Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Perrel fenyegetôznek az orvosok, ha nem kapják meg bérüket

Az orvosok beperelik az egészségbiztosító pénztárakat, ha egy héten belül nem kapják meg elmaradt fizetésüket, tájékoztat szerdai közleményében az Orvosok Szövetsége.

A közlemény szerint a bérkifizetési határidôk túllépése ellenkezik a munkatörvényekkel. "Ugyanakkor megalázó is, ezért nem nem tûrjük tovább", olvasható a közleményben.

- Nem mi vagyunk a hibásak, hogy a szociális partnerek megkérdezése nélkül készül a keretszerzôdés. Nem mi vagyunk a hibásak a határidôk megszegéséért, és azért sem, hogy megalázó béreink vannak - folytatja a közlemény.

Az Orvosok Szövetsége leszögezi: ha az orvosok hét napon belül nem kapják meg fizetésüket, beperelik azokat az egészségbiztosító pénztárakat, amelyek nem teljesítik kötelezettségeiket.

Segesvár fôbb utcáin nincsenek közlekedési gondok, a mintegy 20 centis hóréteget eltakaríttatta a polgármesteri hivatal. Havasak, jegesek maradtak azonban a kockakô burkolatú kis utcák, a várhoz vezetô keskeny, zegzugos utcák, amelyeket a polgármester szerint nem lehet tökéletesen hómentessé tenni. A polgármesteri hivatal a hóeltakarítást a Schuster Ecosal Kft.-vel végezteti, és szükség esetén igénybe veszi egy kisebb magáncég szolgáltatásait is. A Schuster Ecosal három korszerû hóeltakarító géppel s egy Ifron típusúval is rendelkezik, valamint csúszásgátló anyag szórására, a hó elszállítására alkalmas jármûvekkel. Ha a helyzet megkívánja, a hóeltakarításba a hadsereg, valamint a Consig és a Siceram Kft.-k is besegítenek. Roiban Iov, a városgazdálkodási szakosztály vezetôje szerint a járdák letakarítását a magáncégek, lakótársulások, magánszemélyek többsége komolyan vette, akik pedig nem távolították el a havat, felszólítást kaptak a polgármesteri hivataltól, bírságolásra viszont ritkán került sor.

A helyi tanács 1,5 milliárd lejt különített el a költségvetésben hóeltakarításra. Eddig megközelítôleg 600 köbméternyi homokot, 280 tonna sót szórtak le az utakra.

Aktuális

Az adócsalásért az emberöléshez hasonló súlyos büntést rónak ki. A kijelentés a szigorúnak megismert ellenôrzési miniszter, Ionel Blanculescu szájából hangzott el rögtön a kinevezése után. A romániai adminisztratív és politikai életben a következetességérôl is hírhedtté vált tárcavezetô szerdán azt is bejelentette, hogy elkészült a törvénytervezet, amely egyenlôségjelet tesz a két bûncselekmény között, s az adócsalást elkövetô személyek esetében is 25 év börtönbüntetést helyez kilátásba. A tervezetet fontosságánál fogva sürgôsségi kormányrendeletként léptetik életbe, természetesen, ha megszerzi a kormánytagok beleegyezését. A román üzleti élet jellegzetességeit figyelembe véve akár bombaként is robbanhat majd a szóban forgó szabályozás, hisz a cégek zöme - a legkisebbektôl a legnagyobbakig -, az adóügyi szervek valamilyen mértékû kijátszása révén jut haszonhoz a továbbra is fennálló körbetartozások feltételei között. A készülô kormányhatározat kapcsán hadd említsük meg az országos cégbejegyzési hivatal vezetôjének minapi kijelentését is, miszerint az országban mûködô cégek több mint fele nem tesz eleget a törvényes elôírásoknak, aminek az igazgatónô szerint az az oka, hogy a romániai vállalkozóknak kiváló az üzleti érzékük, a papírmunka terén viszont nem jeleskednek. Nem véletlenül. Ha ugyanis minden szabályozást betûrôl betûre betartanának, akkor körülbelül ugyanennyi vállalkozásnak kellene lehúznia a redônyt, mert mérlegkészítéskor nulla szaldóval maradnának.

Az ellenôrzési miniszter szerint az elkészült törvénytervezet tartalmazni fogja a vagyonnal való felôsség-vállalást is, azaz, ha egy céget adócsaláson kapnak, annak vagyonát fogják értékesíteni, hogy az állammal szembeni tartozását behajtsák. Ha a tervezet életbe lép és alkalmazni fogják, az elképzelések szerint nagymértékben csökken a korrupció, s a miniszter kisebb-nagyobb megrázkódtatásokra számít a gazdasági élet azon területein, ahol már szinte áttekinthetetlen módon elburjánzott a csalás. A kilátásba helyezett következmények mellett a valóságban, , biztosan lesznek majd olyanok is, akik megtalálják a kormányrendelet gyenge láncszemeit. Hasonlóképpen annak módozatait is, hogy kivonják magukat a törvény szigora alól. Ahogy a fenyegetô bejelentést közlô központi lapokban olvashattuk, hogy egy év felfüggesztett börtönbüntetésre, továbbá egy hónap szintén felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték el Brassóban azt az ismert bankigazgatót, aki egy súlyos autóbalesetben két ember halálát és három ember súlyos sérülését okozta. Az adócsaláson ért "nagy halak" számára is így a kilátásba helyezett 25 év néhány hónap felfüggesztett büntetéssé változhat.

Az SZDP központi vezetése és a párt erdélyi szervezetei vezetôinek találkozóján a Maros megyei SZDP kérte, hogy az idén ne írjanak alá helyi együttmûködési megállapodást az RMDSZ-szel.

Pavel Todoran, a marosvásárhelyi SZDP elnöke szerdán kijelentette, hogy egy helyi protokollum pusztán formaság, mivel elôírásainak több mint 99 százaléka szerepel az országos megállapodásban is.

- A két évvel korábban aláírt helyi megállapodás csak utalásokat tartalmazott a központi protokollumra. Aláírása inkább kollégáink felé tett udvariassági gesztus volt. Kértük, hogy 2004-ben ne kössünk helyi megállapodást, mondván, hogy jobb lenne, ha csak központi szinten tárgyalnának támogatási megállapodásról, amely magában foglalná az általános és a helyi kérdéseket is. Teintettel a választási évre, hasznosabbnak látjuk ezt a megoldást - mondta Todoran.

A marosvásárhelyi SZDP elnöke elmondta, a kormánypárt és az RMDSZ Maros megyei képviselôi legutóbb tavaly decemberben találkoztak.

Birtalan Ákos RMDSZ-képviselô kéri szövetségbeli kollégáit, hogy nyújtsák be helyette a parlamentben a Székelyföld autonómiatervezetét. Birtalan 2001-ben bekövetkezett agyvérzésére hivatkozik, amelybôl még nem épült fel teljesen.

A képviselôt az SZNT szombati ülésén részt vevô küldöttek bízták meg az autonómiatervezet beterjesztésével.

Birtaan Ákos elmondta, nem szeretné, ha a székelyek a csángók sorsára jutnának, és "gyökértelenek lennének szülôföldjükön".

- Véleményem szerint az SZNT kezdeményezése Székelyföld lakóinak érdekét szolgálja, az autonómiatervezet európai modell, nem az elkülönülésre, hanem a szubszidiaritás elvére, a kölcsönös tiszteletre és megértésre épül - áll a képviselô közleményében, amelyet kedden juttatott el a Mediafaxhoz. Közleményében Birtalan felkéri képviselôházi kollégáit, Kónya-Hamar Sándort, Vekov Károlyt, Kovács Zoltánt, Szilágyi Zsoltot és Toró T. Tibort, képviseljék ôt és nyújtsák be a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet.

(MTI/Reuters) Az eddigi legmagasabb szintû tárgyalások voltak a katolikusok és a zsidóság képviselôi között New Yorkban, ahol kedden fejezôdött be a katolikus bíborosok és a zsidó vezetôk világ szimpóziuma.

A kétnapos találkozón, amely a Zsidó Világkongresszus anyagi támogatásával jött létre, mintegy tucatnyi katolikus bíboros és hat zsidó fôrabbi vett részt a világ számos országából. Azt vitatták meg, hogy milyen utakat lehetséges találni a jobb vallási megértés érdekében. A találkozó részvevôi aggodalommal szóltak arról, hogy a világban továbbra is a gyûlölet kifejezôdésével lehet találkozni, s az elmúlt idôszakban szaporodtak az antiszemita megnyilvánulások - hangsúlyozta a tanácskozásról kiadott közlemény.

A találkozón részt vett francia küldöttség szóvivôje szerint a szimpózium legfontosabb üzenete az volt, hogy átfogó vallási békére van szükség a világon. Újságírói kérdésekre válaszolva ugyanakkor kijelentette, hogy az iszlám vallási vezetôk bevonása egyelôre nem szerepel napirenden a békérôl folytatott katolikus-zsidó párbeszédbe. A Zsidó Világkongresszus alelnöke szerint a mostani találkozó volt az eddigi legmagasabb szintû párbeszéd a zsidók és a katolikusok között. Mint mondta, II. János Pál pápa találkozói a zsidókkal nagyon fontosak, de ezeken inkább a külsôségek domináltak, míg most New Yorkban lényegi párbeszéd folyt a kérdések igen széles körérôl.

A találkozón megegyezés született a párbeszéd más földrészen történô folytatásáról, s a részvevôk egyetértettek abban, hogy ösztönözni fogják a katolikus és zsidó közösségek helyi szintû párbeszédét is.

Három amerikai katona és hét iraki sebesült meg szerdán Irak északi részén, amikor az út mentén felrobbant egy pokolgép - közölte az amerikai hadsereg és az iraki rendôrség.

A merénylet részletei egyelôre nem ismeretesek. Katonai források csak azt közölték, hogy a detonáció reggel nyolc óra tájban történt a Bagdadtól 365 kilométerrel északnyugatra fekvô Moszultól nyugatra. Helyi rendôri források szerint a hét iraki sebesültet egy közeli kórházban ápolják. Az elmúlt hónapokban az iraki felkelôk gyakorta használtak hasonló pokolgépeket. Ezeket rendszerint aknalövedékekbôl és robbanóanyagokból, például TNT-bôl készítik, és azoknak az utaknak a szélén helyezik el, amelyeken amerikai gépkocsioszlopok járnak.

