Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

- Elnök úr, hol van az a nyár?! A mostani nem nagyon hasonlít az uborkaszezonra. Túlpörgött a politika, a közélet motorja. Nem lesz ebbôl ôszire túlhevülés, lefulladás?

- Tudtuk elôre, hogy ez a nyár forró lesz. Egyébként is rövidnek tartom a helyhatósági és parlamenti választások közötti alig szusszanásnyi idôt. Jól érzékelhetô, hogy mindenki kampányban van, s még az is kampány, ami elsô pillantásra nem tûnik annak. Ha utánaszámolunk, ez helyénvaló is, hiszen mi például minden fontos döntést már szeptember elején meg kell hozzunk. Aztán következnek a jelölések, tehát október elején tudnunk kell, hogy kiket indítsunk. Másfelôl, úgy gondolom, azért van ez a pezsdülés, mert komoly meglepetéseket hoztak a helyhatósági választások.

- Elsôsorban a kormánypártnak.

- Inkább azt mondanám, hogy több szempontból. Romániai viszonylatban kiegyensúlyozódott a politikai mezôny. A kormánypárt vereségként élte meg, ami történt, a liberális és demokrata szövetség pedig gyôzelemként. A maga egészében egyik sem igaz, mert valójában annyi történt, hogy módosultak az erôviszonyok, nyíltabbá vált az ôszi választási küzdelem. Nincsenek borítékolható esélyek, ami nem is olyan nagy baj. Ha azonban a százalékarányokat nézzük, még mindig a szociáldemokrata párt vezet, ha nem is sokkal. Tény, hogy ebben a pillanatban nehéz megjósolni, ki nyeri a parlamenti választásokat, s ezért van ez a nagy nekifeszülés.

- Az RMDSZ helyzetét is bonyolítja az erôviszonyok módosulása.

- Valóban így van. Egyébként az RMDSZ szempontjából is meglepetés volt némiképp a helyhatósági választások eredménye. Nem minket lepett meg, hanem azokat, akik minden áron azt szerették volna, hogy az RMDSZ rosszul szerepeljen. Úgy látom, fôbe is kólintotta ôket az RMDSZ által elért kiváló eredmény, s csupán ezekben a hetekben kezdenek lassan-lassan fölocsúdni a kábultságból, s indultak meg ellenünk a támadások. Ami pedig helyzetünk bonyolultságát, az RMDSZ perspektíváit illeti, ezeket nem tartom rossznak. Úgy látom, hogy egy kiegyensúlyozott politikai mezôny nagyobb esélyt kínál számunkra, hogy befolyással legyünk az eljövendô kormányra, vagy adott esetben valamilyen formában együttmûködjünk a kormánypárttal.

- Amely lehet akár a mai ellenzék is, és amellyel éppen a minap ment füstbe a behirdetett találkozó. Eléggé furcsa történet. Valójában mi történt?

- Erre is válaszolok, de még elmondanám, hogy a szociáldemokrata párttal van egy megállapodásunk, s a minap egyeztünk meg a miniszterelnökkel, hogy ezt a továbbiakban is érvényesítjük. Augusztus végén leülünk, elemezzük, hogy mi teljesült és mi nem. Arról is beszéltünk, hogy ha úgy alakul, hosszú távon is folytatódhat az együttmûködés.

A kérdéshez kapcsolódóan, el tudok képzelni együttmûködést a liberális- demokrata koalícióval is. Nem hiszem, hogy ezt furcsállnia kellene valakinek is, hiszen az erdélyi magyarságnak az az érdeke, hogy a politikai képviselete, megfelelô programok és garanciák esetében, minél nagyobb befolyással legyen arra, ami Romániában történik.

- No és az elmaradt találkozó?

- Elmaradt, de nem végleg. Egyébként ennek valóban érdekes a története. A helyhatósági választások után volt egy telefonbeszélgetésem Theodor Stolojannal, s akkor egyeztünk meg a találkozóban. Néhány hétre rá jelezték, hogy szeretnék, ha sort kerítenénk egy beszélgetésre. Meg is egyeztünk, majd szóltak, hogy Traian Basescut is bevonnák a körbe. Természetesnek is gondoltam, akárcsak azt, hogy kifejezetten az RMDSZ székházában akartak velünk találkozni, amit sajtóértekezlettel zárnánk. Aztán jött a fordulat, Traian Basescunak akadt fontos tanácsülése, s kérte a halasztást.

- Az elôzmények megfontolt kapcsolatépítô szándékra utalnak, a meglehetôsen átlátszó halasztás meg inkább arra, hogy valamitôl "megijedtek". Mit gondol errôl?

- Úgy látom, hogy van némi különbség pillanatnyilag a liberális és a demokrata párt álláspontjában, ami az RMDSZ-t illeti. Távlatilag, szerintem, mindketten el tudják képzelni az együttmûködést velünk, de a demokrata párt talán még ódzkodik ettôl, miután az elmúlt években nem éppen a magyar barátságra építették az üzeneteiket, s választások elôtt már nem képesek élesen váltani. Egyébként minket is foglalkoztatnak kérdések velük kapcsolatban. Hogy van például az, hogy 1996-2000 között koalícióban támogatták azt, amit akartunk, tessék-lássék, de támogatták, utána meg ellenzékben sokszor ellenünk szavaztak. Tehát a tisztázó beszélgetés elkerülhetetlen. A mostani fejlemények taktikázásra utalnak, azt próbálják talán mérlegelni, hogy a választások szempontjából jó-e nekik ez a kapcsolatkeresés. Meg kell mondanom, hogy nekem ebben az idôszakban nem ez a gondom. Meggyôzôdésem, hogy ki tudunk alakítani megfelelô viszonyt a román politikai életben, aminek a fô feltétele az erôs parlamenti képviselet.

- Az elmúlt másfél-két hétben voltak más fontos fejlemények is. Alaposan ki lettünk oktatva, különösen az RMDSZ vezetésének címére érkeztek a "tusványosi üzenetek". Orbán Viktor például azt állítja, hogy az erdélyi magyarok feje fölött folytatnak paktumpolitikát. Ennyire még nem szaladt el a ló a Fidesz politikusaival, hiszen ez frontális szembefordulás az RMDSZ-szel, az eddigi tanácskozunk-egyeztetünk féle viszonnyal. Meddig lehet a gyengeség látszatát keltô visszafogottsággal kezelni az ilyenszerû, olykor akár hitelrontással is felérô megnyilvánulásokat?

- Azt gondolom, hogy a dolgokat valóban a helyükre kell tenni és nem szabad kitérni a válasz elôl. De meg kell mondanom, hogy továbbra sem kívánok valamiféle polémiába keveredni sem a Fidesszel, sem egyik vagy másik fideszes politikussal. Ôk most ellenzékben egy másfajta retorikát próbálnak használni, másfajta üzeneteket próbálnak a saját magyarországi választóiknak megfogalmazni. Én azzal nem értek egyet, hogy valaki kormányon másképpen beszéljen ezekrôl a kérdésekrôl, mint ellenzékben. Az imént utaltam arra, hogy ez a román politikai életben is megfigyelhetô, csak az okait keresem nyilvánvalóan ennek a hangváltásnak. Azt gondolom, elôbb-utóbb ôk is rá fognak jönni, hogy nem csak Erdélyben, de belpolitikailag sem hoz igazán hasznot számukra, ha megkérdôjelezik az RMDSZ politikáját.

- Ettôl még nem kerülnek a helyükre a dolgok, hogy az elnök úr szavaival éljek. Tényekre váltott ugyanis a retorika. A Fidesz félreérthetetlenül letette a garast, pártot választott, most már nem csak baráti alapon. S ezt amolyan összmagyar érdekekkel teoretizáltan hirdeti is.

- Ami a dolgok állását illeti, valóban sok furcsaság hangzott el Tusnádon. Például, hogy autonómia és integráció adott esetben szembehelyezhetô lenne egymással. Itt van a pillanat - mondják -, az elkövetkezô három évben ki kell vívni az autonómiát, és Romániát rá kell kényszeríteni arra, hogy ezt megadja. Ha pedig nem, akkor az sem baj, ha Románia európai uniós felvétele halasztódik. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon is sommás és hibás elemzés. Az erdélyi magyarság számára végzetes lenne, ha Románia integrációjára nem kerülne sor, mert ezzel mi is kimaradnánk abból a körbôl, ahol ma Magyarország van. Románia belépése az Európai Unióba számunkra azt jelenti, hogy Románia és Magyarország között nem lesz határ. Aki tehát azt mondja, hogy ezzel nem kell sietni, az azt is mondja, nem kell sietni a határok eltüntetésével. Én azonban ezzel nagyon is sietnék, mert azt gondolom, hogy ha sokáig lesz közöttünk határ, veszedelmesen megfogyatkozunk. Ugyanakkor az autonómiát fontos célnak tartom, azt gondolom, hogy azt saját politikai bölcsességünkkel és erônkkel kell kivívnunk. Az elmúlt években ennek számos elemét megteremtettük, s ez egy olyan folyamat, amelynek tovább kell haladnia, anélkül, hogy ebben határkônek látnám Románia EU- csatlakozását. Ha így lenne, azt jelentené, hogy például a szlovákiai magyarságnak immár soha nem lesz autonómiája.

- Ami nem látszik zavarni a Tusnádon nekünk programokat fogalmazgató Fidesz-politikusokat.

- Aki érdemben szólhatna errôl, az, mondjuk, a csallóközi magyarság lehet.

- Ott a magyar párt Fidesz-közelinek látszik, s barátokat nem illik erôt meghaladó feladatokkal terhelni. De leginkább azért nem idôszerû, mert a Magyar Koalíció Pártja írásban mondott le arról, hogy egyáltalán szóba hozza az autonómia dolgát. Innen nézve meglehetôsen szerény ennek a hozadéka, s elgondolom, milyen ribillió támadna mifelénk egy ilyen gesztus nyomán…

- Az ô döntésük volt, hogy amíg kormányon vannak, mirôl mondanak le. Az RMDSZ nem került ilyen helyzetbe, és nem is tenné meg a kormányzás kedvéért. Hosszabb távon persze nem azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarok ne küzdenének az autonómiáért. Mi ezért dolgozunk, s a helyzetet ismerve, mi tudjuk megítélni, hogy melyik pillanat mire alkalmas. A tusnádi képtelenségek sorát folytatva, a "most vagy soha" hangzott el ilyen-olyan változatokban.

