Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Közös nemzetpolitikáról ma még nem beszélhetünk - jelentette ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerdán Budapesten. A közös nemzetstratégia hiánya vezet oda, hogy ebben a pillanatban pártküzdelmek témájává, félô, áldozatává, martalékává válik a határon túli magyarság kérdése - mondta Markó Béla, a Politikatörténeti Alapítvány rendezvényén. Az RMDSZ elnöke elôadásában hangsúlyozta, hogy a kisebbségi közösségek önállóságát gyengítheti, ha a magyarországi politikai viszonyok analógiájára próbálják átrendezni életüket. - Nem lehet egy kisebbségi létre szorított közösséget úgy átgyúrni (...), hogy az a magyarországi politikai életet mintázza, modellezze - mondta Markó Béla.

A román belpolitika napirendjén szereplô sûrû programok miatt halasztják el Mircea Geoana külügyminiszter szerdára és csütörtökre bejelentett budapesti látogatását - közölte az MTI-vel szerda délelôtt Cosmin Dobran külügyi szóvivô.

Dobran elmondta, hogy a román fél a jövô hetet - keddet vagy csötörtököt - jelölte meg a látogatás lehetséges idôpontjának, a magyar fél fogadókészségének függvényében.

Ami a halasztás indokát illeti, a szóvivô utalt arra, hogy az országban most számos fontos belpolitikai kérdést kell megvitatni, így a kormányátalakítással kapcsolatos konzultációk teszik szükségessé Mircea Geoana bukaresti jelenlétét.

Dobran szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a halasztás nem függ össze a román és a magyar fél közötti politikai párbeszéddel.

Nastase a kormányátalakításról

A két kormányfôhelyettes kinevezésére azt követôen kerül sor, hogy a parlament elfogadta a kormány szerkezetének átalakításáról szóló törvényt - közölte szerdán Adrian Nastase.

- A parlament döntése után nevezem ki a kormányfôhelyetteseket, amikor erre törvényes lehetôség nyílik. Butaság lenne részemrôl, ha most bejelentenék két nevet, mivel a kormányfôhelyettesek kinevezésének törvényes feltételeit a parlament biztosítja azáltal, hogy elfogadja a törvénytervezetet - mondta a miniszterelnök.

Az SZDP Állandó Delegációja kedden döntött arról, hogy a kormányátalakítás keretében létrejöjjön két államminiszteri poszt, amelyet tárcavezetôk töltenek majd be.

Kormánypárti források kedden úgy nyilatkoztak a Mediafaxnak, hogy Miron Mitrea közlekedési, illetve Dan Ioan Popescu gazdasági minisztereknek van a legnagyobb esélyük a kormányfôhelyettesi tisztségek betöltésére. Mitrea a szociális területet, Popescu pedig a gazdasági ágazatot irányítaná. A két miniszter jelenlegi szaktárcavezetôi posztjaikat is megtarthatják.

Aktuális

Az igazságügy-miniszter a minap nemes egyszerûséggel kijelentette, hogy az igazságügy korrupciójának problémája nem rá tartozik, hanem a Legfelsôbb Bírói Tanácsra. Tette ezt azután, hogy az Európai Unió romániai raportôre, illetve az Európai Parlament egyik kereszténydemokrata képviselôje a csatlakozási tárgyalások felfüggesztését javasolta.

Köztudott, hogy akkor tört ki a botrány, amikor kiderült, hogy a külföldi örökbefogadások leállításáról szóló moratóriumot a kormány megszegte, és tovább folytak az örökbefogadások. Ooslander ajánlását követôen Emma Nicholson, az EU romániai jelentéstevôje Romániába utazott, ahol megbeszéléseket folytatott az államfôvel, a miniszterelnökkel, az igazságügy-miniszterrel. Felrótta a román hatóságoknak, hogy komoly gondok vannak a reformok terén, fôleg a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, nagy a korrupció, nem történt meg a hatalmi ágak szétválasztása, különösen az igazságszolgáltatás függetlensége terén vannak gondok. Hiába a jogharmonizáció, az eurokonform törvények, ha nem tartják be azokat. És minden rábeszélés hiábavaló volt, a jelentéstevô rendületlenül kitart javaslata mellett, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásokat ne folytassák... a jelenlegi körülmények között.

A miniszterelnök komolyan vette az európai figyelmeztetést, és felszólította az antikorrupciós ügyészséget, ellenôrizze az utóbbi tíz év örökbefogadási szerzôdéseit. Persze, nem állta meg, hogy ne dobja át a macskát az ellenzék udvarára, mert a szokásos heti videokonferencián mondta el ország- világ elôtt, hogy 1997 és 2000 között tízezer örökbeadást bonyolítottak le, illetve, hogy ugyanabban az idôszakban pár száz adopciós dossziénak lába kelt a bukaresti törvényszékrôl. Azonban megszívlelte a kritikát, és igyekszik korrigálni amit lehet.

Ellenben az igazságügy-miniszter a jelek szerint egyszerûen nem érti, nem akarja érteni, hogy mit vár(na) el tôle az Európai Unió, vagy akár azok az állampolgárok, akiknek, tiszte szerint, igazságot kellene szolgáltania. A sajtó nyilvánossága elôtt jelentette ki, hogy nem az ô feladata az igazságügyben dúló korrupció elleni harc, ugyanis ez a Legfelsôbb Bírói Tanács hatáskörébe tartozik. És nem átallotta elmondani, hogy ezt, úgymond, "megmagyarázta" Emma Nicholsonnak is, és ezek után "nem érti az európai jelentéstevô kritikáit", ugyanis a múlt év novemberi országjelentés óta az igazságszolgáltatásban "mégis-csak történt elôrelépés".

Eddig is azt láthattuk, hogy az igazságügy-miniszter minden kritikus felvetésre arrogánsan, jobb esetben kitérôen reagált. A jelek szerint régi "jó szokásáról" nem tud lemondani. Ugyanolyan hányaveti magatartást tanúsít az európai elvárásokkal szemben is. Nem ártana, ha a fônöke idejekorán felébredne és leállítaná, még mielôtt lekéssük az európai vonatot.

Egyelôre nincs szó arról, hogy az EU bármilyen értelemben "szét akarná választani" Bulgáriát és Romániát a csatlakozási tárgyalások, illetve taggá válásuk idôpontja szempontjából - közölte szerdán az Európai Bizottság egyik illetékese.

Günter Verheugen bôvítési biztos szóvivôje azokra az - ismételten és hivatalos formában is megfogalmazott - bolgár aggodalmakra reagált, amelyek szerint Románia lassú elôrehaladása Bulgáriáét is fékezi. Plamen Panajotov integrációs ügyekért felelôs bolgár miniszterelnök-helyettes a napokban úgy nyilatkozott, hogy az uniós tagság felé vezetô úton Bulgáriát nem foghatják vissza azok a problémák, amelyekkel Románia küszködik.

A szóvivô szerint e tekintetben a bizottság álláspontja változatlan: mindkét ország esetében kizárólag elôrehaladásuk és felkészültségük függvényében születik majd döntés a csatlakozási tárgyalások lezárásáról.

Bulgária és Románia egyaránt 2007-et tekinti csatlakozása céldátumának, az unió hivatalos álláspontja pedig az, hogy segíteni fogja ôket ennek tartásában. Mindkét ország még az idén szeretné lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, de a 31 tárgyalási fejezetbôl Bulgária eddig 26-ot, Románia pedig csak 22-t zárt le ideiglenesen.

Emellett Bulgáriát a bizottság már 2002-ben "mûködô piacgazdaságnak" minôsítette, míg Románia - élénk lobbizása ellenére - még a tavaly novemberi országjelentésben sem kapta meg ezt a besorolást.

Az Európai Bizottság megkapta a román kormány válaszát Günther Verheugen bôvítési biztos levelére, és a következô napokban elemezni fogja a dokumentumot, nyilatkozta szerdán Bukarestben Matthias Ruete, az EB bôvítési igazgatója.

Ruete elmondta, a bukaresti kormány válaszlevelét európai parlamenti képviselôkkel vitatják meg a jövô héten, az EP külügyi bizottsága által készített jelentés megtárgyalása keretében.

- Én magam vagy kollégáim részt veszünk a vitán, ismertetjük álláspontunkat, valamint a román kormánytól kapott információkat - közölte Ruete. Arra a kérdésre, hogy Verheugen levelét az EB bukaresti delegációjának egyik tagja adta-e ki a sajtónak, Jonathan Scheele, a küldöttség vezetôje elmondta, ennek kapcsán ellenôrzések történtek, a feltételezések pedig alaptalanok. - Nagyon meglepôdnék, ha a levél szövegét az EB- delegáció egyik tagja hozta volna nyilvánosságra - mondta Scheele.

Günther Verheugen tíz nappal korábban Adrian Nastase kormányfônek írt levelében információkat kért a kormánytfôtôl a nemzetközi örökbefogadásokról. Nastase közölte, a levelet megkapta és válaszolt rá. Hozzátette, ha a bôvítési biztos beleegyezését adja, a levél tartalmát nyilvánosságra hozzák, a dokumentum egyelôre bizalmas jellegû.

A vajdasági magyar pártok választási sikertelenségének okait elemzi kommentárjában a Hospodárské Noviny címû tekintélyes cseh politikai és gazdasági napilap.

A vajdasági magyar pártok legnagyobb problémája az, hogy az elmúlt években jelentôsen csökkent választóik száma. Míg 1991-ben 339 ezer magyar élt Szerbiában, 2001-ben már csak 293 ezer. A magyarok aránya a szerbiai lakosság keretén belül 3,9 százalékra csökkent. Ennek legfôbb oka a magyarok áttelepülése Magyarországra - mutat rá a lapban Petr Morvay (Morvay Péter).

A választási sikertelenség második oka, hogy a vajdasági magyar pártok "halálosan összevesztek". A választás elôtt ugyan elkezdôdtek a tárgyalások egy magyar koalíció alakításáról, de ez a politikai vezetôk személyes ambícióinak összeférhetetlensége miatt eleve sikertelenségre volt utalva. Ebben nagy szerepet játszott Budapest is, mert minden magyarországi párt megpróbálja létrehozni a kisebbségek körében a saját tükörképét - idézi az újság Juhász József politológus véleményét.

