Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Felvidéki körúton jártam nemrégiben, s a kirándulás során alkalmam volt több szlovákiai magyar község polgármesteri hivatalának tevékenységébe betekinteni. Ezúttal nem a zömében korszerû, nálunkfele egy városnak is díszére váló községházakról, az épülô teleházakról, a szabadtéri színpaddal is rendelkezô mûvelôdési házakról, s a szinte mindenütt megtalálható nyugdíjas otthonokról szeretnék beszámolni, hanem azokról a szép, színes és tartalmas turisztikai tájékoztató füzetekrôl, amelyekkel a vendégeket megajándékozzák, illetve amelyeket az érdeklôdôk megvásárolhatnak. Az esztétikailg tetszetôs és egységes borítólappal ellátott füzetekben olvashatunk - település történetérôl, fényképek mutatják be a nevezetességeket, szobrokat és épületeket, esetleg múltbeli jellegzetes látképét a falunak, a helységek híressé vált vagy helyben megbecsült szülötteit, megismerkedhetünk a közintézményekkel, és természetesen a község jelenlegi adatai is szerepelnek. Egy ilyen tájékoztató füzet birtokában akár napokig is talál látnivalót a turista, akinek kedve szottyan megállni, vagy a faluturizmus keretében több idôt tölteni a szóban forgó településen. Ezek a füzetek a magyar turista számára különlegesen hasznosak, ha olyan térképpel indulunk útnak, amelyen csak szlovák nyelven olvashatók a falunevek. A magyar mellett szlovák és valamilyen idegen nyelven is olvashatók a legfontosabb adatok. Nyár van, a turizmus idôszaka, és elgondolkoztató, hogy hány erdélyi településen fogadják ilyen tájékoztató kiadvánnyal a látogatókat. Ismeretes, hogy például megyénkben is több település monográfiáját készítették el és adták ki könyv formájában, megírták, a turista azonban nem részletes leírást, hanem egy átfogó rövid tájékoztatást szeretne kézbe venni. Amit falumúzeum, tájház hiányában a polgármesteri hivatalokban, az egyházközségeknél és a helybeli kereskedelmi egységekben is forgalmazhatnának. Mert látnivaló nálunk is akad bôven, erdélyi településeink története sok érdekességet rejt, csak fel kellene hívni azokra a hozzánk érkezôk figyelmét. Annál is inkább mivel az EU-s csatlakozásra készülve a szakemberek szerint a turizmus, a vendégfogadás terén vannak esélyeink. Természetesen csak akkor, ha ráérzünk, és ki tudjuk használni a lehetôségeket.

A Bírák Felkészítô és Továbbképzô Központjában, Szovátán ünnepelték tegnap az igazságügy napját, amelynek során a polgári, büntetô- és kereskedelmi jog területén hangzottak el elôadások. Az eseményen a legjobb eredményeket elért bírákat, valamint a sajtó képviselôit is díjazták, és röviden ismertették azt a kezdeményezést, amely az igazságügyi szervek és média közötti kapcsolatokra vonatkozik.

A közel egyórás késéssel kezdôdött rendezvényt, a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság elnöke, Floarea Grosu nyitotta meg, aki hangsúlyozta, a szokásostól eltérô módon ünneplik meg immár X. alkalommal az igazságügy napját. A hangsúlyt ezúttal azon bírák kitüntetésére helyezték, akik az elnöknô szerint kiváló eredményeket értek el, és akik iránt a megbecsülést ily módon fejezik ki. Az érdemoklevelek átadására a Fellebbviteli Bíróság történelmének rövid áttekintését, valamint a sajtókapcsolatok javítását célzó tervezet említését követôen kerített sort Floarea Grosu. Az év bírája címet Marinel Santa, a megyei törvényszék bírája vette át, a legjobb bírósági menedzser titulust Lôrinczi Szidónia, a Hargita megyei törvényszék elnöke nyerte el, majd az elôléptetésre kiírt versenyvizsgákon maximális osztályzatot elért bírák következtek, sorban: Horatiu-Nicolae Dumbrava (a megyei törvényszék bírája), Szôts Lehel-Barna, Sergiu Diaconescu, a marosvásárhelyi Gabriela Badiu és Emanuela Hurdugaci a szászrégeni bíróság bírái. A pályafutásuk alatt kifejtett tevékenységükért a nyugdíjba vonult Ioan Tilea és Boros Oscar-Adalbert kapott érdemoklevelet, és kitüntették a marosvásárhelyi bíróság fôírnokát, Viorica Muresant is. Az "igazságügyben zajló tevékenység objektív bemutatásáért" a sajtó képviselôinek (a TVR 1, a Rompres, az Antena 1, a Marosvásárhelyi Rádió és a Népújság tudósítóinak) is elismerô oklevelet nyújtottak át.

Az ünnepi alkalomból bemutatták a Fellebbviteli Bíróság - a tervek szerint idôszakosan megjelenô - tájékoztató kiadványának elsô számát, amely az intézmény mûködésére vonatkozó közérdekû információkat tartalmaz.

"Meggyôzôdésem, hogy a lehetôségek függvényében, a Maros megyei bíróságokon igazságos döntések születnek. Nem állítom, hogy nem történtek bírói tévedések, hiszen minden jogrendszerben elôfordulnak. A hazai jogrendszer reformjában hangsúlyt kell fektetni az ügyvéd szerepének és felelôsségének növelésére, a bírák professzionalizmusára, a becsületességre, hiszen e tulajdonság híján nem lehet igazságos döntéseket hozni. Ami a korrupciót illeti, általánosságban véve valóban létezik az igazságügyben, azonban a frissen kiadott törvények (az uniós törvénykezéssel összhangban) alkalmazva kizárja a korrupció lehetôségét a bírák körében" - nyilatkozta lapunknak a Fellebbviteli Bíróság elnöke.

Mintegy 300 fôs tömeg vett részt az aláírt ívek átadásán az Országos Választási Iroda elôtt.

"Az éjjel fejezôdött be az aláírások végsô összegzése, ma reggel az érvényes aláírások száma 320 ezer 498" - mondta sajtótájékoztatóján Patrubány Miklós.

Bejelentését az MVSZ-székház egyik termében összegyûlt szimpatizánsok nagy tapssal fogadták, majd ezt követôn elénekelték a magyar és a székely himnuszt.

Az MVSZ elnöke emlékeztetett: a törvényi szabályozás szerint 200 ezer érvényes aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Országgyûlés ügydöntô népszavazást tûzzön ki egy adott kérdésben. "Ez hitünk szerint teljes mértékben teljesülni fog" - tette hozzá.

A sajtótájékoztató után - mint az MVSZ elnöke elmondta - felvonulás indul az Országos Választási Iroda épületéhez, hogy "átadhassák azt a kezdeményezést, amely elvezet a magyar nemzet újbóli egységének megteremtéséhez". A felvonulás az MVSZ székházától indult, a Múzeum körúton, a Kálvin téren és az Üllôi úton keresztül a Balázs Béla utcában található Országos Választási Irodához, ahol átadták az aláírt íveket.

Az iratmennyiség feldolgozása körülbelül 45 napot vesz igénybe - mondta Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke az Országos Választási Iroda épülete elôtt összegyûlt tömegnek, miután átnyújtották Rytkó Emília irodavezetônek az aláírt íveket. A körülbelül háromszáz ember ezután elénekelte a magyar és a székely himnuszt.

A magyar nemzeti lobogóval, illetve Árpád-sávos zászlóval felszerelkezett tömeg, amely rendôri kísérettel érkezett az Országos Választási Iroda épülete elé, a felvonulás során többször skandálta: "Vesszen Trianon!"; "Nem, nem, soha!"; "Hajrá magyarok!".

Patrubány Miklós a tömeg elôtt azt mondta: "ez a népszavazás helyreállíthatja a magyar nemzet becsületét, Magyarország ezzel egy 84 éves problémát orvosolhat".

Az Alkotmánybíróság március 1-jén hagyta jóvá az Országos Választási Bizottság határozatát, amely elfogadta az MVSZ által kezdeményezett népszavazáson felteendô kérdést. Eszerint arra kell válaszolni, hogy kedvezményes honosítással kaphassanak-e magyar állampolgárságot azok, akik magyar nemzetiségüket magyarigazolvánnyal, vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolják.

Csütörtökön délután, Nyárádszentmártonban tartotta alakuló ülését a Maros Megyei Önkormányzati Tanács. Az összetételében megújult testület élére új vezetôséget választottak.

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke elmondta: - Erôsödtünk a helyhatósági választásokon: 37 polgármesterünk, 48 alpolgármesterünk, 15 megyei és 459 helyi tanácsosunk van. Ennek köszönhetôen az RMDSZ a megye legjelentôsebb politikai ereje kell legyen a következô négy esztendôben.

Borbély László, a Területi Képviselôk Tanácsának elnöke szerint sikeres volt a kampány. Maros megyét kiemelten kezelte az országos vezetôség. Rendkívüli eredmény, hogy Szászrégenben a szövetség jelöltjét választották polgármesterré, pedig ebben a városban fogalmazódtak meg a kilencvenes évek elején a Vatra Româneasca alapelvei - ez azt mutatja, hogy néminemû változás történt a választók fejében is. Bebizonyosodott, hogy a választókhoz ma már másként kell közeledni, mint korábban. Nagy András azzal nyerte meg a polgármester-választást, amit az elmúlt nyolc évben alpolgármesterként tett a városért. Legyen ez tanulság a jövôre nézve.

A közeljövô tennivalóiról beszélve Borbély László többiek között kijelentette: minôsíthetetlen a megyei utak állapota, ezen nagyon hamar változtatni kell, máskülönben hiába akarjuk, hogy máshonnan ide jöjjenek üdülni a turisták.

Lokodi Edit-Emôke, a megyei tanács elnöke fontosnak tartja, hogy rendezzék a viszonyukat a megyeszékhellyel, ezért rövidesen szûkkörû konzultációt szeretne rendezni, amelyen a marosvásárhelyi polgármester is részt venne.

Burkhardt Árpád alprefektus az idôszerû teendôk felsorolása mellett arra szólított fel: a közös érdek mindig az egyéni érdek elôtt legyen. - Így álljunk a feladatokhoz, így dolgozzunk! - mondta.

Az önkormányzati tanács ezután új elnökséget választott. A testület vezetôjévé egyhangúlag Lokodi Edit- Emôkét választották, az alelnök Péter Ferenc maradt. A titkár Bárczi Gyôzô (marosvásárhelyi alpolgármester) lett.

A Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete nem tartja szerencsésnek a romániai magyarságot hátrányosan érintô budapesti döntéseket a Magyar Távirati Iroda hírszolgáltatásának megvonását illetôen a nem magyarországi magyar sajtótól 2004. szeptember 30. után. A Magyarország határain kívül élô legnagyobb magyar nemzettest informáltsága, tájékozódási lehetôségei ellen irányulnak akarva-akaratlanul is a megszorítások. Elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, hogy az MTI-nek a romániai magyar lapokhoz ingyenesen, illetve támogatással érkezô híranyagát a jövôben megvonnák, illetve térítésessé alakítanák át. Ez azt jelentené, hogy az éppen talpraállóban lévô romániai magyar sajtó újabb érvágást szenved, nem tudván megfizetni az MTI- szolgáltatások díját, elesik a hírekhez való hozzáféréstôl. Ezzel olvasók százezreinek tájékozódása lenne akadályoztatva. Megjegyezzük, hogy az egyesületünket alkotó lapok (Szabadság, Népújság, Hargita Népe, Szatmári Friss Újság, Bihari Napló, Nyugati Jelen, Háromszék) összpél- dányszáma naponta 84.000, s e kiadványok 313.000 olvasóhoz jutnak el.

A lapkiadók egyesülete bármilyen természetû okra való hivatkozás mellett is elfogadhatatlannak tartja e megszorító intézkedést, amikor is az elszakított magyar nemzetrészek sajtójának túlélése, korszerûsítési folyamatának sikerre vitele a tét. Az egyetlen elfogadható megoldás tehát a támogatás feltétlen és folyamatos biztosítása lehet az MTI híranyagához történô további zavartalan hozzáférés érdekében.

Semmi jó eredményre nem vezethet a határon túli magyar sajtó számára érthetetlenül barátságtalan gesztus éppen akkor, amikor nemrég még az MTI szolgáltatásának bôvítését helyezték kilátásba, a hírek mellett képanyag hozzáférhetôvé tételével is, és amelytôl immár harmadik alkalommal esnek el egyesületünk tagjai.

Értékeljük és köszönjük az eddigi és ezutáni támogatást a magyar országgyûlésnek és kormánynak, a Határon Túli Magyarok Hivatalának, az Illyés Közalapítványnak, az MTI-nek és minden érintett illetékesnek, de tisztelettel és határozottan kérjük mindannyiukat, hogy az ügy megnyugtató rendezéséhez szükséges lépéseket haladéktalanul tegyék meg, ugyanakkor hagyjanak fel a kisebbségi magyarság különbözô és nagyon is szükséges támogatási formáinak lefaragását eredményezô intézkedéseikkel.

2004. július 2.

Rais W. István, a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke

Balló Áron, a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének alelnöke

Ünnepélyes keretek között nyitották meg tegnap a vásárhelyi Marasti utca 13. szám alatt a Teréz Anya Központot. Július 3-át nyílt napnak nyilvánították, amikor bárki betérhetett az épületbe, megismerkedhetett az itteni tevékenységgel, ízelítôt kaphatott a nappali foglalkoztatásból.

Ft. Szász János, a Caritas igazgatója köszöntô beszédét követôen dr. Márton András, a Gyulafehérvári Fôegyházmegyei Caritas Otthoni Beteggondozói programvezetôje az otthoni beteggondozás eredményeirôl számolt be.

- Második éve folyik az idôs személyek otthoni beteggondozása, ellátása, melynek célja, hogy szerény körülményeink ellenére sok emberhez eljussunk. A gyulafehérvári egyházmegyében 32 olyan szolgálat mûködik, amely közel négyezer idôskorú ellátását biztosítja. Újszerû elgondolással próbáltuk bôvíteni ezen szolgáltatást: a Teréz Anya Központ megnyitásával az emberi, szociális vetülettel egészítjük ki a gyógyítást - mutatott rá a felszólaló. Lapunknak nyilatkozva elmondta, a Marasti utcai házat a Keresztelô Szent János Római- Katolikus Plébánia vásárolta, s adományozta a terv kivitelezésére. A kísérleti jellegû projektre az Európai Unió Phare-támogatásként 53.600 eurót utalt át. A decemberben elindított projekt augusztus 31-én zárul, ettôl kezdve újabb pályázatok írásával, illetve más forrásból kell megoldaniuk a központ mûködtetését. Már három csoport (két magyar és egy román) alakult, több mint hatvan résztvevôvel. Hetente két alkalommal találkoznak a központban, ahol különbözô témakörökben szervezett elôadások, kulturális programok, kézmûves foglalkozások, társas- és csoportjátékok, vidám programok, kirándulások, közös ünneplések között választhatnak, de lesz filmklub, valamint egészségügyi és szociális szaktanácsadás is.

Az érdeklôdôk naponta 9-11 óra között a 213-509-es telefonszámon igényelhetnek bôvebb információt a központ mûködésérôl.

Dr. Márton András elmondta, az országban már két központ mûködik, Szatmárnémetiben és Gyulafehérváron, s ezek bizonyítják, hogy valóban szükség van a közösségi életbe. Ezt erôsítette meg Maior Márta, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális gondozási közszolgálatának igazgatója, aki elmondta, a statisztikák szerint a megyeszékhely lakosságának egyharmada idôskorú, akik közül az ügyosztály szakemberei havonta ötven idôskorút részesítenek otthoni gondozásban.

Zárómomentumként Csató Béla fôesperes megáldotta a központot.

A Kolozsvártól nyolc kilométerre lévô Szászfenesen június 30-án avatták fel azt a tejminôség-ellenôrzô laboratóriumot, amely megfelel az EU-s elvárásoknak. A holland kormány 2000-ben két és fél éves támogatási tervezetet nyújtott be a román központi hatóságoknak, amelyek azt elfogadták. Ennek nyomán létesítették a laboratóriumot 795 ezer euró értékû beruházással.

A Nyugat-Európában is korszerûnek elismert berendezésekkel ellátott egységet Valeriu Steriu, a Mezôgazdasági, Erdészeti, Vízügyi és Környezetvédelmi minisztérium államtitkára avatta fel a meghívott tejtermelôk, feldolgozók, intézmények képviselôi elôtt. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Meeuwis Brower, a bukaresti holland nagykövetség gazdasági atasséja, Frederick van Tuyll, a támogatási program vezetôje, akitôl megtudtuk, hogy a támogatási program a Tejminôség-ellenôrzô Alapítvány létrehozásával indult, amelynek tulajdona a laboratórium. A látogatása után Dán Péter, a marosszentgyörgyi Szarvasmarha-tenyésztô, Kísérleti és Fejlesztési Központ kutatója kijelentette, hogy a felszereltség, a berendezések bizonyítják, hogy ez a laboratórium egy élelmiszer- biztonsági barométer, ugyanis az országban csak itt fedhetik fel a tej összes minôségi paramétereit. Ezek: összcsíraszám, savasság, tejhez adott víz-, zsír- és fehérjetartalom, szomatikus sejtszám (ezt eddig Romániában nem mérték), erjedést gátló anyagok mennyisége, egyéb szennyezôanyagok. Ennyire komplex tejminôségi ellenôrzést az országban sehol sem végeznek. Emellett a hagyományos mérésekkel szemben, amelyek 2-3 napig tartottak, a laboratóriumban lévô berendezésekkel 50 próbát elemezhetnek óránként.

A látogatás utáni tanácskozáson kiderült az is, hogy miért volt szükség erre a laboratóriumra. Elsôsorban, mert Románia 2007-es csatlakozásáig nagyon rövid az idô. A következô néhány évben a tejtermelôk át kell térjenek az EU-elvárások szerinti minôségi tej termelésére. Másodsorban ez a laboratórium egyféle szûrô lesz. Romániában 1,7 millió fejôstehenet tart több mint egymillió állattenyésztô. Ezeknek csupán 10%-a tart tíznél több egyedet. Azok, akik a következô években nem a megfelelô minôségû tejet állítják elô, nem juthatnak a piacra, legfeljebb családi fogyasztásra termelhetnek. Harmadsorban a laboratórium befolyásolhatja a tej felvásárlási és értékesítési árát is. Ugyanis a próbák elemzésének eredményeit közlik a termelôvel és a feldolgozóval is.

A laboratórium szerzôdéses alapon ajánlja szolgáltatásait Erdély tejtermelôinek. Egy ellenôrzés ára 7,5 euró. A holtmarosi Transsylvania Tejszövetkezet elnöke, dr. Bocz István már megkötötte a szerzôdést, azzal a céllal, hogy megtudja, valóban milyen minôségû tejet termelnek. De dr. Bocz Istvánnak van egy másik érdeme is: besegített a laboratórium létrehozásába, ugyanis a beruházók igényelték szaktanácsait.

A tanácskozás után kialakult egy általános vélemény: Romániában még legkevesebb négy ilyen laboratóriumra lenne szükség. De milyen pénzforrásokból lehetne fedezni a költségeket? Valeriu Steriu államtitkár válasza, hogy SAPARD- támogatásokból, nem gyôzte meg a jelenlévôket.

Gyakran járok ilyen-olyan kulturális estekre, könyvbemutatókra, kiállításmegnyitókra, tárlatindítókra, stb. Oly gyakran, hogy többször vagyok ott ily jellegû rendezvényeken, mint nem vagyok. Egyrészt a munkám miatt, másrészt, mert szeretek irodalmi-, képzômûvészeti-, zenei rendezvényekre járni. Vannak jól sikerültek, akadnak unalmasak, érdekesek és ügyetlenebbek, egy dolog azonban, visszatérô motívumként mindegyiken ott kísért, mint megtévedt palackszellem: a fiatal generáció(k) (értem ezalatt: tizen-, huszonévesek) szinte teljes hiánya. Jellemzô a fél-, illetve háromnegyed ház (de volt olyan is, hogy heten voltunk, szerzôvel, méltatóval, sajtóval, közönséggel együtt), és jellemzô a publikumi átlagéletkor: 50-55 év.

Semmi kedvem feltenni a költôi kérdést, hogy mit is kellene csinálni. Erre gondoljanak a szervezôk. Mert még tíz-tizenöt év, és nem lesz számottevô közönség Marosvásárhelyen. Meg kéne érinteni valami módon a díszes fiatal társaságot, mert jó dolgokról maradnak le. Nem megoldás rájuk fogni, hogy ez egy ilyen generáció, és kész. Valóban ilyen, de attól még ez a probléma megoldásra vár. Vannak, akik megtalálták az utat, pl. a Színpad Alapítvány. Ott igazi marketing folyik a színházi kulisszák mögött, és soha nem játszanak üres háznak - pedig kinek van kedve, a nyári hôségben beülni a bástyaszínházba? A közönség zöme pedig fiatalokból áll. Tudom, hogy román nyelvû rendezvényekre jóval könnyebb támogatást szerezni, de manapság már csak reklámmal lehet eladni bármit is. Igen, olyan közönséghajhász dolgokra gondolok, mint plakátok ragasztása, szórólapok osztogatása, vagy bármi más úton történô (agresszív és dinamikus, már-már a jó ízlés határát súroló) népszerûsítés, nem elég meghirdetni az újságban a rendezvényt, oszt annyi. Persze ezek csak tippek. Viszont a mostani generációkhoz tartozók között is éppannyi irodalom-, és mûvészetszeretô emberke van, mint az elôzôkben. De ôket már más úton kell megszólítani. Erre az útra pedig rá kellene találniuk a szervezôknek, mert a törzsközönség lassan kihal. És akkor majd panaszkodunk, hogy nincs kinek könyvbemutatót szervezni. Pedig lenne...

