Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Kiss Jenô

Krisztus feje bomlik ki a kôbôl.

Udvarunkon látható e kô.

Aki ránéz, kissé visszahôköl,

Majd eltölti egy csodás erô.

És csak nemrég alakult ez így ki!

S én pillantottam meg elôbb!

Kinek mondom, el se tudja hinni -

és csak áll a látomás elôtt.

Felénk fordul, tornácunk felé Ô,

rajtunk tartja két meleg szemét,

arca minden kis vonása élô,

noha por árnyalja, por, szemét.

Oldalt nem, csak erre néz, s azóta

biztonságosabban élek én. -

Egy bánt csak, egy ajak sunyi csókja,

mely ott éri, arca bal felén.

Júdás-csók tán? Júdás áll a balján,

ô érinti hozzá ajakát?

Úgy tetszik - de arca mása halvány;

ô megbújva mutatja magát.

De ha ô az? Mert más ki lehetne?

Akkor jaj Krisztusnak, jaj nekünk!

Akkor várhatunk már a keresztre,

megpecsételôdött életünk...

Mi e kô hát, s rajta Krisztus arca?

Vigasz ez, meg figyelmeztetés:

megszûnôben már az élet harca,

de mit véghezvittünk, nem kevés.

Annyiszor halunk meg életünk során. Néha csak egy percre, máskor órákra, egy napra, napokra vagy hosszabb idôre hunynak ki bennünk a fények, illan el lelkünkbôl az öröm, s az elkeseredés, a tehetetlenség veszi birtokába érzéseink és gondolataink minden tartományát. Amikor úgy tûnik, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik az életünkben, egy váratlan rossz hír, tragédia, súlyos betegség, életkörülményeink hirtelen megváltozása folytán megbomlik bennünk az a korábbi összhang, amit addig, amíg megvolt, nem vettünk észre. Hányszor fordul elô, hogy valaki megbánt, valaki elárul, valaki elhagy, valaki megtagadja tôlünk a segítséget, és ilyenkor úgy érezzük, hogy nincsen tovább, hogy értelmetlenné válik minden további pillanat. Annyi sok nagycsütörtök és nagypéntek fordul elô az életünkben! Ha néha visszatekintünk, ha felidézzük az átélt megpróbáltatásaink sorát, akár el is csodálkozhatunk, hogy honnan volt, honnan van erônk elviselni, felemelkedni azokon. Hívô emberként a kérdésre egyszerû a válasz, laikusként a csodát, az élet természetes rendjét, az idô gyógyító erejét szoktuk emlegetni. Jelképes keresztre feszíttetéseink embert próbáló perceiben egyszer csak történik velünk valami, egy hang, egy kézfogás, egy biztatás, ahonnan nem is reméltük, vagy csak úgy, ki tudja milyen mélységekbôl vagy magasságokból valami megérinti a lelkünk, aminek hatására visszatér az erônk, visszalopakodik a bizakodás, az örülni tudás, és újra értelemmel telik meg körülöttünk a világ. Mintha újjászülettünk volna. Életünk során számtalanszor éljük át a húsvéti ünnepkör minden pillanatát, a valós vagy jelképes elárultatástól a keresztre feszítés kínjain át egészen a FELTÁMADÁSIG. Sorsunk, életünk legnagyobb adománya ez. Húsvétkor különösképpen hálásnak kell lennünk érte.

A NATO jövôje szempontjából két kulcskérdés lesz a június végi isztambuli csúcsértekezleten: a Balkán és Afganisztán sorsa - mondta Bársony András a parlamenti NATO-klub csütörtöki tanácskozásán az Országházban.

- Politikai értelemben az a NATO jövôjének kérdése, hogy olyan területekben, régiókban, amelyek a korábbi NATO-felfogás szerint kívül esnek a szövetség mûködésének területén, ott képes-e a szövetség politikai értelemben sikert elérni - fogalmazott a Külügyminisztérium politikai államtitkára.

Hozzátette: alapvetô kérdés a Balkánon és Afganisztánban, hogy a Észak-atlanti Szerzôdés Szervezete képes lesz-e katonai jelenlétén túl kikényszeríteni a politikai megoldást.

