Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Régi-új történet: ismét sztrájkolnak a közigazgatásbeliek. Szinte évente ismétlôdô jelenet, amikor fizetésemelést, élelmiszerjegyeket, prémiumokat követelnek. Kezdôdik japánsztrájkkal, folytatódik figyelmeztetô sztrájkkal, majd következik az általános munkabeszüntetés. Általában e legutolsó szakaszig nem jutnak el a közalkalmazottak, menetközben megígérnek nekik sok mindent: pénzt, jogokat, tizenharmadik fizetést, aztán semmi.

Tegnap két órán át japánsztrájkot tartottak a közalkalmazottak. Ezúttal hasonló, fôként bérezési követelményekkel álltak elô, pluszban még kérik, hogy hatálytalanítsák a köztisztviselôkre vonatkozó törvény azon elôírásait, amelyek sértik az emberi jogokat: a társulás jogát, a munkához való jogot, az alkutárgyalásokhoz való jogot. Továbbá követelik, hogy a központi hatóságok tartsák tiszteletben a törvényeket, kormányhatározatokat, amelyeket ne módosítsanak folyton-folyvást kormányrendeletekkel.

A közalkalmazottak követelései teljesen jogosak és érthetôek. A közalkalmazotti törvény szellemében kaphatnának élelmiszerjegyeket, szabadságprémiumot, amit, amikor esedékessé válik, kormányrendelettel felfüggesztenek. A bérezésükre vonatkozó, a parlamentben levô törvénytervezet pedig már egy éve hányódik. A hírek szerint meglehetôsen szép összegekre számíthatnának, 300-400 eurós fizetésekre.

Másfelôl ugyancsak a közalkalmazotti törvény szellemében várhatnánk el a köztisztviselôktôl a komolyságot, szakszerûséget. Ez a jogszabály megerôsíti ôket pozícióikban, ugyanakkor szakmai és emberi kifogástalanságot követel meg tôlük. A baj az, hogy csak elméletben mûködik mindez, a gyakorlatban legtöbbször ideges, ingerlékeny, megengedhetetlen hangnemben tárgyaló köztisztviselôkkel találkozunk, akik ráadásul "szolgáltatásaikért" cserébe elvárják a "kis figyelmességeket", mások korrupciós ügyekbe keverednek. A szerény fizetés, a pénzhiány azonban nem mentség arra, hogy a köz szolgái munkájukat ímmel-ámmal végezzék, hogy kenôpénz fejében intézzenek el ezt-azt (tisztelet a kivételnek!). Hisz akkor szegénységi alapon a lakosság fele korruptá válhatna.

Szerintem ebben az esetben is a valamit valamiért szabálynak kell mûködnie. Megfelelô bérezés, szigorú követelmények. A titulus mellé piculus is járjon. Az alkalmatlan, elfásult köztisztviselônek azonban nincs mit keresnie a közigazgatásban!

A szakszervezet a sokéves kudarc után éppen most, választások elôtt akarja kicsikarni azt, ami tagjainak jár. Talán van is rá esélye. Egy biztos: ígéreteket ezúttal is kapnak...

Zalaegerszeggel is mélyül a kapcsolat

Három napig tartózkodik Marosvásárhelyen Zalaegerszeg ötventagú küldöttsége. A tegnap délelôtt a polgármesteri hivatalban találkoztak a helyi önkormányzatok képviselôi, kölcsönösen informálva egymást a városfejlesztési tervekrôl és újításokról.

Dorin Florea polgármester nem hagyta ki az alkalmat, s behatóan ecsetelte az ellene munkálkodó ál- természetvédôk tevékenységét, "amely miatt késlekedik a városi terelôút építése". A polgármester román nyelvû szónoklatát Fodor Imre alpolgármester fordította magyarra, s amint kijelentette, nehezére esik az. Dr. Gyímesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere az anyaországi település fejlesztési terveit ismertette.
Elmondta, a felújított mûvelôdési házban létrehozták a Kelet-európai Kulturális Központot, épül a jégcsarnok, s júniusban átadják a várost elkerülô út második szakaszát. A meglévô két ipari park mellé most épül a harmadik, a kis- és közepes vállalkozásoknak. A generációk közeledését célozza az az újonnan meghonosított szokás, hogy minden újszülöttnek ajándékcsomaggal, míg a fiatal házasoknak nászajándékkal kedveskedik az önkormányzat. Ezzel is szeretnék ösztönözni a családalapítást. A közeljövôben a kisnyugdíjasokat egyszeri támogatásban részesítik. A polgármester hozzáfûzte: április végén Magyarország belép az Európai Unióba, rá két hétre lesznek a Zalaegerszegi Napok, amire meghívták Marosvásárhely küldöttségét.

Florea a zalaegerszegi megvalósításokat a pozitív gondolkodás eredményének nevezte, míg "nálunk fogalomzavar uralkodik. A családok támogatását a nehéz anyagi körülmények között élô családok támogatásával tévesztik össze."

- Néhány évvel ezelôtt 19 taggal alakult meg a Marosvásárhely - Zalaegerszeg Baráti Társaság, s azóta állandóan bôvül. A társaság elsôsorban a kulturális, sport- és gazdasági tevékenységek ápolását vállalta fel - mondta dr. Hóbór Erzsébet, a baráti társaság zalaegerszegi elnöke. Megtudtuk, a tavaly március elsején Vásárhelyen szervezte elsô alkalommal a közös vált bált, a másodikat novemberben Zalaegerszegen tartották. A tegnap esti, a polgármesteri hivatal víkendtelepi vendégházában tartott rendezvény a harmadik, s immár hagyományosnak számító.

Csütörtöktôl kezdve Marosvásárhely három napon át e rendkívül széles és változatos szakágazat 1989 utáni elsô kongresszusának színhelye, amelyen magyarországi, litván és olaszországi vendégelôadók vesznek részt. A kongresszuson az országszerte mûködô körülbelül 3000 belgyógyász orvos, valamint az e területen szakosodó alorvosok közül több mint 1100-an vannak jelen.

A Kultúrpalota és a Nemzeti Színház három termét megtöltô orvosok 15 szekcióban hallgathatták az e szakma területén elért eredményeket, kísérleteket, kezelési módszereket és újdonságokat tartalmazó 400 tudományos dolgozatot és vehetnek részt a 250 poszter bemutatásán, amelyek szerzôi közül ma oklevéllel jutalmazzák a legsikerültebbeket. A péntek este tartott nyitóünnepségen dr. Ion Bruckner professzor, a Romániai Belgyógyásztársaság elnöke hangsúlyozta az ágazat fontosságát a romániai orvoslásban, s azt, hogy a legmagasabb technika szintjén történô beavatkozások mellett milyen jelentôs a pontos diagnózis felállítása, amelynek során valamennyi testi és lelki tényezôt figyelembe kell vennie az orvosnak. Nyitóbeszédében szólt a román belgyógyászat történetérôl, és bemutatta a társaság szakfolyóiratát is. A résztvevôket a város polgármestere és az egyetem prorektora köszöntötte, Csíki Zsuzsanna, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár elnöke a hasonló rendezvényeknek a színvonalas gyógyítómunkában való szerepét emelte ki. A szervezôbizottság nevében Incze Sándor, illetve Stefan Blaj egyetemi elôadótanárok szóltak a résztvevôkhöz, Negrutiu Iustin ortodox lelkész lélek és test gondozásának közös feladatáról beszélt.

A három nap során a rezidens orvosoknak tartott tanfolyamot követôen a hematológia, bôrgyógyászat, nefrológia, reumatológia, szív- és érgyógyászat, tüdôgyógyászat, hepatológia, a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések, a gyulladás és a különbözô belgyógyászati kezelési módok területén hangzottak el a tudományos dolgozatok, ma pedig a posztereket mutatják be. Ugyanakkor a rendezvényt támogató számos gyógyszercég illetve a korszerû orvosi felszereléseket forgalmazó cégek állították ki, mutatták be termékeiket.

A péntek délután tartott sajtótájékoztatón az egészségügy finanszírozásának hiányosságai kapcsán Bruckner professzor úgy vélekedett, hogy lehetôségeihez mérten Románia valójában nem engedhetné meg, hogy a nagyon költséges szívátültetésekre költse a pénzt, ami az utókezeléssel együtt olyan összegekbe kerül, ami egy vidéki község egész lakosságának az ellátását fedezi. Véleménye szerint az egyes területekre specializálódott szakemberek mellett nagy szükség van a többévi tapasztalattal, jóérzéssel és bölcsességgel rendelkezô belgyógyászokra, mivel a romániai beteganyag zömét a kórházakat megtöltô, jobbára idôs emberek teszik ki, akiknek szinte minden szervét kezelni kell. Elhangzott továbbá, hogy ennek a szakágnak milyen nagy fontossága van az orvosképzésben is, s a kórházak újfajta betegségcsoport szerinti finanszírozását illetôen úgy vélekedett, hogy ennek során is ugyanazt a "szegénységet" kell elosztani.

A szervezôk nevében Incze Sándor egyetemi tanár sikeresnek nevezte a kongresszust, amit a tele termek és sok hozzászólás is bizonyít. Kérdésünkre, hogy melyik szekció iránt volt a legnagyobb az érdeklôdés, elmondta, hogy a lélek és test kapcsolatáról szóló elôadások vonzották a legnépesebb hallgatóságot.

Holnap hajnalban már ismertté válik, ki lesz a következô öt évben Szlovákia köztársasági elnöke.

Hogy vagy Vladimír Meciar, vagy Ivan Gasparovic lesz, az már két hete, a tizenegy jelölttel lezajlott elsô választási forduló óta köztudott. Mindketten ugyanabból a pártból, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomból (HZDS) indultak, de néhány éve, egy viharos hatalmi osztozkodás során kettéváltak az útjaik: Gasparovic Mozgalom a Demokráciáért (HZD) néven új, parlamenten kívüli pártot alapított, s most a Robert Fico vezette ellenzéki erô, a SMER támogatását élvezi.

A kormánypártok az elsô fordulóban nem indítottak közös jelöltet. Most leszegett fejjel és egymásra mutogatva várják, hogy az 1998-as képviselôválasztáson elôször, majd 2002- ben másodszor is megbuktatott Meciar, vagy annak egykori harcostársa, a parlament hajdani házelnöke, Gasparovic sétál-e be az elnöki palotába.

A kialakult helyzetért legtöbben a hónapok óta kisebbségben kormányzó Mikulás Dzurinda miniszterelnököt okolják, aki a partnerpártoknak nem tetszô módon külügyminiszterét, Eduard Kukant indította saját pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) színeiben, de Kukan nem jutott be a második fordulóba, mert a kormánypárti szavazatok megoszlottak közte és egy másik kormánypárt, a kereszténydemokraták (KDH) önálló jelöltje, Frantisek Miklosko között. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) is Miklosko támogatását ajánlotta választóinak.

