Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

(MTI) - Az európaiság gyôzedelmeskedett a politikai provincializmus felett azzal, hogy lehetôvé vált a Szabadság-emlékmû felavatása - mondta vasárnap Aradon újságírók elôtt Medgyessy Péter miniszterelnök, miután megbeszélést folytatott Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével.

A két politikus az avatási ünnepség után tárgyalt, s az ezt követô sajtótájékoztatón Markó Béla elmondta: köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak azért a támogatásért, amelyet a Szabadság- emlékmû kérdésének a megoldásában nyújtott. A magyar és a román kormány, a magyar kormány és az RMDSZ, illetve az RMDSZ és román kormány együttmûködése nélkül nem lehetett volna felavatni ezen a napon a Megbékélési Emlékparkot, nem lehetett volna ismét köztérre állítani a vértanúk emlékét idézô magyar szoborcsoportot.

A megbeszélésen Medgyessy Péter tájékoztatást kapott a romániai magyarság felkészülésérôl a nyári helyhatósági választásokra. A felek áttekintették a határon túli magyarságot érintô támogatási rendszer mûködését, a különbözô alapítványok, a kedvezménytörvényre alapozott oktatási támogatás kérdését - számolt be a sajtónak Markó Béla. Mint mondta, a magyar miniszterelnök kedvezôen fogadta azt a javaslatot, hogy a magyar kormány fontolja meg egy európai integrációs támogatási keret létrehozását.

Medgyessy Péter újságírók elôtt megállapította: ünnep ez a nap mind a romániai magyarság, mind a Magyar Köztársaság miniszterelnöke számára, mivel felavatták végre az aradi Szabadság-emlékmûvet. "A mai nap az európaiság gyôzelme a politikai provincializmus felett" - mondta Medgyessy Péter, hozzáfûzve: a politikai provincializmus nem ország- és nemzetfüggô jelenség, hanem egyfajta politikai felfogás. A miniszterelnök szerint az európaiság az együttmûködést, a megértést, az egymás iránti tiszteletet jelenti. A párbeszédnek, az együttmûködésnek, az egyetértésnek nincs alternatívája a politikai életben - hangsúlyozta a magyar kormány feje, leszögezve, hogy a verseny és az együttmûködés nem egymásnak ellentmondó fogalmak.

Medgyessy Péter szerint az RMDSZ jól képviseli a romániai magyarság érdekeit. Mindenki, aki meg akarja osztani a magyar közösséget Erdélyben, Szlvoákiában, a Vajdaságban, vagy bárhol másutt, az ártalmasan cselekszik - mondta. A nemzeti érzésekrôl nem papolni kell, hanem komolyan venni ôket - hangoztatta a magyar miniszterelnök.

A feketegazdaság szintje a bruttó nemzeti összjövedelem 40 százalékáról annak 25 százalékára csökkent az utóbbi években, közölte hétfôn Ionel Blanculescu, az Országos Ellenôrzô Hatóságot vezetô miniszter - jelenti a Mediafax.

"Számításunk szerint léteznek annak jelei, hogy gyengülni kezdett a feketegazdaság ereje, az állami intézmények tevékenysége eredményeképpen. Az elemzések elsôsorban a költségvetésre gyakorolt hatásokra vonatkoznak. A 2003-as adatok elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy a feketegazdaság területérôl pénzösszegek irányultak az állami költségvetésbe" - mondta a miniszter.

Blanculescu elmondta, az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint a feketegazdaság szintje a GDP 18 százalékával egyenértékû, a Pénzmosás Elleni Országos Hivatal szerint ez az arány 25 százalék, míg a Román Hírszerzô Szolgálat néhány évvel korábban 40 százalékról beszélt.

Az EU tagállamaiban a feketegazdaság a GDP 8-15 százalékával egyenértékû.

Aktuális

Az aradi Szabadság-szobor ismételt felavatásának jelentôsége nem elsôsorban abban rejlik, hogy egy fontos mûalkotás ismét láthatóvá vált a szélesebb közönség elôtt, de még az aradi vértanúk emlékének önmagában való méltatásában sem. Ha a mában gondolkodunk - márpedig a múltra való visszatekintés elsôrendû célja a mának és a jövônek szóló üzenete - akkor a vasárnapi ünnepség egyik legfontosabb vetülete az lehetne, hogy Zala György alkotását nem önmagában, hanem a Román-Magyar Megbékélési Park keretében leplezték le 114 év után másodszor.

Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan felhördülnek majd a fenti kijelentésre azok közül, akik a negyvennyolcas román forradalom diadalívének szembeállítását Hungária és az Ébredô Szabaság szimbolikus alakjaival olyan kényszerû kompromisszumnak tekintik, amely már-már árulással ér fel, ám vállalom állításom ódiumát. Természetesnek tartom ugyanis, hogy amennyiben toleranciát és megértést, történelmünk tiszteletben tartását követeljük - márpedig ez számunkra elvi kérdés! - akkor toleranciát és tiszteletet kell gyakorolnunk mi magunk is, még akkor is, ha más szemszögbôl ítéljük meg a történelem egyes eseményeit.

Ami azonban egy román-magyar megbékélési park felavatásának alapvetôen természetes velejárója kellett volna legyen, ezúttal elmaradt. Népek közötti megbékéléshez ugyanis - még ha szimbolikus is - mindkét fél azonos szintû részvétele illik, márpedig Medgyessy Péter idôben bejelentett jelenléte ellenére Adrian Nastase távolmaradása (talán aktuálpolitikai megfontolásból) a diplomácia nyelvén üzenetértékû. Választási évben talán túlértékelni sem kell, hiszen a kormányhatározattal Adrian Nastase egyértelmûen felvállalta az SZDP- szavazók körében sem népszerû ügyet.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy fanyalognunk kellene, hisz az RMDSZ-nek a szoborcsoport felállításáért folyó hosszadalmas és kitartó harcot végül siker koronázta. Valóban fontos áttörésnek lehet tekinteni, hogy a szélsôséges nacionalista nyomás ellenére is áll már az emlékmû a Tûzoltó téren. A megbékélési folyamat valódi lezáródásáig (különösen a vasárnapi ünnepségen említett francia-német modell kiteljesedéséig) azonban még igencsak hosszú út áll elôttünk.

S nem is elsôsorban az avatási ünnepséget megzavarni próbáló kisszámú csoport hangoskodása, aggasztó ebbôl a szempontból, hisz fanatikus szélsôségesek mindenhol vannak. Az igazi - nem csupán kényszeredett - hozzáállásbeli változást a román hatalom képviselôitôl, a magát demokratikusnak nevezô ellenzéktôl, s az európaiság köntösében tetszelgô, ám még mindig erôsen nacionalista hangvételû, s ebben a tekintetben a közvélemény kialakításában döntô szerepet játszó központi román sajtótól várjuk.

Az RCS Rt. pénztárainál az utóbbi hetekben tapasztalt zsúfoltságot számos olvasónk jelezte. A Romsat kábeltévé-társaságot a fenti cég vásárolta meg, ezért az utolsó számla kifizetésével egyidejûleg az ügyfelek szerzôdéseit is kicserélik. Ez viszont többletmunkát és -idôt igényel, ami hosszú sorokhoz, idegeskedéshez vezet. A káveltévé-társaság új tulajdonosának igazgatójával, Gheorghe Prosteannal beszélgetve visszatérünk egyes, a panaszosok által megemlített tisztázatlan kérdésekre.

- Igazgató úr, mi az oka annak, hogy a cég pénztárainál ekkora a zsúfoltság? Nem lehetett olyan szervezési megoldást találni, hogy az ügyfelek ne várakozzanak egy-másfél órát, míg megkötik az új szerzôdést?

- Jelenleg az idôhiány miatt, valamint amiatt, hogy meglehetôsen kevés az FX-tôl átvett alkalmazottak száma, helyenként valóban sorok alakulnak ki.

Éppen ezért május 1-jétôl megduplázzuk a pénztáraknál dolgozók számát, a munkaidô pedig legkevesebb napi 12 óra lesz, reggel 8-tól este 8-ig, de az sem lehetetlen, hogy reggel 7 és este 7 között fogadják az ügyfeleket. Ezt a napokban eldöntjük. Az említett munkaprogramot az elkövetkezô 2-3 hónapban tartjuk, mindaddig, míg túlleszünk e nehéz idôszakon, és sikerül megújítani a szerzôdéseket. Eddig azért nem szerveztük másként, mert nem számítottunk ilyen zsúfoltságra. Az emberek nagyon lelkiismeretesen igyekeztek idejében kifizetni számláikat, hó végén egyre többen jelentkeztek, valószínûleg attól tartva, hogy ha nem újítják meg szerzôdéseiket, felfüggesztjük a kábeltévé- szolgáltatást. Errôl nincs szó.

- Eddig hányan kötötték meg az új szerzôdést?

- Elôfizetôink egyharmada, jelentkezett.

- A szerzôdésben az alapszolgáltatásnál 20 csatorna szerepel. Miért csak ennyi?

- Ez a minimális csatornaszám, amit biztosítunk. Az ok az, hogy a város egy nagyon kis övezetében, ahol magánházak vannak, a volt kábeltévé- társaságnak még nem sikerült korszerûsítenie a hálózatot. Hangsúlyozom, a társaság hálózatáról van szó, nem pedig a lakosok tévékészülékeirôl. Semmiképpen nem áll szándékunkban csökkenteni az adók számát, ez nem fog megtörténni, hanem csak bôvíteni fogjuk a mûsorrácsot. Ezt bizonyítja az is, hogy az FX megvásárlásakor újabb 7 adót vezettünk be, többek közt a TV Sport, a Fashion Tv, a Romantica, a Mezzo stb. adókat. Ezek bevezetésével párhuzamosan csökkentettük a bérlet árát 4,95 dollárról 4,9-re. Hasonlóképpen a HBO esetében 4,5 dollárról 2 dollárra csökkentettük a havi díjat. Talán ez is egyik oka annak, hogy az ügyfelek sietnek szerzôdést kötni, mert szeretnék minél hamarabb az újabb programcsomagokat bevezetni.