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának vezetôjeként Románia továbbra is részt vesz Irak politikai, gazdasági és intézményi újjáépítésében, és ennek érdekében támogatja az új bagdadi kormány erôfeszítéseit, jelentette ki csütörtökön Adrian Nastase kormányfô.

Románia ugyanakkor figyelemmel kíséri a koszovói, bosznia-hercegovinai, grúziai, ciprusi, sôt a kongói és szomáliai politikai fejleményeket is.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának vezetôjeként Románia célul tûzte ki azt is, hogy növelje az Európai Unió hozzájárulását az ENSZ békefenntartó és biztonságpolitikai tevékenységéhez. Július 20-án nemzetközi értekezletet tartanak az Egyesült Nemzetek Szervezete és a stabilizációs folyamatban részt vevô regionális szervezetek között, a rendezvényen pedig részt vesz Koffi Annan ENSZ-fôtitkár is.

"Július folyamán lehetôségünk lesz arra, hogy bebizonyítsuk országunk külpolitikájának hatékonyságát és érettségét. Ezt a pillanatot Romániának a biztonsági tanácsban való hathónapos aktív részvétele elôzte meg, amely során rengeteg energiára volt szükség ahhoz, hogy rendkívül kényes kérdésekben sikerüljön elfogadható kompromisszumokat kötni" - jelentette ki Nastase.

Románia július elsején vette át az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki tisztségét, és jelenleg egyedüli tagja a testületnek, amely két bizottságot is irányít: a tömegpusztító fegyverekkel foglalkozó 1540, valamint az Irakkal foglalkozó 1518- as számút.

Románia alelnöke ugyanakkor tagja az 1267-es bizottságnak, emellett a BT több más szervezeteiben is részt vesz, például a terrorizmusellenes testületben.

Terrortámadásokkal fenyegette meg Európát az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz kötôdô egyik szélsôséges csoport, mondván: lejárt az Oszama bin Laden által felajánlott három hónapos tûzszünet - jelentette pénteken az as-Sark al-Auszat címû újság.

Az Abu Hafsz al-Maszri Brigádok szervezet, amely korábban a március 11-én elkövetett madridi terrormerényletek szervezôjeként jelentkezett, hangsúlyozta az Európa népeihez intézett közleményében: "Már csak néhány napotok maradt arra, hogy elfogadjátok a Bin Laden által felkínált tûzszünetet, különben csak magatokat okolhatják a következményekért!".

A közlemény felszólította a Nyugaton élô muzulmánokat, hogy saját biztonságuk érdekében távozzanak a nyugati országokból, költözzenek át valamely muszlim országba. Akinek közülük nem áll ez módjában, az tartózkodjék az adott nyugati ország valamelyik muzulmánok lakta térségében, és mindig tartalékoljon magának legalább egy hónapra elegendô élelmet és pénzt.

A közlemény csütörtöki keltezésû a Londonban szerkesztett, több országban megjelenô arab nyelvû újság szerint. Más forrásból egyelôre nem erôsítették meg a dokumentum hitelességét, s az as-Sark al-Auszat nem tárta fel, miként került hozzá e közlemény. A német kormány jelezte, hogy "nem tartja különösebben hitelesnek" a fenyegetést.

Az al-Kaidát irányító Oszama bin Laden egy április 15-én közzétett hangszalagon "megbékélést ajánlott" az európai országoknak. Az ajánlat értelmében az al-Kaida beszünteti minden mûveletét az európai országokban, ha azok kivonják katonáikat Irakból és Afganisztánból, és nem vesznek rész többé muzulmánok elleni hadmûveletekben. A nemzetközi terrorszervezet közölte akkor, hogy három hónapig marad érvényben az ajánlat. Több európai ország, köztük Magyarország azonnal elutasította a javaslatot, hangsúlyozva, hogy nem bocsátkozik semmiféle alkuba Oszama bin Ladennel.

Mihai Tanasescu pénzügyminiszter szerint Eugen Nicolaescu NLP- képviselô kijelentései az adócsökkentéssel és a GDP-növekedés gyorsításával kapcsolatban populista jellegûek és gazdaságilag megalapozatlanok. "Realistán kell gondolkodnunk, pártállástól függetlenül. Meg kell vizsgálnunk, hogyan lehetséges az adócsökkentés anélkül, hogy ez érintené a kiadásokat olyan területeken, mint a nyugdíjak vagy az egészségügy. Hihetetlen, mennyi amatôrizmus van ezekben a kijelentésekben" - fogalmazott Tanasescu. Eugen Nicolaescu NLP-képviselô szerdán törvénytervezetet nyújtott be az Adótörvénykönyv módosítására adócsökkentés által. A tervezet 16 százalékos profitadóval és szintén 16 százalékos jövedelemadóval számol, ugyanakkor megszünteti a globális jövedelemadót. A liberális politikus csütörtökön sajtótájékoztatón kijelentette, a profitadó 25 százalékról 16 százalékra csökkentése ösztönözné a vállalkozásokat, csökkentené az adócsalást és a feketemunkát. A pénzügyminiszter szerint Nicolaescunak az 1996-2000 idôszakban kellett volna megtennie javaslatait, amikor pártja a kormánykoalíció tagja volt. Tanasescu emlékeztetett, a társadalombiztosítási járulék az 1996-os 35 százalékról 2000-ben 60 százalékra nôtt. Jelenleg ez a járulék 49,5 százalék, 2005-ben pedig további két százalékponttal csökken, tette hozzá.

A 400 ezer eurós költséggel folytatott feltárásban a pisai, a firenzei, a Long Island-i és a minnesotai egyetem kutatói vesznek részt, s összesen mintegy 50 ember exhumált földi maradványait vizsgálják meg röntgennel és számítógépes tomográffal, továbbá DNS-próbákat vesznek, amelyeket aztán elemeznek. A cél nem utolsó sorban néhány, a történelem által rejtélyesként - egészen pontosan mérgezésként - számon tartott haláleset felderítése.

Az eddig feltárt maradványok esetében Gino Fornaciari, a pisai egyetem paleopatológusa DNS-próbákat vett, és apró kamerákkal vizsgálta a múmiákat.

Már az elsô vizsgálatok meglepô eredményeket hoztak: kiderült például, hogy az 1569- ben Toszkána nagyhercegévé kinevezett I. Cosimo felesége, Eleonora di Toledo 40 éves korában vérbajban halt meg. Fiai közül kettôt - Don Garziát és Don Giovanni bíborost - húsz éves korukban, 1562-ben a malária vitt el.

Piero de Medici, aki a hagyományok szerint köszvényes volt, Fornaciari kutatásai szerint arthrózisban szenvedett.

A tudós azt is megpróbálja kideríteni, valóban gyilkosságok áldozataivá váltak-e a Medici-család azon vezetô tagjai, akikrôl úgy tudni, mérgezésekben haltak meg.

A Mediciek vizsgálata két évi munkát ad a paleopatológusok vezetô tudósának tekintett Fornaciarinak. Ô 25 éves pályafutása alatt vizsgálta többek között Szent Antal, Luigi Boccherini zeneszerzô és Szent Zita maradványait.

A tudós elmondta: a Medicieket viszonylag jó körülmények között tudja vizsgálni, hiszen a kripta száraz levegôje ideális feltételeket biztosított a holtak természetes konzerválódásához, mumifikálódásához.

A Mediciek egyszerû kereskedô (bankár) családból egyetlen évszázad alatt uralkodókká küzdötték fel magukat, és beházasodtak Európa legjelesebb királyi házaiba, így a francia és osztrák dinasztiába. Ôk uralkodtak Firenzében a 1434- tôl 1737-ig - bár kétszer is számûzetésbe kellett vonulniuk -, s a család 1743-ban halt ki.

Kosztolányi Dezsôné Harmos Ilona naplóregényének újabb kötete

Kosztolányi Dezsôné Harmos Ilona tavaly megjelent könyvével, a Burokban születtem címû ifjúkori önéletrajzi regénnyel megszakad a polgári jólét, a hagyományokat ôrzô nagy család története. A szerzô újabb, illetve az elôször 1948-ban megjelent könyve a tavaszi könyvfesztiválra látott újra napvilágot (Kosztolányi Dezsôné Harmos Ilona "Tüzes cipôben", Noran Könyvkiadó Kft. 2004) címlapján a szerzô 1931-ben készült portréjával és árnyképével. Jólsikerült, vonzóan találó címlap, akárcsak az elsô köteté.

A megpróbáltatások, a szenvedések éveit, a német megszállást, Budapest ostromát írja le személyes élményei nyomán. A nyilas terrort fiával együtt (Kosztolányi Ádám a könyvben Iván), vidéken, majd a fôvárosban élte meg. Milyen emberek, mennyire elfajult, gonosszá vált környezet van a küzdôterében. És mégis, a legjobbal, a legkedvesebb hozzátartozója portréjának megrajzolásával indítja naplóját. A Dadus, Jáger Mari sokszor megjelenik az elôzô kötetben is. 1945. március 15-ét jegyzi az elsô lapra. Az egykori hosszú copfos kislányt idézi fel, akinek nemzetiszínû szalagot kötöttek a hajába, és ott volt mellette a dajkája, a "választott mamája", az a felvidéki lány, akinek erôs karja, gyermekszeretete és ösztönös nevelô tehetsége a család nélkülözhetetlen tagjává tette. Örökérvényû, jelképes dolgokkal példálózott, magával hozta a népi bölcseletet, így azt is, hogy az embernek árkot kell átugornia életében. Valóban, mekkora árkot kellett átugornia annak az asszonynak, akirôl a magyar irodalom egyik legszebb, legdallamosabb versét írta, nyelvünk nagy mestere.

