|
VI. évfolyam 187. (15757.) sz. |
2004. augusztus 11., szerda |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A politikusok a lakosság 18 százalékának bizalmát élvezik Romániában, megítélésük ugyanolyan rossz vagy még rosszabb, mint 19 más európai országban és az Egyesült Államokban, derül ki a GfK nemzetközi felmérésébôl, amely hétfôn jelent meg a PR Newswire internetes portálon.
A kutatás célja annak felmérése volt, hogy a lakosság milyen mértékben bízik különbözô szakmai kategóriákban. A 19 európai országban és az Egyesült Államokban készült közvélemény-kutatás szerint a politikusok átlagosan a lakosság csupán 16 százalékának bizalmát élvezik. Romániában a megkérdezettek 18 százaléka válaszolta, hogy bízik a politikusokban. A nagyvállalatok vezetôi 47 százalékos, az újságírók 68 százalékos, az ügyvédek 54 százalékos, a papok 77 százalékos bizalmat élveznek. A rendôrökben a lakosság 49 százaléka bízik meg, a hadsereg esetében ez az arány 82 százalék, az orvosok és a tanárok esetében pedig 77, illetve 85 százalék.
A felmérést májusban készítették, a GfK minden országban ezer személyt kérdezett meg.
Ioan Rus egykori közigazgatási és belügyminiszter a Kolozs megyei SZDP Állandó Delegációjának keddi ülése végén bejelentette, hogy nem kíván parlamenti mandátumot szerezni.
- Operatív, ügyvezetôi munkakörben jobban tudok dolgozni. Sok kollégám jobb szenátor vagy képviselô lenne - jelentette ki a kormánypárt Kolozs megyei szervezetének elnöke.
Rus elmondta, eddig 60 személy jelezte részvételi szándékát az SZDP-n belüli elôválasztásokon, köztük Vasile Dîncu, a Kormánystratégiák Hivatalának vezetôje, Vasile Puscas uniós fôtárgyaló, Alexandru Lapusan képviselô és Remus Lapusan, a megyei SZDP ifjúsági szervezetének elnöke. A jelöltek kedden elkezdték az elôválasztásokon való részvételhez szükséges ezer aláírás összegyûjtését.
Ioan Rus közölte, a Kolozs megyei SZDP Állandó Delegációja megállapította a szervezeten belüli elôválasztások menetrendjét, ennek alapján a jelöltségek benyújtásának határideje augusztus 18., a jelölteket augusztus 20-án mutatják be a szervezet megyei konferenciáján. Az Állandó Delegáció Vasile Soporan egykori prefektust bízta meg az elôválasztási kampány megszervezésével, míg a megyei szervezet parlamenti választási kampányának vezetését Remus Lapusanra bízták. Az SZDP Kolozs megyei szervezetén belüli források szerint a képviselôházi, illetve szenátusi listák elsô helyére Vasile Puscas és Vasile Dîncu pályázik a legnagyobb eséllyel.
A SZDP-ben szeptember 5-én rendeznek elôválasztásokat.
Menjetek el nyugodtan, mi megvárjuk a rendôrt, s beszámolunk a történtekrôl - mondták Hollandiából érkezô barátaink. Szombat délután a Mûvész utcában törték fel kisbuszukat, semmit nem vittek el. Félig viccesen visszakérdeztünk, hogy mégis milyen nyelven fognak értekezni velük. Hát angolul, mondták a legnagyobb természetességgel, hozzátéve: Ha be akartok kerülni az Európai Unióba, az egyik legfontosabb követelmény, hogy a köz szolgálatában álló személyek ismerjenek legalább egy idegen nyelvet.
A helyszínre meglepôen gyorsan szállt ki a két korszerû rendôrautó és a szombat délutáni ügyeletesek. A gépkocsivezetô bátran odament, s bemutatkozott a fiatal kriminalistának, gondolva, hogy a fiatal szakember érdemben tud válaszolni, segíteni. Police - mondta a fiatal szakember zavartan. Sem a kriminalista, sem a jegyzôkönyvíró nem tudott angolul. Jelen esetben nem volt nagy gond, hiszen volt, aki betöltse a fordító szerepét. Jogosan tehetjük fel a kérdést: mi történik a számos külföldi turista esetében, aki útbaigazítást, tanácsot szeretne kérni a rend ôreitôl, a forgalomirányítóktól, vagy egy baleset, lopás nyomán szorul a rendôrök segítségére. Hogyan boldogulnak azok a vendégek, akik nem szervezetten, túravezetôvel "fel-fegyverkezve", hanem egyszerû utazóként kell a rendôrökhöz forduljanak. Mert amíg egy magyarországi bajba jutott turista esetében a rendôrség elôveheti a ritka, de létezô magyar ajkú ügynököt, ugyanezt nem alkalmazhatja a francia, német, angol, holland vendég, üzletember esetében.
Alapvetô követelmény nemcsak a célként kitûzött Európai Unió, hanem az oly sokat hangoztatott, s oly fontosnak tartott turizmus esetében is az idegennyelv ismeret. Ennek hiányában csak félszegen, ügyefogyottan tudjuk fogadni, ellátni, segíteni a városunkban, megyénkben, Erdélyben megfordult turistákat, befektetôket.
Vannak pozitív példák is, mint az a plasztikai sebész, aki gyorsan, szakszerûen ellátta a késô este megsebesült fiatal lányt, s mialatt a nyílt sebet varrta, angolul magyarázta, hogy mi történik. Vagy a vendéglátóiparban dolgozók, akik számára lassan természetessé válik, hogy valamennyi világnyelven fel tudják venni a rendelést és köszönni is tudnak.
A rendôrségi ügy kapcsán tapasztalt hiányosságok viszont megerôsítették vendégeinkben, és bennünk is azt az érzést, hogy hosszú még az út és sok a megtanulásra váró lecke. Nem elég a modern cégkocsi, a gyors és határozottnak tûnô fellépés, ha a fiatal szakember is csak annyit tud angolul mondani, Police.
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint pártja igazi vetélytárs nélkül indul a következô helyhatósági választásokon, mivel a helybéli magyarok többi pártja csak "a hatóságok által támogatott, csekély jelentôségû politikai szervezet".
A Tanjug szerb hírügynökségnek adott interjújában Kasza azt nevezte pártja stratégiai céljának, hogy megtartsa státusát a Vajdaság nyolc helyhatóságában, és alelnöki helyeket szerezzen olyan körzetekben, ahol a magyarság nincs többségben.
Kasza - mint elmondta -, e cél eléréséhez számít a párt jelenlegi politikai partnereire: a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségére (DSHV) és a (szerb) Demokrata Pártra (DS).
A Capital Invest, a Bank Austria befektetési leányvállalata jó kilátásokkal rendelkezô térségnek írja le Kelet- Európát. Az alapkezelô igazgatónôje, Margarete Strasser Bécsben újságíróknak elmondta, hogy gyorsabb gazdasági növekedést indukál majd az Európai Unióhoz csatlakozó országokban a következô években lezajló gazdaságszerkezeti váltás, az, hogy mintegy 3 millió munkavállaló kerül át a mezôgazdaságból az iparba, illetve a szolgáltatási szektorokba.
A gazdaságok hatékonyságát növelik a külföldi közvetlen tôkeberuházások, amelyek tovább bôvülhetnek Strasser szerint.
A térség országainak növekedése lényeges az euróövezeti tagság elérése szempontjából- vélekedett. Szlovénia, Litvánia és Észtország 2007-ben lehetnek az euróövezet tagjai, miután július elejétôl az EMS-2-be, vagyis a valutamechanizmus elôszobájába léptek, és két éven át teljesíteniük kell a maastrichti kritériumokat. A Capital Invest szerint Lengyelország, Csehország és Magyarország csak 2010-ben vezethetik be az eurót.
A befektetésekrôl, illetve az ezekhez kapcsolódó hitelekrôl szólva Strasser elmondta, hogy azok kedvezôek Lengyelországban és Szlovákiában a valutafelértékelési várakozások miatt, illetve Magyarországon a magas kamatszínvonal miatt. Kevésbé kedvezônek tartja a csehországi befektetéseket, a korona túlértékeltsége miatt.
A Capital Invest potenciális lehetôségeket lát a kelet-európai részvénypiacokban is. Az IT szektort, a gyógyszeripart és a fogyasztási cikkek gyártását emelte ki az ágazatok közül, az országok közül pedig a Balti-államokat, Bulgáriát és a YUKOS keltette zavarok ellenére Oroszországot említette a pozíciók kialakítására érdemes országok között. Strasser elképzelhetônek tartja, hogy a kelet- európai részvénypiacokon jegyzett papírok jelenleg Capital Investnél lévô aránya a 4-5 százalékról 30 százalékos részarányra is növekedhet.
Megerôsítette a pakisztáni hírszerzés egyik magas rangú tisztségviselôje, hogy az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat tagjai merényletekkel akarták megzavarni a novemberi elnökválasztást az Egyesült Államokban.
A hálózat "nagy csapásra" készült az elnökválasztás elôtt, hogy befolyásolhassa a szavazás kimenetelét. A merényleteket az Egyesült Államok vagy brit és pakisztáni szövetségesei ellen hajtották volna végre - mondta kedden a neve elhallgatását kérô tisztségviselô.
A pakisztáni hírszerzés értesülését egy 25 éves számítástechnikai mérnök, Náim Núr Hán július 12-én Lahor közelében történt elfogásának köszönheti. A fiatal mérnök számítógépében pontos fényképeket és megfigyelések tapasztalatait összegzô jelentéseket találtak New York-i, newarki és washingtoni pénzintézetekrôl, valamint a londoni Heathrow repülôtérrôl.
Az informatikus elfogása vezetett el július 25-én a tanzániai Ahmed Kalfán Gailani letartóztatásához, aki vélhetôen az Oszama bin Laden irányította hálózat egyik kulcsfigurája, és köze volt két amerikai nagykövetség ellen 1998-ban Kelet-Afrikában elkövetett merényletekhez.
A pakisztáni mérnök számítógépében fellelt információk nyomán razziák sorozatát hajtották végre Nagy-Britanniában is, amelynek eredményeként elfogták az al-Kaida feltételezett nagy-britanniai vezetôjét, Abu Musza al-Hindit. "A pakisztáni csoport szoros kapcsolatban állt az Abu Musza al-Hindi vezette brit hálózattal. Hindi valószínûleg közremûködött az Egyesült Államokat célba vevô támadások kidolgozásában" - közölte a pakisztáni hírszerzés illetékese.
