Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Hétfôn tartotta a parlament két háza az utolsó olyan ülését, amelyen részt vettek azok a szenátorok és képviselôk, akik tizenharmadikán, az új parlament alakuló ülésén már nem lesznek jelen. A leköszönô honatyák viselkedése a melodramatikus színezettôl a tragikomikusig váltakozott.

Az elmúlt négy esztendô alatt megszokott és untig ismert "hírességek" egy részétôl amolyan siránkozó, nem egy esetben rímbe szedett "politikai nyilatkozatokat" hallgathattak meg a náluk szerencsésebb kollégák, akik újabb négy évig melegíthetik az ülepüket, szundizhatnak a törvényviták alatt és helyett, olvashatják az újságokat, vagy az orrukat vájhatják. Mások, mint a hírhedt búzaseftelô szenátor, Trita Fanita, akit a természet kevesebb líraisággal áldott meg, csak annyit tudott mondani, amit még az átkos idején betanult: "mindent megteszek" (voi face totu!). Azaz a mezôgazdaságért, bár saját bevallása szerint olyan érzéssel válik meg a parlamenttôl, mintha "valami megszakadt volna benne". Az említett szenátor ezek után attól lett ideges, hogy "mi a francnak" tolják az orra alá a törvénytervezeteket az utolsó napon is. Bizony, tekintettel lehettek volna arra, hogy a szívszakadás határán van!

Gheorghe Buzatu, aki egyetemi tanár, és bár a nagy- romániás színeket kedveli, korántsem mutat és az eltelt négy esztendô alatt sem mutatott a pártelnökéhez hasonló neuraszténiás tüneteket, 15 oldalas "búcsúbeszédet" akart felolvasni. Azonban Nicolae Vacaroiu ironikus megjegyzéseit már nem tudta elviselni, ezért csak annyit mondott: "gratulálok azoknak a kollégáknak, akik tovább mennek, és hallgatok".

Mircea Ionescu Quintus, aki '90 óta szenátor, a tôle megszokott epigrammával búcsúzott: "hiányozni fog - mondta - a névsorolvasás, az elsô mandátum és a kollégák". Ezt a hiányérzetet kompenzálandó, jelentette ki, idônként a szenátus felé sétál majd.

A magyarellenességérôl elhíresült George Pruteanu parasztpárti-pészédés- pérémés szenátor csapta a legnagyobb cirkuszt maga körül. Saját kamerával felfegyverkezve örökítette meg "közméltóságának" utolsó pillanatait, amelyeket majd a weblapjára szándékszik feltenni. Ô is rímbe szedte mondandóját: " Minden elválással meghalsz egy kicsit,/idegenebb leszel, s magányosabb is".

A képviselôházban is temetési hangulat uralkodott a távozó képviselôk között, akik pedig, szegények, mindent bevetettek, hogy megôrizzék a jó meleg és kényelmes bársonyszéket. Hogy nem sikerült, gyorsan összepakoltak, és igyekeztek minél gyorsabban "elhúzni". Egyébként ezt tették az elmúlt években is. Igaz, akkor a "választókerületükbe" tûntek el idônként, most "hazamentek".

Nos, a szomorúságukat látva, csak a dal juthat a kívülálló eszébe: nehéz a boldogságtól, pardon, bársonyszéktôl búcsút venni... és nem is magamtól teszem!

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) arra ösztönzi a romániai magyarokat, hogy Adrian Nastaséra adják szavazatukat az elnökválasztás vasárnapi második fordulójában - mondta szerdán az MTI-nek Markó Béla, a szövetség elnöke.

Markó Béla kifejtette: Romániában e pillanatban a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) nélkül csakis úgy lehet kormánytöbbséget alkotni, ha az Adrian Nastase által vezetett, a Szociáldemokrata Pártból (PSD) és a Román Humanista Pártból (PUR) álló szövetség koalícióra lép a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel, és a képviselôházban megszerzi a nemzeti kisebbségek tizennyolc képviselôjének a támogatását is. Ez az egyetlen biztosíték arra, hogy a PRM ne kerüljön kormányközelbe - hangoztatta a politikus.

Az RMDSZ meg is kezdte a koalíciós tárgyalásokat. Markó úgy látja, hogy sikerül majd kidolgozni egy megfelelô kormányprogramot, biztosítani lehet az erdélyi magyarság megfelelô jelenlétét a kormányban és a hozzá tartozó intézményekben. Ehhez egyértelmûen szükséges az is, hogy Adrian Nastase legyen az államelnök.

A következô évekre Markó szerint szavatolhatná a politikai stabilitást, ha a kormány ugyanolyan politikai irányzatú lenne, mint az államelnök. Mint emlékeztetett, Nastaséval az RMDSZ- nek voltak vitái az elmúlt esztendôkben, de minden esetben lehetséges volt kialakítani vele a megfelelô megoldást olyan nehéz kérdésekben is, mint például az aradi Szabadság-emlékmû visszaállítása, az anyanyelvhasználat szavatolása az igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban és más állami intézményekben, illetve az egyházi ingatlanok visszaadása.

Ami a liberális-demokrata szövetség (D.A.) jelöltjét illeti, Traian Basescu az elmúlt napokban egyáltalán nem zárkózott el attól, hogy az ultranacionalista PRM-mel is együttmûködjék - hangoztatta Markó, aki valós veszélyét látja annak, hogy ha Basescu lesz az államelnök, a D.A. Szövetség a PRM- mel fog majd össze. Ennek következtében könnyen elôállhat olyan helyzet - folytatta a politikus -, hogy a PRM részvételével kormányozzák majd Romániát. Ebben az esetben szó sem lehet arról, hogy az RMDSZ hozzájárulását adja ehhez - szögezte le. A másik eshetôség - véli Markó -, hogy nagyon hamar összeomlik a választásokon kialakult parlamenti képlet, és elôrehozott parlamenti választásokat kell tartani.

A vasárnapi második fordulóban gyôzedelmeskedô államelnök ad majd megbízást valamelyik politikusnak a kormányalakításra. Markó Béla arra alapozza aggodalmait, hogy a román alkotmány szerint ha a kormánytöbbség összehozása egymás után kétszer kudarcot vall, elôrehozott választásokat lehet kiírni. Az államelnöknek ahhoz is elegendô ereje lehet, hogy kikényszerítsen egy olyan kormánytöbbséget, amelyben a PRM is részt vesz.

"E szempontokat mérlegelve azt ajánljuk a magyar választóknak, hogy Adrian Nastaséra szavazzanak" - mondta Markó Béla.

Ezzel szemben egy hét múlva majdnem 50 százalékos választói "akaratmódosulás" volt a népszavazáson - hangoztatta Patrubány Miklós.

A sajtótájékoztatón levetítettek egy felvételt, amit a Hungária Televízió készített a IX. kerületi 16-os szavazókörben.

A felvételen az urnákon elhelyezett címkén a "EU parlamenti választás" felirat volt látható, ugyanakkor az ilyenkor kötelezô körbélyegzô hiányzott a címkérôl.

Herpai Sándor egyéb rendellenességekre is felhívta a figyelmet.

Vác 1-es számú szavazókörében már elhunyt személyek neve is szerepelt a névjegyzékben. Elôfordult olyan eset is, amikor a jegyzôkönyvet nem voltak hajlandóak megmutatni az MVSZ által delegált szavazóbiztosnak - mondta a kampányfônök.

Herpai Sándor szerint a legdurvább választási csalás Szegeden, a 611-es szavazókörben történt, ahol felcserélték a kettôs állampolgársága adott "igen" és "nem" válaszokat, s így jegyzôkönyvezték azokat.

Patrubány Miklós elmondta, hogy minden esetben a területi választási bizottsághoz fordulnak.

Az elnök kijelentette, hogy felelôsen viszonyulnak a kezdeményezésükhöz, a népszavazás kimeneteléhez is, és az "igenek olyan mértékû gyôzelmet arattak", ami feljogosítja az Országgyûlést, hogy törvényt hozzon a kérdésben.

Elmondta, ezért az MVSZ egy törvényjavaslatot dolgozott ki, amit a héten eljuttat a parlamentnek.

A pártelnök szerint a VMSZ tanácsa keddi ülésén úgy döntött, hogy a január 6- 7-én Szabadkán rendezendô konferenciára a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) résztvevôin kívül meghívják a Nyugat- Európában és a tengeren túl élô magyar közösségek képviselôit is.

Kasza sajtótájékoztatóján bírálta a Magyarok Világszövetségét, amiért elhamarkodottan kezdeményezte a népszavazást. A referendum kudarca várható volt, s a VMSZ erre a veszélyre ideje korán felhívta a figyelmet. Kasza szerint csak az "igenek" és "nemek" túl szoros aránya meglepô.

"Azt gondoltuk, hogy az anyaországiak jobban érzik, hogy milyen helyzetben vannak a határon túliak, s érzékelik, hogy történelmi pillanatról, a nemzet szellemi, határmódosítás nélküli egyesítésérôl van szó" - mondta Kasza. A pártelnök szerint az egész a kárpát-medencei politikum dörzsöli most a tenyerét amiatt, hogy "ismét napvilágra került a magyar széthúzás".

"Csak mi magyarok vagyunk olyanok, akik álmatlan éjszakát tudnak okozni egymásnak" - mondta Kasza, rámutatva arra, hogy a szerbek, románok és horvátok okosan és szó nélkül megoldottak a nemzettársak állampolgárságának kérdését.

A pártelnök szerint nincs ok az elkeseredésre és radikális lépésekre, a magyarigazolványok tömeges visszaadására és gyászlobogó kitûzésére. Tárgyalásra és józan gondolkodásra van szükség, más megközelítéssel, keményebb hozzáállással eredményre lehet jutni az elkövetkezô évben.

"A miniszterelnök úr megbízása azt jelenti, próbáljuk megvizsgálni azokat a jogi lehetôségeket, hogy a mai hatályos szabályozáshoz képest mit tudnánk könnyíteni az állampolgárság megszerzésén" - mondta el a miniszter a Magyar Televízió Nap-kelte címû mûsorában.