Szombaton reggel 7.00 és este 22.00 óra között 4 170 000 választópolgár döntheti el, hogy elmegy-e választani, s ha igen, akkor Meciarra, vagy Gasparovicra voksol-e. Az elôrejelzések szerint a részvétel alacsony lesz, s minél alacsonyabb, annál jobban kedvez Meciarnak.

Meciar az elsô fordulóban 32,73 százalékot, 650 242 szavazatot szerzett, Gasparovic 442 564 vokssal, 22,28 százalékkal lett a második.

A kormánypártok nem ajánlják támogatóiknak, hogy elmenjenek választani, egyedül az MKP mondja azt: döntsön mindenki saját belátása szerint. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy az emberek érvénytelen, kitöltetlen szavazólapokat dobjanak az urnákba.

Tegnap kezdôdött az RMDSZ által kezdeményezett Párbeszéd a jövôért címû konzultációsorozat, melynek keretében Markó Béla szövetségi elnök és az RMDSZ vezetôi Kolozsváron, az Ügyvezetô Elnökség székházában, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete és a Magyar Ifjúsági Értekezlet képviselôivel tanácskoznak. A konzultációsorozatról szólva az RMDSZ elnöke emlékeztette a sajtó képviselôit: a Szövetség a parlamenti választási programja, illetve a választások utáni négy esztendô prioritásainak részletes kidolgozása céljából kezdeményezte a párbeszédet. A széles körû konzultációsorozat célja az, hogy közösen keressünk megoldást a romániai magyarság nemzeti, gazdasági és szociális gondjaira, ugyanakkor választ keresni arra is, hogy miképpen lehet a jövôben minél nyitottabbá tenni a szövetséget, miképpen lehet az elvi-eszmei sokszínûségnek ezután is természetes módon helyet adni az egységes érdekképviseleti szervezetben.

Újságírói kérdésre Markó Béla kifejtette, a szövetség által kezdeményezett Párbeszéd a jövôért címû konzultációra az EMNT és az SZNT is kapott meghívást, a találkozók idôpontjainak egyeztetése már folyamatban van.

Ha a jóhiszemû állampolgár leül a tévé elé, s elkezdi nyomogatni a távirányító gombjait, szinte elkerülhetetlen, hogy elôbb-utóbb egy politikai vagy társadalmi vitamûsor ne kerítené hatalmába, s habár sokan és gyakran mondogatják, hogy semmi közük a politikához, jól tudjuk, hogy ez nem igaz. Mindenki politizál a maga szintjén, pláne most, amikor az európaiság, az integráció, az unió, a globalizáció és más divatos fogalmak csak úgy röpködnek a levegôben. Hogy is állíthatnánk, hogy nem politizálunk, amikor szinte naponta minden tévéadón folyik a "felkészítô", s akarva-akaratlan mindenki belekukkint a nem is olyan távoli jövôbe. Teljesen más kérdés, hogy a nézôket miért becsülik alá, s miért hiányzik a teljes ôszinteség vagy a szakszerû magyarázat.

A történelmi tényeket véve alapul, Európában mindig is politizáltak az emberek, s ennek fô oka az, hogy mindig aggódniuk kellett valamiért. A gazdasági válság, a háború, a társadalmi ellentétek elkerülhetetlenné tették a politikai vitákat. Jól tudjuk, Európa ma is aggódik, fél valamitôl. Fél a bevándorlók újabb hullámaitól, fél a kelet-európai "inváziótól", a "feketemunka" további terjedésétôl, az egyes népi kultúrák szétesésétôl és sok minden mástól. Mondjuk ki: nem alaptalanul. Végtelenül szomorú, hogy újra és újra tudtunkra adják, hogy sehol sem kérnek belôlünk. Most, amikor talán egy keveset sikerült javítanunk országunk európai megítélésén, újabb szégyenletes esemény árnyékolta be a hétköznapokat. A milánói "csata (ahol hétszáz rendôr vonult ki, hogy az ott garázdálkodó romániai romákat kilakoltassa a törvénytelenül elfoglalt tömbházból) mintegy sorsszerûen példázza, hogy bizony- bizony nem vagyunk még elég érettek egy ilyen közösséghez. A spanyolországi "invázió" hasonló feladat elé állítja évek óta a hatóságokat, habár - meg kell jegyeznünk- itt nagy számmal vannak becsületes, valóban dolgozni akaró polgárok is.

Hogyan tovább? Mi lesz a folytatása ennek a soha véget nem érô játszmának, amelynek a becsületes polgárok isszák a levét? Tôlünk kell-e félnie Európának, vagy csak egyes, mûveletlen embercsoportoktól? Belep-e minket is a gaz, vagy feloldódik az átok? Jó lenne ezt minél hamarabb megtudni...

Gazdára találnak a Népújság- évkönyv díjai, kiderül, kik örülhetnek a három Népújság-kosárnak. A nyilvános sorsolásra a marosvásárhelyi Bernády Házban kerül sor április 21-én 18 órai kezdettel.

Külön meglepetés a Népújság- hûségtombola. A szerdai rendezvény egyik résztvevôje 1.000.000 (egymillió) lejt nyer!

Az vehet részt a sorshúzáson, illetve jut a tombolajegyhez, aki belépéskor egy április 20. vagy 21-i, keddi vagy szerdai Népújságot tud felmutatni.

A 2004-es Népújság-évkönyv pályázatainak helyes megfejtôi közül 23-nak kedvezhet a szerencse. Impress-könyvcsomagtól a színes televízióig igen vonzó a nyereménylista.

Sokan pályáznak a három, egyenként 500.000 lej értékû Népújság-kosárra is. Szerdán megtudjuk, ki Fortuna kegyeltje. A sorsolási ceremóniát két tehetséges ifjú zenész, Fehér Csaba és Nagy B. Sándor mûsora színesíti.

A NATO-haderôk európai fôparancsnokságán, a belgiumi Mons közelében ünnepélyes ceremóniával köszöntötték csütörtökön a NATO hét új tagállamát.

Az ünnepségen James Jones tábornoknak, a szövetséges erôk európai fôparancsnokának átadták Szlovákia, Szlovénia, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország és Litvánia lobogóit, majd a hét új tagállam zászlói a többi tag lobogói mellé, az árbocrudakra kerültek. A rendezvényen az új tagok vezérkari fônökei mellett számos más állam is legfelsôbb katonai szinten képviseltette magát.

A hét új NATO-tagország hivatalosan március végén vált a katonai szövetség tagjává, s rá néhány nappal, április 2-án már teljes jogkörrel vettek részt a NATO- tagállamok külügyminisztereinek brüsszeli nem hivatalos tanácskozásán. A NATO brüsszeli fôhadiszállásán akkor a mostanihoz hasonló, ünnepélyes zászlófelvonással üdvözölték az új tagokat: ez a NATO-hoz való csatlakozást, a mostani zászlófelvonás pedig a NATO katonai szervezetébe való betagozódást jelképezte - még akkor is, ha az új tagok katonai erejének teljes integrálódása, e folyamat befejezése katonai források szerint 10-12 évbe is beletelhet.

A hét új tagállam felvétele nem annyira katonai szempontból jelentôs (összesen 175 ezer fegyveressel növelik a NATO több milliós haderejét, s hadfelszerelésük is elavult - bár néhány speciális szakterületen kiváló egységekkel is rendelkeznek, s a hét közül hat ország csapatokat állomásoztat Irakban), mint inkább a csatlakozás politikai hatásai miatt. Egyrészt ezzel szinte teljesen befejezôdött az egykori kelet-közép-európai szocialista országok integrációja a nyugati biztonságpolitikai struktúrákba (már csak Albánia, valamint a volt Jugoszlávia és az egykori Szovjetunió tagköztársaságai vannak hátra, bár e két utóbbi országcsoportnál már megkezdôdött ez a folyamat Szlovénia, illetve a három balti köztársaság NATO-csatlakozásával), másrészt ezzel a korábbinál keletebbre tolódott a NATO súlypontja.

A The Economist kételkedik

Kétségbe vonja Románia 2007-es EU- csatlakozásának realitását a The Economist brit gazdaságpolitikai folyóirat pénteki száma, amely szerint Lengyelország példája elriaszthatja az uniót újabb "nagy, de szegény és agresszív országok" korai felvételétôl.

A vezetô brit hetilap elemzése szerint az EU-bizottság továbbra is lezárhatónak tartja 2005-ig a felvételi tárgyalásokat Romániával. Senki nem gondolja azonban, hogy ennek a nagy kiterjedésû, szegény országnak, amelynek fejenkénti jövedelme az EU-átlag 10 százaléka, akár 2005-re, akár 2007-re hatékony kormányzata, megbízható bírói kara, fejlett piacgazdasága lesz, valamint nagy gyakorlata az uniós jog alkalmazásában.

A cikk szerint csak a román jogrendszer korszerûsítéséhez mintegy másfél ezer bíró kitaníttatása szükséges, emellett a jogrendszer függetlenségének elvét "is bele kell vésni mind a bírók, mind a politikusok agyába, ami a legjobb esetben is inkább 5-10, semmint 1-2 évi munka".

A kormányzati tevékenységet nyíltabbá és elszámoltathatóbbá kell tenni, és ez nemigen várható el olyan politikusoktól, akik "zömmel Ceausescu alatt tanulták a szakmát" - áll a The Economist cikkében.

A jobb átláthatóságra fôleg a közpénzek elköltésében van szükség, mert ezeket a pénzeket "még mindig lojalitás vásárlására és zsebek kibélelésére használják". Decemberben például Románia nem is bajlódott pályázat kiírásával, amikor az erdélyi autópálya építésének 2,5 milliárd dolláros szerzôdését odaadta az amerikai Bechtel cégnek. Ennek a nagyvonalú gesztusnak nem elsôsorban a közlekedési hálózat fejlesztése volt a célja, hanem inkább a kormányzat támogatásának erôsítése a helyi magyar kisebbség körében, és néhány amerikai barát megvásárlása - írta a pénteki The Economist.

Az idei bôvítés során az EU rugalmas volt a csatlakozó országokkal, amelyek közül legalább kettônek az igazságszolgáltatási rendszerében súlyos hiányosságok vannak, néhány másikban - fôleg Lengyelországban - pedig veszélyes populisták kerülhetnek hatalomra. Arra a kérdésre, hogy Románia miért ne számíthatna hasonló nagyvonalúságra, éppen az a válasz, hogy az EU ennyi rosszul felkészült ország felvételének kínkeserves megemésztése után nem fog sietni újabb hasonló tapasztalatok szerzésével - áll a The Economistban.

