Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Megyénkben a gyümölcságazat mindig fontos szerepet töltött be a lakosság élelmezésében. A különbözô övezetekben telepített almaültetvényeknek kedveznek az adottságok, a helyi mikroklíma a gyümölcs ízét, aromáját is kiválóvá teszi. A valamikori farmokon (Bátos, Szászrégen, Zágor, Maros-szentkirály stb.) mosolygós almák teremtek. A farmok egyenkénti minimális mérete 150 hektár volt addig, amíg elkezdôdött privatizációjuk 1991-ben. Az elmúlt 13 év alatt az intenzív ültetvények nagy része egyszerûen eltûnt, más része kipusztult. Ennek egyenes következménye volt az almatermés visszaesése. Mi, vásárlók ezt nem éreztük meg, mert a zug- és más kereskedôk minden visszaszorítás nélkül hozták a török, a görög és még ki tudja hol termett almát. És hozzák ma is. Vagyis van kereslet. Mégis azt halljuk felelôs szájakból, hogy nincs piaca a bátosi almának. Ahelyett, hogy észrevennék: a forgalmazását mintha szándékosan rosszul szerveznék meg. Így is tönkre lehet tenni valamit, ami jó, s beérni azzal, hogy "utaztatják" egyet az almát - via Németország -, s lé formájában adják el nekünk, jó drágán. A minap az egyik mezôgazdasági szakember így nyilatkozott: szerencse, hogy a Bátoson tárolt 10.000 tonna alma nagy részét egy román-német vállalkozás vásárolja fel. Mi van e
"szerencse" mögött? Az, hogy mivel nagy mennyiségben vásárolja fel az almát, több mint valószínû, hogy nem piaci árat fizet. És még az van, hogy a cég a natúr almalevet kijuttatja Németországba, ahol feldolgozzák, üdítôket, más termékeket készítenek belôle, s palackozva, szépen csomagolva kínálják, talán még Szászrégenben is. Kialakult egy ördögi kör. A bátosi, EU-normák szerint tároló raktárból naponta alig 20 tonna almát szállítanak el a felvásárlók, kereskedôk. Tessék-lássék kereskedelem! Az is érthetetlen számomra, hogyha túltermelés van egy gyümölcsbôl, miért nem szállítják le az árát? A kérdésre van válasz is: a raktárban az alma kilogrammja 5.500-7000 lej. Engem ez nem boldogít, mert a piacon, az üzletben egy kiló apró almáért 10-15.000 lejt kérnek. A jobb minôségûért elkérik a 16-18.000 lejt. Kérdés, hogy miképpen mûködik az a piac, ahol a termelô után még ketten-hárman megtoldják az árakat? Emiatt - és nem csupán - a teljes enyészet útjára kerülhetnek almaültetvényeink. Valóság lenne, vagy csak annak látszik, hogy néhány gazdasági egység csôdbe juttatása után a gyümölcsösökre kerül a sor? Annyi biztos, hogy az itthon termesztett alma külföldön elôállított levét mi isszuk meg.

Lia Roberts hétfôn sajtótájékoztatón bejelentette, hogy indulni kíván a romániai elnökválasztáson. Beszédében hangsúlyozta, ha ô lesz az államfô, a korrupciónak nem lesz helye, és megnô a külföldi befektetések aránya.

- A 2004-es szökôévben önök újra megválaszthatják a jól ismert politikusokat, akik tizennégy éve egyik tisztségbôl a másikba költöznek, vagy pedig - ha változást akarnak - (...) bejelentem, hogy jelöltetni kívánom magam Románia elnöki tisztségébe - közölte Roberts.

Hangsúlyozta: Romániában "radikális fordulat" történik, a beköszöntô "új korszakban" pedig nem lesz helye a korrupciónak. "Bizonyos gyakorlatoknak meg kell szûnniük, ezek sorában a korrupció az elsô. A korrupció minden rossz oka", szögezte le Lia Roberts.

Roberts elmondta, függetlenként vesz részt a választási versenyben, de elfogadja a támogatást, ugyanakkor köszönetet mondott azoknak a civil szervezeteknek és magán-személyeknek, akik már jelezték támogatási szándékukat. - Az én egyetlen politikai pártom a román nép. Minden, amit tenni fogok, önökkel, önökért, gyerekeikért és szüleikért teszem - fogalmazott. Hangsúlyozta, nem volt tagja a kommunista pártnak és semmiféle kapcsolatban nem állt a Szekuritátéval.

Lia Roberts elmondta, ha államelnök lesz, új külföldi befek-tetôk jönnek Romániába. Hozzátette, az utóbbi idôben megbeszéléseket folytatott potenciális befektetôkkel, akik jelezték ebbéli szándékukat.

Roberts kérdésre válaszolva kifejtette, nem tartja korrektnek a Bechtellel kötött autópálya- építési szerzôdést.

- Az én nevem Lia Roberts, de amit mi teszünk, azt változásnak hívják. Ezért szavazzanak a változásra, ne Lia Robertsre - zárta beszédét, majd arra kérte a jelen levô pár száz személyt, hogy terjesszék üzenetét.

A Román Humanista Párt (RHP) hétfôn megerôsítette, hogy Dan Voiculescu pártelnök és Lia Roberts államfôjelölt egy sor megbeszélést tartott a politikai együttmûködésrôl és az elnökjelöltséget támogató aláírások összegyûjtésérôl.

A Lia Roberts elnökjelöltségének támogatásával kapcsolatos javaslatot az RHP Politikai Bizottságának február végén esedékes ülésén vitatják meg, áll abban a sajtóközleményben, amelyet Bogdan Pascu RHP-alelnök juttatott el hétfôn a MEDIAFAXhoz.

A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) vezetôi szerint Lia Roberts nem lesz komoly szereplôje az államfôválasztási harcnak, és úgy vélik, Roberts részvétele növeli a választási verseny "festôi" jellegét.

- Lia Robertsnek sem politikai gyakorlata, sem pedig olyan névjegykártyája nincs, amely ajánlásként szolgálhat az elnökválasztásra. Azt tesz, amit akar, de nem hiszem, hogy komoly jelölt lesz - jelentette ki hétfôn sajtótájékoztatón Calin Popescu Tariceanu, az NLP alelnöke.

A liberális politikus szerint Lia Roberts "naiv" válaszokat adott egy televíziós mûsorban feltett kérdésekre. "Ez a naivitás azonban nem csak rá jellemzô, mivel nagyon sokan támogatják", tette hozzá Tariceanu. Sorin Frunzaverde DP-alelnök szerint Theodor Stolojan legfôbb ellenfele Adrian Nastase, ôk vívják majd a harcot az államelnöki tisztségért.

Az RMDSZ Arad megyei szervezete saját polgármesterjelöltet állít és nem támogatja az SZDP jelöltjét, ha a kormánypárt nem a magyar közösségnek megfelelô módon rendezi a Szabadság-szobor ügyét - jelentette ki hétfôn a Mediafax híradása szerint Király András, a szövetség megyei szervezetének elnöke.

A megyei RMDSZ-elnök szerint nemsokára konzultációkra kerül sor az NLP és a DP helyi képiselôivel is a helyhatósági választások kapcsán. Király nem említette, hogy a megbeszéléseken esetleg felmerülne az együttmûködés kérdése a szobor felállítása kapcsán. Az RMDSZ és az SZDP országos vezetôi a hét végén újabb tárgyalásokat folytatnak a Szabadság-szobor felállításának kérdésérôl. Az RMDSZ kitart amellett, hogy az emlékmûvet az aradi városi önkormányzat által jóváhagyott helyszínen kell elhelyezni, míg a Mûvelôdési Minisztérium szerint a szoborcsoport helye az aradi várban lenne, egy román-magyar megbékélési parkban.

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal elôtt kiállított tûzpiros Daewoo Matiz személygépkocsit bárki megnyerheti, aki megvásárolja a hivatal elôtt és az újságosstandokon árusított levelezôlapot, s azt egy nônemû személy azonosító adataival tölti ki. Egy mosoly, egy ének, egy virág elnevezéssel a polgármesteri hivatal rendkívüli elôadást szervez március 8-án, hétfôn 16 órától a Sportcsarnokban, ahol sorshúzással talál majd gazdára a Matiz, és egyéb nyeremények is. Amint Szász Károly felvételérôl kiderül, jó üzletnek bizonyul a Matizzal kecsegtetô 30.000 lejes lapok árusítása.

Számos bírálat hangzott el a hétvégén a Magyarok Világszövetségének VI. Világkongresszusát elôkészítô kolozsvári elnökségi ülésen a magyarországi politikai pártokkal szemben, egyebek között az EU-csatlakozással, a kettôs állampolgársággal és a státustörvénnyel kapcsolatban.

A rendezvényen Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke elmondta, hogy az általa vezetett szervezet, noha nem ellenzi Magyarország EU-integrációját, úgy véli, hogy a csatlakozási szerzôdés rendkívül hátrányos az ország számára, egyebek között azért, mert a magyar föld idegen kézre kerül. Patrubány a kettôs állampolgárságról szólva elmondta: a magyar államnak alanyi jogon kellene biztosítania ezt a jogot a határon túl élô magyaroknak, akik a 1989 óta a Magyarországgal szomszédos államokból - adatai szerint - mintegy félmillióan költöztek az anyaországba. Úgy vélte, hogy a kettôs állampolgárság intézménye késleltette volna ezt a folyamatot.

Patrubány Miklós az értekezletet követô sajtótájékoztatón vasárnap az MTI kérdésére elmondta, hogy a június elsô hetére tervezett világkongresszusra 3 ezer személyt várnak. A szervezési költségeket 218 millió forintra becsülte, amit a magyar társadalom adakozó kedvében bízva terveznek elôteremteni. Az MVSZ alapítványoknál is pályázik és szponzorokat is keres a pénz összegyûjtésére.

Patrubány közölte: az elnökség határozata szerint a világkongresszust június 1-jén Budapesten nyitják meg, majd a rendezvények többsége Tápiószentmártonban, az Attila kulturális fesztivál keretében zajlik.

(MTI/APA) - Jelentôsen megnöveli a papírmunkát és a tolmács-és fordítószolgálatok feladatait az Európai Unió bôvítése.

A tíz új tagország csatlakozásával az unió hivatalos nyelveinek száma 20-ra emelkedik a jelenlegi tizenegyrôl. Egyedül Ciprus nem ad hozzá a nyelvi sokszínûséghez, itt ugyanis a görög fogja betölteni ezt a szerepet.

