Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Adrian Nastase:

Tegnap szokásos heti videokonferencián Adrian Nastase miniszterelnök az észak-erdélyi autópályával kapcsolatos hazai és EU-s kommentárokra reagálva jelentette ki, hogy ideje lenne eldönteni, mit akarunk, mert ez az út vezet az integráció felé. Az ország szégyene, hogy mindössze 100 kilométeres autópályája van Romániának, amely '89 elôtt épült, és amelyet azóta is toldoznak-foltoznak. Ha valóban a nyugati civilizációhoz akarunk tartozni, akkor ezen a sztrádán kell haladnunk. Most, és nem húsz év múlva - hangsúlyozta a kormányfô.

A bírálatokra reagálva elmondta, hogy a Bechtel céggel, a világ legnagyobb útépítô vállalatával olyan szerzôdést kötöttek, hogy fel sem merülhet a korrupció vádja, s amellyel nem 20-30 év alatt, hanem nyolc év alatt megvalósítható a 450 kilométeres autópálya megépítése, és amely már júniusban elkezdi a munkát. Az "okoskodóknak" üzente, hogy ha valóban Románia érdekeit tartanák szem elôtt, ahogy el akarnák hitetni a közvéleménnyel, akkor azt is tudniuk kellene, hogy az ország érdeke, hogy minél hamarabb csatlakozhasson a nyugati civilizált világhoz.

Kérdezzék meg az erdélyieket!

A Demokrata Párt elnökének arra a kijelentésére, miszerint a "Brassó-Nagyvárad útvonal nem esik egybe egyetlen európai korridorral sem", illetve, hogy sokkal nagyobb a forgalom a Nagylak-Szeben-Olt völgyén, azt válaszolta, hogy "kérdezzék meg az erdélyieket, kell-e nekik sztráda, vagy sem? Hozzátette, hogy a Bechtellel kötött szerzôdés a kormány és az amerikai adminisztráció egyezménye nyomán született meg, a törvényes elôírásoknak megfelelôen.

Mindig lesznek, akiknek valami nem tetszik. Az, hogy közbeszerzési eljárás nélkül kötöttek szerzôdést, természetes, hogy zavar egyeseket, hiszen minden céget egy bizonyos érdekcsoport támogat, de nekünk a saját érdekünket kell néznünk. A projektet a magyar kormány is támogatta, mert Magyarországnak is érdeke Románia európai integrációja. Ha nem a sztrádába, akkor akad más, amibe belekössenek, például a repülôgépekbe, de Románia integrációs útja a Bukarest-Budapest-Brüsszel nyomvonalon haladhat - jelentette ki Adrian Nastase miniszterelnök.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szerint sok esetben jogosak azok a kifogások, amelyek szerint Románia az Európai Unióhoz való csatlakozás terén az utóbbi idôben nem teljesít megfelelôen, mindez azonban nem vezethet oda, hogy felfüggesszék a csatlakozási tárgyalásokat Romániával.

Ezt Markó Béla, az RMDSZ elnöke mondta csütörtökön Brüsszelben magyar újságíróknak. Markó az Európai Néppárt (EPP) kongresszusán vesz részt. Az RMDSZ hosszabb ideje tagja ennek a nemzetközi szervezetnek, mint bármelyik magyarországi párt.

Az utóbbi napokban például Emma Nicholson bárónô, az Európai Parlament Románia- elôadója vetette föl, hogy függesszék fel az EU- csatlakozási tárgyalásokat Romániával, s egyben helyezzék szigorú megfigyelés alá az európai követelmények alkalmazását a román igazságszolgáltatásban és belügyekben.

Markó szerint viszont Románia integrációját továbbra is támogatni kell. Mint mondta, ha a tárgyalásokat felfüggesztenék, ez az RMDSZ szerint épp az ellenkezô hatást váltaná ki, s most, egy választási évben (Romániában az idén helyhatósági és parlamenti választásokat is tartanak) valószínûleg a szélsôséges nacionalizmust erôsítené. "Figyelmeztetni lehet Romániát, de a csatlakozási tárgyalásokat jó ütemben folytatni kell" - szögezte le.

Eredeti kampányfogással rukkolt elô Viorel Bubau, Marosszentanna polgármestere, a kormánypárt megyei szervezetének alelnöke. Tegnap délben községében sajtótájékoztatóra hívta az újságírókat, akiket aztán mikrobuszba ültetett és bemutatta megvalósításait, majd a lovardánál kipróbálhatták az athéni olimpiai játékokra készülô lovakat is.

- Elhatároztam, hogy többet nem maradok másodhegedûs a pártban, hanem érdemeimnek köszönhetôen megteszek mindent azért, hogy felsôbb "osztályba" lépjek - mondta köntörfalazás nélkül Viorel Bubau, majd hozzátette: több mint 10 éve Marosszentanna polgármestere, s neki köszönhetô, hogy a fele-fele arányban románok és magyarok által lakott település óriásit fejlôdött. Sikerült kiépíteni az ívóvízhálózatot, komoly cégek beruházásával kisvállalatok létesülhettek (Sanlacta, Gerry Weber, Noradan.), hét ANL-s tömbházat adhattak át fiatal házasoknak.

Mint polgármester az idén szeretném, ha a SAPARD-program támogatásával hozzáfognak a lefolyórendszer kiépítéséhez, folytatnák az ANL-s lakások építését, tervezik egy sportterem felhúzását is. Mindezekért vállalja polgármesteri jelöltetését, s biztos abban, hogy a vegyes lakosságú községben párttól és etnikai hovatartozástól függetlenül megválasztják. Emellett azonban olyan politikai beosztásba szeretne kerülni, ahol jobban érvényesülhetne. Azt sem titkolta, hogy elvállalná az alprefektusi, vagy akár a fôispáni beosztást, de szívesen dolgozna államtitkárként olyan minisztériumokban, mint a gazdasági vagy a lakásügyi tárca.

- Nem akarom, hogy úgy kerüljek a listára, mint ahogy az elôzô választásokkor, amikor megyei pártvezetôink Bukarestbe menet a vonatban változtatták meg a listán a sorrendet - jelentette ki Viorel Bubau.

Mindezek után a politikus kitért sportpályafutására is. Kifejtette, több mint 50 év után ô az egyetlen, aki az idén az athéni olimpián az országot képviseli lovastusában.

Az eredeti kampánykörúton Viorel Bubau meghívta az újságírókat saját házába, majd az ANL-s tömbházak megtekintése után a fedett lovardában nyeregbe ültette ôket.

Aktuális

Nem kétséges, nagy jelentôséggel bír, hogy az Európai Parlament legerôsebb politikai csoportja, a kereszténydemokrata, jobbközép pártokat, politikai szervezeteket tömörítô Európai Néppárt (EPP) XVI., Brüsszelben megtartott kongresszusán egyhangúlag RMDSz-t támogató nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat szerint az EPP határozottan támogatja a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget mind helyi, mind parlamenti szintû erôs képviseletre való törekvésében, "mert ez hozzájárul a kereszténydemokrata értékeknek Romániában való terjesztéséhez és az EPP megerôsítéséhez". Egy további határozatában felkéri tagjait, hogy támogassák Romániát abban, hogy 2007-re teljesíthesse az EU-csatlakozási feltételeket.

A nyilatkozat megszületett, annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, Tôkés Lászlónak javaslatára az MPSZ a székelyudvarhelyi kongresszuson határozatot fogadott el, amellyel azt szerette volna elérni, hogy az EPP csak az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa Románia EU- integrációját.

Az EPP álláspontja jelzés értékûnek tekinthetô mind a hazai román politikai pártok, mind az RMDSZ "alternatívájaként" fellépô erdélyi magyar szervezetek felé. Tudtukra adja, hogy az Európai Parlament szemében az RMDSZ a romániai politikai stabilitás fontos tényezôje, ugyanakkor az erdélyi magyarság legitim képviselete.

Ha az EPP tagságát tekintjük, látható, hogy az öt éve társult RMDSZ mellett a Fidesz is jelen van az Európai Néppártban. Bár a csütörtöki brüsszeli szavazáson némi "fenntartás" után a Fidesz is szavazatát adta az RMDSZ-t támogató nyilatkozatra, a két szervezet kapcsolatának alakulását - melyre minden bizonnyal befolyással lesznek az RMDSZ-szel szemben alakult, saját jelöltekkel elôálló erdélyi magyar szervezetek - érdekes lesz követni. Annál is inkább, mert az Orbán Viktor (mellesleg az EPP alelnöke) vezette Fideszrôl köztudott, hogy az erdélyi polgári alakulatok mûködését karolta fel, több mint aktívan.

Igaz, nem jött híradás arról, hogy Orbán Viktor megszívlelte volna a Magyar Polgári Szövetség minapi, székelyudvarhelyi kongresszusán Tôkés László javaslatára elfogadott határozatot. S az sem árt, ha az RMDSZ ellenében fellépô magyar szervezetek is elgondolkoznak a néppárti határozat jelentôségén és üzenetén. A csütörtöki fejlemény mindenképpen az RMDSZ pozícióját, tekintélyét erôsíti, elismerve a szövetség szerepét a romániai politikai élet demokratizálásában, a kisebbségi jogok terén elért haladásban. Elégtétel, de nem jelenti azt, hogy az RMDSZ nyugodtan ülhet a babérokon. A "kinti" fontos támogatottságot, elismerést ki kell egészítenie a szavazótáborát megôrzô, hiteles érdekképviseleti munkával.

A parlamenti képviselet demokratikus jellege volt a tét, amikor a választási törvényeket kidolgozó román parlamenti bizottságban leszavazták az egyéni választókörzetes rendszerre vonatkozó javaslatokat, elhárítva a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ezzel kapcsolatos aggodalmait.

Az RMDSZ számára elfogadhatatlan ez a rendszer, hiszen az egyéni választókerületi rendszer lehetetlenné tenné, hogy a romániai magyar közösség fenntarthassa a jelenlegi választási törvény által biztosított arányos kisebbségi képviseletet a parlamentben. Markó Béla szövetségi elnök nemrég hangsúlyozta: az elmúlt tizennégy évben a romániai magyarság úgy döntött, hogy érdekeit a törvényes keretek kihasználásával érvényesíti, ami elképzelhetetlen lenne arányos parlamenti képviselet nélkül. Az egyéni választókerületi rendszer bevezetésének kárát látná a románok és a magyarok közötti viszony is.

