|
VI. évfolyam 152. (15722.) sz. |
2004. július 1., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A román oldalon nagy erôkkel folyik az útépítés a Székelyhíd- Létavértesi határátkelôhöz. Az állomás elkészültével a székelyhídiaknak nem kell majd 100 kilométert megtenniük, hogy a szomszédos Létavértesre átjussanak, emellett a város gazdasági fellendülésben is reménykedik.
A határátkelôhöz vezetô út a magyar oldalon már 1992-ben elkészült, román oldalon a történelmi sóút nyomvonalán kormányfinanszírozásból két hónapja kezdtek hozzá a munkálatokhoz. Hátráltató körülmény, hogy az alapozáshoz szükséges követ csak a 120 kilométerre levô kalotaszegi bányákból tudják a helyszínre szállítani. Az új határátkelô igénybevételével a Szilágy, Kolozs és Beszterce megyébôl Magyarországra igyekvôk útjukat lerövidítve a bors-ártándi átkelôt is tehermentesítik. A határállomás megnyitásának hírére Székelyhídon felszöktek az ingatlanárak, az ipari övezet adta lehetôségek után több külföldi nagybefektetô is érdeklôdik. A Székelyhíd-Létavértes határátkelôt a tervek szerint a jövô hét elején a magyar és a román miniszterelnök avatja fel.
Továbbra is bosszantó sorok és hosszas várakozás árán juthatnak útlevélhez megyénk lakói. A már többször beígért és küszöbön álló költözködés sem oldja meg a gondokat - jelentette ki tegnap Cioban Dorin helyettes biztos, a hivatal vezetôje. Ha történetesen a sportcsarnokba kerülnének át, akkor is maradnának a sorok, mivel a jelenlegi székhely szûkösségénél még nagyobb gondot jelent a személyzet alacsony száma - tette hozzá. Majd ezt követôen nyilvánosan is elnézést kért a megye azon lakóitól, akik a hivatalhoz fordulnak, és kiszolgálásuk nem az elvárt körülmények között történik. A biztoshelyettes szerint ôk maguk is úgy szeretnének dolgozni, hogy nyilvánvaló legyen: a hivatal az emberekért és nem ellenükre mûködik.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy az átköltözés a Bancorex épületébe (volt Kossuth utca 26-28. szám), a Kincstárnak az új székhely körül támadt gondjai miatt nem valósulhatott meg a tervezett idôben, de napokon belül rendezôdik a helyzet. A lakosság-nyilvántartó hivatal átköltözését egy hét végén szeretnék megejteni, az új székhelyen szükséges átalakításokra azonban nincsen pénzük. Ez a gond, valamint a személyzet számának növelése akkor valósulhat meg (és ez állítólag szintén napok kérdése), ha a hivatal, amely logisztikai és pénzügyi szempontból még mindig a belügyminisztériumhoz tartozik, közösségi szolgálatként átkerül a helyhatóságok hatáskörébe. Ettôl kezdve Cioban Dorin az ígéretek alapján az alkalmazottak számának növelésére számít.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az utóbbi hetek során igencsak megnövekedett az útlevelet, illetve a szóban forgó okmány cseréjét kérelmezôk száma, naponta 200-250 személy adja be kérését a nyári csúcsidôben. Míg a megyeszékhely lakóinak a törvényes idôszak alatt, tehát 20 napon belül kibocsátják az útlevelet, a vidékiek közül vannak, akik április óta várakoznak.
Bár az utóbbi másfél évtized alatt megkétszerezôdött a megye lakossága (621.831), a lakosság-nyilvántartási hivatalban továbbra is négy irodában 57 személynek kellene eleget tennie a megnövekedett igényeknek, ami oda vezet, hogy a túlterhelés miatt az alkalmazottak közül sokan kiesnek és betegszabadságra kényszerülnek. Az útlevélosztályon a hét személybôl mindössze öt dolgozik, s a hónapok óta betegszabadságon levô osztályvezetôt egy Segesvárról ingázó kolléga helyettesíti. A biztoshelyettes szerint hiába fordultak a tûzoltókhoz, csendôrökhöz, senki sem kívánt az útlevélosztályra átkerülni. Ilyen körülmények között az év kezdetétôl 17.378 útlevelet bocsátottak ki, ami kevesebb, mint az elmúlt év hasonló idôszakában.
Véleménye szerint a személyazonossági kártyákkal jobban állnak, és az idén 30.152-t adtak ki, 13.891 lakhelyváltoztatási kérést rendeztek, 1.614 ideiglenes tartózkodási engedélyt és 25.177 választási könyvecskét bocsátottak ki.
A biztoshelyettes úgy vélekedett, hogy javult a helyzet a hajtási jogosítványok és a gépkocsik forgalmi engedélyének kibocsátása terén is, amely irodában sikerült növelni a személyzet számát, bár ottjártunkkor ott is hosszú sorok voltak.
A hivatal vezetôje számára a legtöbb bosszúságot a sürgôsségi útlevélkérések jelentik, s az igénylôk nagy száma miatt hétfô és csütörtök mellett ezentúl kedden is fogadja (9-10.30 óra között) a kérelmezôket. Ennek ellenére nem tudnak minden kérésnek eleget tenni.
A Népújság kérdésére, hogy ilyen körülmények között elôfordul-e a korrupció, Cioban Dorin azt nyilatkozta, hogy állandó jelleggel tartanak ettôl, mivel a hivatal dolgozói ki vannak téve a kísértésnek.
Ahhoz, hogy az ügyintézés a legnagyobb rendben és valóban civilizált körülmények között történjék, az új székhelyen, ahova úgy szeretnének átköltözni, hogy egyetlen munkanapon se szüneteljen a lakosság kiszolgálása, körülbelül száz alkalmazottra lenne szükség.
A megyénkben történt útlevél- hamisításokban nem érintettek a hivatal dolgozói, jelentette ki az albiztos, aki az üggyel kapcsolatosan csak annyit tudott mondani, hogy még folyik a kivizsgálás.
A sajtótájékoztató tanulsága, hogy akinek útlevélre van szüksége, különösen vidéken, idejében gondolkozzék, és aki külföldre készül, idôben ellenôrizze, hogy nem járt-e le az úti okmánya, mivel a hivatal átköltözésével is egyelôre marad a várakozás.
Az önkormányzati választások utáni legfontosabb rendezvényét tartja július 2-án, Marosvásárhelyen az RMDSZ. A Kultúrpalotában délelôtt 11 órától a szövetség újonnan mandátumot szerzett polgármesterei, alpolgármesterei tanácskoznak az önkormányzatok szerepérôl és lehetôségeirôl a magyar közösség szellemi, gazdasági megerôsödésében. A rendezvényen jelen lesznek az RMDSZ megyei és helyi tanácselnökei, valamint a szövetség számos képviselôje és szenátora. A nagyszabású rendezvényen többek között kiértékelik az önkormányzati választások eredményeit, feltérképezik az önkormányzatokra háruló jövôbeni feladatokat, és számba veszik az EU-csatlakozás jegyében elindított kormányzati fejlesztési programok helyzetét is.
Az ünnepi eseményen részt vesz és beszédet mond Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetôje, Borbély László képviselô, kormányzati kapcsolatokért felelôs ügyvezetô alelnök, Kerekes Gábor, a gazdasági fôosztály vezetôje, valamint Seres Dénes, Szilágy megyei RMDSZ-szenátor.
A várakozásoknak megfelelôen, a megyei tanács múlt hét végén történt megalakulása eléggé viharosra sikeredett. Ami azonban mégiscsak meglepô: a tanácsosok ügyetlenkedése, hiszen visszatekintve Virág György elnöksége idejére, az "olajozott" munkamenet mindig is dicséretére vált a megyei testületnek. Mintha a tanácsosok fele nem lenne "régi motoros", mondhatni amatôr módon láttak hozzá a hivatalos megalakuláshoz. Gondolok itt a szavazás megejtésére, a szakbizottságok megalakítására, a még menet közben is tartó "egyeztetésekre".
Tudnivaló volt, hogy a román pártok nehezen nyelik le, hogy RMDSZ-es elnöke és két kormánypárti alelnöke legyen a testületnek, különösképpen a helyhatósági választásokon elért liberális-demokrata elôretörés után. A nagyromániások és péunérések gyengére sikerült erôfitogtatásával ellentétben a liberálisok máris elôrevetítik az ôszi parlamenti választások megnyerését, és akkor "meglátják, hogy kit engednek a húsosfazék közelébe". Mert szerintük, ha az elnöki funkciót az RMDSZ kapta is meg, mégiscsak túlzás, hogy mindkét alelnök szocdemes legyen. Ha liberális siker születik ôsszel, majd meglátják, hogy milyen soruk lesz a PSD-s alelnököknek!
Addig is, tetszik, nem tetszik, a megyei tanács megalakult, ám a szakbizottságok vezetése, az elnökök, titkárok megválasztása hátravan. Lázasan "egyeztetnek" a pártok, a hírek szerint a prefektus irodája az a színhely, ahol a dolgok eldôlnek. Egyes képviselôket felháborodásra késztet, hogy a prefektus beavatkozik a megyei tanácsi ügyekbe, ezt "kommunista párti módszernek" tartják, miközben azon méltatlankodnak, hogy az elmúlt négy évben Maros megye számos más megyétôl eltérôen (ahol a PSD intézte a közügyeket) meglehetôsen kevés pénzt kapott (implicite kevés beruházásra kerülhetett sor). Végeredményben a liberálisok-demokraták (összesen hatan a 35-ös létszámú testületbôl) teljesen hiábavalóan kezdenek vérszemet kapni, nincsenek döntéshelyzetben, még ha összefognak is a nagy-romániásokkal illetve péunérésekkel.
A kulisszák mögötti hatalmi harcokat (melyektôl az RMDSZ sem mentes) félretéve, ami igazán fontos, az a megyei tanács tevékenysége az elkövetkezô négy évben. Sikerül-e összhangban meghozni fontos határozatokat, sikerül-e több pénzt szerezni a megyének, befejezni többéves beruházásokat (például repülôtér), fenntartani kulturális és egészségügyi intézményeket, megôrizni a külföldi régiókkal kialakított jó kapcsolatokat és újakat kiépíteni. Mindez természetesen jórészben függ majd a közgyûlés elnökének vezetési stílusától (akinek hozzáállását, szereplését akarva-akaratlan, mintegy mérceként a volt tanácselnökéhez hasonlítjuk az elkövetkezôkben), és persze a régi és új tanácsosok szakértelmétôl, profizmusától.