Legutóbb a fôvárostól északra fekvô Szamarrában halt bele vasárnap két nappal korábban egy hasonló merénylet során kapott sebeibe egy amerikai.

Szerdára virradó éjjel egy magáncég iraki fegyveres ôrei véletlenül agyonlôttek egy iraki rendôrt Kirkukban. A kilenc ôrt, akik részt vettek a vélhetôen tévedésbôl kitört lövöldözésben, ôrizetbe vették. Sakir Serko, a kirkuki rendôrfônök elmondta, hogy a kiképzés alatt álló ôrök egy brit biztonsági cégnek dolgoztak, de független források ezt nem tudták megerôsíteni.

(MTI/Reuters) Szaúd-Arábia legfôbb vallási méltósága szerint minden baj és katasztrófa forrása, hogy a nôket engedik elvegyülni a férfiakkal.

Abdel Aziz (bin Abdallah) al-Sejk fômufti azon háborodott fel, hogy nôk részvételével tartottak a minap háromnapos gazdasági konferenciát Dzsidda városában, és azon egyes nôk még a vallás által elôírt fejkendôt sem viselték.

A szaúdi vallási vezetô kedden késô este sugárzott nyilatkozatában élesen elítélte a konferencián elhangzott felhívásokat, amelyek több jogot követeltek a nôknek a szigorú férfiuralom alatt álló muzulmán királyságban. A dzsiddai konferencia azon ritka alkalmak egyike volt, amelyeken a nôk szabadon elôadhatták sérelmeiket.

Abdel Aziz al-Sejk azt mondta, szégyennel tölti el az, ami a konferencián történt, az iszlám két szent városának (Mekka és Medina) országában. A fômufti szerint szigorúan büntetendô a nôk és férfiak keveredése, ami táplálja a dekadenciát és a házasságtörést. A fômufti keményen elítélte azokat a nôket is, akik nem viselik a hidzsábot, az "Isten által elôírt" fejkendôt.

Abdel Aziz al-Sejk szavai vallási rendelettel érnek fel, s elemzôk szerint dörgedelme a szaúdi vallási hatóságoknak nyilvánvalóan arra irányuló kísérletet, hogy korlátokat szabjanak az Abdallah trónörökös által beharangozott, amúgy is nagyon óvatos reformoknak. A herceg a múlt héten ígérte meg a reformokat, hozzátéve, hogy azokat fokozatosan, alapos elôtanulmányok után és szigorúan az iszlámmal összhangban hozzák meg.

A dzsiddai konferenciát megnyitva Lubna Olajan vezetô szaúdi üzletasszony a nemek egyenlôségéért emelt szót, s beszéde közben olykor fejérôl a vallára csúszott a fejkendôje. Olajan azt mondta, olyan országot képzel maga elé, amelyben nemétôl függetlenül mindenki elnyerheti azt az állást, amelyre a legalkalmasabb, s kölcsönös tiszteletre szólított fel "társadalmi osztálytól, vallástól vagy nemtôl függetlenül".

A rendezvényen jelen lévô nôk lelkesen megtapsolták Bill Clinton volt amerikai elnököt, aki arról beszélt, hogy Szaúd-Arábia sem állhat ellent a változások hullámának, és hogy Mohamed próféta megengedte volna feleségének, hogy autót vezessen, ha 1400 évvel ezelôtt lettek volna autók. Szaúd- Arábiában a nôk nem vezethetnek autót, s közvetlen családtagjaikon kívül csak nagyon korlátozott kapcsolatot tarthatnak fenn férfiakkal.

Jóllehet a dzsiddai konferencián közfallal választották szét a nôket és a férfiakat, a nôk átjárhattak a férfiak szekciójába, és a férfiak közé vegyülhettek a konzervatívok legnagyobb dühére.

A fômufti a legnagyobb éberségre intette a muzulmánokat "a vallást, az erkölcsöket és az erényeket romboló propagandával" szemben. Badarságnak minôsítette egyes lapok tudósításait, amelyek a szaúdi nôk felszabadulásának kezdeteként írtak a dzsiddai értekezletrôl.

Ha az egészségügy különbözô ágainak alulfinanszírozása miatt felmerülô akadályok, hiányosságok miatt ez idáig évekig a megyei egészségbiztosítási pénztárat emlegettük, ezentúl tudnunk kell, hogy nem csak a költségvetés összeállítását, de a financiális ügyvitelt is majdnem teljes egészében kivették a pénztárak kezébôl, s átadták az országos pénzügyi szerveknek. Ami azt jelenti, hogy (a magánszemélyeket, az ideiglenes lakhellyel rendelkezôket és a szabad foglalkozásúakat kivéve), a biztosítási járulékok begyûjtésétôl az egészségügyi szolgáltatásokra szánt összegek kijelöléséig és szétosztásáig minden pénzügyi mûveletet a vonatkozó törvények alapján központi szinten végeznek el. A megyei pénztárak pedig adatgyûjtô, összesítô, közvetítô, végrehajtó és ellenôrzô, valamint a bürokratikus irodamunkát végzô intézményekké váltak.

- Miután az egészségügyi szolgáltatók már több szinten is tiltakoztak az idei költségvetési tervezet ellen, dr. Csiki Zsuzsannától, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatójától kérdeztük, hogy abból a bizonyos felülrôl zárt kasszából, amit Egységes Országos Szociális Egészségbiztosítási Alapnak neveznek, mennyi pénz jut a megyei egészségügynek?

- Az idei elôirányzatok szerint 1824 milliárd lejbôl kell a megyei költségeket fedezni (ebbôl azonban 10 százalékot júliusig visszatartanak.) Ez a pénz alig valamivel több, mint amennyi az elmúlt évben rendelkezésünkre állt, meghaladja viszont a megyei szinten begyûjthetô járulék összegét. (Utolsó alkalommal decemberben szedtük be a biztosítási járulékot 120 milliárd lej értékben.) A megyének szánt összeget és annak sarokszámait, azaz ágazatonkénti felosztását is fentrôl szabják meg, s mindez szerepel az országos költségvetésben is.

- A korábbi években gyakran esett szó arról, hogy országos szinten az egészségbiztosítási járulékokból összegyûlt bevételnek egy részét zárolták, majd más célokra fordították. Az újabb törvények szerint 2004-ben lesz-e lehetôség a pénzek eltérítésére?

- A tervek szerint 64.151 milliárd lejt fordítanak országos szinten az egészségügyre, a biztosítási járulékokból pedig 64.771 milliárd lejes bevételre számítanak.

- A megyének szánt büdzsébôl mennyi pénzt irányoztak elô az alapellátásra, és milyen feltételek alapján tették azt?

- Ezt a lakosság száma és korcsoportonkénti megoszlása alapján döntik el. 2004-re a családorvosi ellátásra 92,6 milliárd lejt szabtak meg megyénknek. Összességében az alapellátásra ugyanannyi pénz jut, mint 2003-ban, s e héten péntektôl már megkezdôdnek a szerzôdéskötések.

- Az elmúlt év végén a szakorvosok tiltakozásától volt hangos a sajtó, történik-e valami kedvezô változás ezen a téren?

- 87 milliárd lejbôl kell fedezni a szakorvosok által végzett szolgáltatásokat, miután ebbôl 15 milliárdot a TBC-s, daganatos betegek ellátására valamint a mentálhigiénés laboratóriumok és a családtervezéssel foglalkozó rendelôk költségeire levontunk. A 87 milliárd több mint a tavaly rendelkezésünkre bocsátott összeg, s annak ismeretében, hogy a megyében 224 szakorvosra van szükség, a jövô héten ül össze az a szakemberekbôl álló egyeztetô bizottság, amely eldönti, hogy kivel és milyen módon köt szerzôdést a pénztár.

Kevésnek tartom viszont a fogorvosi ellátásra megszabott 14 milliárd lejt. Az elmúlt évben 153 orvossal 116 szerzôdést kötöttünk, az idén e kérdésben is a szakbizottság dönt, s újdonságként kell viszont megemlítenem, hogy a szerzôdés különbséget tesz orvos, szakorvos és fôorvos között.

- Az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekkel való ellátás terén mire számíthatunk?

- A gyógyszerekre központilag elôirányzott keret az idén is körülbelül annyi lesz, mint az elmúlt évben, azaz 940 milliárd lejbôl kell fedezni a szükségleteket. A vonatkozó törvények alapján ebbôl kell törlesztenünk a 2003-ból fennmaradt összegeket, mivel október 15-ig utaltuk át a gyógyszertáraknak a vények ellenértékét.

- Körülményes, nehézkes az újfajta receptek kitöltése...

- A gyógyszerészek nem panaszkodnak, s az adatokat feldolgozva a pénztár családorvosokra, betegekre lebontva pontos képet alkothat arról, hogy ki milyen értékben váltott ki kedvezményezett gyógyszert egy-egy hónap vagy az egész év során. Különösen a vidéki biztosítottak számára kedvezô változásnak érzem, hogy a kétmillió lejen felüli értékû gyógyszereket tartalmazó vényt nem kell többet engedélyeztetni a biztosítási pénztárnál, ehelyett a szakorvos megindoklását kell csatolni a recepthez.

- Az utóbbi napokban felborzolódtak néhányszor a kedélyek, mivel azok, akiknek nincsen meg a kék egészségbiztosítási kártyájuk, sokat várakoztak a pénztárnál a kártyát helyettesítô igazolványok kibocsátása érdekében.

- Valóban gondot okoz, ha sokan várakoznak, hisz mindenkinek az adatait ki kell keresni, ami nem történhet pillanatok alatt. A várakozás elkerülése érdekében kértem idejében a családorvosokat, hogy készítsenek egy listát a szóban forgó személyekrôl, hogy ne kelljen mindenkinek eljönnie a biztosító székházába.

- Visszatérve az elôirányzott keretekhez, a mentôszolgálat is az örök elégedetlenek közé tartozik. Van-e jó hírre számukra?

