Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Támogatókeresôben Brüsszelben

Az EU igazodik a Románia számára kidolgozott csatlakozási menetrendhez, ha az ország folytatja a reformokat és az uniós joganyag gyakorlatba ültetését, jelentette ki Pat Cox, az Európai Parlament elnöke az Adrian Nastase kormányfôvel szerdán folytatott megbeszélésen, tájékoztat egy kormányközlemény.

Nastase brüsszeli látogatásának elsô mozzanataként találkozott az EP elnökével. A miniszterelnök kifejtette, a bukaresti kormány eltökélt szándéka az európai integrációhoz szükséges reformok folytatása gyorsított ütemben. Hozzátette, a kormány továbbra is számít az európai intézmények támogatására és a velük való párbeszédre.

Adrian Nastase miniszterelnök szerdán munkalátogatást tett az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentben, hogy megerôsítse a kormány politikai elkötelezettségét a reformok végigvitele iránt.

A miniszterelnök brüsszeli programján Romano Prodi EB- elnökkel és Günter Verheugen bôvítési biztossal való megbeszélés is szerepelt. A román delegáció tagja Mircea Geoana külügyminiszter, Alexandru Farcas integrációs miniszter, valamint Vasile Puscas fôtárgyaló is.

Pat Cox, az Európai Parlament elnöke szerdán cselekvésre szólította fel Adrian Nastase kormányfôt, miután az EP külügyi bizottsága nemrég elfogadott jelentése megkérdôjelezi Románia 2007-es uniós csatlakozásának lehetôségét, tájékoztat az AFP.

A jelentés "komoly felhívás a cselekvésre annak érdekében, hogy gyors konszolidáció történjen a reformok terén a korrupcióellenes harc, az igazságszolgáltatás függetlensége, a rendôrségi bánásmód és a gyerekjogvédelem tekintetében", nyilatkozta Cox a Nastaseval folytatott megbeszélés után.

Románia és Bulgária esetleges "szétkapcsolásáról" Cox újságírói kérdésre válaszolva elmondta, "ez valóban megtörténhet, ha a helyzet nem változik", és hangsúlyozta, hogy a csatlakozási szerzôdések aláírását az EP-nek is támogatnia kell.

Adrian Nastase kormányfô üdvözölte az EP- elnökkel folytatott "nyílt párbeszédet" és megerôsítette: Romániának szándékában áll 2004 végéig lezárni a csatlakozási tárgyalásokat.

Aktuális

Miután minden orvos és egészségügyi asszisztens megkötötte a malpraxis (orvosi mûhiba estére vonatkozó) szerzôdést, gyûrûzik a botrány, sorban megszólalnak az orvosok, az Egészségügyi Minisztérium képviselôi. Kijelentik, hogy az egészségbiztosító pénztárnak valójában nincsen joga harmadik félként részt venni a szerzôdéskötésben, semmi köze hozzá. Ez az orvos illetve az egészségügyi középkáder és egy magánbiztosító ügye. Ilyen jellegû rendeletet bocsátott ki a szakminisztérium januárban.

Mint ismeretes, az egészségbiztosítási pénztárak az évi keretszerzôdések aláírásához feltételül szabták a malpraxis-biztosítások megkötését, sôt meghatározták azon öt biztosítótársaságot, amelyek részt vehetnek a szerzôdéskötésben. Ilyenformán egyértelmû, hogy megszegték az egészségügyi miniszter rendeletét, aminek következtében nem hallottunk arról, hogy bárkit is felelôsségre vontak volna.

A malpraxis-szerzôdéseket körüllengô gyanút táplálja a iasi-i orvosi kollégium elnökének kijelentése, mely szerint Romániában valójában nem is létezik a malpraxis fogalom, az ilyen céllal kötött szerzôdések gyakorlatilag a biztosítótársaságok gazdagítására szolgálnak, évi 5-6 millió euró értékben. A malpraxis- biztosítások alapján az orvosi mûhibák áldozatai 10.000 és 125.000 euró közötti kártérítést kaphatnak (az összegeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állapította meg orvosi kategóriánként) a biztosítóktól, ha jogosnak bizonyul panaszuk. Az áldozatok azonban nem fordulnak a bírósághoz, nem követelenek kártérítést, hiszen a polgári perek költségesek, a bélyegilletéket a kártérítésként követelendô összeg függvényében állapítják meg, és aztán az ügyvédi honorárium is sokak számára csillagászati összeg. A pénz tehát marad a biztosítóknál, a beteg marad a szenvedésekkel, a hibázó orvosokat, asszisztenseket pedig nem háborgatják túl sokat. Csupán néhány bûnügyi per erejéig.

Egy másik furcsaság, amit az illetô orvosi kollégium elnöke állít, hogy az asszisztensek malpraxis-biztosítási költségeit a kórházak állják, "miközben a fizetésekre sem jut a pénz". Tévedés: az asszisztensekkel kifizettették a biztosítást, legalábbis a megyében.

Az orvosok úgy vélik, ezen a területen is rendet kellene teremteni. Szükség lenne egy olyan törvényre, amely az orvosi mûhibákra vonatkozik, amely lehetôséget ad az orvos és a biztosító közötti közvetlen tárgyalásokra, a biztosítótársaság kiválasztására, és nem lehetetleníti el a hibázó orvosok, asszisztensek felelôsségre vonását. Amíg ez nem történik meg, a malpraxis-szerzôdések tényleg csak arra valók maradnak, hogy valakik bezsebeljék az egészségügyiek pénzét.

Minden szavazat számít

A kettôs állampolgársággal rendelkezô határon túli románok tisztségeket tölthetnek be a romániai közéletben - hangzott el a Szociáldemokrata Párt (PSD) sajtóértekezletén, amelyen a résztvevôk nehezményezték, hogy az anyaországban zajló politikai csatározások kihatnak a külhoniak közösségeire.

A Ziarul Financiar címû üzleti-pénzügyi napilap idézi Titus Corlateanu külügyi államtitkárt, a határon túli románok hivatalának vezetôjét, aki a sajtóértekezleten foglalkozott a Romániával szomszédos országokban élô románok helyzetével is. Egyebek között sajnálkozással állapította meg, hogy a külföldi román diaszpóra és az anyaország között megosztottság tapasztalható. Az államtitkár szerint ennek az lehet az oka, hogy az anyaországban zajló politikai csatározások, viták kihatnak a határon túli románságra is.

Az államtitkár külön figyelmet szentelt a magyarországi románság helyzetének. A lap Corlateanu szavaiból azt emelte ki, miszerint Bukarest "expresis verbis" figyelmeztetni fogja Magyarországot, hogy biztosítson parlamenti helyeket a magyarországi román kisebbség számára.

Bogdan Niculescu Duvaz, a párt szóvivôje bejelentette: a kormánypárt a választási kampányra való tekintettel fel akarja mutatni a határon túli románok elôtt, mi mindent tett értük a kormány és a PSD. Az eredmények között említette, hogy a kettôs állampolgársággal rendelkezô határon túli románok tisztségeket tölthetnek be a romániai közéletben. Sôt, örökség esetén anyaországi lakhellyel is rendelkezhetnek.

A sajtóértekezleten szó esett arról is, hogy az idei romániai választások idején is biztosítani kívánják a külföldön tartózkodó román állampolgárok szavazati jogának gyakorlását. Igaz, a kormánypárt képviselôi nem sok reményt fûztek ehhez, hiszen a legutóbbi általános választások idején (2000-ben) mindössze húszezer külföldön tartózkodó román állampolgár élt szavazati jogával.

Az Illyés Közalapítvány (IKA) továbbra is kitart a Székelyudvar-helyért Alapítványnak folyósított negyvenmillió forintos támogatás visszakövetelése mellett, az alapítót képviselô Miniszterelnöki Hivatal (MEH) politikai államtitkára "jogi természetû lépéseket" készít elô - közölték az MTI-vel az érintettek szerdán.

Laborczi Géza, az Illyés Közalapítvány kuratóriumi titkára elmondta: az IKA február 20-i kuratóriumi ülésén megvitatták, de nem méltányolták Szász Jenô levelét. Ebben a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnöke arra kérte a testületet, hogy tekintsen el a pályázati cél nem teljesülése miatt elrendelt, 163 ezer eurós összeg visszafizetésétôl.

A visszafizetésre kijelölt február 15-i határidô lejárt, a további lépések megtétele már túlmutat az IKA kuratóriumának hatáskörén, így azokat az alapító magyar kormányt képviselô MEH politikai államtitkár, Szabó Vilmos hozhatja meg - fejtette ki Laborczi Géza.

Szabó Vilmos az MTI-nek elmondta: a "jogi természetû lépéseket" a MEH jogászai készítik elô. Ehhez azonban a magyar és a román jogot is tanulmányozni kell, így a munka igénybe vehet néhány hetet.

A Székelyudvarhelyért Alapítvány egy civil központ létrehozása érdekében pályázott az Illyés Közalapítványnál. Az elnyert támogatásból meg is vásároltak egy kétszobás házat erre a célra, bizonyos becslések szerint a reális érték tízszereséért.

Az IKA az elszámolás elfogadásáról levelet küldött Udvarhelyre, majd bizottságot küldött a helyszínre, hogy a pályázati cél megvalósulását ellenôrizzék. Ekkor kiderült, hogy az ingatlanban nem mûködnek irodák.

Az Illyés Közalapítvány a bizottsági jelentés figyelembevételével január 5-én döntést hozott arról, hogy visszafizetésre kötelezik az alapítványt, aminek február 15-ig kellett volna eleget tenni.

A pénzt azonban a Székely-udvarhelyért Alapítvány nem fizette vissza, mivel - Orbán Attila, az alapítvány igazgatójának magyarázata szerint - azt a pályázat szellemében elköltötték.

A Szlovákiában élô, magyar oktatási intézményekben tanuló magyar diákok szüleinek támogatásáról írt alá szerzôdést kedden a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, valamint a támogatás továbbításáért felelôs alapítvány vezetôje Budapesten.