Az EU tagállamainak demokratikus egyenlôsége szellemében az EU minden jogszabályát, ezen kívül a kormányfôi és miniszteri szintû találkozók, valamint az Európai Parlament plenáris üléseinek dokumentumait át kell ültetni az unió valamennyi hivatalos nyelvére. A bôvítés nyomán a fordítási és tolmácsolási mûveletek során lehetséges kombinációk száma 380 lesz.

Az Európai Bizottság szeretné elkerülni, hogy bábeli zûrzavar uralkodjon el az intézményekben, mindazonáltal három hónappal a csatlakozás elôtt továbbra is hiány van például szakképzett máltai tolmácsokból, ezért a földközi-tengeri szigetország vonatkozásában átmenetileg az angol lesz a hivatalos nyelv - mondta el Eric Manner, európai bizottsági szóvivô. Hogy a bôvítés nyomán megnövekedett feladatokat el tudják látni, összesen háromezer tolmácsot és fordítót vesznek fel az EU szakszolgálatai, ez a közös költségvetést 190 millió euróval növeli meg. Mindemellett gyakrabban fognak a tolmácsszolgálatok közvetítô nyelv alkalmazásához folyamodni a kisebb nyelvek esetében.

A mindennapi gyakorlatban ugyanakkor néhány nagyobb nyelvre korlátozódik az EU többnyelvûsége. Az Európai Bizottság belsô munkanyelve az angol, német és francia, míg a bizottság munkacsoportjaiban az angol és a francia az általános - azonban mindezekben a testületekben igény szerint lefordítják a dokumentumokat más nyelvekre is. Az informális szakminiszteri találkozókra nem létezik kôbe vésett szabály, ezek megszervezése minden esetben a soros elnökség feladata. Az osztrák és a német kormány nemtetszését váltotta ki ugyanakkor, hogy 1999-ben a soros elnökséget ellátó Finnország visszautasította, hogy németül folytassák le a tanácskozásokat.

Az EU tagállamaiban egyébként a német nyelv a leginkább elterjedt: 90 millióan tudják anyanyelvüknek. Elsô idegen nyelvként az angol vezet, ezt a francia - a diplomácia és az EU-intézmények három székhelyének nyelve - követi. A felmérések szerint azonban a bôvítéssel megváltozhat a rangsor, a francia helyett a német válhat a közös nyelvvé, mivel a csatlakozó országokból származó új munkatársak között többen beszélik, mint a franciát.

Mint a bizottsági szóvivô leszögezte: a nyelvi szolgálatoknak a csatlakozás kapcsán várt forradalmi átalakítása mindenesetre nem fog bekövetkezni.

Megalapozatlan az a kijelentés, miszerint Traian Basescu a Szekuritáté besúgója volt - nyilatkozta a Mediafaxnak Mircea Dinescu, az átvilágító testület (CNSAS) vezetôségi tagja.

- Hogyan hiheti valaki, hogy ha Basescunak besúgói dossziéja lenne, az SZDP nem hozta volna nyilvánosságra, vagy nem zsarolta volna meg a DP elnökét? Valóban, néhány ellenzéki politikusnak is van szekusdossziéja, de ôk szófogadóan ülnek a helyükön, mivel az SZDP kordában tartja ôket - fogalmazott Dinescu.

Mircea Dinescu elmondta, a CNSAS még 2000-ben kérte Basescu dossziéját a Román Hírszerzô Szolgálattól (RHSZ). - Nem kaptunk információkat azzal kapcsolatban, hogy Basescu besúgó lett volna. Az ilyen vádak alaptalanok, és nincs értelme, hogy a CNSAS meghallgassa - tette hozzá.

Mugur Ciuvica, a Népi Akció szóvivôje vasárnap bemutatta az egykori Konstanca megyei RKP egyik nyilvántartását, amelyben Traian Basescu neve "forrásként", azaz informátorként szerepel azon párttagok listáján, "akik megkapták az engedélyt a Szekuritáél munkájának támogatására".

A szóvivô szerint Basescu 27 évesen "úgy döntött, hogy a Szekuritáté besúgója lesz", ez pedig karrierjében segítette: 1981-ben hajóskapitánnyá, 1987-ben pedig az Anvers-i (Belgium) Navrom-ügynökség vezetôjévé léptették elô.

A Népi Akció kérte, hogy a CNSAS tanulmányozza a dokumentumot, amelyet Ciuvica szerint Basescu zsarolására használtak.

(MTI) - Tilos régi alsógatyával autót mosni, rénszarvasoknak az utcán párzani, férfinak alvó nôt csókolni, a titkárnônek kettesben maradni a fônökével, a tûzoltóknak meztelen nôt menteni - íme egy csokornyi az Egyesült Államok egyes államainak, településeinek törvénykezési vadhajtásaiból.

A Georgia állambeli Quitmanben például törvénybe ütközik az, aki a kirakatbabákat úgy öltözteti át, hogy közben nem húzza le a rolót.

Floridában az egyedülálló nôk vasárnap nem ugorhatnak ejtôernyôvel, és a marylandi Halethorpe-ban Bálint-naptól függetlenül egyetlen másodpercre korlátozzák a csókolózás idejét.

Mindez csupán néhány példa a közerkölccsel kapcsolatos helyi rendelkezések százaiból, amelyek az Egyesült Államokban valaha léteztek, vagy ma is léteznek. Legtöbbjük papíron ugyan még érvényben van, de már nem alkalmazzák.

Az új-mexikói Ratonban például már az is tilos, hogy valaki kimonóban lovagoljon, nem nehéz tehát elképzelni, milyen büntetést vonhatott volna magára Janet Jackson mellének megmutatásával, ha ezek a jogszabályok a gyakorlatban is érvényesülnének még.

A régi törvények összegyûjtésén fáradozó kutatók maguk is elismerik, hogy e jogszabályok közül néhányat nem sikerült verifikálni, vagyis nem kizárt, hogy esetükben puszta mendemondáról van szó. Mégis szabad megmosolyogni ezeket az elôírásokat, bár nem biztos, hogy mosolyra fakad az, akit Arkansas államban, Little Rock városkában flörtölésen kapnak az utcán, mert ôt akár 30 napi elzárással is büntethetik. A kaliforniai Pasadenában inkább a megelôzésre helyezik a hangsúlyt: itt már az is törvénysértés, ha egy titkárnô kettesben tartózkodik egy helyiségben a fônökével.

Az arizonai Tucsonban - legalábbis papíron - csak férfiak viselhetnek nadrágot, viszont a floridai Miamiban a férfiaknak tilos vállpánt nélküli ruhát hordani. A coloradói Loganban büntetés fenyegeti azt a férfiút, aki megcsókol egy alvó nôt.

Az már nem is meglepô, hogy a georgiai Columbia városkában férfiaknak és nôknek egyaránt tilos kihívó pózban mutatkozni a házuk elôtti teraszon. Chicagóban tilos pizsamában horgászni, s St. Louisban (Missouri) tûz esetén a tûzoltók csak akkor menthetnek ki egy nôt, ha legalább hálóing van rajta. Az új-mexikói Carlsbadban különösen délben ajánlatos erkölcsösnek lenni: az ebédszünetben tilos nemi életet élni az autóban, hacsak le nem függönyözik a kocsi ablakait.

Ösztöneiknek még az állatok sem engedhetnek mindig. Az alaszkai Fairbanksben tilos a rénszarvasoknak a nyílt utcán közösülni. A szelíd állatok - cicák, kutyák a kaliforniai Ventura Countyban azért mégiscsak elszórakozhatnak egymással, ha erre elôzetesen engedélyt kérnek.

Maine államban, Portlandban a férfiak segíthetnek a nôknek a takarításban, de jaj nekik, ha a tollseprûvel megcsiklandozzák a hölgy állát. Az Ohioi Portlandban kizárt, hogy a hölgyek lakkcipôt öltsenek, mert abban visszatükrözôdhet alsónemûjük.

A kaliforniai San Franciscóban pedig szabad autót mosni, de ehhez tilos régi alsónadrágot használni - s ez csak néhány példa a fura amerikai jogszabályokra.

Itt a büntetés, hol a büntetés Nyilvános vitán a terelôutak EU-lobbi középkori gondolkodásúakkal szemben Power pack kontra regionális szeméttelep Csak azért is lesz városi futballcsapat!

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal sajtótájékoztatójának visszatérô témája a város utcáinak állapota javítása. Válaszként a hivatalt ért bírálatokra, Dorin Florea elmondta, még maradt egy kevés pénz a tavalyi költségvetési útjavítási leosztásából. Ahogy az idôjárás megengedi, "hideg aszfaltkeverékkel" tömik be a kátyúkat. Azokat a helyeket, ahol nagyok a gödrök, mint a Maros-hídon vagy a Szabadság utcában, egy rehabilitációs program keretében teljes egészében feljavítják. Azt is megtudhattuk, hogy a munkálatokat végzô cégeket megbüntették. A Népújság arra volt kíváncsi, melyek ezek a cégek. A városvezetô további információért Dan Gliga osztályvezetôhöz irányított, aki elmondta: többek között az Aquaserv, az Energomur és a gázszerelô vállalatra utalt a polgármester, de nem büntettek, hanem megrovásban részesítették a cégeket. Érdeklôdésünkre Sófalvi Szabolcs, az Aquaserv Kht. szóvívôje elmondta, hogy az Aquaserv semmilyen felszólítást és büntetést nem kapott. A polgármester vádjai olyan utcákra utalnak, ahol vagy nem az Aquaserv végzett munkálatokat, mint az Aurel Filimon utca, vagy ahol elkezdôdtek beruházási munkálatok, de ezek a téli idôszakban szünetelnek. A beruházási munkálatokat március 31-ig kell elvégezniük az Aquaserv által szerzôdtetett cégeknek, ide értve a vezetékcserét és az útjavítást is. Az Aquaserv minden meghibásodást a törvényes elôírásoknak megfelelôen hárít el, vagyis a vezetékjavítás vagy -csere után sóderrel tölti fel a gödröket, majd tavasszal aszfaltréteget is húznak az említett helyekre. A város területén levô gödröket nem az Aquaserv Kht. hagyta maga után.