Petrétei József kijelentette: a kormány nem azt a megoldást kívánja alkalmazni, amire a népszavazási kérdés irányult.

Az Igazságügyi Minisztériumnak a hatályos szabályozásból kell kiindulnia - válaszolta a tárca vezetôje arra a kérdésre, hogy át kell-e költöznie Magyarországra egy határon túl élô állampolgárnak ahhoz, hogy honosítást kapjon.

"Ma is egy nagyon könnyített formája van a magyar nemzetiségûek számára a honosításnak" - mondta, hozzátéve, hogy az "alapesettel" ellentétben, ami 8 éves itt tartózkodást ír elô, a magyaroknál egyéves itt tartózkodásról szól a jogszabály.

Petrétei József kitért arra is, miért szükséges a magyarországi tartózkodás.

Kifejtette: az állampolgárság megadásánál feltétel az is, hogy érvényesüljön a közérdekûség elve, tehát, akit honosítanak, annak a honosítása nem szabad, hogy sértse a Magyar Köztársaság érdekeit.

Ezért is fontos - folytatta a miniszter -, hogy ezt a feltételt úgy lehessen biztosítani, hogy az illetô Magyarországon tartózkodik, beilleszkedik, megélhetése, lakhatása biztosított.

"Az útlevél kérdése összefügghet az állampolgársággal, illetve el is válhat ettôl" - mondta.

Rámutatott arra is, mindenképpen olyan megoldást kell találni, amivel a szomszéd államok is egyetértenek, tehát nemzetközi megállapodások megkötésére is szükség lesz.

A miniszter szólt arról is, hogy a kormány az Országgyûlés elé terjesztette a szülôföld-programot, amelynek az a lényege, hogy a határon túl élôk ott találják meg a számításukat, ahol születtek.

A 16. és 65. életév közötti korban levô válaszadók feleletei alapján a "karácsonyi kiadási átlag" idén 725 euró - kb. 178 000 forint - lesz, vagyis ennyit szánnak az európaiak karácsonyi bevásárlásokra és ajándékokra.

A legnagyobb kiadást az írek tervezik, akik átlag 1270 eurót (kb. 312 000 forint) költenek karácsonykor ünnepi ebédekre és vacsorákra, valamint az ajándékok beszerzésére, azaz 19 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor, a britek 14 százalékkal, a belgák 14 százalékkal, szándékoznak többet költeni, mint egy évvel ezelôtt, a németek viszont 38, a hollandok 35 százalékkal, a franciák 2 és az olaszok 20 százalékkal akarják csökkenteni az ünnepi kiadásokat. Az amerikaiak átlag 5 százalékkal egyébként növelik karácsonyi kiadásaikat, ami 1715 dollár karácsonyi költekezést jelent.

A felmérés szerint az európaiak egyben a tavalyinál kevesebb ajándékot fognak vásárolni, vagyis kevesebb embert ajándékoznak meg. Az olaszok, az írek és a hollandok több mint a fele, valamint a belgák 47 százaléka, a franciák 44 százaléka csak egyetlen karácsonyi ajándékot fog vásárolni, és az európaiak 56 százaléka az utolsó pillanatban szerzi be a karácsonyi ajándékokat az árkedvezményekre várva.

Az európai gyerekek karácsonyi kívánságai között a videojátékok, míg a felnôttek kívánságai között a divatos ruhák állnak az élen, majd következnek a parfümök, a kozmetikumok, a CD-k, a DVD-k.

A Spectra linzi közvélemény-kutató felmérése szerint az osztrákok idén 459 eurót (kb. 113 000 forint) szánnak karácsonyi ajándékokra, azaz 31 euróval többet, mint egy évvel ezelôtt. Ez azt jelenti, hogy a karácsonyi ajándékvásárlásra fordított összegek 1,5 milliárd euró forgalmat jelentenek majd a 8,14 milliós országban. Az 1000 osztrák kikérdezésével készített felmérés napokban közzétett adatai szerint az alpesi országban mindenekelôtt ruházati cikkeket, játékokat, kozmetikai és testápoló cikket, ékszert-bizsut, továbbá a sportolással és a szabadidôvel kapcsolatos eszközöket vásárolnak ajándéknak.

Bár korábbi marosvásárhelyi látogatásakor Cristian Diaconescu szakminiszter kétségessé tette, hogy a két éve elkészült erdôszentgyörgyi bíróságon valaha is beinduljon a tevékenység, sôt, azt megelôzôen pedig a bútorokat is el akarták szállítani, tegnap ünnepélyes keretek között mégiscsak sor került a szalag átvágására.

Az eseményen maga a miniszter volt jelen, Floarea Grosu, a Táblabíróság elnöke, Frunda György szenátor, Kerekes Károly és Kelemen Attila képviselôk, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, Erdôszentgyörgy polgármestere, helyi hivatalosságok, bírák és ügyészek kíséretében.

A 462 éves múltra visszatekintô marosvásárhelyi igazságszolgáltatásról szólva Floarea Grosu jelentette be, hogy 2005. január elejétôl elkezdôdik a tevékenység az erdôszentgyörgyi bíróságon. A Táblabíróság elnöke köszönetet mondott az igazságügyi miniszternek, amiért elôsegítette az 1992-ben hozott 92-es törvény vonatkozó elôírásának a gyakorlatba ültetését, hasonlóképpen Frunda György szenátornak, az Emberjogvédelmi Bizottság elnökének is.

Cristian Diaconescu kifejtette, hogy egy régebbi terv megvalósításáról van szó, amely hétmilliárd lejébe került a szaktárcának. Mivel több mint 36.000 lakos számára könnyíti meg a peres ügyeik rendezését, s távlatokban részét képezi az országos rendszer átszervezésének, hasznos tervnek tekinthetô - tette hozzá. A továbbiakban kifejtette, hogy az épület lehetôvé teszi a korszerû, európai körülmények között történô igazságszolgáltatást.

Frunda György megtiszteltetésnek és szakmai elégtételnek nevezte, hogy az RMDSZ-t képviselô kollégái mellett részt vehet az erdôszentgyörgyi bíróság nyitóünnepségén.

Néhány száz évvel ezelôtt Marosvásárhelyen jött létre és mûködött az elsô királyi tábla, amelynek elnökei között volt Aranka György, és ahol Al. Papiu Ilarian is dolgozott. 150 évvel ezelôtt ô jelentette ki, hogy Erdély népei akkor ismerhetik meg és tisztelhetik egymást, ha megismerik a másik nyelvét és kultúráját, tisztelik annak vallását és hagyományait. A transzilvanizmus szellemében az együttmûködésrôl hasonlóan vélekedett Bernády György is - tette hozzá. A szenátor a hivatalos fórumok segítsége mellett köszönetet mondott Kerekes Károly képviselôtársának is, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a törvény alkalmazásában.

- A mai ünnepség azért meglepetés számomra, mert egy hónappal ezelôtt még azt a választ kaptuk, hogy döntésre csak azt követôen számíthatunk, miután az Igazságügyi Minisztérium egy tanulmányt állít össze arról, hogy mely bíróságok fognak megmaradni. Számukat ugyanis csökkenteni szeretnék. Hogy mégis megtörtént ez a mai esemény, ennek választási íze is van - válaszolta kérdésünkre Kerekes Károly képviselô, aki több alkalommal is interpellált az ügyben.

A miniszter tagadta, hogy a döntés hátterében politikai szándék rejlene. Akár így van, akár nem, tény, hogy egy maradandó, fontos intézménnyel lett gazdagabb a szóban forgó régió, ami jóval több, mint múló politikai gesztus.

Floarea Grosu szerint a megnyitás mellett szólt, hogy egy ilyen épület fenntartása igen nagy költségeket jelent, ezért gazdaságosabb, ha van benne tevékenység. A párbeszéd során elhangzott, hogy valószínûleg három bíró fog Erdôszentgyörgyön mûködni, és várhatóan évi ezer, illetve a kerületi átszervezés nyomán ennél is több ügy megoldására lesz lehetôség.

Lapunk kérdésére, hogy megnyílik-e az ügyészség is Erdôszent-györgyön, azt a választ kaptuk, hogy önálló szerkezetrôl lévén szó, errôl nem tudnak tájékoztatni.

Amint a nyitóünnepségen jelen levô Szabó András nyugalmazott táblabírósági fôjegyzô szavaiból kiderült, Erdôszentgyörgyön 1960. december 30-án szûnt meg a bíróság, ahol kiváló szakemberek dolgoztak. A tegnap felavatott székhely építése pedig 2001-ben, Andreea Ciuca törvényszéki elnöksége alatt kezdôdött el és került közel a befejezéshez.

...aki igennel szavazott volna a kettôs állampolgárságra, s amitôl tartottunk, bekövetkezett, egyelôre ezt a kérdést levették napirendrôl. Nem az a baj, hogy nem lesz magyar útlevelünk, a dolog ennél súlyosabb! A nemzeti összetartozás és összetartás eszméje szenvedett itt vereséget, az anyaországi nemzettudat van válságban. Amikor nemzeti összetartozásról beszélünk, akkor nem csak nyelvrôl és kultúráról van szó, hanem gazdasági együttmûködésrôl, a pénz és a munkaerô vándorlásáról, a mindennapi kapcsolattartásról, amibôl mindnyájan profitálhatnánk, egyszóval a közös jövô, a hogyan tovább kérdésére is választ kerestünk.