A kedvezménytörvényben foglalt oktatási, nevelési támogatás célja, hogy a szlovákiai magyarság megôrizze és fejlessze a magyar kultúra iránti elkötelezettségét - mondta el Bálint- Pataki József az aláírást követô sajtótájékoztatón.

Közölte azt is, hogy a "nem könnyû, hosszan tartó, olykor nehézségekkel teli" tárgyalások után decemberben megkötött kormányközi megállapodás tette lehetôvé a mostani aláírást.

"A mai aláírással megteremtettük a támogatások tényleges folyósításának a lehetôségeit" - hívta fel a figyelmet, hozzátéve, az alapítvány rövidesen közzé teszi pályázati felhívását.

A HTMH elnöke "bizonyos felmerült értesülésekre" célozva közölte: "szeretném önöket megnyugtatni, szó sincs arról, hogy alapítványokat egyesítenének", vagy hogy a HTMH és a Nemzeti és Etnikai Hivatal tartozna majd egy intézményi keretbe.

"Ilyen tervek nem léteznek a kormány asztalán" - jelentette ki, de hozzátette azt is, hogy "fennáll annak a lehetôsége, hogy bizonyos lépésekre kényszerül a kormány a megszorítások tárgyában".

Pék László, a támogatás továbbításáért felelôs szlovákiai Pázmány Péter Alapítvány (PPA) elnöke annak a reményének adott hangot, hogy az anyaországi támogatás pozitív hatással lesz a szlovákiai magyar közösségek életére.

A. Nagy László, az alapítvány tagja úgy vélte, sikerült olyan megállapodást kidolgozni, amely egyszerre tesz eleget a magyar és a szlovák politika elvárásainak. Megítélése szerint a támogatási megoldás ugyanakkor "értékében és mértékében" is megfelel a többi szomszédos ország magyarságának biztosított segítségnek, "csak a konstrukció más".

A szerzôdés lényege, hogy azok a szülôk, akiknek gyermeke magyar nyelvû oktatási intézményben
tanul, nem közvetlenül kapják meg a pénzbeni segítséget, hanem közvetve, az iskolai szülôi közö/sségen keresztül, így a PPA-hoz nyújthatnak be pályázatot a támogatásra.

"Boris Tadicot megválasztották a Demokrata Párt elnökévé" - kigombolódik a blúz. "Richard May hágai bíró lemondott" - a csinos bemondónô dús kebleit már csak fekete melltartó fedi. "Carla Del Ponte követeli Mladic és Karadzic letartóztatását" - szoknya le. "Mészárlás egy ugandai menekülttáborban" - a melltartó is röpül.

Aki vasárnap nézte a TV Jesenjin nevû újvidéki adó éjféli híreit, olyat láthatott, amilyet eddig senki e tájakon. A néhány más országban is divatba jövô Meztelen hírek elsô adását sugározták, amely ezentúl folytatódik minden szombaton éjfélkor, amíg a nézettség pénzt hoz a konyhára.

Nenad Milosavljevic, a Jesenjin fôszerkesztôje szerint a nézettség miatt nem kell izgulni, lévén ez az elsô ilyen pikáns hírmûsor Szerbiában, sôt, az egész térségben. "Hangsúlyozom, komoly hírekrôl, s nem csak meztelenkedésrôl van szó" - hajtogatja Milosavljevic.

Kristina, a bemondóvá avanzsált sztriptíztáncosnô egy csapásra ismertté vált a vajdasági székvárosban és határain túl, pedig csak híreket olvasott fel. Egyes lapok a szôkeség fotóját közölték, mások bemutatták a vetkôzés fázisait, s a hírekben szereplô politikusok és bûnözôk - Tadic, May, Mladic - képét, Kristina mögött, a képernyô jobb sarkában.

A tévében azt állítják, hogy a hölgy mind mûsorvezetôként, mind centiméterben mérve megfelel az elvárásoknak. Kollégáihoz hasonlóan fesztelenül és érthetôen olvassa fel a híreket, különös erénye viszont, hogy csinos és nem leplezi idomait.

A belgrádi médiaszakértôk szerint az újvidéki tévé ezzel a népszerûség növelésének olcsó és helytelen módját választotta, aminek hamarosan kárát látja majd. A meztelenkedô hírmûsor csodája sem tart majd három napnál tovább, azután érdektelenségbe fullad. A szexológusok is bírálják az ötletet: aki erotikára vágyik, szereti a változatosságot, ezért egykettôre megunja Kristinát és a hetente ismétlôdô produkcióját - állítják.

Az elektronikus újságírásnak vannak szabályai, amelyeket pillanatnyi haszonszerzés miatt kár megszegni. Szakértôk szerint a tévében a képeknek a hír kontextusába kell illeszkedni: Mladic tábornokot például a fronton illik bemutatni. Minden más - pláne a képernyôt betöltô nôi keblek látványa - elvonja a figyelmet a lényegrôl. A meztelenkedés legfeljebb a riói karneválról szóló hírekhez illik, a híradó végén.

Az újvidéki tévé vezetôi azonban nem hallgatnak az érvekre, legalábbis egyelôre nem. A sikerre való tekintettel azt tervezik, hogy az erôs nem vetkôzni kész képviselôi is megcsillanthatják olvasói-vetkôzôi tudásukat, ami már nemcsak balkáni viszonylatban lenne szenzáció. Nagy kérdés azonban, hogy a férfiak is annyi nézôt csalogatnak-e majd a képernyô elé, mint az újdonsült újvidéki tévésztár, Kristina.

Kommentár

Tegnap Adrian Nastase nagy sebbel-lobbal Brüsszelbe röpült, jobb belátásra bírandó az Európai Parlamentet. Mert igaz, hogy a múlt heti botrány után, amikor Oostland holland kereszténydemokrata képviselônek és Emma Nicholsonnak, az EU romániai jelentéstevôjének a Romániával való tárgyalások felfüggesztésérôl szóló javaslatát a tárgyalások átsorolására szelídítették, a végszót a parlament plénuma mondja ki a márciusi szavazáson. A kedvezô szavazás ígéretét hozta meg a minapi írországi út, most a külügyi tárca vezetôjével próbálják megenyhíteni az EU szívét.

Miközben a lobbizás folyik, szép hazánkban virágzik a korrupció, vagyis éppen az történik, ami miatt felvetôdött a csatlakozási tárgyalások leállításának lehetôsége.

Ráadásul a korrupcióellenes harc zászlóvivôje elismerte, hogy tehetetlen ebben a küzdelemben. Ioan Amarie, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (PNA) fôügyésze a minap a sajtó elôtt jelentette ki, hogy valóban létezik "nagykorrupció" Romániában, de nagyon nehéz elérni azokat, akik a korrupciós eseteket "patronálják". Amarie szerint a minisztériumok egyfajta országos vállalatokká váltak, amelyek költségvetési pénzekkel manôvereznek.

A PNA 2003-as mérlege a korrupciós jelenségeket keltô okok között a hatalommal való visszaélést, a pártok finanszírozására törvénytelenül szerzett pénzalapok használatát, klientúraépítést, a privatizációs folyamat és a közbeszerzési szerzôdések ellenôrzésének hiányát sorolta fel. A PNA jelenleg számos ilyen esetet kísér figyelemmel, ám nem szolgáltak részletekkel, nevekkel, az idénre azonban néhány "sürgôs intézkedést" szorgalmaznak, amelyeket a fôügyész a PNA-törvény módosításától vár. Ez egyebek között biztosítaná az antikorrupciós ügyészségnek a megfelelô eszközöket és pénzalapokat a korrupciós ügyekre vonatkozó információk begyûjtéséhez, ellenôrzéséhez és feldolgozásához, legalább 150 szakemberrel bôvítené az ügyészséget, és megengedné a helyettes fôügyészi tisztség létrehozását.

Mint fentebb említettük, a jelentés szerint a korrupció fészkei egyes minisztériumok, amelyek "valóságos állami vállalatokká váltak", amelyek importtal, termeléssel foglalkoznak, szolgáltatásokat végeznk... A fôügyész szerint "a korrupciónak elsôsorban erkölcsi okai vannak, nem az alacsony életszínvonal következménye". Felhívja a figyelmet a költségvetési szektor "lehetôségeire", a "trükkös licitekre", és így tovább. A jelentés ugynakkor leszögezi: "A tulajdon világos meghatározásának hiánya ugyancsak a korrupció elterjedéséhez vezet".

A tavaly összesen 22 személy ellen indítottak eljárást és hoztak ítéletet. Azonban csak 18,75%-uk "fontos ember", nagy részük "más kategóriába" tartozik.

Egy héttel korábban Ioan Amarie azt nyilatkozta, hogy "nagyon nehéz a korrupció csúcsára feljutni". A PNA-mérleg számadatai is igazolják ezt, s arra is rávilágítanak, hogy nem igazán azt teszi ez az intézmény, amire létrehozták, s amit Európa felé mutatni szeretnének. Ugyanis, a büntetésekrôl hozott végleges döntések 69%- ában szabtak ki börtönbüntetést, 25%-ban "felfüggesztett" ítéletet hoztak. Börtönbüntetéseket átlag három év és két hónapra szabtak ki. Ez is érdekes, mert a napi híreket hallgatva, egy-egy tyúktolvajra vagy kocsmai verekedôre is 5-10 évig tartó börtön vár. Nem beszélve a Maros Megyei Rendôrség legutóbbi "hôstettérôl", amikor a Wass Albert emlékére szervezett maratoni felolvasóest résztvevôit - úgymond "háborús bûnös" érdekében folytatott propagandáért - 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönnel fenyegetik.

