|
VI. évfolyam 288. (15858.) sz. |
2004. december 8., szerda |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a BCR Tg. Mures IBAN RO 51 RNCB 3600000002490018 – euró; RO 24 RNCB 3600000002490019 – dollár bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A magyar köztársasági elnök arra hívta fel a parlamenti pártokat, hogy dolgozzanak ki törvényjavaslatot, amely a nemzet egységét szolgálja. Az államfô hivatala Mádl Ferenc Szili Katalin házelnöknek hétfôn írt levelét eljuttatta az MTI-hez.
"Felkérem az Elnök Asszonyt és a parlamenti pártok országgyûlési frakcióit, hogy a kölcsönös kompromisszum igényével kezdjenek egyeztetést. Ennek eredményeként (...) dolgozzanak ki olyan törvényjavaslatot, amely hozzájárulhat a nemzet egységéhez" - áll a levélben.
Mádl Ferenc azt kérte, a pártok vegyék figyelembe "a tizenötmilliós magyar nemzet hosszú távú érdekeit úgy, hogy az legjobban szolgálja a Magyarországon és a határainkon túl élô magyarok boldogulását".
Az államfô arra hívta fel a figyelmet, hogy a vasárnapi, eredménytelenül zárult ügydöntô népszavazás után a döntés lehetôsége visszakerült az Országgyûlés hatáskörébe.
A köztársasági elnök emlékeztetett a népszavazáson részt vevô választópolgárok többségének szavazatára, valamint a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén a határon túli magyar szervezetek vezetôi által egyhangúlag és egyértelmûen megfogalmazott véleményre. Ez - szögezte le - arra kell sarkallja a felelôsen gondolkodó politikai erôket, hogy a kérdésben találják meg a megfelelô megoldást.
Bizonyára tudnak róla, napok óta fô helyen taglalja a média: halálos balesetet szenvedett a romániai könnyûzenei élet egyik ismert személyisége, a hazai rockmozgalom egyik alapítója, az idén ötvenéves Teo Peter. A Compact rockegyüttes alapító tagja, és sajnálatos haláláig basszusgitárosa egy taxiban utazott, amikor a Daciába belerohant a hatalmas amerikai terepjáró. A kiflivé görbült roncsból már csak az mûvész holttestét emelték ki. Mint kiderült a sajtójelentésekbôl, tanúvallomásokból, a dzsip vezetôje az amerikai konzulátus alkalmazottja, egy tengerészgyalogos volt, aki megtagadta a vérvételt - arra hivatkozván, hogy a mûszer nem a nagykövetségé, majd sietôsen elhagyta az országot: a román igazságügy úgysem állíthatja meg, ítélheti el, hiszen a törvények értelmében mentelmi joga van. Teo Petert ezrek kísérték utolsó útjára Kolozsváron, a romániai könnyûzenei élet gyászol, az állami tévé- és rádióadókban félperces tiszteletadó csendet rendeltek el, az együttes tagjai elhatározták, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, miközben a vétkes katona valamelyik európai katonai bázison tartózkodik. Kitört persze a felháborodás, botránnyá dagadt az eset, az amerikai illetékesek fogadkoznak, hogy megbüntetik, hadbíróság elé állítják az illetôt, az amerikai nagykövet személyesen nyilvánított részvétet Teo Peter fiának, miközben elterjedt: ugyanez a tengerészgyalogos követett már el súlyos balesetet, és valószínûleg akkor is ittasan.
Fura a kapcsolat, de logikus: lám, egyes országok mennyire vigyáznak állampolgáraikra. Mert igaz, hogy az amerikai volt a vétkes, az is igaz, hogy, mint késôbb kiderült, ivott és nem is keveset, az is igaz, hogy megölt egy román állampolgárt, ráadásul egy igen ismert, szeretett és tisztelt személyiséget, az országból viszont rögtön "kimentették". Ebben természetesen az is benne van, hogy valószínûleg féltek a lincseléstôl, hogy az illetô katona, a konzulátus alkalmazottja, hogy nem akarnak botrányt, és azt sem, hogy mindez a világ szeme elôtt is elhíresüljön. Vagy megkapja büntetését, vagy nem. Reméljük igazságot szolgáltatnak.
De vajon melyik közép-európai ország tenné meg mindezt állampolgárá(ai)ért? Hiszen nem kellett volna tengerészgyalogosunknak elmenetelnie, itt úgysem ítélhették volna el. Mégis "kimenekítették". Vannak még olyan helyek ezen a Földön, ahol az ottani polgárok védeni próbálják a saját fajtájukat, még akkor is, ha vétsége súlyos.
Tágabb környékünkön is sokan tanulhatnának tôlük...
Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke gratulál az Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és nagyon szép sikernek tekinti a párt eredményét a minapi romániai parlamenti választásokon.
Orbán ezt Brüsszelben mondta kedden egy sajtótájékoztatón az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva.
Számos megfigyelô úgy véli, a Fidesz és az RMDSZ kapcsolatát az elmúlt hónapokban megterhelte, hogy a magyar ellenzéki párt vezetô politikusai különbözô nemzetközi fórumokon felléptek azon romániai törvénymódosítás ellen, amely szerintük lehetetlenné tette az RMDSZ riválisának számító Magyar Polgári Szövetség és más kisebbségi szervezetek indulását a helyhatósági választásokon. A konzervatív, kereszténydemokrata pártokat tömörítô Európai Néppárt ennek hatására Orbán vezetésével bizottságot hozott létre a romániai demokrácia helyzetének vizsgálatára, s késôbb úgy döntött, hogy a testület vizsgálódását kiterjesztik a parlamenti választásokra is.
Orbán Viktor októberben úgy nyilatkozott, hogy a testület szerint az európai normákkal ellentétes, diszkriminatív volt az érintett román törvény. Most kedden pedig Brüsszelben azt mondta, hogy a jelentés végleges, immár a parlamenti és az elnökválasztási tapasztalatokat is magában foglaló változatát az év végéig, de legkésôbb a jövô év elején fogják elkészíteni.
A határon túli magyarok honosítási eljárását egyszerûsítô jogszabály-módosítás kidolgozásával bízta meg az igazságügy-minisztert a magyar kormányfô. Gyurcsány Ferenc errôl a közszolgálati rádióban beszélt kedden reggel.
"Megbíztam az igazságügyi minisztert, hogy (...) legyen javaslat és legyen program" - mondta a kormányfô a határon túli magyarok kedvezményes honosítására vonatkozó újságírói kérdésekre.
Közölte, úgy látja, a honosítás eljárásának jelenleg számos olyan eleme van, ami megalázó, amit "muszáj egyszerûsíteni vagy kiiktatni".
Közölte, Petrétei Józseftôl január közepére vár javaslatot. Példaként említette, hogy "lehetetlen dolog", hogy egy magyar kötôdésû, magát magyarnak valló embernek magyar nyelvbôl vizsgáznia kelljen, hogy egy "olyan procedúrán menjenek keresztül, amely nem a magyarság megélésének (...) hanem elidegenítésének az útja".
Javulni fog a viszony Magyarország és a vele szomszédos kelet-európai országok között, az ott élô magyar kisebbség tagjainak juttatandó magyar állampolgárságról tartott népszavazás után - mondta Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter hétfôn a bolgár fôvárosban.
A magyar diplomácia feje, aki az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) külügyminiszteri találkozóján vett részt Szófiában, a Reuters brit hírügynökségnek adott interjújában elmondta: a magyar kormány, amely ellenezte, hogy állampolgárságot kapjanak a külhoni magyarok, most arra összpontosíthat, hogy gyakorlatias eszközökkel segítse a külföldön élô több millió magyart.
A népszavazás eredménye alaposan megváltoztatta a helyzetet - szögezte le Somogyi Ferenc. - Úgy gondolom, hogy a kétoldalú kapcsolatok normalizálódnak, s elmaradnak az olykor lobbanékony nyilatkozatok - mondta.
Szavai szerint Budapest részérôl "a tisztán politikai lépéseket egy sokoldalúbb megközelítés váltja föl, amely hozzájárul a térség gazdasági és társadalmi fejlôdéséhez, s nagymértékben javítani fogja a Magyarországról kialakított képet", mert a befektetések kiindulópontjaként tekintenek majd az országra.
Református egyházi ajánlások a magyar parlamentnek
A Magyarországi Református Egyház zsinatának elnöksége ajánlásokat küld az Országgyûlésnek, hogy hozzájáruljon a kettôs állampolgárság kérdésének rendezéséhez - döntötték el a zsinat keddi ülésén.
A javaslatot ellenszavazat nélkül, négy tartózkodás mellett támogatták a zsinat budapesti ülésén.
A "december 5-i népszavazás után a Magyarországi Református Egyház továbbra is kötelességének érzi a határon túli magyarok ügyének rendezésében való közremûködést" - jelentette ki Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke megnyitó beszédében.
Hozzátette: "ezért kérjük a Magyar Köztársaság parlamentjét, hogy a választópolgárok egy nagy részének véleményét komolyan véve foglalkozzon a határon túli magyarok helyzetének jogi rendezésével."
A Magyarországi Református Egyház véleménye szerint a kettôs állampolgárság intézménye ellentmondások nélkül megoldható a magyar jogrend jelenlegi keretein belül.
A püspök hangsúlyozta, hogy a református egyház "elkötelezett a nemzeti minimum meghatározásában, annak érdekében, hogy a nemzetpolitika kérdését illetôen a lehetô legszélesebb körû egyeztetés és közös gondolkodás kezdôdjön, minden esetben a határon túli nemzetrészekkel együttmûködve".
A közös gondolkodást segítendô az egyház felajánlja együttmûködését, a határon túli magyar egyházakkal való szoros kapcsolatát és közigazgatási rendszerét - fûzte hozzá.
Bölcskei Gusztáv elmondta: fontosnak tartják a "nemzeti kataszter elkészítését", azzal a céllal, hogy abba "a Kárpát-medencében élô minden, magát magyarnak valló személy bekerülhessen, s számon tudjuk tartani azokat, akiknek segítségre van szükségük, vagy segíteni tudnak".