A harmadik alapvetô ok, hogy a választók elkedvetlenedtek, csalódtak politikai vezetôikben, akik "leginkább arra ügyelnek, hogy Budapesten és Belgrádban megôrizzék pozícióikat" - szögezi le az újság.

A Hospodárské Noviny ugyanakkor rámutat, hogy bár a Vajdaság hagyományosan Szerbia nemzetiségi szempontból legtoleránsabb része, az utóbbi idôben a régióban csökken a kisebbségek száma, s helyüket a nacionalista szerb betelepültek százezrei foglalják el. Ezek a menekültek elfoglalják a helyi lakosok házait, és gyakran erôszakot is alkalmaznak a helyi kisebbségek ellen.

A németekre mostanában igencsak rájár a rúd. A munkanélküliség példátlan magasságba szökött, a kormánynak a körmére ég az egészségügy reformja, az idén az idôsek egy cent nyugdíjemelést sem kapnak, ennek dacára az aktív keresôk aligha ússzák meg a tb-járulék további emelkedését.

A rosszkedv kifejezôje a szociáldemokrata kormány példátlan népszerûtlensége, ami arra késztette Gerhard Schröder kancellárt, hogy legalább pártelnöki tisztségétôl megváljon. Hogy a kiszemelt utód, Franz Müntefering képes lesz-e lecsillapítani az SPD-tagság háborgását (tavaly tízezrével adták vissza tagkönyvüket szocdem párttagok), az még a jövô zenéje.

Az viszont az utóbbi két év hozadéka, amit a kölni fogyasztáskutató intézet országos vizsgálódásai hoztak napvilágra: az euró 2002 januári bevezetése óta példátlan árdrágulási hullám söpört végig német földön. A "lelet" jól egybecseng az átlag német szubjektív érzésével, viszont rácáfol a wiesbadeni statisztikai hivatal másfél éve hajtogatott állítására, amely szerint a közös európai valuta megjelenése nem eredményezett említésre méltó drágulást.

A kölni intézet szakemberei kimutatták, hogy a hivatalos "árukosár" száz terméke és szolgáltatása közül 2001 januárja óta 46-nak több mint 5 százalékkal emelkedett az ára - holott az elmúlt három évben a hivatalos inflációs ráta csupán 4,5 százalékot tett ki.

Egy német hetilap összeállítást közölt az euró megjelenése óta tapasztalt legjelentôsebb drágulásokról, illetve árcsökkenésekrôl. (Nota bene: az elôbbi lista 96, míg az utóbbi csupán 30 terméket, szolgáltatást tartalmaz.)

A pálmát a Melitta kávéfilter viszi el: a százas csomag tavaly decemberben 1,69 euróba került a szupermarketekben, míg 2001 végén csupán 81 centnek megfelelô márkát kellett érte fizetni. Ez, akárhogy is nézzük, 107,9 százalékos drágulás! Jócskán fölment az ára a Heinz márkájú ketchupnak (88,6%), a Nutella mogyorókrémnek (88,1%), a Hammerite rozsdagátló lakkfestéknek (83%), a vendéglôben fogyasztott pohár Martininak és Pernod-nak (70,7%), a múzeumi belépôknek (46,3%), a társasjátékoknak (35-39%), a palackos Coca- Colának (34%), a hatósági erkölcsi bizonyítványnak (27%). Viszonylag szolidan (3-12%) drágult a százas lista alsó fele, például az óriásvirsli, a bolognai spagetti, a videokazetta, a pohár sör vagy az Erfurt fûrészporos tapéta.

Az olcsóbbá vált áruk, szolgáltatások között a hatósági hitelesítés illetéke "gyôzött" (- 63,3%), szorosan a nyomában lihegnek a DVD-lejátszók (-61,8%), a félliteres Vienetta jégkrémek (-44,4%), mûholdvevô szettek (-36,6%), fúrók (-31%) és rádiók (-25,2%). A fentiek szépséghibája, hogy (a Vienetta kivételével) az átlagember viszonylag ritkán vásárol belôlük.

Érdekes összeállítást közölt a Stern bizonyos áruk, szolgáltatások árának és a németek fizetésének alakulásáról - azaz a vásárlóerô változásáról. Egy Volkswagen bogár áráért például 1960-ban még 1417 órát kellett dolgoznia egy német munkásnak, húsz évvel késôbb már csak 822 órát. 2000-ben egy Golf áráért 939 óra munkabért kellett kifizetni, tavaly pedig már 976 órányit.

Egy nôi frizura elkészítése 1960 és 2000 között folyamatosan olcsóbb lett a fodrásznál (101 percrôl 35 percnyi munkabérre), az utóbbi három évben viszont 83 százalékos drágulás ment végbe a fodrászszalonok áraiban. Hasonló tendencia figyelhetô meg az éttermi árak terén is, még ha itt 2000 óta csupán 15 százalékkal nôttek is az árak. Egyértelmûen olcsóbbak lettek viszont a repülôjegyek: 1960-ban egy Hamburg-München jegyért egy munkásnak még 117 órát kellett dolgoznia, tavaly viszont 6 és fél órányi bérébôl megvehette ugyanezt a jegyet.

Csaknem ilyen mértékben olcsóbbodott a telefonálás: 1960-ban egy ötperces Hamburg-Stuttgart beszélgetés több mint két órai munkabérbe került; ma még három percig sem kell ugyanezért a távbeszélgetésért dolgozni.

Kereszténydemokrata gondolatok

Azok közé tartozom, akik az elmúlt közel tizenöt esztendô során nem rejtették véka alá a véleményüket akár a hazai, akár a magyarországi politikum biztató, vagy kevésbé lelkesítô megnyilvánulásaival kapcsolatban, függetlenül attól, hogy a megnyilvánuló személyek a párt, avagy az intézményes hierarchia melyik létrafokán találtattak az adott idôpontban.Természetesen a mindenkori civilizált hangnem tiszteletben tartásával még olyankor is, amikor a politikai bajtársakból egyesek politikai ellenfelekké, vagy sajnálatosan politikai ellenségeivé is váltak a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártnak, illetve utódjának, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak. A mi politikai alakulatunkat sem kímélték a küzdelmeknek a viszontagságai. Legalább öt alkalommal próbálták szervezetten megsemmisíteni a romániai magyar keresztény demokráciát, hol belülrôl, hol kívülrôl. Ez többé- kevésbé sajtónyilvánosságot is nyert, nem idôszerû most ennek a fordulatait részletezni. Viszont nem érdektelen azt megemlíteni, hogy az RMKDP, majd az RMKDM tagjainak és vezetôségeinek a bölcs, sokszor önuralmat, de ugyanakkor a szervezetünket szándékosan szétverni akarókkal szembeni határozott, megalkuvás nélküli fellépése nélkül már mi is csak egy emlékfoszlánya volnánk a hazai politikai életnek, mint sok más politikai képzôdmény akár Romániában, akár Magyarországon. A fentiek ellenére megerôsödtünk. Álszerénység nélkül mondhatjuk, hogy elsôsorban az RMKDP és a megújult országos RMDSZ vezetôségének az érdeme, hogy a romániai magyarság a legerôsebb európai pártnak, az Európai Néppártnak a társult tagja lehet, amelyiknek a befolyásos vezetôi ismételten elismerik, hogy a román parlamentben az európai szellemiségû kereszténydemokráciát csak az RMDSZ képviselôi és szenátorai jelenítik meg. Az más kérdés, hogy az Európai Néppárt számunkra fontos rendezvényein nem veszünk részt a megfelelô rendszerességgel, vagy elôfordult, hogy olyan RMDSZ parlamenti képviselôt küldtünk az Európai Néppárt fontos munkacsoportjába - nem éppen szerencsés kiválasztással -, mint például Szilágyi Zsolt képviselô urat, akinek semmi köze a kereszténydemokráciához, és aki sokkal többet ártott, mint amennyit használt az RMDSZ-nek.

Egy valódi magyar-magyar egyetértés megvalósítása érdekében ideje lenne a leghatározottabban tisztázni már azt is az RMDSZ keretében, hogy meddig folyik még az az álszent egyenlôsdi, hogy egyesek ugyanolyan mércével óhajtják megítélni azt a politikai platformot, az RMKDP-t, amelyik az elmúlt hosszú esztendôk során mind a bel-, mind a külpolitikai tevékenységében az RMDSZ egybenmaradásáért és nem szétzilálásáért küzdött, mint azokat a platformokat, amelyek némi politikai koncért és hatalomért, rosszul idôzített politikai demagógiával, olykor nyílt rosszindulattal, tudatosan, vagy gonosz ügyködésüknek az elvakultságában helyrehozhatatlan károkat akarnak okozni az erdélyi magyarság eddig kínkeservesen kiharcolt és mûködtetett intézményrendszerében. Legjobb tudomásom szerint az Európai Néppárt vezetôsége, amelynek egyébként az állandó meghívott RMKDM elnökeként én is tagja vagyok, senkit sem hatalmazott fel sem Romániából, sem Magyarországról, lett légyen az volt vagy jelenlegi magas rangú tisztségviselô, hogy az RMDSZ szétverésén szorgalmatoskodjék. S ez hangsúlyosan kiderült a legutóbbi brüsszeli kongresszuson, ahol kifejezetten az RMDSZ-t támogató határozat született.

Egyébként nekünk, az RMDSZ döntéshozóinak - választott SZKT-tagként és platformelnökként magamat is közéjük számítom - ideje, hogy tudomásul vegyük: Jézus Krisztus egyáltalán nem egy olyan tékozló fiúnak a példáját hozta fel, aki ismételten és újonnan elherdálta a család vagyonát, ahogyan azt az RMDSZ-szel a reform tömörülés és annak árnyékizgatói tették, s teszik még ma is egyes bennmaradt egyének, akik a civilizált politikai bírálat helyett az alantas mocskolódás eléggé el nem ítélhetô mocsarába próbálják egyfolytába rángatni a munkát, így kísérelvén akadályozni közképviseleti szerveinknek az eredményes tevékenységét.