- Nem lehetséges differenciálni a szerzôdéseket, azaz azoknak az ügyfeleknek, akik az említett övezetben laknak, a minimális, míg a többi kliensnek a jelenleg biztosított 40 vagy 45 csatornát feltüntetni az iratokban?

- Talán lehetett volna, és valószínûleg a jövôben így járunk majd el akkor, amikor egészen pontosan tudni fogjuk, hogy hol vannak a mûszaki gondok. Az FX-et csak most vettük át, még tanulmányozzuk a hálózatot. Elôzô kérdésére visszatérve, mi lett volna, ha a minimális csatornaszám helyett 40-et vagy 45-öt írtunk volna a szerzôdésbe, és egy bizonyos zónában a hálózati okok miatt 6-7 személy nem fogta volna az adókat? Ez is elégedetlenséghez vezetett volna...

- A szerzôdésekben 4 típusú programcsomag szerepel, anélkül azonban, hogy részleteznék ezeket. Az emberek igénylik a tájékoztatást, miért nem lehet pontosítani?

- Mert nem tudhatjuk elôre, hogyan alakul a jövôben a mûsorrács. Lehet, hogy most leszögezzük a szerzôdésben, hogy egy bizonyos adót biztosítunk, de idôközben beszüntetik. A programcsomagokat a pénztáraknál kifüggesztettük, akit nagyon érdekel, tájékozódhat. Annyit elmondhatok, hogy a meglévô csatornákat mi is biztosítjuk.

- Értesüléseink szerint az elkövetkezô idôben az ügyfeleknek nem kézbesítenek számlát. Miért?

- A munkamódszerünk szerint a számlát a nyugtával egy idôben kapják meg az ügyfelek, a havi bérlet kifizetésekor, a pénztárnál. Tehát többé nem kapnak számlát elôre. A kliens eljön havonta pénztárhoz és kifizeti a bérlet árát.

- Talán spórolnak? Esetleg nem gondolják, hogy a számlakibocsátás stimuláló hatású lehet a fizetôknek, akik ennek hiányában "el-kényelmesednek" és elmaradnak a fizetéssel?

- Megtörténhet, hogy egy kisebb visszaesést tapasztalunk a kifizetéseknél, hisz az emberek várják, hogy a számla házhoz jöjjön. Nem a spórlás miatt nem küldünk ki számlát, ez a cégünk módszere az ország többi városában is, Marosvásárhely sem kivétel. Jól bevált rendszer, lehetôvé teszi, hogy ellenôrizhetôbbek legyenek az elôfizetôk. Mindig a soros hónap folyamán fizethetnek majd az ügyfeleink, ha két hónapig elmulasztják az elôfizetés törlesztését, felfüggesztjük a szolgáltatást.

- Arról is szó volt, hogy ezután csak készpénzzel fizethetôk a számlák, ami fôként a cégek számára elônytelen. Miért nem lehet banki átutalással, vagy akár elektronikus módszerrel is fizetni?

- Múlt héten úgy döntöttünk, hogy banki átutalással is fizethetôk a számlák, bankkártyával azonban egyelôre nem, bár fontolgatjuk ennek a mûszaki lehetôségeit is.

- Sok nyugdíjas panaszkodik, hogy megszorító feltételeket vezettek be a kedvezmény biztosításához.

- Eddig 20 százalékos kedvezményben részesültek a nyugdíjasok, függetlenül attól, hogy mennyi volt a nyugdíjuk, mi bevezettük, hogy 10 százalékos legyen azon nyugdíjasok számára, akiknek másfél millió lej alatti a nyugdíjuk, valamint 25 százalékos kedvezményük lesz a háborús veteránoknak. Ezt a cég vezetése döntötte el, bôvebbet nem mondhatok.

- Mi történik a vidéki elôfizetôk esetében, akik kevesebb csatornát "fognak" és természetesen kevesebb a havi bérletük is?

- Fejleszteni fogjuk a vidéki hálózatokat is, az üvegszálas megoldást alkalmazzuk majd. Húsz helységrôl van szó, Marosvásárhely- Szászrégen és Déda, illetve a megyeszékhely és Radnót között. Ôk most a vételezett adók függvényében 2,5-3,5 dollár között fizetnek havonta. A szerzôdés felújításakor esetükben a csatornák száma illetve a bérleti díj helye üresen marad, az elôfizetôk saját felelôsségükre írják be, hogy hány adót vételeznek. Ennek függvénye a bérleti díj.

- Mi történik, ha valaki nem írja alá a szerzôdést?

- Ha ebben a periódusban valaki nem kívánja megújítani a szerzôdését, azt jelenti, hogy nem igényli szolgáltatásainkat. Ha odajutunk, hogy az elôfizetôk pl. 5 százaléka nem újította meg a szerzôdést, eldöntjük, mi a teendô. Az is lehet, hogy esetükben házhoz szállítjuk az új szerzôdéseket. Ha valaki viszont nem akarja igénybe venni a szolgáltatásainkat, és két hónapig nem fizeti a havi bérletet, felfüggesztjük szolgáltatásainkat.

Tegnap az RMDSZ megyei ügyvezetô elnöke, Brassai Zsombor sajtótájékoztatón vonta le a pénteki megyei tanácsosjelölô küldöttgyûlés konklúzióit. Ugyanakkor bemutatta választási programját három polgármesterjelölt - Dászkel László, Péter Ferenc és Nagy András.

Brassai Zsombor szerint a jelölések, illetve a megyei tanácsosjelöltek rangsorolása a Szövetségi Képviselôk Tanácsa és a Területi Képviselôk Tanácsa elôválasztási szabályainak megfelelôen, a nyitottság jegyében történt, figyelembe vették a kompetencia és az esélyegyenlôség elvét. A tanácsosi lista ismertetése után (amelyet a tegnapi lapszámunkban már olvashattak), az ügyvezetô elnök elmondta, hogy az elsô 15 jelölt között 7 új van, vagyis az RMDSZ- frakció mintegy fele megújult, illetve, hogy a jelöltek között két nô is van. A jelöltek átlagéletkora 50 év, a legidôsebb 63, a legfiatalabb 33 éves. Szakmai szempontból közgazdászok, jogászok, mérnökök, orvosok, tanárok, mezôgazdasági szakemberek és lelkészek vannak a listán, és a leendô frakcióban a megye minden földrajzi és kulturális régiója képviselethez jut.

Dászkel László Nyárádszereda polgármestere 1996 óta. A június 6-i helyhatósági választásokon az RMDSZ színeiben indul. Programját, amelyet a helyi RMDSZ-szervezettel közösen állítottak össze, reálisnak és megvalósíthatónak nevezte.

Péter Ferenc azért vállal újabb mandátumot az RMDSZ színeiben, mert úgy gondolja, fontos a kontinuitás, és így bizonyíthatja Szováta lakóinak, hogy az elmúlt négy év nem telt el hiába. Programjának fontos eleme az intézményrendszer fenntartása, a fürdôvállalat privatizálása, illetve a turisztikai szolgáltatások színvonala további infrastrukturális beruházásokat igényel. Ezért az EU-csatlakozás kínálta pályázati lehetôségeket fogják kihasználni. Célja Szováta várost legalább a Szováta Szálló színvonalára emelni.

Nagy András, Szászrégen alpolgármestere megválasztása esetén radikális változtatásokra készül. Meg akarja változtatni a város mai arculatát. Javítani kíván a tisztaságon, a közvilágításon, és az anyanyelvhasználat jogát alkalmazni a közigazgatásban.

A továbbiakban megtudtuk, hogy a szervezet szerdán délután 5 órakor anyák napi rendezvényt tart a Kultúrpalota kistermében, majd a résztvevôk a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház meghívottjaiként a Nyolc nô címû elôadást nézhetik meg. Május elsején gulyásfôzô versenyt szerveznek a Somostetôn, amelyen a helyi tanácsosok, az RMDSZ polgármesterjelöltje, a Marosvásárhelyi Rádió, a Népújság és mások mutatják be szakácstudományukat.

- ez derült ki tegnap a párt megyei elnöke és marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Nicolae Havrilet szavaiból. Az utak állapotát rótta fel a tanácsnak, különösképpen a Marosvásárhely és Szováta közötti útvonalat, amelyen már nem is gödrök, hanem "bombakráterek" éktelenkednek. Emiatt, sommázta, a turisták is elkerülik Szovátát. Az elnök szerint a megyei tanács, illetve a tanácsban jelen levô politikai pártok semmit nem tesznek a helyzet orvoslásáért.

Meg kellene kérdezni és fel kellene hívni a közvélemény figyelmét, hogy közpénzekbôl tartják az üléseket például, ami Havrilet számításai szerint ülésenként 200-250 millió, évente kb. 3 milliárd lejébe kerül a lakosságnak.

Ezenkívül elmondta, hogy házról házra kampányolnak, és az emberek leginkább a növekvô fûtésáraktól félnek. A Népi Akció lakáskomfortot és tisztességes fizetést ígér az embereknek. Remélik, hogy a személyes kontaktus révén sikerül meggyôzni a valamikori Demokratikus Konvenció szavazóbázisát, és elérik az 5%-os választási küszöböt. Így automatikusan 2-2 tanácsosi helyhez jutnak a megyei és a városi tanácsnál is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt miniszter urak!

Tisztelt aradi magyarok és románok!

Kedves vendégek!

Ezelôtt egy fél esztendôvel, 2003. október 6- án itt Aradon, a tizenhárom vértanú tábornokra emlékezve, azt mondtam: "A Szabadság-szobornak állni kell. És állni fog!" Lehet, hogy sokan nem hittek nekem akkor, sokan gondolták azt, hogy ez nem fog sikerülni, mint annyi minden a történelmünkben.

És íme, áll a Szabadság-szobor!

A Szabadság-szobor szabad!

Kiszabadítottuk!