Egyéves veszteséget kell végre behozzunk mások olcsó és rosszindulatú felvetései miatt - utalt a polgármester a terelôutakra, amelyeknek - mint elmondták - terveit nyilvános vitára bocsátják. Az ügyben egy ökológus párt is véleményt mond majd, és szeretnék, ha a polgárok is bekapcsolódnának a vitába. - Meg kell már végre érteniük a városbelieknek, hogy az EU- integrációhoz nagy tervek kellenek, amelyek a lakosság nagy többségének az érdekeit szolgálják, és nem egyesekét. Mert vannak, akik hirdetik az integrációt, de középkori gondolkodásmódúak. Aztán, hogy a példánál maradjon, a polgármester máris áttért a nyárádtôi regionális hulladéktelep megépítésére. Kifejtette, kételkedik az építkezést magára vállaló olasz cég komolyságában. Azzal, hogy külön elképzelése van, a lakosságot szeretné megkímélni a fölösleges költségektôl, hiszen a regionális hulladéktelep üzemeltetésének költségeit a lakosok fizetik majd meg. Arra a kérdésre, hogy az általa szorgalmazott power pack (hulladékcsomagolási) rendszer meghonosítására van-e környezetvédelmi engedélye, kijelentette, a minisztériumtól van jóváhagyása, így nem kell a megyei környezetvédelmi kirendeltséghez fordulnia. S hogy mennyire következetes a tervek kivitelezésében, megtudhattuk, a hét végén Bukarestbe utazik, ahol a kormánypártnál, minisztériumoknál lobbizik majd ezek kivitelezésére. Mert nem mondott le arról sem, hogy a város átvegye a stadiont. - Annak ellenére, hogy az RMDSZ-es tanácsosok megnyirbálták a sportra szánt költségvetést, továbbra is kitartok amellett, hogy a városnak saját labdarúgócsapata legyen! - hangoztatta Dorin Florea.

A lapunk még arra volt kíváncsi, hogy mikor tartják a terelôutak nyilvános vitáját. Valamikor március 15-e körül, addig a hivatal folyosójára kifüggesztett tervrajzokat tanulmányozhatják az érdeklôdôk - válaszolták.

A Népi Akció tegnapi sajtótájékoztatóján

Nicolae Havrilet megyei elnök kijelentette: pártja üdvözli az észak-erdélyi autópálya tervét, mert ezzel több évtizedes mellôzés után, végre igazságot szolgáltatnak Erdélynek. Ez a régió ugyanis mindig fejlettebb volt gazdasági, kulturális meg egyéb szempontból is, mint Moldva vagy Havasalföld. Ezért a kommunizmus idején, a "méltányos elosztás" szlogenje alatt, háttérbe szorították, azzal, hogy az elmaradottabb tartományokat kell Erdély szintjére emelni. Ami azt eredményezte, hogy nem a román régiók "emelkedtek", hanem Erdély süllyedt azok szintjére.

1989 után ugyancsak kimaradtunk az infrastrukturális beruházásokból, mert bizonyos érdekek úgy kívánták. Ennek egyik következménye a németek és szászok elvándorlása, az utak állapotának leromlása, illetve, hogy megszakadtak a kulturális, gazdasági kapcsolatok Közép- Európával. Itt az ideje, hogy igazságot szolgáltassanak Erdélynek, mondta végül az elnök. A sztrádát akár az összhang autópályájának is nevezhetnék.

Marosvásárhely utcái bombatámadás utáni képet mutatnak, nyilatkozta többek között Havrilet. A hóval a jelek szerint az aszfalt is "elolvadt", de nem a tavaszi felmelegedés, hanem a "langyos", garancia nélküli szerzôdések miatt. A Népi Akció felszólítja a polgármesteri hivatalt, hozza nyilvánosságra az útjavítási munkálatokat végzô cégek nevét és mutassa fel a garanciákat. Mert nem lehet a közpénzeket ilyen könnyelmûen kezelni.

Ugyanakkor javasolta, hogy a Distrigaz, az Energomur, a helyi tanács, a magán- és állami partnerek próbáljanak közös megoldást keresni a fûtéspótlék méltányos elosztására, mert jelenleg az állam csak a tömbházak hôközpontjait szubvencionálja, akik magánházban laknak, hatalmas gázszámlákat kell fizessenek.

Több mint 45 évi könyvelôi pályafutásom alatt rengeteg változást megértem, de a változásoknak mindig volt céljuk, értelmük és szükségességük.

Ma is, amikor a reformkort éljük, újabb és újabb nyilvántartások jelennek meg, csak az a baj, hogy ezeknek a bevezetését fölöslegesnek és értelmetlennek találom, ezért kérnék magyarázatot az illetékesektôl.

Itt van például a "Registru jurnal" vagy a "Registru fiscal".

Hogy miért kell a könyvelési feljegyzésekben szereplô tételeket egy nyilvántartási könyvbe (regiszterbe) bemásolni, fölöslegesnek tartom.

Ami a pénzügyi nyilvántartás (Registru fiscal) követését illeti, az, ami ebbe beírandó, megtalálható az ellenôrzô mérlegben (Balanta de verificare), amit havonta kell elkészíteni.

Ha valaki ellenôrizni akarja a könyvelési tételek helyességét vagy törvényességét, úgy a könyvelési feljegyzésekbôl (nota) vagy az ellenôrzô mérlegbôl (Balanta de verificare) megteheti. Akkor meg miért kell?

Ma, amikor a bürokrácia leszorításán kellene fáradozzanak az illetékesek, újabb és újabb fölösleges iratokat kérnek, mert mindennek a csimborasszója, hogy ahhoz, hogy egy kft. mérlegét a Kereskedelmi Kamarához benyújtsuk, ki kell tölteni egy kérvényt, amibôl csak épp a születési bizonyítvány adatai hiányoznak.

Itt mellékelek egy példányt a típusnyomtatványból.

Tisztelettel

A Romániát ért bírálatok többsége alaptalan, jelentette ki szombaton Solomon Passy bolgár külügyminiszter, miután találkozott román kollégájával, Mircea Geoanaval, tájékoztat a Sofia Sunday News online.

A bolgár külügyminiszter ezzel utalt az Európai Parlament néhány képviselôjének kezdeményezésére, akik javasolták Románia csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztését, mivel megítélésük szerint a bukaresti vezetés nem teljesítette vállalt kötelezettségeit.

- Romániának és Bulgáriának együtt kell csatlakozniuk az Európai Unióhoz, ez az egyetlen jó megoldás - szögezte le Solomon Passy.

A bolgár diplomata megígérte, hogy személyesen közbenjár Románia csatlakozási tárgyalásainak gyorsítása érdekében, mivel "a tárgyalások esetleges felfüggesztése az egész balkáni térség európai integrációját késleltetheti".

- A balkáni régió csak akkor nyerhet, ha minél több ország fejlôdését siker koronázza - fogalmazott Passy.

Mircea Geoana leszögezte: "Bulgáriának és Romániának segítenie kell egymást az EU- csatlakozás felé vezetô úton".

A román külügyminiszter bízik abban, hogy Bulgária és Románia együtt csatlakoznak az EU-hoz 2007-ben, a tárgyalások pedig a tervezett ütemben zajlanak.

Geoana Szófiában részt vett a fekete-tengeri régió új euroatlanti stratégiájáról szóló nemzetközi konferencián.

A két külügyminiszter találkozóján szó esett Simeon Saxa-Cobourg Gotha bolgár kormányfô tervezett romániai látogatásáról is.

Tisztelt marosvásárhelyi polgárok, ezúton szeretnénk felhívni a figyelmüket a következôkre:

A polgármesteri hivatal az utóbbi években több terület besorolását átminôsítette külterületbôl belterületté, sok esetben elmulasztván értesíteni a tulajdonost a bekövetkezett változásról, ezáltal jelentôsen növekedett a terület adója.

A 2002. évi 36-os kormányrendelet értelmében, ami alapján 2003. január 1-jétôl számolják az adót, azon tulajdonosok, akiknek nagyobb területük van a város területén, amit nem a ház vagy annak melléképületei (garázs, fáskamra stb.), vagy a háziállatoknak szánt helyiségek (pajta, ól), illetve az udvar foglal el, hanem mezôgazdasági területként (szántó, gyümölcsös, szôlôs) használ, kérheti a polgármesteri hivataltól, hogy ezt ne mint belterületi hasznos felületet adózza, hanem mint mezôgazdasági területet, amelynek adója csak töredéke az elôbbinek.

Például van valakinek egy 10 ár nagyságú telke, és saját bevallása szerint nyilatkozhatja (a valótlan nyilatkozat büntetendô), hogy ebbôl 5 ár területen van a ház, a garázs, a csûr, a pajta, a baromfiudvar, vagy az a rész, amit udvarként használ; és van 5 ár területe, amit mezôgazdasági területként használ. Egy ilyen nyilatkozat következtében csökken az adó a második 5 ár területre.

Van olyan eset, amikor van valakinek egy telke, aminek adója ma hatalmas, de amelyen semmilyen épület nem áll; amit kimondottan mezôgazdasági területként használ, de mégis úgy adózik utána, mintha hasznos belterület volna.

Hogy ezt a kellemetlen állapotot megszüntesse az adófizetô, a területe telekkönyvével kell a polgármesteri hivatal mezôgazdasági osztályán jelentkezzen (földszint, fôbejárattól balra), ott kitöltenie a szükséges iratokat, és a polgármesteri hivatal köteles a terület adóját újraszámolni.

Dr. Benedek István
Fekete Attila városi tanácsosok

Megelôzés, tájékoztatás, felkészítés

A megyeszékhelyi Alpha Transilvana Alapítvány a PHARE ACCESS szociális támogatások pályázaton pénzalapot nyert egy olyan központ létrehozására, amelynek szakemberei a sérülések megelôzésére, korai felismerésére és kezelésére fektetnek hangsúlyt. A központ kialakítása folyamatban van, a programot a sérült gyerekekkel foglalkozó Gecse Dániel Alapítvánnyal együttmûködve valósítják meg.

- A pályázaton nyert támogatásból három célunkat szeretnénk megvalósítani - számolt be Györki Éva, az Alpha Transilvana Alapítvány által mûködtetett Kitartás Rehabilitációs Központ vezetôje. Tájékoztató elôadás-sorozatot tartunk a terhes nôknek azokról a gyógyszerekrôl, vegyszerekrôl, betegségekrôl, amelyek veszélyesek a magzatra. Nagyon fontos a megelôzés, a leendô édesanyák felvilágosítása. Ugyanakkor fogadjuk azokat a csecsemôket, kisgyerekeket, akiknek fejlôdése során rendellenességet tapasztaltak. Szakembereink felmérik a szükséges teendôket, s megtanítják a szülôket arra, mit kell tegyenek, hogy megelôzzék, csökkentsék a kialakuló, meglévô fogyatékosságot. A családorvosoknak is adunk tájékoztató szórólapokat, hogy tudjanak a központ szolgáltatásairól.