Seres Dénes Szilágy megyei RMDSZ-szenátor, aki az említett parlamenti szakbizottság egyik magyar tagja, az MTI kérdésére elmondta: kétségtelen, hogy az erdélyi magyarság tömbben élô része a székelyföldi megyékben található, ahol helyi szinten az egyéni szavazókörzetes rendszer szavatolná a megfelelô számú képviselôt. Csakhogy az nem lenne elegendô a parlamentbe való bejutáshoz, az öt százalékos küszöb eléréshez. Erdély többi megyéjében a magyar választók (az egész magyar közösség létszámának mintegy fele) szórványban élnek. Ezeken a területeken csak a jelenleg is érvényben lévô arányos, listás rendszer biztosíthatja a megfelelô képviseletet a választott testületekben.

Nehéz azonban kifürkészni a román pártok valódi érdekeltségét. Bukaresti elemzôk például úgy vélik, hogy csak a kormánypárt járna jól a jelenlegi rendszer megváltoztatásával, az ellenzék nem. A PNL-PD szövetség mégis hajlott az egyéni választókörzetek bizonyos formájának bevezetésére. Míg azonban a PSD csak a szenátusi helyekre vonatkozóan javasolta elképzelésének elfogadását, a másik két román párt a parlament mindkét háza esetében alkalmazta volna az egyéni körzetek rendszerét, mégpedig annak egy többségi elv szerinti, vegyes változatában.

A kormány csütörtöki ülésén elsô olvasatban megvitatta azt a törvénytervezet, amely eltörli az örökbefogadási tilalommal kapcsolatos kivételeket, leszámítva a bíróság elôtt lévô örökösödési ügyeket.

A törvénytervezet értelmében a nemzetközi örökbefogadási tilalmat maradéktalanul alkalmazni fogják. Jelenleg száznál kevesebb nemzetközi örökbefogadási ügy van a bíróságokon.

Az országos gyermekvédelmi hatóság elnökének bejelentése szerint a törvény parlamenti elfogadásáig a kormány megszünteti a nemzetközi örökbefogadási tilalommal kapcsolatos összes eddigi kivételt.

A tervezet megvitatása során Adrian Nastase kormányfô felszólította a korrupcióellenes országos ügyészséget: ellenôrizze, miként tartották tiszteletben a törvényességet az elmúlt tíz esztendô során a nemzetközi örökbefogadások terén.

A tervezet szûkíti az örökbefogadásra kiszemelt gyermekek és az örökbeadási folyamatban résztvevôk körét. A két évnél kisebb gyermekeket a jövôben nem lehet külföldre örökbe adni, ugyanakkor a különbözô alapítványok nem vehetnek részt közvetítôkként az eljárásban. Ez az állam kizárólagos felügyelete alatt a bíróságok és a közintézmények útján bonyolódhat. A megvitatott jogszabály kimondja: az örökbefogadás a család nélküli kiskorúak védelmének csupán utolsó eszköze lehet. A gyermeknek joga van tudni, hogy örökbe fogadták, nagykorúsága elérésekor pedig bírósághoz fordulhat a természetes szüleire vonatkozó adatokért.

A készülô törvény abszolút elsôbbséget biztosít a belföldi örökbefogadásnak. Minden gyermek esetében a nevelô szülôket elôször a negyedik fokig terjedô rokonságnak és a család barátainak a körében kell keresni, és csak ezután jöhetnek számításba más megoldások. Román gyermekek külföldi örökbeadása a törvény értelmében csak utolsó gyermekvédelmi megoldás lehet, ha más módon nem lehet biztosítani a kiskorú megfelelô gondozását.

A Demokrata Párt megyei elnöke, Dinu Socotar csütörtökön megerôsítette a párt álláspontját, amely szerint Dorin Floreát támogatják a júniusi helyhatósági választásokon.

Egyébként magabiztosak: könnyûszerrel elérik az 5%-os küszöböt, és így "automatikusan" három-három tanácsosi helyet szereznek a marosvásárhelyi városi, illetve a megyei tanácsban. Ha pedig a helyhatósági választásokon sikeresek lesznek, akkor ugyancsak "automatikusan megnyílnak a kapuk a parlament felé", jelentette ki a megyei elnök.

A jelöltlistákat február 29-ig elkészítik, márciusban mutatják be a jelöltjeiket. Polgármesterjelöltet Marosvásárhely kivételével a megye összes városában állítanak és 55-60 községben indulnak teljes tanácsosi listával.

A Népújság felvetette, hogy bár a liberálisok elvben ugyancsak Floreát támogatják, de azért nekik is van három jelöltjük, akiket "minden eshetôségre készen" tartalékolnak a marosvásárhelyi polgármesterválasztásra. A kérdésére, hogy mit szándékoznak tenni abban az esetben, ha a liberális szövetségeseik saját jelölttel rukkolnak ki, Dinu Socotar kijelentette: "mi kitartunk Dorin Florea mellett, a liberálisok azt csinálnak, amit akarnak. Elvégre nem vagyunk összekötve".

(MTI) Egy kereszt visszaadásáról folynak a tárgyalások spanyolok és oroszok között. Ha a felek megegyeznek, a feszület a II. világháború kísértetein való felülemelkedés szimbóluma lehet.

A szóban forgó kereszt az egyik legrégibb orosz pravoszláv templom, a XI. században épített novgorodi Szent Zsófia katedrálisának központi kupoláját díszítette. 1942-ben esett le onnan, amikor a szovjet tüzérség bombázta a közelében lévô ellenséges állásokat, azaz a spanyol önkéntesekbôl álló Kék Hadosztályt. A szovjetek támadása után a spanyolok a keresztet felszedték és hazaküldték Burgosba. A két és fél méteres, aranyozott rézkeresztet, amelynek tetején galamb áll, 1943-tól a hadmérnöki akadémia kápolnájában helyezték el, és a spanyolok most vissza akarják adni - idézi fel a történelmi eseményeket a madridi El País címû lap.

Ennek a régi történetnek a fôszereplôje, José Luis Aramburu Topete tábornok, a spanyol csendôrség volt vezetôje, ma is él. Ô volt a parancsnoka a Kék Hadosztály egyik utász zászlóaljának. "Emlékszem - mondta el az El Paísnak - hogy 1942. június 4-én tiszti gyûlés volt a katedrálishoz nagyon közel lévô épületben. Az orosz tüzérség lôni kezdett bennünket. Három óra hosszat tartott a dolog, eltalálták a kupolát is, leestek a keresztek. Amikor mindennek vége lett, a fôkeresztet, mint az esemény szimbólumát, hazaküldtük Spanyolországba."

Aramburu tábornok májusra tervez egy utazást feleségével Novgorodba és nem tiltakozik a kereszt visszaadása ellen. A gesztus "történelmi értelmezése" azonban nyugtalanítja. "Nem tûnik rossz lépésnek, hogy visszaadjuk - mondta - de nem szeretnénk, ha azzal sértenének meg bennünket, hogy a kereszt elvitelét zsákmányolásnak tekintenék."

A spanyol királyi házban tavaly felmerült, hogy Fülöp trónörökös oroszországi látogatása jó alkalom lenne a kereszt visszaszármaztatására. Amikor azonban kiderültek a méretei, elálltak a tervtôl - magyarázta Jesus Guerrero Chacón tábornok, a hadmérnöki akadémia igazgatója, aki mindenképpen szeretne a keresztrôl egy másolatot készíttetni. Ezt az oroszok sem ellenzik.

A megyei tanfelügyelôségek vezetôségével tartott bákói megbeszélésen az Oktatás-, Kutatásügyi és Ifjúsági Minisztérium képviselôi azokról a változásokról számoltak be, amelyek a közoktatás különbözô területeit érintik. A tanfelügyelôség az információt a megye különbözô övezeteibe összehívott iskolaigazgatóknak továbbítja, csütörtökön Erdôszentgyörgyön, tegnap Régenben, a jövô héten pedig a megye többi övezetében kerül sor hasonló találkozókra.

Albertini Zoltán fôtanfelügyelô- helyettestôl elôször is azt kérdeztük, hogy módosul-e a kisérettségit helyettesítô országos felmérés, illetve az érettségi megszervezése?

- Lényegét illetôen nem, a tesztvizsgára június 14-18. között kerül sor. Ezeket a napokat speciális program alapján be kell pótolni. A vizsga menetét és a vele kapcsolatos tudnivalókat jól látható helyen ki kell függeszteni az iskolákban, s minden megyének az idén is meg kell jelentetnie az elméleti és szakirányú iskolák kínálatát. Fontos szempont a szülôk tájékoztatása, és figyelemmel kell követni, hogy a beiratkozási lapok kitöltésében ne forduljanak elô hibák.

Az érettségire az idéntôl bevezetik az elektronikus beiratkozást, és az iskoláknak számolniuk kell a korábbi évjáratok végzettjeivel, akik érettségire állnak. A tételeket CD-lemezen közlik, kinyomtatásukra fel kell készíteni az informatikusokat.

- A tankönyvekrôl is szó esett?

- Az I., II. és IX. osztályok számára új tankönyvek jelennek meg, amelyeket augusztus végéig eljuttatnak a megyei lerakatokba. Egyébként a meglévô tankönyvjegyzék van érvényben, az iskolák pedig idejében be kell nyújtsák a rendeléseket.

- Mit kell tudniuk azoknak a pedagógusoknak, akik áthelyezést kérnek, vagy versenyvizsgára jelentkeznek?

- Az idén nagyobb felelôsséggel kell meghirdetni az üres állásokat, amelyek végleges jegyzéke május 15-én jelenik meg az interneten. Ezt követôen nem fogadnak el változtatásokat, csak ha lemondott a pontatlanul dolgozó igazgató. A tanügy érdekében való ideiglenes kinevezést (detasálás) csak az érintett tanintézmény kérheti. Órabérrel csak az összes üres hely betöltése után lehet pedagógusokat alkalmazni, s a kérést nem a tanerônek, hanem az iskolának kell benyújtania. Ha az állás nem telik be a versenyvizsga nyomán, az idéntôl az a törekvés, hogy a helyettesítô tanárok helyben maradhassanak (természetesen, ha nem jelentkeznek a címzetes állás elnyerésére szervezett versenyvizsgára).

