|
LVI. évfolyam 4. (15574.) sz. |
2004. január 8., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A szenátorok és a felsôház alkalmazottai béreinek összege 2003-ban mintegy 158 milliárd lej volt, a szenátorok külföldi utazásai összesen 24 milliárd lejbe kerültek, derül ki a felsôház szerdán közzétett költségvetési számadásából. A szenátus tavaly összesen 458,1 milliárd lejt költött, ezzel költségvetésének 97 százalékát használta ki. A felsôház a legnagyobb össszeget, 158,6 milliárd lejt a bérekre költötte, a hazai utazások több mint 63 milliárd lejbe kerültek, míg a külföldi utakra közel 24 milliárd lejt költöttek.
A szenátus több mint 4 milliárd lej értékben vásárolt könyvet és egyéb kiadványokat.
Január 12-tôl az Elektronikus Személynyilvántartás Fôigazgatóságának tájékoztatása szerint egy gépkocsivezetôi jogosítvány kibocsátásáért az eddigi 425.000 lej helyett 465.000 lejt kell majd fizetni, a forgalmi engedélyek ára 265.000 lejrôl 290.000 lejre emelkedik.
Azok a kérelmezôk, akik számlával bizonyítják, hogy január 12. elôtt kifizették az iratok kibocsátási díját, valamint az említett idôpont után jelentkezôk kifizetik a régi és új árak különbözetét.
Adrian Nastase miniszterelnök szerdán, a Cotroceni palotában bejelentette, hogy idén lépések történnek a kormány intézményi szerkezetének javítására. Hozzátette: a módosulások nem személyeket, hanem az intézményi felépítést érintik majd. A miniszterelnök elmondta, 2003 végén elemezték a kérdést, és természetes, hogy a kormányzati ciklus utolsó évében intézkedések történjenek a kormány tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében. Hozzáfûzte, elsôsorban a minisztériumok mûködésérôl van szó. Nastase kifejtette, a szaktárcáknak szerkezetükben is igazodniuk kell az EU- csatlakozási tárgyalások fejleményeihez. Például a környezetvédelem kérdését nem lehet eléggé hatékonyan kezelni "a minisztériumok jelenlegi túlegyszerûsített szerkezete" miatt, ezért más megoldást kell találni - tette hozzá. - Elsôsorban nem személyekrôl, hanem az intézményi képletrôl van szó - válaszolta Nastase egy kormányátalakítás valószínûségével kapcsolatos újságírói kérdésre.
A javában tomboló influenzajárvány sem hatotta meg a gyógyszerészek és az országos betegbiztosító "kiválóan együttmûködô" párosát. Az Egészségügyi Minisztérium fogadkozása ellenére, mely szerint mindent elkövetnek, hogy a már áldozatokat is szedett kórt megfékezzék, a betegek szinte lehetetlen helyzetbe kerülnek, amikor ki akarják váltani a felírt receptjeiket. A "remek szervezés", valamint a mindent állandóan mindenáron való megreformálás szándéka következtében az influenzás beteg (de bármely más, akár súlyosabb betegségben szenvedô is), akár lázasan is arra kényszerült a napokban, hogy elôbb azokat a gyógyszertárakat vadássza, amelyek egyáltalán kinyitottak az év elsô munkanapjain, majd pedig egyiktôl a másikig rohangálhatott, amíg talált egyet, amely egyáltalán hajlandó volt elfogadni az ingyenes vagy az árkompenzált vényeket.
E receptek kibocsátásának kérdése természetesen nem új, s a reménytelen harcba belefásult számos beteg már egykedvûen veszi tudomásul, ha egy-egy patikában elutasítják. Ettôl azonban ezek a tények nem lesznek elfogadhatóbbak, s kevésbé felháborítóak.
Nincs még egy olyan terület (talán a tanügy jöhet esetleg szóba),a amelyet annyit reformáltak volna az utóbbi esztendôkben, s amelyben ennek ellenére ekkora fejetlenség uralkodik. Számtalan ilyen meg olyan egészségügyi könyvecskét vezettek be, amelyeket ma a kutya sem tart számon, a vények formátumát most pedig már ki tudja hányadszorra változtatják, mintha egy nyomtatvány alakjától függne a rendszer mûködése. A gyakorlat viszont éppen azt mutatja, hogy a megváltóként beharangozott új nyomtatvány csak növelte a káoszt, hisz azon kívül, hogy az egészésgügyi személyzet számára - kellô elôkészítés híján - sok esetben talány a kitöltésének módja, a gyógyszerészek sem tudják, mit kell tartalmaznia - ezért inkább nem fogadják el.
Megint csak azt kell mondanunk, Romániában nem számít újdonságnak, hogy a kormányzat nem megfelelô elôkészítés után bocsát útjára egy szabályozást, de míg más esetben azonban ez legfeljebb adminisztratív fennakadásokat okozott, ezúttal - s megint ismételjük magunkat - ezrek egészségét veszi semmibe a kormányzat.
Abba az esztendôbe léptünk, amelyben a kormányzat reményei szerint Románia befejezi a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, s rövidesen megkezdheti a csatlakozás feltételeinek megteremtését. Lehet, Bukarestben nem így látják, de véleményünk szerint potenciális EU-tagként megengedhetetlen, hogy a törvényeket ki-ki kénye és kedve szerint alkalmazza.
Az Európai Bizottság tagjai "megdöbbenéssel és hitetlenkedve" fogadták két tekintélyes zsidó vezetônek azt az állásfoglalását, amelyben antiszemitizmussal vádolták az EU végrehajtó intézményét - közölte szerdán a bizottság elnökének szóvivôje. Reijo Kemppinen hozzáfûzte, hogy ezek után a labda a két érintett vezetô, illetve szervezet térfelén van, nekik kell kiutat találniuk a kialakult helyzetbôl.
Edgar M. Bronfman, a Zsidó Világkongresszus és Cobi Benatoff, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke a Financial Timesban hétfôn közölt írásában azokat az eljárásokat kifogásolta, amelyeket a bizottság az antiszemitizmussal kapcsolatos két közelmúltbeli dokumentum nyilvánosságra hozatalakor alkalmazott.
"Az antiszemitizmus kétféle módon juthat kifejezésre: cselekvés vagy a cselekvés elmulasztása útján. Figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság mindkettôben bûnös" - állapították meg.
Romano Prodi, a bizottság elnöke még a cikk megjelenésének napján úgy döntött, hogy felfüggeszti annak a februárra tervezett konferenciának az elôkészületeit, amelyet ô maga kezdeményezett az antiszemitizmussal kapcsolatos kérdések megvitatására. A tanácskozáson a bizottság és zsidó szervezetek képviselôi vettek volna részt.
A szóvivô szerint az elnök azért határozott így, mert nehezen tudja elképzelni, hogy olyan emberekkel üljön egy asztalhoz vitát folytatni e kérdésrôl, akik ôt, illetve a bizottságot eleve antiszemitizmussal vádolják. A biztosok testületének többi tagja is egyetértett Prodival abban, hogy a konferenciára mindaddig nem kerülhet sor, amíg "nincs szemmel látható változás" az érintett zsidó vezetôk hozzáállásában - közölte Kemppinen.
Hozzáfûzte, hogy a cikk megjelenése után a bizottság több támogató levelet kapott zsidó szervezetektôl, amelyek nem értenek egyet Bronfman és Benatoff állásfoglalásával.
"Úgy érezzük, hogy a bizottság a tôle elvárhatónál is nagyobb mértékben kivette a részét a vallások közötti párbeszéd elômozdításából és az idegengyûlölet minden formájával szembeni fellépésbôl" - mondta.
Utalt arra, hogy a bizottság már korábban határozottan elutasított minden olyan beállítást, amely szerint Izrael politikájának bírálata bármilyen módon kapcsolatba hozható az antiszemitizmussal. Ez két külön dolog, és külön is kell ôket kezelni, a nyilvánosság elôtt folyó vitákban is - jelentette ki.
A bizottsági vitában a testület egyik tagja emlékeztetett arra, hogy az EU végrehajtó intézménye 2001 novemberében javaslatot tett egy olyan keretjellegû tanácsi határozat elfogadására, amely a fajgyûlölet és az idegengyûlölet elleni harcról szólna. A bizottság reméli, hogy a tanács hamarosan jóváhagyja ezt a határozatot - közölte a szóvivô.
(MTI/AP) Szakértôi várakozás szerint az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet 2004-ben negyedévente indít támadásokat, de ezek zömét nem maga a terrorhálózat, hanem annak vezére, Oszama bin Laden által kiképeztetett és pénzelt csoportok fogják végrehajtani.
Rohan Gunaratna egy szingapúri konferencián azt jósolta, hogy a támadások legtöbbje jármûvel elkövetett öngyilkos robbantás lesz. A tengeri célpontok különösen sebezhetôk - vélekedett Az al-Kaida belülrôl: globális terrorhálózat címû könyv szerzôje.Gunaratna szerint Irán is az al-Kaida terroristáinak gyakorlóterévé válhat, és változatlanul veszedelmesek a következô csoportok: az iraki al-Anszár al-Iszlámi, a délkelet-ázsiai Jemaah Islamiyah, a csecsenföldi al- Anszár Modzsahedin szervezete, az afganisztáni tálibok, vagy az algériai szalafista mozgalom.
A különféle kisebb végrehajtó csoportok létrehozása alkotja Oszama bin Laden tevékenységének legnagyobb vívmányát - vélte Gunaratna, aki szerint január 15-én a Jemaah Islamiyah terroristáinak friss csapata kerül ki a Fülöp- szigetek déli részén lévô kiképzôtáborból. Kiképzésüket az al-Kaida finanszírozta, a tábort pedig a Moro Iszlám Felszabadítási Front tartja fenn, amely független iszlám államot akar Mindanao szigetén.
Sidney Jones Brüsszelben dolgozó kutatónô megjegyezte, hogy a Jemaahnak jó néhány kulcsembere maradt, noha állítólagos hadmûveleti fônökét, Hambalit tavaly Thaiföldön letartóztatták. Szabadlábon van például Azahari Husin és Nordin Mohamed Top, akiket a 2002 októberében Bali szigetén véghez vitt öldöklô robbantások kitervelésével gyanúsítanak.
