Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Többek között az RMDSZ államelnökjelöltjének személyérôl dönt a hétvégén a Szövetségi Képviselôk Tanácsa, s noha mindenki tisztában van vele - maguk a szóba jöhetô jelöltek is -, hogy valódi eséllyel aligha szállhat az illetô harcba, a jelölés jelentôsége mégis több mint formalitás.

Az RMDSZ már két alkalommal indított saját elnökjelöltet a romániai elnökválasztáson, ám ezt a cselekedetet korábban soha nem elôzte meg ennyi kérdés és kétely, mint éppen most. A jelenlegi ellenzék részérôl heves vádak fogalmazódtak meg, mely szerint a saját RMDSZ-jelölt az ô kandidátusuktól vonja el majd a szavazatokat, azaz a kormányzó szociáldemokratáknak kedvez. Nyilván azért - hangzik a vád -, mert a választóktól eltávolodott szövetségi vezetés lepaktált a kormányzattal, a protokollumba foglalt ígéretek fejében.

A liberális-demokrata álláspont az ô szempontjukból érthetô, ám nem egészen állja meg a helyét, hiszen az RMDSZ-nek, vagy ha úgy tetszik, fogalmazzunk általánosabban: az erdélyi magyarságnak mégsem lehet az az érdeke, hogy akár egyik, akár másik politikai áramlat szekértolójává váljék. Ahhoz pedig, hogy markáns politikai irányvonalat képviselhessen, szinte kötelezô saját programmal jelentkezô saját jelölttel rendelkeznie, aki ezt képes közvetíteni - nem kizárólag a magyar - választók felé.

Érvként kell felsorakoztatni - sajnos - a magyarság belsô megosztottságának tényét is, ami ismét csak az elnökjelölt-állítás mellett szól. Egy közösen elfogadott jelölt támogatása, ha nem is küszöbölheti ki a nézetellentéteket, talán hozzájárulhat egy választási "fegyver-szünethez", valamennyiünk érdekében.

Szintén a jelöltállítás mellett szól, hogy felmérések szerint nem állja meg a helyét az a liberális érv (az egyetlen, ami valóban megkérdôjelezte volna saját RMDSZ- jelölt állításának jogosságát), hogy a második fordulóba a PSD jelöltje mellett a Nagy-Románia Párté jut.

A kérdés tehát egy pillanatig sem az, hogy állítsunk-e jelöltet, hanem hogy ki legyen az illetô. Miután Frunda György két fáradalmas kampány után nem kíván újabbat vállalni, felmerült - éppen az egység szükségességébôl fakadóan - köztiszteletben álló személyiségek felkérése a feladatra. Egy ilyen döntés nagy hátulütôje azonban, hogy sok (megválasztásukhoz semmiképpen sem elég) szavazatot hoznának ugyan, de épp a politikai üzenetet nem tudnák kellô hatással képviselni a közvélemény felé. A célra kiválasztott hivatásos politikusnak ugyanakkor nem csupán széles támogatottságot kell élveznie, de késznek is kell állnia a roppant hálátlan, idegölô és fárasztó, de közösségi szempontból nagyon fontos feladat ellátására.

Az Oktatási és Kutatási Minisztérium módosította a 2004-2005-ös tanév szerkezetét, miután Adrian Nastase miniszterelnök felkérte a szaktárca-vezetô Alexandru Athanasiut, hogy a következô kormányülésre készítsen erre vonatkozó tájékoztatót. A 2004-2005-ös tanév elsô féléve szeptember 15-tôl december 21-ig tart, a második félév pedig 2005. január 10-én kezdôdik, áll az Oktatási Minisztérium közleményében. Despina Neagoe kormányszóvivô elmondta, a minszter-elnök szerint a tanév szerkezetét úgy kell meghatározni, hogy legyen figyelemmel az ünnepek idôszakára. Az oktatási tárca eredetileg 36 hetesre tervezte a két féléves tanévet. Az elsô félév eredetileg szeptember 13- tól december 17-ig tartott volna, december 18. és 2005. január 2. között szünidôvel. 2004. november 1-7. között szünidôt iktattak volna közbe az elemi iskolásoknak. A második félév eredeti szerkezete: január 3-tól március 18-ig oktatási idôszak, április 19. és május 3. között szünidô, majd május 4. és június 17. között újra oktatás.

Folyamatosan érkeznek a tankönyvek a Megyei Tanfelügyelôség lerakatába, a 224.757-bôl eddig körülbelül 100.000-et küldtek el, s megtörténik, hogy éjszaka is riasztják a lerakat három dolgozóját - tájékoztatott Farkas Ernô, a tankönyvellátásért felelôs szakfelügyelô. A határidô szeptember 3-a, s a beérkezett könyveket a tanfelügyelôség szállítja ki a megye iskoláiba.

Mivel kötelezô a tízosztályos oktatás, a tankönyvek ezen gyerekek számára ingyenesek. Az elsô és második, valamint a kilencedik és tizedik osztály számára új tankönyvek jelentek meg, a III-VIII. osztályoknak 10-15 százalékban juttatnak új könyveket, a többit átruházással kell biztosítni. Ami Farkas Ernô szerint azt jelenti, hogy az évek során felhalmozódott hiány tovább fog érzôdni.

A problémákról érdeklôdve a tanfelügyelô elmondta, hogy a három alternatív változat közül egyetlen magyar ábécéskönyv sem érkezett meg, és hiányzik a második osztályos matematikakönyv is.

Mivel a IX-X. osztályok számára a tankönyvek román változata is késôn készült el, a magyar fordításra még várni kell.

Valószínû tehát, hogy a szeptemberben kezdôdô tanévben könyv nélkül maradnak a magyar osztályok, és ilyenformán a múlt évi könyveket használhatják, amelyekbôl elegendô készlet halmozódott fel.

Jó hírnek számít, hogy az elsô és második osztályok számára megjelent a református vallástankönyv. A római katolikus vallásoktatásra viszont román nyelvû könyvek érkeztek. Kérdés, hogy készült-e magyar változat? Az unitárius tankönyvek még nem jutottak el a lerakatba.

Románia elutasítja Ukrajnának azt a próbálkozását, hogy a Bisztroje csatorna ügyében kész helyzet elé állítsa Bukarestet - fejti ki a Ziarul Financiar hétfôi számában Mircea Geoana román külügyminiszter.

Az üzleti-pénzügyi napilap a román diplomácia vezetôjének cikkét közölte a Duna-deltában épülô, tengeri hajók által is járható ukrán Bisztroje-csatornával kapcsolatos román álláspontról.

Geoana - utalást téve arra, hogy a napokban felavatták a gôzerôvel épülô ukrán vízi út elsô szakaszát - felhívja a figyelmet arra, hogy Románia mellett az Európai Bizottság, az amerikai külügyminisztérium, az Európai Unió környezetvédelmi biztosa és Gerhard Schröder német kancellár egyaránt ellenezte ezt a lépést. Emlékeztet arra is, hogy Bukarest számos diplomáciai lépést tett az építkezés megakadályozására, nemzetközi bizottság létrehozását kérte a csatornaépítés környezeti hatásainak felmérésére, egyoldalúan a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult.

A román diplomácia vezetôje írásában az európai viselkedésmódot kéri számon Kijeven. Egyrészt a környezetvédelemmel kapcsolatos európai jogrendre hivatkozva sürgeti a probléma orvoslását, másrészt pedig kifejezi reményét, hogy a két ország párbeszédébôl eltûnnek majd "a diplomáciai és politikai kultúrában meglévô különbségek". Románia elutasítja, hogy szomszédja a csatornaépítéssel kész helyzet elé állítsa Bukarestet - hangsúlyozza Mircea Geoana.

A cikk szerzôje megállapítja: Románia támogatta Ukrajna jogos törekvését, hogy közeledjen a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. "Hisszük, hogy Ukrajnának jogos helye van Európában, egész Európa érdekelt egy olyan demokratikus Ukrajna létében, amely elkötelezett a reformok iránt, valóban ragaszkodik az európai értékekhez, vagyis a politikai pluralizmushoz, a szólásszabadsághoz, a kisebbségek iránti toleranciához és a piacgazdasághoz" - írja.

A külügyminiszter cikke azután látott napvilágot, hogy Bukarest a NATO fôtitkárságának is felhívta a figyelmét: bár a Bisztroje csatorna egyik része a román-ukrán határzónában van, az ukrán fél Bukaresttel való konzultálás nélkül végezte el a munkálatokat, nem készített környezeti hatástanulmányt, több nemzetközi szerzôdést lábbal tiport, s egyoldalú döntés alapján augusztus 26-án felavatta a vitatott csatorna elsô szakaszát.

A Duna-delta természetvédelmi övezete - amelyet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1991-ben a világörökségé részévé nyilvánított - román és ukrán területre esik, mintegy kilencven hal- és háromszáz madárfajtának ad otthont, amelyek közül több ritkának vagy veszélyeztetettnek számít.

Az ukránok jelenleg kizárólag román felségvizeken, a Duna-delta Sulina-ágán hajózhatnak ki a Fekete-tengerre, s ennek használatáért az elmúlt öt évben 600 millió dollárt kellett fizetniük. Az új csatornát egy német társasággal építtetik 15 millió dollárért, s a tervek szerint már augusztusban átúszhat rajta az elsô ukrán hajó.

Ion Iliescu államfô hétfôn, Belgrádba indulása elôtt elmondta, hivatalos dokumentumot vár az SZDP- tôl jelöltségével kapcsolatban.

"Várok egy hivatalos dokumentumot", válaszolt Iliescu egy azzal kapcsolatos újságírói kérdésre, hogy az SZDP kongresszusa meghívta az államfôt, jelöltesse magát a kormánypárt szenátusi listáján.

Arra a kérdésre, hogy lemond-e az elnöki tisztségrôl, hogy indulhasson a választásokon, Ion Iliescu elmondta, nincs olyan alkotmányos elôírás, amely kötelezné az államfôt, hogy a választások elôtt mondjon le tisztségérôl. Hozzáfûzte, 1992-ben és 1996-ban is hasonlóképpen indult a választásokon.

Az SZDP rendkívüli kongresszusa pénteken hivatalosan kérte Ion Iliescu államfôt, hogy a párt szenátusi listáján induljon a választásokon.