Most a kicsinyes önzés, az egzisztenciaféltés, az anyagiasság erôsebb volt, mint a nemzeti szolidaritás, s az anyaország lakossága, mely Kádár népébôl a plázák népévé vált, távolmaradásával tüntetett ki minket. Leszámítva azt az alig másfél milliót, aki igennel szavazott. A többiek elfelejtettek mindent: például azt, hogy odaát kb. háromezer határon túli orvos gyógyít, akiknek képzésére Magyarország egy fillért sem költött, rajtuk kívül még ingyen kaptak több ezer diplomást, melyet ha összeszámolunk, százmilliárdos tétel kerekedik ki. De ott van a sok ezer mesterember, ôket is mi taníttattuk, de ott dolgoznak, oda fizetnek adót. Beszélhetünk a mezôgazdaságban és építkezésben dolgozók tömegérôl, akik akkor is ott hozzák a hasznot, ha feketén dolgoznak. Bizony, kedves anyaországi testvéreink (?), másfél évtized alatt észre kellett volna már venni, hogy a határon túliak nem mind kéregetôk vagy whiskys rablók!

Miközben a vízcsapból is ömlik már a másság tiszteletérôl, a toleranciáról szóló duma, a mi másságunkra, úgy látszik, nincs szükség, sôt, a jelek szerint azonosságunkra sem.

Nem azzal van baj, ha valaki azt mondja: a kettôs állampolgárság nem jó megoldás, találjunk ki egyebet, hanem azzal a minôsíthetetlen kampánnyal, ahogy a kormány és a kormánypártok ellenünk hangolták a közvéleményt! Erre mondta Tamás Gáspár Miklós, hogy tisztességtelen kampány volt, pedig a neves filozófus nem vádolható sem elfogult nacionalizmussal, sem Fidesz-szimpátiával.

Eddig is éreztük, hogy létezik egy árok a határon belüli és határon kívüli magyarok között, most ezt elmélyítették. Köszönhetôen a magyar politikai elit egy részének, s a sajtó egy részének is. Miközben befogadásról, sokszínûségrôl prédikálnak, gyûlöletbeszédet folytatnak a nemzet egy része ellen.

Részünkrôl a legnagyobb hiba az lenne, ha ezt a kudarcot felnagyítanánk, tragikusan fognánk fel. Szó sincs errôl, lássunk a magunk dolga után, mit lehet tenni autonómiaügyben például. Ami pedig az ún. magyar-magyar kapcsolatokat illeti, tárgyaljunk azokkal, akikkel van közös témánk, akikre talán számíthatunk is. Akik pedig évek óta átnéznek a fejünk fölött, azokat hagyjuk. Még visszasírnak ôk minket!

Lapvélemény

A magyar választók sok bosszúságot takarítottak meg a térségnek és maguknak azzal, hogy a kettôs állampolgárságról kiírt népszavazást érvénytelenné tették - írta szerdai számában a liberális Süddeutsche Zeitung.

A müncheni lap szerint a magyar választók többsége nyilvánvalóan elôbbre tart és bölcsebb a népszavazás kezdeményezôinél és támogatóinál: úgy tûnik, felfogták, hogy az európai uniós tagsággal egyre több szomszédos ország kerül a csaknem határok nélküliség állapotába, s hogy demonstratív lépések, mint például az állampolgársággal összefüggô, bosszúságon kívül egyébbel nem jártak volna. A vitatott státustörvény már régóta elônyt biztosít a környezô országokban élô magyarok számára a magyarországi oktatásban, egészségügyi ellátásában és elhelyezkedésben. Az automatikusan megadandó (sic!) állampolgárság tervét más országok Budapest túlkapásának, "a neokolonializmus aktusának" fogták volna fel. Olyan idôkben, amikor az eltûnô korlátok következtében a nemzetiségi kérdés kezd észrevétlenül elenyészni, "az Orbán és a Magyarok Világszövetsége körül elhelyezkedô nacionalisták ezt újból felszították volna" - vélte a német lap.

Magyarország gyôzött, a magyarok már nem szeretnek "soviniszta módon" játszani a határon túli magyar népcsoport bonyolult kérdésével - írta a Süddeutsche Zeitung.

Európai követelmény

Tegnap a Megyei Tanács Európai Információs Központjában a nyugdíjasok helyzetérôl tárgyaltak az EU-csatlakozás perspektívájában. A megbeszélésre meghívták a nyugdíjasok, idôs személyek ügyeit intézô közintézmények vezetôit, nyugdíjasszervezetek képviselôit és a sajtót. Mivel a megye lakosságának egyharmada nyugdíjas, a nyugdíjak átszámítása volt a legfajsúlyosabb téma.

Morent Ilona, a Megyei Nyugdíjpénztár vezérigazgatója a nyugdíjátszámítás menetérôl számolt be. A 127.400 nyugdíjátszámításra jogosult személy közül eddig a legidôsebb kategóriához tartozók, az 1977-ig nyugállományba vonultak esetében végezték el a számításokat. A vezérigazgató elmondta: minden 2001. április elseje elôtt megállapított nyugdíjat átszámítanak, ami által kiküszöbölik a régi nyugdíjtörvény és a 2000. évi 19- es számú társadalombiztosítási törvény alapján kiszámított nyugdíjak közötti igazságtalan különbségeket. Felhívta a nyugdíjasok figyelmét, hogy ne aggodalmaskodjanak amiatt, ha esetleg nem kaptak értesítést az országos nyugdíjpénztártól, mert a megyei nyugdíjpénztárnak saját adatbázisa van, minden nyugdíjas nyilvántartásban van, s a dossziéban ott van a munkakönyv másolata is. Ha a munkakönyvben az ötvenes-hatvanas években nem tüntették fel a bért, a nyugdíjasoknak fel kell keresniük munkaadó vállalatukat, intézményüket, hogy az igazolásokat beszerezzék. De ezeket ne nyújtsák be a megyei nyugdíjpénztárhoz addig, amíg a számítási tájékoztatót (buletin de calcul) kézhez nem kapják. A gazdasági egységeknek, intézményeknek kötelességük kibocsátani a volt alkalmazottjuk által igényelt igazoló iratot, még akkor is, ha ez pluszmunkát jelent a tisztviselôknek.

A vezérigazgató ismételten elmondta, hogy az átszámításnál az alapfizetés a kiindulópont, de az új nyugdíjba beleszámítják az állandó pótlékokat is. Nem veszik figyelembe a vezetôi pótlékokat, az akkordokat, prémiumokat, túlórát, a 13. fizetéseket, az éjszakai pótlékokat, mert ezek nem szerepelnek a munkakönyvben. Az összes nyugdíj átszámítása jövô év közepére várható, ezeket mindenkinek ugyanattól az idôponttól 2004. október 1- jéig visszamenôleg folyósítják majd.

Fontos figyelmeztetésként hangzott el, hogy a nyugdíjasok ne kérjenek bárkitôl tanácsot - pláne pénzért ne különféle ügyvédi irodákban! -, mert félretájékoztathatják ôket. Egyedüli kompetens szerv, amely hozzáértôen útbaigazítja a nyugdíjasokat, az a megyei nyugdíjpénztár.

Mivel egyre többen fordulnak a pénztárhoz, és több embert kell kiszolgálni, módosult a fogadások órarendje: Hétfôn és pénteken 9-17 óra között, kedden, szerdán és csütörtökön 9-19 között, míg szombaton 9-14 óra között fogadják az ügyfeleket.

Orbán Dezsô, az Idôs Személyek Megyei Tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy e társadalmi réteg óriási gondokkal küzd. Az átlagnyugdíj az átlagbér 52,8 százalékának felel meg, míg ez az arány 1990- ben 66,2 százaléka volt. Elszomorító adat, hogy a megyében a nyugdíjasok több mint fele (51%) magányosan és kiszolgáltatottságban él. "Sírva jelentkeznek a nyugdíjasok, mert nincs amibôl közköltséget fizetni, nincs amibôl gyógyszert, élelmiszert, lábbelit vásárolni, nem jut újságra, rádiótévé- elôfizetésre, lemondanak a fizetéses orvosi kezelésrôl" - mondta Orbán Dezsô.

A megbeszélésen jelen volt Konrád Judit, a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság aligazgatója, Dorin Tinca, a Családügyi és Szociális Szolidaritási Igazgatóság aligazgatója, Gliga Traian kapcsolattartó rendôrbiztos és Pop Liviu, a Szociális Ellátási Igazgatóság igazgatója.

A gazdasági élet hanyatlásával egyre több a rászoruló Maros-ludason. Szociális gondjaikon való enyhítés céljából számos kezdeményezés született.

Jóllehet a Marosludasi Polgármesteri Hivatalban nincs pontos nyilvántartás arról, hogy hány idôs személy szorulna szociális ellátásra, 1800 nyugdíjasnak bocsátottak ki "economat- igazolványt", amely az olcsóboltban használható. Becslések szerint körülbelül 400-an szorulnának szociális támogatásra. Ebbôl 50-en súlyos helyzetben vannak, ágyhoz kötöttek - lebénultak, Alzheimer-, Parkinson-kórban szenvednek - állandó ápolásra szorulnak.

A helybeli görög katolikus egyház és a polgármesteri hivatal - Rusu Sorin lelkész kezdeményezésére - egy szociális létesítményt hoztak létre. A központban naponta 50 személy kap ingyenebédet, s a csoportok 90 napos idôszakonként váltják egymást. Ugyanebben a központban 100-120 személyt részesítenek ingyenes orvosi ellátásban.

Szintén a tehetetlen öregek szociális ellátására létesít szociális intézményt a polgármesteri hivatal. Ovidiu Dancu polgármester tájékoztatott, hogy a hivatal keretében fog mûködni ez a szolgáltatás, amelyre Phare-alapból 22.000 eurót pályáztak meg. A részletekben érkezô pénzbôl egy gépkocsit vásárolnak, hogy könnyebb legyen a terepmunkát ellátni. Az irodát korszerû számítógéppel szerelik fel. Az idôs személyeknek szánt szolgáltatásra öt személyt alkalmaznak. Az alkalmazottak között lesz szociális gondozó, egészségügyi asszisztens, munkakoordináló és egy gépkocsivezetô.

Tervek szerint a szolgáltatás decemberben indul, s egyszerre harminc idôs személy ápolása válik lehetôvé.

