Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

(MTI) Az erdélyi magyar televíziónak az erdélyi magyarságot kell szolgálnia, nem pedig az erdélyi magyarság egyik vagy másik intézményét - mondta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Az MTI érdeklôdésére azzal kapcsolatban fejtette ki véleményét, hogy a romániai magyarok körében van, aki úgy véli: a magyar állami támogatással létrehozandó erdélyi televízió valójában az RMDSZ "propagandaeszköze" lesz.

Markó szerint ez utóbbiak úgy nyilatkoznak, mintha arról kellene beszélni, ki befolyásolja a létrejövô erdélyi magyar televíziót és általában a sajtót. Aki így gondolkodik, az eleve hibásan közelíti meg a kérdést - mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint a jövendô erdélyi magyar televíziónak nincs szüksége sem politikai, sem egyházi befolyásra. Az említett hibás megközelítés Markó szerint a magyarországi közélet megosztottságát tükrözi.

Az erdélyi magyar televíziónak az erdélyi magyarságot kell szolgálnia, és nem az erdélyi magyarság egyik vagy másik intézményét - fûzte hozzá. Valakinek persze el kell indítania az ügyet, vállalnia kell a kezdeményezô szerepét. Ki más tehetné ezt, mint az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezete? - tette fel a kérdést Markó, emlékeztetve, hogy nemrég létrejött a televízió létrehozására és mûködtetésére szolgáló alapítvány, amelynek van már kuratóriuma, elnöke. A továbbiakban ôk fognak tanácskozni a megalakított tanácsadó testülettel, az erdélyi szakemberekkel.

Arra azonban a szervezet kényesen ügyelt - folytatta Markó -, hogy a kuratórium összetétele a lehetô legsokszínûbb legyen, valóban tekintélyes közéleti személyiségek vegyenek részt benne. Van köztük egyetemi rektor, az egész magyar irodalom szempontjából jeles költô vagy író, színmûvész, szociológus, közgazdász, filozófus, újságíró, s még egyházi személyiségek is helyet foglalnak a testületben. A tizenhárom tagú kuratóriumból mindössze ketten politikusok.

Az RMSZ-elnök szükségesnek tartotta hangsúlyozni: a kuratórium és az alapítvány csak felügyelni fogja az intézményt, a tényleges vezetésre csak az ezután létrejövô "menedzsment" lesz hivatott.

Markó Béla fontosnak nevezte a többi magyar televíziót is, melyek adásait Erdélyben fogni lehet. Köztük is kiemelt szerepe van a Duna Televíziónak, amely eleve azzal a szándékkal jött létre, hogy az egész magyar nemzet televíziója legyen, tehát a határon túli magyarságról is szóljon, annak a magyarságnak is sugározzon.

A Nastase-kabinet nem mond le, továbbra is eleget tesz az állampolgárok és Románia iránti kötelességének - jelentette be egy szombati bukaresti kormányközlemény, válaszul a lemondását követelô ellenzéki felszólításra.

Az Európai Parlament külügyi bizottságában a múlt héten hozott brüsszeli döntés kapcsán a Demokrata Párt (PD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) választási szövetsége felszólította Adrian Nastase miniszterelnököt, hogy Románia EU-csatlakozásának veszélybe sodrásáért viselt felelôsségébôl a miniszterelnök vonja le a következtetéseket és nyújtsa be saját és kormánya lemondását.

Az e felszólításra válaszoló szombati közleményében a Nastase-kormány emlékeztetett rá, hogy bár Románia az elsôk között írta alá a társulási szerzôdést az Európai Unióval, de az 1996-2000 közötti koalíció, amelynek a PNL és a PD is tagja volt, úgy intézte az ország uniós felzárkózását, hogy a társult államok között 2000-re Románia az utolsó helyre került. Ezzel szemben a jelenlegi kormány kitartó és következetes erôfeszítéseinek eredményeként Románia gyorsan közeledett a csatlakozási tárgyalások befejezéséhez, s megerôsítést kapott arra vonatkozólag, hogy 2007. január elsején csatlakozhat az EU-hoz.

Ezzel egyidejûleg Románia jelenlegi kormánya volt az, amely sikerre vitt egy szerzôdést a Nemzetközi Valutaalappal, ismét növekedési pályára állította az ország gazdasági életét, elvezette Romániát a NATO-tagállamok családjába, és befejezô szakaszába juttatta az EU-integrációs tárgyalásokat. Visszaállította továbbá a románok méltóságát, hogy szabadon közlekedhessenek a schengeni térség országaiban, a korszerûsödés, valamint a normális élet visszaállításának útjára vezette Romániát - hangoztatta a szombati kormányközlemény.

Végezetül az ellenzéki felszólítással kapcsolatos állásfoglalás leszögezte: a Nastase- kabinet jogtalannak tekinti a PD-PNL szövetség követelését.

Szombaton, a Kultúrpalota nagytermében a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) együttes ülésén a képviselôk meghallgatták a szövetségi elnök politikai tájékoztatóját, elfogadták az önkormányzati választási program alapelveit, kiegészítették az etikai bizottságot, majd zárt ülésen fogadták el a 2004-es költségvetést.

A szombati tanácskozás alaphangját Markó Béla politikai helyzetértékelôje adta meg (a teljes szöveget keddi lapszámunkban olvashatják), e körül forgott a vita, amit több mint tucatnyi felszólalás igazolt. Ezek többsége az RMDSZ helyi vagy országos választási esélyei köré szövôdött, más része az RMDSZ ellenében létrejött szervezôdésekhez való viszonyt érintette.

"Választunk hát az idén is"

Markó Béla arra a valamikori közös vállalásra figyelmeztetett, amely szerint mindaddig "nem adjuk fel politikai egységünket"(...), "egységesek maradunk" (...), "hûséggel, alázattal együtt dolgozunk", amíg a magyarság helyzetét "megnyugtatóan nem rendezzük" (...), "amíg ennek a közösségnek biztonságos, magyarként teljesen átélhetô és megélhetô jövôt nem teremtünk". Majd hangsúlyozta: rég nem volt nagyobb tétje a választásoknak, mint az idén, hiszen a romániai magyar választó nemcsak szavazni fog, hanem "a szó szoros értelmében választani is aközött, hogy folytatjuk-e egységesen a küzdelmet jogainkért, vagy viszálykodó pártokra bontjuk ezt a közösséget, és elveszítjük azt is, amit eddig kivívtunk". A szónoklat visszatérô motívuma az akarunk-e kérdés, illetve az erre adandó válasz volt, kezdve attól, hogy akarunk-e továbbra is erôsek lenni a parlamentben és az önkormányzatokban, el egészen addig, hogy tényleg akarunk-e autonómiát, vagy pedig bezárkózunk, egymásnak esünk, energiáinkat egymással lekötjük, miközben nélkülünk történik minden, ami fontos?

"Mi, püspökök is le kell szálljunk büszkeségünk szemétdombjáról"

Hangsúlyos és hatásos hozzászólást hallhattunk Tempfli József nagyváradi római katolikus püspöktôl, aki nyíltan és határozottan kiállt az egység mellett, és akit hosszas tapssal jutalmazott a testület. A felénk nyújtott kezet elfogadni kell, elutasítani, ellökni vétek, mert egymásba fonódó kezek tartják fenn a világot. Az RMDSZ felénk nyújtott keze a visszakapott épületek, a kétnyelvû feliratok, a felekezeti oktatás - jelentette ki a püspök. Felidézte Orbán Viktornak azt a javaslatát, miszerint rendbe kellene hozni az RMDSZ és az "ellenzék", illetve a két váradi püspök ügyeit, de megoldást nem tudott felmutatni. A következôképpen sommázta a tapasztalatait: "Mi, püspökök is le kell szálljunk büszkeségünk szemétdombjáról, és be kell lássuk, hogy egyszerû híveinknek, papjainknak is lehetnek bölcs gondolatai". Véleménye szerint a jóság és gonoszság "elitjei" tudják jó vagy rossz irányba vezetni a világot. Következésképpen meditálásra ajánlotta, hogy mindig azokat kell elfogadni vezetôknek, akiknek a "gondolata, szava, tette egy irányba mutat".

Idejében legyünk bölcsek!

A székely, magyar meg polgári autonómiákról azt mondta: el tudja fogadni ezt az autonómia-törekvést is, de nem idegesen, hanem türelemmel. Ha nem olyan gyakran gyûléseznének, nyilatkoznának, akkor nem csigáznák fel a román szélsôséges elemeket, akkor állna már a Szabadság-szobor is. Szilágyi Zsoltnak üzente: ha arkangyal volna a váradi polgármesterjelölt, annak is ellene lenne, mert biztos, hogy csak a magyarság kárára válik. Azért imádkozik, jelentette ki, hogy Szilágyi idejében gondolja meg, és lépjen vissza. Ha nem teszi meg, szomorú sors vár Váradra. Véleménye szerint bölcs az, aki soha nem tett olyant, amit vissza kellett vonni, a bölcsesség a tudást és a karaktert is helyettesíti. Ezért ajánlotta: "idejében legyünk bölcsek".

Politikai matematikai képlet: kettô kevesebb, mint egy

Varga Attila formai, tartalmi és "matematikai" kérdések megvilágításával tette egyértelmûvé, hogy egyesek becsapják a magyarságot. A tartalmi kérdés során megállapította, hogy az RMDSZ programjában megfogalmazott autonómia-törekvéseket a szatmárnémeti kongresszus megerôsítette, és ezt úgy lehet komolytalanná tenni, ha olyan tervezeteket készítenek, amelyek "nincsenek köszönôviszonyban" sem a román politikával, sem az európai trenddel, sem a romániai magyar realitással. Szellemileg steril, bántóan dilettáns tervezeteknek nevezte, hozzátéve, hogy "aki választási évben autonómia-tervezetet akar elfogadtatni, az sokat akarhat, de azt biztos nem, hogy a parlament ezt elfogadja". Következésképpen, olcsó propagandatermék, amely elsilányítja az autonómia-koncepciót. Formai szempontból, folytatta Varga Attila, azt szajkózzák, amit az emberek hallani akarnak, nem a valóságot, ezzel pedig becsapják az embereket. Végül egyfajta matematikai kérdésként taglalta, hogy amikor egy magyar polgármesterjelölttel szemben egy másik magyar polgármesterjelölt indul, akkor a politikai matematikai képlet értelmében kettô kevesebb, mint egy.