Cáfolta az izraeli katonai hírszerzés vezetôje hétfôn, hogy országa javára kémkedett volna bárki is az amerikai védelmi minisztérium legmagasabb döntéshozatali szintjén.

Az amerikai sajtó hét végi híradásai szerint a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) teljes körû vizsgálatot folytat, miután felmerült az a gyanú, hogy Donald Rumsfeld védelmi miniszter közeli munkatársai közül valaki Izrael számára kémkedik.

Aharon Zeévi tábornok, az izraeli katonai hírszerzés vezetôje az izraeli rádiónak hétfôn adott nyilatkozatában viszont "felelôssége teljes tudatában" kijelentette, hogy országa nem folytat kémtevékenységet az Egyesült Államokban.

Zeévi az elsô olyan magas rangú izraeli vezetô, aki személyesen és nyilvánosan cáfolta, hogy Izraelnek köze lenne az ügyhöz. Korábban csak nevük elhallgatását kérô tisztségviselôk tettek közzé cáfolatot.

Több amerikai sajtóorgánum híradása szerint Washingtonban azt gyanítják, hogy Larry Franklin, a Pentagon tisztségviselôje adott át a Fehér Házból származó, Iránnal kapcsolatos bizalmas információkat a washingtoni izraeli nagykövetség egyik munkatársának az Amerikai-izraeli Közügyek Bizottsága nevû amerikai zsidó lobbiszervezeten keresztül.

Gideon Ezra izraeli tárca nélküli miniszter viszont azt a meggyôzôdését hangoztatta, hogy egyetlen izraeli tisztségviselô sem hágta át a Pollard-ügy után bevezetett szigorú szabályokat.

Izrael a Pollard-botrány után kötelezettséget vállalt arra, hogy nem kémkedik többé az Egyesült Államok területén.

Jonathan Pollard az amerikai haditengerészet elemzôje volt, és 1984. májusától 1985. novemberi letartóztatásáig adott át Izraelnek titkos anyagokat, amelyek elsôsorban az arab országokban folytatott amerikai kémtevékenységgel voltak kapcsolatosak. Pollard 1987-ben életfogytiglani szabadságvesztést kapott tettéért.

(MTI) - A kommunista rezsim alatt, majd azt követôen is lehetett magyarul beszélni a szlovák törvényhozásban, de 1996-ban, a házszabály módosításával a nem szlovák nemzetiségû képviselôktôl megvonták ezt a jogot. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) ezen változtatni kíván, ezért a parlament szeptemberi ülésén kísérletet tesz a korábbi állapot visszaállítására.

Minekután Bauer Edit, az Európai Parlament szlovák küldöttségének MKP által delegált tagja az új tagországokkal kibôvült EP elsô ülését követô sajtótájékoztatón olyan megállapítást tett, miszerint az unió törvényhozásában joga van magyarul felszólalni, odahaza a szlovák parlamentben viszont nem, az MKP-t Szlovákiában éles támadások érték. A nyári uborkaszezonban a szlovák sajtó hosszú hetekig vezetô témaként, következetes elutasítással tálalta a kérdést.

A pozsonyi Pravda fôszerkesztôje például azt írta: "Megszólalt a magyar vér szava," és kifogásolta, hogy a szlovákiai magyarok "nem a közös szlovák nyelvet keresik." A magyarellenes pártok is rendre megszólaltak, ellenben a szlovák kormánypártok visszafogottan kezelték az ügyet. Érdekes, hogy a Vladimír Meciar vezette ellenzéki erô, a Néppárt - Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) is igyekezett kimaradni a szenvedélyes hangoskodásból.

Az MKP már akkor jelezte: a szlovák parlament szeptemberi ülésén napirendre tûzetné a kérdést, jóllehet, nem tartja valószínûnek, hogy foganatja lesz, mert ma még a másfélszáz tagot számláló szlovák törvényhozás képviselôinek többsége vérlázítónak találná, ha a pozsonyi parlament tanácskozásán egyetlen magyar szó is elhangzana. Az MKP húsz tagú frakciója viszont úgy gondolja, hogy az anyanyelvi megszólalás joga kijár nekik, ellenben ha ezt a többség is így gondolná, a magyarok a parlamenti gyakorlatban nem kívánnának élni ezzel a joggal.

Csáky Pál kifejtése szerint egyfajta "jelképes jogról" kell beszélni. A miniszterelnök-helyettes emlékeztetett rá: aligha lenne dicséretes, hogy ha a kommunizmus négy évtizede során senkit sem zavart a nem szlovák nyelvû megszólalás lehetôsége, akkor most kellene attól tartani, hogy a magyar szó kárt tenne a tisztelt házban.

Bugár Béla, az MKP elnöke, a szlovák parlament alelnöke sem feltételezi, hogy pártja kezdeményezése megértô fülekre talál. "Legfeljebb talán majd tíz év múlva." Ennek ellenére az MKP nem kíván lemondani a szlovákiai magyarok anyanyelvének járó jogról, ezért feltett szándéka, hogy a szeptemberi ülésszakon megpróbálja napirendre tûzetni a kérdést.

Mentalitásváltásra van szükség az EU- integráció küszöbén

Tegnap délelôtt a prefektúrán találkozott Alexandru Farcas integrációs miniszter Ovidiu Natea prefektussal, Lokodi Edit Emôkével, a megyei tanács elnökével, valamint a minisztériumokhoz tartozó dekoncentrált intézmények képviselôivel, majd sajtótájékoztatón számolt be a konklúziókról. A sajtótájékoztatón a miniszter azt az üzenetet fogalmazta meg a megye felé, hogy be kell bizonyítanunk, képesek vagyunk hasznosítani az uniós pénzalapokat. Ugyanis csak a Phare-alapok 2006-ban a 2004-ben kiutalt összegnek a dupláját teszik majd ki.

A tanácskozáson a szakintézmények saját tevékenységüket mutatták be. Stefanescu Danut, a környezetvédelmi felügyelôség vezetôje elmondta, hogy saját regionális programjuk van a hulladékgazdálkodástól kezdve a környezetvédelemig. Negatívumként a különbözô vállalatok, intézmények környezetvédelmi felelôseinek gyenge felkészültségét említette.

Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgató-helyettese két problémát vetett fel. Az egyik a SAPARD-tervek, -pályázatok és - pénzek kezelése, a másik pedig az európai uniós törvények alkalmazásának bevezetése a helyi közigazgatásba.

A SAPARD-programmal kapcsolatban egyrészt a mezôgazdasági beruházások pályázatainak ellenôrzésérôl és követésérôl, a pályázatok folyamatos monitorizálásáról beszélt. Ezen a téren elmondta, hogy öt pályázatot nyújtottak be a területi ügynökségnek, és mindegyiket pozitívan bírálták el. Ezek nagy többsége már a végrehajtás fázisában van. Ezenkívül feladatul kapták a vidékfejlesztési pályázatok monito- rizálását. Nyolc infrastrukturális projekt van jelenleg napirenden a megyében, nyilatkozta az igazgató, többségükben kanalizálásra, illetve vízellátásra vonatkoznak.

Az igazgató hangsúlyozta, hogy a nagy érdeklôdés ellenére (meg-haladja a 150-et azok száma, akik a pályázatok alkalmazási módszertanát igényelték), az elkészített pályázatok száma nagyon kevés. Ennek okát abban látta, hogy a termelôkben- vállalkozókban megvan ugyan az érdeklôdés és a kedv, de a tôkehiány miatt, az önrész biztosítása hiányában nem sokan mernek belevágni ebbe a dologba. Náznán szerint az igazgatóság személyzete sem felel meg teljes egészében az elvárásoknak, azoknak a személyeknek, akik a vidékfejlesztéssel kapcsolatos feladatokkal foglalkoznak, szükségük lenne átképzésre és az elkövetkezô idôszakban az intézményfejlesztés tekintetében is strukturális változtatásokat szorgalmazott, mivel, mint mondta, építészethez, beruházásokhoz, infrastruktúrához jobban értô szakemberek is meg kell jelenjenek a mezôgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóságon.

A miniszter fontosnak nevezte a helyhatóságok mentalitásának megváltoztatását az európai uniós programok viszonylatában, s javasolta, hogy a következô három évre egyfajta programcsomagot állítsanak össze a prefektúra és a megyei tanács koordinálásával, amely konkrét, területekre leosztott projekteket tartalmaz.

A tanácskozáson terítékre került a vidékfejlesztés kérdése. Az Európai Bizottság és a román kormány vegyes bizottsága júliusban tárgyalt, és tisztázták azt is, hogy a már elindított SAPARD- programokat folytatják azoknak a helységeknek az esetében is, amelyeknek közigazgatási besorolása az utóbbi idôben megváltozott. Az EU arra is rábólintott, hogy a "kvázi falu" városnegyedek is bekapcsolódhassanak a SAPARD-prog-ramba.

Maros megyével kapcsolatosan kijelentette, hogy tôkére van szükség a részfinanszírozás fedezésére, mert az EU és az állami költségvetés nem fedezheti teljes egészében a kiadásaikat. Ezért a magán- és állami partnerséget ajánlotta a jelenlevôk figyelmébe.

Az utakról szólva elmondta, hogy az ôszi költségvetés-kiigazításkor a kormány komoly összegeket utal át a megyei tanácsoknak erre a célra. Ennek ellenére, jelentette ki, a Romániában levô 11 ezer kilométer utat nem lehet gyorsan és látványosan felújítani csak EU- pénzekbôl vagy központi költségvetésbôl. A valós lehetôség a magán-állami partnerség lehetôségeinek kihasználása. Ugyanakkor elmondta, hogy májusban a kormány garanciaalapot hozott létre a helyhatóságok megsegítésére. Így az azok által felvett bankkölcsönökért a pénzügyminisztérium vállal garanciát.