Ki akadályozta meg a most kiválni szándékozókat az évek hosszú során abban, hogy parlamenti képviselôi vagy szenátori minôségükben, a most nagy csinnadrattával beharangozott autonómia-törvénytervezetüket beterjesszék a román parlamentbe? Hiszen ott volt Csapó József is, meg Szilágyi Zsolt is. Ki beszélte le ôket arról, hogy számtalan nemzetközi kiruccanásuk alkalmával eltökélten lobbizzanak az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek az érdekében, persze betartva azt az elementáris szabályt, hogy még a nemzetközi diplomáciában sem szokás dobbal verebet fogni. Hogyan lehet jószándékot és magyar-magyar megértést elvárni olyanoktól, akik az elmúlt évek során legtöbbször olyankor hozakodtak elô úgynevezett "ügyrendi kérdéssel", amikor már-már szinte sikerült volna egyetértésben fontos döntéseket hozni, így megakadályozván a határozathozatalt. Hogyan lehet magyar-magyar egyetértést elvárni olyan személytôl, aki a legtiszteletreméltóbb erdélyi magyar funkcióból - hál’Istennek nem az
"összmagyarság tiszteletbeli elnökeként", ahova nemrégiben egy magyarországi politikus röpítette volna, ha ez csak szerénységétôl függött volna - képes volt feljelenteni és beperelni egy román bíróságnál azt a segítségére szoruló szervezetet, azt a tagságot, amely elsôsorban a bölcs elôrelátást, az aggódó gondoskodást, gyámolítást, békéltetést, összhangteremtést, a sebek gyógyítását, az érdekek szelíd összehangolását, a terhek közös, alázatos viselését, de mindenekelôtt a krisztusi szeretet parancsa legnehezebbikének a betartását: szeresd ellenségedet! - várta el tôle. Ehelyett mivel kedveskedett a saját szervezetének? Gôggel, fennhéjázással, késôbb pedig mocskolódásokkal, rágalmazásokkal, végül pedig feljelentgetésekkel.

Hol van ezeknek az újonnan alakult különbözô köröknek az eszköztárában a megfogyatkozott magyarságunk számára létfontosságú keresztény szolidaritás, amire hébe-hóba egyes vezetôik hivatkoznak, amikor képesek lennének felrúgni és megkérdôjelezni minden eddigi eredményünket, pusztán azért, hogy néhány újdonsült vezéralakjuk az eddiginél nagyobb rivaldafénybe kerüljön.

Jól mondja Mórus Tamás, aki 2000 óta hivatalosan is a politikusok védôszentje, aki az életével fizetett hûsége és rendíthetetlen következetessége okán: "a jó cselekedeteket porba hintjük, a rosszakat pedig kôbe véssük". Ehhez hozzátenném, hogy az egyik legalávalóbb emberi bûn a hálátlanság és a jó cselekedetek szándékos lekicsinylése.

A jövô magyar emberének csak akkor lesz igazi méltósága Isten és ember elôtt, ha mûvelt, becsületes, egymás gondján könnyítô, lelkiismeretes, halhatatlan lelkében és a feltámadásában tántoríthatatlanul bizakodó, családszeretô és a család életét gyermekáldással megajándékozó, a gyermekeket keresztény hitükben becsülettel felnevelô, felelôs magyar nôk és férfiak szánják rá magukat erre az egyáltalán nem könnyû szerepre. Ha a fiatalok végre megértik, hogy ôk is éppoly nehéz felelôsséget viselnek a vállukon, mint a szüleik. Ha a pusztán fogyasztásra és a léha foglalatosságokon való kérôdzésre sarkalló hétköznapok propagandájának ellen tudnak állni. Ha rájönnek, hogy az Isten adta tehetségekkel egyszer majd emelt fôvel kell elszámolni. És ha mindenikünk végre rájön: mindannyiunk felelôssége, hogy a nemzet ne váljék istentelenné. Mert a testvérharcokban gôgösködô nemzet istentelenné válik. Az istentelen nemzetet pedig megutálja a teremtôje és magára hagyja a történelem útvesztôiben.

Európában - beleértve Oroszországot - ez idô szerint kereken 52 millió muzulmán él. A németországi Iszlám Archívum Központi Intézete (Zentralinstitut Islam-Archiv) szerint a "keresztény Európában" évente mintegy 6,5 százalékkal növekszik az iszlám vallásúak száma. Feltételezve a trendnek folytatódását, tíz év múlva 87 millió muzulmán élhet Európában és ezzel az iszlám a katolicizmus után a második legnépesebb vallás lehet a kontinensen.

A népességi adatokat lebontva az derül ki, hogy orosz területen 25 millió muzulmán él, viszont nem tudni pontosan, hogy ebbôl mennyi az európai.

Törökország európai területein 5,7 millióra tehetô a muzulmánok száma.

Nyugat-Európát tekintve, Franciaországban él a legtöbb - mintegy 5 millió - muzulmán, akik legnagyobb része az egykori afrikai gyarmatokról származik és az ország össznépességének 8,5 százalékát teszi ki.

Az intézet szerint Németországban 3,2 millió muzulmán él, ami nagyjából az össznépesség 3,9 százalékának felel meg. Míg azonban Franciaországban a muzulmánok nagy része francia állampolgár, addig Németországban mindössze 780 ezren rendelkeznek közülük német állampolgársággal. Kétmillióan törökök, 220 ezren egykori jugoszlávok és kétszázezren valamelyik arab ország útlevelével rendelkeznek.

Ausztriában a 2001. évi népszámlálás adatai szerint az országban élô 339 ezer muzulmán közül mintegy 96 ezer osztrák állampolgár. A többi túlnyomó részt török. Franciaország után Ausztria a második helyen áll az Európai Unió tagállamai között a muzulmán lakosságnak az össznépességhez mért arányát (4,2 százalék) tekintve.

Ausztria szomszédjait nézve, a muzulmánok aránya Szlovéniában egy és 2,4 százalék között ingadozik. Magyarországon mintegy negyvenezer, Csehországban pedig húszezer muzulmán él.

Az intézet adatai szerint Svájcban háromszázezer, Nagy-Britanniában kétmillió, Belgiumban 350 ezer a muzulmánok száma. Százalékot tekintve Hollandiában a lakosság 3, Olaszországban és Spanyolországban egyaránt 1,7, a skandináv országokban, valamint Írországban, Portugáliában és Lengyelországban ennél is kisebb a muzulmán lakosság aránya.

Az Európai Unió tagállamai közül Franciaországban, Luxemburgban, Belgiumban, Ausztriában, de ugyanígy Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában is az iszlám vallás megelôzte a hagyományosan a katolicizmus mögött második helyet elfoglaló protestantizmust.

Az EU-tagállam Görögországban, továbbá Bulgáriában, Macedóniában és Szerbiában az iszlám vallás a második helyen áll az ortodoxok mögött. Végül muzulmán többségû a lakosság Albániában, Bosznia- Hercegovinában és Törökországban.

üRomániában évente negyven-ötven százalékkal növekszik a számítógép-kereskedelem forgalom, de a romániaiak még így is hatszor kevesebbet költenek információs technikai (IT) eszközökre, mint Magyarország IT-vásárlói - közölték román hírforrások szerdán.

A számítógépeket és más IT- felszereléseket elôállítók és forgalmazók romániai érdekképviseletének (APEDTIC) elnöke szerint tavaly például 210 millió euró értékû számítógép talált gazdára Romániában. Mint Valentin Negoita elmondta, 2003-ban különösen a laptopok eladása ugrott meg, s az eladott számítógépek körülbelül egyharmada a kis- és középvállalkozókhoz került. Az eladott számítógépek 35 százaléka márkás termék volt, 40 százaléka a "no name" kategóriába tartozott, 25 százalékát pedig az országban szerelték össze.

Miközben tavaly 50 százalékos növekedést ért el a hazai számítógép-kereskedelem forgalma, az idén 30-40 százalékos növekedésre számít az APEDICT. Mint illetékesek rámutattak, a romániai személyi számítógép (PC) piac gyors növekedését és forgalmának felpörgését jelentôs mértékben befolyásolja a lízing-rendszer és a fogyasztási hitelek meghonosodása, valamint a nevelési célú számítógép-vásárlásra költött összegeknek az adóalapból történô levonásának a lehetôvé tétele.

A szoftver-ipari és szolgáltatási szövetség (ANIS) vezetôinek várakozása szerint az idén Romániában 35 euróra emelkedik az egy fôre jutó IT-kiadások össze, miközben Magyarországon ez az összeg 210 euróra, az Európai Unió tagállamaiban több mint 500 euróra rúg.

Hátrál az unió

Az EU-bôvítés elôtti utolsó hetekre a jelek szerint nem sok marad a tagállamok egy részének abból a korábban kinyilvánított készségébôl, hogy a korlátozás lehetôsége ellenére már a május 1-jei csatlakozások napjától teljes mértékben megnyitják munkaerôpiacukat az újonnan taggá váló országok polgárai elôtt.

Ami maradt, egyelôre az is bizonytalan, és a májusig hátralévô kevés idôben is változhat még. Mindeddig maga az Európai Bizottság sem tudott teljes és pontos képet alkotni a helyzetrôl, elsôsorban azért, mert e tekintetben a tagállamok - önkéntes - közléseire kell hagyatkoznia. A tizenötök azonban feltûnôen tartózkodóak, és az eddig Brüsszelbe érkezett tájékoztatásokban sem volt sok köszönet.

Február elejéig hat tagállam értesítette szándékairól a bizottságot. Közülük négy - Ausztria, Németország, Finnország és Belgium - jelezte, hogy korlátozásokat kíván alkalmazni, Nagy-Britannia és Írország pedig azt közölte, hogy megnyitja munkaerôpiacát.

A többiek elképzeléseirôl hivatalosan semmilyen tájékoztatás nem érkezett Brüsszelbe, mint ahogy arról sem, hogy a korlátozásokat bejelentô négy ország pontosan milyen intézkedésekre készül. E tekintetben jobb híján a bizottság is sajtójelentésekre vagy nyilatkozatokra kénytelen támaszkodni.

Forma szerint és jogilag mindezért nem érheti szemrehányás a tagállamokat, amelyek csupán a lehetôségeikkel élnek. Ezek pedig az adott esetben meglehetôsen tágak.

A munkaerô szabad áramlásának szabályozása azoknak az igen ritka területeknek az egyike, amelyeken az unió kért átmeneti mentességet a csatlakozó országoktól a fôszabály - a teljes és azonnali liberalizáció - alkalmazása alól. Hosszúra nyúlt és bonyolult huzakodások után ezt a csatlakozási tárgyalásokon meg is kapta, s ennek eredménye lett a sokat emlegetett 2+3+2-es formula, amely a jelek szerint még jó néhány évig be fogja határolni az új tagállamok mozgékonyabb munkavállalóinak mozgásterét.