Gyors és méltányos megoldást sürget az úgynevezett aranyvonatperben a The New York Times címû amerikai napilap egy hétfôi szerkesztôségi cikkében abból az alkalomból, hogy egy miami bíróság rendelkezése alapján a múlt héten tárgyalások kezdôdtek a 2001-ben pert indító floridai magyar zsidók és az Egyesült Államok között.
A vonatot, amely a magyar zsidók elkobzott javait a II. világháború végén Németországba szállította, az amerikai hadsereg foglalta le, és értékes rakománya ezt követôen tûnt el kézen-közön. Floridában élô magyar zsidók azután indították el a pert, hogy a miami bíróság kimondta: a kárvallott holokauszt- túlélôk vagy örököseik perelhetik kárpótlásért az Egyesült Államokat.
Tavaly ôsszel 17 amerikai demokrata, illetve republikánus párti szenátor sürgette John Ashcroft igazságügy- miniszternek írt levelében a méltányos és gyors megoldást, idén tavasszal pedig New York városi tanácsa szólította fel ugyanerre az igazságügyi tárcát.
A minisztérium június 29-én indítványt nyújtott be a bírósághoz, amely szerint az Egyesült Államokat nem terheli sem jogi, sem erkölcsi felelôsség a vonat eltûnt rakományáért.
A The New York Times hétfôi cikkében azt írja: Washington technikai jellegû jogi ellenérveket hozott fel a követelések elhárítására vagy legalábbis elismerésük késleltetésére. A lap leszögezi, hogy Ashcroftnak meg kell ragadnia a múlt héten elkezdôdött tárgyalások adta alkalmat az ügy igazságos, eredményes és gyors megoldására.
Kínában mostanában a csapból is Teng Hsziao- ping folyik: augusztus 22-én ünneplik a Mao utáni, kistermetû nagy reformer születésének 100. évfordulóját.
A mindent elöntô centenáriumi események valamennyi korosztálynak valamennyi mûfajban kínálnak látni és -néznivalót.
A kisiskolások a "Hello Hsziao-ping" címû letehetetlen ifjúsági regénybôl ismerhetik meg a kiemelkedô vezetô életútját, az idôsebbek már péntek estétôl élvezhetik a "Teng 1928-ban" címû thrillert a sanghaji mozikban, aki pedig hongkongi kiruccanásra szánja el magát, ott a helyszínen betérhet a "meggazdagodni dicsôség" forradalmi elvét meghirdetô kommunista politikus teljesítményét bemutató kiállításra. A kínai média faltól- falig tartó mûsorokban tálalja fel a hét éve elhunyt Tengrôl szóló sztorikat, felidézi életének különbözô korszakait, külföldi államférfiakkal rajzoltat hiteles portrét az ünnepeltrôl. Henry Kissinger, az amerikai diplomácia egykori vezetôje az Új Kína hírügynökségnek kijelentette: "Teng meghatározó módon járult hozzá Kína mai arculatának kialakításához".
A nemzeti hírügynökség honlapján közölt felmérés szerint a nagy vezetôrôl nyilatkozók többségére mély benyomást tesz ma is Teng néhány annak idején szenzációsnak ható megállapítása, mint például: "Én a kínai nép fia vagyok, mélyen szeretem hazámat és népemet".
Sokak tartják Teng elévülhetetlen érdemének, hogy Mao keményvonalas ideológiájával szemben megfogalmazta a személyes gyarapodást engedélyezô frappáns jelszót: "Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, a lényeg, hogy megfogja az egeret".
Ezzel a címmel tartottak tudományos ülésszakot az MTS Leasing GmbH szakemberei. Az eseménynek a tegnap délben a Maros Megyei Kereskedelmi Kamara tanácsterme adott otthont.
- Építs német módra!, ez a jelszava a németországi lízingtársaság által kezdeményezett kampánynak - mutatott rá dr. Theo Metzen vezérigazgató. Elmondta, a krönbergi székhelyû cég 2004 februárjában nyitotta meg képviseletét Bukarestben, s ezután fiókegységeket nyitnak Szászrégen, Segesvár, Dicsôszentmárton, Szováta és Marosludas városokban is. Marosvásárhelyen a német cég a kereskedelmi kamarát választotta, s képviselôjének a Városháza utca 1. szám alatti székhelyen különítenek el egy irodát. Itt fogadják az érdeklôdôket, akik lízingrendszerrel szeretnének épületet építtetni. Hozzáfûzték, jelenleg az ingatlanlízing Romániában még gyerekcipôben jár, az európai 19,5 százalékkal szemben itt a lízingpiac alig 1,2 százalékát képezi az ingatlanlízing.
Az országba való érkezésük óta 80 szerzôdést kötöttek magánházépítésre, 11-et kereskedelmi épületekre (iroda, szálloda, ipari csarnok), két szerzôdés pedig az ipari csarnokok felszerelésére vonatkozik.
Marian Fatu mérnök, a bukaresti képviselet igazgatója a lízingszerzôdés elônyeire hívta fel a jelenlevôk figyelmét. Évi 5 százalékos kamatot számolnak a fennmaradó összegre, s a lízing 1-tôl 20 évig terjedô idôszakra köthetô. Kérésre lízingrendszerben finanszírozható a terület és a terv értéke is. A kérelmezônek 10-30 százalékos elôleget kell fizetnie. A német cég által ajánlott lízing elônye, hogy a részleteket és a kamatot mindössze az igényelt ingatlan átadásának pillanatától kell törleszteni. Mi több, nyugdíjasok is igényelhetnek kölcsönt, hiszen az ingatlan és a részletek átruházhatóak utódjaikra. Az igénylôk interneten, videofelvételek révén követhetik a kivitelezés fázisait, minôségét a nap bármely órájában. Igényléskor az ügyfél iratcsomó-elemzési és tanácsadási díjat kell fizessen, a magánszemély 100, jogi személy 300, míg a business- kategóriába tartozó épületeket igénylôk 500 eurót. Ezenkívül menedzsmentdíjat igényelnek, ami a szerzôdés értékének 5 százalékát jelenti.
Megyeszerte számos községben folyik a vita a településfejlesztésrôl. Nincs ez másképp Karácsonyfalván sem, ahol a nemrég befejezôdött választási kampány óta egyre tisztábban körvonalazódnak a prioritások. Ennek kapcsán beszélgettünk Ferenczi György polgármesterrel, aki elmondta, hogy a polgármesteri hivatal különösen fontosnak tartja az utak korszerûsítését és az itt élô hátrányos helyzetû romák életminôségének javítását. Különbözô pályázatokon keresztül próbálnak uniós pénzalapokhoz jutni a roma közösség megsegítésére (a Román Szociális Fejlesztési Alap igénybevételével). A tervben szerepel a roma negyed és az iskola közti útszakasz aszfaltozása is.
A kultúrotthonok (Karácsonyfalva, Folyfalva, Somosd, Fintaháza) és a bodoni iskola számára új asztalok, padok készültek 200 millió lej értékben, míg az utak javítására (ebben az évben) 600 millió lejt költöttek. Új tanulmány készült a Marosvásárhely-Bodon- Karácsonyfalva útszakasz aszfaltozása céljából, ezt Phare-alapokból szeretnék finanszírozni. Ugyancsak fontos feladat a Fintaháza-Somosd- Kisgörgény-Vaja útszakasz korszerûsítése és bekapcsolása a községi "forgalomba".
Ami az iskola javítását, karbantartását illeti, a polgármester tájékoztatott, hogy bár erre a célra kevés pénz jut, bíznak az RMDSZ és a megyei tanács támogatásában ("mindig sokat segítettek"), és remélik, hogy megtalálják ez évben is a megfelelô megoldást.
Ilyenkor, nyár közepén tombol a gombaszezon, ami sajnálatos módon évrôl évre mérgezésekkel is együtt jár. Többek között ezért lehet Marosvásárhely piacain is csak termesztett gombát vásárolni. A Közegészségügyi igazgatóság járványmegelôzô központjából dr. Márialaki Ella elmondta, egyelôre Maros megyébôl nincs tudomása mérgezéses esetrôl, mely állítását az igazgatóság statisztikái is alátámasztják. Az élelmiszerhigiénia osztályról Popa Dorita asszisztensnô sem tudott információval szolgálni arról, hogy hol lehet a szedett vagy vásárolt gombát ellenôriztetni. Úgy tûnik, hogy megyeszékhelyünkön nincs olyan szakközpont, illetve rendelô, ahol a gomba megvizsgálásával foglalkoznának, legalábbis magunk sikertelenül próbálkoztunk nyomára bukkanni. Ezért ajánlatos mindenkinek nagyon óvatosan bánni a gombákkal és csak olyan eladótól vásárolni, aki az eladásra feljogosító engedéllyel rendelkezik.
- tartja nagyon okosan és bölcsen a régi közmondás, és ezt még meg lehetne azzal is toldani, hogy ahány város, annyi buszvállalat, annyi buszsofôr. Az ország városaiban járva-kelve bôven belebotlunk kellemes-kellemetlen tapasztalatokba.
A buszozás elôfeltétele a jegyvásárlás. Ha valaki elôször érkezik egy bizonyos településre, és így akarja ezt a fajta szállítási eszközt kihasználni, csakis a földöntúli energiáiban bízhat. Ha a telepatikus módon történô tudatátvitel nem mûködik idôjárászavarok miatt - ami eléggé gyakori az utóbbi idôkben -, nem marad más hátra, mint a legközelebbi utastárstól megérdeklôdni a jegyváltás csínját-bínját. És ekkor a segítôkész fél elôadja, hogy jegyet a sofôrnél kell kérni felszálláskor, vagy - a helyi praktikát figyelembe véve - leszálláskor, a tengerparti maxitaxikon a jegyárus személyes bájával fûszerezve nyújtja át a jegyet (persze miután levette az elmaradhatatlan borravalót), sok más erdélyi városban szombat- vasárnap este csak akkor lehetséges a busszal való utazás, ha az ember jó elôre feltankolt jegybôl.