A sajtótájékoztatót követôen az integrációs miniszter ellátogatott az ipari parkba, ugyanis ennek átadási határideje 2005 márciusa. Mint mondta, reméli, hogy a korábbi nehézségek, bonyodalmak megoldódtak, hiszen komoly pénzalapról, 5 millió eurós beruházásról van szó.

címszó alatt tegnap kétnapos szeminárium kezdôdött Szovátán, amelynek megnyitóján Al. Farcas integrációs miniszter mellett részt vett Cristian Diaconescu igazságügyi miniszter, Giorgio Ficorelli, az Európai Bizottság vállalkozási megbízottja, valamint a minisztériumok szakemberei. A szemináriumon a minisztériumok beszámolói mellett az EU-pénzek felhasználásáról is szó esett. Ma a Korrupcióellenes Ügyészség, illetve az Állami Számvevôszék beszámolói kerülnek sorra.

A miniszter szerint azért tartották szükségesnek ezt a szemináriumot, mert a júliusi EU-tárgyalások során a transzparencia kérdése is napirendre került. Világossá kell tenni a közvélemény elôtt, hogy mi történik, milyen lehetôségeket biztosít, milyen buktatókat rejt az európai integráció, milyen garanciák vannak a programok végrehajtására, hangsúlyozta. Ezt a célt szolgálja az év elején létrehozott Bizottság a Transzparenciáért, amelyben a kormány, a patronátusok és a civil szféra képviselôi próbálják meg közelebb vinni az információkat a közvéleményhez.

Mostanig két hónappal tolódott ki az a határidô, amelyet a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a Színház téri szökôkút felújítási munkálatainak befejezésére és a kút üzembe helyezésére jelölt ki.

Eredetileg június végére ígérték, hogy a több éve "pihenô" szökôkút újra mûködésbe kezd, aztán a határidôt augusztus végére tolták ki. A halasztást azzal magyarázták, hogy az eredeti színárnyalatú medencecsempékhez hasonlót nem találtak a hazai forgalmazóknál, s Olaszországból kellett megrendelni a szükséges mennyiséget, emiatt tolódott ki az átadás ideje. A több hónapja tartó munkálatok során kicserélték a vízpumpát, a villamos berendezést, a vízszelepeket, valamint vízszigeteléssel látták el a medencét. Körforgásos rendszert építettek ki, így a szökôkút mûködtetésének költsége és a vízveszteség minimálisra csökken. Ugyanakkor a valamikori díszgömbök mintájára újakat készíttettek, s felújították a rozsdás gömbtartó állványokat. A munkálatok egybehangolásával a hivatal keretében mûködô közterület- fenntartó igazgatóságot bízták meg, s ígéretek szerint legtöbb két héten belül mûködôképessé válik a szökôkút.

A HIV-vírussal fertôzött gyerekek szüleit összefogó marosvásárhelyi Benone Egyesület a fertôzöttek jogai és kötelezettségei, a kórokozó vírus terjedése témakörökben szervez kerekasztal-beszélgetést. A találkozó célja a közigazgatási és oktatási intézményekben dolgozók tájékoztatása a HIV-vírus terjedésérôl, a fertôzött gyerekek gondjairól. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal gyûléstermében szeptember 10-én 10 órától tartandó találkozóra meghívták több település polgármesterét, iskolaigazgatókat, a közegészségügyi és a gyermekjogvédelmi igazgatóság képviselôit.

A 2001-ben alakult Benone Egyesület a HIV-vírussal fertôzött gyerekek jogaiért, életminôségének javításáért küzd. Mint Veres Mária- Magdolna, az egyesület elnöke elmondta, eddigi tevékenységük során három nagy problémakört azonosítottak: a döntéshozó személyek tájékozatlanok, nem ismerik kellôképpen a vírus terjedését, a fertôzött személyek jogait; az iskolákban a gyerekeket megbélyegzik, kirekesztik; a beteg gyermekek családja sem ismeri a kiskorú jogait, s keveset tesz a gyermek életminôségének javítása érdekében. Ezen kérdéskörök is terítékre kerülnek a szeptember 10-én tartandó rendezvényen, amelyet a Principesa Margareta Alapítvány és a Pfizer gyógyszeripari vállalat támogat.

A Benone Egyesület telefonszáma: 267.258.

A megyeszékhelyi Bolyai utcában folyó munkálatok, a részleges vagy teljes útlezárás jelentôsen megnehezíti a központi közúti forgalmat. Az utat vezetékcsere miatt zárták le.

A munkálatok idôtartamáról Sófalvi Szabolcstól, az Aquaserv vízszolgáltató vállalat sajtószóvivôjétôl érdeklôdtünk. Kérdésünkre elmondta: a vezetékcseréhez augusztus 2-án láttak hozzá, s elôreláthatólag novemberben fejezik be. A szakemberek 600 méter elavult vízvezetéket cserélnek. A beruházás, amelyet a vízszolgáltató vállalat saját alapjából finanszíroz, 2,5 milliárd lej értékû. Jelenleg a munkálatok a beütemezett terv alapján folynak.

A szolgáltató képviselôje arról is beszámolt, hogy a beruházás kivitelezésének idején részleges vagy teljes útlezárásra, az ivóvíz-szolgáltatás korlátozására, a víz elszínezôdésére számíthatnak a lakók. Ezek idôpontjáról, ütemérôl értesítik az érintetteket.

Azon morfondíroztam, meddig fogunk arra kényszerülni, hogy másoktól várjuk égetô problémáinkra, óriási gondjainkra a megoldást. Milyen jogon várjuk el társainktól, hogy csak egy legyintésünkre elhárítsák az akadályokat? Mikor tudunk már végre magunktól, önállóan lépni, anélkül hogy valaki hátulról támogatna, esetleg helyettünk végezné el a teendôket, vagyis mikor leszünk elég érettek és felkészültek, hogy saját erônkbôl megálljunk a lábunkon?

A kilencvenes évek elején majd minden erdélyi falunak-városnak sikerült egy-két, vagy akár több külföldi településsel felvennie a testvérkapcsolatot. Ezek, néhány kivételtôl eltekintve, megfelelôképpen bimbóznak, esetenként virágoznak. Évente párszor ellátogatnak egymáshoz a települések küldöttségei, mindenki próbál valamit átadni javaiból - legyen az szellemi vagy anyagi érték. Mi elvisszük a még életben maradt népi hagyományainkat, táncainkat és dalainkat, a szôtt, font, hasznos és haszontalan tárgyainkat, fába faragott és agyagba öntött örömünket és bánatunkat.

A külföldiek, legyenek azok anyaországbeliek, hollandok, svájciak, amerikaiak, franciák, németek, hálájuk jeléül anyagilag segítenek. Otthon összegyûjtik tárgyaikat - ruhanemûket, élelmiszereket, tanszereket, iskolai felszereléseket, padokat, lecserélt jármûveiket, számítógépeiket -, alapítványokat mûködtetnek az itteni árvaházak, öregotthonok, iskolák támogatására. Az akár több ezer eurós pénzsegélyeket gyakran a saját kétkezi munkájukkal is megtoldják. Otthonról hozzák a felszerelést, a kellékeket, esetleg néhány alapanyagot vásárolnak meg itt: kórházakat újítanak fel, menhelyeket rendeznek be, gyerekeknek játszóteret építenek.

Nekünk csak a szájtátás marad, vagy az, hogy a babérokat learassuk. Több községben is ajándékoztak mezôgazdasági felszereléseket, gépeket, amelyek az értô kéz hiányában persze hamarosan felmondták a szolgálatot. A garázsokban porosodva várják, hogy valaki életre kelti ôket. De vajon megérdemeljük mindezt? Tudunk vigyázni az égbôl pottyant adományokra? Mit tudunk ezekért cserébe adni? Na és már mikor jön el végre az a kor, amikor nem szorulunk mások támogatására?

A politikai formációk napról napra erôteljesebben hallatják hangukat. Nem kivétel ez alól a Liberális- Demokrata Szövetség (D.A.) sem, amelynek nem titkolt célja az ôszi parlamenti választások megnyerése. A tegnapi sajtótájékoztatón elhangzottak is egyértelmûen példázták, hogy a D.A. Szövetség felkészült az ôszi erôpróbára, és mindent megtesz a sokat emlegetett "változás" érdekében, amely az SZDP hatalmi pozíciójának végét jelentené. Eugen Nicolaescu képviselô, a liberálisok Maros megyei szervezetének szóvivôje kifejtette a szövetség által kiadott nyilatkozatban felsorolt pontokat, amelyekben Adrian Nastase és Ion Iliescu nyilatkozatairól (a 2005- ös évi költségvetés elfogadásának, valamint az erdôk visszaszolgáltatásának kapcsán), valamint az RMDSZ politikájához való viszonyulásról informálnak.

A Liberális-Demokrata Szövetség szerint Adrian Nastase miniszterelnök nyilatkozataival (miszerint a 2005-ös évi költségvetés elfogadását el lehetne halasztani) azt bizonyítja, hogy tudatosan áthágja a törvényes elôírásokat, amelyek világosan kijelölik e folyamat minden lépését és pontos idejét.

Kihangsúlyozzák, hogy a költségvetés és a törvény nem lehet politikai pártok közötti megegyezés tárgya, ezért a liberálisok elutasítanak mindenféle politikai alkut a jelenlegi hatalommal.

Nicolaescu elmondta, hogy a szövetségen belül nagy a felháborodás, mivel Ion Iliescu a napokban az erdôk visszaszolgáltatását "történelmi méretû oktalanságnak" nevezte, holott "az erdôk kiürítése az SZDP-nek tulajdonítható".

Nem kerülték el a kritikát az RMDSZ vezetôi sem. A szövetség keményen bírálja az RMDSZ és az SZDP közötti megállapodást, azzal vádolva a magyarok érdekképviseletét, hogy "kettôs" politikát folytatnak. Szerintük az RMDSZ politikája mindaddig nem lehet koherens, amíg fennáll az SZDP-vel megkötött alku.

Újságírói kérdésre válaszolva Eugen Nicolaescu elmondta, hogy gyôzelmük esetén többféle koalíció lehetséges. Kizárta az SZDP-vel és a Nagy-Románia Párttal való együttmûködést, az RMDSZ-szel és a PUR-ral való egyeztetést pedig lehetségesnek tartotta bizonyos feltételek között.

A Székely Nemzeti Tanács hétfô délben sajtótájékoztatót tartott Marosvásárhelyen a Vártemplom Gótikus Termében.