A következô fejezetre, a "Soványítókúrára" majd az utolsó rímel, amikor kiderül, hogy 1944 márciusában a pesti úriasszonyok még "soványítókúráról" beszélnek, de egy év múlva a nélkülözések minden soványítókúránál nagyobb eredményt hoznak. (Harmos Ilona 25 kilóval lett kevesebb.) - "Nincs semmim, valami kevés pénzt kapok a kiadótól, nagyon keveset. Robinson Crusoe jár a fejemben… Még Péntekem sincs, egészen magam vagyok." - írja, amikor megindul a menekülôk áradata. Súlyos élménye minden pusztulás látványa, magának is menekülôként, bujkálóként kell élnie, átvészelnie a bombázások félelmét, úgy, hogy közben mindenre rávetül a bizonytalanság, amikor a társadalom felbomlik, üldözôkre és üldözöttekre szakad. A segítségre szorultak és a segítôk, végtelenül gonosz és meghatóan jó emberek közt mozog.

Egy-egy név (Lidi néni, Anna, A boltos, A "Báróné") fejezetcímek megannyi furcsa, elképzelhetetlenül groteszk életút, sorsüldözöttség foglyait ábrázolják. Mersterien jellemzik ezeket a periférikus jelenségeket. Ilona menekülteket, üldözötteket fogad be lakásába, akikrôl kiderül, hogy a Gestapo elôl menekülnek. Így maga is az üldözôk látókörébe kerül. Lakását lepecsételtetik, értékeit elveszik. Ilyenkor a legtöbb ember magát mentené, minél távolabb menekülne. Ôt a bátor emberség vezérli. A Gestapo székházába is elmegy, megmenti lélekjelenléte, ahogy mindig szembenéz a tényekkel, a bajjal, a gonddal és önmagával.

"Eszembe jut, hogy ez az úgynevezett zsidókérdés milyen régóta mérgezi az életemet… - írja. "Rögeszmésen lesni kezdtem még az utcán járókelôk közt is, ki a zsidó, ki nem az, felfigyeltem minden csekély jelre. Az iskolában - a Váci utcai leánygimnáziumba jártam - észrevettem, hogy az osztályfônöknô a zsidó lányokat magázza, a nem zsidókat tegezi, becenevükön szólítja, míg a zsidó lányokat, a legjobb tanulókat is csak vezetéknevén, szeretetlenül, szinte ellenségesen."

Amikor késôbb a fajelméletrôl, a háború okairól, a józan gondolkodású emberek számára nehezen elviselhetô helyzetrôl gondolkodik, ezt írja: "Kik az én ôseim? Minden ember, akivel valaha is találkoztam életem során, minden könyv, amelyet elolvastam, minden színdarab, amelyet láttam, minden nép, amelyet ismerek. Ôsöm a Biblia, a Tízparancsolat, a Legenda, a Sajtó, az egész Korszellem. Az uram mondogatta, hogy számára egyként elviselhetetlen az a magyar vagy az a német, aki fajtájának minden jellegzetességét magán viseli, s az a zsidó, aki szemetszúróan csak zsidó."

Sokszor felbukkanó szereplô Lidi néni, özv. Samu Jánosné, szül. Viasz Lídia, a kerényi villa (feltehetôen Hollós István pszichiáter nyaralója), aki az új viszonyok közt a szolgasorból a birtoklók közt érzi magát. Ô a megtestesült gonosz, a dadus ellentéte. Eddigi nyomorúságos élete miatt elérkezettnek látta az idôt a bosszúra, a bosszantásra, azok ellen fordulni, akik ôt eddig emberszámba vették, házukat rábízták, nyugodt öregséget biztosítva neki. Lidi néni rosszaságát, bosszúvágyát, szenvedésekkel rögös életútjával magyarázza, és az írót még rövid idôre sem hagyja cserben empátiája.

A fôvárosi mindennapok rémülete közepette megjelenik a balatoni nyaralóhelyek vagy a pusztai tanyavilág népe is, hiszen állandó menekülésben levô életének itt is vannak színterei. Közben beköszönt az ôsz, az oroszok átlépik a Kárpátokat, de teljében van még Magyarországon a nyilas uralom. Zöldinges fegyveresek törnek rá, fiával együtt elhurcolják, férjének kéziratait szétszórják, könyvritkaságait szétdobálják. Csodával határos módon megmenekülnek, és hazajutnak a gyûjtôpincébôl, ahova a nyilas járôrök a gyanúsnak vélt, megfélemlített és kirabolt embereket beterelték. Egy fiatal tiszthelyettes embersége menti meg az egész csoportot. Megint hosszas gyaloglás, rövid pihenô az egyre gyérülô ismerôsöknél, újabb elfogatás, bujkálás Szentkuthy Miklósnál. Zegzugos grófi házban, a Sándor utcában lelnek újból menedéket. A legkülönfélébb emberek rajzanak körülöttük, pincelakók, menekültek, katonaszökevények, hamis iratokkal rejtôzködôk, délvidékiek, erdélyiek. Amikor az oroszok már a Pasaréten vannak, és január 18-án reggel a Múzeum Körúton, ôk is elszabadulnak. Pesti, Budai helyszíneken kígyóznak a naplóregény eseményei.

Az ostrom után még nem értek véget a rémület napjai. A fiát elviszik. Napokig jár, kilincsel, gyalogol, cipeli a nehezen szerzett élelmet, ruhát. Könyörög, sír, segítségért esdekel minden megalakult új fórumon, a lehetetlent is megkísérli a fia életéért, aki gyönge idegzetû, sohasem volt katona. Csónakkal kel át a Dunán, bár a víz sodra még oly erôs, hogy bármikor a felfordulás veszélye fenyegeti. Házuk elpusztult, romhalmaz, de a fal mellett még ott sorakoznak a könyvek. Hosszú idô után megtalálja a fiát, nyitott tehervagonokban utazik Ceglédre, ahol gyermeke idegbénulással fogolykórházban van. Szerencsére késôbb átveszi a kórházat a Vöröskereszt.

Bátor, igazmondó, önfeláldozó asszony élete, küzdelmei elevenednek meg elôttünk, aki egyben a portrérajzolás mestere, az irodalmi emlékek megidézésével kapcsolatot teremt a Burokban születtem gyermekkori történései és az új naplójegyzetek közt.

Az írótársadalom, a közélet szereplôi mellett Kosztolányi Délvidéki családja is jelen van, Kittyben Márai Sándor feleségére ismerünk. A fejezetcímeket jelentô személyek többnyire olyan társadalmi réteget képviselnek, amelyek felé mindig érdeklôdéssel fordult az író. "Új élet kezdôdik" - írja befejezôül. "Könnyebb? Sokak számára, de nem szabad visszanézni, csak úgy tudunk élni tovább." Ezek a befejezô sorok.

Burokban született, tüzes cipôben végezte. Mi mindent rejteget egy asszony életútja, aki nem engedi magát sodortatni, hanem szembeszegül a hullámveréssel. Szép tanúságtétel Kosztolányi Dezsôné naplóregénye.

Rózsa Mária

Nagy Attila

In memoriam Szabó Lôrinc

Nem töltöttem ki idôt, sem teret

Szorongás zászlaja

Lengett fejem felett

A remény bennem is

Foszolt szerteszét -

Hallgatok immár - s hallgatok Zenét

Mely áthatol kérges agyvelôn, szíven

Mert erôsebb a szép

Mintsem hiszem -

Nem érdekel sem jobb, sem liberális

A szoci, a buta

Klerikális

Virágot nevelek, apró madarat

Nem kutatom többé

Mi belôlem kiszakadt -

S ha Nap felé fordulok: Van Gogh szíve:

Nem oltja szomjam már

Akárki vize

Talán a békesség közelít felém

Valami Istenbôl

Ami az enyém

V. Szász István

Remegve rejt a rettegés

ring

egy fûzfaágon

riaszt törékeny ébredés

ha haldoklik

az álom

Marokra markolt

morcos éj

északra fordul

s elszelel

Borotva hajnal

ütlegel

Bontja már hajad csokrát a szél

s felissza illatát a távol

Algazöld vizû szemed taván

fodrozó idô elpalástol

Fekete

ébenfa

árnyéka

elhajol

madaram

kedvesem

énekel

valahol

Arcodon

szemedben

riadtan

ott szorong

kedvesem

madaram

fekete

napkorong

Tallózó

Két oka van, hogy magyarok miért forgatnak Romániában filmet: azt hiszik, hogy olcsóbb, de közben kiderül, hogy Székelyföldön egyáltalán nem olcsóbb, hanem drágább. És a székelyek rájöttek arra, hogy el lehet kérni annyit, amennyit akarnak. Mi ezeket a díszleteket próbáltuk felépíteni székely ácsokkal, nem lehetett. Más megyébôl kellett hozni, mert drágább lett volna, mint Magyarországon. A másik része az, hogy a hegyvidéken és fôleg azon a részen, ahol mi forgattunk, van egy állandó széljárás, ami kiviszi a port. Ez a Kárpát-medencében, az Alföldön nem jellemzô. Tavasszal, ôsszel, amikor nagyobb szelek vannak, akkor általában egy-két hétig vannak jó fények, de arra nem lehet alapozni egy forgatást. Egy forgatásnál legalább két hónapig jó fénynek kell lenni. Székelyudvarhely környékén, a Hargitánál elég jó fények vannak, mert folyamatosan fúj a szél, és kiviszi a port, és ennél a filmnél nagyon kellett ez, mert nagyon színes filmet forgattunk. (Halandzsa nyelven, a lényegrôl) * Amióta 1913-ban levetítették az elsô hazai némafilmet Bombayben, az indiai filmipar, avagy immár hivatalossá vált "becenevén" Bollywood a világ legnagyobb termelésû filmiparává nôtte ki magát. (Bollywood fényei) * Látható, hogy egy "néma korszakot" követôen a török filmkészítés dinamikus szakaszába érkezett. Adva lévén, hogy ma már több jó felszereltségû filmiskola mûködik, képzett tanárokkal és elméleti szakemberekkel, a trend még erôteljesebb növekedésére számíthatunk a közeljövôben. (A feltörekvô török mozi) * A japán emlékezet élénken ôrzi a Hiroshimára és Nagaszakira ledobott amerikai meglepetéseket - ezzel viccelni ott körülbelül olyan, mintha egy izraeli filmes a krematóriumba vezetné filmjeinek hôseit, füstöljenek csak el, milyen jópofa. Japánban ezt is lehet. A legfiatalabb rendezôk nem tisztelnek semmit és senkit, és ez jó. (Keleten a helyzet) * Japánban is, fôleg a fiatalok számára sokszor a film, a mozi egyenlô az amerikai hollywoodi filmmel. Ez nagyon aggasztó jelenség. Az egyetlen dolog, amit én az egyensúly kedvéért ez ellen tehetek, az, hogy nagyon jó filmeket próbálok csinálni, és reménykedem abban, hogy az emberek nem mennek el a jó filmek mellett. (Csendes, de erôs - Ichikawa Jun filmrendezô) * Hatalmi harcok, szerelem, áldozat, halál - valóban ezekbôl a klisékbôl épül föl az életünk. De nem mindegy, hogyan beszélünk róla. (Tanúbizonyság az életnek) * Leggyakrabban a szépség, az emberség és a kiszolgáltatottság, a szegénység képez egymással kontrasztot a filmekben. Segítenek kidomborítani egymást, egyik elôsegíti, hogy a másik pátosz nélkül megmutatkozhassék. Az esztétikum, a derû háttere elôtt kirajzolódik a nyomor, a kilátástalanságot beragyogja a fény. Vajon melyiknek van inkább szüksége a másikra? ( A csend világa - iráni filmekrôl) * (FILMTETT, 43. szám, június, 2004)

B.D.