Az egyezség értelmében a csatlakozás utáni elsô két évben a jelenlegi tagállamok "nemzeti szabályozást" alkalmazhatnak - ami úgy olvasandó, hogy gyakorlatilag teljesen szabad kezet kapnak - az újakkal szemben. Olyannyira, hogy tervezett vagy bevezetett intézkedéseikrôl nem is kötelesek tájékoztatni az Európai Bizottságot.

Két év után is mindössze annyi történik, hogy a bizottság felméri az akkorra kialakuló helyzetet, jelentést készít, majd ennek alapján a miniszterek tanácsa megvitatja az átmeneti rendszer mûködését.

Romantikus, késôi romantikus, ill. a modern kor új zenei irányzatának néhány képviselôje - Schumann, Ravel, Chopin, Enescu, Sosztakovics, de Falla, Brahms, Rahmanyinov és más szerzôk - dalaiból, dalciklusaiból tolmácsolt kedden este a Kultúrpalota kistermében Madaras Ildikó valamint Orbán András. A filharmónia vegyes karának tagjaként a szoprán szólista tavaly fejezte be tanulmányait Nagyváradon, és most a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban tanít, így bizonyos értelemben kollégája, Orbán András zongorakíséretében, énektechnikai tudás birtokában, jól megválasztott dalokkal vívott ki megérdemelt vastapsot. Nemkülönben a zongorista is egy-egy Chopin- ill. Brahms-mû megszólaltatásával. Összehangolt együttmûködésüknek köszönhetôen gyönyörködhettünk az európai szerzôk dallamkincsének ezúttal görög, román, orosz, spanyol nemzeti zene ihlette darabjaiban. Mi tagadás, szívesen tapsolnánk mûvészi teljesítményüknek gyakrabban is!

A ma esti hangversenyen - tudtuk meg Vasile Cazan mûvészeti igazgatótól - az Ábrám Zsuzsa, Péter Béla (a filharmónia szimfonikus zenekarának tagjai), ill. a Nagy Kálmán alkotta hegedûtrió lép közönség elé. Az elôbbi kettô Bach két hegedûre és zenekarra írt d-moll versenymûvét, Nagy Kálmán, a kolozsvári G. Dima zeneakadémia II. éves növendéke pedig Mozart 5. Á-dúr hegedûversenyét adja elô. Helyet kapott állandó vendégkarmesterünk, Ozaki mester ötleteként Debussy Kis szvitje, valamint Bizet 1. számú Carmen-szvitje is.

- Hónapról hónapra igyekszünk eseményszámba menô hangversenyekrôl gondoskodni - folytatta az igazgató.

- Januárban újévi koncertünket háromszor, s késôbb a filmzenemûsort kétszer kellett mûsorra tûznünk. Nagyon örültünk a közönség erre valló igényének, mivel a zenei nevelést, a különbözô mûfajok iránti érdeklôdést, a zenei ízlés csiszolását tekintjük alapvetô feladatunknak. Ezért is tapasztalhatjuk, hogy a hallgatóknak más és más rétege ül be karácsonyi koncertjeinkre, újévi, akár filmzene-hangversenyeinkre. Mint ahogy feltehetôen ismét más réteg egy olyan újszerû hangversenyre is, mint amilyet vasárnap, február 15-én tartunk. Rendkívüli hangverseny, melyet - tekintettel a közelgô szerelmesek napjára - az általunk, férfiak által tisztelt, becsült, szeretett hölgyeknek ajánlunk. Ennek megfelelôen alakítottuk a mûsort is. A zenekar élén a németországi Franz Lamprechttel, hiszem, hogy sikerül örömöt szereznünk a gyöngédebb nem képviselôinek olyan mûvek felhangzásával, mint Wagner A nürnbergi mesterdalnokok címû operájából a nyitány, J. Strauss Dél rózsája, B. Smetana: Cseh erdôkön és mezôkön címû szimfonikus költeménye, valamint egy, a városunkban elsô alkalommal mûsorra tûzött kortárs szerzô, K.H. Körper Profil három harsonára és zenekarra címû darabja, végül Rossini-Respigi feldolgozásában a La boutique fantastique címû darabja. Közremûködik a filharmónia harsonatriója: Fábián András, Molnár Géza és Dávid János. Két színinövendék, Csíki Hajnal és Iuliu Breaja pedig a szerelmi líra szép darabjaiból szaval. Reméljük, nemcsak a fiatalok találják majd érdemesnek a nagyterembe beülni - fejezte be hangversenyelôzetesét az igazgató.

Újabb gyermekvédelmi szolgáltatás

Marosvásárhelyen, a Trébely utcai, felszámolás alatt levô árvaház egyik épületében megnyitották tegnap a szaktanácsadó és képzési központot. A Holt International megyeszékhelyi kirendeltsége által átalakított épületrészben tanácskozásra alkalmas helyiséget rendeztek be a szülôknek, s játszótermet a kicsiknek. A központot az Enfance Roumanie program keretében nyújtott támogatásból alakították ki és mûködtetik.

A megnyitón Buscu Elisabeta, a Holt igazgatója köszöntôbeszédében kiemelte: - A tanácsadó központban folytatni fogjuk a Hogyan váljunk jobb szülôvé? témájú tanfolyamot, melynek keretében filmvetítéssel egybekötött elôadásaikon a konfliktusok kezelésérôl, a fegyelmezésrôl, a tanulási, viselkedési nehézségekrôl, az öröm és a szeretet kimutatásáról beszélnek majd a szakemberek. Ma a dicsôszentmártoni, mezôsármási és balavásári pótszülôk továbbképzését kezdjük meg. Hosszú távon szívesen fogadunk minden olyan szülôt, akiknek nevelési gondjaik vannak, s lehetôségeink szerint segítünk nekik. Amíg a szülôk tanulnak, beszélgetnek tapasztalataikról, addig önkénteseink a gyerekekkel foglalkoznak, játszanak. A tanácsadás mellett tájékoztató szerepet is felvállalunk, beszámolunk az érdeklôdôknek a gyermekvédelmi szolgáltatásokról, támogatási lehetôségekrôl, szaktanácsadásról. Alapítványunk telefonszáma: 255-677 - tájékoztatott a Holt igazgatója.

Domby Károly azt hangsúlyozta, hogy a központ megnyitásával bôvültek a gyermekvédelmi szolgáltatások. Mint elmondta, a mezôzáhi és nyárádszeredai elhelyezési központokban már mûködnek hasonló központok, ahol fogadják a helybéli és környékbeli szülôket és gyermekeket. Ma a marosszentgyörgyi iskolában fognak hasonló létesítményt átadni. Minden gyermekvédelmi szolgáltatásunk célja: felkészíteni az árva és elhagyott, nehéz anyagi körülmények között élô gyerekeket a társadalomba való beilleszkedésre, a viselkedési, alkalmazkodási gondok leküzdésére - nyilatkozta a gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetôje.

Növényvédelmi tanácskozás

Az Agro International a svájci Syngenta növényvédelmi vegyszereket gyártó, vetômag hibrideket elôállító, új technológiákat kidolgozó társaság kizárólagos országos forgalmazója. Dr. Pastor Ioan mérnök, a cég Erdélyért felelôs igazgatójának szervezésében került sor kedden a Continental Szálloda Zöld termében arra a növényvédelmi tanácskozásra, amely Növényvédô szerek a mezôgazdaságban címmel zajlott.

A Syngenta társaság romániai képviselete, az Agro Industrial Kft., az utóbbi években jó kapcsolatokat épített ki a gazdatársadalommal, a mezôgazdasági intézményekkel. Annak érdekében, hogy közeledjenek a gazdálkodókhoz, szimpóziumokat, tapasztalatcseréket szerveznek országszerte. Így megismerhetik a haszonnövény- termesztôk, állattenyésztôk gondjait, problémáit. Ezek a találkozók alkalmat adnak arra is, hogy a felvetett problémákra közösen keressenek megoldásokat, illetve ismertessék a társaság által kidolgozott legújabb termesztési technológiákat, erre az évre vonatkozó termesztési, növényvédelmi stratégiákat. Ez történt kedden is a szakmai tanácskozáson. A szakelôadók a Syngenta társaság részérôl: Razvan Salai területi igazgató, Liviu Chira mérnök, mûszaki igazgató. Az Agroindustrial képviseletében Cathy Paun mérnök, mûszaki igazgató tartott szakelôadást.

A jelenlévôk megismerhették a cég által elôállított új és felújított gyomirtó vegyszereket, a legújabb cukorrépa, napraforgó, betegségellenálló, nagy hozamokat biztosító vetômag-vakat, valamint az alkalmazandó technológiákat. A rendezvényen felszólalt dr. Nagy Ferenc mérnök, a tordai kísérleti vetômag-fejlesztési és termesztô állomás kutatója, Arme-neanu Ioan, a ludasi cukorgyár igazgatója.

A tanácskozáson, amely a délutáni órákban ért véget, Beszterce-Naszód, Hargita, Kolozs és Maros megye mezôgazdasági, növényvédelmi igazgatóságainak képviselôi, mezôgazdasági társulások vezetôi, szakemberei, magángazdálkodók vettek részt. A szervezôk ezúttal meglepetésben részesítették a jelenlévôket, ugyanis tomboladíjakat osztottak. A díjazottak: Szi-lágyi Pál (Aranyosgyéres), Miclaus Liviu (Szélkút), Pogacean Liviu (Marosszentgyörgy) voltak. Tôlük kérdeztem: hasznosak az ilyenszerû tanácskozások? A válasz egyértelmû volt: igen, mert ilyen alkalmakkor gyarapíthatjuk szakismereteinket és átadhatjuk egymásnak tapasztalatainkat - mondták.

Anyanyelvünk

E három szó jelentése az irodalmi nyelvhasználatban és a zenei szaknyelvben elkülönül, de a köznyelv gyakran összekeveri ôket. Legáltalánosabb az ének fogalomköre: emberi hanggal megszólaltatott zenei hangsor, dallam, rendszerint szöveggel együtt. A dal általában szöveges: énekelt vagy szinte éneklésre kínálkozó rövid lírai költemény, illetve megzenésített vers, pl. táncdal. Dalnak vagy éneknek mondjuk az énekesmadarak jellegzetesen dallamos, folyamatos hangsorát is. A nóta a dalnak egyszerûbb vagy igénytelenebb változata: népies jellegû, közvetlen hangulatú, énekelt (magyar) szöveges dallam.