- 45 milliárd lejt szabtak meg erre a célra, amelybe a Rohammentô-szolgálat finanszírozása is beletartozik. Már most látható, hogy ez az összeg nem lesz elég a hagyományos mentôszolgálat számára, amelynek csak a megtett kilométerek után tudjuk fedezni a költségeit. Mivel megyeszerte szinte valamennyi községben ügyeleti központok mûködnek, jó lenne tudni a lakosságnak, hogy sürgôsségi esetekben oda fordulhatnak. Ahhoz, hogy a továbbiakban is indokolt legyen az ügyelet fenntartása, a szolgálatban levô orvosnak nyolc óra alatt legkevesebb öt beteget kell megvizsgálnia.

- Szándékosan hagytam a végére a kórházakat, mivel a Megyei Közegészségügyi Igazgatóságon tartott sajtótájékoztatón arról értesülhettünk, hogy Marosvásárhely kedvezôtlen helyzetben van. A megyei sürgôsségi kórház, annak ellenére, hogy részt vett abban a 23 kórházból álló kísérleti csoportban, amelyekben az azonos teljesítményértékû ápolási esetek szerint (és nem egy kórházi napra) szabták meg a finanszírozás mértékét, az idén, mint például a hasonló kolozsvári intézmény, kevesebb pénzre számíthatnak…

- A Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak országos szinten a negyedik legnagyobb büdzséje volt a tavaly. 2004-ben 940 milliárd lejt szabtak meg a kórházi ellátás finanszírozására. Azt is elôírták, hogy a megyei kórház 9,4 millió lejt fordíthat egy-egy ápolási esetre. Vannak megyék, ahol ez a szám kisebb, de a kolozsvári megyei kórházban valóban 10,58 millió lej, más kolozsvári kórházakban viszont kevesebb. Az intézetnek nyilvánított egészségügyi egységekben pedig jóval több, így például a marosvásárhelyi Szívgyógyászati Intézetben is átlagosan 17 millió lej jut egy beutalt beteg ápolására. A municípiumi kórházaknak, amelyek szintén részt vettek a kísérletben, csak 5-7 millió lejt hagytak jóvá egy páciens gyógyítási költségeire.

- A pénztár szerepét illetôen gyakran esik szó a bürokráciáról, jelenleg mivel foglalkoznak?

- Korábban már leadtuk a kért iratcsomót az egymilliárdon felüli adósságot felhalmozó cégekrôl, nagy erôfeszítés árán most készül az a 4600 dosszié, amelyek az egymilliárdon aluli összegekkel tartozó cégek adatait tartalmazzák. Állandó jelleggel folyik az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek vényeinek feldolgozása, ellenôrzése és archiválása, továbbá az egészségügyi szolgáltatókkal megkötendô szerzôdések elôkészítése.

Kommentár

Olvasom az egyik, "nemzet-féltésrôl" híres napilapban - a vasárnap Sepsiszentgyörgyön elfogadott székelyföldi autonómia-statútum apropóján -, hogy egy magyarországi szocialista képviselô háborúval fenyegeti Romániát. Természetesen, sokkoló kijefezéseket használ a "magyar veszély" ecsetelésére. A cikkíró kitér Kövér László - egyébként egyáltalán nem helyénvaló - kolozsvári kijelentésére, és nem felejti el felemlegetni a román kormány felelôsségét vagy az RMDSZ-t, amely szerinte "bagatellizálni akarja az ügyet".

Ez csak egyetlen újság, de láthatóan senki nem akar le- vagy kimaradni. A tegnapi lapokban is hangzatosnál hangzatosabb címek jelentek meg a székelyföldi autonómiáról, illetve a "székely extremizmusról". Az egyikben a magyarellenességérôl hírhedtté vált kolozsvári bírót idézik, aki rendkívüli parlamenti szesszió összehívását követeli, amelyen, természetesen, sürgôsségi eljárással fogadják el a Székely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács törvényen kívül helyezését. De - igaz sokkal árnyaltabban - nyilatkozott a külügyminiszter is, aki szerint
"agresszív kezdeményezésrôl" van szó, amely olyan témát vet fel, amelynek nincs keresnivalója a XXI. század Európájának napirendjén. És folytathatnánk a sort... Olyan ez, mint egy félresikerült szeminárium az autonómiáról.

Látható, akkora vihart kavart a Székelyföld autonómiatervezete, hogy a meteorológusok által beharangozott hóviharok ahhoz képest üdülésnek számítanak. És ezúttal nemcsak a szélsôséges politikai formációk, illetve a nacionalisták hangadói, vagy a nacionalistává átvedlett liberálisok tiltakoztak, maga az államfô is úgy nyilatkozott, hogy "demokrácia- és Európa-ellenes", és "nem érti, kik érdekeltek az ilyen dolgok szorgalmazásában". Ion Iliescu kifejtette, hogy Románia kisebbségpolitikája példaértékû, mert "nem létezik Európában még egy ország, ahol a kisebbségeknek parlamenti képviselete lenne, annál kevésbé parlamenti csoportja, mint a romániai magyarságnak".

Tegnap a Legfelsôbb Védelmi Tanács, úgymond, hivatalból vizsgálta az ügyet. Az elnök szavai szerint "erôszakmentes" megoldást keresve "hallgattak meg tájékoztatót mindarról, amit ez a kezdeményezés jelent", és "kiutat kerestek" anélkül, hogy "brutális eszközökkel elnyomják". (Mire ez az írás nyomdába kerül, bizonyra meg is találják a legkevésbé "brutális" eszközöket).

Jogosnak tûnik az államelnök kérdése, hogy vajon kik érdekeltek "az ilyen ügyek szorgalmazásában"? Tény, hogy a különbözô, magukat magyarnak, székelynek, erdélyinek vagy akárminek nevezô tanácsok, amelyek állítólag azért alakultak meg, mert, úgymond, alternatívát kívántak nyújtani az erdélyi magyarságnak az RMDSZ "diktatórikus",
"nemzetáruló" és hadd ne soroljam tovább még miféle jelzôkkel "dí- szített" politikája kiegyensúlyozására, ám amelyek valójában azonban azok egyéni sérelmeit, ambícióit
"promoválják", akik valamilyen okból nem találták meg számításaikat az RMDSZ-ben… Ezek az urak, személyes frusztrációikat orvosolandó találták ki a hangzatos nevû tanácsokat, s a Fidesz "hathatós" támogatásával mindent megtesznek, hogy észrevegyék ôket. Nagyokat mondanak, "közfelkiáltanak", szidják és pocskondiázzák a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôit, és megosztják a magyar közösséget.

Ilyen szempontból igazán könnyû válaszolni az államelnök kérdésére, hogy vajon kik érdekeltek. Azok, akik nem akarják, hogy a romániai magyar közösségnek erôs parlamenti képviselete legyen, akik meg akarják akadályozni, hogy a romániai magyarság érdekképviselete megerôsödjön a helyhatóságokban, akik azt akarják elérni, amit sikerült a Vajdaságban: úgy megosztani a magyar közösséget, hogy veszítse el minden erejét, befolyását a politikai életben.

A különbözô tanácsok ezeknek a malmára hajtják a vizet, naivságból vagy önös érdekbôl. S nem akarják belátni, hogy azoknak ártanak, akiknek a sorsáért, jövôjéért állítólag oly nagyon aggódnak.

(MTI) A szerbiai parlamenti választások következtében szûkült ugyan a vajdasági magyarok politikai érdekérvényesítô képessége, de a helyzet mégsem olyan tragikus, mert a milosevici rendszer megdöntése óta megindított kedvezô folyamatok visszafordíthatatlanná váltak - vélekedik Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi miniszter.

Korhecz az MTI-nek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás óta Szerbiában jelentôs elôrelépés történt a decentralizáció és a kisebbségi jogok érvényesítése terén. A szerbiai parlament elfogadta a vajdasági autonóm hatáskörök egy részének visszaszolgáltatásáról szóló törvénycsomagot. A kisebbségvédelem egyik sarokköve volt a jugoszláv parlament által elfogadott kisebbségügyi törvény, amely rendelkezett a kisebbségek perszonális autonómiáját megtestesítô nemzeti tanácsok létrejöttérôl. A szerbia- montenegrói alkotmányos alapokmány alkotmányerôre emelte a kisebbségügyi törvény számos rendelkezését, s ezen túl még a szerb-magyar kisebbségvédelmi megállapodás is megerôsítette azt, hogy a vajdasági magyarság képviseletét a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) látja el.

A kisebbségügyi törvény elfogadása után az összes jelentôs szerbiai kisebbség megalakította saját nemzeti tanácsát. Korhecz szerint e kisebbségi önkormányzatok polgárjogot nyertek Szerbiában, megindult a nemzeti tanácsok felruházása vajdasági tartományi hatáskörökkel. Ennek eredményeképpen - a MNT tevékenységének köszönhetôen - visszakapta például történelmi és hagyományos magyar nevét több száz magyar lakta település a Vajdaságban. Immár a kisebbségi kultúrára szánt támogatások elosztását is a nemzeti tanácsok határozzák meg, s folyamatban van a tartományban alapított kiadóházak és lapok alapítói jogainak átvétele, hogy megvalósuljon a kisebbségek autonómiája a tájékoztatás területén is.

Sajnálatos módon a szerbiai köztársasági hatáskörök átruházása a nemzeti tanácsokra már korántsem volt ilyen sikeres. Korhecz szerint legjobb lenne köztársasági szinten elfogadni egy törvénycsomagot, amely meghatározná, hogy a nemzeti tanácsok miként gyakorolják jogaikat az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén. Nehéz megjósolni azonban, hogy az új szerbiai parlamentben létrejön-e ehhez a kedvezô légkör. Ugyanakkor - mutat rá Korhecz - a szerbiai közvélemény lassan elfogadja azt a tényt, hogy a nemzeti tanácsok dönthetnek a kisebbségeket érintô számos kérdésben.

Korhecz szerint a vajdasági autonóm hatáskörök visszaszolgáltatásáról szóló törvénycsomag javarészt megvalósult, több mint kétszáz jogkör nagy része átkerült a köztársasági szintrôl a tartományhoz, és a Vajdaság él is ezekkel a jogosítványokkal. Annak idején a Szerbiai Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt azzal riogatott, hogy hatalomra kerülve hatályon kívül helyezik a hatásköri törvényt. Korhecz azonban úgy látja, hogy ez nem fog megtörténni, mert beláthatatlan következményekkel járna, mûködésképtelenné tenné a közszféra egyes területeit. Kérdéses viszont, hogy lesz-e folytatása a hatásköri törvénynek, visszakapja-e a Vajdaság teljes autonómiáját, amelyet a milosevici idôkben vettek el tôle.

