Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Úgynevezett "Nyílt levelet és közös határozatot" hozott négy párt a kormány decemberben kiadott határozata ellen, amelyben pontos beiskolázási számokat állapít meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata számára. A Demokrata Párt (PD), a Liberális Párt (PNL), a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), illetve a kezdeményezô, a Humanista Párt (PUR) csütörtök este, a sajtóklubban tartott közös sajtótájékoztatón osztogatta a rezolúciót, illetve tiltakozott az ellen, hogy "a PSD ismét behódolt az RMDSZ zsarolásának", és "egy protokollum elôírásait fontosabbnak tartja az alkotmánynál". Ezért követelik: a kormány azonnal vonja vissza a határozatot.

A dolog elôzménye, hogy hetekkel korábban a PUR indítványozta az úgynevezett kerekasztalt, hogy tiltakozzanak az "aberráns" kormányhatározat ellen, és kényszerítsék a hatalmat, hogy vonja vissza, "ne szegje meg az ország törvényeit". Elsô alkalommal nem sokan reagáltak a felhívásra. A PUR megyei alelnöke sajtótájékoztatón hangot is adott elégedetlenségének, felrótta a PSD-nek, sôt a liberálisoknak, hogy nem kívánnak velük együtt "románkodni".

Nos, a jelek szerint egyesekben idôközben felébredt a "hazaszeretet", mert a csütörtöki közös akción a legvehemensebb éppen a liberálisok képviselôje volt. Kevesebb vehemenciával ugyan, de épp olyan lelkesen támogatta az ötletet a demokraták megyei elnöke is.

A kormánypárt, de még a Nagy-Románia sem vett részt az akción. Illetve, ha úgymond hivatalosan nem is mentek oda, mert, mint megtudtuk, "nem volt teljes egyetértés a kezdeményezôk és a PRM között", azért ott láthattuk több képviselôjüket is a sajtóklub sötétebb zugaiban.

Az akción kiderült, hogy még egymás között sem tisztázták igazán, mit is akarnak. Azon kívül, persze, hogy ne legyen magyar beiskolázási szám az orvosin. Abban egyetértettek, hogy a kormány "megszegi" az alkotmányt és még egy csomó törvényt, abban is lelkesen egy hullámhosszon voltak, hogy az RMDSZ "zsarolja" a hatalmat, azt azonban már nem igazán tudták eldönteni, hogy akciójuk politikai, vagy, úgymond, "jog-védelmi". Ezen össze is szólalkozott a PUR és a PNL, elôbbi azt mondta, hogy nem politikai, ôk csak azt akarják, hogy úgymond "egyetlen ember joga se csorbuljon Romániában", a liberális pedig kemény hangon rászólt, hogy igenis politikai, és az ügy érdekében megteszik az összes lehetséges "politikai lépést".

Markó Béla:

Az RMDSZ a teljes nyitottság és az egység üzenetével indul az idei helyhatósági választásokon - jelentették be pénteken, a székelyföldi RMDSZ-szervezetek képviselôinek, valamint a szövetség országos vezetôinek Székelyudvar-helyen tartott tanácskozásán. Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének nemrég átadott székházában lezajlott megbeszélésen a helyhatósági választásokat érintô szövetségi stratégiát, valamint a választási program alapelveit tekintették át a résztvevôk. Az ülésen többek között jelen volt Markó Béla szövetségi, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Nagy Zsolt ügyvezetô alelnök, az RMDSZ több székelyföldi szenátora és képviselôje is. Részt vett dr. Kelemen Atilla, Albert Álmos, Ladányi László, az RMDSZ marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, valamint székelyudvarhelyi polgármesterjelöltje is.

Az ülést követô sajtótájékoztatón elhangzott: az RMDSZ az eddigieknél is nyitottabb jelöltállítási rendszer révén választja ki a helyhatósági választásokon induló polgármester-, illetve tanácsosi jelöltjeit. Ennek szellemében a székelyföldi települések jelentôs többségében közvetlen elôválasztásokkal döntenek a jelöltek személyérôl. Ezáltal az RMDSZ lehetôséget ad minden csoportnak, ideológiának, hogy a szövetségen belül megméretkezzen. - Ez az RMDSZ kínálata mindenkinek, aki a választásokon indulni kíván - szögezték le.

Markó Béla szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ kiemelt célja, hogy nagyon erôs helyhatósági és parlamenti képviseletet hozzon létre. Értékelése szerint az erdélyi magyarságnak, a székelységnek, a következô idôszakban is nagy szüksége lesz a hatékony érdekképviseletre, az európai uniós csatlakozás folyamatában ugyanis jelentôs módon növekszik a térségek, a helyhatóságok szerepe a régiók társadalmi, gazdasági felzárkóztatásában.

- Alapvetô célunk, hogy a magyar közösség az európai uniós csatlakozás nyertese legyen. Erôs és egységes képviselet nélkül az erdélyi magyarság nem tud szembenézni a következô évek kihívásaival - szögezte le.

Bejelentették, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsának február 21-i ülésén elfogadják az RMDSZ választási alapelveit. Ezzel kapcsolatban elmondták, általános igény fogalmazódott meg arra, hogy az RMDSZ választási programja konkrét célokat és megoldásokat fogalmazzon meg az erdélyi régiók, térségek sajátos, többek között szociális és gazdasági vonatkozású gondjaira.

Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke nagy jelentôségû eseménynek nevezte azt, hogy az Európai Parlament legnagyobb pártszövetsége, az Európai Néppárt brüsszeli kongresszusán elfogadott határozatában teljes bizalmáról és támogatásáról biztosította az RMDSZ-t, valamint azt a törekvést, hogy a szövetség minél eredményesebben szerepeljen a romániai választásokon. Ladányi László, az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetének elnöke (aki egyben a szövetség székelyudvarhelyi polgármesterjelöltje is) leszögezte, helyi programjában az RMDSZ következetes érdekvédelmet és nyugalmat kínál a város lakóinak. Az érdekvédelmi politizálásban azt kell keresni, ami összeköt - hangsúlyozta Tamás Sándor is, az RMDSZ felsôháromszéki szervezetének elnöke. Tamás elmondta, az RMDSZ politikájának köszönhetôen az elmúlt idôszakban számos, mindeddig függetlenként induló személy jelentkezett az RMDSZ-be való belépés szándékával. Az RMDSZ képviselôi hangsúlyozták: a szövetség minden régiót egyaránt fontosnak tart, ezért kiemelt hangsúlyt fektetnek a helyi szintû RMDSZ-programok kidolgozására.

Aktuális

Az elmúlt tanévben megyei szinten 907-rôl 893-ra csökkent az iskolai egységek száma, s több mint valószínû, hogy a jövôben ez a tendencia tovább folytatódik. Ahogy szaporodnak az iskolabuszok száma, mind több kisebb faluból szállítják be a községközponti iskolákba a gyerekeket, akik nem egy településen évrôl évre kevesebben vannak. A folyamatot kettôs szemszögbôl vizsgálhatjuk. Ha a gyerekek érdekét tekintjük, valószínû, hogy a nagyobb településen levô központi iskolában - az utazás nehézségeit leszámítva - jobb körülmények között, többségében szaktanárok irányításával tanulhatnak. Sokkal szomorúbb viszont azoknak a falvaknak a helyzete, ahol gyerekek hiányában már alsó tagozat sem marad, és így még a tanítónô is eltûnik. Ha az ô szerepét nem sikerül a lelkésznek vagy valaki másnak átvennie, akkor eléggé kilátástalan jövô vár az érintett településekre. A központosításra való törekvést erôsíti az a már régen törvénybe foglalt szabályozás is, s miszerint a tanügyi egységek fenntartását illetôen rátérnek a fejkvóta, azaz a gyerekek száma szerinti finanszírozásra, ami azt jelenti, hogy kisebb összeggel gazdálkodhatnak abban a tanintézetben, ahol kevesebb a gyerek. Ez egy idô után az iskolák önfelszámolódásához vezet, anélkül, hogy erôszakkal be kellene zárni azokat. Nem újdonság, hogy a kilátásba helyezett intézkedés elsôsorban a magyar falvakat érinti, hisz vannak olyan településeink, ahol ma már jobbára a roma gyerek segítségével sikerül fenntartani az iskolát. Azt igazgatók nemrég tartott tanácskozásán arról is értesülhettünk, hogy romániai viszonylatban, a látszat ellenére, nagyon költséges az oktatás, s van olyan tanintézmény, ahol az egy gyerekkel járó évi költség kilenc-tízmillió lejre emelkedik, a négymilliós átlaggal szemben. Mindezek ismeretében a várható átszervezésre valamennyi településnek, iskolának, pedagógusnak fel kell készülnie. Elôször is arra, hogy miképpen lehet összpontosítani az erôket, s milyen módon, milyen forrásokból lehet korszerûsíteni, bôvíteni a községközponti iskolákat, hogy a nagyobb gyereklétszám befogadásán túl megteremtsék a feltételeket az ingázó gyerekeknek is arra, hogy felügyelet mellett, hasznosan tölthessék el a várakozási idôt. Másrészt azt is számba kell venni, hogy a megszûnô iskolák épületeit hogyan lehet hasznosítani, hogy mire a kilátásba helyezett intézkedésekbôl valóság lesz, akkor már mindenütt készen álljanak olyan tervekkel, amelyek megvalósítása az adott település, s fôleg az ott élô fiatalok, vagy a helyi közösség javát szolgálják.

A jövôben kettôs állampolgársággal rendelkezô személyek is tagjai lehetnek a kormánynak - egyebek között ez áll abban a törvénytervezetben, amelyet maga a kormány fogadott el, és készül a parlament elé terjeszteni.

Az Adrian Nastase vezette kabinet e heti ülésén úgy döntött: ezentúl kancelláriaminisztere is lesz. Ugyancsak megjelenik a kormányzati felépítményben a kormányfôt segítô, miniszterelnök-helyettesi hatáskörrel rendelkezô államminiszterek funkciója is.

A törvénytervezet parlamenti elfogadása után megalakul a kormányfô kancelláriahivatala, amelyet miniszteri rangú közméltóság fog vezetni. Nastase egyik eddigi tanácsosát, a kormány stratégiai és marketinghivatalának vezetôjét, Alin Teodorescu szociológust kérte fel e tisztségre. Teodorescu igent mondott a felkérésre, de ahhoz, hogy a tisztséget ténylegesen betöltse, harminc napon belül le kell mondania az általa létrehozott közvélemény-kutató intézet, az IMAS igazgatói tisztségérôl (az intézménynek egyébként ô a fôrészvényese is). A lapok megjegyzik, hogy eddig többnyire az Insomar végezte a kormány és a kormánypárt által megrendelt felméréseket.