Az Európai Uniónak erôs és független Európai Bizottságra van szüksége - hangoztatta José Manuel Durao Barroso, a testület kedd este Brüsszelben kijelölt új elnöke. Barroso az európai uniós állam- és kormányfôk brüsszeli rendkívüli csúcstalálkozóját követô sajtóértekezleten egyúttal nagy örömének és büszkeségének adott hangot amiatt, hogy az uniós vezetôk egyhangúlag támogatták jelölését az unió "kormányaként" mûködô Európai Bizottság (EB) élére.
Az eddig portugál miniszterelnökként tevékenykedô Barroso azokra a bírálatokra válaszolva foglalt állást az erôs EB mellett, amelyek szerint személyében kisebb befolyású elnök kerül a bizottság élére.
Barroso bizottsági elnöki terveirôl, elképzeléseirôl szólva szükségesnek mondta a megfelelô egyensúly megtalálását a "kicsi és a nagy, a gazdag és a szegény" (tagállamok) között. Hangsúlyozta azt is, hogy megbízatása alatt szeretné "összebékíteni" a 2000-es lisszaboni EU- csúcson célul kitûzött versenyképességi mutatókat a szolidaritás elveivel, amelyek a "szociálisabb Európa" hívei védelmeznek. "Tisztségemet egy jó adag realizmussal és lelkesedéssel, és egy csipetnyi ambícióval kívánom ellátni" - fûzte hozzá.
A következô Európai Bizottságon belüli helyek elosztását Barroso kizárólagos saját felelôsségének nevezte. Hozzátette, hogy ezzel kapcsolatban még senkinek sem adott semmilyen biztosítékot és nem is adhat, amíg az Európai Parlament hivatalosan nem választja meg az Európai Bizottság elnökévé.
Közbenjárásukat az Amerikai Magyarok Kongresszusi Kapcsolatainak Központja nevû lobbiszervezet (CHACR) kezdeményezte. Az amerikai magyarok közben levelekkel, faxokkal és telefonokkal hívták fel képviselôik figyelmét a vajdasági helyzet tarthatatlanságára. A kezdeményezéshez eddig tíz kongresszusi képviselô csatlakozott, köztük a kaliforniai Diane Watson és Steny Hoyer, a képviselôház demokrata párti frakciójának a második embere.
"Nem nézhetjük tétlenül, hogy a magyar fiatalokat fényes nappal bántalmazzák. A tettlegesség, a magyar tulajdon rongálása, a temetôk feldúlása, magyarellenes uszító és félelemkeltô feliratok aggasztó méreteket öltenek. A fokozódó erôszak a térség stabilitását is veszélyezteti, ami ellentétes az Egyesült Államok érdekeivel" - jelentette ki az MTI-nek Nagy Sándor András, a lobbiszervezet elnöke.
"A vajdasági magyar vezetôk higgadtsága példamutató, és minden segítséget meg kell nekik adnunk ebben a nehéz helyzetben. Nem véletlen, hogy a Szövetségi Nyomozóirodához (FBI) fordultunk annak a levélnek a kapcsán, melyben egy chicagói szerb radikális csoport Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét halállal fenyegette meg. Reményeink szerint az FBI hamarosan végére jár ennek az ügynek" - mondta a CHACR elnöke. A belgrádi rádió március 4-i beszámolója szerint a chicagói szerb szervezet a Diaszpóra Forradalmi Haditörvényszékének nevezi magát.
Hat évvel az inkvizícióról tartott tudományos szimpózium után jelentette meg az egykor rettegett egyházi szervezetrôl dokumentumgyûjteményét a Vatikán.
George Cottier bíboros szerint a publikálás nem azért késett, mert valaki ellenezte, hanem mert egyes szakértôk betegségük miatt elmaradtak munkájukkal - írta a madridi El País címû lap.
A kötet megjelenése alkalmából II. János Pál pápa újra bocsánatot kért az inkvizíció visszaéléseiért. A Roger Etchegaray bíboros által felolvasott üzenetben a Szentatya, mint az 1994-es Tertio Millenio enciklikában és a 2000. március 12-i jubileumi beszédében, sajnálatát fejezte ki azokért a tettekért, amelyeket a Szent Hivatal "az igazság szolgálatában nem evangéliumi módszerekkel" elkövetett. Hangsúlyozta, hogy a bocsánatkérés vonatkozik mind az inkvizícióval összefüggésbe hozható drámákra, mind az emlékezetben megmaradt sebekre.
A Szent Hivatal inkvizíciós bíróságai a XIII. században jöttek létre a dominikánus rend kezdeményezésére és 1252-tôl kezdve, amikor IV. Ince pápa engedélyt adott a kínzás alkalmazására, félelmetes intézményekké váltak.
Cottier bíboros a könyv bemutatásán pontosította, hogy a Vatikán bocsánatkérése nem terjed ki "a közvéleményben elterjedt bizonyos dolgokra, amelyek inkább mítoszok, mint valóság."
Agostino Borromeo, a könyv kiadója ennek kapcsán elmondta, hogy Spanyolországban például, ahol a legrosszabb hírû bíróságok mûködtek, 1540 és 1700 között, a Szent Hivatal legintenzívebb korszaka alatt, 44.674 ítéletet hoztak, de ezek között csupán 800, azaz 1,8 százalék volt halálos ítélet. Németországban eközben 25 ezer feltételezett boszorkányt égettek el az inkvizíciós és a polgári bíróságok vegyesen.
Jean-Louis Tauran bíboros, a Vatikán könyvtárának vezetôje bejelentette, hogy szakértôk dolgoznak azoknak a könyveknek a listáján, amelyeket a Szent Hivatal tiltottnak minôsített és kivont a könyvtárból. Az öt zsáknyi könyv csak három évszázaddal késôbb került vissza.
I. Bartolomaioszt ugyanolyan ünnepélyesen fogadják hétfôn a repülôtéren, s szálláshelyén, a Vatikánban, akárcsak kilenc évvel ezelôtti látogatása során. Az utóbbi években a pátriárka küldöttséggel képviseltette magát a június végi egyházi ünnepen, de most II. János Pál már vasárnapi úrangyala imádsága alkalmából is hosszasan méltatta a konstantinápolyi pátriárka közelgô vizitjét, azt, hogy személyesen lesz jelen az ünnepen.
A katolikus egyházfô az elmúlt években folyamatosan szorgalmazta, hogy a keresztények megosztottságát a párbeszéd és az együttmûködés váltsa fel, s különös jelentôséget tulajdonított az ortodox egyházzal való kiegyezésnek. Az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadást követôen több mint 900 évig ellenségnek tekintette egymást a két egyház. Kölcsönös kiátkozásukat csak alig négy évtizede, a II. vatikáni zsinat befejezésekor érvénytelenítették, s az ezt követô években számos találkozó volt a katolikus egyházfô és az ortodox ökumenikus pátriárka között.
I. Bartolomaiosz számít az elsô számú méltóságnak az ortodox egyházban, de nincs fennhatósága a nemzeti egyházak felett. Rómához való közeledését eddig sem nézte jó szemmel az ortodox egyházban rendkívüli súllyal bíró moszkvai, illetve a belgrádi pátriárka sem, akik komoly fenntartásokkal fogadták a Vatikán megbékélési kezdeményezéseit, mivel a katolikus egyház a keresztények egységét a pápa fôségének elismertetésével kívánja megvalósítani. A konstantinápolyi pátriárka húsvétkor elfogadta ugyan a pápa bocsánatkérését a keresztesek szörnyû pusztításáért, a Kelet-római Birodalom fôvárosában 1204-ben történt vérengzésekért és fosztogatásokért, de I. Bartolomaiosz korábban sem hagyhatta szó nélkül - a moszkvai pátriárka által folyamatosan kifogásolt - erôszakos kelet-európai térítéseket, az ukrajnai görög katolikusok patriarkátusának létrehozására irányuló, s az ortodoxok által "ellenségesnek" minôsített vatikáni terveket.
Az egység a vatikáni ünnepélyes ceremóniák és közös nyilatkozat ellenére így még várat magára, bár a Vatikán szeretne mielôbb eredményt felmutatni, némi továbblépést VI. Pál pápa és I. Atenagorasz konstantinápolyi pátriárka történelmi, 1964 januárjában, Jeruzsálemben az Olajfák hegyén tartott találkozójához képest. I. Bartolomaiosz nem tart együttes misét a pápával a keddi ünnepen, ott lesz ugyan az oltárnál, de az eukarisztikus liturgia idejére elhagyja helyét, s csak a szertartás végére tér vissza.
Évadzáró irodalmi estjét tartotta kedd délután a Kemény Zsigmond Társaság. A hagyományosan a Kultúrpalota kistermében megtartott rendezvény ezúttal nem bemutató jelleggel bírt, hanem a magyarországi mintára megrendezett, Lyukasóra címet viselô est zárta a KZST ez évadi rendezvényeinek sorát. A Lyukasóra lényege a beszélgetôs kérdezz-felelek, amely meghívottak és közönség között zajlik, témája pedig az irodalom, azon belül pedig a (magyar nyelvû) líra. Röviden: a meghívottak felolvasnak egy általuk választott verset, a közönség soraiban ülôknek pedig ki kell találniuk a költô kilétét. Ha nem megy, segíthet a talány- feladó, de csak annyira, hogy ne legyen nyilvánvaló a költô kiléte. A találgatások, tippelések, megindokolt válaszok nyomán pedig elkezdôdik a beszélgetés az adott költôrôl, arról, hogy a helytelen válaszok miben voltak helytelenek, és miért gondolhatott a válaszoló az adott mûvészre: stílusjegyek, korízlés stb.