Bársony András szerint Isztambulban a szövetségnek az iraki kérdéssel is szembe kell néznie, amellyel kapcsolatban az a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e ENSZ- mandátum.

Az államtitkár elmondta, a csúcstalálkozón szó lesz a NATO és az Európai Unió közötti hosszú távú együttmûködésrôl is, valamint a britek és az amerikaiak által szorgalmazott úgynevezett isztambuli együttmûködési kezdeményezésrôl, amely a Marokkótól Afganisztánig terjedô sávban található államokkal vonná szorosabbra a szövetség együttmûködését.

Az európai sajtó figyelmeztetései

Most kezdôdött csak el az igazi iraki háború - vélekedett az Izvesztyija hírmagyarázója az orosz lap keddi számában.

- Ez valami egészen más, mint ami egy évvel ezelôtt volt, amikor az amerikaiak egykettôre elintézték Szaddám Huszein demoralizált hadseregét. Most az amerikaiak nem képesek megmaradni az iraki városokban, a korábban szétszórt ellenállócsoportok kezdenek reguláris hadsereggé összeszervezôdni, a helyi ellenállások egyre inkább szervezett felkelés formáját öltik - olvasható az orosz lapban.

A The Daily Telegraph szerint most egyetértenek abban az iraki háború brit hívei és ellenzôi, hogy a brit katonáknak maradniuk kell az arab országban, és segíteniük kell egy demokratikus Irak felépítésében, akár bekapcsolódik ebbe az ENSZ, akár nem. A brit konzervatív lap elemzôje szerint Tony Blair brit kormányfônek meg kellene gyôznie George Bush amerikai elnököt jövô heti washingtoni látogatásán arról, hogy Amerikának tartania kell az eddigi irányt, mert egy elsietett visszavonulás nemcsak az irakiak, hanem Nagy-Britannia becsapása is lenne.

A The Guardian épp ellenkezôleg ítéli meg a helyzetet. - Blairnek világos alternatív stratégiával kellene elôállnia a jövô héten washingtoni látogatásán, mert katasztrófa fenyeget Irakban, s ezért nemcsak Szaddám Huszein rendszerének maradványai meg a fantomszerû külföldi szélsôségesek a felelôsek. Az amerikai katonák és Paul Bremer, Irak amerikai polgári kormányzója is hozzájárult ahhoz, hogy a rossz helyzet még rosszabbá váljék - írta a baloldali liberális londoni lap.

- Egy évvel Szaddám Huszein bukása után a nemzetközi koalíció alig ura már az iraki helyzetnek, az arab ország egyre inkább a szovjet megszállás alatti Afganisztánra emlékeztet - írta a Libération. A baloldali liberális párizsi lap szerint Bush most arra számít, hogy az ENSZ kihúzza a csávából, legitimálja azt az iraki vezetést, amelynek a megszállók átadják június 30- án a hatalom látszatát.

Lassan Washington is kezd tisztába jönni azzal, hogy katasztrofális a helyzet a háború utáni Irakban, s már kezd azzal a kérdéssel foglalkozni, miként lehet kikeveredni ebbôl az ingoványból - írta a La Repubblica címû római lap. A hírmagyarázó szerint egyre nô azoknak a száma Washingtonban, akik három részre osztanák az arab országot: az amerikai katonák visszahúzódnának az ország északi és déli részének néhány stratégiai területére, Irak középsô vidékét pedig hagynák véres anarchiába süllyedni.

Az Algemeen Dagblad holland független lap megállapítja: az amerikaiak azt várták, hogy az irakiak felszabadítókként keblükre ölelik ôket, ám ehelyett most, egy évvel az invázió után tetôpontjára hágott Irakban az amerikaiak elleni erôszak. Már nem is tûnik olyan képtelenségnek Bush ellenfeleinek az a jóslata, hogy az Egyesült Államok ugyanolyan kudarc elôtt áll Irakban, amilyet Vietnamban szenvedett el.