A jövôben a kancelláriahivatal lesz a közvetítô láncszem a miniszterelnök és a minisztériumok, illetôleg a külpolitikai jellegû kormányzati szervek között. Tagjai nem közhivatalnokok lesznek, hanem a miniszterelnök által kinevezett közméltóságok - jelentette be Eugen Bejenariu, a kormány fôtitkára, aki azt is közölte: a törvénytervezet értelmében ezután kettôs állampolgársággal rendelkezô románok is tagjai lehetnek a kormánynak.

Victor Ciorbea volt miniszterelnök, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt (PNTCD) elnöke pénteken cáfolta, hogy pártja szövetségre készülne lépni a Nagy-Románia Párttal (PRM).

Az exkormányfô az MTI kérdésére pénteken határozottan cáfolta az egyik politikai bulvárlapban megjelent hírt, amely szerint a PNTCD vezetôsége két nappal korábban döntést hozott volna arról, hogy a párt a következô választásokon közös listán indulna a Nagy- Románia Párttal.

A National címû pénteken még idézetet is adott Ciorbea szájába, amely így hangzott: "Mindenáron bejutunk a parlamentbe, akár a (kormányzó) Szociáldemokrata Párttal, akár a PRM-vel". A lap azt is tudni vélte, hogy a politikus ez ügyben találkozott is a PRM vezérével, Vadim Tudorral. Állítólag azt is megígérte ez utóbbinak, hogy segíti bejuttatni a PRM-t az Európai Néppártba (EPP).

Ezt az információt határozottan cáfolta a PNTCD elnöke, aki az MTI-nek elmondta: a parasztpárt egyáltalán nem kíván semmiféle szélsôséges és nacionalista párttal szövetségre lépni. A parasztpárttól távol áll a PRM vérmes nacionalizmusa, antiszemita és idegengyûlölô nézetrendszere.

Bulgáriának érdekében áll Romániát támogatni az európai integrációs folyamatban, hogy a két ország együtt csatlakozzon az EU-hoz 2007. január elsején, jelentette ki Milen Velcsev bolgár pénzügyminiszter pénteken, Bukarestben. "Logikus: ha Bulgária csatlakozna 2007-ben, Románia pedig nem, további logisztikai problémákkal szembesülnénk, mint például Görögország, amelynek nincs közös határa az EU-val. Nem fûzôdik érdekünk ahhoz, hogy Bulgária elváljon Romániától ebben a folyamatban, vagy hogy Románia lemaradjon", jelentette ki Velcsev azt követôen, hogy találkozott Mihai Tanasescu pénzügyminiszterrel. A bolgár politikus emlékeztetett Romano Prodi, az Európai Bizottság elnökének nemrég tett kijelentésére, miszerint az európai integrációs folyamatban minden tagjelöltet egyéni érdemei szerint ítélnek meg. "Szóba sem jöhet a két ország csatlakozási idôpontjának kitolódása, vagy Bulgária és Románia különválása. Bízunk abban, hogy mindkét ország 2007-ben, együtt válik az EU tagjává", tette hozzá Milen Velcsev. A két miniszter arról a 15,4 milliárd eurós pénzügyi csomagról tárgyalt, amelyet az Európai Bizottság javasolt Románia és Bulgária számára a 2007- 2009-es idôszakra, ugyanakkor szó esett a csatlakozási tárgyalások lezárásáról is. "Közös frontot alkotunk annak érdekében, hogy 2004- ben lezárjuk a csatlakozási tárgyalásokat és 2005-ben aláírjuk a csatlakozási szerzôdést", szögezte le Mihai Tanasescu.

A román ortodox egyház megtiltotta papjainak, hogy politikai szerepet vállaljanak. Errôl szóló döntést hozott csütörtökön az egyház szinódusa.

Az ortodox egyház (BOR) szinódusa feltûnôen kemény hangú állásfoglalást tett a papság politikai szerepvállalásával szemben. Az ortodox egyház fôpapi csúcsvezetése élénk vita után úgy döntött: egyértelmûen megtiltja papjainak a politikai szerepvállalást, a közéleti, politikai tisztségek betöltését, a jövôben nem vehetnek részt politikai pártok javára végzett propagandában, pártoknak sem lehetnek tagjai.

A lapok Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érseket idézték, aki hangsúlyozta: az egyházi fórum rendeletileg szigorúan megtiltotta a papoknak és az egyházi tisztségviselôknek, püspököknek, metropolitáknak, hogy valamely politikai párt tagjaiként, önkormányzati tanácsosokként, polgármesterekként vagy parlamenti képviselôkként bármilyen hivatalos közéleti funkciót betöltsenek. Aki ezt a szabályt megsérti, választás elé kerül, döntenie kell a politikai pálya és a papi hivatás között. Ha a politikát választja, soha többé nem kaphatja vissza egyházi tisztségét.

A szinódus mostani döntése precedens nélküli az ortodox egyház történetében. A határozat szigorúságát jelzi az is, hogy mindössze tíz napot ad a jelenleg politikai tisztségeket betöltô egyházi személyeknek a döntésre.

Február elseje óta három törvénytervezet került a parlament asztalára az igazságszolgáltatás területérôl: a bíróságok megszervezésérôl, a bírák jogállásáról, illetve a polgári perrendtartás módosításáról. A törvénytervezetekhez - nyilatkozta Kerekes Károly képviselô az RMDSZ megyei szervezetének csütörtöki sajtótájékoztatóján az RMDSZ-nek sok hozzáfûznivalója volt. Ezeknek egy részét sikerült elfogadtatni, másokat nem.

A bíróságok megszervezésérôl szóló törvénytervezetbôl érdekes módon kimaradt az erdôszentgyörgyi bíróság, holott 1992-ben benne volt a törvényben. Az új törvénybôl, Kerekes véleménye szerint szándékosan kifelejtették. Így ment át a szenátuson, a képviselôházban azonban nem kerülte el a figyelmüket, és végül is sikerült bevinni a jogszabályba. Ez azt jelenti, hogy tavasztól beindulhat az intézmény mûködése.

Az RMDSZ másik megjegyzése a "bírósági asszisztens" státusára vonatkozott. Ugyanis a munkajogi és a társadalombiztosítási perekben egy olyan bírói tanács ítélkezik, amely két bíróból és két, úgynevezett bírósági asszisztensbôl áll. Bár mindkét kategóriának ugyanaz a végzettsége, sôt, ugyanazt a szakmai régiséget is kérik, mégis különbség van közöttük. Jogállásuk szempontjából a bírákat magisztrátusoknak tekintik, az asszisztenseket köztisztviselôi státusba sorolják be. Kerekes Károly szerint ez egy abszurd helyzet, hiszen ez utóbbiak csak asszisztálnak, úgymond, anélkül, hogy döntési joggal rendelkeznének. Aberrációnak nevezte, amit a szakszervezetek kényszerítettek ki az országos gazdasági és szociális tanács révén, s amit a patronátus is elfogadott, mivel, úgy gondolták, hogy a bírósági asszisztensek a patronátust, illetve a szakszervezeteket képviselve ily módon befolyásolni tudják a pereket. Ez egy elfogadhatatlan helyzet - mondta a képviselô -, a bírák, bármilyen perrôl legyen szó, függetlenek kell legyenek.

Az RMDSZ azt kérte, hogy csak szociális bírák ítélkezzenek, minden szociális ügyben, függetlenül attól, hogy munkajogi vagy társadalombiztosítási perrôl van szó. Ezt a javaslatunkat a jogügyi bizottság nem fogadta el, bár az európai uniós országokban bevált gyakorlat.

A polgári perrendtartás módosítására kiadott 58/2003-as sürgôsségi kormányrendeletrôl kijelentette, hogy nem éri el a kitûzött célt. Véleménye szerint a minisztérium elképzelt egy reformot, amelyet nem tud végrehajtani, hiszen egy több, összehangolt törvénybôl álló csomagra lett volna szükség. Ehelyett "tûzoltó módszereket" alkalmaz. Ugyanis, tette hozzá, a minisztériumnak az volt a célja, hogy a megsemmisítési felfolyamodás lehetôségét kiiktatva, a legfelsôbb bíróság szintjén egységesítse a joggyakorlatot.

- Ez mit jelent?

- A jogerôs ítéletek eddig az ítélôtáblák szintjén, vagyis a harmadfokú ítéletnél valósultak meg. Az országban 15 ilyen ítélôtábla van. Megtörtént, hogy hasonló ügyekben különbözô módon ítélkeztek, nem volt egységes a joggyakorlat. Azért, hogy ezt a helyzetet megszüntessék, a felfolyamodási (recurs) lehetôséget a Legfelsôbb Törvényszék hatáskörébe adták. Ettôl azonban nem lesz egységes a joggyakorlat, mert függetlenül attól, a Legfelsôbb Bíróság büntetô-, polgári vagy közigazgatási szekciójáról van szó, azok keretében több tárgyalótanács mûködik és egyáltalán nincs garancia arra, hogy az ítélôtanácsok egyforma ítéleteket hoznak a hasonló ügyekben.

- Mit hozott az új helyzet?

- Azt, hogy nagyon megnôtt az ügyek száma Bukarestben, a Legfelsôbb Bíróságon, amely nincs logisztikailag felkészülve, s azonkívül fölösleges kiadást jelent az ügyfeleknek.

- A szenátus mégis elfogadta ezt az elôírást.

- Óriási vitát váltott ki a szenátusban, s elfogadták azzal a módosítással, hogy azokban az ügyekben, ahol nincs fellebbezési lehetôség (apel), hanem kizárólag felfolyamodási lehetôséggel lehet élni, a közvetlen felettes bírósági szerv döntse el.

- Azonban tavaly óta eredeti formájában alkalmazzák, mivel sürgôsségi kormányrendeletként azonnal hatályba lépett.

- Módosított rajta a szenátus, módosít majd valamit a képviselôház is, lehet, jobb törvény születik, de egyelôre minden zavaros. Véleményem szerint nem oldja meg a problémákat, nem volt kellôképpen elôkészítve, és rend helyett káoszt teremt.