Nem teszek szemrehányást a kishitûeknek, hiszen én magam is elkeseredett voltam egy fél esztendôvel ezelôtt, de tudtam, hogy nekünk semmilyen tisztességes célról nem szabad lemondanunk. Nem tehetek szemrehányást azért sem, mert annyi szerzôdés bizonyult már értéktelen papírnak mifelénk, annyi ünnepélyes fogadkozásról derült ki, hogy üres ígéret csupán, annyi szószegésre, annyi megcsalatásra mondhatnánk példát a múltból, hogy az erdélyi magyarságnak már-már vérébe, agyába, idegrendszerébe ivódott az óvatosság: nem szabad álmodozni! Nem szabad bizakodni! A románokkal való megbékélést, kiegyezést, egyenlôséget is annyian ígérték már, hogy nagyon nehéz nekünk elhinni az ilyesmit. Nagyon nehéz elképzelni, hogy végre közös otthonunkká válhat Erdély, Románia, az egész Európa, és egy magyar meg egy román emlékmû is jól megférhet ugyanazon a téren.

A történelem sokszor szembeállított minket. Még 1848-ban, a szabadságért folytatott harcunkban sem tudtunk találkozni, vagy csak túl késôn, és az elnyomó önkény sikerrel ugrasztott össze egymással minket. Ma is sok mindent másképpen látunk, valószínûleg ma sem egyformán ítéljük meg nagyjainkat, másképpen szemléljük Kossuth Lajost vagy Avram Iancut, attól függôen, hogy magyarok vagy románok vagyunk-e. És ez természetes is! Nem lehet most egyik pillanatról a másikra azt állítani, hogy nekünk nincsen egymással tisztázni valónk, és hogy elmúlt minden bajunk, nyomorúságunk. De lehet végre annyi bölcsesség bennünk, hogy felismerjük: itt mindenkinek helye van! Ne akarjuk arra kényszeríteni a másikat, hogy ugyanúgy érezzen, mint mi, mert ez úgysem fog sikerülni. Kinek-kinek kedvesebb a saját édesanyja, a saját hagyománya, a saját nyelve. De attól még lehet tisztelni a másikat! Attól még lehet becsülni a másik hagyományait, nyelvét, hôseit. Ezt várjuk el a románoktól, és ezt elvárhatják tôlünk ôk is. És ha így közelítjük meg a román-magyar viszonyt, ha sikerül tiszteletben tartanunk a másik érzelmeit, akkor valóban közeledni fogunk egymáshoz, akkor talán egy idô után érezni is másképpen fogunk. Ma még lehet, hogy egyesek furcsállják ezt a Megbékélési Parkot, valami ellentmondást, valami zavaró társítást látva ebben. Kétségkívül szokatlan számunkra ez, legalább annyira, mint maga a megbékélés. De nincsen más út sem a magyarok, sem a románok számára, sem Magyarország, sem Románia számára.

Olyan pillanatban kerül sor erre az ünnepségre, amikor néhány nap választ el minket Magyarország európai uniós tagságától, és ez nekünk, romániai magyaroknak is nagy öröm. Nagy öröm, de nagy felelôsség is. Úgy kell politizálnunk az elkövetkezôkben, hogy Románia is minél hamarabb határok nélkül lehessen együtt Magyarországgal, és hogy minél hamarabb megszûnjék mindenféle távolság közöttünk. Ehhez pedig nemcsak közös megbékélési parkra, közös regionális fejlesztési elképzelésekre is szükségünk van.

Tisztelt ünneplô közönség!

A Szabadság-szobor kiszabadítása fontos lépés egy újfajta nemzeti együttélés felé, és az errôl szóló kormányhatározat azt jelenti, hogy hivatalosan elismerik: Erdélyben a magyar múltnak is méltó helyet kell biztosítani. Akinek pedig múltja van, jövôje is lesz!

Kiszabadítottuk a szobrot?

Igen!

De ennél is fontosabb, hogy a Szabadság-szobor is megszabadított minket. Hogy mitôl? A kishitûségtôl, a reménytelenségtôl, a beletörôdéstôl, a kiábrándultságtól, a csalódástól, hogy nekünk soha, semmi sem sikerülhet.

Itt a példa, hogy sikerülhet!

Ha együtt vagyunk!

Ha szolidárisak vagyunk!

Ha egységesen, egy akarattal lépünk fel, ha képesek vagyunk összefogni, akkor meglesz az eredménye.

Méltó módon áll a Szabadság-szobor, méltó emléket állítottunk ismét Aulich Lajosnak, Damjanich Jánosnak, Dessewfy Arisztidnek, Kiss Ernônek, Knézich Károlynak, Lahner Györgynek, Lázár Vilmosnak, gróf Leiningen-Westerburg Károlynak, Nagysándor Józsefnek, Pöltenberg Ernônek, Schweidel Józsefnek, Török Ignácnak, Vécsey Károlynak.

Új jelentést adtunk ma talán a román-magyar viszonynak is.

De legalább ekkora eredmény, ha tényleg megszabadított minket ez az esemény az örökös kételytôl, hogy nincsen értelme a küzdelemnek.

Innen, errôl a térrôl üzenjük mindenkinek: mi nem vagyunk szalmaláng lelkû emberek, mi tudjuk, hogy nem könnyû sikerre vinni ügyünket, és hogy egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni a világot, de egy percig sem mondunk le arról, amit megálmodtunk, mert a kitartás mindig meghozza a maga gyümölcsét.

A Szabadság-szobor nyolcvan esztendeig el volt zárva a nyilvánosságtól. Csodálatos módon mégis szinte minden ízében megmaradt, és maradéktalanul restaurálni lehetett. Ez a szobor kibírta a nyolcvan esztendôt. Mi is sokat kibírtunk.

Nekünk végre sikerült az, ami eleinknek nyolcvan esztendô alatt nem sikerülhetett: visszaállítottuk Zala György mûalkotását. Vajon miért tudtuk ezt megtenni? Mi különböztet meg minket eleinktôl? Jobban akartuk volna ezt, mint ôk? Nem, hiszen bennük is éppen olyan erôs volt az akarat. Nem az akaratban különbözünk, hanem a történelmi tapasztalatban. Mi látjuk, milyen hibákat kell elkerülnünk, és képesek vagyunk okulni a múltból. Tudjuk megfelelô módon alakítani a helyzetet. Az elmúlt években a romániai magyar érdekképviselet egységesebb volt, mint az elmúlt nyolcvan-nyolcvanöt esztendôben bármikor. Ugyanakkor azt is felismertük, hogy csakis a románokkal való partnerséggel és a két ország közti viszony jobbításával érhetünk el eredményt. Ahhoz, ami ma történik, kellett az egységes RMDSZ, és kellett a román kormány és a magyar kormány tárgyalókészsége is. Vagy tágabb értelemben, több évre is visszatekintve: kellett a romániai magyar politikusok, a romániai román politikusok és a magyarországi magyar politikusok közös erôfeszítése. És kellett mindehhez még a helyi közösség, az aradi románok és magyarok példás együttmûködése is.

Köszönet érte!

Két emlékmû áll majd itt egymással szemben ezen a téren. Egymással szemben, de nem egymás ellen. Hátha végre meghozza nekünk a huszonegyedik század a szabadságot, egyenlôséget és testvériséget, hátha végre megnyugvásra és békére lel a tizenhárom mártír, aki értünk adták életüket, mindannyiunkért, bármilyen nyelven is beszéljünk. Hiszen most már tényleg itt az ideje annak, amit a költô így fogalmaz meg: "rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés"!

Ovidiu Natea prefektus sajtóközleményben hozza a közvélemény tudomására, hogy a 2004. évi 67-es, a helyhatósági választásokról szóló törvény 27. cikkelye értelmében a megye 100 szavazókörzetében a községek polgármesteri hivatalaiban rendezik be a választási irodákat. Kivétel Koronka és Sóvárad. Elôbbi esetében a kultúrotthonban, utóbbinál az óvodában rendezik be a választási irodát.

A megyei kerületi választási iroda a közigazgatási palotában kap helyet (Enescu u. 1 sz.). Az irodák jelenleg reggel nyolctól délután 4-ig mûködnek, a választások idején pedig állandóan a választópolgárok rendelkezésére állnak.

A Munkáspárt is teljes tanácsosi listával indul a június 6-i helyhatósági választásokon.

Jelöltek a marosvásárhelyi tanácsba: Doroftei Ilie, Mocean Melinte, Kurcsi Ileana, Németi Ioan, Manisor Aron, Cioc Nicolae, Pop Lazar, Pop Aurel, Covaci Gabriel, Kurcsi Andrei, Blaga Dumitru, Stan Stoica, Bíró István, Baltateanu Dumitru, Moldovan Ioan, Moldovan Veronica, Bucuroiu Aurel, Lascudean Dorin, Lantosi Remus, Demeter Zoltan, Meghesan Teodor, Benedekfy Éva, Adam Maria, Furnea Vasile, Racain Iacob, Maier Radu, Csegedi Béla, Pop Nicolae, Todea Marius(1), Bejan Constantin, Matei Ioan, Todea Marius (2), Vancea Mircea, Virga Ioan, Alboiu Diana, Curticapean Vasile, Catana Ioan.

A jelöltek lajstromát a Román Munkáspárt megyei bizottsága hozta nyilvánosságra.

Puskás Bálint RMDSZ-szenátor hétfôn sajtótájékoztatón kijelentette, ha a következô kormányzati ciklusban Romániában lesz egy magyar prefektus, akkor az Kovászna megyében lesz. Puskás hangsúlyozta, az RMDSZ számára prioritás, hogy Kovászna megyében magyar prefektus legyen.

"Egy magyar prefektussal sokkal jobban biztosíthatjuk a törvényességet, mint a jelenlegi román nemzetiségû kormánybiztossal, és nem létezne a jelenlegi lobbi és ellenlobbi" - mondta a szenátor.

Puskás Bálint kifejtette, Horia Grama jelenlegi prefektus nem támogatja, hanem tudatosan akadályozza a Kovászna megyei helyi önkormányzatok munkáját. "Hargita megyében a román prefektus sokkal nagyobb mértékben támogatja az önkormányzatokat, ez meg is látszik a megye fejlôdésén" - tette hozzá. A szenátor elmondta, az RMDSZ Kovászna megyei magyar prefektussal kapcsolatos célkitûzése nem szerepel a kormánypárttal kötött idei megállapodásban.