A gyakorlati oktatásban dolgozó mesterek csak akkor ôrizhetik meg állásukat, ha beiratkoznak valamilyen felsôoktatási intézménybe, egyébként szakképzetlenként sorolják be ôket. A minisztériumból azt ígérik, hogy a számítógépes elhelyezésnél tapasztalt hibákat kiküszöbölték.

- Közeledik az ideiglenesen betöltött iskolaigazgatói állások meghirdetése, módosultak-e a versenyvizsga feltételei?

- Sok iskolaigazgató dolgozik ideiglenes kinevezéssel, vagy lejár a megbízatásuk. A középiskolai állásokra pályázók számítógépen fognak dolgozni a vizsgabizottságtól kapott CD-lemezre, az általános iskolák vezetôi állásaira versengôk tesztlapot töltenek ki - tájékoztatott a fôtanfelügyelô-helyettes.

2004-ben a Pro Európa Liga a fenti cím alatt új programot indít. Ez a program, amelyet az Open Society Institute finanszíroz, biztosítja a marosvásárhelyi és a szatmárnémeti emberjogi irodák mûködését, és lehetôvé teszi, hogy 16 megyére kiterjedô megfigyelést végezzenek a kisebbségi jogok betartásáról. A program kampányt, illetve lobbit folytat azért, hogy Románia ratifikálja A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, valamint azért, hogy a kisebbségi hivatalt minisztériumi rangra emeljék. Ugyanakkor tanulmány készül a Maros és Szatmár megyében észlelt diszkriminációs jelenségekrôl.

A programról Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának a vezetôje tájékoztatott szerdai sajtótájékoztatóján.

A nemkormányzati szervezetek is részt vehetnének a helyhatósági választásokon

A továbbiakban elmondta, hogy a PEL számtalanszor felemelte hangját a társulási jog szûkítésére irányuló törekvések ellen. Ezek közé tartozik a párttörvény, az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó kormányrendelet. Ugyanilyen megszorítást kívánnak most bevezetni a helyhatósági választásokról szóló törvény módosítása során. Varujan Pambuccian képviselô javaslatának megfelelôen, a helyhatósági választásokon részt venni óhajtó kisebbségi szervezetek az illetô közösség 15%-ának a támogatását kell élvezzék vagy 25 ezer támogató aláírást kell gyûjteniük (megyénként legalább 300-at). Haller István kijelentette: a kezdeményezés egyetlen célja, hogy kizárja a demokratikus versenybôl a kisebbségi szervezeteket. A PEL egy olyan demokratikus rendszerért harcol, amely nem korlátozza a szabad társulás jogát, és támogatja a lehetôségét annak, hogy akár a nemkormányzati szervezetek is részt vehessenek a helyhatósági választásokon, a politikai pártokkal egyenlô feltételek mellett.

Laura Ardelean ismertette a Transsylvania Interkulturális Akadémia februári programját. Február végén szemináriumot tartanak Kolozsváron és Székelyudvarhelyen az erdélyi magyar közösség történelmérôl, kultúrájáról, szokásairól. A programban 20 fiatal vesz részt az országból.

Végül Szokoly Elek, az Interkulturális Központ igazgatója mutatta be az Altera 22-23. számát. Ebben egyebek között a decentralizációról, illetve a regionális autonómiáról olvashatnak az érdeklôdôk. Megtaláljuk Andreas Gros tanulmányát a regionális autonómiák pozitív hatásairól, Bakk Miklós, Horváth Andor, Salat Levente elemzését az RMDSZ-rôl, Haller Istvánnak a marosvásárhelyi kétnyelvû utcanévtáblákról szóló tanulmányát.

A megyei tanácsnak átadott egészségügyi intézményeknek helyet adó épületek fenntartásához idén 72 milliárd lejre lenne szükség, a költségvetés leosztása során azonban csak hatmilliárd lejt tudtak biztosítani. A tanács költségvetését jelentôsen megterhelô rendelet után újabb kormányhatározat készült, melynek értelmében a fenntartás, mûködtetés végett a megyei tanácsnak átadják a Marosludas - Szászlekence - Beszterce és a Dicsôszentmárton - Balavásár - Szováta - Parajd közötti vasútvonalakat.

Virág György, a megyei tanács elnöke soros tájékoztatóján azt nyilatkozta: követve más megyei tanácselnökök példáját, akik visszautasították az egészségügyi intézmények épületeinek karbantartását, nem fogja aláírni a vasútvonalak átvételét.

- A megyei tanács költségvetését jelentôsen megterhelte a kórházépületek karbantartásához, felújításához szükséges pénzösszegek legalább részleges biztosítása. Újabb kormányhatározattal a gyengén vagy egyáltalán nem jövedelmezô vasútvonalak mûködtetését is a helyi költségvetés "nyakába varrják". Amennyiben a fent említett járatokról a központi vezetés lemond, azok megszûnnek. Hogy mi lesz az erdôszentgyörgyi, bútorokat készítô szövetkezettel, a szovátai fafeldolgozó üzemmel, s más olyan kisvállalkozással, amely a vasúti szolgáltatást igénybe véve értékesítette termékeit - erre a kérdésre senki nem tudja a választ. Egy biztos: a megyei tanácsnak nincs pénzalapja fenntartani, mûködtetni a vasúti járatokat, ezért én nem fogom aláírni az átvételi egyezményt - nyilatkozta a sajtó képviselôinek Virág György.

Téli tárlat

Csütörtök délután a Marosvásárhelyi Fotóklub 32 szerzôjének 65 alkotásából nyílt tárlat a Bernády Ház tetôtéri kiállítótermében. A kiállítást Bálint Zsigmond fotómûvész méltatta.

A tárlat tulajdonképpen egyike a fotóklub fennállása 50 éves évfordulóját ünneplô rendezvényeknek. Az 1953-ban néhány lelkes fotós által alapított klubnak olyan fotómûvészek lettek tagjai, akik nemzetközi sikereket értek el, az idôk folyamán számos díjban, elismerésben részesültek, s ezáltal nemcsak a saját és klubjuk hírnevét öregbítették, hanem Marosvásárhelyét is. A Téli tárlat hagyományos fotószemle, amelynek célja az, hogy a klubtagok bemutassák újabb munkáikat egymásnak, másoknak. Örvendetes, hogy a marosvásárhelyi fotóklubban az idôsebbek mellett egy új, tehetséges nemzedék is kibontakozóban van, s ez igazolja, hogy a hagyomány folytatódik, a színvonalas munkának lesz folytatása - mondta a megnyitón Bálint Zsigmond.

A Marosvásárhelyi Fotóklub tagja a Magyar Fotómûvészek Szövetségének, nyilvántartják a magyar nyelvterületen, így az itt alkotók az egyetemes magyar fotómûvészet tárát is gazdagítják.

A mûkedvelôk - a 2003-as téli tárlaton - amelyet szervezési gondok miatt csak e hét közepén nyitottak meg -, portrék, tájak, természet és makrofotók, aktok, különös technikával készült alkotásokat láthatnak. Várhatóan néhány hét múlva egy könyvet is kiadnak majd az 50 éves fotóklubról s a bemutató zárja majd a jubileumi rendezvénysorozatot - tudhattuk meg a tárlatnyitón.

Sokévi gyaloglás után

Tavaly ôsszel jeleztük, hogy évek óta mostoha sors jut a marosjárai és kisillyei magyar gyerekeknek. Amióta a két helységben megszüntették az öt-nyolc osztályos iskolát, a tanulók arra kényszerültek, hogy gyalog járjanak az erdôcsinádi - legközelebbi - iskolába.

Kritikus hangvételû írásunkban arra is rámutattunk, hogy a szülôk többszöri kérésére sem az önkormányzatnak, sem a tanfelügyelôségnek, amelynek az iskolabuszt kellett volna biztosítania, sem a helyben mûködô nemkormányzati szervezetnek nem sikerült megoldani a helyzetet; hogy mindenki mástól várja az ügy rendezôdését, miközben a a járai gyerekeknek napi tizennégy kilométert kellett - esôben, sárban, hóban, fagyban, veszélyeknek kitéve, az erdô mellett, a határon keresztül - gyalog megtenniük.

Szatmári Sándor, Gernyeszeg község marosjárai tanácsosa jelezte: hosszú évek után 2004. február elsejétôl a járai gyerekek nem gyalog járnak iskolába. Az út lejtôs részeire homokot, kavicsot szórtak, a busz ki tud menni a hegyen, s a gyerekek nagyon boldogan szállnak fel a jármûre, amire évek óta vágytak.

- Mindennek eljön az ideje - mondta Incze Jenô, Gernyeszeg polgármestere -, a tanács jóindulatán múlott, hogy a busz Járában is beindult, ugyanis az iskolabuszokat azok a települések kapják, ahol most szüntetik meg az iskolát. A buszt eredetileg a teleki román tagozatos gyerekek szállítására kapták. A helyi tanács mégis úgy döntött, hogy ezzel az iskolabusszal a járai és a kisillyei magyar gyerekek utaztatását is ellátják.

Az iskolabusz 16 teleki gyereket szállít be Gernyeszegre, visszafordul Körtvélyfájáig, ahonnan felveszi az ottani és a járai román tagozatos diákokat, akik szintén gernyeszegi iskolában tanulnak. Ezután a 15 járai és 6 illyei gyereken a sor, akiknek Erdôcsinádra kell eljutniuk. Órák után mindeniküket hazaszállítják.

Az iskolabusz naponta 87 kilométert tesz meg, évi üzemeltetése 100 millió lejbe kerül a tanácsnak. Ehhez hozzáadódik még a versenyvizsgával felvett gépkocsivezetô fizetése is. A polgármester azt is kiemelte: a gépkocsi üzemeltetésére fordított pénz körülbelül 30 millió lejjel több, mint a Járából és Kisillyébôl befolyó helyi adók összege.