A buszsofôrök modor(talanság)a is külön sorokat érdemel. A Bukarest-Marosvásárhely útvonalon közlekedô távolsági maxitaxi-járatok éppen ilyen meggondolásból távolról elkerülendôk. A kék vasalt ing alatt gyakran faragatlan, balkáni fatuskók lapulnak. Néhány pluszbankóért megkegyelmeznek ugyan annak, akinek sürgôs az utazás, ám ülôhely már számára nincs, és úgy bánnak az illetôvel, mint az utolsó senkivel. Az utas legfennebb csak arra számíthat, hogy esetleg kijut neki egy üres kólásláda, amin óriási csomagjával egy kicsit megpihenhet.
Nagyon szépen hangzik az a megállapítás, miszerint a kisebbségi kérdést a többség beleegyezésével, jóváhagyásával, párbeszéd útján kell megvalósítani. Elméletileg így van, de ha a közép-kelet- európai térség eddigi tapasztalatait nézzük, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kisebbségeknek annyi jog jár - autonómiával vagy anélkül -, amennyit a többség hajlandó megadni. Az a többség, amelynek tagjai - a tiszteletre méltó kivételektôl eltekintve - nem érzik és nem értik a kisebbségi lét sajátos problémáit. Ugyanez vonatkozik a többség politikai elitjére is. Így fordulhat elô, hogy amit a kisebbség magától értetôdô jognak tekint, azt a többség privilégiumnak nézi.
A posztkommunista országokban elég sajátos módon értelmezik a demokráciát, miszerint a többség akarata mindenben és mindenhol érvényes, ez pedig nem más, mint a többség diktatúrája. Ez a felfogás nem sok jót ígér a nemzeti kisebbség számára, különösen egy olyan országban, ahol a közelmúltban a kommunista internacionalizmus keveredett egy etnicista-nacionalista diktatúrával. Ennélfogva a hatalom annyi jogot biztosít, amennyit akar, azt a minimumot, amitôl kívülrôl demokratikusnak látszik az ország. A kisebbség pedig vagy elfogadja, vagy tiltakozik, sok mozgástere nincs, mert még a demokráciában amúgy megengedett polgári engedetlenség esetében is ô jár rosszabbul.
Mi a teendô? - tesszük fel a jogos kérdést. Kétféleképpen is lehet tenni ez ellen. Az egyik az, hogy kihasználjuk szavazataink erejét, községi, városi, megyei és parlamenti szinten. Itt lehet érvényesülni, alkudni, netán zsarolni. Tudom, ez utóbbi csúnya dolog, de vegyük tudomásul, hogy a politikai küzdelmeket nem a tánciskola szabályai szerint vívják. Valamit valamiért, mondhatnánk, s ez nemcsak az üzletre, hanem a politikára is érvényes. Ha pedig megnézzük mindazt, amit az elmúlt tizenöt évben elértünk, annak kb. fele így valósult meg.
A másik lehetôség a nemzetközi figyelem felkeltése a megoldatlan kisebbségi kérdések iránt, még akkor is, ha az EU pillanatnyilag nem sok érdeklôdést mutat. Tudni kell azonban, hogy a különbözô uniós szabályok sem kôbe vésett örök érvényû törvények, ezeken változtatni lehet, a jelek szerint kell is, elég csak arra gondolnunk, hogy az újonnan csatlakozott országok majd mindenikében gondot jelent a nemzeti kisebbségek kérdése. Abnormális helyzet, hogy míg az unióban megszabják például a piacra kerülô gyümölcs méreteit vagy a szôlôterületek nagyságát, s a végtelenségig sorolhatnánk a betarthatatlan szabályok sokaságát, addig a több millió ember identitását, nyelvét, kultúráját érintô kérdésekben nincs elfogadható, megnyugtató normarendszer. Annál is inkább szükség volna ezekre, mert a csatlakozni készülô Románia, Bulgária és Horvátország is magával cipeli ezt a csupán látszólag rendezett kérdést. Persze ezt kérni kellene, vizsgálni kellene, nem pedig felületesen összecsapott jelentésekre, szabályozásokra (pl. az ún. koppenhágai kritériumok) hivatkozni. A nemzetközi szervezetek figyelmeztetéseire Románia is érzékeny, nem mindegy, hogyan ítélik meg. Ha a már említett eredmények másik felét nézzük, azokat nagyrészt ezeknek a fórumoknak a nyomására értük el, az ország vezetésének azon igyekezetében, hogy megfeleljenek a nemzetközi elvárásoknak.
Eredményeink egyik felét politikai alkuval, másik felét nemzetközi elvárásoknak köszönhetôen értük el, így alig maradt valami, amit a többség egyetértésének, a példaértékû együttélésnek, netán a mindenkori kormány jóindulatának, megértésének köszönhetünk. A megértés és jó együttélés csak egyénileg az átlagemberek szintjén mûködik, ha közösségként lépünk fel, legjobb esetben is értetlenség fogad. Majd amikor látják, hogy a mi megvalósításaink nem ellenük vannak, akkor megnyugszanak. Volt már erre példa! Számunkra marad tehát a fent vázolt, két - szerintem - járható út. Néha a kettô együttesen.
A július 27-i számban jelent meg Marosvásárhely RMDSZ-tanácsosainak nyilatkozata, benne elsôrangúnak tartott stratégiai célkitûzésekrôl. Mint lelkes lokálpatrióta és még lelkesebb RMDSZ-párti, végigolvastam. Mire a végére értem, lelkesedésem valamelyest lankadt. Az ok, hogy két lényeges kérdést hiányolok, még akkor is, ha bele lehet magyarázni az említett nyilatkozatba.
A hosszas fejtegetés helyett vegyünk három várost: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely. Különösebb bizonygatásra senkinek nincs szüksége, hogy megállapíthassa a fenti városok rangsorát. Sajnos, a sorban városunk az utolsó helyen van.
Felvetôdik a kérdés: miért?
Indoklásul sok mindent fel lehet hozni, de egy dolog alapvetôen meghatározó. Ez pedig Vásárhely távolsága a piactól (leadó- és felvevôpiactól), a mai szóhasználattal fogalmazva. Úgy is mondhatjuk, hogy a gazdasági szféra kültelki övezetében volt és maradt. Annak idején a Bernády György elôrelátása kevés volt a hathatós változtatáshoz, mert az I. világháború következménye nem a nyugati, hanem a más régiókhoz való igazodás irányzatát hozta számunkra. A szocializmusban pedig a város - közigazgatási úton érvényesülô - fejlôdésére bizonyos politikai irányzat volt hatással. Ennek életképtelenségét az a tény bizonyítja, hogy az 1990. évi fordulat az így kialakított gazdasági szerkezetet lebontotta. Az ebben a helyzetben levô város (és régió) gazdasági állapotán kell javítani, amihez néhány távlati feltétel ismert.
Már a kisiskolás is tudja, hogy építik a Bors- Brassó autópályát, ami 2012-re készül el. Ez Vásárhelyt közelebb viszi mind az országos, mind a nemzetközi gazdasági vérkeringéshez. Ezt még az a tény is tetézi, hogy számítani lehet Románia EU-csatlakozására is. Így a két feltétel hatása folytán a következô évtizedben Vásárhely (és a régió) a nyugati piac befolyása alá kerül, ami többet követel meg, mint a nyilatkozatban elôirányzott: "a község közti megyei területfejlesztési terv kidolgozása, közösen a határos községekkel és a megyei tanáccsal, partneri együttmûködési viszonyban".
Az elôzôen említett feltételeknek kell alárendelni a nyilatkozat 1. pontját is, figyelembe véve az áruszállítást országúton, vasúton és levegôben, azaz a piacokhoz való magasabb szintû kapcsolódást. Hiába az optimista várakozás vagy az asztalveregetés, a központilag felröppentett sült galamb nem biztos, hogy a Rózsák terén fog landolni. Gondolkodni, érvelni, kijárni és szervezni nem a más dolga, hanem kötelezôen az önkormányzaté, függetlenül attól, hogy ki és mit szaval az autonómiáról.
A másik felvetendô kérdés, ami egyenrangú az említettel, a város jövôbeni jellegének - ha tetszik profiljának - a meghatározása. Végre 14 év után fel kell vetni a kérdést, hogy Vásárhely fejlôdését merre lehet és merre kell irányítani. Lehet ipari várossá fejleszteni, de akkor még nem mondtuk meg, hogy az ipar melyik ága felelne meg a legjobban az iránynak. Élelmiszer- vagy fafeldolgozás, vegyi vagy gyógyszeripar, textil- vagy elektrotechnikai ipar és így tovább. Lehetséges az is, hogy a város pénzügyi vagy kereskedelmi központtá vállik, esetleg oktatási, kulturális vagy csak adminisztratív központtá. A legvalószínûbb a fentiek kombinációja.
A város történetének utolsó nyolc évtizede ebben a kérdésben semmit sem tisztázott, éppen ezért a teljes kérdéskör sokoldalú tanulmányt követel meg, amit nem helyettesíthet egyoldalú szempontok mentén összeállított intézkedések vázlata.
Több évtizedes vásárhelyi praxisom alatt egyetlen emberrel találkoztam, aki a természeti, földrajzi és gazdasági háttér alapján szándékozott meghatározni a város és a régió várható arculatát, illetve lehetséges fejlôdését. Igyekezete haszontalan volt, mert bizonyos politikai célok és káderek erôsebbek voltak. Ma viszont a város fejlôdése kevésbé van kitéve politikai és adminisztratív hatásoknak. A szabadabb feltételek között nagyobb a kezdeményezés lehetôsége, mint az elôzô 80 évben bármikor, amit ki kell használni.
Végül tartozom annak a tisztázásával, hogy miért pont az RMDSZ-es tanácsosok nyilatkozata kapcsán vetem fel a fenti kérdéseket. A válaszom egyszerû: mert nem látok a hatalmi horizonton más olyan intézményt, szervezetet vagy személyt, amelynek/akinek érdeke lenne a válaszadás és a megoldás.
Nem csak azért, mert az öregség általában sok "bajjal" jár, de azért is, mert az öregek sok olyan dologra, eseményre is emlékeznek, amelyeket a fiatalabb korosztályok nem ismernek, de tudni akarnak róla, és olyanokra is, amelyek emlegetése némelyeknek nem éppen szolgál örömére. Ugyanis sokszor vagy sokaknak jobb, ha az emberi gyarlóságot, butaságot, kapzsiságot az idô leple, múlása örökre elfedi, és nem jut az emberek tudomására soha. De ha az öregeket kérdezik, akkor emlékezniük kell.