Öt meghívott olvasta fel kitalálandó verseit: Káli Király István író, könyvkiadó, Csíky Boldizsár zeneszerzô, a KZST elnöke, Nagy Attila orvos-költô, Kovács András Ferenc költô, Haller Béla tanár, és Kovács Killár Katalin színésznô, költô. Mindegyikük igyekezett olyan verseket választani, amelyeket többnyire nagy és ismert költôk írtak, de nem rájuk jellemzô stílusban, hangnemben, így érdekes eszmefuttatás alakult ki. Haller Béla például olyan verseket választott, amelyek antológiákban nem jelentek meg, azonban meg kellett volna jelenniük. Nagy Attila vidám hangvételû versekkel jelentkezett, míg Kovács András Ferenc repertoárjában Kálnoky László Shakespeare- fordítás halandzsaparódiája is helyet kapott. Hallhattunk Szôcs Kálmán, Tóth Árpád, Kassák Lajos-mûveket, de felbukkant Zelk Zoltán, Gábor Andor, Székely János, József Attila, Radnóti Miklós, Illyés Gyula is a felolvasott sorok írójaként.
Akik eltalálták a költôk nevét, a Mentor Kiadó könyvajándékát nyerték el, míg a rendezvény végén KAF ajándékként hét könyvet (saját köteteit) tett le az asztalra, hogy azok, akik a legtöbb pontszámot érték el, osztozzanak rajtuk. Jó hangulatú est volt, az igazi költészet jegyében. A fiatalabb generációk azonban - sehol.
A 4155 beiratkozott tizenkettedikesbôl és tizenharmadikosból 4009-en jelentek meg a múlt héten tartott román szóbeli vizsgán, amelyen 3945-en vizsgáztak sikeresen. Hatvannégy diákot vágtak el, vagyis az átmenési arány az elsô próbatételen 98,4 százalékos volt.
Az azt követô nyelvvizsgákon is jól bizonyítottak az idei végzôsök: egy diáknak nem sikerült a francia nyelvû vizsgája az 1470-bôl. Ezenkívül 2234 tanuló angolból, 137 németbôl, 25 olaszból, 46 spanyolból és egy oroszból bizonyította, hogy elégséges a nyelvérzéke és tudása.
Az anyanyelvi szóbeli vizsgán a 906 magyar és 52 német diák közül mindenki elérte az átmenô jegyet. A magyar írásbelin a diákoknak Ady Endre Magyar Messiások címû verse alapján öt kérdésre kellett válaszolniuk, 15-20 soros önéletrajzot írtak egy honismereti táborban való részvétel elnyeréséért, illetve kettôtôl négy oldalig terjedô értekezést fogalmaztak meg egy realista novella alapján.
Tegnap matematikából, illetve földrajzból és történelembôl írásbeliztek a végzôsök.
Ebédidôben érkeztünk a romániai Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi munkapontjára. A vendéggyerekek asztalnál ültek. Kántor Emesétôl, a helyi segélyszolgálat ifjúsági csoportjának vezetôjétôl megtudtuk, a Nagyenyedrôl érkezô társcsoport fiatal tagjait fogadták. Mind a nyolcan X. osztályosok és hat hátrányos helyzetû másodikos roma gyereket kísértek Marosvásárhelyre. Ezúttal viszonozták a marosvásárhelyiek tavalyi ottani látogatását, akik ifjúsági lelki gyakorlaton vettek részt. - Annak reményében szerveztük ezt a kirándulást - mondotta a nagyenyedi Ferencz Erzsébet, aki a hat éve mûködô ifjúsági csoport vezetôjeként a máltai szellemiség, lelkület magvának elhintését tekinti a segélyszolgálat feladatának gyerekekben, fiatalokban - hogy örömöt szerezhessünk a hátrányos helyzetben élô kis roma gyerekeknek. Nagy izgalommal készültek útjukra és töltötte el ôket élménnyel a találkozás - mondotta. Arról is tudomást szereztünk, hogy három évvel ezelôtt kezdeményezték a nagyenyedi roma gyerekek megsegítését - teljes tanfelszerelés, plusz a kis elsôsöknek tanévkezdéskor iskolatáska. A késôbbiekben Incze Hajnal Júliától, az említett máltai csoport aktív tagjától hallhattunk arról, hogy péntekenként szervezik találkozóikat, hogy szegény, nélkülözô gyerekek támogatására szolgáló különbözô pályázatokat terveznek, írnak és küldenek Kolozsvárra, és ha kellô módon indokolt a pályázatuk, támogatást is kapnak.
A Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisztériuma, valamint az RMDSZ Gazdasági Fôosztálya európai uniós képzést tart 2004. július 1-jén, csütörtökön 10 órától a marosvásárhelyi Bod Péter Református Diakóniai és Tanulmányi Központban (Erdô utca 7. szám).
A programból: A vámszabályozás változásai az EU-csatlakozást követôen; Magyarország bôvülô befektetési lehetôségei; Az Új Kézfogás Közalapítvány vállalkozássegítô tevékenysége; Pályázati lehetôségek kis- és középvállalkozások számára; Szekcióülések: Támogatási és együttmûködési lehetôségek; Kiskereskedelem, fogyasztóvédelem; Turisztikai termékfejlesztés és marketing, lovasturizmus; Állattenyésztés
A részvétel díjtalan.
Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a szervezôk!
Nincs valamirevaló társas összejövetel "bemondások" nélkül. Sôt, ritka az olyan társas alkalom, ahol ne a bemondások adnák az összejövetel alaphangját.
Ismét megkerülve annak elemzését, hogy milyen szûk is az ilyen tereferék témakészlete, inkább az elhangzó közhelyek és kontra-közhelyek szerkezetét, a mögöttük rejlô magatartást, tartalmakat érdemes megvizsgálnunk.
A leggépiesebb, legkézenfekvôbb bemondás is voltaképpen a költôi képalkotás módszerével él.
Így kifejezhetünk egy képtelen gondolatot - szokványos mondatformulával. Bergson a következô példát elemzi: Egyedül istennek van joga, hogy megölje felebarátját. (A mondás komikuma, hogy Istennek nem lehet felebarátja, hiszen akkor nem lehetne Isten.)
Bemondáshoz vezet az is, ha egy átvitt értelmû kifejezést jelentésében fogunk fel. Bergson példája:
A tôzsde veszedelmes játék. Egyik nap nyer az ember, a másodikon veszít. Nos, én akkor minden második napon játszom majd.
Kedvelt fogás az elhangzó mondat megfordítása, kiforgatása is. Bergson egy vígjátéki riportot idéz:
- Miért rázza a pipáját az erkélyemre?
- Miért rakja az erkélyét a pipám alá?
Kiapadhatatlan forrás itt is a szójáték. És végül komikus hatást kelt, ha egy gondolatsor természetes kifejtése váratlanul más hangnembe csap át.
Szép ruhád van, kit ütöttél le érte?
A társaságban az viszi el a pálmát, aki a legkészségesebben sütögeti az efféle patronokat. Mert semmi sem feledteti jobban egy összejövetel elidegenült voltát, mint az így kicsiszolt közvetlenség örömmel vállalt látszata, a ragadós nevetés.
- Zsúfolt hét van mögöttünk, hozott hideget, meleget egyaránt. Gondolom, örömmel nyugtázta a gratulációkat a helyhatósági választások eredményeiért egyenesen az Európai Néppárt elnökétôl, vagy a Dávid Ibolyáét a Magyar Demokrata Fórum nevében, aztán Kuncze Gábor, Medgyessy Péter. Európai néppárti párttársa, Orbán Viktor is gratulált?
- Orbán Viktor még nem gratulált.
- Pedig hát néppártiként akár örülhetne is. Magyarként meg még inkább, mint Martens úr.
- Azt gondolom, ôk is rá fognak jönni, remélem minél hamarabb, hogy az erdélyi magyar politika más, mint a magyarországi. Ott természetes a különbségtétel, a több pártra való tagolódás, jobboldalra, baloldalra való osztódás. Erdélyben nagyon rossz lenne a közösségünknek a feldarabolódás.
- Az elnök úr reményére folyamatosan rácáfol az élet. Sôt, úgy tûnik, mára egész hadmûveletté szélesedett az RMDSZ, az erdélyi magyarság megosztásának szándéka. Meglepett, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának vezetôje, Bugár Béla is véleményez az RMDSZ-rôl, ami legalábbis nem illik. De visszatérve Erdélybe, hol vagyunk a barátoknak nyújtott gesztusoktól, hiszen immár néppárti monitorizáció folyik. Igaz, feltûnô módon, mint azt a sajtó már szóvá tette, a választások körüli vizsgálódás például mindenekelôtt Székelyudvarhelyre korlátozódott. Apropó, Székely-udvarhely! Elnök úr gratulált Orbán Viktornak, hogy eredményesen kampányolt a Fidesz-MPSZ közös jelöltje, Szász Jenô mellett, aki két vállra fektette az RMDSZ polgármester-jelöltjét?
- Számomra egyszerûbb a kép, mint amit a kérdés felvezetôje sugall. Azt sem gondolom, hogy itt alapvetôen megváltozott volna valami 2004-ben a korábbi évekhez képest. Egyszerûen arról van szó, hogy újból és újból meg kell nekünk küzdenünk azért a jogunkért, hogy mi erdélyi magyar közösségként saját magunk akarjuk eldönteni, hogy milyen politikai szervezetet mûködtessünk. A román politikai életben is mindegyre megsértôdik valaki, mert kiderül az RMDSZ-rôl, hogy elvszerû, következetes és erkölcsös szervezet, de nem esküdött örök hûséget senkinek. Magyarországon is újból és újból szembetalálkozunk ezzel a sértôdöttséggel, hogy nem esküszünk örök hûséget sem egyik, sem másik politikai pártnak. Megpróbálunk minden magyar kormánnyal megfelelôen jó kapcsolatokat kiépíteni, és ilyenkor az olyan ellenzék, amelyikben nincs kellô politikai bölcsesség, hogy átlássa, mi mások vagyunk, rögtön megsértôdik. A Fidesz- politikusokban is ez a sértôdöttség munkál, rájöttek, hogy mi nem csak ôket hallgatjuk figyelemmel, hanem minden magyarországi politikai pártot. Idônként meghallgatjuk egyiknek-másiknak a tanácsát, máskor meg úgy cselekszünk, ahogy azt a legjobbnak látjuk. És akkor erre vannak különbözô válaszok. Hosszú éveken át támogatták az RMDSZ-ben magát ellenzékiként fölmutató csoportosulást, most megkísérelnek az RMDSZ-en kívül létrehozni egy politikai pártot. Ez idônként elmegy egészen a nevetségességig, amikor az Európai Néppárton belül kezdeményeznek vizsgálatot. Persze nem az RMDSZ ellen, ezt így sehol senki ki nem mondta, de azért mindenki látja, hogy tulajdonképpen az RMDSZ-t szeretnék megszorongatni.