Jegyzet

Ma már senki nem akarja megváltani a világot? - tettem fel magamban a kérdést a fiatal politikusok nemrég tartott eszmecseréjén. Langymelegek voltak a korrupció, valamint a lakosság és a közigazgatási szervek kapcsolatáról szóló beszélgetések, hiányoztak az életízû viták.

Pedig izgalmasnak ígérkezett a kétnapos találkozó. Hiszen mire várhat az ember, ha különbözô pártokat képviselô fiatalok egy asztalhoz ülve, megadott témáról véleményt cserélnek? Ott ültek egymás mellett a nyakkendôs kormánypártosok, RMDSZ-esek, a feketébe öltözött nagyromániások, a színes nyakkendôjû romák, s a lezser viseletû népi mozgalmasok. Még mielôtt megszólaltak, arcukról, modorukról lerítt, hogy milyen eszméket, politikai vonalat képviselnek. Leendô politikusaink, tanácsosaink, a döntéshozók ültek egy asztalnál. Joggal várhattuk, hogy a marosvásárhelyi, a megyei életbôl merített problémákat tárják fel, s keressék a lehetséges megoldásokat. Vessék össze véleményüket, s tanuljanak egymástól. Legalább szócsatát vívjanak, s higgyék, hogy tehetnek valamit a változásért. A pergô, eredményre vezetô vita helyett gyenge, baráti beszélgetésnek lehettünk tanúi. Közhelyek, általánosságok hangoztak el. Hiányzott az irányvonalat megmutató bevezetô, a határozott moderátor, s a világmegváltó gondolatok. Az egyes szám elsô személy használata helyett mindenki másokról beszélt: hogy mások hogyan és miért, hogy az helyes-e vagy sem. Halványan érintették a hatalommal való visszaélés témáját, de eredménytelenül.

Igazi diplomaták voltak.

Lehet, hogy ma már a középiskolában, az egyetemen lelohasztják azt a világmegváltásra ösztönzô tüzet, amely minden fiatalban ott ég? Pedig e tûz nélkül nem lehet kivitelezni a lehetetlennek tûnô dolgokat, nem lehet gyökerében, alapjában megrengetni valamit. Csak egy dolgot lehet tenni: ráállni a kitaposott útra, s mosolyogva, hajlongva folytatni mindazt, amit az elôttünk járók megkezdtek.

Én a fiatal politikusoktól, bármilyen pártot képviseljenek is, többet várok.

7. Pénzlevelû lizinka. Lysimachia nummularia (Fillérfû, gereblyefû, íneresztô fû, pénzlevelû fû, pénzfû)

Nedves réteken, gyomtársulásokban, legelôkön, ligetekben, kertekben élô növény.

Szára a földön elterülô, kúszó vagy heverô, levele kerekded, virága sárga színû. Évelô növény.

A föld feletti részét májustól július végéig lehet gyûjteni. Szárítás elôtt meg kell mosni. Fôzete igen jó reumás fájdalmak, idegzsába (isiász) kezelésére, borogatására. Hatásos kelések, fogínygyulladás, szájnyálkahártya-gyulladás esetén is: 10 gramm szárított (vagy nyers) növényt 5 percig egy deciliter vízben kell fôzni. Kihûlés után, langyosan öblögetni vele.

Az utóbbi idôben a népi gyógyászatban is igen elterjedt, "divatossá" vált. Fôzetével "romlást" (rándulást, ficamot, dagadást, gyulladást, ütést), reumás testrészt borogatnak. A hasmenést is szünteti.

8. Pongyola pitypang. Taraxacum officinale (Békavirág, cikória, gyermekláncfû, láncfûvirág, nyúlsaláta)

Fészekvirágzatú, kora tavasszal, mindenfelé nyíló, majd ôsszel újra virágzó, közönséges, évelô növény.

Sárga virágai 10-30 cm hosszú, csöves tôkocsányon ülnek, elvirágzás után a termését (magját) hosszú, fehér szôrbóbiták repítik széjjel. A növény minden része tejnedvet tartalmaz. A gyökerét október-novemberben, a levelét márciustól augusztus végéig lehet gyûjteni, de a teljes növényt is szokták értékesíteni. Teájának a hatása sokoldalú: étvágygerjesztô, emésztést serkentô, epemûködést elôsegítô, májbajokat gyógyító, vértisztító, erôsítô. Az ôszi gyûjtésû gyökerébôl kávépótló szert (cikóriakávét) készítenek.

A népi orvoslásban is hasonló a felhasználása, de szélesebb körû. Az asztmás betegeknek cukor hozzáadásával szirupot fôznek. Aranyér elleni kenôcsöt készítenek: maréknyi megszárított virágot fagyos, sótlan disznózsírral összekevernek, és lassú tûzön addig fôzik, míg szép sárga színû lesz. Kihûlés után használják. A virágzatából mézet fôznek: 240 darab virágzatot, jól megmosva, 9-10 percig fôznek, utána belevágnak egy citromot, aztán egy napig így állni hagyják. Ezután gézben kicsavarják, tesznek bele 1 kg cukrot, s ezt még fôzik 20-25 percig. Kihûlés után lehet fogyasztani. "Tavaszon a fiatal lapiból fôzeléket is szoktunk csinálni."

9. Szurokfû, vad majoránna. Origanum vulgare (Kakukkfû, szúfû, szújfû, szúlfû, szújmenta)

Száraz lejtôkön, bokorerdôkben, bokrok között, erdei vágásokban, erdôk szélén élô illatos, évelô növény. Szára 40-50 cm magas, felsô része elágazó. Pirosas-lilás színû virágai álernyôt alkotnak, egész nyáron, júniustól szeptemberig nyílnak.

A növény felsô, virágos-leveles, ép szárát kell gyûjteni, felaprózva, kiterítve, árnyékos helyen szárítani. Teája kellemes ízû, kitûnô köhögéscsillapító, étvágygerjesztô és idegnyugtató hatású. A népi orvoslásban más esetekben is használják. Árvacsalánnal összefôzve, a kiütéseket kezelik. Orbáncfûvel vegyített teáját a májbetegek isszák. Az állatgyógyászatban zabbal összekeverve a kehes lónak adják. Régebb festésre is használták.

10. Tavaszi kankalin. Primula veris (Kásavirág, márciusvirág, szengyörgyivirág, szengyörgy- virág, túróvirág, kankalin)

Füves helyen, hegyi réteken, száraz lejtôkön található, sárga virágú, évelô növény. Hasonló a szártalan vagy közönséges kankalin (P. vulgaris). A tavaszi kankalin levelei tôállóak, virágkocsánya 15-20 cm hosszú, virágai ernyôben csoportosulva állnak, áprilisban-májusban nyílnak.

A gyökérzetét és a virágait a tôkocsányról lecsípve kell gyûjteni. Teája köhögéscsillapító, nyálkaoldó, de a felsô légutak hurutos betegségeit is gyógyítja.

A népi gyógyászatban a virágjából köhögés elleni teát fôznek. Gyökerének és virágjának együttes fôzetét máj- és epebetegségben szenvedôk isszák.

Patikai kanalas orvosságot is készítenek belôle.

(Folytatjuk)

Marosvásárhely sok szép régi mûemlék vagy mûemlék jellegû épülete a hajdani céhrendszer s annak utódaként mûködött ipartársulat tagjainak keze munkája. Illô és méltányos dolog néhány sorban ismertetni a helyi kômíves céh, iparosok (mesterek, legények, tanulók) szakmai mûködésére vonatkozó rendszabályokat, melyek a céhrendszer alapját és tevékenységét, a közös érdekek védelmét képezték. A királyi városokban létrejött céhek maguk alkották rendszabályaikat, melyeket a város vezetôsége is jóváhagyott. Régen a céhek nagy és fontos szerepet vittek a város életében. Szervezett társadalmi intézményként saját törvényeik betartásával mûködtek.

Marosvásárhelyen 1493-ban a mészárosok céhe kezdte el mûködését, s azután rendre 32 iparág csoportosult külön-külön céhbe, vezetôik városi tisztségeket is viseltek, a város élére állított fôbíró rendszerint céhmester volt.

Fodor István az ismert Krónikás Füzetek sorozatában 14 céhrôl írt részletes ismertetôt, de egy nagy létszámú céhrôl, a kômíves céhrôl nem. Ennek a céhnek rendszabásai birtokába jutva röviden ismertetem a céh szabályait, melyeket 1803. június 3-án fogadtak el és láttak el aláírásukkal a céh választott vezetôi a következô címmel:

MAROS-VÁSÁRHELY
VÁROSÁBAN

mostan alakítandó,

KÔMIVES-CZÉHNEK
RENDSZABÁSAI

A bevezetésben megjegyzi, hogy "mindazok a kiváltságok, rendszabályok és törvények, melyek eddig éltek, eltöröltetnek, és most, mikor a sok építôipari munkacsoport egy céhhé alakul, a céhbeli mesterek, legények (segédek) és inasok az új rendszabályokkal fognak élni." A céhmester feladata a szabályzat elôírásainak a betartása, ellenôrzése, kihágások esetében a pénzbeli büntetések kirovása és a dolgoztatók panaszainak meghallgatása és orvoslása.

A szabályzat három részben, 57 pontban (paragrafusban) sorolja fel a kívánalmakat és kötelezettségeket. Az elsô rész 27 pontja a mesterekrôl, akiknek minden évben kötelességük számadást adni a céhmester választásáról, a céhláda gondoskodásáról, ôrzésének megnevezett helyérôl, a céhtagok engedelmességérôl, negyedévenkénti gyûlések tartásáról, a személyi panaszok rendezésérôl és viselkedési módjáról, az idegenbôl jött mester mûködési lehetôségérôl, a mesterek eltávozásáról és visszaérkezésérôl, a céhen kívül dolgozók (kontárok) büntetésérôl, a mesterek egymás közti viselkedési módjáról, a kivitelezési hibák rendezésérôl, a munkálatok értékének meghatározásáról, a munkálatok idôre való elvégzésérôl, a mesterek özvegyeinek jogairól, a céhpénztárban lévô összegek helyes felhasználásáról, a céhgyûlések tartásáról, a beteglátogatások kötelezettségérôl, a céhtagok temetésén való részvételrôl.