- Ha közbevethetem, ezzel a most mindjárt autonómiával nem az a gondom, hogy tetszik-e a románoknak vagy sem, hanem, hogy a sokféle parttalan elgondolással az embereket legfeljebb szédíteni lehet. Elnök úr, milyen autonómiában gondolkodik?

- Én elsôsorban az okosan, következetesen, meghátrálás nélkül épített autonómiákban hiszek. Akik azt mondják, hogy az Európai Unió meg fogja adni nekünk az autonómiát, tegyük csak karba a kezünket, vagy ellenkezôleg, az Európai Unióra számítva, hangos szóval követeljük ki, illúziókat kergetnek. Elfelejtik, pedig csak a minap volt, hogy alig-alig sikerült beerôltetni az unió alkotmányába egy fontos kitételt a kisebbségekrôl. Még az sem szerepel, hogy nemzeti kisebbségek. S beszéljünk az erôrôl is. Természetesen erôt kell mutatni. A mi politikai eredményeink mögött a másfél milliós magyarság van. Akik leülnek velünk tárgyalni, mind jól tudják, hogy kit képviselünk.

- De hát az éppen az Orbán Viktor által elítélt "paktumpolitika".

- Azt a kifejezést, hogy paktum, a magyar politikai közbeszédben az elmúlt években egy dokumentum kapcsán hozták be, az Orbán-Nastase paktum megkötésekor. Ami pedig az általunk megkötött egyezségeket, megállapodásokat illeti, mindahányszor széles körû konzultáció nyomán jöttek létre. Itt mondanám el, mert bíráltak bennünket Tusnádon amiatt, hogy baloldali pártokkal vagyunk valamiféle viszonyban, úgy gondolom, nem a mi "bûnünk", hogy éppen melyik párt van kormányon Magyarországon vagy Romániában. A rövid emlékezetûeknek emlegetném fel: 2000-ben, a választások után, amikor a szociáldemokrata párt vezetôivel egy esetleges parlamenti támogatásról, és az elsô, úgynevezett protokollum megkötésérôl tárgyaltunk, felkerestem Budapesten Orbán Viktort, Martonyi Jánost és Német Zsoltot, hogy részletesen tájékoztassam a megállapodás-tervezetrôl. Ennek a megkötése ugyan a mi döntésünk, de szerettem volna tudni a véleményüket, meg azt is, hogy amennyiben az RMDSZ egy ilyen típusú együttmûködést kialakít, támogatnak-e minket. Úgy fogalmaztam, hogy mellettem vannak-e? Orbán Viktor miniszterelnöktôl egyértelmûen igenlô választ kaptam. Nos, ha ez paktumpolitika volt, akkor a 2000-ben Magyarországon kormányon levô mai ellenzék fenntartás nélkül támogatta.

- A tusványosi üzenetek, feltehetôen a szervezôk örömére, igen visszhangosaknak bizonyultak. A magyarországiaknál maradva, az a különös helyzet körvonalazódik, hogy három pártnak, az MSZP-nek, SZDSZ-nek és a Magyar Demokrata Fórumnak a vitatott kérdésekben, hogy úgy mondjam, közös nevezôre hozható az álláspontja, a Fideszé ellenben sarkosan különbözô. Vagyis a sokat emlegetett magyar nemzeti stratégiától távolabb állnak, mint valaha. Márpedig enélkül komolytalanná válik minden elgondolás az autonómiáról vagy kettôs állampolgárságról. Jövôt építeni aligha lehet átgondolatlan fércelgetés módjára.

- Árnyaljuk tovább a kérdést. Úgy gondolom, a Fidesz fölösen koncepciózus a szóban forgó kérdésekben, a kormányoldal pedig fölösen koncepciótlan. Tehát a Fidesznek van koncepciója, amely idônként valóban egyik vagy másik elemében változik, másrészt sokszor reánk akarják erôltetni a felfogásukat anélkül, hogy megkérdeznének minket.

- Éppenséggel kérdezni látszanak, de csak azokat, akiket jónak látnak. Aminek már az "elvi" alapvetése is megszületett, hiszen Kövér László, a Fidesz-választmány elnöke szerint nincs immár erdélyi magánügy. Magyarán, a beleszólás jogán, szívesen vezetnének bennünket pórázon.

- Én jobban szeretem, ha az utolsó szót mi tudjuk kimondani, s itt Erdélyben tudjuk eldönteni, hogy mi a helyes. A kormányoldal esetében viszont sokszor reánk hagyatkoznak, ami rendben van, de ugyanakkor gyakran érzem, hogy nincs átfogó víziójuk. A Fidesznek állandóan víziója van, nekik pedig sosincs. Talán a középutat lenne jó megtalálni.

- A mai helyzetbôl elgondolva, a szeptember elejére összehívott Magyar Állandó Értekezlet, ahol összefutnak az utak, azaz szembesülnek az álláspontok, programozottan sikertelenségre van ítélve.

- Én sem hiszek abban, hogy a szeptemberi MÁÉRT-on meg lehet teremteni a nagy nemzeti konszenzust. Talán nem is elvi kérdésekrôl kellene most végeérhetetlenül vitatkozni, hanem konkrétumokról. Miért ne lehetne megegyezni néhány alapvetô kérdésben, például a támogatási rendszer kérdése, de beszélhetünk az alapítványok mûködésérôl, a költségvetés ide-oda hullámzásának kihatásairól.

- Az elvinek mondható kérdéseket zárójelbe lehet ugyan tenni, de attól még nem szûnnek meg nyugtalanítóan jelen lenni.

- Annyi legalább kiderülhet szeptemberben, hogy konkrét, gyakorlati ügyekben képesek vagyunk-e a konszenzusra. A kettôs állampolgárság dolgáról is beszélni kell. Ebben úgy látom, hogy a határon túli szervezetek között sincs igazi egyetértés. Az autonómia ügyében pedig nem látom a nézetkülönbséget. Akik azt sugallják, hogy nézetkülönbség van, tulajdonképpen az eszközökkel kapcsolatos nézetkülönbségeket emelik át a célok szintjére. Itt véleménykülönbség arról van, amirôl korábban beszéltünk, hogy egy csapásra meg lehet-e valósítani az autonómiát, és hogyan.

- Ezen a gondolatsoron haladva az én észjárásom szerint a vita, a nézetkülönbségek tétje valójában az erdélyi politikai hatalom. Vagyis ki kerüljön "helyzetbe" Erdélyben: a Fidesznek kedves csoportosulások, vagy marad az RMDSZ.

- Kezdem azt látni, hogy ez sem olyan egyszerû. Az RMDSZ-en kívül politikai jövôkeresô csoportosulás is lassan olyan sokszínû lesz, mint az RMDSZ. Feltûnnek a nézetkülönbségek. Egyesek nem találták a helyüket az RMDSZ-ben, s arra szeretnék ezt a kezdeményezést használni, hogy ismét tisztséghez jussanak. Mások valóban szeretnék az RMDSZ-t felborítani, akár úgy is, hogy ne jusson be a parlamentbe, ezzel olyan helyzetet teremtve, hogy ôk maguk hozhassanak létre egy másik politikai szervezetet az erdélyi magyarság képviseleteként. Akkor van olyan álláspont, miszerint nem parlamenti politizálással, hanem, úgymond radikális eszközökkel kell élni. Tehát vegyes, kialakulatlan az arculat.

- A MÁÉRT elôtt konzultál-e az RMDSZ külön is a magyarországi pártokkal? Például a Magyar Demokrata Fórummal, amely az ügyeinkben sûrûn megszólaló Csapody Miklós szerint "valódi konzervatív párt, nem csak éppen a jobboldalon tartózkodik." A megosztási kísérletekrôl pedig a Riport folyóiratnak adott interjúban kifejti: "Hogy van az, hogy egy politikai erô Magyarországon a természetellenes politikai egybetömbösítés élharcosa, Erdélyben pedig a természetes, nemcsak politikai, hanem érdekképviseleti, szervezeti, közületi egység mesterséges szétdarabolója." Világos beszéd, s ebben, hogy úgy mondjam, egy platformon találja magát az RMDSZ és az MDF.

- A Magyar Demokrata Fórumhoz érzelmi szálak is fûznek, amelyek még 1989 elôttrôl származnak. Nehéz idôkben járták Erdélyt, megkerestek minket, segítettek. Szellemi, lelki támaszt jelentettek sokunk számára. Csapody Miklós például ilyen ember, ô nem mostanság fedezte fel az erdélyi magyarságot, jól gondolkodik vele kapcsolatosan. Sajnálom, hogy nem jutott meghatározó szerephez a határon túli magyar politikában. De nem akarom túlságosan dicsérni, mert a végén még neki teszek rosszat.

- A tusványosi üzenetekbôl egy különösen tetszett nekem. Orbán Viktor bejelentésnek hangzóan kijelentette, hogy a lelkekben megtörtént a nemzet újraegyesítése. Eddig magam és környezetem abban a hitben éltünk, hogy részei vagyunk a magyar nemzetnek. Legalábbis amíg miniszterelnökök nem kezdtek efölött vetélkedésbe. Addig is tudtuk, kik vagyunk, amíg ôk nem voltak, s felteszem, akkor is tudni fogjuk, ha már nem lesznek.

- Lélekben nem kellett minket senkinek újraegyesíteni, mert mindig az egységes magyar nemzethez tartoztunk. Egyébként ez nekünk, helyzetünkbôl adódóan mindig sokkal fontosabb volt, mint a magyarországiaknak. Az elmúlt esztendôkben nem a lelki összetartozás alapjait építettük, ezek megvoltak, s egy pillanatig sem szûntek meg, hanem például a jogi alapjait. Az uniós tagság éppen ilyen lesz.

- Zárjuk a tusványosi üzenetek kommentárját valami humorossal, amit egyesek egyenesen otrombaságnak tartanak. Azt mondja a már idézett Kövér László a Krónikának adott interjúban: "Én büszke vagyok arra, hogy Szász Jenô a barátom és nem Verestóy Attila. Markó Béla pedig bizonyára arra büszke, hogy neki újabban Kovács László és Medgyessy Péter a barátja, nem pedig Orbán Viktor." Markó Béla hogy áll a barátságokkal?