Az amerikai kormány a folyó pénzügyi évben 13 milliárd, a 2005-ös évben pedig további 5,8 milliárd dollárt szán újjáépítési projektekre Irakban, kedden közzétett költségterve szerint.
A tervezet több pontban is eltér a kongresszusban tavaly jóváhagyott csomagtól. A demokráciaépítésre, a szuverenitás helyreállításának felgyorsítása végett 458 millió dollárt irányoz elô, amely az eredetileg tervezett összeg több mint négyszerese. Ebbôl fedezik egyebek között az ideiglenes kormány felállításának, a politikai intézményrendszer kiépítésének, a politikai pártrendszer kialakításnak és a választások elôkészítésének programjait. A Bush-kormány demokráciaépítésre eredetileg nem kért pénzt, a kongresszus mégis elôirányzott 100 millió dollárt. Ezt az összeget növelik most, máshonnan, például a tanúvédelmi programból csippentve le dollármilliókat. Irakban 2005 végéig három választást is rendeznek, elôször az alkotmányozó nemzetgyûlés összetételérôl döntenek, majd népszavazáson az új alkotmányról, végül pedig megtartják a parlamenti választásokat, amelynek alapján megalakul a demokratikus képviseleti kormány.
A kôolajipari szektor helyreállítására az eredetileg elôirányzott 1,89 milliárd dollár helyett csak 1,7 milliárd dollárt fordítanak. A tervezet adatai szerint az iraki kôolaj-kitermelés idén januárban napi 2,3 millió hordóra emelkedett és április elsejére várhatóan eléri a napi 2,5 millió hordót.
A dokumentum szerint a Pentagon június 30-ig, az ideiglenes kormány beiktatásáig az új iraki hadsereg 9 zászlóalját, a polgárvédelmi erôknek pedig 36 zászlóalját képezi ki és szereli fel.
(MTI/AFP) Mindennap 40 perccel késôbb kell kelniük az amerikai önjáró laboratórium munkáját irányító 280 fôs csapat tagjainak, hogy szinkronban legyenek a Mars-beli idôvel.
Az úgynevezett Rover misszió személyzete egyelôre a vasárnap a Marsra érkezett Spirit robotot mûködteti és felügyeli a pasadenai ûrközpontban, és ennek érdekében zárt termekben szimulálja a bolygón fennálló helyzetet: bekapcsolja a világítást, amikor a Marson nappal van és elsötétít, amikor a Nap lemegy a "vörös bolygón".
Steve Squyres, az expedíció farmernadrágot és cowboy-csizmát viselô vezetôje órát húz elô és büszkén mutatja: a szerkezetét átállították, így naponta 39 percet és 35 másodpercet késik, ezáltal szinkronban van a Mars-beli idôvel. Steve, a Cornell Egyetem geológusa irányítja a Rover Mars-kutató programban részt vevô 170 tudóst.
Firouz Naderi, aki az egész, összesen 280 fôs misszió fônöke, így fogalmaz: "A Marsra kapcsolódtunk, mindennap 40 perccel késôbb kelünk". Van olyan kutató, aki két órát is visel: az egyiket Mars-idôre hangolták, a másik a földi szerint jár.
A Spirit csapata mellett készen áll már a következô csoport is, amely a tervek szerint január 25- én Marsra szálló Opportunity automatikus laboratórium irányításáért lesz felelôs. A Spirit vasárnap a Mars-egyenlítôtôl 15 fokra délre elhelyezkedô Gusev-kráterben landolt sikeresen, társa a tervek szerint a Meridiani Planum térségbe érkezik, ez a Mars- egyenlítôtôl 2 fokra délre található, de a bolygó ellenkezô oldalán. Amikor a második robot leszáll, sajátos munkamegosztás kezdôdik majd: az Opportunity csapata számára akkor kezdôdik majd a nap, amikor a Spirité véget ér.
Mindkét robot élettartamát három hónaposra tervezik, ezalatt a kutatók életritmusa többször 24 órát is elcsúszik a földihez képest, ami súlyos terhet ró biológiai órájukra és fizikai állapotukra - legalábbis erre utal azoknak a kutatóknak a kimerültsége, akik 1997-ben egy hónapig mûködtették a Marson a Pathfinder amerikai robotot.
Ezek egyike, Matthew Golombek éppen ezért kapta azt a feladatot, hogy jó elôre tervezze meg a Rover-misszió tudósainak idôbeosztását olymódon, hogy csökkenteni lehessen fáradtságukat. Ezért a résztvevôk négy sol - Mars-nap - munka után háromnapos földi pihenôt vesznek ki. A Pathfinder- misszió tagjai ilyen hosszabb pihenôk nélkül, egyszerûen a Mars-idô szerint dolgoztak.
A napenergiával mûködô robotokat úgy programozták, hogy a legaktívabban Mars-idô szerint 10 és 15 óra között mûködjenek, amikor ott a Nap a legmagasabban áll. Éjszaka csökkentett üzemmódban dolgoznak, kivéve azokat az idôpontokat, amikor áthaladnak fölöttük a Mars Global Surveyor és a Mars Odyssey mesterséges holdak, amelyek a hat keréken gördülô mozgó laboratóriumok által gyûjtött adatokat továbbítják a Földre.
Egyébként nemcsak a kutatók tehetik: bárki követheti a Mars-idôt. Az amerikai ûrhajózási hivatal, a NASA ugyanis Mars24 néven számítógépes programot készített azoknak, akik tudni akarják, hány óra van éppen a Marson: ez a Goddard ûrközpont honlapjáról a www.giss.nasa.gov/tools/mars24 webhelyen letölthetô.
Ismét kiderült, kitûnôen értünk ahhoz, hogy megnehezítsük saját dolgunkat. Miután azt reméltük, sikerül meggyôzni Vásárhely lakóit, hogy az egyetlen magyar jelöltre adják majd voksaikat, így az egyetlen gond az lesz, hogy minél többen elmenjünk szavazni, derült égbôl újabb jelöltek jöttek: a szabad demokratákon kívül a Magyar Polgári Szövetség is indít egy személyt. Az elôbbitôl más nem is várható, annál meglepôbb az MPSZ átgondolatlan lépse, több okból is: elôször is bárki lesz a jelöltjük, nincs esélye az RMDSZ-szel szemben, amely begyûjti majd a szavazatok nagy részét, de nem eleget, ti. a másik kettô éppen arra lesz jó, hogy megossza a választókat, és elvigye a szavazatok töredékét, mely töredéken a gyôzelem múlhat! Másodsorban az MPSZ hangoztatta, hogy nem az RMDSZ ellen politizál, nos, itt az alkalom, hogy bizonyítson és ne állítson jelöltet. Harmadszor, ha valóban az autonómia a fô cél, akkor látniuk kell, hogy ebben az elsô és igen fontos lépés a magyar polgármester és a magyar többségû tanács megléte. Negyedszer, kár volna belegyalogolni egy elôre látható vereségbe, mely a vásárhelyi magyarság vereségét is jelentené - ti. ez a polgári szövetség és annak jelöltje számára a politikai halált jelentené, legalábbis helyi szinten.
Magam sem szoktam dicshimnuszokat zengeni érdekvédelmi szervezetünkrôl, vezetôi követtek el hibákat, de most nem errôl van szó! Most van egy lehetôség, hogy ismét magyar polgármestere legyen a városnak, az RMDSZ tudott egy olyan jelöltet állítani, aki képes lesz többet teljesíteni, mint a jelenlegi városvezetés, mellé kell állni tehát, félretéve egyéni és kollektív ambíciókat. Az egységért most lehet és most kell tenni a legtöbbet, nem muszáj mindenben egyetérteni, nem kell feltétlenül egymás kezébôl ennünk a zsíros kenyeret, csupán elôre kell nézni, harag és részrehajlás nélkül, felelôsséggel a közösség iránt. Ez mindenkire vonatkozik, aki e közösség nevében megszólal, aki felvállalja a választók érdekeinek a képviseletét, funkciótól és hatalmi pozíciótól függetlenül, mert utólag hiába dobáljuk egymásra a sarat, most kell bölcsnek és nagyvonalúnak lenni.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Ügyvezetô Elnöksége elítéli azokat a Szövetségen kívüli kezdeményezéseket, amelyek a város magyar választóinak egységét veszélyeztetik. Az RMDSZ komoly szándéka mindent megtenni annak érdekében, hogy az idei helyhatósági választásokon ismét a Szövetség jelöltje szerezze meg a polgármesteri tisztséget. Ennek egyik legfontosabb elôfeltétele az, hogy a potenciális választók egységesen léphessenek fel a közös cél érdekében. Minden olyan kezdeményezés, amely megosztaná a választókat, komolyan veszélyezteti a város magyar polgárainak közös érdekét. Az RMDSZ Maros megyében is hitelesen képviseli a magyar lakosság érdekeit, ezért minden alternatív kezdeményezés indokolatlan és felelôtlen, egységbontó jellegû.
Az RMDSZ ezúton felhívja úgy a választók, mint az alternatív kezdeményezôk figyelmét, hogy az egységbontásból származó esetleges kudarc felelôsségét azoknak kell majd viselniük, akik ma nem akarják elfogadni a magyar lakosság közös érdekét. Az RMDSZ nem mondott le szövetségi jellegérôl, ez pedig a szervezeten belül továbbra is lehetôséget teremt mindenkinek tisztességes feltételek mellett megmérettetni.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete ezzel az állásfoglalással a maga részérôl lezártnak nyilvánítja az ügyet és azon meggyôzôdésének ad hangot, hogy Marosvásárhely magyar lakossága ezúttal is pontosan felismeri és meg tudja fogalmazni egységes érdekét, a helyhatósági választásokon ennek szellemében fog szavazni.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének
Ügyvezetô Elnöksége
A múlt hibáiból okulni kell, a szembenállás helyett az együttmûködés útját kell járni - hangsúlyozta Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke szerdán Madéfalván, ahol megemlékeztek a Madéfalvi veszedelem 240. évfordulójáról.
Mária Terézia császárnô 1760-ban elrendelte a kuruclázadás leverésekor megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt székely határôrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy idegenben is kell majd szolgálniuk német vezénylet alatt, és katonai szolgálatuk fejében nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat. Nagy részük ezért elbujdokolt az erôszakos sorozás elôl, mintegy 2500-an azonban összegyûltek az Olt-menti Madéfalván és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Terézia királynôhöz. A császári csapatok Adolf Buccow tábornok parancsára 1764. január 7-én hajnalban ágyúkkal lôtték Madéfalvát, véres mészárlást rendezve.
