Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Újra emlékezünk. Évfordulót ünnepelünk, immár a tizenötödik alkalom a huszadik századvég legfontosabb történéseinek felidézésére. Azon pillanatokban, amikor megrendült, majd összeomlott az utolsó európai kommunista diktatúrák láncolata, a keleti blokk fél évszázados embertelensége, eufória lett úrrá a népen. Nálunk is, ahol a legvéresebb volt a változás. Akkor láttunk elôször több nyelvû, boldog új évet kívánó feliratot a televízióban (azután sokáig újra nem), és egyáltalán nem számított, hogy román vagy-e vagy magyar. Immár szabad ember voltál, és szabadságban testvér a többiekkel, a más nemzetiségûekkel is. De mint minden ilyen gyökeres, forradalmi változásra, erre is ellenforradalmi kísérletek következtek. Elsô momentum a fekete március volt, majd jött a bányászjárás és a többi fokozatos és föld alatti aktivitások sora, amely megerôsítette az érzést: nem néplázadás - csupán hatalomátvétel történt. Hosszú idô óta ez most változhat: a kommunista vezetôk kiöregednek, távoznak a közéletbôl. Talán örökre. Meglátjuk.

Annyian beszéltek azokról az idôkrôl, de vajon a mostani tinédzserek tudnak-e valamit a változás idejének érzéseirôl? Meséltek-e nekik szüleik a rendszerváltás utáni elsô napokról, a szolidaritás elsô megnyilvánulásairól, a szeretô szívû hollandok, németek és magyarok segélyadományairól, a kamionsorokról a parókiák elôtt, az utcán gyülekezô, segélyre váró emberekrôl, a középen kivágott lobogóról? És az azt megelôzô idôkrôl, amikor nem lehetett élelmiszert venni, csak jegyre, és kongtak az üzletek, sötétben húzódtak a vég nélküli sorok. Amikor tilos volt házibulizni, és a rendôrségen kellett jelenteni, ha nem nyilvános helyen négy embernél több összegyûlt. Amikor félelmet keltett a szeku, és nem tudhattad, hogy ki jelentett fel: a szomszédod, a megbízható, jó barátod, esetleg valamelyik rokonod. Nem bízhattál meg senkiben. Vajon tudnak minderrôl azok, akiknek szerencsére nem kellett mindezt megélniük? Vagy csak a mai szegénységet látják, és azt nézik, hogyan hagyhatnák itt mihamarabb ezt az országot? Mert a ’89-es eseményekre való emlékezésekkor erre is figyelnünk kéne: elmesélni, hogy milyen volt akkor és azelôtt, hogy tudja a mai fiatal - volt már sokkal rosszabb is, és akkor is voltak olyanok, akik helytálltak. Akik nyomtalanul tûntek el, vagy a téren végzett velük a golyó. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk. Tudatosítani kell mindenkiben. Mert a minap már Temesváron sem tudta az utca népe, mi történt ott 1989 decemberében. Le kell gyôznünk a kollektív amnéziát. Enélkül nem lesz méltó megemlékezés.

Kormányalakítási konzultációkat kezdett kedden, hivatalba lépésének elsô napján Traian Basescu államfô. Az elnök elsônek az eddig kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetôit hívta meg a Cotroceni palotába, hogy meghallgassa elképzeléseiket.

Az elnöki palotából távozó PSD küldöttség vezetôje, Adrian Nastase pártelnök elmondta: javasolta az államfônek, hogy az új kormányfô kijelölésig, illetôleg az új kormány megalakításáig ügyvivô kabinetként hivatalba maradó eddigi kormány élére annak fôtitkárát, Eugen Bejenariut jelölje. Nastase szerint Basescu elnök elfogadta a javaslatot.

Az új kormányt illetôen Nastase azt fejtegette az államfônek, majd az újságíróknak, hogy az általa vezetett PSD-bôl és a Román Humanista Pártból (PUR) álló választási koalíció a legtöbb mandátumot érte el a november végi parlamenti választásokon, s bár csak viszonylagos többséggel rendelkezik a törvényhozásban, kész és képes lenne a kormányalakításra.

A PSD-küldöttség után a Cotroceni palotában járt humanista párti delegáció vezetôje, Dan Voiculescu pártelnök viszont 29 tagú parlamenti frakciója nevében azt nyilatkozta, hogy pártját nem érdekli a megalakítandó új kormányfô és csapatának politikai színe, csak annak kormányprogramja, amelynek alapján a PUR majd meghozza döntését.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Markó Béla elnök vezette küldöttségét este hét órakor fogadta az államfô.

Levél Iliescunak

Megdöbbentônek és zavarba ejtônek nevezte levelében Randolph L. Braham professzor, a New York-i City University tanára, hogy Ion Iliescu leköszönô államfô Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt vezetôjének is átadta a Románia Csillaga érdemrendet, ugyanazt a kitüntetést, amelyben korábban maga a professzor is részesült, s amelyet a levél írója most visszaadott.

A Désrôl származó Randolph L. Braham maga is a holokauszt túlélôje, aki a vészkorszak magyarországi történéseinek neves történelmi kutatója. E munkásságának elismeréseképpen kapta meg októberben Ion Iliescu államfôtôl a Románia Csillaga érdemrendet.

Csakhogy Iliescu hivatali ideje lejárta alkalmából múlt szerdán mintegy ötven embernek adományozta ugyanezt az érdemrendet, így Corneliu Vadim Tudornak, a többek között antiszemita kijelentéseirôl és a holokauszt tagadásáról elhíresült szélsôjobboldali politikusnak is. Ez számos közéleti személyiség felháborodást váltotta ki, mint ahogy az utóbbi esztendôben Tudor "pálfordulásának", hirtelenszerû "zsidó-barátságának" sem adtak hitelt.

Az MTI által megszerzett levélben - amelyet Braham pénteken küldött el Ion Iliescunak - a professzor emlékeztet: amikor a román államfô kitüntette ôt az említett érdemrenddel, örömmel fogadta el azt, mivel annak a jelképét látta benne, hogy ez az ország - a holokauszt több évig tartó tagadása után - ôszintén és bátran kíván szembenézni történelme e tragikus fejezetével. Braham kitüntetésének átvételekor elmondott saját beszédére is utalt, amelyben annak idején méltatta, hogy Románia létrehozta a Romániai Nemzetközi Holokausztbizottságot, hogy október 9-ét Holokauszt Emléknappá nyilvánította, és hogy beismerte a román állam felelôsségét e tragédiában.

Ezek után a professzor megdöbbenéssel, zavartan fogadta a hírt, hogy ugyanezt a kitüntetést egy olyan személy is megkapta, aki - mint fogalmaz levelében Braham - Románia hírnevét esztendôkön át rontotta antiszemita kampányával és a holokauszt tagadásával. Braham ezért - mint írja levelében - erkölcsi kötelességének érzi, hogy visszaadja a román államfô által kapott kitüntetést.

A napokban Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést, így tett a Szabad Európa rádió román adásának tizenöt szerkesztôje is. Nem vette át a kitüntetést Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Borbély László RMDSZ-es képviselô és Puskás Bálint szenátor sem.

Az Országgyûlés által hétfôn tárgyalt, s egyelôre nem jóváhagyott Szülôföld Alap legfontosabb elemét a határon túli magyarokért érzett felelôsségben és szolidaritásban látja az MSZP. A nagyobbik kormánypárt parlamenti frakciója külügyi és integrációs munkacsoportjának vezetôje keddi budapesti sajtótájékoztatóján ismertette az alap célját.

Az MSZP szerint a Szülôföld Alap legfontosabb eleme a határon túliak iránt érzett felelôsség és a szolidaritás; a határon túli magyarokat segíteni aktív politikai magatartással, "a támogatni tudás aktivitásával lehet csak" - hangsúlyozta Kozma József.

A szocialista képviselô kiemelte azt is: az állam lehetôséget biztosít polgárainak, hogy az alappal kifejezésre juttathassák szolidaritásukat, támogatásukat.

Tájékoztatása szerint a költségvetés által is támogatott alapba az adózók felajánlhatják adójuk egy százalékát. Mint mondta, az alap forrásai nevelésre, oktatásra, képzésre, szociális jellegû támogatásokra és az európai uniós csatlakozást elôsegítô programokra fordíthatók.

A Fidesz külügyi kabinetjének vezetôje kedden szemrehányást tett a kormánynak azért, mert az nem egyeztette a határon túli magyar szervezetekkel a Szülôföld Programot.

Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy e határon túli szervezetek jelenlegi formájában elutasítják a Szülôföld Programot. Kérték ugyan a kormányt, hogy az egyeztessen velük a program elfogadása elôtt, de a kormány "ezt nem tette meg, és ezáltal a szocialisták ismét megalázták a határon túli magyarokat" - állapította meg az ellenzéki politikus. Állásfoglalása értelmében - tekintettel arra, hogy feles törvényrôl van szó - a kormány a jogszabályoknak megfelelôen már létrehozhatta volna a Szülôföld Alapot, ha idôben benyújtotta volna a parlamentnek a tervezetet.

Melegen üdvözölték az Európai Unió legfontosabb intézményeinek vezetôi az unió alkotmányos szerzôdésének elôzô napi magyarországi jóváhagyását kedden Brüsszelben.

Az országgyûlési aktust az Európai Parlament (EP) kibôvített elnöki konferenciájának rendkívüli ülésén Fazakas Szabolcs (MSZP), az EP költségvetés-ellenôrzés bizottságának elnöke jelentette be. Az ülésen jelen volt José Manuel Durao Barroso, a Európai Bizottság elnöke, Jan Peter Balkenende holland kormányfô, az EU döntéshozó tanácsának soros elnöke és Josep Borrell, az EP elnöke. A bejelentést - az összesen jelen lévô mintegy 300 képviselôvel együtt - valamennyien felállva, tapssal fogadták - számolt be a történtekrôl Fazakas Szabolcs.

Külön üdvözölte a magyar ratifikálást a brüsszeli bizottság szóvivôje, Francoise Le Bail is szokásos napi sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett arra, hogy Litvánia után Magyarország a második EU-tagállam, amely jóváhagyta az alkotmányt.