December 3-án, pénteken érkezett meg az a játékokat, mesekönyveket és társasjátékokat tartalmazó csomag Magyarországról, amit a fintaházi óvoda gyerekei kaptak.

Székely Emôke fintaházi óvónô elmondta: erre az ajándékra nagyon nagy szüksége volt az óvodának, ugyanis jelenleg a tanintézet felszereltsége egy városi óvodához képest nagyon gyenge, alig vannak játékok, könyvek pedig szinte egyáltalán nincsenek. Ez okból fordultak az óvónôk segítségért több magyar szövetséghez és alapítványhoz, ami végül meghozta az eredményt. A Mikulás ünnepére megérkezett ajándékokat a Nôk a nemzet jövôéért - Kecskemét, Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Kecskeméti Csoportja, valamint a Fidesz Magyar Polgári Szövetség nôi tagozatának kecskeméti csoportja gyûjtötte a gyerekek számára. A 31 fintaházi óvodás ajándékát a Máltai Szeretetszolgálat által felajánlott autóval hozták el, és ígéretet tettek, hogy az óvoda a jövôben is számíthat a kecskeméti támogatásra.

A több doboz babát, mesekönyvet, kisautót, plüssállatkát, valamint a számos, különbözô óvodai tevékenységhez szükséges eszközt a gyerekek nagy örömmel fogadták, fôleg hogy ezeket egy "valódi" Mikulás bácsi adta át.

A marosvásárhelyi Román Egyetemi Liga és a Pro- Karma Egyesület közös szervezésében december 7- én óriási piros szalag került a megyeszékhelyi Ifjúsági Ház homlokzatára, ugyanitt gyertyát gyújtottak az AIDS-ben elhunytak emlékére. A román diákszövetség elnöke, Delia Pintilei arról tájékoztatott, hogy a Marosvásárhelyi Rádióban reggelenként a témával kapcsolatos kérdésekre helyesen válaszolva karácsonyi kazettákat, sétálómagnót lehet nyerni. Továbbá a jövô év folyamán különféle AIDS-szel és HIV-vírussal kapcsolatos felvilágosító kampányt szerveznének az iskolákban és egyetemeken, nem csak a megyeszékhelyen, hanem Régenben és Segesváron is. Az interaktív beszélgetések, bemutatók célja a közvélemény helyes tájékoztatása, illetve a diszkrimináció és el nem fogadottság elleni küzdelem felvállalása.

Új külsôvel és továbbfejlesztett honlappal jelent meg a "Pont", Románia elsô pályázatfigyelô rendszere (www.pontweb.ro). Ez volt fô témája a tegnapi sajtótájékoztatónak, amelyre a marosvásárhelyi Bolyai-Gauss-klubban került sor. Farkas András, a Pont fôkoordinátora ismertette a honlap három és fél éves mûködését (e pályázatfigyelô rendszert az Impulzus XXI Kezdeményezési Csoport hozta létre 2001-ben), és azokról a lehetôségekrôl beszélt, amelyek a romániai vállalkozók, közintézmények és magánszemélyek elôtt nyílnak a Pont közvetítésével. E pályázatfigyelô rendszer, amely román és magyar nyelven mûködik, e- mailes értesítési lehetôséggel és hírrovattal is rendelkezik.

Gál Sándor web-koordinátor a jelenlevôknek gyakorlati eligazítást tartott, tanácsokkal szolgálva a felhasználóknak mind a pályázatok felkutatását, mind pedig az adatbázisok megtekintését illetôen. Szó esett a Pont.lap címû, havonta megjelenô magyar pályázatfigyelô kiadványról is, amely jövô év januárjától román nyelven is megjelenik.

Anyanyelvünk

Gyilkos bikának nevezik azt a szarvasbikát, amelyiknek az agancsa - a többiekével ellentétben - egy ágban, úgynevezett nyársban végzôdik. Szarvasbôgés idején az ilyen bika "leszúrja", szinte felnyársalja azt a küzdôtársát, amelyiknek agancsa nem ilyen veszedelmes "fegyver".

A szavak között is van jó néhány "gyilkos" szó, amely szinte kiirtja társait. Önmagukban nem mind elítélendô szavak ezek, sôt nemegyszer nélkülözhetetlenek, de ha a divat hulláma felkapja ôket, megvadulnak, s más, szintén kíméletet, megbecsülést érdemlô kifejezések életére törnek. Ilyen gyilkos szó a biztosít ige. Megismétlem, kifejezésmódja tekintetében nem hibás ez a szó, a maga helyén van is szerepe, sôt jelentôsége, de ha szinte minden lehetséges esetben ezt használjuk, nagyon sokat ártunk a biztosítnak is, kiszorított társainak is. Miért kell vetômagot biztosítanunk, ahelyett hogy vetômagról gondoskodnánk? Lakást, állást biztosítanunk a rászorulóknak, ahelyett hogy lakást szereznénk nekik? Megfelelô feltételeket biztosítanunk, ahelyett hogy megteremtenénk a feltételeket? A nagyobb termés biztosításáról beszélnünk a nagyobb termés elérése helyett? Miért kell arról cikkeznünk, hogy a munkához szükséges felszerelés biztosítva van, holott egyszerûen megvan, rendelkezésünkre áll? Munkaruhát miért biztosítunk a dolgozóknak, miért nem egyszerûen adunk? És tovább folytathatnánk a sort, mert még sok mindent lehet ily módon "biztosítani". Csak egyet nem: a változatos, színes, kifejezô stílust.

A Marosvásárhelyi Református Kollégium Kamarakórusa nemrég tért haza Budapestrôl, ahol a XI. Kerület Napja alkalmából rendezett testvérvárosi kórustalálkozón vett részt, melyet a budapesti XI. kerületi önkormányzat és a XI. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ szervezett. Csíki Ágnes karvezetô szerint ez a fellépés is nyomot hagyott a szervezôk és a közönség szívében.

- A XI. kerület testvérvárosi kapcsolatban van Marosvásárhellyel, és a minden évben november 11- én megrendezett Testvérvárosi Kórustalálkozón az Újbudai Egyesített Kórus, amelyet Daróci Bárdos Tamás vezényelt, a stuttgartiak és prágaiak mellett nekünk is megadatott az a lehetôség, hogy részt vegyünk.

- A kórus népdalokkal lépett fel...

- Mivel csak tizenöten mehettünk, az az ötletem támadt, hogy népdalt énekeljünk egy szólamban. Így a székely ruhába öltözött kilenc lány és hat fiú két népdalcsokrot adott elô, habár a mi repertoárunk egyházi iskola lévén az egyházi zene, erre kell koncentrálnunk. Én úgy érzem, hogy a zsoltárok és a népdalok valahol nagyon közel állnak egymáshoz.

- A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében fellépô marosvásárhelyi diákok éneke megérintette a hallgatóság lelkét...

- A sikerünket több tényezô is növelte, de a legfontosabb, hogy a gyerekek lélekbôl énekeltek, mert énekelni másképp nem lehet. A közönség nagyon meg volt hatódva, hogy milyen szépen, eredeti tiszta hangon énekelünk mi itt, Erdélyben. Kovács Andrásné nagykôrösi tanárnô ajándékokkal lepett meg mindannyiunkat. Merem remélni, hogy az ô lelkükben is a mi dalunk még szépen szól.

- Tökéletes volt a szervezés...

- Nagyon nagy figyelmet fordítottak ránk, kora reggeltôl késô estig programot szerveztek. Bemutatták a XI. kerület nevezetességeit. Tenyerükön hordoztak, nemcsak feladataikat teljesítették rendkívüli módon, hanem az együttlét számukra is örömöt jelentett. Gyurcsó Zsuzsanna igazgatónôvel az élen mindnyájan a szolgálatunkra álltak.

- Barátságok születtek...

- A prágaiaik és a németek anyanyelvükön énekeltek, egy szót sem tudtak magyarul. A cseh gyerekekkel nagy lett a barátság, a "szeretlek"-et tanulták a mieink csehül, ôk magyarul. Elváláskor együtt sírtak, együtt nevettek. A stuttgarti kórussal - törökök, irániak, görögök, dél- afrikaiak, olaszok - a kapcsolatteremtés angolul folyt.

A szervezôk megígérték, hogy ôk is ellátogatnak Marosvásárhelyre, aminek nagyon örvendtünk, hiszen testvérként mentünk és testvérként várjuk ôket is.

Új versenyt, vetélkedôt szervez a Maros Megyei Középiskolások Diáktanácsa (MMKD), amelynek témája-tétje ezúttal József Attila. A verseny újdonsága abban áll, hogy nem a megszokott tantárgyversenyi tudást, hanem elsôsorban a nevezôk alkotókészségét, tehetségét, íráskészségét, stílusérzékét méri fel és díjazza. Ily értelemben határozták meg a szervezôk a verseny tárgyát is. Adva van a mottó, alapgondolat, sorok mögött húzódó értelem: "s szívében néha elidôz/a tigris és a szelíd ôz." (József Attila - Csak az olvassa), amelyre a szervezôk a jelentkezôk bármilyen jellegû és mûfajú írását szeretettel várják. Lehet írni prózát, avagy verset, akár (mini)drámát is, ha a versenyzô azt szeretné, az egyetlen megkötés, hogy felfedezhetô legyen a mottó (természetesen nem kötelezô szó szerint idézni), annak tartalma, vagy akár hangulata, és hogy a beküldött írás valamiképpen kapcsolatban álljon József Attilával.

Az értékelt írások szerzôi Marosvásárhelyen vesznek részt a hasonlóan szabad, de szóbeli döntô szakaszon, december 17-19-én.

Az MMKD kéri azokat, akik versenyezni szeretnének, hogy írásaikat KIZÁRÓLAG e-mailben küldjék az mmkd@makosz.ro címre, december 14-ig.