A három fônév értelemárnyalati elkülönülését tükrözik összetételeik és szókapcsolataik is. Ezekben rendszerint nem cserélhetôk fel: 1. éneklecke, énekmûvész, énekszám, énekszóló, énektanár stb.; gyászének vagy ritkán gyászdal, hálaének, karének (kardal, népének) fôleg az egyházi zenében; a népdal világi jellegû, virágének, história és sirató, több szólamú ének; 2. dalénekes, dalköltô, bölcsôdal, csatadal, gúnydal, gyermekdal, hattyúdal, katonadal, a madár dala vagy éneke, munkadal, mûdal, parasztdal, táncdal, tömegdal, harci dal, mozgalmi dal, szerelmi dal; 3. nótaest, nótaénekes, nótafa, nótaszerzô, nótaszó, bakanóta, cigánynóta, cigánydal, magyar nóta; duhaj, hallgató, mulató, pajzán, szomorú, trágár, víg nóta; eljátssza valakinek a nótáját stb.

Az igék (énekel, dalol, nótázik) használata a fônévi alapszó jelentésárnyalatához igazodik. Kissé választékos, néha irodalmi stílusárnyalatú a dalol, köznyelvi, illetôleg semleges az énekel, közvetlenebb, bizalmasabb hangulatú a nótázik.

Régi hagyomány a színjátszás Erdôszentgyörgyön, a színjátszó kör legalább huszonöt-harminc éve mûködik, kisebb- nagyobb megszakításokkal. A nyolcvanas évektôl kezdve évenként egy-két darab színrevitele mindig sikerült. A színjátszó csoport mûködésérôl, a nehézségekrôl, sikerélményekrôl faggattuk a csoport vezetôjét, Kovrig Magdolnát.

- 1990 körül alakult a Jadzo, az erdélyi magyar mûkedvelô színjátszók egyesülete, amelynek megalakulása óta tagja vagyunk - mondta a csoportvezetô. - Kétévenként szervezték a Concordia fesztiválokat, amelyeken sok színjátszó csoport részt vett, aztán pénzhiány miatt az egész abbamaradt. Erdôszentgyörgyön Nemes Anna tanítónô volt a színjátszók vezetôje, létezett egy iskolai színjátszó csoport is, amit én igazgattam. Amikor Nemes Anna elment, egyesítettem a kettôt, most is vannak középiskolás mûkedvelôink, a csoport színészeinek életkora 16-30 év között van, tizenkilenc-húszas lélekszámmal.

Annak idején régi darabokat poroltunk le, újítottunk fel, mint például a Kocsonya Mihály házassága, vagy régi francia vásári játékokat aktualizáltunk, ezeknek az enyhén groteszkbe hajló elôadásoknak nagy sikerük volt. Létrehoztuk a két éve bejegyeztett Bodor Péter Egyesületet, most ennek égisze alatt mûködik a színjátszó kör, és minden évben megszerveztük a Kis-Küküllô menti színjátszók fesztiválját, a tizenkettedik találkozó következik. Testvértelepülésünk, Celldömölk (Magyar- ország) Soltis Lajos mûkedvelô színháza sokat segít a szentgyörgyi fesztivál megszervezésében, itteni bevételeiket rendszeresen felajánlják a rendezvényre.

Idéni legsikerültebb produkciónk Rejtô Jenô Görbe éjszaka címû mûvének elôadása volt, ennek megrendezésében Csurulya Csongor, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem rendezô szakos hallgatója segített. Kilenc- tíz alkalommal adtuk elô, mindenhol nagy sikernek örvendett. És ez a siker az, amire szükségünk van. Nincs színháztermünk, a kultúrotthonban próbálunk, de színháztechnikailag nulla a terem: nemrég beszereztünk két reflektort, azonban nincs sem hang-, sem fénytechnika, némi ókori díszlet és kölcsönkért lemezjátszó alkotja a technikai eszközök kelléktárát. A jelmezeket a vásárhelyi színháztól kölcsönözzük, a kellékeket mi fabrikáljuk, mégis lelkes a csapat, nagyon szeretnek játszani. A helyi közönség pedig nagyon pártfogol, eljönnek az elôadásainkra, segítenek a fesztiválszervezésben, érezzük lelkesedésüket, és ez minket is lelkesít. Enélkül, ilyen körülmények között nem érdemes, nem lehet színházat csinálni.

A felkészültséget és tudást jelképezô fehér szalagot és egy szál szegfût nyújtott át tanítványainak Kovács József osztályfônök, a Marosvásárhelyi Faipari Iskolaközpont hagyományos nagykorúsítási és szalagavató ünnepségén, amelyet az elmúlt hét végén tartottak az iskola dísztermében.

A kellemes hangulatú, bensôséges rendezvény során a tizenegyedikesek búcsúztatták a faipari technikusi képesítést szerzô végzôs XII. C osztály tanulóit, tanárok és szülôk jelenlétében. A nagykorúvá válás jelentôségérôl szólva az osztályfônök Heller Ágnest idézte, utalva arra, hogy minden ember szabadnak születik. A 18. életév betöltésével pedig a jogok tárháza bôvül, s a fiatalok az adott ország teljes jogú állampolgáraivá válnak. A szavazáshoz, a munkához, a házasságkötéshez, a hajtási jogosítvány megszerzéséhez való jog gyakorlása azonban együtt jár a kötelezettségek és a felelôsség megnövekedésével is - hangsúlyozta Kovács József, majd hozzátette, hogy a szigor mögött, amely idônként talán túlzottnak tûnhet, a tanárok gondoskodó szeretete áll. A XI. osztályosok nevében Adorjáni Orsolya szólt a végzôsökhöz. Az idei rendezvény két meghívottja közül Tompa Klára színmûvésznô és testvére, Tompa Dezsô faipari mérnök, akik az iskola végzettjei, csak az utóbbi tudott eleget tenni a meghívásnak. Színes, mozgalmas, érdekes pályájáról szóló beszámolójában azt a tanácsot adta a végzôsöknek, hogy éljenek a lehetôségekkel, és olyan pályát válasszanak, olyan munkát keressenek, amit a pénzkeresés mellett szívesen végeznek, s ily módon a belsô lelki szabadság elérése is rajtuk áll.

A nagykorúvá avatott tizenkettedikeseket az utánuk következô évfolyam búcsúztatta, s az éneklésbe valamint a táncba a kisebbek, Siklódi Levente, Ozsváth Zsolt és Szántó Barna, valamint Séra István is besegítettek.

Tárca

Az emlékek maguk is változnak, saját képünkre és hasonlóságunkra gyúrjuk át ôket, nincs két pillanat, amikor ugyanaz ugyanúgy történt volna.

A XX. század hatvanas évei közepén- végén hegyesedtek ki szarvai, már megkövetelte dicsôségét a diktátor, neve helyett azonban ha lehetett, inkább hazát hazudtunk. A hazát minden valamirevaló diktátor sajátjának vallja, úgyhogy amikor Patrium carmen címmel "hazafias" dalokat zengtünk, a haza kéretlen ikertestvéreként magasodott föl a Párt, kettejük frigyébôl pedig ki más állt volna piedesztálra sunyi diadallal, mint a Kondukátor. A vezért akkor még csak fôtitkárnak neveztük, késôbb azonban, mikor a haza megéneklését teljesen háttérbe szorította Románia megéneklése, az illetô már országelnökké lépett elô, és sunyi módon kezdte feltolni pofáját a Mindenható ülepéhez. Kettejük között mindössze annyi volt a különbség, hogy Isten sosem tartott briliáns expozékat, nagynemzetgyülevész programbeszédeket, nem sanyargatta direktívákkal az emberiséget, nem tört a kommunizmus legeslegmeredekebb csúcsaira, satöbbi. Az a helyzet, hogy Istennél minden roppant egyszerû: amit elrendel, bekövetkezik, és sosem következik be egyéb, mint amit elrendelt.

A diktatúra rügyezô esztendeiben bezzeg jutott "állami pénz" kórushangversenyekre -, a "korparancs" kompromisszuma szerint a dalárda betanult és elôadott egy-két elôírt, vagyis "kötelezô" mûvet, cserében pedig megengedték, hogy a nemzetközi és a hazai kórusirodalom néhány fakóbb gyöngyét is megszólaltassa. Nemzetiségi énekkarok anyanyelvükön is dalolhattak, szigorúan ellenôrzött keretek között, rajoni, tartományi, megyei stb. versenyeken, a legjobbak Bukarestben is felléphettek, ôket ott úgysem értette senki.

Az 1960-as évek végén a Kis-küküllô menti Csávás nagy hírû kórusának magam is tagja lehettem. Helyettes tanár voltam, úgy hívtak, "a kicsi tanító bácsi".

A "nagy tanító bácsi" természetesen Keszeg János karnagy volt, akit ötvenhat után meghurcoltak, börtönbüntetésre ítéltek, de a falu nem nyugodott addig, míg "ki nem váltja" tanítóját a tömlecbôl. Akkoriban "világot" többnyire csak úgy láthattunk, ha eljárhattunk ide-oda énekelni a dalárdával. Leggyakrabban Dicsôszentmártonban és Marosvásárhelyen léptünk fel.

Marosvásárhelyen rádiós felvételt is készítettek velünk. A Közmûvelôdési Palota kistermébôl csobogott a hang a Hosszú utcán végig a Stúdióba, ahol a meglehetôsen elégedetlen, sôt mérges Borbély Zoltán zenei szerkesztô volt az úr, minduntalan félbeszakította a produkciót, ez sem volt jó, az sem világos, fôleg a román nyelvû szöveg - az tökéletesen érthetetlen.

Na hiszen, fogta tréfára Keszeg János tanító úr. Hát az operában sem lehet érteni semmit, mégis milyen gyönyörû.