Színházbarátokkal telt meg szerda délután Marosvásárhelyen a Mentor Kiadó Enescu utcai könyvesboltja. Az érdeklôdés Kovács Levente új, Madách&Harag Marosvásárhelyen címû könyvbemutatójának szólt, jogosan, mert ilyen könyvet ritkán produkál a honi (szak)irodalom. Kovács Levente kötetének alapját elôadáselemzés képezi. Harag György egykori, igen visszhangos Ember tragédiája rendezésének elemzése.

Káli Király István kiadóvezetô nyitóbeszédében elmondta, egy sorozat elsô rendezvénye ez a könyvesboltban, a könyvbemutatókat folyamattá szeretnék fejleszteni, rendszeressé tenni. A könyvet Sebestyén Mihály méltatta, aki laudációjában kitért azokra az idôkre, amikor a színház még elsôrendû beszédtéma volt. Elmondta, az idô múltával méltatlanul mellôzött elôadással a könyv nyomán a lexikonok is foglalkozni fognak.

Végül a szerzô beszélt a kötet megírásának körülményeirôl. Mint elmondta, könyvet írni különleges állapot. Akinek ez nem kenyere, annak kegyelmi állapotot jelent. - Nem mondhatni, hogy elkapkodtam az írást. A könyvnek tulajdonképpen '76- ban fogtam neki. Rendezôasszisztense voltam a produkciónak, Harag rendezôi fecniibôl inspirálódtam, de aztán az egész abbamaradt. Szinte olvashatatlanná sárgultak már a lapok, amikor nagyon feldühítettek Kisvárdán egy szakmai megbeszélésen. Nánay István Haragról szóló könyvét mutatták be, amelyben a vásárhelyi produkció a "futottak még" kategóriában szerepelt. Akkor határoztam el, hogy befejezem, megírom a könyvet. A szakma mulandósága is erre kötelez. És nem tudok meghatottság nélkül visszagondolni arra a csapatra, amellyel ez az elôadás létrejött, arra a lelkesedésre. Evezô- és birkózóbajnokok voltak a statisztáink, megérezték, hogy itt valami rendkívüli készül, egy emberként segédkeztek mindenben. "A fôszereplô a tömeg" - írta az egyik kritikus, és ez így is volt. Eltûnt az a lelkes csapat, és eltûnt az effajta lelkesedés is... de a legobjektívebb szemmel nézve is, az egyik legnagyszerûbb Harag György-rendezés megszületett.

A könyvbemutatón a produkció négy szereplôje is jelen volt: Lohinszky Loránd, Farkas Ibolya, Killár Katalin és Györffy András.

Péntek 13-án 13 órakor, -13 fokos hômérsékleten avatták fel ünnepélyes keretek között Nagyernye község területén Maros megye legnagyobb és legkorszerûbben felszerelt gumiszervizét. A sok 13-as ellenére azonban Izsák Szabolcs, a telephely ügyvezetô igazgatója annak a reményének adott hangot, hogy nem lesz szerencsétlen az új beruházás. A Marsorom Kft.-nek, a magyarországi Marso Kft. leányvállalatának nyolc hónap alatt felépült beruházása mintegy 34 milliárd lejbe került, s minden jármûtípusnak teljes körû szolgáltatást képes nyújtani, ami a gumiabroncsokat, a futómû beállítását illeti.

A magyarországi anyacég képviseletében Márkus József elmondta, hogy a Marso Kft. 1990-ben alakult, meg kellett küzdeni minden nehézséggel, ami egy új cégre leselkedik, de mára 12 telephellyel rendelkezik az országban, s egyre több gumiforgalmazó bízta meg terméke magyarországi képviseletével. Romániában két telephelyük van, a nagyernyei mellett Bukarestben is, de továbbiak létesítését tervezik.

A hatóságok képviseletében Virág György megyei tanácselnök és Jánosi Ferenc nagyernyei polgármester köszöntötték a beruházást, s abbéli reményüknek adtak hangot, hogy ennek sikere az egész környék sikere lesz egyben.

Az építkezést az Aquincum Kft. vitelezte ki, a Benzothar Kft., a Geiger Kft. és az ASA Kft. segítségével, a telephely 21 fônek biztosít a községben munkahelyet.

Tavaly december és idén február között Vármezôben hétvégi házakat törtek fel és fosztottak ki, Nyárádszeredában, Csíkfalván, Nyárádremetén pedig lakóházakból loptak el értékes tárgyakat, az éjszaka leple alatt. A tíztagú csoport tagjai, a marosvásárhelyi lakhellyel rendelkezô vezérek mellett a szóban forgó településekrôl, valamint Ákosfalváról és Erdôszentgyörgyrôl kerültek ki. A rablásokat egy zöld színû Ladával, valamint egy magyarországi rendszámú fehér Daciával követték el. Az okozott kár értéke több mint egymilliárd lej, az ellopott javaknak 50 százalékát sikerült visszaszerezni. Az elkövetôk közül kettôt letartóztattak, a többiek ellen szabadlábon folyik a kivizsgálás a marosvásárhelyi bírósági ügyészségen.

Tegnap a megyei rendôr-felügyelôségen Ardelean Augustin rendôrbiztos, a vidéki rendôrôrsök tevékenységét felügyelô szakosztály vezetôje számolt be arról, hogy a marosvásárhelyi Színház téren egy kis összegért eladott hidrofor vezetett nyomra a Nyárád menti lakásfosztogatások ügyében, és jutottak el végül a 28 éves marosvásárhelyi illetôségû B. Adrianhoz, valamint a 26 éves nyárádszeredai H. Károlyhoz, akiknél megtalálták a Vármezôrôl és a többi falvakból ellopott javak egy részét. Az is kiderült, hogy az éjszakai kiruccanások további részvevôi, a 26 éves L. A. illetve 28 éves testvére, L. J., a 21 éves G. J. és a 29 éves L. Á. nyárádszeredai, a 27 éves A. J. ákosfalvi, a 28 éves G. M. pedig erdôszentgyörgyi illetôségû. "Munkájukban" helybeli "figyelôk" segítették, Vármezôben például az egyik vezér barátnôje tájékoztatta ôket a betörésre alkalmas pillanatról. A csoport tagjai éjszaka érkeztek a helyszínre és egy nagyméretû fémvágó ollóval vágták le a lakatot, majd behatoltak a házakba, ahonnan tévékészüléket, hûtôszekrényt, központifûtés-kazánt, hidrofort, prémeket, fûnyíró gépet, zeneszekrényt, ágynemût, étkészletet és egyéb tárgyakat loptak el, amelyeket a környéken értékesítettek nevetséges összegekért. Ez azonban a jelek szerint nem tûnt fel azoknak, akik vásároltak tôlük. A gépkocsikat jogosítvány nélkül vezették, s egyikük még Magyarországot is megjárta anélkül, hogy megállították volna. A csoport tagjai közül egyesek már nem laktak a szülôi házban, mások azt mondták otthon, hogy diszkóba mennek.

A rendôr-felügyelôségen jelen levô újságíróknak alkalmat adtak, hogy a két letartóztatottnak, természetesen a beleegyezésüket követôen, kérdéseket tegyenek fel. Azon túl, hogy elmondták, miképpen jártak el, jobbára egymásra hárították a felelôsséget. Mint kiderült, jó szakmájuk van, egyikük kárpitos, a másik kômûves, s a lopott tárgyak eladásából bevallásuk szerint kevés hasznuk volt, valójában elkótyavetyélték azokat. A. Adrian szerint részegen követték el a lopásokat, ami józanul eszükbe sem jutott volna. Ha arra gondolunk, hogy az egyik kocsit a fosztogatás után eladták, továbbá, hogy kesztyûs kézzel dolgoztak, s a többi bûnjeltôl is igyekeztek megszabadulni, alig hihetô ez a kifogás.

Popa Livia, a rendôrség sajtószóvivôje elmondta: minôsített lopásért háromtól tíz évig terjedô börtönbüntetést szabhatnak ki rájuk. Ardelean Augustin pedig kifejtette: arra gyanakszik, hogy az említettek mellett több környékbeli betörésért is ez a banda lehet a felelôs.

Csütörtökön Marosvásárhelyen tartózkodott Giuseppe Pileri, az olaszországi Waste cég megbízottja, aki a megyei tanács képviselôivel, valamint Dicsôszentmárton, Radnót, Marosludas, Szováta, Erdôszentgyörgy, Nyárádtô és Kerelôszentpál polgármestereivel találkozott.

Vasluian Ioan, a megyei tanács alelnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, a találkozó résztvevôi aláírták a vásárhelyi Ecologica Rt. kereskedelmi társaság alapítási okiratait. Ezeket a jövô héten nyújtják be a Cégbejegyzési Hivatalhoz, s a hónap végéig iktatják a nyárádtôi környezetbarát hulladéktároló építésével megbízott társaságot. Az olasz cég mûködteti majd a szeméttelepet. A társaság 90 százaléka az olasz cég tulajdona lesz, társtulajdonosok a megyei tanács, valamint az alapító települések önkormányzatai. Az elôszámítások szerint a nyárádtôi természetbarát hulladéktelepet építô cégnek 25 év alatt térül meg a befektetése. Virág György megyei tanácselnök elmondása szerint a múlt év októberében kötötték meg a hulladéktároló létrehozására vonatkozó szerzôdést, s a munkálatokat áprilisban kezdik el.

A tervek szerint a 20 hektár összterületû tároló 9 hónap alatt készül el. A beruházás értéke meghaladja a 30 millió eurót.

Mintegy húsz hadrévi lakos nyújtott be kártérítési kérést, mivel az 1993. évi hadrévi események alkalmával házaik, javaik és egyéb tulajdonuk leégett, nyoma veszett. A büntetôjogi per polgári vetületét képezô kártérítés tárgyalását tegnap tartották a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróságon.

Három személy életét vesztette, 12 ház leégett, további négyet részben romboltak le 1993. szeptember 20-án.

A hadrévi etnikumközi konfliktusok után 5 évvel került sor az elsô tárgyalásra a Marosvásárhelyi Bíróságon. Tizenegy személyt rendkívüli kegyetlenséggel elkövetett emberölés, rombolás, illetve erkölcstelen magatartás és csendháborítás vádjával többéves szabadságvesztésre ítéltek. Az ügy büntetôjogi vetületében hozott végleges döntés után is tovább folytak a kártérítés megállapítása és odaítélése érdekében indított polgári perek.

