonták a kereskedelembôl.

1879-ben aztán a Brit Walter Alcocknak támadt az az ötlete, hogy perforálás mentén leszakítható darabokból álló tekercset állít elô, de ô sem járt sikerrel, mert a viktoriánus Nagy-Britanniában nemigen lehetett reklámozni egy olyan terméket, amelyrôl beszélni sem illett, így aztán tíz év kellett ahhoz, hogy kezdjen terjedni a tekercs divatja.

1879-ben alapították papírgyárukat Amerikában a Scott fivérek is, ôk is tekercsben gyártották a vécépapírt és nekik is a reklámmal volt gondjuk, ez azonban megoldódott, amikor 1902-ben megvásárolták az elôkelô Waldorf márkanevet, s cégük 1925-re a világ legnagyobb vécépapír-gyártójává fejlôdhetett.

A feltalálók és pionírok óta a vécépapír gyártása valóságos tudománnyá nôtte már ki magát, s a legkülönfélébb minôségeket kínálják a vásárlóknak.

Annyi azonban mindegyikben nagyjából közös kell hogy legyen, hogy nedvszívó, de a nedvesség hatására nem szakad azonnal, viszont a vízben elôbb- utóbb mintegy "el-olvad", hiszen különben eltömné a csatornákat. S ha a vécépapír tulajdonságaira a fogyasztók nem is nagyon figyelnek oda, használat közben bizonyára nyomban é