Székely Ervin RMDSZ-képviselô javasolja a politikai pártok törvényének módosítását, hogy egy román állampolgár ne lehessen egyidejûleg tagja egyazon nemzeti kisebbség két vagy több szervezetének, amelyek jelölteket állítanak a választásokon.

Székely hétfôn nyújtotta be a parlamentbe törvényhozási javaslatát, amely tulajdonképpen az RMDSZ honatyáira és helyi választmányának tagjaira vonatkozik, akik ugyanakkor a Magyar Polgári Szövetség vagy más, a helyhatósági választásokon induló alakulat tagjai is egyben.

Az RMDSZ-képviselô kifejtette, tervezete révén azt kívánja elérni, hogy "szimmetrikus szabályozás" létezzen a nemzeti kisebbségek tagjaival kapcsolatban.

"A politikai pártok törvénye szerint egy személy nem lehet egyidejûleg tagja két vagy több pártnak, ennek alapján úgy gondolom, hogy a szimmetria elve szerint egy személy nem lehet tagja ugyanazon nemzeti kisebbség két vagy több szervezetének, amelyek részt vesznek a választásokon, tehát riválisok" - mondta Székely.

A székelyföldi magyar választópolgárok 10-15 százaléka támogatja a Magyar Polgári Szövetséget, jelentette ki Puskás Bálint RMDSZ- szenátor hétfôn, sajtótájékoztatón.

"Bizonyos településeken az MPSZ nagyobb, máshol alacsonyabb támogatottságnak örvend, véleményem szerint az átlagarány 10-15 százalék. Az utóbbi idôszakban sok székelyföldi településen megfordultam, így jutottam erre a következtetésre" - mondta Puskás.

Annak kapcsán, hogy a Központi Választási Iroda elutasította az MPSZ választási részvétellel kapcsolatos kérését, Puskás kifejtette, az MPSZ jelöltjeinek az RMDSZ-en belül rendezett elôválasztásokon kellett volna részt venniük, a konfrontációra az RMDSZ-en belül kellett volna sor kerüljön.

A Magyar Polgári Szövetség külön listás választási részvételével kapcsolatos döntés mögött "hazai és külföldi erôk" állnak, amelyeknek "nem tetszik az RMDSZ politikai ereje és eredményei" - jelentette ki pénteken, sajtótájékoztatón Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor.

Eckstein szerint az MPSZ-t támogató külföldi erôket az Orbán Viktor vezette Fidesz - Magyar Polgári Szövetség képviseli. A szenátor azzal vádolta ezeket a "hazai és külföldi erôket", hogy nem szívlelik az RMDSZ politikai erejét és az általa elért eredményeket, azé a szövetségét, "amely fontos tényezôvé vált és amelynek nagy szerepe van a román-magyar dialógusban".

"Az RMDSZ szavát meghallgatják a nyugati kancelláriákon, racionális és mérsékelt politikája következtében" - mondta a szenátor.

Eckstein elismerte, hogy az RMDSZ "nehéz idôszakon" megy át az MPSZ választási konkurenciája miatt, de véleménye szerint a magyar választópolgárok bebizonyítják, hogy az RMDSZ erôs támogatottságnak örvend.

A politikus szerint az MPSZ saját listás részvétele a helyhatósági választásokon a romániai magyar közösség megosztását célozza.

(MTI) Hiller István magyar kulturális miniszter és Mircea Geoana román külügyminiszter közösen felavatta szombaton Gozsdu Manónak (1802-1870), a budapesti Gozsdu-udvar bejáratánál elhelyezett emléktábláját.

"Ez az emléktábla nemcsak a múltról, hanem a jövôrôl is szól; arról a XXI. századi jövôrôl, ami a mi véleményünk és akaratunk szerint egy közösen alakított jobb, békésebb és megértôbb jövô lesz, mint volt a XX. század" - mondta Hiller István a tábla felavatásán.

"Magyarország és Románia új úton jár; ez az út közös, ez az út a történelmi megbékélés és partnerség útja" - jelentette ki a miniszter.

Mircea Geoana örömét fejezte ki, hogy a két ország történelmi megbékélése "egy újabb pillanatának" lehet tanúja.

Gozsdu Manóra emlékezve azt mondta: egy "román ortodox, (...) egy olyan reneszánsz személyiség, aki elôre látta a jövôbeli egyesült Európát".

A két politikus által leleplezett emléktáblán, Gozsdu Manó dombormûve alatt az áll, hogy a Gozsdu-udvar a magyarországi románság, illetve az összrománság nagy mecénásának emlékét ôrzi. Továbbá Gozsdu Manó, valamint a két nép barátság szellemében a magyar és román kormány egy közös alapítványt hoz létre.

Emanuil Gojdu (Gozsdu Manó) a XIX. század második felében sikeres ügyvédként dolgozott Budapesten és alapítványt hozott létre "a tanulni vágyó ortodox román fiatalok" támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte hagyatékát, amely a magyarországi és az erdélyi románság ortodox vallásának és kultúrájának támogatását szolgálta.

A több budapesti belvárosi ingatlant is magában foglaló Gozsdu Alapítvány jövedelmébôl a Trianoni békeszerzôdés megkötéséig (1920) 5 ezer szegény sorsú szegény diák kapott ösztöndíjat.

Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. Erre a vagyonra a magyar törvények szerint nem vonatkozik a kárpótlás.

Ion Iliescu, a múlt év szeptemberében magyarországi látogatásán akkor újságírókkal azt közölte: Románia nagyra értékeli a magyar kormány javaslatát arra vonatkozóan, hogy közös felügyelet és társfinanszírozás mellett jöjjön létre a kulturális célú Gozsdu Alapítvány, Gozsdu Manó XIX. században megfogalmazott végrendeletének szellemében, Gozsdu-udvarbeli székhellyel.

Elmondta, hogy a Gozsdu-udvarban kell kialakítani az alapítvány budapesti intézményeit: egy múzeumot, egy könyvtárat és a magyar-román stratégiai partnerség intézetét.

Bécs gazdagabb lett egy újabb attrakcióval: pénteken a bécsi Hofburgban megnyílt Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné (1837-1898), "Sisi" életét és a hozzá fûzôdô mítoszokat ismertetô múzeum, amelyet a közönség szombattól látogathat, mégpedig nem véletlenül: április 24-én volt 150 esztendôvel ezelôtt Erzsébet és I. Ferenc József esküvôje.

A múzeum hat termében szembesülhetnek a látogatók Erzsébet Genfben bekövetkezett tragikus halálával, az anarchista merénylô által elkövetett gyilkossághoz fûzôdô mítoszokkal, a császár- és királyné nyugtalan életével és személyiségével.

"Napjainkban a mítosz árú, amely igen jól eladható. Mi azonban semmit nem akarunk hozzá tenni, a valódi személyiséget állt szándékunkban bemutatni" - jelentette ki a megnyitón Wolfgang Kippes, a múzeumot felügyelô schönbrunni kastély intézôje.

A múzeum elsô termében Erzsébet halotti maszkját és a temetésérôl készült fényképeket láthatja a közönség. Kivágott korabeli újságcikkekbôl megtudhatja, hogy a nyilvánosság részvéte elsôsorban a császárnak szólt és nem a merénylet áldozatául esett feleségének, aki csak ritkán mutatkozott a nyilvánosság elôtt.

A következô teremben megtudhatják a látogatók, hogy miként született meg a bálvány alakja a császárnéról készült filmek, elsôsorban a Romy Schneidernek köszönhetôen nagy sikert aratott trilógia jóvoltából. Kiállították azt a parókát is, amelyet a színésznô a filmben viselt.

A harmadik terem Erzsébet leánykorát, a boldog bajorországi éveket eleveníti fel, és bemutatja az esküvôi meghívót, valamint Sisi leánybúcsún viselt ruhájának rekonstrukcióját.

A múzeum negyedik termét az udvari életnek szentelték, amelyrôl a fiatal császárné ezekkel a szavakkal emlékezett meg: "Börtönben ébredtem, bilincsekkel kezeimen..." Itt tekinthetô meg a házassági szerzôdési okmány és más ékszerek mellett "Sisi" rubintokkal kirakott ékszergarnitúrájának és a hajában viselt híres gyémántos csillagoknak a kópiája.

Az ötödik terem részletesen foglalkozik Erzsébetnek az udvari élet hétköznapjai elôli menekülésével és utazásaival. A szépségét a maga korában szokatlanul tudatosan ápoló Erzsébet szenvedélyesen fogyasztotta magát, fôleg sporttal: lovagolt, úszott, vívott és hosszú-hosszú gyalogtúrákat tett.

A hatodik teremben azután bezárul a kör: megismerhetôk a merénylet indítékai. Elsô ízben mutatják be a gyilkos fegyver - a reszelô, amellyel az anarchista Luigi Luccheni gyilkos sebet ejtett Erzsébet szívén.

Pénteki közlés szerint a "Sisi" múzeum létrehozásának költsége 800 ezer eurót tett ki. A belépô ára benne foglaltatik a Hofburg 7,5 eurós belépôjében. Ezzel a belépôvel azután nemcsak a múzeum tekinthetô meg, hanem az ugyancsak nemrég felújított császári lakosztály, valamint a császár- és királyné magán helyiségei is.

Múlt szombaton délben tartották az új arculatot nyert gernyeszegi mûvelôdési otthon avatóünnepségét. Az épület bejárati ajtaja fölé a román és magyar zászló mellé az EU lobogóját is kitûzték.

- Ez a hajlék valóban otthon lett - emelte ki igehirdetésében Fehér Dániel református lelkész, aki megáldotta az épületet, majd ortodox szertatás szerint fel is szentelték azt.
Dr. Kelemen Atilla és Frunda György vágta el a szalagot, majd az ünnepség a gyönyörû teremben folytatódott. Incze Jenô polgármester román és magyar nyelven szólt az egybegyûltekhez.