A zsinat elnöksége javasolja szórványprogram kidolgozását, tudományos elemzô munka megindítását a kettôs állampolgárság megadása következményeinek feltárására és az állampolgárság hosszadalmas megszerzésének felülvizsgálatát.
"Ki kell dolgozni a határon túlról érkezô magyarok állampolgársághoz jutásának egyszerûsített feltételrendszerét" - hangsúlyozta a testület lelkészi elnöke.
Mint mondta, a református egyház indokoltnak tartja, hogy a kettôs állampolgársággal bírókat is megillesse a teljes értékû magyarországi útlevél, a jogvédelem és a konzuli szolgáltatások.
Mark, a diktátor rettegett testôrségének egykori katonája a szó szoros értelmében úttörô munkát végez és a hozzáértôk máris a tetoválás bagdadi királyaként tisztelik ôt. Egyre szaporodó munkáját a város szegénynegyedében lévô lakásának hálószobájában végzi, ahol a falakon tetovált testû férfiak és nôk képei láthatók.
Leül ágyának szélére, gumikesztyût húz és elektromos tûvel elkezd halálfejet tetoválni egyik kuncsaftjának izomtól duzzadó karjára. "Kezdetben hobbyból csináltam" - meséli a 23 éves fiatalember. Annak idején, mint katona titokban különbözô figurákat tetovált bajtársainak kezére, jóllehet a diktátor uralma alatt büntették a tetoválást, a börtönbe zárták, akin találtak.
Szaddám Huszein tavaly áprilisban történt megdöntése után a testôrség feloszlott és Marknak foglalkozás után kellett néznie. Ekkor határozta el, hogy hobbyjából fog megélni. Elsô "kísérleti alanya" a bátyja volt és testének szinte minden négyzetcentiméternyi részére tetoválásokat készített. Mára már egyike azon keveseknek Bagdadban, aki képes az egyre növekvô keresletet kielégíteni.
Az egész országból érkeznek kuncsaftok Markhoz - férfiak és nôk, keresztények és muzulmánok, de még amerikai katonák is. Ez utóbbiak szinte kivétel nélkül azt akarják, hogy sast vagy amerikai zászlót tetováljon testükre. Különben a nôk lepkéket, szíveket és madarakat, a férfiak pedig halálfejeket, sasokat és sárkányokat tetováltatnak magukra. Egy férfi különös kívánsággal állt elô: azt kérte, hogy Szaddám Huszein arcképét örökítse meg a testén. A keresztények Jézus és Szûz Mária képét, vagy keresztet igényelnek, a mohamedánok kardokkal vagy Mohamed próféta képével akarják magukat tetováltatni.
Mark a jelenlegi trend ellenére is úgy látja, még sok akadályt kell leküzdeni ahhoz, hogy a tetoválás szalonképessé lehessen a háború utáni Irakban. Egyelôre nem szándékozik hivatalosan üzletet nyitni és reklámozni a foglalkozását. Szerinte a társadalomban még él a meggyôzôdés, hogy a tetoválás a sátán mûve és ezért, ha üzletet nyitna, másnap bombát hajítanának be az ajtaján. Idô kell még ahhoz, hogy az emberek megértsék: a tetoválás mûvészet és semmi egyéb. Mark azonban addig is meglehetôsen jól keres. Egy kis tetoválásért (5,40 eurónak megfelelô) tíz ezer dinárt, egy közepesért 25 ezret, egy nagy alakúért pedig 45 ezret fizet a kuncsaft.
Hétfô este igazán "érdekes" kampányszövegeket hallhattunk a D.A. Szövetség olyan jeles képviselôitôl, mint Aurelian Pavelescu és Varujan Vosganian. A két politikus országjáró kampánykörútja egyik állomásaként állt meg Marosvásárhelyen: Kolozsvárról jöttek, Brassó felé folytatták útjukat.
Már az elsô pillanattól "témában voltak", a november 28-i "rettenetes" választási csalást ecsetelték, nem gyôzve ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ennek ellenére ôk a "jog- államiság útját" választják, nem akarják "ukrajnizálni" Romániát, ám a második forduló után mind a parlamentben, mind a kormányban "folytatják a november 28-i választások elemzését" és mindenkit törvény elé állítanak... Ugyanis, jelentette ki, a választási csalás elôre megfontoltan és "rendelésre" történt, maga Hrebenciuc készítette elô, úgyhogy "le kell állítani az állampárt reakciós intézkedéseit".
A másik kéznél levô "téma" természetesen az RMDSZ volt. Varujan Vosganian drámai hangon jelentette be, hogy az örmények szövetségének elnökeként ha valaki, akkor ô biztos tudja, mit jelent kisebbséginek lenni. (Arra bizonyára már nem emlékszik, hogy egy másik látogatása során, amikor még a Jobboldali Erôk Szövetségének volt az elnöke, éppen a Népújság kérdésére jelentette ki, hogy csak "otthon" örmény, az ajtón kívül és egyébként "román szenátor". Azóta a jelek szerint változtak az idôk, és talán a politikai tôke reményében már nem szégyelli örménynek vallani magát a választási kampányban is, nemcsak otthon. Emellett, tudni kell, nemcsak az örményeket karolta fel, hanem beállt a Nemzeti Liberális Pártba is.)
Szerinte a kisebbségek "kényes" helyzetben vannak, és mindent meg fog tenni, hogy a "neokommunista" párt (értsd PSD), se zsarolással, se másként ne állíthassa ôket a saját szolgálatába. Ezzel rátértek az RMDSZ-re. A két politikus egybehangzóan "elítélte" a szövetséget, mert szerintük a PSD "antide-mokratikus magatartását" bátorítja, és egy "korrupt politikai erôt legitimál". Ezzel pedig, vonták le a mélyreszántó gondolkodásra valló konzekvenciát, "maga ellen fordíthatja a román nacionalisták egy részét". Mintha a román nacionalisták egy vagy más része valaha is az RMDSZ sikerének drukkolt volna: a rendszerváltástól a 2004-es államelnök-választás második fordulójáig!
Arról a Basescu-féle nyilatkozatról is beszéltek, amely szerint a múlt hét végén Adrian Nastase és Markó Béla Marosvásárhelyen úgymond sínre tette a székelyföldi autonómiát. Ezzel pedig, derült ki, az RMDSZ azt akarja "újraéleszteni", amit már régen túlhaladottnak véltek, nevezetesen "az etnikai alapú területi autonómiát". És folyt a szöveg ebben a stílusban...
A "témához" csatlakozott az egyik jelenlevô "egyszerû" (gyalog)liberális, aki azt kérdezte, "vajon nem csalással jutott be a parlamentbe az RMDSZ is"? És vajon nem azért készítette a PSD elô a választási csalást, hogy nehogy kiessen támogatója a parlamentbôl? Ezt nevezik magyar királyi észnek!
Az meg sem fordult a fejében, és a tapasztaltabb és nevesebb politikusok sem igazán tiltakoztak a felvetés ellen, hogy a romániai magyarság tudja, hogy csak az ô érdekvédelmi szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képes és akarja is a magyarok érdekeit képviselni, harcolni azokért és érvényesíteni a kiharcolt jogokat. Nem fogja megtenni helyette egyetlen román párt sem. Annál kevésbé a liberálisok, akiknek a képviselôi csak az eltelt négy esztendôben például, nemegyszer a nagyromániásokat megszégyenítô stílusban beszéltek a magyarság "követelésérôl", kezdve a Bolyai líceum ügyétôl, az OGYE magyar beiskolázási számain át, el egészen a megyei tanácsban felszerelt tolmácsgépig...
Ezek után az csak "természetes", tudhattuk meg, hogy, ha a második fordulóban nem szavaznak a magyarok a D.A. jelöltjére, sose "derül ki az igazság", Romániának semmi esélye sem marad, hogy "kilábaljon" a nehézségekbôl és fuccsot mondhatunk "az EU-integrációnak is".
Az már csak hab volt a tortán, hogy felháborodottan tették szóvá, hogy egyetlen helyi tévéadó sem hívta ôket adásba, holott kutya kötelességük lett volna teret szentelni a véleményüknek. Amikor az Antena 1 riportere azt mondta, hogy az "eseményrôl" hírt adnak, az örmény politikus felháborodottan tiltakozott: "Én nem egy hír vagyok, én Varujan Vosganian vagyok"!
Summa summarum, azt vártam volna el a két bukaresti tapasztalt vezérpolitikustól, ne azzal akarjanak meggyôzni, hogy az ô jelöltjükre szavazzak, hogy másokat pocskondiáznak, hogy szidják a kormányt, nem szólva arról, hogy kígyót-békát kiabálnak a magyarság érdekképviseleti szervezetére. Inkább arról szerettem volna hallani, mi az, amiben többet, jobbat nyújtanak majd, ha esetleg hatalomra kerülnek, és bár egy fél mondat erejéig valamit arról is mondtak volna, mit kívánnak tenni a kisebbségi jogok biztosítása terén. Azzal azonban, amit hétfô este hallottam, nem gyôztek meg. Mert az a meggyôzô szónok, aki nem azzal akar többnek látszani, hogy másokról kizárólag rosszat mond, hanem azzal, hogy hitelesen bizonyítani tudja, mennyivel nyom többet ô maga a latban. Ez lenne a normális, s talán a normalitás kezdete. A hétfôi "liberális" normalitás azonban nem errôl szólt.
Ma jó napom volt. Immár nem agitált senki. Sem miattam, sem érettem. Sem az újságban, sem a képernyôrôl nem tömték a fejemet holmi képmutatók meg álszenteskedôk. Senki nem ügyködött rendíthetetlenül arról, hogy számára miféle szerzet a határon túli magyar. Nem volt ki keblére öleljen, és nem volt ki úgy ítélkezzen rólunk, mint leselkedô veszélyrôl. Postaládámat is kiüríthettem, a kilónyi szórólapot erkölcsi zûrzavarban hemzsegô frázisaival kényszeredetten ugyan, eltettem nyugalmasabb napokra, hogy emlékeztessen mindig, miféle skizofrénia tört a magyarra, az úrnak kétezernegyedik esztendejében; szinte nem véletlenül. Csak azért, mert drámázni muszáj, ha éppen azokat kell kárhoztatni valamiért, akik olyan régen élnek kitaszítottan a nemzet közösségébôl.