- A barátaimat nem politikai értékválasztás szerint válogatom. Vannak velem sokban egyet nem értô, meg velem egyetértô barátaim egyaránt. A barátságunk alapja az erkölcs. Erkölcsös ember bármikor a barátom lehet, akkor is, ha politikailag éppen nem értünk egyet. Ezt azért is mondom, mert kissé ízléstelennek tartom, hogy oda jussunk, politikai nézetkülönbségek után egymás vélt vagy valós barátságait firtassuk.

A külügyminisztérium két külön "csatornát" javasolt Szerbia-Montenegrónak a vízumok megadására, jelentette ki hétfôn Cristian Gaginschi, a tárca konzuli osztályának igazgatója.

Eszerint a vízumok megadása két úton történik majd: külön adják meg a sürgôs vízumokat (TIR típusú teherautók vezetôinek, repülôgépek legénységének stb.) és külön a turistavízumokat.

Az igazgató elmondta, Románia saját konzulátusi gyakorlatából, illetve azoknak az országoknak a tapasztalatából merítette javaslatát, amelyekkel szemben nemrégiben vezetett be vízumkényszert. A külügyminisztérium emellett javasolta a vízumokat kibocsátó nagykövetségek személyzetének bôvítését és a fogadóórák meghosszabbítását, ahogyan a Szerbia-Montenegróban tartózkodó román diplomaták is eljártak.

A külügyminisztérium és a kormány azt elemzi, milyen intézkedéseket lehet hozni a transznisztriai gondok megoldására, elsôsorban azoknak a román gyerekeknek a külföldön, akár Romániában történô oktatásával, akik nem tanulhatnak anyanyelvükön az iskolában.

Mircea Geoana külügyminiszter sajtótájékoztatóján elmagyarázta, az ENSZ-szel, az UNICEF-fel és az EU-val közösen megoldást keresnek a román gyerekek helyzetére, annak érdekében, hogy normális körülmények között folytathassák tanulmányaikat, különös tekintettel az új tanév közeledésére.

A bukaresti, chisinaui és a brüsszeli hatóságok igen figyelmesen elemzik mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel fel lehet lépni "az önmagát kikiáltó" transznisztriai köztársaság ellen, mutatott rá Geoana.

A tárcavezetô ezek között említette a Romániában és az EU-ban nem kívánatos személyek listájának bôvítését, valamint a transznisztriai kohászati termékekre és élelmiszerekre kirótt gazdasági és kereskedelmi szigorításokat.

Az Európai Unió közel egy éve kidolgozott egy, a transznisztriai vezetôk utazását korlátozó listát, amelyhez Románia is csatlakozott, és számításba veszik e korlátozások további szigorítását is, mondta a miniszter.

Románia fontolgat gazdasági szankciókat, többek között bizonyos számlák zárolását is, errôl a következô napokban születik döntés, közölte Geoana.

A kérdésre válaszolva, hogy a szankciók Románia kezdeményezései vagy pedig Chisinau igényeli bevezetésüket, a külügyminiszter elmondta, voltak már tárgyalások errôl Moldova Köztársaság néhány vezetôjével.

A Transznisztriából érkezô áruk ellenôrzése igen nehéz, mert a származási helyükrôl szóló dokumentumokban "Moldova Köztársaság" szerepel, és az iratok ellenôrzésére a vámügyi szervek, azaz a moldovai, vagy az ukrán hatóságok hivatottak, magyarázta Geoana.

- A nemzetközi szervezetekkel együttmûködve megpróbálunk megoldást keresni arra, hogy ezek a gyermekek román nyelven folytathassák tanulmányaikat. Drámai esetekrôl van szó, nyelvi és kulturális tisztogatásról, ami a nemzetközi közvélemény figyelmét is felkeltette - tette hozzá Mircea Geoana.

Alig két héttel azt követôen, hogy Lucian Savu, a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság feje - Alin Moga üzletember ellene megfogalmazott vádjainak következtében - a korrupcióellenes ügynökség "rendelkezésére bocsátotta magát", megrendülni látszik az általa vezetett intézmény szavahihetôsége. Néhány nap leforgása alatt ugyanis három közpénzügyi hivatalnok is a korrupcióellenes ügyészség figyelmének középpontjába került. Elsôként - még a múlt hét közepén - Adrian Boila pénzügyi ellenôr került elôzetes letartóztatásba, majd a hét végén két kollégája, Radu Ciortea és Vasile Negrea következett. Valamennyiük ellen az ún. Kodó-ügyiratban fogalmazódott meg a korrupció vádja, Sandu Marin, a korrupcióellenes ügyészség vezetôje szerint ugyanis mindhárman abban segédkeztek Kodó Sándor Róbert üzletembernek, hogy különbözô pénzügyi manôverekkel kibújjon adófizetési kötelezettségei alól, s ezért anyagi ellenszolgáltatásokat fogadtak el. Az ügyész bejelentése szerint azonban az ügy felgöngyölítése távolról sem fejezôdött be, további letartóztatásokra lehet számítani a közpénzügyi igazgatóságon.

Lucian Savu kijelentette, hogy nem tekinti magát felelôsnek az esetért, tisztának érzi magát a törvény színe elôtt. Ha beosztottjai törvénytelenségeket követtek el, s ez bebizonyosodik róluk, felelni fognak tetteikért - mondta. Az ugyancsak kivizsgálás alatt álló Kodó Sándor Róbertet, akinek a feljelentése indította el a lavinát az igazgatóságon belül, egyébként épp az igazgatóság pénzügyi ellenôrzéseit követôen helyezték vád alá. Az igazgató ugyanakkor beismerte, hogy a pénzügyi ellenôrök alacsony fizetésért dolgoznak, ezért könnyen megkörnyékezhetôkké válhatnak. Különösen Radu Ciortea letartóztatásával kapcsolatban lepôdött meg, hisz ôt az intézmény egyik legjobb szakemberének ismeri - mondta.

Aktuális

Noha csak novemberben lesznek a parlamenti választások, kormány és ellenzék az uborkaszezon teljében is minden alkalmat megragad arra, hogy megpróbálja jó színben mutogatni magát. Adrian Nastase PSD-vezér legutóbb például a nôi szavazótábort célozta meg, Theodor Stolojan liberális elnök pedig az országosan mediatizált segesvári fesztiválon kísérelt meg szimpátia- tôkét gyûjteni.

A terep elôkészítéséhez azonban a potenciális partnerek felé való tapogatózás is hozzátartozik, s ebben a tekintetben a kormánypárt és az ellenzék legfôbb ereje, a demokrata-liberális koalíció szinte azonos álláspontot képvisel. Egy nagykoalíció létrehozását mindketten lehetetlennek tartják, ugyanakkor csekély esély mutatkozik arra, hogy egyedül tudjanak kormányt alakítani. Márpedig potenciális partnernek csupán az RMDSZ és a Nagy-Románia Párt jön szóba, ezért miközben egymást azzal vádolják, hogy a (nemzetközileg, az EU- integráció perspektívájából szalonképtelen) Nagy-Románia Párt felé kacsingat, mindketten hajlandóságot mutatnak az RMDSZ-szel való együttmûködésre.

Hogy csak Stolojan szombati kijelentéseit nézzük, érdekes kettôsség mutatkozik meg bennük. Egyrészt úgy véli, az RMDSZ (a magyarság megosztottsága miatt) alacsony eredményt ér el, ezért a PSD az ultranacionalistákkal való szövetséget fogja választani, ugyanakkor saját pártjával elképzelhetônek tartja a magyarok képviselôivel való együttmûködését, elfeledvén elôzô jóslatát. Kevésbé a magyaroknak, inkább a nacionalizmusra hajlamos választóknak szól az az üzenete, hogy az RMDSZ viszont ne számítson arra, hogy "minden követelését teljesítik".

A magyar választóknak és az RMDSZ politikusainak ez a kormánypárti-ellenzéki sakkjáték néhány tanulsággal szolgál. Egyrészt megmarad az együttmûködés lehetôsége, bármelyik politikai erô szerzi is meg a parlamenti többséget, s ilyen szempontból az RMDSZ nyitva is hagyta a kaput mindkét fél irányába. Egy dologra azonban politikusainknak nagyon kell vigyázniuk: arra, hogy a - konszolidált demokráciákban egyébként teljesen normális - politikai helyezkedés milyen üzenetet hordoz a potenciális választók felé. A helyhatósági választások eredményei ugyan lehûthették az RMDSZ "belsô" ellenzékének várakozásait, de tetszik-nem tetszik, az erdélyi magyarság politikai megosztottsága okozhat kárt, amit - különösen a választások küszöbén - súlyos hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Ellenkezô esetben könnyen beigazolódhat Stolojan jóslata a gyönge magyar választási szereplésrôl, s akkor már teljesen mindegy, hogy ki okozta a közösségen belüli kenyértörést.

Te kinek vagy fontos? címmel az Erdélyi Református Egyházkerület-szerte zajló gyerekevangelizáció keretében az öt-nyolcosztályosoknak bibliahetet tartottak a Marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközségnél, amelyet Bustya Judit, a gyülekezet kántora vezetett. Elôzô héten az óvodásoknak és kisiskolásoknak szerveztek hasonló foglalkozást.

A hollandiai culemborgi református egyház a mai gyerekek, ifjúság számára igen aktuális témát tûzött az idei evangelizáció naptárára. Te kinek vagy fontos? - teszik fel a kérdést azért, mert borzasztóan tud fájni, ha valaki nagyon tartozna valahová, ám a többiek nem tartják fontosnak. Nagy vigasz elmondani: ha az emberek nem is vesznek észre, Isten akkor is lát téged, ô gondoskodik rólad úgy, ahogyan azt Dáviddal is tette.