- S ezt ilyen simán tudomásul lehet venni, ahogyan az elnök úr teszi?
- Nem akarok erre túlságosan hevesen reagálni, egyik- másik kollégám nehezményezi is, hogy miközben minket kemény ütések érnek, miért nem vágunk vissza. Azért nem, mert azt hiszem, bár nem szeretem azt a közmondást, hogy az okosabb enged… - ebben az esetben mi vagyunk az okosabbak. Kellô bölcsességgel próbáljuk szemlélni az ideges megosztási kísérleteket. Egyelôre azt kell mondanom, hogy az idô minket igazolt.
- A Fideszt nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladná, s ha az építésben kevésbé, a bontásban - legalábbis ideig-óráig - eredményeseknek látszanak.
- Abban bízom, hogy akik most minket földarabolnának, elôbb-utóbb rájönnek, hogy abba kell hagyni, mert az egész közösségünknek árt.
- A béketûrés rokonszenves tulajdonság, de hát a hírek ezekben a napokban is arról szólnak, hogy ami nem ment a helyhatósági választások alkalmával, újra megkísérlik. Valójában ennek egyengeti a talajt a Fidesz néppárti köntösbe öltöztetett vizsgálódása. Rövidre fogva, a Magyar Polgári Szövetség pártként kíván megméretkezni.
- Néha az én fejemben is megfordul, hogy egy politikai pártban egyszerûbben mennének a dolgok. Tizenöt éven át megóvtuk magunkat ettôl, s nem csak a jogi keretekre gondolok, hanem a mûködésünkre is. Ennek megvannak az elônyei és hátrányai. Elônyei egy egységes érdekképviselet esetében nagyon nagyok. Hátrányai olyan értelemben vannak, hogy most például, amikor lezajlottak a helyhatósági választások, ha politikai párt vagyunk, akkor egyszerûen eldöntöttük volna, hogy az egyik megyében így történik a koalíciós egyeztetés, a másikban úgy, és így tovább. A politikai pártokban ez így megy, Bukarestben döntenek arról, hogy mi történik vidéken. Nálunk viszont a területi szervezetek döntötték el, természetesen bizonyos alapelveket megállapítottunk, és volt konzultáció.
- A Kolozs megyei szervezet valójában kész helyzet elé állította az országos vezetést, amivel egyebek mellett más megyei szervezeteket hoztak nehezebb tárgyalási pozícióba.
- Utólag lehet mérlegelni, hogy a kritériumokat elég szigorúan állapítottuk-e meg, mert szerintem voltak mulasztások, s itt-ott rossz vagy felemás döntések. De ismétlem, nem vagyunk politikai párt, s nem vagyunk sem jobboldali, sem baloldali. Ha az ilyenszerû besorolásba fogunk, akkor ezek szerint jobboldaliak voltunk, amikor a Demokratikus Konvencióval alkottunk kormánykoalíciót, most meg baloldaliak lennénk. A mi esetünkben nem így mûködnek a dolgok. Tény persze, hogy nagyon nehéz középen tartani ezt a szervezetet, és a szövetségeseinktôl meg az egyezségeinktôl függôen sokszor tûnhet úgy, hogy balra húzunk, de fordítva is, ha például a tulajdonkérdésre gondolunk. Ami pedig a Fidesszel vagy általában a magyarországi pártokkal való kapcsolatunkat illeti, amikor úgy érezzük, hogy valaki beleszólt a dolgainkba, akkor azt így-úgy, nyilvánosan vagy nem nyilvánosan jelezzük. Szerintem mindeddig hasznosnak bizonyult, hogy én nem indítottam semmiféle háborút senki ellen Magyarországon. Akkor válnánk igazán nevetségessé, ha megpróbálnánk beleszólni a magyarországi politikai élet alakulásába. Az pedig, hogy egyik- másik magyarországi politikus megpróbál beleszólni a mi dolgaink alakulásába, kissé távolabbról nézve, ugyancsak nevetséges. Egyébként úgy gondolom, hogy a felelôsségünk sokkal nagyobb annál, minthogy álproblémákkal kössük le magunkat.
- A megosztás, a megosztási kísérletek aligha mondhatók álproblémáknak, hatásukkal elkerülhetetlenül szembesülni kell.
- Amirôl most beszélünk, részben álprobléma. Tehát az, hogy itt Fidesz-politikusok miatt lenne megosztottság az erdélyi magyar közéleten belül. Miattuk ez hangsúlyosabbá válhat, de ha ôszinték és tisztességesek vagyunk magunkhoz, akkor azt kell látnunk, hogy az okok itt vannak. 1990-tôl erre, attól függetlenül, hogy Magyarországon éppen milyen politikai párt mekkora erôvel bírt, mindig volt az erdélyi magyar közéleten belül konfliktus. Mindig volt egy erôs többség, amely az együttmûködés, a mérsékelt, racionális politizálás pártján állt, és mindig volt egy ideges, ultraradikális kisebbség.
- Retorikájában ultraradikális, ha hozzátehetem.
- Így is mondhatjuk, hiszen éppen ezért nem sikerült komoly alternatív politikai erôt létrehozni. Nincs alternatíva. Amit most tesz az RMDSZ, lehet jó, vagy kevésbé eredményes, s errôl nyilván vitatkozni lehet és kell. Például az említett kolozsvári epizódról, a városi és megyei koalíció módjáról, a szociáldemokratákhoz meg az ellenzékhez való viszonyulásunkról. Ezek a mi valós, aktuális problémáink, avagy akár dilemmáink.
- Csakhogy az említett kisebbség is "termel" dilemmákat. Kezdetben és éveken át az RMDSZ-en belül nyugtalankodtak platformként, majd jött a kint is, bent is, késôbb az inkább kint, mint bent fázisa a folyamatnak. Miután Szász Jenô sikeresen szétverte a Reform Tömörülést, újabb fordulat következett. Nem részletezem, de oda akarok kilyukadni, hogy ismerve a folyamat szereplôinek korábbi egyéni és kollektív teljesítményét, a Fidesz hathatós segítsége nélkül aligha kaphattak volna erôre. A retorika is fülbemászó, hiszen furcsa, nem furcsa, Szász Jenô választási kampányában mindegyre azt hallottuk, hogy autonómia és kettôs állampolgárság. Tegyem hozzá, a Fidesz-kormány idején szó sem eshetett ezekrôl.
- Elôször is butaság egyszerre autonómiáról és kettôs állampolgárságról beszélni, hiszen a kettô egymásnak ellentmond. Az autonómiát magam is vállalom, szívvel-lélekkel ezért dolgozom, legfeljebb arról vitatkozhatunk, hogy ki hogyan látja megvalósíthatónak, de senki által nem hagyhatjuk kisajátítani.
- Elnök úr, engedjen meg egy közbevetést autonómia-ügyben. Zavarnak az ellentmondások. Ha azt kérdezzük, miért éppen most vált sürgôssé az autonómia, rendszerint az a válasz, hogy most jött el az ideje. Nem látom be, de attól még így lehet. Ellenben nem hagy nyugton egy másik kérdés: miért nem idôszerû Szlovákiában? Ott nem is kell pótszervezeteket létrehozni, hiszen a Fidesznek kedves Bugár Béla, az MKP vezetôje. Kimondottan nekünk, erdélyieknek válna elônyünkre, ha közvetlenebb ráhatással az Európai Unió-tag Szlovákiában alakítanának ki egy követhetô mintát. Mi több, a román hivatalos politikára is nagyobb hatással lehetne, mint a törvényhozásról lepergô autonómiatervezetek. Mit szól hozzá?
- Tovább vihetném a gondolatot. Ha elhinnénk azt, hogy az autonómiával az a helyzet, hogy most vagy soha, akkor ezek szerint Szlovákiában soha nem lesz autonómia, mert már az Európai Unión belül van. Nyilván zsákutcába visz ez a gondolatmenet. Az autonómia természetesen nem jön magától, ki kell kényszeríteni. Csakhogy tudni kell, hogy mit és mennyit lehet egy többségi hatalomtól kikényszeríteni. Az RMDSZ eddig is képes volt sok mindent kivívni, s lépésrôl lépésre haladni. Az autonómia nagyon sok alapeleme már rendelkezésünkre áll, van tehát amire tovább építkezni. Pozícióink a helyhatósá-gokban reális erôt jelentenek. Egyre inkább ott vagyunk a döntéshozatalban és a végrehajtásban egyaránt. Ez az örvendetes hozadéka a minapi választásoknak. Tegyem hozzá, minden megosztó kísérlet ellenére. Tehát, ha valaki azt gondolja, hogy az elmúlt hónapokban folytatott RMDSZ-ellenes kampány, a kísérlet egy másik párt létrehozására sikeres volt, az ellenkezôjét kell látnia. Összefogott a közösség, ami olyan siker, amit senki nem vitathat el tôlünk. Vannak persze visszhangos kivételek, voltak kudarcok, amelyek alapos önvizsgálatot kívánnak, hiszen a szervezetben keresendô a hiba, ha immár három cikluson át nem sikerült az RMDSZ-nek elnyerni a polgármesteri széket.
- Nehéz ott, ahol maga Orbán Viktor is beszáll a kampányba.
- A számokat nézve Szász Jenô az idén kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelôtt.
- Milyennek ítéli a lezajlott kampányt, noha eléggé nehéz a hatásmechanizmust egyértelmûen kiismerni a kampány és az eredményesség között?
- Alapjában véve jó volt a kampány, sikerült országosan egységes arculatot megjeleníteni, egységes üzenetet megfogalmazni. Az idén, ugye, a Szabadság-szobor volt a szimbólumunk, erre építettük rá a helyi üzeneteket. Voltak különbségek régiókként, településekként is. Székelyföldön belül is jól látszott, hogy hol dolgozik jól az RMDSZ-szervezet, és hol kevésbé jól.