Bálint-Pataki József beszédében felidézte: a 240 évvel ezelôtti események nyomán ezrek voltak kénytelenek elhagyni ôseik szülôföldjét. Ennek kapcsán rámutatott arra, hogy mostanában is sokan vándorolnak el. "Nem mészároltatja le senki fiainkat, mégis elmennek, a honi valóság terhei elôl menekülve" - hangsúlyozta. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a történelem nem ismétli önmagát, a szembenállás helyett a békés együttmûködés válik majd uralkodóvá, megteremtve legalább az esélyét annak, hogy a közösségi jogvédelem és érdekérvényesítés konkrét eredményeket hozzon.
Az ünnepségen jelen volt számos helyi magyar közéleti személyiség, politikus, és részt vett a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) küldöttsége is, Patrubány Miklós elnök vezetésével.
Öregedô, hatvanöt éves könyvet forgatok, lapjai megsárgultak, borítóján apró illusztráció: téli tájban a havas lábánál nyugvó piciny falu templomtornya, elôbbre egy magányos fenyô, az égen szárnyait szélesre táró madár, talán vészmadár. Összeszorult szívvel keresem azokat az oldalakat, amelyek azt a borzalmas éjszakát írják le, amikor a halálgyûrûben több száz madéfalvi székely búcsúzott el örökre nyomorúságos mindennapjaitól. A megágyúzott, alvó falu pillanatok alatt az irtózat és a pokol fészke lett.
Az író megdöbbentôen tárja elénk a történteket. Aki olvassa, maga is menekül a hatalmas hóban, mezítláb, ingben-gatyában, égô hajjal, hogy aztán örökre elnémuljon a véráztatta hóban. Újra és újra megborzongok, és szeretném a könyvet földhöz csapni, mintha az lenne a hibás. Láng borította elmémet igyekszem megzabolázni, a tehetetlenség érzése, a görcsbe fulladt bánat nem akar szûnni.
A 240. évfordulója van ennek a véres éjszakának és az azt követô napoknak. Mennyi erô, akarat, kitartás volt azokban az emberekben, akik valamilyen csoda folytán megmaradtak, túlélték a népirtás veszedelmét! Tanulnunk kellene tôlük.
S ha egy lakatlan szigetre kellene három tárgyat magammal vinnem, ez a Nyirô-könyv biztosan útitársam lenne, többek közt azért is, mert annak idején, gyermekfejjel nem értettem, miért is kellett eldugni a többi könyv mögé a selymes, ôseim - thrillerbe illô - elnémításáról szóló Révai-kiadást.
Mátrafüreden, a magyar tizenharmadik szabad szilveszter éjszakáján a bozontos fenyôfák látványa akár otthoni nyugalmat is adhatna etelközi nomád lelkemnek. Csakhogy a szabadság immár nekem is ott kezdôdik, amikor az utolsó szovjet katona elhagyta kicsiny országomat. Merô véletlen persze, hogy tizenhárom esztendô múltán most mégsem erre gondol a magyar. Hanem a szabadságunkra, amit nem volna szerencsés dolog elhullatni valahol útközben. Amikor éppen befordulunk Európába. Megyünk az unióba. Igaz, ki örömmel, ki duzzogva. De hát ilyenek vagyunk mi, ha fontos valami és elodázhatatlan, akkor jut eszünkbe rágódni rajta.
Aki legszívesebben elbújna a világ elôl, nem azt mondja soha, hogy megyünk, mert nem hiszi, hogy mennünk kellene; reánk jön úgyis kíméletlenül az E(urópai) U(ralom), amire kár áhítozni. Aki viszont nem arra gondol, hogy Európának egyáltalán zavaró képessége lenne, kivételes esélyre sem számít, hanem mindössze arra: kicsit többek leszünk vele, valahára.
Vitatkozott a magyar a mögöttünk maradt esztendôben, ahogyan jobbára szokott, mert túlontúl sok politikát kavart abba, amibe nem kellene; de merem mondani: fölöslegesen. Hiszen józan ember akár helybôl tudhatta, semmi értelme másként választani. Egyébként nem azért, mintha a befogadó Európa holmi visszanyerhetô paradicsom lenne, amolyan ígéret földje. Még politikus is volt szíves emlegetni éppen eleget, akárki nyithat cukrászdát Bécsben, ha úri kedve úgy tartja, mert most jön sorsunknak a java. Ami euroblablának megtette. És mosolyogni is lehetett bizony rajta...
Vitázik, vitázgat a magyar majd még májusig. Ha másért nem, a bizalmatlanság okán mindenesetre. Ilyen a természete. Különben a vén Európa tartozik neki. Sokkal tartozik. Mert felejteni nem lehet egykönnyen (bizonyság erre a történelem), hogy a nagy népek, ahányszor a magyar sorsáról önkényesen intézkedhettek, abból nemigen származott semmi jó.
Most más világ divatozik Európa-szerte. Akárki láthatja. Természetesen gazdagabb. És barátságosabb. Ami lehet viszonylagos. De nem beugratós.
Kicsi népnek ezeréves önbizalmát jelentheti ma Európa. Jobbíthatja lelki és szellemi állapotunkat. Mert az ránk férne mindenképpen.
Fenn a Mátrában, durrogó petárdák zajában barátaimmal, ismeretlen ismerôseimmel ebben azért egyetértettünk. Mindenkinek tartozni kell valahová... Különös szilveszter volt, álmos, hótalan fenyôfák alatt, hóember nem táncolt, csak a csacska dalban, amit annyiszor énekeltünk.
- Na, mit szólsz a Józsihoz?
- Szegény feje. Borzalmas… Ja, melyik Józsihoz? És különben is, a személynevek elôtt lehetôleg mellôzzük a határozott névelôt.
- Hát a Mókuczi Jóskához. Tudod, ahhoz az ártatlan milicicához, aki Temesvárott csak lôtt, és lôtt és lövöldözött, mert ez volt utasításba adva nekije.
- Szerencsés Mókuczi. Valami belügyminisztériumi csapatban, a Dinamóban játszott, ugye? Rengeteg gólt rúghatott.
- Igen. 1989-es bajnokságban. Volt nekije szép címeres, szilvakék meze (egyesek zubbonynak hívták), sapkája, pisztolya, csapatkapitányi kinevezése. Aztán csak bevarrták teljesen ártatlanul, és…
- Hogy-hogy bevarrták? Hová? Talán bevárták, vagy bevárta a csatárokat, hátvédeket, a csapatot, s csak aztán lôtt- lövögetett.
- Az állami lerbe, érted. Volt nagy per, és ült vagy tizennégy évet (ezalatt nem volt szabadrúgás, hogyne, ma már senkit sem rugdosnak szabadon a börtönben, mint Mókuczi idejében), aztán egy nap csak huss, még 2003 végén, kiengedték a hûvösbôl a hidegbe, bele a vak viszkolba. Az annyát!
- És most mit csinál Mókuczi Jóska? Most mihez kezd?
- Elnöki kegyelmet kapott, valószínûleg a rendôrség (milíciák) kötelékében eltöltött becsületes bajnokságok számának megfelelôen busás nyugdíjat kap. Persze, nem irigylem, hiszen gyóccerre fogja költeni. Beteg. Elbetegesedett a lerben.
- Lehetne benned egy kis emberség, keresztyéni felebocsánat…
- Már téged is utolért a kordivat?
- Hagyj békén engem. Inkább azt mondd meg, mit csinált ez a Mókuczi.
- Te nem olvasol újságot?
- De, csakhogy ott nem szerepel ez a név.
- Ja persze, mert én mindenkit magyarosítok. Merô imperializmusból. Ôt ugyanis Vevercának hívják. De lehet, hogy azelôtt tényleg Mókus elvtárs volt. Mielôtt belépett volna a kötelékbe. Ismered biztos azt a népdalt, hogy "bíborban, bársonyban, Vevercáné lánya", akarom mondani: fija.
- Most majd abba öltöztetik, tán ezt akarod sugalmazni?
- Persze. Hiszen a régi fiúk, akik lôttek, már mind szabad- és nagylábon élnek.
- És a másik oldal?
- Tökre hasonlítanak az egykori illegalistákhoz, aki megérték a szocialista rendszer kiteljesedését. A sokoldalúan fejlettet.
- …?!!
- Nyomulnak, tolonganak a rendszer kegyeiért, torzsalkodnak egymással, múltbeli érdemeikért jár nekik a kiváltság. (Alap)szervezeteik egymással vannak elfoglalva. Az ország, amit áldozatukkal megteremtettek, már régen nem érdekli ôket, csak a bolthelyiség a fôtér sarkán…
- Nem túl erôs szavak ezek?
- Majd elárulom, ha Mókuczi Jóska újra bíboregyenruhát ölt és megtorolja a temesváriakon esett bársonyos sérelmeket. Ugyanis az áldozatok és a (fel)áldozók a történelemben (s nemcsak) összetartoznak.
2003-2004-es tanévtôl kezdve a középfokú oktatás terén egy újfajta képzési vonal indult be, amelyet talán túlságosan is hangzatosan a Mûvészetek és Mesterségek Iskolája (MMI, románul SAM) névre kereszteltek. Ez a szerkezeti felépítés abból a célból jött létre, hogy az elméletközpontú középiskolai oktatás túlsúlyát egy szakmai képzéssel is együttjáró oktatási formával váltsák fel. Megyei szinten 2003 szeptemberétôl 92 MMI-osztályt indítottak (25-öt a magyar tagozaton), s a tanfelügyelôség szándékai szerint az idén szeptemberben 110 osztály közül választhatnak a nyolcadik osztályok végzettjei.