"Próbáljunk meg leülni, és egy irányba haladni"

A kijelentés Vekov Károly ajkáról hangzott el, aki "több mint súlyosnak" nevezte a jelenlegi helyzetet, végveszélyt emlegetett, majd azt a "kérdést" boncolgatta, hogy vajon hányan mennek el szavazni, mert a tét - jelentette ki - az, hogy sikerül-e megôrizni azt, amit 14 év alatt "produkáltunk", ezért ajánlotta, hogy "próbáljunk meg leülni, és egy irányba haladni".

Winkler Gyula kiemelte, hogy a szórványmagyarság önkormányzati képviselete által számarányát meghaladó eredményeket ért el, a megosztottsággal azonban nem csak az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti parlamenti képviseletét, hanem ezek a szavazatok elveszhetnek. Ezért egységes képviseletre szólított fel. Eckstein Kovács Péter Markó Béla azon kijelentésére reagált, miszerint a törésvonalak a románok és a magyarok között húzódnak. Eckstein szerint nem így van, mert ez csak a románság azon szeletére igaz, akik nem akarják elismerni a kisebbségi jogokat. Borbély László Tôkés püspök azon kijelentésére reagálva, amely szerint Brüsszelben az RMDSZ manipulálta az Európai Néppártot (EPP), elmondta: "erôsek vagyunk, ha az EPP-t manipulálni tudjuk".

Aki az RMDSZ ellen tesz, ki kell zárni!

A székely meg a magyar tanácsok, a polgári körök az RMDSZ ellen dolgoznak, és a romániai magyarságnak ártanak, amikor az RMDSZ ellenében indulnak, s belülrôl próbálják gyengíteni a szövetséget. Gyengeség, ha nem lépünk fel ellenük, ezért javasolom, hogy azokat, akik az RMDSZ ellen dolgoznak, ki kell zárni az RMDSZ-bôl - jelentette ki Frunda György, az SZKT elnöke. Véleménye szerint protokollumot csak akkor kell kötni a PSD-vel, ha megadja a kolozsvári egyetem két magyar karát. Takács Csaba szerint a tanácsok és polgári körök az autonómia kapcsán "pozitív témát negatív üzenetként fogalmaznak meg". Az az autonómia-koncepció, amely az RMDSZ 1996-os dokumentumában megfogalmazódott, mára jelentôs mértékben megvalósult.

Szabadon és méltóképpen

Markó Béla a felszólalásokban elhangzottakra válaszolva hangsúlyozta, hogy az RMDSZ egységét meg kell ôrizni, nyitottnak kell lenni a román politikai életben. A legfôbb kérdésnek tekintette, hogy amit meg kell oldani, azt csak a román politikai elittel közösen lehet, de illúziókat nem szabad táplálni, hogy olyan állapotban vagyunk, amikor a liberális a liberálissal, a kereszténydemokrata a kereszténydemokratával jobban együtt tud mûködni, mint a magyar a magyarral. Nem dönthetjük el egyszer s mindenkorra, hogy kivel lehet együttmûködni, kivel nem, kivéve a PRM- t, de a magyar-magyar együttmûködésrôl nem szabad lemondani. Ha 2004-ben erôs politikai képviseletet tud felmutatni a romániai magyarság, az tovább fog erôsödni, gyorsulni fognak a kedvezô megoldások. Vagy ezt választjuk, vagy kizárjuk a romániai magyarságot ebbôl a folyamatból - mondta a szövetségi elnök.

A protokollumról úgy vélte, választási évben az RMDSZ és a magyarság számára legfontosabb a politikai stabilitás, az, hogy ne szabaduljanak el a magyarellenes indulatok, és ne a nacionalista retorika határozza meg a választási kampányt. Így az RMDSZ érdeke: ne engedje el azok kezét, akikkel együttmûködik.

Március 15. közeledtével felkért mindenkit, ebben az évben is méltóképpen, egységben ünnepeljék meg az erdélyi magyarság legfontosabb ünnepét. Kivívtuk, hogy szabadon ünnepelhetünk, de méltóképpen is kell ünnepelni, hiszen mindannyiunk számára van üzenete. Nem egyikünké ez az ünnep, hanem mindannyiunké - jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök.

Tegnap délelôtt a vámosgálfalvi általános iskola felvette Fogarasi Sámuel református lelkész, történetíró nevét. Az istentisztelet után az egybegyûltek megkoszorúzták Fogarasi Sámuel sírkövét, s leleplezték a település központjában magasló iskola épületére elhelyezett táblát. Az együtt ünneplô helyi közösség örömét nem tudta megzavarni az a néhány, tüntetôen az iskola kapuin kívül maradó román tanító, tanár sem, akik ily módon tiltakoztak a névadás ellen.

A templomot megtöltô helybéliek mellett a magyarországi testvértelepülések képviselôi, a csepeliek és nagyhegyesiek, valamint az RMDSZ megyei, dicsôszentmártoni és helyi képviselôi hallgatták Keszegh András lelkész intô szavait. A hegyi beszéd kapcsán a prédikátor bemutatta néhai elôdje, Fogarasi Sámuel életét, példaként állítva személyét a vámosgálfalviak elé. Az ünnepély a templom melletti temetôben folytatódott, ahol Vásárhelyi Ferenc, az RMDSZ helyi elnöke és Balogh Elemér alelnök köszöntötte a megjelenteket. Vásárhelyi Annamária szavalata után az RMDSZ részérôl helyezték el a kegyelet koszorúját a sok vihart megélt sírkôre.

A községközponti általános iskola udvarán Végh József polgármester szólt az egybegyûltekhez. Sajnálatát fejezte ki, hogy a névadó ünnepségrôl tüntetôen távol maradtak a román tagozat tanárai, majd néhány szóban románul ismertette Fogarasi Sámuel életét és munkásságát. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy jelenleg a Fogarasi Sámuel Állami Gimnáziumban 356 diák tanul, közülük 37-en a román tagozaton. A román tanárok tiltakozó levelet juttattak el a helyi tanácshoz, ellenezve a kiválasztott nevet. A polgármester felkérésére, hogy nevezzenek meg olyan személyiséget, aki méltóbb arra, hogy a községközponti iskola a nevét viselje, nem válaszoltak. Reméljük, hogy ezek a nézeteltérések hamarosan megoldódnak - nyilatkozta a község vezetôje, kiemelve: az RMDSZ helyi és megyei vezetôségének támogatása nélkül nem válhatott volna valóra a község lakóinak azon vágya, hogy Fogarasi Sámuelrôl nevezzék el az iskolát.

Borbély László parlamenti képviselô arra hívta fel az egybegyûltek figyelmét, hogy minden talpalatnyi földért, minden magyar nyelvû tábláért és szoborért meg kell vívni a harcot.

Az ünnepély a diákok kis mûsorával és közös ebéddel zárult.

Nyugodtan kijelenthetô, eseménnyé váltak a marosvásárhelyi Bernády Ház tárlatnyitói. Az elmúlt szombat délután is zsúfolásig teltek a kiállítótermek, tele volt az elôcsarnok is. Ezúttal nem helybeli mûvész, hanem budapesti vendég, a mai magyar szobrászat kiválósága, Kô Pál munkáiból mutat be válogatást a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány mûködtette népszerû létesítmény, amelynek vezetôségét képviselve Nagy Miklós Kund köszöntötte a Kossuth- és Munkácsy- díjas alkotót. Mûveit méltatva elmondta, hogy a Marosvásárhelyhez és környékéhez is szorosan kötôdô érdemes mûvész térkompozíciói, monumentális és kisebb szobrai sokfelé örvendenek egyöntetû elismerésnek, Magyarországon kívül szerte a nagyvilágban is. A jelenlegi kiállítás reprezentatív kisplasztikák és nagyméretû rajzok, plakettek és érmék, emlékmûtervek és méretazonos reprodukciók, fotográfiák révén nyújt élményteljes ízelítôt mindabból, ami a szobrászt foglalkoztatja. A kiállított anyagot a vásárhelyiek elôtt a bukarestiek is megcsodálhatták, hiszen a tárlat kezdeményezôje a román fôvárosban igen aktívan tevékenykedô Magyar Kulturális Központ volt, amely folytatva a Bernády Házzal már korábban elkezdett együttmûködést, a marosvásárhelyi rendezvény lehetôségét is biztosította. A Központ részérôl Beke András Mihály és Vári Attila volt jelen a megnyitón. A beszélô a mûegyüttes egyik jellegzetességére is kitért, a képzômûvészet és az irodalom látványos egybefonódására, ami az alkotó érdeklôdési köreirôl, vonzalmairól, emberi és mûvészi ideáljairól, hitvallásáról is tanúskodik.

Kô Pál mûvészi alapállásából, ars poeticájából, emberi és alkotói értékeibôl indult ki ünnepi eszmefuttatásában Kincses Elemér rendezô. Évekkel ezelôtt ugyancsak ô nyitotta meg a szobrász elsô marosvásárhelyi kiállítását, azóta ez a sokrétû életmû, a Kô Pál-i csillagzat újabb fényesen világító alkotásokkal gazdagodott, öröm és felemelô élmény látni, körbejárni ezeket, párbeszédbe kezdeni velük, mondotta a drámaíró. Az egyik ilyen megkapó plasztika a Táncosnô, amely Sütô András tulajdonában van. Az író levélben kívánta megköszönni a szobrásznak a kecses, kis remeket, de kihasználva Kô Pál mostani személyes jelenlétét, gondolatait a tárlatnyitó közönsége elôtt élô szóban fogalmazta meg. A megbecsült vendégmûvész bronzálmait, bronzcsodáit elemezve, az író arra a kiapadhatatlan és magával ragadó életkedvre, életerôre hívta fel a figyelmet, amely Kô Pál munkáiból, egész lényébôl fakad. A szobrász képes a nehéz, élettelen anyagot úgy átlényegíteni, hogy a szárnyalás szabadságával ruházza fel, ez csak az igazi mûvészeknek sikerül, vonhattuk le Sütô András méltató szavaiból a következtetést. Nem részletezzük a két beszédet, a Múzsa következô számában majd olvashatók.