A Fehér Ház nemzetbiztonsági fôtanácsadója szerint George Bush amerikai elnök 2001. szeptember 11. elôtt is tudatában volt az al-Kaida jelentette fenyegetésnek és egyszer és mindenkorra le akart számolni a terrorhálózattal.

Condoleezza Rice a New York-i és washingtoni terrortámadások elôzményeit kivizsgáló kétpárti bizottság elôtt hangsúlyozta, hogy a Bush-kormány nemzetbiztonsági politikájának elsôrendû feladata volt a terrorizmus elleni fellépés, egy "új és erélyesebb politika" kidolgozása. Az elnök megelégelte az esetrôl-estre történô odavágást, a "legyek csapkodását" - mondta Rice.

Richard Clarke, a Fehér Ház tavaly visszavonult terrorizmus szakértôje a bizottság elôtt két hete azzal vádolta az elnököt, hogy szeptember 11. elôtt elhanyagolta a terrorizmus elleni harcot, amelyet "bár fontosnak tartott, de nem tekintett sürgetô feladatnak" és Irak kötötte le a figyelmét.

Az eskü alatt tanúskodó Rice ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Bush-kormány elsô rendelete az al- Kaidával foglalkozott és nem Irakkal, a rakétavédelemmel, vagy Oroszországgal. "A cél a hálózat megsemmisítése volt" - mondta.

A kormány ezzel együtt úgy döntött, hogy haladéktalanul folytatja az elôzô, Clinton-kormány titkos akcióit a hálózat ellen. Az elnök megtartotta George Tenetet a Központi Hírszerzô Ügynökség (CIA) élén, Louis Freeh-t pedig a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) élén, valamint szokatlan módon Richard Clarke-ot és a Clinton-kormány egész terrorizmus- ellenes csapatát a nemzetbiztonsági tanácsban.

Rice hangsúlyozta, hogy a terroristák már akkor háborúban voltak Amerikával, amikor Amerika még nem állt háborúban velük. A fenyegetés húsz éven át nôttön-nôtt s az egymást követô kormányok sorra adósak maradtak a megfelelô válasszal.

2001. szeptember 11. óta Amerika hadat visel az elnök vezetésével és a hadiállapot fennmarad, amíg a terrorista fenyegetésnek véget nem vetnek - mondta.

A fôtanácsadó általánosságban elismerte, hogy a Bush-kormány is követetett el mulasztásokat. Hangsúlyozta azonban, hogy a hírszerzés sokféle, fôleg tengeren túli fenyegetésrôl beszámolt, de nem volt konkrét értesülés arról, hogy terroristák Amerikában eltérített utasszállítókkal terrortámadásra készülnének.

A sajtó szerint az elnök politikai jövôje függhet attól, hogy Rice cáfolni tudja-e a vádakat. George Bush elnök a választási kampányban ugyanis a terrorizmus ellen hadat viselô erélyes vezetôként igyekszik a választókat megnyerni.

Életveszélyesen megfenyegették Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) alelnökét: a politikus nagypénteken temerini háza kapujánál konyhakéssel átszúrt papírlapot talált, amelyen "Legyilkolunk benneteket" üzenet állt.

A fenyegetô levelet szerbül, latin betûkkel írták, s a politikus szerint az éjszaka folyamán csúsztatták be kapuja alatt.

Csorba az MTI-nek nyilatkozva közölte, hogy megdöbbentette az eset. Emlékeztetett arra, hogy immár 15 éve alelnöke a VMDP-nek, zajlottak körülötte a politikai események, konfliktusok, s a politikai udvariassági szabályok betartása mellett mindig el szokta mondani véleményét.

- Azt feltételezem, hogy a politika határvidékén kell keresni a fenyegetés küldöit, akik elsôsorban politikai tevékenységemet és szerepemet vették célba. A milosevici politika színrelépése óta kemény ellenfele vagyok a szerb szélsôséges nacionalista törekvéseknek. Az elmúlt hónapok, évek során elég sok magyarellenes kilengés volt, amelyek ellen szót emeltem - közölte Csorba.