Bustya Judit péntek este, a Csereerdô alatt, a ráadásnak számító tábortûzzel, szalonnasütéssel záruló bibliahét végén összegzésként elmondta, hogy nagy élmény volt a gyerekek számára az együttlét, a bibliai történetekkel való megismerkedés. - A bibliahét 5 napján ugyanennyi témát jártunk körül. Elsô nap arra kerestük a választ Dávid felkenetésének története által, hogy ki a fontos? Második nap megfogalmaztuk, hogy a barátság a fontos! Aztán bemutattuk a Dávid és Saul közötti viszonyt, majd negyedik nap a szervezôk által megfogalmazott kérdést taglaltuk részletesen. (Valamennyi történet a Sámuel könyvébôl származik). Ötödik nap pedig kijelentettük, hogy mindannyian fontosak vagyunk Isten és egymás számára - mondta a bibliahét vezetôje, aki hozzátette, hogy a gyülekezetbôl Nagy Adél, Jenei Dalma, Batizán Veress Kinga, Mészáros Lehel frissen végzett lelkész, Veress Ildikó és Berekméri Melinda, a gyülekezet lelkésze is bekapcsolódtak a tevékenységbe.

A bibliai történetek ismertetése mellett kézmûves-foglalkozásra, karkötôbogzásra, gyöngyszem-gyurmázásra és fényképkeret- készítésre került sor. A szervezôk vallásos témájú, gyerekeknek szóló, tanulságos filmek megtekintését is programba iktatták, s gitárkísérettel ez alkalommal is több vallásos éneket tanítottak.

A hét végén a Megyei Közúti Rendôrség 5 csoportja tartott razziát a megye közútjain. Az ellenôrzés során 3 bûncselekményre derült fény (két sofôr ittas állapotban vezetett, egy személy pedig forgalomba nem írt jármûvet kormányzott). A razzia során 77 pénzbírságot róttak ki, amelynek értéke meghaladja a 24,5 millió lejt, valamint hét jogosítványt tartottak vissza, és megállapították, hogy négy jármû nem rendelkezett mûszaki ellenôrzéssel.

Rablás gyanújával 29 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki a Maros Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség a 23 éves székelyudvarhelyi illetôségû V. Imre nevére.

A Megyei Rendôr-felügyelôség sajtóirodájának tájékoztatása szerint V. Imrét pénteken azonosította és vette ôrizetbe a vásárhelyi rendôrség egy járôre. A kivizsgálások során derült ki, hogy a férfi több személyt, köztük kiskorúakat késsel fenyegetett meg, eltulajdonította javaikat, majd az erdôben keresett menedéket. Valamennyi tettét a Segesvári terelôút és a Bodoni út mentén követte el, az erdôk közelében. Az ügyben indított kivizsgálás tovább folytatódik.

Négy alkalommal kérték a tûzoltók segítségét a hét végén a megye lakói. Pénteken délután Marosvásárhelyen gyúlt meg egy asztalosmûhely, a tûzoltók gyors beavatkozásának köszönhetôen azonban nem történt komolyabb anyagi kár és személyi sérülés. Ugyanaznap késô este a megyeszékhelyi Dorobantilor utcában egy Audi 100 személyautó gyúlt meg és égett le 80 százalékban. A helyszíni vizsgálatok szerint a szerencsétlenséget rövidzárlat okozta.

Vasárnap egy óra leforgása alatt két tûzeset történt. A vásárhelyi Kós Károly utcában egy személygépkocsi villanyoszlopnak ütközött, kigyulladt, de áldozatok nem voltak. Este 11 órakor Segesváron P. Frank házát veszélyeztették a lángok, amelyek rövidzárlat miatt keletkeztek.

Vasárnap reggel halva találták személyautójában a 63 éves Sz. Dénest. Dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója elmondta, a boncolás során kiderült, a férfi korábban már szívinfarktust szenvedett. Vasárnap rosszul lett, Marossárpatak határában félrehúzott a jármûvel, s késôbb halva találták a kormánykerék mellett.

Augusztus 8-15-e között Mezôfényen (Szatmár megye) rendezik a VIII. néptánc- és kézmûvestábor, ahol kalotaszegi, széki, szatmári és mezôségi táncokat sajátíthatnak el, agyagformálást, kosárfonást, nemezelést, gyöngyfûzést, bogozást, hímzést, csuhébaba- készítést tanulhatnak az érdeklôdôk. Elszállásolás osztálytermekben matracokon, illetve sátrakban. A táborozók vigyenek magukkal lepedôt, takarót, íróeszközöket, bicskát a fafaragáshoz. Jelentkezés a 0261/710-810-es, illetve a 0261/717- 590-es telefonszámokon naponta 18-21 óra között. Postacím: Szatmárnémeti MADISZ, RO-440030, Satu Mare, Mihai Viteazu u. 10., e-mail: madisz@datec.ro, www.madisz.datec.ro

Jegyzet

Nyár elején, egy reggelen munkások és nehézgépek hada szállta meg a több éve magára hagyottan árválkodó félkész épületet. Nagy lendülettel fogtak az építéshez, mérnökök vezényeltek, szakemberek fontoskodtak. Csodálatos idôzítés eredményeként - pontosan egy héttel a helyhatósági választások elôtt - nagy pompával avatták fel a város legújabb bevásárlóközpontját. A díszkövekkel kirakott parkolóban nap mint nap autók fékeznek, s a megyeszékhely minden negyedébôl jönnek ide vásárlók. Valószínûleg más településrôl is érkezik néhány kíváncsi vásárló, üzletember, vállalkozó. Akik nemcsak az üzlet kínálatát, hanem a környékét is szemügyre veszik.

Az üzlet elôtt, a parkoló és a fôút között méteresnél is magasabb a gyom. Néha lovas szekeres cigányok jönnek erre, lekaszálják a füvet (az egyre jobban elburjánzó bokrokat gondosan kikerülik), szekérre rakják, s elhajtanak. Nyomukban az elcsúfított táj és a lovak hagyta "emlékek" maradnak. Egy-egy kopaszítás alkalmával kerül elô a fél méternyire kiálló kanálisakna, amelyet "gondos kezek" egy nem megfelelô méretû betondarabbal fedtek le. Pár lépéssel odébb az építésbôl itt felejtett holmik: meszes tartály, tégla- és betondarabok, cement, üres mûanyag palackok, drótháló, nejlonfólia "díszíti" az üzlet környékét. Két hónap telt el az ünnepélyes megnyitó óta, s ez idô alatt senki sem gondolt arra, hogy az építkezés maradványait el kellene takarítani a helyszínrôl. Pedig az épület szomszédságában tömbházak, tanintézetek vannak, s a felgyûlt építôanyag- törmelékek komoly veszélyt jelentenek a mindenbôl játékot csináló gyerekekre.

A szlovák lap hírmagyarázója, Milan Stanislav úgy látja: a Fidesz ily módon akar nyomást gyakorolni a jelenlegi szocialista kormányra, és mert a nacionalista szenvedélyek gerjesztéséhez a szomszédos országok magyar kisebbségeit használják fel eszközül, a nacionalizmus kiváló exportcikknek bizonyult.

A lap Orbán Viktor Tusnádfürdôn elhangzott beszédébôl idézve azt emeli ki, hogy Orbán szerint az elkövetkezô tizenöt évben a mostaninál jobb alkalom aligha kínálkozik majd az erdélyi magyarok autonómiájának megteremtésére. "Ezzel minden álarc lehullott, és más fényben mutatkozik meg az Európai Parlament különbözô országaiból érkezett magyar képviselôk együttmûködése is" - írja.

Stanislav szerint Bugár cselezgetni próbál és azt mondja, hogy pártja mindössze a kulturális és oktatási önigazgatás kialakítására törekszik, "ez azonban kevés ahhoz, hogy az MKP csúcsvezetôinek vágyait leplezni tudja", hiszen - mint írja - Duka Zólyomi Árpád, az MKP alelnöke és brüsszeli képviselôje az autonómiában látja a nemzetiségi problémák megoldásának lehetôségét. Idézi Duka Zólyomit, aki a múlt héten azt nyilatkozta, hogy a területi autonómia egy a lehetséges megoldások közül, ez azonban csak a többségi nemzet egyetértésével, tárgyalások útján, kompromisszumok árán jöhet létre, és csak úgy, ha nyomában nem feszültség, hanem elégedettség keletkezik.

A Národná Obroda hírmagyarázója ezt úgy értelmezi, hogy igencsak összecseng azzal, amit ezzel kapcsolatosan Németh Zsolt, a Fidesz-frakció külügyi kabinetjének vezetôje, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke mondott, amikor a határon túli magyar közösségek problémáit megoldani képes eszköznek nevezte az autonómia intézményét.

Emlékeztet rá, hogy Orbán szavaira Nastase kormányfô már reagált, és azt mondta, hogy a magyar kisebbség helyzetének javulása nem ultimátumokkal, hanem párbeszéddel érhetô el. Megjegyzi: eddig az MKP is párbeszéd vonalát követte. "Ezért válik most Bugár számára Orbán Viktor problematikus szövetségessé" - fejezi be a Národná Obroda cikkírója.

A The Wall Street Journal címû amerikai lap európai kiadása (WSJE) hétfôi számában terjedelmes cikket szentelt a nagykövetnek, Benoit d'Aboville-nek, s ezen keresztül annak a szerepnek, amelyet Franciaország a NATO-n belül játszik. Mint írja, a katonai szövetség a francia-amerikai feszültségek színterévé vált, s ezen a színpadon d'Aboville a fôszereplô. Egyik nagykövettársa szerint egyfajta "fenegyereket" játszik, s ez a szerep (amelyre nyilván Párizsból kapja az utasításokat) szakadást okoz a NATO-n belül. Márpedig ez az egyetlen olyan szövetség, amely Európát és az Atlanti-óceán túlpartját, az Egyesült Államokat katonailag és politikailag is egymáshoz köti.

Franciaország és az Egyesült Államok kapcsolatrendszere az elmúlt évtizedekben - fôként, amióta 1966-ban de Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök kiléptette országát a NATO katonai szervezetébôl - mindig is vitákkal volt terhes. Ez a feszültség csak erôsödött George Bush amerikai elnök hivatalba lépése óta: Párizs szinte minden kül- és biztonságpolitikai kérdésben ellentmond Washingtonnak, s ez mára egyfajta "automatizmussá" vált, hiszen ha az amerikai vezetés elôáll valamilyen tervvel, szinte mindig borítékolni lehet a francia elutasító választ. A feszültségek tavaly, az iraki háború kapcsán annyira kiélezôdtek, hogy az amerikai vezetôk jelentôs része egyenesen hálátlannak tartotta a franciákat, akik elfelejtették, hogy az elmúlt évszázadban kétszer is (az elsô és a második világháborúban) az Egyesült Államok mentette meg ôket a tragédiától.