A második rész:

a legények (segédek) kötelességeirôl, munkaidejérôl, fizetésérôl, viselkedésérôl, vándorlásairól és mesteri munkáiról intézkedik. A harmadik rész:

az inasokról intézkedik az ifjak életkoráról, a beszegôdtetés módjáról, a tanításuk idejérôl, a nevelésrôl, kötelezettségeikrôl, gyûléseken való részvételükrôl és az inasévek letelte után a legénnyé való besorolásról.

A céh rendszabályai értelmében az építôipari munkálatok minôségét és a dolgozók szakmai felkészültségét, magaviseletét szakemberek ellenôrizték. Ezeknek a rendszabályoknak az értéke abban rejlik, hogy szinte törvény szerinti szigorral intézkedik ezen fontos iparágban dolgozókról. Csak így érhették el, hogy építményeik idôálló, szép és a követelményeknek megfelelô lett. Két évszázad távlatában is olyan épületeket hoztak létre, melyekre a ma embere is rácsodálkozik.

"Ha bekövetkezik az, hogy a második dinamika egyensúlya tartósan felborul, ami ekkor jön, az Dante és Sax Rohmer tollára méltó."

"A második dinamika a négy dinamika egyike - az a késztetés, amely az egyén optimális túlélését a szexuális aktuson keresztül, gyermekek nemzésével és felnevelésével szolgálja."

(L. R. Hubbard: Dianetika -
A szellemi egészség
modern tudománya)

L. Dénes naponta a népi együttes próbaterme elôtt gyalogolt el, és amikor kihallatszott a csárdás meg a fergeteges lábdobogás, Dénes lába a földbe gyökerezett. Nehezen tudott megválni ettôl az épülettôl, ha a tánccsoport éppen próbált. Fiatalabb korában (most már 35 volt) gyönyörûen táncolt meg énekelt, és a faluban mindenki nagy mûvészi jövôt jósolt neki. Édesanyja (ezt kevesen tudták) már hatéves korában behozta a városba, a zeneiskolába, ahol egy öreg zenetanár ki is próbálta a fiúcskát, és elámult a tehetségén. Már aznap be is íratta volna a bentlakásba, de hát a kis Dénes egy arasznyit sem mozdult az anyja szoknyája mellôl, és egyre csak azt üvöltötte, hogy haza akar menni.

Szóval Dénes már figyelte a tánccsoport programját, és ilyenkor sokáig az ablak alatt ácsorgott. De mivel mégiscsak meglett férfi volt, és ráadásul egy anyagraktár fônöke, egyszer összeszedte a bátorságát és besettenkedett. Éppen szünet volt. A táncosok kipirulva lihegtek, pihegtek. Dénest teljesen elbódította az egészséges fiatal testek, persze nôi testek buja illata. Ô csak bámult, a férfiak jóindulatúan mosolyogtak, a lányok meg összekuncogtak.

Hónapokig ott volt minden próbán, elôadáson. Közelebbi ismeretségbe került egy eleven, kis, barna, mosolygós szemû lánnyal. Hamis szeme volt, mint egy cicának. Így is becézték: Cica. Dénes boldog ember volt. Kezdtek kijárni Cicával, színházba, koncertekre jártak. Egy dolog viszont eléggé bosszantotta Dénest: Cica elválaszthatatlan barátnôje, aki szintén táncosnô volt, mindenüvé elkísérte ôket.

Komolyodott a dolog köztük, Cica barátnôje egyre ritkábban jött. Megtartották az esküvôt és tervezgettek. Mármint inkább Dénes. Mert Cica alaposan megváltozott. Mindenféle kifogást talált, ha a férje az ágyába hívta (mert külön ágyban aludtak, ezt Cica eleve kikötötte), és ha mégis ímmel-ámmal ráállt, utána szinte utálkozva ment a fürdôbe és órákig a vízben maradt.

- Kiscicám, hogy lesz a gyermekeinkkel? Nem kéne erre is gondolni már?

- Ugyan, Dénes, ne légy nevetséges - méltatlankodott Cica. - Majd lekötöm magam ilyen fiatalon (Cica 24 éves volt, Dénes meg 36).

Cica már nem táncolt, mert ez volt Dénes elsô kikötése. A második meg az, hogy a barátnôt ki kell küszöbölni. Egy fél éve voltak házastársak.

Egy júliusi napon, Dénes legnagyobb és legkellemetlenebb meglepetésére, a munkából hazamenet, ott találta a Cica barátnôjét. A hölgyek szemmel láthatóan ügybe sem vették, csak nézték egymást.

Egy álló hétig lakott náluk a barátnô, Cica meg egy álló hete szabadságon volt.

Egyik reggel, munka közben, mint egy hüllô, úgy kezdett a jeges rettegés Dénes szíve felé kúszni. Nem volt maradása, hazarohant. Csendesen benyitott a nôk szobájába. Teljesen meztelenül, egymás karjába fonódva aludt a két gyönyörû, fiatal nô.

Dénes menekült. Ám egy üzenetet azért még volt ereje hagyni: "Itthon voltam, szépek voltatok."

Késô éjszaka jött haza. Sötét volt a ház. Belépett, villanyt gyújtott. Az ô üzenete mellett egy másik üzenet állt: "Elmentem. Cica."

Részletek egy búcsúszóvá átlényegült köszöntôbôl

2003 végén elegáns kis albumot jelentetett meg az Interart Triade Alapítvány, a Képzômûvészek Szövetségének Marosvásárhelyi Fiókja és a Marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeum. A 90 éves Izsák Márton szobrászmûvész pályáját vázolja föl sok reprodukcióval, néhány köszöntô írással. A kétnyelvû kiadvány egyik kisesszéjét Sebestyén Mihály írta. A sors úgy hozta, hogy sorait immár búcsúszónak tekinthetjük. Ebbôl ragadunk ki ma összefüggô részleteket, ekképpen elevenítve fel a mûvész életét, egyéniségét, krédóját és életmûvét. Az emlékkönyvvé átlényegült füzettel Adrian Chira festômûvész, az album egyik kezdeményezôje a február 5-i temetésen számos jelenlevôt ajándékozott meg.

Egy olyan mûvészi pálya ívének megrajzolása, mint az Izsák Mártoné, akár az életrajz puszta adataiból is rekonstruálható. Ugyanis a kilenc évtized, a tizedik kezdete bárkit felhatalmaz a visszatekintésre, leginkább magát a mûvészt, aki az alkotó életét itt, Közép-Kelet-Európában vezette, folytatta, szôtte, álmodta, építette és szenvedte meg mindvégig. Szakadatlanul. Töretlenül. Haladva, megfeszülve és megfeszítve, újítva, gyötrôdve, gyötörten. Sikerek között.

Hiszen szobrai állnak több helyütt az országban, munkáit múzeumok gyûjtik, díjak és elismerés szegélyezi esztendeit. Tanítványait szétszórta a nagyvilágban. Sokakban folytatja titkait, a beavatást, a mesterséget magát, személyiségét.

Rengeteg köztéri szobra áll. Marosvásárhely elképzelhetetlen nélküle. Két nemzedék nôtt fel alkotásai között. Velünk öregszenek. (Már amelyik a változó politikum között megéri a felnôttkort.) Nagyokról és mulandókról mintázott, amit a megrendelô reá bízott. Tán Michelangelo visszaadta a pápa síremlékének kifaragását, mert nem tetszett neki a római egyházfô gôgje?!! És velünk maradnak Bartók Béla, Eminescu és Márton Áron másai, a hosszú hányattatás után felállított Holokauszt-emlékmûvek Désen és Vásárhelyen, talán elcsitulnak körötte a viták. A tiszta mûvészet beszél, a lét dadog, ahogy a költô mondaná.

A mûvész nem politizál. Nincs közvetlen üzenete a pillanat hatalmasaihoz. A mûvész csak a mûvészet törvényeinek engedelmeskedik. Nem lehet berámázni, eltiltani, isteníteni, merevgörcsbe rántani. Ha az idô, a betegség vagy a kedvhiány kicsavarja kezébôl a vésôt, könnyebb anyagot keres, mintáz, rajzol, tervez, látja azt, amit a közönséges halandó még nem.

A szobrászat a fölösleges anyag eltávolítása, jegyzi meg egyik-másik mûvészetértô kesernyés humorral. Izsák Márton pontosan érzékelte, tudta, mi a fölösleges. A cicoma, az álság, a hazug mosoly és a sok szó. A ráhordott mítoszok és torz rítusok. A testek és jellemek rajzában a fölvett hamis pózok, polcok, kitüntetések, ráaggatott jelzôk és rejtôzködések. Az anyagban tomboló tehetetlenség.

Mûvei tanúsága szerint a szobrász a bensô világ kivetítését, az egyénítést, a nem feledhetô látványt, a mondandót roppant egyszerû eszközökkel éri el: szellemiekkel, képzelettel, melyhez keze, szerszámai tökéletesen hozzászoktak. Nem a mûvészetre magára figyel, nem azt nézi kívülrôl, miként teljesíti a mûvészeti penzumot, miként éri el az esztétikai határértékeket, az artisztikumot, Izsák Márton mindezek helyett a megélt történelem és hatalmas tapasztalás, a jellem ismerete, a cselekvés kiszámítható hitele felé fordult, amazok hatására cselekedett, dolgozott. Nap mint nap.

Az alkotó nem szenved. A szenvedést és annak megélését alakjai hordozzák. Monumentális szimbólumai az emberi tartásnak, tûrésnek, érzelmeknek. Nem mindegyik alakja tragikus, hôsies. Az emberiség két hôsiesség között élni szeretne. S a szobrász jól tudja ezt. Nem is lehetne elviselni a folytonos áldozathozatalt. A kilátástalanság mindent eltorzítana.

Mûtermében derûs nôi arcok, bölcs férfiak, zsenik képmása veszi körül. Törvénytáblát emelô Mózes, és a szélmalmokkal harcoló bús képû Spanyol lovag. Jelképei a lét lehetséges megélésének. Nem végletek.

Kortársait és olyan nemzeti nagyokat mintázott meg, akik e térség tudatát döntôen befolyásolták. Mûvészek, írók, fôpapok, gondolkodók. Az értelem és humánum ôrzôi.