Ködös, borongós vasárnap volt, hitvány téli nap. És számomra mégis kivételes. Élhettem szerzett jogommal, és egy alkalmi szavazófülke magányában hitem és meggyôzôdésem szerint kinyilváníthattam véleményemet. Aztán csak szépítgettem magamban azokat a bizonyos ikszeket, amelyeket odahuzigált az emberfia a hivatalos papírra, ahová kellett, hogy valamiféle legitimációt jelenthessenek a múlt leírására az erdélyi magyarnak s mindazoknak, akiket, anélkül hogy megkérdeztek volna, bûnösként csatoltak el az anyaországtól hajdanán. Megítélés kérdése, fölöslegesen színezgettem magamban illúzióimat. Hiába, persze.
Hiszen napok óta látszik, hogy ami itt történik, kínos közjáték mindössze, velünk és ellenünk, otromba és nehezen felejthetô giccse a politikának minden nekiveselkedése. Amikor olcsó stílusban finom és durva rafinériával (kinek mire tellett) a magyart akarták kijátszani a magyar ellenében. Felébredhetünk: hát sikerült!
Jó napomnak estére befellegzett. Pofon csattant arcunkon. Éjféltájban, amikor sietve írom ezeket a sorokat, már nem búslakodom miatta. Megint gazdagabb lettem egy keserû tapasztalattal. Természetesen hazudnék, ha nem bántana, hogy ennek így kell lenni. De nincs más magyarázat. Most már egészen biztos, a dolgok olyan rosszak, ahogyan sokszor látszanak, vagy még rosszabbak. Mi egy szerencsétlen ikszre sem vagyunk jók egy szavazócédulán. Szégyentelenül kevés az igenlés, ha a jogszolgáltatót állampolgárság-ügyben netán kérdezni merészeljük. Nincs válaszút, nincsen nagy tanakodás. Miért is lenne? Mi méltatlanok vagyunk. És akármi megtagadható tôlünk. Mintha csak hazudoztak volna a nagyok, kik nem gyôzték lelkünkre kötni, hogy minden magyar felelôs minden magyarért. Minket itt elutasítanak. Mert kicsi az érzelem, kicsi az együttérzés. Csak a rongyokat látják rajtunk, és hisznek az áltatásban, hogy csak élôsködôk vagyunk. A csonka magyar soha jobban nem félt az érzelemnyilvánítástól, mint ma. És leplezi, amikor teheti. És annál büszkébb, hogy védheti magát körömszakadtáig. Nincs ebben semmi meglepô. Itt klappol minden. Kísért annak a valamikori vidám barakknak a hangulata. Amikor köszönték szépen, ôk elég tûrhetôen megvoltak, másokkal mit sem törôdve. Azóta is számítgatnak csupán; összeadnak, kivonnak, és tudnak önzôk lenni. Hogy erre a méltánytalan ceremóniára kidobtak hárommilliárd forintot, nem rajtuk múlott. Nem sokat törôdtek azzal, hogy önmaguk elôtt megmérettettek. És annak eredményével sem... Könnyûnek találtattak. S ki így, ki úgy bánja is, meg nem is. Felôlem akár lesüthetik a szemüket, tulajdonképpen nem érdekel; hadd vezekeljen, akiben mocorog valami. Sem ez, sem az nem érdekes. Mi maradunk avval, amit az öreg székely mondott egyszer nagy bánatában...
Az elsô világháborús magyar katona, valahonnan Nagygalambfalváról, amikor már a honvédségtôl kapott bakancsa elkopott, felutazott Budapestre, hátha kaphatna másikat; mondták is a hivatalban, járna bizony magának egy új bakancs, de nem adhatunk, mert már nem magyar állampolgár; egy nagy könyvben ott volt az obsitos katona neve, és még a bakancs is, mint korának kitörölhetetlen dokumentuma; de csak ennyi. És a bácsi boldogan ment haza, s büszkén mesélgette fiainak. "Elengedtek üres kézzel, de csak annyi baj legyen, mert van ennél fontosabb, legalább megtudhattam, hogy az én édes hazám még számon tart engem."
Számon tartanak hát ma is, mi tagadás. Kényszeredetten. És nem túl lelkesen. Még akkor is, ha ki nem mondanák, akinek ennyi nem elég, magára vessen. A köntörfalazás napjai jönnek majd megállíthatatlanul. Mintha mi sem történt volna.
A régi és új megyei tanácselnök
Az újságírók meglepetésére tegnap a megyei tanács sajtótájékoztatóján nemcsak a jelenlegi, hanem a volt tanácselnök is megjelent Emil Groza alelnök társaságában. Az ok: mind Virág György volt, mind Lokodi Edit Emôke jelenlegi elnök a megye számára nagyon fontos külföldi küldetésben voltak, errôl számoltak be tegnap a sajtó képviselôinek.
Mindjárt az elején Virág György elmondta, december 2-án az a megtiszteltetés érte, hogy Gyôrben, a magyarországi Gyôr-Moson-Sopron megye székhelyén érdemoklevéllel és plakettel tüntették ki, elismerve tevékenységét a két megye közötti kapcsolat ápolásában. Mint hangsúlyozta, ezáltal szerette volna a sajtó és volt kollégái tudtára adni, hogy e kitüntetést nemcsak magának, hanem elsôsorban a megyei tanács munkaközösségének vette át, hiszen nélkülük nem tudta volna e kapcsolatot megfelelôen elômozdítani. Rövid visszatekintôként hallhattuk, hogy a kapcsolatot 1995-ben létesítették a nyárádgálfalvi, illetve a Gyôr-Moson-Sopron megyében levô Kunsziget közötti testvértelepülési kézfogás továbblépéseként. Azóta a két megye mûvelôdési intézményei között jött létre cserekapcsolat, és itt külön kiemelte, hogy ennek köszönhetôen látogathatott el Marosvásárhelyre a világhírû Gyôri Balett társulata. Gazdasági vonalon pedig a gyôriek nagyon sokat segítettek a Vidrátszeg mellett létesítendô ipari park elképzelésében, megtervezésében. Virág György kifejtette: meglátogatta a mindössze egy éve létesített gyôri repülôteret, ahol eddig több mint 1000 bérjárat fordult meg. Igaz, ez az Audi Volkswagen cégnek köszönhetô elsôsorban, hiszen a vállalat vezetôi használják leginkább ezt a közlekedési eszközt. Példaként mondta, a marosvásárhelyi ipari park beindítása hasznos lehet a repülôtér számára is, reméli, hogy a gyôriekhez hasonlóan majd itt is élénk forgalom lesz. A gyôri repülôteret üzemeltetôk máris egy járat indítását fontolgatták. Konkrétan pedig január végén egy küldöttség keresi fel megyénket, hogy ezúttal a gazdasági, illetve iskolák közötti kapcsolatok felvételérôl tárgyaljanak.
Lokodi Edit Emôke elmondta, Milanóban az Includ program bemutatásán vett részt. A rendezvényen, amelyet a lombardiai régió látott vendégül, olyan olasz, magyar, bolgár és román cégek, intézmények képviselôi is részt vettek, akik érdekeltek abban, hogy a projekt alapján a faipart, illetve a bútorgyártást fejlesszék megyénkben. A terv következô lépéseként elhangzott, hogy Marosvásárhelyen egy tájékoztató, szolgáltató központot szeretnének létrehozni, ahova a faipar és bútorgyártás iránt érdeklôdô cégek, cégcsoportok, illetve oktatási intézmények fordulhatnának üzleti kapcsolatfelvételért, más hasznos információért. Ez a terv is egyértelmûen megyénk gazdasági fellendítését szolgálná. Milánót megelôzôen Lokodi Edit Emôke részt vett a budapesti turisztikai börzén, amelyet a Danubius cég szervezett a margitszigeti Danubius Termál Szállodában. Több mint 70 turisztikai ügynökség volt jelen, amelyek érdekeltek abban, hogy Erdélybe turistákat utaztassanak. A megyei tanács elnöke ismertette a 7-es Központi Régióba tartozó megyék (Maros, Hargita, Kovászna és Szeben) turisztikai potenciálját, lehetséges célállomásait.
Lapunk arra volt kíváncsi, hogy a költségvetési leosztás hogyan alakul. Erre Lokodi Edit Emôke a következôket válaszolta:
- Tekintettel arra, hogy a költségvetés nagyon sok tételbôl áll, most nem tudom ezeket felsorolni. Az tény, hogy jövôre nagyon szegényes lesz. Ma volt egy operatív gyûlés, ahol ezt tárgyaltuk, holnap is lesz egy konzultáció, amelyen polgármesterek is részt vesznek, s csak a december 16-i tanácsülésen véglegesítjük a költségvetést. Az biztos, mi a leosztott pénzösszeg mindössze 17 százalékával gazdálkodhatunk, a többinek már megvan a rendeltetése.
A lelkünk tele van keserûséggel, de az érvényes és sikertelen népakaratot, ha szomorú szívvel s csalódottan is, tudomásul vettük.
Nyolcvan éven át megtanultuk, az akkori felelôtlen és hozzá nem értô politikusok tettei miatt, hogy gondjainkban, saját erôinken kívül másra nem támaszkodhatunk a szülôföldön való boldogulásunk és magyarnak maradásunk nehéz történelmi folyamatában.
Ezer éven át mi testvéri szeretettel adtuk nektek ingyen és ti elfogadtátok értékeinket, amelyekkel ma is büszkélkedtek. Mi adtuk a magyar hazának Hunyadi Jánost és fiát, Mátyás királyt, Erdély szülöttje Arany János, Ady Endre, Bartók Béla, Tamási Áron, Áprily Lajos, Bolyai Farkas. A semmibôl Bolyai János teremtett egy új, matematikai világot, s ôsi gyökereink felkutatására atyánkfia, Kôrösi Csoma Sándor innen indult el, akkor is támogatás nélkül.