Fazakas Szabolcs az MTI-nek nyilatkozva úgy vélte, a magyar döntés jó idôpontban érkezett. Leszögezte, egyöntetû volt a bejelentés sikere a keddi ülésen jelen lévô uniós vezetôk és képviselôk között.

Balkenende és Barroso az ülésen a múlt heti EU- csúcsértekezletrôl számoltak be. Reagálásában Fazakas Szabolcs az EP-bizottság új tagországból érkezett elnökeként történelmiként üdvözölte a bôvítéssel kapcsolatban hozott döntéseket.

Adrian Nastase miniszterelnök kedden bejelentette, hogy a nap folyamán levélben tájékoztatja Traian Basescu államfôt, hogy a képviselôház elnökségét választja. Nastase sajtótájékoztatón közölte, hogy a kormány ideiglenes vezetésére Eugen Bejinariu kormányfôtitkár a legalkalmasabb.

A miniszterelnök szerint lépése nem lemondás a kormányfôi posztról, de ez a tisztség "megüresedik", mivel az összeférhetetlenségi helyzet miatt nyolc napon belül választania kell a kormányfôi poszt és a képviselôház elnöksége között.

"Kóros vásárlási függôség" sújtja a 14. és 24. életév közötti osztrák nôk felét, míg ugyanebben a korcsoportban a férfiak 38 százalék szenved ettôl a jelenségtôl - állapította meg az a felmérés, amelyet az Osztrák Munkáskamara (AK) megbízásából készített a Gallup közvélemény-kutató intézet a nagy karácsonyi és újévi bevásárlási láz tetôpontján. A "vásárlási mámor" vagy "a vásárlási függôség" problematikája olyannyira újnak számít Ausztriában, hogy a Kurier címû napilap még értelmezô magyarázatot is fûzött e kifejezésekhez Shoppingolásnak hívják az új ifjúsági drogot címû cikkében. Ezek szerint a "vásárlásfüggô" mániákusan vásáról termékeket és szolgáltatásokat, de nem azért, mert azokra valóban szüksége van. Idônként még olyan dolgokat is megvesz az ilyen "beteg", amelyekre egyáltalán nem is vágyik. A döntô tehát nem a megszerzett javak fogyasztása, hanem maga a vásárlás.

Az ausztriai felmérés szerint ez a veszély inkább fenyegeti a nôket, mint a férfiakat, legyen szó bármilyen korosztályról is. Így például a 25. és 44. életév közötti nôk 30, míg a a férfiak 25 százaléka, a 45. és az 59. életév közötti nôk 14, a férfiaknak pedig a 12 százaléka, valamint a 60. és a 70. életév közötti nôk 18 és a férfiak 16 százaléka sorolható a kóros vásárlási függôség által veszélyeztetettek csoportjába.

A nôk nagyobb veszélyeztetettségét szakértôk azzal magyarázzák, hogy a szebbik nem képviselôi "társadalmi nyomás alatt állnak, hogy meghatározott szépségideálnak" feleljenek meg. A vásárlásmánia kialakulását segíthette elô, hogy van már olyan nemzedék, amely a készpénzfizetés nélküli vásárlás lehetôségei között nôtt fel, így vásárláskor úgy tûnik, hogy pénzt nem is ad ki a kezébôl. Az ebbôl a szempontból leginkább veszélyeztetettek pedig nagyon vonzódnak az interneten keresztüli vásárlási módhoz is. A Munkáskamara szerint szükség lenne arra, hogy megelôzô programokkal akadályozzák a "vásárlási mámor" terjedését, valamint az iskolákban megtanítsák a gyerekeket a pénzzel való takarékos bánásmódra, és szélesítsék az adósság- tanácsadói hálózat lehetôségeit is.

Ausztriában a hónap elején adott hírt a sajtó arról, hogy növekszik az osztrák háztartások eladósodása. Két évvel ezelôtt még csak 300 000, jelenleg pedig már 450 000 volt az olyan háztartások száma, amelyek átlagadóssága 65 800 euró.

Az 1989. decemberi események 15. évfordulója tiszteletére a December 21. - Marosvásárhely Mártírváros Egyesület december 17-22-e között rendezvénysorozatot szervezett.

A rendezvény legfontosabb mozzanatára a tegnap került sor. Alig száz személy gyûlt össze 11 órakor a Gyôzelem téri Forradalmárok emlékmûvénél, a Marosvásárhelyen elesettek emlékére rendezett ünnepségen.

- A 15 évvel ezelôtti események nyomán a Szovjet hôsök tere ma a Gyôzelem tér nevet viseli. Az 1989-es év leghosszabb éjszakáján történelmet írtunk. Aztán 1990-ben felállítottuk az ideiglenesnek szánt emlékmûvet, amely sajnos, ma is ideiglenes. Talán a helyhatóságok ezúttal tesznek is valamit a helyzet orvoslásáért - emelte ki felszólalásában Tompea Ioan Ionel szervezô. A forradalom idején Marosvásárhelyen hatan vesztették életüket, több tízen megsebesültek, s ennél jóval többen kerültek a milícia fogságába. A felszólalást követôen az emlékmûnél a December 21. Egyesület, a prefektúra, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a vásárhelyi helyôrség, a megyei tanács, a Román Hírszerzô Szolgálat, a D.A. Szövetség, a belügyminisztérium és a Pro Európa Liga képviselôi helyezték el a kegyelet koszorúit. A díszszázad felvonulása után a jelenlevôk karácsonyi énekeket hallgathattak.

Ma 11 órától a Latinitás emlékmûvénél, valamint megyeszerte a forradalomban elhunytak sírjánál helyezik el a kegyelet koszorúit. Este 6 órától a 15. évfordulónak dedikált mûsort tekinthetik meg az érdeklôdôk.

Tegnapi lapszámunkban hírt adtunk arról, hogy megkezdték a gépjármû- felelôsségbiztosítások megkötését. A biztosítási díjak 30-36 százalékkal magasabbak a tavalyiaknál, személygépkocsik esetében a lökettérfogat függvényében 1,5 millió lejtôl 3,5 millió lejig terjednek. 2005-ben a nyugdíjasok 20, a mozgássérültek 50 százalékos kedvezményben részesülnek.

A Biztosításokat Felügyelô Bizottság egyelôre 11 biztosítótársaságnak engedélyezte a biztosítások megkötését, ezek a következôk: Asitrans, Omniasig, Asiban, Ardaf, Astra, Unita, Allianz-Tiriac, BCR Asigurari, Interamerican, Carpatica és az Asirom részvénytársaság.

A gépkocsitulajdonosok, akik 2005. január elsejétôl érvényes biztosítás nélkül közlekednek a gépkocsi forgalmi engedélye nélkül maradhatnak és egymillió lejtôl 2 millió lejig terjedô pénzbírsággal sújthatók.

Év végéig ismét a társaságoknak országszerte 4,2 millió gépkocsi-tulajdonossal kell szerzôdést kötniük, így elkerülhetetlen lesz a zsúfoltság.

(mezey)

Karácsonyi hangulat és gyerekzsivaj fogadta az érdeklôdôket és meghívottakat december 21- én, kedden a Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi székházában. Felnôtt és gyerek szemében egyaránt öröm tükrözôdött a karácsonyfa és a megjelent angyalkák láttán. A karácsonyi játékot a Máltai Kisgyermekek csoportja adta elô. A 12 tagú csoport, Dobos Margit tanítónô vezetésével már évek óta tart nagy sikerû elôadásokat.

Tulit Viktória, a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat vezetôje elmondta: évek óta figyelemmel kísérik és minden adandó alkalommal megpróbálják támogatni a Szent Erzsébet Gyermekház lakóit. Ezúttal is nekik szánták az ünnepi elôadást, az ajándékok mellett sok szeretettel fogadva ôket. A színjátékot Radványi Hajnal írta és tanította be a gyerekeknek. Ô már számos alkalommal segítette a segélyszolgálatot hasonló jellegû tevékenységével, s mára nélkülözhetetlen szereplôje a különbözô jótékonysági rendezvényeknek.

Tulit Viktória hangsúlyozta, hogy számukra a legnagyobb ajándék az, mikor látják a gyerekek arcán az örömöt, s azt, hogy ezek az árva gyerekek mennyire hálásak a legkisebb odafigyelésért és szeretetért.

Az elôadás után kiosztott csomagokat, melyek vadonatúj lábbeliket és édességeket tartalmaztak, a gyerekek szavalatokkal köszönték meg, majd egymás szavába vágva kukucskáltak kíváncsian társaik ajándékai közé is.

A Máltai Szeretetszolgálat az ünnep elôtti napokban sem tétlenkedik. December 23-án, csütörtökön több mint 600 darab töltött káposztát osztanak az éjjeli menedékhely lakóinak, valamint azoknak a családoknak, akik az erdô szélén sátrakban laknak.

Jegyzet

Így, esztendô fordultával mindenki tervez. A helyi tanácsok is általában az utolsó tanácsülésen döntenek arról, hogy mire költik el a rendelkezésükre álló pénzt. Ilyenkor szóba kerülnek azok a nagyobb horderejû beruházások is, amelyekre jelentôsebb pénzösszeget kell fordítani. Hogy mi(k) lesz(nek) ez(ek) Marosvásárhelyen, még nem lehet tudni. Dorin Florea polgármester beszélt már a Somostetôn átvezetô útról, a sportröptér helyén létesítendô ipari parkról, a fôtér átrendezésérôl, újabb lakóparkok építésérôl, a Víkend 2. kialakításáról, de hogy ez mennyibe is kerülne a városnak és mire is lenne leginkább szükség, arról senki sem szólt. Túl az anyagiak elosztásán azonban azt kell megállapítanunk, hogy továbbra sincs egy összehangolt városfejlesztési stratégia. Bár kidolgozták már a fenntartható városfejlesztési stratégiát, az ún. Agenda 21-et, korábban pedig elfogadták az általános városfejlesztési tervet (PUG), mégsem követik ezeket. S ami még ennél is aggasztóbb, a polgármester, illetve a hivatal önkényesen próbálja megvalósítani az elképzeléseket. Pedig most, amikor felgyorsul az európai uniós integráció, mindenféle fejlesztési tervre nagyon sok pénzt ajánl fel az unió, amikhez komoly pályázati úton lehet majd hozzájutni, igencsak szükség lenne az elképzelések egyeztetésére. Ki kellene már végre egy egységes városképet alakítania a polgármesteri hivatalnak, a helyi és a megyei tanácsnak, a civil szféra képviselôinek, hogy reális partnerkapcsolatok révén tudjunk elôrelépni. 2005 lesz a helyhatósági választások utáni elsô teljes év. Ne úgy ugorjunk neki, mint ahogy tapasztaltuk az elôzô esztendôkben. Jó lenne tehát - akár a választási kampányban is megfogalmazott programok mentén - az elkövetkezendô négy esztendôre elôre látható, konkrét terveket körvonalazni, s ezek megvalósításához igazi, demokratikus szellemben konszenzust is kialakítani. Hátha így jobban sikerül majd.