Izsák Márton intellektuális szobrász. Szobrai a jóság és szépség gyôzelmét és a helytállás erejét sugározzák. Példázatok, paradigmák, mint minden jó szobor. (Kár, hogy végsô soron csak zárójel között mondható el, ugyanis bizonyos szavak felette gyorsan kopnak. A nyelv lusta újat alkotni. Csak a mûvészet kutatja szüntelenül az újdonság formanyelvét.)

A legkiválóbb külföldi, európai mesterek oktatták, áttételesen, anélkül, hogy mesternek és tanítványnak errôl a magasfeszültségû átsugárzásról bármiféle fogalma lett volna.

Izsák Márton mester. Tanító és barát. (Hármas személyiségû.) Alkotásai kétségen kívül a lét szépségét és az örökkévalóság humorát hordozzák. Izsák Márton két világháború, holokauszt, munkaszolgálat, kényszerû korok ellenére megmaradt bizakodónak. Egész pályája a bizakodásé volt. Olyan, mint a hatalmas fenyôfa, melynek sötét rengetegét kisgyermek kora óta maga fölött látja a Maros völgyében.

Ízig-vérig erdélyi. Erdélyi világpolgár. Romániai magyar-zsidó mûvész. Abszolút kisebbségi volt. A kisebbségi mûvész dolga alkotni, nem kisebbé lenni.

Ez a titka Izsák Márton mûvészetének.

Sebestyén Mihály

Balási András versei

Elém sodorta a szél, s mit tehetnék,

ijedten figyelem

a finom redôket a levelen -

mintha emlékeinket ôrzô

foszladó pergamen.

Tudtam, hogy mord ôsz jön, majd iszonyú tél,

s hogy fel kell végül adnom

összes fölösleges, de édes harcom,

s eltûnik csupa-láz énem, akár

ama versben a vadnyom.

Egyszer csak felnyilall, hogy mit sem ér

a holnapok sora,

hisz a mélyben még lappangó csoda,

a gyönyörû derû s megtartó hûség

nem tér vissza soha.

S elindul az ember a változás

ismétlôdô telében,

valami köztes térben, félig ébren

bolyong a sokaságban, más magába

süllyedve észrevétlen.

Meg-megáll, mintha fagyhalálra várva,

fekete havazásban,

mintha itthon, de örökkön hazátlan,

mindig ugyanott, mindig ugyanúgy

a mindig újra másban.

Remegô pelyhecske, szállj a nyomomra,

rejtsél, tüntess el végleg,

ne lássam múlt-magam, ahogy átlépem

e határt, elvesztve ki- s megtalált

utolsó menedékem.

Várnak, várnak hiába-tavaszok

és új hiába-versek,

ezernyi, tán szebb hiába-szerelmek,

de fáj, tisztán és egyszerûen csak fáj,

hogy tényleg elfeledlek.

Felém sodorta, mit tehettem volna,

csak ijedten figyeltem,

hogy elmerül az avar-rengetegben -

akárha immár menthetetlen

egy és igaz szerelmem.

fogy egyre fogy az erô s fogy az út

ma én vagy ô holnap te vagy fordítva

ki tudja miért s hogyan van megírva

kinek a kezei között vagyunk

na bumm meglehet hogy a senkiében

s hogy mindegy is merre alakul

tántorgunk tántoríthatatlanul

örök hiányok ében éjjelében

fontos hogy együtt ûzô s üldözött

a közös szakadék felé fogózva

egymásba jóba rosszba mintha volna

fikarcnyi különbség kettô(nk) között

és jöjjön most (s)zárszóm vagy végsô búcsúm

mama nézd jaj kész ez a rím is eljött

üdvözlik közhelyek sikátor jelzôk

elfogy bizon’ (és akkor mi? bumm?) bumm

"Prózája gránit, lírája muzsika"

(Szabó Magda)

A verseiben is programalkotó, prózájában nagy idôket, nagy embereket megidézô Berde Mária tanulmányaiban, publicisztikájában, kritikáiban is felidézésre méltó. Az 1998-ban megjelent Zord idô antológiában Kuti Márta válogatásában néhány kitûnô publicisztikai írását olvashatjuk: a prüdériáról, az álom erejérôl, a nagy álmodókról, a szerkesztô nyitottságáról értekezik: remekül érvel, vitatkozik Kristóf György professzorral A nevetés halála címû cikke nyomán.

Berde Máriára nem csak az évfordulós alkalmak emlékeztetnek. A hajnal emberei és a Szentségvivôk megjelenésével sokat törlesztett hazai könyvkiadásunk régi adósságából. A francia Femina-díjjal nemrég kitüntetett író- királyasszony, Szabó Magda, még 1998-ban, Fáklya, csillag címû esszéjében megadta az útmutatást: reálisan kell felmérnünk Berde Mária nem eléggé méltatott szerepét.

"Líránk vadonatúj atomfelhô alatt született ösvényérôl akkor idegenkedve, ma ámulva nézzük, mire volt képes ez a holdsugár anyaggal és véres mocsokkal egyaránt dolgozni tudó alkotó" - írja Szabó Magda. És így zárja esszéjét: "... Hajtsunk fejet elôtte: szikrázó tehetség volt. Holtában hallja meg, ha amíg élt, az én nemzedékemtôl nem hallotta. Áll most az öröklétben, vacogva nézi fékezhetetlen alkotóképessége rögzített eredményét. Értessük meg vele, magunkkal is utólag, mit tudott, ki volt, hogy tehetsége nem vétek, tévedés, esztétikai hendikep, de Isten kegyelme, Erdélynek és minden magyarnak adott adomány."

***

Érdekes egybeesés, hogy Berde Mária februárban született (1889. febr. 5-én), februárban halt meg (1949. febr. 20-án) és 1943 februárjában jelent meg a Sorsunk címû pécsi irodalmi folyóiratban Az erdélyi író lelkisége címû, összefoglaló jellegû, bizonnyal egyik legérdekesebb írása. Megállapításai, következtetései, a tanulmány üzenete nem évült el, tanulság lehet mai sorskérdéseinkre.

Az 1919 utáni feleszmélés, megkapaszkodás, összetartás és küzdô szellemiség új pályán indítja az erdélyi irodalmat, kiszakítva immár a gyökerekbôl, és elszakítva az anyaországtól.

Berde Mária az erdélyi íróközösség bátor, szókimondó egyénisége, az útkeresés céltudatosságát vállaló és e vállalást megvalló író, áldozatkész és teherhordozó. 1943-ban már számottevô írói, irodalomszervezôi munka áll mögötte: versek, regények, tanulmányok, publicisztika. Ennek az írásának a számvetése azt célozza, hogy az erdélyi költôk verseibôl idézve, a szépprózát méltatva, szemléltesse az anyaország olvasói elôtt, mi is történt a világfordulat sodrásában az erdélyi író vívódó lelkében, gyötrelmes, küzdelmes életében.

Már 1914-ben megindul az Erdélyi Figyelô elhallgattatásával az a folyamat, amellyel az elhagyatás megkezdôdik - írja. Az erdélyi íróknak "lélekorvosokká" kellett válniuk, hogy ráébresszék az elerôtlenedô, hitevesztett embereket: megmaradt az erdélyi kultúra, és érvényt kell szerezni a polgárjogoknak. Sorscsapásszerûen következett be a legrosszabb, de meg kell indulnia az "árvízi hajós" munkának.

Reményik a futni szándékozókat állítja meg, Szentimrei a "hazaszeretet Erdélyért" jelszót hirdeti. A többiek, a tájat minden más tájnál szebbnek festô Áprily, a megtartó erôt képviselô Tompa, Ady próféciáinak nemes tradíciója lett a tájoló az útkeresô kezében. Osváth Kálmán figyelmeztetése is elhangzott: "kisebbségi sorban nem lehet folytatni azt a világnézeti harcot, melyet a múlttól örököltünk és idôszerûtlenül az erdélyi talajba továbbplántálunk."

A teljes elesettségébôl és a marakodók észre térítésébôl az erdélyi irodalmat a helikoni gondolat támasztotta föl. Berde Mária további gondolatmenetének ez a felismerés - a közös sors együttes, megértô elviselése - a lényege. Kemény, János, Kuncz Aladár szerepét méltatja a belsô béke megteremtésében. Sorra veszi az Erdélyi Szépmíves Céh támogatásával megjelent szépprózai írások tanulságát, az idôszerû megjelenését vagy a jelenre hasznos analógiák keresését. (Kós Károly Varjú- nemzetség, Nyirô József A sibói bölény, Gulácsi Irén Fekete vôlegények).

A maga meghirdette Vallani és vállalni mozgalomról azt írja, hogy egyszerû zsilipnyitásnak bizonyult. Sorozatban következnek az idôszerû, elevenbe vágó regények. Néhány mondatos, megragadó jellemzéssel Molter Károly, Székely Mózes, Kacsó Sándor és Makkai Sándor mûveit idézi, végül Tamási Áron Ábel- trilógiáját ún. kulcsmûnek tartja, hiszen kulcsot is ad, "hogyan tartódik meg a legárvább, legágahúzottabb kisember is".

Figyelemre méltó, ahogy Berde Mária az erdélyi irodalom vallásos jellegérôl beszél. "Az erdélyi írók általában vallásos hajlamúak, még akkor is, ha nem halljuk szájukból az «Uram-Uram»-ot. Bánffy nagy regényei, Nyirô, Makkai prózája tanulságos isteni intésként is felfogható. Még inkább Kuncz Aladár Fekete kolostora. Ez Berde szerint «az igazi Krisztus-valló lélekarculat felmutatása». Reményik, Tompa, Bartalis, Dsida egyszerû hangon, «hívô, de nem hivalkodó» módon kereste a tiszta emberség útját."

Csak néhány példát ragadtam ki arról, hogy Berde Mária a mûvészi értékelô tanúságával, sorra viszi az olvasó elé az erdélyi irodalom értékeit.