Unokáitoknak este elalvás elôtt, ha még egyáltalán olvastok vagy mondtok mesét, azok közül néhány bizonyára Benedek Elektôl (Elek apótól) való. Innen kényszerült bujdosó útjára Mikes Kelemen, aki úgy szerette Rodostót, hogy el nem feledhette Zágont.
Ne feledjétek, hogy amire annyira büszkék vagytok és mindig mindenütt vigyázzban énekelitek, a magyar himnuszt is tôlünk kaptátok, Kölcsey Ferenc erdélyi költôtôl. Ezek az érdemes kultúremberek ma nem lehetnének magyar állampolgárok, sikertelen népakaratotok nyomán.
Mi sem házaitokat, mezeiteket vagy egyéb jószágaitokat tôletek el nem kívánjuk, csupán egy nyolcvanéves kitaszítottság és megalázottság lelki nyomora után, 2004 decemberében kifényesített reménycipôinket kitettük a kisebbségi sors reménytelen, bezúzott ablakába, hogy Mikulás talán nekünk is tesz bele valamit. Bizonyára rosszak voltunk, mert meglepetésünkre csak virgácsot találtunk cipôinkben, és ajándék helyett keményen arcul ütöttetek, s ismét el akarjátok hitetni velünk, hogy még mindig jobb egy hûvös román ölelés, mint egy anyaországi testvéri, de fájdalmas pofon.
Használjátok büszkén értékeinket, mi testvéri szeretettel adtuk és adjuk nektek ingyen, nem költségvetési tételként. Ezen kincseink nem költségvetési számok egyszerû megfelelôi, nem voltak és nem is lehetnek azok soha, ezek a magyar nemzet személyazonossági adatai, egy nagyszerû kultúra lelkületi anyajegyei, nélkülük mi is maradna egy nemzet, ha nem mohás sírkövek alatt nyugvó, korhadó koponyacsontok tömkelege.
Kincstárba gyûjtött adófizetôi forintjaitokra jól vigyázzatok, mert azokat nem mi, hanem lelketlen, haszonlesô vezetôitek fogják elherdálni értelmetlenül.
2004. december 5-e után, mint hányatott történelmünk során annyiszor, rádöbbentünk újra, hogy nem is vagyunk magyarok, csupán erdélyiek vagyunk és azok is maradunk, még akkor is, ha egyes politikusaitok pénzzel megvásárolható potyalesôknek tekintenek bennünket, ami mélyen sérti az erdélyi ember büszkeségét és emberi méltóságát.
Mi írtunk magunknak is himnuszt, és lelkünkben még mindig visszavárjuk a Hadak útjáról a legendás Csaba királyfit, aki talán elmesélhetné nektek, hogy mi is Árpád nemzetségébôl valók vagyunk és nem is akármilyenek.
Testvéri ragaszkodással
Megingott a hangoztatott biztonság?
Közel két hete Viorel Bubau marosszentannai polgármester arról számolt be, hogy milyen nagyszerûen fejlôdik a nagyközség, s annak ellenére, hogy a jelenleg végzett szennyvízcsatorna- hálózati munkálatok megterhelték a költségvetést, nem lesznek pénzügyi gondok. Azóta fordult a kocka, s kiderült, hogy az elôre betervezett költségvetési bevételek nem valósulnak meg, így jelenleg a község vezetôségének 4 milliárd 700 millió lejes hiánnyal kell számolnia.
Viorel Bubau polgármester lapunknak elmondta: A helyi adókból és illetékekbôl legtöbb 1 milliárd 200 millió lej fog befolyni a hivatal számlájára, így a fennmaradó összeget a megyei tanácstól és a kormánytól várják. A megyei tanács vezetôsége ismeri a marosszentannai helyzetet. Ovidiu Natea fôispánhoz hétfôn jutott el a helyi polgármesteri hivatal átirata, amelyben azt kéri, hogy a járjon közben annak érdekében, hogy a tartalékalapból utalják ki a létfenntartáshoz szükséges 3 milliárd 500 millió lejt. Amennyiben az említett összeget a legrövidebb idôn belül nem kapják meg, nem tudják kifizetni sem a köztisztviselôk, sem a tanügyi alkalmazottak fizetését, nem tudják törleszteni a középületek fûtését, valamint a közvilágítás ellenértékét. Nagy gondot jelent az is, hogy a szennyvíz-csatornázási munkálatok befejezésére felvett kölcsön kamatját sem tudják kifizetni.
- A Marosszentannai Polgármesteri Hivatal az elmúlt években rendszeresen hozzájárult a részben kormányalapokból megvalósult befektetésekhez (tömbházlakás fiataloknak, családi házak romáknak, iskola-korszerûsítés). Az egyedüli polgármesteri hivatal vagyunk az országból, amely a SAPARD- pályázaton nyert egymilliárd euró mellé ugyanennyivel járul hozzá a községszintû közmûvesítési munkálatokhoz. Elvárjuk, s úgy érezzük, hogy joggal, hogy a megyei tanács és a kormány támogasson minket - összegezett a marosszentannai polgármester, aki azt is hozzáfûzte hogy az idei költségvetés elkészítésekor betervezettek közül a helyi adók és illetékek, valamint a jövedelemadóból visszaosztott bevételek esetében nem teljesültek az elképzelések.
A hét végén a marosvásárhelyi Talentum tehetséggondozó alapítvány szervezésében mintegy 25 gyerek látogatott el a marosvásárhelyi állatkertbe, ahol elsôsorban arra voltak kíváncsiak, hogyan telelnek fogságban az állatok. A vendégeket Kopacz András zoológus fogadta és kísérte végig a kifutók elôtt, majd a Majomházban levô amfiteátrumban tartott érdekes elôadást az állatkertben levô állatokról, de nemcsak. Vajda György, az Örökmozgó Természtjáró Egyesület tagja a természtjárás szabályairól, szépségeirôl beszélt. S miután a több mint egy órát tartó kérdésözön elfogyott, a gyerekek fenyôtobozból, ágakból, illetve újrahasznosítható hulladékanyagokból saját ötleteik alapján karácsonyfadíszeket készítettek.
- Az állatkertnek nemcsak az a funkciója, hogy bemutassa, közelebb hozza a vadvilágot az emberhez. Az intézmény a környezeti nevelés egyik központja is lehet, ezért is szervezünk iskoláknak, óvodáknák ilyen jellegû rendezvényeket. Ez egy olyan, a természethez közel álló, mesterséges környezet, ahol az állatszeretetre, a környezetismeretre taníthatjuk a gyerekeket - mondta lapunknak a zoólogus, aki azt is megígérte, hogy a jövôben is lesz még hasonló rendezvény.
A Maros Megyei Méhészegyesület - együtt a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Központtal - már évek óta téli idôszakban tanfolyamot szervez, amelyen a résztvevôk alap- és továbbképzésben részesülnek. A tanfolyam március 12-ig tart.
Az elôadók 12 témakörben tartanak elôadásokat, amelyek során a gyakorlott méhészek, a méhészkedni szándékozók szakmai ismeretekkel bôvíthetik tudásukat, de alkalmuk nyílik megismerkedni a területüket érintô újabb rendelkezésekkel is. Dogaru Dorin mérnök, az egyesület igazgatója elmondta, hogy a tanfolyam befejezése után elôreláthatólag 100-120 hallgató szerzi meg a méhész szakmai tanúsítványt. Az oklevelet a Mezôgazdasági Minisztérium adja ki, amely európai szinten elismert. Ez bizonyítja azt, hogy az illetô részt vett a tanfolyamon sikeresen vizsgázott. De azért is szükség van a tanúsítványra, mert érvényben van az a rendelet, miszerint csak azok a méhészek jogosultak állami támogatásra, akik szakképesítési tanúsítvánnyal rendelkeznek.
Az elôadások tematikái többek között: a méhcsaládok tartásának technológiája, környezetvédelem, menedzsment, marketing, munkavédelem, tûzesetek megelôzése. A hallgatók olyan új információkat, ismereteket is elsajátíthatnak, amelyek nélkülözhetetlenek a méhész szakma gyakorlásában, kisvállalkozásaik irányításában. A hallgatóknak az elméleti vizsga után gyakorlati vizsgán is bizonyítaniuk kell szakmai hozzáértésüket.
A felkészítôk hetente háromszor zajlanak délutánonként, a tanfolyam ingyenes, viszont a hallgatók kötelesek megjelenni az órákon. Dogaru Dorin sikernek minôsítette, hogy a 2003-2004 téli hónapjaiban szervezett tanfolyamon a hallgatók 60%-a fiatal volt. A most indult tanfolyamon is hozzávetôlegesen ez az arány.
2004. december 8-án 18 órára összehívom az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének választmányi gyûlését az RMDSZ Braila utcai székházának gyûléstermébe.
Napirendi pontok:
1. Beszámoló a választásokról
2. Szervezési kérdések
3. Különfélék
Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke
*
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete Mikulás-napi bált szervez 2004. december 11-én a Bolyai Farkas Líceum étkezdéjében 20 órai kezdettel.
Bôvebb felvilágosítás a 267-116-os telefonszámon vagy az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének székházában.
Ugyanitt szerezhetôk be a vacsorajegyek is.