A hangok fômérnöke azonban hajthatatlan maradt. Minden sort többször is újra- meg újraénekeltetett. Fôleg a pártot és "implicite" a párt fôtitkárát dicsôítô dalok hangzottak kínosan. Hiszen a színmagyar település lakói nem beszélik jól a románt, többnyire rosszul sem. Máig emlegetik az esetet, mikor a szomszéd Leppend faluból a vasúthoz szaporázó néni elkéste a vonatot, mégis szaladt kétségbeesve, s az egyik csávási atyafi ekként próbálta vigasztalni: "Futye lele, futye, már elment vonatúú!"…

A tanító úr is tudta persze, hogy ha valami félredúdolás lesz, azért elsôsorban a szerkesztôre húzzák rá a vizes lepedôt. Egyébként pedig igaza volt Borbély Zoltánnak: tessék tisztán, szépen énekelni! Fáradhatatlanul macerált bennünket; dünnyögô- taknyolódó kórussal nincs mit kezdenie, mondta. Hát megkíséreltük újra és újra kimondani a kimondhatatlant. (Az érthetetlent.) Karnagyunk tulipiros arca kezdett lilába játszani. Amíg tartott a hazulról hozott "lámpá-sokból" - az útra pakolt borospalackokat nevezték így - a hegyi kóla, addig még csak-csak… Elboldogultunk valahogy. De amint kezdett cefetül száradni a torkunk, a Kisterem hûvöse egyiptomi forrósággá vált, a kapához-kaszához szokott dalárok türelme elpárolgott, és amikor már tizedszerre ismételtették ugyanazt a sort, Keszeg tanító úr, akinek pedig ötvenhatos elítélt létére igencsak tartania kellett volna a száját, hangosan kifakadt, mint galambra csapó héja, szakadt ki belôle káromkodás: - Az istenit, emberek! Asszonyok! Ennek a
pártnak… Hát tessék már tisztán énekelni!…

Ô maga arról volt híres, hogy sosem tudta az ilyen dalokat, rábízta a szoprán meg az alt szólam néhány ügyes asszonyára, akik a tanítónôk segítségével bemagolták a szöveget, a férfiak aztán valahogy utánuk mammogták -, de a csávási dalárda olyan harmóniát produkált, hogy azzal akármiféle prézsmitálást bízvást gyönyörûen lehetett kísérni.

- Tessék szabatosan és pontosan kiénekelni azokat a szótagokat - kérte Keszeg János, verítékét törölgetve, mivelhogy itkányos ember létére ô maga szenvedett leginkább akrónikus "lámpaolaj-hiánytól".

- Három-négy!…

De persze nem megy. Borbély Zoltán nagyon dühös, a marosszentgyör-gyi vegyes karral példálózik, Csávás örök riválisával, hogy bezzeg a Hajdó Károly dalosainak sosem kell újraénekelniük semmit, olyan tökéletes és tiszta a dikciójuk, pompás az összehangzás satöbbi. A Keszeg János képe most már olyan, mint a Kultúrpalota szecessziós festményein a balladai homály.

Hiába minden, nem jó, nem megy - érthetetlen, amit éneklünk.

Keszeg nekidurálja magát, és végre megkérdezi.

- Árulják már el, nekem is, asszonyok: mi a fenérôl szól az a nyavalyás két sor?!

A hölgyek lesütik a szemüket, egyszerre bûntudatosak és bûnpártolók. Egyedül Pálosi Katica, ez a szál-faegyenes szôke asszony mer válaszolni.

- A szöveget tudjuk, tanító úr. Csak a prindáriplácskával van baj.

- Mi az Isten csodájával?

- A prindáriplácskával!

- Hát az meg mi a csurdé nyavalya?

- Az az, amit nem tudunk olyan gyorsan kimondani, ahogy a tanító úr vezényeli.

- Istenem, Katica. Kérem, mutassa azt a szöveget!

Azt hiszem, akkor olvasta el elôször azt a szöveghabarcsot Keszeg, mert erôsen meglepôdött. A refrén elôtti rész arról regélt, hogy a Párt szellem(iség)e úgy száll, kap szárnyra, az eszmék úgy zúgnak elôre, mint a repülés ívét éppen fölvevô sasmadarak. Eredetiben: "Prind aripi largi ca vulturii în zbor."

Az elsô öt szótag oly hirtelen dalolódott, hogy tán színromán ajkon is ilyen-olyan fonetikai változást szenved vala. Hát még a miénken.

Ebbôl alkották a zseniális csávási nôk a prindáriplácskát. Mondanom sem kell, ha Borbély Zoltán nem enged a maga negyvennyolcából, tán ma is ott hegesztenôk a csendet a Kisteremben…De a hangôr sincs bikkfából, valahogy elagyusztálta, aztán megszabadultunk egymástól. A mûsor pár nap múlva elhangzott a rádióban. Senki sem reklamált, hogy nem érti, amit hall.

A kultúra bilincseibôl szabadulva egy gyári kantinban kaptunk szagos lucskos káposztás ebédet, prézlis makarónit, s már húztunk is haza a színház kölcsön kapott buszával. Az elsô kocsmánál megállunk, csodák csodája: frissen csapolt sör. (Küküllô menti embernek nem a bor a szenzáció.) De sörrel nem szokás mulatni, nem is szemeteltünk sokat, hazaérve ki-ki elvégezte házi munkáját, kúrálás után találkozott a társaság a kultúrház klubjában. Daloltunk, muzsikáltunk, beszélgettünk a felfrissített
"lámpások" fényénél. Keszeg tanító úr játszani kezdett a hatalmas Hohner harmonikán, páran hegedûre kaptunk, a brácsának, bôgônek is került kezelôje, ma is zsong a lelkem, azt énekeltük, hogy Kelet felôl, Brassó felôl jönnek a huszárok, utána meg, hogy Már én többet, már én többet Szászcsáváson végigmenni nem merek, mind azt mondják, mind azt mondják az irigyek, hogy szeretôt keresek. Nem kell nékem, bizonyisten van már nékem, kökény szemû szép barna, jobb válláról bal vállára, bal válláról jobb vállára göndörödik a haja.

Mikor, jóval éjfél után, az udvarra mentem levegôzni, két süldôlegény alkalmi összeszólalkozásának lehettem tanúja. Javában rángatták egymás lájbiját, mondogattak keresetlen szavakat. Jogi facsavarral talán tettlegességi ígéretnek mondhatnám, amit hallottam. Vadkamasz költészet. "Képen nyallak, kifekszel, mint kurva a kaszálóban."

"Ne te tudós Salamon a moslékba, kapsz kettôt, hogy elpattansz, mint a Kránci dipláján a bélhúr!"

"Még egy szó, s felrúglak; elszállsz Bukurestbe, mint a Kultúrpalotából a Prindáriplácska!"

Csütörtöki kimenô

Szigorúan bizalmas. Csak ötven éven felülieknek, ezt rögtön az elején ki kell emelnem a szövegösszefüggésbôl. Késôbb, alább mindenki megérti. Hiszen nem venném a szívemre, ha városunk népessége megfogyatkozna.

De. A minap bejelentette Bimbó bácsi, hogy jô az erôs lej, a kemény román nemzeti valuta, mely szerint csupán öt oroszlányos tallér ér egy ejurót. Isten neki, uccse! S ha ez 2005-ben bekövetkeznék, amitôl semmi sem tántoríthat el, a bolygók állása kedvezô és az európai unió meg- és bebocsátó, akkor bizony az átlagkereset, nem is merem leírni egybôl, hallj csudát: ötszáz (500) lej lesz. (Öt felkiáltójel.)

Erre nálam bekattan a történelmi vonatkozat, hogy aszongya akkor visszatérünk az 1952-es árszinthez, amikor a kiló kenyér ára egy számjeggyel kifejezhetô volt, megjelenik újra a bani, s talán 50 bani lesz egy vizes- és 75 bani egy vajaskifli. Annyira szokatlan, hogy a számítógép helyesírási programja következetesen aláhúzza ismeretlen szóként a banit. (A nagybanit vö. en gros már nem.)

S ha vissza lehet fordulni 1952-höz, akkor talán magunk is visszatérhetünk ahhoz az esztendôhöz. (Persze csak azok, akik megértük, a meg nem születetteknek strono.)

Ismerve az erre következô ötven esztendôt, talán lesz elég erônk, bölcsességünk, akarat bennünk, hogy megváltoztathassuk a 20. század második felét. Pl. elôbbre hozhatjuk Sztálin halálát, feloszlathatjuk a kolhozokat és kollektív gazdaságokat, nem adunk esélyt arra, hogy Gheorghiu-Dej a saját és az ország fejére növessze az akarnok moszkovitából utranac-cá sihederedett Ceausescut és nejét, a központi bizottságot, sôt maga Déj is visszamenne Désre vagonfékezônek; 1956-ot sokkal jobban csinálnák, a forradalom nem buknék el, és az a bizonyos 1990-es rendszerváltó plakát a csókokkal már 1956-ra elkészül, nincs Kádár-rendszer, hanem tényleges jólét köszönt be, a fridzsider- szocializmus kifejezést ki sem találja egy elmés újságíró; a romániai magyarok helyzete folyvást javul, fennmarad a Bolyai-egyetem, amely két-három Nobel-díjas kutatót ad az évezred végéig a világnak; lehet, hogy az autonóm tartomány magától feloszlik, mert mindenütt kialakul a személyelvû és territoriális autonómia mûködô válfaja, a többpártrendszer és politikai váltógazdaságban az erdélyi magyar párt is kormányt alakíthat Bukarestben olykor; mi is tagjai vagyunk a gazdag európai országok exkluzív klubjának, jachtkikötôk sorakoznak a Maroson és a Poklos-patak partján egy nyaralás annyiba kerül, mint manapság a Costa Braván egy hónap teljes panzióval…

De mielôtt végleg elmerülnék, eszembe jutott egy vicc. Ezt is csak az értheti, aki elvégzett egy-két esti marxista egyetemet. Szóval a Szovjetunióban nagy a baj. Felélesztik Lenint, tôle kérnek tanácsot. Lenin elvtárs bevonul a Szmolnüjba (kis palota Pétervár szívében, korábban leánynevelde), és dolgozik, és dolgozik két napig. Harmadnap reggel hiába keresik munkatársai. Csupán üzenet hever íróasztalán.
"Továriscsi, igazuk van, mindent elölrôl kell kezdeni. Én pl. elutaztam Svájcba a szocdemek kongresszusára!"

Negyvenöt, összesen 168,5 millió lej értékû pénzbírságot róttak ki a polgárôrök az év elsô hónapjában végzett ellenôrzések során. Ugyanezen idôszakban 286 személyt igazoltattak - derül ki a Megyei Polgárôrség jelentésébôl.