Közel kétórás késéssel ült össze az ítélôtanács, amelyet Cretu Mihaela vezetett, mellette Ionas Nicolae foglalt helyet. A termet a kártérítést követelô hadrévi romák és azok hozzátartozói töltötték meg. Ghere Vasile, a 19 magánfél ügyvédje lapunknak nyilatkozva elmondta, valamennyi károsult benyújtotta kártérítési kérelmét, ám azt a fellebbezô vádlottak túlzottnak és megalapozatlannak találták. A tárgyaláson kifejtette: a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy az áldozatokat alapvetô emberi joguktól fosztották meg, hiszen a '93 szeptemberi események során lakás nélkül maradtak, s más településeken illetve jóindulatú emberek pincéiben kellett meghúzzák magukat télvíz idején. Ezért a lerombolt házakért, valamint az elégett javakért követelt anyagi kártérítésen kívül az áldozatok erkölcsi kártérítésre is jogosultak, fejenként 2 milliótól 500 millió lejig. Az anyagi kártérítésekkel együtt a követelések értéke több milliárdra emelkedik. Amit természetesen a vádlottaknak nincs mibôl kifizetniük. Gall Nicolae ügyvédje azért emelt szót, mivel a kérelmekben felsorolt javak esetleges létezésérôl nincsenek bizonyítékok, így azokért nem követelhetnek kártérítést. Mi több, tudomása van arról, hogy az állam által a házak újraépítésére kiutalt ajtókat, ablakkereteket és egyéb építôanyagokat a károsultak eladták. Precup Severius ügyvédje hozzáfûzte: a leégett házak felértékelése kizárólag a kárvallottak vallomása alapján készült, s az nem a valós adatokat tartalmazza.

A magánfelek ügyvédje február 20-ig írásban nyújthatja be az általa képviselt kárvallottak kéréseit. A Fellebbviteli Bíróság február 27-i ülésén hoz döntést az ügyben.

Ma délelôtt tíz órától a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban a szakérettségire és egyetemi felvételire készülô XII. osztályos vonósok közremûködésével tartanak etûddélelôttöt, illetve ezt követôen matinékoncertet azon diákok részvételével - beleértve a segesvári és szászrégeni zenei általános iskola néhány diákját is -, akik bekapcsolódtak a továbbképzôbe.

Február 10. és 14-e között a hegedû és zongora szakos tanárok, valamint az említett diákok második alkalommal képezhették magukat a megyei tanfelügyelôség, a Pedagógusok Háza, valamint a Mûvészeti Líceum által közösen szervezett mesterkurzuson. Az oktatók Adriana Bera zongoratanár, egyetemi elôadó, valamint Maior Valeriu hegedûtanár, adjunktus, mindketten a kolozsvári G. Dima Zeneakadémiáról. Péter Mária aligazgatónôtôl megtudtuk, a 40 órás tanfolyamon különbözô tematikai szempontoknak megfelelôen válogatták ki a gyerekeket, alakították a repertoárt.

A vonósoknál a vibrátó, a különbözô elôadási problémák, a zongoristák esetében szintén ez utóbbi a fontos - mondotta -, mivel technikailag uralják már a gyerekek a hangszert és azokat a mûveket, melyekkel jelentkeznek.

A XII.-esek, a tantárgyolimpiára készülôk számára is fontos, hogy egy-egy egyetemi elôadó meghallgassa, ellássa ôket tanácsokkal. Az oktató az irányító tanárral is megbeszéli, mire kell figyelnie, mit kell nyomon követnie tanítványa játékában. Tény - összegezte mondandója lényegét az aligazgatónô -, hogy az utóbbi évtizedben eléggé ellaposodott a tanerôk továbbképzése. Jobbára elméleti síkra terelôdött. A tavalyi viszont már sokkal több gyakorlati haszonnal járt, s a jelek szerint a mostanin is olyasmirôl hallottak, amire mindennapi munkájukban valóban szükségük van, szakmai tekintélynek számító személyektôl, és itthon.

Tulajdonképpen a szerelmesek napjának kellene lennie, de lassan akár a bukszák és briftasnik napja is lehetne február 14-e, oly heves harc folyik a Valentin- avagy Bálint-nap elôtt a vásárlók pénztárcájáért.

A csokoládéipar (kalóriákban) nehézágyúkat vonultat fel, a fehérnemû-mogulok övön alul támadnak - hímzésekkel pl. -, a virágárusok pedig jól tartják állásaikat.

Ausztriában például hazai üvegházakból származó húszmillió szál vágott virághoz tetemes mennyiségû import is hozzájárul majd az otthonok Bálint-napi feldíszítéséhez. Míg azonban anyák napján a rózsa a sláger, addig február 14-e táján inkább a tavasz hírnökei kelendôek, a tulipán és a nárcisz, amelyek mindegyikébôl négy-öt millió szálat adnak el ilyenkor Ausztriában. Még ennél is nagyobb a kereslet a cserepes virágok iránt, amelybôl 12 millió is gazdára talál. Ennek legalább a negyede primula, amelyet férfi - kerülô úton - nônek ajándékoz.

Félénk gavalléroknak ugyanis Bálint-napkor lehetôségük van a "helyettem kis virág" szerelmi vallomás megtételére - remélve, hogy az imádott hölgy érti az üzenetet. Míg a rózsa egyértelmûen azt tudatja, hogy "meghódítottad a szívemet", addig a jázmin mondanivalója: "légy elégedett azzal, hogy biztosítalak barátságomról". A tûzzel játszik, aki tûzliliomot ad, átnyújtása csaknem egyenértékû a házassági ajánlattal. "Ahogyan a színei lángolnak, úgy lángol szívem az irántad érzett olthatatlan szerelemtôl" - hangzik "tûzliliomul".

A fehér színû Madonna-liliom jelképes üzenete viszont a szigorúbb házastársi hûségre való felszólítás, valahogy ebben az értelemben: "Szíved legyen tiszta és foltmentes".

Ahol pedig már az ilyen felhívások sem segítenek, ott nem marad más hátra, mint a búcsú egy szál szegfû átnyújtásával, ami kerek- perec azt jelenti, hogy a virág átnyújtóját "elveszettnek" kell tekinteni. És akkor még nem esett szó a kaktuszról...

Magyar tagja is van Keresztúri Ákos geológus személyében az egyesült államokbeli sivatagi Mars- bázisnak, amelyen azt vizsgálják, miként végezhetô kutatómunka a Mars-beli zord körülmények között.

A bázist, az úgynevezett Mars-analóg kutatóállomást az 1998-ban megalakult Mars Society hozta létre a vörös bolygó felszínéhez hasonlatos sivatagos vidéken, a Grand Canyon közelében, Utah államban. Az utahi Mars Sivatagi Kutatóállomáson (MDRS) kívül a társaság mûködtet egy másik bázist is a Kanadához tartozó Devon-szigeten, sarki körülmények között (FMARS). (A Mars átlaghômérséklete -55 fok.) A Mars Society még két kutatóállomás létrehozását tervezi, az egyiket Izlandon, a másikat Ausztrália belsejében, ahol a környezet a Mars-belire emlékeztet.

Keresztúri Ákos tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek és a Mars Society magyar tagozatának, évek óta vizsgálja a vörös bolygó felszíni formáit és múltbeli alakulásukat. A hattagú csapat geológusaként dolgozik a külvilágtól elzárt kutatóállomáson, amely egy marsi bázis modelljeként 2002 februárjában kezdte meg mûködését. A csapat rendszeresen cserélôdik. A mostaniban három külföldi van, a magyar geológuson kívül egy francia mérnöknô és egy svéd asztrobiológus nô.

Az MRDS központi része egy henger formájú, lábakon álló emeletes lakóegység, amely felfújható elemekkel bôvíthetô. Lakói azt tanulmányozzák, hogyan végezhet az ember hatékonyan kutatómunkát, így például kôzettani-morfológiai vizsgálatokat vagy akár karbantartást szkafanderben, a szigorú biztonsági követelményekre is ügyelve, illetve hogyan aknázhatják ki a helyi erôforrásokat. A csapat kipróbálja a Mars-programhoz szükséges technológiát. A kutatók sziklás, sivatagos tájon gyalog vagy ATV-nek nevezett (a minden terepen használható jármû rövidítése) Mars-járókkal közlekednek.

Az utahi Mars-bázis lakói interneten és rádión tartják a kapcsolatot a külvilággal.

Dél-koreai tudósoknak elsô alkalommal sikerült bizonyítottan olyan klónozott emberi embriót létrehozniuk, amely az anyaméhbe beültetve képes lenne a fejlôdésre.

A szöuli állami egyetem orvosszakértôi azonban nem embert akarnak klónozni - ezt törvény tiltja Dél- Koreában -, hanem ôssejtet akartak kinyerni az embrióból, és ezt bejelentésük szerint sikerült is elvégezniük. Az ôssejtekbôl elvileg bármilyen szövetet, szervet létre lehet hozni, s ezeket emberbe át lehet ültetni. A gyógyászati klónozásnak abban áll a jelentôsége, hogy általa a beteg saját ôssejtjébôl hozhatnak létre olyan szöveteket, szerveket, amelyeket - a szervezetbôl való kilökôdés veszélye nélkül - át lehet ültetni a páciensbe.

Ez az eljárás számos betegség, köztük a cukorbetegség és a Parkinson-kór gyógyításában jelenthet áttörést.

A dél-koreai szakértôk szerint a mostani embrióklónozás és ôssejt-kinyerés csupán elvi jelentôségû. Bizonyította az eljárás alkalmazhatóságát, de a tudósok még messze járnak a kifejlesztett eljárás gyakorlati használatától.

"Tízezer napernyô Európáért" elnevezéssel nemzetközi kampányt hirdetett egy német mûvész, a világháló segítségével arra kérve számos európai és Európán kívüli ország polgárait, hogy az Európai Unió hivatalos bôvítésének napján, 2004. május elsején pontban déli 12 órakor az európai összetartozás kinyilvánításaként nyissanak ki minél több napernyôt.

Michael Werner európai sajtószerveknek, mûvészeknek küldött száz és száz elektronikus üzenetben kéri, hogy vegyenek részt az általa indított mozgalomban, s ezt a szándékukat mielôbb jelezzék e-mailen, hogy nyomon követhetô legyen a kampányban résztvevôk száma.