Ez történt mostanában velem is. A Krónikában (május 14-16-i szám) cikk jelent meg arról, hogy a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökválasztás elôtt áll, és véleménykülönbségek merültek fel az eseménnyel kapcsolatban.
Több barátom, ismerôsöm, akik tudták, hogy az 1990-es években a Zsinati Állandó Tanácsnak és a Kánonjogi Bizottságnak tagja voltam, és mint ilyen a 2000-ben Kolozsvárott kiadott A romániai református egyház Kánonja szerkesztésében én is részt vettem, megkérdezték, mi a véleményem a felmerült vitáról. Hogy többen ne faggassanak, közreadom, amit tudok róla.
Az 1980-as években az a hír járta - és némelyek tudni is vélték -, miszerint a romániai református egyház kebelén belül, felsôbb berkeiben nézeteltérések vannak, és a hatalmi vágy megengedhetetlen módon kezd eluralkodni benne.
Nem akartam elhinni a "vádakat", hogy az egyház keretén belül hatalmi villongások, dinasztiaharcok lennének, és olvasgatni kezdem a XIX. és XX. századi püspököknek, jeles igehirdetôknek az írásait azért, hogy dokumentáltan tudjak érvelni az ún. vádaskodókkal szemben.
Így olvastam Bodola Sámuel, Nagy Péter, Szász Domokos, dr. Bartók György, Kenessey Béla, Nagy Károly, Makkai Sándor, Vásárhelyi János püspököktôl, püspökökrôl és László Dezsô, Tavaszi Sándor teológiai tanároktól. Ugyancsak ekkor tanulmányoztam a romániai református egyház 1948 ôszén jóváhagyott statútumát is.
Aztán néhány évre rá becseppentem (minden kapcsolat nélkül) az egyházmegyei, egyházkerületi és zsinati berkekbe, ahol bizony nem azt a légkört találtam, amelyrôl azelôtt kiváló elképzeléseim voltak.
Olvasmányaimból tudtam, hogy Bodola Sámuel és Nagy Péter is az elavult egyházi alkotmányt (statútum) mérsékelten módosították. Kenessey Béla az egyházkerület misszionáriusának tekintette magát és hirdette: "kötelessége a püspöknek, hogy a feladatától el ne tántorodjék s a század minden szentségtelen dolgába el ne merüljön". Nagy Károly a magyar nemzeti egység megtartását szorgalmazta és sokszor mondta: "Mások csak képviseljék a tekintélyt, mi vigyázzunk csak az egységre."
Makkai Sándor azt mondta, hogy: "Érthetetlen sorsot hordozó nemzet vagyunk. Minden más náció azt hiszi, hogy csak úgy valósíthatja meg céljait, ha a magyart elpusztítja", és "Nemzetek életében súlya csak az önerônek van", továbbá, "A kisebbségi magyarság sorsa külsôleg más. Neki ez idô szerint alkalmazkodnia kell annak az államnak az életformáihoz, amelybe belekapcsoltatott".
Vásárhelyi János szerint: "Az egyház nem felejtkezhetik meg arról, hogy élôvé és valóságossá kell tennie a világban a krisztusi szeretet megtartó hatalmát, azért mindenekfelett arra törekedjünk, hogy minden munkánkba vigyük bele az evangélium lelkét. Törôdjünk egymással, vigyázzunk egymásra, erôsítsük, bátorítsuk és vigasztaljuk egymást, mert ha mi nem tesszük, ki szeressen és ki vigyázzon reánk?"
Szóval ezen álláspontok, elvek ismeretében vettem részt az 1990 tavaszán tartott kolozsvári püspökválasztáson. Már tudtam, hogy az 1948-ban jóváhagyott statútum 119. paragrafusa a püspök, püspökhelyettes és missziói elôadó (generális direktor), vagyis a három legfôbb lelkészi tisztségviselô szolgálati idejét életfogytiglan állapította meg, míg az 1990 januárjában tartott nagyváradi zsinat négy évre módosította.
Ennek alapján választották akkor négy évre püspökké a temesvári események elindítóját, Tôkés László fiatal lelkipásztort a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben, aki Papp László addigi püspök székét foglalta el.
Ezután májusban tartották az Erdélyi Ref. Egyházkerületben a püspökválasztást, ahol az esélyes jelölt dr. Csiha Kálmán marosi református esperes volt. De jelöltette magát Tôkés László is. Természetes volt, hogy két helyen nem lehet püspök.
1994-ben a Zsinat úgy határozott, hogy az 1948-ban, az akkori követelmények alapján összeállított statútumot bizonyos módosításokkal, a kialakult új politikai helyzetnek és az újabb igényeknek megfelelôen, a hiányosságok kiküszöbölésével újra kell szerkeszteni és kiadni.
1995-ben a Kánonjogi Bizottság, melynek tagja voltam én is, kapta azt a feladatot, hogy kezdjen hozzá a munkához. A királyhágói kerületbôl három lelkészi és két világi tagja, az erdélyi kerületbôl négy lelkészi és három világi tagja volt kezdetben a bizottságnak.
Csaknem öt évig tartott az új Kánon-könyvnek a kidolgozása, mely aztán 2000. április 8-án lépett életbe.
A javaslatok, ellenvetések, a különbözô érdekek érvényesítése miatt a két kerület megbízottai nehezen tudtak megegyezni. Fôleg bizonyos paragrafusok elôírásaiban és a ciklus (mandátum) idejét illetôen merült fel sok kifogás a királyhágó-mellékiek részérôl. Tudni kell ugyanis, hogy a bizottság munkáját a két kerület püspöke és fôgondnoka, valamint a Zsinati Állandó tanács tagjai ellenôrizték, és ha nem értettek vele egyet, akkor átdolgozásra visszavetették.
Errôl a nehezen egyeztethetô és elhúzódó munkáról igazán a kánonjogi bizottság akkori elnöke, dr. Gálfy Zoltán professzor tudna bôven nyilatkozni.
Az ún. harc fôleg azért folyt, hogy a mandátum négyéves vagy hatéves legyen, és hogy csak két mandátumra vagy többre is választható legyen a püspök. A királyhágó-mellékiek a négyéves ciklus és többszöri választhatóság mellett kardoskodtak, míg az erdélyiek a kétszeri hatéves mellett.
Ezért van az, hogy nem egy évben tartja a két kerület a választásokat.
A Krónika fentebb jelzett számából olvasva a dr. Juhász Tamás teológiai rektor és a Csernák Béla nagytiszteletû fôjegyzô nyilatkozatát, úgy látom, mindkettônek igaza van.
Arról ugyanis mostanig nem volt tudomásom, hogy a 2002-ben tartott Zsinat megint változtatta a mandátum idôtartamát.
Hiába, aki a volánt fogja, úgy irányítja, ahogy neki minden szempontból megfelel. Úgy tûnik, hogy az életfogytiglani mandátumot kár volt csökkenteni, vagy az sem volt megfelelô mindenkinek? Ha nem ajándékozott volna meg Isten hosszú élettel, akkor ezeket ki mondta volna el? Bizonyára senki.
A XX. század történelme a magyar nemzeti tragédiák sorozata. És személyes tragédiája az 1879. november 1-jén született gróf Teleki Pál miniszterelnöknek, a korszak legnagyobb államférfijának is, akit egyes, felületesen tájékozott vagy kimondottan rosszindulatú ún. "történészek" hamis megvilágításba igyekeznek beállítani, figyelmen kívül hagyva az akkori tényeket és körülményeket (!).
Az erdélyi gyökerû Teleki család fontos szerepet játszott Magyarország politikai és kulturális életében. Csak néhány nevet emelnék ki: Teleki Mihály (1634-1690) - II. Rákóczi György, Kemény János és I. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek híve, követe, hadvezére, erdélyi kancellár, I. Lipóttal titkos egyezményt kötött Erdély császári kézre adására, az országrész önállóságának elismerése fejében. Az 1675-ben a Telekiek birtokába került gernyeszegi várkastélyt 1686-87-ben jelentôsen bôvítette; Teleki Blanka (1806-1862) - a nemzeti nyelvû és szellemû magyar nônevelés egyik nagy alakja, 1846-ban Pesten nônevelô intézetet létesített; Teleki József (1790-1855) - kiváló történész, jelentôs, nagy mûve: A Hunyadiak kora; Teleki László (1816-1861) - az 1849 utáni magyar emigráció vezetôje, hazatérése után az 1861-i országgyûlésen 1848 vívmányait kívánta gyarapítani a néppel és a nemzetiségekkel összefogva, de terveivel magára maradt, május 8-án öngyilkos lett (tisztázatlan körülmények között?!) A Kegyenc címû dráma alkotója; Teleki Sándor - Petôfi barátja, koltói kastélyát a frissen nôsült költô és felesége rendelkezésére bocsátotta. A hozzánk legközelebb álló személyiség gróf Teleki Sámuel (1739-1822) 1791-tôl Erdély kancellárja. Az általa épített és alapított Teleki Téka 1802. évi megnyitása óta Marosvásárhely büszkesége. Még megemlíthetjük Teleki Domokos (1810-1876) nevét - reformpolitikus, akadémiai tag, történetíró, iskolatámogató volt, otthona: Gernyeszeg, az erdélyi elit, írók, mûvészek találkozóhelye.
Gróf Teleki Pál a nagybirtokos család széki ágának sarja volt. Szék község a Mezôség nyugati szélén fekszik, a korai Árpád-korban már ún. "táskás" (adószedô) város, Doboka vármegye székhelye volt. Máig megôrizte színpompás népviseletét, zenei folklórjáról is nevezetes.
Teleki Pál egyetemi diplomája és doktorátusa megszerzése után földrajz szakos egyetemi tanárként mûködött, gazdaságföldrajzi és egyéb közleményekkel mint földrajztudós nemzetközileg is ismertté vált. 1923-ban angol nyelven New Yorkban jelent meg Magyarország fejlôdése és helye az európai történelemben címû könyve.