Hadnagy József

Katit mindig is a család szolid nôtagjai közé számítottam. Voltak elvei, amelyek mellett - labilis idegrendszere ellenére (vagy okán?) - következetesen kitartott. Ízlésemnek merevek és, sok tekintetben, elavultak voltak, mondhatnám, középkoriasak, de hát lehet-e tíz gyermeket modern felfogásokkal nevelni?

Az iskola kiengedte a gyeplôt a kezébôl. Bokszoló, focista, filmsztár, rocksztár több tekintélynek örül a nebulók fejében, mint a legkiválóbb tanár. Így aztán a gyermek utolsó esélye, hogy lemásszon a koppintott világ ágas-bogas majomfájáról - a szülô.

Ez pedig csupán szép, szelíd, rábeszélô szóval ritkán mûködik. Szükség van az elvek, szigorú fellépések, megvonások husángjára.

Ez a husáng néha elképesztett, de be kellett látnom: nem ítélkezhetem, hiszem halvány lila gôzöm, mit jelent tíz gyerekbôl embert faragni a farkasok között. Még azt sem mondhatom, hogy tudom, miképpen lehet istenképmást faragni egyetlen gyermekbôl. A fiam valami tízéves lehetett, amikor körülbelül ezekkel a szavakkal fordultam hozzá:

Fiam, fogalmam sincs, hogyan kell gyermeket nevelni. Segíts nekem.

Mert Kati furcsa, szellememtôl, a testvéri és gyermek- szülô kapcsolatról alkotott felfogásomtól merôben elütô viszonyulását testvéreihez, gyermekeihez és a világhoz általában a nagycsalád szokatlanul nehéz gondjaival, no meg, számomra zavaros vallásos meggyôzôdésével magyaráztam - soha eszembe sem jutott így alakult egyénisége és jelleme között közvetlen összefüggést keresni. Még akkor sem, amikor megtudtam, hogy legidôsebb lányát számûzte a családból. Dóra egyetemi ösztöndíjából él Budapesten, és a szünidôkben sem teheti a lábát a szülôi házba. Soha, amíg nem tér szülei hitére. Megfertôzné többi testvérét.

Az ember egyénisége alkalmazkodik, akár a fa. Mostoha, nehéz viszonyok között megkérgesedik, kevésbé tetszetôs, ám ez korántsem jelenti feltétlenül a jellem leromlását, ellenkezôleg éppen a jellem megôrzését szolgálja. Így okoskodtam.

Kati kedves, udvarias, visszahúzódó, halk szavú és könnyen síró lány volt. Lánytestvéreink között az értelmesebb fajtából. Cingár, húszévesen már tudta, mit akar. Nagy, jól nevelt, fegyelmezett családot. Különbet, mint amilyet a szüleink összehoztak. Marosvásárhelyi diákévei alatt sokszor elszotyogtatta nálam: Én nem leszek olyan, mint a szüleink. Halkan és szelíden beszélt. Ilyen halk volt a járása, mozgása, egész életvitele. Még férjhezmenetele is. Csak hónapokkal házasságkötése után szereztem róla tudomást.

Férjhezmenetele után sok évig nem találkoztunk. Ô Magyarországon élt, én meg Ceausescu Romániájában.

Szökésem harmadnapján, az akkor - térképen - még nem létezô Kekecen láttam viszont, másodmagammal, egy októberi péntek reggelén. Tartózkodóan fogadott, s rövid fél óra alatt nyilvánvalóvá vált, hogy Enged, a férje, nem szereti a szökevényeket.

Enged két napig lesz oda, mondta, és talán megnyerhetjük a jóindulatát, és meghúzhatjuk magunkat nála, ha kifestjük a házat.

De hát, Kati! tiltakoztam, több mint három napja vagyunk úton, alig aludtunk, leesünk a létráról… Hadd aludjunk elôbb egy-két órát.

Ide figyeljetek, mondta, én nem vállalom a konfliktust Engeddel… még miattatok sem, akármennyire is szeretlek. Nekem fontos a családi béke… Próbáljátok meg, legalább lássa a jóindulatot.

Megpróbáltuk, és sikerült. Mire Enged hazajött, a ház friss festék alatt tündökölt, Árpi meg jómagam ekkorra olyan fáradtak voltunk, hogy a jutalomvacsorát belénk kellett volna tömni, mint libába a kukoricát. Kati így nevezte: jutalomvacsora.

A rákövetkezô reggel megköszöntük szépen a vendéglátást, és úgy elhúztuk a csíkot, hogy Katit csak nyolc év múlva láttam viszont Dicsôben.

Sajnáltam, hogy ilyen kegyetlen férje van.

*

Vasárnap volt. Pista öcsém üzent a mobilomra, hogy most hajt keresztül a Hortobágyon, és délután hét óra körül érkezik.

Lépést kell tartanom a korral, s ezért magánéletem tisztaságát taktikai okokból valamennyire föladtam - az egész világ elkerül, ha nem teszem - , jöhet az üzlet is, de nagyon reméltem, hogy Pistát nem ragadja teljesen magával, tizenkétgyermekes fáradtsága ellenére marad benne gôz egy-két fejesugrásra a gondolat bor-medencéjébe.

Rövid idôre rá megszólalt a vonalas telefon. Kati hangja jött át a dróton. Érdeklôdött, hogy Pista megérkezett-e. Fojtott düh vibrált a vonalon.

- Valami baj van? - kérdeztem.

- Én szeretem Pistát - kezdte - , szívesen segítek neki, nem akarok bosszút állni, de ez legyen az utolsó, hogy belerondít az életembe. Nagyon fontos programom volt, és Pista meghiúsította…

Hûha! Ez nem semmi. Katinak ezt az arcát még nem ismertem. A "nem akarok bosszút állni" nyilvánvalóan azt jelentette, hogy ezt Pista nem ússza meg szárazon.

- Miféle programot, Kati? Pista bármiért is keresett föl, hétszáz kilométert utazott odáig, s biztos, elôzôleg egyeztetett veled. Ismerem. Hogyan állíthatsz ezzel szembe egy programot?

- Nagyon fontos dologról lett volna szó, és Pista miatt nem jutottam el…

- Biztos vagy benne?

- Ha ô nem tart fenn, még az esô elôtt elindulhattunk volna. Addig sakkozott meg beszélgetett a gyerekekkel, amíg eleredt az esô, én meg esôben sehova nem mehetek, könnyen megfázom. A gyerekek eláztak, vissza kellett forduljanak átöltözni.

- De hát mi az a fontos dolog, ami elmaradt? Tudod te, hány programról mondtam le életemben egyetlen emberért?

- Ez nagyon fontos lett volna - válaszolta makacsul. Hangjában sötét falakat emelt a harag.

- Kati, ha nem mondod meg, mirôl van szó, nem nyilatkozhatok. Mert hát ezért hívtál föl, nem?

Kati számomra meghökkentô ingerültséggel tépte ki magát a kérdés szorításából:

- Jóska, nálam rend és fegyelem van. Se Pistának, se neked, se senkinek nincs joga ezt felrúgni. Pista megtette néhányszor, nem állok bosszút, de mondd meg neki, ez volt az utolsó csepp a pohárban…

Felháborodása tôrét még megforgatta egyszer-kétszer a telefonban, aztán egy torokmetszô "na szervusz" után letette a kagylót.

Valami fontos ütôeret vághatott el bennem, mert abban a pillanatban iránta érzett megértô szimpátiám hideg iszonyatként alvadt a csontjaimra.

A mindenségit. Örültem, hogy csak húgom, és nem a feleségem. Ezzel a nôvel gondok vannak. Sötétségben bujkál: nem árulja el a programot, ami miatt Pista rossz fát tett a tûzre, és kétszer is bosszút emlegetett. Jó ember nem áll bosszút. Egy ilyesmiért bizonyosan nem. Ennyit csak tudok az emberrôl.

*

Amíg Pistára vártam, szobám keleti ablakán önkéntelen emlékek tódultak a szobába. A vasárnap délutáni fás-bokros lakónegyedi visszfény tavából kilépve, napnál világosabban vonultak föl elôttem.

Hogy is volt az a fogadtatás Kekecen, tizenöt évvel ezelôtt? Kati rettegett, hogy a nyakán maradunk. Aztán rávett, fessük le azt a hatalmas házat. Két nap alatt. Egy egész brigádnak való munka. És mindezt a férje mögé rejtôzve tette.

Enged ilyen ember, meg Enged olyan ember… Szereti a figyelmességet. Értékelni fogja, és talán megengedi, hogy egy darabig maradjunk.

S mindezt két halálosan álmos szökevénnyel szemben tette. A váci vonaton elaludtunk, úgy elhatalmasodott rajtunk az álom. Szobon, a magyar-szlovák határon ébresztettek föl a határôrök.

Azt mondtam Árpinak a Vác és Kekec közötti tízkilométeres úton:

- Itt nem szabad nagyon berúgni. Kicsi ország ez… könnyen kiesünk belôle… úgy megfaragták.

Árpi húsz éve optimizmusával válaszolt:

- Katinál eszünk egy nagyot, s teli gyomorral már nagyobb biztonságban leszünk. Nem üt ki egy-két söröcske.

Kati ütött ki majdnem. Az elsô nap jó néhányszor elbóbiskoltunk a létrán. Ma sem tudom, hogy bírtuk ki.

Enged hazajött, és majd hanyatt esett a csodálkozástól. És a röstelkedéstôl.

- Katikám, ezt nem kellett volna megengedned. Hiszen tudod, mit ír a biblia az idegenekrôl.

- Gyere! - fogta meg a karját Kati, és kivezette a konyhába. Nagy, húsos, enyhén zsíros arcát zavart pír lepte el, krumpliszerû orra elszántan szelte a levegôt kifelé a slamasztikából.