Megfordítani az arányt
Ez az új oktatási vonal európai uniós mintára jött létre, ugyanakkor azt az igényt is figyelembe vették, hogy a korábbi hároméves szakiskolák végzôsei közül többen is szakközépiskolában kívánták folytatni tanulmányaikat az érettségi diploma megszerzése érdekében. Másrészt, a tízosztályos oktatás kötelezôvé válásával szükségessé vált a korábbi iskolaszerkezet módosítása. A végsô cél pedig az, hogy az éveken át fennálló 60-40 százalékos arány az elméleti és szakoktatás között megforduljon, és a diákok 60 százalékát irányítsák az elméleti képzés mellett egy szakma elsajátítását is biztosító Mûvészetek és Mesterségek Iskolája felé. Ahogy a megyei fôtanfelügyelô megfogalmazta, a jövôben az ilyen típusú osztályokból minél többet szeretnének a községközponti iskolákban is beindítani, mivel a nagyon szûkös anyagi helyzet sok családban nem teszi lehetôvé, hogy a fiatalok ingázással vagy bentlakással járó költségeit fedezzék. Ezenkívül már nem az a cél, hogy a vidéki tanulókat városra csalogassák, hanem inkább az, hogy olyan mesterség elsajátítását biztosítsák számukra, amelybôl a szülôhelyükön is megélhetnek.
Ha a diákok többségének a teljesítményére gondolunk, az új szerkezetben történô képzés, amely három lépcsôben biztosítaná a szakma különbözô szintjeinek elsajátítását, könnyebbnek tûnik a már meglévô szakközépiskolai oktatásnál. Az elképzelések szerint a kötelezô tíz osztály elvégzését követôen a volt inasiskoláknak megfelelô képzést nyerne a tanuló a XI. osztályba felvételizve, és azt elvégezve szakmunkási képesítést, a XII., XIII. osztályt is sikeresen zárva technikusi minôsítést szerezhetne és egyben érettségi diplomát. Mindezt a másik oktatási formához képest öt év alatt, ami az elképzelések szerint megkönnyítené az elméleti ismeretek elsajátítását.
Változatos kínálat
Ezenkívül az MMI-osztályok kínálata igen változatos, s az iskoláktól függ, hogy miképpen válogatnak a 16 szakterületen lehetséges 45 mesterség között olyan módon, hogy a munkaerôpiac majdani és a tanulók mai elképzeléseinek megfelelôen alakítsák ki ajánlataikat.
De mindez csak az elmélet, ami országos szinten nem mindig úgy valósul meg a gyakorlatban, ahogy azt elképzelték. Ebbôl kiindulva, az elmúlt tanév utolsó valamint az idei tanév elsô napjaiban néhány marosvásárhelyi iskolában próbáltuk felmérni, miképpen mûködnek ezek az osztályok.
A pályaalkalmasságot is mérni kellene
Matei Dumitru, a marosvásárhelyi Mezôgazdasági Iskolaközpont igazgatója nem tartozik a derûlátó pedagógusok közé. A szóban forgó tanintézetben négy MMI-osztályt indítottak, kettôt élelmiszeripari és kettôt mezôgazdaság szakon. Az élelmiszeripari osztályt választó diákok a malom- és sütôipar, a húsipar valamint a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás terén szerezhetnek szakképesítést, és lévén népszerû mesterségekrôl szó, ezekkel az osztályokkal nincsen probléma. A két mezôgazdasági szakos osztályban a szabadföldi növénytermesztést, valamint a zöldségtermesztést és a virágkertészetet tanítják. Ez utóbbi osztályok közül az egyik magyar tannyelvû, és 30 tanulóval indult, akik közül mindössze ötnek volt meg a képességvizsgája.
Az igazgató szerint gondot jelentett, hogy a megye különbözô településeirôl osztotta be a számítógép a tanulókat a szóban forgó osztályba. Az anyagi nehézségek miatt az ingázó diákok egy része a lakhelyéhez közelebb esô tanintézetbe kérte az áthelyezését, sokan kimaradtak. Matei Dumitru úgy vélekedik, hogy az elosztás során figyelembe kellene venni, hogy a diákoknak milyen távolságokra van lehetôségük ingázni, valamint azt is, hogy valójában alkalmasak-e a megjelölt szakok végzésére. Sok diák esetében a fizikai, intellektuális vagy egyéb problémák teszik lehetetlenné a pályaalkalmasságot, amit a személytelen számítógépes elosztás során nem vettek figyelembe. Kérdésünkre elmondta, hogy a lehetôségek függvényében a szóban forgó osztály számára próbáltak magyar pedagógusokat biztosítani (sajnos, nem minden tantárgy esetében sikerült), illetve olyan osztályfônököt, aki ismeri a magyar nyelvet. Ennek ellenére a tanulók egy része a különféle kisegítô iskolákból érkezett, a líceumi IX. osztály programját rövidített változatban sem képesek megtanulni.
- Az elméleti órák alacsony száma (18-20 hetente) nem teszi lehetôvé, hogy a kilencedik osztályban, a továbbtanulás esélyét is biztosítva, fel lehessen zárkóztatni ôket, s a hosszú ideig tartó gyakorlat (heti két nap, valamint a többhetes folyamatos gyakorlat) kizökkenti ôket a tanulásból. Ezek a diákok sem elméletileg, sem szakmailag nem lesznek jól felkészülve, sôt, az osztály további fennmaradása is kétséges - jelentette ki az igazgató.
Keresett az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont
Az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpontban Magyarosi Erzsébet igazgatónôvel, Dabóczi Éva és Muica Doina aligazgatókkal, valamint Dénes Mária nevelési tanácsadóval beszélgettünk. Az idén mindössze két elméleti osztályt indítottak (matematika-informatika, román és magyar nyelven), ezzel szemben négy osztályban tanítanak szakmát az MMI vonalon. Román nyelven élelmezés és turizmus, magyar nyelven fafelfeldolgozás, faipari gépész valamint test- és szépségápolás szakon indult osztály.
- Jó közepes képességû gyerekek választották ezt az oktatási formát - mondja az igazgatónô, akitôl megtudjuk, hogy diákjaik között 50 bentlakó is van, akik Szovátáról, Dicsôszentmártonból, a Nyárád mentérôl, sôt Vásárhelyrôl mentek tanulni Erdôszentgyörgyre. Általában munkáscsaládokról van szó, ahol a szülôk ragaszkodnak ahhoz, hogy gyerekeik szakképesítést nyerjenek. Léta Áron András mérnök szerint, akit az iskola vezetôi a szakoktatás lelkének neveznek, jó ez a szerkezet, amelyben a heti három óra alatt kevesebb elméleti ismeretet kell elsajátítani, mint a szakközépiskolában, s a szaktantárgyakból is hozzáférhetôbb a tananyag felosztása.
Hiányoznak a szakkönyvek
- Diákjaink három nap járnak iskolába, általában délután, és két nap délelôtt van a szakmai gyakorlat. A folyamatos gyakorlat idején az elsô héten a mester, a második héten felváltva a mester és a mérnök foglalkozik a diákok felkészítésével. A test- és szépségápolás szakon, ahol kozmetikát, fodrászatot, pedikûrt és manikûrt tanulnak, az idén egy vegyészmérnök és egy mesterkozmetikus tanít. A faipari szakokon az elsôévesek az iskolamûhelyben, a felsôbb éves diákok a helybeli két fafeldolgozó cégnél, illetve Gyulakután, egy régi bútorok felújításával foglalkozó vállalkozásnál tanulják a mesterséget. Akik ügyesek, azokat alkalmazzák is. Léta Áron szerint a jelenlegi húszan felüli létszámból osztályonként 15 fiatalnak minden esélye megvan arra, hogy eljusson az érettségiig.
A legnagyobb gondjuk a tankönyvhiány, valamint az, hogy magyar nyelvû szakkönyvek nem léteznek. Az iskola nagy segítséget kap a kisipar részérôl, az iskolamûhely számára biztosítják a nyersanyagot, amit a diákok munkával honorálnak.
- Nem kell szégyenkeznünk, a tanítványaink ügyesek, a mérnökök lelkesek, szakmailag felkészültek - vélekedik az igazgatónô, aki beszámol arról is, hogy a diplomadolgozatok (asztalok, székek, szekrények stb.) az iskola javát szolgálják.
Ez a szerkezet jobb, mint a korábbi
Ranca Antoanela aligazgató szerint a marosvásárhelyi Gh. Sincai Iskolaközpontban az MMI-vonal viszonylag jól mûködik. Négy ilyen típusú osztályt indítottak, kettôt a román tagozaton autószerelô, és kettôt a magyar tagozaton autószerelô valamint autóvillamossági szakon.
- Ez a szerkezet jobb, mint a korábbi inas- és szakiskolai oktatás - szögezi le az aligazgató. - Ha az elsô két év során rendszeresen tanulnak és dolgoznak, akkor továbbjutva a XI. osztályba, megszerezhetik az autószerelôi és autó-villanyszerelôi képesítést. Ezekben az osztályokban körülbelül tíz tanuló van képességvizsga nélkül, s az eddigi tapasztalatok szerint a gyengébben felkészültek igyekeznek felzárkózni a többiek mellé. Számításaink szerint osztályonként hét-tíz között van azoknak a diákoknak a száma, akik nem lesznek képesek arra, hogy a második szintre eljussanak. Az érettségiig pedig mindkét tagozatról eljuthat egy-egy osztályt kitevô diák.
A IX. H osztályba járó Antal Ákos szerint, akinek az elsô évharmadban elsôsorban a magyarral volt gondja, nehézséget okoz, hogy a szaktantárgyakat román nyelven tanulják. Ennek ellenére úgy vélekedik, hogy mindenképpen szeretne eljutni az érettségi vizsgáig.
Paizs Noémi nevelési aligazgató szerint az MMI-
osztályokban szinte valamennyi iskolában gyengébben
felkészült vagy szerényebb képességû
tanulókkal dolgoznak, de azok a diákok, akik szeretik a
választott mesterséget, egy idô után
"feltornásszák" magukat, sôt a kilencedik
osztály végén lesz, aki leteszi a
kisérettségit is, hogy tovább tanulhasson.
Véleménye szerint két osztályból biztosan
marad egy, amelynek tanulói eljutnak az érettségiig.
Ötlet és gyakorlat
A marosvásárhelyi Ion Vlasiu Iskolaközpontban három MMI-osztály indult, kettô a román és egy a magyar tagozaton, mindhárom fafeldolgozás szakon. Adela Ciulea igazgatónô szerint diákjaik között vannak, akiket a kisegítô iskolából soroltak be ezekbe az osztályokba, és sok a marosszentgyörgyi roma diák is a román tagozaton. Némelyek idôsebbek, mint a többiek, s néhányan alig járnak iskolába, de nem zárhatják ki ôket, mivel a tízosztályos oktatás kötelezô. Sok a problémás diák, akik otthon nehéz körülmények között élnek, s egyesek már megrögzött rossz szokásokkal érkeznek az iskolába, ami ellen az elsô perctôl kezdve fel kell venniük a harcot.