Ezek tükrében teljesen természetes Emma Nicholson felháborodása, amikor azt látja, hogy Románia Európa felé egyféle arcot mutat, itthon pedig egészen másképp alakulnak a dolgok. A bárónô bizonyára nem szokott ahhoz, hogy "átverjék". Ezért is követel a csatlakozási tárgyalások folytatásáért garanciákat arra, hogy az elkövetkezendôkben a román hatalom komolyan veszi a korrupció elleni küzdelmet, fôleg az igazságszolgáltatásban. Az EU-raportôr jelentésében határozott antikorrupciós intézkedéseket és a korrupcióellenes törvények szigorú alkalmazását követeli, "fôleg a politikum szintjén észlelhetô korrupció" ellen kér megfelelô fellépést. Ugyanilyen szigorúan kérik számon az igazságszolgáltatás függetlenségét, az igazságügy-minisztérium hatáskörének csökkentését, illetve a rendôrségi túlkapások megszüntetését.

Amíg ezeket a feltételeket nem teljesíti Románia, mind kilincselhet a kormányfô meg a külügyminiszter a nyugat-európai országokban, lobbizhat jobbra-balra Brüsszelben, mert az a kétarcú politika, ami annak idején bevált az Európa Tanácsban, és bár tudták mennyit ér akár az államelnök szava, felvették Romániát, mert "házon belül" könnyebben kikényszeríthették például a kisebbségi jogokat. Az Európai Unió azonban nem ennyire megengedô, ott szigorú politikai, gazdaság, emberjogi és egyéb feltételeknek kell maradéktalanul eleget tenni. Azonban amíg épp az igazságszolgáltatásban, a politikai szférában és a rendôrségen belül, vagyis azok körében virágzik a korrupció, akik éppen a törvényességre, a jogharmonizációra, az európai normák alkalmazására kellene odafigyeljenek, nem várhatunk dicséretet sem Nicholson bárónôtôl, sem az Európai Parlamenttôl. Tehetetlenségünket nem álcázhatjuk "erkölcsi okokkal".

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elengedhetetlen feladatnak tartja országunk mielôbbi EU- csatlakozását. Álláspontunk szerint az integrációs folyamat felgyorsítása alapvetô érdeke a romániai magyar közösségnek.

Az Európa Parlament külügyi bizottságának 2004. február 19-i, Románia integrációs folyamatáról szóló jelentése az ország fejlôdését, valamint a nyugati államokhoz történô közeledését gátoló jelenségekre hívja fel a román hatóságok figyelmét. Szövetségünk osztja az Európa Bizottság tavalyi országjelentésében is sérelmezett, a romániai társadalom valamennyi területét sújtó korrupcióval kapcsolatos aggályait, károsnak ítéli a mûködô piacgazdaságot elôsegítô intézkedések hiányát, ártalmasnak tartja, hogy a közigazgatási és igazságügyi reformokat célzó lépések lassúak és következetlenek. Ugyanakkor az RMDSZ megelégedéssel fogadja, hogy a Strasbourgban elfogadott jelentés szorgalmazza a kisebbségi nyelvhasználatnak a romániai oktatási rendszerben történô kiterjesztését, a csángók magyar nyelvû oktatásának kibôvítését, valamint az egyházi vagyonok visszaszolgáltatását.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség meggyôzôdése, hogy az európai képviselôk által felvetett problémák megoldását nem az EU-csatlakozási tárgyalások felfüggesztése vagy lelassítása szolgálja, hanem ellenkezôleg: az integrációs folyamat felgyorsítása. Véleményünk szerint a strasbourgi és brüsszeli bírálat akkor válhat Románia és a romániai magyar közösség hasznára, ha ennek eredményeképpen a közösségi értékeket és gyakorlatot az eddiginél hatékonyabban fogják érvényesíteni az integrációért felelôs intézmények.

Elfogadta a SZKT és SZET együttes ülése, Marosvásárhelyen, 2004. február 21-én

Békejobb a sajtónak?

• Adreea Ciuca ellen a harmadik menetet ígérik

• Dorin Florea ellen is nyújtottak be panaszt

Az intézmény megalakulásának évfordulója alkalmából tegnap délben Marosvásárhelyen Gheorghe Suhan, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség fôügyésze vont mérleget az elmúlt évi tevékenységrôl. Bár mindeddig a kapcsolatokban a sajtó elleni ellenszenv volt érezhetô, legalábbis a megyei szintû korrupcióellenes ügyészség részérôl, s az információk közlésében sem buzgólkodtak, ezúttal a hangnem változásának lehettünk tanúi.

A helyben is ismertté vált fôvárosi ügyész adott pillanatban azt is kijelentette, hogy a sajtó bármennyi valótlanságot is közöl az elhangzottakról, nem kerül sor ellentámadásra, hisz sokkal lényegesebb érdekek forognak most kockán. Mivel az egyéves tevékenységük alapján országos szinten egyre ismertebbek lesznek, Suhan fôügyész szerint az a céljuk, hogy a sajtóval való kapcsolatukat a természetes mederbe tereljék. Hadd tegyük hozzá, hogy ez eddig sem a sajtón múlott.

Amúgy elhangzottak a központilag már közzétett adatok, miszerint országos szinten 2229 ügybôl 951-et zártak le, és 548 személyt vádoltak meg korrupciós bûncselekmények elkövetésével, a megvesztegetéstôl, a befolyással való visszaéléstôl a pénzmosáson át egészen az adócsalásig. Az 548 vád alá helyezett személy közül 352-en vezetô beosztásúak voltak, a volt minisztertôl a rendôrökön és csendôrökön át (ebbôl volt a legtöbb - 136) a cégvezetôkig. A nagy szavakon túl, miszerint csak akkor lehet eredményes a korrupcióellenes harc, ha az egész lakosság részt vesz abban, továbbá, hogy a korrupciós ügyekbe keveresett személyek mind nagyobb összegeket költenek arra, hogy megtartsák pozíciójukat, a sajtó kezdeményezésére végül is a helyi vonatkozások is szóba került.

A tájékoztató során elhangzott önértékelés kapcsán, a Népújság kérdésére, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon hoztak-e a Korrupcióellenes Ügyészséget elmarasztaló ítéletet, a bukaresti fôügyész tagadólag válaszolt. Nem ismerte el azt sem, hogy a korrupció miatt ôrizetbe vett személyek esetében nem tartják be a fogva tartás körülményeire vonatkozó elôírásokat. Suhan fôügyész véleménye szerint a sajtót inkább a kárvallottak problémája kellene izgassa, és nem a korrupt személyek jogai. A továbbiakban kijelentette, hogy nem veti fel a pénz a korrupcióellenes ügyészséget, aminek következtében példéául a más településekrôl berendelt tanúknak nincs mibôl kifizetni az utazási költségeket, megtudhattuk viszont, hogy a tettenérés megszervezésére akár egymillió dollárt is elköltenek. A megjegyzésre, hogy az európai országokban ezt a módszert már nem használják, a fôügyész úgy vélekedett, hogy ezt a bûntényt más módon nem lehet bizonyítani.

Kérdésünkre, hogy 2003-ban hány kéréssel fordultak a megyei korrupcióllenes ügyészséghez, pontos választ nem kaptunk, Sandu Marin fôügyész viszont elmondta, hogy ezek száma sok, de a leggyakrabban nem az illetékességükbe tartozó panaszról van szó. Megtudhattuk továbbá, hogy jelnleg 22 ügyet vizsgálnak. A pénzügyi igazgatóságon bûnrészesség gyanújával folytatódik a kivizsgálás Ciuca Andreea, a Megyei Törvényszék volt elnöke ellen, a kivizsgálások harmadik menete következik, Dorin Florea polgármester ellen valóban nyújtottak be panaszt, amivel a közeljövôben foglalkoznak, akárcsak a nyárádtôi polgármester ügyével, s az igazságügyi szervek egyes képviselôi ellen is eljárás indult - értesülhetett fél szavakból a sajtó.

Tevékenységelemzô és a választási elôkészületek szempontjából rendkívül fontos és hasznos ülést tartott hétfôn este a maros-szentgyörgyi RMDSZ-szervezett bôvített választmánya. A tanácskozáson jelen volt Brassai Zsombor, a megyei szervezet ügyvezetô elnöke.

A Marosvásárhellyel szomszédos településen a szövetségnek 11 tanácsosa van, illetve az RMDSZ-é a polgármesteri és alpolgármesteri szék is. Orbán Balázs, a gazdasági- költségvetési szakbizottság vezetôje azt tartja az elmúlt évek legnagyobb megvalósításának, hogy a község bevételeit a 2000-es 1,3 milliárd lejrôl 5,2 milliárdra növelték. Ennek köszönhetôen dönthettek a szent-györgyi iskola bôvítésérôl is, mert volt, amibôl finanszírozniuk a munkálatokat. - Elodázódott viszont az önkormányzat tulajdonában levô kereskedelmi helyiségek értékesítése. Az ügyet rendezni kell, hogy a befolyó pénzt további befektetésekre fordíthassuk - mondta Orbán Balázs.

Simon Ferenc alpolgármester arról számolt be: rendkívül nagy gondot jelentenek a szociális problémák, a község nem tud eleget tenni az összes igénylésnek. - Háromhavonta átlag egyszer tudunk fizetni - vázolta a helyzetet. A szegény sorú gyerekek megsegítésére keddtôl három teremben kezdôdik délutáni foglalkozás, a közös tanulás mellett szerény ellátásban is részesülnek a kiskorúak.

Vízi József polgármester arról beszélt: bevezették Csejdre a gázt, minden évben lekövezték az oda vezetô utat, közbenjártak, hogy az autóbuszjárat ne szûnjön meg. Az elmúlt négyéves idôszakban a község területén épült fel a megye egyik legkorszerûbb vállalata, illetve az önkormányzat bevételeit nagymértékben növelték a településen felépült üzemanyagtöltô állomások is.