A politikus nem tudja megítélni, hogy mely közelmúltbeli kijelentése válthatta ki a mostani fenyegetést, de nem zárja ki, hogy az kapcsolatban áll a Kossuth Rádiónak adott szerdai nyilatkozatával.

- A fenyegetés nem rémisztett meg különösebben, de három gyerekem van, és féltem családtagjaim életét - mondta Csorba.

A politikus feljelentést tett a rendôrségnél, a helyszínen lefényképezték a tárgyi bizonyítékokat, és elkészült a jegyzôkönyv. Csorba védelmet kért a rendôrségtôl, egyelôre azonban nem kapott választ.

A történtek miatt Ágoston András, a VMDP elnöke levéllel fordul a belgrádi illetékesekhez és a magyar politikai élet vezetôihez.

A szerb radikálisok gyôzelmét hozó szerbiai parlamenti választások óta megszaporodtak a Vajdaságban a kisebbségellenes kilengések, s az ellenséges megnyilvánulásoknak sok esetben a délvidéki magyarok voltak a célpontjai. Emiatt a minap tárgyalt Vojislav Kostunica szerb kormányfôvel Kovács László magyar külügyminiszter, és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetôi éppen csütörtökön tanácskoztak a miniszterelnökkel arról, miként lehet útját állni e veszélyes jelenségnek.

Csütörtökön együttmûködési egyezményt írt alá a kormánypárt megyei vezetése a nyugdíjasok szakszervezete és a Meridian szakszervezeti szövetség helyi szervezeteivel.

Ioan Hasasiu, a nyugdíjasok szakszervezetének elnöke (a megyében 9540 tagjuk van) szerint mindeddig csak "együttérzést és több köbméter könnyet" kaptak, de valódi segítséget nem. Most reméli, hogy a protokollum lépés lesz a nyugdíjasok sorsának jobbítása felé. Ugyanis az SZDP vállalta, hogy közbenjár a nyugdíjak egyénekre leosztott újraszámolásáról szóló törvény elfogadásának felgyorsításához. Az elnök reményének adott hangot, hogy az egyezmény nem azért született, mert a választási kampányban fontos lehet az SZDP-nek, hanem a két évvel ezelôtt benyújtott petíciójuk nyomán. Mert, tette hozzá, amikor az érdekük úgy kívánta, a politikai pártok körüludvarolták ôket, utána meg elfelejtették.

A Meridian szakszervezet ( 11 500 taggal) nem elsô alkalommal köt egyezményt a kormánypárttal, és eredményesnek bizonyult - nyilatkozta Florian Bulzan elnök.

Annyi bizonyos, hogy a Szociáldemokrata Párt ezekkel, illetve a romák szervezetével meg a többi szakszervezettel kötött egyezményekkel jó pár ezer szavazatot biztosít magának.

Dick Morris, a Román Humanista Párt (PUR) kampányfônöke 20 százalékos eredményt, illetve óriási
"meglepetést" ígért a humanistáknak a múlt hét végi országos konferencián - nyilatkozta Matei Liviu, a városi szervezet elnöke a párt heti sajtótájékoztatóján, amelyen bemutatkozott a dédai és a balai polgármesterjelöltjük is.

Silviu Morariu szerint a hivatalosan még be sem indult választási kampány máris kiábrándító, senki sem programokról és megoldásokról akar beszélni. Emlékeztetve arra a bizonyos meghívásra, amelyen az SZDP és a PUNR arról akarta többek között ôket is meggyôzni, hogy feltétel nélkül támogassák Dorin Floreát, kijelentette: nem hisz az ilyenszerû "kirakat"- független-ségben. Ráadásul, tette hozzá, amikor ôk felkérték, hogy vessék össze a különbözô formációk programját, Ovidiu Natea cinikusan letorkollta:
"Legyünk komolyak, egyetlen pártnak sincs semmiféle programja" - jelentette ki. Ezért úgy gondolják, hogy ôk is saját polgármesterjelöltet indítanak Marosvásárhelyen a június 6-i helyhatósági választásokon. Döntésüket kb. tíz nap múlva hozzák a közvélemény tudomására.