Kérdésünkre, hogy mi lett a PHARE-program keretében kidolgozott szakoktatási módszerrel, az igazgatónô elmondja, hogy az túlhaladottá vált, ezért kellett áttérni az újabb szerkezetre.
- Az ötlet, az elképzelés nagyon jó, ennek kidolgozásában országos szinten magam is részt vettem, a gyakorlat azonban egészen más. Az európai elgondolás szerint integrálni kellene a kisegítô iskolák végzettjeit is, ami, lévén súlyosan fogyatékos gyermekekrôl is szó, nagy nehézségeket okoz.
Egyébként azt tapasztaljuk, hogy a hozzánk érkezô gyermekek évrôl évre gyengébben felkészültek, s az iskolának sokat kell tennie azért is, hogy fenntartsuk a fegyelmet.
A mester elégedett
A magyar tannyelvû kilencedik osztállyal nincsen gondunk, az elsô félév után megmaradt a létszám. A tervezett két osztályt azonban nem sikerült megvalósítani, mert nem volt elég jelentkezô. Mintha ez iránt a szakma iránt már csökkent volna az érdeklôdés a korábbi biztos távlatok hiánya miatt. Azok, akik mégis hozzánk jönnek, ahogy elkezdenek a mûhelyben dolgozni, s megtapasztalják, hogy a kezük munkájának látható eredménye van, megjön a kedvük.
Ezt igazolja az iskolamûhelyben Ianosi Vasile mester is, aki szakmai szempontból elégedett a magyar tannyelvû kilencedik osztállyal. A mûhelyben kiválóan dolgoznak, látszik, hogy egyesek már otthon is szereztek bizonyos ismereteket, s minden esélyük megvan arra, hogy a mesterségek vetélkedôjének országos szakaszán is díjat szerezzenek.
Orbán Szabolcs, Demeter Oszkár, Ráduly Tamás a IX. C-bôl úgy értékelik, hogy összetartó, jó közösségbe érkeztek. - Ez volt az álmom, kicsi koromtól szeretnék a fával dolgozni, a szüleim is azt tanácsolták, hogy ebbe az iskolába iratkozzam - mondja Szabolcs, s Tamásnak is ács édesapja javasolta, hogy a faipari iskolában tanuljon. A mûhelymunkát nagyon szeretik, az elméleti oktatás terén azonban a reál tantárgyakkal van gondjuk. Amint elmondják, a szaktantárgyakat könnyebb lenne magyarul tanulni, ôk ugyan megbirkóznak vele, de vannak az osztályban lányok, akik egy szót sem értenek ezeken az órákon.
Az igazgatónô véleménye szerint az idén újra két osztályt kérnek a magyar tagozatra, hogy kikerüljön annyi diák, akik eljutnak majd az érettségiig is.
Van még javítanivaló
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a szakképzésnek ez a módja elméletileg valóban egy hozzáférhetô iskolai szerkezetet jelent. Az elmélet gyakorlatba ültetése pedig a tanintézettôl, a már kialakult hagyományoktól, a pedagógusok felkészültségétôl és hozzáállásától, a korszerû feltételek megteremtésétôl függ. Ahol komolyan veszik és valóban szeretnék fenntartani ezt vonalat, ott van esély arra, hogy a MMI osztályokat választott és az oda besorolt diákoknak legalább a fele elvégezze a XI. és a XIII. osztályt is. Ez viszont lehetetlen ott, ahol egy szakmában csak egy osztály indult, s ráadásul az iskolának nincs is erôs magyar tagozata. A jövôben tehát hasznos lenne arra törekedni, hogy iskolánként két hasonló profilú osztály induljon, vagy legalábbis egy településen belül biztosítsák a lehetôséget azoknak, akik tanulni akarnak, hogy esetleg egy más tanintézmény keretében megtehessék azt. A jelenlegi körülmények között, amikor a kisegítô iskolák diákjai is az MMI osztályokba kerülnek, és nincs sem idô, sem mód a felzárkóztatásukra, lehetetlennek tûnik, hogy valamennyien elérjenek a második és harmadik fokozat végére is. Ahogy Kovács József tanár fogalmazott, a szakoktatás terén Marosvásárhelyen amúgy is szórványban vagyunk.
Szinte mindenhol megfogalmazódott, hogy a diákok számára sokkal könnyebb lenne, ha a szaktantárgyakat anyanyelven tanulhatnák. Ugyanakkor fel kellene már végre ismerni a mezôgazdasági oktatás fontosságát, hisz sok fiatal számára ez az esély biztosíthatja a megélhetést. Egyet kell viszont értenünk a mezôgazdasági iskolaközpont igazgatójával, miszerint sok mesterség esetében figyelembe kellene venni, hogy a diákok alkalmasak-e a szóban forgó szakma gyakorlására. Ha az említett és a még felmerülô gondokon sikerül javítani, akkor hasznossá válhat ez az oktatási forma, ha ez nem történik meg, akkor nem egy esetben megszûnô osztályokról és katedrákról, az iskolából kimaradt diákokról beszélhetünk a jövôben.
Két hónap haladékot kapott a nyárádmagyarósi egészségügyi rendelôt bérlô orvos, fogorvos, gyógyszerész. Március elsejéig, az érvényes bérleti szerzôdések ellenére, ki kell költözniük a polgármesteri hivatal tulajdonában levô épületbôl. Mint már beszámoltunk róla, a Nyárádmagyarósi Polgármesteri Hivatal pályázaton nyert pénzt egy öregotthon létrehozására. A szociális intézményt abban az épületben fogják kialakítani, ahol jelenleg családorvosi rendelôk, fogászat és gyógyszertár mûködik. A polgármesteri hivatal felszólította a bérlôket, hogy 2004. január 1- jéig költözzenek ki az épületbôl, felajánlva cserébe a valamikori orvosi szolgálati lakást. Az érintettek elégedetlenek az ajánlattal, Báthori Zsigmond fogorvos ügyvédet fogadott.
Korszerû épületre van szükségünk
- A polgármesteri hivatal két hónap haladékot adott, de azután kötelezôen ki kell költöznünk. A pályázatban vállaltak értelmében a hivatal júniusig át kell alakítsa az épületet - tájékoztatott a fejleményekrôl Kósa Veronika Katalin családorvos. - A hivatal által felajánlott, 25 éve nem használt épület nem felel meg az egészségügyi elôírásoknak. Nincs csatornarendszer, csempe, megfelelô választófal, a felszerelt vízpumpa nem tud megfelelô mennyiségû és nyomású vizet biztosítani a fogászatnak; ugyanakkor az épület kicsi mind a négy egység számára. Mi csak a Közegészségügyi Igazgatóság által engedélyezett helyiségben tevékenykedhetünk, s a volt szolgálati lakás nem felel meg az elôírásoknak, semmiképpen nem fogunk jóváhagyást kapni rá. Nem szeretnénk, hogy a tíz faluból álló község családorvos, fogorvos és gyógyszertár nélkül maradjon. Reméljük, hogy a polgármesteri hivatal, amennyiben az idô felenged, megtalálja a módját, hogy korszerûsítse az épületet - nyilatkozta Kósa doktornô.
A tanácsosok döntenek
- Nekünk mindenkire szükségünk van, ezért megpróbáljuk megoldani a felmerült problémát - mondta Majláth Károly polgármester. - A tanács tulajdonában levô épület bérlôi nem fogadták el az ajánlatunkat, jogtalan követelésekkel álltak elô. Elsôsorban azt akarják, hogy a volt szolgálati lakás felújításával, átalakításával járó költségek teljes mértékben a tanácsot terheljék. Egyelôre nem tudjuk, hogy ez a kiadás mekkora lesz, hiszen szakfelmérés még nem készült. Tanácsi határozatra van szükségünk, hogy a felmerülô kiadásokat kifizessük. A község képviselôi január végi ülésükön döntenek ebben a kérdésben. Úgy vélem, ezt a követelést sikerül - legalábbis részben - megoldanunk. Azonban azon kérésüket, felszólításukat, hogy a költözéssel, az engedélyekkel, székhelyváltoztatással járó kiadásokat is a tanács fedezze, jogtalannak, felháborítónak tartom. Hangsúlyozom: a pályázatban vállaltak értelmében nekünk március elsején hozzá kell fognunk az öregotthonnak helyet adó épület átalakításához. A határidô június 30. Véleményem szerint, amennyiben mindkét fél a község lakóinak érdekeit tartja szem elôtt, sikerül rendeznünk a felmerült kérdést - vélekedik a polgármester.
Az ideális tehát az volna, hogy a kecske is jóllakjon s a káposzta is megmaradjon. A tanács ügyességén múlik, hogy megtalálják-e az egyelôre lehetetlennek tûnô, ám mindenkinek kedvezô megoldást.
Méray Tibor Párizsban élô író és újságíró, az Irodalmi Újság fôszerkesztôje, 1995 augusztusában azzal a céllal alapított díjat, hogy az erdélyi magyar írott sajtó jövôjét szolgálja. A díj évente március 15-én kerül kiosztásra Kolozsváron. Olyan tehetséges fiatal újságíró kaphatja meg, aki valamelyik napi- vagy hetilap munkatársa, és a jövôben is az erdélyi magyar sajtóban kíván tevékenykedni. A díj segítségével a nyertes három hónapot dolgozhat az egyik nagy budapesti napilap szerkesztôségben, ahol az újságírói mesterséggel behatóbban megismerkedhet. Ezt az idôtartamot megszakítás nélkül Budapesten kell töltenie, és belsô munkatársi fegyelemmel kell részt vennie az általa választott szerkesztôség munkájában és életében.
A díj összege 2004-ban 240.000 (kétszáznegyven- ezer) Ft, a nyertes ezt háromhavi részletben (80-80-80 ezer) kapja kézhez. Odaítélésérôl az alapító által felkért háromtagú bizottság dönt.
Pályázni lehet személyesen, de szerkesztôségek és közéleti személyiségek is javasolhatnak a díjra érdemes fiatalokat. A pályázathoz (javaslathoz) szakmai (ön)életrajzot és legalább öt megjelent írást kell mellékelni.