Hétfô késô este Traian Basescu államfô a parlament bukaresti épülete elôtt rendezett ünnepélyes beiktatáson mondta el az államfôi eskü szövegét. A bukaresti polgármesteri tisztségbôl az államfôi székbe emelkedett politikus ünneplô hívei elôtt egyebek között ígéretet tett arra, hogy felszámolja az országot behálózó korrupciót, illetve a szegénységet, valamint reformokat hajt végre, hogy felkészítse Romániát a 2007-re tervezett európai uniós csatlakozásra.

Basescu Románia harmadik államfôje az 1989-es rendszerváltozás óta, megbízatása öt évre szól. Hivatalba lépésével távozott az elnöki tisztségbôl Ion Iliescu, aki a kommunista rendszer bukása óta eddig kétszer töltött be (eddig négy éves) elnöki megbízatást, két évig pedig ideiglenes államfô volt.

Basescut az elnökválasztás december 12-i második fordulójában választották államfôvé: a politikus a leadott voksok 51,23 százalékát szerezte meg vetélytársával, Adrian Nastase leköszönô kormányfôvel szemben, aki a szavazatok 48,77 százalékát kapta meg.

Az új elnök beiktatását az eredeti tervekhez képest valamelyest késleltette, hogy a november végén újjáválasztott törvényhozásban elôzôleg - viharos körülmények között - megválasztották az alsóház és a felsôház elnökeit. Az elôbbi tisztségre Adrian Nastasét, az eddig kormányzó Szociáldemokrata Párt vezetôjét választották meg, míg a felsôházban megerôsítették tisztségében Nicolaie Vacaroiu eddigi házelnököt. A választást mindkét házban heves vita elôzte meg.

A képviselôház ülése viharos körülmények közepette zajlott le. A D.A. képviselôi a voksolás megkezdése után nem sokkal kivonultak az ülésterembôl, arra hivatkozva, hogy nem biztosították a honatyák számára a szavazás titkosságát.

A D.A. elôzôleg egyebek között követelte, hogy minden honatya képviselôtársai szemétôl rejtve "pipálhassa ki" az általa támogatott jelölt nevét a szavazólapon, amit azonban a Nastase vezette, eddig kormányzó Szociáldemokrata Párt elutasított.

Nastase megválasztását a képviselôházban ülô 332 honatya közül 173 támogatta szavatával. Vetélytársa, az ellenzéki D.A. szövetség színeiben az elnöki tisztségért harcba szálló Mona Musca képviselô 72 támogató voksot kapott.

Hasonlóan forró hangulatú ülésén a törvényhozás felsôháza, a szenátus megerôsítette tisztségében eddigi elnökét, Nicolae Vacaroiut. A D.A. szenátorai hasonló okokra hivatkozva itt sem vettek részt a szavazáson.

A parlamentáris demokrácia intézménye rendkívül súlyos terhet hurcol magával, nevezetesen a képviselôknek is nevezett, felületes ránézésre emberi külsôt viselô lények messzemenôen heterogén gyülekezetét, akik túlnyomó többsége - sajna, de ki kell mondani - nem rendelkezik erkölcsös értelemmel, hogy a döntések során, az egyéni érdeket mellôzve, az ország, a nemzet és a közjó érdekét lenne képes szem elôtt tartani - amire egyébképpen képviselôi mandátumuk kötelezné is.

Ennek kimondására feljogosítanak a 3 B betûs fôváros efféle gyülekezetei elôtt elhangzott, nemegyszer primitív ösztönök diktálta hôbörgések, amelyek szerzôi nem érik el a ma ismert legtöbb házôrzô kutyafajta értelmi szintjét sem.

Egy parlament tudatában kell legyen annak, hogy ô a magas ház és azért emeltetett a magasba, mivel fentrôl jobban és helyesebben áttekinthetôk a dolgok; csak bizonyos magasságból lehet meghozni a legjobb döntéseket, szemben az utca emberének szûk, és legtöbbször az egyéni érdek meghatározta látószögével.

A magyar népszavazás tárgyát két olyan kérdés képezte, amelyekrôl dönteni törvényes joga és kötelessége a Parlamentnek van. Ha pedig a képviselôk ennek terhe alatt csimasz módjára összegubancolják magukat, és "döntsön a nép" jelszóval a hozzá nem értô laikusok vállára teszik át azt a felelôséget, amely felett senkivel nem osztozhatnának, meg sem érdemlik, hogy az általuk alkotott intézmény nevét nagybetûvel írjuk.

Az elsô kérdés a kórházak magánosítása volt. Orvosként bátorkodom ehhez a következôket mondani: a tanügy mellett az egészségügy egy nemzet, egy állam legalapvetôbb intézménye. E két intézmény színvonala szabja meg egy társadalom és az egész ország arcélét és civilizációs színvonalát.

Ha az elemi iskolák privatizációjának gondolata nem fogant meg egyes képviselôk fejében, az kizárólag annak tulajdonítható, hogy azzal nyereségre számítani nem lehet. Nem így az egészségügyi intézetekkel, ahol jól megválasztott szakintézetek jelentôs profitot képesek megvalósítani, mint pl. az Rtg-intézetek, de pl. semmi esetre sem a gyermekkórházak, ahol a kórházi esetek nagyobbik része a társadalom szegény és legszegényebb rétegeibôl kerül ki. Sajnos a gyermekekre - talán még jobban - is érvényes az, amit német statisztikai felmérések egyértelmûen bizonyítottak: "aki szegény, gyakrabban lesz beteg, és korábban is hal meg". Szegény családokban sok gyermek születik, s akinek sok gyermeke van, még szegényebb lesz. Ördögi kör.

Az állam elsôrendû feladata a kor elvárásainak megfelelô oktatási és egészségügyi politika kidolgozása és annak gyakorlatba ültetése. Márpedig ennek megvalósítása keresztezi a magánintézmények profitra célzó törekvéseit.

Ez és további, a szóban forgó döntés meghozatalához elengedhetetlen meggondolások és megfontolások meghaladják a lakosság nagy többségének a döntéshez szükséges lehetôségeit, s akik a döntést mégis azokra bízták, hozzá nem értésrôl és messzemenô felelôtlenségrôl tettek tanúbizonyságot.

A kettôs állampolgárság kérdésében adandó felelet kettôs dimenzióval bír: a felsô dimenzió magas nemzeti tudatot és átfogó történelmi ismereteket tételez fel a válaszoló részérôl; természeténél fogva kevesen rendelkeznek ezzel, csak bizonyos képzettségi szinttôl felfelé. Az alsó dimenzió azt foglalja magában, ha jön holnap hozzánk egy olyan, aki "na, hallod, jól beszél magyarul" (s ezt mondja a Frici meg a Picus, ám a fater és a muter is ezen a véleményen van: ilyenkor pirulok anyanyelvemért!) - ha nyugdíjat kap, akkor kinek a zsebére? ha pedig dolgozni fog, netán kitûnô szaki, elveheti a bennszülött munkáját, vagy legalábbis versenytárs lehet. Szóval ez a dolgok legalsó, az utca szintjén álló dimenzióját már bárkivel meg is lehet értetni, a magyarázó szája íze szerint akár tragikus méretûvé is felnagyítva - mint ahogyan meg is történt, amennyiben kívülállóként jól értettem a dolgokat.

Az anyagi gondoktól nem mentes - hogy ne mondjam: szegény - néprétegeket könnyû volt meggyôzni arról, hogy az "igen" döntéssel további szegénységükre voksolnának. Aki pedig szereti a történelmi példatárból vett adatokat, tudhatja, hogy az ún. marxi tömegek bármilyen szekérbe befoghatók, csupán alkalmas pillanatban alkalmas szónokra van szükség. Szónokokban pedig manapság nem szûkölködünk.

Minekutána elpocsékoltak nem éppen kevéske pénzt is, az eredmény: nulla. Visszakerül az ügy ahhoz a parlamenthez, amely eldobta magától. Csupán annyit változott a helyzet, hogy most a román példa mellé adva van a belgrádi példa is arra, hogyan kell egy parlament kezelje azt a kérdést, amire ô, és senki más nem hívatott.

Biblikus idézet, ateistáknak is:

"Gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, hogy lábaikkal meg ne tapossák, s fordulván meg ne szaggassanak titeket." (Máté, 7:6)

A nemzet megszaggattatása pediglen megesett, mindenki szeme láttára, egy sok millióba került cirkuszi bohózatnak is beillô rendezvény során.

Le kell vonni a tanulságokat:

Margaritas ante porcos.

Az NLP-DP és az RMDSZ szövetség kedden lezárta a kormányprogramról folytatott tárgyalásokat. A felek megtartották a demokraták és a liberálisok által eredetileg javasolt formát, amelyet kiegészítettek az RMDSZ "néhány sajátos" szempontjával, közölte Adrian Videanu, a DP alelnöke.