Nem tudom, mit mondhatott neki, de nekünk késôbb azt mondta:

- Enged ilyen. Elvár dolgokat, de nem képes felvállalni ôket… Ilyen az én életem. Hordoznom kell ezt a terhet is. Ne haragudjatok rá. Egyébként jó ember.

Óvatos-halkan beszélt, lépésben láthatatlan aknákat kerülgetô járásával. Közben kihegyezett tekintettel figyelte szavai hatását.

Dehogy haragudtam. Akkor nagyobb gondok foglalkoztattak. Éppen hazát cseréltem. Egyelôre ország nélküli ember voltam.

Ott álltam egy idegen testvér hatalmas házában, és fogalmam sem volt, hogyan tovább. Csak egyet tudtam: el kell onnan mennem, el minél hamarabb.

A személyvonaton Debrecen felé Árpi megjegyezte:

- Szó ami szó, ilyen vendéglátást még nem pupáltam… Se sörike, se kávé, csak munka… Én a szomszédomat is jobban fogadnám… Mi pedig az életünket kockáztatva kerestük fel… egy másik országból!, cs. meg… Te elhiszed, hogy Enged miatt dolgoztatta le velünk a vendégeskedést?… Az az ember nem úgy néz ki, mint egy zsarnok… Tudod, ki botyezálta Engednek?

- Kati, mert enged a gonosznak… én úgy hallottam.

- Egy túrót!… a barátai, mert enged Katinak.

- Felejtsd el Árpi, túl vagyunk rajta…

Árpi recsegô, meglehetôsen alacsony termete fölé magasodó hangja kettesével vette a felháborodás lépcsôfokait. Szerencsére csak magunk voltunk a fülkében. Ami engem illet, akkor, a nagy változás lázában, nem nagyon izgatott a dolog. Képtelen voltam Katival meg Engeddel bíbelôdni. Olyanok, amilyenek. Eddig sem volt sok közünk egymáshoz.

Hátradôltem, és kinéztem a nyugat felé kattogó pusztára. Petôfi terelte fagulyát és bokornyájat láttam mindenütt.

Emelkedett hangulatom virágain a Kati házában történtek könnyû pitypang-pillangók voltak.

*

Hét órakor megszólalt a kaputelefon. Pista volt. Pontosan érkezett, mint Monte Cristo grófja. Egyszer- kétszer szóltam neki, legyen pontos, vagy telefonáljon, ha késik, nem leshetem egész nap, mikor érkezik. Úgy látszik, megszívlelte.

- Összebalhéztatok?

- Tudtam, hogy telefonálni fog!

- Ne félj, nem adtam neki igazat, bár nem tudom, tulajdonképpen mi történt. - Jó bíró vagyok - viccelôdöm - , nem mondok szentenciát, amíg nem ismerem mindkét fél igazát. - "Beszélj, hogy lássalak" - , folytatom helyet foglalva a szókratészi bölcsesség karosszékében. Nevetek, és Pista is nevet.

- Láttad volna Katit… Az történt, hogy megkértem egy szívességre: írjon alá egy fiktív albérleti szerzôdést, és váltson ki egy tulajdoni lapmásolatot a földhivatalban. Szükségem van rájuk a kolozsvári konzulátuson. Két napig vacakolt, hogy így meg úgy, hogy ebbôl problémái származhatnak, hogy mit szól hozzá Enged, hogy fáradt.

- A régi trükk - vágom közbe.

- Igen, mindent Engedre ken. Negyvenezer forintot adtam neki, és felajánlottam, hogy kifizetem a tulajdoni lapmásolat kiváltását is. Vagy kiváltom személyesen, csak adja meg a helyrajzi számot… Két napig gondolkozott rajta! Ezalatt beszélgettem, sakkoztam a gyerekekkel. Kedves, intelligens és tehetséges gyerekek, igazán örültek nekem, Kati meg állandóan kötekedett velünk. Pedig azok a gyerekek mindent megcsinálnak a házban. Ô meg ül a fotelben, és dirigál. Ha valamelyiknek széles kedve támad, tesz róla, hogy keskenyebb utakon élvezze az életet. Mikor nevet, olyan hangokat hallat, mintha húznák a fogát... Hiii!!! Fázom tôle.

- De hát miféle programot rontottál el?

- A Magasságos rontotta el, nem én. Elköszöntem, és kevéssel azután eleredt az esô. Kati pedig esôben nem indul sehova. Könnyen megfázik. Az a bûnöm, hogy ott voltam, mert ha nem vagyok ott, akkor ôk jóval korábban elindulnak, és nem kell visszafordulniuk ruhát cserélni.

- És a program? - kérdezek rá megint.

- Program? Zsarolás, nem program. Dórának szüksége van egy jövedelemigazolásra az ösztöndíjhoz, Kati meg csak akkor hajlandó odaadni, ha felveszi saját hitét.

- Miféle hitet? - gonoszkodom.

Vallásos testvéreim többsége, úgyszólván, örökölte a hitet, mint egy elviselt ruhát. Toldoznak-foldoznak rajta valamit, rávarrnak valamilyen új emblémát, hogy személyesebbnek hasson, de engem nem tévesztenek meg. Némelyikük már a sokadik istennél tart, úgy váltogatják, mint én az ingemet. A családot uraló jelenlegi isten az ördög ikertestvére is lehetne.

Pista, mintha nem hallaná, folytatja:

- Budapesten találkoztak volna, mit tudom én, miféle közösségben. Ez a nô még a középkorban él. Inkvizitor módjára bánik a gyerekekkel. Miféle anya az, aki nem engedi a gyerekeit találkozni a testvérükkel csak azért, mert annak más a meggyôzôdése?…

- Miféle hitet? - kanyarodik vissza Pista a kérdésemhez. - Azt jó lenne tudni… Nem tudom, egy-egy embernek hogyan sikerül tiszta lelkiismerettel Isten mögé bújva tenni a rosszat… Ilyen bakugráshoz minimum majomnak kell lenni… Tulajdonképpen az is… majmolja a jót, de ez a bérleti szerzôdés úgy látszik, messzibb esik tôle, mint Isten és az ördög egymástól… Leesett… egyenesen a fejemre… Mert nincs elég gondom…

A helyzet kínjában hevenyészett kép bizarr volta magával ragad. Hahotázva nevetek. Látom magam elôtt Katit, amint kitérdesedett szabadidôruhába bújt testes, lomha alakja Pista tizenkét gyermek tarolta fejére huppan, aztán föláll, és úgy tesz, mintha a mennyországból érkezne éppen.

- És mi lett a bérleti szerzôdéssel?

- Otthagytam. Ha aláírja, utána megyek, ha nem, megoldom valaki mással.

- Várat, hátha több pénzt ajánlasz föl.

- Várhat…

- Nem fogja aláírni - ugratom.

- Annyira csak ismer, hogy visszakérem a pénzt, ha nem írja alá?

- Ismer, nem ismer, attól a pénztôl elbúcsúzhatsz.

- Micsoda jellem! - bizonytalanodik el Pista.

- Szegény jellem. Szegény Enged.

- Szegény gyerekek. Mondtam Katinak, ha így bánik azokkal a gyerekekkel, tíz-tizenöt év múlva egyedül marad. Azt hiszed, felfogja?

- De hát mi a csoda motiválja ilyen magatartásra?

- Mi? A hatalomvágy. Ez csak akkor él, ha uralkodhat. Parazita. Elpusztul, ha nem talál gazdára. Ennek a saját gyereke is gazdaállat.

- Hatalomvágy… Ugyan mi élvezetet talál benne? - dobtam a tûzre az értetlenkedés olajaként.

- Semmit… Annyit, mint amennyi elégtétel van a rákban. Felfalja a normális sejteket, azután pedig maga is elpusztul. A hatalomvágy betegség. Önmagáért van, s egyetlen célja felzabálni mindenkit maga körül. Az élettársat, a családot, és - ha módja van rá - egy egész országot, az egész világot. Nincs különbség kicsi és nagy hatalom között. A kicsi hatalomnak csak a karmai kisebbek, nem az étvágya…

Tetszik nekem ez a fejtegetés. Gyakori témánk a hatalom, egymás szavait, érveit átvéve és továbbszôve beszélgetünk a dologról. Már kívülrôl tudom, mit fog mondani, de azért hagyom, folytassa. A régi borban mindig akad egy-két friss korty is.

Pista belémelegedve görgeti tovább gondolatait. Érintett ember a dologban, hiszen olyan szervezet tagja volt, amelyben a természetes szellemi hierarchiának álcázott hatalmi törekvések kígyókként ostromolják a tagok hétköznapjait. Kati is tagja volt ennek a Laokoón- csoportnak. Kivonult, mert elege volt a zsarnokság szorításából, ám úgy látszik, ez nem olyan egyszerû. Másik rendszer még nem jelent szabadságot. Sem felszabadulást. Diktatúra, demokrácia, vallások mind ugyanazzal a dilemmával kínlódnak. Ugyanaz az emberanyag ugyanabból az emberanyagból akar minôségileg valami mást. A másság alaptényezôje maga az ember, s a világ soha nem lesz más, amíg az ember, bárminemû formában, kicsiben vagy nagyban, uralkodni akar a másik ember fölött. A mellé- és fölérendeltség harmóniájának kitalálása még várat magára. Édesapám szerint ez csak az ezeréves békeországban valósul meg. Annak az ezer évnek nagyon hamar kell eljönnie, mert fûnek, fának, állatnak elege van az emberbôl. A föld is tud lázadni. Egyszer csak veszi a kalapját, azt a gomba alakút, s szervusz világ, úgy eltûnik, akár a kámfor.

A leglelkesebben induló rendszerekben is a felelôsség természetes hierarchiája gyûlölt hatalmi hierarchiává alakul az ember kíméletlen hatalomvágya miatt. Tisztelem, becsülöm Kossuthot, magyarságunk nagyot sápadna nagyhatalmakkal packázó lázadó öröksége nélkül, azonban azt nem tudom elfelejteni neki, hogy Görgeynek csak az utolsó pillanatban adta át a hatalmat, amikor már kifeslett alóla a felelôsség. Hatalom, felelôsség és felelôsségre vonás nélkül - ezt nagyon szereti az ember, különösen a politikus fajta. Lehet benne ágálni.

- …s milyen jól tudja álcázni magát! - szavalja Pista mutatóujját és szemöldökét egyszerre emelve a magasba. Pátriárka-szerû ezüsthajából glóriát fon a lámpafény. Egyébként tompa csengésû hangjában tüzet gyújt az érvelés öröme.