"Arra kérem a polgárokat Európa-szerte, hogy nyissanak fel, és emeljenek a magasba 10 000 napernyôt, kifejezve ezzel az európai népek együvé tartozását, és készségüket az egymás iránti megbecsülésen alapuló közös cselekvésre. Korunkban, amikor a terrorizmus és háborúk tépázzák a világot, a közös cselekvés a világbéke megóvásának szándékát és a barátságot hivatott hirdetni. Az ernyô szimbólum, kifeszítésével a Gonosz, a világban meglévô ártó szándékokkal szembeni védekezés vágyát fejezzük ki" - mondta a mûvész az MTI-nek.

Hozzátette: a kezdeményezés gondolata tavaly szeptemberben, a III. magdeburgi nemzetközi mûvészeti fesztiválon merült fel, amikor a fesztiválon jelen lévô mûvészek 24 napernyôt emeltek a magasba együvé tartozásuk jelképeként - tette hozzá Werner.

Jelenleg Argentínából, Ausztriából, Belgiumból, Csehországból, Franciaországból, Hollandiából, Írországból, Kanadából, Kazahsztánból, Lengyelországból, Máltáról, Magyarországról, Macedóniából, Svájcból, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból és Ukrajnából jelezték egyének vagy csoportok csatlakozási szándékukat a mozgalomhoz.

Michael Werner a következô e-mail címen várja azok jelentkezését, akik május elsején szívesen csatlakoznának kampányához: www.ingrid.michaelwerner@freenet.de.

Természetgyógyászat orvosi szemmel

A hideg idôszak gyakori megbetegedései közé tartozik az orr melléküregeinek gyulladása (sinusitis). Elsôsorban az arcüreg és homloküreg gyulladásait kell megemlíteni (a másik kettô: a rostasejt labyrinthus és az iköblök gyulladásai nem képezik e leírás tárgyát). Leggyakrabban az arcüreg betegszik meg. Ez a legnagyobb orrmelléküregünk, amely már születésünkkor jelen van, és az életkorral fokozatosan nô. A homloküreg csak 3-5 éves korban indul fejlôdésnek, addig nem beszélhetünk homloküreg-gyulladásról.

A megbetegedés legfôbb oka a megfázás, illetve az ezt kísérô náthás jelenségek. Az orrnyálkahártya duzzadása ugyanis beszûkíti és eltömheti a melléküregek kivezetô nyílásait, ami rendkívül kedvez a sinusitis kialakulásának. Hasonló módon alakulnak ki - ezúttal nyáron - az allergiás náthákat kísérô arcüreggyulladások. A betegség kialakulásában fontos szerepük van a kikezeletlen fogaknak (góc), a helytelen légzésnek (szájlégzés) és a dohányzásnak. Sajátságos forma az úgynevezett barosinusitis, amely a nagy légnyomáskülönbségek következtében jön létre, például a búvárok, pilóták esetében.

A tünetek közül jellemzô az arc és homloktájéki lüktetô fejfájás, amely lehajláskor és fizikai megerôltetéskor fokozódik, az orrváladékozás, mely rendszerint gennyes és bôséges, láz is elôfordulhat.

A sinusitis kezelése elsôsorban orvosi feladat, és alapját a helyesen megválasztott antibiotikum-terápia képezi. Ha ez eredménytelen maradt, punkció, ritka esetben mûtét is számításba jöhet. Fontosak a megelôzésben, valamint a kiegészítô - adjuváns - terápiában a természetgyógyászati módszerek.

Megelôzésképpen nem árt néhány óvintézkedést betartani. Óvakodjunk a hideg és nedves környezettôl, vigyázva, hogy a végtagok, különösen a lábak, ne fázzanak meg. A hideg lábak ugyanis - a közhiedelemmel ellentétben - nem csak a hólyaghurutot, hanem a felsô légúti megbetegedéseket és az orrmelléküregek gyulladásos folyamatait is elôsegítik. (Az ok: a hideg által elôidézett érszûkület - vasokonstrikció - nehezíti a fehér vérsejtek mûködését, amelyet csak fokoz a keringésbe visszajutó hidegebb vérmennyiség.) A forró lábfürdô ilyen esetekben gyors segítséget jelent. 20-30 percen keresztül tartsuk lábunkat meleg vízben, és állandó meleg víz hozzáadásával tartsuk azonos szinten a vízhômérsékletet. A fürdô végén a lábakat szárazra kell törölni, majd ágyban rövid ideig tartsuk melegben ôket.

Lakóházunkban igyekezzünk állandó hômérsékletet és levegônedvességet fenntartani. Ez utóbbi tekintetében hasznosak a fûtôtesteken elhelyezett, sós vízzel telt párologtatók.

Kerüljük a dohányfüstöt és a szmogot. Ugyancsak kerülni kell az orrcseppek túlzott, hosszú távú használatát, mert pont ellenkezô hatást érünk el velük, a nyálkahártya- duzzanat átmeneti csökkenése után ez még inkább visszafejlôdhet, valamint függôség alakulhat ki. Akik hajlamosak az orrmelléküreg-gyulladásra, végezhetnek fiziológiás (0,9%-os) sóoldattal orrmosást. A módszer egyszerû: egy fecskendôbe felszívott oldatból felváltva kell az orrlyukakba 1-2 millilitert lassan fecskendezni. Álló helyzetben végezzük, és nem szabad közben szipákolni. Az eljárás végén az orrváladékot nem erôltetve, zsebkendôbe fújjuk. Napi egyszeri (pl. esti) alkalmazása elégséges. Ajánlatos rövid távon használni hûléses, illetve allergiás nátha esetében is. Mivel az allergiás nátha is gyakori okozója a sinusitisnek, idôben való kezelése és megelôzése fontos. A beteg fogakat idôben kezelni kell.

Étrendi vonatkozásban: táplálékunkat dúsítani kell citrusfélékkel (elsôsorban citrom és grépfrút), jó hatású ezek mellett a vörös cékla, torma, murok, paprikafélék. Fontos a folyadékbevitel, mert segíti a megtisztulást és a nyálka eltávolodását.

(Folytatjuk)

Korának egyik legmûveltebb férfiúja, a 450 éve született Balassi Bálint tiszteletére hirdetett emlékévet pénteken nyitották meg Budapesten, a Petôfi Irodalmi Múzeumban.

Az 1554-ben, Zólyomon született Balassi Bálint személyisége, reneszánsz életszemlélete, humanista mûveltsége és az egész európai irodalom értékeit kisugárzó életmûve kiválóan alkalmas a más nemzetek által Magyarországról alkotott kép színesítésére és gazdagítására - olvasható az NKÖM Nemzeti Évfordulók Titkárságának az emlékév vezérgondolatait ismertetô összeállításában.

Balassi Bálint kilenc nyelven írt, olvasott és beszélt. A Radnóti Miklós által "européer" költônek nevezett Balassi Bálint egyben "népszerû táncos, híres vitéz a csatatereken és nagyszerû lángelme" volt. Többek között a spanyol Cervantes és Lope de Vega, valamint az angol Shakespeare kortársa is - írta a minisztérium.

Hiller István kulturális miniszter a pénteki programismertetô sajtótájékoztató után Gyulára utazott, az ottani Várszínház kamaratermében megnyitni a reneszánsz végvárakat bemutató képzômûvészeti kiállítást. A tárlat a gyulai Reneszánsz Karnevál egyik programja.

Az emlékév szervezésére Balassi Bálint Emlékbizottság alakult, amelynek tagja - egy korábbi közlés szerint - a kulturális, az oktatási, a honvédelmi és a külügyminiszter, valamint az informatikai és hírközlési miniszter.

A bizottságban az MTV és a Duna TV, továbbá az irodalom és történettudomány több képviselôje, múzeumi szakértô, zeneszerzô és színházigazgató is helyet kapott.

A Balassi-emlékév alkalmából Szlovákia és Magyarország együtt újítja fel a költô nyughelyét, Lengyelországban, Krakkóban emlékkonferenciát rendeznek a két ország tudósai részvételével, cseh nyelven válogatást jelentetnek meg Balassi Bálint mûveibôl.

A MÛ-nek az a rendeltetése, hogy alkotójának hitvallását a síron túl is éltesse, ápolja. Az utódok emlékezete edzi azt idôtállóvá. Néhány szál virág abból a koszorúból jut egykoron, amelyet a jelkép megszemélyesítôjének és megjelenítôjének a kortársak rendszerint elmulasztottak kellô idôben eljuttatni.

A jelkép üzenetét a köztéri szobor hivatott az éppen arra elhaladók figyelmébe ajánlani, s ezzel teljesedik ki az ábrázolt személyiség, egyszersmind az alkotó utóélete.

Marosvásárhely népe kegyelettel gyászolja a szobrász Izsák Márton elvesztését. Ô és tanártársai kétségtelenül legjelentôsebbet a marosvásárhelyi képzômûvészeti és zenemûvészeti középiskola mûködtetésével nyújtottak. A szunnyadó tehetségek feltárásának szolgálatával, pályára helyezésével, ízlést formáló, a mûvészetet szeretô nemzedék beavatásával, baráti megközelítésével, nem utolsósorban pedig a magasabb igényre serkentéssel a több iskolájú várost olyan tanintézettel ruházták fel, amely az immár hatodik évszázados oktatási múlt hagyományainak megérdemelten lehetett részese.

A majdnem nyolcszáz éves Marosvásárhely lakói nap mint nap az utcákon, tereken jelképpé érlelôdött személyiségek hasonmásaival találkozhatnak, akiket a sokaságból hivatásbeli avatottságuk, emberi közvetlenségük tett az idôk folyamán a köznapinál legalább egy fejjel magasabbá.

A mûvész mesterségbeli tudásának, alkotóképességének mérlegelôi szabályokhoz igazodó mércével állították rangsorba munkáit. Legyen szabad az ítész avatottsága nélkül szobrairól szólva a mintázókés, a vésô és kalapács krónikásának bennünk tovább élô üzenetére tekintenünk.

Tiborc zokszava nélkül a "nagyúr" Bánk tragédiája alig lenne több a tucatnyi királydrámánál. Szentgyörgyi István, minden idôk örök utolérhetetlen Tiborca egyszerre utal a honfiúi igazmondásra és a mûvészi átélésre ott, ahová az utókor állította, a Színmûvészeti Fôiskola Marosvásárhelyt menedéket talált stúdióterme mellett.