Múlt szombaton tartották Gyulakután a Szováta tanügyi körzet II. osztályosai Nagyapó mesefája mesemondó versenyét. A mintegy 50 km-t átfogó körzet szinte minden iskolája képviseltette magát, Kendtôl Nyárádremetéig. Harminchét tanuló mérte össze erejét, hogy a négy gyôztes részt vehessen a megyei megmérettetésen. A tanító nénik, bácsik jól felkészítették tanítványaikat, nem kis gondot okozva a bírálóbizottságnak, hogy kik is a legjobbak a sok jó közül.

A versenyterem gondosan kiválasztott meserajzai, szôttesei, a mesebeli boszorkány sütôkemencéje csak fokozták a verseny vonzerejét.

Köszönet a helyi iskolának, a református egyháznak, a II. osztályos tanulók szüleinek, akik édességgel, könyvadományokkal járultak hozzá a verseny sikeréhez.

A négy nyertes: Farkas Zalán - Havadtô (fôdíj), Molnár Zsuzsa - Makfalva (nagydíj), László Botond - Gyulakuta (különdíj) és Pete Alpár - Erdôszentgyörgy (legeredetibb mesemondó díja).

A fentiek dolgok, tények, számok, felsorolások, de hiányzik belôlük a lélek. Márpedig ennek a versenynek az élményszerzés volt a lényege. Erre pedig mindvégig alkalmunk adódott. Olyan volt az egész verseny, mint egy keretbe foglalt "színjáték", amelynek a keretét a szervezôk, a község tanítói biztosították. És kezdôdjék a mesei "színjáték".

Apó a kispadon ülve mesél, közben kukoricát fejteget. Mesélés közben beugrató kérdéseket tesz föl, kíváncsian várja a választ, ami némi töprengés után el is hangzik. Rövid meséjének vége szakad. Elôveszi furulyáját, és ismert dalt dúdolva Meseországba hívja a mesélni vágyókat. Azok mesevonatot alkotva körbefogják Meseországot. Nagyapó ott hagyja ôket, hogy boldoguljanak magukban. Ekkor robog be a boszorkány seprûnyélen, aki fölháborodva rendreutasítja Meseország háborgatóit. Ez a boszorkány mégsem a mesék megszokott seprûnyeles gonosza. Nem bosszút forral, hanem ijesztget, háborog, sôt befogadja a betolakodókat. Közben színre lép Meseország tündére, aki amolyan ceremóniamester. Kiosztja a versenyszámokat, versenyszalagokat, a boszorkányt a sütôkemence mellé parancsolja, és próbára hívja a versenyzôket. A verseny egy kissé elhúzódik, de nem unalmas, senki sem unja, hiszen az ötletteremtôk gondoskodnak arról, hogy a lankadók figyelmét felkeltsék. Idônként meg- megszakítják a versenyt, és mozgással kísért dalokat énekelnek, versenyeznek, hogy ki a legjobb kukoricafejtô, majd ki építi a legszebb csuszapajtát. Közben a boszorkány újra színre lép, biztatva Meseország lakóit, hogy onnan mesekincs nélkül nem távozhatnak. Ô sokat elrejtett ezekbôl Meseország valamelyik zugában, és a betolakodók keressék ám meg. Megindul Meseország átfésülése. Néhány percnyi keresés után a mesemondók diadalittasan jelentik, hogy mindenki megtalálta a kincset, a varázspénzt. Ismét a mesemondóké a szó, szépen, rendesen folyik a verseny. Majd a versenyt megszakítva meseszereplôk jelennek meg csodálatos meseöltözetben. Ilyenek: Piroska, Holle anyó, a róka és a holló, Jancsi és Juliska, Hófehérke, a favágó és egyebek. Az öltözetek olyan hûek, hogy a gyerekek könnyûszerrel fölismerik.

A boszorkány viszont újabb fondorlatot talál ki. Ha már hallgatja a mesélôket, és tanul is tôlük, hallgassák meg az ô tanítását is. A mesebeli kenyérsütés eszközeinek nevére tanítja meg ôket. Azzal érvel, hogy hasznukra válhat. Lassan-lassan elfogynak a versenyzôk. Ekkor viszont jelentkezik egy hároméves óvodás, hogy az ô meséjét is hallgassák meg. Mindenki türelmes, hiszen mindössze egy percig tart.

Ne félj, drága nagyapó, ti mesemondók! Nemes szándékotokat lesz aki folytassa.

Vége a versenynek, de nem a meglepetéseknek. A tündér hívására a mesemondók közé vegyül egy élô meseíró, Ambrus Lajos Korondról, aki nem jött üres tarisznyával, hozta magával a saját meséskönyveit, és azokat örömmel dedikálta kicsinek, nagynak, mert nagyból volt ám elég, még néhány nagymama is ott szorongott.

És ti, kis versenyzôk, azokat a meseszalagokat, amelyeket egy szépen faragott guzsalyra kötöttetek, átadjuk Meseanyónak, hogy fonjon belôlük hosszú-hosszú mesefonalat, és azoknak egy darabjával egy év múlva újra versenyre állhassatok.

Nincs mese? Van mese, lesz mese, él a mese, mert van, aki éltesse. Bizonyság rá ez az élménydús nap.

Hol volt, hol nem volt,

Hogyne lett volna,

Ha mese is szól róla.

A Maros Megyei Környezetvédelmi Kirendeltség tavalyi tevékenységérôl tartottak sajtótájékoztatót tegnap délelôtt. Danut Stefanescu igazgató ismertette a jelenlevôkkel a kirendeltség megvalósításait, ugyanakkor az idéni céljait is.

Az év legfontosabb célkitûzéseként az új, EU-konform környezetvédelmi törvények életbe ültetését igyekeztek megvalósítani. Leltározták a különbözô, szerves vegyületeket kibocsátó berendezéseket, az üzemanyag- tárolókat, ellenôrizték azokat a kereskedelmi egységeket, ahol motorolajokat, akkumulátorokat, gumiabroncsokat raktároznak, a jelentések alapján pedig számítógépes adatbázist hoztak létre a Maros megyében fellelhetô gumihulladékok, használt olajok és akkumulátorok tárolásáról. Folytatták a szelektív hulladékbegyûjtési és a papírhulladék-újrahasznosítási programot, melynek egyik eredménye egy új adatbázis megszerkesztése volt. Az évi begyûjtött papírhulladék mennyisége 4631,1 tonna, ebbôl 4549,21 tonnát tudtak a papírgyárak felhasználni. 463 tonna fáradtolajat gyûjtöttek össze, majd' 387 tonnányi a használt elemek és akkumulátorok össztömege. 39019,336 tonnányi fahulladékot és 630,575 tonna kórházi, mérgezô hulladékot gyûjtöttek össze az elmúlt év során, ez utóbbit teljes egészében megsemmisítették.

Az információáramlással kapcsolatosan az igazgató elmondta, két-három héten belül kész lesz a kirendeltség weboldala, amelyen igen sok hasznos információt tárolnak majd a Maros megyei környezetvédelmi helyzetrôl, a kirendeltség munkájáról.

A közeli tervek között szerepel több Maros menti övezet természetvédelmi területté nyilvánítása, köztük az Istenszéke is szerepel.

A kirendeltség továbbra is az EU-konform környezetvédelmi törvények bevezetését és azok tiszteletben tartatását tekinti idei legfontosabb feladatai egyikének.

Anyanyelvünk

Kosztolányi Dezsô egyik jegyzetében a mondatokról értekezik. Mindenekelôtt azt jelzi, hogy a mondat: egy gondolat összefüggô, kerekded kifejezése, formai tagolása, természetes lélegzetvétele. Hogy milyen legyen a mondat, rövid vagy hosszú, az nyilván nevetséges, avatatlan kérdés. A gondolatot és a mondatot nem lehet rôffel mérni. Véralkat dolga, hogy ki melyiket kedveli, hogy melyik felel meg az író közlési vágyának, céljának, mondanivalója és elôadása ütemének.

Mind a kettô egyaránt jó lehet és közvetlen is. Itt, minálunk a bírálók sokszor megróják ennek vagy annak a "hosszú" mondatait. Ez a kifogás csak akkor volna helyénvaló, ha a rossz, hosszú mondatokat rónák fel, mert a hosszú mondatok között éppúgy lehetnek rosszak, mint a rövid mondatok között.

Tévedés azt hinni, hogy a rövid mondatok "magyarosabbak" és "természetesebbek". Szerkesztésük válogatja, hogy melyik milyen. Van egy úgynevezett "elaprózott" írásmodor, mely a gondolatot mozzanataira tépve állítja elénk. Egy példa erre: …Bejött. Leült. Várt. Látta, mi van elôtte. Egy könyv. Nézte. Kezébe vette. Lapozgatta. Visszatette.

Az ilyen írásmodor kellô helyen érzékletes és szemléletes lelet, de bizony gyakran modorossá, fontoskodóvá és fárasztóvá válik. Úgy is hathat, mint kehes ember lélegzése.

Viszont akadnak olyan hosszú mondatok, melyek a maguk végtelen ívelésében és hullámzásában is szükségszerûek, természetesek és mûvésziek. Ha a mi bírálóink rémüldözve és szörnyülködve említik meg, hogy valaki egy tízsoros mondatot írt, akkor Kosztolányi a fejükre idézheti Proust sok olyan mondatát, mely több lapon át véget sem ér, anélkül, hogy lankasztaná figyelmünket, vagy csorbítaná mûvészi élvezetünket. Az ô mondatai egyáltalán nem franciásak, nem is "ma-gyarosak", csak proustiak, írói egyéniségébôl fakadnak.

Számos hasonlóan zsúfolt szövege van, de az értelmes olvasónak semmi különösebb nehézséget vagy fejtörést nem okoz a megértése, az elemzô finomságában is mindvégig világos, kézzelfogható marad a számára. Az, hogy ennyire tömött, szintén megokolt. Az írót az emlékek áradata ragadja magával, sodorja az elmúlt idôbe. Most már azt kérdezhetné valaki, szabad-e, lehet-e a fordítónak az ilyen mondatokat egyszerûsíteni, részekre bontani, széttagolni? Nem szabad és nem lehet. Aki egy mondatot kettévág, az merôben mássá teszi, meghamisítja, megöli a gondolatot is. Gyilkosságot követ el a formán, vagyis a szellemen.