A rektori hivatalhoz hasonlóan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Karának vezetôsége is kibôvült a napokban tartott választás nyomán. Hollanda Dénes egyetemi tanár mellé, aki a dékáni tisztséget tölti be, Filep Emôd elôadótanárt választották meg dékánhelyettesnek, Ferencz László elôadótanárt pedig kari kancellárnak - nyilatkozta Hollanda Dénes professzor, aki örvendetesnek tartja, hogy mindketten fôállásban a Sapientián dolgoznak, ami véleménye szerint az oktatói kar megerôsödését bizonyítja.

Kérdésünkre, hogy van-e valami változás az egyetem marosvásárhelyi székházának támogatását illetôen, arról tájékoztatott, hogy a megígért 600 millió forint biztosítva lesz, annyi különbséggel, hogy folyósítását két részben hagyta jóvá a kuratórium, 473,5 millió forintot az elsô félévi költségvetésbôl, a további 137,5 milliót pedig októberben. Amint a dékán beszámolt, az építôvel folytatott megbeszélés során ez utóbbi vállalta, hogy az egyetem székhelye szeptember 20-ig elkészül, az elszámolással pedig megvárja az októberre ígért összeg folyósítását.

A Marosvásárhely határában épülô székhely kapcsán elmondta, hogy jól haladnak a munkálatok, az egyik oldalt befedték, a jövô héten pedig a másik oldal következik, és helyére kerül a Kós Károly építészeti stílusára emlékeztetô torony is, majd a belsô munkálatokra összpontosítanak az építôk. Hollanda professzor kifejezte bizakodását, hogy a hiányzó 400 millió forint is összegyûl, annál is inkább, mivel a gyûjtési akció fôvédnökségét vállaló Mádl Ferenc köztársasági elnök május 25-re a Magyar Tudományos Akadémia nagytermébe hívta meg a vállalkozókat, hogy segítséget kérjen. Arra számítanak, hogy az államelnök felkérését siker koronázza - fejezte ki reményét a dékán.

Nagypénteken a Marosvásárhelyi 3-as Számú Elhelyezési Központ lakói vidáman ünnepelhettek. A Maros megyei Horea Tûzoltócsoport jóvoltából minden gyerek ajándékcsomagot kapott, a hatás pedig nem maradt el. A meglepetés és a hála érzése ismét kiült a gyermekek arcára, akik - mint tudjuk- ritkán részesülnek ehhez hasonló meglepetésekben.

Amint Viorel Fatu alezredes (Horea Tûzoltócsoport) elmondta, a gyermekeknek szánt segítség ötlete Ioan Rus belügyminisztertôl származik. - Egységünk minden tagja hozzájárult az ajándékcsomagok megvásárlásához, az összeállításnál pedig nagyon ügyeltünk, hogy minden csomag tartalma azonos legyen. Érzékeny alkat vagyok, meghatott a gyermekek öröme. Én magam is nagyon örvendek, hogy adni tudtunk valamit e hányatott sorsú gyerekeknek - fejtette ki a gyûjtôakció fô szervezôje.

Marian Negrescu, az elhelyezési központ igazgatója elmondta, hogy igyekeznek segíteni a gyerekeknek mind a vallási nevelés, mind pedig az életre való felkészítés terén.

"Különösen jó, hogy ilyenkor, ünnepek alkalmából az intézet lakói megismernek új, számukra ismeretlen embereket, és ajándékokat is kapnak. Így képesek túljutni életük egy-egy válságos pillanatán. Nehéz sorsuk van, megérdemlik a törôdést."

Mint minden évben, húsvét alkalmával idén is számos rendezvényt szerveztek a marosvásárhelyi börtön elítéltjei számára. A héten sportversenyekre került sor, csütörtökön tojásfestôversenyt rendeztek a nôi részlegen.

Tegnap mintegy 300 felnôtt elítélt vett részt a börtön udvarán megtartott ökumenikus istentiszteleten. A kiskorúak, a bárányhimlô-járvány miatt karanténban lévén, az ablakokból követték a szertartást. A református egyház részérôl Lôrincz István lelkipásztor, a katolikus egyház nevében Moisii Robert plébános, az ortodox egyház képviseletében Orasan Sergiu hirdetett igét. A Keresztény Börtönmisszió tagjai vallásos témájú elôadásokat mutattak be.