Mint elhangzott, miután a parlament elvetette a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvénytervezetet, a Tanács népszavazás kiírását kezdeményezi a Székelyföld Autonóm Közigazgatási Régió létrejöttéért, létrehozásáért. Mint megtudtuk, Maros megyében helyi közigazgatási szinten kellett kezdeményezni, ezenkívül a Tanács küldöttsége harmincegy olyan települést látogatott meg, amely saját tanáccsal (városok, községek) rendelkezik, és a volt Marosszék területén fekszik, vagy közvetlenül szomszédos azzal. Mindegyik településen kérték a népszavazás kiírásának megszavazását. Újságírói kérdésre válaszolva Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács Maros megyei elnöke elmondta, mindenhol igen udvariasan és nagy jóindulattal fogadták a küldöttséget, amely minden meglátogatott településen kihangsúlyozta, hogy Európában mindenütt, a 14 mûködô, önálló régió mindegyikében az autonómia a régiók fejlôdéséhez vezetett, minden ott lakó haszonélvezôje annak. A megyei elnök elmondta, azért idôzítették mostanra a népszavazás kiírásának kezdeményezését, mert nem akarták megzavarni a helyhatósági választásokat, az év végét viszont már nem várhatják meg az EU-s fejezetek lezárásának okán. Fodor Imre szerint az autonómia kérdéskörének lényege nem az egymásra mutogatás, a ki kezdte hamarabb kellene legyen, hanem az a tény, hogy mindenki, aki ennek az útját keresi, segíti, elôbbre viszi, az a társadalom számára hasznos munkát végez, nem úgy, mint az, aki csak elmagyarázza, hogy miért nem lehet azt véghezvinni. Az elnök cáfolta a Románia egységének megbontásával fenyegetô híreszteléseket, hiszen mindössze tízezer négyzetkilométeres területrôl van szó, majd ismertette az autonómiakérdés jogi oldalait. A Tanács szeptember 26-ra kérte a népszavazás kiírását, a fejleményekrôl a késôbbiekben tájékoztatnak.

A július 20-i román nyelvû Hivatalos Közlönyben jelent meg a 341-es számú törvény, amelynek életbe lépése idôpontjában törlik a forradalmárok jogaira és kötelezettségeire vonatkozó 1990. évi 42-es számú törvényt.

A 341-es számú törvény kötelezôvé teszi az 1990-97 között kibocsátott forradalmárbizonylatok kicserélését. A törvény értelmében az iratok ellenôrzésével a helyi szinten mûködô legrégebbi forradalmárszervezetet hatalmazza fel a kormány, amely megyénkben az 1990-ben alakult December 21. - Mártírváros Egyesület. Ez ellen tiltakozott tegnapi sajtótájékoztatóján Farcas Vasile, a ’89 December Egyesület elnöke. "Nem értek egyet azzal a ténnyel, hogy egy olyan személy ellenôrizze forradalmárigazolványomat, aki soha nem tudta bizonyítani, hogy valóban megsérült az 1989. decemberi eseményekben. 1996-ban igazolványomat a román kormány állította ki, s akik akkor kapták a ma már csak »új igazolványok« név alatt emlegetett igazolványukat, rendelkeznek a harcosi státusukat igazoló iratokkal. A régiek azonban nem kellett ilyen iratokat felmutassanak ahhoz, hogy igazolványokhoz jussanak, s a mostani ellenôrzés sokuknak kellemetlen lesz majd" - fejtette ki az elnök. Elgondolkoztatónak tartja, hogy elnökválasztások és kormányváltások elôtt születtek azok a törvények, amelyeknek gyakorlatba ültetése az új kormány feladata, s azokat utólag megváltoztatják, illetve törlik. Így történt ’92-ben, ’96-ban is, s most megismétlôdik a történelem.

Maros megyében 300 forradalmár-igazolvány van, amelyeket harcosoknak, leszármazottaknak illetve sebesülteknek állítottak ki. Farcas Vasile véleménye szerint csakis akkor lehetne igazságos az elbírálás, ha a Vásárhelyen létezô öt egyesületbôl összeálló bizottság foglalkozna az igazolványok ellenôrzésével.

A szobroknak jelképértékük van, ezért szeretjük vagy nem szeretjük ôket, tény, hogy egy idô után hozzátartoznak a városképhez, otthonosabbá teszik lakóhelyünket. Hogy mi mindent jelképezhetnek, azt nehéz volna felsorolni, de ez is hozzájárult ahhoz, hogy a XX. században igen hányatott sors adatott nekik, kevés érhette meg, hogy talapzatán egye meg az idô vasfoga. Ledöntik, elköltöztetik ôket, letakarják, kitakarják, a politikai széljárásnak megfelelôen. Különösen rendszer- vagy határváltozások után élénkült fel a szobordöntögetési vagy szoborállítási kedv. Jómagam szívesebben látnám az "idejétmúlt", "rossz emlékû" szobrokat összegyûjtve egy parkban, mementóként, múzeumként, kitûnô hely volna a szabadtéri történelemórák megtartására, ifjaknak és felnôtteknek egyaránt.

1990 után mi is szobrot állítottunk Bernády Györgynek, Borsos Tamásnak, Petôfinek, emlékmûvet a zsidó vértanúknak, mindenik egyértelmû sikernek tekinthetô. Aradon áll a Szabadság-szobor, ha hosszú huzavona után is, de az RMDSZ sikerét hozta, ami egyben az egész erdélyi magyarság sikere is. Legutóbb Székelyudvarhelyen kapott mellszobrot tizenhárom magyar történelmi személyiség, csakhogy ami azután következett, az nem sikertörténet, inkább "szégyentörténet". Amint ismert, a megye prefektusa beperelte a szoborállító városházát, a polgármestert, de a svédcsavar ezután jön: a prefektus úr a helyi RMDSZ-frakció feljelentése, megkeresése nyomán tette, amit tett. Lehet itt magyarázkodni, az érdekképviselet helyi vezetôi álljanak ki és mondják el, mennyire törvénytelen a szoborpark léte, hogy a Nagy Fejedelem igen közel van a templomhoz (hogyisne, mikor a templom katolikus, Bethlen Gábor pedig protestáns volt), hogy Csaba királyfi kihez hasonlít, hogy ki ki mellett áll dicsô elôdeink közül, és így tovább, az ízléstelentôl a nevetségesig.

Tény, hogy magyar személyiségeket ábrázoló, magyarok által állított szoborcsoportot akarnak eltávolítani, de legalábbis ottlétét megkérdôjelezni, ugyancsak magyar emberek. (Most döntse el valaki, hogy ki a jó magyar!) Itt tartunk most, az Úrnak 2004. és a demokráciának 15. évében. Lehet azt állítani, hogy Szász Jenôék kampánycélból állították a szobrokat, hogy - horribile dictu - ezek a magyarországi jobboldal adományai, de ez nem lényeges, a szobrok akkor is állnának, ha nem Szászt választották volna az udvarhelyiek, akkor is a város egyik látványossága maradna. Erre a dologra úgy reagálni, hogy ugyancsak kampánycélból megfúrjuk az ügyet, az több mint hiba az RMDSZ részérôl, ez politikai öngyilkosság. Szobordöntögetéssel nem lehet szavazatokat szerezni!

Mielôtt bárki is tollat ragadna, hogy dörgedelmeit leírja, rendreutasítva e sorok íróját mint ellendrukkert, a közhangulat mérgezôjét stb., próbáljon arra emlékezni, hogy érdekképviseletünk országos vezetése elhatárolódott-e ettôl az ügytôl, legalább egy fél szóval is? Ez esetben az ésszerû az lenne, hogy az egész ügyet leállítsák, ha már semmit sem képesek elfogadni, amit a másik fél tesz.

Az udvarhelyi szoborpark ügyének jelenlegi állása szégyen. Szégyen azoknak, akik kezdeményezték eltávolítását, szégyen az udvarhelyieknek, szégyen a másfél milliós közösségünknek, és nem utolsósorban szégyen azoknak, akik a nevünkben és állítólag értünk beszélnek és cselekszenek.

A Szabadság-szobor avatása siker volt. Miért nem volt ott Tôkés László, Szász Jenô, Szilágyi Zsolt és a többi ellenzéki? Az udvarhelyi szoborpark szintén siker. Miért nem voltak ott az avatáson az RMDSZ vezetôi, legalább a helyiek? Hogy nem hívták meg? Azt egymás között tessék lerendezni. Utána majd lehet beszélni az egységrôl!

Szombaton a göcsiek aggódva kémlelték az eget. Egész délelôtt esett, pedig a falu ünnepre készült: elsô ízben szerveztek itt Vándorcsizma- találkozót. Az érkezô csoportokat azonban már nemcsak a helyiek, hanem az idôjárás is szívélyesen fogadta. Bár nem sütött ki a nap, végig becsülettel kitartott a kellemesen hûvös, borongós idô.

A találkozó fô szervezôje Veres Kálmán néptáncoktató, de segített az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal, a göcsi Aqua Viva egyesület és természetesen a táncos gyerekek szülei.

A vendég együttesek a Nyárád mentérôl érkeztek, egy csoport Dózsagyörgyrôl, Szentháromságról a Tüzes, Backamadarasról a Kincses és Nyárádszentbenedekrôl a Reménység.

Veres Kálmán nyitóbeszéde után Osváth Csaba polgármester köszöntötte az egybegyûlteket. Igazi élményt nyújtott a sok szép népviselet, a Nyárád menti, széki, mezôségi táncok forgataga. Az Ezüstcsizma verseny helyi szakaszán a göcsi csoport két korosztálya vett részt. A csoport ez alkalommal felvette a Borzás nevet. (Borzás annak a dombvonulatnak a neve, amely elválasztja - vagy inkább összeköti Göcsöt Harasztkerékkel - a tánccsoport faluját az oktatóéval.) Az elôadás végén a szülôk ôszinte örömmel köszönték meg Veres Kálmánnak mind az oktatói, mind a szervezôi munkáját.

A Bekecs zenekar még este is húzta a talpalávalót, a táncházban kedvére járhatta táncos, nézô, öreg s fiatal.

Hozzászólás

Mottónak a Népújság-cikk címét választva, miszerint "közösségi sebeinkrôl beszélni kell", a Felsô-Kis-Küküllô Térségi Társulás (a továbbiakban FKKTT) által szervezett megbeszélés itt is létezô vízgazdálkodási gondokról szeretnék egypár szót ejteni.