A romániai gépkocsi-biztosítással foglalkozó társaságok közös irodája önkényesen járt el, amikor ez év május elsejét, a szomszéd országok Európai Unióhoz való csatlakozásának hivatalos napját megelôzôen bocsátotta ki a határon túl csak attól fogva használandó, megemelt díjszabású zöldkártyákat - mondta Szabó Károly Ferenc Szatmár megyei szenátor politikai nyilatkozatában a szenátus április 13-i ülésén. A gépkocsi-biztosítással foglalkozó társaságok közös irodája anélkül tette mindezt, hogy értesítette volna például a Biztosítási Ügyletek Országos Felügyeletét. Ezzel az intézkedéssel egyszerûen megkárosították az autótulajdonos ügyfeleket: százakra - ha nem ezrekre - megy azoknak a biztosítottaknak a száma, akiknek a zsebébôl tetemes összeget emeltek ki azáltal, hogy a kötelezô, szolgáltatói tisztesség elemi szabályait megszegve, hetekkel elôbbre hozták az idôpontot, melyet követôen valóban rá kell térni a zöldkártyás rendszerre. A díjszabás idô elôtti, illegális megduplázása folytán ennél is többrôl, törvénybe, sôt büntetôtörvénybe ütközô, valósággal zsebtolvajlásszámba menô károkozásról van szó - mondotta. Ha a piaci kofa két szállal kevesebbet tesz a petrezselyem-kötegbe, a fogyasztóvédelmi hivataltól máris küldik a bírságolócédulát. Mivel ez a szervezet feljogosítás híján, sem hivatalból, sem bejelentésre nem járhat el esetünkben, én most mindazokhoz a lehetséges illetékesekhez kívánok apellálni, amelyek tehetnek valamit annak érdekében, hogy a biztosítók visszafizessék a törvénytelenül bezsebelt összegeket - szögezte le Szabó Károly Ferenc befejezésül.

A PUNR szerint

A PUNR e heti satótájékoztatóján Radu Mircea megyei elnök kijelentette, hogy pártja elítéli a liberálisokat, mert Teodor Giurgeát indítják a marosvásárhelyi polgármester- választáson. Véleménye szerint a választók megbüntetik emiatt a Liberális Pártot, hiszen Giurgea "áruló", mert 2000-ben a PUNR színeiben jutott megyei tannácsosi tisztséghez, s késôbb átnyergelt ugyan a liberálisokhoz, de nem mondott le a tanácsosi tisztségrôl.

Victor Suciu alelnöknek is a liberálisokkal volt gondja. Szerinte a liberálisok a vidéket járva "hülyeségekkel" tömik az emberek fejét, meddô ígéretekkel próbálnak politikai tôkét kovácsolni maguknak. Octavian Moraru városi tanácsos szerint Eugen Nicolaescu, a PNL szóvivôje
"politikai demagógiát" folytat, ugyanakkor a nemrégiben az Aquaservrôl tett kijelentéseire érkezett replikára reagálva jelentette ki, hogy a vállalat a "gazdasági demagógiát" gyakorolja, hozzátéve, hogy "rendet kell csinálni ebben a cégben". Gavril Tîru, ex prefektus arra kérte a megye lakóit, ne dôljenek be az olcsó demagógiának, mert egyesek piszkos módon visszaélnek az egyszerû emberek hiszékenységével.

Megtudtuk továbbá, hogy Marosvásárhelyen kívül, ahol Dorin Floreát támogatják, a megye összes városában állítanak polgármester- jelöltet, megyeszinten pedig 65 helységben indulnak tanácsosi listával.

Kevesen vannak azok, akik a betegség kezdeti fázisában jelentkeznek az orvosnál, a többség elhanyagolja a betegség jeleit. Mi lehet egy körmön megjelent folt, amelyet hosszú éveken át elnéznek, nem tudva, hogy fertôzésveszélyt jelent a környezetünkben élô személyekre nézve is? A félelem csak a gombás körömfertôzés jeleinek többi családtagon való megjelenése után jelentkezik.

A köröm gombás fertôzése általában a köröm szabad részénél fehéres, szürke vagy sárgás, kerek vagy szabálytalan foltok megjelenésével kezdôdik, amely aztán gyorsan terjed a körömágy felé. A köröm elveszíti fényét és áttetszô jellegét, fénytelenné, felülete pedig szabálytalanná válik. A köröm megvastagszik, töredezetté válik, míg a betegség utolsó stádiumában a köröm részlegesen vagy véglegesen károsodik.

Védjék saját és családjuk egészségét egy bôrgyógyászati rendelôben történô, ingyenes szakvizsgálattal. Az ingyenes szakvizsgálatra bejelentkezni hívják a 0723-255-113-as mobilszámot hétfôtôl péntekig 9-18 óra között.

A körömfertôzés terjedését elôsegítô tényezôk a hosszan tartó nedvesség, sérülések, a láb megfelelô szellôzését gátló, mûanyagból készült szûk cipôk, már fertôzött személyek személyes tárgyainak használata, nem megfelelôen sterilizált manikûr- és pedikûreszközök stb.

Az onikomikózis nem öngyógyuló betegség, és kihat a beteg életminôségére, a pszichológiai stressztôl és a köröm kinézetele miatti szégyenérzettôl kezdôdôen, a napi munkavégzés akadályozásán vagy akár a munkahely elvesztésén át, egészen az igen súlyos, orvosi áttétekig.

A többnyire kozmetikai problémának minôsített gombás fertôzés igen gondos, szakorvos általi kezelést igényel, ô lévén az egyetlen, aki javasolhatja a legmodernebb és leghatásosabb, szájon általi és legrövidebb ideig tartó kezelést (PULS-terápia).

"Az egészséges köröm napjai" kampány keretében március 25. és július 2. között ingyenes szakrendelésre jelentkezhet a marosvásárhelyi bôrgyógyászati rendelôkben.

Kétszáznegyven éve, 1764. április 15-én halt meg Madame de Pompadour, XV. Lajos francia király egykori kedvese, késôbbi befolyásos barátja, az egyik leghíresebb királyi szeretô. A legnagyobb királyi kegy halálakor érte ôt: a királyi palotában hunyhatta le örökre szemét, ott, ahol erre a királyi család tagjain kívül senki halandónak nem volt joga.

1721. december 29-én született kétes hírû, de jómódú szülôk gyermekeként Párizsban. Anyja a város legszebb asszonya hírében állt, amit boldogulása érdekében nem mulasztott el kihasználni. Lánya, Jeanne-Antoinette Poisson körültekintô nevelésben részesült, elôbb zárdában, majd a család elôkelô párizsi otthonában, ahol neves tanárok csiszolták született bájjal párosuló, kiváló képességeit. Szépsége, mûveltsége, karakteres stílusa, valamint kapcsolatai révén megnyíltak elôtte a társadalmi élet legfontosabb színterei, a szalonok.

1741-ben házasságot kötött Charles Guillaume Le Normant d’Étioles-lal, akihez a fáma szerint elsôsorban a férfi nemesi címe vonzotta. Párizshoz közeli kastélyukban válogatott társaság idôzött, többek között Fontenelle, Montesquieu és haláláig közeli barátja, az akkor már európai hírû Voltaire. Otthonában Madame d’Étioles színházat rendezett be, ahol maga is fellépett, színészi tehetségét, szép énekhangját felvillantva. Lassanként a legelôkelôbb társaságba is bekerült. Valahányszor XV. Lajos az Étioles-hez közeli erdôben vadászgatott, rendszeresen feltûnt egy nyitott hintó, benne egy szép fiatalasszonnyal, aki után az uralkodó hamarosan érdeklôdni kezdett. A király elôször 1745-ben vitte Versailles-ba a férjétôl akkor már különváltan élô késôbbi Madame Pompadourt. Az udvar a hölgy származása miatt csak rövid, gáláns kalandra számított kettejük között, de tévedtek. Pompadour tudta, hogy a tartós sikerhez szépsége önmagában nem elegendô. A király megbecsülésén felül meg akarta nyerni a királyné, Mária Leszczynska és az udvar pártfogását is. Színházi társulatot szervezett Versailles-ban, amelybe hercegek és hercegnôk számára megtiszteltetés volt bekerülni. A nyitóelôadáson Molière Tartuffe-je volt mûsoron 1747-ben.

Ez az asszony, aki képes volt két évtizeden át elbûvölni és lenyûgözni a fásult, élvhajhász királyt, lovagolt és táncolt, rajzolt és metszeteket készített, énekelt és szavalt, s a legkifinomultabb mûértéssel olvasott el és ítélt meg minden új mûvet - drámát, filozófiai írást, regényt és államelméletet. XV. Lajos gyakran látogatta a királyi palota második emeletén lakó kedvesét. Ha minisztereivel tárgyalt, közben rejteklépcsôn is lejuthatott szeretôjéhez. Ilyenkor a miniszterek kénytelenek voltak megvárni ôt, hogy fenntartsák a látszatot: mindvégig az ország ügyeivel volt elfoglalva az uralkodó. Pompadour idôrôl idôre vacsorát adott lakosztályában, és különös kegynek számított, ha valaki meghívást kapott ezekre.

Eközben Madame Pompadour mind nagyobb befolyásra tett szert az udvarnál. 1752-tôl már a király gálaasztalánál is ott állott a széke, 1756- ban pedig udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított
"botrányos" életével. A márkinô leköltözött a földszintre, intim kapcsolata megszûnt a királlyal, az uralkodó barátja lett. Befolyása azonban nem csökkent, és továbbra is maitresse déclarée (bejelentett szeretô) maradt.

Megítélése a kortársak és az utókor szemében is meglehetôsen ellentmondásos. Kétségtelen, hogy "Ôfelsége, az Alsószoknya" - ahogy II. Frigyes porosz király nevezte - rendkívüli asszony volt.

Mán Orsolya

"Valencia: személyiség. E kifejezéssel jelöljük, ha valaki "kölcsönveszi" más személyiségét. Ha az egyén egy idegen valenciájában jelenik meg, úgy viselkedik, mint az az idegen."

(L. R. Hubbard: Dianetika -
A szellemi egészség modern
tudománya)

Elôfordulhat, hogy egy engramban csak két valencia van jelen: a vesztes meg a gyôztes valencia.

