Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Aktuális

Tanulságos sorozatot olvashattunk az utóbbi idôben az egyik román nyelvû napilapban a székelyek eredetérôl. A logikátlanságokkal teletûzdelt irományban a székelyek hol az avarok utódai, hol elmagyarosított románok voltak, a szerzô hol agyondicséri ôket, amiért kiváltságaikért harcoltak a magyar királyi feudális uralom ellen, vagy mert Mihai Viteazu oldalára álltak, hol azért orrol rájuk, mert a románok elmagyarosításában játszottak szerepet. Lehet, hogy a mi készülékünkben van a hiba, de igazán nehezen értjük, hogy a székelyek, amennyiben nem magyarok, akkor miért azok, illetve fordítva, de végül is nem lényeges. A cikksorozaton (mint annyi hasonlón) legyintéssel átsiklottunk volna, ha - érdekes egybeesés - nem éppen most fordult volna elô az a furcsaság, hogy egy Curtea de Arges-i, tôröl metszett székely atyafi bejegyeztesse a székelyek romániai egyesületét.

Ha önmagában tekintenénk az eseményt, talán meg sem ütközhetnénk a dolgon, hisz a székelyek valós népcsoport (de nem különálló nemzetiség!), saját történelmi hagyományokkal, kulturális jellegzetességekkel, miért éppen ôk ne alakíthatnának szervezetet maguknak? A dolgok összefüggésében azonban az egész mindjárt más színezetet kap. Az újdonsült székelyek ugyanis azért lettek hirtelen - s most tessék fogódzkodni: a Romániai Magyar Szabaddemokrata Szövetségbôl (s ebben a magyar szó húzandó alá) - a magyarokkal nem azonos nemzetiséggé, ilyenkor választások elôestéjén, mert a törvény minden nemzeti kisebbségnek alanyi jogon parlamenti helyet biztosít.

A volt magyar szabad demokraták, ma már csak egyszerû, nem demokrata "szabad székelyek" már régóta próbálnak érvényesülni a romániai politikában, eddigi legnagyobb fegyvertényük azonban csupán Fodor Imre 2000-es megválasztásának megakadályozása volt. Mivel eddigi taktikájukkal soha semmilyen testületben nem tudtak helyhez jutni, az ô szempontjukból zseniális húzással próbálnak a hátsó kapun bekéredzkedni a parlamentbe. A szomorú az, hogy a román törvények alapján még sikerülhet is nekik, hisz a hivatalos politika mindig is a magyarság megosztására irányult, ezért kerülhetett fel a népszámlálási ívekre is a székely "nemzetiség". A számláláskor elenyészô számú megtévesztett ember vallotta magát székelynek, ám ez elég lehet arra - a hivatalos román politika cinkosságával +, hogy egy politikai kalandor parlamenti helyhez jusson. Most pedig már csak arra várunk, hogy mikor lesz az oltyánoknak, mokányoknak, momirlánoknak, vasányoknak, mócoknak, moldovánoknak, muntyánoknak stb. saját külön parlamenti képviselete.

A címben megfogalmazott kérdésre pedig hadd ne válaszoljunk, olvasóink ugyanis nagyon jól tudják, a székelyek, lapunk olvasóközönsége, kicsodák: azok, akinek, aminek magukat vallják, reményeink szerint felelôsségük teljes tudatában.

Adrian Nastase indulni kíván jelöltként a november 28-án esedékes elnökválasztásokon - jelentette be maga a kormányfô hétfôn egy vidéki látogatása során.

Nastase Suceava megyében tett látogatást, hogy megtekintse az árvíz sújtotta területeket. Ezt az útját használta fel arra, hogy bejelentse azt, amit a közvélemény már rég nyílt titokként kezelt: indulni kíván a november 28-i elnökválasztásokon.

"Azért szántam el magam a döntésre, hogy véget vessek a jelölésemmel kapcsolatos kétségeknek" - mondta a sajtónak adott nyilatkozatában a kormányfô. Beismerte, hogy e döntését már sokan várták az országban, de meg akart gyôzôdni arról, hogy nem csupán pártbeli kollégái, hanem az egyszerû emberek is támogatnák ôt. Mint elmondta, éppen az ország különbözô részeiben tett látogatásai érlelték meg benne az elhatározást, hogy versenybe száll az államfôi székért. Nastase úgy fogalmazott: jelöltetése egész Románia számára rendkívül fontos lehet, mert az ország nem kíván visszatérni a demagógia és az olcsó populizmus idôszakába. A miniszterelnök szerint folytatni kell a Ion Iliescu jelenlegi államelnök által kezdett erôfeszítéseket, amelyek révén megteremtette a politikai stabilitást és egyensúlyt. El kell kerülni a válságokat, a felfordulást, javítani kell az emberek szociális helyzetén, hogy jobban éljenek az európai uniós csatlakozás perspektívájában - mondta Nastase.

A kormányfô szerint a lakosságnak szüksége van valakire, aki meghallgatja problémáit, s aki meg is tudja oldani azokat - hangoztatta Nastase, aki szerint Románia jövendô miniszterelnökének az emberek gondjaival kell foglalkoznia. Hozzáfûzte: bejelentését szándékosan akarta egy kevésbé formális alkalomra idôzíteni, nem akart túlságosan fennkölt jelleget kölcsönözni döntésének.

Nastase legfôbb vetélytársa az elnöki székért folytatott versenyben Theodor Stolojan, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetôje lesz. Ugyancsak jelöltette magát Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke.

Két kisgyerek vesztette életét a hét végén gombamérgezésben. . Pénteken lett rosszul a 4 éves csittszentiváni J. Ciprian, aki pár órával kórházba szállítása után meghalt. A 4 éves S. Florian, egy másik Martos megyei településen pénteken lett rosszul s rendkívül súlyos állapotban szállították kórházba. Itt kómába esett, s másnap elhunyt.

Dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, mindkét gyerek gombát evett, s a boncolások kimutatták, halálukat gombamérgezés okozta. Ilyenkor a súlyos állapotban levô személyeken nem lehet segíteni, hiszen az egyetlen megoldás a májátültetés.

A szakemberek ismételten felhívják a lakosság figyelmét, ne fogyasszanak csak termesztett gombát, mert a gomba életveszélybe sodorhatja fôleg a gyerekeket!

A liberális-demokrata D.A. Szövetség kéri a demokratikus erôket, különösen az RMDSZ-t, hogy ne csatlakozzanak ahhoz az "álságos politikai tervezethez", amelyet az SZDP készít elô a következô négy évre, és amely a Nagy-Románia Párttal (NRP) közös kormányzatról szól, nyilatkozta hétfôn Calin Popescu Tariceanu, az NLP-DP szövetség szóvivôje.A liberális párt alelnöke sajtótájékoztatón leszögezte, az SZDP-NRP szövetsége egyre inkább körvonalazódik.

- Vadim színeváltozása és kijelentései azzal kapcsolatban, hogy pártja nem maradhat ellenzékben további négy évig, világosan bizonyítja, hogy az SZDP-NRP szövetséget nem mos, hanem jóval a helyhatósági választások elôtt gondolták el - mondta Tariceanu. Hozzátette, a szövetség létét megerôsítette több SZDP-vezetô is, köztük Octav Cozmînca és Rovana Plumb. - Mi több, az NRP vezetôségének egyik tagja is megerôsítette, hogy ez a szövetség kezd megszilárdulni - fûzte hozzá az NLP alelnöke.

- Románia számára katasztrofális lenne, ha a mérgezô SZDP-NRP páros vezetné az országot éppen az uniós csatlakozási tárgyalások lezárásának idôszakában - fogalmazott Tariceanu.

Duray Miklós a múlt héten olyasmit tett, amit eddig még soha: a szlovákiai autonómiáról szólva elôször mondta azt, hogy "minden autonómia hátterében vagy gazdasági, vagy politikai nyomás, vagy harci tevékenység tapasztalható, esetleg ezek kombinációja" - észrevételezi a SME hétfôi számában a szlovák liberális lap hírmagyarázója, aki szerint Durayt ezért "le kéne hûteni, de a politikai hibernálás" is alkalmas eszköznek bizonyulna törekvései ellen.

A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezetô alelnöke a múlt héten azt nyilatkozta, hogy "az unióban fennálló autonómiák között ugyanis olyan is akad, mint a flamandok és a vallonok utcai harcai nyomán kikényszerített belga alkotmánymódosításból következô német, vagy a spanyolországi ETA militáns tevékenységétôl nem elválasztható baszk autonómia".

Marián Lesko, a SME hírmagyarázója szerint Duray ismét megerôsítette, hogy helytálló a róla kialakult kép, miszerint szélsôséges politikusnak számít. - Politikai céljai és e célok eléréséhez alkalmazni kívánt eszközei egyaránt szélsôségesek - írja, és úgy ítéli meg: az MKP ügyvezetô alelnöke mindig ideiglenesnek tekintette azt, hogy a szlovák kormányban hatodik éve jelen lévô MKP már a kormánykoalíciós pozíció elfoglalása elôtt elkötelezte magát, miszerint sem politikai programjában, sem gyakorlati politikájában nem szorgalmazza majd az etnikai alapon mûködô területi autonómia létrehozását.

A cikkíró emlékeztet rá: Duray már 2000 nyarán azt nyilatkozta, hogy az MKP kormányzati részvételével a saját autonómiaprogramját fagyasztotta be. Mint írja: "Az MKP ügyvezetô alelnöke nyilvánvalóan nem elégedett azzal az állapottal, hogy két évvel a Dzurinda-kormány megbízatásának várva- várt lejárta és két évvel az Orbán- kormány áhított visszatérése elôtt az MKP még mindig jegeli az autonómia kérdését." - Márpedig jegelni, vagy akár hibernálni azt a politikust kellene, aki arra célozgat, hogy aki autonómiát akar, annak gazdasági és politikai nyomást, vagy harci tevékenységet is akarnia kell - fejezi be a lap cikkírója.

Ugyanebben a lapszámban egy másik szerzô, Dasa Matejcíková egész oldalas interjúban az autonómiakérdésrôl és általános belpolitikai kérdésekrôl faggatja Bugár Bélát, az MKP elnökét, a szlovák parlament alelnökét. Bugár emlékeztet rá: Duray nyilatkozata idején jómaga éppen Dél-Tirolban, egy területi autonómia területén tartózkodott, ahol minden, így a misék is kétnyelvûek. Rámutat: "A területi autonómia nem elszakadást jelent". Szlovákiában "ez csak egyes nacionalisták álproblémája", azoké, akik mindig megtalálják a magyarellenes megnyilvánulások módozatait.