Tavasszal egyhetes tájékoztató kampányt szervezünk a sérülések megelôzése, a fogyatékos személyek el- és befogadása érdekében - tájékoztatott Györki Éva, aki a programról, tevékenységükrôl a 255-385- ös megyeszékhelyi telefonszámon nyújt bôvebb felvilágosítást.

Táncosok Székelyvaja iskolájában. Már két éve mûködik a Fábián Júlia tanítónô vezette Pillangók két csoportja. Mind lányok. A kis "Pillangók" negyedikesek, a nagyobbak ötödikesek, hatodikosok, nyolcadikosok és egy kilencedikes hölgy is van, számuk eléri a tizenötöt. Népi táncot, modern táncot, cigánytáncot tanulnak, legutóbb keleti hastánccal is megpróbálkoztak, nagy sikere volt. - Egyelôre csak Vajában lépünk fel, mert ruhát készíttettünk ugyan, apránként spórolgatva rá a pénzt, szerencsések vagyunk, mert Keresztúri Erzsébet, Bözsi néni helyben megvarrja nekünk. De nem telik felszerelésre; erôsítôre, hangfalakra volna szükségünk. Az iskolapénzbôl jut új CD-lejátszóra, egyelôre egy kazettofon "muzsikál" nekünk. Szeretnénk minél több faluban fellépni, hogy bemutassuk táncunkat, ügyességünket.

A marosvásárhelyi történelmi egyházak és a Mustármag Megújulás Szolgálat közös szervezésében ökumenikus népevangelizációt szerveznek. Az ünnepi megnyitóra február 24-én, kedden 19 órakor kerül sor a Nemzeti Színházban, ahol a nagyteremben a Magnificat (teremtéstörténet) rockoperát viszik színre. A belépés díjtalan.

A Megyei Munkaerô-elosztó- és átképzési Ügynökség az idén hét állásbörzét szervez. Az elsôre március 5-én kerül sor, amikor is az ügynökség Iuliu Maniu utca 2. szám alatti székhelyén, valamint a régeni, ludasi, segesvári és dicsôszentmártoni kirendeltségeknél jelentkezhetnek a munkát keresô nôk, és szóba állhatnak az állást hirdetô cégek képviselôivel.

400 millió lejt fordítottak a tavaly a Nagyernye községhez tartozó falvak tanintézeteinek javítására, szépítésére. Új tetôszerkezettel, csatornákkal látták el a székelykáli iskolát, az óvodát belül kifestették, és új falburkolatot szereltek. Sáromberkén az óvoda tetôszerkezetét erôsítették meg, szarufákat cseréltek. Iklandon egy ajtót cseréltek, csak ennyire futotta a költségvetésbôl.

A reklámozott cikkek közel felét a higiéniai termékek teszik ki, legyen az tusfürdô, sampon, krém, papír zsebkendô vagy pelenka. Vitathatatlan, hogy ebben a kategóriában is elôkelô helyet foglalnak el a fogkefe- és fogkrém-hirdetések. És mert itt is nagy a konkurencia, az egymással versengô cégek napról napra forradalmasítják ezt a területet: a foggörbület szerint kialakított kefe hatékonyabb tisztítást ígér, a hosszabb sörtékkel a leghátsó fogakat is elérhetjük, a puhábbal az ínyünket is rendreutasíthatjuk, a másikon az egyedülálló lamellák masszírozó hatást fejtenek ki. A Barbie babás, pókemberes, aranyhalas fogkefékkel a gyerekeink fog- és szájápolását is vidámabbá tehetjük, a sajátunkat pedig könnyíthetjük, ha egy elektromosat vásárolunk, persze csak akkor, hogyha ajándékként egy pót-, avagy cserekefét is kapunk a készülékhez. A praktikusabbak még azt is jelzik, hogy lejárt a garanciaidejük - a középsô sörték színelváltozásával ideje újjal kicserélni.

Hatékonyságuk csak akkor igazi, ha a megfelelô fogkrémmel társítjuk, amelynek bizonyos összetevôi a fogaink épségét, szépségét, mások az ínyünk egészségét, a kellemes leheletet biztosítják.

De vajon ez tökéletesen elég a tökéletes mosolyhoz? Valószínûleg ezt a kérdést tehette fel magának az egyik fogkefe&fogkrémgyártó cég, és piacra dobott egy nyelv- és fogkefét. Ennek egyik felével a nyelvünket, másikkal a fogainkat vikszolhatjuk ki. Szóval az a kettô az egyben típus, ami minden problémánkat egy ültében megoldja. Persze, a reklámból nem hiányzik a rábeszélô, meggyôzô szöveg, hogy a kutatók bebizonyították, hogy a nyelvünk sem mentes a baktériumoktól, amelyek ellen érdemes hatékonyan fellépni. A kórokozók, vírushordozók, szájszagot okozó lények ellen csakis ezzel az egyedi találmánnyal lehet felvenni a harcot.

A csergôórát ezért érdemes tíz perccel korábbi idôpontra felhúzni, és ennyit rászánni az egészségünkre, tisztaságunkra. Aztán mindenkinek a pénztárcája, higiéniaigénye, de leginkább hiszékenysége szabja meg, hogy valóban megvásárolja-e ezt a csodaeszközt. Csak gondoljunk arra, hogy biztonságban érezhetjük magunkat, mert most már nem csak az anyanyelvünket ápolják, hanem a nyelvünk is a legjobb "kezekben" van.

Kétszeres Kossuth-díjas, a nemzet színésze. Bessenyei Ferenc 1919. február 10-én született, ugyanabban az évben, hónapban, napon, mint a nemzet másik nagy színésze, Komlós Juci. A Nemzeti Színházban rendeztek "170 évesek" címmel gálaestet a tiszteletükre. Bessenyei azt mondta az ôket köszöntô mûvészeknek: "Boldog vagyok, hogy veletek együtt ünnepelhetek, hiszen e falak között ôrt álltunk, hogy a színházból erkölcsileg, szellemileg tisztábban, gazdagabban, nagyszerûbben távozzanak a nézôk az elôadások után." "Nincs semmi szégyellnivalónk, nagyszerû játszótársakkal szolgáltunk egy olyan hivatást, amelynél szebb nem nagyon van a világon", fûzte hozzá az ünneplô kollégák körében, akik között ott volt például Csernus Mariann, Agárdi Gábor, Kállai Ferenc és Raksányi Gellért.

Bessenyei Ferenc 1950-tôl tizenhárom éven át a budapesti Nemzeti Színházban játszott, 1963 és 1967 között a Madách Színházban lépett közönség elé, akkor visszaszerzôdött a Nemzeti társulatába, majd 1973-tól újból a Madách Színházban szerepelt. 1981-ben a Nemzeti, a mai Pesti Színházból ment hivatalosan nyugdíjba. Pályafutása során drámai hôsöket és komikus karaktereket egyaránt megformált. Színpadra lépett Bánk bánként, Cyranóként, alakította Peer Gynt, Galilei és Othello szerepét. Játszotta Ádámot a Tragédiában, megformálta Kossuth szerepét Illyés Gyula Fáklyaláng címû drámájában. A Hegedûs a háztetôn címû musicalben a tejesembert, Tevjét játszotta- énekelte.

Vasárnap a Napkelte mûsorának volt a vendége Bessenyei Ferenc. Nyolcvanöt évébôl hatvanat a színpadon töltött. Lakat T. Károly megkérdezte, vajon tényleg azért küzdöttek-harcoltak ôk (a nemzedéke), ami most van (pl. a színházi életben, de egyáltalán) Magyarországon? A válasz, némi tétovázás után: - Nem. Szerettük volna, ha a színház és kulturális életünk, erkölcsi-szellemi életünk - tiszta marad. Ez itt most nagyon zavaros. Nagyon sokféle hatás éri a színházat, sok rossz hatás éri a világból. (És ezt már az egész magyarságra értve:) A szabadság átcsap szabadosságba. Nincsenek erkölcsi normák. Az emberi méltóságnak nincs semmiféle rangja... Bármikor szembeköphetjük egymást, bárhol, még csak föl sem tûnik. Nincs szellemi energia, nem parancsol senki sem; nem tudjuk, kihez igazítsuk az agyunkat, a szívünket, a gondolatainkat. Eltévedtünk egy kicsit ebben a bizonytalanságban.

Félreértés ne essék, nem a múltat sírja vissza Bessenyei Ferenc. Egy korábbi beszélgetés alkalmával, ugyancsak a Napkeltében így fogalmazott: "Nincsen a lelkünknek gazdája." Költôi telitalálat "az átmenet" korszakára.

A színházat nem lehet "kijátszani", véli a színész. A színház: energia, teremtô erô; megtartja és kiteljesíti az embert. Nagyon szépen vigyáz a színház az emberi szellemre, az erkölcsi magatartásra. Sokáig nem lehet a színházat (ilyen-olyan álprodukciókkal, "divatos" trükkökkel, sz.m.) becsapni.

- Nem bánom az életet, amit éltem - mondja. - Én boldogan éltem, jól éltem, szépen éltem, értelmesen éltem. Annyi embernek örömet szerezni estérôl estére, hatvan éven át... Nyugodtan mondhatom, nem éltem hiába. Szerettek az emberek, szerettem az embereket; szeretnek az emberek még mindig. Én is szeretem ôket. Ennyi volt a kis életem, nem több. És nagyon drukkolok, hogy másnak is legyen legalább ilyen, mint nekem volt...

De ismét színpadra lépne szívesen! A mai színésznemzedék számára is van üzenete:
"Gyerekek, éljetek szépen, nyugodtan - de úgy, hogy tükörbe nézhessetek minden nap. Mert ez nagyon fontos."

És persze: "Ha sokáig akartok élni, játsszatok nagyon jól." Ja, hogy így könnyû? Tessék kipróbálni.

Magyar levelek

Veszedelmes kórokozókról beszél a világ. Ilyen-olyan vírusokról. Rejtélyes, vagy nagyon is kiszámítható megjelenésükrôl. És arról, fertôzôképességük mikor és hogyan hatalmasodhat rémisztôen nagyra. Mindennapi vírusaink velünk vannak és bennünk. Ki így, ki úgy szabadulna tôlük. Ami nem mindig egyszerû, és könnyen megeshet, hogy nem sikerül. S mégis, ellenére mindennek, a hozzá nem értô elôtt is örökérvényûnek látszik a rend, hogy az ember úrrá tud lenni az ártalmakon. Ha bírja a gyûrôdést, s nem hagyja el magát, és jobban vigyáz az egészségére.