Nagyon sok fizikai fájdalmat tartalmazó engramot szerzett szegény hajdani iskolatársam, B. hajnika, akit lezüllött, eldurvult férje az utóbbi idôben gyakran kegyetlenül megvert, sôt megrugdalt, sajnos sokszor az eszméletvesztésig. Közben meg ilyeneket üvöltött a szegény, törékeny nô arcába, hogy semmirekellô, képmutató, hogy mindig meggondolja magát. Melyik valencia a gyôztes? Természetesen a férjé. A reaktív elme rögtön a nô "segítségére" sietett az organizmus túlélése érdekében.
"Veszítettél! Ô az erôsebb, az ô túlélési taktikája a jobb. Légy olyan, mint ô!"

Így szegény B. Hajnikának nem sok választási lehetôsége maradt: ha a saját vesztes valenciájában ma-radott volna, idônként földre kellett volna zuhannia, eszméletét kellett volna vesztenie, el kellett volna hinnie azt a sok ostoba rágalmat, éreznie kellett volna a restimuláció fájdalmait. Ehelyett ô is inni kezdett, és eldurvult, néha már szembe mert szállni a férjével, de a kis, rövidlátó, 13 éves fiával szemben teljesen megváltozott a magatartása. Elkezdte verni a gyermeket, ütötte, rúgta, és az arcába ordította, hogy semmirekellô, képmutató és mindig meggondolja magát. Így lett pokollá szegény B. Sanyika élete, aki végül a Hajnika édesanyjához, Kati nénihez menekült Radnótra.

Bizony, B. Hajnika, akkori nevén S. Hajnika iskolánk "hercegnôje" volt, mert így neveztük. Villogó fekete szeme volt, éles vonású, kis finom arca és délceg termete. És most, 48 évesen deszkasovány, hiányos fogazatú, agresszív öregasszony.

Valamelyik februári napon, az idén, B. Árpi, a Hajnika férje, szokás szerint tökrészegen, tántorogva érkezett haza. És nem csak annyi. Mindkét nadrágszára nedves volt, és még mindig csöpögött a vizelet a cipôjére. Úgy állt, imbolyogva, Hajnika elôtt.

- Nem bírtam ki hazáig. A liftben belement.

Hajnika behunyta a szemét, és mély lélegzetet vett, hogy a gyalázkodás elsöprô áradatát zúdítsa rá, ám ekkor kopogtak az ajtón. A lépcsôház takarítónôje lépett be, egy alázatos falusi nénike.

- Ne tessék haragudni, nagysága, de az ura a liftbe pisilt, hát ez nem szép, ez milyen dolog?…

A néni nem folytathatta, mert Hajnika egy sikoltással rávetette magát. "Elhallgass, te semmirekellô, te semmirekellô, te!…" sziszegte, közben ütötte, tépte a rémült öregasszonyt, majd kilökte az ajtón és utánarúgott.

Csizmadia Mihály

Száztizenöt éve, 1889. április 16-án született Londonban Spencer Charles Chaplin, a film egyik legnagyobb alakja.

Szülei varietémûvészek voltak, ô maga nyolcévesen lépett elôször színpadra egy táncjelenetben. Mivel apja hamarosan meghalt, anyja pedig ideggyógyászati kezelés alatt állt, árvaházakban és bentlakásos iskolákban töltötte meglehetôsen sivár gyermekkorát. Olykor az utcán tengôdött, s csak egy-egy alkalmi fellépése jelentett változást életében. 17 évesen, féltestvére révén lett a Fred Karno Company énekes-zenés együttes tagja, itt hét évig szerepelt varietéjelenetekben, majd 1913-ban egy New York-i turnén fedezte fel a Keystone vállalat burleszkfilmjeinek producere és ajánlott neki szerzôdést.

Filmes karrierjét másfél dolláros hetibérrel kezdte. Jellegzetes kellékei - a keménykalap, a szûk szalonkabát, a buggyos nadrág, a túlméretezett cipôk, a sétapálca és a bajusz - elôször az 1914-es, Chaplin az autóversenyen címû filmjében tûntek fel. Vígjátékai óriási sikert arattak, az elsô évben 35 rövidfilmet készített. Ezeket hamarosan maga rendezte, gázsija 1915-ben heti 1250, 1916-ban 10 ezer dollárra nôtt, 1917-ben pedig már nyolc filmre egymillió dollárban állapodott meg a First National céggel. 1919-ben Mary Pickforddal és Douglas Fairbanksszel, valamint David Griffith rendezôvel megalakították a United Artists filmvállalatot, melyben a három sztár külön-külön forgatta és forgalmazta filmjeit. 1923- ban lejárt Chaplin szerzôdése a First Nationallal, s ezután 1966-ig csak saját cégének forgatott.

Mûveinek írója, rendezôje, fôszereplôje, zeneszerzôje volt, így a figura rejtett, szeretetreméltó vonásait is a felszínre hozta, aki rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé. Az emigránsban jelennek meg elôször az érzelmek, a kudarc okozta fájdalom, majd a Kutyaéletben az utalások a társadalmi valóságra. Dramaturgiája a burleszk-gegektôl fokozatosan közelített a szatíra, az elbeszélés, a lélekrajz és a tragikomikus helyzetek felé.

Elsô igazi hangosfilmje A diktátor (1940), melynek antifasiszta szatírájában a háború embertelenségével szemben is állást foglalt. Kettôs szerepében egyrészt Hitler paródiáját, másrészt egy zsidó borbélyt játszik, aki hasonlóságuk révén megmenekül a lágerbôl, majd a diktátor helyett tart beszédet az emberi jogok és a béke mellett. Megszólalva már nem a valóság ellenzôje, hanem hatni próbál: így ér véget Charlie naiv mítosza.

Chaplin sosem volt amerikai állampolgár, adóhátralékai miatt zaklatták, a sajtó és egyes politikusok felforgató tevékenységekkel hozták kapcsolatba, így 1952-ben Svájcba távozott. A Genfi-tó melletti Corsier-sur-Vevey-ben telepedett le, és lemondott arról, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba. Az 1957-ben Londonban készített Egy király New Yorkban címû filmjében elítélte az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság mûködését, a reklámvilágot, s az amerikai élet egyéb visszásságait. Mûvét nemzetközi békedíjjal tüntették ki, ezért kommunista érzelmekkel is vádolták, ám ô ezt határozottan visszautasította.

1972-ben kibékült az Egyesült Államokkal, Los Angelesben átvette az Oscar-életmûdíjat. 1975-ben II. Erzsébet királynô lovaggá ütötte. 1977. december 25-én halt meg a svájci Corsier-sur-Vevey-ben.

Magánélete viharos volt, négyszer nôsült, háromszor filmszínésznô partnereit - 1918-ban Mildred Harrist, 1924-ben Lita Greyt, 1936-ban Paulette Goddardot - vette el. 1943-ban Eugene O'Neill lánya, Oona lett a felesége. Lánya, Geraldine Chaplin is filmszínésznô lett.

Fábri Ferenc

Egészségtelenek az üdítôk

Télen, nyáron szívesen fogyasztjuk a különbözô üdítôitalokat, de vajon a szervezetünk mit szól hozzá?

Felmerül a kérdés, hogy miért ártanának a hûsítôk? A legtöbb szénsavas üdítôital nemigen tartalmaz fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, mint a természetes gyümölcslevek vagy a tej. Bôvelkednek viszont szénsavban és foszforsavban. Némely üdítôital pH- értéke akár 3,4-es is lehet, tehát jócskán savas, és veszélyezteti a fogzománcot. Egyszer valaki kipróbálta, hogy mi történik egy letört fogdarabbal, ha ázni hagyja egy népszerû üdítôvel teli pohárban. Tíz nap alatt teljesen feloldódott.

A másik gond az lenne, hogy a nagy mennyiségû foszforsav miatt szinte kioldódik a csontokból a kalcium, ezáltal lecsökken a csont ásványianyag-tartalma és elôsegíti a csontritkulásos folyamatokat.

Ugyanis minél több foszfátot fogyasztunk, annál többet kell a vesének kiválasztania. A vese normális körülmények között káliummal együtt választja ki a foszfátot, de ha nincs elegendô kálium, akkor a kalciumra is szüksége lehet. A szervezetben a legnagyobb kálium- és kalciumraktárak a csontokban vannak, innen oldódnak ki a parathormon hatására és választódnak ki a vese útján. Tehát nagyon fontos, hogy ne fogyasszuk fölöslegesen a csontjaink ásványianyag-tartalmát, különösen ne fiatalkorban, mert így az idôskori egészségünket áshatjuk alá. Inkább arra kellene figyelnünk, hogy kiegyensúlyozott táplálkozással, kellô mennyiségû és jól felhasználható ásványi anyagokat juttassunk a szervezetünkbe.

Következésképpen bizonyos üdítôitalok túlzott mértékû fogyasztása részben azért káros, mert a bennük levô anyagok nem egészségesek, vagy nagyon egészségtelen arányban vannak jelen, másrészt pedig azért, mert a hasznos italok, pl. tej, ásványvíz, 100%-os rostos gyümölcslevek helyett fogyasztjuk ôket.

Volna még egy másik szempont is: a jéghideg italok alaposan felborítják a gyomor- és bélrendszer hôháztartását. A gyomorban az emésztôenzimek mûködéséhez szükséges 37° C-os belsô környezet nagyon lehûl a jéghideg folyadék hatására, így a normális emésztés helyett erjedéses folyamatok indulnak be, amelyek a bélben felszívódó, mérgezô anyagok képzôdéséhez vezetnek. Tehát, ha mégis megkívánunk egy pohár hûsítôt, legalább ne igyuk jéghidegen!

És mindezek után szeretnék még valamit megemlíteni. Az üdítôk közül néhány etilén-glikolt tartalmaz, ami köztudottan nagyon jó fagyálló és lassan ható méreg. Szerencsére nem tudunk egyszerre olyan sokat meginni, hogy a méreg valóban halált okozzon.

Dr. Nyulas Kinga

Farkas Árpád se kivétel, az idôt ô sem tudja megállítani, a sorssal ily módon nem képes szembeszegülni. Talán nem is akar, versre, igére fordítva a maga hat évtizedét, élettapasztalatokban gazdagabban, bölcsebben pöröl tovább a világgal, önmagával. Ma délután 6 órakor a Látó Irodalmi Színpadán a marosvásárhelyiek köszöntik, költeményeit végzôs színmûvészeti hallgatók mondják, gyûjtik csokorba. A csíkszeredai Pallas- Akadémia Kiadó születésnapi díszkiadású kötetben Határátkelés címmel jelentette meg tizennégy lírai remekét. A harminc esztendô bô termésébôl válogatott közkedvelt alkotásokhoz a kitûnô festômûvész, Márton Árpád társított ihletett grafikai lapokat. Mellékletünkben a szerzô mellett a könyvgyûjtôknek is örömöt jelentô kiadványból ragadunk ki verset, illusztrációt.