Beküldési határidô (postabélyegzô dátuma): 2004. február 10.
Postacím: Tibori Szabó Zoltán, 3400 Cluj- Kolozsvár, Str. Aurel Vlaicu nr. 2/56.
A marosszentgyörgyi Kolping Család 1993. november 13-án alakult 30 alapító taggal. Közülük többen lemorzsolódtak, de újak is jöttek. Így családunkat most 32 fiatal családos alkotja, akik szívesen találkoznak egymással minden csütörtökön este a plébánia hittantermében. Családunk inkább szociális, kulturális tevékenységet folytató nonprofit szervezet. Segítünk másokon és önmagunkon is. Különféle rendezvényeink vannak, orvos, pszichológus, irodalmár, színmûvész meghívottakkal. Német nyelvtanfolyamon vehetett részt bárki az egyházközségbôl, sôt a községbôl. Lehetôségeinkhez mérten támogatjuk a Hit és Fény csoportot, amely sérült gyerekekbôl, szüleikbôl, barátaikból áll. Termésnapi, szilveszteri, farsangi vidám összejöveteleket szoktunk tartani. Közösségünk nyitott az egyházközség minden tagja és a más vallásúak felé is. 1999-tôl képzômûvészeti kiállításokat is szerveztünk, a magyar irodalom jeleseivel ismerkedhettek meg az érdeklôdôk Pupp József ny. magyartanár elôadásában, melyeket ez ideig tizenhat, különbözô témájú zenés-irodalmi összeállítás követett. 1998-tól évente megrendezi a plébánia a Csak tiszta forrásból! címû népdalestet. 1999-ben a színjátszó csoport elôadta Tamási Áron Énekes madár címû háromfelvonásos népi játékát. A sikeres bemutató után még tizenegy alkalommal mutattuk be a környezô falvakban és Magyarországon. 2000-ben sikeres elôadás- sorozatunk volt a Boldog nyárfalevél címû Tamási-darabbal, melyet tizenháromszor adtunk elô. Betanulásában nagy segítségünkre volt a nemrég elhunyt Ferenczy István színmûvész, Pista bácsi. 2000-tôl testvéri kapcsolatunk van a collenberg-reistenhauseni Kolping Családdal a németországi Würtzburg egyházmegyéjébôl. Ugyancsak testvérkapcsolatban vagyunk a bátaszéki Kolping Családdal, kölcsönösen látogatjuk egymást. Plébániánk minden március 15-én a Kolping zászló alatt helyezi el a kegyelet virágait a Székely vértanúk emlékmûvénél Marosvásárhelyen. Jó együtt dolgoznunk az egyházi és polgári vezetôkkel. Igyekszünk nyitott szemmel, füllel és nyitott szívvel élni, hogy segíthessünk, ahol lehet. * (Szántó Edit: Tízéves a marosszentgyörgyi Kolping Család. HARANGSZÓ, 2003. december)
Kasza Józsefet kértük, vonjon mérleget a szerbiai választás után. Parászka Boróka kérdése: van-e élet a parlamenten kívül? Szabó Géza spekulál: miért vezetnek Benjamin Netanyahu izraeli pénzügyminiszter titokzatos magánútjai Romániába? Kelemen Dénes azon mereng párttörténet-sorozatunk nyitóírásában, hogy mikor veti le az RMDSZ ideológiai kényszerzubbonyát, és mikor érjük meg a professzionalizmus korát? E heti példabeszédünk Dóczy Örsnek köszönhetôen Berlusconiról, a politikai és a médiahatalom mechanizmusairól szól. Írásainkra érkezett vitacikkeink A válaszban: Cs. Nagy Ibolya (majdnem) leleplezi Hamza Pétert és újabb kórismét nyújt az irodalmi pártoskodásról. Nistor Laura pedig rábólint a nôkre. Színikritika-dömping (bôvített terjedelem!): Hippolit Nagyváradon, Egy bolond Szatmáron, Hobo Szentgyörgyön. KAF januári haikukkal kedveskedett, Selyem Zsuzsa Az immanens Magyarországról, Esterházy Péter - Kertész Imre - Nádas Péter Kalauz c. kötetérôl ír.
Tavaly november végén rendezték meg Bukarestben a ChiarPOTI nevet viselô, a Shell olajcég romániai képviselete és a Gazdaságfejlesztési Központ égisze alatt futó vállalkozóképzési program versenyét. Az angliai Shell Alapítvány által 22 éve alapított program jelenleg 21 országban mûködik, különlegessége, hogy kimondottan a fiatal vállalkozók teljesítményét segíti, majd a versenyen felméri, értékeli és díjazza.
Az ötezer dolláros összdíjazású, Sikeres fiatalok az üzleti életben címû versenyre 39 fiatal vállalkozó nevezett be, a megosztott harmadik díjat pedig a kovásznai Gödri Attila, valamint a marosvásárhelyi, 21 éves Calin Zeres és Imagine Communication nevû cége nyerte el. Ôt és a cég értékesítési igazgatóját, Florin Moldovant kérdeztük.
- A versenyrôl a ChiarPOTI honlapján szereztünk tudomást - mondta a cégvezetô. - A honlapon többféle nyomtatvány, modell megtalálható, ezek alapján kellett üzleti tervet készítenünk és piackutatást végeznünk. A modellek képezték a versenybeli alapot, a résztvevôk saját projektjeiket ezek alapján kellett elkészítsék. Projektvázlatokat kaptunk, a mi tervünk életképesnek bizonyult, és fiatal korunk is biztosan beleszámított a jó eredménybe. Interaktív volt a verseny, amely a benevezô fiatal vállalkozók cégeinek 2003-as teljesítményére fektette a hangsúlyt. A résztvevôk pedig nem lehettek harminc évnél idôsebbek. Tetszett az elbíráló bizottságnak a cégünk profilja, Erdélyben kevesen foglalkoznak piackutatással, reklámkutatással, sajtófelméréssel. Megjelentetünk egy lapot is, a 7seri címû kiadványt, legutóbb pedig az Év Embere verseny és közvélemény-kutatás szervezésében vállaltunk jelentôs szerepet - zárta szavait a cégvezetô.
A havazások, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által összehangolt hóeltakarítási tevékenység kapcsán, a helyi sajtóban megjelent cikkekre reagálva, a hivatal sajtóirodája közleményt jutatott el szerkesztôségünkbe. Ebben pontosítják, hogy december 4-én éjszaka 1 órától nyolc hókotró gép (hat UNIMOG és két tíztonnás billenôkocsi) tevékenykedett a municípium fôutcáin, elôre kidolgozott program szerint, biztosítva a megfelelô zökkenômentes közlekedést. Közel 60 tonna csúszásgátló anyagot szórtak le. A hóeltakarítással - versenytárgyalás nyomán - megbízott cég betartotta a hivatallal kötött szerzôdésben vállaltakat, s mind a fôutcákon, mind a mellékutcákban eltakarította a havat. Január 6-án éjszaka 3.30 órától hét gépkocsi 55 tonna csúszásgátló anyagot szórt le.
Téli idôszakban mindig nehezebben és körülményesebben lehet gépkocsival közlekedni, s jobban oda kell figyelni a közlekedési szabályok betartására - figyelmeztet a sajtóiroda, ugyanakkor biztosítja a megyeszékhely lakosságát, hogy a versenytárgyaláson nyertesként megbízott cég továbbra is pontos és gyors munkát fog végezni.
Hamis dollárok eladása miatt bukott le az a Marosvásárhelyen lakó férfi, aki börtöntársa volt a december 28-i tordai merénylet elkövetésével gyanúsított Victor Zagreannak és szabadulása után is kapcsolatban maradt vele. A megyei rendôrség a hamis pénz mellett egy pisztolyt és 2 házi készítésû robbanószerkezetet is talált abban a szatyorban, amelyet Moldovan Gheorghe a vasúti kocsiszín mellett rejtett el. A rendôrség egyelôre nem tudja, honnan származik a fegyver és a robbanóanyag.
A megyei rendôrség január 5-én kapta az információt, hogy valaki egy hamis 100 dolláros papírpénzt adott el. A vizsgálatok nyomán kiderült: a 30 éves, szebeni születésû, a börtönbôl nemrég szabadult, Marosvásárhelyen élettársánál lakó Moldovan Gheorghe több valutaváltó irodában is szerencsét próbált.
Miközben Moldovant a hamis pénz eredetérôl faggatták, a rendôrség fülest kapott, miszerint a gyanúsított egy piros szatyort a vasúti kocsiszín mögött rejtett el és ebben egy pisztoly is található.
Cotoara Vasile fôfelügyelô, a megyei rendôr- felügyelôség vezetôje tegnap sajtótájékoztatón ismertette az esetet, idézve a gyanúsított vallomását. Ebbôl kiderül, hogy Moldovan Gheorghe kapcsolatban állt a tordai merénylet elkövetésével gyanúsított Victor Zagreannal. (December 28-án a tordai Pharaon pizzázóba gránátot dobtak be, amelynek következményeképpen egy személy megsérült.) A vallomás szerint Zagrean, akit pénzhamisítás miatt ítéltek el, és pár héttel Moldovan elôtt szabadult a börtönbôl, karácsony és szilveszter között telefonon felhívta Moldovant, akit megkért, hogy egy bizonyos Szász Zoltán lakásán található piros szatyrot vegyen magához, majd rejtsen el. A szatyorban 6500 hamis dollár, egy olasz gyártmányú, töltény nélküli katonai pisztoly és két házilag összeállított robbanószerkezet volt: egyik egy 1953-as hazai gyártmányú gránát, amit egy mobiltelefonhoz csatlakoztattak, valamint egy fogkrémtubusban elhelyezett plasztik robbanóanyag, amibe orosz gyártmányú gyutacsot tettek. Moldovan eleget tett a kérésnek. A dollárok egy részét megpróbálta eladni a Városháza utcai valutaváltónál, ahol közölték vele, hogy a pénz hamis. Ezután a Voiajor szállodában levô váltóházhoz ment, mert megtudta, hogy nem rendelkeznek pénzvizsgáló géppel. Elôször 110 dollárt adott el itt, majd újabb 400-at. A hamis pénzbôl összesen 2000 dollárt sikerült eladnia, az összeg felét a rendôrség visszaszerezte, de "tudják, hogy kinél van a másik fele is".