D’Aboville a lapban maga is elismeri, hogy a számos kérdésben - legalábbis a viták kezdetén - a franciák az amerikai álláspontot ellenzô oldalon állnak. Ennek magyarázata azonban szerinte nem az Amerika- ellenesség, hanem az, hogy Párizs éppen a NATO érdekében lép fel: nem akarja hagyni, hogy a katonai szövetség egyszerûen kövesse az amerikai politika sorozatos irányváltásait. Egy francia elemzô mindezt kiegészítette azzal, hogy Párizs az amerikai "unilateralizmus" kiterjesztésének eszközét látja a NATO-ban, s ezért egy saját, európai védelmi struktúrát akar kiépíteni. (S bár ezt nem mondta, de nyilvánvaló, hogy ebben a franciák maguknak szánnák a vezetô szerepet...)

Bárhogy legyen is, ez a politika, az amerikai kezdeményezések állandó akadályozása egyes megfigyelôk szerint idônként már a NATO mûködôképességét teszi kockára: tavaly például Párizs heteken át akadályozta, hogy a NATO - egyik tagjának, Törökországnak kérésére - segítséget küldjön az Irakkal szomszédos országba, a múlt héten pedig amiatt kellett napokon át vitatkoznia a NATO-nagyköveteknek, mert Párizs ellenezte Washington elképzeléseit egy bagdadi NATO- misszió létrehozására.

A 40 éves hercegnô orvosi kezelés alatt áll, orvosságot kap és pszichoterápiában részesül, de még mindig aggodalom és depresszív magatartás jeleit mutatja - közölte Hajasida Hideki, a trónörökös háznagya, az ügynökség szóvivôje egy sajtóértekezleten.

A hercegnô állapotával kapcsolatban egy ideje spekulációk kaptak lábra Japánban, mivel nyolc hónapja nem tesz eleget a rangjával járó protokolláris teendôknek. Naruhito herceg, a Krizantém- trón örököse, a hercegnô férje a közelmúltban nyilvánosan is említést tett arról, hogy a feleségének egészségi zavarai a szigorú protokoll-kötelezettségekkel függnek össze.

A császári ügynökség Maszako hercegnô rossz idegállapotát ezen kívül a több rosszul végzôdött terhességgel, köztük egy 1999-ben bekövetkezett elvetéléssel, továbbá azzal magyarázza, hogy nehézségekbe ütközik számára közéleti és magánéleti szerepének különválasztása.

Maszako hercegnôt decemberben zona herpesz betegséggel szállították kórházba - ezt ugyanaz a vírus okozza, amely a bárányhimlôt. Elôbb a javulás jeleit mutatta, idônként már teniszezett is, de "az orvosok szerint hosszabb idô kell a felépüléséhez" - közölte Hajasida Hideki.

Maszako hercegnô, aki hat nyelven beszél, ígéretes diplomáciai pályáról mondott le azért, hogy férjhez mehessen a világ egyik legrégibb monarchiájának trónörököséhez.

Naruhito herceg májusban kijelentette: feleségét kimerítette a császári palota mindennapos protokolljához való alkalmazkodás kötelezettsége.

A hercegnôre nyomást gyakorol a japán közvélemény egy része annak érdekében is, hogy Aiko hercegnô után, akinek 2001 decemberében adott életet, szüljön fiúörököst és ezzel biztosítsa a dinasztia jövôjét. A császári családban utoljára 1965-ben született fiú, Akisino hercegnek, Naruhito öccsének személyében. Akisino két gyermeke is lány. A japán törvények jelenleg tiltják, hogy nô lépjen a Krizantém-trónra.

A nagyszínpad irányába tartottam, hogy beszerezzem ki tudja hányadik sörömet, amikor megállított az emberke. Óriási sombrerót tartott a kezében, és miután diplomatikusan bocsánatot kért utam félbeszakításáért, mondandójába kezdett. "Ne haragudj, de (itt pontos számokat sorolt fel, amelyeket elfelejtettem), xxx nap múlva lesz a Sziget Fesztivál, xxy múlva a Zeteváraljai Motorostalálkozó, xyy nap múlva a nem tudom milyen Napok (elsorolt vagy tíz rendezvénysorozatot), pontosan 360 nap múlva pedig a következô Félsziget, és mi úgy döntöttünk, mindre elmegyünk, nem is térünk már haza, itt várjuk meg a jövô évi Félszigetet Vásárhelyen, ezért ha bármilyen konzerved, leveskockád, kenyered, cigarettád stb. maradt, és már nem kell neked, légy szíves, tedd a kalapba". Sajnálatomat fejeztem ki, hogy ilyesmivel nem szolgálhatok, lévén vásárhelyi, de ha lett volna nálam valami az igényelt tárgyak közül, biztosan odaadtam volna ezért a stílusért, szövegért. Mert ilyen az igazi fesztiválhangulat, ez jellemezte egész héten a Félszigetet. És itt nem a csövelésrôl van szó, hanem éppenséggel a közvetlen, baráti, családias és vidáman önfeledt hangulatról, ahol együtt bulizik rocker és családapa (vagy rocker családapa, fiaival együtt), óvodás gyerek és punk, poszthippik és eredetiek, egyetemisták és lúzersznobok, motorosok és diszkósok, mindenki átlényegül, és a jó hangulat (öreg blues-zenészek erre azt mondják "feeling") vigyorog vissza a kitartó Esôisten képébe. Jó bulik a nagyszínpadon, kitûnôek a kicsin, emberáradat mindenhol, kétnyelvû saját sajtó (a Periszkopi), és mosolygó arcok jellemezték a fesztivált. Egy Afganisztánban állomásozó magyar katona - aki az élô internetes közvetítés révén követte a félszigeti bulit - pedig drótpostán arra kérte D. Nagy Lajost, a Bikini frontemberét, hogy a koncerten ajánlja neki és társainak a Nehéz a dolga a katonának címû dalt. Mindannyian hallottuk a dedikációt. Szép gesztus volt.

A statisztikai adatok pedig alátámasztják az emocionális mérleget: habár a remélt negyvenezres látogatói szám nem jött össze, a szervezôk elégedettek: több mint harmincezren voltak kíváncsiak a rendezvénysorozatra, a koncertekre, a Civil Falu sátraira, az erotikusfilm-maratonra, a félszigeti színházfesztiválra (félezren nevették félholtra magukat a Csíki Játékszín stílusgyakorlatain). Mindez 440 hordónyi sört, 10.000 szelet zsíroskenyeret, 5500 adag szalmakrumplit, 2700 adag krumpli- és babgulyást, 200 kiló kolbászt jelent. Komoly baleset nem történt, verekedésnek híre sem, a biztonsági szolgálat is mindössze egy esetben lépett közbe: megszegte a Marosban való fürdési tilalmat egy vízszeretô táborlakó. A víz- és villanyhálózaton kell még javítani, kevésnek bizonyult a 80 mobilvécé és tizenöt katonai zuhanyzó. Ennyi.

Ami pedig a lényeget illeti: a tegnapelôtti utolsó koncerteknek (kitûnô bulival szolgált a Téglagyári Megálló, a Quo Vadis és a Takács Tamás vezette Dirty Blues Band - azelôtt egy nappal pedig a Hobo Blues Band hagyta állva a szôrt a hátunkon) folytatása következik. A Sziget Kulturális Szervezôiroda igazgatója, Gerendai Károly kijelentette: ha veszteséges is lesz a fesztivál, úgyis megszervezik jövôre. Úgyhogy reménykedhetünk: jövôre, veletek (reméljük) ugyanitt. A többinek úgyis (jó)híre megy!

Marosugrán, a temetônél balra térünk. Talán egy kilométer köves úton való zötyögés után jelzôtábla mutatja: Lackod bal, Gyulas jobb irányban 6-6 kilométerre fekszik. Olyan helyen vagyunk, ahol a távolságok és az idô nem számít.

Az út egyre rosszabb lesz, a gödrök hatalmas kövekkel vannak félig-meddig eltakarva. Kétoldalt termôföldek, a gyönyörûen zöldellô kukorica-, valamint a sárgán vakító napraforgótáblákat parlagon maradt, sással benôtt parcellák váltják fel. A faluba érve mintha megállt volna az idô. Öreg, megroggyant tetôzetû, mállott vakolatú, repedezett falú házak tûnnek elô a magasra nôtt burján közül, szomszédságukban gondosan ápolt porták veszik fel a harcot a falura mindinkább rátelepedô kegyetlen elmúlással. Az élni akarás és a fogyás, kihalás jelei egyszerre vannak jelen. A központban vegyesbolt, vasajtóján lakat. Mellette töredezett betonasztal, két oldalán betonpadok, régen pihenhettek rajta a szomorúfûz árnyékában. A pár lépésre levô, elhajlott sarkú hirdetôtábla csupaszon árválkodik. A júliusi hôségben mindössze a fenti együttes elé, az útszélre állított itatónál folydogál a víz. A legelôrôl hazaérkezô csordát várja. Az utcák kihaltak, egy lélek sem mozdul. Jó idôbe telik, míg a kocsi hangjára a házak szobájának hûvösébôl kíváncsi fejek bukkannak elô. Csalódottan húzódnak vissza, nem a Besztercérôl, Temesvárról várt unokák érkeztek meg nyaralni.

- Egyre inkább fogy a falu. Az üresen maradt házakba pedig romák költöznek. És rendkívül gyorsan szaporodnak. Azóta a közbiztonság is sokat romlott. Begyûjtés idején a mezôkrôl eltûnik a gyümölcs, a zöldség. Ha nem mennének a férfiak a mezôre ôrködni, semmink sem maradna - panaszkodnak a helybeliek. Az életszínvonal romlását bizonyítja az elemi iskola és kultúrotthon állapota is. Huszonöt gyerek jár az iskolába, s az épületre ráférne egy komolyabb javítás. A bútorzat és a munkaeszközök is hiányosak, a helyi tanácsnak azonban egyelôre nincs pénze a helyzet javítására. Az iskola meghosszabbításában levô, száz férôhelyes mûvelôdési otthon már évek óta használatlan. A fakult ablakkeretek régóta nem láttak üvegszemeket, a mennyezet beszakadt, a padló elrothadt. Pénz azonban erre sincs. Abban az esetben, ha a mûvelôdési házat felújítanák, kétséges, hogy jövedelmezôvé válna-e. A 2002-es népszámlálás adatai szerint Lackodon 131 házszám van, ahol 256-an élnek. 94 portára vezették be a földgázt, 119-ben van villanyáram, s alig kettôben folyik a víz. Alig három személy rendelkezik állandó munkahellyel, ugyanannyi idénymunkát vállal. 26-nak nincs munkahelye, 53 munkanélküli-segélyben részesül. A faluban 140 nyugdíjas él.