- Mennyire tudta maga mögött az RMDSZ például a történelmi egyházak támogatását? Magam azt éreztem furcsának, hogy a sorra közreadott felhívások túlontúl általánosak, félreértelmezhetôek voltak. Szemben azzal, amikor igényeket támasztanak, pontosan megnevezve azok címzettjét, az RMDSZ-t.
- Az elôzô választásokon sem szólítottak fel közvetlenül az RMDSZ-re való szavazásra. Talán mert el kívánják kerülni, hogy a híveket nyíltan egyetlen politikai szervezet mögé sorakoztassák fel.
- Pedig éppen most tenne jót, ha a látszat és a lényeg egybe esne.
- Az elôzô években ezek a felhívások valóban egyértelmûbbek voltak, a lelkészek meg hozzáadták a püspöki körlevelekhez a maguk sokkal közvetlenebb felhívásait. Az idén valóban gyengébb volt ez az üzenet. Talán ez volt egyházaink reagálása az elmúlt hónapokban kialakult elôzménytelen helyzetre, hogy az RMDSZ-szel szemben egy politikai alternatíva kezdett szervezôdni. Feltehetôen a teljes politikai élettôl kívántak távolságot tartani. Persze közben ne hallgassuk el, voltak lelkészek, akik valamiért, elégedetlenségükben, sértettségükben odaálltak a Magyar Polgári Szövetség aláírásgyûjtése mellé.
- Olvastam olyan lelkészi megszólalást, amelyben az RMDSZ "szabadon" szlogenjébe kapaszkodva majdhogynem azzal dicsekszik, hogy sem ô, sem társasága nem ment el szavazni. Sôt, Budapesten a szavazás napján több jeles magyarral találkozott… Szóval a "sza-badon" mellôl elmaradt az "együtt", meg hát az ilyesmi inkább a felelôsség szabad áthárítása.
- Én teljes tisztelettel viszonyulok az egyházakhoz, nekünk nagyon fontos, hogy mellettünk álljanak, és tegyem hozzá, hogy mi is mellettük állunk, hiszen közös céljainkat csak együtt érhetjük el. Az egyházvezetôk többségével nagyon jó személyes viszonyban vagyunk, sûrûn vannak véleménycseréink. Persze, azt sem hallgathatom el, hogy jobban örülnék, ha a Királyhágó- melléki Egyházkerület igazgatótanácsa vagy közgyûlése nevében nem politikai állásfoglalásokat adnának ki, hanem társadalmunk erkölcsi állapotáról, abortuszkérdésrôl, kábítószerkérdésrôl szólnának. Az idézett lelkészi megszólalás pedig engem is meghökkentett. Azt gondolom, hogy az illetô lelkipásztort saját presbiterei és hívei kellene figyelmeztessék, hogy papnak lenni nem mesterség, hanem hivatás.
- A választások utóéletének fejleménye a kormánypárttal "összejött" konfliktus, elsôsorban Kolozsvár kapcsán. Érzékeny választási veszteségek mellett a "megbízható partnerben" is csalódniuk kellett. A helybeliek döntése, mint már jeleztem, az RMDSZ-vezetést is kész helyzet elé állította. A "helyzetben" érdekesen elegyedtek a szervezeten belüli, az ôszi választásokra mutató érdekellentétek, és fôleg a román civil szféra felôl érzékelhetô nyomás az RMDSZ-re, hogy erôteljesebben lazítson a kormánypárttal való kapcsolatán, s közelítsen a liberális- demokrata ellenzékhez, amely egyértelmûen kormányváltó hangulatot kelt. Hogy lehet ebben a képlékeny helyzetben egyensúlyban maradni?
- Azt hiszem, hogy ez egy újból és újból felmerülô probléma számunkra, de a román politikai élet számára is. Nos, mi nem vagyunk egyideológiájú párt. Ha baloldali párt lennénk, úgy viselkednénk, ahogy egy baloldali pártnak viselkednie kell, csak velük szövetkeznénk. Jobboldaliként pedig hasonlóképpen meg kellene felelnünk az adott ideológiai követelményeknek. A miénk ezzel szemben etnikai képviselet, s egy egész közösséget képviselünk a maga sokszínûségében. Ez a közösség, az erdélyi magyarság, nem engedheti meg magának, hogy négy évig kormányon van, majd négy évig ellenzékben, és így tovább. Romániában elôállhat, hogy mi nem vagyunk kormányközelben, de csak azért, mert esetleg olyanok kerülnek hatalomra, akik nem készítenek és nem hajlandók elfogadni nekünk megfelelô programot. S ez nem azon múlik, hogy jobb- vagy baloldali a kormány, s azon sem, hogy én kivel rokonszenvezem. Mindent egybevetve, legfontosabb célunknak nem azt látom, hogy az ide vagy oda tartozás dilemmáján rágódjunk, hanem azt, hogy olyan erôs parlamenti képviseletet hozzunk létre, ami a jelzett vitáknak, latolgatásoknak egyáltalán értelmet ad. Elvben pedig, ismétlem, programokkal fogunk együttmûködni és nem feltétlenül az lesz a szempont, hogy ki a baloldali és ki a jobboldali. A szociáldemokrata párttal jó volt az együttmûködésünk a négy esztendôben. Voltak konfliktusaink, válságos pillanataink, de hozott eredményeket az együttmûködés. A liberális párttal és a demokrata párttal amiatt voltak nézetkülönbségeink, hogy idônként túlságosan közel kerültek a Nagy-Románia Párthoz. Ha tehát velük próbálnánk országosan együttmûködni, akkor le kellene ülni és tisztázni e színeváltozást.
- Számomra az a feltûnô, hogy legfeljebb negatív értelemben mutatnak érdeklôdést a mi problémáink iránt. Azt ugyan mindegyre hajtogatják, hogy nemzetiségi, kisebbségi ügyekben az európai normákat követik, a többi azonban tömény homály vagy éles szembefordulás konkrét igényeinkkel.
- Nekem nem jelent problémát, hogy van-e érzékük a mi dolgaink iránt. Nekünk legyen jó érzékünk. Ennek a négy évnek, tehát a 2000-2004 közötti idôszaknak nagyobb a hozadéka, mint az elôzô ciklusnak, de mindig hozzá kell tenni, hogy a ’96-2000 volt a kezdet. Elôzménytelen volt a koalíciós idôszak, késôbb a közvélemény természetesként könyvelte el a szorosabb vagy a lazább, de folyamatos együttmûködés tényét. Tehát egyfelôl ez a négy év más lett volna az elôzô négy év tapasztalata nélkül, másfelôl ez a kormány egyszínûsége folytán jobban dolgozott, és nekünk is könnyebb volt együtt dolgozni velük.
- Ha arra gondolok, hogy Kolozsváron mit ígért a demokrata párti polgármesterjelölt, és mit a kormánypárti, csak kitüremlik némi ellentmondás a "programokkal való együttmûködés" dolgában. A köpönyegforgatás mindenképpen váratlan fejlemény volt.
- Nem tartom köpönyegforgatásnak. Annak nem örültem, hogy a kormánypárt amolyan vagy-vagy helyzetként fogta fel azt, ami kialakult Kolozsváron. Szerintem valóban nehéz volt jó megoldást találni, mert a városban csak a liberális-demokrata szövetséggel alkothattunk többséget, a megyénél viszont a szociáldemokratákkal. Azt kellett volna kihasználni, hogy egyik esetben az ellenzéki koalíciót, a másikban a kormánypártot válasszuk partnernek, esetleg valami áthidaló megoldásban lehetett volna gondolkozni. Itt én egy kicsit kitartóbban kerestem volna a kompromisszumot. Azt hiszem, ha az utolsó egy-két napban bevonják az országos vezetôséget, akkor a szóban forgó pártok országos vezetôségeivel egyeztetve találhattunk volna megoldást.
- A múlt hét végén tett egy meglepô bejelentést: holnaptól kampányban van az RMDSZ. Nem kellene legalább megszusszanni, elmeditálni ezen- azon?
- Szerintem nagyon sok munkánk van, s nem véletlenül mondtam, hogy kezdôdik a kampány. Tudniillik most egy nagy veszély leselkedik reánk, az önelégültség. Tehát az, hogy itt minden jól sikerült, bár voltak itt-ott mulasztások, de hát alapjában véve nagyszerûen szerepeltünk, így hát minden rendben van. Valóban jó az eredmény, de a felszín alatt sok gond van. Az eredmény eléréséhez szerintem az is hozzájárult, hogy a szervezet éppen a lefolytatott viták hatására tudott nyitott és befogadó lenni.
Tehát nekünk most nem szabad azt mondanunk, hogy minden rendben van. S ezt annál is inkább, mivel jó lenne, ha azok, akik ellenpártot akarnak létrehozni, rájönnének, hogy nincs értelme, mert saját közösségüktôl kaptak csattanós választ. Nyilván tartok attól, hogy a választásokból egyesek nem ezt a következtetést vonják le, vagyis föl kell készülnünk az újabb megosztási kísérletekre. A parlamenti választásokon a helyzet sokkal egyszerûbb, aki az RMDSZ mellett egy másik listát is el akar indítani, az nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy a magyarság érdekképviseletét kockáztatja. Jó esetben csak elvesz valamennyi szavazatot, rosszabb esetben az RMDSZ sokat kaphat, de annyit nem, hogy bejusson a parlamentbe. S minden korábbinál élesebben merül fel, hogy ezzel kiknek a szándékait szolgálják.
- Vannak, akik szerint nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lenne képviselet.
- Akkor az így vélekedôk szerint az is jó lenne, ha az erdélyi magyarságot Románia európai uniós csatlakozásának legkritikusabb két évében fosztanák meg érdekképviseleti és érdekérvényesítési lehetôségeitôl. Ez a cinizmus logikája. Ezt világossá kell tennünk az elkövetkezôkben. Tényleg úgy kell elôkészítenünk a jelöltállítást, hogy minél nyitottabbak legyünk, nézzük meg, hogyan szervezzük meg az elôválasztásokat, választási program stb. Rövid az idô.
- Magam azt érzékelem, hogy kemény belhar-cok várhatók a jelöltállítás során. Nehéz lesz, hiszen sok az eszkimó és kevés a fóka. Milyen elgondolásokkal vágnak bele, gondolok a fiatalításra, a szakmai szempontokra?