A Duray autonómia-felvetéseit érintô kérdésre Bugár így válaszol: "A probléma az, hogy az autonómiáról nem beszélni kell. Ha van hozzá akarat, akkor meg kell valósítani. De nevezzük néven, hogy mi is valójában az autonómia" - így Bugár, majd kifejti: amikor a szlovák nemzetébresztôk annak idején szlovák autonómiát szorgalmaztak, akkor valójában az önálló szlovák állam megteremtésére gondoltak.

"Ezért van az, hogy Szlovákiában általában aggodalmakat kelt" az autonómia fogalma. "A területi autonómia egy adott állam területének azon része, amely bizonyos dolgokban önállóan dönt, bizonyos dolgokban nem dönthet az egész ország képviselôi nélkül. De más autonómiatípusok is vannak, így a kulturális és az oktatásügyi autonómia. Számunkra ezek fontosak" - fogalmaz az MKP elnöke.

Orbán Viktor saját kampánycéljaira használja fel a romániai magyarságot - fejtette ki Adrian Nastase miniszterelnök a román közszolgálati rádió szombat esti hírmûsorának adott nyilatkozatában.

A rádió riportere a volt magyar miniszterelnöknek, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökének a közelmúltban Romániában tett megnyilatkozásairól kérdezte a bukaresti kormány álláspontját.

Nastase válaszul így fogalmazott: az oly annyira "légiesített" határok miatt Orbán Viktor nem vette észre, hogy kilépett Magyarországról, és belépett Romániába, azt hitte, hogy Romániában is folytathatja választási kampányát. A román kormányfôt az zavarja, hogy - mint fogalmazott - Orbán magyarországi jövendô választási gyôzelme érdekében akarja felhasználni a romániai magyarokat.

Nastase leszögezte: a romániai magyarokkal és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselôivel együtt a román kormány elutasítja, hogy Orbán a romániai magyarok és románok rovására folytasson kicsinyes politikai játékokat. A miniszterelnök megállapította, hogy az RMDSZ és a román kormány közötti rendkívül hasznos együttmûködés tette lehetôvé a bejutást a NATO-ba, adott támogatást az európai uniós csatlakozáshoz, a vízummentesség bevezetéséhez.

Ha a brit hadseregtôl elbocsátottak elvesztik rangjukat, ha az egyházból kizárt papoknak le kell vetniük a reverendájukat, ha a vétkes orvosokat, ügyvédeket kiveti kamarájuk, miért visszavonhatatlan a Nobel-díj? - vetette fel John Sutherland, a brit The Guardian címû lap rovatvezetôje, aki kampányt indított e kitüntetésre méltatlanná váltak ellen.

Sutherland a Nobel-díjasok között is talált egy nevet, amelyet kampánya zászlajára tûzhet. Antonio Caetano de Abreu Egas Moniz portugál idegsebészt, aki 1949-ben kapta meg a Nobel-díjat. Mára már bizonyára mindenki elfelejtette, legfeljebb áldozatainak utódai emlékeznek rá.

Moniz 1874-ben született, Coimbrában szerezte meg orvosi diplomáját, de élete során volt képviselô, nagykövet, sôt, külügyminiszter is. Ô kezdett alkalmazni 1935-ben egy eljárást, amely ma ugyan tilos, mégis félelmet kelt, a lobotómiát. Egy orvoskongresszuson vett részt, ahol amerikai sebészek bemutatták, hogy a homloklebenyüktôl megfosztott csimpánzok szokatlanul csendesek lesznek. Moniz lelkesen tért haza és azonnal ki is próbálta a módszert betegein a lisszaboni elmegyógyintézetben. Fôleg nôkön és engedély nélkül. Az ôrültek csendes, vegetáló élô halottak lettek, nem riogatták az orvosokat, ápolóikat "esztelenségeikkel".

Azokban az idôkben Olaszországban még éltek Lombroso "bûnözô-elméletei" - írja Moniz esete kapcsán a Corriere della Sera címû olasz lap. - És Amerikában szifiliszes feketék százait hagyták szenvedni, hogy megfigyeljék, hogyan fejlôdik a betegség. Moniz hôssé vált és Nobel-díjassá.

Sajnos követôkre is talált. A módszert ugyanis visszaimportálták az Egyesült Államokba, ahol egy Walter Freeman nevû orvos lett nagy mûvelôje. Freeman járta az államokat egy autón, amelyet elneveztek "lobotomobile"-nak, reklámozta az eljárást és ô maga is operált mûtôben, otthonokban, mindenhol, ahol ezt szükségesnek tartotta. "Bûnözô magatartású" gyerekek, sorsuk ellen lázadó háziasszonyok, homoszexuálisok voltak áldozatai. Lobotómiát hajtottak végre a Kennedy-család egyik nôtagján, Caroline-on is, aki diszlexiájával nem fért bele a klánvezér Joseph Kennedy "árja"-elképzeléseibe.

Érdekes módon az elsô tiltakozás a Szovjetunióból jött, ahol a kényelmetlenné vált embereket gyógyszer-túladagolással gyógyították. Késôbb a pszichiátria ellen kíméletlen harcot hirdetô. L. Ron Hubbard alapította Szcientológiai Egyház lépett fel az embertelen módszer ellen. A lobotómia ellen írók is hallatták hangjukat. Tennessee Williams, akinek volt egy lobotomizált nôvére, 1958-ban megírta az Egy nyári játszma három játékosa címû darabot. A 60-as években Ken Kesey lett világhírû a Száll a kakukk fészkére címû könyvével, amelybôl Milos Forman készített 1975-ben Oscar- díjas filmet, Jack Nicholson döbbenetes alakításával.

Moniz 1955-ben halt meg, egy páciense lôtte le. És Freemant is eltiltották a praxistól, amikor egy túl erélyesre sikerült beavatkozás miatt meghalt egy betege.

A Nobel-alapítványhoz fordult Christine Johnson, akinek egyik rokonát tette tönkre a díjazott módszer. Az alapítvány közölte, örül, hogy az orvostudomány ma humánusabb és hatékony terápiákat tud nyújtani, mint a lobotómia, de a díj visszavonását megtagadja.

A polgármester optimista

Ma délután 5 órakor a Marosvásárhelyi 8-as Számú Általános Iskola udvarán találkoznak a polgármesteri hivatal vezetôi és az Energiecomfort cég képviselôi a negyed lakóival, tömbházfelelôseivel és adminisztrátoraival. A találkozóval elkezdôdnek a lakónegyed hôellátását célzó munkálatok - hangzott el a tegnapi városházi sajtótájékoztatón.

Dorin Florea polgármester elmondta, megoldódni látszanak az Egyesülés lakónegyed hôellátása körüli gondok, mivel a bécsi Energiecomfort és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal között partneri szerzôdés született, amelynek célja a város távhôszolgáltató rendszerének felújítása és korszerûsítése. Ennek értelmében az Egyesülés negyedben az európai normáknak megfelelô hôközpontot szerelnek, s ezzel párhuzamosan öt hôellátó alegységet korszerûsítenek, újakra cserélik a melegvíz- és a hôenergia-vezetékeket. Az új rendszer meghonosításával megszûnnek a veszteségek, növekedik a hozam, a szolgáltatás pedig hozzáférhetô áron történik.

A polgármester kijelentette, már folynak az elôkészületek a lakások hôszabályozókkal való felszerelésére. Az elômunkálatok másfél hónapja kezdôdtek, októberben a témával kapcsolatosan nyilvános vitákat, tárgyalásokat szerveznek. A kezdeményezés feltételezi a lakások hôszigetelését is, s ezeken a találkozókon a különbözô pénzalapok elérési lehetôségeirôl is felvilágosítják a lakosokat. Dorin Florea véleménye szerint 4-5 éven belül a város lakói már nem kell tartsanak a téli idôszaktól, semmilyen fennakadás nem lesz majd a hôellátásban és a melegvíz- szolgáltatásban.

Augusztus 20-22. között elsô alkalommal szervezik meg az áfonyafesztivált Vármezôn. Mint Birtok György fôszervezetôl megtudtuk, pénteken 14 órakor tartják az ünnepély hivatalos megnyitóját. Az értékes vitaminokat tartalmazó, de kevéssé ismert növényrôl 14.30 órától értekeznek a szakemberek. A pénteki programot elsôsorban a gyerekeknek állították össze, lesz szépségverseny, népi játék és néptánc, gyermekdiszkó. Szombaton a település lakóit reggel nyolc órakor a fúvószenekar tagjai mozgósítják. 10 órától a helyi pisztrángtenyészettel ismerkedhetnek meg az érdeklôdôk. 20 órától a mûvelôdési otthonban a Falusi szerelem címû színdarabot tûzték mûsorra. A vasárnapi program kirakóvásárral kezdôdik, 11 órától az Égerfástóhoz és a várhoz kirándulhatnak a helybéliek és vendégeik. A fesztivál záróünnepélyét és a vetélkedôk nyerteseinek díjazását 15 órától tartják. Kérdésünkre Birtok György szervezô azt is elmondta, hogy terve megvalósításában támogatta a Nyárádremetei Polgármesteri Hivatal és a szovátai Bernády Közmûvelôdési Egyesület. A van-e még áfonya Vármezôn kérdésre a fôszervezô annyit mondott: el kell jönni, s meg kell nézni, kóstolni.

A Marosvásárhelyi December 21. - Mártírváros Egyesület szerkesztôségünkbe eljuttatott átirata szerint augusztus 16-tól a vezetôtanács újraindította tevékenységét a Rózsák tere 38. szám alatti új székházában (III. emelet, a nyári kert melletti épületben). Az ügyfélfogadási program: hétfôn 10-12 óra között Stoica Iacob, kedden 10-12 Suteu Maria, szerdán 17-19 óra között Negru Gligore, Marton Irina és Albert Vasile (egymást váltva), pénteken 10-12 óra között Császár Zoltán és 10-16 óra között Ilcu Vasile Francisc fogadja a hozzájuk fordulókat. A pénztárnál hétfôtôl péntekig 10-12 és szerdán 16-18 óra között lehet fizetni a tagsági díjat. Augusztus 21-22-én, illetve 28-29-én az egyesület titkársága szombaton és vasárnap is nyitva tart 10- 14 óra között. Felkérik a tagokat, minél elôbb jelentkezzenek az új székhelyen, ahol az 1990. évi 42-es számú törvényt eltörlô 2004. évi 241-es számú törvény alkalmazásáról szóló felvilágosításban részesülnek.