Miután a Táncosnô is a helyére került a tárlat többi értékes darabja közé, Kô Pál vallomásának is örülhettek a jelenlevôk. Elmondta, hogy régóta és elég gyakran jár városunkba, megyénkbe, Erdély más vidékeire, barátai, rokonai élnek itt. Szívesen jön, annál is inkább, mivel meggyôzôdése, hogy ahol szobra van, ô is otthon érezheti magát. Ezt az otthonosságot, a közmegbecsülés, a szeretet, az együvé tartozás megnyilatkozásait tapasztalhatta lépten-nyomon a családias, jó hangulatú rendezvényen is.

Péntek délután már lázasan folyt a készülôdés. Asztalra kerültek az üdítôk, ásványvizek, a kalács, készültek a szendvicsek. Háromnegyed hét körül pedig megérkeztek az elsô érdeklôdôk is Marosvásárhelyen a volt Jókai utcai Bocskai terembe. Hét elôtt pár perccel hallgatók, felolvasók és a felügyelô bizottság jelenlétében felolvasták a Wass- fiúk üdvözlô levelét, és pontosan 7 órakor megkezdôdött a huszonnégy órás felolvasás. A kb. tizenöt fôs szervezôcsapat mindenrôl gondoskodott. A terem ajtaja elôtt ültek a névlistások, akik feljegyezték a felolvasók adatait, készítették a Guinness által elôírt jegyzôkönyvet, a teremben ült a két idômérô, akik a harmóniumon elhelyezett laptopról olvasták az idôt, jelezték a pontos negyedóra elteltét, a fotós felvételt készített minden felolvasóról, a konferanszié pár szóban bemutatta a következô felolvasót a hallgatóságnak. A szervezôgárda nôi tagjai ügyeltek az üdítô, kávé, kalács, cigaretta megfelelô mennyiségére. Minden olajozottan ment. A szervezôk félelme, az éjszakai, hajnali olvasói "lyuk" szépen eltömôdött, a felolvasók éjszaka is állandóan jelentkeztek, szünet nélkül hangzottak Wass Albert leírt szavai. Egy negyven év fölötti úr hajnali öt körül jelentkezett, mondván, a felolvasással szeretné kezdeni születésnapját. Ilyen és ehhez hasonló, kellemes meglepetések sokszor érték a csapatot a huszonnégy óra alatt, csakúgy, mint a román nyelvû sajtó cseles kérdései, amelyek mindenáron politikát akartak csinálni a dologból. De a felolvasás olajozottan, minden gond nélkül folyt. Igaz, hogy a kezdeti telt ház lassan, de fogyott, ám még a hajnali órákban is volt öt-hat nézô a teremben. A rendkívül szigorú és pontos szervezés egyben kötetlenséget is jelentett, az elôtérben levô asztalok terítve álltak, aki akart, kijött a terembôl, beszélgetett, ivott egy kávét, visszaült, a családias hangulat, közvetlenség, vidámság jellemezte az elôtéri társaságot, míg bent a Wass Albert-i világ szépségeit és nehézségeit hallgatták az érdeklôdôk. Mindig volt elegendô számú felolvasó. És igaz ugyan, hogy hajnalra kezdtek begyógyulni a szervezôk szemei, egymást váltva aludtak itt-ott, asztalon, fotelben, literszámra itták a kávét, a vidámság, jó hangulat nem csitult: mindenki megértette a felolvasómaraton lényegét - szépen, csendben, vidáman és megállíthatatlanul. A megállíthatatlanságról a jó barátok gondoskodtak: mivel a megígért hivatásos rendfenntató polgárôrök nem érkeztek meg, egy vásárhelyi motoros társaság egész éjjel készenléti állapotban volt. Szerencsére nem volt rájuk szükség, senki sem jött be részegen, nem volt semmi káosz. Köszönet nekik.

Szombat délelôttre újra érkeztek vendégek, hallgatóság, felolvasók. Délutánra megtelt a terem. Amikor pedig az óra szombat este 18:59:59-et mutatott, mindenki összenézett, könnyes lett pár szem, és halk moraj ülte meg a termet: megcsináltuk!

Az utolsó felolvasót követôen a felügyelô bizottság tagjai közül szólt néhány szót Makkai Gergely képviselô, Fodor Imre alpolgármester, Nagy Pál irodalomkritikus, Malissa Imre angoltanár, a szervezôk jó barátja. Utóbbi elmondta, ötvenhatos kivándorolt erdélyi szülôk gyermekeként Kanadában született, és nagymamája beszélt neki sokszor azokról a háborús idôkrôl. Most élte át csak igazán, mit jelentett akkor erdélyi magyarnak lenni. Köszönet Wass Albertnek érte. Akinek négy könyvébôl olvastak fel: a Valaki tévedett novelláskötetet a legszebb, az Adjátok vissza a hegyeimet követte, majd a Tizenhárom almafa, végül a Nagypénteki sirató verseskötet. Az estet Fekete István fôszervezô szavai zárták. Megcsináltuk! A maraton, minden nehézség, fenyegetés, tiltás és mocskolódás ellenére megszületett, a Guinness-rekord sikerült. És értesüléseink szerint sikerült Szatmáron, Kolozsváron, Budapesten is, ahol többek között Vikidál Gyula és Nagy Feró is felolvasott. A többi (tizenhat) helyszínnel a napokban veszik fel újra a kapcsolatot a szervezôk. Következik a jegyzôkönyvek és felvételek Angliába küldése, és a rekord hitelesítése. Bizonyított Marosvásárhely, fiataljai, öregjei, az est felolvasói, szervezôi, segítôi, és újra, mint annyiszor, bizonyított Wass Albert életmûve is. Hibamentesen, másodpercre pontosan, folyékonyan zajlott a huszonnégy óra. Ez pedig még nagyobb teljesítménynek tûnik akkor, ha tudatosítjuk: a szervezô csapat átlagéletkora alig huszonegy életév!

A mese addig él, míg hiszünk derûs, varázslatos világában, s míg ezeknek a kis aranyszájú mesemondóknak örülhetünk - fogalmazott a díjak, jutalmak átadását követôen Fejes Réka szaktanfelügyelô szombaton déltájt a Juhász András Gyülekezeti Központban.

Idén is Szász Zoltán esperes úrnak köszönhetôen e központ tágas termében rendezhette meg a megyei tanfelügyelôség és a helybeli 8-as számú iskola pedagógusközössége a Nagyapó mesefája címû mesemondó verseny megyei szakaszát. Az izgatott mesélôkkel, pedagógusokkal, drukkoló hozzátartozókkal tele helyiségben a megye 17 településérôl, illetve Marosvásárhely hét iskolájából érkezô csaknem 35 másodikos ajkán megannyi magyar és székely népmese, tréfás, akár állatmese, monda által tárulkozott fel elôttünk szép köntösében az a lélek és nyelv, melyet - mint véli Kosztolányi -, rövid idôre kaptunk ugyan, de amit új szellemmel fényezve csorbítatlanul kell utódainknak átadnunk. 19 mesélôt jutalmaztak emléklappal és folyóira-tokkal, Tucsek Jutka Magyar- dellôrôl elsô díjas lett, a II. díjat a beresztelki Brassai Brigitta Enikô nyerte el, a III. díjat Tôkés Orsolya Anna, a marosvásárhelyi 18-as általános iskola tanulója szerezte meg, míg a Nagyapó-nagydíjjal Nemes Kingát, ugyancsak a marosvásárhelyi 18-as iskola diákját jutalmazták. A zsûri különdíját a gyulakutai László Botond szerezte meg, a Marosvásárhelyi Rádió gyermekmûsorának különdíját a marosvásárhelyi Ercsei Ferenc a 4-es általánosból. A legbátrabban mesélônek a csíkfalvi Farkas Imola bizonyult, a legtréfásabb mesével a makfalvi Molnár Zsuzsika nevettetett meg. Önmagában is örvendetes, hogy a díjazottak között is sok a vidéki. Hogy akad némi gond a hangos, tiszta, helyes beszédet illetôen? De hisz csak másodikosok e mesemondó mûvészek! Külön köszönet illeti a marosvásárhelyi Bárdosi Ilona ny. tanítónôt a 2-es iskolából, aki egy tanulságos, hangulatos, ún. keretmesébe helyezte a versenyt úgy, hogy lazításként idônként teret engedett a kicsinyek mozgásigényének is.

Istvánka maradna, ha jobb csapatunk lenne?

Az utóbbi évek legnagyobb tehetségeként jelentkezett a marosvásárhelyi labdarúgásban a volt aranycsapat kôkemény szélsô hátvédjének, Szabó Istvánnak a fia, akit - megkülönböztetésképpen édesapjától - mindenki Istvánkának szólít. Az ifjabb Szabó István 15 évesen játszotta elsô C-osztályos mérkôzését a CS Armata színeiben, amikor Popa Lucian ült a csapat kispadján. Utóbb Horatiu Cioloboc bizalmát is élvezte, hisz alig 16 évesen egyre gyakrabban és egyre több idôre jutott szóhoz a felnôttcsapatban mint középcsatár, s egyre több góllal igazolta tehetségét.

Alig ismerhették meg azonban a marosvásárhelyi focikedvelôk a legújabb, születôben lévô csillagot, Szabó Istvánkát (nem véletlen a becézés, hisz annak idején Bölönit is "Lacika"-ként tartotta számon az egész város), máris kitört a botrány személye, illetve hovatartozása körül.