Farkas Árpád

A tökély kiszemeltje

Bolyai János emlékének

Elmém, hogy mûködjék, ne csak lásson,

tartottam csikóként parázson,

s lettem jó járása, kedve

végett a Tökély kiszemeltje.

Nem hódolhatok én e ritka

öröklétnek, mely elnémítna,

hatalomnak, ha nincsen arca,

zsarnoknak, kinek nincs hatalma,

ûrnek, amelyben nincsen helye

gondolatnak - hogy megfigyelje.

Akarom, kitessék konok voltom -

saruit immár meg nem oldom,

nem fogadok fölibém rendet,

csak mit magamnak én teremtek.

Tántoroghat a Tökély dúltan

köröttem, mert már megtanultam

szítni piciny parázsból lángot -

s a Semmibôl egy új világot!

Kockázat

Míg valahol az istenek

aludtak mély, atlanti csendben,

gondoltam, játszom egy kicsit -

s a tigrist megszelídítettem,

Labdázgat itt a pamlagon

a földgolyóval - nézem:

ha fölzúgna most a vadon,

rámenne ezer évem.

Áradatban

mert álmaimban megjelent

emberi formában a csend

(J. A.)

Fehéren, mint a hántott fagyökér,

s mint kinek szemébôl a szelíd ôzek

fuldokló vergôdése vissza-visszanéz,

s torkán a keselyûk még elidôznek,

szelíden, mint aki ideg-

szálain inget, lábost ringat,

békákat hizlal tüdején,

s szárítgatná még álmainkat,

vagyok én is csak elkevert

fia az algás, messzi csöndnek,

ki így-úgy tartja még magát,

de tudja: - végül értejönnek.

- Részletek egy Múzsa-olvasó levelébôl -

Nagy szeretettel emlékezem én is Reményik Sándorra, aki a mi családunknak barátja volt. Édesanyámék, Desbordes Viktor családja, az elsô világháború elôtt Mezôkapuson laktak, de Kolozsvárt is volt lakásuk, s ott a szûkebb társaságukhoz tartozott a költô is, aki a régi barátaihoz haláláig ragaszkodott. Anyámnak sok dedikált kötete volt tôle, s ahogy nôttem, Sándor bácsi rám is kiterjesztette a régi barátságot. Az elsô kötet, amit külön nekem dedikált, a Romon Virág volt, aztán a Magasfeszültség. Voltak gépelt versei is, amiket dedikált. Nem szeretett kézzel írni, gépelte a verseit. Sajnos, ezeket a második világháború s késôbb a kitelepítés, D. O. mind elsodorta, egy kis kötet maradt meg valahogy véletlenül: a Két fény között, benne
"Sephinnek, igaz barátsággal, Reményik Sándor, Kolozsvár, 1927. aug. 16."

Nagyon sok emlékem nincs vele kapcsolatban, mert mi Vásárhelyen laktunk. Többször akkor láttam, mikor már Kolozsvárt tanultam a Marianumban. Emlékszem egy ôsz eleji ragyogó délutánra a Dónát úti villa kertjében anyámmal és Sándor bácsival. Többször meglátogattam ôt, emlékszem egy beszélgetésre a szobájában levô Szôcsné Szilágyi Piroska-képekrôl s a hozzájuk kapcsolódó verseirôl. Ô is meglátogatott néha, egyszer elhozta az Egészen c. legépelt versét dedikálva, és elmondta, hogy sokat gondolkodott, hogy lenne jobb ez a sor: "Te, te egész barátom vagy nékem", vagy "Te, Te barátom vagy nékem - egészen". Ez már 1941. február vagy március lehetett.

A fiatalokat nagyon szerette maga körül látni, mindig kedvesen fogadott, ha felkerestem az óvárban, a Mátyás-szülôház közeli lakásában. Olyan jó emlékezni a kedves mosolyára. Szívbôl nevetni ritkán lehetett. Pl. egyszer, mikor elmesélte, hogy nagy izgalommal várták a nôvére, Sárika szülését, s mikor megjött a távolból a hír, hogy megvan a gyermek, ô nagy hirtelen azt kérdezte: most én nagybácsi lettem, vagy nagynéni? - amibôl nagy derültség lett. Máskor elmesélte, hogy még nem járt iskolába, de már ismerte a betûket, de a számokat nem. Mikor megkapta az elsôs iskoláskönyvét, az édesanyja hallotta a szomszéd szobából, hogy elkezdte olvasni: szor-szer- ször - annyi mint, és sehogy sem értette, mert a számokat nem ismerte még. Ezen is jót nevetett, mikor elmondta.

Életem egyik nagy ajándéka, hogy ismerhettem ezt a csodálatos költôt és csodálatos embert. 1941 májusában véletlenül találkoztunk a kolozsvári fôtéren, de csak pár szót beszéltünk. Pár nap múlva érettségiztem, hazajöttem s nem sejtettem, hogy soha nem látom Ôt többé. De az emlékezés így is világít és melegít.

Üdvözlettel: Logothetti Zoltánné

Valamit kifelejtettem: Rilkére anyám hívta fel a Sándor bácsi figyelmét. Járosi Andor említi Reményik és Rilke c. cikkében (megj. Erd. Szépmíves Céh 1998-ban a Reményik- emlékkönyvben), hogy 1931-ben Reményik Sándor egy hozzá írt levélben írja, hogy a Stundenbuchot Desbordes Sephine "finom keze" adta kezébe. Ezek a fordítások 1919-ben jelentek meg.

Gálaesttel zárul az írók közgyûlése

Kétéves az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Az E-MIL közgyûlését ma 11 órától tartják Kolozsváron, a Tranzit Házban. Beszámolók hangzanak el a választmány, az ügyvezetô elnök, a cenzor és az etikai bizottság részérôl, majd Az irodalom finanszírozása címmel vitáznak az írók, romániai és magyarországi döntéshozók részvételével. Végül új vezetôséget és új etikai bizottságot választanak.

Idén a húsvét miatt elmaradtak az április 11-i ünnepségek, ezért költészet napi utórendezvényeket tartott tegnap, 16-án az E-MIL. Beszterce, Bethlen, Szeben, Medgyes, zsibó, Szecseleváros, Belényes, Temesvár, Arad és Borszék irodalomkedvelôi elôtt mintegy negyven alkotó lépett fel.

Az RMDSZ Mûvelôdési Fôosztálya és az E-MIL ma este gálaestet rendez az irodalomért, amelyen pergô humoros felolvasással nevetteti meg a közönséget huszonnégy erdélyi magyar író. Színhely a kolozsvári Báthory líceum díszterme. A közönség szavazatai alapján irodalmi humorkirályt választanak, koronáját Kalotaszeg szépe adja át. A mûsort Sebesi Karen Attila vezeti.

b.d.

Wass Albert nagypéntekje és húsvétja

Quintus Horatius Flaccus ódája, "Exegi monumentum aera perennius regalique situ pyramidum altius" - áll emlékmûvem, ércnél maradandóbb emlékem -, melyet Puskin is megismételt. Nem sokat tévedett a római poéta - nem kôbe vésett emlékoszlop vagy mellszobor hirdeti nagyságát, hanem az ércnél maradandóbb mûve: a halhatatlan gondolat, a hellén kultúrkincs: a líra, amelyen nem fognak a történelmi viharok, sem a rendszerváltások. Korok letûnnek, ideológiák megbuknak - kiszolgálóikkal együtt. És bár Illyés Gyula egy mondata a zsarnokságról sajnos még ma is lidércnyomás a Kárpát-medencében, de ahol az Úr lelke van, ott a szabadság: és csak a szabadság lelke örök!

Ilyen szabad lelkû volt Wass Albert. Most állítja össze a család a Voltam címû kéziratot. Megtisztelô, hogy angolra fordíthatok belôle olyan életrajzi gyöngyszemeket, amelyeket Wass Albert unokái és dédunokái is olvasni kívánnak. Mostanában kedves családi anekdotákat hallok Wass Albert fiaitól, akik tiszteletbeli húgukká fogadtak. Akik minden ellenkezô és kislelkû híresztelés ellenére nagyon szerették az apjukat, sôt értenek, beszélnek magyarul. Wass Huba generális engedélyt adott, hogy idézzek az emlékbeszédébôl, melyet édesapja temetésén hallottam és írásban megkaptam tôle: "Legtöbben tudjátok, hogyan folyt Papi élete. Egy olyan emberrôl szól az emlékezés, akinek hibái és erényei voltak, mint minden halandónak, aki megpróbálta a világot jobbá és szebbé formálni. Ezt tanította nekünk: annyit érsz, amennyi mérhetô a személyes tetteidben, s nem abban, amid van. Neved becsülete számítson, ne az, hogy mid van. A jó hírnevet lassan lehet felépíteni, de gyorsan le lehet rontani. Ô nem földeket vagy kastélyokat hagyott maga után, mint sok elôdje, ehelyett a magyar írásainak örökségét hagyta ránk, ami bennünk él tovább."

Nemrégen találtam tizenegynéhány rövid elbeszélést amerikai magyar egyházi archívumokban, melyekbôl egy másolatot a debreceni tudományegyetemen Wass Albert írásaiból doktoráló irodalmár barátnôm rögtön kért. Ezeket ô sem ismerte, pedig ô adta ki Wass Albert életmûvének teljes bibliográfiáját! Csodálatos írások ezek - az emberrôl, a magyarról, egy jobb világról álmodó, tiszta érzületû, nemes erkölcsiségû íróról. Wass Albert nagyszívû és szabad lelkû volt egész életében. Tiszta lelkiismerettel mondta vallomásában: én magam is ellenezném, ha valakit származása, fajtája, vallása alapján megítélnek. Büszke vagyok, hogy ôseim vívták ki Erdélyben a szabad vallásgyakorlást. Erdélyi magyarként azt tanultam, hogy az értékei alapján kell bárkit megítélni, nem egy néphez vagy csoporthoz való tartozása alapján. (Hegedûs Tamás, Magyar Nemzet, 2003. július 8.) Ahogy a Hontalanság hitvallásában írja ars poeticáját: "mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar."