A "ledér erkölcsû nôk és a "paralellák" kísértésétôl féltô apa és az új végtelent saját magának megteremtett kard- és hegedûvirtuóz kapitány-fiú igazát a tudomány emberei manapság a Fokföldtôl Grönland jégmezôiig nemcsak hiszik, vallják is. Ezzel is gazdagabb Izsákék Bolyai-kompozíciója.

A lélek dalba rejtett vergôdésének titkait firtatott Bartók Béla Marosvásárhelyhez kötôdésének családi vonatkozása is volt; gyûjtôi szenvedélye is számtalan szállal fûzte Marosszékhez. Zárkózott befele fordulása talán legszembetûnôbb a zsibongó városrészben.

És mondjuk, mert így igaz, a város osztatlan tiszteletét ismételten is élvezte, szívesen jött mûértô közönségéhez az észak-moldvai születésû George Enescu, a hegedûs, zongorista, európai értékkel mért zeneszerzô és karmester, aki a szerény városkában otthonosan érezhette magát a Közmûvelôdési Ház hangversenydobogóján.

Amikor XII. Pius pápa is csak a híveit féltett Eugenio Pacelli bíboroshoz illett szereplésre vállalkozott, az egykori marosvásárhelyi fôgimnáziumi régensbôl erdélyi püspökké lett Márton Áron a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom gótikus ívei alól, a szószékrôl állt ki a népirtás bûntette ellen; mellszobra a Keresztelô Szent János plébánia udvarán hívôk és hitetlenek elôtt a szólásra hivatottak elodázhatatlan helytállására figyelmeztetnek. Késôbb, amikor a görög szertartású hívek és papjaik ellen anyanyelvû véreik sorakoztak hadsorba, Áron püspök igyekezett a házi ôrizetbôl az üldözöttek támogatását isteni parancs szerint ugyancsak magára vállalni.

Ugyan ki tagadhatná a kézzel tapintható, szemmel látható, a téli fagyban, tavaszi záporban, hamvasztó nyári forróságban, ôszi szemerkélôben - emberközelben - elérhetô szobrok alkotójának közösségi erejét? Európaiságát? Sajátosan erdélyi mûvelôdéstörténeti üzenetét?

Izsák Márton fél századon át állott készenlétben, hogy a megbocsátás jogával és az emlékezés kötelezettségével éljen. S noha a megbocsátás felszabadító adományában csak az részesülhet, aki vétkét töredelmes megbánással vallja be, az emlékezés kötelezettsége alól senki sem szabadulhat fondorlatos, talmi magyarázat árán. A népirtás tetteit nem lehet földrajzi határok közé zsugorítani. Ezt az üzenetet testesíti meg és tolmácsolja az égtájak irányába a történetesen marosvásárhelyi eseményekre is utaló Izsák-kompozíció.

Imreh Ernô

A mûbíráló, felkért közbeszóló, alkalmi nyitóember (-lépés, -csel, csudáló), aki egy elsô egyéni kiállítása elôtt szorongó mûvész jellemzésébe fog, fölöttébb nehéz feladatot vállal magára. Vagy inkább a felelôsség súlya alatt roskadozik, ugyanis amit itt elmond, ráadásul - ha nem ôrizkedik a Gutenberg-csillagzat megszállottjainak buzgólkodásától - még lenyomat formájában is az utókorra maradnak válogatott hebegései, azt aztán mások, az utána következôk felkapják, átveszik, viszik, csépelik vagy csepülik. Fut a szöveg a mûvész mellett, mint árnyéka, mint káderlapja, minôsítése. Az elsô kiállítás olyan viszonyban áll a másodikkal, az elsô kritika a másodikkal, mint az újra férjezett özvegyasszony szerelme, hol az elsô férj árnyéka láthatatlanul ott lebeg kettejük között jó darabig.

Holott szobrászunk teljesen vétlen: ô dolgozni akar, szeretne alkotni, maradandóval népesítené- díszítené be az üresnek kitapogatott világegyetemet (vagy legalább a világóvoda udvarát). Ha ugyanis e helyeket/helyzeteket nem érzékeli pusztának, akkor talán el sem kezd dolgozni, elmegy a kedve a tárlattól, mûteremtôl, vésôtôl, mondván: minek, barátaim, miért feleim, ha ti is látjátok szümtükkel, mik vogymunk, lenyomatai korábbi koroknak, utódai a klasszicitásnak, a posztmodernben úgy tévelygünk, hogy már minden fontos poszt foglalt.

Pokorny Attila elsô egyéni kiállítása elôtt áll. Itt feszeng mellettem. Kevés munkát hozott, ami arányérzékét, realitásérzékét, szerénységét dicséri. Ami jelzi, hogy rengeteg önkritikus vonással áldották meg mesterei, az i betûsek: Kolozsi Tibor, Hunyadi Laci és Gyarmathy János. Jelzi, hogy tisztában van értékeivel, és úgy hiszi józanul, hogy az itt található néhány munka, nagyjából az utóbbi esztendôk alkotásai, már megérdemlik a nyilvánosságot. Jól választ, tegyük hozzá sietve. (Régebbi munkáit is láttam, jártam mûtermében, nyilvános pályázaton induló makettjére titkos szavazáson voksoltam. De csak félre mondom, miként ez oly sok régi színpadi utasításban olvasható.)

Minden kor, mely ad magára valamit, s mely újat kíván hozni a mûvészetekbe és általában a szellemi mûhelyek zsivajgásába, visszatérést hirdet a gyökerekhez. Tette ezt egykor a reformáció, hirdették a reneszánsz mûvészei, programozta a 20. század annyi förgeteges, mára befogadott, leülepített izmusa. Pokorny Attila visszatérése a mindenek elôtti korba irányuló lemerülés. Ôt a legrégebbi korok, a geológia korszakai ihletik meg. A jura- vagy krétakor, a kôzetek ülepedését és kikristályosodását követô képzôdmények, a kiszáradt tengerfenék mezeje, a bányák, feltárások, ásatások kertje, a variánsok és mutánsok, az egykori kagylók formái, rajzolatai, üzenetei, kígyók, tengeri szörnyek, ôslények összetûrôdése. Kötelek, liánfonatok, az alakulás köztes állomásai. Egyszóval a természeti formák összetartozásának bizonyítékai a világegyetem elôadótermében. A hallgatóság a padokban várakozva tekint a demonstrátorra, valahogy úgy, ahogyan a Mindentudás Egyetemében látjuk a képernyôn, s az elôadó, esetünkben Pokorny Attila nem szavakkal, hanem preparátumokkal, ábrákkal, leletekkel magyaráz meg összefüggéseket, világít át elképzeléseket, ôsi álmokat. A mindenség általa láthatóvá tett szelvényeit.

S amit nem lehet szavakba önteni, lehetetlen "tudós" ködösítéssel múzeumi, leltári tárggyá átváltoztatni, ami egyszerûen csak megnyer bennünket, ami önzetlenül megreked a retinahártyánkon és beszüremlik a szívünkbe, érzékeinket lenyûgözi, vagy legalábbis kikezdi, szóval nem hagy nyugodni, vágyat szül a mûvészi tárgy birtokláshoz, emléket ébreszt a szerelemrôl és az elmúlásról, az idô metaforáiról, a tárgyak újraláthatására sarkall, nos, az maga mûvészet. A hétköznap ünnepe, másként: a hamis bálványok döntögetése.

Pokorny Attila kötéltánca, mutatványa, ôslénytana, egyéni esztétikája.

A kiállítást ezennel megnyitom, Pokorny Attila inaséveit pedig lezárom.

Van valakinek ellenvetése? Tartózkodik valaki? (… úgy értem, magán kívül?)

Sebestyén Mihály

* Elhangzott 2004. február 6-án a marosvásárhelyi Bernády Házban lezajlott tárlatnyitón

Kovács András Ferenc

Hommage à La Fontaine

Nagyokat élvezett La Fontaine

Naponta - persze, épp ma pont nem.

Pihegett a Madame:

"Pókhálót látsz, babám?

Már megint nézed a plafont fenn!"

Volt egy böllér Kisdisznódon:

Disznókat ölt hisztis módon...

Harminc volt az átlag,

S még hét-nyolc családtag.

Nagy tort ültek Kisdisznódon.

Szeszélyes népmûvész Aletta:

Kezében szôrpamacs s paletta!

"Ezek aktok?" - kérdik.

"Csak objektek, térdig."

S nem értik, hogy mit ért alatta.

Új költôt fedezett föl Berlin!

Épp ódát költött egy zöld serblin.

Kérdezték: mit tervez?

"Háladalt Hitlerhez!"

Mindenki nem lehet Hölderlin.

Shakespeare-hez szólt I. Erzsébet:

"Vigyázzon: sok belsô vers éget!"

"Felséged - szólt Willynk -

Tán sejti, hogy mily link

A látszat… Lehût a nyers élet."

Hírlik, hogy Brüsszelben Helgát

Ösztönzi a habbal telt kád…

Zuhanyozik, hallom,

Véle néhány vallon

S pár flamad… Mindnyájan belgák.

Volt egy bölcs: egy komisz kolkhiszi.

Azt hitte: ha mit hisz, jól hiszi…

Hogy nagy lator Zeusz,

S fals mafla Orpheusz!

Ma már csak jót iszik - s hol hiszi,

Hol nem a kolkhiszi.

(Hitel! Világ! Stádium!)

Legnagyobb s magyar volt Széchenyi!

Ma minden kis tahó nép-zseni…

Piti, blôdli, krézi,

Bárki Ôt idézi -

S a közpénzt szétosztván szétcseni.