A fiatal tehetségre, semmi meglepô nincs benne, több nagy anyagi potenciállal rendelkezô klub is rávetette a szemét. Hogy mivel sikerült meggyôzniük ôt és édesapját (kiskorúról lévén szó, egy esetleges átigazoláshoz a szülôk beleegyezése elengedhetetlen), nem tudni, ám az tény, hogy a bukaresti Dinamo is szeretné megszerezni, s ennek érdekében próbaidôszakra meghívta Bukarestbe. Az idôszak lejárt, a játékos azonban nem érkezett vissza a marosvásárhelyi egyesületéhez, így a CS Armatánál igazolatlan hiányzóként tartják nyilván.

Szabónak 2007-ig szóló érvényes szerzôdése van a klubbal, nyilatkozta Virgil Lacatusu alezredes, a CS Armata labdarúgó-szakosztályának elnöke, beleegyezésük nélkül sehová sem távozhat.

- Az év elején beleegyeztünk - mondta -, hogy próbaidôre a Dinamónál eddzen, s hívtuk a bukarestieket tárgyalni egy esetleges átigazolás feltételeirôl. Nem jöttek, s a játékos sem tért vissza, így igazolatlan hiányzónak számít.

Szabó István, az apa, másként vélekedik a dologról. A szerzôdés hamis - állítja -, valaki más írt alá a fia helyett. Ez pedig igen súlyos vád. A klubnál határozottan cáfolják, s akár grafológiai vizsgálattal is készek igazolni az aláírás valódiságát. Szabó Istvánnak azonban egyéb érve is van:

- Milyen jogon kérhetnek 50.000 euró lelépési díjat egy 16 esztendôs játékosért - teszi fel a kérdést -, fôleg, hogy még egy pár futballcipôt sem adtak neki?

A labdarúgásban nem ritka, hogy önmagukat mindenhatónak hívô bukaresti klubok a kis vidéki egyesületekkel kibabrálnak, kihasználva befolyásukat, ezúttal azonban a hadsereg klubja mögé a hadügyminisztérium is felsorakozik teljes befolyásával, így a játékos sorsa nehezen megjósolható.

Ami azonban ennél sokkal fontosabb lenne - ha már a marosvásárhelyi labdarúgás anyira mélyre zuhant, hogy a helyi sport érdeke nem nyom semmit a latban -, az a játékos fejlôdését szolgáló megoldás. Könnyen elôfordulhat ugyanis, hogy a kibontakozó botrány kettétöri az ígéretesen induló pályafutást. Vajon mi lenne jobb Szabó Istvánkának? A szegény (lásd focicipô-ügy) klubban rá váró lassan biztos hely, vagy a teljesen anonim bukaresti C-osztályban szereplô Dinamo II bizonytalansága. Az ugyanis biztosra vehetô, hogy egyelôre a Dinamo felnôttcsapatában nem jöhet szóba, s a szintén C-osztályos szereplés csak annyiban lenne elônyös, hogy a Dinamo vezetôi szeme elôtt történne (akik mellesleg gyakorlatilag ingyen szeretnének megszerezni egy olyan kirobbanó tehetséget, akit nem ôk neveltek).

Ha legalább egy B-osztályos együttese lenne Marosvásárhelynek mondja Szabó István, az apa, a fia helyben maradna. A családnak sem könnyû - teszi hozzá - , hisz nehéz szívvel engedik ilyen fiatalon Istvánkát egy idegen városba.

Változnak az idôk... Egykor, valamikor a nyolcvanas évek fordulóján, az ASA-nál futballozó idôsb Szabó István neve a Steauánál is szóba került. A városban akkor az a hír terjedt el, hogy a játékos kijelentette: ha kényszerítik a Steauához (márpedig tudjuk, hogy annak idején ez nagyjából így mûködött), akkor inkább abbahagyja a futballozást. Nem is igazolt karrierje végéig sehová. Az egykori esetrôl ma már azt nyilatkozza: azért nem ment a Steauához, mert nem teljesültek bizonyos feltételek. Az is lehet azonban, hogy az idôk nagyon megváltoztak. Tény, hogy fiát a Dinamónál látná szívesebben, s biztosan tudja, hogy az neki miért jó.

A vásárhelyi foci pedig harminc esztendeje folyamatosan veszít. Meccseket, játékosokat, presztízst, közönséget.

A sportág hivatalos elismerését célozta a hét végén zajlott korfball- népszerûsítési és szakemberképzési program. A rendezvényen jelen volt Dorin Lancranjan, az Országos Sportügynökség tanácsosa, a sportágak hivatalos elismeréséért felelôs bizottság elnöke, aki elmondta, hogy a Marosvásárhelyen megalakult korfballegyesület minden szükséges dokumentációt összeállított, s a mostani gyakorlati bemutató jelenti az utolsó lépést a hivatalos elismerés elôtt. Jelentése és az összeállított dokumentáció alapján Octavian Morariu, a sportügynökség elnöke hivatott arra, hogy kibocsássa a sportág romániai elismerését tartalmazó rendeletet. Az elismerést követô három év eltelte után lehet létrehozni a román korfballszövetséget, amennyiben legalább öt megyében léteznek klubok. Hivatalos bajnokság, illetve nemzetközi versenyeken való részvétel Románia néven csak ezután lehetséges, ám addig nem hivatalos versenyeket lehet szervezni. Az idén 100 éves fennállását ünneplô korfball nemzetközi szövetsége ideiglenesen már korábban felvette a marosvásárhelyi egyesületet, mint Románia képviselôjét a tagjai közé, megalakulása után itt majd a belföldi szövetség helyettesíti.

Jelenleg Marosvásárhely mellett Nagyváradon, Nagyszebenben, Craiován, Csíkszeredában, Sinaián és Temesváron vannak korfballozó csoportok, a legszervezettebb azonban a marosvásárhelyi. Ezért van az, hogy az elismerés után, a szövetség létrehozásáig következô idôszakban már nemzetközi találkozók megszervezését is tervezik. Doina Tintosan, aki a megyei tanfelügyelôségen az ifjúsági ügyekkel foglalkozik, elmondta, hogy 2005-ben szeretnének Marosvásárhelyen tetô alá hozni egy nem hivatalos Balkán-kupát, amelyre a hasonló szervezôdési szinten található görög, bolgár, török és örmény csapatokat kívánják meghívni. Ez lenne az elsô nemzetközi - félhivatalos - megmérettetése a belföldi korfballnak.

Kosárlabda

Nem fejezi be a B-osztályos kosárlabda-bajnokságot sem a marosvásárhelyi BC Mures férfiegyüttese. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy miután hosszú évekig a hazai kosárlabda egyik fellegvárának számított, Marosvásárhely az ôsszel elveszítette ezt a státusát, miután a BC Mures kénytelen volt lemondani arról, hogy az A-osztályos bajnokságba iratkozzon, noha a korábbi évben elért eredményei alapján joga lett volna rá. Az anyagi háttér nélkül maradt klub, a helyzet javulásában bízva, átmenetileg úgy döntött, a B-osztályban próbál szerencsét, azzal a szándékkal, hogy amennyiben ismét sikerül anyagilag talpra állni, megkíséreli az A-osztályba jutást. Nos, nem csupán ez nem sikerült, de a B- osztályból is kénytelen volt visszalépni, mert az utolsó kiszállásokra nem volt honnan elôteremteni a szükséges pénzt.

- Nem akartam ismét kölcsönhöz folyamodni - mondta a döntés hátterérôl Takács Károly, a klub menedzsere. Csak ô tudja, hogy eddig is milyen módon kaparta össze a szükséges összeget, s mekkora tartozásokat halmozott fel.

A mostani helyzetben egyetlen dologban reménykedhet még a klub. Abban, hogy sikerül véghezvinni a fuzionálást a Muresul klubbal, s akkor legalább az ifjúsági csapat mûködtetéséhez lehet reménykedni némi fedezet szerzésében. Felnôtt A-osztályos együttesrôl pedig álmodni sem lehet mindaddig, amíg a helyi hivatalosságok és potenciális szponzorként szóba hozható cégvezetôk sport iránti viszonyulása gyökeresen meg nem változik.

(MTI) Baj van a norvég nôkkel - pontosabban a nôi síugrókkal: no, nem a norvég férfiaknak akad gondjuk velük, hanem a Nemzetközi Síszövetség (FIS) vezérkarának, amely ellenzi, hogy az északi ország legkiválóbb hölgyversenyzôi is indulhassanak a méltán világhírû Holmenkollen- játékokon.

A viadalon, amelynek évtizedek óta kétségtelenül csakis férfi résztvevôi voltak, ez egészen természetesnek is tetszett, hiszen fel sem merült, hogy a gyengébb nemhez tartozó lécesek valaha is kimerészkednének az óriássánc tetejére azzal a szándékkal, hogy onnan le is ugorjanak jóval 100 kilométer/óra feletti sebességgel.

Igen ám, csakhogy idôközben változott a világ, a sporté is, az egyenjogúságért amúgy is (majdnem) mindenre képes és kész amazonok úgy ítélték meg, ideje a síugrásba is beengedni a vállalkozó kedvû, bátor lelkületû nôket.

Merthogy ez az utolsó téli sportmûfaj, ahol eleddig a teremtés koronái háborítatlanul örvendhettek a kizárólagosságnak - már persze, ha ilyenre lett volna bárkinek is érkezése. Éppen Norvégiában nem kellett nagy ellenállást leküzdeniük a fejüket síugrásra adó nôknek, az utóbbi idôben, aki akart, az éppenséggel akár ugrálhatott is az emancipáció terén a legmesszebb jutottak közé tartozó skandináv államban.