Emlékszem, az Amerikai Magyar Népszava Wass Albert halálhírét hozta kb. 1994-ben. Azután rögtön megjelent, hogy téves volt a hír. Akkor hallottam az anekdotát, hogy az író, aki maga is olvasta a hírt, telefonon felhívta Fazekas Ferencet, a nekrológ szerzôjét és így jelentkezett be: Itt Wass Albert beszél a másvilágról. Az illetônek majdnem kiesett a telefonkagyló a kezébôl. Akkor írta az író megható üzenetét a Kanadai Magyarság címû újságban: Nem haltam meg. Úgy látszik, az Úristennek még van valami dolga velem. Mindenkit megnyugtatok, hogy itt vagyok. És szerettem volna látni, hogy ki mennyire veszi a szívére: nincs többé, aki annyit firkászott és mindig volt valami siralma. Sebaj. Az vigasztal, hogy voltak, akik megsirattak. És ezekért még érdemes megszólalni. Másokkal meg nem törôdöm. Azokat pedig, akik jó szívvel és szeretettel emlékeztek meg rólam, jó szívvel és szeretettel köszöntöm magam is. És hadd örvendezzünk együtt ezen a búba facsarodott földön, hogy kis ideig még együtt lehetünk, s munkálkodhatunk népünk jövôjén, mindegyikünk a maga ôrhelyén.

Ilyen szabadságban gondolkodott Wass Albert: megfáradtan, testi gyengeségben, de szellemi frissességben - munkálkodott népe jövôjén. Miért? Mert egész életében ezt tette. Errôl szólnak írásai. Errôl szól egész élete. Errôl vall családja és barátai. Errôl szerzett bizonyosságot az a sok magyar olvasó, akik tiszta szándékkal hitet tettek és tesznek róla - akár a maratoni felolvasásban, akár fórumok levelezôlistáin, honlapok sokaságán, újságcikkekkel, értékes irodalmi megnyilatkozásokkal. Vannak, akiknek ez fáj. A magyarellenes politikának mindig is fájt, ha a próféták, költôk, írók, mûvészek a nemzet védelmében megszólaltak. Úgy, ahogy Wass Albert, aki Dsida Jenô mondását magáénak vallotta: "mindig magunkért, soha mások ellen." Ennek ellenére vannak, akik inkább a rosszban hisznek, mint a jóban. Akiknek egyezik az érdeke a román politikával: besározni és hamis vádakat rákenni a magyar íróra.

Pedig nem sok ész kellene belátni, hogy mi van az 1946-os kolozsvári népbírósági koncepciós per mögött. A vádlottat távollétében úgy ítélték halálra, hogy nem engedték szóhoz a Wass Albert mellett tanúskodó családtagot. Mellette senki nem szólhatott, csak ellene. Akik ugyan semmit nem láttak, de érdekük volt hamisan tanúskodni, hiszen így biztosíthatták be a gróf kiosztott földjeit maguknak. Kezemben van a 21 oldalas angol nyelvû okiratgyûjtemény, melyet 1978-ban az Amerikai Igazságügyi Minisztérium számára adott be a Wass család, és a törvényes kivizsgálás Washingtonban - bizonyíték híján - elejtette az ellene felhozott vádakat. A közjegyzô által hitelesített tanúvallomásokat a Wass család engedélyével mondom el: Atkinson Éva, a volt szomszéd eskü alatt tanúsítja, hogy férjével ôk vitték be a halálos beteg Csabát és édesanyját, Czegei Wass Évát a kolozsvári kórházba - tôlük 28 km-re - 1940. szeptember utolsó hetében, mivel az édesapa, Wass Albert a hegyekben tartózkodott, 200-300 km-re otthonától. Csaba fia halálos ágyánál nem állhatott ott, csak a temetésre ért haza. Éppen akkor volt mindez, amikor a hírhedt gyilkosságok ott, Vasasszentgotthárdon és Omboztelkén 1940. szeptember utolsó hetében történtek. Wass-Tarjányi Ákos egy fontos tényt is közöl tanúvallomásában: Wass Albertet 1940 szeptemberében még nem hívták be katonának, tehát semmiképpen sem adhatott volna megbízást vagy parancsot az ott állomásozó magyar tiszteknek semmilyen katonai jellegû megmozdulásban! Teljességgel kizárt a bûncselekményben való motiváció vagy részvétel, Wass Albert életrajzi vallomásán kívül minden hiteles bizonyíték errôl szól!

Kezemben van ugyancsak egy Kolozsvárról New Yorkba kivándorolt zsidó származású orvos, dr. Óváry Zoltán levele. Az egykori iskolatárs, fiatalkori társaságbeli barát ebben eskü alatt vallja, hogy soha nem hallott Wass Albert szájából egyetlen kijelentést sem, és nem olvasott tôle ilyen írást sem, melyben antiszemita nézetnek csak a csírája vagy gyanúja felfedezhetô lett volna. Gróf Bethlen Béla volt az utolsó kormánybiztos Észak-Erdélyben. Naplójában megörökíti azt a történelmi tényt, hogy az ô vezetésével többen - köztük Dálnoki Veres Lajos és Wass Albert is - közremûködtek, hogy Torda környékén a magyar zsidó családok megmeneküljenek a Gestapo elôl. (Turcsány Péter: Szellemi szennyesünk tisztítása, Polisz, 2004. ápr- máj.) Errôl Wass Albert is megemlékezik 1996-ban egy róla készült dokumentumfilm bôvített változatában, hogy Szamosújváron tizennyolc zsidó családot ô maga vezetett fel a hegyekbe, hiszen ismert ott minden zugot. Mint mondta, egy közülük visszament a völgybe, mert jobban félt a medvéktôl, mint a náciktól. Kezemben vannak vitairatok 1951-1952-bôl, melyben Wass Albert védekezni kényszerül. Egyik támadója, Havas Emil a cikke címében az író szavát idézi: "Tiltakozom az ellen, hogy antiszemitának nevezzenek". Véletlen találkozás gróf Wass Albert íróval. (Antibolsevik Fórum, 1952. november. A szegedi Somogyi könyvtár Vasváry magángyûjteményében található.) Napnál világosabb, hogy mit mond az író önmagáról!

Kikre gondolhatott Wass Albert, amikor híres versében e szavakat írta: üzenem ellenségeimnek, hogy ô akkor is barátként fog rájuk gondolni és békejobbot nyújt nekik, amikor azok nem akarják megismerni, ellene szólnak és támadnak? Látnoki erôvel: csakis szeretett magyar véreire gondolt. A változó történelmi igazságszolgáltatás kis hivatalnokaira, akik nem ismerik a szabadság lelkét.

Ez a szégyenletes hajsza Wass Albert nagypéntekje. Milyen jó, hogy ô már egészen szabad, mint ahogy szabad volt életében is. Bántotta ugyan, hogy mi nagypéntekes nemzet vagyunk, és úgy tûnik, hogy a magyar kálváriának még nincs vége. Higgyék el, lesz Wass Albertnek még feltámadása, sôt már van. Ôt az olvasók nagy sokasága már rehabilitálta. És neki már bronznál, ércnél maradandóbb szobra van, örökké álló emléke van abban a pantheonban, ahova csak a krisztusi emberek juthatnak: az emberek szívében. Ahogy Gazda Zoltán csodálatosan megírta az Erdély Ma cikkében: "Wass Albertet nem lehet kiirtani belôlünk, mert hátterében igazságtalan történelem húzódik meg, minden szava igazságtartalma révén a fájdalom érzésével hasít zsigereinkbe. Ô a mi egyik megtartó erônk. Masírozhatnak csendôrök, hadseregek, rendôrosztagok, legfelsôbb ügyészség ellenünkben, Wass Albertet, s a háta mögött rejlô világot nem tudják kilôni belôlünk." Adjon az Isten áldott húsvétot - Wass Albert porainak a marosvécsi park és Istenszéke magyar földjén, mert ô már a Bárány trónjánál ünnepel, s nekünk itt, ezen a búba facsarodott világban, amíg munkálkodhatunk még - lehetôleg népünk jövôjén!

Dr. Lukácsi Éva, Miami

Hétköznap a Golgotán

Figyeled...?

Tarajos dombhát dunyhája alá

fészkeli magát lassan a Nap.

Robotok roppant robaja robban

repeszekre...

Ilyen, s efféle poszt/umusz/modern

gyökök

kapaszkodnak szerves és szervetlen

elv-vegyületekbe,

míg falatonként gyömöszöljük

magunkba

összes emészthetetlen, nyelvhegyhez

tapadt vágyainkat;

majd alaposan kimossuk az éhezô, s

a halmozottan

túltömött, nagy, szókimondó

szájakat.

Kissbalázsék pizsamára váltják

jövô-menô "ezt cool viselni"

turkált gönceik.

Jóéjtpuszikat váltanak, s a

kép-ricsaj ládából

meredten vigyorgó egyen-bábu

bárgyún visszaint.

Helyére sündörög a vásott papucs is,

(ô legalább kitartó, s emlékszik

még a rendre).

Vánkoson azonmód, önfeledten

bomlik milljom bársony párnakönyv.

Cickány-neszek sunnyognak

szerteszét.

Váratlan érkezik halott-haloványan,

s terpeszkedik a csend; ráhajlik

zúgó homlokokra.

Szénfeketén osonnak sorra

fegyvertelen

hadak úttalan álomkatonái.

Buknak egymásra, élô-halott

halmokban,

szédült színeikkel, vad történetek.

Míg lassan fény lobban fönn,

tarajos dombhát

peremén, s az égi azúrban halk

csobbanással ismét elmerül a

Hold...

Uram! Érdemes volt...?

Helyzetkép

Ma liften jár a félelem,

a hajnal kenyérvágó késsel,

s a tejesember tegnap esti,

kihûlt, tejszagú szenvedéllyel.

Ma száz gondolat születik meg,

és pár gyereket elvetélnek,

és fenn, az onkológián

sárgás, már túlvilági fények

és emberarcok pergamenbôl...

Egy utcalány szívét kitárja,

nagyot ugrik a tizedikrôl,

s a világot magába zárja.

A Hortobágyi alkotótáborról összeállított könyvet lapozgatom, és Zsigmond Attilára emlékezem. Arany Lajos Ihlet a rónán címû szép kötetében sokan megszólalnak, olyanok is, akik már nincsenek, nem lehetnek közöttünk, nem mehetnek a népszerû nemzetközi mûvésztelepre sem. Zsigmond Attila festômûvészt is csak emlékeikben tudták felidézni a törzstagok, akik az idén februárban, márciusban is ott voltak a pusztán. Ô is szeretett ott lenni, olyan élményt szerezni, amilyet csak az ottani jelenlét adhat. "A végtelen perspektívából adódóan idôtlenségérzést vált ki belôlem e táj látványa" - nyilatkozta. Immár öt esztendeje Zsigmond Attila is valahol a végtelenben leledzik, olyan helyen, ahol az idô mit se számít. Emlékét nemcsak közvetlen családtagjai, számosan mások is megôrizték magukban, jellegzetes grafikáira, festményeire a mûvészetkedvelôk ma is ráismernek. Egyesek bársonyos pasztelltájait, mások erôteljes, karakteres szénrajzait kedvelik jobban, vannak, akik gótikus építkezésû, sokalakos, jelképes nagykompozícióit tartják a legtöbbre, az olyanokat, mint a hajdúhadházi millecentenáriumi pannója, a Magyarok bejövetele. Sajnos, az emberi memória véges, idônként jó lenne találkozni e munkákkal kiállításokon, egyéb nyilvános rendezvényeken is.