Bölöni Domokos

Feljött egy manó a gyerekkoromból. Én vagyok, mondta a kaputelefonba, a nagybátyád, Ebesfalváról, nyitom, motyogtam zavartan, mire észbe kaptam volna, már meg is nyomtam a gombot, egy perc múlva az ajtóban állt, halálra ijesztett a liftetek, sóhajtotta, hová ülhetek, talán ide, a nagyobbik... Ne félj, nem vagyok sem rühös, sem tetves, ereszkedett a fotelbe, annyi idôm se, hogy átgondoljam: valóban van egy nagybátyám Ebesfalván, Misi bácsi, de ez nem az, ennek a nevét sem tudom, ki lehet, hogy csak így feljön, és beül hozzánk, feleségem ijedten pislog ki a konyhából, vajon mit kell tennie, hát itt laktok, nyugtázza a vendég, végre szemügyre vehetem, aprón pötyögi a szavakat, örülök, hogy megtaláltalak, a szeme kék, mint az iringó, arca vörös, mintha valaki sokáig kitartóan pofozta volna, és fényes, mint a frissen borotvált falusi gazdáké vasárnap délelôtt a templomban, haja már elhagyta okos fejét, csillogó fejbôrén kecskebukát vet a nap, ruházata tisztesen kopott, szürke zakó, fehér ing, fekete nyakkendô, barna bársonynadrág, kezében forgatja kék berettjét, talán ha bajuszt viselne, hasonlíthatna... De nem, az a Maros menti nagybácsi, rég halott, mióta éltek itt?, kérdezi, de a tekintete mást tükröz, mivel kínálsz meg?, na, kérdezd már meg, mivel szolgálhatsz, hát nincs egy kortyintás pálinka a háznál?!, azt mondtam magamban a liftben, na Bara bá, ha nem ragadsz benne, mindjárt láthatod a kedves unokaöcsédet meg a drága feleségét, végszóra belép a feleségem, a manó felugrik, kétfelôl arcon puszilja, nincs mit tenni, berágja ide magát, volt már hasonló esetem, de annak komoly gondja volt, nyugdíja ügyében segítettem eljárni, ez a szemtelenül vidám emberke, akinek a korát sem sikerül megsaccolnom, lehet hatvan, de hetven is, ez már beférkôzött a nejem kegyébe, amúgy is kevés a rokonom, hát most került egy nagybácsi, az asszony tüsténkedik, máris hozza a kisüstit, beleizzadok, pirulva töltök, tegnapelôtt olyan másnapos voltam, mint a Szahara, térdre hullva kértem, juttasson bár egy kortyocskát a dugipiából, mire olyan litániát kavart le, hogy délután már nem is volt kedve misére menni, kénytelen voltam elmenekülni a lakásból és az elsô bögrecsárdában nyugtatni megbolydult bélrendszeremet, tölthetek magamnak is?, kérdezem a forma kedvéért, mintha a másik poharat ônagyságának szánnám, ja, hát persze, mosolyog kedvesen, a manó reszketô kézzel nyúl a pohárért, ahá, megvagy madár, úgy vagy nagybátyám, mint amilyen vôlegénye a Pufajka csaposnénijének Iliescu úr, egy rohadt alkoholista vagy, aki, meg kell adni, roppant ügyes, azt hiszem, készült is belôlünk, valamelyik rokonnal csakugyan együtt züllhetett, no mindegy, tegyünk úgy, mintha csakugyan Bara bá volna, a kedves Bara bá, vagyis? Ja te, hát én vagyok a Baralaci, mondja kedélyesen, csak egy kicsit megöregedtem, de nem vénültem!, kacsint a feleségemre, aki ennyitôl ugyan még nem ágyazna meg a vendégszobában, de sajnálná elküldeni a vasúti váróterembe, egy kis kávét is innék, mondja Baralaci/Bara bá, hát persze, kap észbe az asszony, már odatettem, és hozza is nemsokára, pálinkázunk és kávézunk, egy kis zsemle vagy szendvics... Ó, hogyne, mindjárt, és igen, van üdítônk, ja, azt nem kérek, hárítja el nagyvonalúan a manó, én már ennyivel is megelégszem, tudod, fiam, odahaza, jaj, míg élt szegény Klárim, Klári nénéd, szipog egyet, szipog kettôt, harmadiknál abbahagyja, szegény Klárim, amíg élt, hát az volt a szokásunk, hogy egy kis pálinkát csöppentettünk a teába, aztán belemártogattuk a tegnapi kiflit, az olyan finom volt... És hamar be lehetett rúgni tôle, fog gyanút azonnal a feleségem, még egy szó, és a nagybácsi ki lesz penderítve, az elôszobában megcsörren a telefon, hallgatózunk szeppenten, aha, egyik unoka belázasodott, mennie kell, mert a szülôk ugye, hálistennek dolgoznak, hát ez az, feleségem arcán balladai bánat, itt kell hagynia két notórius italozót, mélyen és ôszintén sajnálja, hogy felfedte a pálinka titkát, de hát ez már kész, elment, mint a Kirla Mári szeretôje a szentpáli sokadalomban, szomorán szedelôzködik, mégis marad annyi lélekjelenléte, hogy mosolyogva vegyen búcsút az imposztor bácsikától, aztán csattan az ajtó, és ketten maradunk a manóval.

Emlékszel-e arra a likra, a Nagy Gödörben?, néz olyan derûvel, mint mikor a férfi megszabadul húgykövétôl, bekapja a harmadik pohár pálinkát, hörböl picit a kávéból, a reggelit már korábban befejezte, a Nagy Gödörben termett a legszebb szamóca, és ha a marhákat nem bántotta a nagylégy, fel szoktunk hágni a Vár tetôre, ahol az a fa állt, amelyikkel kilôttük Kontora Gábrist a kozmoszba, na, a múltkoriban éppen arra jártam, van annak már vagy öt, ha nem hét esztendeje, azt a fát meg is találtam, ugye, mi az ágait szépen lecsapdostuk annak idején, és csak a koronája csúpját hagytuk meg, hogy rá lehessen hurkolni a kötélszéket, amelyikbe Kontora Gábrist ültettük. Szinte bezárták az apámat, te, mert a többiek rám fogták, hogy én találtam ki az egészet, pedig a Kolozsvári Zsiga ötlete volt, olvasta, hogy kilövik az embert ágyúból, direkt a Holdon száll le, kivizsgálás, miegymás, az apám el kellett hogy adja egyik ökrünket, míg valahogy elengedték a börtönt, azon a nyáron együtt szántottam a másikkal, a Kajlával..., Kontora Gábrist láttam egyszer Segesváron, sánta volt persze, de mankó nélkül járt, egy gyönyörû horgaspálcával, és mikor köszöntöttem tisztelettel, mert nem akárki te, a belügytôl jön a nyugdíja, nagyon örvendett, meghívott egy sörre is, és mikor a végén kezet ráztunk és megöleltük egymást, azt mondta, te Bara, egyenesedj ki egy kicsit, hadd lássam, milyen a magasságod, mert küldök neked egy kosztümöt a ruhatáramból, kihúzom magam, pajtás, mint katonáéknál, és az a kurva milicista akkorát vetett rám avval a borzas botjával, hogy azóta sem tudok normális derékkal járni... Nem baj, ha egy kicsit még maradok?, tudod, nekem már nincs senkim, kire hagynám a házam?, nincs örökösöm... Sandít, bekapom-e a csalit. Ott a neved az újságban, azt hittem, gyászhír, s hát látom, hogy nem, mert éppen te írtad azt a cikket, amikor nagyapáddal jártatok az ebesfalvi sokadalomban, és volt ott egy izé, egy földikutya... Nem az volt, javítom ki, hanem egy béka. Igaaz!, csap a homlokára a manó, egy förtelmetlen béka!, elismerôen bólintok, ebben a kortalan korban egy ilyen szivacsnak bazi memóriája, nem kis pénz, bátya, hadd töltsem meg még egyszer, de nem utoljára?, néz fel iringó szeme, ja, nem, ezt most már felcsôröljük, ha ilyen szerencsésen találkoztunk, neked nem kell munkába járnod, fiam?, kérdi rosszat sejtve, hogy mindjárt kirakom, ma kivételesen délutános vagyok, nyugtatom meg, már vigyorogna; gyorsan kiábrándítom: de elvállaltam a kollégám helyett egy kis munkát, úgyhogy... Megszokhatta a toloncolást, már áll is fel, megsajnálom, de hát elkezdted azt az emléket az égbe hajító fával, és nem fejezted be, igaz, ragyog fel parázson pirított képe, igaz, félmunkát nem csinálunk, kortyint, aztán megvolt még bizony az a fa, a Nagy Gödörben, amikor tavalyelôtt... Elôbb azt mondtad, öt vagy hét éve; hát az emlékezetem, az már nem a régi, mikor az egész szülôi testület elôtt el tudtam sorolni Horváth tanító úrnak a magyar nemzet nagyjait, a Hét Vezértôl a királyokon át Horthy Miklós Kormányzó Úrig, az a fa, szóval, azért jártam ott, mert kellett volna egy szekér tûzifa, szólok az erdésznek, bélyegezni kellene, jól van, mondja, menjen csak ki, öreg, ne törôdjék semmivel, a Gödör teteje: senkiföldje, visszaadták az erdôt, de nem tudni, melyik rész kié, vágjon magának, amennyit csak tud, aztán mikor hozza, itt jár el a kapum elôtt, akkor megbecsüljük, s fizet, csak azt akartam mondani, fiam, hogy az a fa... Akkora vastag lett, olyan délcegre nôtt, hogy egy szál fejszével délig sem boldogultam volna el vele, hát nem is bántottam, gondoltam, fogadok egy druzsbást, percek alatt feldarabolja, aztán a hasogatás, méterbe rakom, szárad egy kicsit, és kész, vihetem, de fiam, mire kihozattam volna Géher Bircsit, az öreg Géher unokáját, akiknek a gátterük volt, titkon eltakarították onnan a szép szál bükkfát... A törzsére ülve sirattam azokat az idôket, amikor minden gondunk az volt, hogy valakivel mi is képviseltessük magunkat Odafenn...