- Szeret, sokszor mondja, hogy szeretlek… mindent érted tesz, valójában, veszélyes ragadozó… Szeret felfalni, szôröstôl-bôröstôl… Keresztbe tenni, ahol csak lehet…

*

- Kapásom van a mobilon. Kati volt.

- Adom Pistát…

- Most inkább ne.

Hopp. A szembesülés riadalma.

- Mondd meg Pistának - folytatja -, hogy nem írom alá…

- Szóval csak bosszút állsz…

- Ez nem bosszú. Ez lecke.

- Ne mondd! Mirôl? - nevettem idegesen.

- A rendrôl, Jóska, a rendrôl. Meg arról, hogy fáradt vagyok. Nincs idôm a Pista ügyei után mászkálni. Elég az én bajom.

- De hát megfizette! - érveltem.

- Az ötven eurót ajándékba adta. Nem ezért. Mondta volna meg, hogy meg akar vásárolni, és akkor nem veszem el.

- Te aztán nem vagy szívbajos.

- Nem szégyelled magad!? - azzal lecsapta a kagylót. Általában csöndes hangja olyan mélyen zengett, mintha valami kútban lakó szörnyeteg szájából tört volna elô.

Jobban oda kellett volna mondanom, korholom magam. Felszámította ez a nô a költségeket, amikor tízgyerekes torony építésére vállalkozott? Merthogy annak a toronynak se ajtaja, se ablaka, még teteje sem lesz. A harangról nem is szólva. Pista jól mondja: egyedül fog kuksolni benne esôben, hóban. A gyermekek nem felejtenek. Sokuk viharfelhôvé változik, és visszatér az egykori családi fészek fölé kiontani mérges terhét.

Villanyáramként szaladt végig rajtam a felháborodás.

Szégyelljem magam, hogy átlátok a szitán. A mindenségit. Furcsa hús-vér templomokban imádják Istent.

- Mit mond? - kérdezte Pista.

- Megáll az eszem! - hüledezett. - Tudtam, hogy nehéz természet, de ez a beszélgetés nekem kész reveláció. Fütyülök a bérleti szerzôdésre, megoldom valaki mással, egy idegennel … Nem szégyelli magát. Elfogadni a pénzt, aztán ilyen csúnyán elbánni velem. Mennyit ér egy ilyen szörnyetegnek a jóindulata?… Sajnálom azokat a gyerekeket…

- Én is sajnálom - méláztam el -, majd ha felnônek, megcsókoljuk ôket.

- Ha engedik.

- Ha engedik - visszhangozom.

Vacsora közben sem tudunk napirendre térni a dolog fölött. Jutka, a feleségem is váltig hüledezik Kati komiszságán. Pista újra és újra visszatér a dologra, mint cserebogár, úgy pörög az ördög sötétjében gyúlt lámpa körül.

- Még ha csak Kati volna ilyen. Egyik így bolond, a másik úgy… Hogy lett a sok testvérbôl ilyen kevés?… Nem értem, és nem értem ca pamântul.

- Szegény Pista - sajnálkozik Jutka.

A pörgésnek Enikô, a Jutka lánya sem vet véget, aki vacsora után valamiért betoppant, s amikor megtudta, mirôl van szó, fölajánlotta segítségét. Fél óra alatt kész volt a szerzôdés. Ingyen és bérmentesen. A szoknyáját húzogató, álmosan zsémbelôdô Renátust sem számolta föl.

Természetes, szóra sem érdemes-szerû segítôkészsége megrázta Pistát:

- Tessék - méltatlankodott, miután Enikô elment - , egy idegen megcsinálja ingyen, a húgom pedig ötven euróért sem. Szégyellem magam. Szégyellem, hogy ilyen családba születtem.

Még sokáig beszélgettünk. Regényre valót meséltünk egymásról, a családról. Kati vasvillára kívánkozó viselkedése megbolygatta a feledés trágyadombjára hordott családi szemetet. A felszabaduló kellemetlen illat mellbevágó kontrasztot alkotott a nyitott konyhaablakon beáramló kellemesen hûvös levegôvel. Rég elfelejtett dolgok kerültek elô: sértések, visszautasítások, durvaságok, ellenségeskedés, hálátlanság, mûveletlenség, alaptalan vádaskodás, rejtett irigység és hasonló csúszó- mászók.

Hosszú idô után pillanatra kifogytunk a szóból.

Pistában a cserebogár, mintha csak erre várt volna, feléledt, és bepörgött megint. Ezúttal orvosi asszociáció szolgáltatta a lámpát. Azt mondta:

- Ennyi pénzért rendbe tétettem volna az összes fogam, ez a nô meg nem képes aláírni egy ártatlan papírt…

A duty free Metaxára kortyolt egy-két sör nemhogy tompította volna, még jobban feltépte az érthetetlen rosszindulat okozta sebet.

- Ne fájjon az a pénz, Pista - vigasztalta Jutka - , Isten visszaadja.

- Nekem nem a pénz fáj, hanem az, hogy annyi testvérem közül alig egy-kettô nevezhetô testvérnek… Amit odaadtam, odaadtam. Tudom, sose kapom vissza, de visszakérem, csak azért, hogy tudja: tartozik nekem. Egész életében, értitek? - egész életében. Ez nem kis teher. Egyszer csak leteszi…

- Pista - vág közbe Jutka - , ne áltasd magad. A rossz ember szívós, mint a teve.

- E nôbôl költô lesz, akárki meglássa - vetem közbe elismeréssel.

- Fut az én fantáziám is, ne féljetek - fogadja Jutka az elismerést.

- Igaza van Jutkának. A történelem nagyrészt rossz emberek taposta ösvény a sivatagban. Egy darabig él, azután olyan, amilyennek hazudjuk. Ezért nem tanulunk belôle. Egymásra épült Tróják nemzedéke, az erôszakos falakra néha tágasabb, de ugyanolyan erôszakos falak épülnek; az értékeket nagyrészt törött cserépként és áldozatos, kemény munka árán lehet csak átmenteni az elôzô rétegekbôl.

Mámoros, történelemfixes félrebeszélésem, hogy a társalgást tágasabb vizekre tereljem, nem sikerül. Pista elintézi egy "szép kis történelmet írunk" sóhajjal, Jutka odavet egy "hagyjuk a filozófiát holnapra, én lefekszem, fiúk"-at, és kivonul a konyhából.

Nagy úr a fáradtság éjfél után.

Semmi kedvem lefeküdni. Ráadásul szabad az éjjel, mert másnapra szabadot jelentettem.

Kényszeredetten a társasággal tartok, lefekszem magam is, de nem jön álom a szememre. Fejem izzó lámpa, és Pista cserebogara forog körülötte. Eszembe jut egy mozzanat Pista FORMA-1-es történeteibôl. A Hungaroringen volt dolguk, s éjszaka a negyven kilométerre fekvô Kekecen szálltak meg Katinál. A szállásdíj: 40 000 Ft három napra - korán fekvéssel, hogy ne zavarják az újszülött tizedik gyereket. Pista fogadkozott, hogy csendben maradnak, halkan beszélgetnek, vagy elmennek sétálni, csak éppen ne kelljen ágyba bújjanak egyszerre a tyúkokkal, nincsenek ehhez hozzászokva, azonban Kati nem tágított, a gyerek nagyon érzékeny, légyszárny rebbenése felriasztja, a szomszéd ház padlóreccsenését is fogják antennái, tehát feküdjenek csak le, s ha nem tudnak aludni, elmélkedjenek. Nem volt mit tenni, elvégre vendégek voltak, lefeküdtek, és elmélkedtek egy darabig. Pista István fiának fejsze-hangja hasítja ketté a csöndet. Azt kérdezte: mirôl elmélkedsz apu? Pista erre: arról, hogy korog a gyomrom és, ha nem tûnünk el hamarosan, a végén még be is pelenkáznak. A ház majd felrobbant a nevetéstôl. Mindenki felébredt, kivéve a kisbabát. Az angyalok megbabrálták az antennáit.

*

Nem fogok így, ébren feküdni reggelig! Azzal kiugrottam az ágyból, felöltöztem, és kiléptem a májusi éjszakába. Egyenesen a közeli nonstop bárba. Ledöntöttem két sört, aztán leírtam néhány kört a negyedben. Többórás bent ülés után jólesett a májusi éjszaka bodzaillatú hûse meg a mozgás.

A vállaimra nehezedô kô azonban nem akart legurulni. Pista cserebogara engem is befogott.

Ott lebeg agyamban egy idilli kép a gyermekkoromból. Ülünk a "hosszú zöld asztal" körül, kicsik és nagyok, szüleink az asztalfônél, nevetünk mindenfélén, öleljük, csókoljuk az apróságokat - azokat, akik most megmagyarázhatatlan rosszindulattal, gyanakvással, bizalmatlansággal viseltetnek egymás iránt, és irántunk, két legidôsebb testvérükkel szemben.

Többségük gyerek maradt. Sose nôtt föl. Benôtte, elcsökevényesítette ôket az élet durvasága, mint fát a tövis és a gaz.

Mikor sérültek meg? Kevés más gyereknek juthatott osztályrészéül annyi szeretet, figyelem és gondoskodás. A nekik járó verést is mi, a legidôsebbek kaptuk. Mitôl sodródtak olyan távol a gyermekkor melegétôl?

Sötét bolygó vonul el a szemeim elôtt:

A "hosszú zöld asztal" - mint Vénusz a napra - sötét ösvényt rajzol gyermekkorom tûzgömbjére. Soha többé nem fogjuk körülülni, közösen emlékezve a távoli gyermekkor nevetô napjaira.

Albert-Lôrincz Márton

Jordán vizébe

beleállnék: remény van-

e, amit várnék.

Szent kôapszisán

Rómát lesték a rések

s nézték a hazát.

A fogzománc ha

ép, ha csorba, vigyorba

vágyik s vicsorba.

Istenem, milyen

álmokra szántál engem?

Csak mákony. Álom

nem lehet, ami ember-

öltôkben ver gyökeret.

A döbbenettôl

mentünk

örökre

tönkre

örökbefogadás

közben.

Miért ne fájna

az ottfelejtett szuvas

fog, ó, a szájban?

Nemes pénz - ó,

szépség illúziója,

hiteles virág,

dicsérnek, megcsodálnak,

de nem kötnek csokorba.

Könyvajánló

Nagy Károly

"Megáll az ember esze! Miért van szükség ilyen hamisításra…? Ha valaki úgy érzi, hogy a finn-ugor nyelvtudomány tévútra vitte ôstörténetüket: ehhez joga van. De egyúttal elsôrangú kötelessége a rokonításokat pontról pontra, módszeresen, tudományos alapossággal megcáfolni s helyettük jobbat-meggyôzôbbet adni. Ebben soha senkit nem akadályoztak meg."