A szervezô csapat ugyanakkor megkéri a leendô versenyzôket, hogy írásuk mellé mellékeljék véleményüket a jövô tavasszal megrendezendô Irodalmi Kreativitás Verseny (IKV) megszervezésével kapcsolatosan. Azoknak, akik nem tudnák, az IKV évtizedes múltra tekint vissza és az Erdélyben valaha szervezett legszabadabb és legkomolyabb irodalmi verseny. Tételei hasonlóak a József Attila- vetélkedô tételéhez, tehát adott, vagy igen tágan értelmezhetô témára/formára komponált alkotások megszületését szorgalmazza, majd értékeli megyei, majd több napig tartó országos szakasszal, rendezvényekkel, bulikkal, komoly nyereményekkel.

A szervezôk szeretettel várják a versenyezni vágyókat és írásaikat. Bármilyen információért forduljanak az MMKD ügyvezetô elnökéhez, Suba Csongorhoz a 0745-665-518-as telefonszámon, vagy az isuba@rdslink.ro drótpostacímen.

Csütörtöki kimenô

Aszongya a hogyishívják, hogy a kettôs állampolgárságot Magyarország etnikai alapon akarja megadni, és ez már égbekiáltó.

Értik Önök, a tegnapi miniszterelnök és a holnaputáni országelnök eszongya, az etnikai alapú állampolgárság-osztogatás kihasítja az ország testébôl Erdélyt és Partiumot, valamint a trianoni ajándékcsomag minden szelvényét. Mert ezt így gondolja az állami és pártnacionalizmus, a dôltagyú.

És mink csak úgy pöciben kérdezzük: ugyan, milyen alapon adjon Magyarország kettôs állampolgárságot a Romániában élônek, ha nem etnikai, néphez, nemzethez tartozás alapján? A kékszemûség, csapott fülûség, a szopogatós cukorka imádási indexe alapján?

Én már néhányszor felvetettem, ha nem jó az etnikai közös nevezô, akkor válasszuk a kultúrnemzeti státust alapul: vagyis nyerhessenek kettôs állampolgárságot mindazok a dunai térségben, Közép-, és Kelet-, valamint Délkelet-Európában élô személyek, családok, közösségek, akik(nek tagjai) írnak, olvasnak, beszélnek magyarul. Ez ugyanis az elérhetô minimum. Megvalósítható. Hiszen aki ebbe a kultúrnemzeti körbe kívánt tartozni tiltás, akadályoztatás, büntethetôsége tudatában és kockázatával is, az meg is tett minden tôle telhetôt, hogy a magyarságát a sajátos mûveltség és mûvelôdés megélésével tegye teljessé, életformává akár nyilvánosan, akár a konyhaajtó mögé szorítva.

Ez minden Magyarországon kívüli magyar alapdilemmája, kérdése, kihívása volt 80 valahány éve, és mindenütt találtak rá megoldást. Jót vagy rosszat, részlegeset, rejtettet, sokoldalút, pincébe süllyesztettet és fennen hordozhatót, értékest/silányat. Ki asszimilálódott, integrálódott, elszíntelenedett, kifakult és végül beépült az ôt körülvevô, elborító többségivé váló, változtatott környezetbe, ki feladta egykori lakhelyét és nagyobb magyar közösségbe költözött, ki megôrizte mindenáron, más elhallgatta, de éjszakánként a rádió elôtt sírva vigadott, s ki vígan dolgozott, ki élt-halt magyarságáért, másikuk élt a lehetôséggel: áttelepült, kivándorolt a sarkkörön túlra, ahol már nem voltak magyar és szlovák, román és ukrán, szerb vagy horvát jegesmedvék, pingvinek, lappok vagy szamojédok, aztán öregkorára hazatért és házat vett Piliscsabán, amit most honnak nevez, holott teljes életében nem járt addig Pilis-, Hejô-, vagy Békéscsabán. (Csak van egy Csaba nevû fia, vagy énekelte ô is a Csaba királyfit...) Így lehet. Így is lehet(ett).

Mi megôriztük azt, ami a magyarsághoz fûzött, akkor is, amikor erre sehonnan sem jött biztatás, csak ritka magánemberi kézszorítás, egy jelentôségteljes összevillanása a szemeknek, amit mindketten értettünk.

Megtartottuk azt, ami kisebbségivé tett. Ezt az állapotot választottuk, holott a beolvadásra rengeteg alkalmunk nyílt. Köszönjük, tisztelünk benneteket, kikkel ezerszáz vagy több-kevesebb ideje együtt élünk, de nem szeretnénk helyettetek vagy önmagunk helyett élni. Kösz, jó dolog az értékek kölcsönös tisztelete. A gazda ismerje saját birtokát, tudja, melyek saját juhai, házai, családja, nyelve, sajátos múltja, kistáji hona.

És azért is mi vagyunk a kettôs állampolgárság címzettjei, mert senki más nem tanulja meg (vagy egyre kevésbé akarja megtanulni, megismerni) nyelvünket és kultúránkat, megérteni múltunkat és jövônket.

Magunkra maradtunk idebenn, a határon túl ebbeli igyekezetünkben. Helyben maradunk. Topogunk?

Nem, kopogunk. Mint a bebocsátást kérô, mint az esô, mint a rög a koporsón.

1977-ben alakult meg a Képzômûvészek Maros Megyei Egyesülete, alapító tagjai között volt Járay Ernô és Gámentzy Zoltán. Azóta 607 nevet jegyeztek be a tömörülés nyilvántartójába, melyet a tagok életrajzi adataival, arcképével együtt megtalálunk abban a kiadványban, melyet szombaton mutattak be a Szentgyörgy téri kisgalériában. (Ilarie Opris-Vasile Muresan: Asociatia Artistilor Plastici Mures 1977-2004, Ansid 2004) Szobrászok, festôk, grafikusok - közel hatvanan - állították ki munkáikat a december 17-ig nyitva tartó tárlaton. A kiállítók között - írja Járay Fekete Katalin, a magyar nyelvû elôszó szerzôje - találunk olyanokat is, akik a különbözô anyagok, fa, fém, üveg, bôr, agyag formálásában kamatoztatják tárgyalkotó tehetségüket. A társaság az évek folyamán családias közösséggé forrott össze, alkotótáborokban vesznek részt, együtt örülnek a sikernek. A kötetben 124 alkotó kapott helyet rövid életrajzzal, arcképpel, gazdag, színes képanyaggal - közülük félszáznak magyar a neve.

Hírük eljutott a határon túlra, egy-két nevet ott találunk Herbert Wiesner szép albumában is - Die Naive Kunst Rumäniens und einige Reiserelebnisse, ANSID 2002 -, a paletta igen gazdag, mûfajilag változatos, tarkasága már-már üdítô.

A tanár-diák kapcsolat az egyén és a közösség közötti konfliktusforrássá válhat, ha a pedagógus nem akarja, vagy nem tudja folyamatában és összefüggéseiben szemlélni a gyerekek személyiségének alakulását és a közösség fejlôdését.

Az ebbôl eredô legjellegzetesebb pedagógiai hibák a részrehajlás, a beskatulyázás, az adott helyzet leegyszerûsítése, a belenyugvás a látszólagos problémamentességbe, a felmerülô ellentétek rövid úton, autokrata módon történô "lezárása", visszafojtása.

Hogyan lesznek ezekbôl a pedagógiai hibákból konfliktusok?

Köztudott, hogy a gyerekek igazságérzete rendkívül erôs és mivel tanáraiktól nagymértékben függnek is, a tôlük származó kisebb-nagyobb vélt, illetve valódi igazságtalanságokra, a kivételezésre(!) nagyon érzékenyen reagálnak. Mivel ilyen sérelmeiket a felnôtteken nem torolhatják meg, haragjuk az elônyben részesített társuk felé fordul. Így történhet meg, hogy egyes jól tanuló, a tanárok elôtt problémamentesnek tûnô gyerekek osztályukban rendkívül népszerûtlenek. Ha ez az elôny rendszeressé válik (a kivételezettet kevésbé büntetik, dolgozatukat, feleletüket enyhébben bírálják el, megkülönböztetetten bánnak velük), akkor helyzetük társaik között könnyen elviselhetetlenné válik. Ilyenkor a legjelentéktelenebb indok is elég az éles összeütközéshez. A kivételezést, a részrehajlást erôsíti a tanár számára kényelmes "beskatulyázás, amely leállítja a gyerek megismerésének folyamatát, leegyszerûsített állóképpé merevíti maga elôtt egyes tanulók személyiségét.

De mi történik az örökös "fekete bárányokkal"?

Igen gyakori, hogy az osztály - fôleg, ha az érintett gyerek nehezen is barátkozik - átveszi a pedagógusok értékrendjét és szembefordul, össze- összecsap az amúgy is "törvényen kívül helyezett" egyénnel.

Látszólag könnyû helyzetben van az a tanár, aki autokrata módon zárja le, illetve fojtja el az osztályban felmerülô ellentéteket, a mégis bekövetkezô konfliktusokat. A szembenállásnak hatalmi szóval, fenyegetéssel, esetenként büntetéssel, megtorlással vet véget. Meglehetôsen kevés az esély arra, hogy a kirobbanó konfliktus megfelelôen oldódjék fel. Ilyenkor ugyanis általában a túlerô, az agresszivitás, az erôszak marad gyôztesen a porondon.

A konfliktus feloldásának alapfeltétele annak idejekorán történô felismerése, hiszen nem mindegy, a helyzet kiélezôdésének mely fázisában történik a beavatkozás. Az elmérgesedett szituációk "gyógyítása" már meglehetôsen bonyolult. A szembetûnô összetûzések felismerése nem okoz különösebb problémát, elôfordul azonban olyan összecsapás, amely a háttérben, a pedagógus tudta nélkül zajlik le. A gyerekeket alaposan ismerô, fejlôdésüket figyelemmel kísérô pedagógusnak azonban ilyenkor is feltûnik az osztály hangulatában észlelhetô változás, az indulatok vihara, amely a konfliktusok jellemzô kísérôje. Feltétlenül fel és meg kell ismerni a konfliktusok szereplôit, a szembekerült feleket, és pontosan körvonalazni az összecsapás tartalmát, okait. Tehát elemezni kell a konfliktust. Fel kell deríteni a szembenállás gyökereit, közelebbi és távolabbi elôzményeit, a robbanásig vezetô utat. Az egyén és a közösség közötti összecsapások feloldásához nincs minden esetben szükség közvetlen beavatkozásra.