Pötyögtetem ezeket a sorokat abban a reményben, hogy számítógépem sem kutyálkodik immár és eljuttatja épségben az olvasónak. Még szerencse, fogalmam nincs róla, mi fán terem egy-egy féregvírus, amitôl az ilyen masinéria is megkergülhet. Napokig a
"végzetem" névre elkeresztelt (MyDoom) vírus ôrjöngött a világhálón. Elindítója fricskát adott és nyelvét öltögette a tudós világnak. A dolog természetébôl fakadóan saját számítógépemet sem hagyta nyugton. Naponta több tucatnyi levél érkezett címemre, értelmetlen irományokat hozott és vitt tôlem máshova az önmagát szaporító vírus. Egészen addig, míg internet-szolgáltatóm a hívatlan és nem kívánt adatmennyiség alatt térdre nem kényszerült. Mondanom sem kell, a váratlan postát olvasatlanul radíroztam, mert mást mit tehettem volna a hülyeség szülte károkozóval, egy titkosított tömeglevél-küldô féreggel. Mert értékelni azóta sem tudom másként. Valaki mi örömét lelheti abban, ha vírusíró fejére vérdíjat ígér már az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda is? Egyébként a vírusvadász már csak ilyen mozgó célpontokra tüzel ugyan, de azért néha talál. És kidobja számítógépébôl, ami nem oda való.

De nem így az orvos. Amikor vírusok hatalma veszi át a hatalmat az emberek felett. Akaratunktól függetlenül, igyekezetünk ellenére a kórokozó állapota folyamatosan változik, s idôrôl idôre máshogyan támad. Persze, betegnek lenni nem jó dolog. Legyen az akármilyen vírus, amely ledönt(het) lábunkról. Ma Magyarországon is hódít az influenza. Mintha mindenki tüsszentene és az orrát fújná, csak úgy szédeleg az ember a székesfôváros metrójának zsúfolt kocsijában és lopva pillantgat a sápadt arcok lázrózsáira, mert soha nem tudja, hogy vajon mikor prüszköl ránk valaki holmi rettenthetetlen ártalmat, merô véletlenségbôl.

Mondják, nincs járvány. Mert ugye, számszerûleg még nincs annyi beteg, amennyi lehetne. És vajon mi lenne, ha lenne? Nem utaznánk, nem mennénk dolgozni; orvoshoz fordulnánk, hogy írjon fel valamit, vagy a védekezés ürügyén a szokásos népi gyógymóddal, ágynak dôlve kúrálgatnánk magunkat. Nincs járvány. Még nincs. De kimondottan biztonságban sem vagyunk. Feltehetôleg nemcsak a langymeleg tavaszias tél miatt. Nincs, mondja az illetékes, megnyugtatásképpen. Hiszen ott a messzi Távol-Keleten sincs, ahol az influenzás szárnyasokat mûanyag zsákokban égetik vagonszámra. Hivatalosan nincs járvány (ha már beismerni olyan kellemetlen, és megannyi hátránnyal járna), de égetnek, hogy nagyobb baj ne legyen. Mint nemrégiben annak a bizonyos SARS nevû vírusnak idején.

Feltételezések azért vannak. És tények. A sokarcú meg keveredett vírusok elôtt akadály nemigen létezik. Ügyesebbek annál, és jól megvannak egymással. Nem válogatnak, akármikor egyesülhetnek, keresztezôdhetnek az embervírussal. Csak találkozzanak. Egyszer valami lesz belôle. Kérdés, hogy micsoda. S mikor. Idén, jövôre, húsz év múlva. Egyszer, valamikor. Ki tudhatja, ha még a szakember is, jobb híján, jósolgat. Hozhatják fertôzött vadlibák, akár vándormadarak. Legfeljebb addig thai csirkét nem eszünk, mert arrafelé most valóságos "vírusgyárak" üzemelnek. Tájékozatlan senki nem lehet. A veszély adva van. De aki elôvigyázatos és védekezik valahogyan, sosem készületlen. Csak ne legyünk úgy oda; inkább féljünk, mint megijedjünk. Az embernek társa a vírus. Nincs meg nélkülünk. Mi sem nélküle. Túléljük.

A Kallós Zoltán Alapítvány országos népzenei vetélkedôt szervez Kolozsváron, 2004. március 6-7-én, 15-24 éves népdalénekesek és népi hangszeren játszók számára. Jelentkezési határidô: 2004. február 25. (postai bélyegzô dátuma) a következô címen: Fundatia Kallós Zoltán Alapítvány, 400105 Cluj- Napoca, B-dul 21. Decembrie 1989. nr. 16., tel./fax: 0264/598-813, vagy e-mail: zoltan@cluj.astral.ro.

Minden jelentkezônek szakmai ajánlást kell mellékelnie saját régiójában elért eredményeirôl, illetve húsz népdalból álló címlistát saját repertoárjából. Az alapítvány február 29-ig írásban értesíti azokat, akiknek elfogadta a jelentkezését. Az ellátási költségeket (szállás és étkezés) az alapítvány fedezi, a szállítási költségekhez való hozzájárulást a versenyen való részvételi jogát tartalmazó értesítôben közöljük.

Mindkét kategória elsô három díjazottja pénzbeli jutalomban is részesül. A jelentkezési levélben tüntessék fel a pontos címet, telefonszámot, faxszámot, e-mail címet.

Akadnak fölöttébb makacs tévedések, rossz beidegzôdések, haszontalan legendák szakajtóval. Még népes és ámbátor közös szülôvárosunkban is. Itt van például a Bolyai (egykor Nagyköz) ormán, az oskolával szemközt álló romosodó Pálffy-ház. (Horgonyozzunk le ennél a megnevezésnél.) Azt olvastam róla dr. Farczády Elek (1890-1974) kéziratos városismertetôjében, hogy a ház ma ugyan romos állapotban van, de nemsokára múzeumként várja a széles érdeklôdô közönséget. (Az idézet nem szó szerinti, de érzékletes. Ráadásul a kézirat kelte 1942. Azóta éppen hatvankét évet szakított le az idô bakója a naptárról, akárhogyan is számláljuk, két teljes emberöltôt, vagy hatvankét kibúcsúzott évjáratot az állami és ma már magán- vagy testületi hóhérképzôbôl.)

Mielôtt azonban tovább araszolnánk, hadd nevezzem meg bátor körültekintéssel és -írással a háborulatot kiváltó okot. Olvasom ugyanis a tegnapelôtti-tegnapi-holnapi újságban, hogy a mondott, jelzett és turistakalauzokban is fellelhetô ház, hol majd a színészet és világot deszkázó jelen jövendô nagyjai míveltséget fognak magukba asszi- és disszimulálni (melyhez magam is aktív bûnsegédi buzgalmat fejtek ki tizenéve), egykor a vásárhelyi hóhér háza volt.

Tudtommal a legenda eleddig csak a magyarul rosszul tudó vagy nem értô állami és magántévés, ill. botrányújságok írói, tehát a román újdondászok körében hányt habot, ezt a hóhéri tévedést ugyanis csak ôk kérdezték meg gyakorta tôlem, tôled, tôle. Lokodi Imrével néhány évvel ezelôtt egyszer már szinte sikerült tisztáznunk a dolgot, csak azután az egészet befedte a hó és hóhérbakó árnyéka, a lángoló máglyák mitikus füstje, melyen boszik pörkölôdtek kávébarnára.

Vásárhelyen, bármennyire fájdalmas, csapást kell mérnünk eme szörnyszülött legendára és a romantika Valentin-napi híveire, soha nem mûködött hivatásos hóhér. Azaz olyan férfiú (micsoda sovinizmus, a múltban a nôk még ítéletvégrehajtók sem lehettek, pfúj!), aki fôfoglalkozásként ûzte a kiszabott büntetés végrehajtását: botozott, fejezett, akasztott, kínzott, vasszögekkel veretett, mikor ki volt az ómagyar és óerdélyi siralomház foglya. Más szavakkal: alkalmi, felfogadott, idôlegesen alkalmazott egyén volt, s minthogy társadalmilag (a kor felfogásával egyezôleg) hasznos, de mélyen megvetett foglalkozást ûzött, éppen ezért a hóhérnak rendszerint a cigány állott. Fizetsége néhány forint lehetett, némi szalonna (egy-két tábla) és rengeteg bor, majd a 18. század elejétôl, amikor elkezdôdik a pálinka szédületes hazai karrierje, akár egy egész hordócskát is legurított(ak) neki.

Mindebbôl nyilvánvalóvá válik, hogy efféle környülállások közepette aligha futotta volna a cigányhóhérnak Vásárhelyen vagy bárhol másutt Erdélyben olyan pompás palotára, mint amilyen a Pálffy-ház. És mellesleg a munkavégzôt soha nem nemesítették meg, következésképpen ipszilonos nevet sem viselt. (Ezt Werbôczy és az arisztokrácia számlájára terhelhetjük nyugodtan.)

Mi akkor a makacs magyarul nem tudás, a szótárak nem forgatásának nyitja? Az az általános tévedés, mely azokat ejti rabul, akik úgy hiszik, értik a szót, az ítélômester kifejezést. Holott nem, ui. továbbfejlesztve ebbôl csináltak hóhért, s kiáltanak kötelet a hóhér házában.

Mert, kérem tisztelettel, a Magyar Nyelv Értelmezô Szótára III. 576 old. (Bp., Akadémiai, 1979.) azt írja, hogy az "ítélômester fn. (Jogt, Tört.) <1868-ig> az ország fôbíráinak segédkezô bíró." A jogi szótárból vagyis a Magyar Jogi Lexikon IV. 389-390 old. (Bp., Pallas, 1903.) többek között azt derítettem ki, hogy a hivatalnok neve latinul protonotharius, mely még a középkori latinban alakult ki mint törvényszéki fôjegyzô, a pert vezetô bíró legfôbb segítôje, maga is jogvégzett, felsôiskolát járt jogi szakember. De idézzük magát a jogtörténész Schiller Bódogot: "Az ítélômesternek tiszte, mint prothonotarius, azaz fôjegyzô nevük mutatja, az írásbeliségnek a perben térfoglalásával fejlôdött ki; eredetileg jobbadán kancelláriai hivatalnokok voltak, legfôbbjei a bírák mellé rendelt és a perfolyta levelek kiadására hivatott jegyzônek. A nádornak ítélômesterével 1268-ban találkozunk elôször, az országbírói ítélômesterrel 1268-ban." Magának az erdélyi vajdának is, aki bírói jogkört is gyakorolt királya nevében, szintén volt ítélômestere, prothonotariusa. Olykor, a középkor korai századaiban emez volt az egyetlen írástudó a bírósági testületben, éppen ezért az ítéletet is ô adta ki a peres feleknek papíron, pergamenen. "Az 1723: XXX tc. <<a régi törvényekre>> való hivatkozással újólag megparancsolván az ítélômestereknek a királyi tábla ülésein teljes létszámmal való állandó részvételét, eltörölte az ítélômesteri bíróságot [mely az újkor legelején függetlenedett a központi bíróságoktól], s ennek helyébe a kerületi táblákat állította fel az ország négy kerületében", késôbb egyet-egyet Horvátországban és Erdélyben is. Ez utóbbi a fejedelmi táblából fejlôdött ki, vált az ún. Királyi (vagyis állami) Táblává, bírósággá, ahová az ügyeket fellebbezni lehetett felsôfokon.