Ilcu Vasile Francisc tájékoztatása szerint április 7 ótamûködik a szociáldemokrata forradalmárok klubja. A klubot alapító forradalmárok nem feltétlenül párttagok, mindössze a szociáldemokrata elveket vallják. Ennek értelmében a klub a Szociáldemokrata Párttal közösen szaktanácsadást kezdeményez, majd a párt választási programjának és ajánlatának elemzése után együttmûködési szerzôdést írnak alá. Cserében az SZDP életbe ülteti a forradalmároknak tett ígéretét. Errôl a párt augusztus 27-i kongresszusán születik határozat.

A közleményt aláíró Ilcu Vasile kijelentette, a klub tagjai nem válnak SZDP-tagokká, nem indulnak a párt választási listáin. A szervezet logója a háromszínû forradalmi zászló, kivágott közepében egy rózsával.

Tetten érték a 27 éves vásárhelyi illetôségû C. V.-t, egy személyautó feltörése közben, amibôl különbözô javakat próbált eltulajdonítani. Az elkövetô nevére a Marosvásárhelyi Bíróság 29 elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki.

Az erdôszentgyörgyi rendôrség megállította és felelôsségre vont egy 16 éves kiskorút, aki jogosítvány nélkül vezetett egy személyautót. A sofôr melletti ülésen a kiskorú édesapja foglalt helyet. Mindkettôjük ellen eljárás indult, a kiskorút jogosítvány nélküli vezetésért vonják felelôsségre, míg a szülô azért kell feleljen, hogy olyan személynek kölcsönözte a jármûvet, akinek nincs hajtási jogosítványa.

Ketten súlyosan sérültek a hét végén a megye közútjain történt balesetekben, tájékoztatott a Megyei Rendôr-felügyelôség sajtóirodája. Pénteken késô délután Szászrégenben a Folyó és a Radnótfája utcák keresztezôdésében a 43 éves alsóidecsi C. Dorin haszonjármûvével nem adta meg az elsôbbséget a a fôúton szabályszerûen haladó 79 éves S. Andrei kerékpárosnak, aki a balesetben súlyos sérüléseket szenvedett. Szombaton késô este Marosszentgyörgyön a 33 éves D. Levente Daewoo Tico személygépkocsijával gázolta el az úttesten tiltott helyen átkelô 54 éves T. Alexandrut. A figyelmetlen gyalogos súlyosan megsérült.

45 millió lej értékû pénzbírságot róttak ki, 157 személyt igazoltattak, valamint 22 jegyzôkönyvet állítottak ki a vásárhelyi polgárôrök júliusban. A koldusok azonosítása és felelôsségre vonása céljával szervezett razziák alkalmával 37 személyt azonosítottak, közülük 11 kiskorú volt. Öt kiskorút intézetbe utaltak, 7 alkalommal pénzbírságot róttak ki, míg azokat a személyeket, akik nem tudtak személyazonossági iratot felmutatni, a településen kívülre szállították. A koldusokat elsôsorban piacokon, üzletekben, templomok bejáratánál találták.

Jegyzet

Egy-egy drágításkor - s ez meglehetôsen gyakran megtörténik - a vasúti társaság rendszerint arra hivatkozik: felújításra, korszerûsítésre, komfortnövelésre szükséges a pluszpénz. Az utazóközönség hiszi is, meg nem is a magyarázatot, tény viszont, hogy a beharangozott idôponttól többet fizet ugyanazon szolgáltatásért. Aztán vonatra ülve tapasztalhatja: az ígérgetés mindössze porhintés, a komfort a hanyagság és a nemtörôdömség miatt megállíthatatlanul romlik.

Szombat délután. Az utas Maroshévízre igyekszik, s felszáll a Marosvásárhely-Brassó vonalon közlekedô személyvonatra. Közös fülkében foglal helyet, amelyet a nyári rekkenôségben elviselhetetlen izzadságszag tölt meg, ezt fokozza a régi bútorzatba és a koszos padlóba beleivódott szag. Az elsô meglepetés akkor éri, amikor az ablakot szeretné lehúzni, ám az makacsul ragaszkodik a kerethez. Két engedelmeskedô ablakot találni az egész fülkében, egyet a jobb, a másikat a bal oldalon. Fület tépô, szemet sajgató kereszthuzat keletkezik, ebben ülnek a közel háromórás utazás során. Gyors uzsonnázás, a valamikori lehajtható asztalkáknak csak hûlt helye, akárcsak a szemeteskukáknak. Egy cigaretta elszívására a folyosóra mennek, a szék gyanánt szolgáló hôsugárzóra azonban nem ajánlatos leülni s a több hónapos port a nadrággal letörölni. A még mindig jóban reménykedô utas a mosdóba lép. Bûzlik, koszos. A kagyló is régen láthatott tisztítószert, azt is csak módjával, a csapból pedig egyetlen csepp víz sem folyik.

Csüggedten ülnek a lehangoló látványt nyújtó padon. Nyílik az ajtó, egyházi énekeket daloló fiú lép be. Kezét alamizsna után nyújtja, tekintete kéreget. Jóformán be sem csukódik mögötte a fülke ajtaja, piszkos, rongyos ruhákba öltözött koldus érkezik. Pár perc múlva kétes tisztaságú tökmagot kínáló, ápolatlan hölgyemény jelenik meg. A hab a tortán a szilvát kupából áruló férfi. Végre megérkeznek.

Vasárnap visszautazás. Jobb körülményekben reménykednek, de a helyzet változatlan. A fülkében a huzatot, a mosdóban a kiszáradt csapot, az egymás után feltûnô kéregetôket és magárusokat már ismerôsökként köszöntik. S beletörôdnek: nálunk már csak ilyen, komfort nélküli utazásra számíthatnak.

Hamarosan napirendre tûzik azt a kormányhatározat- tervezetet, amellyel vissza szeretnék szorítani a piaci viszonteladókat és féken szeretnék tartani az árakat. A miniszterelnök erélyes felszólítása nyomán a fôvárosban piaci ellenôrzô-hadjárat indult. Munteanu Valer, a Marosvásárhelyi Piacigazgatóság kereskedelmi igazgatója szerint Marosvásárhelyen nincs piaci maffia.

A megvitatásra, elfogadásra váró határozattervezet szerint a piacokon a termelôk iratainak ellenôrzésére felhatalmazott rendôröket telepítenek. A tervezet értelmében az élelmiszeripari termékek, a termények viszonteladását bûncselekménynek tekintik.

Közös összefogásra van szükség

- Nekünk sem mindegy, hogy egy kilogramm paradicsom 7-8.000 vagy 12- 13.000 lej. Mi rendszeresen ellenôrizzük a piaci árusokat. Bárki jöhet terepszemlére, mert a mi piacainkon mindenik árus rendelkezik termelôi igazolvánnyal vagy forgalmazói engedéllyel - nyilatkozta Munteanu Valer, a megyeszékhelyi piacigazgatóság kereskedelmi igazgatója, hozzátéve: - A 2002. évi 650-es törvény 4. cikkelyének c. betûje nagybani kereskedôknek nevezi azokat a személyeket, akik nagyobb mennyiségû terméket vásárolnak fel, amit majd kisebb mennyiségekben értékesítenek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a marosvásárhelyi piacokon, a híresztelések, rémhírek ellenére nincs piaci maffia. Igaz, hogy vannak viszonteladók, de mindannyian termelôi igazolvánnyal vagy áruforgalmazói engedéllyel rendelkeznek.

- Vannak olyan árusok, akiknek nincs földterületük, mégis rendelkeznek termelôi engedéllyel. Ezek ellen mit lehet tenni?

- Tudni kell, hogy a termelôi igazolványokat a helyi polgármesteri hivatalok állítják ki. Nekem nincs jogomban megkérdôjelezni azok hitelességét, de elmondatom, hogy Beresztelke, Marosszentanna és Bölkény községekbôl vannak olyan árusok, akik nem rendelkeznek földterületekkel, vagy ha rendelkeznek is, nagyon kis mennyiséggel. Ki kell mondani: vannak olyan polgármesteri hivatalok, amelyek sorozatban állítják ki a termelôi minôséget igazoló iratokat. Tudni kell azt, hogy amennyiben egy személynek ilyen igazolványa van, nem igényelhet semmiféle szociális segélyt, beleértve a szavatolt minimáljövedelmet. Szerintem a törvénytelenséget úgy lehetne megállítani, hogy a pénzügyi szakemberek kiszállnak a polgármesteri hivatalokba, s ellenôrzik, hogy a kiadott termelôi igazolványok tulajdonosai bevallották-e a termékek eladásából származó jövedelmet. Ha kiadtak 20 igazolványt, akkor az a 20 személy év végén nyilatkozatot kell beadjon a termékek forgalmazásából származó jövedelemrôl, amely természetesen adózandó. Ha ezt nem tette meg, felelôsségre lehet vonni. Következô tavaszkor jelentôsen csökkenne a igazolványigénylôk száma. A mi hatáskörünkbe csak az árusok iratainak ellenôrzése tartozik, azok hitelességének megállapítása nem a mi feladatunk.

- A piacigazgatóság tervezte egy nagybani lerakat létrehozását. Mi történt ezzel a tervvel?

- Szerettünk volna létrehozni egy kereskedelmi társaságot, s kialakítani egy nagybani lerakatot. Akkor felvásárolhattuk volna a nagy mennyiségben leszállított terményt, s 10-15 százalékkal drágábban eladhattuk volna. Így részben ellenôrzini tudtuk volna az árakat is. 2002-ben a helyi tanács elé terjesztettük ezen tervünket. A javaslatot elvetették.

A rendszeresen piacról vásárlók jól tudják, hogy kitôl mit érdemes vásárolni. Ismerik az ôstermelôket és bizalommal vásárolnak tôlük. Természetesen így sem kerülhetik el a padlizsánnal, paradicsompaprikával, dinnyével kereskedô viszonteladókat.

Az bizonyos: a fent említett kormányhatározat által kínált megoldások hathatósági mércéje az idô és a vásárló.