A zuhogó esô ellenére szombaton délben, Marosvécsen népes tömeg kísérte utolsó útjára Varró János író hamvait. Azok, akik végakaratának eleget tettek, hazahozva hamvait szülôfalujába: Kerényi György, a Kecskemét- Marosvásárhely Baráti Kör elnöke, Ábrahámné Kun Eszter, az író barátnôje, Dobránszky János és Sipos Zsolt, Marosvásárhelyrôl elszármazott volt tanítványa. A búcsúbeszédet az író szülôházában Székely József nyugalmazott református lelkipásztor mondta. Élete olyan volt, mint egy csillag: felfelé ívelt, fénylett, majd letûnt - Marosvécsrôl indult és ide tért vissza. Bölcs ésszel ajándékozta meg az Isten, tálentumot adott neki, s ezt ô fel is használta, a magyar irodalmat, a magyarságot, Erdélyt szolgálta vele. Tizenhat év kommunista börtön sem törte meg hitét, akaratát. 1988-tól a Kecskeméti Tanítóképzô Fôiskola tanáraként tíz éven át tanította a leendô magyar tanítókat, köztük számos erdélyi diákot. Varró János tudós, tanár, elkötelezett író volt. Ismert regényét - Ki csatát nyer, koronát nyer - ezekkel a mondatokkal zárja: "Az idô teltével egyre több legenda szövôdött alakja köré. Róla meséltek a csobánok a pásztortûz mellett, róla énekeltek esténként a fonóban. Mindenki ismerte, mindenki hitt benne, s tudta, hogy egyszer visszajön."

Varró János is visszajött. Búcsúztak tôle családtagjai, osztálytársai, tanárkollégái nevében Dávid Gyula, jó barátja, Kerényi György, valamint a marosvécsiek.

Varró János élete, melyet a történelem írt, nehéz és kitartó küzdelem a korral s a hellyel, amelybe és ahova született.

A Magyar Köztársaság elnökétôl 56-os Emlékérmet, Kecskemét város önkormányzatától pedig Kecskemét Felsôoktatásáért kitüntetést kapott.

Gyakran elôfordul, hogy a csomagban nem az van, amire számítottunk. Pedig a földi halandó elvárná, hogy "a krumplileves legyen krumplileves"(nem is értem, miért e "híres" mondás jutott eszembe!), s minden más legyen az, ami a neve. Mindenkinek jobb lenne, ha egyszer tiszta vizet öntenénk a pohárba, s nevükön neveznénk a dolgokat. Ezzel szemben azt tapasztaljuk: szinte semmi sem az, aminek lennie kellene, vagy semmi sem annyi, mint amennyinek látszik.

Néhány héttel ezelôtt, egy nemzetközi üzleti találkozón hangzott el, hogy országunkban 2004- ben elsô ízben sikerül "leszorítani" az inflációt tíz százalék alá (egy számjegyû infláció), ez pedig feltétlenül kedvezôen befolyásolja majd a gazdaság jövôjét. Én magam erôsen megkérdôjelezem az egyszámjegyû érték hitelességét, de világért sem vitatkoznék a bankszakemberekkel. Ha ôk mondják, ám legyen. Valami azonban azt súgja, hogy az ígérettôl a megvalósításig fényévnyi az út. Mert ugye az is elhangzott úgy két évvel ezelôtt, hogy az Európai Unióba belépô országokban a minimálbérnek illene 300 euró körül mozogni, és nekünk is illene eleget tennünk e követelménynek. Vezetô politikusaink azonnal állást foglaltak: "sebaj, a kormány lépcsôzetesen emeli majd a fizetéseket, hogy amire "odaérünk", ne kelljen szégyenkeznünk, mint a szegény rokonnak, ha világot akar látni."És íme, itt állunk három évvel az állítólagos bebocsátás elôtt mintegy 70 eurós minimálbérrel (ami ugye sovány egynegyede a háromszáznak). A kormány hétrôl hétre arról számol be a polgároknak, hogy egyre jobb az európai megítélésünk, a sajtónk is feljavult, a reformok felgyorsultak. Igazán kecsegtetô helyzet. Kár, hogy csak a képernyôn mutat olyan jól. Ha a polgár kikecmereg a boltba, belép a hivatalba, s teljesíti kötelezettségeit, mindent más színben lát (nem rózsaszínben, az biztos). Az infláció rögtön két, a vérnyomás pedig három számjegyet ölt. Meg kell értenünk azonban, hogy senki sem léphet be "Ajrópába" egyik napról a másikra. Fôleg anyagilag nem. A kormánypárt ugyanis gondokkal küszködik. Éppen kozmetikázzák. Ennek is ára van. Ôsszel majd kiviszik a számlát. Mármint a választók... A balszerencsésebbek egyelôre maradnak a 70 eurós minimálbérrel. És megpróbálnak feljutni "rögös úton a csillagokig."

Telefonálások és kihallgatások között a korszerûnek egyáltalán nem nevezhetô irodában nem a könnyûzenesztár, sokkal inkább egy gondterhelt köztisztviselô fogad. Mivel valószínû, hogy mindenki ugyanazt kérdezi, talán egy rázósabb témával kellene indítani a beszélgetést, de a kíváncsiság erôsebbnek bizonyul a leleményességnél.

- Bukaresti stúdiók, az elektronikus médiák világa után miért vállalkozik egy karrierje teljében levô énekes arra, hogy százszázalékos fordulattal pályát változtasson? Kicsoda valójában Mircea Rusu-Band?

- Autodidakta énekes vagyok, középfokú végzettséggel. A nevemben a Band, amit mindig angolosan akartak ejteni vagy ejtettek ki, a szülôfalum, Bánd nevét jelenti. 1996-97-ben 1.400.000 lemezem kelt el. Azért szántam rá magam a karrierváltoztatásra, mivel az az irány, amerre ma a könnyûzene halad, már nem felel meg annak, amit hiszek és gondolok a zenérôl. A jelenlegi divatot elsôsorban a "testrészek" érdeklik, sokkal kevésbé az értelem és a szellem világa. A sztárok szériagyártása felvetette bennem a saját hasznosságom gondolatát. Sok énekes kolléga feladta, mivel a zeneipar közönséges kereskedelemmé vált. Én pedig egy idô óta arra vágytam, hogy hasznossá tegyem magam reggeltôl estig...

- Ki javasolta a polgármesteri tisztségre, hisz annak ellenére, hogy a kormánypárt színeiben gyôzött, a helybeli pártvezetôk nem értettek egyet az ön jelölésével?

- A SZDP központi vezetése, Octav Cosmânca részérôl hangzott el a javaslat, és én elfogadtam... 65 százalékot kaptam, a fiatalok álltak mellém, és így sikerült olyan energiákat felszabadítanom, amivel nem számoltak az ellenjelöltjeim. Mióta megválasztottak, az etnikai problémák megszûntek, és a helybeliek megértették, hogy valóban eljött a változások ideje. Nem könnyû ma üzenetet közvetíteni, de nekem sikerült, mert a barátaimhoz szóltam....

- Hogyan képzeli Mezôbánd jövôjét, mit tart a legsürgôsebb és legfontosabb tennivalónak?

- Ez egy félreesô, valójában zárt nagyközség, ahova a tôkének, a fejlôdésnek nem sikerült behatolnia. A legfontosabbnak az ivóvízzel való ellátást érzem, és ennek érdekében sikerült elérnem, hogy a Sapard-program keretében a jövô évre tervezett vízvezetés már október 10-én megkezdôdjön és tíz hónap alatt be is fejezôdjék.

Ezenkívül azt szeretném minél hamarabb elérni, hogy megváltozzék a település központja. Díszkôbôl járdát rakunk, rendezzük a parkot, élénk színt kapnak az épületek, hogy a tipikus kommunista szürkeségbôl kivergôdjünk, korszerûsítjük a közvilágítást, a fôutat és a Bándhoz tartozó falvakba vezetô utakat leaszfaltozzuk.

Egy chicagói üzletemberrel tárgyalok, hogy a falu határában levô hôforrásokat hasznosítsuk, gyógyszállodákat építve. A volt községvezetés 60 millió lejért eladta az Isten tavát, azzal a feltétellel, hogy a vásárló 18 hónapon belül motelt épít a környékére. Mivel a feltételnek a mai napig sem tett eleget, felbontjuk a szerzôdést, és új vállalkozókat hozok, s az oda vezetô utat is aszfaltozzuk. A tervek között szerepel egy halastó létesítése.

Korszerûsítjük a hivatal székházát, kicseréljük az ajtókat, ablakokat, festünk, bôvítünk. Augusztus 28-án tartjuk a település napjait. Hogy a helybeli értelmiség számára is biztosítsuk a szórakozás lehetôségét, magánklub alakítását tervezem - mondotta a polgármester, akinek az a legfôbb célja, hogy a tôke megtelepedjen Mezôbándon.

A mezôségi nagyközség jelenlegi helyzetében nagyzolásnak tûnhet a vágyálom, hogy várossá nyilvánítsák, még akkor is, ha a helybeliek igen szavazata zöld utat jelent ebben a folyamatban. A valóság ugyanis egészen más. És itt nem a település központjára gondolunk, amelyet ki lehet pofozni, át lehet alakítani. A romakérdés viszont megoldhatatlannak tûnô problémaként nehezedik Mezôbánd "vállára". Rusu Mircea-Band polgármester azt állítja, hogy tudja a megoldást...