Az FKKTT a Fókusz Öko Központ és több magyarországi, valamint szlovákiai nemkormányzati szervezet közös kezdeményezésére tavaly decemberben a nagykendi kultúrházban szervezett egy szemináriumot az integrált vízgazdálkodásról, amelyen több helyhatósági képviselô is részt vett. A Fókusz Öko Központ felkérésére a Kis-Küküllô vízgazdálkodási problémáiról tartottam egy rövid elôadást. Megjegyezném, hogy már csak ez a témakör is annyira szerteágazó, hogy egyes fejezeteirôl, az alaposabb megismerés céljából, külön és érdemes volna értekezni.

A természetes vízkészletek ésszerû hasznosítását két fô szempont szerint vizsgálják: mennyiségi és minôségi megfontolásokból.

A mennyiségi vízgazdálkodás egyrészt az árvizek minél kevesebb károkat okozó levezetésével, valamint az emberi társadalom vízigényeinek (ivóvízellátás, villamosenergia-termelés) megfelelô módon (vagyis nem a természet rovására) való kielégítésével foglalkozik.

A minôségi vízgazdálkodás a felszíni és felszín alatti vízkészletek vízminôségének védelmét tárgyalja, tekintettel a sokféle (csatornázási szennyvizek, mezôgazdasági és ipari szennyezés) behatásra.

A gondolat egyáltalán nem újkeletû, csakhogy a különbözô társadalmakban és idôszakokban, tekintettel az irdatlan költségekre, a mindenkori politikai vezetés mindig másként viszonyult hozzá, elôtérbe helyezve egyes, rövid távon nagyobb hasznot hozó felhasználásokat a többi szempont rovására. Nem véletlen, hogy a múlt keserû tapasztalataiból tanulva, az Európai Unióban 2000-ben végre kidolgozásra került a 2000/60/EC számú Általános vízügyi keretirányelv (a továbbiakban ÁVK). Ez az alapdokumentum kimondja, hogy a természetes vízkészletekkel a jövôben kizárólag csak a fent említett egységes szempontok szerint szabad gazdálkodni. Egy másik igen fontos alapelve ennek a dokumentumnak az, hogy a komplex vízgazdálkodási vizsgálatokat egy folyó teljes vízgyûjtôjére kell elvégezni. Innen ered az úgynevezett "integrált vízgazdálkodás" elnevezés, divattá vált nevén a "vizek integrált menedzsmentje". A kommunista rendszerben ennek megfelelôje a "vizek komplex (sok- oldalú) hasznosítása" megnevezés volt.

Habár jelentésük ugyanaz, a szemlélet erôsen különbözik, ugyanis az új szemlélet szerint nem a természet leigázása, hanem az ember és a természet partnersége a cél. Nálunk az integrált vízgazdálkodás szempontjai szerint az egyes folyók vízgyûjtôjére lebontott tervnek a kidolgozása a vízügyi igazgatóságok feladata, amelyben a vízmedence-bizottságok segítik.

Ugyanakkor egy másik felismerés az Európai Unióban arra vezetett, hogy a földrajzilag, valamint a természetes gazdasági-kulturális adottságok és lehetôségek szerint egységes közösségek ezen szempontok szerint régiókba (térségekbe, kistérségekbe) szervezôdve tudják maguk számára a leghatékonyabban biztosítani a gazdasági-szociális fejlôdést. A saját forrásaira támaszkodó autonóm közösség a lehetô legnagyobb mértékben a saját lábán áll, és így a külvilággal szemben egyenrangú partnerként léphet fel, ugyanakkor környezetéhez szervesen kapcsolódik. Ez a fejlôdés kizárólag a fenntartható fejlesztés útján érhetô el (vagyis oly módon, hogy a természeti környezetet és erôforrásokat a jövô generációk számára is biztosítani lehessen). Ennek a szemléletnek egyik fontos összetevôje az integrált vízgazdálkodás.

(Folytatjuk)

A marosvásárhelyi Rhododendron környezetvédelmi szervezet a Maros-szoros ökologizálását célzó, EU által is támogatott projekt befejezése alkalmával múlt csütörtökön sajtótájékoztatót szervezett, amelyen jelen volt Szakács László, a Rhododendron projektvezetôje, Mogila Gheorghe, Ratosnya polgármestere és Butilca Gheorghe, Déda alpolgármestere.

Szakács László röviden ismertette a terv célkitûzéseit és eredményeit. Megtudtuk, hogy a 101.938,08 eurós terv keretében több mint 1000 eurokukát, 60 darab 240 literes konténert osztottak szét a két községben. Ezenkívül szórólapok, ismertetô és nevelôanyagok is készültek, amelyekkel a környezetvédelemre, a táj szépségére, illetve a hulladékkezelésre hívják fel a figyelmet. Emellett még a két községben hat olyan információs megfigyelô pontot állítanak fel, ahol a turistákat tájékoztatják a helyi érdekességekrôl, látnivalókról és a terv szerint nejlonzacskókat is kapnak, azért hogy ebbe gyûjtsék a szemetet. A projektvezetô úgy ítélte, eredményes volt a tervük, hiszen valami elmozdulni látszik e téren a Maros mentén.

Ezt a gondolatot erôsítette meg Butilca Gheorghe is, Déda alpolgármestere, aki kifejtette, most az ideje annak, hogy a helyhatóság és a civil szervezetek valamit valóságosan tegyenek a turizmus fellendítéséért, a táj értékesítéséért. Ki szeretnék építeni az Istenszéke felé vezetô turistautakat. Van egy hely, amelyet már a sárkányrepülôk használnak. A Görgény-szentimrén skót vörös szarvasokat tenyésztô tulajdonos Dédán is bérbe venne területet, ez is látványossága, érdekessége lehetne a környéknek. S ez az üzletember azt is kijelen-tette, akár nemzetközi gyerektábor létesítését is szorgalmazná.

Ennél visszafogottabb volt Mogila Gheorghe, Ratosnya polgármestere, aki elmondta, ameddig az emberek nagyrészt a fakitermelésbôl és feldolgozásból élnek, addig nem igazán látnak fantáziát a turizmusban. Ahhoz, hogy turistákat csalogassanak a környékre, megfelelô programok és feltételek kellenek: szálláshelyek, infrastruktúra. Ez még elég hiányos mifelénk. Terveik között szerepel ugyan egy kemping és egy strand megnyitása is, de erre mindenekelôtt a vállalkozók kell kedvet kapjanak, hiszen a közigazgatásban levôknek más elfoglaltságaik is vannak - mondta a ratosnyai elöljáró.

A tervet folytatni kell - vonták le a következtetést a részt vállalók - hiszen még megoldatlan maradt a szemétszállítás, -kezelés, újabb turistaút-jelzéseket kell festeni, s valóban az elszállásolási, a turisztikai programajánlaton is lehetne dolgozni. De ez egy következô lépés, amelyet a civil szervezettel közösen dolgoznak ki majd a helyi tanácsok, polgármesteri hivatalok.

A súlyosan illetve halmozottan sérült fogyatékos személyek támogatása érdekében a kormány nemrégiben módosította a hátrányos helyzetûek szociális védelmére vonatkozó 1999. évi 102-es számú kormányrendeletet. A módosítások közül elsôsorban az anyagi juttatásban való részesítést emeljük ki.

A Hivatalos Közlöny július 15-i számában megjelent 343-as számú törvény módosítja a 102-es kormányrendeletet. Pop Liviu, a Megyei Szociális Gondozási Igazgatóság vezetôje kérdésünkre elmondta, hogy az anyagi juttatásokra vonatkozó változások kizárólag a súlyosan, illetve a halmozottan sérült fogyatékos személyekre vonatkoznak. - A módosító törvény elôtt a fenti kategóriákba besorolt személyek jövedelmük függvényében jutottak hozzá a havi szociális támogatáshoz: akinek semmilyen jövedelme (sem fizetése, sem nyugdíja) nem volt, 1.400.000 lejt kapott, aki ennél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezett, a különbözetet kapta. A 343-as törvényben szereplô módosítás értelmében ezentúl 1.400.000 lejes maximális támogatásban azok a súlyosan illetve a halmozottan sérült fogyatékos személyek részesülnek, akik, az utódnyugdíj kivételével, nem rendelkeznek semmilyen jövedelemmel. Azok esetében, akiknek az utódnyugdíj kivételével jövedelmük van, a pótlékot a következôképpen számítják ki: a súlyos rokkantsági fokozatba soroltak a havi maximális támogatás felét kapják, azaz 700.000 lejt, a halmozottan sérült fokozatba soroltak pedig megközelítôleg egyharmadát, azaz 420.000 lejt.

- A tudvalevôen alacsony jövedelmû mezôgazdasági nyugdíjasokkal mi történik?

- A fenti törvénymódosítás valóban kedvezôtlenül érinti fôként azokat a súlyosan vagy halmozottan sérült rokkantsági fokozatokba sorolt mezôgazdasági nyugdíjasokat, akik jövedelme nem haladja meg a 2-300.000 lejt. Ôk a 102-es kormányrendelet alapján a maximális havi pótléknak megfelelô összegig a különbözetet kapták, az új jogszabály értelmében azonban kevesebb pénzjuttatásban részesülnek.

- Mi az eljárás ahhoz, hogy az érintettek hozzájussanak a havi pótlékhoz?

- Azoknak, akik eddig is részesültek a havi szociális támogatásban, vagyis szerepelnek a Megyei Szociális Gondozási Igazgatóság ilyen jellegû nyilvántartásában - mintegy 3650 személy -, semmit nem kell tenniük, esetükben automatikusan kiszámolják a pótlék új értékét. Azok a súlyosan, illetve halmozottan sérült fogyatékos személyek, akik viszont az 1.400.000 lejt meghaladó jövedelmük miatt eddig nem kaptak szociális pótlékot (kb. 3800 személy), a következô iratokat kell az igazgatósághoz benyújtsák: kérvény, a rokkantsági fokozatba való besorolást igazoló érvényes dokumentum, fénymásolat a személyi igazolványról vagy személyi kártyáról, az utolsó nyugdíjszelvény (eredetiben), a fizetésrôl szóló igazolvány a munkaviszonyban levôk esetében, saját felelôsségre tett nyilatkozat az összes állandó jellegû jövedelemrôl - ez utóbbi közjegyzô által hitelesítve. Az iratokat a Megyei Szociális Gondozási Igazgatóság székhelyére kell eljuttatni, a Trébely utca 7. szám alá, kedden, szerdán és csütörtökön 8.30-11.30 óra között. Megjegyzem, hogy a pótlékot csak az iratcsomó benyújtását követô hónaptól kezdôdôen biztosítják.