Ám egészen mostanáig az nem merült fel, hogy a 90 méteresnél nagyobb, ezáltal elképesztôen nagy ugrásokat lehetôvé tevô óriássáncra is felmerészkednének az északi hölgyek. A FIS, ha nem is nyíltan, de gyorsan döntött: (legalábbis sáncügyben) megálljt parancsol az egyre feljebb törekvô nômozgalomnak. Elébb a vikersundi óriássánc használatától tiltotta el az ugrálni akarókat, majd most - igyekezvén a háttérben maradni - a február 29-i szökônapra kiírt Holmenkollen-játékokra ajánlott - ugróstopot a hölgyek részére.

Az egyenjogúságukra oly büszke norvégoknak több se kellett, ráadásul a nôi síugrók mellé felsorakozott a norvég szövetség (férfi) vezetése is. A fjordok országában egyébként sem szeretik a nemi megkülönböztetés semmilyen formáját, nem véletlen, hogy a kormánynak csaknem felerészben nôi miniszterei vannak, lányok-asszonyok szolgál(hat)nak a hadseregben, a hadügyi tárca élén állt már nô is, miként tengeralattjáró-parancsnokok sem kizárólag csak a férfinép tagjai közül kerültek ki arrafelé. Miért fogadnák hát el, hogy a síugrásból, az óriássáncról leszoríthatók a norvég nôk?

Az Oslóhoz közeli Holmenkollen ugróhegyére a hó végi nemzetközi vetélkedôre meghívta hát a norvég szövetség az ottani legtehetségesebb nôugrókat is, amire igen hamar érkezett a FIS-nem. A kötélhúzást - mint csaknem minden ilyen jellegû civódást - alighanem úgyis a nôk nyerik, ám ezt a FIS urai nem látják be, vagy (még) nem akarják tudomásul venni. Ehelyett a versenytilalom sugallása mellé kó-dolt fenyegetés is érkezett a nemzetközi szövetségtôl, amelynek lényege: nô márpedig ne ugráljon! Fôleg nem a Holmenkollen tetejérôl. Ha mégis, megisszák a (hó) levét a norvégok, mert hiába pályáznak, repülni fognak a következô északisí- világbajnokság lehetséges házigazdái közül.

A norvég síugró nôknek, de még inkább a nekik ugrásszabadságot biztosító norvég szövetségnek szóló ultimátum lényegében így hangzik: uraim, s hölgyeim, aki szembeszáll a FIS-szel, és ugrál, az repül...

• Jancsó Kornél

Férfi kézilabda A-osztály

HC Segesvár - Unirea Nagyszentmiklós 39-27

Tizenkét gólos különbséggel nyerte a segesvári HC a férfi A-osztályos kézilabda- bajnokság nyugati csoportja 15. fordulójának rangadóját. Az új, Radu Voina Csarnokban játszott elsô hivatalos mérkôzésükön a házigazdák már az elején elhúztak, s esélyt sem hagytak nagyszent-miklósi vendégeiknek a felzárkózásra.

Palló Imre edzô-játékos az alábbiakat küldte pályára: Kócs és Nicoara kapusok - Budescu, Cazacu, Munea, Halauca, Solcanu, Palló. Cserék: Rapciuga, Pintea, Pop, Balut.

A forduló további eredményei: CSM Lugos - Minaur II Nagybánya 41-30; Unio Szatmárnémeti - Potaisa Torda 23-26; HC Mehedinti - CSM Beszterce 38-20; CSM Nagyvárad - CSM Szászsebes 37-26; Universitatea Resicabánya - Cuart Nagybánya 33-23. Élesd állt. Szombaton Segesvár Nagybányán vendégszerepel a Cuart ellen.

Teke

Szombaton lejátszották az országos ifjúsági nôi teke csapatbajnokság selejtezôjének utolsó fordulóját. A fordulót ezúttal is a marosvásárheyi Romgaz- Elektromaros nyerte, amely az összetett tabellán is az élen végzett, s így a 2. helyen zárt Somvetra Szamosújvárral együtt jogosult az országos döntôn való részvételre, amelyet április 6-8. között rendeznek.

Íme a szombati eredmények: 1. Romgaz-Elektromaros 2887 fa (Máté Zsuzsanna 455, Claudia Nemes 390, Miklós Katalin 537, Corina Hategan 479, Ioana Vaidahazan 510, Laura Oltean 516). 2. Somvetra Szamosújvár 2818 fa. 3. Gaz Metan Medgyes 2766 fa. 4. Székelyudvarhely 2496 fa. Összetettben: 1. Romgaz-Elektromaros 31 p. 2. Somvetra 23 p. 3. Gaz Metan 18 p. 4. Székelyudvarhely 8 p.

Szabadfogású birkózás

A marosvásárhelyi ISK sporttermében rendezték meg az ifjúságiak Barátság-kupájának 3. fordulóját, amelyen többnyire székelyföldi csapatok vettek részt. A megyébôl a házigazda ISK mellett a Muresul és a szászrégeni ISK sportolói is indultak. Íme a három egyesület dobogós helyen végzett birkózói:

ISK: 87-89-ben született lányok, 70 kg: 3. Tarta Emilia. 87-88-ban született fiúk, 46 kg: 3. Costin Paul; 50 kg: 2. Dan Sorin; 85 kg: 1. Zöld István. 92-94-ben született fiúk, 26 kg: 1. Ádám Attila; 2. Ádám István; 32 kg: 1. Hölgyes Béla; 35 kg: 1. Albert Zsombor; 66 kg: 1. Rotar Barnabás.

Muresul: 92-94-ben született lányok, 52 kg: 1. Pintea Alexandra. 87-89-ben született lányok, 38 kg: 1. Simon Melinda; 2. Oltean Anamaria; 49 kg: 1. Fekete Katalin; 52 kg: 1. Simon Andrea. 92-94-ben született fiúk, 26 kg: 3. Fekete Domokos; 32 kg: 2. Gyéresi Szilárd ; 47 kg: 1. Fagaras Raul; 59 kg: 1. Molnár Hunor. 89-91- ben született fiúk, 32 kg: 2. Vajda Sándor; 35 kg: 2. Nicusan Alin; 42 kg: 3. Sai Dragos; 47 kg: 2. Trosin István; 53 kg: 1. Gliga Gheorghe; 66 kg: 1. Pintea Alexandru; 3. Zöld Loránd. 87-88-ban született fiúk, 42 kg: 1. Buda Silviu; 3. Chertes Marius; 50 kg: 3. Harkó Barna; 54 kg: 1. Milasan Calin; 3. Platon Alin; 58 kg: 2. Nyomáti Róbert; 3. Dankuly Csaba.

ISK Szászrégen: 87-89-ben született lányok, 38 kg: 3. Sara Claudia; 49 kg: 3. Gherasim Ildikó; 46 kg: 2. Vita Evelin; 43 kg: 2. Portik Mirela. 92-94-ben született lányok, 52 kg: 2. Lucaci Paula. 87-88-ben született fiúk, 58 kg: 1. Lacatus Cornel; 69 kg: 3. Marcus Andrei; 76 kg: 2. Halatiu Daniel. 92-94-ben született fiúk, 38 kg: 3. Nyisztor Levente; 32 kg: 3. Gagyi Sándor; 35 kg: 2. Gráma Levente.

Február közepén zajlott Marosvásárhelyen a megyei felnôtt aktívsakk-bajnokság.

A kilencfordulós versenyen Barátosi Dániel bizonyult a legjobbnak 8,5 ponttal, Anton Teodor, Todoran George, Czira Csaba és Ferenczy Sándor elôtt. Utóbbiak valamennyien 6 pontot gyûjtöttek.

Matthäus sikeres debütálása

Immár hagyományosan februárban kerül sor a Szerelem szigetén, Cipruson megrendezett válogatott tornára, amelyen idén nyolc együttes szerepelt. Szerdán, a FIFA által is hivatalosan megjelölt válogatott-napon még minden idegenlégiós a kapitányok rendelkezésére állt, azonban a csütörtöki és szombati meccseken már csak hazai játékosokra lehetett számítani. A torna az év elején lévô csapatok számára remek indulási lehetôséget biztosít, hiszen a téli idôjárás nagyjából elkerüli a Földközi-tengeri szigetet, így kimondottan jó feltételek állnak rendelkezésre.

Szerda délben Románia együttese Grúziával találkozott és Mutu két góljához Cernat is hozzátett egyet, így sima 3-0-ával indított a nemzeti válogatott. Este Lothar Matthäus elsô alkalommal ülhetett le a magyar nemzeti együttes kispadjára, amikor Lisztesék a történelemben elôször Örményország válogatottja ellen futottak ki a paphoszi gyepre. A német kapitány máris igazi meglepetést okozott, amikor kis papírkájába néha-néha belelesve énekelte: "Gott segne den Ungar, mit Frohsinn und Reichlichkeit...", vagyis "Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bôséggel". A 150-szeres német válogatott ilyen fellépése meg is zavarta a magyar fiúkat, mert sokáig csak úgy szédülve sétáltak a pályán. Eközben a Mihai Stoichita vezette örmény csapat ügyesen adogatott, és néha még egy-egy szép megmozdulásuk is sikerült. Végül, a második félidôben Szabics Imre és Lisztes Krisztián találatával nyert a csapat. Sokat elárul a mérkôzésrôl, hogy a magyarok legjobbja Babos volt, aki a holland bajnokságban mutatott bravúrjaihoz hasonlóan óvta a magyar csapat kapuját is. Nem véletlenül szerzôdtette a Feyenoord. Ugyancsak dicsérni kell a norvég Tromsöben futballozó Kovács Pétert, aki az elsô gól értelmi szerzôje volt, hiszen az ô remek beadását csúsztatta Szabics a kapuba. Nem mondható el ugyanez a román Zeciuról, aki immár honosított örményként sokadik válogatott mérkôzésén lépett pályára, azonban a védelem egyik gyenge pontjának számított.