Politikusként az 1919-ben alakult egyik ellenkormány külügy- ill. földmûvelésügyi minisztere, 1920. július 19-tôl kilenc hónapig miniszterelnök. Lemondása után 1921. április 14-tôl gróf Bethlen István lett tíz évig a kormány feje. Az 1930-as évek kormányainak tevékenységét egyrészt a gazdasági világválság okozta nehézségek leküzdése, másrészt 1933- tól Hitler náci Németországának példátlanul erôszakos kezdeti sikersorozata befolyásolta. Ezek a kormányok - Károlyi Gyula gróf (1931-1932), Gömbös Gyula (1932-1936), Darányi Kálmán (1936-1938), Imrédy Béla (1938-1939. febr. 12.) - elôbb Mussolini, majd Hitler ígéreteiben bízva a trianoni határok revízióját próbálták elérni, részben sikeresen, mert az 1938. nov. 2-i I. bécsi döntés alapján Felvidék magyarlakta része, Csehország lerohanása után, 1939. március 14-én Kárpátalja, majd 1940. aug. 30- án (II. bécsi döntés) Észak-Erdély került vissza az anyaországhoz.
Imrédy lemondatása után Horthy kormányzó 1939. február 15-én Teleki Pált bízta meg kormányalakítással. Elképzelhetetlenül nehéz feladatot vállalt, hisz e kis ország politikája kényszerpályán mozgott, és Teleki tudta, hogy az "adományok" árát Hitler majd megköveteli (!). Legfôbb céljának tekintette az ország kimaradását a kezdôdô nagy háborúból. Nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy megtiltsa német csapatok átvonulását az 1939. szept. 1-jén Lengyelország náci lerohanásával kezdôdô háború napjaiban. Ugyancsak Teleki Pál rendelte el a kb. 100-120 ezer (egyes túlzók szerint negyedmillió) lengyel menekült befogadását, elhelyezését és a róluk való gondoskodást. Közülük több mint 40.000 fegyvert fogható férfi Jugoszlávián keresztül Nyugatra menekült, és tagja lett a késôbbi lengyel légiónak. Hogy mit tehetett egy magára hagyott kis ország a szörnyû körülmények között, arra bizonyíték a Münchenben 1938. szept. 29-én tartott konferencia, ahol a Trianonban olyan "vitéz" Franciaország és Anglia miniszterelnökei áldozatul dobták Hitlernek az általuk kreált Csehszlovákiát (!).
Teleki kételkedett a németek végsô gyôzelmében, angol összeköttetéseket keresett, Eckhárdt Tibort 1940-ben az USA-ba küldte egy esetleges emigrációs kormány megalakítására, de hiába… A már folyó balkáni háború idején, 1940 decemberében aláírta a magyar- jugoszláv barátsági szerzôdést, de annak megszegését becsületével összeférhetetlennek tartotta, ugyanakkor Magyarország kényszerhelyzetét a világ és a történelem elôtt igazolandó, 1941. április 3-ra virradólag hivatalában öngyilkos lett… Horthyhoz intézett búcsúlevelében írta: …"nem tartottalak vissza, bûnös vagyok!"
Sírja a Gödöllôhöz tartozó Máriabesenyô templomkolostorának temetôkertjében van, keresztfáját cserkészliliomok díszítik. Feliratában az is benne van, hogy "dolgozott a cserkészetért".
És itt egy személyes kitérôt tennék mint ennek a korszaknak tanúja. Az 1909-ben Baden-Powell angol lord által alapított cserkészmozgalom eszméiben és gyakorlatában a legmagasabb humanitás megtestesítôje. Nekem személyesen, mint I. gimnazista koromtól a kolozsvári unitárius cserkészcsapat tagjának, késôbb cserkészvezetônek, a legnagyobb élményeket, legkedvesebb emlékeket adta. Teleki Pál nevét mint magyar fôcserkészét az 1933-i gödöllôi, majd az 1936-os brassó-pojánai világdzsemborin (ez utóbbin részt vettem) hallottam elôször, és azt is tudtam, hogy ezt a tisztségét élete végéig viselte (!). Sajnos, 1941 nyarán, a budai Hárshegyen tartott cserkészvezetô-képzô táborban már csak ünnepi misén áldozhattunk emlékének…
Végezetül térjünk át a "zsidó- kérdésre" is. A 168 Óra 2004/24. számában olvashatjuk, hogy "nemrég a zsidótörvényekért felelôs (?) Teleki Pál volt miniszterelnök szobrát szerették volna felavatni a fôvárosban… ám a sorozatos tiltakozások miatt a közgyûlés többsége" ezt nem szavazta meg.
Hogyan is állunk e váddal kapcsolatban?
A trianoni Magyarország parlamentáris demokrácia volt, hogy nem minden szempontból tökéletes, az más kérdés. Mégis a törvényeket az Országgyûlés két háza szavazta meg. A miniszterelnök és kormánya a végrehajtó hatalom, míg a független bíróság a harmadik tényezô volt. Teleki Pál 1920. július 19-tôl kilenc hónapig volt miniszterelnök, ez idô alatt született meg a hírhedt "numerus clausus" törvény (1920/25 tc.), amely a zsidó vallású (!) egyetemi hallgatók számát korlátozta. A középkori botbüntetés felújításának (1920/26. tc.) megszavazásakor Teleki beteget jelentett (!).
Hasonló a helyzet 1939-ben. Teleki Pál február 15- tôl volt miniszterelnök, a már korábban benyújtott II. zsidótörvényt a parlament május 5-én szavazta meg (a felsôházban több püspök úr is ült!). Egyedül gróf Bethlen István volt miniszterelnök mondott le a következô napon képviselôi mandátumáról (!).
Tehát aki egy miniszterelnököt von felelôsségre egy, a parlament által hozott törvényért - az politikailag tudatlan!
Felelôsséggel hozta meg viszont a Teleki-kormány az egyes rendeleteit, például a lengyel menekültek befogadását vagy a román nyelv kötelezô tanítását Észak-Erdély minden középiskolájában!
És ha máig is minden zsidómentô magyar Izrael állami kitüntetést kap, gondolják meg a szoborellenzô urak, hogy vajon a százezer lengyel menekült között hány galíciai zsidó család kapott menedéket és életbiztonságot több mint negyven évig Teleki Pál jóvoltából?!.
Sokunk meggyôzôdése és hite, hogy szoborral vagy anélkül Teleki Pál úgy szerepel majd a magyar történelemben, mint egyik legnagyobb államférfija e nemzetnek!
Legtöbbször egyedül tettem meg 800 vagy még több km-es utakat, és bizonyíthatom, hogy egyedül utazni kellemetlen és leginkább azzal a veszéllyel is jár - jól motorizált járgányt feltételezve -, hogy az ember nem veszi észre saját sebességét, ami különösen a 180-190 km/h-ra vonatkozik, ti. 200-on felül azonnal észrevehetô, abból, hogy magunk elôtt mindenki gyorsan a jobb oldali sávra próbál visszakeveredni, s nemcsak gondolja, hanem mondja is: "na, hátam mögött megint egy ôrült" - azért "megint", mert az autópályán gyakori esemény. Szóval aki mindezt már többször tapasztalta, az tudja, hogy milyen jót tesz/tenne egy útitárs.
Namármost: az NSZK-ban majd’ minden nagyobb városban mûködik egy ún. "Mitfahrerzentrale", egy spéci autostop helyett - hogy ne kelljen az út szélén ácsorogni -, tehát alkalmi utazóknak kigondolt berendezés, amely a következôképpen mûködik:
- holnap, holnapután, vagy késôbb szándékozom Berlinbe, Bécsbe vagy akárhová menni saját autómmal, és akkor telefonon bejelentem ezt a szóban forgó központnak, megnevezve személyi adataimat, járgányom forgalmi számát, és hogy hány személyt tudnék magammal vinni. A beérkezô kereslet szerint, azokkal, akik hasonló utazási lehetôséget keresnek (leginkább egyetemi hallgatók vagy spóroló mások) telefonon megegyezünk, mikor és hol veszem fel ôket; a közvetítés fejében, inkluzíve utazási balesetbiztosításért fizet az utazni akaró egy bizonyos, szerény taxát a központnak, azzal a meghagyással, hogy az autósnak direkt fizetni fog(nak) egy szerény benzinpénzt;
- vagy aki utazni akar, bejelenteni úticélját, idôpontját, és a központ jelzi, ha tud ajánlani megfelelô lehetôséget a már beérkezett ajánlatok alapján.
Felhívtam tehát a központot, s bejelentettem, hogy holnap reggel Párizsba fogok indulni, és szívesen vinnék magammal két utast. Rendben, hangzott a válasz, máris jegyeztünk érdeklôdôt, akik fel fogják venni önnel a kapcsolatot. Úgy is történt, még aznap délután jelentkezett egy kedves nôi hang, mondván, hogy ô egy kínai egyetemista, és barátjával, ugyancsak kinai diákkal jönnének velem Párizsba. Megegyeztünk, hogy holnap reggel 7 órakor felveszem ôket a mannheimi állomás parkolójában, megadván kocsim forgalmi számát, márkáját és színét is. Megérkeztem német precizitással, pontosan 7 órakor, máris vártak reám, s úgy üdvözöltük egymást, mint ismerôsôk.
Csomagjaikat berakták, beültünk, és elindultunk, irány: Párizs!
Jól beszéltek németül, elmondották, hogy mindketten klasszikus filozófiát tanulnak Heidelbergben - megjegyezve, hogy ezt legjobb a helyszínen tanulni! Csoda-e, ha már a marxi filozófia Kínában is hitelét veszítette -, majd elmondották, hogy mégiscsak nagy különbség Hegelt Heidelbergben tanulni, mint Pekingben, vagy Sanghajban. A lány, aki különösen csinos és törékeny termetû volt, de európai szemmel nézve nem szép kínai lány, gyermekkorában fogszabályozást igényelt volna, amibôl máris levonhattam a következtetést, hogy Kínában nem adnak az ún. ortodonciára, ami az NSZK-ban társadalmi elvárás; a fiú hasonló, férfi kiadásban. Kitûnô útitársnak bizonyultak: volt mit velük beszélni, s nem alacsony szinten!
Elmondottam, hogy én magyar vagyok, s érdekes módon többet tudtak rólunk, mint gondoltam volna, sôt, utaltak kínai többmilliós népcsoportokra, amelyek hozzánk állnának közel.