Ottjártunkkor kéthetes szünet után éppen újrakezdte a fogadóórákat, s a zuhogó esô sem tántorította el az ajtaja elôtt sorban álló romákat, akik különféle panaszokkal kérték a segítségét. Telefonon éppen egy fedél nélkül maradt család számára "verekedte ki", hogy a faluban mûködô holland alapítvány kapusszobája után az iskola egyik termébe ideiglenesen beengedjék a kétgyermekes családot, amely a zuhogó esôben a szabad ég alatt maradt.

- A városi címre aspiráló Bándon mi lesz a népes telepekkel ( Kis- és Nagytelep, Kosbor), ahol az alkalmi viskókban egyre szaporodik a romák száma?

- Szeptemberben új házak építését kezdjük el (Szekeres Gerô tervei alapján), amelyek négy lakrészbôl állnak majd. Két külföldi alapítvány, illetve a kormány segítségére várunk, amely 30 milliárdot jelent.

Ami pedig a foglalkoztatottságot illeti, a már említett chicagói üzletember egy téglagyár építését tervezi. Ugyanakkor arra is ígéretem van, hogy több európai nagyvárosból teherkocsik indulnak segéllyel.

A továbbiakban hozzáteszi, hogy a romakérdés rendezését szolgálja a polgármesteri hivatal keretében megnyíló iroda, ahol Grittó Gyöngyi teljesít majd szolgálatot.

Mivel még javában folyik a tatarozás, a romaasszisztenssel a folyosón beszélgetünk. Szavai szerint négy éve végzi ezt a feladatot, amiért egy hónapja fizetést is kap a hivataltól. A helybeli cigányok számát illetôen (1200-tól 1800-ig a különféle statisztikák szerint) úgy vélekedik, hogy újra kell számolni ôket, mivel a népszámláláskor egy részük magyarnak, más részük románnak vallotta magát. A lakáskérdés mellett (a komfort árnyékát is nélkülözô viskók ) a romák legnagyobb gondja, hogy a választások óta nem kaptak semmiféle segélyt.

- Van, aki azzal jön a hivatalba, hogy négy napja egy falást sem evett… A gyerekek étkeztetését a faluban mûködô holland alapítvány segítségével próbálják megoldani, amely jelenleg ebédet biztosít számukra - tájékoztat Grittó Gyöngyi.

A kérdés azonban sokkal bonyolultabb, akár egy bûvös kör, amely folyton visszakanyarodik önmagába. Egy viszont biztos, folyton szaporodó és gyermekek dolgában az elsô helyre került közösség helyzetével foglalkozni kell annak, aki a település jövôépítését felvállalta.

Húsvét óta folyik a helybeli református parókián a javítás a magyarországi és az angol testvérgyülekezeti kapcsolat biztosította segélyek révén - tájékoztatott Kerezsi János református lelkész, aki két és fél hónapot töltött kórházban az októberben történt gázrobbanás következtében. A lelkészi irodában szivárgó gáz miatt történt szerencsétlen baleset a személyi sérülések mellett súlyos károkat okozott az épületben is. A gyülekezet segítôkészsége és a külföldi támogatók hozzájárulása révén a falakat felrakták, és jelenleg a központi fûtés bevezetése folyik a parókián.

A mezôbándi volt középiskolában 16 tanuló jelentkezett a magyar tagozat mezôgazdasági profilú IX. osztályába, a román tagozatra viszont csak hatan - tájékoztatott Kopecznyi Tibor aligazgató. A helyben végzett diákok zöme más iskolákat választott, elsôsorban a megyeközpontban. Az aligazgató attól tart: ha a román tagozaton nem telik be az osztály, akkor kétségessé válik a bándi mezôgazdasági szakoktatás jelene és jövôje is. Ennek ellenére bízik abban, hogy a tanítás megkezdése után, ahogy egyébként a tavaly is történt, több családban rájönnek, hogy túl sokba kerül az ingázás vagy a bentlakás, és erre nincsen anyagi lehetôségük. Emiatt az elmúlt évben novemberig annyian tértek haza, hogy 22-es létszámmal zárta a tanévet a mezôgazdaság szakos osztály.

A középfokú szakoktatás mellett meggondolkoztatóak az elsô osztályokra vonatkozó adatok is. A kezdô osztályokba 16 magyar, 8 román és 52 roma gyereket írattak be a 2004-05-ös tanévre.

Énekesként vagy polgármesterként kedveli jobban a falu élére megválasztott Rusu Mirceát? Véleménye szerint hogyan lesz eredményesebb? - tettük fel a kérdést a községközpont lakóinak. Akik nem vállalták a nyilvánosságot, úgy vélekedtek, hogy a személyes érdekek vezérelték haza, mások Mezôbánd fellendülését remélik a tisztségváltás nyomán.

Marincas Dan, a takarékpénztár helybeli kirendeltségének dolgozója: - Nagyon határozottan indult, de nem tudni, milyen támogatásra számíthat a megyétôl, miután elôdje a választási kampány érdekében kiürítette a pénztárt. Egészen biztos, hogy a korábbi polgármesternél eredményesebb lesz, annál is inkább, mivel népszerûségénél fogva nagyobb mértékben számíthat a közösség segítségére. Énekesként a Gyuri Pascuval való fellépése maradt meg az emlékezetemben. Az lenne a legfontosabb, hogy egyensúlyt és nyugalmat teremtsen Mezôbándon.

Balázs Margit: - Több könnyûzeneszámát ismerjük, és polgármesterként is ügyesnek tûnik. A fiatalokkal is szépen foglalkozik. Voltunk nála kihallgatáson, udvariasan fogadott, és megígérte a segítséget. Bízunk benne, hogy jobb polgármester lesz, mint az elôdje.

Grittó Melinda napszámos: - Megígérte, hogy a romák megkapják a segélyt, amit az elôzô polgármester elköltött. Szépen énekel és szépen beszél az emberekkel. Úgy tûnik, hogy megvalósítja ígéretét, hogy segíteni fog a szegényeken.

Horváth Edit: - Mi megmaradtunk a régi zenénél, de úgy látjuk, hogy a falu jövôje érdekében sok mindent akar tenni. Ami máris látszik: megtisztíttatta a közkutat, és megjavíttatta azt a kicsi hidat, ami a gyerekek testi épségét veszélyeztette. A terveivel egyetértünk, mint például a vízvezetés, valamint Bánd fôterének megszépítése.

Gáll Juliánna: - A gyerekek nagyon szeretik a dalait, három unokám van, akiknek meg kellett venni a kazettát, amelyen a legismertebb számát énekli. Személy szerint azt értékelném a leginkább, ha betartaná az utak megjavítására tett ígéretét.

Brad Viorel: - Kedvelem ahogy énekel, és bízom abban, hogy az utat a mi falunkig is leaszfaltoztatja, és az iskolás gyerekek szállítása is megoldódik. Bár énekesként ismertük, örvendünk, hogy hazajött, és polgármesterként is kipróbálja, mire képes.

Dicsôszentmártont elhagyva, Botorkán balra térünk. Három kilométert zötyögünk a javítást valószínûleg évek óta nem látott úton. Az egyik kanyarban gyönyörû látvány terül szemünk elé: a völgyben, az árnyékot nyújtó, sûrû lombú fák védelmében gondosan ápolt, szorgos kezû gazdákra valló házak, porták sora tûnik fel. Magyarsárosra érkeztünk, ahol immár második alkalommal tartották a Magyarsárosi Kulturális Napokat.

- Az emberek egész évben dolgoznak, három nap alatt azonban felejtenek minden gondot, s a szórakozásnak, kikapcsolódásnak, közös ünneplésnek adják át magukat - mondja Kozma Albert unitárius lelkész.

Három napra ünneplôbe öltözött a falu. Július 30-án, pénteken este, a megnyitót követôen a helybeli iskolások modern táncot és színdarabot mutattak be, majd a Maros Mûvészegyüttes szereplését hajnalig tartó táncmulatság követte. A mûvelôdési otthon elôtti téren a tavaly épített színpadot az idén meg kellett nagyobbítani, túl kicsi lett volna a fellépô rangos együtteseknek. S a szervezôk kezdeményezése, hogy az emelvényt befedjék, hasznosnak bizonyult, a három nap alatt gyakran eleredt az esô. A szombat délelôtti pihenés után ismét megelevenedett a tér, a bethlenszentmiklósi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elôadását, valamint Bárdosi Ildikó ballada- összeállítását hatalmas tapssal jutalmazta a mintegy félezer érdeklôdô.

Az unitárius templomkertben tartották a testvériséget jelképezô Sárosi Napok kopfaja- koszorúzási ünnepséget. Díszokleveleket nyújtottak át a falu egyházi, illetve mûvelôdési életében részt vállalóknak: Patakfalvi Izabella ny. tanítónônek, Bustya Elza ny. tanítónônek, Bárdosi Ildikó balladaénekesnek és Molnár Miklós hegedûmûvésznek, Gábor István ny. tanítónak, Udvari Margit ny. óvónônek, Nagy Endre esperesnek és Bandi Dezsô iparmûvésznek.

- Szükség van a boldogságra, ám elkerülhetetlen a szenvedés. Szeretettel, álmodozással azonban legyôzhetôk az akadályok. Közösségben pedig könnyebben megtaláljuk a szeretet felé vezetô utat, bátrabban tudunk álmodni, tervezni, gyerekeket vállalni a folytonosság biztosítására - hirdette a vasárnapi istentiszteleten Kozma Albert. A korábban Marosvásárhelyen, majd Marosszentgyörgyön szolgáló fiatal lelkész közel három éve került Magyarsárosra, s azonnal megfogalmazódott benne a Napok szervezésének ötlete. A helybeliek lelkesen támogatták, s az idén leszögezték: állandosítják a Napokat, s azokat július utolsó hétvégéjén tartják. Ekkor hazajönnek az ország többi településein, illetve Magyarországon élô elszármazottak is.

Kozma Albert jövôbeni terveirôl is szólt. A történelmi Magyarország területén 76 olyan település létezik, amelynek nevében található a Sár, illetve Sáros szó. Szeretné létrehozni ezeknek a szövetségét, s ezzel a szándékával már pályázatot nyújtott be a Communitas és az Illyés Alapítványhoz, valamint a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumához. Kezdeményezését elutasították, tervérôl azonban nem tett le. Konok ember, akit a Kultuszminisztérium pénzbírsággal való fenyegetése sem tántorított el a kopjafa felállításának tervétôl, s már készül a második emlékmû, október 6- án, az aradi vértanúk kivégzésének 155. évfordulója alkalmával avatnak kopjafát.