Másnap jöttek a lettek, akiknek mindenképpen vissza illett vágni, hiszen a kis balti csapat a törököket elütve jutott ki az Eb-re, a csoportban pedig éppen Gellei Imre csapatát verte 3-1-re. Rosszul indult a mérkôzés, hiszen Kenesei Krisztián a 9. percben büntetôt vétett, a kapufát találta el, amiért Matthäus elsô nyilvános káromkodása is elhangzott (ezt gyorsan megtanulta a magyaroktól). Aztán a második félidôben Stepnovs 5 méterrôl senkitôl sem zavartatva megszerezte a vezetést Lettországnak. Sôt, a 73. percben Molnárt egy csúnya becsúszásért ki is állította a játékvezetô. Alig negyedóra volt hátra és máris arra gondolt mindenki, hogy egy keserves gyôzelem után egy újabb szomorú vereséggel véget is ér Matthäus
"veretlensége". Azonban ez a magyar csapat már mutatott valamit abból, amit profizmusnak szokás nevezni, tudott meghalni a pályán, és elôbb Tököli egyenlített a 82. percben, majd három perccel késôbb Kenesei szerezte meg a gyôzelmet. Hat éve nem történt ilyen, hogy a magyar csapat két gyôzelemmel kezdje az évet. És máris nem tûnt olyan irreálisnak Matthäus bemutatkozó sajtótájékoztatóján elhangzott: "nyerni megyünk Ciprusra!" felkiáltás. Ezt támasztotta alá a Fehéroroszországot 2-0-ra verô románok szövetségi kapitányának adott nyilatkozata is: "Ott voltam a magyar-lett találkozón, és bátran kijelenthetem, remek az önök csapata. Én most valóban nem az ilyenkor szokásos udvarias mondatokkal szeretnék elôrukkolni, hanem nagyon is komolyan mondom, hogy sok-sok ügyes labdarúgót láttam csütörtök este Magyarország együttesében". Ez remek felvezetés volt a szombati újabb román-magyar elôtt. A mérkôzés visszafogott tapogatózással indult, azonban a 11. percben Mihut váratlanul ellôtte a labdát a 16-os sarkáról, és az újonc Vlaszák már nem tudott védeni. A magyar csapat rendkívül agresszíven védekezett, amit Matthäus utasításai alapoztak meg, azonban ez nem tetszett túlzottan a játékvezetônek, és néhány perc múlva már hárman is besárgultak a magyarok közül. Szintén érdekes volt észrevenni, hogy a gólt követôen mintha jobban ment volna a csapatjáték, Geráék elkezdték megtalálni egymást a pályán, a 30. percben aztán 11-est harcoltak ki (igaz a játékvezetô hathatós segítségével), amit Tököli mellégurított. A második félidôre már sokat veszített lendületébôl a csapat, és ennek tudható be - no meg a már megszokott gyatra helyzetkihasználásnak -, hogy néhány perccel a vége elôtt Danciulescu ajtó-ablak helyzetben mattolta Vlaszákot, aztán a hosszabbításban Caramarin belôtte a mérkôzés legszebb gólját. A magyarok bizonyítási vágya ugyan nem volt elég a klasszissal jobb románok ellen, de ami a német edzô meghonosította mentalitást illeti, sokat elárul a szövetségi kapitány elszólása: "Uraim, ha azt látják, hogy a bárban ülök, akkor nyugodtan jöjjenek be egy sörre." Erre azonban nem került sor, ugyanakkor az egykori világsztár az edzést váll- váll mellett teljesíti játékosaival.

• Kósa András

A 2004. év elsô FIFA- "válogatott- napján" 26 mérkôzést rendeztek, többek között a ciprusi tornán is, amelyen a magyar és román válogatott elsô idei fellépésére is sor került. A portugál Eb-re készülô együttesek felemásan vették az akadályokat. Az olaszok és a csehek egymás ellen játszottak, és a palermói összecsapás 2-2-es döntetlennel végzôdött, ugyancsak döntetlennel ért véget a portugál-angol csata is. A szerdai nap igazán a német nemzetiségû szövetségi kapitányoknak kedvezett, hiszen a Völler irányította németek Horvátországot verték Splitben, Otto Rehhagel a görögöket vezette gyôzelemre Bulgária ellen, míg Hans Peter Briegel albánjai okozták a nap meglepetését, 2-1-re nyertek hazai pályán az Eb- résztvevô svédek ellen. Lothar Matthäus magyar csapatának Örményország elleni sikerét lehet még hozzátenni, de az eredménylistához hozzátartozik még az is, hogy Berti Vogts skótjai súlyos vereséget könyvelhettek el a Mark Hughes vezette walesiektôl. Az Eb-címvédô franciák nyertek Belgiumban, miközben a hollandok az Egyesült Államokat fektették két vállra. Tovább folytatódik a törökök mélyrepülése, most a dánoktól kaptak ki hazai pályán. De nem voltak sikeresek a szlovénok sem, hiszen ôket a lengyelek verték simán 2-0-ra. A brazil szamba viszont nem bírt az írekkel, Dublinban a nap egyetlen gól nélküli mérkôzését láthatta a közönség. Az amerikai földrész igazi meglepetését Jamaica okozta, hazai környezetben 2-0-ra verte a kétszeres világbajnok Uruguayt.

Eredmények:

Tagali: Észtország - Moldova 1-0

Tel Aviv: Izrael - Azerbajdzsán 6-0

Tripoli: Líbia - Ukrajna 1-1

Adana: Törökország - Dánia 0-1

Tirana: Albánia - Svédország 2-1

Athén: Görögország - Bulgária 2-0

San Fernando: Lengyelország - Szlovénia 2-0

Brüsszel: Belgium - Franciaország 0-2

Amszterdam: Hollandia - Egyesült Államok 1-0

Dublin: Írország - Brazília 0-0

Rabat: Marokkó - Svájc 2-1

Split: Horvátország - Németország 1-2

Palermo: Olaszország - Csehország 2-2

Belfast: Észak-Írország - Norvégia 1-4

Cardiff: Wales - Skócia 4-0 (2-0)

Barcelona: Spanyolország - Peru 2-1

Loule: Portugália - Anglia 1-1

Szkopje: Macedónia - Bosznia-Hercegovina 1-0

Caracas: Venezuela - Ausztrália 1-1

San Pedro: Honduras - Litvánia 1-1

Kingston: Jamaica - Uruguay 2-0

Los Angeles: Mexikó - Chile 1-1

Lengyelország - Feröer-szigetek 6-0

• (kósa)

Nôi röplabda szuperliga

Rövid szünetet iktattak be a szervezôk a nôi röplabda szuperliga felénél, így szombaton nem volt forduló, bár az elôtte lévô szerdán játszottak a csapatok, s holnapután ismét pályára lépnek. Igaz, a szünet nem volt teljes, mert lejátszották a Penicilina Iasi - Amici Bákó elmaradt mérkôzést (eredmény: 0-3), így a pontvadászat második fele tiszta helyzetbôl indul. Íme a múlt szerdai forduló eredményei, ezekkel még adósok maradtunk olvasóinknak: CSU Metal Galac - CSU Gaz Marosvásárhely 3-0; Unic Piatra Neamt - Dinamo 3-0; Rapid - Amici Bákó 3-1; Tender Temesvár - Penicilina Iasi 3-0.

A bajnoki tabellára tekintve, el kell ismernünk, hogy a marosvásárhelyi együttestôl többet vártunk volna, különösen, hogy a helyi viszonyokhoz képest mesés, 9 milliárd lejes költségvetésbôl gazdálkodik, s a vezetôk is európai kupaszereplést ígértek. Ehhez képest éppen sikerült elkerülni az utolsó helyet. Igaz, az utolsó három- négy találkozón némileg javult a teljesítmény, egyelôre azonban nem emelkedik az elvárások szintjére. Ez a javulás azonban mérsékelt optimizmusra jogosít. A lebonyolítási rendszernek köszönhetôen ugyanis a rájátszáson minden csapat részt vesz, így aki akkor van csúcsformában, akár a 8. helyrôl indulva is bajnokságot nyerhet. Az azonban mindenképpen jogos elvárás lehet, hogy a kiesés elleni osztályozót elkerülje az együttes, ehhez pedig legkevesebb a 6. helyen kell végeznie. A Penicilina Iasi - mint közvetlen ellenfél - legyôzése a szerdai fordulóban (17 órától a ligeti sportcsarnokban) ehhez jó kezdet lehet.

2003 sportolói

A 2003-as sportgálán díjazottak bemutatásában az utolsó fejezethez értünk. A labdajátékok egyetlen képviselôjeként a marosvásárhelyi CSU Gaz nôi röplabdacsapatának kapitányát, Crina Hosut díjazták a megye sportjának irányítói. Minden bizonnyal azért, mert noha a csapat nem igazán teljesített kimagaslóan az elmúlt esztendôben, a marosvásárhelyi együttesben eltöltött néhány év alatt kiforrott játékossá vált Hosu lassan az egyik legbiztosabb eleme lett az CSU Gaz csapatának, s teljesen függetlenül attól, hogy ki ült éppen a kispadon, mindig az alapemberek közé tartozott. Ez a folyamatosság, játékának (noha nem különösebben tündöklô) megbízhatósága tette mára a csapat kapitányává, társai elismert vezéregyéniségévé.

Ha igazak Constantin Copotoiunak, a klub elnökének szavai (márpedig nincs miért kételkednünk benne), Hosu - viszonylagos fiatalsága ellenére - már a visszavonuláson gondolkodott, s csupán Nicu Pop érkezése térítette el ettôl a szándéktól, hisz abban reménykedett, s talán reménykedik még mindig, hogy az új szakvezetéssel sikerül végre elôbbre lépni a teljesítmény útján. Mi tagadás, eddig ez nemigen sikerült, a csapat bukdácsol az új bajnoki idényben. Ez azonban nem Crina Hosu teljesítményén múlott.