A tiltakozás különös módját választotta az a háromtagú család, amely múlt csütörtök óta a marosvásárhelyi Bolyai líceum elôtti parkba költözött minden ingóságával. Dangui Arankát lányával és unokájával a Bolyai utca 16. szám alól lakoltatták ki, az egyszobás lakásban kilenc évet töltöttek. 1996-ig az Egyesülés negyedben, egy háromszobás lakásban éltek. Ennek eladását egy szomszédra bízták, aki - mint mondják - a lakásért huszonhárommillió lejt kapott, és ebbôl vásárolta meg a Bolyai utcai egy szobát hétmillió lejért. Dangui Aranka lánya szerint ez a szomszéd azt ígérte, hogy a vásárlás után öt évre a lakás a családjukra száll.

Jelenleg a nagymama 4,5 millió lejes nyugdíjából és a gyerekpénzbôl élnek, vizet és élelmet kapnak a rokonoktól, illetve segít rajtuk az egyik közeli vendéglátóipari cég tulajdonosa is.

Helyzetük megoldását az éhségsztrájkban látják, amire a nagymama ugyan nem tud vállalkozni, hiszen elsôfokú rokkant és gyógyszereket szed, viszont a 17 éves anyuka úgy érzi, minderre képes a cél érdekében.

Tegnap azok a nyugdíjasok, akik 90 százalékos ártámogatottságú gyógyszerekre jogosultak, megrohamozták az orvosi rendelôket. A családorvosok számára ez nem jelentett meglepetést, hiszen várható volt, hogy betegeik nagy része kivárja ezt a dátumot azért, hogy olcsóbban jusson hozzá az orvosságokhoz.

A hatmillió lej alatti nyugdíjjal rendelkezô idôs személyeknek tudniuk kell, hogy a rendelôbe az orvosi könyvecske mellett a legutóbbi nyugdíjszelvényt, valamint egy saját felelôsségre tett nyilatkoztatot is magukkal kell vinniük, amibôl kiderül, hogy a nyugdíjon kivül nincs más jövedelmük. Ellenkezô esetben az orvos nem írhatja fel a gyógyszereket - tájékoztatott dr. Kovács Bea, a Családorvosok Megyei Egyesületének titkára.

Azok a betegek, akik valamiért elégedetlenek az orvosokkal vagy gyógyszerészekkel, panaszukat bejelenthetik az Egészségügyi Minisztériumnak, amely naponta 9-16 óra között ingyenes zöldvonalat biztosít számukra. Telefonszám: 0800.800.187. Ugyanezt a telefonszámot használhatják azok is, akik nem tartják kielégítônek a kórházi, poliklinikai orvosi szolgáltatás minôségét. A telefonon a minisztérium képviselôi válaszolnak, akik a szakbizottságokhoz, illetve az orvosi kollégiumokhoz továbbítják a bejelentéseket.

Annak ellenére, hogy pár hónappal ezelôtt gördülékeny, gyors kiszolgálást ígért a CEC marosvásárhelyi kirendeltségének vezetôsége a folyószámlával rendelkezô nyugdíjasoknak, tegnap, a hó elsô nyugdíjkifizetési napján, mégis óriási sorok kigyóztak a pénztárak elôtt. Négy-öt órát kellett állni, hogy valaki az ablakhoz érjen. Pedig azok a nyugdíjasok, akik folyószámlát nyitottak, azért döntöttek e lehetôség mellett, hogy ne kelljen otthon a postásra várjanak. S ahelyett, hogy könnyítettek volna az ügyintézésen, ezek az idôs emberek nagyon rosszul jártak.

L. A. délelôtt 11 órától délután 5-ig állt, s mégis nyugdíj nélkül kellett távozzon. - Ledolgoztuk az életünket, hogy most verekedjünk a pénzünkért - mondta. B. M. sok más társával együtt még délután 6 órakor is ott állt a végeérhetetlen sorban. - Levegôt sem kapunk, annyi ember vár. Két választásunk van: vagy lemondunk a CEC- folyószámláról, vagy a nyugdíjfolyósítás után 2-3 napra jövünk ide - nyilatkozta lapunknak.

A késô délutáni órákban a vezetôségbôl senki sem tartózkodott a CEC épületében, de a pénztárosok elmondták, hogy e hónaptól új számítógépes programot alkalmaznak, ami nemhogy könnyítené, hanem idôigényesebbé teszi a mûveleteket.

Marosvásárhelyen körülbelül 7000 nyugdíjasnak van folyószámlája a CEC-nél.

Rekkenô melegben érkezik az autóbusz Bözödre. Szinte földöntúli érzés kiszállni és mélyet lélegezni a friss levegôbôl.

A faluban ma is él a hagyományos kézmûvesség, a szalmafonás. Délután már majdnem mindenki otthon van. Szinte minden ház elôtt szorgos kezû asszonyok ülnek, szalmát fonnak, oda se néznek. Szakál Jusztina nem csak fonással, hanem kalapvarrással is foglalkozik. Szomorúan mondja, ma már nem megy olyan jól az üzlet, mint pár évvel ezelôtt. Az emberek nem tudják, hogy, Bözödön foglalkoznak ilyesmivel. Mióta Kôrispatakon, a szomszédos faluban valaki múzeumot nyitott, azóta oda mennek a turisták. Ez a tény kissé visszás, mivel a múzeumalapító Bözödrôl származik és bözödi stílusú szalmatárgyakat állított ki.

Berei Vilma a falu legismertebb kézmûvese. Meg is látogatjuk egy sereg itt táborozó gyerek kíséretében. Kiderül, hogy Vilma néninek 2001 júliusa óta szalmakalap-múzeuma van.

Születése óta szalmafonással foglalkozik, akárcsak mások, ô is a szüleitôl tanulta, majd késôbb átadta gyermekének. Új motívumokat és technikákat talált ki. Férje halála után a fiával kezdett dolgozni, sikeresen. Ma már a piacokra, rendezvényekre, kiállításokra is viszi "alkotásait". Egy sikeres magyarországi kiállítás után a helységbeliek meghívták, hogy minden nyáron nyári táborokban oktassa a szalmafonást az érdeklôdôknek. Nyolc éve Törökszentmiklóson tanítja a mesterséget kicsiknek és nagyoknak.

Vilma néni a kalapok mellett dísztárgyakat, térképet, üdvözletet is készít. Ezek is láthatók a házi múzeumban. A szalmatárgyak elôállításához nagy türelem kell. Egy darab képeslap egy, másfél napig készül. A szalmaszálat elôször szét kell nyitni, majd legalább hat felé vágni. Irtózatos türelemjáték. De biztos: az eredmény gyönyörû, egyedi képeslap. A kalapkészítés már gyorsabban megy. Vilma néni elmesélt egy legendát is, ami a faluba látogató Móricz Zsigmondhoz fûzôdik. A híres írónak egy idôs nénike egy kalapot ajándékozott, ilyet addig csak a falusi nagygazdák viseltek. Azóta ezt a típust Móricz Zsigmond-kalapnak hívják.

Nem csak a kalapokat, a dísztárgyakat, Vilma nénit is érdemes megismerni, s ezt a kis falut, melynek lakosai szeretettel várnak minden ide látogatót.

A román határmegbízott tájékoztatása szerint nem változtak a Romániába beutazó magyarokra vonatkozó szabályok, így az ide indulóknak sem pénzt nem kell bemutatniuk, sem igazolniuk nem kell kiutazásuk célját - mondta a határôrség szóvivôje az MTI-nek.

A múlt héten néhány magyar állampolgárt visszafordítottak a román határállomásokról miután nem rendelkeztek 500 euróval - emlékeztetett Orodán Sándor.

"Az eseményt követôen a határôrség indoklást kért a román féltôl, ám a válasz csak annyi volt, hogy nem változtak a magyar állampolgárok beutazására vonatkozó román szabályok" - mondta.

A határôrség ezt követôen a konkrét beutazási feltételek ismertetését kérte a román féltôl.

"Második tájékoztatásában a román határmegbízott megerôsítette, hogy a magyar beutazóknak pénzügyi fedezettel nem kell rendelkezniük, és az utazásuk célját sem kell dokumentummal igazolniuk, tehát továbbra is korlátozás nélkül utazhatnak Romániába" - közölte Orodán Sándor. A szóvivô elmondta, hogy a román fél indoklása szerint a visszafordított magyarok esete "elszigetelt" volt és "félreértelmezésen alapult".

"Már 2001 decembere óta érvényes az a szabály, amely szerint éppen az uniós országokba induló román kiutazó állampolgároknak kell legalább 500 euróval rendelkezniük" - mondta.

Néhány nappal 95. születésnapja elôtt a több mint fél évszázada Párizsban élô jeles író, publicista, történész, az egykori Szép Szónál József Attila szerkesztôtársa és barátja, erdélyi körútra vállalkozott. Felkereste Nagyváradot, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt. Segesváron, székelyföldi helységekben is megfordult, figyelt, nézelôdött, raktározta a tapasztaltakat, melyek majd minden bizonnyal tanulságos, magvas írásokban is kikristályosodnak, hiszen mint nyilatkozta, a látogatás aktív z eltelt évtizedekben azonban élénken figyelt mindarra, ami nálunk történik, mindannyiszor felemelte szavát érdekünkben, valahányszor ennek szükségét érezte. A nagy tekintélyû értelmiségit, számos széles visszhangú, jelentôs kötet nemzetközi hírû szerzôjét természetesen valósággal lerohanták az újságírók, amerre csak járt, hosszú dialógusokban kérték véleményét, helyzetelemzését az idôszerû térségi és világpolitikai, társadalmi, gazdasági, filozófiai problémákról. Mindenkinek készségesen válaszolt, szívesen megosztotta gondolatait, benyomásait az olvasókkal. Közvetlenül visszautazása elôtt sikerült elérnünk, erdélyi útitársa és kalauza, a tájainkról elszármazott Nenkov Emeséék koronkai családi otthonától éppen indulni készültek szombaton kora délelôtt, egy villáminterjú erejéig mégis szívesen felelt a Népújság és olvasóközönsége nevében feltett kérdéseinkre.

- Az ember akarva-akaratlanul bizonyos elképzelésekkel érkezik a számára ismeretlen helyekre. Önnel se lehetett ez másképpen. Azt találta itt Erdélyben, amire számított, vagy csalódott elvárásaiban?