A gyerekek életkoronként különbözô mértékben igénylik a pedagógus bekapcsolódását a viták eldöntésébe. A kisiskolásoknak pl. általában szükségük van összetûzések alkalmával a tanító segítségére, a serdülôk azonban az esetek jelentôs részében maguk szeretnek dûlôre jutni, és csak nagyon kiélezett helyzetben fordulnak a tanárokhoz. Minden esetben kívánatos a pedagógus közvetlen beavatkozása.

A megnyugtató feloldás elsô állomása a felek meghallgatása, gondoskodni kell mindkét fél véleménynyilvánításának zavartalanságáról. A meghallgatás után következik az álláspontok, vélemények szembesítése, így levezethetôk az indulatok, tisztázódnak a félreértések.

A konfliktusok feloldása bonyolult pedagógiai tevékenységet igényel. A konfliktusok java része céltudatos, körültekintô pedagógusirányítással oldható, az ellentétek jelentôs része megmarad, ha idôvel szelídül is.

A végsô tanári állásfoglalás nem lehet merev, tükrözôdnie kell benne mindkét fél igényeinek szempontjainak, igazának.

A társaival szembekerülô egyént éppen a konfliktusok segítik hozzá önismerete elmélyítéséhez, önfegyelme és konfliktustûrô képessége kialakításához.

1947. szeptember 27-én született a Teleorman megyei Vlascán (Draganesti község), az elemi iskolát és líceumi tanulmányait ugyanott végezte. 1965-ben felvételizett a nagyszebeni Nicolae Balcescu Tiszti Iskolába. Édesapja irányította erre a pályára, aki maga is a katonaságban szeretett volna maradni, ám családja és földje miatt a civil életet választotta. Édesanyja kezdetben ellenezte, hiszen ô idôs korukra támaszt remélt benne, ám az édesapja akarata gyôzött. 1968-ban fejezte be tanulmányait, ekkor hadnagyi rangot kapott. A nagysomkúti (Máramaros negye) állambiztonsági rohamzászlóaljhoz nevezték ki, amely zászlóaljat az 1968-as csehszlovákiai események hatására hoztak létre. Elôbb szakasz-, majd 1970-tôl rohamszázad-parancsnok lett. 1978. október elsején került Marosvásárhelyre, a Biztonsági Zászlóalj vezérkarához. 1981-ben sikeresen felvételizett a Katonai Tanulmányok Akadémiája - Fegyverek, Harckocsi Karára, tanulmányai elvégzése után 1983-ban a Biztonsági Csapatok Parancsnokságához (Bukarest) került, a tevékenységek megszervezésével és tervezésével megbízott fôtisztként. Egy évet sem tartózkodott Bukarestben, s kérte Vásárhelyre való visszahelyezését. 1984-ben a vásárhelyi intervenciós állambiztonsági zászlóalj vezérkari fônöke lett. 1988 november elsején a gyergyószentmiklósi rohamzászlóalj parancsnokává léptették elô. Három évig szolgált itt, majd 1991. október 25-én dandárparancsnokká léptették elô, s a marosvásárhelyi 20-as csendôrdandárhoz helyezték, amelynek hatáskörébe Maros, Hargita, Szeben és Beszterce- Naszód megyék tartoztak, alárendeltségében négy zászlóaljjal és egy osztaggal. 1998. szeptember elsején alakult a Területi Csendôrparancsnokság. 1996-ban sikeresen vizsgázott a tábornoki rang elnyerésére, elôbb dandártábornok, 2000. november 1-tôl hadosztályparancsnok lett, majd 2004-tôl vezérôrnagyi rangba léptették elô.

Elsô kihelyezése idején, 1969-ben nôsült, két gyerek apja: Dorin-Constantin plasztikai sebészorvos, Cristian-Ioan gazdasági mérnök, eladási igazgató egy magáncégnél.

- A csendôrségbôl az állampolgár annyit lát, amennyit naponta az utcán tapasztalhat. Próbáljunk meg egy átfogóbb képet alkotni a Területi Csendôrparancsnokság hatáskörérôl, szervezésérôl.

- 1991. október 9-én alakult a marosvásárhelyi 20-as csendôrdandár, négy megye tartozott hozzá - Maros, Hargita, Szeben és Beszterce - minden megyében egy zászlóaljjal, valamint a gyergyói rohamosztag. 1995-ben Szeben a brassói parancsnokság alárendeltségébe került. 1998-ban Területi Csendôrparancsnokságra változott a neve. Határkô ez a csendôrség életében. Két fô vonalon folyik a csendôrség tevékenysége: egyik az objektumok védelme. A három megyében 68 objektum védelmét és ôrségét biztosítjuk, több mint 2000 értékszállítmányt kísérünk. A másik feladat a közrend védelme, ami három programra bontható: biztonságos iskolák és parkok; csendes utcák - biztonságos város; a vidéki közösségek biztonsága.

- Ez így egyszerûen és köznapian hangzik, valójában komoly kihívás. Gondolok a hozzáértés fontosságára, az egyes feladatkörökkel kapcsolatos sajátos követelményekre.

- Valóban, a csendôrnek mindenekelôtt szakmailag felkészültnek kell lennie, hogy megfelelhessen a polgárok és a helyi közösség elvárásainak, élvezze a bizalmukat. A közrendre vonatkozó feladatok ellátása, például a járôrözések, valamint csendôrôrsök alakításának célja a polgárokhoz való közeledés, azt kell érezniük, hogy a csendôr mellettük, érettük van, s nem ellenük.

- Melyek azok a specifikus problémák, amellyel a három megyében szembesülniük kell?

- Közös vonásként említem meg a bûnözés növekedésének problémáját. Elsôsorban a lopások és a vadorzás ölt aggasztó méreteket mindhárom megyében. Elsô helyen a magán-, illetve az állami tulajdonban levô erdôkbôl történô falopások állnak. Ennek leküzdésére írtunk alá az erdészeti igazgatósággal protokollumot, s közös ellenôrzéseket végzünk. A leginkább a Maros folyón dúló orvhalászat és az orvvadászat visszaszorítása céljából a Vadászok és Horgászok Egyesületével kötöttünk egyezményt. A sajátos problémákat kétségtelenül a megyék etnikai összetétele jelenti: Hargita megye lakosságának 86 százalékát a magyar nemzetiségûek teszik ki. A rendvédelmi szervek és az állampolgárok közötti minél jobb kommunikáció érdekében a csendôrség keretében magyar anyanyelvû, illetve a magyar nyelvet jól ismerô tisztek és szerzôdéses ôrmesterek tevékenykednek. Ezenfelül Hargita megye a nagy kiterjedésû krumpliföldjeirôl híres. Az ôszi betakarítás elôtt megszaporodnak a lopások, ezért a helyi tanácsok és polgármesterek kérésére az ültetvények körüli járôrözést is vállaltuk.

- A demokratikus berendezkedés hozadéka, hogy a rendfenntartásnak minden mozzanatában jogszerûnek kell lennie. Nemcsak a vétlen, de a hibát elkövetô állampolgárnak is vannak jogai. Hogyan tudnak megmaradni a helyes úton, tisztelni a polgárt, s úgy ellátni a feladatot, hogy közben tiszteletben tartsák az állampolgári jogokat?

- A hivatásos állomány (tisztek, tiszthelyettesek), valamint a szerzôdéssel alkalmazott csendôrök a felkészítôk és továbbképzôk során sajátítják el azokat a követelményeket, amelyeket be kell tartaniuk a különbözô eljárások során. Így az állampolgárok jogait és szabadságukra vonatkozó elôírásokat is. Fizikai erô kizárólag az ártalmatlanná tételig használható, akkor, ha az adott személy vagy személyek nem vetik alá magukat a rendvédelmi szervek felszólításának. Volt néhány esetünk, amikor a gyanúsított ellenállt, s a csendôr kénytelen volt fizikai erôhöz folyamodni. A katonai ügyészség minden esetben eljárást indít a hivatásával visszaélô csendôr ellen, s mi is belsô kivizsgálást folytatunk, amelyet a helyzetnek megfelelôen büntetési javaslattal zárunk. Mindezt azért mondom, hogy jelezzem, a kiképzések során nagy hangsúlyt kap az állampolgárok iránti tiszteletre való nevelés. Nem várhatsz el tiszteletet, ha te magad nem tiszteled embertársad. Komoly erôfeszítéseket teszünk a csendôrségnek mint intézménynek és struktúrának az állampolgárokhoz és a helyi közösséghez való közelítésére is. A közvetlenebb kapcsolat nyomán szerezhetünk tudomást a polgárok és a helyi közösségek elvárásairól, problémáiról, s hatékonyan közbe tudunk avatkozni azok orvoslásában, mindkét fél javára.

- Hogy érzi, mekkora bizalom övezi a csendôrséget, érkeztek pozitív, illetve negatív visszajelzések a lakosság részérôl?

- Az esetek többségében pozitív visszajelzések érkeztek a városi és vidéki környezetben folytatott munkánkról, fokozatosan közvetlenebbé, mondhatom így, együttmûködôbbé válik a kapcsolat.