Videanu sajtótájékoztatón elmondta, az RMDSZ "még csak fel sem vetette" a helyi autonómiával kapcsolatos kérdéseket, az egyedüli megjegyzések azzal kapcsolatosak, hogy a kormányprogramban szerepeljenek a felekezeti oktatásra és a kisebbségekre vonatkozó törvények kidolgozásával kapcsolatos elôírások. Ez utóbbi elemek megvalósítása tekintetében menetrendet dolgoznak ki, tette hozzá Videanu.

A DP alelnöke azt is elmondta, hogy egyelôre nem tárgyaltak "személyekrôl, szaktárcákról vagy miniszterekrôl". Ezekrôl a kérdésekrôl azt követôen tárgyalnak, hogy Traian Basescu államfô kinevezi a miniszterelnököt, közölte Videanu.

A sajtótájékoztatón jelen levô Emil Boc, a DP elnöke kifejtette, a helyi autonómiát támogatni kell, mivel az alkotmány is elôírja, csakhogy nem etnikai alapon, hanem azáltal, hogy "a döntéshozatal közelebb kerüljön a polgárhoz". Ez az autonómia Boc szerint a közszolgáltatások decentralizációját feltételezi, azt, hogy a döntések a helyi közösségek szintjén születnek, "nem etnikai alapon, hanem a törvények alkalmazásához kapcsolódó kritériumok alapján".

Az eurorégiók kérdése kapcsán Adrian Videanu elmondta, az Európai Bizottság hajlandó támogatni e struktúrák hatékonyabbá tételét, az európai alapok jobb hatásfokú felhasználása érdekében. "Nincs szó Románia regionalizációjáról vagy föderalizációjáról" - tette hozzá Emil Boc.

A Román Humanista Párttal folyó tárgyalások kapcsán Emil Boc elmondta, az RHP a D.A. Szövetség "partnere" marad, egyelôre várják Dan Voiculescu hétfôn ismertetett álláspontjának "konkrétabbá válását".Boc azt sugallta, hogy az RHP-val folytatódnak a tárgyalások. Hozzátette, "a tárgyalás kétoldalú folyamat".

Az RMDSZ legutóbbi SZKT-ülésén elhangzott felszólalásomból az újság december 21-i számában közölt részletek két súlyos félreértést tartalmaznak. Ezért kérem tisztelettel az alábbiak közlését:

1. Nem azt mondtam, hogy szimulátorban született kalandorok mûködnek az RMDSZ ellen, hanem hogy: kalandorpolitikai nézeteiket egyesek mintegy szimulátorból - azaz csak mímelt cselekvésként, s nem a mindennapi valós küzdelemben - hirdetik.

2. Darwint távolról sem a lapban közölt szövegösszefüggés szerint említettem. Ezt mondtam róla: fejlôdéstani elméleteinek kizárólag a tagadóit figyelte, azok véleményét olvasta, hogy - ha kellett - önmagát korrigálgassa. Ezt a példát ajánlom az RMDSZ figyelmébe is.

3. Nem "travesztitákról" beszéltem, hanem arról, hogy némely magyarországi politikai képlet itteni (erdélyi) lenyomata, utánzata valósággal travesztia, magyarán: komoly jelenségnek komolytalan, karikaturisztikus módon átköltött, más viszonyok közötti megismétlése.

A román forradalom Románia modernkori történelme egyik legfontosabb eseménye. Ezen történelmi esemény az utána következô politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életben bekövetkezett változásokért jelentôs, amelyek meghatározzák a román nemzet új statútumát az európai és euroatlanti közösségek keretében.

Ma a múlt és a jelen összefonódik, a jövôbe mutatnak. A román forradalom utat nyitott azon alapvetô és fontos változásoknak, amelyek lehetôvé teszik számunkra Románia demokratikus európai jövôjének kinyilatkoztatását.

A román forradalmat a román nemzet valósította meg, nagy bátorságról és méltóságról téve tanúbizonyságot.

Ma az 1989. decemberi forradalmi eseményekre emlékezünk, s tisztelgünk a demokrácia és szabadság, jobb élet reményében önmagukat feláldozók emléke elôtt.

A román forradalom hôsei, akik a szabadságért és demokráciáért vívott harcot életük hitvallásának tekintették, megérdemlik mély elismerésünket és hogy méltón emlékezzünk rájuk.

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Robert Houlihan vezényelte koncertjén fellépett Székely Bálint hegedûmûvész, aki tizenhárom éve az angol fôvárosban él. Koncertezett már Lorin Maazellel, Varga Tiborral. Lorin Maazel professzor irányításával tanult az angol Királyi Zeneakadémián. A fiatal mûvészt jövôbeli terveirôl, életpályájának alakulásáról, a színes londoni világról faggattuk:

- A hegedû mûvészete apáról fiúra szállt nálatok...

- Édesapám kilencéves korában került Marosvásárhelyre - a nôvérét próbálták zeneiskolába küldeni. Édesapám itt érettségizett, Bukarestben végezte a konzervatóriumot, majd Marosvásárhelyre került vissza, és az itteni zenekar hegedûse lett. Én a Mûvészeti Líceumban hétévesen kezdtem hegedülni Oláh Máriával, utána öt- hatodikosan az unokatestvérem, Szabó Levente vett át - ô édesapám tanítványa volt, és nekem öt éven keresztül tanította a hegedülés mûvészetét. Kilencedik osztály után, 1993-ban kerültem ki Angliába, ott is érettségiztem. Dékány Béla, a BBC szimfonikus zenekarának volt koncertmestere is tanított. Ugyancsak Londonban végeztem a Zeneakadémiát, a Royal College of Musicot, ahol ismét teljes ösztöndíjat kaptam, Erzsébet királynô ösztöndíjasa voltam. Grigori Zhislin is oktatott, aki a legendás hegedûtanárnak, Jankelevitchnek volt a növendéke, ô maga pedig híres szólista. 1995-tôl tanultam ott, különdíjakat kaptam, és kitüntettek a Bachelor of Music és szóló master díjakkal is.

- Nem volt túl korai számodra a szülôktôl, az otthontól való elszakadás?

- Bizonyos szempontból igen. Sôt, a helyzetet az is nehezítette, hogy angolul csak alapfokon tudtam beszélni. Az iskolai rendszer is egész más, ott a középiskola utolsó két évében már arra szakosodnak, amivel a késôbbiekben az egyetemen foglalkoznak majd. Az egyetemre a felvételit tizenkettedik elején tartják.

- Szerinted egy 15-16 éves fiatal képes eldönteni ilyen korán, hogy milyen szakmát akar választani?

- Én hál’ istennek tudtam. Más, ha nem tudja eldönteni, milyen szakmát akar, vagy hogy egyáltalán milyen irányba fog lépni, akkor általános tantárgyakat választhat.

- Belsô irányítottságból indult ki, hogy a hegedülést komolyan vetted?

- Természetes, hogyha valamivel foglalkozol, és szereted, a késôbbiekben szakmádként is elfogadod. Bár számomra ez inkább hivatás, mint munka. Szerencsésnek tartom magam, hogy édesapámmal eljárhattam a próbákra, beülhettem a zenekarba, és nagyon élveztem ezt az életformát. Az alapkövet már ott letettem. Láttam azt az életet, és nagyon tetszett.

- Hogyan kerültél Angliába?

- Hetedikes koromban Brassóban nyertem egy országos versenyt. Angliából eljött egy ifjúsági zenekar Marosvásárhelyre, velük a BBC 2-es rádió karmestere és menedzsere is. Fiatal zenészeket kértek fel koncertezni. Én Bach kettôs hegedûversenyt játszottam a brassói Carla Dumitrescuval, aki akkor 15 éves, én pedig 13 éves voltam. A menedzser által kerültem ki Angliába, ahol három középiskolába felvételiztem. Így kerültem a Purcell Schoolba, természetesen teljes ösztöndíjjal.

- Most mivel foglalkozol? A hegedû tölti ki minden percedet, vagy jut idôd egyébre is?

- Szólistaként és kamarazenészként is koncertezem, iskolában tanítok és magánórákat is adok. És élem a színes londoni életet!

- Mesélj az angol fôvárosról! Mi az, ami téged megragadott?

- New York mellett London az egyik legnagyobb kulturális központ a világon. Rengeteg zenekar, koncert, múzeum van, minden mûvészeti ágat megtalálhatsz. Sok kultúra találkozik itt, az angolok nagyon nyitottak más kultúrákkal szemben.

- Érdekes, a kontinensen a briteket inkább hidegnek, tartózkodónak tartják!

- Természetesen ez attól függ, hogy mennyire kozmopolita a helység, amelynek lakójáról szó esik. Azért az angol társadalomban mindenféleképpen benne van, hogy tisztelni kell a másságot.

- Mutattad a hegedûdet. Igazi múzeumi darab. Hol tettél rá szert?

- Egy angol hegedûgyûjtô és kereskedô gyûjteményébôl származik. Késô tizenkilencedik századi olasz hangszer, nem lehet tudni, ki készítette. Én két éve játszom rajta. Ezzel szoktam gyakorolni, esetleg koncertezni, viszont ha egy nagyobb rangú fellépésem vagy felvételem van, akkor nagyon híres hangszereket szoktam e gyûjtôktôl kapni. Az idén nagyon szerencsés voltam, hiszen két történelmi fontosságú hangszeren is sikerült játszanom: az egyik Santo Seraphin 1735-ben Velencében készített hangszere, mely életem csúcsélménye volt, a másik Seraphin fiának, Giorgio Seraphinnak a hegedûje. Sajnos, mostanában a hangszerek olyan áron mozognak, hogy a zenészek nem tudják megengedni maguknak, esetleg államok, hatalmas bankok vagy multimilliomosok vásárolják meg ôket.

- Más hangszeren szoktál-e játszani?

- Néha brácsázni szoktam, zongorázni is tudok, persze csak alapfokon. Fontos, hogy a zenész más hangszereket is ismerjen, mert ha kamarazenét játszik, jó, ha ismeri más hangszer titkait is.

- Mit vagy kit játszol szívesen?

- Egy profi zenésznél nem tevôdik fel ez a kérdés. Mindent egyformán jól kell tudni játszani. Természetes, hogy bizonyos korszakok a szívemhez közelebb állnak. Nekem a barokk kor vagy a kora huszadik század, a neoklasszicizmus a kedvencem. És nagyon szeretem például Brahmsot.