Szöllôsi Géza börtönparancsnok beszédében a húsvéti ünnep fontosságát hangsúlyozta, amely alkalom arra, hogy az elítéltek is családtagjaikra gondoljanak, ugyanakkor azt is újra átgondolják, hogy miért hibáztak, és megbánják tetteiket.

- A tévedéseknek, a törvénysértô tetteknek nem szabad megismétlôdniük. Meg kell próbálni jobbakká lenni, betartani a rendszabályokat, egymás iránt nagyobb megértést tanúsítani, hogy elkerülhetôk legyenek a konfliktushelyzetek- hangsúlyozta.

Az RMDSZ helyi kampánystábok jogászainak, illetve az önkormányzati választási kampány technikai megbízottjaival került sor találkozóra április 8-án az RMDSZ ügyvezetô elnökségén. Márton Árpád képviselô, a választási törvényeket módosító parlamenti bizottság RMDSZ-képviselôje, Nagy Zsolt, az Országos Kampánystáb elnöke, valamint Veress Emôd, az Országos Kampánystáb jogásza a júniusban sorra kerülô helyhatósági választások technikai részleteirôl tájékoztatták a meghívottakat.

Nem sokkal a hivatalos kampány kezdete elôtt, az RMDSZ választási kampányának szakmai, valamint általános jogi háttere biztosított - hangsúlyozta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke. A kampány jogi tényezôjén túl alapfontosságú a személyes is, mindkét elemre szükség van, és a két részre vonatkozó leghatékonyabb egyensúly biztosíthatja ebben a kampányban is az RMDSZ sikerét. A lebonyolításhoz szükséges feltételek adottak, dinamikus és sajátos kampányra lesz szükség - zárta bevezetôjét Takács Csaba.

A kampány ütemtervével, valamint a területekkel való együttmûködés kérdéseivel kapcsolatban Nagy Zsolt technikai részleteket egyeztetett a jelen lévô megbízottakkal. Márton Árpád felhívta a figyelmet a határidôk betartásának, valamint különösképpen a választási kerületi irodákba és szavazó- körzetekbe határidôben eljuttatandó javaslatok lényegére. A helyhatósági választásokról szóló törvény ismertetése után Veress Emôd, az RMDSZ országos kampánystábjának jogásza bemutatta a jelölési csomagot. A már összeállt választási naptár kapcsán felsorolta a legfontosabb határidôket: a jelölések leadása május 8- ig, a kampány kezdetéig kell megtörténjen, május 28-ig pedig elkészülnek a szavazólapok. Április 18-ig kell megtörténjen azon prefektusok és alprefektusok lemondása, akik indulnak, vagy részt vesznek a kampányban. Június 5-én reggel 7 órától beáll a kampánycsend.

Még mindig átlagon felüli lehetôséget kínál Közép-Kelet-Európa bankszektora - véli az osztrák pénzpiaci felügyelet(FMA). Ennek magyarázata, hogy a csatlakozó országokban nagyobb gazdasági növekedés várható, mint a jelenlegi 15 tagországban. A biztosítók is jelentôs piacbôvülésre számíthatnak.

Az osztrák pénzintézetek a közép-kelet- európai országok banki vagyonának 17 százalékát tartják kézben. Piaci részesedésük Szlovákiában 40, Csehországban 29, Magyarországon 20, Szlovéniában 11 százalék. Lengyelországban a harmadik legnagyobb bank a BPH Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) tulajdonában van.

A térség bankjai jelentôs mértékben járulnak hozzá az anyavállalatok eredményeihez: miközben a leányvállalatok összességében az anyavállalatok konszolidált mérlegfôösszegének 10 százalékát adják, a teljes adózott eredmény 26 százalékához járulnak hozzá.