A beszámolókat elfogadták, ezután a jelöltállítás mikéntjérôl döntöttek. Brassai Zsombor közölte: ami a helyieknek megfelel, a megyei szervezetnek is jó. Ismertette a jelöltállítási lehetôségeket: mozgóurnás, állóurnás vagy elektoros módon választhatják ki azokat, akiket tanácsosi, illetve polgármesteri tisztségre jelölnek. Felvetôdött egy negyedik módszer is, az elektorosnak és az állóurnásnak a keveréke, amelyben az elôválasztási eredményeket közvélemény-kutatásként fognák fel, és aszerint is pontoznák a jelölteket. A jelenlevôk végül az elektoros választás mellett döntöttek, tehát küldöttgyûlés határozza el, kik lesznek a szövetség tanácsosjelöltjei a júniusi helyhatósági választásokon. Azt is szabályozták: a küldöttgyûlésen a választmányi tagok mellett az az 50-70 személy vesz részt, akiket a körzetek jelölnek.

Egy alkalommal "baráti alapon" megkérdeztem egy rendôrt, verik-e kihallgatáskor azokat, akiket bûncselekmény elkövetésével vádolnak? A válasz egy másik kérdés volt: miért, simogatnunk kellene ôket? Ha a tisztes polgárok véleménye érdekelne arra vonatkozóan, hogy verje-e ki a rendôr a vádlottból a beismerô vallomást vagy sem, igencsak sok pozitív választ gyûjthetnénk be. Nemrég egy élô rádiómûsorban hallgathattam végig valaki névtelen véleményét, mely szerint a rendôrök igenis jól teszik, ha megverik a vádlottakat. Úgy kell nekik. Talán még az a nem elhanyagolható érv sem lenne elég meggyôzô, hogy a rendôr, aki valakit megver, önmaga is bûnözôvé válik, s akkor meg mi a különbség közte és áldozata között?

A verés, túl azon, hogy törvénytelen és súlyosan sérti az emberi jogokat, még olyan károkat is okoz, amire nem gondolna az, aki támogatná a középkori vallatási módszerek bevezetését. Néhány példa következik.

B.L.-t azzal vádolták tíz évvel ezelôtt, hogy gyilkosságot követett el, mivel alkoholos állapotban megütött valakit. Miközben verték, hogy tettét beismerje, azzal is kecsegtették, hogy tettét nem gyilkosságnak, csak gondatlanságból elkövetett emberölésnek tekintik. Beismerte tehát azt, amit nem követett el. Több bizonyítékra nem is volt szükség. Most, hogy a börtönbôl kikerült, már tanúkkal is tudja bizonyítani ártatlanságát, perújrafelvételi kérelmét azonban elutasították - a tanúk kihallgatása nélkül. Mi lett a verés következménye? Egy ártatlan ember kilenc évet ült börtönben, miközben a gyilkos szabadlábon tevékenykedhetett.

Egy másik esetben egy fiatalembert azzal vádoltak, hogy nemi erôszakot követett el több nôn. Azért keveredett gyanúba, mert születésnapján megivott néhány sört, s kilépett cigarettáért a közeli üzletbe. Az úton rendôrök vártak, akik csak annyit tudtak az elkövetôrôl, hogy ittas állapotban szokott áldozataira lesni a környéken. Ez a leírás pedig talált a fiatalemberre - s még több százra, aki a környéken lakik, dolgozik. Azonnal letartóztatták, s addig verték, míg beismerô vallomást nem tett. Ha az orvosi véleménynek igazat lehet adni, eközben két bordáját törték el. Minden további vizsgálatot leállítottak, például nem elemeztek biológiai bizonyítékokat. Közben a fiatalembert a bíróság szabadon bocsátotta (közel két év után). Fennáll az a lehetôség, hogy egy ártatlant vertek meg, tartottak jogellenesen fogva, mint ahogy az is elôfordulhat, hogy a tettest kerítették kézre, de mivel a beismerô vallomásig verték, most, két év távlatából, nincs semmi bizonyíték ellene. Egyik lehetôség sem megnyugtató.

A harmadik esetben a gyilkossággal vádolt személy beismerô vallomása után a rendôrség és ügyészség olyan elemi hibákat követett el, mint például: nem végezték el a helyszíni szemlét, az errôl szóló jegyzôkönyvet viszont aláíratták egy pásztorral. Mivel a bíróság elôtt semmi bizonyíték nem volt a tett elkövetésére vonatkozóan, a pásztort idézték be tanúnak, így derült fény a mulasztásra. A vádlott pedig kérte a bírót, higgyen neki, valóban ô a gyilkos. Ha tagadott volna, kötelezôen szabadlábra kellett volna helyezni.

Íme néhány eset, mely bizonyítja, hogy a vallomás kierôszakolásának tilalma nem csak egy emberbaráti elvekbôl megfogalmazott jog, hanem az igazságszolgáltatásnak, a valódi bûnös megtalálásának és megbüntetésének elengedhetetlen feltétele.

Csütörtöki kimenô

Úgy másfél évtizede egy, a hazai kisgazdákat tömörítô szervezet baráti összejövetelén megkérdeztem a "céh atyamestereit": az 1945-ös földreform igazságos volt, avagy nem? Az akkor kiosztott földeket most vissza kell-e követelni, mint jogos tulajdont, amit a kommunisták osztottak, avagy vissza kell juttatni a régi földesuraknak? Azoknak a régi földesuraknak (családoknak), akik ekkor (1945-ben) már csak töredékével rendelkeznek annak a hajdani birtoknak, melyet 1921-ben egyszer már megkopasztott az Erdélybe frissiben berendezkedô román király? És persze lehetne folytatni a sort visszafelé hátrálva a történelemben, el egészen 1848-1849- ig, a jobbágyfelszabadításig és az úrbéri bonyodalmak rendezése elôtti tulajdonviszonyokig, hogy most messzebb, az Árpád-korig vissza ne nyúljunk, holott a birtokiratok akár egészen e korig hevernek szakadozott-szakadatlan láncolatban, pertôl perig, adománytól adományig, zálogoslevéltôl zálogoslevélig.

Akkor csupán 1945-re vonatkoztatva tettem fel a kérdést, és láthatóan megzavartam amazokat, mert el sem tudták képzelni 1990-ben, hogy visszatérhetnek Erdélybe a történelmi famíliák, akiket kiüldöztek, kiknek tagjai elmenekültek. Ha nem kérdezünk rá, a ’45- ös földreform úgy marad a kollektív emlékezetben, ahogyan a vörös ideológia hirdette: jogos, igazságos aktus, történelmi jóvátétel a tulajdonjoggal való szörnyû visszaélések (=történelem) után.

Ez a történelem utániság tudata a proletárdiktatúra és az ôt követô szocialista rendszer legitimációs bázisa. A jóvátétel, kiigazítás. A történelem vége, az örök igazság világrendjének beköszöntése, eljövetele, az ellentétek megszüntetése. Vagy inkább felszámolása. Bármi áron, akár történelmi eszközökkel: fegyverekkel, kisajátítással, börtönökkel, számûzetéssel, hagyományos véres (vagy szimbolikus) bírósági ítéletekkel.

A népbíróság Kolozsvárott 1945-1946-ban egymás után hozta meg ítéleteit az észak- erdélyi (magyar) történelmi földbirtokos osztály ellen. Háborús bûnösök lettek, antidemokraták, fasiszták, nyilasok, összeesküvôk, románnyúzók, gyilkosok, zsidóölôk. (Akár igaz, akár nem.) Ezek voltak ugyanis a leghálásabb bemószerolások, melyeknek bizonyításához elégendô volt néhány felbujtatott "tanú" handabandázása, jól irányított osztálygyûlölete. A bírák és a tanúk jogi képzettsége között sekély, átléphetô árok húzódott csupán. Minden "népi" volt, de leginkább alig álcázottan revans jellegû nacionalista gyûlölettôl feltüzelt. (Ettôl olyan vérmesek ma is a Wass Albertre pikkelô fulmináns fôszerkesztôk, Antonescu-zsernyákok.)

A szentgotthárdi, szentegyedi vagy cegei parasztok - Wass Albert falusfelei, egykori jobbágyainak leszármazottai - attól tartottak, hogy az 1921-ben, 1945-ben kapott földeket a földesúr holnap-holnapután visszakövetelheti mint jogos tulajdonát (miként a II. bécsi döntés után Észak-Erdélyben sok helyen vissza is vették a történelem naposabb partján kikötô régi-új tulajdonosok), nem bíztak a kolozsvári tanúk a vörösök uralmában, ezért habozás nélkül a kommunisták sugallatára háborús bûnösnek vallották a terhére rótt cselekedetekben valószínûleg vétlen Wass Albertet.

Ui. a parasztok nem voltak sem fasiszták, sem antifasiszták. A parasztok föld-realisták voltak és maradnak. Bármi áron.

Sebestyén Mihály gazdag visszajelzést ír egy korábbi beszámoló ürügyén. Kis (napi)lapok ôs gondja a terjedelem. A kérdéses szöveget lapunk 2004. február 18-án és 19-én közölte, két részletben (Internet versus Gutenberg. Két galaxis háborúja). A filológiai pontatlanság okozhatta, hogy nem vevôdik észre: a szöveg Farkas Ernô magyar szakos tanfelügyelô Búzásbesenyôn elhangzott kis elôadására összpontosítva próbál egybeszerkeszteni pár gondolatot könyv és falu, könyv és televízió, könyv és internet "viszonyáról". A tudósító "saját refexióit" csupán a február 19-i folytatás harmadik hasábjának közepétôl lehet talán észlelni. (Ha mégsem, az nem Farkas Ernô s fôleg nem a lap felelôssége -, ezért az "Illetékes" mint segédfogalmazó meg is követi olvasóját/recenzensét...)

A könyv sorsa és világa, a Gutenberg-galaxis élete/halála sokáig foglalkoztatja még az érdeklôdôket és azokat, akik meg tudnak élni abból... D.B.S. közben a szívére tette keskeny kezét, és mélyen átérezte, hogy - zsebe üres. Ezért maradoz el mostanság könyvbemutatókról, rendezvényekrôl, melyek - rosszul sejti! - mintha valami intézményes partizánkodás vívmányaiként mutatnák föl a - melyik? - világnak, hogy itt azért majdnem minden oké, nézzétek, mecsoda a kínálat, melly szerzôink vadnak, vegyétek és emésszétek (magatokat, ha kötetre nem telik); oszt' ilyenkor, kis erdélyországi magyarok házi bajairól, ha nem muszáj, ne döngicséljetek, nézzétek híradóinkat, tessék csorogni milljó nyálnak, van itt könyv, közkönyvtár, közolvasó, közíró, éppen most dugják a Marost velük; egyébként pedig mindig volt s lesz angóra elit és mezei pípöl, big profán vulgusz; a kultúrát pedig, tisztelt múzeumlátogatók, rendünk szerént általában kéremszépen az emeleten leljük, ha még megvan. Lásd nagyobbacska (köz)könyv-tárainkat.