Hát azt tudod-e még, fiam, mélázik a manó, már kissé kapatos, iringó szeme szôke párában lebeg, szája nehezen, de annál alaposabban formálja a szót, azt a gödröt, a kisebbik gödröt, ha itthon volna a feleségem, rávágná: azt, amelyikbe magát elfelejtették bekaparni!, a Kis Gödröt tudod-e még, fiam, az nem hegyhomorulat volt, mint a másik, hanem valóságos mélyedés, üreg, de mi csak Gödörnek mondtuk, hasonlított a kialudt tûzhányók kráteréhez, kanyargós ösvény vitt oda, juhok, kecskék taposták ki, tiltották tôlünk, mert az a beszéd járta, hogy a Boszorkányok Éjszakáján kék lánggal égett a Gödör karéja, és bolygó lángkoszorú közepedes közepében ropták bájoló táncukat a boszorkányok, tüzes zenére táncoltak, nagyokat sikítottak, kacagásuk betöltötte a Fekete Rez erdôit, azt a részt Táncostetônek is mondják, és azért volt tilos oda járni, mert az utolsó boszorkányéj után eltûnt a falu legszebb leánya, Piros Bíró Lujzika... Apja kihozatta a katonaságot, átvizsgáltak mindent a hegyen, de a lány nyomára nem bukkantak, tajtékzott a dühtôl Piros Bíró Áron, megparancsoltatta: lôjenek a tüzes likba, meg is tették, durr!, de semmi, akkor azt parancsoltatta: dobjanak tíz-tíz gránátot, durr! durr!, semmi, semmi, akkor dobjanak száz-száz gránátot, bumm! bumm!, hatalmas lángot vet a kúp, hogy katonástul-szekerestül, bíróstul-emberestül magába nyeli a bosszúálló társaságot... Mikor pedig elcsendesedett minden, a hegy alatt legeltetô pásztorok ijesztô nevetést, vérfagyasztó kacagást hallottak a Gödör felôl... Azóta a cudar hegyet visszavette a természet, ruhaszaggató, sûrû sarjerdôn át lehet odavergôdni, nem engedték a nagyobbak, a vezérek, de egyszer mégis fellopóztunk, tüzet tettünk a Gödör déli lejtôjén, szalonnát sütöttünk, Komáromi Józsinak volt egy üveg karcos bora, azt szopogattuk, amikor hirtelen megnyílt a Gödör szája, kiemelkedett belôle egy karcsú tündérleány, azt hiszem, Bojtár Katika lehetett, összevesztünk, hogy ki volt, Bojtár Katikát tüdôgyulladás vitte el kendermosás után, ez a tündér úgy kacagott, muzsikának hallottuk, és elkezdtünk a tûz körül ugrándozni... Kicsi lehettél te akkor, sóhajtotta manó bácsi, de biztosan emlékszel, ha Bojtár Katikára nem, hát akkor Koporsós Józsira, éppen most temettük el a múlt héten szegényt, elfacsarodott az arca, akkorára nôtt a képe, mint a telihold, és egyszer csak...

Jól van, bátya, most már mennem kell, intek, áncváj, policáj, a manó hunyorogva néz, maradt még egy kis pálinka, nyekergi... És nemcsak Koporsós Józsira emlékezhetsz, hanem Kajlafülû Mártonra is, akinek volt egy szamara, és azzal fuvarozta a veres homokot... na, azt is... Salláriom, elég volt!, adok neki egy ötvenest, hoppá!, kap érte, és tényleg elmegy, hogy vízzé meg ecetté változtassa - de még végigpásztázza a lakást, ismerem ezt: mit lehet alkalomadtán megzenésíteni.

Egyébként nemrég jártak itt a falumból, nézek merôn a homloka közepébe - és azt a jó hírt hozták, hogy mostanában senki sem halt meg, öreg.

A többit már üvöltöm; mint hegyi barlang, kong bele a puszta lépcsôház.

- Mert nincs már akinek meghalni; aki volt, az mind elment, a Nagy Gödörbe!...

Ambrus Lajos

A hûtlenségben fájó, nagy csend ölel,

szólaljál meg, te megrokkant bokor,

veszti-e csontját, kinek sorsa betelt,

a hitványabb most vajon mire gondol?

Felizzik ettôl a Hold, fájdalom az est,

más rág, de majd nyelned neked kell,

és mi most ez a zaj, bomlott hajjal

sérült vetésem messzire szalad?

Elment az apám is, lába elé nézve,

érte térdepelt dombra a torony,

s mert a böjtök nagy türelme mérte,

az idô vánkosán örvénybe jutott.

Bánat-szemében gyöngy kinek terem,

dús, csodás változást ígér-e a tarokk,

s ha az örökkévalóság koromba süllyed,

lélek-tengerünk ott, lent még felragyog?

Budapesten új helyre, valószínûleg a Szent István-bazilika elôtti térre költözik az idén az Ünnepi Könyvhét központi rendezvénye, amely már két-három éve kinôtte régi otthonát, a Vörösmarty teret - tájékoztatta a rendezô Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének (MKKE) igazgatója az MTI-t csütörtökön.

Zentai Péter László nagy léptékû és társadalmi elfogadottságú, sikeres eseménynek nevezte az országos könyvhetet, a kortárs magyar irodalom ünnepét, amelyet minden évben június elsô hetében tartanak meg.

Mint mondta, öt évvel ezelôtt szinte senki nem gondolta volna, hogy kinövik a Vörösmarty teret, amely másfél évtizeden át adott teret az értékes és igényes világirodalmi, társadalomtudományi mûveket is bemutató irodalmi mûhelyeknek.

Az MKKE igazgatója utalt a helyszûke miatt tavaly kibontakozott "ideges vitára"; az akkor felállított 108 pavilonból csak 92-t tudtak a téren elhelyezni, a többi az V. kerület engedélyével a Váci utcába "szorult".

Az 1929 óta immár 75. alkalommal megrendezendô jubileumi könyvhéten az elképzelések szerint 131 standot állíthatnak majd fel a bazilika elôtt. Ehhez az V. kerületi önkormányzat területhasználati engedélye kell, amelyet Zentai Péter László szerint szinte bizonyosan megkapnak. Az MKKE már elindította az engedélyezési eljárást.

Mint az MKKE igazgatója elmondta, a Vörösmarty téren átépítik a Vigadó irodaházat, így az Ünnepi Könyvhétnek a három évig tartó építkezés miatt is el kell hagynia hagyományos helyszínét. Mint mondta, a közönséggel meg kell ismertetni a rendezvény új helyszínét, a könyvhét ugyanis már mindenki fejében a Vörösmarty térrel kapcsolódott össze.

Szabó Géza plébános, a Szent István- bazilika kanonoka az MTI-nek elmondta: támogatja a könyvheti standok és színpad
"betelepülését" a Szent István térre, másféle rendezvényekhez azonban "nemigen" járulnak hozzá. Mint elmondta, a tér az önkormányzat tulajdona, de mivel egy jelentôs templom elôtti terület, a kerület vezetése mindig kikéri a plébánia véleményét.

Az MKKE már elfogadta a könyvhét új szabályzatát, amely szerint könyvheti mû lehet minden magyar szépirodalmi alkotás, bölcseleti mû, a világirodalom igényes alkotása. A listán helyet kaphatnak továbbá a könyvhét szellemiségének megfelelô társadalomtudományi, valamint gyermek- és ifjúsági mûvek.

Az ünnepi könyvheti listára szánt kiadványaikat február 25-ig javasolhatják a könyves mûhelyek. A hivatalos jegyzékrôl az MKKE elnökségébôl álló könyvheti bizottság dönt.

A szabályzat szerint a Szent István téren csak azok a cégek szervezhetnek alkotóik számára dedikálást, amelyek pavilonnal vagy pavilonrésszel rendelkeznek. Semmiféle alkalmi könyvárusítás, sem egyéb program nem szervezhetô. Nem folyhat semmiféle aláírásgyûjtés, politikai agitáció, propaganda.

Irodalmi tevékenysége elismeréseként Vári Fábián László kárpátaljai költô, kritikusnak és az olasz Armando Nuzzo mûfordítónak ítélték az idén a Balassi-emlékkardot - tájékoztatta a bírálóbizottság az MTI- t.

Az 1951-ben Tiszaújlakon született Vári Fábián László 1968 és 1971 között az ungvári egyetemen tanult. 1967-tôl négy éven át az ungvári Forrás Stúdió tagja volt, majd évekre hallgatásra kényszerült. 1976 óta Mezôváriban tanít.

Fôbb mûvei közé tartozik például a Kivont kardok közt és a Vannak ringó bölcsôk címû, kárpátaljai magyar népballadákat tartalmazó kötet.

Armando Nuzzo hungarológiai pályafutását Sárközy Péter, a római La Sapienza Tudományegyetem magyar tanszékének vezetôje indította el az 1980-as években.

A professzor tanácsára jött Budapestre magyar nyelvtudásának tökéletesítésére, illetve, hogy diplomamunkáját befejezze a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében, a reneszánsz osztályon.

Az intézetben Klaniczay Tibor biztatására kezdett foglalkozni a magyar reneszánsz irodalommal, kiváltképpen Balassi Bálinttal.

Armando Nuzzi nevéhez fûzôdik a kutatók által régóta keresett Balassi Bálint Istenes énekei 1633-as bécsi kiadása címlapos példányának felfedezése a firenzei bibliotékában, valamint rábukkant az Istenes énekek korábban nem ismert, 1666-os lôcsei kiadására is. Kutatási eredményeit magyarul és olaszul is közzé tette - tartalmazza a méltatás.

Az 1997-ben alapított díj bírálóbizottságának elnöke Makovecz Imre, a Balassi kuratórium alapító tagjai közé tartozik Lôcsei Gabriella, Ladocsi Gáspár, Molnár Pál, Rubovszky András, Zelnik József.

A testület minden évben kiegészül az új díjazottal.

A grémium munkájában részt vevô Balassi- emlékkarddal kitüntetettek Tóth Bálint, Döbrentei Kornél, Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Utassy József, Farkas Árpád, Kiss Benedek, valamint Balassi- fordításaiért a portugál Ernesto Rodrigues és a lengyel Tereza Worowska.

A Balassi Baráti Kör annak a költônek ítéli oda az elismerést, akinek líráját méltónak tartja a reneszánsz alkotó életmûvéhez.

A díj egy középkori végvári szablya korhû másolata, amelyet Fazekas József bonyhádi mester kovácsolt.

Az ünnepséget a hagyományok szerint az idén is február 14-én - Bálint-napon - tartják a budapesti Gellért Szállóban.

A Nemzeti Színház ismét meghirdette drámapályázatát: szerzôként csak egy munka nyújtható be bármilyen mûfajban, témában és terjedelemben - tájékoztatta a teátrum pr-irodája az MTI-t.

A kiírás szerint - az elmúlt évhez hasonlóan - ezúttal is minden olyan magyar nyelvû színdarab részt vehet a versengésen, amely még nem jelent meg nyomtatásban, nem mutatták be színpadon, nem nyert díjat korábbi drámapályázatokon, illetve a mû elôadási vagy közlési jogával más intézmény nem rendelkezik.

A jeligés - bármilyen mûfajú, témájú és terjedelmû - pályázatokhoz külön, lezárt borítékban kell csatolni a szerzô kilétét felfedô adatokat, a nevet és címet. A küldeményeket - Drámapályázat mottóval - szeptember 15-ig lehet feladni a Nemzeti