A faluturizmus fellendítését célozza a templom szomszédságába elgondolt létesítmény. A munkálatokat a jövô évben kezdik el, az épület földszintjén 120 férôhelyes tanácsterem, ebédlô lesz, az emeleten és a manzárdon vendégszobák kapnak helyet, ahol 40-60 személy szállásolható majd el. Támogatóknak a nyugati régióban élô magyar szervezeteket szándékoznak bevonni, s ismertté és elismertté tenni a települést és környékét. Magyarsáros álmokat, valóra váló álmokat szô.

Furcsa esetet fedeztünk fel Kundon. Az ott élô 54 éves Varga István mezôgazdasági mérnök, a helybéli volt gyümölcsösfarm vezetôje, miután a farmokat privatizálták, munka nélkül maradt. Feleségével vállalkozást indítottak 2000-ben, állatokat vásároltak, idôközben felszaporították az állományt, 2002-ben pedig pályázatot adtak be az elhagyatott három istálló bérlésére.

Megnyerték, 2003 februárjában aláírták a szerzôdést az Állami Vagyonértékesítô Hivatallal. A megállapodás alapján 2007-ig ingyenesen használhatják, majd megvásárolhatják, ha a szerzôdésben felsorolt feltételeknek eleget tesznek. Mindezt garantálja a 2001. évi 168-as, és a 2002. évi 102-es számú módosított kormányrendelet. A Varga család 2002 októberében nyújtotta be a kérvényt, a szükséges iratokat és az üzleti tervet az istállók bérlésére. 2003. február 28-án írták alá a szerzôdést, ennek ellenére 2003 végén megjelent a felszámoló, hogy a szerzôdés nem érvényes, miután 140 millió lejt ruházott be a három istálló egyikébe. Varga Istvánt villámcsapásként érte a felszámoló megjelenése. Éjszakánként nem aludt, egyszerûen nem tudta, mitévô legyen. Panaszkodott mindenfelé. Az ÁVÉH egy átiratot küldött 2004. január 21-én Liviu Timarnak, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatósághoz, amelyben közölték, hogy a polgári perrendtartás szerint a szerzôdés csak akkor bontható fel, ha a szerzôdô felek nem tesznek eleget kötelességüknek. Varga István eleget tett, 75 állatott telepített az istállóba, javításokat eszközölt, pótolta a hiányzó ablakokat stb. Ennek ellenére elkezdôdött a behívások, felszólítások sorozata, amelyrôl még nem tudni, mikor ér véget.

Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy az Állami Vagyonértékesítô Hivatallal több alkalommal váltottak levelet, többszöri telefonbeszélgetések után úgy tûnik, hogy az ügy megoldódik. A bérbeadások érvényben maradnak, a felszámoló biztos nem fogja bolygatni a bérlôket. Nyugodtan folytathatják azt a beruházási tervet, amire kötelezték magukat a bérbevételkor. Más felszámolás alatt lévô állami gazdaságoknál ilyen probléma nem fordult elô.

Melyik rendelkezés okozta a zûrzavart? A kérdésre Náznán Jenô válaszolt: - Szerintem a felszámoló túlbuzgóságáról van szó, mi nem kaptunk semmilyen hivatalos rendelkezést, ami megvétózta volna azt a kormányrendeletet, aminek alapján a bérbeadás történt. A Corelli Consult arra hivatkozva, hogy a zágori volt ÁMV - az istállók tulajdonosa - csôdeljárás alatt áll, folytatni akarta a felszámolást, figyelmen kívül hagyva a 2001. évi 168-as kormányrendeletet.

Rizoli Iulian, az Állami Vagyonértékesítô Hivatal Maros megyei igazgatója szerint a felszámoló okozta a gondokat, mert minden egyes felszámolónak az aktívumok eladása a célja. Nincs ínyére, hogy három évig az épületeket ingyen használja a bérlô. Ugyanis tudni kell, hogy a felszámolónak az eladott aktívumok értékének 10%-a jár.

- Az történt, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a 168-as kormányrendeletet. De a 2003. június 24-ig aláírt szerzôdések érvényben vannak és maradnak a polgári perrendtartás elôírásai szerint, ha az aláíró fél a feltételeket tiszteletben tartotta. Több alkalommal is tárgyaltam az ügynökséggel, átiratot is kaptunk, miszerint az említett idôpont elôtt megkötött szerzôdések érvényesek. Mondjuk ki: Varga István használhatja bérbevétel alapján az istállókat 2007-ig, amíg a szerzôdés szól - mondta Rizoli Iulian.

Buculeu Danielt, a marosvásárhelyi Corelli Consult Kft. a zágori volt ÁMV hivatalos felszámolójának munkatársát telefonon értük el. Elmondta, hogy szerintük a rendeletet érvénytelenítették, így Varga Istvánnak mihamarabb meg kell vennie az istállót. Ha nem vásárolja meg, mert nincs pénze, mert a szerzôdés nem errôl szól? A felszámoló képviselôje azt válaszolta, hogy akkor sor is kerülhet az árverésre.

Végezetül Kerekes Károly jogászt, RMDSZ- képviselôt, kérdeztük. Válasza szerint az Alkotmánybíróság általában törvényes rendeleteket módosít, szerzôdéseket nem érvényteleníthet. Ezért azt javasolta, hogy Varga István folytassa tevékenységét, mert arra jogosult.

A történtekbôl következtetéseket is levonhatunk. Elsôsorban azt, hogy a rövid idô alatt sebtében kidolgozott kormányhatározatok és a gyakorta módosított határozatok és rendeletek néha hiányosságokkal jelennek meg, mivel kiskapuk fedezhetôk fel, könnyen interpretálhatók, lásd a jogi felszámolót. Maradnak a kérdések: a jogi felszámoló továbbra is küldeni fogja a felszólításokat? Ha igen, mit tegyen a bérlô? És ha árverésre kerül a sor, akkor a bérlô visszakapja-e beruházott pénzét? Egyáltalán miért kértek a hatóságok öt évre szóló üzleti tervet? Jó lenne tudni a válaszokat.

Huszonegyedik alkalommal rendezik meg Gyôrött a Nemzetközi Anyanyelvi Tábort a Kárpát-medence magyar anyanyelvû diáksága számára; a hétfôn megnyílt táborba 40 diák érkezett Erdély, Moldva, a Felvidék és Kárpátalja magyarok lakta vidékérôl - mondta Szabó József, a Radnóti Irodalmi Társaság elnöke, a tábor fô szervezôje az MTI-nek.

Az alapításkor megfogalmazott cél változatlanul a nemzettudat erôsítése, az anyaország és a határon túli magyar diákok közötti kapcsolatteremtés - közölte Szabó József. A tíznapos program részeként a diákok elôadást hallgatnak a magyar népdalok szimbolikájáról, az anyanyelv és nemzettudat kapcsolatáról. Barsi Ernô gyôri néprajzkutató a népzenei örökségrôl, Gergely András csíkszeredai tanár az erdélyi és moldvai magyarság történetérôl, Orosz Kálmán szalókai tanár a kárpátaljai magyarság hagyományairól tart elôadást.

A tábor szervezôje arról tájékoztatott, hogy a különbözô etnikai környezetben élô magyar diákok közti kapcsolatteremtés érdekében szervezett szabadprogramokon Pannonhalmára, Ópusztaszerre és a Balaton-felvidékre kirándulnak a táborlakók.

A Nemzeti Kulturális Alapprogram, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Gyôr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat anyagi támogatásával a XXI. Nemzetközi Anyanyelvi Tábort a Rákóczi Szövetség és a gyôri székhelyû Radnóti Irodalmi Társaság szervezte. A tábornak a gyôri Szent László Kollégium adott helyet.

Egy településen, lehet az falu vagy város, mindig nagy tekintélye van a polgármesternek. Gyerekkoromban ilyen nagy tekintélyû ember volt Mihály Pál József, az erdôcsinádi bíró. Több Mihály József volt a faluban, ezért ôt Pali Józsefnek hívták. Ügyes, jó megjelenésû, jól gazdálkodó ember volt. Sok szántóföldje volt, mind jó helyen, falu közeli határrészeken. Gyereke nem volt, a földeket harmadában adta ki megdolgozásra. A szántást, vetést kalákában végezték, mentek fogatostól, amikor szükség volt rá.

A búza aratását kiadta a fiataloknak, ôk is mindig kalákában arattak. Amikor megérett a búza, a legények megegyeztek a bíróval, s aratás után, vasárnap délután a bíró táncot rendezett a saját udvarán, ugyanis nagy udvara és kertje volt. Az aratást sarlóval végezték, nagy pászmákban haladtak, s versengtek, ki vágja le a legtöbb búzát. Énekeltek, csak úgy csengett bele a határ. A fiatalok addig mentek, míg a bírónak az egész búzáját learatták és kalangyába rakták. A szép szálú búzaszálakból koszorút készítettek, és kiválasztottak egy szép, bátor legényt, az lett a koszorús legény, ô vitte a koszorút a falun keresztül bíró házáig.

Elöl mentek a zenészek, utána a koszorús fiú, ôt követték szép sorban a legények és leányok. Az utcára kimentek a bámészkodók, felnôttek és gyerekek, s egy-egy veder vízzel lelocsolták a koszorús fiút és a fiatalokat.

Menet közben is énekeltek, kurjongattak: Mihály Józsi nagy gazda, 250 kalangya (vagy amennyi lett)! Az udvaron Pali Józsi bíró fogadta a fiatalokat. Megköszönte fáradozásukat, szorgalmasan elvégzett munkájukat, és hálát adott az Istennek a szép búzatermésért. Ekkor fodormentás pálinka és frissen sült kalács várta az ifjúságot.

Így volt, igaz volt, a fiatalok 6 vasárnap délután táncoltak, a bíró fizette a zenészeket és kosztot is adott nekik.

Így a bíró búzája rövid idôn belül kalangyába került, és azután mindenki arathatta a saját búzáját, ahogy tudta. Volt idô, amikor éjjel a holdvilágnál arattunk, mert erôsen meg volt érve, és már szakadt meg a búza feje.

A bírót mindenki szerette, azért is mentek neki dolgozni, mert bármilyen probléma adódott, mindenk