Röplabda, A2-osztály

CS Armata Vescovi - Phoenix Szilágysomlyó 3-1 (23, 14, -18, 23)

Gyakorlatilag egyetlen esélyként kínálkozott a szombati bajnoki találkozó, hogy a marosvásárhelyi csapat ne csupa vereséggel zárja az idei A2-osztályos bajnokságot, azaz tulajdonképpen becsületbeli ügynek számított a gyôzelem megszerzése, ha már elkerülhetetlennek tûnik a kiesés elleni osztályozó. A gyôzelem érdekében ezért szinte minden forrását mozgósította a hazai gárda, ismét pályára lépett több veterán, közöttük Pop Mihai, aki a csapat egyik legjobbjának bizonyult. Talán még meggyôzôbb is lehetett volna a siker, ha játszott volna Calin Sângeorzan libero is, hisz nélküle a védelem idônként sántított, igaz, ezt a kiválóan mûködô sánc némileg ellensúlyozta. Lassan felnô a tapasztalt gárda mellé a fiatalabb nemzedék két tehetséges képviselôje, Fratean és Vlad Samarghitan, s ha kellô anyagi háttér is ren- delkezésre áll majd, akkor ta-lán lehet egy eredményes csapat építésén gondolkodni, ahhoz azonban sokkal komolyabban kell venni a röplabdát, mint most a CS Armatánál.

A kemény csatában megnyert elsô játszma után a második könnyedén eldôlt a hazaiak javára, akik már végleg eldöntöttnek hihették a csatát, mert elkönnyelmûsködték a következô szettet. A negyedik játszma hatalmas harcot hozott, a vendégek minden egyes labdába megpróbáltak belekapaszkodni, ám végül Orbán, Iancu és Pop véglegesen a vendéglátók javára billentették a mérleg nyelvét.

CS Armata Vescovi: Orbán, Iancu, Coca, Togan, Pop, Samarghi-tan Mihai. Cserék: Samarghitan Vlad és Fratean.

Phoenix Szilágysomlyó: Ilies, Bocereg, Holhos, Faur, Várdai, Puscas. Libero: Ghiran. Cserék: Király, Berar.

Vezették: Dumitru Gigi (Nagybá-nya), Cristea Nicolae (Kolozsvár).

A CS Armata Vescovi szombaton Brassóban a Forex ellen játszik.

Kevés olyan népszerû sportág létezik a mozgást kedvelôk körében, mint a sízés, de nem elsôsorban mint teljesítménysport, hanem mint a téli idôszak egyik legkedveltebb idôtöltése. Talán ez a tömegsportjelleg teszi, hogy a sízést versenyszerûen mûvelôk (pénz és támogatás híján nemzetközileg kevésbé eredményes) táboráról alig tudunk valamit. Pedig munkájuk, lelkesedésük éppen azért érdemel elismerést, mert egy olyan sportág felvirágoztatásának szentelték idejüket, amelyet a hivatalos sportvezetés gyakorlatilag teljes egészében mellôzött. Marosvásárhelyen a sísport utolsó ötven esztendeje szinte egybeforrt Rech Sándor nevével, aki az idén a 80. életévét töltötte.

Rech Sándor Brassóban született, s nagyon korán, már ötévesen megismerkedett a sísporttal. Annyira megkedvelte ezt a sportágat, hogy az elsô hó lehullásától a tavaszi olvadásig folyton a sípályákon sürgött, megpróbálkozott a sízés minden ágával, az alpesi számoktól a sífutáson át egész a síugrásig. A két világháború között Kovács József tízszeres román síbajnok foglalkozott fejlôdésével, ennek köszönhetôen 1937 januárjában megnyerte Brassó vármegye bajnokságát, majd az országos gyerekbajnokságon is az elsô helyen végzett. A bécsi döntés után Észak-Erdélybe költözött sportember a világháború idején sem mondott le teljesen a sportolásról, mint a mellékelt képek is tanúsítják. 1943-ban megnyerte Észak-Erdély lesiklóbajnoka címet 130 induló között, majd Mátraházán és Kékestetôn magyar bajnoki címet szerzett.

1949 óta foglalkozik a marosvásárhelyi sísport tevékenységének szervezésével, ekkor alapította meg a városban az elsô síszakosztályt a Progresul klub keretében. Volt alpesi és futósí részlege is a szakosztálynak, sôt a Somestetôn egy kisebb ugrósánc is épült, amely 2-3 évig mûködött, s ahol 20-22 méteres ugrásokra volt lehetôség. Sajnos, a fából készült sáncot a sport iránt kevésbé fogékony környékbeliek az idô során széthordták - tûzifának.

1975-ig aktív versenyzôként és síoktatóként is tevékenykedett, ez idô alatt két tartományi és három megyei bajnokságot nyert meg, a tartományi, majd a megyei keret edzôje volt, s nagy sikernek könyvelhetô el, hogy a sízésben jobb feltételekkel rendelkezô Máramaros és Brassó megye csapatait is sikerült legyôzniük. A gyergyó- szentmiklósi országos szakszervezeti bajnokságon (120 induló) Rettegi Anna 1., Marginean Marius 2. helyen végzett, a paltinisi országos gyerekbajnokságon (140 induló) Rettegi Anna a 2., Rech László a 3. helyen zárta a versenyt.

1964-ben a megyében elsôként kapta meg az I. fokozatú síedzôi oklevelet, mind az alpesi, mind az északi számokban, s alkalma volt számos belföldi és nemzetközi versenyen bíróként is közremûködni, pályakijelölô feladatot is magára vállalt, sôt Zakopanéban nemzetközi síugróversenyen is vállalt bírói feladatot.

Az általa vezetett megyei sí szakbizottság (leg- aktívabb tagjai: Szász László, Fodor Ferenc, Fülöp Károly, Rettegi Brúnó, Cuejdean Lucian) 25 év leforgása alatt 320 versenyt és 20 sítábort szervezett haladóknak és kezdôknek. Több mint 200 kezdô sízôt tanított, köztük 70 éves lelkes sírajongókat is. A szakosztály feladatai közé tartozott a sípályák kialakítása és karbantartása is. A tevékenység hosszú ideig többnyire a Bucsin-tetôn zajlott, ahol egy-egy hétvégén 500-600 ember hódolt a sízés szenvedélyének. Aztán, amikor a bucsini pálya már nem felelt meg biztonsági szempontból, a hangsúly Szalárdra tevôdött át, ahol sok munkával sikerült kialakítani egy jó pályát 2000 óra önkéntes munkával, s egy kis síliftet is felszereltek, ám sajnos, rövid idôn belül a felépült menedékházat a szászrégeni közüzem vette birtokba, a felvonó alkatrészeit pedig szétlopkodták. Ma a megye leglátogatottabb sípályája Szovátától 7 km-re létesült, amelyet szintén önkéntes munkával alakítottak ki.

Rech Sándor még ma, 80 évesen is versenyeket szervez a Cinege-tetôn és Szovátán, tevékenységét a román síszövetség elismerô oklevéllel jutalmazta.

Nevéhez fûzôdik például a szombaton 41. alkalommal megszervezett Comertul-kupa, melyet mint az egyesület síedzôje hozott tetô alá. Tavaly, a 40. évfordulón egy emlékserleget vehetett át a versenyt szponzoráló Cuejdean Luciantól, aki tanítványaként 2. volt az egyetemi bajnokságon.

Annyi, a sport szolgálatában eltöltött, eredményekkel teli esztendô után egy nagy szomorúsága is van Rech Sándornak: a 2003-as esztendôt lezáró sportgálára szinte minden személyiséget meghívtak, akik az év folyamán sokat tettek a sportért, róla viszont megfeledkeztek a szervezôk. Úgy érzi pedig, megérdemelte volna, hogy jelen legyen.

Noha amerikai eredetû, a sportág Németországból terjedt el a világban, ez magyarázza, hogy elsô alkalommal az 1936-os berlini olimpián került mûsorra. "Természetesen" ekkor még csak a férfiak, egy- és kétfôs kajakokban és kenukban, 1000 és 10.000 méteren (eme utóbbi versenyszámot idôközben még a világbajnokságok mûsorából is törölték). Ezen az olimpián elôször és utoljára "összecsukható kajak" is szerepelt a versenyszámok között. A nôk 1948-ban csatlakoztak a mezônyhöz, egyelôre csak egyesben, míg a nôi K-2 1960-ban, a K-4 1984-ben lett olimpiai szám. 1956 után a 10.000 méteres számokról lemondtak, 1964-tôl viszont megjelent a férfi K-4, 1976-tôl pedig a férfiak 500 méteres versenyei (kivétel K-4). Az 1960-as római olimpián volt egy azóta sem látott kísérlet a 4×500 m K-1 férfi váltóval.

A vadvízi versenyek ugyancsak német olimpián (1972, München) kerültek a programba, de azonnal el is tûntek, mert nehezen teljesíthetô infrastrukturális igényük van, hisz nem volt egyszerû megfelelô patakszakaszt találni az újabb olimpiai városok közelében. Csak 1996-ban jelentkeztek ismét, s 2000-ben Sydneyben már mesterséges, hegyi patakot idézô pályát építettek számukra. Hasonló a helyzet Athénban is.

Ha a román kajak-kenu olimpiai története szóba kerül, Leon Rotman, majd pedig Ivan Patzaichin neve nem maradhat ki a felsorolásból, utóbbi négy aranyával a legeredményesebb éremgyûjtôk egyike. A magyarok legendás nevei: Parti János, Tatai Tibor, Hesz Mihály, Kôbán Rita, Kolonics György. Sydneyben négy férfi legénység nyert aranyat.

Mivel ugyancsak hajókról, evezôkrôl van szó, sokan összekeverik az evezéssel, pedig a kajak és a kenu eredete gyökeresen más. Míg az evezés gyökerei Európában találhatók, a kajak és a kenu az észak-amerikai ôslakosok hagyományos vízi jármûve. A kajakot az eszkimók, a kenut a délebbi indián törzsek használták évszázadokon át. Ennek ellenére a kajak-kenu Európában, pontosabban a német nyelvterületen vált sportággá, a XX. század elsô évtizedeiben. Ez magyarázza azt is, hogy az 1936-os berlini olimpián vált olimpiaivá.