- E ház, mely sokak adakozó szeretetének eredményeként mára rendeltetéséhez méltó ünnepi díszbe öltözött, számunkra azért is fontos, mert a neves építésznek, Kós Károlynak a tervezése, aki a magyar építészetben sajátos, lelkünkhöz közel álló stílust alakított ki. A kultúra házai, otthonai a jelen szegénysége miatt sajnos nem mindig tudják betölteni rendeltetésüket egy-egy közösség életében. Úgy vélem azonban, hogy nem is a távoli jövôben a kultúra otthonainak szerepe a legkisebb falusi közösségek életében is egyre inkább felértékelôdik. A közös Európa felé igyekvô nemzetek mindenikének sajátos mûveltsége, nyelve, zenéje, éneke, dalkultúrája, szokásai, hagyományai egyéni színfoltot jelentenek majd a nemzetek Európájának mûveltségében - fogalmazott a polgármester, majd oklevelet és emléktárgyakat nyújtott át a munkájukban segítô politikusoknak, vállalkozóknak, magánszemélyeknek.

- Nagy öröm az RMDSZ-nek minden olyan alkalom, amikor kultúr-otthont, iskolát, rendelôt avatunk, mivel mindez az ittmaradás és a megmaradás alapköve. S ez úgy sikerült, hogy az RMDSZ az építés, a békés együttélés és együttmûködés politikáját választotta, nem pedig a konfrontációét. Gernyeszegnek sikerült bebizonyítani, hogy együtt tudnak élni - emelte ki felszólalásában Frunda György szenátor.

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezete elnökének véleménye szerint a gernyeszegiek az országra, Európára kiható példát mutattak: vállvetve javították fel mûvelôdésük házát.

Incze Jenô polgármester a Népújságnak nyilatkozva elmondta, a felújítás 2003 nyarán kezdôdött, amikor a tanács 100 millió lejt különített el a több éve kihasználatlanul álló mûvelôdési otthon rendbetételére. Az egyik terem volt a községi könyvtár, a salétrom már a kötetekbe is beívódott. Ezért a könyvtárat a régi iskola egyik szárnyába költöztették, s az így felszabaduló terem lett a konyha. Az esküvôk és egyéb összejövetelek alkalmával szükséges sütés-fôzést ezután korszerûen felszerelt, hideg-meleg vízzel ellátott konyhában végezhetik. A két terem közötti falat kivágták, a kisebbiket ezután fórumok és irodalmi estek, kisebb összejövetelek szervezésére használják, míg a mellékhelyiséggel ellátott, 200 székkel és 30 összecsukható asztallal felszerelt nagyterem a nagyobb méretû mulatságoknak adhat helyet. A testvértelepülési kapcsolatoknak köszönhetôen európai szintû kultúrotthont sikerült teremteni. Magyarbánhegyesrôl 50 négyzetméter fali- és ugyanannyi padlócsempe érkezett, amelyet a konyhában raktak fel és le, s innen érkeztek a fûtôtestek is. Patapoklosi polgármestere 150.000 forint adományt hozott el, amely a testvértelepülés képviselôinek egyhavi tiszteletdíját képezi. Az ôsszel a költségvetés-kiigazításkor a megyei tanács 400 millió lejt különített el, s ezt is a mûvelôdési otthon felújítására fordították. Szigetvár polgármestere az avatóünnepségre hozta el azt a 100.000 forintot, amelybôl az ezután sorra kerülô parkosítást és különbözô külsô munkálatokat végzik el.

A Gernyeszegi Polgármesteri Hivatal az idei költségvetésébôl 500 millió lejt különített el a körtvélyfáji, s 200 millió lejt a teleki mûvelôdési otthonok felújítására. A korszerûsítési munkálatok összértéke Körtvélyfáján 1,2 milliárd, a teleki esetében 1 milliárd lej.

Az ünnepség folytatásaként a helybeli iskolások és a néptánccsoport táncolt, míg a körtvélyfáji református egyház Cantate Domino vegyes kórusa alkalomhoz illô dalokat adott elô. Este ünnepi kosaras bálra hívták a község apraját-nagyját.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság tegnap jóváhagyta a Csibi István ügyvédei által benyújtott, letartóztatási parancs elleni fellebbezést. A csíkszeredai vállalkozót csütörtökön este vették ôrizetbe, többrendbéli erôszakos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanújával. A 29 napra szóló letartóztatási parancs ellen Csibi István fellebbezést nyújtott be, a táblabíróság pedig, ennek helyt adva, 15 napra csökkentette a letartóztatás idejét - nyilatkozta lapunknak Ionas Nicolae bíró, az intézmény szóvivôje. A döntést a bírók a késôbbiekben indokolják meg - tette hozzá. Csibi Istvánt 15 nap után akár szabadon is engedhetik, hacsak a Hargita Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség - a nyomozás során újabb súlyosbító bizonyítékokra nem bukkanva - nem kéri a letartóztatási parancs meghosszabbítását - jelentette ki Ionas.

Tegnap délelôtt a polgármesteri hivatal képviselôi bemutatták a sajtónak azt a Baneasa utcai épületet, ahova két héten belül elköltöztetik a Rovinari negyedi 24-es számú tömbházban lakó romákat. A hivatal, saját pénzbôl megvásárolta az épületet, kormánytámogatással sikerült felújítani, lakhatóvá tenni.

A volt marosvásárhelyi mtsz farmgazdaságát egy calabriai illetôségû olasz cég vásárolta fel jó néhány évvel ezelôtt az istállókkal és a hozzájuk tartozó telekkel együtt, 5 milliárd lejért. Ettôl a cégtôl vette át a polgármesteri hivatal a volt irodaépületet. A felújítási munkálatok 4,5 milliárd lejbe kerültek, ebbôl 3,7 milliárdot romáknak szánt kormányprogramból sikerült fedezni. Az épületben 30 tágas lakást, közös fürdô- és mellékhelyiségeket, konyhát, közösségi szobát rendeztek be. A hasznos felület 3000 négyzetméter. Megtudhattuk, hogy ide elsôsorban a Rovinari negyedbeliek költöznek, mivel az ottani tömbházukat ANL- programmal felújítják. Saját és a polgármesteri hivatal adminisztrátora vigyáz majd szigorúan a házirendre. Elhangzott, a hivatal meg szeretné vásárolni az istállókat, amelyekben további lakásokat, illetve mûhelyeket képeznének ki. Egyelôre tény, hogy a Valea Verde Kft. megvásárolta az istállókat, s így ezek átvételérôl még csak a tárgyalásokat kezdeményezték. Dorin Florea elképzelése, hogy Radnótról üvegházakat vásárolnak, s kertészetet is létesítenének, ahol természetesen az ide költöztetett romák dolgoznának.

Az új lakók várhatóan két hét múlva költöznek be, mert be kell még kötni a központi fûtést, és a lefolyóhálózatot is rendbe kell tenni.

Mottó: "A globalizációt lehet kárhoztatni és lehet ünnepelni, lehet taglalni hátrányait és elônyeit, de egyet nem lehet, pontosabban nem szabad: figyelmen kívül hagyni".

A Sapientia EMTE rendezvényén tartott elôadást Csíkszeredában a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének fômunkatársa, aki a kelet-európai országokban végbement rendszerváltás, illetve egész mai világunk jellegzetességeirôl fejtette ki véleményét. Laki László kutatási területe évtizedek óta az ifjúság- és az oktatásszociológia, ami az utóbbi idôben a szegénységkutatással egészült ki.

- Hogyan határozható meg az új rendszer, amelyben élünk?

- A világgazdaságban a hetvenes évek elejétôl új irányzatok jelentek meg: jelesül a gazdasági paradigmaváltás és a globalizáció. Ezek az irányzatok átszabták a világot, és nem csupán gazdaságilag - mint ezt a '90-es évek kelet-európai rendszerváltásai is bizonyítják -, hanem politikailag, illetve a nagyhatalmi erôviszonyokat tekintve is. Kutatásaink tehát arra irányulnak, hogy feltérképezzük a rendszerváltás után kialakult új világot, annak mûködési és újratermelôdési jellemzôit. Gazsó Ferenccel éppen egy könyvön dolgozunk, melynek témája annak a tisztázása, hogy a magyar újkapitalizmusban miként zajlik a generációs reprodukció.

- Milyen kapitalizmussal kell szembesülnünk?

- Az világos, hogy nem a jóléti kapitalizmusról van szó, amely a piacgazdaságot és a jóléti államot a ’60-’70-es években (Németországban vagy például a skandináv országokban) mûködtette.

Ez már nem a fordi rendszerû gazdasági újratermelôdési modell, amelyet a nagyszériás termelés és a teljes foglalkoztatottság jellemzett, ahol mûködött az egyezkedés munkaadók, munkavállalók és az állam között, és nagyon jelentôs érdekmegjelenítô szereppel bírtak a szakszervezetek. Ezt a kapitalizmust a kisszériás csúcstechnika, a specializált kisüzemek jellemzik és a gyenge szakszervezet. Bár a kelet-európai országokban szinte minden rendszerváltó párt szakszervezeteket alakított, a munkásság és az alkalmazottak érdekeit - gondoljunk a tömeges elbocsátásokra, az elszegényedésre - mégsem sikerült hatékonyan kiegyenlíteni. A közép-kelet-európai országokban végbement változás egyik sajátszerûsége, hogy miközben azzal voltak elfoglalva, hogy kivívták végre a szabadságukat, és a diktatúrák alóli elnyomatásból felszabadultak, nem fordítottak figyelmet annak a világnak a meghatározására, ami mindezt lehetôvé tette számukra, s amihez nekik is alkalmazkodniuk kellene. Véleményem szerint a rendszerváltás is a gazdasági paradigmaváltás és a globalizáció miatt következett be, s nem egy szerves folyamat volt ezekben az országokban. A felszabadulás-érzés eufóriájában a kelet-európai politikai elitekben nagyon késôn kezdett el tudatosodni, hogy a rendszerváltást nem a reálfolyamatokkal adekvát módon definiálták, ami a kapitalizmusképükrôl is elmondható. A kialakult újkapitalizmus egészen más, mint a "szociális piacgazdaság" általuk hirdetett modellje, melyet a lakosság is támogatott.

- E kapitalizmus legfontosabb jellemzôjeként a munkanélküliséget, és különösen a fiatalokat érintô munkanélküliséget említette.