Gondolatok

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg Romániában 1.400.000 magyar él, a tíz évvel ezelôtti népszámláláshoz viszonyítva 200.000-rel kevesebb, ami azt jelenti, hogy évekre lebontva 20.000-rel csökkent a magyarok lélekszáma. Ez azt jelenti, hogy egyes megállapítások szerint nagy részük emigrált az anyaországba, másrészt magas volt az elhalálozás és nagyon alacsony a születések száma.

Ezeket az adatokat csak részben tudom elfogadni, tekintettel arra, hogy a román sajtó számos terméke szerint is a közintézmények és hivatalok számadatai nem valósak.

Felteszek a továbbiakban egy kérdést, éspedig azt, hogy az egyre jobban elszórványosodó magyarság, ahol településenként öt-tíz magyar család él, gondolok itt Brassó, Szeben, Fogaras, Hunyad, Máramaros és Besztercére, ahol azok a kis magyar csoportok a környezô nyomás alatt és félelembôl még ma is minek vallhatták magukat, vagy milyen nemzetiséget írtak be?

Egy ismeretlen közvélemény-kutatás szerint - román forrás - az itt élô magyarok 20-25%-a ki akar vándorolni az anyaországba. Egy másik megállapítás szerint a romániai magyaroknak több tízezres száma, talán 100.000-ig, tavasztól késô ôszig hivatalosan vagy nem, az anyaországban dolgozik. Az elôbbi két megállapítást vonatkoztatom arra is, hogy az említett magyar csoportok az utolsó népszámláláson nem voltak itthon és így nem is kerültek be nemzetiségi csoportunkba.

Felteszem a kérdést, hogy a valamikori 100-150.000-es csángó népcsoportból hányan vallották magukat románnak a félelem és a sorozatos fenyegetések miatt. Magyar archaikus nyelvjárásukat és katolikus vallásukat próbálták megtartani, de ezt is csak egy ideig, mert következett a kormányoktól és rendszertôl függetlenül a janicsár nevelés és így lett Rab Jánosból Robu Ioan katolikus püspök.

A fent elmondottak több mint szomorúak, tragikusak, ezért úgy érzem, hogy idôs korom miatt vissza kell térnem a múltra. Az ezeréves magyar államot sok tragédia érte: tatárjárás, mohácsi vész, törökdúlás és a világosi fegyverletétel, hogy csak néhányat említsek. Mindezeket betetôzte szerintem legnagyobb tragédiánk, Trianon, ahol a francia miniszterelnök bosszúvágya és az amerikai, teljesen tájékozatlan elnök akaratának megfelelôen szétszaggatták azt a magyar államot, amely Európához tartozott.

Így kerültünk mi Erdélyben abba a helyzetbe, amelyet mindenki ismer. A magyar lakosság helyzete reménytelenné vált, annak ellenére, hogy a gróf Teleki Pál földrajztudós által szerkesztett atlaszban a népesedési viszonyokat illetôen Erdélyben legalább 3 millió magyar élt. A nemzeti eredet mítoszaiban élô és egyre jobban szaporodó románság megváltoztatta életviszonyainkat.

1918 után rövidesen megszületett a Nagy Románia új alkotmánya, amelynek egyik legfontosabb paragrafusa az, hogy Románia egységes nemzeti állam. Nem vették figyelembe azt, hogy a békeszerzôdés után két évvel még mindig létezett 2,5 millió magyar, 1 millió körüli szász és sváb és legalább 2-300.000 magyar anyanyelvû zsidóság.

A magyar közéletre ránehezedô nyomás elérte célját. A közhivatalok tisztviselôi és vezetôi az anyaországba emigráltak. Számunk folyamatosan csökkent, mert függetlenül attól, hogy parasztpárti, liberális vagy más színezetû kormány vezette az országot, egyre többször jelent meg a hivatalok falain a figyelmeztetés:
"vorbiti numai româneste". Az újabb rendelkezések megnyomorították egyházainkat és leszûkítették azok anyagi lehetôségeit is.

Igaz, voltak nagy magyarjaink, akik felemelték szavukat a magyarság érdekében. Csak néhányat említenék: gróf Majláth, Károly Gusztáv katolikus és Nagy Károly református püspök, akik elôtt középiskolás koromban tiszteleghettem. Néhány önzetlen, küszködô politikusunk is volt: Gyárfás, Jakabfi, Pál Gábor, akik itthon hiába küzdöttek és próbálkoztak jogainkért a genfi székelésû Népszövetségben. Harcuk eredménytelen volt. Tépelôdéseiket mint érettségizô diák hallhattam, amikor meglátogatták a brassói igazgató lelkész édesapámat.

Így telt el életünk nagy része a 2. világháború végéig, amikor megjelent nálunk is a világ legabszurdabb ideológiája, a sztálini szovjet kommunizmus. Ez kezdetben bizonyos látszólagos engedményeket tett, de csakhamar átváltott a diktátor vezette nacionál kommunizmusba. Ennek az ideológiának újabb beláthatatlan következményei voltak a magyarság számára. A koncepciós perek, a szekuritáté üldözése elôl a magyar értelmiség többezres tömege vándorolt el az anyaországba vagy még tovább. Így lett a szinte 3 milliós magyarságból 1.800.000, majd 1989 után 1.400.000. A hazai politika magyar nemzetiségellenes irányzatai hol ilyen, hol olyan formában ma is léteznek. Igaz, hogy magyar politikusaink közül jó néhányan önzetlenül küzdenek jogainkért, egyházainkért, iskoláinkért. Sajnos, az RMDSZ egyezkedései, úgynevezett
"protokollumai" és látványos kézfogásai nem sok eredménnyel járnak. Lásd a váradi püspöki palota helyzetét, az aradi Szabadság-szobor körüli hercehurcát, a vásárhelyi Bolyai iskola helyzetét és még sorolhatnám. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a még létezô magyarság lelkiállapota bizonytalan legyen és sokszor a kilátástalanság határát súrolja. Szeretnék látni egy statisztikai kimutatást arról, hogy hány magyar iskolás gyermek végzett 1990-2003 között, hányan kerültek be magyar anyanyelvû felsôoktatásba és a végzettek közül hány tudott elhelyezkedni itthon? Ezt a kérdést csak azért teszem fel, mert köztudott, hogy az állásokat nem nekünk tartogatják, és akkor teljesen érthetô, hogy a magyar fiatal értelmiség elvándorol az anyaországba.

Meddig tud segíteni anyagi támasszal az anyaország ?

Sokak véleménye, hogy az Európai Unió majd megoldja a nemzetiségi kisebbségek sorsát, mivel nem egyedül Romániában vannak nemzetiségi kisebbségek. Ismerôsen cseng a külországi Hatalmakba vetett
"bizalom". De addig is nekünk kell saját magunkért küzdeni, és minden járható és járatlan utat végigjárni. Fogjunk össze úgy, hogy becsületes, tisztakezû magyarok maradjunk, és bizonyítsuk be, hogy nem revíziót akarunk, hanem önrendelkezést, emberi, egyéni és kollektív jogokat.

Tárca

"Ha érted jönne hirtelen az angyal, / a mennyországba mit vinnél magaddal? / És ha éretted az ördög loholna, / mondd: mit vinnél magaddal a pokolba?" (Horváth Imre)

A Zitláb családban nemzedékrôl nemzedékre öröklôdött a lábbeli nélküliség. Amikor Elsô Zitlábra mundért adtak, az egész falu röhögte, és mezítlábas csendôrnek csúfolta a kisgyerek is. Innen ered a ragadványnév, a Mezítlábból csomborodott Zitláb. Második Zitláb az elsô világzándorodásban olasz frontra került, annyi bakancsot zsákmányolt, hogy azok árából százötven éves koráig pipálhatott volna, mégis mindig meztélláb járt, mert mindenét elkótyavetyélte. Különleges kereskedelmi ösztöne mentette meg az életét, amikor a halottnak hitt talján, hopp! feltápászkodott, de sem lôtt, sem szúrt, mert Második Zitláb pánikszerûen eladta neki a cipôt, amit csak imént húzott le a lábáról. Harmadik Zitláb megjárta a Don- kanyart, na ott aztán annyi volt a csizma meg a bakancs, de nem lehetett letépni, mert ráfagyott a bakák/tisztek lábára, a lágerben kárpótolta magát, suszter lett, jobban bírta a hideget/éhséget, mint fogolytársai, hiszen mióta az eszét tudta, csóré lábbal járt. Apja meg volt szentül gyôzôdve, hogy fiát, Harmadik Zitlábat azalatt nemzette valaki más, míg ô Piavénál a császárért enyvedett a lövészárokban, ezért ünnepnapokon is legfeljebb csak bocskor járt a fattyúnak. Nem volt pedig bitang, az is mutatja, hogy a lágerben balettet szervezett, a táncosok az udvar jegén produkálták magukat, arra az elsô világháborúból örökölt nótára, hogy Pávián, pávián, fenn a fácskán, pávián, pávián, ôsapácskám... A vezértáncos persze Harmadik Zitláb volt, a többinek szerre lefagyott a lába. Mikor hazavezérelte az Isten, házában új férjet talált a felesége mellett, és egy ideig közösen "gazdálkodtak", hiszen az asszony úgy tudta, hogy az ura odaveszett. Aztán az új férfi elbúcsúzott, ô pedig nemzett egy Negyedik Zitlábat, aki Buggyos Zitlábként vonult be a családtörténetbe, az apja szibériás kabátjából szabott kozáknadrág okán, melyet persze csizma nélkül viselt az istenadta. Negyedik, azaz Buggyos Zitláb emelte profi szintre, avatta fôfoglalkozássá a mezítlábas jégtáncot. Télvíz idején egymást érték az ünneplések, a mulatságok a faluban: november végén vígandrásozás, karácsonykor istvánozás, jánosozás, aztán aprószentekelés, a szilveszteri bolondozások, vízkereszt játékai, majd a farsangolás bôvérû bolondériái - kell egy mindenre jó, mindent bíró, földhöz verést, csúffá tevést, sárt-kormot egyaránt tûrô lükedani, húshagyókeddi bambuc, egy halálfarsang, kóréember, tollas ördög, a házasember-düh és a legényvirtus villámhárítója, aki ráadásul - bármikor, akármiféle helyzetben, tökmindegy- alkalomkor - mezítlábas verbunkot jár a jégen, miközben a körülállók tûz mellôl kurjongatják: "Hopp a jégen mezítláb, / Így kímélik a csizmát!"