Általános javítási munkálatok zajlanak Mezôpanit tanügyi intézményeiben. A községközpont iskolájában a munkálatok végéhez közelednek,már csak az utolsó simítások és a takarítás van hátra - tudtuk meg Deák János községközponti iskolaigazgatótól.

Az általános jellegû javítások még a nyár elején elkezdôdtek a község iskoláiban és óvodáiban. A helyi tanács költségvetésének 35 százalékát fordítja a tanintézmények rendbetételére.

Mezôbergenyében felújítják az iskola kályháit, Szentivánon pedig az óvodába vezetik be a vizet a német- és magyarországi testvértelepülések segítségével, amihez a helyi tanács is hozzá fog járulni. A községben minden állást szakképzett oktató tölt be, kivéve Bergenyét, ahol a román nyelv oktatását egy helyettes tanár látja el.

Két új tanítónô is került a nemrég megüresedett helyekre. Az igazgató szerint csupán egy gond van a mezôpaniti iskolában, mégpedig a tornaterem felszereltségének hiánya. Bár 10 éve használják tornateremként, a körülmények nem felelnek meg az elvárásoknak. Ennek feljavítására és berendezésére az iskola szóbeli ígéretet kapott dr. Kelemen Atilla képviselôtôl. A mezôpaniti óvodában is befejezôdött a felújítás, a belsô festés. Mivel az épület nagyon régi, a teljes fokú felújítása már nem lehetséges, a tanács pályázatokat nyújtott be egy új óvoda építésére, melynek tervei már készen vannak.

A napokban a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság is ellátogatott Mezôpanit községbe, egyéves határidôt jelölt meg a bergenyei iskola vízellátására, továbbá két évet a kövesdiére. Ez utóbbiban az is problémát jelent, hogy nincs hûtôszekrény sem az iskolában, sem pedig az óvodában, a tejet és a kiflit mással pótolják.

Erre is van példa!

Az idei, nagyon jónak minôsített búzatermés betakarításakor a Mezôgazdasági, Erdészeti és Környezetvédelmi miniszter, Petre Daea kijelentette, hogy az aratás után csökkenhet a kenyér ára. Nem tapasztaltuk. De azért csak van kivétel.

A nagy sütôipari vállalkozások arra hivatkoztak, hogy bár a búza jelenlegi ára csökkent a télihez viszonyítva, nem a legjobb minôségû. Emiatt inkább külföldrôl importálnak lisztet. Ráadásul nemrég emelkedett az energiahordozók, az üzemanyag ára, s ahhoz, hogy tovább termeljenek minimális jövedelemmel nem csökkenthetik az árakat. Hosszan sorolhatnánk az érveiket. Tény, hogy a nagy mennyiségû learatott búza mellett fizetjük a kenyeret a régi - (télen a búza kilogrammja 7-8.500 lej volt, most 3.500-4.500 lej) áron. Fontos az is, hogy mivel a raktározási lehetôségek korlátozottak, nagyon sok termesztô arra kényszerül, hogy terményét mielôbb értékesítse. A sütôipari vállalatok több mint valószínû, hogy kihasználják ezt a szorult helyzetet. Kivételek azért csak vannak, amelyek azt bizonyítják, hogy a kialakult gazdasági körülményekhez legjobban az életerôs, profittermelô kisvállalkozások képesek alkalmazkodni. Rácsodálkoztunk, amikor Küküllôdombón, a kenyérüzletben a 800 grammos, szinte kalácsnak is beillô, vékony héjú, fehér kenyeret 12.000 lejért árusították. Ez késztetett arra, hogy a vállalkozót megkérdezzük miként lehetséges ez? Miklós Levente 30 éves fiatal vállalkozó szûkszavú volt. Elmondta, hogy Küküllôdombón a saját üzletükben 12.000 lej az általuk sütött kenyér, amit két héttel ezelôtt még 14.000 lejért árultak. Mi indokolta az ár csökkentését? - Búzát termesztünk, a haszonbérbe vett malmunkban ôröljük meg. Az innen származó liszt mellé sikerült felvásárolnunk még elég nagy mennyiséget. A forgalmazó a piaci ár alatt adta át a kért mennyiséget, mert készpénzzel fizettünk. Különben a Dombón sütött kenyeret 20 kilométeres körzetben lehet megvásárolni, többek között Dicsôszentmártonban is. A forgalmazók 11.900 lejt fizetnek a dombói pékségnek kenyerenként, az üzletekben 13.000 lej körüli áron árusítják.

A pékségben hosszabbított váltásban naponta két tonna kenyeret sütnek hagyományos kemencében.

Miklós Levente szerint az év végéig biztosan tartják még az alacsony árat.

Sok érdemes kísérlet történt Horváth István titkainak megfejtésére, jelentôs munkák elemzik az életmûvet, mégsem mondhatjuk, hogy minden titok kinyílt elôttünk, és azt sem, hogy ez a fontos életmû tartalmilag már a miénk. Nem azért van ez a hiányérzet bennem, mert úgy gondolom, hogy az elemzôk elkótyavetyélték az erre fordítandó erejüket. Épp ellenkezôleg. Úgy látom, hogy a legnagyobbak is gondot fordítottak a Horváth István-i életmûre: Szabédi Lászlótól és Jékely Zoltántól kezdve Tánczos Vilmoson és Cseke Péteren át Sütô Andrásig és Czine Mihályig - a most fel nem soroltak sokaságát is ideértve - nagy és eredményes erôfeszítések történtek egy írói és emberi alkat megértésére és megértetésére. Nem az elemzôk hibája, ha nem nyílhatott ki minden titok. Egyedüli vétkes a huszadik századi magyar történelem, különösen a Trianon utáni nemzetiségi történelem, s benne az a talán legegyénibb emberi alkat, mely a Horváth István nevet viselte.

Nagyon nagyot tesz Magyarózd, amikor - a költô leányának, Horváth Aranynak az összehívó szavát meghallva - évrôl évre helyet ad határon innen és túl azoknak, akik mindig újat és újat szeretnének fölfedezni az innen sarjadt életmûben. Magyarózd szigorú bírája lehet az itt elhangzó véleményeknek. Különbözô szakmájú kutatóknak, irodalomtörténészeknek, történészeknek, néprajzosoknak, íróknak és költôknek nem a messze föld valamely csodás jelenségérôl kell jelentést tenniük, hanem arról a valakirôl, aki Ózdon az egyszerû, noha furcsa emberek közé tartozott, s akit az idôsebbek a maguk emberi viszonylataiban sokkalta jobban ismernek, mint bármelyikünk. Nagyon nehéz itt megszólalni. Nagyon nehéz abban reménykedni, hogy az ózdiak egyetértôen bólintanak az én gyarló vélekedéseimre. Megköszönöm, ha így lesz.

Mire utalok, amikor azt mondom, hogy nincs minden titok megfejtve? Arra, hogy a Horváth István-i életút még a hasonló indíttatású népi írói életekkel sem azonosítható teljességgel. Sinkáéval, Szabó Páléval, Veres Péterével, tehát a magyarországiak egy részének életével mutatkozik a legtöbb rokonság, de ott se teljes. Illyés vagy az erdélyi ágon Tamási Áron már nagyon sok tekintetben más világ. Németh Lászlóról, Szabó Zoltánról és a többiekrôl nem is beszélve.

Horváth István így kezdi az önéletrajzát: "Születtem két cseléd fiaként…" Ilyen életkezdése más írónak is volt. De ami a folytatásban van, az már csak az övé: "…a Maros és a Kis- Küküllô vízválasztó hegyei között, a vasúttól, országúttól távol rejtôzô Magyarózdon" - írja a költô. Ennek a helynek és helyzetnek van más ízû teremtô valósága, mint a többi népi író esetében. Mintha másutt ólomnehezékekkel is könnyebb lett volna repülni, mint itt. A helybéli iskola mindenütt esendô volt, de valamit mégiscsak meg lehetett tanulni benne. És ebben fontosabb volt a tanító erôfeszítése, mint a gyermeké. Ózdon Horváth István annyit tanult, amennyi tudást szinte magától elért. Az elsô világháború ugyanis nemcsak a reményeket omlasztotta össze, de olykor a tanítókat is elvitte a faluból. Nem részletezem, hiszen az ózdiak ezt valamennyien tudják.

Sinka István a csizmaszáron próbált verset írni, Horváth István - ahogy maga emlékeztet rá - a zöld tökhéjon és a tehén szarván. Ebben a mélységben a valóban kiemelkedôk közül csak ôk ketten jártak. Horváth István ráadásul az életnek azt a változatát is elfogadta volna, hogy a paraszti létben teremt magának megtartó formát. De alulról húzták, felülrôl nyomták, a falu pedig azt hitte, hogy nem igazán tudja, mit akar. Pedig tudta. A megfejtendô nagy titkok egyike éppen az, hogy erôs szándékokkal felvértezett ember, aki majd kiáltó szó akar lenni népe érdekében, miképpen gyôzeti le magát a szelídség fegyverével. Valóban nagy titok ez, többek között az Istennel való viszonyára is kiterjeszthetô, hiszen abban is fontosnak érezte, hogy egy panteisztikus, egy természeti világkép örök igazságaival segítse a maga hitét.

Innen, Magyarózdról kell és lehet megtalálni a magyarázatot. Horváth István azt írja egyhelyütt: "Apámtól azt tanultam meg, hogy amit ember megtehet a földön, arra bennem is megvannak a képességek, csak mernem kell hozzáfogni a dologhoz. Édesanyám végtelen emberszeretetébôl elsajátíthattam az adás, a másokért való élés boldog örömét, azt az örömet, amely az embert minden más élôlénytôl megkülönbözteti, és fölötte áll a birtoklás örömének." Részben írástudatlan emberek öröksége volt ez. Mindkét irányban az erkölcs legmagasabb parancsa. De tagadhatatlanul két irány. Az egyik a kiáltó szóé, a másik a mindent betükrözô szelídségé.