Mi jöhet a váratlan sorsfordulat, a "hazatérés" bekövetkezése után? Mit hoz az új helyzet az erdélyi irodalomban? Megfontolandó az idôszerû érvelés erre a kérdésre. "... maga az erdélyi gondolat idôtlen értékek keresztezô találkozásából fakadt. A nemzeti türelem ezeréves gondolata egyesült benne a tordai kinyilatkoztatással: vén Bethlen János óvatossága, a nemzetnek kotlószárny alá való egybemenekítése a Széchenyi-féle tevékenységgel. ... Az erdélyi író ösztönösen tapintotta ki, hogy szemben állva egy, a szellemi iskolázás alsóbb osztályait járó nemzettel, leginkább a lélek teljesebb és tisztább fegyverzetében tarthatja magát legtovább fent sértetlenül."

Rózsa Mária

"Sok-sok esztendôvel ezelôtt a vásárhelyi Kollégiumban kiváló tanárok nyitogatták elôttünk az irodalom határtalan birodalmának kapuit, s nem utolsósorban nekik köszönhettem, hogy életre szólóan megbarátkoztam a nyomtatott betûvel, a könyvekkel. Hogy olvasó ember lett belôlem. Méghozzá olyan, aki egy szép napon merész mozdulattal maga is tollat vesz a kezébe...

Aztán forgatagos idôkben kellett megküzdenem a sors kihívásaival, de megadatott, hogy mindvégig az irodalom varázskörében élhettem. Úgy, ahogyan a körülmények megengedték. A szerkesztôségekben eltöltött évek során irodalmunk nem egy kiváló egyéniségével találkozhattam. Így ôrzöm a tovatûnt idôkbôl - a könyvespolcaimon felgyûlt értékek mellett - például Kós Károly s Tompa László, Tamási Áron és Molter Károly, Szentimrei Jenô és Kemény János, Szabédi László és Bözödi György emlékét, az utánuk következô pályatársak baráti kézfogásának melegét.

Errôl (is) szólnak s vallanak ennek a könyvnek lapjai."

Nagy Pál 80. születésnapjára jelentette meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó a Forgatagos idôkben - Pályák, mûvek, arcok, emlékek címû, háromszázhúsz oldalas könyvet, bemutatójáról hétfôi számunkban olvasott az irodalomkedvelô olvasó. A jelzett írók mellett van mondanivalója Nagy Pálnak Aranka György, a Kemény Zsigmond Társaság, Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Petelei István, Benedek Elek, Makkai Sándor, Gaál Gábor, Németh László, Bánffy Miklós, Nagy István, Sütô András, Tamási Gáspár, Deák Tamás, Bálint Tibor, Majtényi Erik, Györffi Kálmán, Fodor Sándor, Panek Zoltán, Pusztai János, Mózes Attila, a kortárs magyar irodalomból és irodalomtörténetbôl pedig Csoóri Sándor és Czine Mihály sorsáról, munkásságáról, életmûvérôl. A nem véletlenül kötetzáró írásban pedig ekként vélekedik: "Nem hiszem, hogy születésének századik évében - s bármikor - Illyés Gyula bármi néven nevezhetô védelemre szorulna régi és új rágalmazóival szemben. Beszél helyette - érvel és tanúskodik cáfolhatatlanul - maga a teljesítmény: annak az összegzô magyar írástudónak az életmûve, aki 'magyarságrajongó európaiként', múltba merült századok nagyjainak példái nyomán, nemzete szellemi kincsestárát csodálatos értékekkel gazdagította." (2002)

b.d.

Fazakas Attila

Üres korsók a Pantheonban,

lakomák ízét idézô törött tálak.

"Egy dús fürtöt senki sem hagyott,

és üresen állnak kert tövén a kádak."

Hívj engem messzeség! -

Itt hazug szó volt minden, és hiú csodálat;

Már halott termeket ôriz részegen

a szél, ahol "pap megy fel s véle néma szûz",

roggyant oszlopoknak döntöd

könnyedén, erôs, barbár vállad.

Capri szigetére márványt hozatott,

rossz oszlopfôt, pár hivatalnokot

Rómából.

Tizenkét luxusvilla épült

vagyonelkobzásból - s egy szobor:

keményre zárt, keskeny száj,

borzongató császári tekintet;

semmi a valóból...

Vagyonelkobzásból, népnyúzásból az egész.

Mi másból élhetné életét, s féktelenségeit

mibôl fedezhetné az arisztokrácia, a szenátus?

Durva márványt hozatott, seszínû

aranyat, hajónyi fát, és követ.

Vagyonelkobzásból, népnyúzásból fizetve

az egész.

Szegényes vacsorájukat már rég elfogyasztották, amikor meghallották az elsô lövést. Az öreg éppen rá akart gyújtani egy cigarettára. Már fél órája hevert az ágyon pizsamában, és az újságot böngészte. Ba-log-h Ká-roly, milyen ismerôs név! Ez vajon nem az a Karcsi, akivel a tüzérségnél szolgált annak idején? Azt hívták Balognak. De hát az jóval fiatalabb volt nála. A fekete macska fürgén kiugrott a kályha alól, ahogy leesett a kanál. Nem étel, te. Az öregasszony bosszúsan lehajolt, és visszadobta a tálba. Olyan falánk, hogy ilyent a világ sem látott. Most kaptak enni, a másik bezzeg tud aludni nyugodtan. Csak ez a fekete ilyen mohó. Annak idején a háború alatt még volt egy ilyen fekete macskám. De mégsem ilyen volt az, hanem sokkal kövérebb. A Béla részét mindig ô kapta az alatt a néhány hónap alatt; szeretetbôl is, ételbôl is. Ez Karcsi lesz, annak is volt két fia, felesége. Testvére is volt, egy öccse, ha minden igaz. És azóta unokái is lehetnek. Hogy félt mindig a haláltól szegény Karcsi. Miután újra megmosta az utolsó kanalat, az öregasszony befejezettnek tekintette a mosogatást. Lassan az ajtóhoz cipelte a tálat, és egy piszkos vederbe öntötte a tartalmát. Megtelt. Félt, hogy nem láthatja többet a fiait. Mindenki félt, én talán nem féltem? Ha csak rágondol az ember, megborzong. Jó lehet annak, aki nem tudja, mit jelent a háború. Zsíros víz. Mégsem maradt holnapra a mosogatás. Nem volt sürgôs, de legalább telt az idô ezzel is. Ez a macska még a vizet is megszagolja. Az öreg ásít és leteszi az újságot az ágy melletti kis asztalra. Isten nyugtassa szegény Karcsit, ha nem ô volt, akkor is. Vajon hogy fog szólni az én gyászjelentésem? Mindegy. A mai újság érdekes volt, de újra elment egy ismerôs. Ez is megvolt. Van az a mondás, hogy amit ma megtehetsz… Évek óta ehhez tartja magát, mióta is? A háború óta, lám, valamire jó volt a háború is. Ha nem lett volna, most mihez mérnék az idôt? Nahát, milyen butaságokra gondolok, csak ettôl ôrizzen meg mindenkit az Isten. Egyszer mindnyájan elmegyünk szép csendesen. Észre sem veszi a világ. Nem baj, mi már megvívtuk a magunk csatáját, most a fiatalokon a sor. Minden embernek meg kell érnie legalább egy háborút, ezt mondta valamikor a nagyapám. Szomorú, de így van ez. Neki mindig igaza volt. Az öreg felült az ágyban, és cigaretta után nyúlt, de ekkor hatalmas robbanás hallatszott. Bumm! Mintha mennydörgött volna az ég… Keze megállt a levegôben egy pillanatra, miközben társára nézett, aki éppen elrakta azt a pár edényt. Mi lesz most velünk? És ekkor újabb robbanás hallatszott. Mindkét macska az ágy alá menekült. Kint nyüszít a kutya. Az állatok megérzik a veszélyt. Újabb robbanás. Az öregek úgy néznek egymásra, mint akik tudták már, hogy elôbb-utóbb be fog ez következni. És mégis. Félnek. Nekünk már mindegy, de mi lesz ezekkel a fiatalokkal? Ha a vejemet behívják, majd Kata is hazaköltözik. Újabb robbanás. Tulajdonképpen mindegy, úgyis csak itt laknak a szomszédban. Robbanás. Futólépések hallatszanak, aztán hirtelen nyílik az ajtó, és vidáman belép a fiatalasszony:

- Anyuka, jöjjenek ki, elkezdték a tûzijátékot! Olyan szép látvány, éppen fölöttünk robbannak…

- Erre bezzeg van pénze a városnak - jegyzi meg halkan az öreg, és remegô kezével végre rágyújt a cigarettára. - A mi háborúnk volt igazi tûzijáték, nem ez.

Nagy B. Sándor

"... bevallom, hogy minden eddig való építési feladataim között ez a restauráció több okból is a legkedvesebb és legérdekesebb számomra, és semmiféle megbízásomért nem voltam olyan hálás sorsomnak, mint éppen ezért. Mert tervezhet és építhet az építész ma tízezreket befogadó arénákat, bérház- és munkásháztömböket, múzeumokat és fatemplomokat, iskolákat és gyárakat, vagy sok minden egyebet. Ilyen feladathoz ma minden különösebb szerencse és protekció nélkül is hozzájut a valamirevaló építész. De félezer esztendôs építész elôdjének mûhelytitkaival közvetlenül megismerkedni, érezni és visszavarázsolni tudni azt az életet, munkát, levegôt és embereket, akik itt 500 esztendôvel ezelôtt ezt a várost építették, itt éltek, munkáltak, tusakodtak és álmodtak, nem minden építésznek adatott meg.

És ezenkívül: ebben a házban született, lélegzett, kacagott és sírt,játszadozott, tanult, talán beszélni és késôbb írni, olvasni az a kicsi, soványacska, nagy orrú erdélyi gyermek, akibôl nemsokára az országnak egyetlen igazi népkirálya lett és a középkor végi Európának talán leghatalmasabb és megérdemelten legtekintélyesebb uralkodója."

(Kós Károly)

Ugyancsak e kiadványban olvasható Vásárhelyi Z. Emil Kós Károlyról 1937-ben írt tanulmánya.

"... Ezt az elgondolást faragta kôbe és gerendákba Kós Károly.