Mindenben messzemenôleg egyet lehet érteni a Könyvternet, avagy tényleg olyan rosszul mennek a dolgok? címû írás szerzôjével. A dolgok valóban valamivel jobban mennek, a tömegszállítás is jobb, a megye és székhelye jó kezekbe szorult. Városatyáink, honatyáink, választott vezetôink nálunk, avatatlan jövevényeknél mégiscsak inkábbacska tudják, mi a helyzet.

Soha ennyi kulturális esemény nem volt, mint az utóbbi 14 esztendôben. A koszorúzások, találkozók közönsége általában stabil (mindenütt ugyanazok az arcok); Káli Király István nem füllent kasszasikert; az illúzió légvára nem pukkad ki. Vagyunk amúgy egyébként mi is valakik. Akkor meg mi fáj?

Kárész-kúrész, az égvilágon semmi. Onlájn a szív, well, talán piccikátónyit pendül, mint halk elôhalájaj a mellkas harangján. De ilyesfélét úri helyen nem szokás divulgálni. Van úgyis szekrétum dögivel.

Jön ezer új netvírus, fácse igazságu. Jó lesz nekünknek.

Aliász Dömötör, ex-falusi könyvtáros, de úgy is mint Damján B. Sándor, a Négy (ellopott) Esernyô (volt) tulajdonosa

Vasárnap a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében elsô alkalommal viszi színre a Tompa Miklós Társulat Hatházi András díjnyertes drámáját, A dilis Resnert. Az elôadás rendezôje vendégmûvész, Parászka Miklós (felvételünkön), a Csíkszeredai Játékszín vezetôje. Vele beszélgettünk az ôsbemutatót megelôzô véghajrában.

- Elég ritka egy rendezô pályáján az ôsbemutató. A kívülálló úgy képzeli, hogy erre a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel és összpontosítással, több energiával készül, mint a többi produkciókra? Téves a feltételezés?

- Nem, ezt mindenképpen el lehet mondani, mert nincs támpontja az embernek egy ilyen új mû megközelítéséhez, nincs egy elôadástörténet, amelynek alapján felkészül a munkára, ilyenkor csak a szöveg van, és esetleg a szerzô, akivel közösen lehet kibontani gondolatokat.

- Ez a szöveg milyen?

- Vonzóan titokzatos szöveg Hat-házi András írása, és hogy a dolog még nehezebbé váljék, egy vérbeli színházi ember hozzáállásáról van szó, aki teljes egészében ránk bízta, hogy a szövegébôl azt bontsuk ki, amit a mi képzeletünk megteremt.

- Rendezôként ezen a marosvásárhelyi elôadáson mit szeretnél hangsúlyozni?

- A cím alatt az áll, hogy Történet. Maradjunk ennél. Ez a történet a második világháború idején játszódik egy erdélyi kisvárosban. Nem teljesen mellékes a történelmi háttér. Érdekes vagy sejtelmes, hogy a címben szereplô Resner a darabban nem jelenik meg. Emberi boldogsághiányról, boldogságkeresésrôl, társkeresésrôl, illetve elidegenedô magatartásról szól a színmû olyképpen, hogy a történelmi háttér és a magánéleti felület egymásra vetül. Én ezt tartom izgalmasnak. És tegyük hozzá, hogy Hatházi András költô is. Az egyik szereplôje a dráma végén verset hagy maga után hagyatékként, annak az utolsó sora így szól: "Úgy nô a csend, mint a rák." Ezzel a köröttünk növekvô, bennünket fojtogató csenddel folytatott küzdelem elevenedik meg az elôadás folyamán élményként és gondolati töltetként egyaránt. A produkció kísérlet az ezt kifejezô érvényes hangok megtalálására.

- A második világháborúról ezer, százezer, rengeteg történet született. Ma errôl még lehet újat mondani?

- Ilyen vonatkozásban, amennyiben a mai világunkat érinti, igen. Fontos, hogy a darab aktualitásáról beszéljünk, és el kell mondanom, hogy magunk körül érzem ezt a növekvô csendet. Bár lármás a mi világunk, de az emberek egyre kevésbé mernek megszólalni. Kockázatosnak tartják a megszólalást, ha megszólaláson ôszinte véleménynyilvánítást értünk. És nehezen találnak egymásra, vagy leszoknak arról, hogy egymást keressék. A darab és remélem, hogy az elôadás is ehhez az életérzéshez nagyon erôteljesen szól hozzá.

- A színész nagyon jól ismeri a színház világát, a színpad törvényeit. Ha ô ír drámát, annak alakjai életteljesebbek, valóságosabbak lesznek. Megkönnyíti vagy inkább megnehezíti a szereplô személyek dolgát?

- Érzôdik, hogy színházhoz értô ember a szerzô. Az ERDRAMIL-pályázaton pontosan ez a dolog is kiemelte a darabot a többi szöveg közül. Hatházi írása nagyon sûrített, mint mondtam, titokzatos is, benne van mindaz, amibe egy színházi ember belekapaszkodhat a jellemábrázolás, a helyzetek segítségével. Színház íze van a szövegének.

- Miért kistermi produkció? Kamara jellegû a darab?

- Mindenképpen annak tartom, hiszen annyira finom szövetû, kimunkált, lélektani színjátszást igénylô, igazából kamarateremben van otthon.

- Vendégként milyen tapasztalatokat szereztél a marosvásárhelyi társulatnál?

- Nagyon jól dolgoztam azzal a csapattal, amely a szereposztást alkotja. És jó szakemberekkel vagyok körülvéve, ügyelôtôl a hangtechnikáig nem szeretnék kihagyni senkit, aki az elôadás mûszaki hátterét biztosítja. Harmadszor rendezek itt, igaz, hogy közben elég nagy idôközök teltek el. A kilencvenes évek elején volt a Revizor, 1998-ban A fösvény, és most ez. Hétévenként sikerült eljönnöm. Tehát igazi rálátásom az egész színházra nincs, de a munkafolyamat során jól éreztem magam Vásárhelyen.

- Hazai szerzô elôször színre vitt munkájáról van szó, milyen helyet foglalhat el a munkásságod egészében?

- Úgy hozta a sors, hogy én mûfajilag nagyon széles skálán dolgozom. Ez nem erény vagy netalán hátrány, egyszerûen tény. Tizenöt éve színházat vezetek, és a repertoárpolitika feladatokat szab ki számomra. Tehát Shakespeare- tragédiától vagy a görög tragédiáktól zenés vígjátékokig mindenfajta színházzal foglalkozom. Ezen belül felüdülés egy kamaradarab színrevitele. Utoljára talán a kilencvenes évek elején Örkény Kulcskeresôkje volt ilyen kamaracsemege számomra, azóta ezzel a mûfajjal nem volt alkalmam foglalkozni. Ezt most külön szerencsének tartom.

- A bemutatóra szép sikert kívánok.

A Népújság február 14-i számában a Ne hagyjuk az utolsó percre címû idôszerû jegyzetben megjelentekre kívánt reagálni, válaszolni Dáné Károly, az RMDSZ megyei szervezetének oktatásügyi alelnöke.

A cikk a falusi iskolák felszámolása, a tanítói állások várható megszûnése, az ingázó gyerekek helyzete kapcsán szólította fel az érintetteket, érdekelteket: tervezzenek, cselekedjenek, alakítsák át azt, ami rosszul mûködik, és mindezt ne hagyják az utolsó percre.

Dáné Károly szükségesnek tartotta elmondani, hogy az RMDSZ folyamatosan támogatja a vidéki iskolákat, a szórványban élô diákokat, az ôket oktató tanítókat. Példaként említette a szórványban élô gyermekek és ott tanító pedagógusok ingázási költségeinek egy részét megtérítô, a magyar oktatási minisztérium által biztosított támogatást. A pályázat során a napokban 500 Maros megyei diák és 70-nél több tanár részesült pénzbeli segítségben. Összesen 328 millió lejt osztottak szét. Az oktatásügyi alelnök hangsúlyozta, hogy a Szülôföldön magyarul pályázatra csak Marosvásárhelyrôl már 20.000 kérés érkezett. Ezen támogatással, ugyanúgy, mint a tanároknak biztosított szakkönyvvásárlási lehetôséggel, a magyar nyelven való oktatást választókat segítik.

- Nem hagyjuk az utolsó percre. Lehetôségeink szerint támogatjuk mind a városi, mind a vidéki iskolákat, közintézményeket, szervezeteket. Tervezünk, dolgozunk, megteszünk mindent, ami erônkbôl telik - hangsúlyozza Dáné Károly, így folytatva: - Jelenleg az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége megbízásából egy összetett felmérést készítünk azokról az oktatási intézményekrôl, amelyekben magyarul vagy magyar nyelven is oktatnak. Az országos szintû felmérés egyik célja, hogy erôsítsük, fejlesszük a már meglevô szórványközpontokat, illetve újabbakat alakítsunk ki ott, ahol szükséges. Maros megyében például támogatni, bôvíteni lehet/kell a segesvári Gaudeamus Házat, újabb szórványközpontot lehet/kell létrehozni Nagysármáson, ahol megszûnt a magyar nyelvû líceum. A felmérés során számítunk a magyar iskolaigazgatók és aligazgatók segítségére. Fontos feltérképezni a pontos helyzetet, hogy tudjuk, hogyan gazdálkodjunk a meglevô kerettel. A vidékkel, faluval is foglalkozunk - mondja az oktatási alelnök. - Emlékeztetem a vidéki polgármesteri hivatalok, iskolák, egyházak, teleházak vezetôit, hogy az RMDSZ a magyar informatikai és hírközlési minisztériummal közösen pályázatot írt ki, amelynek célja a vidék informatikai fejlesztése, informatizálása. Pályázni lehet informatikai eszköztárra, internethozzá-férés létrehozására és bôvítésére, a számítógépek használatával kapcsolatos képzési programokra, internetes tartalomfejlesztésre (közhasznú információkat tartalmazó, díjmentesen közzétevô weboldalak szerkesztése, bôvítése). A lehetôségeket ki kell használni, hiszen ma nagyon fontos, hogy minden vidéki települést bekapcsoljunk a körforgásba - hangsúlyozza Dáné Károly.