Gál Éva, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének alelnöke
Bizonyára mindenki egyetért abban, hogy a mûvelôdés, a kultúra létfontosságú közösségünk életében. Csakhogy huszonegyedik századi társadalmunkban egyre nagyobb árat kell fizetnie bárkinek, aki mûvelôdni, olvasni, tanulni akar. Letûnt már az az idô, amikor az átlagpolgár havonta akár három-négy könyvet is megvásárolhatott, gazdagíthatta könyvtárát, és még részletfizetési lehetôsége is adódott. Mint tudjuk, akkoriban az emberek sokkal több idôt töltöttek olvasmányaikkal (itt elsôsorban szépirodalomról beszélek), mint manapság, amikor rendkívül gazdag a kínálat sajtótermékekben. Az elszívó hatás óriási. A digitális technika és az internet hasonlóképpen hozzájárult e helyzet kialakulásához, a "fogyasztói" hozzáálláshoz. Az életvitel, a lakosság szociális helyzete nemkülönben. Mindazonáltal a kultúrát nem kell "eltemetnünk", hiszen most is szép számmal akadnak olyanok, akik az igényes olvasmányokat, a minôséget kedvelik. Csakhogy nem mindenkinek adatik meg, hogy megvásárolhassa, amit óhajt. Évrôl évre szûkösebb a pénztárca... és a befogadás. Az olcsóbb könyvek darabjáért ugyanis 100-200 ezer, az igényesebbekért akár 300-500 ezer lejt is le kell pengetnünk. A mûszaki, tudományos tárgyú könyvek, lexikonok ennél is drágábbak, akár a másfél milliós árat is elérik. Nem rózsás a helyzet a videokazetták (250-400 ezer lej) és a DVD-filmek (akár egymilliós áron is!) területén sem, ahol a nagy választék ellenére nem tolakodnak a vevôk. Csak remélhetjük, hogy az ünnepek elôtt néhány könyvesboltban kedvezményesen lehet majd vásárolni. Ellenkezô esetben szegényes lesz az ajándékcsomag, amit különben évrôl évre tapasztalhatunk. Mûvelôdni persze másképpen is lehet. Nem kötelezô könyveket vásárolni, jobb híján a könyvkölcsönzés (könyvtárak), is megteszi. Ugyanez érvényes a videokazetták, DVD-k kölcsönzése esetén is, ami azonban hosszú távon drága mulatság. És persze, egyéb költségekkel is jár. A színház, a zene, a mûvészet mind-mind pénzbe kerül. Egyre világosabbá válik: a kultúráért meg kell szenvedni!
Háromórás megakoncert, ínycsiklandozó buli, születésnapi parti, hirdették a plakátok városszerte. És valóban, Marosvásárhely legsikeresebb zenekarának születésnapi ajándékkoncertje jól sikerült.
1996. augusztus 27-én jött létre az együttes, kezdetben heavy metalt nyomtak, de azóta sok minden változott. Nyolc év egy együttes, különösen egy erdélyi magyar együttes életében igen nagy idô. Tagok sokasága jött, majd ment, a kezdeti stílus is progresszív hard rock irányba tolódott, népszerûségeük azonban nem csökkent. A jelenlegi felállás: Dán Péter (ének), Fülöp Imre (szólógitár), Fülöp Csaba (basszusgitár), Danut Chiorean (gitár), Florin Suteu (billentyûk) és Fülöp Zsolt (dobok). Idén tavasszal új albumukat a budapesti Utópia Stúdióban vették fel (Romániában az Euromusic terjeszti, Magyarországon a Hungaroton), és a koncert nem csak szülinapi buliként, hanem lemezbemutató alkalomként is szolgált. Az Álarcod mögött slágerszámát, a Várok még rád-ot Keresztes Ildikóval éneklik, a klip a CD-n is megtekinthetô.
A buli a nagy lélegzetvételû koncertek szinte kötelezô fegyvertárával, video- és pirotechnikával indult, dörrentek a gitárok, és a totális telt házzal küszködô Kultúrpalota nagytermének elsô soraiban többen ropták már a táncot. Kitûnô hangosítás, emlékezetes fények, rockzene és szecesszió ez estén igen jól megfértek egymás mellett, a táncoslányokon azonban minden ildom tudatában és annak ellenére jókat nevetett a nagyérdemû, ezt azért nem így kellett volna... De felléptek a régi tagok, az ex-Defender zenészek is, Bodáli István, vagy ahogy mindenki ismeri, Pityi a Kôszobor albumról énekelt néhány igazi, klasszikus metál számot, és Puskás Zsolt, azaz Kicsi Ágyú is visszatért néhány dal erejéig a dobok mögé. Rajtuk kívül Tisza Kálmán kongázott elemi erôvel, de volt trombitaszóló és háttérvokál. Sztárvendégként Keresztes Ildikó állt fel a Kultúrpalota színpadára, médiapartnerként pedig a Zi de Zi, a Ziarul de Mures, a Népújság, a Marosvásárhelyi Rádió, a Radio Star, a Mix FM, a Kiss FM, a www.Mures.ro, a Promusic Prod. és a Maximum Rock Magazin tevékenykedett.
A magunk részérôl: boldog szülinapot!
Az oktatás minôségével, az iskolák mûködésével, valamint a részben félresikerült kormánytámogatások eredményével kapcsolatos minden fontosabb probléma terítékre került a magyar iskolaigazgatók szombaton tartott vándortanácskozásán. A Romániai Magyar Pedagógus-szövetség Maros megyei elnöksége által összehívott rendezvényen, amelynek az Erdôszentgyörgyi Iskolaközpont volt a házigazdája, a résztvevôk egy elôterjesztést fogadtak el azokkal a fontosabb elvárásokról, amelyeknek megoldását a politikumtól várják.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökségéhez, a megyei tanács RMDSZ-frakciójához, valamint a marosvásárhelyi elnökséghez intézett elôterjesztésben a 38 jelen lévô igazgató és aligazgató azt a kérést fogalmazza meg, hogy a kormánypárttal kötendô országos és helyi protokollumok tartalmazzák az iskolák névadásának kérdéskörét.
"A magyar közösségek számára pozitív megoldást jelentene, ha - a kulturális autonómia elve alapján - a helyi tanács, illetve közösség döntene az oktatási intézmények nevérôl.
Elvárásaink szerint a következô problémák politikai alku tárgyává kell váljanak: a marosvásárhelyi és Maros megyei iskolák névadása; arányos képviselet a tanfelügyelôségen a megye magyar ajkú lakosságának arányában; a magyar nyelvû tankönyvek kiadása legyen elsôdleges feladata az Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Osztályának; az iskolavezetésre vállalkozó magyar pedagógusok élvezzenek támogatást az RMDSZ részérôl" - áll az elôterjesztésben.
A tanácskozás fô témáját Dónáth Árpád matematika szakos tanár értékelôje képezte, amelynek során a gyulakutai általános iskolában végzett felmérés eredményét ismertette. Az oktatás minôségét és feltételeit, a gyerekek családi hátterét vizsgáló kérdôíveket tanulók, szülôk és pedagógusok töltötték ki. Az általában jó eredményeket mutató vizsgálódás során Dónáth Árpád néhány hiányosságra és furcsaságra hívta fel a jelenlevôk figyelmét. A tanárokkal szemben több empátiát várnak el a diákok, ehhez kapcsolódik a tanár-diák viszony emberiességének fokát értékelô válasz is. Több kirándulás, sulibüfé mûködése szerepel a gyerekek óhajai között. Ami pedig a szülôk magatartását illeti, miközben elismerik, hogy nem érdeklôdnek túlságosan, és gyenge a részvételük az iskolai tevékenységeken, ôk a legkritikusabbak az iskola fejlesztô hatása tekintetében. A kérdôíveket egyébként minden tanintézmény megkapja, és ki is töltheti, ami hasznos eredményekkel jár.
Az érdemfizetés, érdemfokozat felterjesztésének módjáról, az igazgatói vizsgák módszertanának változásáról, a beiskolázásról Albertini Zoltán számolt be. A fôtanfelügyelô- helyettes szólt továbbá az iskolák fenntartását, az igazgatók szerepkörének megnövelését érintô kísérletrôl, amely januárban indul, s bár megyénket még nem érinti, a jövô iskolai évtôl számítani lehet a bevezetésére. Az igazgatók hatalmának és felelôsségének növekedésére utalva Albertini Zoltán a vezetô tisztségekre kiírt versenyvizsgákon való részvételre biztatta a pedagógusokat, mivel az eddigi megmérettetésekre kevesen vállalkoztak a magyar tanerôk közül.
Az oktatás minôségének a problémája kapcsán Nagy Edit, a Pedagógusok Házának igazgatónôje felvetette ez a Kis-Küküllô és a Nyárád menti iskolák végzôseinek gyenge teljesítményét, ami az országos felmérés során derült ki. Mivel véleménye szerint ez részben a szakképzetlen tanároknak tulajdonítható, ismertette, hogy az általa vezetett intézmény tanfolyamokat indít a tanügyben dolgozó szakképzetlen személyek felkészítésére. E képzéseket helyben is meg lehet szervezni, ha sikerül egy csoportra való pedagógust összegyûjteni. Ugyanakkor pályázatírásra és az iskolák menedzselésére felkészítô tanfolyamaikat ajánlotta a jelenlevôk figyelmébe.
A tanácskozáson felvetôdött az iskolák névadásának kérdésköre. Többen panaszolták, hogy a tanfelügyelôségre benyújtott kérésüket évek óta válaszra sem méltatták, sôt, egyes dossziék el is tûntek. Elhangzott, hogy a politikum támogatása nélkül Marosvásárhelyen esély sincs arra, hogy az általános iskolák elnevezése arányos formában történjék, ezért is fogalmazódott meg az igény, hogy a politikai érdekképviselet segítségéhez folyamodjanak. Akárcsak a tankönyvek ügyében, amelyek hiánya mind nagyobb gondokat okoz a magyar tagozaton tanuló diákoknak és tanároknak.
A jelen levô igazgatók és hivatalosságok elégedetlenségüket fejezték a tanulók támogatására elindított kormányprogramok gyakorlatba ültetésével kapcsolatosan: sok uniós csekk visszakerült a tanfelügyelôségre, mivel a címzetteknek nem volt lehetôségük beváltani azokat. A számítógép-vásárlási program márciusban indul újra, talán átgondoltabb formában. Az 1.800.000 lejes líceumpénz sem oldotta meg a bentlakó diákok gondját, holott ezt a reményt fûzték a támogatáshoz. A vidéki iskolák fellendítését célzó világbanki program sem kedvez a kisebbségi többségû iskoláknak, mivel az ötszáz dollár értéknyi könyvkínálatban mindössze 16 magyar könyv található.
A szövegolvasás és szövegértés gondjaira hívta fel a figyelmet Farkas Ernô, aki az óvónôk, tanítónôk és szülôk felelôsségét is hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a szülôföld megismerése érdekében egy jól átgondolt ajánlást kellene összeállítani; Erdély mely tájaira kellene elvinni kirándulni az elemi, illetve a gimnáziumi osztályokba járó tanulókat. Felhívta továbbá a figyelmet az olvasás fontosságára, s a Teleki Oktatási Központban levô gazdag információs anyagra.