- Nem csalódtam. Egy ilyen aránylag rövid körút nem teszi lehetôvé, hogy alaposabban, elmélyültebben észlelhessük, elemezhessük a jelenségeket, de ezekben a napokban eléggé sokfele megfordultunk, sok érdekes emberrel találkoztunk, beszélgettünk, eleget láttam, tapasztaltam, eddigi ismereteimet összemérhettem a valósággal, nem tévedek talán, ha úgy vélem, a látogatás felületes benyomásoknál többel gazdagított. Az itteniek mindig büszkén vallották, hogy Erdély a türelem, a vallási meg mindenfajta tolerancia földje. Aztán késôbb az ellenkezôjérôl is hallhattunk, elég, ha hirtelen éppen itt az 1990-es marosvásárhelyi eseményekre gondolunk. De örömmel jelzem, hogy utunkon nem szembesültem ilyesféle türelmetlenséggel. Miközben a szomszédos Szerbiából aggasztó hírek érkeznek, gyakoriak az etnikai indíttatású atrocitások, magyarokat bántalmaznak, Erdélyben úgy látom, javulóban a magyar-román viszony. Marosvásárhelyen is békés, nyugodt hangulat fogadott, szép, civilizált, tiszta város. Bizonyos szobrokból túl sok van, az igaz, de ez az elfogult buzgóság is elmúlik elôbb-utóbb. Segesvár is igencsak tetszett, élményt jelentett a találkozás a szász kultúra értékeivel, emlékeivel, fontos európai mûemlék- település. Kár lenne, ha ezt a nagy civilizációs kincset pusztulni, veszni hagynák.

- Mi, itt lakók talán kritikusabban szemléljük környezetünket, a szépet, jót már-már észre se vesszük, valószínûleg ez a dolgok rendje. Ezért is kérdezem a kellemes élmények helyett inkább arról, hogy mi az, ami nem tetszett?

- Ilyesmivel is találkoztam, persze, de most, hogy útban vagyunk Budapest felé, azt mondom el, hogy a tapasztaltak alapján inkább bizakodó vagyok, mint lehangolt. Viszont legközelebb, amikor jövök, markánsabb, nyilvánvalóbb gazdasági fejlôdést szeretnék találni. Ez elsôsorban a helybelieken áll vagy bukik. Jó lenne, ha az emberek, egyének és közösségek a sok fölösleges politizálás helyett energiáikat inkább a gazdaságra fordítanák. Nagy lemaradásokat kell behozni. Magyarországon is szétnéztem, ilyen vonatkozásban többfelé hatalmas igyekezetet tapasztaltam. Kis tanyákon például rossz, homokos talajon is képesek kitûnô minôségû és nagy mennyiségû zöldséget termeszteni, jövedelmezô melegházakat létrehozni. Ötlet, munka, hozzáállás, szakértelem kell mindenhez. Érdemes átvenni az ilyen jó példákat.

- Átvesszük a rosszakat is.

- Igen, sajnos ezt is észrevettem, szóvá is tettem nemegyszer. Szomorú, hogy Erdélyben is annyira elterjedt a "magyar betegség", a Magyarországra jellemzô politikai megosztottság, a pártállásból fakadó gyûlölködés. Ez itt nagyon veszélyes, az erdélyi magyarság jövôjét is veszélyeztetheti. Remélem, hogy ezt a "gyermekbetegséget" az itteniek hamarabb átvészelik, mint az anyaországiak. Az én tudatomban nem ez az Erdély élt, az én Erdélyem a Sütô Andrásé.

- Sütô Andrással is találkozott itt Marosvásárhelyen, biztos errôl a káros jelenségrôl is eszmét cseréltek.

- Igen, régóta ismerem és becsülöm, természetes, hogy felkerestem. 1999 októberében, amikor Párizsban járt a Csillag a máglyán címû drámája francia nyelvû változatának megjelenésekor, az ottani Magyar Intézetben én mutattam be a jelenlevôknek. Örömmel találkoztam vele újra vásárhelyi otthonában. Sokfelé csapong ilyenkor a beszélgetés, de a fogyatkozás, a magyarságot megosztó felelôtlenség, az ebben rejlô potenciális veszteségek veszélye nyilván elkerülhetetlen téma. Közös gondunk mindaz, ami nemzeti közösségünk jelenét, jövôjét érinti.

- Jó tudni, hogy az erdélyi magyarságnak Párizsban is ilyen meggyôzôdéses és meggyôzô híve van. Mielôtt jó utat kívánnék, visszautalok az egyik elôzô mondatára. Úgy fogalmazott, hogy legközelebb, amikor jön... Tényleg kedvet kapott egy újabb erdélyi látogatásra?

- Feltétlenül. Valóban jönnék még. De hogy ez sikerül-e, az nem csak rajtam múlik. A szándék mindenesetre most nagyon eleven bennem.

- Köszönjük a beszélgetést. Visszavárjuk.

Ritka ünnepi napra ébredt vasárnap Nyárádszentlászló. Távolról érkezô vendégeket várt. Az egykor a székelyföldi Lemhénybôl odatelepedett néhai Zsigmond Titusz - akinek családja tíz gyermeket számlált - utódait a nagyvilágból. Mindenekelôtt a Liverpoolban élô báró Vitéz Lemhényi dr. Zsigmond Andrást, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja, és családját, valamint azokat a Lemhényi Zsigmond-leszármazottakat, akik hatalmas társasgépkocsival az AEÁ-ból, Angliából, Spanyolországból, Olaszországból és Magyarországról 40-en - picinyek, kicsik, fiatalok, felnôttek - érkeztek. Jó volt a templom udvarára izgalommal léptükkor az ajkukról természetes módon kelt Jó napot kívánok! Csókolom a kezét!-köszönést hallani. A vendégvárás/járás izgalma, a sok virág, a gyülekezet jó értelemben vett kíváncsisága, kellemes orgonamuzsika töltötte be az öt évvel ezelôtt báró Vitéz Lemhényi dr. Zsigmond András jelentôs anyagi támogatásának köszönhetôen felépített és felszentelt templomot. Az ünnepi ökumenikus istentiszteleten melyen unitáriusok és római katolikusok is részt vettek, Gáspár András tiszteletes szolgált. Törekedjünk Isten parancsainak a tiszteletben tartására, emlékezzünk és emlékeztessük egymást múltunkra, történelmünkre, jelenünkre, erôsítô hitünkre, mely nélkül nincs élet, és anyaszentegyházunkra. Mert ez a mi igazságunk! - mondotta.

Az istentisztelet már-már jelképes értékû pillanatait három kislány: Zsigmond Éva és Zsigmond Iláná, az említett báró Zsigmond András unokájának, valamint az írországi kis Tordai Alexandrának a megkeresztelése jelentette, majd az említett "liverpooli"... lemhényi báró Zsigmond és az írországi Tordai házaspár megáldása, akik házasságuk 25. évfordulója alkalmával a nyárádszentlászlói református templom szószéke, úrasztala elôtt, mellett részesültek áldásban, újították meg Isten elôtt esküjüket. Élményteljesebbé tette az együttlétet a helyi VII-es Incze Dalma, aki Tordai Matyó: Jertek haza! címû versét, a X-es Takács József, aki Wass Albert: Üzenet haza címû, ill. a VII- es Ábrahám Elôd, ez utóbbi Reményik: Templom és iskola címû költeményét szavalta beleéléssel, nemkülönben a nyárádszerdai vegyes kar, mely Ferencz Csaba karnagy vezényletével tolmácsolt mûvészien zsoltárokat, néger spirituálét stb.; az egyik kórustag pedig szintén Wass Albert-verssel (A bujdosó imája) tette lélekemelôbbé, emelkedettebbé a pillanatot. Az istentisztelet báró Vitéz Lemhényi dr. Zsigmond András tartalmas szavaival, majd nemzeti imánk és a Székely himnusz elhangzásával végzôdött. Nyárádszeredában a Bocskai-fejedelem szobránál készültek felvételek. A tervek szerint újabb találkozóra, Nyárádszerdába két év múlva érkeznek a lemhényi Zsigmond-leszármazottak.

Augusztus 26-29-e között tartják immár negyedik alkalommal a Segesvári Nemzetiségi - ProEtnica Fesztivált. Az eseményen 18 nemzetiség képviselôi vesznek részt: ukrán, albán, makedón, német, olasz, zsidó, roma, horvát, magyar, tatár, lengyel, bolgár, szerb, török, orosz-lipován, örmény, ruszin, görög, valamint az aromán és a francia közösségek képviselôi. Jelen lesznek a Couscous dobosok és a németországi Mondragon tánccsoport. Fellép a VH2, a Directia 5, a Desperado, Andra, Dancs Annamari, Hara és mások.

Furcsa - hangsúlyozni szeretném, számomra talányos; s még pontosabb, ha azt mondom, elkedvetlenítô - írás jelent meg a Népújság szerdai (augusztus 11.) számában az ismert marosvásárhelyi orvosdoktor, K. S. tollából. Annál elszomorítóbb, hogy a tanár úr annak a nagyhírû kolozsvári iskolának, az Unitárius Gimnáziumnak neveltje, mely mindig is nagyra becsülte a többszólamúságot és toleranciát, s falai a 19. század derekától a legtöbb zsidó fiatalt befogadták. Nem mint zsidót, hanem mint a magyar nemzet hasznos, hasznossá váló, fontos és nélkülözhetetlen tagjait.

Azt javasoltam magamnak, hogy higgadt leszek és sorba veszem a kifogásolható részeket.

A vitacikk szerzôje polémikus cikket ír s elöljáróban leszögezi, hogy Teleki Pál, a politikus a legnagyobb XX. századi magyar államférfiak közé számítandó, ha nem a legnagyobb. Nem kedvelem a toplistát, de kapásból tudnék mondani néhány hasonló nagyot, akik munkája nyomán a magyarság sorsa a múlt században jelentôset fordult: Tisza István, Károlyi Mihály, Bethlen István az arisztokraták közül, Kádár János, akinek a leghosszabb volt a XX. században az "uralkodása" 1956- 1989-ig - 33 esztendô - , amely alatt Magyarországot sikerült mássá tenni, mint amit Rákosiék után örökölt a nemzet és nép, ország és közállapot ("legvidámabb barakk", "puha diktatúra", "frizsider-szocializmus" stb. jelzôk - feledtetni tudták az ország-világ elôtt, hogy Kádár, a véreskezû, a szovjetek bábja volt.) De legyen ez a szerzô meggyôzôdése.