- Fiatalítani nyilván kell, szakszerûségében is lehet javítani. Gondoljunk bele, az önkormányzati választások esetében több mint 2400 helyi tanácsosunk van, 186 polgármesterünk, 112 megyei tanácsosunk. Óriási munka volt a jelölések lebonyolítása. A parlamenti csoport valóban szûkebb, de a konzultációt és a kiválasztást valóban a legszélesebb körben kell megtenni. Azt gondolom, hogy a meglévôkre kell építeni. Kialakult egy jó törzsgárda.
- feltételezem, meggondolandó az elnökjelölt- állítás is, a célszerûség és a megváltozott szempontokra való tekintettel.
- Nem tudom, miért ne lehetne a régi, de hát ezt nem én döntöm el, hanem a Szövetségi Képviselôk Tanácsa. Elôször is azt kell megvizsgálni, hogy akarunk-e elnökjelöltet állítani, s utána jöhet szóba a személye. Én úgy látom, hogy valószínûleg az idén is hasznos lenne, de alaposan meg kell fontolni. Ez a nyár az elôkészítés idôszaka, szeptember elején viszont nagyon fognak pörögni a dolgok. Ami pedig a lehetséges megosztási kísérleteket illeti, tényleg az a válaszom, hogy tessék jönni vissza az RMDSZ-be, ahol leülhetünk megbeszélni, ki hol találja meg a helyét és munkáját a szervezetben. Készek vagyunk bármilyen párbeszédre. Egyetlenegy feltételünk van, az RMDSZ-en belül lehet együtt dolgozni velünk.
- Ezek szerint visszatérôkre számít?
- Szerintem lesznek, akik rájönnek, hogy elszaladt velük a ló.
"Bár ismerik a helyzetet, mégis szükségesnek tartottam "hivatalosan" bejelenteni, hogy megyeszerte megalakultak a helyi tanácsok" - jelentette be Ovidiu Natea prefektus tegnap sajtótájékoztatón. Öt helység kivételével mindenhol sikerült elsô összehívásra megalakítani az önkormányzatokat. Marosbogáton, Bölkényben, Görgényoroszfaluban, Ratosnyán, Héjjasfalván elsô összehívásra nem volt "kvórum", ezért másodjára is meghirdették. Hétfôn ezekben a községekben is sikerült megalakítani a tanácsot.
Kisebb "gond" a megyei tanács körül volt. A 248. számú prefektusi rendelet alapján június 16-ra tûzték ki az alakuló ülést, azonban egyes pártok "ellentmondásos értelmezései" miatt újabb rendelettel a június 28-i dátumot tûzték ki. Ami nem volt szükséges, de, hogy "ne legyen probléma", megtette, mondta Natea. A törvény úgy szól, hogy a választásokat követô húsz napon belül kell megalakítani a helyi, illetve megyei tanácsokat. Viszont "mindig akadnak filozófusok", akik azon filozófáltak, hogy 20 munkanapról van-e szó, vagy naptári napokról. Végül is, az elsô rendelet alapján, június 26-án, szombaton megtartották a megyei tanács alakuló ülését is.
A választások nyomán 102 polgármestert választottak, közülük 65-öt újraválasztottak, 37 új polgármester. A Szociáldemokrata Pártnak 46, az RMDSZ-nek 37, a Nemzeti Liberális Pártnak 5, a Demokrata Pártnak 2, az Új Generációnak 2, a Nagy-Románia Pártnak 2, a Parasztpártnak 1 polgármestere van.
Az 1264 helyi tanácsos közül 459 az RMDSZ-é, 280 az SZDP-é, 146 liberális, 99 nagy-romániás, 61 demokrata, 57 egységpárti, 40 humanista, 40 független, 31 az Új generáció tagja. A Szociáldemokrata Roma Párt 27, a PER 12, a Parasztpárt 9, a Német Demokrata Fórum 3 helyi tanácsosi mandátumot szerzett.
Ovidiu Natea, az SZDP megyei elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján a protokollumok kapcsán hangsúlyozta, nem egy írott szerzôdés a fontos, hanem a komoly beszélgetések. Amikor kellett, "veszekedtünk" az RMDSZ-szel, például amiatt, hogy mi Dorin Floreát támogattuk a választási kampányban. Azonban utólag mindkét formációnak "megjött az esze", és most a dolgok a legjobb irányban haladnak.
Mint mondta, a politikában nem kifizetôdô haragszomrádot játszani. Példának Szászrégent hozta fel, ahol viszont az RMDSZ jelöltje gyôzte le az övéket.
Mint mondta, a választások során bizonyosságot nyert, hogy jól választottak, mikor Florea mellett voksoltak, mert példának okáért "Kelemenrôl nem tudhatta senki, hogy mire lesz képes", ugyanis ôt is a két elôzô RMDSZ-polgármesterrel hasonlították össze, akik "zérók voltak", ugyanezt tették Floreával. tehát a vásárhelyi választók "emlékezve" szavaztak. A megyei tanácsban - és nemcsak - továbbra is együttmûködnek, de "abszolút biztos", hogy az idén nem lesz írott protokollum közöttük. Azonban az országos egyezményt szigorúan be fogják tartani.
A Ioan Rus-féle politikai autonómiáról nem volt hajlandó nyilatkozni: a Maros megyei SZDP-nek van saját stratégiája, azt fogja követni a jövôben is., nem fognak a "háború utáni okosok furcsa ötleteivel" foglalkozni.
Egy hete már, hogy egyéb sem tartja izgalomban a központi sajtót - írottat és elektronikusat egyaránt -, mint egy milliárdos üzletember halála. Való igaz, gyanús körülmények között hunyt el, a snagovi nyári palotájának úszómedencéjében találták meg vérbe fagyva. Az természetes, hogy az illetékes hatóságok nyomozást indítottak az ügyben, hiszen ez a kötelességük mindenfajta erôszakos halál esetén. Az is természetes, hogy tisztázni kell: öngyilkos lett a nábob vagy gyilkosság áldozatává vált. És az is ugyancsak érthetô, hogy nem lehet egyik napról a másikra megoldani egy bûnügyet. Sôt, még az is elfogadható, hogy a szenzációra éhes kereskedelmi televíziók mindent megtesznek, hogy a nézôk horrorigényét kielégítsék, s ezáltal saját nézettségüket növeljék.
Azonban amit a tegnapelôtt este mûveltek, az már túlment a jóérzés határán. Az összes televíziós csatornán, lett légyen hírtévé, kereskedelmi adó vagy közszolgálati televízió, óránként, másokon nagyobb idôközzel egyebet sem láttunk, mint hogy egy 120 kilós bábut dobáltak le az emeleti teraszról, demonstrálandó az öngyilkosság hipotézisét - ezt kedden legalább húszszor volt alkalmam végignézni. Ugyanannyiszor végignézhettük a manzárdszobába vezetô keskeny lépcsôt (amelyen egyetlen személy közlekedhet csupán), a mindössze egyszemélyes liftet, amelyen az üzletember állítólag felment az emeletre, az alagsorban tett sikertelen öngyilkossági kísérlet után (az alagsori "akasztófát" is láthattuk).
És - jó román szokás - szerint nyilatkozott az ügyrôl mindenki, aki "él és mozog". Nyilatkoztak a rendôrök, akik a minap azt állították, hogy a lépcsôn és a kilincseken található állítólagos "vérnyomok" festéktôl származnak, nyilatkozott a nyomozást végzô ügyész, aki nem mondhat még világos diagnózist, de hajlamos az öngyilkosságra voksolni. De nyilatkozott az elhunyt nábob fia, aki szerint az apja sohasem követett volna el öngyilkosságot, nyilatkozott a család ügyvédje, aki ugyancsak gyilkosságra gyanakszik, nyilatkozott a luxusvilla adminisztrátora és a sor még itt sem ér véget.
A legmegdöbbentôbb és komoly ellenérzéseket kiváltó azonban az volt, amit az OTV mûvelt. Ennek a csatornának nem volt elég a fentebb említett "felhozatal". A híradót hallgatva arra lettem figyelmes, hogy egy "látnok" (clarvazator) is színre lép. Egy strandkalapos idôsebb hölgy nyilatkozta, hogy úgymond "kapcsolatba lépett" az üzletember "szellemével". És részletesen ecsetelte, hogy ama bizonyos "lelket", amellyel kommunikált, "fehér glória" övezte. Nem tudtam pontosan megérteni, hogy ez mitôl volt, mert bonyolult magyarázatba fogott arról, hogy a halott a "skorpió" jegyében született, ezért a "ba-zsalikom" irányította az életét. Aztán megtudtuk, hogy a "lélek nyugodt", amit a fehér fény jelzett, azonban nem igazán tudtak szót érteni, ugyanis "sok-sok szellem vette körül", így nem "kommunikálhattak" (úgy, ahogy bizonyára az elhunyt szellemének is kedve lett volna). Ugyanis a "látnok" hölgy "tisztán látott" bizonyos "sárga fényt" is, ami szerinte holtbiztosan azt jelenti, hogy nagy volt a szellemtumultus a frissen elhalálozott úriember körül. Bizonyára udvariassági látogatáson voltak.
Ezt a hülyeséget csúcsidôben mutatták be, ráadásul a riporter állandóan alákérdezett, hogy pontosan mit lát, hol van a sárga fény meg hol a fehér, mit mondott a "lélek" és a többi.
Már azt vártam, hogy bejelentik, hogy az egészet viccnek szánták, amikor a riporter feltette az ominózus kérdést. Éspedig azt tudakolta a "látnoktól", hogy ezek után vajon nem félti a saját életét? Amire a szalmakalapos, napszemüveges "tisztánlátó" azonnal ráharapott, és lelkesen bólogatva mondta, hogy de bizony félti az életét, nagyon is. Azonban, tette hozzá, "Isten kezében vagyunk, s ha ô azt akarja, hogy a gonosztevôk (raufacatori) bántsák", akkor vállalja a reszkírt. Ezek után minden átmenet nélkül törökországi NATO-csúcsról, majd a PSD-ben forrongó feszültségrôl szóló hírekkel folytatódott a híradó.