Maga Buggyos Zitláb meg ezt dalolja jégen pergô figurái közepette: "Vót szeretôm öt is, hat is, / Jó volna most még egy vak is. / Nem becsültem meg a hatot, / Megbecsülném most a vakot. // Vót szeretôm, egy szájahûlt, / Nálunkéknál a sárba dûlt. / Emelôfát vittem neki, / Mégse tudtam kiemelni."

Nem is járt bakancs, csizma nélkül Buggyos Zitláb, míg a mulati világ kitartott. Csak március 15-tôl október 6-ig járt ôsember módra, hogy szokja talpa a téli szabadságot. De jöttek hívatlanul kerge tavaszok, pisztolyos pincézések, kollektív megveretések, piaci könyvégetések, botos kényszergetések, padlásseprô behajtások, szégyentáblás kulákvilág. Buggyos Zitláb disznópásztorrá süllyedt, aztán téeszkondássá léptették elô, végül a községi kanok gondozója lett. Innen azért ebrudalták ki, mert nem engedte, hogy egy tartományi fôelvtárs hirtelen támadt kívánalmának eleget téve pusztán a tökéért kiheréljék a nagy kant. Úgy rúgták a téglavetô melléküzembe, hogy mezítlába sem érte a téesziroda padlóját.

Volt pár fényképem, a fénykorából. Nagy jégtáncainak fakuló dokumentumai. Jéghegyek olvadtak járdákon, nem tudtam semmit róla, kit érdekelt. Értenék koreográfiához, emlékezetbôl kottáznám (írnám le) pompás "figuráit". Mestere volt mezítlábának, senki soha nem táncolt jégen, mint ô.

A jómúltkor borzalmas, mégis tetszô dobszó riasztott, hegyekbôl jött medvetáncoltatók a Tuborg negyedben. Tánccal tányéroztak. "Hajrá, rühes, nosza tetves!", ki jutott eszembe, s miért?

Medverapp és buggyosrapp.

Azért jött a városba, mert valakik felpaprikázták, hogy neki is jár a mûvészete után nyugdíj. A család óvta, míg óvhatta, aztán ha már nem, hát legalább kiöltöztette, ne nézzen úgy ki, mint valami elszalasztott. Adtak rá picusnyakkendôs inget, zakót mellénnyel, tisztított nagykabit holland turkiból -, slicc nélküli fényesnadrágját le sem pisilte. A félcipôje pedig lakkos olasz!

A jégen csúszott el, vásárhelyi jégen, fényes délidôben. Mondják, ajánlotta, vegyék a szerveit országos leltárba, ültessék olyannak, aki épp rászorul. Utolsó óráján meg is jelent az Átvevô Bizottság, pontról pontra írták, orgánum egy: a szív; no, hadd lássuk, öreg, mire jó itt ez még. Orgánum kettô a mája, három a veséje; tüdô- átültetés miért nincsen, uram?

Hát a jégmezôkön barnuló agyakkal, azokkal hogy állunk!

Asztalra tette, mérik a dobogást, csóválják fejüket. Kiveszik máját, ellenôrzik, huj, de duzzadt-buzzadt, ki a fenének kell. Tessék, ez a vesém, ez a kövem is itt, meg az epekövem, fekete retekkel oldottam szikláját, mégse ment el soha, ez meg a gyomrocskám, patkóbél- fekéllyel, vastagbél-rákomnak ollóin a rozsda -... megolajozzátok, oszt' megint mûködik, mintha patent volna...

Átvevô Bizottság szomorán fanyalog. Buggyos Zitláb jajját veszi tudomásul. Visszarakja szívét, ismét dohog, zúg, mint rozzant öregember, vén kalapácsmalom. Az Ô mája májál, Ô veséje veséz, Ô epéje epéz, kövei köveznek. Buggyos Zitláb nézi Magát, köszönti Halálát. Bérenc-sasok tépik idült szívét-máját.

Halálba táncolja jeges boldogságát.

Csütörtöki kimenô

Már szinte négy hét is elmúlt ebbôl az esztendôbôl - olimpia lesz, s ha nem vigyázunk, szökônap is február végén, az is vasárnap - , és az idén még egyszer sem esett szó e rovatban a könyvrôl. Tudod, arról az avulóban levô berendezési darabról, amelybôl soha nem veszünk két ugyanolyat, egyformát, hanem folyton újabbakra, ritkábbakra vadászunk.

Azaz inkább csak múlt idôben. Mert hogy a könyveknek leáldozott. A dolog nem ebben az évben, nem is ebben az évszázadban kezdôdött, hanem még a másikban, amikor te is születtél, felséges nép, kegyes olvasó (ui. bármely zseniális gyermeked/unokád is legyen, drága Népújság- böngészô, azért három-négy évesen még nem olvashatja a Csütörtöki kimenôt; késôbb, majd "késôbb válik a szokott pimasszá").

Mint a döntéshozók. Kormány, törvényhozás, pénzügyminisztérium. Kit érdekelnek a részletek ebben a nagyobb téli összefüggésben?

Hiszen a mondott döntéshelyzetbe kényszerített hatalmi struktúra olybá módosította a könyvárakat (nem a könyvtárakat, félre ne olvasd már, Ödönöm), hogy ráterhelte az amúgy is magas alapárra a kilenc százalékos áfát, a forgalmi hozzácsapolt értékadót.

Szeretném ezúton is biztosítani mély együttérzésemrôl a kormány-minisztérium- parlament szentháromságát, valamint megjegyezni, hogy ezzel az intézkedéssel nagy és erôteljes lépést tettek a mûvelôdés, mûveltség, jelesül az írott- olvasható kultúra ellehetetlenítése felé. S ha az volt az adott cél, hogy az emberek számára több korcsmásan eltölthetô napot és órát szerezzenek (újságnyelvi fordulattal: biztosíthassanak), felszabadítva ôket a könyv (klasszikusok és modernek, vers és próza) rabságából, akkor intézkedésüket totálsiker koronázta. Lakhelyemhez viszonyítva a négy legközelebb esô csapszékben (bárban) a fogyasztók száma ugrás- és kirúgásszerûen meghatványozódott. Hiszen rengeteg idôt nyertek, kiszabadulva a könyves és betûs szemrontásból. Mozoghatnak, jó levegôn vannak.

A háromság végre fölismerte, mennyi fölösleges dolgot "emlézett be" az ember a könyvek által, amikor valami iskolai és mûveltségdiktatúra nevében kénytelen volt megvenni potom pénzért a fránya könyvet. Most végre a közvetlen emberi tapasztalás fog uralkodni, nincs a közbeiktatott betû. Beugorhatunk a korcsomákba és ópiumbarlangokba, rákönyökölünk az asztalokra, ihatjuk, szürcsölhetjük, felszippanthatjuk a szóbeli kultúrát, a mágusok csácsogását, mint az emberiség legôsibb idejében, a szóbeliség uralkodásakor.

Csak az a kár, hogy mire hazatámogatnak bennünket, minden kisurran a fejünkbôl és nem olvashatunk utána valamelyik könyvben, mert azok megfizethetetlenné távolodtak.

Címlapsztori A hála ára - paraszolvencia Romániában és Magyarországon. Aktuális Tárgyalni. Mirôl? Publicisztika Simon Judit: Alkuk által hitelesítve, Markó Béla: Egy magyar- magyar egyetértés esélyeirôl, Gáspárik Attila: Képek a távoli jelenbôl, Lokodi Imre: Az érzékenyek hadállása. Interjú Simon Judit: Fôkonzul a szülôvárosában - beszélgetés Cseh Áron kolozsvári magyar fôkonzullal. A vállalkozó Matekovics János: Három igazgató hölgy és a vezér 2. TôkePiac Králik Lóránd-Szûcs László: A megmaradás feltétele: a gazdasági háttér. Jelenség Pomogáts Béla: A magyar kultúra napján - a Himnusz ünnepén Recenzió Papp Sándor Zsigmond: Minas Tirth, olifántok, erôtlen végkifejlet. Életmód Lokodi Imre: Lételemük: a katedra, Élj gyorsan, de élvezd! Kedvenceink: Nemlaha György: Bizalmasan - Pogány Judittal. Adásidô Kinde Annamária: Az élet ünnep. E-Világ Negyedszázados a magyar internet, a telefónia lopakodója: 3G.

Városunkban egymást érik a megemlékezô, ünneplô tevékenységek. Ez a kulturált utókor nemes, értékelendô gesztusa. Annyi emlékállítás, névadás, ünneplés közepette, ami arra érdemes, de városunkhoz nem kötôdô személyiségeknek jár ki, nem lehetne emléket állítani, névadó ünnepélyt tartani, szobrot, dombormûvet avatni városunk szülöttének is, aki nemzetközi hírû tudós, a matematikatudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt?

Vályi Gyula halálának 90. évfordulója (2003. október 13.) és a közelgô születési évforduló, (2005. január 23-án lesz születésének 150. évfordulója) alkalmak arra, hogy kegyelettel emlékezzünk e nemes lelkû kiváló erdélyi magyar tudósra.

Ugyanakkor jó alkalom a számadásra is arról, hogy az utókor miként ápolja Vályi Gyula emlékét.

Tudomásunk szerint csak dr. Weszely Tibor Vályi Gyula élete és munkássága címû könyve és a marosvásárhelyi gimnáziumi matematikatanárok Vályi Gyula Társasága ôrzik a tudós professzor emlékét.

Marosvásárhely a Bolyaiak vá-rosaként él a köztudatban.

Itt az 1557-ben létesült, közel négy és fél évszázados Református Kollégiumban (ma Bolyai Farkas líceum) tanított Bolyai Farkas és itt nevelkedett Bolyai János.