A Teleki család érdemei fölsorolásának örvendünk, hiszen mi, a Téka munkatársai Teleki Sámuel géniuszának gyümölcseit élvezzük mindmáig, hálásak is vagyunk neki. A felsoroláshoz hozzátenném az Afrika-utazó Teleki Samu nevét is, akirôl egykori vásárhelyi barátunk, a Teleki Pál-féle zsidótörvények egyik "kedvezményezettje", Erdélyi Lajos jelentetett meg kiváló könyvet, évtizedek múltán ébresztgetve emlékét és közzétéve ismeretlen fotóit. És említhetnénk dr. Teleki Gézát (1911-1983) is, aki Moszkvában próbált meg Magyarország számára 1944-ben kedvezôbb békefeltételeket kicsikarni, s aki tagja lett az ideiglenes debreceni kormánynak 1945-ben, utóbb, számûzetését követôen egyetemi tanár az USA-ban.

Azt írja az általunk nagyra becsült szerzô, hogy "Gróf Teleki Pál a nagybirtokos család széki ágának sarja volt". Akkor járt volna el a történeti hûséggel egyezôen a cikkíró, ha azt állítja, hogy Teleki Pál gróf a család ún. magyarországi és katolikus ágának volt tagja, ugyanis minden Teleki gróf, az egész nagycsalád a széki elônévvel (predikátummal) jelöli magát mind a mai napig. A grófi címet I. Lipót császártól nyerték (1697), ôk ugyanis birodalmi grófok, megkülönböztetésül az ún. magyar vagy honi grófságtól. (Utóbb Teleki László a grófi rang megerôsítését és címerbôvítést is nyert 1767-ben.) Ehhez még tegyük hozzá, hogy bár a Magyar Korona Országainak Helységnévtára 1902-bôl 20 Szék nevû (és összetételû) települést sorol fel Erdélyben, a Felvidéken és a mai Mo. területén, ezek egyike sem köthetô a családhoz, ugyanis a Telekiek a Partiumból erednek, s egy mára már elpusztult (a törökjárás korában megsemmisült) Békés vármegyei Szék pusztáról írták magukat, egészen bizonyosan 1409-et követôen, amikor Zsigmondtól címeradományban részesültek, majd cserével a nevezett puszta birtokába jutottak.

Teleki Pál érdemeit nem kívánjuk kisebbíteni, sôt azok elôtt meghajlunk, elismerjük pl. azt az emberfeletti tudósi munkát, mellyel elôkészítette a Trianonban tárgyaló magyar békedelegáció számára Magyarország legkiválóbb és legjobb nemzetiségi térképét.

Ám a politikus Teleki Pál döntései, intézkedései már nem aratnak ennyire osztatlan sikert. Nem ô, hanem a politikai elit egésze tette felelôssé az I. világháború elvesztéséért, a területi csonkításokért és a forradalmakért a baloldalt, a szabadkômûveseket és zsidókat, a nemzetiségeket, mindenkit, aki nem volt tagja a politikai elitnek. Könnyebb volt bûnbakot találni-felmutatni, megbüntetni, mint önvizsgálatot tartani. A numerus clausus bevezetése "a zsidó vallású (!) egyetemi hallgatók számát korlátozta", írja a cikk szerzôje. Nem értjük a zárjeles felkiáltójelet. Ugyanis minden korlátozás, mely vallási, felekezeti alapon történik, megkérdôjelezi a demokrácia létét, értelmét, márpedig K. S. dr. azt mondja, hogy "a trianoni Magyarország parlamenti demokrácia volt". Nem, Magyarországon létezett egy többpárti parlament, de nem volt demokrácia, sem nyugati, sem más értelemben. Nem is lehetett, ahol hiányzott az általános és egyenlô titkos szavazati jog, ahol nem létezett modern polgári alkotmány, ahol faji alapon törvényeket lehet hozni...

Gondolja meg doktor úr, ha holnaptól Romániában az unitárius vallásúakat csak erôsen korlátozott számban engedik egyetemi pályákon érvényesülni, egyetemi felvételiken kiszorítják, a szabad foglalkozások és ún. stratégiai helyeken nem alkalmazzák, akkor Ön demokráciáról beszél? Na meg aztán, ismerve a népszámlálási adatokat, a zsidók nem is voltak olyan elhanyagolható vallási kisebbség (sôt történeti egyház), hiszen Magyarországon jóval többen voltak, mint az unitáriusok, baptisták vagy a Trianon után is a magyar fennhatóság alatt élô görögkeletiek vagy görög katolikusok. Meg aztán ez visszalépés volt az 1895-ös emancipációs törvényhez képest, mely a zsidó vallásúak számára semmilyen korlátokat nem emelt. A numerus clausus a szegény sorsú tehetséges zsidókat, magyar állampolgárokat sújtotta, ûzte országhatáron kívülre, külföldi egyetemekre, amely igencsak rossz hírverés volt Magyarország külföldi megítélésében, a nyugati demokráciák - a gyôztes hatalmak - körében. És mégis sokan visszatértek a diploma megszerzése után, hogy magyarként a zsidó törvények újra erôszakot tegyenek rajtuk. Elhurcolták ôket a haláltáborokba. Nem gyôzzük hangsúlyozni, magyar állampolgárokkal tették, nem is szólva az ide menekült és kitoloncolt, rendezetlen állampolgárságú zsidókról, akikkel a senkiföldjén végeztek a nácik.

Ami a lengyel menekültek befogadását illeti, lehettek valóban galíciai zsidók is a nácik elôl menekülôk között, de ôk csak néhány hónapot töltöttek Magyarországon. Döntô többségük, közöttük a lengyel és nem csak a galíciai zsidóság töredéke, fôleg Románián keresztül menekült Constanta irányába, ahol a hajóra szállásban, palesztinai menedékjogban reménykedett. Az erôsen antiszemita független Lengyelországban már a kezdetektôl (1920-tól) törvényekkel, rendeletekkel, kiközösítéssel megkülönböztették a zsidókat, akik Sztálin Oroszországában bíztak, pardon, abban a Szovjetunióban, amelybe tömegesen menekültek 1939-ben, s ahol a legtöbbjük a távol-keleti koncentrációs táborokban ébredt halálra vagy hosszú fogságra. (Olv. Isaac Bashevish Singert.) Teleki Pál Magyarországa elsôsorban a keresztény lengyel hadsereg maradékainak adott menedéket.

(A cikk második fele egy következô lapszámunkban)

A helyhatósági választások elsô fordulójában négyen versengtek Backamadaras község polgármesteri székéért. Három független jelölt és Csíki József az RMDSZ színeiben. A második forduló igen szoros volt, Csíki huszonnyolc szavazattal kapott többet, mint ellenfele. 1992-1996 között alpolgármesterként indult ezen a pályán, a 96-os választásokon függetlenként lett polgármester. Jelenleg a község vezetésében Szôcs László alpolgármester és Tulit Ince Csaba jegyzô tevékenykedik. Csíki Józsefet, aki polgármesteri feladatköre mellett szívesen segít kétkezi munkával a backamadarasiaknak, a községben a földterületeket is személyesen ô mérte ki, maga festette a polgármesteri hivatal kerítését, eddigi megvalósításairól, terveirôl faggattuk.

- Ez immár a második mandátuma. Nem fáradt bele a munkába? Nem áll fenn annak a veszélye, hogy nem olyan lelkesedéssel dolgozik, mint eleinte?

- Nem fáradtam bele, és pont olyan szeretettel és odaadással végzem a munkám, mint az elején. Az embereket ismerem, az emberek is ismernek.

- Mit sikerült ez alatt a jó néhány év alatt megvalósítania, és milyen tervei vannak?

- A backamadarasi kultúrotthonon 2002-ben végeztünk belsô javításokat, a szentgericei és bálintfalvi kultúrotthonok belsô tereit az idén lefestettük, illetve tetôjavítás is történt. Ez körülbelül kétszázmillió lejes beruházást jelentett. A volt moziteremben tavaly a belsô, az idén a külsô javításokat fejeztük be, és berendeztük falumúzeumnak. Az utak rendbetétele is terveink közt szerepel, fôleg a SAPARD-program keretében, bár javult a helyzet, hiszen minden utcát köveztünk. Az iskolákban szeretném, ha bevezethetnénk a központi fûtést, költségvetési javaslatot is tettünk a megyénél. Távlati tervünk a község csatornázása és a víz bevezetése. Ez lenne talán a legégetôbb probléma, különösen Szentgericén, hiszen a kutak nitráttartalma magas.

- Régebb dalárda, citeraegyüttes mûködött a faluban. Jelenleg milyen a község kultúrélete?

- Létezik egy Kincses nevû iskolás tánccsoportunk. Tagjai szerepeltek a Vándorcsizma néptánctalálkozón az idén és a tavaly is. Augusztus 20-án is fellépnek, ekkorra várunk egy küldöttséget Szentgerice magyarországi testvértelepülésérôl, Diósberénybôl. Szentgericére augusztus 17-én érkezik egy busz negyven személlyel, 23-áig tartózkodnak itt. Jön egy tánccsoport is, és közösen a madarasi, szentgericei és ákosfalvi csoportokkal fellépnek Backa-madarason és Szentgericén is.

- A község milyen más magyarországi településekkel tartja a testvérkapcsolatot?

- Backamadaras és Kunmadaras között 1992 óta létezik testvérkapcsolat, amelyet hivatalos szerzôdés 2000-ben szentesített. Azóta minden évben tíz- tizenkét gyerek táborozik Backamadarason. Szentgerice és Diósberény között tavaly decemberben vált hivatalossá a kapcsolat. Szentgericérôl már volt egy nyolctagú küldöttség Diósberényen, és amint már említettem, a magyarországiak 17- ére jönnek. Kunmadarasról itt táborozott 12 gyerek, Vármezôbe vittük fel ôket 20 backamadarasi gyerekkel együtt. Minket május elejére hívtak Magyarországra a Kunmadarason tartandó kunkapitány- avatásra. A Szolnok megyei Kunságon minden évben más-más településen kunkapitányt választanak, az idén Kunhegyesen szervezték meg.

A település adatait, többek között a jogtulajdonba helyezett földterületeket is - dûlôk szerint - számítógépen tartják nyilván. A számítógépeket a 24 éves Szövérfi Loránd Zoltán almérnök kezeli.