- A ’70-es, ’80-as években Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban kialakult újratermelôdés fontos jellemzôjérôl van szó. A munkanélküliség általános megjelenése mellett ennek egy olyan formájával is számolni kellett, amely a fiatal korosztályokat akadályozza meg abban, hogy bejussanak a munkaerôpiacra. Mivel ezeket a gyerekeket "parkoltatni kell" valahol, az érettségit adó közép- és a felsôoktatás felé terelik ôket. A fejlett piacgazdaságok ugyanis kitalálták: az a legjobb, ha a fiatalok az oktatási és a képzési rendszerben vannak.

- Ezek szerint a manapság sokat emlegetett Bolognai Folyamat is ennek a kényszerûségnek a ter- méke.

- Igen. Az igazi probléma pedig mögötte van: a "parkíroztatott" fiatalok "kimenete" nem alakult ki. Mára már az EU-s csatlakozásban reménykedô kelet-európai országok számára is világossá vált, hogy hasonló megoldási módokat kell alkalmazniuk. Csakhogy a probléma ott kezd komollyá válni, hogy a fejlett centrumországok és a perifériáról bekerülô országok között egy sajátos munkamegosztás is kialakul. Míg a fordi rendszerben a termelés volt a centrumban és a nyersanyag kint a periférián, ez most megfordult: a termelést telepítik ki, helyette pedig a kutatás, a fejlesztés, az infrastruktúra és az irányítás került a központba. Ilyen módon alakul ki az említett sajátos munkamegosztás. Ha ugyanis a termelés kerül ki a perifériára, akkor a fiatalokat arra kellene felkészíteni, hogy a tôke vonzóképességét növeljék. Nagyon sok helyen viszont abba az irányba lódultak meg, hogy a gyerekeket ott is a felsôoktatásban parkíroztatják, ahol ennek nincsenek meg az elôfeltételei.

Az ifjúsági munkanélküliség a ’90-es évek elején Magyarországon hirtelen megugrott. Ezen az állam azzal próbált segíteni, hogy legidôsebb korosztályokat "távolította el" a munkaerôpiacról, a legfiatalabbakat azonban nem tudta besegíteni. A probléma meg is reked ezen a szinten. Megnyúlik az elsô munkavállalás ideje. A kényszerûségbôl az iskolarendszerben parkíroztatott fiataloknak a problémái nem szûnnek meg. Részint, mert nincs megfelelô tudásbázis mögöttük, ehhez ugyanis az iskolákat fel kellett volna "turbósítani", pénzzel ellátni, hogy olyan tan-anyagot közvetítsenek, aminek elsajátítása bárhol versenyképessé teszi a fiatalokat.

Mi már évek óta mondjuk, hogy az ember vég nélkül nem dughatja a homokba a fejét azzal az elképzeléssel, hogy majd lesz velünk is valami, és minden megoldódik. Nagyon pontosan lehet látni, hogy a problémát kizárólag ebben a formában nem lehet megoldani, hiszen más piacgazdaság van Svédországban, Japánban, az Egyesült Államokban, Magyarországon, Finnországban és Romániában is. A magyar politikai elitek - amennyire én ismerem - hasonlóan a többi kelet-európai ország politikai vezetéséhez, nem határozták meg pontosan, hogy milyen piacgazdaságot építenek, milyen társadalompolitikai célokat követnek, vagyis milyen társadalmat szeretnének felépíteni.

- Elôadásában a magyarországi példát említette, ami kisebb-nagyobb eltérésekkel a többi kelet-európai országról is elmondható.

- Magyarországon az elmúlt 12-14 évben a foglalkoztatási szerkezet teljesen megváltozott. A mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya valamikor kilencvenben még 17 százalék volt, most pedig lezuhant 6 százalékra. Az iparban foglalkoztatottak aránya ugyan nem változott, a szolgáltatói szektorban dolgozóké 60 százalékra nôtt. Csakhogy ez a szektorális váltás úgy ment végbe, hogy Magyarországon jelentôs gazdasági visszaesés volt, melynek során másfél millió munkahely szûnt meg. A szolgáltatói szektor növekedése tehát abból adódik, hogy innen kevesebb dolgozót bocsátottak el, mint a többibôl. A fejlôdés tehát nem a jövedelem-növekedéssel és életminôség-javulással függ össze. Vagyis, hogy a magasabb jövedelmûek meg tudják venni a szolgáltatást. Nem ez történt, vagyis a nyugat- európai országokhoz hasonló szerkezet mögött nem gazdasági fejlôdés, hanem a válság munkált.

- A munkanélküliségen kívül vagy azzal összefüggésben egyéb problémák is gátolják a fiatalok életkezdését.

- Ahhoz, hogy a fiatalok függetlenedjenek, családot alapítsanak, lakás kellene. Magyarországon a múlt évben jelent meg annak a csírája, hogy az új kapitalizmus újratermelôdési logikájával próbálja meg egyeztetni a lakáshoz jutást. Kiderült, hogy az egyik sérülékeny pontról van szó, ami szintén nem magyar, hanem globális probléma. A fiatalok egzisztenciális létbizonytalanságban vannak, egy részük nem tud, más részük nehezen tud elhelyezkedni, sokuk esetében nincs garancia arra, hogy hosszabb idôre biztosított legyen a munkahelyük. Ilyen feltételek között az államnak vagy az állam által megbízott banknak döntenie kell, hogy azt a fiatalt, aki pillanatnyilag dolgozik, támogatja-e, és 20 évre hitelt folyósít-e számára. De mi van akkor, ha megszûnik az állása? Más esetben az érintetteknek van garantált állásuk, de olyan alacsonyak a bérek, hogy ezekbôl nincs mód a törlesztés rendszeres fizetésére. A gond tehát az, hogy a fiatalok egy jelentôs része nem hitelképes. Rengeteg sebbôl vérzik a dolog, hisz több mint egy évtizeddel a rendszerváltás után sem tudtak egy olyan rendszert kitalálni, amely a társadalmi reprodukció normál menetét biztosítaná.

- Ilyen helyzetben a családokra hárulna a finanszírozás feladata.

- Csakhogy a családoknak sincsen pénzük. Elvileg elképzelhetô lenne, hogy a gyermek havi törlesztéseit a szülôkre lehessen hárítani, de kiderül, hogy a szülôk is ugyanolyan sérülékenyek a munkaerôpiacon. Nincs semmi biztosítékuk arra, hogy bent maradnak a rendszerben, és tartalékaik sincsenek. A középgeneráció, amely az államszocializmusban az egyik legterheltebb nemzedék volt, hiszen az idôsek nyugdíjának biztosítása is reájuk hárult, most még inkább megterhelt, mert a jövedelmek nem elégségesek arra, hogy a szülôket és a gyermekeket is segítsék. Az úgynevezett generációs transzfer, amely egy viszonylag fejlett országban eléggé jól bejáratott rendszer, a közép-európai országokban nem mûködôképes, illetve csak a családok egy kis töredékénél. Holott ezeknek a fiataloknak is az európai piacon kell versenyképeseknek lenniük, ahol a németek, franciák, hollandok és más nemzetek gyerekei. A versenyképesség már nem országos jellegû. Ez azt is jelenti, hogy a nemzetfogalom is átértelmezôdik. Aki ma már csak saját országában gondolkodik, eltévedt, mivel a globalizált világhoz való csatlakozás tágabb horizontot feltételez, s egyben a sajátos játékszabályok elfogadását is. A kelet- európai országok erre a problematikára nem készültek fel, csak egy sodródás tapasztalható, ami a kudarc lehetôségét sem zárja ki.

- Mi tehát a teendô, hogy a kudarcot elkerüljék?

- Az egyik fontos kérdés, hogy léteznek-e hosszú távú nemzeti programok. Számos országban nincsenek. Nem tudják megmondani, hogy milyen társadalmi célt akarnak elérni egy adott horizont keretében. Ha ez hiányzik, s ráadásul négyéves választási ciklusokban a politikai pártok "össze is zagyválják" a dolgokat, akkor ez nem vezet semmi eredményre. A politikai stratégia hiánya ugyancsak az adott kormányokat minôsíti, de az egész országot érinti, és ez felelôsség. A nemzeti programok elkészítése fékezi, hogy a politikai elit rövid távon gondolkozzon, és a különbözô színezetû kormányokat arra "kényszeríti", hogy kövessék az alapprogramot.

Egy másik fontos elem a profitérdek. Ha a rövid távú "lerablások" uralják a gondolkodást, és nincs társadalmi szolidaritás, akkor nem lehet társadalmi programokról sem beszélni.

- Kutatásaik során milyen egyéb következtetésekre jutottak?

- Az "Ifjúság 2000" kutatást 8000 magyar fiatalon - 15-29 évesekrôl van szó - végeztük el, mert már akkor világos volt, hogy a magyar társadalom területileg és társadalmilag is szegmentálódott. Két pólus alakult ki, másrészt a belsô részek is darabokra töredeztek, aminek következtében egységes és egy irányban haladó társadalomról nem beszélhetünk.

A nyolcezres minta alkalmas volt arra, hogy regionálisan is vizsgáljuk a jelenségeket, amelynek során bebizonyosodott, hogy Budapest és az úgynevezett "kapuvárosok" messze kiemelkednek a magyar viszonyrendszerbôl, míg más részei az országnak lesüllyedtek. A két pólus között olyan jelentôs távolság alakult ki, hogy azt már alig lehet kezelni. A budapestieknek például elképzelésük sincs arról, hogy falun mit jelent a szegénység, és azt hiszik, hogy ott nem akarnak dolgozni. Holott valójában nincsen munka, s ha van is valami kényszerfoglalkozási lehetôség, a bérek olyan alacsonyak, hogy a két keresôbôl álló családnak sincs reménye, hogy a szegénységbôl ki tudjanak lépni. Ez a fajta különbség azt jelenti, hogy egyetlen országon belül is különféle társadalmi újratermelôdési szegmensek alakultak ki. Szétdarabolódott világok jönnek létre, amelyeket nem lehet egy egységes egészbe összefogni. Az individualizálódás, atomizálódás feltételei között a szolidaritás a mélypontra került. A vezetô elitek pedig sokszor nem a valós problémákat politizálják át, hanem csak az embereket próbálják beterelni valamelyik "alakulatba", anélkül hogy a megoldásra lehetôséget kínálnának.