- A huszonegyedik század mennyire kedvezett avagy ártott a klasszikus zenének?

- Zeneszerzés szempontjából még túl korai ez a kérdés, különben is az, hogy melyik alkotás remekmû, az csak azután derül ki, hogy megállta az idôk próbáját.

- Mi a véleményed a most divatos zenékrôl?

- Hát ez országonként változik. Angliában a popzene nagyon kereskedelmi útvonalakon halad. Minden, ami egyik hónapban jó, a másikban már nem. De ettôl eltekintve Anglia kreálta a legtöbb popénekest.

- Milyen helyeken zenéltél?

- Legutóbb Japánban, Kobéban volt fellépésem. Ez amolyan debütáló koncert volt, amikor eldôlt, hogy lesz-e jövôm ott. Hál’istennek jól sikerült, telt ház fogadott, koncertsorozatom is lesz (Oszaka, Kobé, Kiotó, Tokió). Természetesen más, európai országokban is felléptem.

- Milyen terveid vannak?

- A terveim mindig változnak, alakulnak. A karrieremet szeretném építeni, szeretnék minél több helyen koncertezni. A tanítást is nagyon fontosnak tartom - aki tanít, az folyamatosan tanul is.

- Sajnos, a romániai nemzeti tanterv nem tartalmazza a zene és a tánc alapelemeinek az elsajátítását. Igény van rá, a mûkedvelô ifjúsági táncmozgalom mutatja. De ha ez a mozgalom csak a tanításra szorítkozik, s az eredmény nem épülhet be az ifjúság életébe, meddô próbálkozás marad. A Vándorcsizma ifjúsági néptánctalálkozó tudatosítja a résztvevôkben és közönségükben a felvállalt cél óriási hasznát. A nyárádmenti fiatalok immár négy esztendeje találkoznak. Minden résztvevô csoport szerre a házigazda szerepét tölti be. Ezzel a kisrégió fiataljai, a hagyományápolás mellett, kellemesen töltik a szabadidôt. Reményeink, tapasztalataink szerint, az ügyes gyerekekbôl fölcseperedô fiatalok cselekvô részesei lesznek a rendezvénynek, továbbviszik azt a "lángot", amely Reményik Sándor verse nyomán a nyelvre, magyar kultúránkra vonatkozik, kiegészülve zenénkkel, táncainkkal. 2003-tól versenyt is szervezünk a Vándorcsizma- találkozókon, "kezdô és haladó" táncosoknak. A fiatalság táncéletébôl fokozatosan kiszorul a néptánc, azon belül is a legényes tánc, ezért mi külön versenytételként szerepeltetjük ezt a virtusos próbát. Páratlan kultúrkincsünket nem hagyjuk elveszni.

(A vetélkedô gyermekek, kamaszok jól tudják: nem ellenségek, hanem versenytársak. Olyan verseny ez, amelyben mindenki nyertes, felkészültsége, tudása okán. A Vándorcsizma pedig - igazi csizma, hordható, viselhetô, táncra teremtette alkotója, értéke pedig... Ezt azonban nem kötötték az orromra.)

Hasznos, érdemleges dolog a tanügyben dolgozók munkáját a megérdemelt anyagi megbecsülés híján legalább kitüntetésekkel elismerni. Természetesen akkor, ha ez valóban a konkrét megvalósítások, a diákokkal való munka, a módszertani tevékenység, a szakmai dolgozatok és kiadványok, a tudományos kutatás terén elért eredmények alapján történik. Ha viszont a politikai klientúra, a baráti kör kapja a leghangzatosabb elismeréseket, miközben a szakmai téren eredményes egyetemi és iskolai pedagógusok közül egyeseknek a neve szóba sem kerül, akkor igencsak megkérdôjelezhetô, hogy valóban minek alapján és kik döntötték el, hogy megyei szinten kik méltók az elismerésre.

A leghangzatosabb fokozatok elbírálásakor, mint például az Oktatási Érdemrend fôtiszti és tiszti fokozata, úgy tûnik, hogy a nemzetiségi mutató volt az alapvetô szempont, magyar nemzetiségû kitüntetetteket ugyanis még véletlenül sem találunk. Azok neve viszont (tisztelet egy-két kivételnek), akik magyarellenes megnyilvánulásaikkal is kitûntek az elmúlt év során, például a MOGYE szenátusi ülésein, továbbá a marosvásárhelyi iskolarendszer román- "többségûsítésének&quo t; beteljesítésével, a legmagasabb fokozatokat kapták. Az elsô magyar pedagógusok neve a lovagi fokozatnál jelenik meg, s a továbbiakban szûk egyharmad arányban részesülnek az Érdemrend I., II. és III. fokozatot jelentô kitüntetésekbôl. Amint a tanfelügyelôségtôl értesültünk, az elismerésre jelölt tanárok, tanítók jegyzékét nem tudni milyen testület döntötte el, a kérdés ugyanis a vezetôtanács elôtt nem került szóba.

Persze, minek is csodálkoznánk ezen, hisz az államfô példáját követve, aki az ôt élvezettel pocskondiázó NRP fôvezérét részesítette elismerésben, a megyei fôtanfelügyelô párttársait tüntette ki, önmagát se hagyva ki, majd a tiszti fokozatnál új feleségérôl sem feledkezett meg. Ha már odalesz a hatalom, legalább a titulus megmaradjon elve alapján.

Bár megyei vetélkedônek indult, a Johannita Segítôszolgálat támogatását elnyerô Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont felhívására négy megyébôl érkeztek dolgozatok. A Karácsonyi mese címû pályázat 18 iskola kisebb és nagyobb diákjait késztette gondolkodásra, serkentette fantáziájukat a valóság és a mese világában való kalandozásra.

A Jakab Éva, Tóth Domokos magyar szakos tanárok és e sorok írója által alkotott zsûrinek 103 dolgozatot kellett értékelnie. Ezek Somosdról (22), Erdôszentgyörgyrôl (17), Csíkfalváról (16), Székelyvajából (13), Gyulakutáról (8), Marossárpatakról (4), Kolozsvárról (4), Nyárádkarácsonról (2), Nyárádköszvényesrôl, Makfalváról, Bonyháról, Kendrôl, Bögözbôl, Bergenyébôl, Nyárádremetérôl, Barótról, Nyárádtôrôl stb. érkeztek. Szerzôik V-VIII.-os gyerekek, akik a karácsonyi készülôdésrôl, az ünnep pillanatairól számoltak be elsôsorban, a különbözô vidékek szokásairól, a templomi ünnepélyekrôl, a családi élet örömeirôl és nehézségeirôl írtak, miközben a politikai élet eseményei is beszüremkedtek az írásokba. Bár karácsonyi mese volt a téma, csak néhányan merészkedtek el a mesék világába. Egyesek pedig a fantázia szárnyain távoli tájakra, kozmikus messzeségekbe utaztak a Télapóról szóló írásaikban. Szép, igaz és manapság különösen idôszerû mese is született, s nyerte el a zsûri tagjainak egyöntetû tetszését. A nyárádkarácsonfalvi Szathmári Júlia egy ilyen mesével szerezte meg az elsô díjat. Az állatok karácsonyáról szóló mesék közül a bögözi Wass Albert Általános Iskola ötödikes tanulókból álló Zöld Szíves Csoport közös írása bizonyult a legsikerültebbnek, s így az Éheske története címû "zöld mese" második díjat nyert. A harmadik díjon a székelyvajai Mátéfi Tímea (VII. o.) és a Gyulakutai Általános Iskola szintén hetedikes tanulója, Varga Barna osztozhat. A legszebb lírai gondolatsorért a nyárádremetei VI. osztályos Fülöp Adetta a zsûri különdíját érdemelte ki. Ezenkívül minden helységbôl díjazták a legsikerültebb dolgozatot, s ezek a pályázatkiírók tervei szerint a karácsonyi ünnepségeken a templomokban is elhangzanak. A legszebb pályamunkákból az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont egy kis füzet kiadását is tervezi.

Oktatás 21. címmel tanfolyam indult megyénkben pedagógusoknak. A mintegy kétszáznyolcvan órás kurzussorozat megnyitóját szombaton, december 18-án a Constantin Brâncusi Iskolaközpont dísztermében tartották, Maria Georgescu, a Petru Maior Egyetem adjunktusa és az Oktatás 21. programigazgatója, Somesan Stefan fôtanfelügyelô, Albu Emilia, a Petru Maior Egyetem adjunktusa, Nistor Gheorghe, Nagy Edit, a Pedagógusok Házának vezetôje és a program felelôs koordinátora, illetve Brezeanu Silvia elôadótanár jelenlétében.

2002-ben kiadott minisztériumi rendelet hozta a határozatot, hogy öt év leforgása alatt minden pedagógusnak el kell végeznie egy továbbképzô tanfolyamot. Innen született az Oktatás 21. nevû program létrehozásának az ötlete, melyet a Pedagógusok Háza mellett a Megyei Tanfelügyelôség is támogat, illetve együttmûködési szerzôdésük van a Petru Maior Egyetemmel is. Szombaton már elkezdôdtek az elsô órák a kötelezô modulokból.

A kurzus sikeres elvégzéséhez a pedagógusoknak minimum kilencven kreditpontot kell elérnük, az akkreditációt a Megyei Tanfelügyelôség adja. A tanfolyam szervezôi felszólalásukban ismertették a gyakorlati tudnivalókat.

Az országban megyénk a második, Kolozs megye után, ahol hasonló jellegû kurzussorozat indult. Jelenleg Maros megyében ötszáznegyven pedagógus jelentkezett a programba. A téli vakációra való tekintettel legközelebb január 29-én 9 órától folytatják az órákat, a legfrissebb információkat a tanfelügyelôség hirdetôtábláján közlik.