A marosvásárhelyi ház tehát egy sima táblabíráé volt, minô fájdalom, nem a jóságos és emberséges hóhéré.

S ha már a hóhéroknál és bakóknál tartunk, nem voltam rest megnézni, milyen régiek, honnan származnak ezek a szavak. Amint sejtéseimben helyesen sajdítottam - hah, milyen kultúr vagyok! - a bakó a korábbi. A Nyelvtörténeti Szótár már egy 1193-as adatot elômutat, szerepel a Váradi Regesztrumban is 1229 tájékáról. Ám a 16. század derekára elenyészik használata, s csak a nyelvújítás korában elevenedik meg ismét. A hóhér magyarországi és erdélyi elsô lejegyzése idôben viszonylag közel esik egymáshoz: 1462-ben családnévként Hohar alakban jegyezték be egy oklevél szövegébe, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (SZT) hóhérja pedig egy 1567-es kolozsvári említés, és már ekkor fenyegetésként hangzott: "fog meg, fogy meg a Gyilkos bestye kurvaffiát Én magam leszek hóhéra"!

A bakó szó eredete homályba vész, de családnévként való elterjedése azzal magyarázható, hogy mészárost is jelent, a hóhér pedig, bajor-osztrák származék, ‘akasztó’ jelentéssel ama nyelvjárásokban; bírósági szolgát is jelentett nálunk, és ugyanez a szó át- és beszüremlett a szerb- horvátba (ma már e két ikernyelvet politikai okokból nem kötôjelezzük), sôt a románba is.

Emlegették viccesen a múlt században, hogy "Bali Mihály kösse meg a nyakkendôdet". Ô valóban hivatásos, állami ítéletvégrehajtó és nem ítélômester volt a két háború közötti Magyarországon.

És a jövendô félreértések elkerülése végett már most szeretném közölni, hogy Köhér nevû erdélyi helységek (rom. Chiher és Chirus) magyar neve nem a kövér hóhér vagy kôvé vált hóhér összevonásából keletkezett. Sôt a raccsolva (sajnos a politikából nem) kiejtett pártfunkci nemzeti lászlós nevére sem utal.

Az accidentális szívzörejekrôl tartott elôadást Marosvásárhelyen dr. Forbáth Péter, a Torontói Egyetem nyugalmazott szívgyógyász professzora, az intervencionális kardiológia úttörôje és jeles képviselôje, aki 78 éves korában ma is gyógyítani jár Észak-Ontarióba, ahol ezer kilométeres körzetben számítanak a segítségére. Forbáth professzor az Észak-amerikai Orvosi Társaság rendkívül megtisztelô elnöki tisztét is betölti. Szakmai tudása, széles körû mûveltsége, gazdag élettapasztalata, közvetlensége miatt a riporter számára is különleges, kivételes élmény volt elbeszélgetni vele.

- Az Észak-amerikai Orvosi Társaság egyedien szép elnöki medálját viseli. Mikor jött létre, hogyan mûködik ez a szervezet?

- 35 éve létezünk, s a kezdetben összejött kis társaság az utóbbi 25 évben elismert csoportosulássá vált Észak-Amerikában. 450 tagdíjat fizetô tagunk van, ebbôl 150-en Magyarországról és körülbelül 50-en a világ többi részérôl, 250-en pedig az Egyesült Államokból és Kanadából együttvéve. Hármas célkitûzésünk közül a legfontosabb a magyar származású és érzelmû kollégák világszintû összefogása, az ismeretek átadása. Ezt a célt szolgálja tudományos ülésünk is, amelyet minden év 43. hetében tartunk Floridában. Legalább ennyire fontos célkitûzésünk a diákcsere. Évente 25 medikus részére biztosítunk ösztöndíjat a Buffalói és a Syracuse-i Egyetemen. A szigorló orvosokat három hónapos gyakorlatra fogadjuk. Az egyetem nem kér ezért tandíjat, s egyesületünk fedezi az ott- tartózkodással járó kiadásokat, a diákokat csak az utazás költsége terheli. Eddig több mint száz magyar diák volt már kint ösztöndíjasként, ami - a tapasztalat szerint - egész életre szóló eredménnyel jár.

- Visszatérve a társasághoz, mi az elnöki medál története?

- Az elnöki medált dr. Pédery Dóra, a világszerte elismert, magyar származású, Kanadában élô éremmûvész készítette, aki számos egyetem díszdoktori címét is elnyerte. Több kanadai pénzérme dombormû tervezôje, és az a nagy megtisztelés érte, hogy a váltópénzen a királynô arcképét is megtervezhette, ami nagyon nagy elismerés, hisz II. Erzsébet nem ül akárkinek modellt. Mivel Pédery Dórával jó ismerôsök vagyunk, kérésemre magyar emberként egy magyar szövetségnek elkészítette a medált.

- Elôadásában említette, hogy valamiképpen kötôdik Marosvásárhelyhez is. Élete, pályája hogyan, mikor kanyarodott erre?

- Debrecenben születtem, s ott jártam a medicina elsô évét, amikor bekövetkezett a nagy világfelfordulás. A második évet Budapesten folytattam, ahol a lebombázott épületek között az éhezés vált uralkodóvá. Ehhez képest Erdély aránylag mentes volt a háború viszontagságaitól, s édesapám dél- erdélyi lévén, a rokonság nagy része ott élt. A hosszú pesti szénszünet alatt a második évben lejöttem Marosillyére. Akkor nyílt meg a marosvásárhelyi magyar egyetem, s a nagybátyám biztatására itt jártam a harmad- és negyedévet. Azért mentem vissza Budapestre, mert magyar állampolgárként ott akartam praktizálni. 1949 végén doktoráltam, s a budapesti egyetem gyermekklinikájára kerültem, ahol éppen akkor indult a kardiológia, s tagja voltam az elsô négytagú csoportnak, amely a vasfüggöny mögött szívkatéterezést végzett. 1949-ben a környezô szocialista államokból, sôt még a Szovjetunióból is hozzánk jöttek tanulni. Ezzel a tapasztalattal kerültem ki 1956-ban Kanadába. Akkoriban még ott sem voltak sokan, akik szívkatéterezni tudtak. A Saint Michael’s kórház keresett valakit, és én véletlenül ott kezdtem el a két év nosztrifikálást. Akkoriban történt, hogy behoztak egy beteget, akit szívkatéterezni kellett, és nagyon csodálkoztak, mert én hallgatózással felállítottam a diagnózist. Az amerikai rendszer erôsségét jelzi, hogy miután azt mondták, nézzem meg a készüléket, nekem, a nosztrifikáláson levô külföldi orvosnak megengedték, hogy elvégezzem a katéterezést. Amikor látták, hogyan dolgozom, megérdeklôdték, hogy a szakma gyakorlására szóló engedély megszerzése nyomán hajlandó vagyok-e elkezdeni a munkát a szívkatéteres laboratóriumban. Így indult a pályám, annak ellenére, hogy sohasem volt kardiológiai szakvizsgám, mert akkor még odakint sem létezett. Az alapképzettségem szerint gyermekorvos vagyok, de mindig szívgyógyászattal, fôleg gyermekkardiológiával foglalkoztam. A szívkatéterezések mellett akkoriban jelent meg az elsô szívmotor.*

- Tudjuk, hogy azt a szülei révén erdélyi származású Köteles Vilmos készítette, és ô ajándékozta meg szívmotorral egyes magyarországi intézmények mellett a marosvásárhelyi szakklinikát is. A professzor úr valószínû többet tud errôl…

- Egy clevelandi szívsebésznek sikerült kidolgoznia a motor prototípusát. Mivel az alkatrészeket egyenként kellett elkészíteni, elment a PEMCO-hoz, amely eredetileg szerszámgépüzem volt, és ott készítették el az elsô szívmotort. Ez annyira jól sikerült, hogy a PEMCO lett az elsô szívmotorgyár. Akkoriban küldtek el megtanulni az eljárást. A gyárba érkezve, említették, hogy "Bill Kotles" a tulajdonos, ami elment a fülem mellett. Az állam is leesett viszont, amikor megszólított, és elkezdett magyarul beszélni. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, s elmondta, hogy Magyarországnak is akar adni egy gépet. Ezt hívô protestáns lévén Debrecennek szánta, de végül is Budapestre került a gép. Ezen Bill annyira fölháborodott, hogy a fél áron küldött elsô szívmotor után egy másikat ajándékozott teljesen ingyen Debrecennek, amelyhez én fordítottam a használati utasítást.

Amikor Torontóba hazavittem az elsô szívmotort, még nem volt intenzív osztály, úgyhogy én voltam a szívmotor-technikus és az "intenzív osztály" is egyben. A szívmotor beszerzését követôen elkezdôdtek az elsô bypass mûtétek (elzáródott érszakasz megkerülése érbeültetéssel).

1973-ban még tartottam a kapcsolatot a budapesti gyerekklinikával, ahonnan kikerültem. Fonó Renée, a modern kardiológia magyar elindítójának kérésére egy 13 tagú csoporttal Magyarországra utaztunk egy ösztöndíj révén, s a Szabolcs utcai kórházban megtanítottuk a coronaria angiographia (koszorúsér kontrasztanyagos röntgenvizsgálata) elvégzését, és sor került az elsô bypass-mûtétre is. Magunkkal vittünk három "intenzív nörszöt", ami akkor még ismeretlen volt Magyarországon, és létrehoztuk az elsô intenzív osztályt a Szabolcs utcai kórházban.

Kanadában ezután kezdôdött el a ritmusszabályzó készülékek beültetése. A Szent Mihály kórházban én kezdtem el az elektrofiziológiát is, és a pacemaker service-t én fejlesztettem föl. 1991-ben mentem nyugdíjba, ami 65 éves korban kötelezô, de az idén májusig, azaz 78 éves koromig még dolgozom.