Kevesen tudják, hogy jeles matematikusunk, Vályi Gyula is e kollégiumban indult a matematika meghódítására. Weszely Tibor könyvébôl hiteles képet alkothatunk életérôl és tevékenységérôl.

Vályi Gyula 1855. január 23-án született Marosvásárhelyen.

Édesapja, a marosvásárhelyi születésû Vályi Károly, tanítványa volt Bolyai Farkasnak a Református Kollégiumban. A kollégium jogi karán végzett, ítélôbíró és a református egyház kurátora volt.

Édesanyja, Dózsa Rákhel, a családi hagyomány szerint egyenes leszármazottja Dózsa Györgynek, aki 1514-ben vezette a parasztfelkelést.

Két testvére érte meg a felnôttkort: Gábor (1844-1926), aki híres jogtudós lett és a kolozsvári egyetem jog és államtudományi karán volt tanár és Róza (1851-1900), aki Dósa Elek (1870 elôtt a marosvásárhelyi jogi akadémia volt tanára) Miklós nevû fiához ment férjhez. A három testvér nagy egyetértésben, egymást segítve, kölcsönös tiszteletben és igazi testvéri szeretetben élt.

A kis Vályi Gyula négyéves sem volt, amikor egy esés következtében eltörött a jobb lába. A hanyag orvosi kezelés miatt sánta maradt egész életére.

1861-ben beíratták a marosvásárhelyi kollégiumba. Tehetsége és szorgalma révén a kollégium legjobb tanulói közé tartozott. Réthy Mór így ír a kollégiumi évekrôl: "Az elemi és gimnáziumi osztályokban egyaránt minden tárgyból kitünô elômenetelt tanusított, és tanárai, közöttük Mentovich Ferenc, a matematika és fizika lelkes és tudós professzora is róla a legnagyobb csodálattal beszéltek."

Gimnáziumi évei alatt jelentkezett élete nagy megpróbáltatása, a szembetegsége. Valószínû, szemidegsorvadása volt. Emiatt naponta alig nehány órát tanulhatott. Gyors felfogóképessége és kitûnô emlékezôtehetsége segítette a tanulásban.

1873-ban a kollégium befejezése után beiratkozott a kolozsvári egyetem matematika és természettudományi karára. Ezt az elhatározását befolyásolhatta az a tény is, hogy a Vályi család nagyra becsült példaképe Bolyai Farkas (1775-1856) volt, akinek életmûve a híres Tentamen. A kolozsvári egyetemet alig egy évvel hamarabb létesítették: jogi és államtudományi, orvostudományi, bölcsész-, nyelv- és történettudományi, valamint matematika és természettudományi karral.

Az egyetemen tanárai közül nagy hatással voltak rá Réthy Mór és Martin Lajos. 1877-ben fejezte be az egyetemet és matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet kapott.

Réthy Mór és Martin Lajos javaslatára az egyetem kétéves ösztöndíjat biztosított külföldi továbbképzésre és így 1878 tavaszán Berlinbe utazott. A berlini egyetemen két év alatt kutató tudóssá fejlôdött.

Abban az idôben a berlini egyetemen adott elô a híres
"Dreigestirn" (Csillaghármas): Karl Weierstrass (1815- 1897), Leopold Kronecker (1823-1891) és Ernst Kummer (1810-1893).

Vályi Gyulának itt alkalma volt a matematikai tudományok legújabb kutatási területeit megismerni. Érdeklôdése sokoldalú. A tudomány mellett érdekli az ismeretlen ország tája, népszokásai, kultúrája.

Súlyosbodó szembetegsége és gyenge fizikuma miatt itt is gyógykezelésre szorul. Egyik kezelôorvosa, dr. Schulek mindennapi sétákat, kirándulásokat javasolt. Így vasárnaponként jobban megismerte a vidéket.

Tanulmányai befejeztével 1880 tavaszán hazatér.

Doktori értekezése, amelyben a légcsavar hatásfoka növelésének matematikai elméletét dolgozta ki 1880-ban, visszhangot keltett, mivel abban az idôben a rohamosan fejlôdô technika egyik legfontosabb feladata a repülés megvalósítása volt. A legjobb hatásfokú légcsavar problémájának vizsgálata bonyolult matematikai feladatok tanulmányozásához vezetett, amelyek a másodfokú parciális differenciálegyenletek addig ismert elméletének bôvítését tették szükségessé.

Vályi Gyula a kérdést a rá jellemzô alapossággal oldotta meg. Ebbôl született doktori tézise:
"A másodrendû partialis differentialis egyenletek elméletéhez" címmel. E doktori tézis alapján 1881 februárjában "bölcsész tudorrá", azaz doktorrá avatják. Ekkor alig töltötte be 26. életévét.

E dolgozat nemzetközi érdeklôdést keltett és lendületet adott a hajó- és repülôgépgyártásnak. Ezért ma is az egyetemes tudománytörténet fontos eseményének tekintik.

Tanulmányai befejezése után Kolozsváron telepedett le, Az 1881-82-es tanévtôl kezdve harminc éven át a kincses város egyetemének volt köztiszteletnek örvendô tanára.

Elôadásai érdekesek, változatosak voltak. Évrôl évre tökéletesítette azokat a felolvasói által közvetített szakirodalomból. Csak két elôadása nem változott. Egyik az elemi függvénytan, melyben egykori mesterét, Weierstrasst követte, a másik Bolyai János Appendixe.

Vályi Gyulának köszönhetô a Bolyai-kultusz kialakulása Kolozsváron.

Matematikai tevékenysége sokoldalú. Tudományos vizsgálatai kiterjednek a parciális differenciálegyenletek, projektív és analitikus mértan, elemi matematika, valamint a számelmélet területére. Kutatásainak eredményeit 46 tudományos dolgozatban közölte.

Didaktikai tevékenységének jelentôsége nem marad el kutatási eredményeitôl. Nyolc didaktikai mûvet adott ki. Kolozsvár egyetemének egyik legnagyobb hatású professzora volt.

Nemcsak tanítványai, tanártársai is méltányolták tudományos munkásságát, ôszintén becsülték kartársi, emberi erényeit. Réthy Mór így emlékezik: "Nála munkaszeretôbb, ôszintébb, igazabb embert, ragaszkodóbb s önzetlenebb barátot nem ismertem; részt vett barátai örömében és bánatában, s ha valamely kérdésben megakadva barátja hozzáfordult, az ô tudományának mélysége és bámulatos nagy esze rendesen megtalálta, és igaz, jó szive, egyenes lelke meg is adta a helyes választ. Mint Kolléga, mindenkor igazságos, concilians és figyelmes volt; soha senkit meg nem bántott, és ha valakinek, akkor neki bizonyára soha ellensége nem akadt. Minden tekintetben elsôrendû ember volt, nyugodt, okos, higgadt, tetôtôl talpig jó, egyszóval a bölcs, becsületes magyar ember mintaképe."

Érdemeinek elismeréseként 1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagjává választotta.

Vályi Gyula kizárólag a matematikának valamint oktatói hivatásának élt. Ez volt életének egyedüli örömforrása is.

Talán testi fogyatékosságai miatt nem nôsült meg, de vonzódott a meleg családi környezethez, féltôn ragaszkodott szüleihez és testvéreihez. 1900 tavaszán meghalt 22 éves korában ifj. Vályi Gábor, a Vályi család büszkesége és reménysége, szeptemberben pedig meghalt Róza, a jó testvér. A fájdalmas események okozta lelki megrázkódtatások és súlyosbodó szembetegsége miatt ezután nagyon visszavonultan élt és kevesebbet publikált.

Kutatásainak eredményeit beleszôtte az elôadásaiba, így próbálta további kutatómunkára ösztönözni diákjait.

Obláth Richárd szerint:" Elôadásaiban látszik legjobban Vályi nagysága, ezek mutatják be ôt a legmagasabb színvonalon."

Elôadásainak kidolgozásánál csak az emlékezetére volt utalva. Teljesen szabadon adott elô, sohasem használt feljegyzést vagy más segédanyagot. 1911-ben egyik elôadásán kitûnô emlékezôtehetsége egy pillanatra cserbenhagyta. Azonnal lemondott és nyugdíjazását kérte.

Nyugdíjazása után régi lakását feladta, bátyjához költözött és teljesen visszavonultan élt.

Élete során megtakarított pénzét kétfelé osztotta: 10.000 koronát a Tudományos Akadémiának, 20.000 koronát pedig a kolozsvári egyetem matematika és természettudományi karának hagyott ösztöndíjalapra.

1913. október 13-án halt meg Kolozsváron és a Házsongárdi temetôben nyugszik.

A Vályi Gyula Társaság tevékenysége

A marosvásárhelyi gimnáziumi matematikatanárok Vályi Gyula Társasága az 1994-95-ös tanévben, Sebestyén Júlia és Donáth Árpád kezdeményezésére, önszervezôdés útján jött létre.

Tevékenységét az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) marosvásárhelyi szervezetének matematika szakosztályaként fejti ki.

A Vályi Gyula Társaság tevékenysége része a fennmaradásunkért való küzdelemnek. Ennek szellemében választotta meg célkitûzéseit:

- A marosvásárhelyi és környéki gimnáziumi tanulók ingyenes, folytonos, órákon kívüli, hetenkénti felkészítése a Vályi Gyula Matematika kör keretén belül. E célból minden szombaton reggel 8-tól 10 óráig matematika kört tartunk az V., VI., VII. és VIII. osztályos, matematikát kedvelô marosvásárhelyi és környékbeli gyerekeknek.

- A magyar matematikai szaknyelv ápolása.

- A gimnáziumi matematikatanárok szakmai továbbképzése, ismereteik bôvítése, szakmai kapcsolataik kiépítése és ápolása.

- Az EMT szakosztályaként hozzájárulni és részt venni az EMT által kezdeményezett vagy szervezett tevékenységeken.

- A Matematikai Lapok, az egyetlen magyar nyelvû matematikai szaklap terjesztése és támogatása.

- A Marosvásárhelyen született és Kolozsváron elhunyt kiváló magyar matematikus, Vályi Gyula (1855-1913) emlékének ápolása.

Ez a cél egyrészt az évente szervezett Vályi Gyula-emlékversenyekkel valósul meg.

A marosvásárhelyi 7-es számú iskolában mûködik már 7 éve a Vályi Gyula Matematika kör és ez az iskola a házigazdája az évente szervezett Vályi Gyula matematika emlékversenyeknek is.