A község lakosságának nagy része mezôgazdaságból él. A mezôgazdasági összterület 3021 ha, a többi belterület és erdô. Sajnálatos, hogy drasztikusan csökkent a szôlôterület, alig 14 ha. Évente átlagban 30-35 ha terület marad parlagon. A szarvasmarha-állomány a társulásnál 180, magángazdáknál 170 egyed. Júniusban a feldolgozó 57.365 liter tejet szállított el, így a tejtermelôk állami támogatásként 80.311.000 lejt vehettek át.

A polgármester kezdeményezésére 1991-ben kimérték a termôterületeket, aszerint, hogy a földtulajdonos társasban vagy magángazdaként dolgozik. Ily módon sikerült végrehajtani egy kisebb tagosítást. Egy gazdának 1991-ig ha 18-20 helyen volt a termôföldje, a tagosítás után a helyek száma 4-5-re csökkent. Nagyon nehéz munka volt, mert minden egyes földtulajdonossal, örökössel személyesen beszélték meg a földek mûvelési formáját. Ezután feltérképezték a termôterületeket.

Szövérfi Loránd Zoltán nemrég dolgozik a polgármesteri hivatalban. Munkája elismeréseként a hivatal munkaközössége befogadta. Ezért a következô években nincs szándékában elhagyni munkahelyét.

(kilyén)

A polgármesteri hivatal a tizenkilencedik század elején épült Petvichevich-Horváth-féle kúriában mûködik, amelyet az ott élôk 1925-ben vásároltak meg községháznak a nemesi családtól. 2001-ben a Magyar Kulturális Örökséghez nyújtottak be pályázatot az egykori kúria és a kripta kijavítására. 2002- ben négyszázezer forintot nyertek el.

A Projekt Rt. végezte a tervet, az épület teljes rendbetétele hatvanezer euróba kerülne. Jelenleg a javítási munkálatok nyolcvan százalékán vannak túl, új tetô került az épületre, új bejárati ajtót szereltek fel, a levéltár új helyiségbe költözött, amit ugyancsak felújítottak.

Az épület befejezéséhez az említett összeg húsz százalékára lenne szükség, ezért a Magyar Kulturális Minisztériumhoz szeptemberben újabb pályázatot nyújtanak be.

A községben két mezôgazdasági társulás alakult: a Backa és Szentgericén az Aranykalász társulás. Backamadarason mûködik egy babagyár, két bôrszabászat és Bálintfalván egy kis húsfeldolgozó üzem. A vállalkozások sorát a polgármesteri hivatal épületében berendezett pékség zárja. Sántha Andrea, Dósa Levente, Balázs Attila huszonéves vállalkozókkal mutatjuk be a kis élelmiszeripari egységet.

Mindhárman együtt dolgoztak egy cégnél, lisztet, élesztôt, sót, margarint stb. alapanyagokat szállítottak pékségeknek. Tudomásukra jutott, hogy Backamadarason bezárt a pékség és kiadó a helyiség. Néhány napos piackutatás után úgy döntöttek, vállalkozást indítanak, ami 2003 októberében megtörtént. A helyiséget és a 8 négyzetméteres emeletes, gázzal fûtött kemencét bérelik. Induláskor a termelés beindításához 500 millió lejre volt szükségük. Miután üzembe helyezték a berendezéseket, gépeket, nyolc backamadarasi polgárnak biztosítottak munkahelyet. Amint a vállalkozók fogalmaztak, belevágtak a sötétségbe, elindították a termelést. Az elsô három nap alatt 400-500 kenyeret (900 g) sütöttek. Most két váltásban dolgoznak, 1000-1200 backa-madarasi kenyér jut a fogyasztók asztalára. Sikerült a választékot is bôvíteniük, 900, 500, 600 grammos kenyerek közül lehet válogatni. Új termékük a szintén 900 grammos, káposztalapiban sütött házi kenyér. Szeletelt kenyeret is forgalmaznak.

A három fiatal marosvásárhelyi vállalkozó, úgy tûnik, rátalált a boldogulásra, mert termékeiket Nyárádszeredától Teremiig vásárolják. Marosvásárhely minden negyedében található olyan élelmiszerüzlet, amelyben backama-darasi kenyér vásárolható.

- Mi bízunk magunkban, nemsokára nagyobb kemencét vásárolunk, vállalkozásunknak van jövôje - mondották.

(kilyén)

Maradt a régi polgármester a községben. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mennyire elégedettek az ott élôk a polgármesteri hivatal tevékenységével, milyen téren kellene javítani a helyzeten.

Albert Károly, Szentgerice: - Csíki József polgármester nagyon sokat tett a községért. Az utak 70-75 százalékát kijavították, a faluban nekifogtak a járdák elkészítésének. Viszont a bekötôutat mielôbb fel kellene újítani. A falut a kiöregedés fenyegeti, kevés a fiatal. Alig van számukra munkalehetôség, 20-25-en Magyarországra járnak, sokan Marosvásárhelyre ingáznak.

Péter Árpád, Szentgerice: - Öt éve költöztem ki Marosvásárhelyrôl Szentgeri- cére, ezáltal a tömbház kellemetlenségeitôl szabadultam meg. A polgármestert jól ismerem, hiszen szakmabeli, a munka mellé áll, az emberek panaszait meghallgatja, a problémákat megpróbálja elintézni. Ahhoz képest, hogy hét-nyolc éve milyen állapotok uralkodtak, mindenféleképpen elôrelépést tapasztalhatunk. Akkor a falu utcái sárosak voltak az esôzések után, most azért valamelyest javult a helyzet, hiszen ha nem is aszfaltozott, de megfelelô az út.

Gál Erzsébet, Szentgerice: - Most folyik az óvoda felújítása szülôi segítséggel Szentgericén, lefestjük az ajtókat, ablakokat, a falakat. Naponta hat-heten dolgozunk ott, viszont van olyan szülô is, aki egyáltalán nem jön. Ugyancsak szülôi támogatásból sikerült játékokat, festékeket, ecsetet és padlószônyeget vásárolni. Két bejárati ajtót is kicserélnek. Jó lenne, ha a tanács több pénzt tudna nyújtani oktatási célokra.

Gáll Erzsébet, Szentgerice: - Azt szeretném, ha a polgármesteri hivatalban operatívabban oldanák meg a polgárok kéréseit. Az történik, hogy a második szomszéd a szennyvizet kivezette az út menti sáncba, amely alig másfél méterre van az udvarunkon lévô kúttól. A szennyvíz, sajnos, beszivárog a kútba. Mivel a futballpályával szemben lakunk, különösen nyári idôszakban, szinte minden este a gyerekek, fiatalok innen isszák a vizet. Júniusban kértem a polgármesteri hivatal segítségét. Választ még nem kaptam. Mielôbb meg kell oldani ezt a problémát, mert az egészségünkre ártalmas lehet.

Fogarasi Sára, Backamadaras: - A községközpontban a kanalizálás és a közvilágítás megoldódott. Az iskola rendezett. A polgármester jól ismeri a falu problémáit, lehetôség szerint közre is mûködik, hogy javuljon a helyzete.

Albert Csaba, Backamadaras: - Csíki József nem szokott fût-fát ígérni, vagyis nem ígérget, hanem cselekszik, szorgalmasan dolgozik, ez faluszinten meg is látszik. A tavaly végeztek javításokat a közvilágításon, bár ez is lehetne jobb.

Népességcsökkenés

Backamadaras község lakossága apadóban van. Míg a legutolsó adatok szerint az itt élôk száma nem haladja meg az 1952 lélekszámot, addig 1996-ban 2116 személyt jegyeztek. Backamadarason 326, Bálintfalván 81 és Szentgericén 378 házat (bár az itt élôk száma kevesebb, mint Backamadarason) tartanak számon. A lakosság zöme mezôgazdasággal foglalkozik, kevés a vállalkozás.

Jövô hónaptól digitális telefonvonal

A községben jelenleg 315 telefonelôfizetô van, négy nyilvános telefon mûködik, kettô Backa- madarason, egy-egy Szentgericén és Bálintfalván. A tervek szerint szeptembertôl digitális központra csatolják a készülékeket.

Négy könyvtár a községben

Négy könyvtárból kölcsönözhetôk könyvek. Egyet a tanács mûködtet, itt az olvasni kívánók 1700 kötetbôl válogathatnak. Mindhárom település iskolájának egyéni könyvtára van. A szentgericei és backamadarasi iskolásoknak 500-600, a bálintfalviaknak 200 kötet áll rendelkezésükre.

Javuló közszállítás

Megszaporodtak a maxi-taxi járatok a községbe, Backamadarasra óránként közlekednek, míg Gericére naponta négyszer járnak. A Tiboldi Alapítvány iskolabuszt mûködtet, amelyet a helyi önkormányzat 15 millió lejjel támogat a költségvetésbôl.

Bibliahét az iskolában

A múlt héten ügyes kisiskolások készültek a backamadarasi általános iskolában az augusztus 16-20. között tartandó bibliahétre Te kinek vagy fontos? címmel Gáspár Annamária vallástanárnô és Márk Erzsébet tanítónô irányításával. A gyerekek az öt nap alatt játékok, zene, kézimunka által ismerkednek a bibliai történetekkel (Dávid királyról, Csúfolkodó Jánosról), jeleneteket tanulnak be.

"Még nem áll úgy a kerék, hogy meg ne fordulhasson" - olvasom Bolyai Farkas aforizmáját, amelyet dr. Kozma Béla Füzetlen oriental gyöngyök c. könyvében közölt.

Én is még mindig hiszem, nem csak remélem, hogy ez az aforizma olyan jóslatot rejt magában, amelyet nem követ Gaius Julius Caesar római politikus és hadvezér idôszámításunk elôtt 49-ben tett kijelentése, amely szerint "alea iacta est", a kocka el van vetve.

A Caesar melléknév diktátort, egyeduralkodót jelentô cím volt abban az idôben. A sorsdöntô lépést Caesar akkor tette, amikor a Rubicon folyót átlépte és seregével Róma ellen indult, hogy megkezdje a polgárháborút.

Gaius Julius Caesar arisztokrata származású néppárti politikus volt (100-44 között), akit a nép nagyon szeretett. Crassusszal és Pompeiusszal létrehozta az I. triumvirátust 60-ban. Egy évvel késôbb, 59-ben már konzul, míg 58-53 között Gallia helytartója. Gallián kívül még hadjáratot vezetett a Rajnán túlra és Britanniába is ie. 55-51 között.