20 évvel ezelôtt Észak-Ontarióban is megszerveztem az elektrofiziológiát, de oda sem tudok helyettest találni. Emiatt még mindig meghosszabbították a kórházi státusomat, ami majdnem hihetetlen.

- Miért nem akar senki Észak-Ontarióba menni?

- Az a világ vége, a legészakibb kórház, már skandinávai magasság fölött, ahol hat hónap tél van. Egy bányavárosban pedig nincs szórakozási lehetôség. Aki oda megy (egyébként egy óra húsz perc az út repülôgéppel Torontóból), rengeteget tud keresni, de semmi más lehetôsége nincs. A feleségek részére nincs munka, a gyerekeket nem tudják taníttatni, csak az érettségiig, így azok korán elmennek otthonról. Minél magasabb rangban van valaki, annál kevesebb társat talál, s így korlátozott a kommunikáció lehetôsége. Hihetetlen, hogy húsz éve járok föl, és még mindig folytatom. 200 beteget látok el Észak- Ontarióban, és nekem van a világon a legnagyobb körzetem, átmérôben ezer kilométerrôl érkeznek a páciensek. A sarkvidékrôl is kapok eszkimókat és indiánokat. Aki messze lakik, azt helikopterrel hozzák le a klinikára, és azzal viszik vissza. 13 éve vagyok a nyugdíjazási korhatár fölött, de nincs kinek átadjam, holott az illem azt kívánja, hogy az ember egy bizonyos korban nyugdíjba menjen. Nem azért, mert nem tudja folytatni a munkát, de az a világ rendje, hogy át kell adni a vezetést a fiataloknak.

Észak-Amerika fô erôssége, hogy szemben az európai és a germanisztikus alapon levô rendszerekkel, minden megbízás idôre szól. Egy osztály vezetésére öt évre választanak meg valakit, ami egyszer hosszabbítható meg. Ha egy orvos 45 éves korában lesz osztályvezetô, ezt a tisztséget 55 éves koráig töltheti be. A cserével mindig új, friss gondolatok és vér áramlik be.

- Bár mindig a legkorszerûbb mûszerekkel dolgozott, miért tartotta fontosnak, hogy itt, Marosvásárhelyen a "hallgatózásról" tartson elôadást?

- A hallgatózás tulajdonképpen akkor vált tudománnyá, amikor fiatal orvosként elkezdtem a medicinát. Akkor váltak a mûszereink olyanná, hogy meghallottuk azt, amit addig sohasem. Fontossá vált, hogy az ember kellôképpen hallgatózzon, és azt összevesse a szív belsejében mért nyomásviszonyokkal. A Torontói Egyetemen hosszú ideig vezettem az oktatást is, és nagyon fontosnak tartottam, hogy mindenki, aki elvégzi az orvosi egyetemet, megértse azt, amit hall. Annak idején mi csak elfogadtuk a tanáraink által mondottakat, és valójában hosszú idô kellett, amíg kialakítottuk ezt a készséget. Ma a tanítás, ha megfelelô alapokon kezdjük, lényegesen gyorsabban megy. Persze ez a 70-tôl 75-ig tartó fejlôdése volt a medicinának, és sajnálatos módon azt hisszük, hogy a gépek átveszik ezt a szerepet, ami nagyon sok hibát okozhat, ezért vissza kell menni az alapokhoz. A modern dolgok ismerete csak akkor jelent sokat, ha az alapokat már megismertük.

- Ezt ilyen sorrendben oktatják ma is az amerikai egyetemeken?

- Sok függ az egyetem jellegétôl, az ágy mellett oktató klinikusok személyes hozzáállásától, és attól, ki mennyire akarja, hogy az ô ismerete átöröklôdjön. A tanítás egyik legfontosabb része, hogy az ember szeresse a fiatalokat, és a fiatalok megismerjék ugyanazt, amit mi hosszabb tapasztalat útján megszereztünk. Nekem mindig az a legnagyobb örömöm, ha látom, hogy egy-egy tanítványom többre vitte, mint én. Ha féltékenység és féltés vezeti a tanítókat, az csak rossz eredményt szül. A legnagyobb érdem, amit egy tudós vagy tanító szerezhet, nemcsak az, amit ô maga elér, hanem amit át tud örökíteni. A diákok érzik ezt, s bár hivatalosan már nem tanítok, mégis nagyon sokan jönnek, hogy egy pár hetet eltöltsenek mellettem. Ez valószínû azért van, mert a tanítást is szeretem. Nem szükségszerûen jár együtt, hogy aki egyetemen dolgozik, tanítani is szeret, holott az egyetemen való munka hármas lényege az, hogy gyógyítani, tanítani és kutatni kell. Az egyik fônököm kijelentette, hogy a kutatás a legfontosabb, mire én azt válaszoltam, hogy számomra az a legfontosabb, hogy a beteg meggyógyuljon, és erre megtanítsam a fiatalokat.

- Elôadásában a kanadai egészségügyi rendszerrôl is szó esett. Hogyan mûködik, mi a jellegzetessége?

- Állítólag a legjobb a világon. Nem tudom, hogy valóban így van-e, mindenesetre az biztos, hogy a legirigyeltebb. "Teljes medicare van", azaz mindent az állam, az egyetlen biztosító fizet. Ami azt jelenti, hogy a betegek mindent ingyen kapnak, ami egészségügyi vagy azzal kapcsolatos szolgáltatás, tehát sem a kórházi tartózkodásért, sem az orvosi ellátásért, (és 65 éves kor felett semmilyen orvosságért) nem kell fizetni. Ha valakinek valamilyen segédeszközre van szüksége, azt is ingyen adják. Ha valakit hazaengednek a kórházból, és nem tud fôzni, akkor kosztot küldenek a lakására, ha nem tud takarítani, akkor takarítónôt kap heti négy- öt órára, és ezt mind az állam fizeti a költségvetésbôl. A kanadai adók ezért nagyon magasak, tehát valójában megfizetjük a szolgáltatást, de nem egyénileg. Az orvosoknak szigorúan tilos mindennemû pénzt elfogadni a betegtôl, ami az orvosok helyzetét nagyon megkönnyíti. Ôket a kanadai állam fizeti, az elvégezett szolgáltatásoknak megfelelôen. Nem tesznek különbséget rang szerint, csak általános és szakorvos van, és mindegy, hogy egy napja dolgozik szakorvosként vagy egyetemi professzor, ugyanazért a mûveletért ugyanazt a díjat kapja. Ez részben hátrány, de az orvosi jövedelmek még mindig elfogadható keresetnek számítanak. Romániai értelemben elképzelhetetlenül magasak, Kanadában viszont nem. Korábban többet kerestek az orvosok, ezzel a rendszerrel kevesebbet, de még mindig kényelmesen meg lehet élni a jövedelembôl. Az állam pedig sok segítséget nyújt a továbbképzésben s a praxis fenntartásához szükséges költségek fedezésében.

- Hogyan lehet, hogy annyi angol környezetben töltött év után is ilyen szépen, választékosan beszél magyarul?

- Azt hiszem, akarat kérdése. Kitûnô iskolába jártam, nyolc évet a debreceni piaristákhoz. Egyébként nagyon sok magyar rendezvényen veszek részt Ontarióban. Torontó maga egy elég népes magyar város, ahol 30-40 ezer magyar él, így gyakran vannak rendezvények. Amikor felkérnek, vezetô funkciót is vállalok. Elég sok munkát végzek a Szent Erzsébet egyházközségben. A torontói magyarok többsége katolikus, így egy nagy magyar egyházközség van, amelyet a minoriták vezetnek.

Ami engem illet, valójában háromnyelvû vagyok, a magyart, a németet és az angolt bármelyik pillanatban tudom váltani.

- A beszélgetések során megtudhattuk, hogy a debreceni múzeumban ôrzött három Munkácsy- kép közül az egyiket önnek köszönheti szülôvárosa… Befejezésként avassa be olvasóinkat e szakmájától távol esô "detektív-akcióba".

- A Munkácsy-képnek érdekes története van. Munkácsy Mihály három nagy monumentális képet festett. A Krisztus Pilátus elôtt és a Golgota után a Föltámadásnak kellett volna következnie. Munkácsy azonban kijelentette, hogy nem tudja megfesteni a föltámadt Krisztust. Így valójában visszament a történetben, és öregkorában megfestette az Ecce homót. Munkácsy két képet eladott Amerikába, a harmadikat nem akarta megvenni ugyanaz a tulajdonos, s hosszú hányódás után a kép Debrecenbe került. A másik két festmény négy generáción át Philadelphiában volt, a negyedik örökös pedig elárvereztette azokat. Az egyiket egy kanadai mûgyûjtô vette meg, a másikat egy magyar származású galériatulajdonos New Yorkban. Több évre az árverés után, 1991-ben elmentem a torontói opera próbatermébe, s amint beléptem a próbára, megdermedtem, a falon ott lógott a Munkácsy-festmény. Ha van érdemem, az mindössze annyi, hogy felismertem: a Krisztus Pilátus elôtt címû képet látom.

1993-ban Debrecenben tartottuk az ötvenéves érettségi találkozónkat, s egy volt osztálytársammal beszélgettünk arról, hogy a medicina mellett egyik kedvenc szórakozásom, hobbim, hogy festményeket, magyar festôk képeit gyûjtöm. Egy fél év múlva levélben kért meg, hogy segítsek a debreceni múzeum igazgatójának megtalálni a Krisztus Pilátus elôtt címû képet, amelyrôl annyit tudnak, hogy négy évvel korábban elárverezték, s azóta nyoma veszett. A válaszomat, hogy a festmény a kanadai opera próbatermében lóg, a debreceni múzeumigazgató és a polgármester nem akarta elhinni.

- A kép hogyan került vissza Debrecenbe?

- Akkoriban még Göncz Árpád volt az államelnök, s a debreceni igazgatóval együtt megbíztak, hogy járjak el a magyar állam nevében. Mr. Tannenbaum, aki egyike Kanada húsz leggazdagabb emberének, nagyon kedvesen fogadott, és ígéretet tett, hogy öt évre kölcsön adja a képet, s cserébe azt kéri, hogy a magyar állam restauráltassa. Annyira rendes volt, hogy vállalta a Magyarországra való szállítás költségét, és a biztosítási díjat is. Soha nem fogom megérteni, hogy Magyarország miért mulasztotta el az ajándékozás lehetôségeinek rendezését. Mivel ezt nem tették meg, az öt év lejártával visszakérte a képet. A festményt visszaküldték Kanadába, a hamiltoni Art Gallerybe, s onnan viszontagságos úton jutott el újra Debrecenbe. Én pedig úgy kerültem bele ebbe a történetbe, mint "Pilátus a krédóba".