A polgárôrség hatáskörébe tartozik a koldulás és a prostitúció visszaszorítása. A járôrözések során hét koldust vontak felelôsségre, s igazoltatásuk alkalmával derült ki, hogy a 19 és 48 év közötti férfiak és nôk más településekrôl (Erdôszentgyörgy, Petele, Sáromberke, Erdôszengyel) jöttek alamizsnát kérni a megyeszékhelyre. Kilenc, 19 és 28 év közötti lányt pénzbírságoltak s kísértek be a rendôrségre, ahol prostitúció miatt vették nyilvántartásba ôket. A szabálysértôk Besztercérôl, Gyulafehérvárról, Marosugráról, Marosszentgyörgyrôl jöttek, de voltak közöttük vásárhelyiek is.

A polgárôrség feladata a lakosság részérôl érkezô bejelentések és panaszok kivizsgálása és megoldása is. Január második felében a Tusnád utca 1. szám alól ismételten panaszkodtak, miszerint az épületben hajléktalanok húzódtak meg, akik szemetelnek és zajonganak. A 2-es számú poliklinika alkalmazottai azért voltak felháborodva, mivel a folyosókon várakozó betegeket koldusok zaklatták. Kövesdombiak éjszaka hangos zenére mulatozó szomszédaik felelôsségre vonásáért fordultak az egyenruhások segítségéhez.

A szeméttárolásra és -elhordásra vonatkozóan a következôket állapították meg: a Rózsák terén, a Luxor üzlet alatti átjárónál tárolták a háztartási hulladékot, s szinte sehonnan nem hordták el a járdáról és az úttestrôl lesepert és félrenyomott jeget és csúszásgátló anyaggal keveredett havat. A fôtéren, az üzletek elôtt napokig nem volt eltakarítva a jég és hó, a felelôsségre vonás után az alkalmazottak járhatóvá tették a teret. Hasonló megszorításokra volt szükség a Tudor, az Egyesülés negyed több utcáiban, valamint az állomás környékén is.

Örömmel értesültem a napokban, hogy végre térítésmentes és ingyenes gyógyszerhez lehet jutni. Gyorsan, hogy el ne szalasszam az alkalmat - ugyanis lehet, hogy ez csak a hónap elsô napjaira lesz érvényes - rohanok az orvosi rendelôbe, hogy kiváltsam ingyenes recepteimet. Jogom van ehhez, mert tagja vagyok a Volt Politikai Foglyok Egyesületének, és ezt a tagságot nem összeköttetések révén, hanem valós okok alapján szereztem meg. A férjem ugyanis négy és fél éves fogságot vészelt át Szibériában, s mint özvegye, én részesülök "elônyeiben". Nem érzek lelkiismeret-furdalást miatta, mert e fogság következményeit férjemmel együtt én is éreztem. Miután a rendelôben meghányják-vetik, hogy vajon a jelenlegi rendelkezések értelmében az özvegynek jár-e az ingyenes recept vagy sem, végül eldöntik annál a nyomós oknál fogva, hogy egy bizonyos Marika néni mostanában jutott ilyen gyógyszerhez. Gondolom, ez valóban nyomós ok lehet a joggyakorlatban! Én szégyenkezve hallgatom ezt a vitát, mint a szemeteskoldus, ki alamizsnát kér, és már- már azon töprengek, hogy lemondok az egész ingyenességrôl, de aztán felülkerekedik bennem a dac - no meg a józan ész -, hiszen a zsebemrôl van szó, meg a jogomról. Én nem koldulni jöttem, csak a jogomat érvényesíteni. Nem én tehetek arról, hogy nálunk állandóan olyan törvényeket hoznak, amelyeket úgysem tartanak be, vagy egyszer igen, máskor nem, vagy egyesekre érvényesek, másokra nem. Erre, sajnos, sok példát lehetne még hozni.

Miután tehát dacosan kivárom a vita végét, végre kezemben van az ingyenes recept. Nyomatékosan megjegyzem, hogy e vita miatt egyáltalán nem az egészségügyi személyzetet okolom, hanem azokat, akik a törvényeket állandóan változtatják, s ilyen helyzeteket teremtenek. A kedves, mosolygós doktornô, aki érezte a helyzet fonákságát, meg is jegyezte egy bocsánatkérô mosoly kíséretében, hogy soha nem lehet kiismerni ezeket a rendelkezéseket, mert állandóan változnak.

Én viszont e vitát kiváltott receptemmel boldogan, de kicsit szorongva lépek be az Egyesülés negyed egyik gyógyszertárába. Arra gondolok, vajon a mindenható gyógyszerésznô elismeri-e receptem érvényességét, vagy ô is hivatkozni fog valami láthatatlan, megfoghatatlan hatalomra, ami meggátolja abban, hogy szép, színes receptemet - igazán nagyon jól néz ki ez az újfajta recept - gyógyszerre cserélje.

Örömmel nyugtázom, hogy a receptemet megjegyzés nélkül elveszi, és már-már reménykedem is, amikor látom, hogy teljes gôzzel dolgozik vele, iktatja, számol, különbözô gépekbe vezeti, majd miután eleget "munkálkodott" rajta, kijelenti megfellebbezhetetlen hangon, hogy 175.000 lejt kell fizetnem. Hogyan? - kérdezem -, van egy megszabott összeg, amelyen felül nem kaphatok ingyenes gyógyszert? Nem - hangzik a határozott válasz -, hanem külföldi gyógyszer is szerepel a recepten. Nincs kedvem vitatkozni. Pedig mondhatnám, hogy a doktornô egy listáról olvasta a gyógyszerek nevét, és gondolom, hogy azon a listán… Úgyis hiábavaló lenne. Bizonyára, amíg a rendelôtôl a gyógyszertárig értem, megváltozott a dolog, és már nem érvényes a lista. Szerencsére van nálam pénz, kifizetem hát az ingyenes gyógyszert, és megkönnyebbülten indulok haza. Szomszédasszonyom érdeklôdéssel kérdi: - Na, elintézted? (Értsd ezen, hogy sikerült-e). Igen - válaszolom -, kivettem az ingyenes gyógyszert pénzért. Értetlenül néz rám. Majd késôbb megmagyarázom neki, de most sürgôsen be kell vennem egy vérnyomáscsökkentôt. Közben majd eltöprengek azon - mérgelôdni nem fogok -, hogy kinek van igaza. Az orvosnônek, aki felírta az ingyenes gyógyszert, a gyógyszerésznônek, aki ezt pénzért adta ki, vagy nekem, a baleknek - aki ezt kifizettem.

Timár Katalin, Marosvásárhely

Hatvannégy éves vagyok, falun élek. Lapjuk rendes elôfizetôje és olvasója vagyok. Nagyon érdekelnek az írásaik.

Sok a közérdekû téma, ezért fordulok én is önökhöz. Nekünk, falusiaknak egy olyan sérelmünk van, amit már nem lehet tûrni. Hogy pontosabb legyek, a kollektív-, azaz a mezôgazdasági nyugdíjakról van szó.

Ezelôtt 2-3 hónappal a bukaresti rádió magyar nyelvû mûsorának híradásában hangzott el, hogy a kollektívnyugdíjak január elsejétôl kétszeresére nônek. Arra viszont nem tértek ki, hogy akiknek állami nyugdíjuk is van, azoknak mi történik a mezôgazdasági nyugdíjával. Január elsejétôl úgy összebolondították a nyugdíjakat, hogy egyesek, akiknek két nyugdíjuk volt, megkapták a mezôgazdasági nyugdíj emelését, mások meg nem. Az elôbbi esettel egyet is értek, mert keményen rádolgoztak arra a kis pénzre, ha esett, ha havazott, menni kellett. Bizony nem mindegy, hogy valaki a mezôn dolgozott, vagy az irodából dirigált.

Azt a 300-500 ezer lejes nyugdíjemelést sajnálják a szegény falusi embertôl! Én úgy gondolom, és tudom, hogy ez a pénz még a fûtésre sem elég. Azt mondják, falun vagyunk, nekünk könnyû, mert megtermeljük az élelmet. Igaz, ha a motorina árát nem vitték volna fel a csillagos égig, akkor meg tudnánk termelni a kenyeret. De ebbôl a nyugdíjból nem lehet megvenni az üzemanyagot. S most az a meglepetés ért, hogy azt az emelést sem kapjuk, amit a kormány ígért és meghatározott.

Szász Irén, Nyárádgálfalva

(Szerk. megj.) A Megyei Nyugdíjpénztártól tájékoztattak, hogy a 2003. július 10-i 67-es számú sürgôsségi kormányrendelet értelmében azok a nyugdíjasok, akik állami és mezôgazdasági nyugdíjjal egyaránt rendelkeznek, nem jogosultak a mezôgazdasági nyugdíjak megkétszerezésére.

A nyugdíjpénztár arra is felhívta a figyelmet, hogy azoknak a mezôgazdasági nyugdíjasoknak, akik rég vonultak nyugállományba, a személyi száma nem szerepel a nyilvántartóban. Ezért ôk nem kaphatták meg a nyugdíjemelést. A nyugdíjpénztár arra kéri az érintetteket, hogy a személyazonossági igazolvány másolatával és egy nyugdíjszelvénnyel jelentkezzenek a közönségszolgálati irodában vagy a jogügyi osztályon. Ha a nyugdíjas nem tud személyesen Marosvásárhelyre utazni, bárkitôl elküldheti a kért iratokat.

A visszaszolgáltatás és kárpótlás örökzöld téma. Nekem is van egy ilyen esetem, amit nyilvánosság elé hoznék.

Volt egyszer Kibéd községben, a Kis- Küküllôn egy vízimalom, Viktória néven építették 1928-1932 között, nyolc társtulajdonos összefogásával. A malom mûködött is 1962-ig.

1948-ban államosították, és azután a makfalvi néptanács lett a haszonélvezôje, a nevére van telekelve a mai napig, és végül a kibédi kollektív gazdaság használta traktorállomásként, javítómûhelyként és lakásként. Mint a volt tulajdonosok leszármazottai, a 2001. február 8-i 10-es számú törvény alapján kértük vissza, ami még megmaradt belôle, mert sajnos a felszerelést széthordták, de még most is áll egy lakóház és egy nagy mûhely. Az örökösök reményüket vesztették, egyrészt, mert nem fizettünk ügyédet - kollektív nyugdíjasok vagyunk és öregek, már aki még él közülünk.