"A globalizációt lehet kárhoztatni és lehet ünnepelni, lehet taglalni hátrányait és elônyeit, de egyet nem lehet, pontosabban nem szabad: figyelmen kívül hagyni."

Foto Natura 3

Harmadik alkalommal rendezte meg az Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Kht. a Foto Natura természetfotó kiállítást, amelyet múlt csütörtökön nyitottak meg a marosvásárhelyi Bernády Házban.

Mint említettük, a pályázati felhívásra Magyarországról, az Amerikai Egyesült Államokból, a Vajdaságból is érkeztek alkotások. 37 szerzô 310 alkotást küldött be, ebbôl 27 fotós 70 képét állították ki. Az igen gazdag és változatos anyag miatt a zsûrinek (Kerekes Péter Pál, Nagy Miklós Kund, Karácsonyi Zsigmond, Keresztes Pál, Berekméri Ágnes) nehéz dolga volt. A Föld napi tárlatmegnyitón Darabán Ottó, az Aquaserv Kht. vezérigazgatója elmondta, lehetôségeikhez mérten hûek maradnak e rendezvényhez, felkarolják e kezdeményezést, hiszen tevékenységükkel tulajdonképpen ugyanazt a célt szolgálják. A "nyersanyaguk" az édesvíz, amelynek tisztasága, feldolgozása igencsak érinti a város lakóit. Azon fáradoznak, hogy a fogyasztóknak legjobb minôségû ivóvizet szolgáltassanak. Számos nevelô jellegû tevékenységük volt, így e tárlat is jó alkalom arra, hogy ezáltal üzenjenek a városlakók, a látogatók felé. Lapunk munkatársa, a zsûri tagja és a házigazda a Bernády György Közmûvelôdési Egyesület alelnöke, Nagy Miklós Kund méltatta a tárlat célját, anyagát. Elmondta, a Bernády Ház immár hagyományteremtôen ad otthont a Foto Naturának, ami jelzi, támogatják a minôséget a szépet promováló kezdeményezést. A természetfotózás és ezen belül a meghirdetett téma: a hegyek világának leképezése külön odafigyelést igényel. A zsûri azokat a fotókat találta kiállításra, illetve díjazásra érdemesnek, amelyek azon túl, hogy bemutatták egy-egy táj, növény szépségét, gondolatébresztôek is. Székely László, az Örökmozgó Természetjáró Egyesület elnöke megköszönte a támogatók (Agfa Pro Foto, Foto Rex Color, Print all) hozzájárulását, majd Berekméri Ágnessel, a kiállítás társszervezôjével együtt kiosztották a díjakat. A következô fotósok részesültek elismerésben: Állatfotók: I. díj: Bartha László: Transszilván Pegazus V. (Marosvásárhely), II. díj: Vetô István: Napozás (Budapest). Ember és természet kapcsolata: I. díj: Tamás András: Sarjúhordás Berecken (Marosvásárhely), II díj: Egri Ferenc: Baleset (Nagyvárad), Makrofotók: I. díj: Bojniczky György: Illúziók (Szabadka), megosztva I díj: Borbély László: Kehely (Marosvásárhely), III. díj: Kerekes István: Találka (Marosvásárhely). Tájképek: I. díj: Puskás György: Báránysors (Marosvásárhely), II. díj: Tamás András: Barcaság, háttérben a Fogaras (Marosvásárhely), III díj: Borbély Zoltán: Alkony (Marosvásárhely). A zsûri különdíjakat is osztott: Aquaserv-különdíj: Bojniczky György: Alkony (Szabadka), Népújság- különdíj: Hints Zoltán: New York (Marosvásárhely), Örökmozgó különdíja: Péter Zoltán: Zord világ (Nagyvárad).

A tárlatot Kocsis Hobo László furulyaelôdása zárta. A kiállítás június 7-ig tekinthetô meg.

Sikeresen zajlott le a Sapientia-EMTE 2004-es elsô felvételi felkészítôje szombaton, Marosvásárhelyen. Nagyváradtól Gyergyószentmiklósig mintegy 80 diák jött el a Pletl Rita és Szentes Erzsébet által anyanyelvi kultúra és pszichológia tárgykörökbôl tartott felkészítôre. A továbbiakban a Pedagógia-szociálpedagógia szakirány és Társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok szakra vonatkozóan május 8 és 15-én tartanak felkészítôt, melyet próbafelvételi követ május 29-én. Matematikából (Informatika, Mechatronika, Számítástechnika és Automatizálás szakok) május 15-én kerül sor a próbafelvételire, a Kertészmérnöki szak próbafelvételije pedig május 29-én lesz. A marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Kar felvételi elôkészítôin a részvétel ingyenes. Az ide felvételizni kívánók május 21-23-a között tartandó Mûszaki és Humán Tudományos Diákköri Konferencián ízelítôt kaphatnak a Sapientia-hallgatók tudományos tevékenységébôl.

Megjelent a Sapientia-EMTE Felvételi Tájékoztató Füzete, amely tartalmazza a csíkszeredai, kolozsvári és marosvásárhelyi karok által meghirdetett 18 szak részletes ismertetését, a felvételi vizsga követelményeit, könyvészetet, felvételi szabályzatot és további információkat, amelyek segítik a diákokat a felkészülésben és döntésben.

A tájékoztató füzet ingyenes, átvehetô a rektori hivatalban (Kolozsvár, Mátyás király u. 4.), illetve a karok dékáni hivatalaiban (Marosvásárhely, Rózsák tere 61.; Csíkszereda,Szabadság tér 1.), további információk a www.emte.ro honlapon és a helyszínek titkárságain.

A marosszentgyörgyi tanács még az 1999. novemberi határozatával jóváhagyta a községközpont központi parkjában a Szent György-szobor felállítását, az avatóünnepségre közel öt év teltével, vasárnap, április 25-én kerülhetett sor.

A napsütötte téren nagyszámú tömeg gyûlt össze a szoboravatásra. A bronzalkotás a Kolozsvári Márton és György testvérek eredeti Szent György-szobrának mása. Egyes vélemények szerint a tágas térhez és a nagy talapzathoz viszonyítva meglehetôsen kicsi a híres sárkányölôt ábrázoló mû, az avatáson a nevét tartalmazó tábla is hiányzott a talapzatról. Ennek ellenére a marosszentgyörgyiek elégtétellel fogadták régi álmuk valóra válását. Sófalvi Szabolcs mûsorvezetô köszöntô beszédében a legendás Szent György életét ecsetelte, "a gonoszt legyôzô hôs, a bátor keresztény azt sugallja, hogy mi is gyôzedelmeskedhetünk életünk nehézségei és megpróbáltatásai fölött. Életünket mindvégig a keresztény szolidaritás kell vezérelje" - emelte ki. Vízi József polgármester a megértésre, békés együttélésre alapuló cselekvést szorgalmazta, amelyben a testvériség játszik fontos szerepet. A Ioan Grama alkotta szobor leleplezését követôen a községi egységesített kórusok daloltak, majd a különbözô vallásos felekezetek képviselôi áldották, szentelték meg az alkotást.

Jegyzet

Nagytakarítás kellôs közepén csengettek az ajtón. Két fiatal, egy férfi és egy nô állt az ajtó elôtt. Kinyitottam. - Rendôrség - mondták. Nem tudtam mire vélni a dolgot, tudtommal, semmilyen bûncselekményt nem követtem el, sem én, sem családtagjaim. Vagy mégis? Hirtelen zavarba jöttem. - Tímeát keressük, itt lakik-e? - Igen, Eszter-Tímea itt lakik - válaszoltam. - Most hol van? - kérdezték. - A nagymamánál. - Mit csinál ott? - Semmi különöset, csak épp ott van, vakációzik, a nagymama vigyáz rá. - Volt-e külföldön valaha? - Volt. - Mikor? - A nyáron. - Kivel? Velem és a nôvérével. - Mit keresett ott? - Rokoni látogatáson voltunk, kirándultunk.

Így folyt a kérdez-felelek, addig-addig, amíg nem lett legyûrhetetlen kíváncsiságom, s fordítottam a beszélgetés menetén. - Miért kérdik? - Azért, mert minden gyereket meg kell keresnünk, aki útlevéllel rendelkezik - mondták. - És? - Meg kell kérdeznünk, hogy volt-e külföl-dön? - És? - Azt kell megtudnunk, hogy hazajött-e? Rendelet van rá. Addig forszíroztam a kérdezôsködést, míg kinyögték, nem valami vicces dologról van szó, hanem halálkomolyról. Vagy talán nem hallottam arról, hogy az egyéni útlevéllel rendelkezô gyereknek nyoma veszett külföldön, továbbadtak rajta?

Amikor mindent tisztáztunk, kipipáltak, elköszöntek, elmentek. Becsuktam az ajtót. Rá sem kattant a zár, máris visszapörgettem a beszélgetés fonalát, újramagyaráztam magamnak a dolog logikáját. A végsô ponton megakadtam. Ilyen egykönnyen át lehetett ejteni ôket? Ugyanis a lényegen átsiklottak: nem látták szemtôl szemben a lányomat. Nem voltak különösebben kíváncsiak rá. Lehet, hogy személyem volt bizalomgerjesztô, s látatlanban is szavahihetônek néztek, de én akkor is felületességnek tekintem a ténykedésüket. Mert azokra a nem kívánt kicsikre gondolok, akiket Franciaországban, vagy isten tudja hol, váltottak valutára a gyermekkereskedôk.

Igen, Karinthyt szeretni kortól, nemtôl, felekezettôl függetlenül a legtermészetesebb dolog. Akkor is, ha mostanában ritkán hallhattunk róla, akkor is, ha éppen nincs kerek évforduló, ami a közérdeklôdés középpontjába állítaná. Aki az igényes humor híve, és humorérzéke az abszurdra, groteszkre is ki van hegyezve, bármikor hozzá fordulhat kikapcsolódásért. Sokan vannak vele ilyen beszélô-, illetve olvasóviszonyban. A Tompa Miklós Társulat szombati bemutatója is ezt tükrözte. A színház kisterme szûknek bizonyult az Egy nôt szeretni címû felolvasóesten, akkora volt az érdeklôdés, hogy még kezdés után is újabb meg újabb székeknek próbáltak helyet szorítani.