Napjainkban egyre jobban érvényesül az a liberális felfogás, mely szerint csak önmagamért vagyok felelôs, nem törôdöm a társadalom többi tagjával, azok érdekeivel. Egyszóval: nem érdekel senki és semmi, mintha nem is emberi társadalomban élnék. Fütyülök a törvényekre, határozatokra, embertársaim elvárásaira, teszek, amit akarok és ahogyan akarom, hiszen nálunk demokrácia van és liberalizmus.

Vegyünk néhány példát ennek a magatartásnak egyenes következményeibôl:

Törvény írja elô, hogy a járdán tilos autóval megállni vagy parkolni. A helyi hatóság engedélyezheti ugyan mindezt, de csak azzal a feltétellel, hogy legkevesebb egy és fél méter járda szabadon marad. A törvény csak akkor törvény, ha azt tiszteletben is tartjuk. Márpedig itt nálunk, Marosvásárhelyen, vannak egész utcák - és nem is kevés -, ahol a gyalog járók egyszerûen fel sem tudnak menni a járdára, mert azt elfoglalják az autók. Ezeket a gépkocsi-tulajdonosokat nem zavarja az, hogy a gyalogosok százai, ezrei kell lemenjenek a járdáról a forgalmas úttestre, nem is beszélve a gyermekkocsival sétáló kismamákról, nagymamákról, akik mind a kisgyermekek, mind saját életüket kénytelenek baleseteknek kitenni.

Minden tél beállta elôtt a városi tanács határozatot hoz arra vonatkozóan, hogy a város minden lakója köteles a háza, telke, üzlete elôtt a havat rendszeresen eltakarítani. Ennek a határozatnak a lakosságnak csak bizonyos hányada tesz eleget. Az eredményrôl az ortopédia tudna pontos statisztikával szolgálni.

Azt is törvény írja elô, hogy a gyalogátjárón a gyalogosnak van elsôbbségi joga. Ez igaz, de ezzel a joggal csúnyán visszaélnek, fôleg egy-egy fiatal. Látja, hogy mindkét irányból a kocsik egész sora közeledik - köztük autóbuszok is - lelép a járdáról, még akkor is, ha csak két méter távolságra van tôle az elsô kocsi és cinikus mosoly kíséretében, lépteit lelassítva végigvonul az átjárón.

A helyi közszállítási vállalat ezelôtt néhány évvel, a lakosság kérésének eleget téve, az autóbuszokra oldalt is és hátul is kifüggesztette a számtáblákat. Nagyon helyes és szükséges intézkedés volt, aminek fôleg az idôsebb korosztály vette nagy hasznát. Sajnos, nem tartott sokáig. Ma már csak elvétve lehet látni egy-egy buszon a számokat.

A közelmúltban bementem egyik igen fontos intézménybe, egy bizonyos irat beszerzése érdekében. A hölgy, aki éppen körmeit csinosítgatta, udvariasan fogadott, és arra kért, hogy egy hét múlva menjek vissza. Amikor egy hét múlva megjelentem, azzal fogadott, hogy: jaj, sajnos elfelejtettem megcsinálni, de semmi baj, megcsinálom most. Meg is csinálta, mégpedig 8 (nyolc) perc alatt. Ezért kellett nekem egy hetet várnom és kétszer begyalogolnom a központba.

Késô ôsszel szükségessé vált egy udvaron a vízvezeték szétválasztása, vagyis a második vízóra felszerelése. Ezt a munkálatot bármelyik kft. minden bizonnyal három nap alatt elvégezte volna. Az Aquaservnek viszont ehhez több mint egy hónapra volt szüksége. Hiába próbáltam sürgetni, bizonyítani, hogy itt a tél és egy család víz nélkül maradt, minden hiába. Jó munkához idô kell. Szinte hihetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy egyes tisztviselôk - tisztelet a nagyon sok kivételnek - hogyan viszonyulnak ügyfeleikhez, embertársaikhoz.

És így sorolhatnám még sokáig mindazt, ami nekünk, embereknek fáj. De miért, ki hallgat meg bennünket? Egy dolog biztos: hosszú utat kell még megtennünk, amíg odáig jutunk, hogy másokat is embernek nézzünk, hogy tiszteljük egymásban az embert, az emberi méltóságot. Üdvös dolog lenne, ha addig is a polgármesteri hivatal, a rendôrség, csendôrség, a polgárôrség a helyzet magaslatán állna. Akkor talán ritkábban kellene bosszankodnunk.

Szilágyi Domokos

Ez a város - lakóhelyünk - kedves nekünk. Bárhová mennénk, nem találjuk mását.

Magam 1943-ban kezdtem ismerkedni e várossal a Ref. Kollégium kisdiákjaként. Elôbb idegen volt a Nyárád menti kicsi falu után, de napról napra közelebb került hozzám, megszerettem. Megszerettem a város szellemét, történelmi örökségét, az emberek nyíltságát, vendégszeretetét, az utcák tisztaságát, a központját - az ún. "fôterét" - stb.

Szolgálatom kezdetén ide vezérelt Isten, a csodálatos Vártemplomba. A több mint 40 évig tartó szolgálati helyem is a várostól mintegy 10 km- re volt, ahova idônként üzent a város a vártemplomi öreg harang által, melynek gyönyörû hangját hallani lehetett tiszta idôben.

Ez a szép város kinyújtotta felém karjait a színészek és együttesek tagjai által, akik vendégszerepelni jöttek a falunkba. Betegségem idején úgy jöttem klinikáira, mint kis gyermek megy anyja karjaiba. A felkészült és emberséges orvosok mindig segítettek. Gyermekeim itt járván középiskolába, itt nyertek útravalót a csodálatos pedagógusok által.

Szeretem ezt a várost, aggódom érte bizonyos dolgok láttán és hallatán. Úgy érzem, tenni kell a városért, annak jólétéért. Nyugdíjas vagyok, már nincs sok erôm, de annyi még van, hogy kezem imára kulcsoljam s könyörögjek a városért. Ezt naponként meg is teszem s hiszem, hogy nem hiába és nem egyedül, mert azt mondja Isten, hogy "nekem sok népem van" e városban.

Akik fiatalok, akik erôsek, azokat arra kérem, tegyenek meg minden tôlük telhetôt a város javáért és békességéért. Ha egymást marjuk- faljuk, abból semmi jó nem származik. A békességben élôknek még a lábnyomai is szépek - mondja a zsoltár.
"Fiacskáim, ne szóval szeressük egymást" - tanítja Megváltó urunk. Ebben a vonatkozásban legyen elôttünk Dávid király példája, aki idôs ember létére otthagyta lakását, kincseit, otthonát. Hozzuk meg mi is a magunk áldozatát. Tegyük félre önzésünket, büszkeségünket, "csak azért is" magatartásunkat. A város, a közösség, népünk érdeke legyen az elsô mindenekfelett. Így legyen ez a város környékén, közel és távol, hazánk egész földjén, melyet Isten lakóhelyül rendelt számunkra.

Dávid király ezzel az életmentô magatartással elôképe lett annak, aki tanítványait megpirongatta, mikor tüzet akartak kérni a szállást nem adó szamaritánus falura: "az embernek Fia nem azért jött, hogy az emberek lelkét elveszítse, hanem, hogy megtartsa." (Luk. 9:56.)

A tanítvány nem lehet másabb, mint Mestere. Ha Isten gyermekeinek nevezzük magunkat, tennünk kell, áldozatot kell hoznunk a
"városért...", akármilyen nyelven beszélünk, akármelyik templomban imádkozunk. "Akinek van füle a hallásra, hallja meg, mit üzen a lélek…"

Id. Balogh Károly,
ny. lelkipásztor

Végre megtudtam, mitôl szégyellné magát városunk minden (fiatal és idôs, gazdag és szegény) lakosának nagyra becsült polgármestere. Már-már azt hittem, hogy nem létezik olyasmi, ami ezt a nemes érzést kiváltaná belôle. De nem, van benne jóérzés, hiszen tud(na) még szégyenkezni is. Persze csak feltételesen, ha mint 65 év feletti nyugdíjas igénybe venné az ingyenes városi autóbuszbérletet. De hát ez szóba sem jöhet, hisz fogalma sincs, mit jelent nyugdíjasnak lenni. S különben is annyit furikázhat közpénzen, a mi pénzünkön, amennyit csak akar. Persze, erre nem alkalmas a közönséges Dacia, magas igényeinek csak a drága, külföldi kocsik felelnek meg, s amint kiderült, egy még drágábbra vásik a foga. Hogy nem szégyell ilyen kijelentésekre vetemedni, amikor létminimum alatti nyugdíjakból tengôdô öregek éheznek, nem jutnak gyógyszerekhez, vagy a szó szoros értelmében megfagynak, mert nincs annyi lejük, hogy kifizethessék az euróban meg dollárban számított nyomasztó költségeket? Mondják, hogy Napóleon elrendelte, honfitársai csak hazai gyártmányú anyagból készült ruhát hordjanak, ezzel is segítve a honi ipart. Ha akkoriban lett volna autó, biztosan erre is kiterjesztette volna rendeletét. De hát ô a nagy Napóleon volt. Kisnapóleonocskáink ezt nem képesek felfogni, még kevésbé alkalmazni, fôleg, amikor saját érdekeikrôl van szó. Úgy látszik, tévedtem: mégsincs szégyenérzete - azt viszont elvárná, hogy rá szavazzunk!

Pap Mihály, idôs nyugdíjas

Ezzel a címmel rendeztük meg 2004. február 14-én a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban a szerelmesek napját. A rendezvény célja az volt, hogy egy játékos délután keretében bemutassuk a szerelem emberi és keresztényi értékeit. E nap tájékán az új keletû amerikai szokás átvételével városi rendezvényeken szûkebb hazánkban is terjedni kezdett a szabad szerelem, a szerelem szabadossága, mely az Isten által megálmodott tartós párkapcsolatot, a házasság szentségét és a családi élet tisztaságát olykor kikezdi. A marosvásárhelyi hat római katolikus plébánia ificsoportjait ezért hívtuk arra, hogy Istennek adjanak hálát a szerelem ajándékáért és a Szentlélekben mélyítsék el párkapcsolatukat. Kis csoportokban besz