(László Gyula)

A magyar ôstörténet egyik legizgalmasabb kérdésérôl, az ôshaza keresésérôl szól ez az igazán unikális mû. Talán meglepô, de errôl a valóban érdekes és lenyûgözô jelenségrôl eleddig tudományos monográfia nem született. Nagy Károly könyve sem száraz tudományossággal közelíti meg ezt a területet. A szerzô a történeti érdeklôdésû író kíváncsiságával nyomozott a magyar ôshaza kutatói után, így a Julianus barátot és Kôrösi Csoma Sándort jól ismerô olvasóközönség most találkozhat más, kevésbé ismert kutatókkal is. A mû bemutatja például a 18. századi Turkolly Sámuelt, a 20. századi Zajti Ferencet, s az is kiderül, hogy a két gróf - Széchenyi Béla és Zichy Jenô - híres, 19. századi expedícióit lényegében ugyanaz motiválta, ami Kôrösi Csomát. És persze azokat is, akik lázasan hasonlítgatták nyelvünket a legkülönbözôbb népekével, így keresve a bölcsôt, a rokonságot. Ennek egy torz változata ma is eleven, így a könyvbôl nem hiányzik a - gyakran a fantasztikum világába tartozó - délibábos "eredetelméletek" bemutatása sem. A kötet ritka kalandra hív, tartsanak velünk!

"Nagy Károly munkáját olvasni öröm. tartalmában gazdag, meggyôzô összefoglalást készített az ôstörténet egyik legizgalmasabb kérdésérôl, az ôshaza keresésérôl. Megnyugtató a szerzô józansága, olvasottsága, imponáló, hogy a szakma legkiválóbb ismerôit is szinte bevonja kutatásaiba. Könyvében sok a kevéssé ismert adat, ezért a szakembereknek is mondhat újat, egészében azonban a nagyközönséget igazítja el a tudomány rengetegében."

Dr. Domokos Péter, az MTA doktora

Mit szeretnek a magyarokban?

Az európai közvélemény három százaléka szerint Magyarország adta a legtöbbet a világnak, ebben a kategóriában a listavezetôk az angolok, ôket a Reader's Digest felmérésében megkérdezett 3841 uniós állampolgár 13 százaléka ítélte a kontinens legkreatívabb elméinek. A brit magazin idén tavasszal 19 európai ország állampolgárainál tudakozódott rokonszenveik és antipátiáik iránt. A júniusban közzétett versengés vitathatatlan gyôztesei az olaszok, a válaszadók 16 százalékának szívéhez ôk állnak a legközelebb, egy százalék körében viszont a magyaroké az elsô hely. Az osztrákok és a szlovákok pozitívan értékelik a velünk való szomszédságot, az elôzôknél Magyarország az ötödik az utóbbiaknál a hatodik legkedveltebb ország. A magyar konyha 97 szavazó (több mint 2,5 százalék) elsô számú kedvence, a szlovákok a 3., a csehek és a lengyelek a 4., a finnek az 5. helyre sorolják a magyar gasztronómiát. Erotikus vonzerônkre a német anyanyelvûek a legérzékenyebbek: az osztrákoknál az ötödik, a németeknél a 6. helyre sorolják a magyar virtust, a közel négyezer válaszoló között 4 svájci szerint a magyar szexnek nincs párja. A felmérésben részt vevôk közül 61 Budapestet szereti a legjobban az európai városok közül, ugyanennyien rajonganak Athénért, Firenzéért és Berlinért. Négy német és hat holland álmainak netovábbja, hogy Magyarországon élje le hátralévô éveit.

Támogatás erdélyi magyar iskoláknak

A Tiszaszoftver program keretében a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium a Microsoft Magyarországgal közösen magyar nyelvû szoftverprogramot juttat 28 erdélyi magyar iskolába. A magyar nyelvû szoftvercsomag Windows Desktop licenceket, operációs rendszereket, teljes Office csomagot, továbbá könyveket (alapszintû Windows és felhasználói ismeret) tartalmaz. A csomagokat 2004. július 7-én, a nagyváradi Ady Endre Líceumban Jambrik Mihály közigazgatási államtitkár adja át a 28 erdélyi középiskola és gimnázium igazgatójának.

Viorel Hrebenciuc lemondott a Bákó megyei SZDP elnöki tisztségérôl

Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Bákó megyei szervezetének elnöke pénteken lemondott tisztségérôl, tájékoztat közleményében a megyei szervezet. Hrebenciuc az SZDP országos alelnöke is. Adrian Nastase pártelnök az SZDP Állandó Delegációjának szerdai ülését követôen kijelentette, hogy a 2000-es választási eredményeknél rosszabb teljesítményt elért megyei szervezetek elnökeinek politikai és erkölcsi felelôssége vállalni ezt és lemondani július 5-ig. Hozzátette: eddig az idôpontig a választásokon legyôzött SZDP-s polgármestereknek is le kell mondaniuk a kormánypártban betöltött tisztségeikrôl. Kormánypárti források szerint pénteken Dan Ioan Popescu is lemondhat a fôvárosi SZDP elnöki tisztségérôl. Hrebenciuc az SZDP bákói választásokon elért gyenge eredményeivel magyarázta lemondását. Hozzátette, megyei szinten a kormánypárt jó eredményeket ért el.

Boc támogatja a Brassó-Bors autópálya tervét

Emil Boc kolozsvári polgármester pénteken találkozott a Brassó-Kolozsvár-Bors autópálya projektigazgatójával, akit biztosított, hogy "teljes meggyôzôdéssel" támogatja a tervezetet. A kolozsvári polgármesteri hivatal közleménye szerint Boc péntek reggel találkozott Michael John Mix-szel, az autópálya-tervezet igazgatójával, és biztosította, hogy a polgármesteri hivatal nyitott a tervezet iránt. "Teljes meggyôzôdéssel támogatom a tervezetet. Támogattam parlamenti képviselôként, támogatni fogom polgármesterként is" - nyilatkozta Boc. A találkozón szó esett arról is, hogy miként kötik össze Kolozsvárt az autópályával, és megállapodás született, hogy a probléma kapcsán mielôbb szakértôi véleményeztetés szükséges. Emil Boc elmondta, az autópálya-tervezet elsô alkalmazottai szakmai felkészítésen vesznek részt Aranyosgyéresen, ahol megismerkednek az építési munkálatok során alkalmazott korszerû munkaeszközökkel és felszerelésekkel.

Mircea Geoana miniszter maradna

Mircea Geoana külügyminiszter "teljesen természetesnek" tartja, hogy végigvigye a kormányban betöltött mandátumát, különös tekintettel Románia külügyi felelôsségvállalására és az ország EU-csatlakozási tárgyalásainak befejezésére. Geoana csütörtökön közölte, hogy a kabinet tagjainak felelôssége egyszerre politikai és kormányzati jellegû, ugyanakkor tárgyalások kezdôdnek a kormánypártban, hogy a kormány kijelölje képviselôjét a Szociáldemokrata Párt állandó bizottságában. Geoana hangsúlyozta, hogy "rendkívül intenzív módon" fog politizálni, és természetesnek tartotta, hogy beinduljon a PSD átalakulási folyamata. "A kormánypártnak kötelezô módon hatékony szervezetté kell átalakulnia, kevésbé bürokratikussá, amely reális idôben legyen képes döntéseket hozni, és képes legyen válaszolni a helyhatósági választásokon a választópolgároktól érkezett szigorú figyelmeztetésre" - hangsúlyozta Geoana.

A CEZ részt vesz a román áramszolgáltatók privatizációján

A CEZ AS cseh áramszolgáltató vállalat pénteken megerôsítette részvételi szándékát a két román áramszolgáltató privatizációs pályázatán. A cseh konszernnel együtt öt pályázó jelezte érdeklôdését az állami tulajdonban lévô Electrica Oltenia és az Electrica Moldova többségi pakettjének megszerzéséért. A CEZ mellett pályázik még az amerikai AES Corp., a német E.ON AG, a spanyol Union Fenosa SA, valamint a görög Public Power Corp. SA is. A pénzeszközökkel vastagon kipárnázott cseh szolgáltató már egy jó ideje igyekszik kiterjeszteni mûködési hatókörét Csehország határain túlra és pályázik bolgár és szlovák áramszolgáltatók tulajdonrészére is. A román állam 24,62 százalékos pakettet kíván eladni mindkét vállalatban azzal a kikötéssel, hogy a vásárlónak tôkeemeléssel többségi tulajdonrészt kell szereznie. Még nem ismeretes, hogy mikor írják ki a tendert. Az Electrica Oltenia 1,36 millió ügyféllel rendelkezik és évente 6,8 millió megawattóra elektromos energiát értékesít. Az Electrica Moldova ügyfeleinek száma 1,3 millió, éves értékesítése pedig 4,1 millió megawattóra.

Kiállítás

A Kolozs megyei Széken készült alkotásokból nyílik kiállítás vasárnap délben 12 órakor a marosvásárhelyi vártemplom (Eminescu, volt Jókai utcai) Diakóniai Központjának Bocskai termében. A Mûvelôdés címû folyóirat szerkesztôségével közösen szervezett tárlaton az Europa Nostra-díjas budapesti építész, Wagner Péter mutatja be rajzait és fényképeit a Feneketlen a múltnak kútja… Szék, 1970-2003 címet viselô kiállításon.

Hajdúszoboszlóiak a Küküllô mentén

Vasárnap délután 6 órai kezdettel Dicsôszentmártonban, a közmûvelôdési központban lép színpadra a hajdúszoboszlói a Szabó László alapfokú mûvészeti iskola táncegyüttese.

Életmódtábor Bálványoson

Augusztus 6. és 15-e között Bálványosra várják életmódtáborba a megyénkbeli fiatalokat is. Elszállásolás a Vár panzióban, étkezés a Vár vendéglôben. Jelentkezési határidô: július 31., kapcsolattartás: a 0745-611- 359, 0265/218-425-ös telefonszámon este, e-mail: szidimokus@yahoo.com;gyannamari@yahoo.com.

Áramszünet

Az Electrica Dél-Erdély Rt. marosvásárhelyi kirendeltsége ezúton értesíti a fogyasztókat, hogy július 5-én, hétfôn reggel nyolc és délután hat óra között, karbantartási munkálatok miatt megyeszékhelyünkön, az 1989. December 22-e utcában szünetel a villanyáram- szolgáltatás.

Kifosztották

Július 1-jén délután 3 óra körül a 69 éves segesvári Z. Irinát az Andrei Saguna utcai tömbházának lépcsôházában fosztották meg 12 millió lejétôl. Az áldozat aznap valutát váltott az egyik valutaváltó irod&aac