Budapesti, kolozsvári, bukaresti élmények hosszú idôn át inkább riasztóak voltak, mint hívogatóak. A második bécsi döntés Ózdra is kirótt kegyetlensége kellett hozzá, hogy Kolozsvár valódi lakhellyé váljon. A kiemelkedés helyévé. De ebben se igen találunk hasonlóságot még a szellemi értelemben vett írótestvérek között sem. Ennek a változásnak most csak egyetlen mozzanatát szeretném említeni. A tudományhoz viszonylag sokan találhattak valamilyen természetes utat, vagy ha nem találhattak - mint legfényesebb példaként Veres Péter - magukban is felépíthettek szellemi katedrálist. Veres Péter ravalatánál Illyés Gyula ezzel a mondattal kezdte a gyászbeszédet: "Láng-elmét temetünk".

Gondoljuk meg! Veres Péter azt hajtotta végre, amit Horváth István édesapja a saját fiának ajánlott. És Horváth István mégis a tudomány szolgájának és altisztjének szegôdött Kolozsvárott. De ez az út is oda vezetett, ahol késôbb Horváth István egyenlô társként ülhetett a nagy tudósok asztalánál. Van forradalmibb út, ez kétségtelen, ám itt a tiszta bizonyság róla, hogy a szelídség - még olykor kényszerû - útja is járható. Horváth Istvánt a történelem tette szolgává, de csak munkaügyi értelemben. A belsô akarat akkor is világos volt, amikor a helyzet némaságra intett.

Újdondi ítészek mostanában szinte kéjjel mutogatják az ötvenes évek írói ballépéseit. Esztétikai dühök kibocsátásának valóban megvan az indokoltsága. De rendkívül kétes igyekezet történelmi bûnökben elmarasztalni olyanokat, akik akkor rossz novellákat vagy verseket írtak, nem pedig akasztattak és akasztottak, nem a testvéreik padlását söpörték, nem állítottak össze kuláklistákat, és gyenge tézismûvekben sem tagadták meg a magyarságukat és az anyanyelvüket.

Az emlékezésnek szörnyû idejét éljük. Erdélyben is. Azokat vádolják és gyanúsítgatják a legbuzgóbb kitartással, akik maguk néztek szembe a rájuk kényszerített tévedésekkel. Keresztényi melldöngetôk nem hallottak még a tisztítótûzrôl, de Zelk Zoltán tûzbôl mentett hegedûjérôl sem. Hogyan is hallottak volna, ha korábban nem voltak keresztények, és Jézus Krisztus helyett most is csak némely politikusok megváltásában hisznek.

Horváth István az ötvenes évek után haláláig önemésztô gyötrôdésben élt. Mindig rosszul érezte magát, ha nem adhatott többet, mint amennyit kapott. Egy interjúban ezt maga vallotta. Holott kitôl kapott valamit, amit meg kellett volna hálálnia? Egyedül a népétôl, és elsôsorban Magyarózdtól. Ezt viszont valóban bôségesen visszahálálta. A hetvenes évek elején két mûnek volt óriási sikere. Az, hogy az erdélyi magyarság sorsromlása Király Károly politikai felszólalásai elôtt a világ szeme elé került, Sütô András esszéregényének, az Anyám könnyû álmot ígérnek köszönhetô. Arról már nemigen szoktak beszélni, pedig így volt, Magyarországon a másik nagy és felrázó írói, tudósi tett - Kallós Zoltán balladagyûjtésein túl - a Magyarózdi toronyalja volt. Magyarózd mába nyúló múltjának megörökítésével Horváth István modern kori történelmet formált. Igazában ezért vagyunk mi itt évrôl évre.

Úgy hiszem, aki mást mond, nem tudja, mit beszél.

A mai irodalom hangosabbik része nem a valósággal, nem a közösségépítés, nem a megtartás gondjával van elfoglalva, hanem önmagával. Azok kapnak díjakat, akiknek a mûveit Magyarózdon és a hozzá hasonló falvakban még akkor se tudnának végigolvasni, ha a falu lakói talpig lennének begyémántozva. Szellemi csemegéztetésre rendezkedett be az irodalom, s éppen azt tagadja meg, ami értelmet adhatna a létének: a nemzeti önkifejezést. Percemberek, de még nem tudják.

És ugyanezt éljük a közéletben is. Ha Tamási Áron nevét kisbetûvel igyekeznek írni némelyek, ugyanezt tennék a történelemnek a második világháború utáni gyilkosan riasztó korszakával is. Tagadják, hogy az erdélyi magyarságnak el kellett fogadnia a realitásokat. Szerintük nem békét kellett volna ajánlani, hanem szembeszállni, ahogy Márton Áron, a szent életû püspök tette. Szembeszállni akkor, amikor már bent voltak Erdélyben a szovjet csapatok, s már régen nem az államalkotó többséggel kellett egyezkedni. Persze, azzal se lehetett volna.

Nem tudom, mi zajlik az ilyen gondolkodók fejében. Nem ismerik a történelmet? Vagy utólag puskacsô elé állítanák azokat, akik nemcsak önmagukat mentették meg? Tizenhat évnyi börtönt akarnak ülni Kurkó Gyárfás helyett? Vagy Márton Áront akarják utánozni a hat év börtönnel és a tíz év szobafogsággal?

Ki lehet az, és kinek a megbízásából lehet az, aki nem érti, hogy Márton Áron szent útja csak egyetlen ember útja lehetett? Ô is azért járta végig, hogy áldozata árán élhessen az erdélyi magyarság!

Nem véletlenül mondom mindezt Horváth István születési ünnepén. A zavar felhôit szeretném oszlatni. Horváth István Magyarországra mélyen megfontolandó üzeneteket küld. Azoknak a számára, akik képesek ezt meghallani. Vagyunk ilyenek.

Horváth István azt üzeni, hogy a legfeneketlenebb mélységbôl is lehet kiemelkedni. Amit más meg tud tenni, azt mi is. Újra szükség van erre a biztatásra. Minden magyarok lakta országban kettészakad a társadalom. Kezd újra végletessé válni a lent és a fent. A Horváth Istvánok szelíd ereje példamutatónk lehet.

Horváth István azt üzeni, hogy a tudás a legnagyobb kincsünk. Budapesti orvosi kezelései során többször találkoztam vele úgy, hogy ott volt nála a kolozsvári egyetem egykori professzora, a magyar honfoglalás legnagyobb tudósa, a képzômûvésznek is kiváló László Gyula professzor. Az ô meghitt beszélgetéseikben tapasztaltam, hogy nincs professzorság és szolgaság, nincs doktorság és altisztség a tudományban, hanem csak tudás és emberség. Pista bácsi egy nyári estén ott, a szanatóriumban mondta nekem, hogy korán megromlott szeme miatt igazában sohasem látta a csillagokat. Akkor még nem tudtam, most már tudom, hogy mégis milyen szép verset írt róluk.

Horváth István tehát azt is üzeni a mai magyar fiataloknak, az ózdiaknak is, hogy a tudást akkor is meg kell szerezni, ha nincs rá könnyû lehetôség. Ha pedig van, akkor kétszer annyit kell tudni, mint bárki másnak. A magyart csak akkor nem tudják megverni. A csillagok üzenete pedig az, hogy a lelkünk több lehet, mint a testünk. Több is kell hogy legyen.

Horváth István azt üzeni, hogy nem kellene, de lehet tévedni, de a tévedést be kell vallani. Nem lehet az egyik oldalról a másikra állni, és ott úgy tenni, mintha mindig ott álltunk volna. Pista bácsi élete javában azon vívódott, amit soha nem akart elkövetni, és nem is követte el. Pontosan tudta, amit Veres Péter megfogalmazott: a politikus változtathat, az írónak azonban tartania kell magát. Ez ugyanis nem politika, hanem erkölcs.

Erdély mai cirkálói között nyilván akadna szószóló, aki Veres Pétert is bezavarná a diktatúra kiszolgálói közé. Ha volna valaki itt közülük, nekik ismétlem Illyés Gyula megítélését: lángelme volt.

Horváth István azt üzeni, hogy a népszolgálat nem önszolgálat. Amit magam nem tudok megtenni, azt nem ajánlom másoknak. Ha az erdélyi magyarság puskalövés nélkül próbálja megoldani a lét legkeserûbb problémáit, nem mondhatom, hogy ne tegye úgy. Fôképp abban a sajátos viselkedésben, hogy aztán hazamegyek Magyarországra, hogy a magamat izzasztó beszédemet kipihenjem a horvát tengerparton vagy a Loire völgyében, esetleg a Balaton partján. Az erdélyiek pedig itt maradnak - legjobb esetben a tanácstalanságukkal. És következményképp a kezdôdô megosztottságukkal. Ha román lennék, igen örülnék ennek a magyarországi sugallatnak.

Horváth István azonban józanságot üzen Magyarországra is.

Hitem szerint nagyon örülne annak, hogy szülôfaluja, Magyarózd talpra állt, önálló vezetôséget választott, mégpedig úgy, hogy ezzel a választással nem a megosztó, kisebbítô törekvéseket, hanem a magyar egészet szolgálja.

Horváth István nemcsak üzen, hanem szótlanul is egyben tart bennünket. Lehet, hogy majd cserélôdünk, fiatalabbak állnak a helyünkre, de ezt az egységet akkor se fogja megbontani senki sem. Aki olvassa Horváth Istvánt, aki ismeri az ô életének nagy kihívásait, sohasem enged majd csalfa szólításoknak.

Kívánom, hogy úgy legyen.

És köszönöm Horváth Aranynak, köszönöm a falunak, hogy mindezt megengedte elmondanom.

* Elhangzott Magyarózdon, 2004. augusztus 28-án, a Horváth Istvánra emlékezô rendezvényen.