Egy sportágként kezelik, de a kajak-kenu több szakágat gyûjt egybe, ezekbôl kettô szerepel az olimpiák mûsorán: a síkvízi és a vadvízi változat. Mindkettô esetében két hajótípust használnak. A kéttollú váltott evezôvel hajtott kajak (jele: K) legénysége lehet egy-, két- és négyfôs, míg a térden állva, egytollú lapáttal hajtott, kizárólag férfiaknak fenntartott, aszimmetrikus kenu (jele: C) egy vagy kétfôs legénységû (létezik négyes kenu is, de az nem olimpiai szám). A síkvízi változatban mindkét hajóosztályban 500 és 1000 méteres táv van mûsoron. A férfiak K-4-ese kizárólag 1000 méteren versenyez, míg a nôi kajakozók csupán 500 méteren szállnak vízre. A vadvízi változatban négy szám szerepel a mûsorban, a férfi K-1, C-1 és C-2 és a nôi K-1.

Ha a NOB nem korlátozta volna a résztvevôk számát, alighanem az olimpián is bevezették volna a 200 méteres távú versenyeket is, így azonban a nemzetközi szövetség a 326 fôs összlétszámból 246 fôt a síkvízi, 82 fôt a vadvízi változat mûvelôinek osztott szét. Athénban 16 aranyérem (12 a síkvízi, 4 a vadvízi változatban) kerül kiosztásra.

A síkvízi változatban a férfiak két K-1-es számában 15-15, a nôi K-1-ben 12 fô állhat rajthoz. 11 hajót fogadnak a férfi K-2 500 és 1000 méteres távján, míg minden egyéb számban 10-10 legénység állhat rajthoz. A vadvízi változatban a férfiaknál 23, a nôknél 19 egyes kajak indulhat, mellettük 16 C-1 és 12 C-2 legénység áll rajthoz.

A fentiekbôl is látható, hogy roppant szigorú kvalifikációs feltételeknek kellett eleget tenniük azoknak, akik ott szeretnének lenni Athénban.

A síkvízi ágban a kvalifikáció jelentôs része a tavalyi gainsville-i világbajnokságon dôlt el, ahol a rangsorban elfoglalt helyezéstôl függôen általában a helyek felét foglalták el. A versenyzôk nem név szerint, hanem országuknak szereztek kvótát. A maradék helyeket az ázsiai és amerikai olimpiai kvalifikációs futamokon, illetve az európai, afrikai és ausztráliai versenyzôknek május 21-23-án Poznanban szervezett viadalon osztják ki, ezeken a versenyeken már csak azok indulhatnak, akik korábban nem jutottak Athénba, hisz országonként és próbánként csak egy hajó indulhat.

A vadvízi kajak-kenusok a tavalyi augsburgi világbajnokságon kivívott sorrend alapján juthattak ki, nemzetenként legfeljebb két hajó. Áprilisban az olimpia helyszínén, Athénban rendeznek világkupa- futamot, itt azok, akiknek még nincs kvalifikált hajójuk, egy-egy helyben reménykedhetnek, de maradnak még a nemzetközi szövetség által odaítélt helyek is, a házigazdáknak, nem képviselt kontinenseknek, egyéb szempontok szerint érdemesnek tartott versenyzôknek.

A síkvízi versenyeket ugyanazon a szkiniaszi mesterséges tavon rendezik, mint a két hete már bemutatott evezôsökét. Egyetlen különbség, hogy a kajak- kenusok csak a tó teljes hosszának felét, illetve negyedét veszik igénybe.

A vadvízi versenyzôk az Attikai-félsziget ellenkezô partvidékén, a Szaronnikosz-öböl partján található Helliniko központ mellett felépített vadonatúj mesterséges versenypályán mérik össze erejüket. A minden bizonnyal nagy érdeklôdést kiváltó vadvízi versenyeket 8000 nézô követheti a helyszínen figyelemmel.

A sportkedvelôknek aligha kell mondanunk, hogy a kajak-kenu magyar sikersportág, de Románia számára is több babér termett ebben a sportágban az idôk folyamán. Most sincs
másként, a magyarok több arany reményével utaznak Athénba (Sydneyben négyet szereztek), ahol Németország számít a legerôsebb ellenfelüknek. Románia szakvezetôi elsôsorban a kenusokban bíznak, s nem csupán a hagyomány okán, hanem abból az egyszerû ténybôl kiindulva, hogy a gainsville-i eredmények alapján egyelôre csak a C-2 legénység lesz ott biztosan (mindkét távon) az olimpián, valamint a nôk K-2-es hajója. A többieknek Poznanban kell kivívni a részvételi jogot, s legalább még hat legénységnek reális esélye van erre. Az éremhez eme utóbbiaknak azonban bravúrra van szükségük.

Ami a magyarokat illeti, sokkal népesebb mezôny készülhet már biztosan a görög fôvárosba. A nôk mind a három hajóval ott lesznek, míg a férfiaknál a K-1 500 m, a K-4, valamint a C- 2 (mindkét távon) jutott ki. Esetükben kellemetlen meglepetés volt a férfi kajakozók gyengébb vb- szereplése, ám Poznanban bármely maradék hajóosztályban az olimpiai részvétel elszalasztása kudarcnak számítana. Két-három magyar aranyérem ebben a sportágban nem lenne meglepetés, ám a dobogóról, nagyon sok számban, egész biztosan nem fognak hiányozni a magyarok.

Ami a vadvízi szakágat illeti, román versenyzô már azon egyszerû oknál fogva sem lehet jelen az olimpián, mert ez a sportág szervezett formában nálunk nem létezik. A magyarok sem tartoznak az élvonalba, így ôk legfeljebb a nagyon valószínûtlen szabadkártyában reménykedhetnek.

AKCIÓ! "Klikkes" parkett, 199.000 lej/m2, ragasztható parkett, 175.000 lej/m2 héa-val, német importból. Tel. 0744-640-875. (69561)

VESZEK antik bútort, zongorát, képeket, órákat, ezüsttárgyat, porcelánt, szobrokat, csillárt. Tel. 230-947, 0744-159-190. (68571)

OLCSÓN eladók új Mountain Bike biciklik 20 hónap garanciával. Tel. 0265/212-369. (67957)

ELADÓ átalakított garzon (40 m2). Tel: 216-430, 0744-474-533. (70067)

ELADÓ tömbházlakás. Tel. 0742-404-112. (9705785)

ELADOK kétszobás tömbházlakást. Tel. 230-268, 236-711, 0744-966-657. (70034)

ÚJ HÁZ építését, külsô-belsô átalakítást, teljes felújítást, gipszkartonozást vállalunk olcsón és gyorsan. Tel. 0744-572-889. (69928)

AUTOMATA mosógépeket javítok. Tel. 0726-152-928. (69746)

FIZIOTERÁPIAI és frissítô masszírozást vállalok. Tel. 237-341, mobil: 0744-835-915. (69938)

HÛTÔK, fagyasztók javítása a kliens lakásán. Tel. 230-792, 241-903. (69354)

Gyors nemzetközi áruszállítás Magyarország és Románia között, maximum 700 kg- ig. Tel.: 0744-612-654.

Fájdalommal emlékeztetem mindazokat, akik ismerték és szerették drága testvéremet, ifj. BEKE ZSOLT volt csíkfalvi lakost, hogy február 23-án van halálának 8. évfordulója. Nyugodj békében, Zsolikám. Tilla és családja. (70036)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, testvér, anyós, rokon, jó szomszéd és ismerôs, özv. DEMETER SÁMUELNÉ szül. Fábián Magdolna életének 70. évében, hosszú, súlyos szenvedés után csendesen megpihent. Temetése 2004. február 23-án, hétfôn 14 órakor lesz a lôrincfalvi családi háztól, a református egyház szertartása szerint. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család. (70065)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, déd- és ükmama, anyós, rokon és jó ismerôs, özv. GÁLL ANDRÁSNÉ szül. Keresztesi Róza életének 98. évében, 2004. február 21- én hosszas szenvedés után örökre megpihent. Temetése február 24-én, 15 órakor lesz a református temetôben. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Gyászoló leányai, Rózsika, Marika, és azok családja. (70063)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett nagynénénk, SIME ÉVA szül. Losonczi 2004. február 20-án elhunyt. Drága halottunk temetése 2004. február 23-án, hétfôn 13 órakor lesz a marosszentgyörgyi új temetôben (a megyei kórház mögött). A gyászoló család. (70048)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér, rokon, apatárs, jó szomszéd, jó barát és ismerôs, az abosfalvi születésû id. TÓTH JÓZSEF marosszentgyörgyi lakos életének 60. évében csendesen megpihent. Temetése február 23-án du. 2 órakor lesz a marosszentgyörgyi római katolikus temetôben, katolikus szertartás szerint. A gyászoló család. (70062)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett feleség, édesanya, nagymama, testvér, anyós, anyatárs, jó szomszéd és ismerôs, ANDRÁS KATALIN (Kati mama) életének 82. évében, hosszú szenvedés után csendesen megpihent. Temetése 2004. február 24-én 13 órakor lesz a Jeddi úti temetô cintermébôl, református szertartás szerint. A gyászoló család. (70061)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, após és nagyapa, id. TORDAI SÁNDOR marosszentgyörgyi lakos, életének 63. évében, hosszas szenvedés után, február 20- án csendesen megpihent. Halottunkat február 23-án 14 órakor helyezzük örök nyugalomra a marosszentgyörgyi református temetôben. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Gyászoló szerettei: bánatos felesége, fiai, menyei és az unokái. (70060)

Szomorú szívvel tudatjuk minden rokonnal, ismerôssel, hogy rövid szenvedés után örökre eltávozott a hûséges férj, a szeretett édesapa, nagyapa és dédi, a szentgericei KIRIZSÁN SÁNDOR 90. évében. Folyó hónap 23-án du. 2 órakor kísérjük utolsó útjára a családi háztól. Soha nem feledjük el szeretô szavait. Felesége, két gyermeke, négy unokája és négy dédunokája. (70066)