A sok egyéb téma mellett Magyarosi Erzsébet, a vendéglátó iskola igazgatója a Johannita Lovagrend támogatásával meghirdetett karácsonyi fogalmazásversenyre, Molnár Zoltán pedig a háromfordulós honismereti vetélkedôn való részvételre biztatott a jelen levô iskolavezetô révén.
Csípôs, szeles idôben érkeztünk Kolozsvárra, a Református Kollégiumba november 20- án. A díszteremben tartotta az idei ünnepi közgyûlését megalakulásának 83., újraalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD). Erdély minden részérôl több mint 70 karvezetô és kóruselnök érkezett. A köszöntések után Nagy Tibor V. éves teológiai hallgató áhítatával folytatódott az ünneplés. Kötô József, az EMKE elnöke boldognak mondta azokat, akik a tiszta forrás közkinccsé tételéért fáradoznak, minôségi munkájukkal a transzszilván kultúra megôrzésére törekednek. Átadta a RMD tiszteletbeli elnökének, Guttmann Mihály karnagy úrnak a Kájoni Jánost ábrázoló plakettet, amely - mint mondta - metaforikusan magába foglalja a Romániai Magyar Dalosszövetség létének az értelmét. Vadász Ágnes, a budapesti Zene Szó címû folyóirat szerkesztôje üdvözlôlevele után következett Tóth Guttmann Emese elnök asszony beszámolója, amely tömören összefoglalta az elmúlt tíz év tapasztalatait eredményeit, célkitûzéseit. E célkitûzésben fontos helyet kap a magyar zenekultúra fejlesztése, a karnagyok képzése, kórustalálkozók szervezése. Meleg szavakkal méltatta azokat, akik önzetlenül támogatják a kórustalálkozók szervezôit, így például a Kolozsvári Magyar Opera igazgatóját, Simon Gábort és a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatóját, Vasile Cazant, akiknek szívügye a kórusmuzsika felkarolása, segítése. Az RMD a közeljövôben feltérképezi a kórusokat, azok múltját és jelenét, a létezô ereklyéket. Célkitûzéseikben legyen ott a szórványmagyarság felkarolása és az éneklô Erdély megteremtése. Jakabffy Tamás a Gregorián Schola tevékenységérôl beszélt, a gregorián zene oktatásáról, gyermektáborok szervezésérôl, és örömmel tudatta, hogy a közeljövôben elkészül a harmadik CD-jük is. Sógor Magda az egyházzenei tagozat tevékenységérôl szóló beszámolóban részletesen ecsetelte az új énekeskönyv bevezetésének fontosságát, a kántorok továbbképzését és a kórusok jelenlétének fontosságát a gyülekezeti alkalmakon. A népzenei tagozat Fejér Kálmán vezetésével minden évben megszervezi Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni népdalvetélkedôt. A fúvós tagozat irányítója, Kelemen Antal röviden ecsetelte az elmúlt tíz év alatt elért eredményeket, fúvóstáborok szervezését, karnagyok képzését, a kottaanyag gazdagítását, hazai és anyaországi hangszeroktatók meghívását, hangszerek beszerzését, amelyekrôl mindenki tudja, hogy nagyon drágák. Rövid szünet után következett a 2004-es díjak ünnepélyes átadása. A Jagamas János- díjat a 70. életévét betöltött dr. Almási István vette át a népzenekutatásban elért munkásságáért. Laudációt mondott dr. László Ferenc muzikológus, a díjat Jagamas Jánosné adta át. Seprôdi János- díjat kapott Gáspár Attila a Szilágyságban végzett pedagógiai közmûvelôdési tevékenységéért. Laudációt mondott Guttmann Mihály. Márkos Albert-díjat kapott Vizsnyai Csaba a kamarakórus-muzsika terén végzett munkájáért. Laudált Fejér Kálmán. Zsizsmann Rezsô-díjat kapott Kállai Miklós Tünde kántor, karnagyi és zenepedagógiai munkájáért. Laudált Nagy Irén. Rónai Antal-díjat kapott a szatmárnémeti Câcu Mircea az általa vezetett fúvószenekar élén végzett munkájáért, aki alaposan ismeri a román és magyar zenekultúrát, szeretettel dolgozik és nem fél attól, hogy átnevelôdik. Laudált Kelemen Antal. A díjat Rónai István adta át. A Romániai Magyar Dalosszövetség különdíját kapta Guttmann Mihály karnagy úr. 1994-ben ô indította újra a kórusszövetséget, amelyben színvonalas munkát fejtett ki és megszervezte a tordaszentlászlói kórustalálkozót. Laudációt mondott dr. Angi István, a díjat László Attila adta át. Ez alkalommal minden tagkórus átvette az RMD emléklapját és a Szivárvány havasán címû kórustárat. Maros megyét a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusának vezetôje, Kovács András és az alsóvárosi református egyházközség vegyes karának vezetôje képviselték. Az ünnepi közgyûlés befejezô momentumaként rövid kórushangverseny csendült fel. A Kolozsvári Református Kollégium vegyes karát Székely Árpád vezényelte. Az utolsó énekszámot, Draskoczy László: Ároni áldás címû mûvét közösen énekelve köszöntöttük a 8 X-en túl levô Guttmann Mihály karnagyot példamutató, konok kitartásáért, helytállásáért. Az ünnepi közgyûlés közös ebéddel zárult. Hazafelé indultunk, kint hideg, szeles idô volt, de szívünkben öröm és melegség, mert figyelnek a kórusok munkájára és mert jó volt együtt lenni.
Médiabefutó 2004-döntô Marosvásárhelyen
Több mint kétezer fiatal nevezett be hétszáznál több produkcióval az RMDSZ által megszervezett Médiabefutó 2004-re. A Maros megyei Stúdió termi helyi válogató után tehetséges fellépôink a székelyudvarhelyi regionális szakaszon is megállták helyüket. A Marosvásárhelyen december 11-én, szombaton, a Nemzeti Színházban megrendezendô országos döntôn válik el, kik a legjobbak. Ôket a csíkszeredai, székelyudvarhelyi és szatmárnémeti regionális szakasz harmincnégy továbbjutója közül válogatják ki.
A tánc kategóriákban sport-, tematikus, népi, modern és cigánytáncolók mérték össze erejüket. Az éneklés különféle mûfajai is felsorakoztak, kezdve a népdaltól (amelyet esetenként ütôgardony, hegedû, citera kísért) a cigánydalig, egészen a könnyûzenei produkciókig, a bluestól a rockon keresztül a hip-hopig. Hogy a vers- és mesemondás nehéz mûfaj, azt a kategóriában továbbjutók alacsony száma bizonyítja, ez alól a humor, a paródia sem képez kivételt.
Megyénkbôl a székelyudvarhelyi regionális szakaszra a benevezett több mint tíz produkcióból négy jutott tovább. A BF-BF blues együttes jól szerepelt, annak ellenére, hogy még a helyi szakaszon azt állították magukról, hogy csak nemrég állt össze a csapat, a számaik is a legfrissebbek. Az ákosfalvi Forrás néptánc- produkciójával vívta ki a zsûri elismerését. A szenterzsébeti Koréh Mária eredeti forrásból merített, csodás hanggal társított cigánydalával és tánccal fog a szombati döntôn szerepelni. Vizi Imre Bátáról saját szerzeményû dallal lép színre, amit gitár és tam-tam dobok kísérnek.
A gyergyószentmiklósi, csíkszeredai, temesvári, kézdivásárhelyi, csíkdánfalvi, marosvásárhelyi, ákosfalvi, kolozsvári, nagyváradi és székelyhídi együttesek, tánccsoportok és egyéni fellépôk legtehetségesebbjei a Communitas Alapítvány jóvoltából százötven millió lejes nyereményalapból részesülnek. Emellett a támogatók különdíjai között hangfelvétel-készítési lehetôség, stúdióidô, videoklip-forgatás, vásárlási utalványok és más értékes díjak is szerepelnek.
A múlt hét csütörtökén a Bolyai-Gauss Információs Központ vendégeként Hajdu Zoltán, a Fókusz Öko Központ vezetôje érdekes elôadást tartott, amiben többek között kifejtette, az európa, uniós piacon jobban elfogadják azokat a termékeket, amelyeket minôsítetten környezetkímélô módszerekkel és körülmények között állítanak elô. Mindehhez azonban nem annyira pénzbefektetésre van szükség, mint inkább mentalitásváltásra.
Az elôadásból megtudhattuk, hogy az Európai Unióban az ISO 14000 szabványnak megfelelôen minôsítik a cégek menedzselését. Ennek kapcsán megvizsgálják az elôállítandó termékek útját is. Minôségileg és árban is inkább elfogadják azokat, amelyeket környezetkímélô módszerekkel állítottak elô. Például a bútorgyártásban ellenôrzik azt, hogy a fa milyen erdôbôl származik, hogyan gazdálkodtak a "zöldanyaggal". Követik a technológiai folyamatokat is, ahol elsôsorban azt veszik figyelembe, hogy a cég hogyan dolgozza fel a hulladékot, mennyit fordít vissza ebbôl. Ha eleget tesznek az igen szigorú követelményeknek, akkor megkaphatják az ökológiai termék minôsítést. Ezt általában jelzik is a csomagoláson, a termék ezáltal keresettebb lesz a piacon. Nemcsak ezért fontos, hogy egy cég a környezetvédelmi szabályoknak megfelelôen üzemeljen. Vannak olyan EU-s pályázatok, illetve már egyes bankok is feltételként szabják meg, hogy csak akkor adnak kölcsönt, ha a szóban forgó cég környezetkímélô módszerekkel dolgozik, illetve kérnek környezetvédelmi auditálást. Hajdu Zoltán kifejtette, nem arról van szó, hogy többletberuházást kell eszközölni, ha piacképes környezetbarát termékeket akarunk elôállítani. Újfajta menedzsmentre, gondolkodásmódra van szükség, hiszen amennyiben valaki egy vállalkozást akar indítani, és már elôre figyelembe veszi ezeket a szempontokat, akkor sokkal gazdaságosabban állíthatnak elô piacképes árukat. S hogy mit jelent környezetkímélô módszerekkel gazdaságosan termelni, arra konkrét példákat is mutatott az elôadó. Nemrég az ausztriai Burgenlandban járt, ahol alternatív energiarendszerekkel ismertették meg a vendéglátók. A régióban uniós pályázatnak köszönhetôen több olyan üzemet építettek fel, ahol a napsugarakból, a szélbôl, illetve a biogázból állítottak elô villamos energiát. Továbbá azt is láthatták, hogyan üzemel fûrészporral egy áramfejlesztô, s hogyan készül dízelolaj repcébôl. Ez az ötletbörze annyira megváltoztatta a környéken lakók felfogását, hogy például az egyik jól menô autószervizt átalakították olyan napelemgyárrá, amely rohamosan fejlôdik.