A rendôrség nem zárja ki, hogy a tordai merényletben használt gránát valamint a Marosvásárhelyen talált robbanószerkezetek és fegyver egy "forrásból" származnak. Kérdésünkre Cotoara Vasile kijelentette: egyelôre nem sikerült megállapítaniuk, honnan szerezték be a robbanóanyagot, de feltételezik, hogy szakértô készíthette ôket. A bukaresti Kriminalisztikai Intézetbe elküldött fegyvert és robbanószerkezetet laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá.
A kolozsvári Zagrean Victort elôzetes letartóztatásba helyezték a fegyvertartásra vonatkozó jogszabályok megsértése, robbanóanyag tárolása és szándékos emberölési kísérlet miatt, Moldovan Gheorghe viszont szabadlábon van, Kolozsvárra szállították szembesítésre. Ellene pénzhamisítás, a fegyvertartásra és robbanóanyagok tárolására vonatkozó jogszabályok megsértése vádjával indult vizsgálat. A rendôrség feltételezi, hogy a robbanóanyagot és a fegyvereket Victor Zagrean leszámolási akciókra szándékozta felhasználni, Moldovan Gheorghe azonosítása pedig újabb bizonyíték a tordai merénylet gyanúsítottjai ellen.
Kevés olyan tudomány van, amely a legszélesebb közönség számára is tud érdekességeket mondani. Még kevesebb azoknak a tudományoknak a száma, amelyek a népszerûségnek ezt a lehetôségét nem aknázzák ki. Az ilyen szerényen visszahúzódó stúdiumok közé tartozik a nyelvészet.
Ha tekintetbe vesszük, hogy a rádiónak és a televíziónak egyik legnépszerûbb adása az anyanyelvrôl szóló, vagy hogy milyen közkedveltségnek örvendenek a nyelvi vetélkedôk, akkor az elôbbi állítás a nyelvészet elzárkózásáról hamisnak tetszhet. De a nyelvészetet nem csak a nyelvhelyességi kérdések vizsgálata jelenti: emellett nagyon sok ágazata van. Ilyen például a nyelvtörténet, a leíró, az összehasonlító nyelvészet, a nyelvtipológia stb. E tudományágak neve önmagáért beszél. Magától értetôdik, hogy például a nyelvtörténet is nagyon általános megnevezés, hiszen hozzá kell tennünk, mely nyelv történetérôl van szó. A leíró és az összehasonlító nyelvészet vegyítése adja a nyelvtipológiát, amely a legkülönbözôbb nyelvek szerkezetileg azonos vagy hasonló elemeit veti össze. Az összehasonlító nyelvészet a nyelvek rokonságának megállapítását tûzte ki célul.
Talán nincs ember, akit ne érdekelne, mely nyelvekkel rokonítható anyanyelve, mely népekkel rokon az a nép, amelynek tagja. Nagyon sok nyelv, például a magyar esetében, a nyelvrokonság kérdése teljesen világos. Vannak olyan nyelvek is, amelyek egyedül állnak a világban, legfeljebb különféle elméletek léteznek hovatartozásukról. Ilyen például a japán (amelyet már a magyarral is próbáltak rokonítani), a baszk vagy a szibériai népek által beszélt nyelvek valamelyike.
A magyar nyelv, mint ismeretes, a finnugor, szélesebb értelemben véve az uráli nyelvcsaládhoz tartozik. Ez ma már cáfolhatatlan tény, de nem jelenti azt, hogy nem voltak vagy nincsenek napjainkban is más nézetek.
Az összehasonlító nyelvészet kialakulása elôtt a nemzeti öntudat azt követelte a kor kutatójától, hogy minél több rokon vonást fedezzen fel valamely klasszikus, ôsi nyelv és saját nyelve között. Európának csaknem minden nyelvét - a magyart is -, összevetették a héberrel, mert az ôsi nyelvvel való rokonság valamiféle felsôbbrendûséget jelentett.
Ma már megmosolyogjuk ezeket az elképzeléseket. Most is él hasonló elmélet, nevezetesen a sumer-magyar rokonság téveszméje. Hirdetôi fôleg a szavak összecsengésére alapozzák elméletüket. De a világ minden nyelvébôl ki lehet mutatni olyan elemeket, melyek más nyelvekben is megtalálhatók. Ebbôl arra következtetnek, hogy a két nyelv rokon. Szerencsére újabban már a nyelvészeti szakirodalom is foglalkozik az új, délibábos elméletek bírálatával. Jó lenne, ha minél több ilyen könyv jelennék meg a nagyközönség számára, nagy szolgálatot téve a tudománynak az egészséges nyelvi köztudat kialakításában.
Úgy tûnik, minden megy a maga útján a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat életében, kabaréznak, fesztiváldíjas elôadásukat játsszák az UNITER-zsûri elôtt, próbálnak, közelgô premierre készülnek. De kiderült, ismerôs új helyzet van, Kovács Levente, a társulat eddigi vezetôje január elsejei hatállyal még decemberben beadta lemondását, ismét üres a mûvészeti igazgatói szék. Botrányról, haragról, más ilyesmirôl nem hallottunk, nem meglepô tehát, hogy a rendezô ezúttal is a Nemzeti Színházban ad az interjúra találkát. Az ügyvezetô igazgató, Kárp György irodájában találom, tervezgetésbe mélyedve. Helyzetértékelô kérdésemre egyszerre pontosítanak: "helyzet" nincs. Hogy mi van, arról Kovács Leventével kezdem a beszélgetést
- Az utóbbi években nincs szerencséje a társulatnak, a vezetôi nem tudják végigvinni, megvalósítani azt a programjukat, amit elgondoltak.
- Ez esetben nem egészen errôl van szó. A lemondásomnak semmilyen sértettségre, szubjektív akadályoztatásra, beavatkozásra utaló oka nincs. Nem igyekezett senki se megtörni a programom teljesítését, a törvénykezés szólt közbe. Úgy döntöttünk tehát, hogy folytatjuk a folyamatban levô programok megvalósítását az én segítségemmel is, anélkül, hogy vezetô státusban lennék. A lemondásom nem töri meg az évad lendületét.
- Milyen törvényes elôírás miatt kellett lemondanod?
- Az egyetemi oktatásban négy év teltével most január-februárban zajlanak a vezetôválasztások, az elôírás pedig az, hogy egyetemi tanszékvezetôtôl felfelé semmilyen oktató nem vállalhat más intézménynél vezetô beosztást. Ezt eddig nem mondták ki ilyen határozottan, a színmûvészeti egyetem struktúrája pedig feltétlenül megköveteli az én ottani jelenlétemet, ezért döntöttem így.
- Ezután státusz nélküli kívülállóként lesz olyan szavad itt a színházban, hogy a társulat a korábbi elgondolásaid vonalán haladjon?
- Az évad hátralevô részében lesz két rendezésem, és van egy-két olyan program, amit én indítottam el, például a Karinthy olvasószínpad, a felolvasó elôadások folytatása, a színészbál, amely ezután is létezni fog, és bizonyos kistermi mûvészi elôadások is. A Boldogtalanok Bodó Viktor rendezte bemutatója nemsokára megtörténik, és Parászka Miklós is jövô héten itt lesz, elkezdjük a Dilis Resner elôkészületeit. Sajnos, a Valahol Európában musicalre nem kaptuk meg az ígért támogatást. Ha kissé átfogóbban nézzük a vezetésem idején történteket, felismerhetô, hogy jelentôs szerepet kapott programunkban a magyar drámairodalom, ekképpen is nyitottabbá akartunk válni a közönség igényeire, és ezt sokan elégtétellel is fogadták, másfelôl a nyári és a szilveszteri programunk azt is szolgálta, hogy a színészek anyagi, kereseti lehetôségén is valamennyit javítsunk. A színészek fizetése kicsi, valahogyan el kell érnünk, hogy itthon jussanak kiegészítô keresethez. Ezenkívül a tájelôadásokkal fel szeretnénk újítani az egykori Székely Színház hagyományosan jó kapcsolatát a vidékkel. A Zsuzsival olyan helyekre is eljutottunk, ahol évtizedek óta nem voltunk. Kiépítettünk egy biztató cserekapcsolatot a budapesti József Attila Színházzal, ez más társulatokra is kibôvíthetô. A színészfoglalkoztatás arányán is próbáltunk javítani, szélesíteni a meghívott rendezôk skáláját. A fesztiválszereplések is elég jól sikerültek, három fesztiválról öt díjat hoztunk el. Szóval az évad sínen van, semmilyen megrázkódtatásszerû változás nem lehetséges, ha nem is vagyok már státusban.
- Mindezen túlmenôen társulatvezetôként a munka megtervezésében, szervezésében, irányításában milyen tanulságos dolgokat tapasztaltál?
- Egyrészt azt, hogy a társulat energiái még inkább kihasználhatók, de van olyan tapasztalatom is, amely mindenképpen arra utal, hogy aki ezt a feladatot felvállalja, az nagyon nehéz helyzetbe kerül, mert a kéttagozatos színházak - és itt nem feltétlenül etnikai alapú tagozódásra gondolok - pénzügyi autonómia nélkül, anélkül, hogy a mûvészi produkciókra felhasználható pénz pontosan meghatározott lenne, óhatatlanul funkcionális zavarokkal küszködnek. Társulatvezetôként többször kerültem olyan helyzetbe, hogy nem tudhattam, elôteremthetôk-e az illetô produkcióra szükséges összegek. Ami pénzt magyar állami, pénzügyi szervektôl megpályáztam és jóváhagyták, arról biztosan tudtam, hogy van, de amit innen kaphattunk volna, arról nem tudhattam semmi biztosat, mert nincs törvényes leosztása ezeknek a dolgoknak. Ezt felvetettük a színházi törvénykezéssel foglalkozó parlamenti bizottság elôtt is, reméljük, hogy valami megoldódik ilyen téren is. Egyébként az elôttem levô két társulatvezetô is ezzel a problémával hadakozott, nekik se sikerült leküzdeniük. Tiszta helyzetet kell teremteni, egy mûvészeti vezetônek tudnia kell, hogy egy kezdôdô évadban milyen lehetôségei, kilátásai vannak, mekkora pénzösszeggel rendelkezhet a társulata. Ugyanakkor szükségesnek érzem a belsô mûködési struktúra megreformálását is. Bizonyos dolgok elavultak, bizonyos emberek szaktudása megkopott, de a mûvészeti vezetô ebbe se tud beleszólni, noha a következményeit ô és a mûvészi munka sínyli meg. Én személyileg nagyon jól vagyok a jelenlegi vezérigazgatóval és az ügyvezetô igazgatóval, de az a fontos, hogy a mûködés ne személyi viszonyokon múljon, hanem korszerû törvényes keretek szabályozzák.