(nk)

"Néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban"... Úgy állt ott Péter a járdaszélen, az utcasarkon, a zöldre várva, mintha a régi Illés együttes dalának az illusztrációja lenne. Pedig már több évtizede kinôtt a tinédzserkorból, és lámpavas sem volt, aminek támaszkodhatott volna.

Mehetne jobbra, mehetne balra is, nem volna muszáj megállnia itt a villanyrendôrnél, de már így szokta meg. Több évtizedes szokása, hogy ezen az utcán közelíti meg a városközpontot. Az is igaz, hogy bármerre is menne, érintenie kell azt. Hacsak nem akar kerülni.

Cigarettát kotor elô a zsebébôl és rágyújt. Ahogyan a cigarettáról felnéz, tekintete összetalálkozik az egyik szomszédjáéval.

- Jó cipôd van - mondja az köszönés helyett.

- Igen... - feleli Péter és végignéz magán. A többéves cipôjét sikerült egy talpalással még használhatóvá tenni. A nadrágot, a farmert és a kabátot úgy kapta... A nadrág így is rövid, rövidebb, mint ahogy ô szokta viselni a nadrágokat, pedig mindent leengedett a hosszából. Csak éppen annyit hagyott felhajtásra, hogy még rá tudja varrni a koptatót. Kézzel varrta fel... Úgy érzi, mintha a kézzel varrott rész, a felhajtás messzirôl kiabálna. Igyekezett egyenletesen, egyforma öltésekkel varrni, de mégsem olyan, mint a gépi varrás. A zokni agyonstoppolva, de az a cipôben nem látszik; inge a sok mosástól kopott, csak így, kabát alatt, vagy szvetterrel lehet viselni... Nem úgy öltözködik, mint régen, ízlése szerint összeválogatva az egymáshoz illô darabokat. Azt vesz magára, ami van...

Szerencsére vált a lámpa, és indulhat, mert látja, hogy a szomszéd beszélni akar. Ô nem akar, nincs mit. És ismerôssel sem akar találkozni. Szerencsére már egyre kevesebb van belôlük...

- Hogy vagy? - kérdezik, ha nem kerülheti el a találkozást.

- Jól... - és többnyire faképnél hagyja ôket. Nem várja meg az újabb kérdéseket. Minek? Úgyis csak sápítoznak: hogy?... jaj!... stb.

Dühösen fricskázza a kanálisba a cigarettavéget. Amikor ezeket a házakat látja, mindig elönti a méreg. Hogy lehet így kiforgatni, elrontani a házak homlokzatát?! összevissza kivágott nyílászárókkal, az ablakok helyére illesztett ajtókkal. A tetôteret is be lehet építeni úgy is, hogy elkerülhetô lenne a sok kutyaólszerû tetôablak. Nem elég, hogy az emberek változnak, az újak még a környezetet is tönkreteszik. Mindezt lehetne jó ízléssel is csinálni. De...

Így dohogott Péter magában, akkor is - valamikor a nyáron -, amikor egyszer csak ott állt elôtte Klári... Talán ugyanott, ahol majd húsz éve elváltak.

Reggel történt. Hazafelé tartott. Éjszakás volt. És itt, nem messze a háztól, ahol Klári lakott, találkoztak utoljára. - Este megyek...

- A vízumért? - kérdezte.

- Azért is... Néhány nap múlva utazom...

- Azért már nem érdemes hazajönni...

- Nem jövök vissza...

- ?!...

- nem jövök vissza. Elmegyek... Kint maradok... - és megcsókolta. Búcsúképpen. - Nehogy elmondd valakinek. Neked elmondtam, mert... - most ô is, Péter is megcsókolta. Pedig már csak barátok voltak. Ismét...

S most itt állt elôtte.

- Hogy jutottál ide? - volt az elsô értelmes mondata Klárinak, miután kibontakoztak egymás karjaiból.

- Hova? - és nézett rá értetlenül, majd megértve a kérdést, úgy látszik, már érdeklôdött felôle, ismeri pillanatnyi
- pillanatnyi?! - állapotát: - Röviden úgy lehetne válaszolni kérdésedre, hogy rosszkor és rosszul választottam szakmát... De akkor még itthon voltál. Aztán minden összeomlott...

- Ezek sztereotípiák...

- Na jó... - és elmesélte, hogyan számolták fel a üzemet, és hogyan lett munkanélküli.

Így értek Kláriék lakásához.

- Mi lesz veled?

- Nem tudom, nem tudom... A mi korosztályunk már nem kell senkinek. Lemaradtam mindenrôl... A fiatalabb nemzedékek behozhatatlan elônyre tettek szert. Elég, ha csak a számítógépet említem. Az már megmarad nekem örök bálványnak... Elérhetetlen valaminek.

Álltak a kapu elôtt. - Még mindig szép - mondta magában Péter. - Még most is szép... Vajon ô hogyan lát engem? Milyennek?... Megöregedtem? De hiszen egyidôsek vagyunk!... - Nézték egymást.

- Feljössz?... - szólalt meg Klári.

- Nem... - felelt kurtán. Nem, folytatta magában, minek?! Minek felbolygatni a leülepedett, leiszaposodott múltat, az érzelmeket... ma itt vagy, s holnap? Egy hét múlva, egy hónap múlva a világ másik felében. Minek? Hisz már csak árnyékai vagyunk egykori önmagunknak. Ha egymás mellett öregedtünk volna meg, az más lenne. De így?! Megöregedtünk?... s mosolyogni próbált.

- Még találkozunk... - mondta Klári köszönés helyett.

- Jó - és nézett utána a kapualjban, míg el nem tûnt a lépcsôfordulóban. A beszûrôdô napfény átvilágította a ruháját, kirajzolva még mindig csinosan formás alakját.

Egy kép villant meg benne. Kávéillatra ébredt. Pedig akkor még hol volt a mostani, naponta látott tévéreklám. A szobában Klári foglalatoskodik, néhány évtizeddel fiatalabb kiadásban, egy elnyúlt férfimajóban, egy kávéfôzô körül. Mozdulataira ki-kibukkan hol az egyik, hol a másik melle, alul hol egy fél fenék, hol egy fél punci... Nézi.

- Felébredtél? - hallja a Klári hangját. - Gyere, kész a kávé.

- Most nem tudok...

- ?!... - A nô kérdô tekintetére felelve, kitakarózik... aztán a kávét is megitták.

Péter még mindig ott áll, s nézi az üres lépcsôházban a ki tudja honnan beszûrôdô napfény játékát. - "Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét" (...)/ "csak úgy szeretném látni, (...)/ azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy"* - hát most láttam... - mondta magában, és elindult.

A tér másik oldaláról kiabálás hallatszott. Egy kisebb csoport hangoskodott. Azt hiszik, itthon vannak. Kiabálhatnak. Attól vannak otthon, hogy kiabálnak?... Kiabálnak, mert félnek: nincsenek itthon... Ezek már ilyenek.

S mi?! Hülyére isszuk magunkat... Vagy fél téglával döngetjük mellünket: mi vagyunk az igazi magyarok!...

Saját impotenciánk eredménye, hogy a fiatalok, a középkorúak nagy része elment, elmegy az országból. És jönnek helyükbe a Pruton túli "testvérek"... - Hát jöjjenek! - fakadt ki sokszor Péter -, de ne ide!... Ha ezt az országot tekintik anyaországuknak, istenem, jöjjenek. De az ókirályságba, s ne ide, megváltoztatva jöttükkel a térség etnikai összetételét...

Azzal az energiával, amellyel eddigi eredményeinket szétverjük, amivel hôbörgünk, cégeket lehetne alakítani, mûködtetni... Nem vagyunk hülyébbek a többségi nemzetnél! Ha ôk tudják csinálni, mi miért nem?! Más nem teszi meg helyettünk... S nekem is lenne munkahelyem - jegyzi meg magában.

Ez már az elhülyülés idôszaka. Mióta nem vásárolt könyvet? S nézte az elébe került könyvesüzlet kirakatát. Számára nem létezik sem Esterházy, sem Kertész, sem Kundera, Updike, sem a Jadviga párnája írója - hirtelen nem jut eszébe az író neve - és még annyi más... Esterházyról még tudott valamit. A nyolcvanas években nagy ritkán véletlenül hozzájutott egy- egy magyarországi folyóirathoz, és azokban mintha olvasott volna valamit tôle. És hiányoznak a hazai lapok is. A színház is... De hát...

- Nem versek, mûvészek kellenek!... - harsogta egy este vállalkozó haverjuk az ivóban, az sem zavarta, hogy a jelenlevôk között két képzômûvész és egy zenész is volt, no meg ô is, Péter... - tôke, mérnökök, termelés, PIB, GDP, az kell! - és mindenkinek rendelt egy italt. - Jön majd a német, az amerikai, és rendet csinál itt - ez volt mondandójának sugallata.

- Még mindig mindent mástól, külföldrôl várunk... - s csend lett a kocsmában. - Megszoktuk, hogy mindent készen kapunk. Tiszta szégyen az is, hogy évek óta járnak ide a hollandok, s nem csak segélyt hoznak, hanem fel is építik az általuk hozott pénzbôl, pénzekbôl a templomokat, gyermekházakat, öregotthonokat. Vakációjukat, szabadságukat áldozzák fel értünk. S a mi fiataljaink?! Éppen valahol süttetik magukat a nappal... - de már újra zsibong a társaság, talán nem is hallották, hogy mit mondott.

- Nem jó ez a társaság... - nézi ôket -, szeretne szárnyalni, szállni... de szárnyaszegetten?! Minden, minden, ami körülveszi, lehúzza a sárba, a porba... - kiissza a poharát és otthagyja ôket.

"Életemen fél-versek szemfedôje,/ Hazug csókok emléke ajkamon"** - mondja magában, magának, amint a sötét utcákat járja.

A központ kivilágított kirakatainak fényében lángost-pánkót majszoló
"aranyifjak"... - Ez az ô szórakozásuk? Majd erre fognak visszaemlékezni, ezek lesznek számukra a szép idôk?!...

- Ce te uiti, ma... - s már csattan is az ütés az arcán. A többit szalonképesen már vén faszinak fordította magában.