- A környezetkímélô tevékenység értékteremtô, nemcsak gazdasági hasznot hoznak, hanem mindenképpen az életminôséget javítják, egészségesebb életteret biztosíthatunk magunk és unokáink számára. Nem csak EU-s követelmény, de az életszínvonal emeléséhez is ezáltal hozzájárulhatunk - vonta le elôadásának konklúzióit a környezetvédelmi szakember.
(vajda)
EU-csatlakozás
Románia az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során elfogadta a különbözô termelési kvótákat. A Mezôgazdaság fejezetben rögzítették, hogy az ország 2007-ig meg kell valósítsa a 3 millió hektoliter - jó minôségû - tej termelését. Ez nagy feladatok elé állítja a tejtermelôket. A megyében számos érdekvédelmi egyesület alakult, közülük a Maros Megyei Szarvasmarha-tenyésztô Egyesület, amely nemrég tartotta évi közgyûlését.
Iacob Boca elnök ismertette, hogy a megyében az egyesületnek 70 helyi szervezete van, a tagok potenciális állománnyal rendelkeznek. A közgyûlésen központi témaként szerepelt egy kereskedelmi vállalkozás létrehozása az egyesület keretében. A mûködési alapszabályok megvitatása után a tagság megszavazta a kereskedelmi cég létrehozását, kinevezték annak igazgatóját is Vasile Bota személyében, aki a Megyei Állatnemesítô és Szaporodás-biológiai Hivatal technikusa. A tervek szerint a kereskedelmi vállalkozás munkapontokat nyit a helyi szervezetek székházaiban, ahol az állattenyésztésben használatos gépeket, felszereléseket, berendezéseket, gyógyszereket, mûtrágyákat forgalmaznak. Az egyesület tagjai továbbá egyetértettek egy újabb tehergépkocsi megvásárlásával is, amellyel megkönnyítik a munkapontok áruval való ellátását. A közgyûlésen ismertették azt a pályázati tervezetet, amelyet a Világbankhoz nyújtanak be berendezések vásárlására, amelynek értéke 55.000 dollár. Ezt az összeget olyan berendezések vásárlására szeretnék felhasználni, amelyekkel meghatározható a tejben lévô szomatikus sejtek száma és a csíraszám. Ezen minôségi mutatók meghatározása elmaradhatatlan alapfeltétel a tejtermelésben. A berendezések mûködésbe helyezése kemény megpróbáltatás lesz a tejtermelôk számára, ugyanis az állattenyésztést, a takarmányozást teljesen új alapokra kell helyezni. De a fejésnél is elôbb-utóbb kötelezô lesz a fejôgépek használata. Tehát nehéz évek elôtt állnak a tejtermelôk. Azért is, mert egyre több pénzre lenne szükség az istállók modernizálására az új technológiák alkalmazása érdekében. A tej ára - amely hosszú vitát váltott ki - sajnos, nem fedezi a termelési költségeket. Egyes feldolgozók 7500 lejt ajánlanak literenként, mások viszont 5500 lejt. Az elemzések szerint egyik felvásárlási ár sem fedezi a jelenlegi költségeket. A Szászrégen, Mezôrücs, Nagysármás környéki gazdák hevesen fejezték ki elégedetlenségüket az alacsony felvásárlási ár miatt. A jelenlévôk javasolták, hogy megyeszinten határozzanak meg egy egységes felvásárlási árat - 7500 lejt literenként. Errôl átiratot készítettek, azt elküldték a tejfeldolgozóknak, amelyre írásban várják a választ. Ettôl függôen határoznak majd a tiltakozás formájáról. Határoztak arról is, hogy január 1-jétôl kezdve a tejfeldolgozókkal felvásárlási szerzôdéseket kötnek.
Iacob Boca elnököt arról kérdeztük, hogy szerinte a megyénkbeli tejtermelôknek sikerül-e felkészülniük az EU-csatlakozásra? Szerinte a tejtermelôk szakmailag jól felkészültek, fôleg a fiatalok. Viszont tôkeszegények. Ha az állam több figyelmet fordítana a támogatásokra az átmeneti idôszakban, akkor talán megfelelôképpen felkészülhetnek majd a csatlakozásra.
- Figyelemre méltó és jelentôs változás, hogy az állattenyésztôk közül egyre többen értik meg, hogy az érdekvédelmi szövetkezések nélkül nem juthatunk messzire a csatlakozás útján. A mai helyzetünk alapján megítélve, kilátásaink biztatóak - mondotta Iacob Boca.
(kilyén)
A román jegybank november elején elengedte a gyeplôt, hadd poroszkáljon szabadon a dollár és az euró. Sokan csak választási fogásnak gondolták ezt az intézkedést. Mások pedig a busás haszon reményében valutázni kezdtek. És csalódniuk kellett, mert a lej, minden gazdasági várakozást megcáfolva, egyre erôsödött. A konyhapénzzel spekulálók már bánni kezdték elôzô napi vásárlásaikat, ugyanis az európai pénz, kézen fogva a többi nemesebb fizetôeszközt, egyre lejjebb bukfencezett a lejtôn.
A legnagyobb hasznot a termékek behozatalára épülô vállalkozások arathatták. Az egykori pénzügyminiszter, Daniel Daianu szerint a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy a szabadjára engedett valutaárfolyam arra ingerli a kereskedelmi bankokat, hogy a kritikus határig nyomják alá a paritást. Ezt a mélypontot december hatodikán délelôtt érték el, amikor az eurót 36.700 lejre taksálták a bankközi piacon. Majd egy enyhe emelkedést követôen a nemzeti bank közbelépett, és felvásárlásaival visszatornázta a negyvenezres határig.
Ez az erômutatvány azt jelezte, hogy a jegybank kritikus pillanatokban intervenciós megoldásokhoz folyamodik a pénzpiac egyensúlyban tartása érdekében. A lej idôszakos leértékelése az exportôröknek valóságos oxigénpalackot jelentett. Ugyanis az egy hónapos ellenôrizetlen valutamozgás közel tízszázalékos veszteséget okozott a külföldre termelô egységeknek. Pénzben kifejezve az árfolyamveszteség megközelíti a 150 millió eurót, ami kétszerese az egész évre számított exporttámogatási kedvezményeknek. A csökkenô versenyképesség hatása lehet, hogy csak jövô tavasszal fog érzôdni. Addig egy gazdasági szemfényvesztésben lesz részünk. A statisztikai sikerek, minden reális gazdasági háttér nélkül, a hazai össztermék (GDP) látványos növekedését fogják mutatni. Néhány hónap múlva pedig az export drámai csökkenésének és a deficit növekedésének leszünk tanúi. És ezt az európai csatlakozást felvállaló új kormány kell kibogozza.
Végezetül pedig egy dilemma: hogy van az, hogy amikor a kôolaj világpiaci ára és a valutaárfolyam csökken, nálunk az üzemanyagok ára változatlan marad? A szomszédos Magyarországon tegnap a MOL közel 1000 lejjel (a valutamozgásnak megfelelôen) leszállította a benzin és a gázolaj árát a kutaknál. Hogy van az, hogy a külföldrôl behozott termékek árát nem befolyásolta a valutaárfolyam? Talán ehhez meg kellene változnia a kereskedôk egyirányú - csak drágításra állított - logikájának.
(karácsonyi)
A versenytanács tevékenységi köre ismert, legalábbis ez derül ki a november 1-5. között körülbelül négyezer gazdasági egységben elvégzett felmérésbôl - tudhatjuk meg a tanács sajtóirodájának közleményébôl. A felmérések a verseny és az állami támogatások területérôl származó törvénykezések ismertségének és tudatosítási fokának vizsgálatát célozták meg, és ezek alapján készítenék el a jövô évi tevékenységük stratégiáját. Továbbá bebizonyosodott, hogy a tanács szerepét a versenyhelyzet szabályozásában és az állami támogatások engedélyezésében fontosnak tartják.
A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy továbbra is koncentráljunk a versenyszabályozó törvények hatékony alkalmazására és az állami támogatásokra, valamint a verseny kultúrájának aktív elômozdítására - tájékoztatott Mihai Berinde, a tanács elnöke.
A megkérdezettek hetvennégy százaléka véli azt, hogy a versenytanács tevékenysége a kereskedelmi környezetben fontos, míg tizenkilenc százalék szerénynek gondolja a beavatkozást. Ez a közeg ismeri a verseny területérôl származó legújabb törvénykezéseket, a vizsgáltak 63%-a értékeli azt, hogy ezeket a törvényeket be is tartják.
Ugyancsak a november folyamán végzett kérdôívezés igazolja, hogy a versenytanács tevékenységi körét a megkérdezettek 87%-a ismeri. Négy százalékuk a tanácsot összetéveszti a versenyhivatallal, kilenc százalékuk a Közpénzügyi Minisztériummal és versenyhivatallal, pedig ezeknek más a hatáskörük. A válaszolók 73%-a ismeri el a versenytanácsot mint autonóm közigazgatási szervezetet, 19%-uk úgy véli, a kormány fennhatósága alatt áll, 5% pedig, hogy a parlament befolyása alatt. 67% látja helyesen a tényt, melye szerint a tanács feladata az állami támogatások engedélyezése és nem azok jóváhagyása.