Építészeti munkálkodása s annak elméleti része a Bartók népdal- elméletével egyenrangúan magas és tisztult politika, amely minden napi politikánál egészségesebben biztosítja a magyarság fennmaradását s a szellem gyôzelmét a környezeten. Sokáig hittem róla, hogy mint minden szubjektív alkotónál, nála sem tudatos a küldetés, melyet teljesít: tévedtem. Száraz tudással ront le minden illúziót maga s cselekvése körül. Törekvéseit pontos mondatokba foglalja. Öntudatos, mint a próféták:
"Lesznek, akik utánam jönnek majd, az én maradékaim... nem szállanak le a hegyekrôl, hogy láncos rabjai legyenek idegen kultúráknak. Az én munkámat folytatják ôk, és az én életem örökkévaló lesz bennük, mert én itthon maradtam..."

(Vásárhelyi Z. Emil)

A székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó Pro Memoria sorozatában megjelent könyv kapható Erdély fontosabb könyvesboltjaiban, vagy postai utánvéttel megrendelhetô az alábbi címeken:

Veres Péter, str. Victoriei 34/5, 535600 Odorheiu Secuiesc, Jud. Harghita

e-mail cím: veresp@sigmasoft.ro

Szemle

- A mûvészet intézményesítése a magyar társadalom igen fontos kérdése. A mûvészeti iskolák, az Akadémia, a mûvészeti egyesületek mind lényeges dolgok. Valamit azonban ki kell hangsúlyoznom, éspedig azt, hogy az erdélyi mûvészetnek van szüksége igazán az intézményesítésre, mert a mi érdekeinket senki nem tudja igazán úgy képviselni, mint ahogyan arra szükségünk lenne. A Romániai Képzômûvészek Szövetsége tulajdonképpen egy demokratikus intézmény. Igazából nem panaszkodhatunk különösebben kisebbségi elnyomásra a szövetségen belül, de amióta a rendszerváltás megtörtént, azóta minden szellemet kiengedtek a palackból, így a nemzetiségi türelmetlenség szellemét is. Tehát egy kicsit visszajutottunk a két világháború közötti korszakba, amikor egyházi vagy civil szervezôdési alapon meg kellett teremtsük a magunk világát, amelyben, különös tekintettel a mûvészeink alkotó tevékenységére, biztosítanunk kellett a kapcsolatteremtést. A Barabás Miklós Céh egy nosztalgia, a két világháború közötti Barabás Miklós Céh tevékenységét nem lehet újrateremteni, nem lehet újra életre kelteni, hiszen akkoriban viszonylag egységesebb volt a mûvészi kifejezés, stíluseszme. Manapság olyan eklektikus a mûvészet Romániában, Magyarországon, és annyira sokféle, egymás mellett él az impresszionizmustól kezdve az akcióig minden, ne próbálkozzunk már megint csak magyar nyelven szervezni. Bizonyára nagyon fontos a Barabás Miklós Céh a kiállítások szervezésében és a magyar képzômûvészek érdekeinek védelmében, de igazából a kisebb szervezôdések, szövetkezések hatékonyabbak. Könnyebben lehet 4-5 mûvésznek kiállítást szervezni. Engem nagyon aggaszt, hogy a Barabás Miklós Céh újraszervezôdése óta más mûvészeti közösségek nem jelentek meg ismeretem szerint. A kortárs erdélyi képzômûvészet is éppolyan eklektikus, mint a nyugati társadalmak mûvészete. Szerintem nem szabad nosztalgiai emlékekért feláldozni a praktikus, gyakorlati valóságot. (...)

- Hogyan látod a képzômûvészet jövôjét?

- Én igenis esélyt látok a képzômûvészet számára. Egyik lehetôség, amirôl már beszéltem, a számítógépek, elektronikus berendezések; installációs szerkezetekhez kapcsolódik, a virtuális valóság ábrázolása. A számítógéppel lassan mindent meg lehet csinálni; az ember háttérbe szorul. Ez olyan tényezô, amivel számolnunk kell. Az emberiség minden tudományos, technikai találmányt, annak közhasznát meghaladva, önzô módon hajszol túl, vagyis öncélúvá tesz. Minden technikai felfedezést nem csupán az emberi élet megkönnyítésére használ, hanem mindenekelôtt az érvényesülésre és a meggazdagodásra törekszik. Ezt a lehetôséget is beleszámítva: bárhogy alakul a gazdasági, társadalmi helyzet, meggyôzôdésem, hogy a mûvészetre mindig meglesz az igény. (A 21. század képzômûvészetérôl. Beszélgetés Banner Zoltán mûvészettörténésszel. Takács Gábor interjúja. Mûvelôdés 2003/12.)

b.d.

Parti Nagy Lajos Grafitnesz címû verseskötetéért vette át a Magyarország Európában Alapítvány 2003. évi Magyar Irodalmi Díját csütörtökön, Budapesten.

A tíz piacvezetô cég által 2000-ben létrehozott elismerést az ünnepség hagyományos színhelyén, a Magyar Tudományos Akadémia épületében Göncz Árpád volt köztársasági elnök, a Magyarország Európában Alapítvány elnöke nyújtotta át. Ünnepi beszédében Göncz Árpád korszakalkotónak és a korszak által alkotott mûnek nevezte Parti Nagy Lajos munkáját, ami a zsûri egyhangú döntésével érdemelte ki a díjat.

Fazakas Szabolcs, az alapítvány ügyvezetô elnöke utalt arra, hogy az alapítvány feladatának tekinti, hogy az új évezred magyar társadalmában teret nyerjenek a valóságos tehetségek, elismerést kapjanak a maradandó értékek.

Ennek a szellemiségnek a jegyében hozták létre az ötmillió forintos pénzjutalommal járó Magyar Irodalmi Díjat is, amelyet a megelôzô év legjobb irodalmi alkotásának minôsített munka szerzôje vehet át - tért ki rá.

Az Országgyûlés elnöke a díjazottat köszöntve azt kívánta, hogy mûvelje nagyon sokáig azt a nyelvet, amit nemcsak nekünk magyaroknak, hanem Európa gyönyörûségére is alkotott, magyarok és európaiak számára.

"Parti Nagy verseit olvasva, elsôre persze azt vettük észre, hogy rendkívüli a formaérzéke, a stílusérzéke, káprázatos a nyelve. (...) Nyelvteremtô, nyelvfacsaró, zsonglôr, virtuóz, akrobata, bûvész" - fogalmazott a méltatásában Réz Pál mûfordító, irodalomtörténész, a zsûri tagja.

Az MTI-nek nyilatkozva Parti Nagy Lajos azt mondta, sokat jelent számára az elismerés, mert komoly és rangos a díj, s ilyen elismerések átadásakor talán jobban látszik az irodalom, mint a hétköznapokban.

"Az irodalomnak emeli a rangját a díj, a díjnak emeli a rangját az irodalom" - fogalmazott.

Mint mondta, külön örül annak, hogy verseskötetért kapta az elismerést, egyrészt, mert - bár fôleg prózát írt az utóbbi idôben - alapjában költônek gondolja magát, másrészt pedig - mint hozzátette - kétségtelen, hogy a líra, az epika és a dráma közül a lírára jut a legkevesebb figyelem.

A IV. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) 12 darabbal, továbbá 32 helyszínen 150-170, úgynevezett off-programmal várja a színházi szakembereket és az érdeklôdô közönséget június 3-tól 12-ig - jelentette be a fesztivál ügyvezetô igazgatója Pécsett.

"A magyar színházi világ legnagyobb rendezvényén bemutatandó kiemelt produkciókat Csengery Adrienne operaénekesnô választja ki április 1-jéig, mintegy 120, általa szemlézett darab közül" - közölte Jordán Tamás.

Az ügyvezetô igazgató, aki egyben a Nemzeti Színház direktora is, beszámolt arról, hogy a mûvésznô eddig 90 darabot nézett meg, és várhatóan idôben le tudja adni a kiválasztottak listáját, amely 5-5 hazai nagyszínházi és stúdiódarab, valamint 1-1 határon túli nagyszínházi és stúdióprodukció lesz.

Jordán Tamás szavai szerint a találkozót nagy becsben tartja a szakma, azon bemutatkozni nagy dicsôség, a bekerülésért az idén is komoly tülekedés folyik.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a nyáron elôször nemcsak a színházakban és a tettyei színpadon, hanem a Káptalan utcai szabadtéri színpadon is tartanak elôadásokat.

A 150-170, úgynevezett off-programok keretében koncerteket, kiállításokat, közönségtalálkozókat, táncprogramokat szerveznek, az utcákon pedig különbözô performansz mûvészek szórakoztatják majd a közönséget. Tervezik, hogy a társrendezvények egy részét Szigetvár, Siklós és Komló erre alkalmas helyszínein tartják.

Könyvajánló

A nemzeti romantika megteremtôje, a színes képzeletû mesemondó mesél. A tengerszem tündérérôl, a tündérvarázs megtörésérôl és a tündérlét elvesztésérôl, amiért valami sokkal értékesebb jár cserébe.

Gutáról, a rettegett rablóról, aki kegyetlenségéért elnyeri méltó büntetését, és mi gazdagabbak leszünk egy tanulsággal: a szúnyog bátrabb állat, mint az oroszlán, s a borotva még hatalmasabb fegyver, mint a pallos - csak attól függ, ki fogja a kezében.

Vitéz Róbert lovagról, ki a Szentföldre indult, bús szívvel hátrahagyva szépséges feleségét, és ôrangyalául fogadva egy hûséges oroszlánt.

A királyleány megelevenedett babáiról, vagy a leleményes feltalálóról, azaz Edisonról és furfangos találmányáról, a gramofonról, amely meggyógyította a kis királyfit.

Aztán Mátyás királyról és a szegény székelyrôl, meg annak jutalmul kapott, fényes mentéirôl, amelyek régen elszakadtak, de ami nem szakad, mibôl telik, az a székely hûség, mert azt most is viselik.

És ki ne emlékeznék a róka fogta csukára, a csuka fogta rókára, no meg Vargára, a ravasz szegényemberre, aki fogta mind a kettôt?

Az 1884-ben megjelent meséskönyv hasonmás kiadásában ma is rabul ejti az olvasót Jókai Mórnak az élet, a szépség, a jóság és az igazságosság iránti szeretete. Ez a titka annak, hogy mindmáig a legolvasottabb magyar írók közt a helye. Pontosan úgy, ahogy Mikszáth Kálmán versbe szedte a kötet végén szereplô, szeretetteljesen kötekedô tört&eac