Lehangoltak a látottak, mert ugyan milyen ország az, ahol egy botrány a fô hír, amely túltesz minden belpolitikai vagy külpolitikai eseményen. Azt már minôsíteni sem lehet, hogy képesek hírértékûnek tartani egy nem tudni honnan elôráncigált "látnok" handabandázásait. Ezért mennek minálunk úgy a dolgok, ahogy mennek. Ha így haladunk és nem azzal foglalkozunk akár mi, sajtósok, hogy sikerül-e példának okáért lezárni az idén az EU- tárgyalási fejezeteket, vagy a tanügy, egészségügy és más "bibis" problémák lényegét megkeresni, hanem "látnokokat" és más szenzációt hajszolunk, egészen tisztán láthatóvá válik, hogy lekéssük az európai csatlakozást. Európába kiegyensúlyozott belpolitikával, messzemenôen tiszteletben tartott emberi és kisebbségi jogokkal, mûködô piacgazdasággal, független igazságszolgáltatással juthatunk el. Nem "Káka- vajda"-féle "tisztánlátással".
Miután mititejben-vajban megfürödtünk, minekutána a legurított söröket gondosan elrendeztük, rétegeztük hasunkban és piciny, de annál virgoncabb sörhasat növesztettünk magunknak a majdhogynem "középkori" várban (mintha Vásárhelynek lenne ôskori, ókori, újkori és jelenkori vára is), szóval miután kimulattuk magunkat a már-már jelenkori evészeti tornák színhelyén, de még nem akarunk hazaböfögni, volna egy ajánlatunk a vállalkozó kedvûek számára: látogassunk múzeumba! Nem kell mindjárt felborzolni tüskéinket, hiszen csak a kaputoronyig kell elporoszkálni, s ha elég szilárdan állunk a lábunkon, akkor megkísérelhetjük a lépcsôk megmászását is. Vigyázat, a második fok lóg, leszakadt!
S ha már bejutottunk a múzeumba, láss csudát, Vásárhely-, vártörténeti kiállítás fogad.
Bevallom, mindig volt bennem egy adag irracionális tartózkodás a hazai történeti múzeumokkal szemben. Belülrôl táplált egészséges szkepszis. Így fejezik ki elegánsan azt az érzést, amikor az ember tudja, hogy a múzeumba belépve történelemhamisítás áldozatává válhat percrôl percre. Ugyanis fôleg a magyarlakta vidékeken az efféle tárlatok rendezésénél a legfontosabb szerepet az arányok betartása játszotta. Akár volt a közelben, akár nem egy fikarcnyi dák múlt vagy dákutódság-folytatásosság legendárium, a legjelentôsebb szerepet az uralkodó nemzeti rögeszme számára kellett kicentizni. Idézetek, fényképek, reprodukciók, gyanúsan egyértelmû cserépbizonyítékok. A város három 16. századi koldusa közül pl. egynek legalább románnak kellett lennie, de az volt az ildomos, ha a három kéregetô a románt, a magyart és a szászt képviselte egyenként és megbonthatatlan testvériségben. Azok az idôk szerencsére (?) elmúltak. Legalábbis a várbeli kiállításon. Bónis Johanna Marosvásárhely múltját bemutató idôszaki (tavasztól ôszig) kihelyezett tárlata valóban városunkról szól. Régészeti leletekbôl, céhekrôl, városképekrôl, remek régi tárgyakról, irigylésre méltó életstílusról. Elméletileg a leglátogatottabb helyen, gyakorlatilag olyan környezetben, amely a város múltjának tanúja. Igaz, a tanú objektív, elfogulatlan és szereti helyét. Dacol az idôvel és a közönnyel. És hideg. Ti. télen csontrepesztô. Ôsz végén a kiállítás kénytelen bezárni. Holott mérnöki trükkel, kis ráfordítással megoldható lenne, hogy a szinte-szinte középkori várban fûthetô bástya várja a látogatót, az érdeklôdôt, a lokálpatriótát és jó szándékú idegent a város történelmével.
Talán nem kegyeletsértés, hitelrontás, történelemhamisítás. Csak némi helyi csalafintaság, ami egy valamikori agyafúrt székely város önbecsülésébe még beleférne.
Amikor a tanév elsô napjaiban "új" tanárként Magyarózd nevezetességeirôl faggattam tanulóimat, egymás szavába vágva említették a kastélyt, a különleges táncukat és Horváth István szülôházát. Azt is tudták, hogy nagyon sok öreg "benne van" a Pista bácsi könyveiben. Meglepetéssel fogadták viszont a hírt, hogy a tankönyv is említi falujukat.
Nem kellett sok idô, hogy rájöjjek: iskolásaim a tanulásnál többre becsülik a sikeres gazdálkodást, a jól tejelô, fajtiszta szarvasmarha sokkal fontosabb, mint egy jónevû líceumba való beiratkozás. De szeretnek mesélni, verset hallgatni, sôt szavalni, hogy büszkék szülôfalujukra.
Együtt határoztuk el, hogy szavalóversenyt szervezünk, amire meghívjuk a környék verskedvelô tanulóit, ily módon ünnepelve a tragikus halállal elhunyt költô 95. születésnapját.
A Ludas körzeti magyartanárok pedagógiai köre, élén Székely Réka tanárnôvel elfogadta a javaslatot, támogatásáról biztosított, a helyi tanári kar úgyszintén. Horváth Arany író örömmel fogadta meghívásunkat. A Communitas Alapítványhoz benyújtott pályázatunkra, az anyagi háttér biztosításához bár az esemény után, de jelentôs támogatást kaptunk.
Az érdeklôdés méreteit bizonyítja, hogy házi versenyek döntötték el a "versenyzôk" névsorát, azon tanulókét, akik Magyarózdra utazhattak. Végül is a kísérôk is igen szép számú közönséggé verbuválódtak. Nagysármásról Porkoláb Hajnal tanárnôvel, Marosbogátról Varga Erika tanárnôvel, Andrássy-teleprôl Jakab Adél tanárnôvel érkeztek a versenyzôk. A ludasiakat Székely Réka, Boros Erzsébet és Tóth Sándor tanárok, a magyarbükkösieket Katona Tímea tanárnô kísérte el. Külön kiemelem a marosludasi tanulók csoportját, akik Nagy Éva tanárnôvel érkeztek.
Az egybegyûltek fogadására eljöttek a helybeli diákok, volt diákok, tanárok, tanítónôk, az óvó néni. Az ünnep iskolalátogatással kezôdött, Ferenczi Margit igazgatónô bemutatta az intézményt, majd Horváth István mellszobránál pár szóban méltattam a költô mûvét, üdvözöltem az egybegyûlteket, virágcsokrot helyeztünk el a szobor talapzatára.
A templomlátogatás során Horváth Arany író a templom és az iskola megtartó erejérôl, majd a szülôháznál édesapjáról beszélt. Amikor a helyi mûvelôdési otthonba vonultunk, már lemenôben volt a nyár eleji nap. Huszonnyolc tanuló szavalt Horváth István verseibôl. A szavalatok szépek voltak, s emiatt nehéz volt a zsûri feladata. Valójában mindannyian díjat érdemeltek volna. Szerényen, de mindenkit jutalmaztunk.
Különösen nagyra értékeljük a marosludasi líceum XI. osztályos tanulóinak - Baróti Ilona, Bognár Tünde és Orosz Nikol - szavalatát, még akkor is, ha nem ebben a sorrendben osztottuk ki a díjakat. A VI. osztályosok közül nagy sikert ért el a marosbogáti Nagy Levente, a helybeli Magó Szidónia, a marosludasi Fodor Attila, a VII.-es nagysármási Sós Alíz, a magyarbükkösi Kocsis Ferenc, az Andrássy-telepi Szarvadi Erzsébet, a VIII.-os Köblös Lehel - szintén az Andrássy-teleprôl - akárcsak Fodor Szidónia, a marosludasi Daradics Beáta. Mint említettem, az lenne méltányos, ha mindannyiuk nevét felsorolnám.
Késô este volt, amikor elváltunk. Ünneplésünkkel hagyományt szeretnénk teremteni, jövôre újra elmegyünk és újra találkozunk.
Egyed Tibor magyarózdi magyartanár
Kell-e újabb poroló az 1-es és a 3-as tömbház közé, a park kellôs közepébe a Brasovului utcában? - teszik fel a kérdést az új lakók.
Fáj a szívünk, amikor látjuk, hogy egyre több park rendezett, mint például a Supernél, ezzel szemben nálunk önkényesen környezetromboló törekvések vannak. Az eredmény a látványnak is rossz, egy éktelenkedô poroló a tömbházak közötti zöldövezetben. A véleménykülönbségek ellenére is érvényesítette akaratát a lakótársulás. Ez persze nagy felháborodást idézett elô a lakók körében. Szóltunk a 3-as tömbház illetékeseinek, de nem tudtunk megegyezni. Azt mondták, hogy magántulajdon, azt tesznek, amit akarnak.
Hogy lehet egy közterületet, ahol sétány, díszbokrok, padok vannak, magánterületté nyilvánítani? S hogy lehet semmibe venni a sok idôs, beteg, kisgyerekes szomszéd igényeit, hiszen nekik csendre, nyugalomra, tiszta levegôre van szükségük? Most már csak az következik, hogy a poroló melletti bokrokat kivágják, a füvet letapossák. Miért volt erre szükség? - kérdik többen -, amikor az 1-es blokk mögött van egy poroló, amit a lakók használhatnak, s amit már több mint 30 éve használnak. Az újat csak a kvártélyosok veszik igénybe, de azt még csendórában is! A lakók nevében kérjük a poroló elköltöztetését a sétányról.
Somodi Matild, Marosvásárhely
Nyugdíjazásom elôtt, 1990-98 között Székely-keresztúron körzeti élelmiszer- ellenôrzô fôállatorvos voltam, utána Marosvásárhelyre költöztem, itt lakom azóta is.
A munkában eltöltött nyolc évre szívesen emlékszem vissza. Három technikusom volt: Boros Endre, Miklós István és Pál Márton. Elégtétellel és szívesen gondolok vissza a Székely-keresztúron eltöltött évekre. Ahányszor visszamegyünk volt barátainkat meglátogatni, mindig elérzékenyülünk. Sok idôt töltöttünk együtt, tavasztól ôszig minden vasárnap, ha jó idô volt, flekkeneztünk a 70 éves tölgyfa mellett. Ha beszélni tudna!