Nagy hatalomra való törekvése miatt a római szenátus és Pompeius is ellene fordult. Ekkor, 49-ben vonult Róma ellen, legyôzte és elûzte Pompeiust, fiává fogadta és örökösévé tette Gaius Octaviust. Örökös diktátor és imperator lett 44-ben.

Mivel tettei miatt a köztársaság ellenségét látták benne a köztársaságpártiak, Brutus és Cassius vezetésével ie. 44-ben, március idusán meggyilkolták.

Neki tulajdonítják az alábbi nevezetes másik felkiáltást is: "Te is, fiam, Brutus?"

Készül az egész ország, a pártok, készül magyarságunk is, sôt még az "odaátiak" is bele-belekotyognak az elôkészületi kórushangokba, amelyek az ôszi parlamenti választások koncertjére köszörülgetik torkukat, hangjukat.

Nagy lesz a harc, hiszen nagy erôvel törnek elôre a liberálisok és demokraták, de nem kis hangerôt képvisel még mindig az NRP sem.

A magyarság érdekeit képviselô RMDSZ, amely tizennégy évvel ezelôtt olyan ideális egységet és erôs tömböt tudott felmutatni, felvonultatni, sajnos - nem is a sokszínûség, hanem az erôsödô hatalomvágy "szülte" neoszövetségek, platformok, vagánykodó független önjelölt egyének külön útjai miatt - mára annyira megoszlani, széttöredezni látszik, hogy elkerülhetetlenül önmagát zárja ki a parlamentbôl.

Márpedig nagyszámú parlamenti képviselet nélkül a parlamentarizmus világában, virágkorában aligha tarthatjuk meg az eddig is csak keservesen kiharcolt, sajnos, még nem mindenütt gyakorlatba ültetett jogainkat.

Hogy a sokat emlegetett emberi jogokat önként megadná és biztosítaná is bármelyik hatalom vagy uralkodó nép, nemzet a kisebbségeknek, az csak mese. Minden kisebbségnek keményen kell harcolnia egyfolytában azért, hogy általános, természetes emberi jogait megtarthassa, netán némi elônyre tegyen szert.

Nem várhatunk az EU-tól sem, de még a nagy szabadság bajnokától, az AEÁ-tól sem sült galambot. Ahogy a békekötések - és nem diktátumok - is kompromisszumok eredményei, úgy a kisebbségi jogok sem voltak és nem is lesznek mások. Ez a valóság és ezzel kell számolni. Két fél követeli a maga jogainak érvényesítését, érdekeinek keresztülvitelét, de ha sem az egyik, sem a másik nem enged, elôbb vagy utóbb konfrontálódnak. És minél gyengébb az egyik, annál magabiztosabb a másik.

Erô pedig csak az összetartásban, egységben van. Most még nem úgy áll a kerék, hogy vissza ne fordulhasson. Ezért remélem, hogy a "csellengôknek" megjön az eszük - még nem késô -, és nem vállalják az ódiumát annak a vesztett csatának, amely ránk vár, ha megosztottan választunk vagy éppenséggel szavazunk. Számunk arányában kell a parlamentbe jutni. Mivel az értelmiségiek akarják erejüket kipróbálni és a biztos gyôzelmet kockáztatni, övék a felelôsség terhe.

Dr. Ágoston Albert

Marosvásárhelyen a Sinaia utca egyik oldala nem egyéb, mint egy kisebb ipari övezet. Reprezentatív kép az ország iparáról. A kommunizmus hagyatékát, a mûködésképtelenné vált mamut ipari egységek megkopott, rozsdamarta építményeit láthatja az erre járó. Itt, ebben a kaotikus gazdasági helyzetben szinte csoda, hogy mégiscsak gyökeret tudott ereszteni néhány kisvállalkozás.

Ilyen a GLOVER kesztyûgyártó Kft. is, amelynek zöld- fehér épülete oázis ebben a környezetben. A frissen festett fehér falak odavonzzák a szemet. Körbejárva az épületet, jólesik hallani, hogy odabent varrógépek zakatolnak, látni, ahogy az emberek dolgoznak.

Kedves kis mese jut eszembe az elveszett bundával bélelt kesztyûrôl, amelyet a kis állatok találnak az erdôben, beleköltöznek egy-egy ujjába és ott dolgoznak, éldegélnek benne. Tanulság: jó dolog a kesztyû, fedél az ember feje fölött, munkahely, megélhetési lehetôség 60 embernek. "Bent vagyok a kesztyû belsejében" - mondom halkan magamnak. Itt a hüvelykujj a gazdasági igazgató irodája, a mutatóujj a termelési igazgatóé, a középsô ujj a technikai osztályé, a gyûrûs ujj a titkárnôé és a könyvelônôé, a kisujj - az a konyha. A tenyérben helyezkedik el a központi iroda, amely a fôigazgatóé, és itt fogadják a barátságos kerek asztalnál a kintrôl érkezô ügyfeleket is. Az üveges szekrényben láthatók divatkesztyûk a javából, no meg sportkesztyûk, és úgynevezett hatósági kesztyûk is, katonák számára. És nicsak! Ott van az elveszett mesebeli kesztyû párja: meleg, kávébarna, bundával bélelve.

Újabb látnivaló: egy kéz alakú falióra. A tenyerében fekete felirat: glover. És ekkor hirtelen megértek valamit a hitvallásról. Az óra járásához igazított cégmûködés sugallja a belépônek, hogy tudatos, következetes irányítással, igényesen, jól szervezetten mûködik ez a vállalat.

A kesztyûbe épített óra szimbólum. A Glover 1996-ban alakult cég, de már itt van az iroda falán a jól ismert mélykék mezôben, aranyszínû csillagocskák karikájában az Európai Kesztyûszövetség címere mint tagsági igazolvány. Az sem titok, hogy a Glover fôigazgatója az EGA egyik alapító tagja, és jelenleg is benne van a vezetôtanácsban.

Az iroda falán az ISO szabványrendszer elismerô okmányai, illetve hazai és külföldi megmérettetésekrôl szóló különféle elismervények, díjak, oklevelek. Egy mûködô rendszer ez. Nem csoda, hogy csörögnek a telefonok, faxon, e-mailen érkeznek a közlemények Olaszországból, Németországból. Problémák oldódnak, döntések születnek meg.

A falióra mánusa csak írja a köröket, megpróbál lépést tartani a Gloverrel.

Nemes Csilla

Legalább harminc évet fiatalodik a falu átlagéletkora Szolokmában július, augusztus hónapokban. Az elsô generációs elköltözöttek "apóhoz-nannyóhoz" hazaküldött gyermekeik által tartják a kapcsolatot gyökereikkel. Hétvégeken, ha tehetik, jönnek maguk is, miként a messzebbre szakadt szabadságolók, hogy összekerüljenek a nagycsaládok. Hazulról haza járók, bár Szolokmára mindig "visszamennek" azok is, akik már többet éltek máshol.

Az otthonlét érzésének erôsítésére, a máshol született, de haza tartó gyermekek közösségi tudatának erôsítésére került sor azon az evangelizációs sorozaton, amelyet augusztus elsô felében tartott a falu szülötte, szombathelyi református lelkipásztor. A közel egy héten át tartó együttléten a reformáció korának énekkincsei mellett modern evangéliumi énekek szóltak gitárkísérettel; a gyermekek színeztek, festettek, rajzoltak, gyurmáztak, ki-ki kedve szerint, ami a leginkább tetszett neki. Mintegy negyvenöten, háromévestôl a húszévesig fordultak meg ezeken az estéken. (Ez bizony több mint a falu lakosságának tíz százaléka!). És bennük, kicsiben ott volt a múlt, a ragaszkodás ahhoz, amit lassan és feltartóztathatatlanul morzsol az idô, és a jelen: akik Sepsiszentgyörgyrôl, Udvarhelyrôl, Kézdi- és Marosvásárhelyrôl, Magyarországról, Kanadából és sok más helyrôl jöttek. De nemcsak onnan, közel fele a résztvevôknek szolokmai apróság volt, ami reménykeltô. Talán van jövôje egy isten háta mögé vetett és sok szempontból elfelejtett kicsi székely falunak. És van helye a közösségi alkalmaknak is. Mert a lelkes gyermekcsapat az utolsó este közfelkiáltással megszavazta: legyen jövôre is ilyen együttlét. Adja Isten, hogy teljesüljön kívánságuk!

Jakab Bálint

Mezôbodon, 18 km-re Maros-ludastól, a Mezôség egyik legszebb részén éli mindennapjait.

A település nevét elôször 1332-ben említik, amikor a pápai összeírásban Budun néven szerepel. Mezôbodon fontos szerepet játszott a történelem során több alkalommal is, különösképpen 1848-ban. 1929-ben a falu új (román) nevet kap, korábbi neve Budiu de Câmpie, az új pedig Papiu Ilarian lesz, Alexandru Papiu Ilarian (1827-1877) nyelvész emlékére. Ez lenne az egyetlen bûn, amiért nem lehet a kétnyelvû táblát a község bejáratához elhelyezni? A törvény szerint nem lehet (nem szabad) lefordítani azon helységek elnevezését, amelyek egy személyiség nevét viselik. Persze még akkor sem, ha jelen esetben az illetô helység lakosságának 59%-a magyar. A falu vallási megoszlása: 52% református, 39% ortodox, 7% adventista, 1% római katolikus és 1% egyéb.

Mezôbodon magyarsága büszke lehet arra, hogy az 1989-es események óta létszáma nem csökken, hanem állandó.

Biztatásként idézem Reményik Sándort: "Kicsi fehér templomotokba / Most minden erôk tömörülnek. / Kicsi fehér templompadokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, nagyanyáink, / Szemükben biztatás vagy vád: / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!" Jelenleg három falu tartozik Mezôbodon községhez: Urszajatelep, Almástelep és Dobra.

Óvoda, elemi iskola és gimnázium mûködik magyar és román tagozattal, óvoda és iskola van Urszajatelepen is.

A hivatalos Papiu Ilarian név mellett a falu magyarsága számára a település neve Mezôbodon marad, hiszen Tamási Áron szavaival élve: "Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és meghalunk."

Kis István

A Milvus Csoport - Madártani és Természetvédelmi Egyesület a csíkszeredai Polgár-Társ Alap&iacu