- Nimic,... azaz semmit - s csak akkor vette szemügyre a leányzót. Lehet, hogy ránézett, ahogy közeledtek, közeledett feléjük, de ô akkor már csak befelé nézett, akár a várandós asszonyok.

Szavakat mormolt, rímeket keresve.

Ahogy a lányra nézett, látta szemének diadalittas csillogását: az idôsebb férfiaknak is tetszik, hiszen ez is az elôbb hogy nézett rá..., és a barátja is megvédte ôt.

- Hülye picsa... - nyugtázta magában a látványt. Az a típusú nô volt, akire Péter csak ezt szokta, ezt tudta mondani, és otthagyta ôket.

-... ez az ôsz/... szeretôk... - és kereste tovább a rímeket, szavakat, szótagokat.

Czirmay Szabó Sándor

1001 álom

Lepje meg magát ezzel a könyvvel, és derítse ki, mit is jelentenek valójában az álmai!

Tárja fel önmaga elôtt legmélyebben megbúvó vágyait és félelmeit!

megfejtheti saját tudatalattijának titkait - végtelen bölcsesség rejtôzik az álmokban.

Az 1001 álom:

• Gyors áttekintést ad 1001 álomkép értelmezéséhez - a keresést témák szerinti rendezés, index és keresztreferenciák teszik könnyûvé.

• A leggyakrabban elôforduló álomképek jelentésével foglalkozik, és szinte mindent felölel: a repüléstôl a meztelenségig, a munkahelyi késéstôl a számítógépekig, a madártolltól a vulkánokig.

• Bemutatja mindazon fontos dolgokat, amiket az álmok elmondanak nekünk legrejtettebb vágyainkról és félelmeinkrôl, az otthonunkról, a családunkról, barátságainkról, a munkánkról és szexuális életünkrôl, és a bennünk meglévô ösztönös bölcsességrôl.

• Vezetô pszichológusok és álomértelmezôk munkáit veszi alapul - többek között Carl Gustav Jungét -, hogy rávilágítson az archetípusokra (egyetemes motívumokra), melyek nem egy álom lényegi részét jelentik. Sigmund Freud munkássága pedig ösztönvilágunk megértését segíti - az álomfejtésben is.

Elôszó

Az álmokról szóló pszichológia- elméletek két csoportra oszthatók. Az elsô szerint az álom nem más, mint az agy mûködésének egyszerû jelensége, aminek során a nem kívánatos szellemi tartalom a nap végén a kukába kerül, hasonlóan ahhoz, ahogy a számítógép törli a fölösleges adatokat, mielôtt lekapcsolna. A második elmélet értelmében a helyesen értelmezett álmok révén bepillantást nyerhetünk a tudatalattiba, és igen értékes információhoz juthatunk. Miután több mint 25 éve foglalkozom a pszichológia számos ágával, bizonyos vagyok afelôl, hogy a második elmélet a helyes. Mindannyian megközelítôleg két órát álmodunk egy éjszaka során, és ezek az álmok megfelelô gyakorlással felidézhetôk és tanulmányozhatók, ami hozzásegít minket önmagunk mélyebb és átfogóbb megismeréséhez.

Természetesen nem minden álom fed fel csodás titkokat. Az álmodó elme gyakran fantáziál, hasonlatosan ahhoz, amikor ábrándozunk. A legtöbb álom azonban olyan témák köré csoportosul, amelyek reményeinket, félelmeinket, csalódásainkat és vágyainkat tárják fel, gyakorta visszanyúlva gyermekkori emlékeinkhez. Mivel az álmok az agy olyan területét is érintik, amelyek még a beszéd megtanulása elôtt alakultak ki, ezért jelentésük legtöbbször szimbolikus formában fejezôdik ki. A jelképek zöme személyes, csak az álmodóra jellemzô, minek következtében az álmokról szóló kézikönyvek túlzottan merev értelmezései erôsen félrevezetôek lehetnek.

Az 1001 álom éppen ennek elkerülése végett olyan jól megalapozott útmutatásokkal szolgál, amelyek segítenek az álomfejtésben. Ennek során rengeteg színes és izgalmas álomképet mutatunk be. A könyv új dimenziót nyit az álmok világában, és segítségével még többet tudhatunk meg elménk lenyûgözô rejtélyeibôl.

Prof. David Fontana

Koronka különálló község

A 2004. április 7-i Hivatalos Közlönyben tették közzé a azt a rendeletet, amelynek értelmében Koronka Székelybós faluval önálló községgé válik. Koronkát 1968-ban a közigazgatási átszervezéskor olvasztották be Jedd községbe. Az új község lakossága 1850 lelket számlál, míg Jedd községé, amelyhez Agárd, Kebele és Kebeleszentivány tartozik, 1900- at. Koronka község ideiglenesen kijelölt polgármestere Mátyás Zoltán, alpolgármestere Szitai Sándor. Nagy Márton, Jedd község polgármestere tájékoztatott, hogy az új koronkai polgármesteri hivatal felépítéséig a közintézmény ideiglenesen a mûvelôdési házban mûködik.

Sikeres részvétel a kémiaversenyen

Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság Kémia Szakosztálya által szervezett kémiaverseny erdélyi döntôjén, amelyet idén a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Fôgimnáziumban tartottak, sikeresen szerepeltek a Maros megyei versenyzôk is. Nagy Márta, a szászrégeni Al. Cesianu Gimnázium nyolcadik osztályos diákja harmadik, míg Bálint Szentendrey Réka, a Bolyai Farkas líceum diákja második díjat nyert, s részt vesz a verseny magyarországi, szegedi döntôjén is. A szászrégeni diákot Silaghi Melinda, míg a bolyaist Patek Enikô tanárnô készítette fel.

Proetnica 2004

A segesvári Ifjúsági Interetnikai Központ idén is megszervezi a Proetnica címû elôadás- sorozatot, amelyre április 22-25. között kerül sor. A szemináriumot követôen tartják meg a Proetnica fesztivált, valamennyi romániai kisebbség bevonásával. A szervezôk az elôzô fesztiváloknál nagyobb lélegzetûre tervezik az ideit, a segesváriak felhívására eddig 14 kisebbség jelezte részvételét.

Európa Tanács-plakett Segesvárnak

Április 23-án, pénteken fél 12 órakor a vártéren ünnepélyes keretek között átnyújtják Segesvárnak az Európa Tanács tiszteletbeli plakettjét. Az ünnepély keretében ökumenikus istentiszteletre, Ioan Dorin Danesan polgármester, Zólyomi Duka Árpád Európa tanácsi képviselô, Miron Mitrea miniszter, Ovidiu Natea prefektus beszédre kerül sor. Este 7 órától kezdôdôen a Sigma téren több román, magyar és német népi együttes, továbbá könnyûzene-együttes lép fel. Az ünnepséget tûzijáték zárja.

Jelölôközgyûlés Marosludason

Április 18-án, vasárnap délután 3 órakor a marosludasi mûvelôdési házban az RMDSZ megtartja a polgármesteri, valamint a megyei és helyi tanácsosi jelölôközgyûlését.

A diákok biztonságáért

A Dicsôszentmártoni Polgármesteri Hivatal betervezte a helyi Constantin Brâncusi Ipari Iskolaközpont belsô teraszainak felújítását és befedését. A Mihaltean Anica vezette oktatási intézményben korhadt fakorlátokkal védettek a külsô, az épületek közötti átjárást biztosító folyosók. A javításokat, amelyekre elôreláthatólag pár heten belül kerül sor, a faanyag megromlott állaga teszi szükségessé - tájékoztatott Popa Octavian dicsôszentmártoni polgármester.

Áramszünet

Az Electrica villanyáram-szolgáltató vállalat marosvásárhelyi kirendeltsége közli, hogy április 20-án, kedden 9-13 óra között hálózati munkálatok miatt Marosszentgyörgyön, valamint Marosvásárhelyen a Szabadi utca 91-459. és 104- 450. számai között, a Szentanna utca 1-10. számai között, az Ibolya és a Cserealja utcában szünetel az áramszolgáltatás.

Nem lesz ivóvíz

Marosvásárhelyen a Cuza Voda utca 1-87. és a 2-68. számai között és a Gyôzelem tér 13-14. számai között a vízhálózaton tervezett javítások miatt szünetel a vízszolgáltatás reggel fél 9 és délután 3 óra között. Az Aquaserv vízszolgáltató vállalat felhívja a fogyasztók figyelmét, hogy a délután folyamán az ivóvíz a szennyezôdések miatt elszínezôdik, s emiatt csak háztartási célra használható.

Elmarad a zongoraest

A Marosvásárhelyi Filharmónia e hónapra tervezett hangversenyei közül elmarad a kedd esti, Adriana Bere és Székely Attila zongoraestje.

Eltûnt egy kislány

Csütörtökön este 11 óra körül a marosvásárhelyi tûzoltókat a Maros Rovinari negyedhez közeli holtágához hívták ki egy 5 éves kislány, Puti Cozac Madalina keresésére. A tûzoltók péntek reggel is keresték a vízbe fúlt gyereket, de a holttestet nem találták meg.

A kormány felkészül a választási vádak ellen is

- A kormány egy ügyvédi irodát alkalmazott, hogy a következô idôszakban beperelje azokat a pártokat vagy politikusokat, akik a választások meghamisításával kapcsolatos vádakat fogalmaznak meg - jelentette ki Adrian Nastase kormányfô a pénteki távértekezleten. A miniszterelnök azzal vádolta az ellenzéket, hogy "felelôtlen kampányt" indított ebben az ügyben, és leszögezte, a kormány nem engedheti meg, hogy hitele csorbuljon hazai és nemzetközi szinten. A kormány által alkalmazott ügyvédi iroda követi mindazokat a kijelentéseket, amelyek a választások meghamisításával vádolják a kormányt, mondta Nastase. A vádaskodóknak bizonyítékokat kell felmutatniuk, tette hozzá.Adrian Nastase azt is elmondta, hogy meghívta a nemzetközi szervezeteket, köztük az Európa Tanácsot, valamint a Helyi és Regionális Hatalmak Kongresszusát, hogy küldjenek megfigyelôket a helyhatósági választásokra.

Popescu: Nem változik a Petrom privatizációjának módja

- A Petrom privatizációjának módszere - a 33 százalékos részvénycsomag közvetlen eladása egy stratégiai befektetônek, majd ezt követôen az alaptôkeemelés - "semmiképpen" nem változik, szögezte le pénteken Dan Ioan Popescu gazdasági és kereskedelmi miniszter. Ennek fényében a meghirdetett privatizációs feltételeknek nem megfelelô ajánlatokat nem lehet kiválasztani a tárgya