Ám valótlanság lenne azt állítani, hogy mindig minden tökéletes volt, és semmin sem kell változtatni. Ehhez azonban elsôsorban jogi szempontból kellene módosuljon a hatáskörünk, s nagyobb erôkkel és eszközökkel rendelkezzünk. Elégedetlenséget válthat ki a polgárokból, ha nem vagyunk a közelben, nem érkezünk idôben a helyszínre a hiányos felszereltség miatt. A polgár bizonytalansága így jogos elégedetlenséget vált ki. Nem könnyû az eldugott, kis tanyákra, távol esô településekre eljutni. Szerkezeti szempontból Marosvásárhelyen, Segesváron, Maros- hévízen, Udvarhelyen, Csíkszeredában vannak egységek, míg a megyei parancsnokságok szintjén rohamosztagok mûködnek. Ezek azonban nem jutnak el a vidéki településekre, ahol valóban gondok vannak. Két éve kezdtük el a csendôrôrsök létesítését, Sármáson, Nyárádszeredában, Görgényszentimrén, Bándon. A hetente a rendôrséggel közösen tartott járôrözésekkel próbáljuk ellensúlyozni a hiányt, lefedve azokat a településeket, ahol még nem mûködik rendôrôrs. Tervezzük csendôrôrs létesítését Szászrégenben, az Abafája negyedben, ill. Vásárhelyen, az Ady negyedben. A helyiséget a helyi tanács kell biztosítsa, valamint a kapcsolattartó eszközöket is.

- Honnan kerülnek ki a csendôrôrsök alkalmazottai?

- Általában helybeliek, s ez egyaránt lehet pozitívum és negatívum. Pozitívum, mert valóban ismerik a lakosság problémáit, gondjait, elfogadják ôket és megbíznak bennük, mivel közülük való. Negatívum, mert nagyobb szabadságuk lévén visszaélhetnek helyzetükkel. Történt egy-két ilyen eset, amikor a szabálysértôt áthelyeztük egy olyan alakulathoz, ahol jobban a parancsnokok szeme elôtt volt.

- Milyennek minôsíti a rendôrséggel, illetve polgárôrséggel való együttmûködést? Milyen jogköröket látnak el a csendôrök, illetve a többi rendvédelmi szervek?

- Valamennyi struktúra hatáskörét pontosan meghatározza a törvény. A hatékonyság szempontjából alapvetô az együttmûködés. Ha a csendôrség, rendôrség kötelékében dolgozók nem keresik az együttmûködést, illetve képtelenek az együttmûködésre, a két szerv vezetôje az állampolgárokat és a helyi közösségeket veszíti el. Az eddigi értékelôkben a megyei rendôr-felügyelôségekkel folytatott együttmûködést nagyon jónak minôsítették. Fontos az információcsere, tudomást szerezni egymás tevékenységérôl, szükségleteirôl, a bûnözés alakulásáról, hiszen mindezek függvényében vezérelünk erôket és eszközöket egymás támogatására. De együttmûködünk a polgárôrséggel, polgári védelemmel, az állami levéltár megyei kirendeltségeivel, a Román Hírszerzô Szolgálattal is. A legkomplexebb tevékenységet a Hargita megyei Csíksomlyón folytatjuk, ahova több százezren zarándokolnak. Ilyenkor megjelennek a koldusok, zsebtolvajok is, akad hát dolgunk.

- A közrend és -biztonság megteremtése céljával alakult a Közrendet Biztosító Területi Hatóság (ATOP). Miért nem tagja ennek a struktúrának a csendôrség?

- Négy évvel ezelôtt alakult a Közrendet Biztosító Területi Hatóság. Egy jogi mulasztás miatt nem tagja ennek a csendôrség. Bár a 116-os törvény szerint rendfenntartók vagyunk, amelynek hatáskörébe rendvédelmi feladatok tartoznak, "kifelejtettek" bennünket. Gyakorlatilag mindössze egy törvény-kiegészítésre lenne szükség, amely megjelöli, hogy az ATOP-nak tagja a megyei csendôrparancsnokság egy tisztje. Elônye, hogy részt vehetünk valamennyi közös tanácskozáson, amelyeken a specifikus problémák vetôdnek fel, aktív résztvevôivé válhatunk az évi tevékenységi terv kidolgozásának.

- Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozása után új kritériumoknak kell eleget tennie. Mennyiben befolyásolja mindez a román csendôrséget felépítésében, feladatkörének megállapításában?

- Az átszervezés 2007 után is folytatódik, 2007- ig nekünk is fel kell zárkóznunk az Unió hasonló struktúráihoz. A román csendôrség már tagja a Rendôrök és Csendôrök Európai Egyesületének. Azzal, hogy nemzetközi küldetésekben veszünk részt - gondolok itt például a koszovói küldetésre -, már megtettük az elsô lépést a szorosabb felzárkózás felé. Jelenleg újabb átszervezés folyik, a csendôrség szervezésére és mûködésére vonatkozó új törvény kidolgozását hamarosan befejezik. Ennek értelmében megszûnik a Területi Csendôrparancsnokság, s helyét mozgóegység veszi át, amelynek operatív rendfenntartó küldetéseit a törvény szabályozza, s amelyeket eddig is végrehajtottunk. A megyék szintjén továbbra is megmaradnak a Megyei Csendôrparancsnokságok. Hozzátenném, az új törvény életbe léptetésével változik a tábornokok korára és nyugdíjazására vonatkozó 1995. évi 80-as számú törvény, s akkor én nyugdíjba vonulok.

- Romániában is átalakul a hadsereg, annak helyét a profi hadsereg veszi át. A csendôrségben milyen módosulások történnek?

- A Közigazgatási és Belügyminisztérium a kormányprogramban elôírja, hogy rendfenntartás terén a csendôrség lesz az egyetlen katonai struktúra. 2007-tôl kizárólag profi katonákkal és állandó káderekkel dolgozunk. Nem áll fenn a leépítés, átszervezés veszélye, mindössze nyugdíjazások történnek majd. A sorkatonák száma egyre csökken, majd 2007 után megszûnik a sorkötelezettség, ahogy az minden európai országban megtörtént.

- Mit üzen az olvasóknak?

- Bízzanak a csendôrségben, legyenek mellettünk, hiszen csak együtt orvosolhatjuk a legnehezebb problémákat. Minden kétséget kizárólag a csendôrök, tisztek, tiszthelyettesek, szerzôdéses ôrmesterek, a honpolgárok mellett lesznek jóban, rosszban.

A romániai gazdálkodók, mezôgazdasági vállalkozók, feldolgozók az átmeneti idôszakban jogosultak az EU-támogatásokra. 2000-2006 között az árutermelô gazdaságok támogatása többek között a SAPARD (Special Pre- accesion Programme for Agriculture and Rural Development - Különleges elôcsatlakozási program a mezôgazdaság és a vidékfejlesztés számára) keretében történik. A közelmúltban három újabb fejlesztési intézkedéscsomag lépett hatályba. Carla Caldararut, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság mérnökét kértük a fontosabb tudnivalók ismertetésére.

- A közös agrárpolitika meghatározza a támogatások körét. A SAPARD-program keretében érvénybe lépett az 1.1. intézkedés, címe A mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának fejlesztése. Ennek keretében olyan fejlesztési programok támogathatók, amelyeknek értéke 30.000-4.000.000 euró közötti. A 3.1. intézkedés esetében - Beruházások mezôgazdasági üzemszerkezetekben - az érték 5.000-500.000 között van. A 3.4. intézkedés: A gazdálkodói tevékenységek fejlesztése az alternatív bevételi források biztosítása érdekében. A pályázható támogatások értéke 5.000-200.000 euró.

- Miként igényelhetô a támogatás?

- Elsô lépésként a támogatásról, a feltételekrôl, a tervezet elkészítésérôl, az eljárásról szóló tájékoztatót érdemes beszerezni. Ehhez ingyen juthatnak az érdekeltek Gyulafehérváron, a 7-es számú területi irodában, vagy a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságon, a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Központban. De a SAPARD- ügynökség honlapjáról is letölthetô - www.sapard.ro. Jó tudni, hogy a rendelkezésre álló összegeket a havonta egyszer tartott ülésszakon határozzák meg és közlik három központi napilapban.

Az igénylô következô lépésként kijelöl két személyt, akik ôt képviselik: egy szakembert a SAPARD-ügynökség részérôl, aki törvényesen képviseli az igénylô személyt és aláírja a finanszírozási szerzôdést (ha elfogadták a tervezetet); egy szakembert, aki mûszakilag felel a tervezet elkészítéséért, együttmûködik az ügynökség szakembereivel a tervezet elkészítésében, és követi a tervezet kivitelezését az elsô öt évben.

A kérést az igénylô személynek kell kitöltenie, ahhoz csatolja a mûszaki mellékleteket, majd az iratcsomót személyesen kell leadnia a SAPARD- ügynökség irodájában. A Maros megyei igénylôk a kéréseket Gyulafehérváron a Iuliu Maniu utca 13. szám alatti irodában adhatják be.

A SAPARD-ügynökség szakemberei újabb információkat, dokumentumokat igényelhetnek, a feltételek teljesítésének ellenôrzése után. Az igénylô ezeket öt munkanapon belül kell majd elhelyezze az ügynökségnél. A tervezetek elfogadásáról vagy visszautasításáról a havonta tartott ülésszakokon határoznak, és írásban értesítik a vissza nem fizetendô támogatást igénylôket. A tervezet elfogadása esetén finanszírozási szerzôdést kötnek, lejben folyósítják a támogatást.

A SAPARD-program keretében nem igényelhetô pénzbeni támogatás a tervezet kivitelezése elôtt. A program keretében a tervezet megvalósításával kapcsolatos költségeket számolják el.

A magyarországi magyar 1950 és 1980 között az iskolában olyan történelmet tanult, melyben Erdéllyel, a Felvidékkel, Délvidékkel kapcsolatban semmi igazság nem volt. Sikerült beültetni az emberekbe, hogy Erdélyben "olájok", Délvidéken szerb- horvátok, míg északon csak szlovákok és ukránok élnek. E sorok íróját is, hallván, hogy Erdélybôl jöttem, Magyarországon többen is "le-olájoztak". Igaz, hogy én is megfeleltem aztán nekik csúfosan: "székely sz...ta a magyart!" Itt Erdélyben, talán a sanyarú sors miatt, még a legszegényebb földmûves, munkás a tiltások ellenére a magyar múltba menekülve történelmet olvasott.