Árgus szemekkel Ábrándjaitokat, Álmaitokat hozzuk Testközelbe, Állandóan Tiltott és Tisztázatlan Tényeket Tárunk fel, remélhetôleg nem Tessék-lássék módon. Tükröt próbálunk Tartani Torzítás nélkül nem csak Tizenéveseknek, hanem Árendában élô Álláskeresôknek és Tehetséges Tervezôknek is. Tárgyaljuk meg a Tennivalókat, Ágyú Találmányaitokat, Ámulatba ejtô Terveiteket. Árkon-bokron utánatok Tolakodunk Túráitokra, Több Táborba. Tereferéljünk a Természetrôl, Tapogatózzunk a Tilosban. Térképezzük fel a Tipikus Tényeket, adjunk Tartalmat az ÁperTének. Távolságtartás nélkül Tudósítsunk a Tarka Társadalomról, Átmulatott, Áttáncolt Tegnapokról. Tehát Tágítsátok Találékonyságunkat, Tiszteljetek meg Találó Támaszpontokkal, Tucatnyi Termékeny Tanáccsal. Adjátok Át a Tekergôknek, a Tétovázóknak és Tetováltaknak, a Tehetségeseknek és Tétleneknek, a Tombolóknak és Tolakodóknak, hogy velük is Törôdünk, Tôlünk Telhetôen Telepatikusan és Tempósan Tisztázzuk a Takargatnivalókat. Temérdek a Tennivaló, Tárgytalanul nem akarunk Téblábolni. Átélt Tapasztalatokkal Tankoljatok fel, csak így lehet Áttörô Telitalálata az ÁperTének!

Mészely Réka

Repül a dupla whisky

Az ötödéves általános orvostan- és fogorvostanhallgatók, illetve a negyedéves leendô gyógyszerészek már régóta lázasan készülôdtek a nagy eseményre. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gólyáinak szánt gálaest mégis csak most, a karácsonyi vakáció elôtti héten került tetô alá a Kultúrpalotában.

A négyórásra tervezett mûsorba belefért minden: gólya- és tanárvetélkedôk, népi és modern tánc, a jövô évi végzôsök produkciói. A Kultúrpalota emeleti kilátóitól kezdve a földszintig minden zsúfolásig megtelt, bár az elôzô évekhez képest jóval civilizáltabban oldották meg a jegyeladást a szervezôk. Hogy maguk a mûsorszámok hogyan sikerültek, arról a vélemény egyöntetûen hangzott: a tavalyi gólyabál jobbra sikeredett, az ideit néha a laposság jellemezte, bizonyos témákat unalmasra nyúztak.

Az est a néptánc jegyében indult: nyárádmenti táncokkal kezdték, majd az elôadások közti szünetekben moldvaiakkal folytatták. A gólyavetélkedôn öt négyfôs csapat állt össze, az elôzô évektôl eltérôen nem a karok csapatai mérték össze kreativitásukat, hanem sorsolással dôlt el, ki kivel verseng. A legmulatságosabbra a zenei ügyességet vizsgáló próba sikeredett, amelynél a szervezôk meghatározták a zenei mûfajt, a dallamot és a szöveget. Így voltak, akik a Maros menti fenyves erdô dallamára az Elvesztettem zsebkendômet szöveggel rázták a hajukat a színpadon, a Repül a bálna zenei aláfestésére (és néha szövegére) a Gábor Áron rézágyúját rappelték el. Az operaéneklésre is tettek kísérletet. Színvonalasságában a dzsessz stílusban megénekelt Repül a bálna dallamú Jég dupla whiskyvel címû nóta vitte el a pálmát. A kérdezz-felelek versenyszámból megtudhattuk, hogy hány év egy szökôév, mi az, ami elöl kettô, hátul három, mi van a cirmos cica fején, hány lábaköze van egy tehénnek. A legifjabb egyetemistákat még agyafúrtabb kérdésekrôl is faggatták, boros-vizes hordókról, eltûnt eurókról, a tiszta piros villamos kipufogócsövérôl és az igaz útról. A Kreativity mûsorszámban Einstein és a Mikulás fej fej mellett haladt, Basescu pedig egy "szavazattal" alulmaradt. A csapatoknak megadott tárgyakból (üres mûanyag üvegek, alufólia, lufik stb.) kellett egy-egy híres ember szobrát elkészíteniük, így a relativitás elméletének megalkotójáról és a puttonyos várva várt szakállas öregrôl két-két figurát is mintáztak, míg a friss államelnökjelöltünkrôl egy szobor mintázódott (ami hamar elvesztette a fél lábát).

A tanárvetélkedôn négy tanársegéd/elôadótanár fejtette ki véleményét Németh László gyakorlati oktatásról szóló gondolatairól, majd a jópofa, eredeti diákfeleletekbôl improvizáltak, illetve végezetül "reklámszöveget" produkáltak: a közönséget arról kellett meggyôzniük, hogy az általuk tanított tantárgy a legfontosabb. Tanártársaik aranyköpéseinek kitalálásában már kevésbé voltak merészek.

A mérkôzések után a leendô végzôs diákok mutatták be tanárparódiáikat, gólyabeavató produkcióikat, amelyek olyan fontos problémákat vetettek fel, mint hat év után Magyarország (?), az egyetemi rendszer buktatói-nehézségei, unalmas kurzusok és idegfeszítô vizsgák.

RéM

Kinek mit hozott a Mikulás?

Nyakunkon a karácsony, a Mikulás már visszaballagott az Északi-sarkra, ajándékok jönnek-mennek. Van, aki könyvet, van, aki pulcsit, sálat, sapkát, kesztyût kap, illetve kér az Angyalkától, vannak olyan emberkék is, akik szeretik megtréfálni ismerôseiket, ôrültebbnél ôrültebb ajándékokkal lepve meg ôket. Persze a "meglepetteknek" is van mit mesélniük. Nos, mi ezekre az ôrült ajándékokra voltunk kíváncsiak.

Kovács József

Nemrég autóbalesetem volt, amit szerencsésen megúsztam. A haverok viszont nem hagyhatták szó nélkül a dolgot: Mikulásra egy hatalmas dobozt kaptam, melyben egy kisebb doboz volt és így tovább. Végül a legutolsó dobozkában egy apró játékautót találtam, célzásként a történtekre. Ráadásul mellette szöveg volt: "kérünk, ezt legalább ne törd össze."

Marczi Csaba

Miután Vásárhelyre kerültem a fogtechnikumra, az otthoni barátaimtól "kedves" karácsonyi ajándékot kaptam. Egy pólót, elöl az ajándékozó haverok fényképe, hátul egy hatalmas fog volt látható. Egy kedves megjegyzést is ráírtak: "Mondtam a fogorvosomnak, hogy sárgák a fogaim, mire ô azt tanácsolta, hogy akkor hordjak barna nyakkendôt."

Szabi

Nem karácsonyra, hanem a szülinapomra kaptam a barátnômtôl egy nôi tangát, olyan megjegyzéssel, hogy így akármikor nézhetem és szórakozhatok vele. Sajnos, ennyivel nem úsztam meg a dolgot, muszáj volt fel is vennem a bugyit a haverok nem kis örömére. Karácsonyra pedig egyszer kaptam egy cumit, mert nem sokkal azelôtt szereztem meg a jogosítványomat. A rendôr sajnos nem találta annyira viccesnek a dolgot, mint mi, amikor megállított az úton.

Renáta

Mikulásra elhatároztuk a lakótársaimmal, hogy apróbb ajándékokkal lepjük meg egymást. Az ajándékozás elôtti nap eléggé pánikba estem, mivel még semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe. Ekkor láttam meg az egyik üzletben egy érdekes szakácskönyvet, aránylag elérhetô áron. Meg is vettem a lakótársnômnek. Este azért szóltam neki, hogy ha lehet, az ajándékomat ne vágja majd a fejemhez. Mire ô viccesen: "hát, ha olyan, akkor pedig dobni fogom". Este sorra jártunk egymás cipôihez és egyszerre kezdtünk kacagni: ugyanazt a szakácskönyvet kaptam én is tôle.

Éva

Van egy ismerôsöm, aki rajong a forgalomirányító táblákért. A baráti körünk elhatározta, hogy Mikulásra eleget teszünk régi vágyának: valahonnan szerzünk neki egy ilyen táblát. Ezt még kora ôsszel elhatároztuk, egész évben jártuk az utakat, hátha valahonnan szerzünk egyet. Fáradozásunk meghozta gyümölcsét. Egyik este egy kidôlt stoptáblát találtunk az egyik utcasarkon... naná, hogy hazavittük. Megjegyzem, nem volt egyszerû mutatvány. A Mikulás pedig szépen becsomagolva, a cipôje mellé letette a barátunknak az ajándékát.

Mona

Romániai magyar honlap az oktatásról

Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) a karácsonyi ünnepekre a romániai magyar oktatás gondjaira figyelve honlapot indít oktatas.ro címmel, mely nem csupán egy egyszerû weboldal kíván lenni, hanem információs gócpont, virtuális vitahely. Ahol tudomást szerezhetünk a legjobb bulikról, az oktatással kapcsolatos információkról, szóljon az az érettségirôl (tárgyak lajstroma, követelményrendszer stb.) vagy a felsôoktatási intézményekrôl (egyetemek adatbázisa, tudományos diákköri konferenciák, részképzések).

Az iskolák, egyetemek és diákszövetségek zöme saját honlappal rendelkezik, sok hasznos információval, ezeket az adatokat viszont sokszor nehéz megtalálni, elszigeteltek, vagy nem is frissítik ôket állandó rendszerességgel. Éppen ezért az OMDSZ más oktatási területeken tevékenykedô szervezetekkel közösen olyan információs portált kezdeményez, mely a leggyakrabban feltett kérdésekre képes válaszolni és állandó, hiteles és pontos információkat tud nyújtani.

A honlap tudományos munkák, tanulmányok és tudománynépszerûsítô elôadások tárházaként is szolgálna. Egy olyan hely, ahol a végzôs középiskolások hasznos tudnivalókat szerezhetnek az egyetemi felvételirôl, az egyetemi városokról, korábbi bejutási eredményekrôl, vizsgaidôpontokról, az egyetemi hallgatói pályázatokról, továbbképzésekrôl, szórakoztató és tudományos tevékenységekrôl olvashatnak, diákszövetségekrôl szerezhetnek bôvebb tájékoztatást. Az oldalt középiskolai és egyetemi oktatóknak is ajánlják.