Pedig arra már kevesen emlékezhetek, mekkora sikere volt több mint három évtizeddel ezelôtt az akkori társulat Karinthy Frigyes-elôadásának. Kovács Levente rendezô viszont nem feledte, és neki is köszönhetô, hogy a felolvasó színházi sorozat, melyet társulatvezetôként az évad elején kezdeményezett, most a nagy magyar humoristát és nézôközelbe hozta. És olyan helyzetet teremtett, amire rég nem volt példa Marosvásárhelyen, a szezon tizedik premierjére is sor került. Nyilván a két hasonló színházi produkcióval, a Kemény János- és a Bánffy Miklós-esttel együtt. Ezek a szövegre koncentráló, felolvasásra alapozó összeállítások is maradandó élményt nyújtanak, joggal számíthatnak a közönség elismerésére, a mûfajhatárokon belül maradva is tekinthetôk repertoár-produkciónak. Persze nyíltan felvállalva, hogy lényegük nem a játék, hanem a vers, a próza szöveghû közvetítése. Jelen esetben a Tatai Sándor színmûvész válogatta paródiák, monológok, jelenetek, eszmefuttatások, az est címét is kölcsönzô kötet, valamint az Így írtok ti és más Karinthy- gyûjtemények darabjai.

A színpadon fény és némi kellék, székek, asztalok, és mindvégig visszatérô zenei motívumok között szólaltatja meg tíz színmûvész a közkedvelt vagy kevéssé ismert írásokat. Hangulatában talán nem Ravel muzsikája talál leginkább ehhez az összeállításhoz, de a végtelen Bolero is azt sugallja, hogy az est egyetlen, kimeríthetetlen témára épül, a nô kiismerhetetlen személyiségére. Eddig is tudtuk, hogy mi, férfiak semmit vagy alig valamit tudunk a gyengébb nemrôl, Karinthy végérvényesen tudatosítja ezt bennünk, jól érzékeltetve, hogy ô viszont fölényesen birtokolja a tudást. Persze ilyesmit a világért el nem ismerne. Ez is a humor forrása. És nem kétséges, a szerzô mindenekelôtt önmagán nevet, ahogy mi valamennyien, férfinézôk is saját magunkon derülünk, a nôk is rajtunk és természetesen mi is a nôkön, hiszen ôket se kíméli túlságosan Karinthy. Miért is tenné, elvégre célpontja minden emberi gyarlóság. Szellemesen, sziporkázón, megannyi telitalálattal céloz, de egyben megértô is, ezért sem érezheti senki pillanatig se kellemetlenül magát az ironikus észrevételek, a poénok pergôtüzében. Errôl teljes erôbedobással, odaadással gondoskodott a népes színészcsapat - B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Darabont Mikold, Fülöp Bea, Henn János, Kárp György, László Csaba, Nagy Dorottya, Sebestyén Aba és a rendezést is jegyzô Tatai Sándor.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház 2003. május 25-én mutatta be Samuel Beckett Játék címû mûvét Tompa Gábor rendezésében. A bemutató óta eltelt idôszakban ez az elôadás nagy sikerrel vendégszerepelt a szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon, a nagyváradi Rövid Dráma Fesztiválján, valamint a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztiválon. 2004 januárjában pedig jelentôs szakmai és közönségsiker kísérte a Játék címû elôadást a párizsi Théâtre du Lucernaire-ben. Ez utóbbi bemutatkozást követôen Beckett mûvének színrevitelérôl a rendezôvel George Banu román származású színházelméleti szakíró beszélgetett. A tavalyi bemutatkozások, illetve a párizsi vendégszereplés után a marosvásárhelyi Ariel színházban ma, április 27-én este 7 és 9 órától a Játék címû elôadás tekinthetô meg.

Beckett egyfelvonásosa egy szerelmi háromszög szereplôinek gondolat- és érzelemvilágába vezet el bennünket a színház egyik alapvetô konvencióteremtô eszköze, a fény segítségével, hiszen a szereplôk csak akkor szólalhatnak meg, ha rájuk vetül a reflektor fénye. Tompa Gábornak különleges érzéke van Beckett és Ionesco világának megjelenítéséhez - írják elôadásainak méltatói.

A párizsi elôadásról Mireille Patureau színházkritikus és kutató, a párizsi Nemzeti Színházkutató Intézet Központja és a Les Voies de la Creation Theatrales rádió munkatársa így írt: "Tompa Gábor Beckett: Játék címû elôadása egy furcsa, messzirôl jött objektum, amelynek párizsi pályafutása rövid, de igen értékes folt volt az eltérô színházi anyagok amalgamjában. […] A három szereplô (Szilágyi Enikô, Buza Tímea és Keresztes Sándor) elôadásmódja kifogástalan. A Both András tervezte díszlet egy képzeletbeli, szürrealista univerzumot sugall, Dalitól Chiricóig. Különös árnyképek, tárgyakká vált testek, ékszerdobozok, amelyekbôl fiókok nyílnak ki, intim és fájdalmas titkokkal. Az elôadás rövid, de tartalmas, hangok, képek, színek idomulnak egymáshoz egy zseniális szövevényben, megvilágítva e különleges rezonanciájú szöveget. Kifinomult és pontos kidolgozású, ugyanakkor költôi színpadi nyelv, amely tökéletesen illik a Tompa Gábor által nyomatékkal fölvállalt repertoárhoz."

Az elôadás közel egyéves pályafutása után újra meggyôzôdhetnek minderrôl, ha ma este megtekintik a Játék címû elôadást Marosvásárhelyen.

Szokatlan látványban lehetett részük azoknak, akik 2004. április 22-én, a déli órákban Marosvásárhely valamelyik magyar vonatkozású köztéri szobra mellett haladtak el. Az említett szobrokon vedrekkel, gyökérkefékkel, rongyokkal és vízzel teli üdítôs palackokkal felszerelve, vidám középiskolások tevékenykedtek. A Dr. Bernády Györgyöt ábrázoló köztéri alkotás mellett értetlenül haladtam el, a Bolyaiak kétalakos kôszobránál azonban meg kellett állnom a nem mindennapi látvány hatására. Kérdésemre az ifjak sugárzó arccal mondták el, hogy a Bolyai líceumnak a Föld napja alkalmával szervezett egyik akciójáról van szó, amelynek során a városunk magyar szobrait mossák le. Az ifjak feltehetôen vajmi keveset tudhatnak arról, hogy ez a tevékenység messze meghaladja kompetenciájukat, hiszen a Föld-napi akciót az említett iskola földrajztanárnôjének szervezésében bonyolították. Örvendetes, hogy oktatóink igyekeznek megismertetni diákjaikkal történelmünket, hagyományos kultúránkat és népünk nagyjait. Szükséges azoknak emlékét ápolni, akikkel méltán büszkélkedhetünk, ez mindannyiunk feladata is. Fontos gondozni az emlékmûveket és a kegyhelyeket, ápolni köztereinket és a természetet - mindez örökségünk része - azonban ki-ki a saját képességeihez mérten vállalkozzon.

Nemrég Kôrösi Csoma Sándor szobrához látogattam el, ahol szomorú látvány fogadott: az idôk során a mohásodott kôszobor talapzatát a megemlékezések gyertyái feketére kormozták, a szobor környékén pedig a fák és a virágágyás gondozatlanok voltak. 1784. március végén született Kôrösi. Emléke - most, az évforduló táján - talán többet érdemelne egy gyökérkefés-vizes-szappanos mosásnál.

A kulturális örökség védelme, beleértve az ingó és ingatlan mûvészeti alkotások restaurálását is, világszerte a mûtárgyvédelem feladata. Szakképzett restaurátorok hivatottak elvégezni olyan mûveleteket, amelyek a mûemlékek (köztéri szobrok, emlékmûvek), mûvészeti alkotások állapotán és megjelenésén változást eredményeznek. A restaurátori beavatkozásokat tervezet elôzi meg, a folyamatokat pedig dokumentációban rögzíti szakember. Mindez azért történik, hogy megfelelô szakértôi felügyelet mellett biztosítva legyen a mûalkotás restaurálásának minden részlete, hogy a mû esztétikai megjelenését ne csupán a jószándék és a véletlen másítsa, hanem a tudatos döntés, valamint a hozzáértô, felelôs cselekedet javítsa. Több kár származhat ugyanis abból, ha nem megfelelô módon, kívülállóként próbáljuk meg "kezelni" örökségünket…

A restaurálás - mint interdiszciplináris önálló szakterület - története nem mutat régmúlt idôkre vissza. Egyetemi szintû restaurátorképzés világszerte csupán a XX. század elsô felétôl indult, majd rohamos fejlôdése következtében egyre komolyabb eredményeket mutatott fel a mûtárgyvédelemben. Ma már teljes biztonsággal vizsgálhatjuk, kutathatjuk és kezelhetjük kulturális örökségünk tárgyi emlékeit és bár szûkebb hazánkban a restaurátorképzés még megszervezésre vár, biztosíthatjuk önöket, hogy egyre nô azoknak a restaurátor szakembereknek a száma városunkban, akik alkalmasak mûtárgyvédelmi feladatok megtervezésére és lebonyolítására.

Drd. Nemes-Kovács Ernô okl. faszobrász- restaurátor mûvész

A Marosszék Kulturális Egyesület immár negyedszer szervezte meg a Napsugár Nemzetközi Néptánctalálkozót. Szombaton a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében telt ház elôtt léptek fel a néptáncegyüttesek.

A XI. Erdôcsinádi Néptánctalálkozó elôestéjén Fazakas János szervezésében a marosvásárhelyi közönségnek is része volt abból az élménybôl, amelyet a néphagyományokat, a saját értékeinket ápoló együttesek a látványon túl nyújtanak a közönségnek. Nem csak a szemnek szép egy néptánctalálkozó, hanem megnyugtató bizonyosságot is jelent: van utánpótlásunk nemzeti kultúránk gyakorlásában.

A találkoz&oacu