Kárp György ügyvezetô igazgatóra a színházépület romló állapotától a fûtés, pontosabban fûtetlenség problémájáig rengeteg gond hárul, a jelek szerint most, egy darabig legalábbis, a Tompa Miklós Társulat mûvészeti irányítását is fel kell vállalnia.
- Ez az én esetemben nem rendkívül nagy megterhelés, 1987 és 1990 között is vezettem a társulatot, és akkoriban nagy nevek fémjelezték ezt az együttest, sok volt még a régi súlyos egyéniség, és 2002-ben is betöltöttem ezt a funkciót is vagy három hónapig, külön fizetség nélkül, természetesen, áthidaló megoldásként felvállalom tehát újra. A jelenlegi helyzetben ez a legésszerûbb. A színházban töltött napi tíz-tizenkét órába ez is belefér. Ráadásul Kovács Levente továbbra is itt marad, és segít, ketten végeznénk, amit kell, egyesítve, összehangolva az ô és a magam elképzeléseit. Én mindig színészcentrikus voltam, és szeretném a ma nem túlzottan koherens társulatot erôsíteni. Van mire alapoznunk, de ehhez minél többet kell foglalkoztatnunk mindenkit, és néhány év alatt egy mûvészileg nagyon erôs társulat jöhet létre. Fontosnak vélem, hogy felértékeljük, felélesszük a mûvészeti tanácsot is, és bevonjuk a gyakorlati munkába. A városban számos olyan hozzáértô személyiség van, aki képes támogatni a színházat. Persze, lehetnek olyanok, akik azt mondják, újabb versenyvizsgát, vezetôi pályázatot kellene kiírni. Szerintem ez ismét felpiszkálná a kedélyeket, megosztaná a társulatot, elindulna a lobbizás, megromlana a hangulat, nem lenne szerencsés dolog. Jelenleg tehát így próbálkozunk, ha ez a megoldás beválik, semmit se veszítünk. Én semmilyen funkciómhoz nem ragaszkodom kézzel-lábbal, ha nem megy, visszavonulok. Nyilván végül is a felettes szervek, a megyei tanács és a minisztérium dönt.
A nyugati keresztény egyházi évben a vízkereszt napjától kezdôdik a farsang, amely a nagyböjt kezdetét jelentô hamvazószerdáig tartó ünnepi idôszak.
Hossza változó, a húsvét idôpontjától függ. A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei fôként a vasárnaptól húshagyókeddig tartó három utolsó farsangi napra vonatkoznak. A farsang elnevezése középkori német polgári eredetû lehet, de vannak az Anjouk és Mátyás királyi udvarából itáliai hatásra utaló adatok is. Az újkori falusi, mezôvárosi farsangi szokások egy ünnepi lakmározással, mulatságokkal, maszkos felvonulásokkal, dramatikus játékokkal megpecsételt ünnepi, "karneváli" idôszakra vallanak. Jellegzetes farsangi ételek a XX. században a káposzta, a disznóhús, a fánk.
A legjellemzôbb az álarcos, jelmezes alakoskodás volt, amely általános adománygyûjtô felvonuláshoz kapcsolódott, de szokás volt a házaknál vagy a mulatság helyszínén dramatikus játékokat is elôadni: halottas játékot, temetésparódiát, betyárjátékot, tréfás ítélkezést. A jelmezes felvonulások leggyakoribb maszkjai: nônek, terhes asszonynak öltözött férfiak, mesterembereket, vándorutasokat, más nemzetiségûeket megjelenítô alakok, állatfigurák - legáltalánosabb volt a gólya-, kecske-, ló- és medvemaszk. Az arc bekormozása, belisztezése, a kifordított bunda, a fejre húzott zsák vagy harisnya, újabban sokféle papírmaszk és készen vett álarc is elôfordult. A famaszk elsôsorban a délszláv eredetû mohácsi busójárásra volt jellemzô. A farsangkor férjhez nem ment lányok kicsúfolása is szokásban volt. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bôség- és termékenységvarázsló jellege, pl. kender, szôlô megvarázslása a farsangi ételmaradékokkal.
A magyarság farsangi szokásai fô vonásaikban megegyeznek Közép-Európa más népeinek farsangi szokásaival. Jellemzôek a különbözô rendû és rangú, társasági és szakmai farsangi bálok.
Címlapsztori: Veszélyes fegyver. Aktuális: Simon Judit: Két protokollum közt. Publicisztika: Stanik István: A majom éve, Tamás Pál: Egyetemi kitörési pontok, Simon Judit: Kit hitelesít Kövér?, Székely Ervin: Protokollumok alkonya. Interjú: Králik Loránd: A régiók Európájában élünk - beszélgetés Törzsök Erika kisebbségkutatóval. A vállalkozó: Lokodi Imre: Mi lehetett Kolumbusz fejében a hajó? TôkePiac: Milyen év volt 2003? Thália: Lokodi Imre: Az agyaglábú óriásról (beszélgetés Kovács Levente rendezôvel). Olvasó: Újévi ajándék a Riporttól, Recenzió: Papp Sándor Zsigmond: A térkép szélén a vesztesek panaszai. Adásidô: Kinde Annamária: Meghalt Hofi, oda a vigasság?
- Az embernek millió vágya és óhaja van, az életet úgy is felfoghatjuk, mint szüntelen hajszát szükségleteink kielégítésére, hol ez kell, hol az; amikor annak idején albérletbe költöztünk a párommal, készítettünk egy jegyzéket, és kiderült, hogy voltaképpen csak fogkefénk van, már a krém is elfogyott, mesélte Tollas Gé a kék metró Újpest végállomása egyik büféjében, ahol mindig friss a barna sör. - Most, hogy átvettem a díjat, elgondolom, mennyi nélkülözés és lemondás áll mögötte, hiszen az életet úgy is fel lehet fogni, mint a nélkülözés és lemodás véget nem érô folyamatát...
Az Árpád út környékén várt a kocsi, hogy hazavigyen szépséges transzszilván hazánkba. Tollas Gét ismerôsünk ajánlotta kegyeinkbe, harcos szabadúszó, mondotta róla, élvezet lesz az utazás, mert rengeteg kulisszatitkot tud az erdélyiek viselt dolgairól.
- A módszerem pofonegyszerû - folytatta Tollas Gé. - Kinek nincsen takargatnivalója ezen a világon? Nos, nem kell egyéb, csak egy kicsit belepiszkálni az emberek múltjába-jelenébe, fölfedni némely viselt dolgaikat, amelyeket azonnal törölnének a memóriából, és aztán sakkban tartani ôket. Jelszó: "Vigyázz, leleplezlek!" Mindjárt behúzza a farkát, és tárgyalni kezd.
Úgy kezdôdött, hogy kilyukadt a fogam, a kollégák ajánlottak egy kiváló fogászt, és hát ki jelenik meg a várószobában? A Köztiszteletben Álló Férfiú, akit politikai ambíciók fûtenek, indul a választáson. Tessékelik elôre, hiába toporzékol a zsibbasztó a pofámban, hátrább az agarakkal. Mondom az orvosnak, hát ez szép dolog, doktor úr. Mit tud elintézni magának ez az ember, hogy ilyen nagy a becsülete? Sok mindent, így az orvos. Például a rendelômet bôvítem, és az ügyintézés, ugye, az nem sima dolog. Na, nekem ennél sokkal több nem kellett, utánasietek a fontos embernek, utolérem, mielôtt kocsiba ülne, és egy kis tanácsot kérek. Útlevélügyben. Tudniillik, mondom, megnyertem egy pályázatot, ki kellene utaznom sürgôsen, de ezzel a mostani procedúrával csak két hét múlva juthatok hozzá. Mitévô legyek?
"Találkozzunk ekkor és ekkor", mondta, "az irodámban". Kiderült, kell neki egy médiás ember, aki megszerkeszti a versenytársak, politikai ellenfelek "fekete krónikáit". Mert, kedves barátom, jegyezzétek meg: mindenki zsarolható. Valamit valamiért, nemde. A módszer titka, hogy bármilyen helyzetben légy képes az "anyagfelvételre". Az útlevélügy kapcsán például kiderült, ki mindenki rendezi kéz kezet mos alapon az efféle ügyeit; láttál már górét sorba állni? Mondhatom, öregem, a fél város az adattáramban...volt.
- Elkezdtél leleplezô riportokat írni - találgattam. Hiszen aki ilyen pazar információbank birtokosa, a tényfeltáró-leleplezô újságírás fenegyerekévé válhat. Nem kell más, csak egy (országos terjesztésû) napilap, amely alkalmas terepet biztosít jól idôzített bombáinak...
- Kérlek szépen - mondta Tollas Gé, miközben a kocsi már vígan haladt Szolnok felé -, úgy nézz rám, hogy voltaképpen egyetlen sort sem közöltem a romániai sajtóban. Ne nézzetek ilyen döbbenten, mert én nem riporteri babérokra vágyom, hanem élni akarok, méghozzá igen jól. Az a tapasztalat, amelynek hamarosan birtokába jutottam, egy Balzacnak is sok lett volna.
Hiszen nincs az az ember, aki a törvényesség és tisztesség betartásával meg tudná oldani gondját-baját. Az "élen" persze azok járnak, akiknek a kapcsolatrendszere tökéletes. Mert egy az, ha beszól a haver a portára, hogy jövök, engedjen be a kapus, egy az, ha egy véranalízist a barátnôm segítségével sutyiban "elintézek", és más az, amikor nyakig merülök korrupciós nexusaimba...
Mire rádöbbentem, hogy voltaképpen mindenki be van sározódva, magam is befröcskölôdtem. Elôbb csak elônyös vásárlásokhoz jutottam bizonyos személyek jóvoltából, aztán lakást cseréltünk, bebútoroztuk, majd kocsit vásároltam, nem akármilyent. A revolvermódszert f