(mészely)

Bensôséges hangulatú beszélgetés a Sapientián

"Megszületett a szeretet" címmel tartottak a minap filmes vetítéssel egybekötött elôadást a Sapientia egyetem marosvásárhelyi Deus Providebit székhelyén. Meghívottként és elôadóként jelen volt Nagy László unitárius esperes, valamint Bara László római katolikus egyetemi lelkész. A filmes vetítés a Mindentudás Egyeteme egyik elôadásából állt, melyen Gáncs Péter evangélikus és Szabó István református püspök tartott elôadást a szeretetrôl és a karácsonyról, hol bibliai nézôpontból, hol pedig tudományos szemszögbôl közelítve a témához.

A vetítés végeztével Nagy László esperes a család szerepének fontosságát hangsúlyozta, falun eltöltött gyermekéveit idézte fel. Azokról az érzésekrôl, szépségekrôl beszélt, melyeket, elmondása szerint, gyermekei már nem kapnak meg itt, a városban. Homoródalmáson, ahonnan az esperes származik, és általában a falvakban még van varázsa a karácsonynak, a fadíszítésnek, a családi hagyományoknak.

Bara László felszólalásában pesszimista hangnemben szólt a karácsonyról és a szeretetrôl. Szerinte a mostani ünnepek már nem arról szólnak, amirôl évekkel ezelôtt, manapság amolyan "kommersz-karácsonyok" vannak. Ezek az ünnepek már mindenrôl szólnak: vásárlásról, drágábbnál drágább ajándékokról, egymás túllicitálásáról, ezért egyre nagyobb a sötétség és a hidegség az emberekben. A karácsonynak magának a szeretetnek kellene lennie, az ajándék, amit adunk, rólunk kellene szóljon, magunkat adni benne, nem pedig csak azt nézni, hogy minél többe kerüljön.

Az elôadás végén mindkét egyház képviselôje egyetértett abban, hogy a mai világban nagyobb szükség van az összetartásra és a szeretetre, mint eddig bármikor.

File Mónika

Minden év decemberében Mikuláskor a Sapientia egyetem székhelyének elsô emelete ajándékokkal telik meg. Kiállítássá alakul az elsô szint, ahová az egyetem minden diákja elhelyezheti saját kezûleg készített ajándéktárgyát kedvesének, barátjának, kedvenc tanárának. Az ötletes alkotások napról napra gyarapodnak, gyertyák, idézetek, papírból készült angyalkák és csillagok, rajzok és szobrok, festmények teszik hangulatosabbá és ünnepélyesebbé a Deus Providebit hajlékot.

Az efféle ajándékozás ötlete Nagy Imola angoltanárnôtôl származott, aki már négy évvel ezelôtt elindította ezt a hagyományt, s azóta minden évben az ajándékmustrát ô szervezi meg. Hogyan is mûködik? Miklós-naptól (sôt, már elôbb is) barkácsolhattak, tûrögethettek, rajzolhattak a diákok, s a címzett nevével ellátott meglepetéseket a körfolyosó párkányára helyezhették. A feladó nevét titokban tartják, ezért nem is szerepel a csomagokon, amelyeket december 17-ig nem szabad elvenni, még akkor sem, ha fincsi csoki kandikál ki belôle.

A legserényebbek a szocpedesek, ami nem is csoda, hiszen óvodákban, iskolákban gyakori tevékenység a kézimunka. A szünetekben kíváncsi fiúk- lányok serege vonul körbe az emeleten azzal a reménnyel, hogy a Mikulás nekik is hozott valamit, s a nyomozás itt nem ér véget, mert vajon kitôl van az ajándék, ki az én Mikulásom?

Tavaly két üzenôfal is elindult, az egyikre a diákok írhattak egymásnak karácsonyi üdvözleteket, a másikra Hollanda Dénes dékánnak szánt jókívánságaikat helyezték el.

MéR

Huszonöt éve, 1979. december 23-án halt meg Velencében Peggy Guggenheim, a múlt század egyik legjelentôsebb mûgyûjtôje, mûpártolója, egyben a kor egyik érdekes, izgalmas asszonya. A nevét viselô velencei gyûjtemény a huszadik századi modern képzômûvészet legjobb európai magángyûjteménye.

1898. augusztus 26-án, New York-ban született, a bányaiparban érdekelt, dúsgazdag Guggenheim családban. Gyermekkora magányosan és félelmetes unalomban, jóllehet korántsem eseménytelenül telt. Apja volt ugyanis a família fekete báránya, aki minden nyáron Európába vitte ugyan családját, de lányait nem engedte iskolába, nevelônôjük pedig az ô szükségleteirôl is gondoskodott. Peggyt csak 15 évesen íratták be egy New York-i elit középiskolába, amit 1915-ben végzett el. Apja ekkor már három éve nem élt, 1912-ben a Titanicon érte utol végzete. A vízbefúlt atya üzletembernek nem volt kiváló, alig félmillió dollárt hagyott lányára, lényegesen kevesebbet, mint azt sokan gondolták. Az összeg azonban bôven elég volt arra, hogy Peggy Európába indulhasson, ahonnan csak 21 év múlva tért vissza Amerikába.

Párizsban telepedett le, ahol magával ragadta az elsô világháború utáni bohémélet. 1922-ben férjhez ment a sikeres mûvész Lawrence Vail-hez, aki a kor számos nagyságának bemutatta. A viharos házasság hét év és két gyermek után bomlott fel, Peggy pedig futó kapcsolatokban nem találva vigaszt úgy érezte, élete véget ért. Az unalom elôl menekülve 1938-ban Londonban megnyitotta elsô galériáját Guggenheim Jeune néven, jóllehet akkor a modern mûvészetrôl még keveset tudott, állítása szerint még az absztraktot és a szürrealizmust sem tudta megkülönböztetni. Mindenesetre a kiállító mûvészektôl - Cocteau, Kandinsky, Tanguy - mindig vásárolt egy képet, így vetette meg gyûjteménye alapjait. Lassan már múzeum alapításán törte fejét, de terveit a második világháború kitörése keresztülhúzta. A kitartó Peggy a német megszállás alá került Franciaországban is mindennap vásárolt egy képet, mígnem nyomott áron tekintélyes gyûjteményre tett szert. Kollekcióját - egyebek között Klee, Braque, Miro, Modigliani alkotásait - a Louvre-ban akarta biztonságba helyezni, de a múzeum vezetôi elutasították, mondván az nem képvisel minôséget...

Az elutasításon felbôszülve bôröndökben és ládákban mint háztartási tárgyakat Amerikába küldte kincseit, s nemsokára ô maga is hazahajózott Max Ernst festô társaságában, akihez a következô évben férjhez is ment. 1942-ben nyitotta meg második, Art Of This Century névre keresztelt kiállítótermét, ahol elsôként állította ki az általa támogatott mûvészek alkotásait. Számtalan amerikai mûvész innen indult a hírnév magaslatai felé, köztük a legnevesebb Jackson Pollock volt. Vele kapcsolatban követte el Peggy legnagyobb tévedését: még a mûvész életében, viszonylag olcsón eladta képeit, amelyek késôbb horribilis árakat értek el.

Az alkohol- és gyógyszerproblémákkal is küszködô, magát munkája rabjának érzô Guggenheim 1948-ban bezárta galériáját és Velencébe települt át. 1951-ben megvette az impozáns, bár befejezetlen Palazzo Venier dei Leonit a Canale Grande partján, s élete hátralévô részét 1979-ben bekövetkezett haláláig itt töltötte. Gyûjteményét késôbb megnyitotta a nyilvánosság számára, végrendeletében pedig az épülettel együtt a Salomon bácsikája által alapított New York-i Guggenheim Múzeumra hagyta. A teljesen helyreállított, kibôvített palota ma is ôrzi Peggy Guggenheim, a modern mûvészetek és mûvészek védangyalának nevét.

A Magas-Tátra déli lejtôin november 19-én végigsöprô orkánszerû szél minden képzeletet felülmúló pusztítást hagyott maga mögött, de vihar után már egy héttel helyreállt a térség normális élete, járhatóvá tettek minden utat, gyalogutat, minden felvonó mûködôképes volt, minden leszakadt elektromos vezetéket pótoltak.

Az erdôket a legsúlyosabb csapás a hegyek lábához települt turisztikai szálláshelyek magasságában és azok alatt, a lankásabb területeken érte. A meredekebb hegyoldalakban a pusztítás mértéke annál kisebb, minél magasabban járunk.

Még egy hónappal a katasztrófa után is egyszerre borzasztja el és tölti el ámulattal a szemlélôt a természet irdatlan erejének dúlása. Emeletnyi magasságba halmozva várnak elszállításra az öles rönkfák és a derékvastagságú fatörzsek, mindenfelé a szervezett és hatékony munka nyomai láthatóak. A letarolt vidéken sértetlen épületek állnak a gyufaszálakhoz hasonlatosan egymásra halmozott, gyökerestôl kifordított, derékba tört szálfák között. A vihar egyetlen halálos áldozatot követelt, s ez nagy szerencsének tûnik.

Peter Liska, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) igazgatója elmondta: "Nem beteg, környezetszennyezéstôl legyengült fák dôltek ki, hanem egészséges, de telepített faállomány engedett a természet erejének. A harmincas években hajtottak végre nagyszabású telepítést a hegyek lábánál a turistákat vonzó települések ligetes- mezôséges határában, s az idô gyönyörû, sûrû erdôvé nevelte a csemetéket. Tûlevelû fákat választottak, amelyek a hegyoldalakban meg tudnak kapaszkodni, de a lombos fákkal ellentétben a mély, puha talajban nem. Ilyen magasságban ritka a tûlevelû fa, de amennyi a telepítés elôtt volt, az most is megmaradt, nem dôlt ki. A természet megrázta magát és helyreállt az eredeti állapot" - mondja Peter Liska.