1998-ban egy polgári perrel szerezte meg törvénytelenül a Servag-romec, amit szintén felszámoltak, és most egy volt traktorista brigádos úr uralkodik az épületek felett. Szerintünk - a tulajdonosok leszármazottai szerint - jogtalanul, igazságtalanul.

Az ügy megoldásához pénzre, sok pénzre lenne szükség, az ügyvédek kifizetésére és sok utánajárásra. Tanácsot kértünk a polgármesteri hivataltól, az RMDSZ- tôl, ügyvédektôl. Tanácsot ugyan kaptunk, de segítséget vajmi keveset.

Mikor lesz nálunk igazság és rend?

Illô tisztelettel, a volt tulajdonosok leszármazottai nevében,

Simonfi Sándor

Szinte mindennap bemegyünk egy boltba, csak úgy, "körülnézni", vagy vásárolni is valamit. Ha belépek egy üzletbe, hangosan köszönök az elárusítónak és illedelmesen beszélek vele. Persze, elvárom azt is, hogy ugyanígy fogadjanak.

A boltokban, kevés kivétellel, olyan eladó áll a pult mögött, akinek alig van fogalma arról, hogy mi is az a "kereskedés". Némelynek alig egyéves a szakmai gyakorlata, és nem is biztos, hogy megvan a szakképzettségét igazoló oklevele.

Egy boltban igen csalódtam; az eladóról és annak modoráról már nem is beszélve. A bolt neve: ELDI.

Január 31-én, szombaton reggel bementem a Petôfi tér sarkán levô Eldi pékáruboltba, mert hot- dogot akartam venni. Amikor a pulthoz értem, egy kiszolgálónônek elmondtam, hogy mit szeretnék. A tárolóban már csak néhány kis virsli volt. Ha elôzôleg láttam volna ezeket a max. 8 cm hosszú, vékony virsli-utánzatokat, biztos nem kértem volna. De már mindegy volt, kifizettem. Viszont megkértem a hölgyet, hogy tegyen még nekem egy virslit a másik kettô mellé, és kifizetem. Ezen óhajomra egy olyan választ kaptam, amire nem számítottam… Azt mondta nekem, hogy nem ad eggyel sem többet, mert azok a sajátjai, ô akarja megenni. Meglepetésemben hirtelen csak annyit tudtam kérdezni tôle, hogy ki a fontosabb: a vásárló igényeinek kielégítése vagy a személyzet ellátása. Ironikus arckifejezéssel azt válaszolta, hogy "Még szép, hogy a személyzeté". Ez nagyon mellbevágott, megköszöntem "kedvességét" és kijöttem.

Azóta eltelt már néhány nap. Eddig mindig ott vásároltam, ha arra jártam. De azóta többet már nem mentem be. Elôször is nincs kedvem találkozni a "kedves" elárusítóval, azonkívül meg nem szeretném elenni a személyzet elôl az ételt.

Mindenképp jó étvágyat kívánok az Eldi személyzetének!

Pop Délia

Izsák úr, elkéstem a látogatással. Egy évvel ezelôtt, amikor a Népújságban olvastam, hogy 90. születésnapját ünnepelték, elhatároztam, hogy én is felköszöntöm, azóta készültem, hogy felkeressem. Elkéstem. Mint mindenhonnan, ha hanyagok vagyunk.

Tizenhat éves koromban Mármor úréknál voltam háztartásbeli, régebb szolgálónak mondták. Izsák úr gyakran járt oda kedves feleségével. Nagyon népszerû, jó modorú emberek voltak. Ahányszor ott jártak, a mûvész úr mindig kért, menjek hozzájuk, hogy mintázzon meg engem. Én a kicsi eszemmel azt válaszoltam, hogy a világ kincséért sem mennék, hogy ott üljek, amíg a mûvész dolgozik. Akkor nem is gondoltam arra, hogy hányan mentek volna modellt állni.

A Nyár utcai lakásukban s egyben mûtermükben is többször jártam, hisz nekik is volt cselédjük mindig, de én vasaltam az asszony tiszta selyem blúzait. Sok szép szobrot és mellszobrot láttam a mûteremben, de hosszú copfos, falusi lányét, amilyen én akkor voltam, egyet sem.

Most is cserben hagytam, mûvész úr, mert elmulasztottam a látogatást. Isten nyugtassa békében.

Zsigmond Erzsébet, Szováta

Még mindig sok a szemetelô. A polgárôrök végigsétálnak az utcákon, sétányokon, de nem figyelnek fel arra, hogy szemetelnek egyesek, és nem is szólítják meg még azokat sem, akiket tetten érnek. Baj van az ifjúság és a tanulók nevelésével. Egy példa: az ipari iskola az 1848 út elején található, a tanulók az ablakból dobálják ki a szemetet, ami gyûl-gyûl, senkit sem érdekel. Megfigyeltem: a gyerekek egymás után dobálják el a különféle édességek göngyöleganyagát. Egy kislányt megszólítottam, hogy elveszített valamit, a válasz ez volt: dehogy veszítettem, én dobtam el! Hát ilyen kell legyen a városlakók erkölcsi és mûveltségi színvonala?

Ami a városi közszállítást illeti, az a véleményem, hogy most sokkal jobban szervezett, mint eddig. Elég gyakran járnak a buszok és a maxitaxik. Azonban van egy baj, gyakran megtörténik, hogy az idôseket nem várja be a busz, amikor odaérnének, a sofôr elindul. Aztán nevetnek rajta. Több udvariasság elkelne!

Varga Dénes, Marosvásárhely

K. J. 31 éves nô súlyos betegségben szenved. Csak külföldön végzett sürgôsségi sebészeti beavatkozás segíthet rajta. Vese- és hasnyálmirigy-átültetésre volna szüksége, ha ez nem történik meg, veszélyben az élete. A mûtét nagyon sokba kerül, s a szükséges összeggel a család nem rendelkezik. Ezért a jóindulatú, segítôkész emberek támogatására volna szükség. A Piraeus Bank marosvásárhelyi fiókjában nyitott bankszámlaszámok a következôk: 2800-014753-001 ROL, 2800-014753-002 HUF és 2800-014753-004 USD. Közvetítô bank: Magyar Külkereskedelmi Bank, Budapest Bank, Deutsche Bank, Amex Ny. Swift cod. Pirbrobu.

A szenvedô barátai:
O. L. és Sz. A., Marosvásárhely

A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzôk felelôsek. Elektronikus postán is fogadjuk leveleiket. Címünk: impress@fx.ro.

Depressziót és önértékelési zavarokat okoz a gyermekekben a kialvatlanság - figyelmeztetnek amerikai pszichológusok.

Az egyesült államokbeli Massachusetts állam egyetemének kutatói 2259 11-13 év közötti iskolást vizsgálva megállapították, hogy a folyamatos, halmozódó alváshiánnyal küszködô diákok tanulmányi eredményei gyengébbek azokénál, akik naponta eleget pihennek.

A vizsgálat tanúsága szerint a lányok között ebben az életkorban valamivel több az alváshiányban szenvedô, valószínûleg azért, mert ôk hamarabb kamaszodnak, mint a fiúk, és e fiziológiai változás miatt eleve több alvásra volna szükségük, mint fiú kortársaiknak. Ráadásul a lányok korábban kelnek, mert hosszabb idôt fordítanak az öltözködésre, a szépítkezésre, és nagyobb a valószínûsége annak, hogy családjuk apróbb házimunkákat is elvár tôlük iskolába indulás elôtt.

Mint a pszichológus csoport egyik tagja hangsúlyozta, a kamaszkornak elkerülhetetlen velejárója bizonyos mértékû depresszió, és önértékelési zavar, ennek mértéke azonban nevelésen és szoktatáson alapuló tényezôktôl, például a megfelelô mennyiségû pihenéstôl is függ. A kamaszkori lelki kínok és gyötrelmek mélysége tehát sokban múlik a gyermeken, a szülôn és az iskolán - teszik hozzá az amerikai kutatók.

(Panoráma)

Manapság népbetegséggé vált a depresszió is, egyeseknél a túlhajszolt életmód, másoknál a megélhetési lehetôségek hiánya miatt.

Az internet segíthet a depresszió leküzdésében. Erre a következtetésre jutott egy ausztrál tanulmány arról, hogy orvosok több mint ötszáz depressziós betegnek három különbözô internetes címet adtak meg.

E három közül az egyik információkat tartalmazott depressziókról, a másik kognitív magatartásterápiát kínált, a harmadik viszont hetenként mindössze egy alkalommal kapcsolat létesítését tette lehetôvé egy laikussal.

Hat hét elteltével azután megkérdezték a pácienseket és válaszaikból kiderült, hogy a magatartásterápia enyhítette a depressziós tüneteket. Az információkat tartalmazó internetes cím szintén javította a páciensek általános állapotát, és emellett növelte a különbözô kezelési lehetôségeket illetô ismereteiket is - írta a British Medical Journal.

Ezt a módszert azonban csak az elsô kategóriába tartozó depressziós betegek vehetik igénybe.

A fogamzásgátlás új módszerei közül a tapasz már egy ideje ismert, most pedig a rágógumi-változat is piacra került.

Az amerikai egészségügyi szakhatóság hivatalosan engedélyezte, hogy piacra dobják a mentával ízesített fogamzásgátló rágógumit. Összetétele megegyezik a tablettában alkalmazott, a nôi nemi jelleget meghatározó hormonokat átalakító, a teherbe esést megakadályozó szerekkel. Ezt a masszát azonban rágás után, vízzel le kell nyelni. A fogamzásgátló rágógumit nem javasolják a nikotinérzékenyeknek, s azoknak, akiknél vérkeringési, véralvadási zavarokat okoznak a hasonló összetételû tabletták.

A Sciences et Avenir címû francia szaklap tudósítása szerint Európában is engedélyezik az Egyesült Államokban 2002 óta ismert és alkalmazott fogamzásgátló tapaszt. A 4-szer 5 centiméteres, bélyeghez hasonló Evra tapasz a bôrön át juttatja hatóanyagát a szervezetbe. Az alkalmazási periódus 3 hét.

A kóros mértékû verejtékezést is megszünteti a ránctalanító hatása miatt világszerte mind népszerûbb szer, a Botox - állapította meg egy tanulmány, amelyet az amerikai bôrgyógyászok szövetségének éves kongresszusán ismertettek. A bôr a