Az Európai Unióba való belépésünk után is lesznek állami támogatások, ezt a tényt a megkérdezettek alig több mint fele gondolja, harminc százalékuk szerint megszûnnek ezek a támogatások 2007 januárja után. Pozitív tényként értékelhetô, hogy a megkérdezettek a verseny és a versenyképesség között ismerik a különbséget. Ez azt bizonyítja, hogy tudatában vannak annak a fontos szerepkörnek, amely a román gazdaság versenyképességének folyamatos javítását célozza.
A tíz kérdésbôl álló kérdôívet minden megyében különféle területen tevékenykedô kereskedelmi ügynökségekkel töltették ki. A tanulmány eredményeit figyelembe véve a versenytanács a jövô évben nagyobb hangsúlyt fordít tevékenységi körének mediatizálására, az írott és elektronikus sajtót is segítségül híva, továbbá a tanács honlapja (www.consiliulconcurentei.ro), folyóirata (Profil:Concurenta) és szakanyagok is az érdeklôdôk rendelkezésére állnak.
Mészely Réka
Debreceni kutatók felfedezésével gyógyíthatóvá válhatnak az úgynevezett autoimmun-megbetegedések, így a cukorbetegség egyik fajtája is.
A emberi szervezet különleges reakciói közé tartoznak az úgynevezett autoimmun betegségek. Ezekben a szervezet valójában önmagával fordul szembe. Arról van szó, hogy az immunrendszer - amely arra hivatott, hogy felismerje és megölje a kórokozókat - a szervezet saját anyagai ellen indít támadást. Úgy kezeli ôket, mint az ellenségeit, s hozzálát elpusztításukhoz. Közkeletû idegen szóval élve, ez a rendszer nem elég toleráns, azaz türelmes a szervezet saját anyagaihoz. Debreceni kutatók felfedezése nyomán ez a tolerancia a védekezôsejtek megfelelô programozásával növelhetô.
Nagy László, a Debreceni Egyetem docense és munkatársai kutatásai az immunrendszernek azon sejtjeire irányultak, amelyek a behatoló idegen szervezeteket azonosítják. Ezek szinte szétszedik a támadót, annak jellemzô alkatrészeirôl - a rendszer karmestereként is felfogható sejteken keresztül - értesítik az ölôsejteket, s a szervezet így a legközelebbi fertôzés során felismerheti, majd megsemmisítheti a betolakodót. Baj csak akkor van, ha a saját sejteket is így kezeli a rendszer, - ekkor alakul ki az autoimmun betegség. Az ilyen kórban szenvedôk szervezetébôl hiányzik a felismerôsejteknek az a típusa, amely a szervezet saját anyagaival szembeni tûrôképességet megfelelô szinten tartja.
A kutatók rájöttek arra, hogy a felismerôsejtek érésekor - tehát akkor, amikor "megtanulják" felismerni az ellenséget -, e sejtek megfelelô programozásával növelni lehet az immunválasz toleranciájáért felelôs sejtek arányát. Így a szervezet nem reagál a saját anyagaira, csak a valóban veszélyes idegen sejtekre. A kutatások egyelôre csak tenyésztett emberi sejtekben bizonyították ezt a hatást, de megindultak azok a kísérletek is, amelyek révén egerek szervezetében figyelik meg ezt a mechanizmust.
Az immunsejtek megfelelô programozását egy olyan vegyülettel végezték, amelyet az Egyesült Államokban (különleges engedéllyel nálunk is) cukorbetegek inzulinérzékenységének a fokozására használnak. Ezért - újabb kísérletek keretén belül - több ilyen beteg szervezetében is figyelik, hogyan változik a tûrôképességért felelôs sejtek aránya.
Ha a kutatók sikerrel járnak, talán gyógyíthatók lesznek az autoimmun betegségek. Közéjük tartozik a cukorbetegségnek azon fajtája is, amely azért jön létre, mert a szervezet által termelt inzulint a védekezômechanizmus idegen, ellenséges anyagnak tekinti.
A debreceni kutatók az egyik legújabb tudományág, a genomika, az emberi gén tanulmányozása során alkalmazott módszerek segítségével dolgoztak. E tudományág szervesen összekapcsolódott az immunológiával. A magyar kutatók elismertségét jelzi, hogy az elsô immungenomikai világkongresszust Magyarországon rendezték, október elején. Ezen a genomikának az immunrendszerrel kapcsolatos területeit tekintették át. Itt Nagy László és munkatársai is ismertették kutatási eredményeiket, miután egy neves immunológiai szaklapban már korábban közzétették, s szabadalommal is levédették azokat.
Gôz József
Lehet, hogy ártanak maguknak azok, akik keringési rendszerük egészsége, életük meghosszabbítása érdekében E-vitamin- kiegészítôket szednek - állítja egy amerikai tanulmány, amelyet az amerikai szívgyógyászok New Orleansban tartott éves kongresszusán ismertettek.
A baltimore-i Johns Hopkins egyetem egy kutatócsoportja szerint az E- vitamint tartalmazó étrendkiegészítôk nem váltják be a hozzájuk fûzött reményeket, hiszen az effélét rendszeresen fogyasztók átlagosan fiatalabban halnak meg, mint azok, akik nem használnak vitaminkiegészítôt. A jelenségre, amely a kutatókat is megdöbbentette, egyelôre pontos magyarázat nincs.
A kutatók vizsgálataiból kiderült, hogy 5 százalékkal magasabb azoknak a halálozási aránya, akik napi 200 egységnél több E-vitamint vesznek magukhoz vitaminkészítmények formájában, mint akik nem szednek vitaminokat.
"Ez az arány önmagában nem tûnik soknak, de mindenesetre érzékelhetô. Azonnal jelentôssé válik azonban az eredmény akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államokban például a felnôtt lakosság negyede szed E-vitamint. Még drámaibb következtetésekre juthatunk, ha arra gondolunk, hogy a vitaminkészítmények fogyasztóinak kétharmada 200 egységnél többet, napi 400 egységet, vagy még ennél is többet szed" - mondta a konferencián Edgar Miller, a baltimorei kutatók vezetôje.
Miller szerint semmi szükség az E-vitamin- kiegészítôkre, amelyekrôl az emberek azt hiszik, hogy a szervezet anyagcseréje nyomán keletkezô úgynevezett szabad gyökök megkötésével csökkentik a sejtkárosodást, lassítják az öregedést, és védenek a szívbetegség és a rák ellen. A szervezet számára elegendônek kellene lennie annak az E-vitamin-mennyiségnek, ami a napi táplálékkal jut a szervezetbe diófélékkel, növényi olajokkal, teljes kiôrlésû magvakkal és zöldleveles zöldségekkel. Ez egyébként átlagban nem több 10 egységnél - tette hozzá Miller.
A mesterségesen elôállított E-vitaminok káros voltának okáról a kutatók egyelôre nem tudnak bizonyosat. Miller doktor szerint elképzelhetô, hogy az E-vitamin, ami kis adagban erôs antioxidáns, magasabb dózisokban épp az ellenkezô hatást fejti ki, erôsíti a sejtkárosító folyamatokat, és gyengíti a szervezet saját védekezôképességét.
Az utóbbi idôben az elmebetegségek száma megnôtt. Vannak kórfolyamatok, amelyek továbbra is változatlan arányban fordulnak elô, mint például a szkizofrénia, és a gyengeelméjûség. Az affektív zavarok, s ezen belül a depressziós megbetegedések viszont gyakoribbá váltak - vélekedik dr. Gábos Grecu József egyetemi elôadótanár, az 1-es Számú Pszichiátriai Klinika vezetôje, akit most megjelent könyve kapcsán kérdeztünk.
- Hogyan, milyen formában jelentkezik ez a betegség, amely sokaknak megkeseríti az életét, és egyesek mégsem tesznek ellene semmit?
- Élete során szinte minden ember átesik a depresszió egy bizonyos formáján, de nem mindenki kerül kórházba. Lényegesnek tartom, hogy felismerjük mindazokat a depressziós formákat, amelyek végzetes következménnyel, például öngyilkossággal járhatnak. Ezeket az eseteket kell a leghamarabb észrevennie a családorvosnak, majd szakorvoshoz küldenie a pácienst, hogy az a gyógyítás legoptimálisabb feltételeiben részesüljön.
A depresszió különbözô formái közül hármat említenék meg: a pszichogén (lelki eredetû) depresszió, a reaktív, katasztrófák (földrengés, árvíz, egy közelálló személy, halála, állás elvesztése stb.) után jelentkezô depresszió, valamint az endogén forma, ami belsôleg indul, és a diagnózist ez esetben a szakembernek kell megállapítania. Ez utóbbi betegeket szokták orvostól orvoshoz küldözgetni, mivel a háttérben szomatikus (szervi) tünetek jelentkeznek, szívtájéki fájdalom, légzési problémák stb., s emiatt a páciens nem kerül egybôl az pszichiáterhez. Elôfordulhat, hogy szomatikus megbetegedés okozza a depressziót. Ezeket az eseteket könnyen tudjuk kezelni, mert a kapcsolat a szakorvosok között jól mûködik. A pácienst felülvizsgálatra küldik a pszichiátriai klinikára, hogy megállapítsák, szüksége van-e az antidepressziós kezelésre vagy sem.
- Melyek a betegség okai?
- Nincs olyan ország, ahol ne fordulna elô a depresszió. Érdekes módon kezdetben arra gondoltunk, hogy a nincstelenség és a társadalmi változás termeli a depressziós beteget, de bebizonyosodott, hogy hasonlóképpen a jólét is. Az Egyesült Államokban például a jóléti társadalom és a valódi demokrácia körülményei között a terrorizmus, a terrorista támadások következtében változott meg az élet, s a stressz elôidézheti a megbetegedést. A legutóbbi felmérések pedig már azt mutatják, hogy a depressziós esetek száma túlhaladja a szív- érrendszeri megbetegedésekét, amit mi is tapasztalunk a mindennapi gyakorlatban.
- Az említett okok milyen idegrendszeri folyamatokat váltanak ki?
- Neurobiológiai folyamatokat, a szerotonin, a dopamin, és a noradrenalin elváltozását a receptorok szintjén.
- Melyek a depresszió tünetei?
- Az elkeseredés már a beteg arcán, mimikáján látható. Mély depresszió