A rehabilitációs terv az erdôk újratelepítését irányozza elô, s erre hét évet szánnak. Az alapelv a teljes újratelepítés, de ettôl néhol el lehet majd térni. A megfelelô fajták kiválasztásán még dolgoznak. Még egyszer nem követik el a mostani pusztuláshoz vezetô hibát, a monokultúrás telepítést. A munkát a költségvetésbôl finanszírozzák, és a kormány kérelmezni fogja az EU szolidaritási alapjának a hozzájárulását is.

A TANAP igazgatójának adatai szerint a Nemzeti Park kezelésében lévô 50 ezer hektár 25 százaléka pusztult el, zömmel a hegyek lábánál fekvô lankás részeken. A lefektetett fa mennyisége 2,5-3,0 millió köbméterre tehetô, s ez mind iparilag hasznosítható, jó minôségû faanyag. Ténylegesen azonban csak a tövestôl kidôlt fák dolgozhatók fel fûrészárunak, mivel a többi szálkás törést szenvedett. A rönkfahasznosításra 2005 közepéig adnak haladékot a kártevôk. Addig azonban a gyökerestôl kicsavart szálfákból biztosítani lehet Szlovákia teljes éves fatermelését. Ezért az egész országban leállították a fakitermelést és a termelô kapacitást folyamatosan telepítik át a Tátrába. Ennek köszönhetôen az egész országban egy év lélegzetvételnyi szünethez jutnak az erdôk, mivel a teljes szükségletet a Tátrában lefektetett famennyiségbôl tudják fedezni. A feladat bonyolultabb, mint elsô pillantásra látszik, mivel a meredekebb részeken a talajerózió megelôzésérôl is gondoskodni kell. A már elkészült tervek szerint a teljes lefektetett mennyiségtôl két év alatt szabadítják meg a vidéket.

A tátrai turisztikai- és szállodaipar természetesen elsô döbbenetében halálos csapásként élte meg a katasztrófát. Ám a sípályákat, a felvonókat, a Nemzeti Park 600 kilométernyi jelölt turistaútjait jelentôsebb kár nem érte. Sôt, magukat a szállodákat, panziókat sem, pedig éppen abban a magasságban fekszenek, ahol a vihar a leghevesebben dúlt.

A szállodásoknak és sípálya- üzemeltetôknek elôször a lélegzete akadt el, majd - bár ezt egy kissé pironkodva vallják be - fellélegeztek. A vihar ugyanis nem csak fákat döntött le, de tabukat is megdöntött. A térségben hosszú évek óta tartó patthelyzet alakult ki a fejlesztési szándék és a környezetvédelmi, természetvédelmi szempontok között. Az idegenforgalom fejlesztési igyekezete csak vontatottan tudott eredményeket elérni, mert a természetvédelmi törvény tiltja szinte minden egyes fa kivágását, márpedig itt újonnan feltárt területeken épülô síliftekre, hozzájuk parkolóhelyekre stb. lenne szükség. A vihar után így most sokkal nagyobb a megegyezés esélye, mint korábban. Különösen mivel a rehabilitáció költségeibôl a turisztikai ipar is kiveszi a részét. Mindenki jól jár, de legjobban a téli sportok szerelmesei járnak.

S arról kevés szó esik, hogy a nemzetközi szállodaipar építkezik a Tátrában: a Csorba- tó partján épül, és a 2006-os síszezon kezdetén nyílik meg a nagyközönség elôtt egy ötcsillagos Kempinski szálloda, nem messze pedig egy Holiday Inn. Új-Tátrafüred régi szállodáiban pedig már évek óta folyamatosan fejlesztik a szolgáltatásokat és korszerûsítik az épületeket.

Az elért eredmény tiszteletet parancsol. A Magas- Tátrában új szelek fújnak: minden igényt kielégítô szolgáltatások várják a turistákat, Magyarországhoz képest olcsón.

Az ünnepi asztalok elengedhetetlen kelléke a gyümölcskosár, amelyben újabban szinte teljesen ismeretlen gyümölcsök kelletik magukat, nem utolsó sorban az ausztriai magánimportnak köszönhetôen.

A nyugati piacokról egyre újabb és újabb izgalmas csemegéket importálunk az autók csomagterében. Vannak azonban olyan gyümölcsfajták, amelyeket eleve nem szabad zárt térben szállítani.

A durián kisebb görögdinnye méretû. Igen zamatos, édes ízû, de hihetetlenül büdös. "Amint a gyümölcs belseje a levegôvel érintkezik, óráról órára erôsebb illata lesz, míg végül eléri egy cefreszaggal dúsított pálpusztai sajt szagát" ahogyan Lovas Katalin, az egzotikus gyümölcsök és virágok szakértôje fogalmaz. Emiatt írják ki jobb délkelet-ázsiai szállodákban, hogy duriánt bevinni tilos. A szemétbe sem szabad dobni, mert néhány óra múlva elviselhetetlen bûz árad majd ki a szállodaszoba ajtaja alól.

A dzsekfrútot aligha rakhatnánk ki egy gyümölcskosár díszeként. "Malajziában láttam egy cingár embert, amint hóna alatt cipelt egy sárgásbarna malacot, amely nem visított, nem is ficánkolt. Kiderült, hogy a gömbölyû, jó húsz kilós teher valójában a világ egyik legnagyobb gyümölcse, gyakran egy méter hosszú, és a negyven kilót is eléri."

A mangosztán kisebb alma méretû gyümölcs, barna, bôrnemû héjjal. Nem mérik olcsón, mert tíz-tizenöt évbe telik, még a nagyon meleg és párás trópusokon is, amíg termôre fordul. A gerezdes selyemfehér gyümölcsnek édes-savanykás íze van.

A narannyila Dél-Amerikából származik, paradicsom méretû, az illata és az íze nagyon hasonlít a narancséhoz, és szép dézsás növény nevelhetô a magjából, ha itthon nem is nagyon terem meg.

Kevés az esélye annak is, hogy a szalakkapálmát sikerül mifelénk meghonosítani. Csúcsban végzôdô ovális termését kígyóbôr borítja, a naspolya méretû gyümölcs húsa fehér, édes-savanykás.

Az idei esztendô mindenképpen a bolygókutatás dicsôséges éveként vonul be a történelembe: január óta két amerikai önjáró laboratórium járja a Mars felszínét, július 1-jén pedig Szaturnusz körüli pályára állt a Cassini amerikai ûrszonda, azaz a gyûrûs bolygó elsô mûholdjává vált, de a Szaturnusznál az igazán izgalmas kalandok még csak most kezdôdnek.

Ami a két Mars-autót illeti: a Spirit és a Opportunity az év elsô hónapjában érte el a vörös bolygó felszínét. Alapküldetésük idôtartamát 3 hónapra tervezték, ha tehát már a tavasszal befejezték volna tevékenységüket, akkor sem érhette volna egy szó sem a ház elejét. De mindkét jármû azóta is folytatja a kutatómunkát. A Spirit most éppen egy dombvonulat megmászására készül. Ikertestvére, az Opportunity pedig az égitest másik oldalán egy kráterbôl igyekszik kikecmeregni. Az önjárót a nyáron a földi irányítás hosszas töprengés után vezényelte a kisebb labdarúgó-stadion méretû kráterbe. Kétségesnek, de nem lehetetlennek vélték ugyanis, hogy valaha is ki tud majd kerülni onnan az Opportunity, de a képzôdmény mélyén elterülô kôágyások tudományos szempontból olyannyira érdekesnek mutatkoztak, hogy a szakemberek nem tudtak ellenállni a kísértésnek.

Mindkét önjáró olyan ásványokat, hematitot, jarozitot, illetve goethitet mutatott ki, amelyek képzôdéséhez elengedhetetlen a víz jelenléte. Ezek szerint valaha víz borította azokat területeket, amelyeket bejárt a két Mars-autó. A Spirit már öt, az Opportunity pedig több mint másfél kilométert barangolt be a Marson.

Közben három szonda, az amerikai Mars Global Surveyor és az Odyssey, illetve az európai gyártmányú Mars Express a bolygó körül keringve végzi méréseit. Ez utóbbi eddigi egyik legnagyobb idei dobása az volt, hogy metán jelenlétét fedezte fel, és bár a marsi metánforrás eredetét még nem sikerült megállapítani, a felfedezés akár szerves vegyületek nyomára, azaz életjelekre is utalhat - vélik a tudósok.

A Cassini mielôtt orbitális pályára állt volna a Szaturnusz körül, már megközelítette 2 ezer kilométerre a bolygó legkülsô holdját, a Phoebét. Október végén és december közepén a Szaturnusz legnagyobb és a Naprendszer egyik legrejtélyesebb holdja, a Titán mellett suhant el. Ezt kövezôen a Dione holdat is megközelítette 81 ezer kilométerre, s természetesen közben fényképezett. A tudósok figyelmét leginkább azok a Dione felszínén lévô barázdák és jéggerincek keltették fel, amelyek tektonikus tevékenység következményei lehetnek.

A Cassini útitársa, az oldalához csatolt európai fejlesztésû Huygens leszállóegység eddig tétlenségre volt kárhoztatva. Most azonban eljön az ô ideje: karácsonykor leválik a Cassinirôl, és elindul a Titán bevételére. A hold sûrû légkörébe, amely még a Földénél is sûrûbb, január 14-én lép be, majd több mint két órán át ereszkedik, közben mér és fényképez. Az adatait a Cassinin keresztül küldi haza. A Huygens küldetésére az tenné fel a koronát, ha épségben elérné a Titán felszínét, amely ebben az esetben a Hold, a Vénusz, a Mars és az Eros kisbolygó után az ötödik olyan égitest lenne, amelyre ember alkotta szerkezet eljutott.

2004 a mérlegen

A megyei tanács tegnapi, az idei év utolsó sajtótájékoztatóján Lokodi Edit tanácselnök mérleget vont. A sikerek és sikertelenségek mellett szó esett még a jövô évi költségvetésrôl és a marosvásárhelyi polgármester hétfôi bírálatai sem maradtak megválaszolatlanok.

Lokodi Edit mellett Bartha József gazdasági igazgató is részt vett a sajtót&aacu