Ebben a tanévben 2003. november 28-30-án szerveztük a VIII. Vályi Gyula-emlékversenyt, amelyen 226 tanuló versenyzett: Barót, Bethlen, Brassó, Csíkszereda, Gyergyó-szentmiklós, Dózsa György, Gyi-mesbükk, Kolozsvár, Lugos, Med-gyes, Szászrégen, Szatmárnémeti, Sáromberke, Kecskemét testvérváros, Marosvásárhely és környéke iskoláiból.

A háromnapos rendezvénysorozat három versenyén összesen 56 díjat és dicséretet nyertek a tanulók.

Vályi Gyula emlékének ápolásához véleményünk szerint hozzátartozik sírjának gondozása is. Több évbe telt, míg megtaláltuk a sírt, bár tudtuk pontos helyét. A ledöntött síremlék és a gaz miatt nem ismertünk rá. Gergely Tôkés Erzsébet (a Házsongárd Alapítvány igazgatója) segítségével, a temetô térképe alapján azonosítottuk és rendbetételéhez hozzájárultunk egymillió lejjel.

Sajnos sem Marosvásárhelyen, ahol született és 12 éven át diákja volt a Református Kollégiumnak, sem Kolozsváron, ahol egyetemi tanárként élt, alkotott és nyugszik, nincs szobor, tér, utca vagy iskola, de még egy dombormû sem, mely megörökítené a nevét.

Miért ? Meddig ? Mivel tisztelgünk emlékének majd a születése 150. évfordulóján?

A választásokra való készülésben többek között erre is kellene gondolnunk. Ez is része a megmaradásunkért való küzdelemnek. Ha nem tiszteljük neves elôdeinket, nem lesz jövônk. Múltunk az az alap, amire építenünk kell itthon maradt gyermekeink és unokáink jövôjét.

Városunkban egymást érik a megemlékezô, ünneplô tevékenységek. Ez a kulturált utókor nemes, értékelendô gesztusa. Annyi emlékállítás, névadás, ünneplés közepette, ami arra érdemes, de városunkhoz nem kötôdô személyiségeknek jár ki, nem lehetne emléket állítani, névadó ünnepélyt tartani, szobrot, dombormûvet avatni városunk szülöttének is, aki nemzetközi hírû tudós, a matematikatudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt?

Kérjük a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a református egyház, a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Líceum elöljáróságát valamint városunk képzômûvészeit, fogjunk össze és az elôttünk levô egy év alatt pótoljuk a halála óta eltelt 90 esztendô mulasztásait. Ne egy egyszerû megemlékezô "gyûléssel", hanem a kiváló tudós és professzor, a nemes lelkû ember nagyságának kijáró tisztelettel, abban a tudatban, hogy tettünk valamit városunk e nagy szülötte emlékének, nevének fennmaradásáért, fölemelt fôvel ünnepelhessük Vályi Gyula születésének 150. évfordulóját.

Sebestyén Júlia, a Vályi Gyula Társaság elnöke, alapító tagja

Bár az olasz közlekedési miniszter munkatársai a Veronában lezajlott EU-miniszteri értekezleten nem gyôzték hangoztatni, hogy Olaszország nem kíván a közlekedésbiztonság tanítómesterének szerepében tetszelegni, Pietro Lunardi minisztert jogos büszkeséggel töltik el a nyáron bevezetett új közlekedési elôírások nyomán elért sikerek.

A római kormány 2003 júniusában léptette hatályba a büntetôpontok rendszerét, amelyhez hasonló Európa számos országában már évtizedek óta ismert. Ennek köszönhetôen a nyaralási évadban - amely amúgy súlypontja az éves baleseti statisztikának - 20 százalékkal kevesebb közúti baleset történt, míg a balesetben elhunytak száma 25 százalékkal maradt el a tavalyi év azonos idôszakáétól.

Itália közútjain ma ritkábban látni olyan autókat, amelyeknek vezetôi durván túllépik az elôírt sebességhatárt. Korábban 40 kilométer/órával kellett túllépni a megengedett sebességet ahhoz, hogy a vezetônek bevonják a jogosítványát. Az új rendszerben 2 pont levonás jár (az összesen 20 pontból) azért, ha valaki 11 km/órával gyorsabban hajt a megengedettnél. Aki 41 km/órával lépi túl a határt, annak mindjárt 10 pontja ugrik.

Az olasz rendôrség új radarkészülékekhez jutott, s ezzel párhuzamosan buzgón terjeszti a híreket a szigorúbb ellenôrzésekrôl és a lefülelt gyorshajtók emelkedô számáról. Ennek dacára kevesen tartják be az autópályákon elôírt 130 kilométeres sebességhatárt. Különösen az feltûnô a külföldi autósnak, hogy az olaszok még nagy sebesség esetén sem tartják be a követési távolságot: a lökhárítók kis túlzással szinte egymáshoz érnek - írta a Frankfurter Allgemeine.

Lunardi büszkén hivatkozik arra, hogy mindent egybevéve csökkent a különbség a leggyorsabban és a leglassabban haladó autók sebessége között. A miniszter távolról sem híve a mindenáron való lassú autózásnak. Olaszország háromsávos autópályáin a jövôben 130-ról 150 kilométer/órára kívánják emelni a sebességhatárt. Ehhez még egyeztetésekre van szükség a közlekedési tárca, az útfelügyelet és az önkormányzatok között.

Tennivaló nemcsak a bürokrácia terén akad, de a rendôrség, a csendôrség és a városi közlekedési rendôrség háza táján is. A fenti hatóságok alkalmazottaira ugyanis nem vonatkozik a biztonsági öv kötelezô használata; ennek elmulasztása egy földi halandó vezetônek 3 pontjába kerül. Lunardi kitért a kérdés elôl, vajon a rendôrök kivételt képeznek-e a fizika törvényei és az azokkal járó sérülésveszély alól; mint felelte, ebben a kérdésben a belügyminiszter az illetékes... Ô maga ellenzi a kiváltságokat, ám eltörlésük nem áll módjában.

Jóval "tettrekészebb" Lunardi, amikor arról van szó, miként lehet fokozni az utakon a biztonságot. Szavai szerint Olaszországban az 50-es és 60-as években sok beruházásra a takarékosság nyomta rá a bélyegét; ennek "köszönhetôen" épült sok száz kilométer autópálya leállósáv nélkül, a szabványosnál keskenyebb forgalmi sávokkal és közvetlenül az alagutak kijáratánál kezdôdô kanyarokkal.

A közlekedési miniszter ennek kapcsán úgy vélte: "Még csak a kezdet kezdetén tartunk, s e téren minden európai ország tanulhat a többiektôl." Elôremutató apró lépésként Lunardi azt akarja javasolni európai kollégáinak, hogy hozzanak létre közös közlekedésbiztonsági és statisztikai intézetet. Emellett konkrét biztonsági elôírásokat is kíván javasolni a közúti alagutak biztonságára vonatkozóan.

Nagyon ildomos lenne, ha a "hatóság" mindenekelôtt a saját portáján csinálna rendet. Azért van, hogy a közúti közlekedést szervezze, irányítsa, rendezze és a szabályokat betartassa. Avagy a lakosság piszkálgatására találták ki az egész pereputtyot, kitûnô fizetésért?

Ha van tábla, adjuk meg a tábla becsületét! Kérem, nézzenek körül a marosvásárhelyi Borsos Tamás utcában. Egy egész rakás "Megállni tilos" tábla alatt, mellett egy másik rakás autó vesztegel. A saját utcájukban, az orruk elôtt, maguknak sem tudnak rendet teremteni - írja szerkesztôségünkhöz eljuttatott levelében egy nevének titkosításához ragaszkodó olvasó. Majd így folytatja:

A város más részeiben is lehetne szemlélôdni. "Behajtani tilos" tábla, utána egy csomó kocsi. Tulajdonosaik egyike sem lakik vagy dolgozik abban az utcában.

Aztán: dudálni nem szabad, de nyomják a "gombot". Nem üdvözölhetem a barátomat? (N-am voie sa-l salut pe prietenul meu?) - hallottam egy alkalommal a kormánykeréknél ülô ipsét, miután kérdôre vonta valaki. Nem beszélve arról, amikor az éj kellôs közepén ad az autós hangjelzést, mert dög kiszállni a kocsiból.

Más téma. Radaroznak a volt Hosszú utcában és a volt Sándor János - bocsánat, a Dózsa (Doja) utcában. De a vasút mellett bôgô motorral versenyeznek. Idegesen elôznek, majd hirtelen fékeznek, másokat is erre kényszerítve. Egyszóval közlekedési kultúra, az nincs, de kézzel-lábbal igyekszünk a civilizált Európába (intram în Europa). Megállnak a kapud elôtt, figyelmen kívül hagyva a jelzést, hogy ott kocsi ki- és bejárat van. Csak két perc, veti oda az érkezô, ha megszólítod, és máris rohan gyalogosan elfelé, ahelyett, hogy az autóval állna tovább.

A közlekedés "ôrei" polgárbarátok, már nem katonai tányérsapká-sok, de éppen olyan arrogánsak (tisztelet a kivételnek), mint milicista korukban. Tessék? Hogy ezek már nem azok? Lehet. De a mentalitás sokakban megmaradt. Ezért szeretnénk, hogy ne csak radarozáskor, hanem a táblák jelentésére figyelve, meg más elôírásokra való tekintettel is tartsák és tartassák be a szabályokat. Többek között ne csak az autósokra füttyögessenek egyes keresztezôdésekben, hanem a tilosban összevissza szaladgáló polgárokat is "jesztegessék". Aztán sétálgassanak el kisebb forgalmú, illetve mellékutcákba és az ott helytelenkedôket szintén utasítsák rendre. A járdán parkolókat, a virágok, fák és bokrok kinyomorítását ugyancsak büntessék (például a hajdani Klastrom, mai nevén Mihai Viteazul utca közepe táján). tehát foglalkozzanak behatóan és sokoldalúan a hivatásukkal. És fôleg példát szolgáltassanak. Követendô, jó példát.

Egyelôre ennyit a közlekedési morálról.

Autók és egyebek

Amikor a Suzukinál elkezdték az Ignis tervez&ea