Összesen kb. 6-700 km állt elôttünk, s megegyeztünk, hogy többet látnak Franciaországból, ha nem az autópályán hajtok; így máris letértünk Verdun irányába. Mikor az egyik, útmenti katonatemetô mellett vezetett el utunk, röviden elmondottam, hogy bizony itt a környéken mi minden történt az elsô világháború idején, amelyrôl érdekes módon, meglehetôsen tájékozatlanok voltak.
Valahol Troyes elôtt, egy árnyékos kis parkolóban falatoztunk, megkínáltam ôket szendviccsel és kávéval, ôk meg az övékbôl; nemsokára megállt egy szembôl jövô, ugyancsak német rendszámú kocsi, Párizsból jöttek. Asztalunkhoz ültek, örvendtek, hogy németül beszélhettünk, majd elmondtam, hogy milyen körülmények között "tettem szert" kedves kínai diákjaimra. Nagyon tetszett nekik, s elismerésüknek egy üveg jóféle bordeaux-i vörösborral adtak nyomatékot, amit természetesen diákjaimnak engedtem át.
Az utat már ismertem, elolvastam volt a legfontosabb tudnivalókat, mi minden nem történt a történelem során az út két oldalán; így mikor feltûnt a Valmy-eltérô, vagy a troyes-i letérô, (ahol a katalauni mezôre érünk) részletesen elmondottam azt, amit én tudtam.. De szó esett filozófiáról, esztétikáról, meg arról, hogy milyen nagy a különbség a keleti és a nyugati gondolkodásban és életvitelben, amit meg kellett szokjanak. Idônként helyet cseréltek, hol a lány ült mellettem, hol a fiú. Aztán egyszer megkérdezte a lány, nyugdíjas korom elôtt mégis mivel foglalkoztam? Ez kb. az út felénél lehetett, s mondtam: találják ki! Rövid tanácskozás következett kettôjük között, kínai nyelven, a fiú is, a lány is kérdezett egyet-egyet: mérnök? tanár? Rendben, egyeztek bele, Párizsig netán kitalálják még. Nem találták ki.
Majd Párizsban megmondtam: gyermekgyógyász volt a mesterségem. Meglepôdtek. Mikor pedig valahol a párizsi belvárosban a megadott házszám elôtt letettem ôket, kifizettek fejenként 35 DM-et; ennyi a központ által megszabott benzinpénzhez való hozzájárulás Párizsig; a vasútjegy árának egyhatoda.
Mikor elbúcsúztunk, a lány megölelt és arcon csókolt.
"Azóta nézem az út jobb oldalát" - Bródy sem látta többé "azt a lányt".
(MTI) Betegség gyanúja esetén a laborvizsgálatokból nem maradhat ki a vérsüllyedés mérése. Szükség van rá egyszerû rutinvizsgálat, vagy akár az egészségi állapot alkalmankénti felmérése során is. Pontosan mit mérnek ilyenkor, miért, és mire lehet következtetni a kapott adatokból?
A vérsüllyedéssel összefüggô kérdéseinkkel dr. Bertha Ilona laboratóriumi szakfôorvost kerestük meg.
- Olyan általánosan használatos rutinvizsgálatról van szó, amelynek fontos kórjelzô értéke van a vizsgáló orvos számára. A vörösvérsejtek süllyedési sebességébôl egyrészt a vérsejtek tulajdonságairól, másrészt a vérplazma összetételérôl von le következtetéseket az orvos. A vizsgálat rutinszerû és igen régóta gyakorolt, bár a klasszikus módszer óta történtek változások. Igaz, nem lényegiek, csupán a vér mennyiségét, levételének módját illetôen, valamint a felhasznált kémcsô fajtájában van némi különbség a régebbi eljáráshoz képest. A lényeg ugyanaz: a levett vért a csôben rögzített helyzetben, tehát fixen tartják és egy óra múlva leolvassák, mennyit süllyedt a plazmaoszlop - magyarázta a fôorvos, hozzátéve: - A normális süllyedés nem haladja meg a l5-20 millimétert, de a vérsüllyedés 2-tôl l40 milliméterig is mérhetô. A mérések semmiképpen nem helyettesítik a körültekintô, egyéb orvosi vizsgálatokat, csak segítséget nyújtanak a betegséget kutató orvos számára.
- Mit jelez a vérsüllyedés?
Húsz milliméter a határérték
- Azt tartjuk, hogy húsz milliméter felett már figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben. Akut vagy krónikus betegségeknél a kór súlyosságától függôen magasabb a süllyedés értéke, valójában a plazma sûrûsége, amit döntô mértékben a plazma fehérjefrakcióinak aránya határoz meg. A süllyedés annál gyorsabb, minél nagyobb a fehérjefrakciók koncentrációja. Kóros körülmények között ez megváltozik, amire a mérésekkel felfigyelhetünk.
Túlzottan magas süllyedés esetén az orvos joggal gyanakszik, hogy a szervezetben valamilyen gyulladásos folyamat játszódik le, általában szív- és veseproblémák, mandula-, vagy torokgyulladás, de daganatos megbetegedés, reumatikus elváltozás, fertôzés, vérszegénység, allergia is állhat a háttérben. Hogy végül is mi okozza bajt, azt csakis a további, alapos vizsgálat derítheti ki.
A gyógyulás után - némi késéssel - a vérsüllyedés visszaáll a normális értékre. Tehát nem kell megijedni, ha az orvos gyógyultnak nyilvánít bennünket és a laboratóriumi leletben a süllyedés még mindig magasabb a normális értéknél, - bizonyos idô elteltével vissza fog állni a normális szintre.
Leopold Györgyi
Éjjel-nappal, munkanapon és hét végén is nyitva áll a természet patikája, hiszen rétek, erdôk kínálják varázsszereiket. A gyógyító, vagy kedvezô étrendi hatású fûszerek és egyéb növények ismerete ôsi tudomány, amire a modern természetgyógyászat is épít. Elôdeink és kortársaink sokféle gyógyhatású készítménnyel élnek. Hajdan a népi gyógyászat a különbözô növények fôzetét, keverékét kínálta, felhasználva leveleiket, termésüket, virágukat. Némelyikhez ma is vissza-vissza térünk, és újabbakkal egészítjük ki arzenálunkat.
A Cornell Egyetem kutatói 36 ország több mint 2100 hagyományos növényi receptjét elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy húsételeink fûszerezése eredetileg nem az ízesítést, hanem a baktériumok és gombák elleni védekezést szolgálta. Mint például a rozmaringból elôállított Aqua Regina Hungariae (Magyar Királyné Vize), amelyet a középkori francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére. De illatos kölnivízként is kedvelték.
Sok más növénynek is van gyógyító hatása. A fehérfûz barkája és a macskagyökér együttesen alkalmazva hatásosan csillapítja az erôs fejfájást. A csalánt külsôleg is használják gyógyításra, például aranyeres bántalmakra, bôrkiütésre és hajhullásra. Az eukaliptuszt a népi gyógyászatban sebek kezelésére, rovarok elriasztására, köhögés- és lázcsillapításra, meghûlésre, melltáji panaszok enyhítésére és fogfájás csillapítására, olaját párologtatva a légzés könnyítésére használják.
Nagyszüleink még úgy tartották, hogy agyvérzésre, degeneratív betegségekre, depresszióra, magas vérnyomásra, izomgyengeségre és -sorvadásra egyaránt gyógyír a páfrányfenyô, amely állítólag semlegesíti az alkohol felszívódását is. Emlékezetkiesés, migrén, fülfájás, gyengülô látás ellen egyaránt használták.
Köhögés csillapítására és a gyomorsavképzôdés megakadályozására gyûjtötték valamikor az akácfa virágát, enyhe hashajtónak ismerték. A bodza friss ágait lehántva, a háncsból rozsliszttel jól kigyúrt tésztát készítettek, s ezt kenték a dagadt lábra mindaddig, amíg a daganat le nem lappadt. A hársfa virágát teának megfôzve a meghûlés, a torokfájás ellenszereként ismerik ma is. A rezgônyárfa levele a vizeletet nehezen visszatartó és prosztatabántalmakkal küszködô idôs embereknek tett jót.
A modern fitoterápiában a körömvirág az enyhébb égési sérülések, nehezen gyógyuló sebek, kelések, lábszárfekélyek, visszérgyulladások, felfekvések és aranyér kezelésére is alkalmas. A felsoroltak csak a legismertebbek, hiszen távoli országok gyógynövényei is divatba jöttek a nemzetközi kereskedelem hihetetlen kiszélesedésével. Újonnan fölfedezett csodaszereknek sem vagyunk híján, s ha nem is tudjuk eldönteni, hogy a reklámozott hatás valóban bekövetkezik, vagy csak üzleti trükk a vevôfogásra, a természet kínálta gyógyszerekrôl a legtöbb rossz, amit elmondhatnánk, hogy netán mégsem használnak, viszont normális adagolás mellett biztosan nem ártanak.
Gyógytorna, vizsgálat, kezelés
Tíz éve mûködik Marosvásárhelyen a Rheum-care Alapítvány, amely dr. Nagy Irén reumatológus fôorvos kezdeményezésére azzal a céllal jött létre, hogy a mozgásszervi megbetegedésekben szenvedô, elsôsorban reumás betegeken, idôs személyeken segítsen, és hozzájáruljon a szóban forgó betegségek megelôzéséhez.
A fedett uszoda mellett mûködô egészségügyi központjukon kívül, az idén tavasztól az alapító adománya révén a Tudor negyedi San-Sylvan rendelôvel bôvült a Rheum-care rendelkezésére álló felület, ahol a betegek vizsgálata és kezelése kellemes, civilizált körülmények között történik - tájékoztatott Gombos Marinela, az alapítvány ügyvezetô igazgatója.
A reumás és mozgásszervi betegségek ( diszkuszsérv, artrózis, szpondilózis) megelôzését, a kivizsgálást, a gyógyítást valamint a rekuperációt három orvos, dr. Sasu Elisabeta, dr. Kovács Németh Mária, és dr. Binder Zsolt, valamint két gyógytornatanár, illetve a betegeket kezelô egészségügyi asszisztensek segítségével végzik. Felvállalták továbbá szociális segélyre szoruló betegek támogatását is.