A Bocskai Napok alkalmából jelent meg a Bekecsalja, "a Bocskai István Közmûvelôdési Egyesület alkalmi kiadványa" idei elsô, februári száma. A tizedik évfolyamánál tartó lap elsô oldalán Bocskai, a fejedelem tekintélye címmel olvasható egy részlet Benda Kálmán: Bocskai István címû könyvébôl. Kosztolányi Dezsô: Hazafiság címû verse mellett közli a lap Kós Károly egykori erdélyi programja, a Kiáltó Szó részletét, Ma is idôszerû (kettôzött) alcímmel. Kós Károlytól idézünk: "Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. * Kiáltom a szót: a magyarság nemzeti autonómiája. * De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert a mi igazi ellenségünk a mi árulónk."

Kiteljesedôben az erdélyi magyar polgári mozgalom címmel számolnak be a szerkesztôk a 2004. január 25-i Nyárád menti Polgári Fórumról. Bíró Mária, Székely Magda írásai, Cs. S. (Csíki Sándor, újraközlésû) cikke mellett a lap tartalmazza a Nyárádszeredai Bocskai Napok programját és egy farsangi összeállítást a rigmányi téli szokásokról.

Gheorghe Sincai születésének 250. évfordulóját ünnepli a történész nevét viselô marosvásárhelyi iskola. A rendezvények hétfôtôl csütörtökig tartanak, a programot vetélkedôk, tudományos, irodalmi, sportversenyek, kiállítások színesítik.

A tanintézmény 1990-ben vette fel a román történész és irodalmár nevét, 1994-ben szervezték meg az elsô Sincai-napokat.

Az iskolaközpont diákjai a hét folyamán kapták meg egyenruhájukat, amelyet szolidaritásképpen néhány tanár is visel - tudtuk meg Paizs Noémi tanárnôtôl. Az épület elôtt felállított Gheorghe Sincai- mellszobornál, amely Ion Vlasiu alkotása, hétfôn a kilencedikes diákok helyezték el virágaikat, másnap a tizedikesek, majd a tizenegyedikesek. Ma a tizenkettedik osztályosokra kerül sor.

A magyar tanulók saját verseiket adhatták elô. A konyhamûvészeti versenyen kulináris tudásukat csillogtathatták, Paizs Noémi szerint ez a diákok esztétikai érzékét is fejleszti. A tanári szoba elôtt kiállított márciuskák is magyar diákok ügyességét dicsérik. Az iskola X-XII.-es tanulói Sincairól készítettek tudományos dolgozatokat, néhány tanár is bemutatta tudományos írását. A technikai osztályok ügyességi vetélkedôn mérték össze tudásukat, szakmai felkészültségüket. Az egyik teremben autókról készült grafikákat, maketteket, diplomamunkákat állítottak ki. Itt látható a történész Románok krónikája c. mûvének egy igen régi példánya is. Az Aki tud, az nyer vetélkedôn Sincai életével és munkásságával foglalkoztak, továbbá a történész munkáit angolra és franciára is lefordították a diákok.

A záróünnepségre ma kerül sor az Ifjúsági Házban. A meghívottak közt szerepelnek az ország azon öt iskolájának a képviselôi is, amelyek ugyancsak a történész nevét viselik. Átadják a Sincai-díjakat, az elsô helyezést idén Ádámosi Angéla, tizenkettedik osztályos tanuló érdemelte ki. Énekkel, tánccal, Kis Otília szavalatával zárulnak az iskolanapok.

Nyilvános vita a terelôútról

Bár mindenki amellett volt, hogy meg kell építeni a Marosvásárhelyt elkerülô Jedd-Ernye közötti utat, valóban két érdekellentét ütközött meg leginkább a tegnap délelôtt, a megyei tanács nagytermében megtartott nyilvános vitán. A tervet Negrea Dumitru mérnök, egyetemi tanár, a kolozsvári NEDI Construct Kft. vezetôje mutatta be az érdeklôdôknek.

A szakember elmondta: a terelôút Marosvásárhely és Koronka között indulna, majd követve a Jeddi út meglévô nyomvonalát, elhaladna a gyümölcsös alatt, aztán kikerülve a Terebics-tetôt, bekanyarodna Marosszent-györgy felé, két vízválasztó dombot átívelve, valahol a Selgros és Ernye községet jelzô tábla közötti útszakaszon érne be a Marosvásárhely- Szászrégen megyei útra. Több hidat és egy hosszabb, 168 méteres viaduktot is építenek, s a 4 százalékot meghaladó emelkedôkön felmenôsávokat is kiképeznek. Az út összhossza 11 km és 854 méter. A beruházás értéke hozzávetôlegesen 30 millió dollár.

Vasluian Ioan, a megyei tanács alelnöke kifejtette, több megvalósíthatósági tanulmányt készítettek, s 2002-tôl az érintett községek polgármestereivel folyamatosan konzultáltak. Számításba vették nemcsak az említett útszakasz elkészítését, de gondoltak a Nyárádtô-Ákosfalva terelôút-
ra is és a Marosszentgyörgy-Maros-szentkirály felé vezetô szakaszra is. Ebbôl az elôbbit összekötik az autópálya építési munkálataival, az utóbbi pedig csak akkor készül el, miután befejezik a szóban forgó utat. A Világbank képviselôi többször jártak a megyében, és terepszemlét is tartottak. Áprilisban újra ellátogatnak hozzánk, addig viszont már el kell készíteni a megvalósíthatósági tanulmányt. Ha a terveket a szakemberek megfelelônek találják, akkor a Világbank teljes mértékben támogatja a kivitelezést, a megyei tanács csak a tanulmányok árát kell majd állja.

A nyilvános vitán felszólaló Stefanescu Danut, a Megyei Környezetvédelmi Kirendeltség vezetôje elmondta, az út megfelel a környezetvédelmi elôírásoknak, nem talál kivetnivalót, mi több a lakosok és a környezetvédôk véleményét figyelembe véve úgy tervezték, hogy kikerüli az erdôt, és így nem áldoznak fel mintegy 2 hektárnyi területen fákat. Dán József jeddi lakos azonban kifejtette, meg kellene változtassák az út nyomvonalát, hiszen ez alig 60 méterre halad majd el egy épülôben levô villa típusú lakóteleptôl. Mi a tét: kivágni 2 hektár fát, vagy kellemetlenséget okozni 250 embernek? - tette fel a kérdést patetikusan. A kérdésre az érintett községek polgármesterei a következôket válaszolták:

Nagy Márton, Jedd polgármestere: az utat meg kell építeni, tervezzék úgy a házakat, hogy azok ne kerüljenek túl közel az úthoz.

Vízi József, Marosszentgyörgy polgármestere: Az utat négy éve tervezik, a Benta-féle negyedet csak most kezdték építeni. Ki adott oda építkezési és városrendezési engedélyt?

Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere: A két út csatlakozását (sz.m.: a terelôút és a Marosvásárhely - Szászrégen közötti) úgy képezzék ki, hogy ne keresztezôdés legyen, hanem leágazás.

Szakács László és Varga István a nemkormányzati környezetvédô szervezetek részérôl elmondták, a megyei tanács terelôútjának kivitelezését támogatják a Dorin Florea polgármester által javasolt - Somostetôt átszelô - úttal szemben. A véleményeket és észrevételeket összegezve elkészítik majd a terveket. Ha az idén sikerül egyezséget kötni a Világbank képviselôivel, akkor az építkezési munkálatokat a jövô tavasszal elkezdhetik - vélte a tervezô mérnök.

A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Önálló Vállalkozás megszervezi a III. Foto Natura természetfotó-kiállítást, amelynek témája a hegyek világa.

A tárlat 2003. április 22. - május 7. között látogatható a marosvásárhelyi Bernády Házban.

A kiállítás célja népszerûsíteni a természetjárást, mûvészi szemlélettel bemutatni az ember és a természet viszonyát.

A harmadik Foto Natura kiállításra 20x30 cm-es legkisebb méretû, fekete-fehér és színes felvételekkel a következô kategóriákban lehet benevezni: - táj; - állat- és növényvilág; - a víz jelenléte a magas hegyekben; - makrofotók; - hegyi sportok.

A legjobb kategórianyertes felvételeket díjazzuk. A zsûri különdíjakat is oszthat.

A szervezôk a felvételeket nevelô és reklámcéllal felhasználják majd.

Benevezési határidô: 2004. április 10.

A fotókat a következô címre kell beküldeni vagy elhozni: Népújság szerkesztôsége, 540015 Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, II. emelet. A fényképek hátlapjára kérjük ráírni a szerzô nevét, lakcímét, telefonszámát és a kép címét magyar, román és angol nyelven.

A szervezôk a fényképeket nem küldik vissza, a fotók a kiállítás zárulta után két héttel átvehetôk a Népújság szerkesztôségében.

Bôvebb felvilágosítás a 0265/266-270, 266-780-as telefonszámon (Népújság), vagy a 0744-604-244-es mobilszámon.