1200 csapat közül jutottak be a nyolcas döntôbe, ahol a harmadik helyen végeztek. A marosvásárhelyi Sapientia EMTE automatizálás szakon tanuló két diákja, Máthé Zsolt és Görög Levente Houstonban érte el ezt a kimagasló eredményt a 2004-es Hewlett Packard Global Business Challenge verseny augusztus 13- 22. között tartott döntôjében, ahol rajtuk kívül Romániát a Bolyai Farkas középiskola csapata képviselte.

Az alkalmazott gazdaságtani szimulációs verseny a tavaly októberben kezdôdött. A marosvásárhelyi díjazottak, akik 2002-ben végeztek a Bolyai líceum informatika osztályában, az országos szakasz megnyerését követôen vettek részt a nemzetközi selejtezôn, ahol 60 ország 1200 csapatával mérték össze erejüket a három forduló során.

- A felkészülés hosszú idôt vett igénybe, és szellemi téren egy fehérorosz szakember, Pavel Bintsarovski edzô nyújtott segítséget, akinek köszönettel tartozunk. Több hónapon át, "a világtól elvonulva" készültünk, és anyagi támogatást - bár több helyrôl is kértünk - csak a Sapientia Egyetem nyújtott, amelynek a kari tanácsa jóváhagyta, hogy egy laptopot bocsássanak a rendelkezésünkre - számolnak be a fiatalemberek az elôzményekrôl.

A döntôn való részvétel azt jelentette, hogy a nyolc csapat számára (két litván, két kanadai, egy orosz, egy azerbajdzsáni és a két marosvásárhelyi) biztosították az utazás és a Houstonban való tartózkodás költségeit (2.500 dollár). A fiatalemberek szerint Orange nevû csapatukkal akár az elsô helyet is megszerezhették volna, a döntô elôtt viszont keveset tudtak pihenni, és túlfeszített idegállapotban voltak, így csak magukat okolhatják, hogy a kanadai csapat helyett nem ôk lettek az elsôk.

A szervezôk lehetôvé tették, hogy sok érdekes helyen megforduljanak, mint például a houstoni American Center kórházban, amely a világ legfejlettebb egészségügyi intézményei közé tartozik, a NASA központjában, a Rice Egyetemen, a Hewlett Packard cégnél, a Nemzeti Tudományos Múzeumban, a botanikus kertben és a vidámparkban.

Ahogy Máthé Zsolt és Görög Levente elmondja, a következôkben a számítástechnika területén szeretnének továbblépni.

- Büszke vagyok a gyerekekre, akik azt bizonyítják, hogy egyetemünkön komoly oktatás folyik, és kiváló diákjaink vannak. Világszinten harmadik helyet elérni nem kicsi dolog. Értékelnünk kell hozzáállásukat, önfeláldozó munkájukat - nyilatkozta dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a Sapientia marosvásárhelyi karának dékánja.

A Bolyai középiskola Komáromi Loránd XI. és Pecz Rita XII. osztályt végzett diákokból álló csapata a nyolc döntôsbôl a hatodik helyet szerezte meg - tájékoztatott Láday Zoltán társadalomtudomány szakos tanár, aki Romániában az elsôk között hét éve vesz részt diákjaival a Junior Achievement programban. Az eltelt évek során a bolyais csapatok több kimagasló eredményt értek el, de az idén elôször sikerült részt venni a döntôn. A tanár úr beszámolója szerint az elôdöntôig az iskola három csapata jutott el, amelybôl a másik kettô (Kovács Ferenc, Szilágyi Barna, illetve Illés Sándor, Baranyi Botond) az országos döntôn az elsô két helyet szerezte meg.

Mivel a világverseny végsô szakaszán csak a diákok részvételét fizették, Láday tanár úr a polgármesteri hivataltól kért és a polgármester jóváhagyásával kapott támogatást, hogy kiutazhasson Houstonba.

Elmondása szerint azért is értékes a Bolyai csapatának teljesítménye, mivel a megmérettetés végsô szakaszán négy egyetemi hallgatókból és négy középiskolásokból álló csapat versengett. A számítógépes virtuális vállalatme-nedzselés iránt olyan nagy az érdeklôdés a Bolyaiban, hogy az elmúlt tanévben tíz osztály választotta opcionális tantárgyként, s az idén még több diákra számítanak - hangsúlyozta Láday Zoltán.

Nemi erôszak történt Ákosfalván. A tettest a rendôrség "az ügynek megfelelô helyszínelés és nyomozás után azonosította és letartóztatta" - állt többek között abban az értesítésben, amelyet az esettel kapcsolatosan eljuttatott szerkesztôségünkbe a megyei rendôrség sajtóosztálya. Aztán kiderült, hogy mindez nem így történt, mi több, a tettes, aki rendkívüli agresszivitással bánt el a 74 éves idôs asszonnyal, szabadlábon van. A részleteket N. Z., az áldozat veje mesélte el lapunknak, a pontosság kedvéért.

- Augusztus 22-én éjjel, fél tizenkettô körül a család hazafele tartott az Ákosfalvi Napok alkalmával rendezett ünnepségrôl. Nem sokkal azután, hogy elváltam anyósomtól, hátramentem a kertbe. Ott kiabálásra lettem figyelmes.

- Mamát megölte valaki! - hallottam.

Odaszaladtomban még láttam, hogy a földre tepert asszonyról valaki felemelkedik és a kerítésen átmászva távozik. Átgázolt a kukoricáson, de sötét lévén, nem tudtam követni. A ruházatát, a termetét és azt, ahogyan szalad, pontosan megfigyelhettem. Azonnal segítségemre siettek a falubeliek, s valaki elment, hogy értesítse a rendôrséget. Közben felsegítettük mamát, aki sokkos állapotba került, nem mindenre emlékezett, csak arra, hogy mintegy 10 percet küzdött a tettessel. A helybéli rendôrôrsrôl a helyszínre érkezett rendôrök a sötétben nem vállalták, hogy a tettes keresésére induljanak. Azt ajánlották, hogy a falubeliekkel közösen alakítsunk ôrjáratot és úgy induljunk a nyomába. Persze, mire elindultunk, egérutat nyert, nem jártunk eredménnyel. A rendôrök reggel nyolcra ígérték, hogy folytatják a keresést. Utasítottak, hogy ha az áldozat rosszul lesz, vigyük be a kórházba. Másnap reggel az ákosfalvi rendôrök meg is érkeztek, de azt a hírt hozták, hogy a marosvásárhelyi operatív csoport csak délután tud a helyszínre érkezni. Én akkor javasoltam, ne álljunk karba tett kezekkel, menjünk, találjuk meg a tettest. Ekkor visszakérdeztek, hogy tudom-e, kit keresünk? A személyleírás után a falustársaim közül többen azonosították a gyanúsítottat. Somosdra irányítottak, ott lakik egy férfi, aki 1980-ban már elkövetett erôszakos cselekedetet, megverte a tanítónôt, ezért 5 év börtönbüntetést kapott, amibôl - tudomásuk szerint - 2 évet töltött le. Az ákosfalvi, illetve a karácsonyfalvi rendôrökkel közösen kimentünk Somosdra. A személyleírás alapján egyenesen a gyanúsított házához irányultunk. A rendôrök bementek a házba, én kint, a gépkocsinál várakoztam. Kihozták az ingét és a nadrágját, amit én azonnal felismertem, mi több, a galléron vérfoltok is voltak, s a nadrágon eperlevélfoltok (sz.m.: az epresben történt az eset). Az édesanya is azzal fogadott: "mit csinált megint?" Egy falubeli mutatta meg, hogy hol rejtôzött el. A rendôrök utánaeredtek és elô is állították. Az operatív csoport mindössze 14 órakor érkezett a helyszínre. Azt mondták, ártatlanul senkit sem lehet elítélni, így megejtik a megfelelô kivizsgálásokat, kihallgatják a gyanúsítottat. A gyanú egyre inkább beigazolódott. A. V.-t bekísérték a rendôrségre. Az ákosfalvi rendôröktôl értesültem, hogy beismerte tettét, s megnyugtattak, semmi sem fog történni, le van tartóztatva. A múlt héten, szerdán felmentünk az ügyészségre, ahol megtudtuk, hogy szabadlábra helyezték, mivel egyedül neveli kiskorú gyerekét. Nem szabad viszont elhagyja a község területét - mesélte a részleteket N. Z., aki azt is hangsúlyozta, hogy a családja azóta is sokkos állapotban van. Mivel az áldozat is felismerte a tettest - s köztudomású, egy erôszakos személyrôl van szó - a család tart a bosszúállástól. Azt a kérdést intézték a hivatalos szervekhez és a nyilvánossághoz, ha közismerten ilyen veszélyes személyrôl van szó, akkor miért engedték szabadon, hiszen veszélyeztetheti az áldozat családját?

Ezt a kérdést továbbítottuk a rendôrség felé is. Popa Livia, a megyei rendôrség sajtószóvivôje, miután elismerte, hogy az általuk küldött köz-lemény szövegétôl eltérôen, valóban az áldozat családjával és a falubeliekkel közösen fogták el a nemi erôszak elkövetôjét, a következôket válaszolta:

- A rendôrség elvégezte a hatáskörébe tartozó vizsgálatot, majd a nyomozás jegyzôkönyvével és a bûntárgyakkal együtt átadták a törvényszéknek, kérve az elôzetes letartóztatást. A törvényszék döntött úgy, hogy a tettes szabadlábon védekezhet, mert nem jelent veszélyt a környezetére, hiszen egy kiskorú gyereket nevel.

- Ha veszélyeztetve érzi magát a család, mégis milyen eljárással lehet azt elérni, hogy a gyanúsítottat letartóztassák? - kérdeztük.

- Az érintettek írásos panasszal a helybéli rendôrôrshöz vagy a törvényszékhez kell forduljanak, csak a bíróság döntheti el és adhat ki letartóztatási parancsot - szólt a válasz.

N. Z. határozott, hogy ô maga teremt igazságot, ha kell. Fölöttébb furcsállja e jogszolgálatot egy olyan esetben, amikor egy büntetett elôéletû egyén éjjel, családja közelében, egy 74 éves idôs asszonyt kitámad, megerôszakol és fojtogat, ennek ellenére mégis szabadlábon sétálhat. Valami nincs rendjén Justitia háza táján.