Az elmúlt évben megvizsgált páciensek száma megközelítette az 1200-at, s közel négyezren vették igénybe a különbözô elektroterápiai kezeléseket, valamint több mint háromezer beteget masszázzsal gyógyítottak. Közel hatszáz személy 2400 alkalommal vett részt az alapítvány által biztosított egyéni gyógytornán, amit igen változatos kategóriáknak kínálnak: az egyéni foglalkozás mellett terhes nôknek, a csontritkulás megelôzésére, a mozgásszervi rendellenességgel született gyerekeknek, a 0-3 éves gyerekeknek megelôzés céljából, illetve a gerincbántalmakkal küszködô személyeknek a hát iskolája révén. A csoportos tornán általában 10-30-an vesznek részt, az egyéniben a gyógytornatanárok külön foglalkoznak a mozgásszervi betegekkel.
Két asszisztensük az elmúlt évben 900 alkalommal szállt ki a betegek lakására, ahol 75 agyvérzésen átesett vagy más súlyos mozgásszervi betegségben szenvedô páciensen segítettek elektroterápiai eljárásokkal, masszázzsal és gyógytornával.
- A legnagyobb öröm az volt számunkra, amikor láttuk, hogy ezek a mozgásképtelen betegek lábra álltak, vagy sikerült ellátniuk saját magukat - emeli ki Gombos Marinela.
A polgármesteri hivatallal kötött szerzôdés alapján az elmúlt évben 20 nehéz helyzetben levô beteg számára szállítottak élelmiszercsomagot.
Legfontosabb támogatójuk, az angliai J.O.Y. humanitárius szervezet továbbra is folyamatosan segíti a Rheum-care-t. Az ajándékba kapott anyagi javak, orvosi felszerelések és fogyó anyagok mellett pénzügyi támogatásuk révén sikerült megkötni a lízingszerzôdést a székhely megvásárlására. Támogatták továbbá a felújítási munkálatokat, ott ahol a legnagyobb szükség volt, a személyzet külföldi tanulmányútjait, az egészségügyi nevelô tevékenységüket népszerûsítô kiadványokat.
Gombos Marinela szerint ebben az évben arra várnak, hogy megjelenik az a törvénymódosítás, amely lehetôvé teszi, hogy az egészségügyi pénztárak támogassák a rekuperációs tevékenységet, amelynek alapján szerzôdést köthetnének az egészségbiztosítási pénztárral, ami megkönnyítené az alapítvány további munkáját. A Rheum-care Alapítványnál a nyári szünet után, augusztus 24-én kezdik újra a tevékenységet.
Új rendelô a Mátyás téren
A marosvásárhelyi Korvin Mátyás téren nyílt meg július kezdetén a város legújabb magán járóbeteg-rendelôje, a MARMED. Kellemes, barátságos folyosó, tágas rendelôk, a jelek szerint itt minden a páciens kényelmét szolgálja.
Ahogy dr. Mártha Orsolya egyetemi adjunktus, urológus fôorvos tájékoztatott, az egészen fiatal orvosoktól a tapasztalt egyetemi tanárokig igen változatos azok névsora, akikhez a páciensek fordulhatnak. A MARMED-ben allergológiai, bôrgyógyászati, belgyógyászati, kardiológiai, endokrinológiai, fizikoterápiai, gyermekgyógyászati, ideggyógyászati, orr-fül-gégészeti, nôgyógyászati, sebészeti, szemészeti, urológiai szakrendelés mûködik, ultrahangos kivizsgálást végeznek. A fogászati szakrendelôben felnôtt- és gyermekfogászat mûködik, ez utóbbiban fogszabályozást is végeznek.
A rendelôintézet laboratóriumában, amelyet a legkorszerûbb felszereléssel láttak el, biokémiai és bakteriológiai vizsgálatokat végeznek, s vállalják a ritkábban igényelt hormonális meghatározásokat is.
Az ügyvezetô igazgató szerint részben szerzôdésük van az egészségbiztosítási pénztárral, a vizsgálatok pedig hozzáférhetô díjszabás alapján történnek.
- A legnagyobb hangsúlyt a minôségre helyezzük, azt szeretnénk, hogy az itt dolgozók jól érezzék magukat, a betegek pedig kedvvel járjanak vissza, mivel egy megbízható csapat áll a rendelkezésükre. Nem akarunk kiszorítani más rendelôket, viszont egy alternatívát kínálunk a vásárhelyi és a környékbeli lakosságnak - hangsúlyozta Mártha fôorvosnô.
Habár a vesekövek képzôdéséhez legtöbbször kalciumnak kell felhalmozódnia a szervezetben, mégis megdôlni látszik az a tétel, hogy a baj elkerüléséhez minél kevesebbet szabad fogyasztanunk a kalcium-tartalmú ételekbôl.
A kalciumbevitel csökkentésével meg lehet elôzni a vesekô kialakulását - vélték eddig még a szakorvosok is. Az amerikai Harvard Egyetem kutatóinak legújabb eredményei kétségbe vonják ezt a közkeletû nézetet, sôt: állításuk szerint az ilyen beavatkozás éppen elôsegíti a kövek képzôdését. A kutatók nyolc éven át követték 100 ezer nô étkezési szokásait, s azt tapasztalták, hogy mindazoknál, akik normális mennyiségû - napi 1 milligrammnyi kalciumhoz jutottak táplálkozásuk során, 26 százalékkal kisebb volt a vesekô kialakulásának veszélye, mint azoknál, akik ezt napi 0,6 milligrammra korlátozták.
Az eredmény több mint meglepô, hiszen az esetek 85 százalékában a vesekövet két vegyi anyag, az oxalát és a kalcium okozza. Ám a harvardi tudósok úgy gondolják: ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk, ez a két összetevô már a gyomorban "kioltja" egymást, s a széklettel távozik a szervezetbôl - míg ha bármelyikbôl túl keveset fogyasztunk, a másik relatív többlete bekerül a testnedvekbe, s azután felszaporodhat a vesékben.
Amint a Jó utat ezt megelôzô számában idéztük, a hatályos sürgôsségi kormányrendelet magyar nyelvû változata szerint tilos - többek között - szekeret, illetve mezôgazdasági gépet vontatni. Ennek dacára magunk is láttunk például terepjáró autóhoz "kötött" úgynevezett lovaskocsit, méghozzá szépszámú utassal. Ugyan ki tudna olyan szabályt mondani, amit Romániában nem szegnek meg? Ilyen egész egyszerûen nem létezik.
Ezúttal azt vizsgáljuk, hogyan lehet/kell értelmezni a rendeletnek azt a szövegrészét, melynek alapján, ha komolyan vesszük, sok gazda ki sem hajthatna az udvarából a mezei kertészeti, szôlészeti és más munkák elvégzése céljából. A Monitorul Oficial al României az utilaje agricole szavakat használja, ami a román-magyar mûszaki szótár szerint mezôgazdasági berendezéseket és felszereléseket jelent. A franciák outillage alatt elsôsorban gyári berendezést, továbbá felszerelési tárgyakat és eszközöket értenek. Románia Hivatalos Közlönye azonban [190. szakasz (3) bekezdés] a mezôgazdasági gép kifejezést használja. Vajon a rendelet kiadásakor szándékosan kerülték el Bukarestben ezt a szót, hogy kétértelmûvé tegyék a mondatot? Hogy egyesek kijátszhassák a regulát, mondván: csak gépet és nem berendezést vagy felszerelést kapcsoltak a vontató után?
A kérdés tisztázásának reményében megkerestük Csomós Attilát, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének elnökét. A mezôgazdasági gépészmérnök korrekt módon már indulásból leszögezte, miszerint errôl a rendelet megalkotói és azok lennének a legilletékesebbek nyilatkozni, akik betartatják a paragrafusokat. Igenám, de a közúti közlekedés ellenôrzésével foglalkozó hatósági szervnél nem kaptunk a kérdésünkre világos, határozott, egyértelmû választ. Emiatt vagyunk kíváncsiak az ön véleményére - mondtuk -, és beindult a párbeszéd. Az elhangzottakra való hivatkozást kezdjük a Csomós Attila szavaival.
- A pálfordulat elôtt is kétféle erôgép létezett. Annak, amelyiket a szállításban használták, egy vagy két utánfutója volt, és normális körülmények között ugyanúgy be volt jegyezve, mint akármelyik jármû, volt számtáblája elöl, hátul satöbbi. Ezenkívül léteztek olyan erôgépek is, amelyek közé végeredményben nem csak a traktorokat soroljuk be, hanem ide számítódnak a különbözô betakarító szerkezetek, mint a gabonakombájn, a répa-, a krumplibetakarító kombájn stb. Ezek ugyan mind erôgépek, magánjáró gépek, de a traktorokon kívül nem kellett és most sem kell a közúti forgalomban való részvétel címén a rendôrségi nyilvántartásba bejegyeztetni. A traktorok közül azokat, amelyek csak falusi, mezei földutakon járnak, rendes körülmények között nem kell ellátni számtáblákkal. De újabban a polgármesteri hivatalokban ezeket is nyilvántartásba veszik, és tudomásunk szerint a tulajdonosoknak egy olyan papírt kell kapniuk, ami megengedi, hogy a község területén, hangsúlyozom: nem nemzetközi, nem országos és nem megyei utakon közlekedjenek, hiszen akarva, nem akarva mezôgazdasági munkákat kell végezniük.