Gyerekeink Székelykeresztúron születtek, ott végezték az elemi iskolát, majd a középiskola után mind a ketten bejutottak az egyetemre, a fiam Brassóban végezte az erdészeti, a lányom Bukarestben a sportegyetemet. A lányom Koronkán és Jedden sporttanárnô, de egy év szabadságot kért, ugyanis egy luxushajón vállalt szolgálatot.
Feleségemmel nyugdíjasként vigyázunk az unokákra, feleségem romántanár lévén tanítja ôket.
Arra számítottunk, hogy nyugdíjasként nyugodt életünk lesz, de a rendszerváltás után a 10-es és a 19-es számú törvény megjelenése után egyfolytában azon fáradozom, hogy visszakapjuk a szüleinktôl elkobzott földjeinket és megkapjuk a kártérítéseket az elvett lebontott ingatlanokért. Sajnálom, hogy az idô eltelt fölöttem.
Arra gondoltam, hogy életem leírása pontos társadalmi képet adna a szocializmus éveirôl az új rendszerben átélt vívódásokra. Úgy érzem, az emberi boldogság nem csak a vágyak teljesülésében, hanem az értük való küzdelemben, munkában rejlik. Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk: igazabbá lenni.
Dr. Gál Lajos ny. állatorvos
Az OUTWARD BOUND Románia - mint a nemzetközi szervezet 1996 óta elfogadott tagja - már több mint tíz éve végzi a személyiségfejlesztés terén fölvállalt munkáját az ifjúság körében. A tevékenységek gazdag palettáján fontos szerepet foglalnak el diákoknak szánt hétvégi tanfolyamok. Célunk az osztályfônökök munkáját elôsegíteni az osztályban a közösségi szellem létrehozása, megszilárdítása és a diákok személyiség-fejlesztése terén. A 2003-2004-es tanévben csaknem 1000 tanuló vett részt ezeken a tanfolyamokon osztályközösségek az osztályfônökkel az élen, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Segesvár 14 iskolájából. Jól képzett oktatóink összesen 126 tréningnap alatt részesítették felejthetetlen élményben a résztvevôket.
Tanfolyamainkat az általunk létrehozott szovátai központunkban tartjuk, ahol az országban egyedülálló kötélkerttel rendelkezünk, modern ifjúsági szálláshellyel és amellett a hely a kiváló természeti adottságokkal igen alkalmas a program megvalósítására. A 2004-2005-ös tanévvel kezdôdôen hasonló tanfolyamokat fogunk tartani a Brassó megyei Alsótömösön.
Tréningeink nagy részét a szabadban tartjuk, a szabadban ûzött sportokat használva fel a nevelési célok elérésére. Olyan, a diákok által kedvelt tevékenységeket részesítünk elônyben, mint a gyalogos, kerékpáros vagy síexpedíciók, kötélkerti tréningek, vízitúrák kajakkal, átkelés patak fölött, figyelembe véve az egyén és a csoport adottságait. Kézzel, fejjel, szívvel tanulunk: vallják az outdoor nevelôk. És valóban, a kitûzött feladatok fizikailag, szellemileg és emocionálisan is igénybe veszik az outdoor tréning résztvevôit, és ezáltal az élmények maradandóbbaká, a tanulás hatékonyabbá válik.
Sajnos, az oktatási intézmények vezetôi még nem ismerték fel igazán az ilyen és hasonló tanfolyamok hasznát, mint azt, ahogy a bukaresti amerikai iskola csinálja, amely minden tavasszal és ôsszel elküldi a diákjait egy 3 és 5 napos outdoor tréningre, amely az éves tanterv részét képezi. Íme néhány részt vevô tanár értékelése a tanfolyam végén:
Tôkés András, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Maros megyei elnöke: "Az elvárásaimat túlszárnyalták a megvalósítások. A tanfolyam célratörô, szakmailag kitûnôen szervezett volt. Az oktató igazi pedagógus. Kreativitás, érzékfejlesztés egészítette ki szerencsésen a mozgáskészség-javítást."
Béres Éva, a Papiu Ilarian Fôgimnázium tanára, Marosvásárhely: "Kitûnô nevelô, személyiségfejlesztô, jól szervezett tevékenységek részesei voltunk. A tréning, amellett hogy közösségformáló, önbizalom- fejlesztô volt, nagyon jó hatással volt a diákjaimra a segítôkészség és az egymásra figyelés szempontjából.’’
Simó Magdolna, a Tamási Áron Gimnázium tanára, Székely-udvarhely: "Jól megszervezett programon vettünk részt, ahol a diákok idôtöltése kellemes, a tevékenységek pedig célirányosak, egyéni és közösségfejlesztôek.’’
2004 nyarára magánszemélyek a következô outdoor programokra iratkozhatnak (nyári outdoor táborok helyszíne, korcsoportoknak, idôpontja):
Outdoor English Camp - Szováta és környéke, 15-18 éveseknek, július 11-16. között, angol nyelvû program
Without Borders I - Szováta és környéke - Gyilkos- tó, életkor 18+, periódus: július 16-25, angol nyelvû program.
Without Borders II - Szováta és környéke - Gyilkos- tó - Fogarasi-havasok, életkor 18+, augusztus 13-22., angol nyelvû program.
Kárpáti kalandverseny (csak tapasztalt természetjáróknak), Páring és Latorica- hegységek, életkor 18+, 4-es vegyes csapatok jelentkezését várjuk, augusztus 4-8.
OUTWARD BOUND ROMANIA
Tel/Fax: 0265-250-939, Mobil: 0740-682-398
office@outwardbound.ro
www.outwardbound.ro
Ferenczy Barna
A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek.
Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: impress@fx.ro.
A Hivatalos Közlöny 2004. június 4-i számában tették közzé a bûncselekmények áldozatai védelmét biztosító intézkedésekrôl szóló 211. számú törvényt, amely 2005. január 1-jén lép életbe. A törvény szerint a bûncselekmények áldozatainak pszichológiai tanácsadás, ingyenes jogszolgáltatás, valamint az állam által vállalt pénzügyi kárpótlás jár. A törvény négy csoportba sorolja ezeket a jogokat. 1. A bûncselekmények áldozatainak tájékoztatása. Bírák, ügyészek, illetve a rendôrség alkalmazottai kötelesek az áldozatok tudomására hozni: pszichológiai tanácsadást vagy más segítséget nyújtó szervezetek, hivatalok listáját, címét; a bûnvádi eljárást végzô hatóság címét, ahová benyújthatják feljelentésüket, joguk van jogszolgáltatásra és hova fordulhatnak ezért, melyek a feltételei és milyen eljárás alapján juthatnak ingyenes jogszolgáltatáshoz, a sértett személy, a sértett fél és a civil fél pereljárással kapcsolatos jogait, valamint melyek a feltételei és milyen eljárás alapján részesülhetnek a tanúknak járó védelemben, melyek a feltételei és hogyan kell eljárni az állam által nyújtott pénzügyi kárpótlás elnyeréséért. Ezeket az információkat szóban vagy írásban az áldozat által ismert nyelven kell megadni. 2. A pszichológiai tanácsadást a törvényszékek mellett mûködô, az áldozatok védelmével és társadalmi újrabeilleszkedésével foglalkozó irodák nyújtják. A tanácsadást igénylô kérvényt a törvényszék mellett mûködô hivatalhoz kell beadni, miután a bûncselekményt bejelentették a bûneljárási hatóságnál. A szolgáltatás ingyenes, idôtartama 3 hónap, kiskorúak esetében 6 hónap. Civil szervezetek is foglalkozhatnak a bûncselekmények áldozatainak nyújtandó tanácsadással vagy segélynyújtással. Ennek alapján ezek megfelelô támogatást igényelhetnek az állami költségvetésbôl. 3. Ingyenes jogszolgáltatást igényelhetnek kérvény alapján mindazok, akik megfelelnek a következô követelményeknek: személyük ellen gyilkossági kísérletet követtek el, illetve súlyos testi sértést okozó bûncselekményt, nemi erôszakot, kiskorú ellen elkövetett nemi erôszakot, nemi fajtalanságot, a bûncselekmény keretén belül meggyilkolt személyek házastársai, gyermekei, illetve az áldozat gondozásában volt személyek, a bûncselekmények azon áldozatai, akik családjának egy tagjára jutó havi jövedelme nem haladja meg az országos legkisebb bruttó fizetés összegét. Az ingyenes jogszolgáltatásra irányuló kérvényt a bûncselekmény bejelentésének idejétôl számított 60 napon belül kell benyújtani, kiskorúak esetében annak törvényes képviselôje kell ezt megtegye. 4. A bûncselekmények áldozatainak nyújtott állami kárpótlást a következô helyzetekben levôk kérhetik: azok a személyek, akik gyilkossági kísérlet áldozatai voltak, szándékos bûncselekmény nyomán súlyos testi sértést szenvedtek, nemi erôszak áldozatai, nemi erôszaknak/fajtalankodásnak kiskorú áldozatai; a meggyilkolt személyek házastársa, gyermekei, gondozottjai. Pénzügyi kárpótlás a Románia területén elkövetett bûncselekmények román állampolgárságú áldozatainak jár, illetve azoknak a külföldieknek, akik törvényesen laknak Romániában. A kárpótlást akkor lehet igényelni, ha a bûncselekményt bejelentették a bûneljárást végzô hivatalnál vagy az illetékes bíróságnál az elkövetéstôl számított 60 napon belül. A fentiek mellett még igényelhetô kárpótlás az áldozat által viselt kórházi vagy más orvosi költségek esetén, az áldozat javai megsemmisítése, megrongálása vagy elsajátítása által okozott károk esetén, a bûncselekmény által okozott jövedelemkiesés, temetési költségek valamint az áldozat hozzátartozóinak a fenntartási költségek tekintetében is.
Mellau György
Teljében a turistaszezon, a szabadságok idôszaka. A turisták jó pénzért kifogástalan szolgáltatásokat várnak el, azonban a vendéglátóipariak nem mindig kínálnak az árnak és az egység kategóriájának megfelelô kiszolgálást.
Az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság két ingyenes - zöld - telefonszámot is mûködtet, amelyre a szolgáltatásokkal, a szállással, menüvel kapcsolatos bármilyen észrevét