Anyanyelvünk

Egyik újabb regényben olvasta O. Nagy Gábor, hogy egyszer le is ejtették a gyermeket a szekérrôl a feje lágyára. Úgy látszik, hasonló eset nem lehetett ritka a régi világban, mert szólásmondás keletkezett belôle. Igazában természetesen csak akkor vált szólássá a nem esett a feje lágyára, amikor állandósult a formája, és amikor már nem arra gondoltak a kifejezés használatakor, hogy valakinek nem sérült meg gyermekkorában az agya, hanem csak arra, hogy valakinek van magához való esze, eléggé okos, ügyes, furfangos ahhoz, hogy érvényesülni tudjon az életben.

Az ember feje lágya egyébként népies elnevezése annak a csecsemôkorban még el nem csontosodott, kötôszöveti hártyával fedett koponyarésznek, mely a koponyacsontok teljes összenövése elôtt lágy tapintású. Ezt a koponyarészt régebben röviden az ember lágyának is nevezték, és ennek megfelelôen a szólásnak volt lágyára esett változata is, sôt, egyik szólásgyûjteményünk szerint a XVIII. század végén is így jellemezték a nem épeszû embert: lágyára esett neki a sulyok. A legújabb, némileg argó jellegû változatokban viszont épp a lágy szó vész ki a szólásból, és ugyanebbôl vagy hasonló szemléletbôl olyan szólásszerû fordulatok keletkeznek, mint fejére esett, fejére ejtették, kôbölcsôben ringatták. Nyilván ez a szemlélet a forrása ütôdött szavunk hülye jelentésének is.

Tudvalevô, hogy az egészséges csecsemô feje lágya folyton kisebbedik, és kétéves korára rendszerint teljesen el is csontosodik, teljesen benô. Ezzel kapcsolatos ez a szólás: benô a feje lágya, azaz megjön az esze. Itt csak az a feltûnô, hogy a gyermeknek másfél-kétéves korában, amikor már a szó eredeti értelmében benô a feje lágya, még korántsem jön meg olyan mértékben az esze, amilyen értelemben ezt a kifejezést használni szoktuk. A szólás nyilván azért kapta mai jelentését, mert eredetileg tagadó értelmû kifejezésként használták, és akire azt mondták, hogy még nem nôtt be a feje lágya, annak az éretlen magatartását tréfás túlzással a csecsemôvel azonosították. Mivel a tagadó forma ezt a jelentést kapta, hogy
"nem jött meg az esze", az állító alak természetszerûleg a "megjött az esze" értelmet vette fel.

Nagyernyében a Felsô út és a Református köz keresztezôdésénél épült a falu legrégebbi épülete, a református templom. Ezen istentiszteleti hajlék mai napig azon a telken áll, amit a hívek 1668. jún. 7-én vásároltak I. Apafi Mihály fejedelem jóváhagyásával. Az 1600-as évek végén fatemplomot építettek a fent említett helyre, de ez, sajnos, 1768-ban leégett. A szerencsétlenségrôl jegyzôkönyv készült, melybôl kitûnik, hogy egy cigány kovácsmûhelye gyulladt lángra, és mivel nagy volt a szél, 1768. április 22-én 18 ház égett le melléképületekkel együtt, köztük a reformátusok fatemploma is.

Ezt követôen 1777-ben Mária Terézia császárnô engedélyével a nagyernyei reformátusok elkezdték egy kôtemplom építésének elôkészítését. 1778-ban Váradi Szôcs Miklós megyebíró tutajfát vásárolt. A következô évben az egyházközség tagjai követ termeltek ki a Marosból és befuvarozták. A tulajdonképpeni építéshez 1780-ban fogtak, és 1788-ban fejezték be. A templomépítéshez szükséges anyagok és mesterek munkájának költsége kb. 1500 magyar forint volt. (Abban az idôben 1 kg sertéshúsnak 12 dénár, egy kupa bornak 6 dénár volt az ára.) Az új templom mennyezetén sokatmondó felirat volt olvasható: "Készült e szt. hajlék fundamentumából a nagyernyei ref. eklesia költségeivel. T. Simon János papsága, Várdó Elek c. m. Váradi Miklós és Ferencz kurátorsága alatt. 1788"

A torony két harangja közül a nagyobbik a következô felirattal ékeskedett: "O Rex Gloriae Jesu Christe Weni cumpare 1678", vagyis: "Oh, Dicsôség Királya Jézus Krisztus jövel békével."

A kisebbik harang pedig ezt adta a világ tudtára: "Ezt a harangot a nagyernyei reformata ecclesia csináltatta Isten dicsôségére. Anno 1789"

Istentiszteleti hajlékukat a hívek karbantartották, több évben javították: 1802-ben; 1860-ban a javítások 420 forintba és 43 véka gabonába kerültek; 1896-ban; 1929-ben.

1946-ban ismét a balszerencse köszönt a nagyernyei reformátusokra. A szeptember 9-én tartott presbiteri közgyûlés jegyzôkönyvébôl olvasható: "Elnök fájdalmas szavakkal emlékezik meg f. hó 3-án du. bekövetkezett szomorú és megdöbbentô katasztrófáról, mely tornyunk leomlása következtében érte egyházközségünket... Elnök sajnálattal állapítja meg, hogy a hosszú évek óta omladozó torony kijavítása az elmúlt nyáron nem volt eszközölhetô, mert a háború és községünk erôszakos kiürítése következtében gyülekezetünk tagjai anyagilag annyira tönkrementek, hogy ilyen nagy javítást nem bírtak volna meg." A megmaradt templomrészt késôbb kijavították, újraépítették torony nélkül.

Az utolsó nagyméretû javításokra 2003-ban került sor, holland baráti egyházközségek segítségével.

Nemes Gyula

2004. február 21-én második alkalommal rendezték meg a Tavaszi szél vizet áraszt elnevezésû népdalvetélkedôt, melyet Baricz Lajos plébános és Simon Kinga kántornô kezdeményeztek.

A csípôs hideg ellenére, székely ruhába öltözve, sok ügyes kisgyerek szorongva érkezett és zsúfolásig megtöltötték a hittantermet. Talán nem is fért volna be egyszerre a 49 versenyzô, ha a szervezôk nem osztották volna ôket két csoportra. De. 9 órától 11-ig az óvodások és I.-IV. osztályosok, 11 órától pedig az V.-VIII. osztályosok.

A vetélkedô a mottóul választott Tavaszi szél vizet áraszt népdal eléneklésével kezdôdött. Köszöntôbeszédet Baricz Lajos plébános mondott, majd a közös ima után kezdôdött a verseny.

Az oldott, vidám hangulat megteremtése érdekében és hogy enyhüljön a feszültség a versenyzôkben, Simon Kinga kántornô énekes játékot tanított be.

A versenyzôk három szabadon választott népdal vagy gyermekdal közül kettôt énekeltek el. Egymás után következtek a szebbnél szebb dalok, melyek elnyerték a népes közönség tetszését.

Örvendek, hogy a zsûri tagja lehettem Simon Kinga kántornô, Lôrinczi András és Török Szilárd tanítók mellett, de bevallom, nehéz volt kiválasztani a legjobb énekeseket. A nyertesek dicsérô oklevelet és jutalmat kaptak. Az elsô csoport nyertesei: I. díj: Máthé
Orsolya, Kôvári Anna. II. díj: Suciu Gabriella, Horváth Kriszta, Fülöp Ervin. III. díj: Nagy Zsuzsanna, Nagy Réka, Berki Zoltán. A II. csoport nyertesei: I. díj: Baricz Hajnal, Szabó Kinga. II. díj: Iszlai Brigitta, Kodok Helén. III: díj: Kátai Kinga, Papp Kárla, Sófalvi Csilla.

Senki sem tért azonban haza üres kézzel, hiszen mindenki kapott emléklapot.

De jó volt együtt lenni, együtt énekelni velük, érezni szívük melegét, hallgatni ôszinte, szép, tiszta hangjukat.

Dicséret illeti azokat az óvónôket, tanítókat és tanárokat, akik felkészítették és elkísérték ôket: Székely Ilona, Vészi Ildikó óvónôket, Nagy Borbála, Lôrinczi András, Simon Márta, Kovács Réka és Török Szilárd tanítókat, Orbán Ágnes zenetanárt, Muresan-Kilyén Emma, Moldován Irén,Toth László tanárokat.

Köszönet Baricz Lajos plébánosnak, Simon Kinga kántornônek és a cserkészeknek a fáradságot nem ismerô munkájukért, a vetélkedô megszervezéséért és az anyagi támogatásért.

Remélem, hogy a kis versenyzôk továbbra is megôrzik a népdal iránti tiszta és ôszinte szeretetüket, a szervezôk pedig folytatják a szép hagyományôrzô tevékenységet.

Gönczi Mária, Marosszentgyörgy

Ha kidugja fejét a hóvirág, elôbújik a bokorból a lila vagy fehér ibolya, sárgás szirmait kibontja a mocsárvirág, s a kecskefûz pimpói kiülnek az ágakra, hogy húsvéti barka legyen belôlük, a mogyoró alácsüngeti a virágportól duzzadó pollenzsákjait az ágak sûrûjébôl, s a gyermekláncfû megszállja a réteket sárgás virágözönével, valami furcsa, le nem írható érzés járja át a méhészeket, lázas készülôdés vesz erôt rajtuk, minden mozdulatuk, tetteik célirányosak és határozottak, nem is csoda: vándorolni készülnek.

Mivel a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez elv alapján szállítóeszközökre rakják dédelgetett méheiket és az alkony csendjében, mint valami éjjeli szentjánosbogarak indulnak el, mennek, haladnak a fehér fürtös akácerdôk, bódító illatú hárserdôk felé, végtelennek tûnô napaforgótáblák, málnavészek , margarétás rétek közelébe, hol a tömegvirágzás a méheknek életet adó nektárja, virágpora várja és a fölöslegbôl a méhésznek is csordul az isteni eledelbôl.

Huszonhat éve figyelem ezt a bujdosó, örökmozgó méhészcsoportot - valamikor, nem is olyan régen, én is közéjük tartoztam - ellátva ôket jó tanáccsal, vándorlási jogosítvánnyal, területkiutalással.