- Ez egybecseng azzal, amit Cazan Viorel rendôrfôbiztostól hallottunk. A 2002. évi 195-ös sürgôsségi kormányrendelet alkalmazására vonatkozó szabályzat elôírja: "A jármûtulajdonosok kötelesek a jármûveket a forgalomba helyezés elôtt bejegyeztetni… A bejegyzett gépjármûvek tulajdonosainak a gépjármûvekre rendszámtáblákat kell szerelniük. A bejegyzett jármûvek tulajdonosainak ezekre rendszámtáblákat kell szerelniük, vagy rá kell írniuk a rendszámot." Továbbá a sürgôsségi kormányrendelet alkalmazási szabályzatának 41. szakasza (1) kimondja: "…az önmeghajtású munkagépeket, a mezôgazdasági és erdészeti gépeket, az állati erôvel vont jármûveket, valamint azokat, amelyek esetében nem kötelezô a bejegyzés, a helyi tanácsok veszik nyilvántartásba, az általuk kibocsátott szabályozások szerint. (2) Az (1) bekezdésben említett jármûvek nyilvántartásba vételekor bizonyítványt és a helység elnevezésébôl vagy rövidített elnevezésébôl és sorszámból álló rendszámot bocsátanak ki. (3) A helyi tanácsok megállapítják az (1) bekezdésben említett jármûvek útvonalait." A 42. szakasz értelmében pedig tilos a nyilvántartásba nem vett, vagy rendszámmal el nem látott jármûvek közúti közlekedése és a megállapítottaktól eltérô útvonalakon való közlekedése. A ma még kormányrendelet, távlatilag közúti közlekedési törvény szövegének bôvítésére a rendôrfôbiztos tudomása szerint éppen amiatt jött létre egy kezdeményezés, hogy falvakon nem igazán tartják nyilván az összes szekeret, pótkocsit, vontatót, utánfutót és a mezô-, illetve erdôgazdálkodásban használatos gépet, felszerelést. Így olykor nehéz megkeresni az "ottfelejtett" jármûvek és szerkezetek gazdáját, üzemben tartóját, hogy felszólítsák az útakadály eltávolítására, vagy felelôsségre vonják a bekövetkezett baleset miatt. Holott az érvényes szabályzat ezt is leszögezi (126. szakasz, 2. bekezdés): "A személy, aki nem tudta elkerülni valamely közúti akadály létrejöttét, köteles azonnal eltávolítani, és ha lehetséges, jelenlétét jelezni és azonnal a közútkezelô, illetve a legközelebbi rendôregység vagy az elsô rendôr tudomására hozni."
De térjünk vissza a mérnök úr fejtegetésére. Mi történik abban az esetben, hogyha - nem lévén más lehetôség - a jármûvezetôk kénytelenek az említett három úttípus valamelyikét igénybe venni?
- Ilyenkor, az én tudomásom szerint, vezetni és követni szükséges a "kitiltott" erôgépet és az általa vontatott valamit, olyan gépjármûvel, amely a közúti forgalomba be van jegyezve, s mint ilyen, megfelelô jelzôeszközökkel is rendelkezik. Ez a kötelezettség különösen vonatkozik a kombájnokra és más mezôgazdasági gépekre, amelyek meghaladják a közúti forgalomban engedélyezett méreteket.
- A tennivalók jobb megértése végett talán nem ártana részletezni szó szerint, mit takar a román utilaj és a magyar gép fogalom.
- A mezôgazdasági gépek tulajdonképpen két csoportba oszthatók: a magánjáró mezôgazdasági gépek és a vontatott, illetve függesztett mezôgazdasági gépek vagy felszerelések csoportjába. Mert van olyan szerkezet, amit a traktorra szerelnek, azon rajta van és csak vele együtt mûködik. Nem teljesen különálló. Példát mondhatok: a permetezô tartályait a traktor két oldalára erôsítik. Aztán van olyan is, amit nem lehet gépnek mondani, csak felszerelésnek. Az ásószerkezetet ráteszik a traktorra, és a segítségével lyukakat fúrnak a talajba a facsemete- ültetéshez, vagy éppenséggel kerítésoszlopoknak. De mondjak egy másik olyan dolgot, ami felszerelés. Az például, ami felszedi a földbôl már kiforgatott burgonyát és fölviszi egy utánfutóra. Vagy olyan szerkezet, ami a megszáradt szénát vagy a szalmabálát teszi pótkocsira.
Tudomásom szerint a román nyelvben szereplô utilaj szó egy gyûjtônév, amiben esetünkben benne van minden mezôgazdasági gép, plusz ezek a bizonyos felszerelések.
- Eszerint ne firtassuk, hogy helyesen járt-e el a Hivatalos Közlöny fordítója, és azt se feltételezzük, hogy a sürgôsségi kormányrendelet a megvesztegetést táplálja. Mert ugyebár, ha a rendôr megkérdezné a traktorost vagy kombájnost, hogy miért szegi meg az elôírást, az visszafelelhetne: a rendeletben szó sincs géprôl, csak felszerelésrôl.
Autók és egyebek
Az már világos, hogy a franciák nem kizárólag a Dacia márka kedvéért fejlesztették - fejlesztik - ki az új személyautó típuscsaládot, hanem a fennhatóságuk alatt mûködô gyárak egész csoportjának sikeressége érdekében.
Az X90 program szerint a Renault jóvoltából 16 millió euró ráfordítással, 2006-tól kezdôdôen, évente 44.000 ilyen gépkocsit szerelnek össze a dél-amerikai Kolumbiában, a Csendes- óceán partvidékén levô és a Panama- csatornához közel fekvô Medellin városban.
Párizs még a tavaly döntött afölött is, hogy az északnyugat-afrikai Marokkóban, pontosabban Somacában egy évi 30.000 jármûvet kibocsátani képes gyártósort indítanak be - 22 millió eurós költséggel.
Minden bizonnyal ez esetben szintén nem csak egy földrész piacának ellátását tartották szem elôtt, de azt is, hogy az üzem tengerjáró hajókkal könnyen megközelíthetô legyen.
A fentieknél jóval nagyobb tervei vannak azonban a Renault-nak Oroszországgal. Arról van szó, hogy a moszkvai városvezetéssel kialakított partneri kapcsolatokra alapozva egyéves viszonylatban 60.000 kocsit elôállító gyárat építenek. Ezt különben még az elmúlt esztendôben leszögezték, azt sem titkolva, hogy 230 millió eurós befektetésre gondoltak.
Még keményebb fába vágták a fejszéjüket a franciák akkor, amikor belementek egy olyan egyezségbe, hogy iráni gépjármûipari cégekkel létrehozzák a Renault Pars társaságot. Ennek értelmében 300 millió euróval megalapozzák évi 300.000 Logan összeszerelésének a feltételeit - 2006-tól.
A X90 program kidolgozói ezen túlmenôen a hatalmas kiterjedésû és milliárdos népességû Kínát is megcélozták mindazonáltal, hogy honi versenytársuk, a Peugeot már elôttük megvetette a lábát ebben a távoli országban. Feltehetôen a kínai eladási lehetôségeket is számításba vették, amikor úgy becsülték, hogy 2010-ben már nem is félmillió, hanem mintegy 700.000 Logan személyautót, kis áruszállítót és haszongépjármûvet lesznek képesek világviszonylatban értékesíteni.
Ennek a merész üzleti tervnek a román szaksajtó szerint alappillére a pitesti-i ipartelep korszerûsítése, mint ahogyan a Logan gépkocsi megtervezése során elsôdleges szerep jutott a Daciákkal szerzett tapasztalat felhasználásának.
Olvasóinkat emlékeztetjük arra, hogy a Renault 1999 ôszén 50 millió dollárt adott a Dacia gyár tôkéjének 51 százalékáért. 2003 elején aztán üzleti részesedését 99,3 százalékra emelte, s minden jel arra mutat, hogy a romániai gyártás- és gyártmányfejlesztésre fordított külföldi befektetés az idei év végére eléri a 489.000.000 eurót. Az ismételt és nagyarányú modernizálásnak köszönhetôen jelenleg óránként 32 gépkocsit képesek a colibasi-i szereldébôl kivezetni. A termelés várhatóan ugrásszerûen nô 2005-ben, amikor majd beindítják - a viszonylag olcsó munkaerôvel - a harmadik mûszakot.
Tizenkét nemzetközileg tevékeny energia- és autóipari konszern a világ közlekedési politikájának újragondolását szorgalmazza. Tekintettel a fejlôdô országok közúti forgalmának rohamos növekedésére, változtatások nélkül "elfogadhatatlanul magas társadalmi, gazdasági és ökológiai árat kell majd fizetni" - áll a Mobilität 2030 címen Brüsszelben elôterjesztett jelentésben. Szükséges intézkedésként az új, hatékonyabb motorok és az üvegházhatást okozó gázok új üzemanyagok alkalmazása általi csökkentését jelölték meg. A közlekedés korlátozását azonban nem tartják célravezetônek a tanulmány elôterjesztôi.
A Volkswagen, a Renault, a General Motors, a Toyota, a DaimlerChrysler, a Ford, a Honda és a Nissan autógyárak, a BP és Shell olajipari konszernek, a Michelin abroncsgyár, valamint a Norsk Hydro könnyûfémgyártó konszern szakértôi négy éven át dolgoztak a tanulmányon.
- Borús jövô elé nézünk, ha nem teszünk semmit - jelentette ki a Toyota tiszteletbeli elnöke, Toyoda Shoichiro. Charles Nicholson, a BP igazgatója rámutatott, hogy 2050-ig megduplázódik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, ha nem történnek ellenlépések. A növekedés szinte teljes egészében a fejlôdô térségekre esik majd, ahol a lakosság kétharmadának jelenleg nem áll rendelkezésre egyéni közlekedési eszköz. Nem jelent megoldást a mobilitás jogának és lehetôségének megvonása ezektôl a rétegektôl, mivel ez jelenti a gazdasági fejlôdés elsô számú motorját. - Az egyéni mobilitás alapvetô életszükséglet és nem luxusigény, amit az ember nem engedhet meg magának - hangsúlyozta ki Nicholson.
Az egyéni közlekedés rohamos növekedése által felvetett kérdésekre adósak maradtak a válasszal a tanulmány megfogalmazói. Tekintettel a fejlôdô országok lehetôségeire, elôször is meg kell találni az egyensúlyt az új technológiák alkalmazása és a megfizethetô termékek között. A fô hangsúly változatlanul a belsô égésû motorok fejlesztésére esik, amelyek a GM európai elnöke, Carl- Peter Foster szerint még "hatalmas potenciállal" rendelkeznek. Eddig például túl kevés figyelmet szenteltek a folyékony autógáz alkalmazására, holott feleannyiba kerül, mint a benzin, és lényegesen jobb kibocsátási értékekkel rendelkezik. A Toyota a hibridtechnológia alkalmazását helyezi elôtérbe. A hosszú távú megoldást azonban a hidrogén üzemanyagcella kifejlesztése jelenti - véli Foster. - Ezt a hatalmas feladatot csak az autóipari vállalatok és kormányok együttmûködésével lehet megoldani - hangsúlyozta.
* A gabonatermesztôk a gyakori esôz&