Eszembe jut, hogy tanárként, családokat látogattam, megbeszélve a gyermekek tanulmányi helyzetét, nevelési kérdéseit. A múltban ezt hivatásunknak éreztük. Egy munkáscsaládnál az apa a következô kérdést tette fel nekem: "Tanár úr, maguk milyen történelmet tanítanak az iskolában?" Hát - feleltem - amit Ceausescuék megengednek. "Csak azért, mert az én fiamnak itthon ezt kell tanulnia!" Ezután levett a polcról egy, a négy magyar év alatt kiadott Magyar nemzet történelme címû könyvet. Figyelmeztettem, hogy e könyvet tegye biztonságosabb helyre és senkinek ne beszéljen róla, ha nem akar börtönbe, vagy a securitate kínzókamrájába jutni.

Parajdon az út szélén harisnyás székely bácsi álldogált, amikor elegáns nyugati kocsi magyar rendszámmal fékezett mellette. Az ablakon kihajolva jól öltözött úr kérdést tett fel az öregnek: "Mondja bácsikám, beszélnek itt magyarul, maga tud magyarul?" Az öreg jól megnézte, aztán cigarettáját kivette a szájából és köpött egyet. "Édes öcsém - mondta - , ugye mikor történelemóra volt az iskolában, maguknál éppen disznóölés volt, s maga ezért hiányzott onnan!"

Sikerült a jelenleg "uralkodó" pártoknak bemagyarázniuk a magyar nép elég széles rétegének, hogy a leszakadt országrészek magyarjai az ô adópénzükön élôsködnének. 75 éves múltam, s így az anyaországban a magyarigazolvánnyal ingyen utazhattam. Mikor a MÁV kalauzának nem sikerült megpumpolnia pár ezer forinttal, ezzel a szöveggel adta vissza igazolványomat roppant gúnyosan: "Csókolja meg Orbán Viktort, amiért ilyen papírt osztogatott a magaféléknek!"

Hát igen. A jelenleg vezetô magyar kormány elôször a státustörvényt csonkította meg, majd újabban a segélyeket faragja le. A Sapientia, az Illyés Alapítvány pénzei szûkülnek.

A délvidéki magyarverések áldozataiért, a felvidéki szlovák túlkapásokért jóformán semmi komoly intézkedést nem tett. Nyilvánvaló, hogy a Kádár-utódoknak a leszakított magyarság jajszava semmit sem jelent. Fellépett-e például erélyesen a magyar kormány a Verespatak-ügyben? Pedig Románia már egyszer tönkretette a Tiszát a ciánnal. Most újabb veszély a verespataki cián.

Ez a magyar kormány az egész magyar népre veszélyt jelent. Mikor volt szüksége Magyarországnak tojás, tej, hús vagy paprika behozatalára? Az ilyen import, mint látható, tönkreteszi a magyar mezôgazdaságot, állattenyésztést. Az ilyen importért biztosan komoly összeget zsebel be valaki. A gyárak a munkások százait teszik az utcára. Iskolákat tesznek tönkre. Kórházakat privatizálnak, hadd legyen a barátnak, rokonnak profit. A szegény majd meghalhat a kórház kapujában is, ha nem tud fizetni. A miniszterelnök és néhány társa nem milliomos, hanem milliárdos. Ha olyan nagyon szociális gondolkodású, akkor miért nem áldoz - társaival együtt - legalább 1-1 milliárdot a lakásínség mérséklésére vagy az éhezôk megsegítésére?

Milliárdokat tudnak arra áldozni, hogy kampányoljanak a leszakított országrészek magyarsága ellen. Okosak... A zsebre, a pénzre hivatkozva a "honi" magyar bedôl nekik, hiszen az ô pénzét ne adják oda, az államot ne fossza ki az "oláj", sem a "tót", sem pedig a "rác".

Aggódtam, vajon lesz-e annyi lelkiismeretes magyar, aki belátja, hogy igent kell mondania a kettôs állampolgárságra december 5-én. Pesszimista voltam ebben a kérdésben. Mindenesetre enyhe utálatot elôlegeztem az egész ügyben. S lám, jogosan.

Magunkban kell hinnünk! Nem kivándorolni kell, hanem harcolni, gazdasági alapot teremteni itt, a szülôföldön, hogy boldogulhasson a székely, a magyar. Össze kell fogni az autonómia érdekében, egyházainkért, iskoláinkért, kultúránkért, hogy a székelyek ôsi földjén magunk tehessünk sokat népünk érdekében.

Elekes Béla, Szováta

Az RMDSZ emberközelségû választási kampányt folytatott, ami úgy valósult meg, hogy választási karavánjukkal a legkisebb településekre is eljutottak. Idô hiányában azonban ki is jelentették, hogy a találkozás csak x óráig tarthat, mert x órakor már a szomszéd településen kell találkozniuk a választókkal. Az idô rövidsége pedig nem teremtett lehetôséget minden választópolgárt érdeklô probléma felvetésére. És emiatt nálunk is kevés szó esett az olyan fontos problémákról, mint az infrastruktúra fejlesztése, a szegénységi küszöb alatt tengôdôk igazságos támogatása, a nyugdíjasok életkörülményei és mások. A vitatott téma a mezôgazdaság jelenlegi helyzete volt.

Az RMDSZ választási programja Erdély jövôjérôl, a fiatalok itthonmaradásáról, az itthoni értékteremtésrôl szólt. E program megvalósításában a legmesszemenôbb helyet kellene biztosítani a tehetséges, tanult fiataloknak. Nagyobb teret kellene biztosítani a fiataloknak közéleti szerepek betöltésére.

A közelmúltban megtartott marosvásárhelyi ifjúsági fórum is erre utalt. Az itt elhangzott vitán felmerült az a gondolat, hogy a "betokosodott" politikusokat újakra kéne cserélni.

Tudjuk, hogy vannak olyanok, akik pozícióra éhes szándékukban megpróbálták meggátolni az RMDSZ parlamentbe jutását, de ez nem sikerült nekik.

Az erdélyi magyarság tanult a történelembôl. Ha annak idején a magyar forradalom vezetôi: Petôfi, Kossuth, Széchenyi nem is voltak mindig egy véleményen, de amikor a nemzet veszélyben volt, egy emberként szálltak szembe az ellenséggel. És ez most sem lehet másképp. Minden véleménykülönbség ellenére, indulatoktól és érzelmektôl mentesen, a józan észre hallgatva most is össze kellett fognunk és az RMDSZ jelöltjeire szavaztunk.

Ahogy a 2000-2004-es parlamenti ciklusban az RMDSZ a mérleg nyelvének szerepét töltötte be, úgy annak most is így kellett lennie.

Az erdélyi magyarság megelégedéssel vette tudomásul, hogy az autonómia kérdése kampánytéma volt. Ennek a megvalósítása nem könnyû, hosszan tartó, türelmes, kitartó munkát igényel, amit a többségi nemzettel egyetértésben kell nyélbe ütni.

A Rákóczi-szabadságmozgalom kiáltványának (1706) azon gondolata, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek, ma is idôszerû, ami csakis az autonómia kiharcolásával érhetô el.

Ahhoz, hogy jövôt teremtsünk Erdélyben, ahhoz, hogy autonómiánk legyen, erôs parlamenti képviseletre van szükségünk. Ezért mentek el november 28-án fiatalok is, és a tulipánra ütötték a pecsétjüket.

Gálfi Tibor, Marossárpatak

1998 óta nem oldódott meg a földügyem. Húsz ár földem csak papíron van meg, nincs kimérve. Mikor jön el az idô, amikor a polgármester azt mondja: mérjék ki tisztességesen a Tóth Ferenc szántóföldjét!

Farkas Gyula alpolgármesterhez is lenne egy-két szavam. Két levelet intéztem hozzájuk, de mindkettôre negatív választ kaptam.

Az elsôben azt írtam, hogy víz van a házamban. Azt válaszolták, azért, mert vizesedik a belsô fal. Máskor meg azt, hogy a nedvességet a ház külsô, vakolatlan fala okozza, mert a hômérsékletkülönbség következtében bent lecsapódás keletkezik.

A ház melletti sáncba belefolyik a szomszéd fürdôszobai szennyvize. Nem oldják meg ezt a kérdést, a harcot a Ceausescu-idô óta folytatom.

Hiába reklamáltam, egyik ügyemet sem oldották meg.

A panaszlevél kapcsán felhívtuk az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatalt, ahol Antal Zoltán jogász, Farkas Gyula alpolgármester és Osváth Csaba polgármester tájékoztattak, hogy a panaszokat minden esetben megalapozatlannak találták, ezt írásban meg is válaszolták. Az alpolgármester minden esetben kiszállt a helyszínre, s megállapították, hogy senki sem tehet semmit azért, mert a belsô falon kondenz képzôdik amiatt, hogy nincs bevakolva a fal.

Ami a szomszéd szennyvízkibocsátását illeti, a hivatal jogásza elmondta, hogy a Vízügyi Igazgatóság és a Környezetvédelmi Felügyelôség szakemberei kiszálltak a helyszínre és nem találtak rendellenességet.

A hivatal jogászának nincs tudomása arról, hogy Tóth Ferenc a földüggyel kapcsolatban panaszt nyújtott volna be.

(m.s.)

Idôs nyugdíjas sorstársaimnak a Népújságban közölt elkeserítô levele késztetett gondolataim kifejtésére.

Az említett esetben a nyugdíjas munkakönyvébe mintegy 15 évi, 1960 elôtt ledolgozott munkaidôre a kapott fizetés nincs beírva, ugyanis ezen években csak a betöltött munkakör megnevezését vezették be. Ezért nem lévén fizetési bizonylat - a nyugdíj újraszámításakor, erre az idôszakra nem a megkeresett fizetést - a