Már jól ismerem ôket, ôk is tudják, hol kopogtassanak. Hatvan-nyolcvan évesen is vándorolnak, mert beleszagoltak a méhcsalád fészkébôl áradó propoliszillatba, s azóta minden tavasszal újjászületnek, bizakodnak, remélnek, s egy titkos lelki hajtókar ismét kimoz-dítja ôket az állandó tanyáról és mennek...

Sokszor felkerestek, fôleg tavasszal jöttek mûlépért, göngyölegért, iratokért a Maros, Nyárád és a Küküllôk mentérôl, jöttek a bácsik, akik azóta végleg elvándoroltak.

Az ôsszel Miklós is egy baleset következtében hosszú vándorútra kelt. Alig negyvenvalahány évesen itt hagyta feleségét, két gyermekét és a 200 dédelgetett méhcsaládot. Elment, beállt a késôi vándorméhészek közé, ahol nem zavarja a hordást sem a szél, sem az esô, hol örök virágzás, fény meg ragyogás van, nem fogy el az illat, nem fogy el a fény, ott mindent a végtelen mértékegységével mérnek.

1997 augusztusában néhány méhésztársammal körúton voltunk, a méhészeti világkiállításra igyekezve. Párizsban másodszor látogattam el a Louvre-ba, de az elsô lépésem most is a Giocondához vezetett. Leültem Leonardo géniuszi madonnája elôtt, és néztem, nem tudtam betelni a szépséggel. Ki-ki a maga módján gyönyörködött a látványban, mindenki boldog volt a maga módján.

Így képzelem el azt a rétet is, ahová a méhészeink elvándoroltak. Nincs zsúfoltság a legelôn, nincs vita a vándortanyák fölött, nincs irigység, csak béke, csak végtelen virágzó rét, és mindenkinek annyi szépség, boldogság jut, amennyit befogadni képes, amennyit az örök életre teremtett lelke fel tud ölelni a végtelen szépségbôl.

Veress Endre

Építôként tavaly április 15-én álltam munkába az Asilcon Kft.-nél, melynek székhelye a Törvényszék utcában van. Szerzôdést kötöttünk, melyet a Területi Munkaügyi Felügyelôségen a 7788-25-23-as számmal iktattak. A szerzôdésben nyolcórás munkaidô szerepel, 6 millió lejes bérrel, azonban én naponta tíz órát dolgoztam július 17-ig. Annak ellenére, hogy júniusban 210 órát dolgoztam, csak 2,6 millió lej elszámolást kaptam. Júliusban is 130 óra munkaidôvel számoltak el. Számításaim szerint a vállalatnál 9.471.020 lejem maradt.

Nem volt mit tennem, a bírósághoz az fordultam, ahol a dossziét a 6170-es számmal iktatták. A bíróság a 2003. november 11-i 886-os számú határozatban a javamra döntött. Mivel a vállalat csôdbe ment, egy brassói cég végzi a felszámolását. A javamra hozott határozatot nem hajtják végre még a végrehajtók sem.

Bár munkaügyi perekre nem számolnak fel perköltséget, az utazgatásokkal, a végrehajtás elindításával járó költségek a vállalat tartozását 11.238.613 lejre emelték.

Sajnos, az említett üggyel párhuzamosan még volt egy tárgyalásom. Ezen olyan döntés született, hogy én kellett fizessek az államnak. Nekem kötelezôen fizetnem kellett, azonban a munkáltatókat senki sem kötelezi arra, hogy munkásaikat kifizessék.

Kovács Ferenc, Marosvásárhely

Hála honatyáinknak, sok EU-kon-form törvényt fogadtattak el, mert ugye a jogharmonizáció az egyik kulcskérdés az Európai Unióba való belépéshez. Az amerikai követ szerint is elfogadott törvényeink kiválóak, csupán az a probléma, hogy vagy nem alkalmazzák, vagy úgy alkalmazzák azokat, ahogy jónak látják.

Errôl jut eszembe a következô eset.

Úgy 10-12 évvel ezelôtt fiatal, meggondolatlan ifjak (ketten vagy hárman) felléptek az Avram Iancu-szobor talapzatára. A rend ôrei résen voltak, az illetôket bevitték a rendôrségre s a bíróság sürgôsségi eljárással - nem büntette pénzbírsággal - fogságra ítélte ôket. Mondhatnánk azt is, hogy akkor még nem léteztek EU-konform törvényeink. De ma már léteznek, sôt, új büntetô törvénykönyv is van.

Akkor engedtessék meg, hogy feltegyem a kérdést: ez a büntetô törvénykönyv nem írja elô, hogy hamis iratok kibocsátásáért mennyi börtönbüntetés jár? Tehetik ezt a ploiesti-i szülészet orvosai, akik halottnak nyilvánítottak újszülött csecsemôket, és mindezt megússzák egy megrovással?

Engedjék meg, hogy ne kommentáljam!

Nagy Endre

…a szolgáltató

Az Olvasó írja rovatban, Vigyázat, csalók?! címmel megjelent panaszra reagálva Iorgulescu Liliana, a bukaresti székhelyû, marosszentgyörgyi kirendeltséggel is rendelkezô Vassym Impex cég képviselôje az alábbi pontosításokkal jelentkezett: A Vassym Impex Kft. rendelkezik a rovar- és rágcsálóirtáshoz szükséges minden engedéllyel, s a Megyei Közegészégügyi Igazgatóság jegyzékében is szerepel. Szolgáltatásait az Egészségügyi Minisztérium 536-os rendelete alapján ajánlja. A szóban forgó rendelet elôírja: a kereskedelmi és közélelmezési egységek kötelesek háromhavonta, de legalább félévente szakképzett céggel fertôtleníttetni, rovartalaníttatni a helyiségeket és el kell végeztetniük a rágcsálóirtást is. Az állategészségügyi, közegészségügyi és fogyasztóvédelmi felügyelôk, valamint a helyi polgármesteri hivatalok képviselôi ellenôrizhetik, hogy a kereskedelmi egységek eleget tettek-e az elôírásnak. A Vassym Impex cég szakemberei mindezen elôírásokat ismertették a backamaradasi üzletvezetôkkel, s felajánlották, hogy elvégzik ôk a szolgáltatást. Az üzlettulajdonosok visszautasíthatták volna az ajánlatot, de nem tették.

Iorgulescu Liliana szükségesnek tartotta azt is elmondani, hogy a cég alkalmazottai nem spray-vel, hanem pumpát használva szórták szét a Desogern, K-othrin és Racumin vegyszereket. A cég képviselôjének állítását megerôsítette Kirizsán Károly alpolgármester is. Az olvasó panaszában az is szerepelt, hogy a szolgáltató által hagyott mobiltelefonszámon senki nem jelentkezett. Ezen megjegyzésre Iorgulescu Liliana azt válaszolta, hogy nincs megyeszerte mindenhol térereje a mobiltelefon-szolgáltatónak.

...és az alpolgármester

Valóban, február 16-án a Backamadarasi Polgármesteri Hivatalban megjelent egy nô, aki a polgármestert kereste, bemutatkozott, bemutatta a mûködési engedélyét, és elmondta, mivel foglalkozik. Azt is említette, hogy a jogszabályok értelmében megyeszerte végzik ezt a munkát. Kérte a polgármestert, hogy legyen segítségére, és valaki kalauzolja el ôt a kereskedelmi egységekbe. A választás rám esett, elkísértem ôket az üzletekbe, de a köszönésen kívül semmi más szerepem nem volt. A nô minden üzletben bemutatkozott - Savu felügyelô -, elmondta, hogy mivel foglalkozik, s ha a fertôtlenítést nem végzik el, ellenôrzés esetén 20 milliótól 40 millió lejig bírságolhatók. Az üggyel abszolút nem foglalkoztam, csak elkísértem ôket az üzletig. T. I. levelében megkérdi, hogy milyen szerepe volt a polgármesteri hivatalnak? Ezt elôször a hivataltól kellett volna megkérdezni, s csak azután kellett volna írni a Népújságnak. T. I.-nek kellett volna eldöntenie, hogy beleegyeznik-e a szolgáltatásba vagy sem! Tudniillik nem kényszerítették ôket a fertôtlenítésre. A Népújságot csodálom, hogy beleegyezés vagy az ügy helybeni tisztázása nélkül kiírják valakinek a nevét.

Kirizsán Károly alpolgármester, Szentgerice

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: impress@fx.ro.

Egyenlô esélyt a gyerekeknek

A Mentsétek meg a gyermekeket szervezet marosvásárhelyi fiókegysége négy osztálytermet rendezett be a marosszentgyörgyi iskolában, ahol tegnaptól nappali foglalkoztatási központ és tanácsadói iroda mûködik. A kilenc hónapos programot kedden délután indították a helybéli kultúrotthonban.

Az Egyenlô esélyt minden gyereknek címû programot PHARE-pályázaton nyert támogatásból valósítják meg, az ország négy településének hat iskolájában. A terv szerint a 6-14 éves, nehéz körülmények között élô, nélkülözô gyerekek a tanítás után az erre a célra kialakított osztálytermekben elkészítik a házi feladatot, tanulnak, játszanak. Hazatérés elôtt szendvicset, hamburgert, teát vagy tejet is elfogyasztanak.

- Száz gyerek közül válaszottuk ki azt az ötvenet, aki részt vesz az Egyenlô esélyt minden gyereknek elnevezésû programban. Azt szeretnénk, hogy ezek a gyerekek rendszeresen járjanak iskolába, tanulják meg a felhagyott leckét és falatozzanak is - mondta Ana Chirtes, a szervezet megyei fiókegységének elnöknôje. - Bevontuk a tanítókat, tanárokat is, hiszen számítunk a segítségükre. A program célja: megelôzni az iskolából való kimaradást, felszámolni az írástudatlanságot. Nemcsak a gyerekekre, hanem szüleikre is kiterjed figyelmünk. Számukra berendeztünk egy tanácsadói központot, ahol jogi, továbbképzési, gyermeknevelési kérdésekre kaphatnak választ. Többéves tevékenységünk során azt tapasztaltuk