Az osztrák biztosítótársaságoknak a díjbevétel alapján Csehországban 31, Magyarországon és Szlovákiában egyenként 21 százalékos a piaci részesedése. Az FMA szerint számukra is jó lehetôségek kínálkoznak a térségben: érdekeltségeik a térség egész biztosítási piacán a németországinak például mindössze egyhatodát teszik ki, ezért évente 8-15 százalékos növekedésre számíthatnak évente.

Ötévesforma gyerek álldogál a fôtéri könyvesbolt polcai elôtt, egyik kezével anyukába csimpaszkodik, a másikban jókora képeskönyvet szorongat.

- Biztos, hogy magyar? - ismétli a kérdést kitartóan, mint egy pöttömnyi Poirot. A válasz gyanúsan gyors, fél szájjal mondott; mintha anyja nem mérné fel kellôképpen a helyzet komolyságát.

- Mondom, hogy igen - csitítja a fiatalasszony, és már indulna tovább, de a gyerek most megnyugodva, csillogó szemmel kiabál.

- Akkor megveszed? Ugye megveszed, anya?!...

Pillanatnyi csend. Az ötéves elkomorodva suttog: - Anya, kérdeztem valamit. Illik válaszolni rá!

- Tudom, hogy illik, de nem szívesen teszem - jön a bizonytalan válasz.

- Húsvétra kapja - szólal meg a háttérbôl a családfô. - Ennyit csak kiszorítunk valahogy!...

Diadalmenet a pénztárhoz. A gyerek öntudatosan szorítja magához a könyvet, mint kardját a diadalmas hadvezér.

Beköltöztetés elôtt, a csütörtökrôl péntekre virradó éjjel leégett a szovátai gyermekotthon. Hegyi Mihály alpolgármester lapunknak elmondta, a nagy nehézségek árán, innen-onnan összekunyerált pénzekbôl, a Böjte atya kezdeményezésére felépített gyermekotthon már félkész állapotban volt, a héten, legközelebb jövô héten egyik szárnya már fogadhatta volna a kis bentlakókat. A volt téeszmagtárból átépített épület azonban feltehetôen a villanyvezeték meghibásodása miatt kigyúlt, a tûzoltóknak pedig már csak a környezô házak, raktárak védelmére volt lehetôségük, a befejezés elôtt álló otthon porig égett. Több milliárd lejes kárról van szó. Arról, hogy biztosítva volt-e az otthon, mivel félkész állapotban érte a tûz, az alpolgármester nem tudott tájékoztatni. Már a tetôtéri apró munkálatoknál, lambériázásnál stb. tartottak, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett. Szerencsére gyerekek, bentlakók még nem tartózkodtak az épületben, így haláleset, sérülés nem történt, az új épület azonban teljesen leégett.

A Küküllô mentén csupán Szovátán és Dicsôszentmártonban mûködik állatgyógyszertár és állatorvosi rendelô. Ezért is bizonyult hasznosnak a gyulakuti dr. Báthori András Csaba és a szovátai dr. Fazakas Zoltán ötlete, hogy Erdôszentgyörgyön megnyissák a rendelôt és gyógyszertárat.

A környékbeli állattenyésztôk az alig egy hónapja megnyitott rendelôt a Petôfi Sándor utca 18. szám alatt kereshetik fel. Az ott dolgozó dr. Szi-lágyi Csongor elmondta, hogy az állategészségügyi gyógyszerek mellett kutya- és macskaeledelek, csirke-, tojótyúk-, sertés-, borjú-, tehén-, nyúltápok, valamint patkány- és egérmérgek vásárolhatók. A forgalmazás mellett kis- és nagyállat-asszisztenciát (betegellátás, sebészeti beavatkozások) biztosítanak. Állattenyésztésre vonatkozó szakmai tanácsokkal is szolgálnak. A korszerûen felszerelt rendelôben trichinella- és más parazitológiai vizsgálatokat is végeznek. A két állatorvos gondolt a mezôgazdálkodókra, kertészekre, hiszen takarmánynövény-, zöldség- és virágvetômagvak is vásárolhatók, valamint növényvédô szerek, gyomirtók.

Az apróállatokat kedvelôk is találhatnak kedvükre való díszmadarakat, díszhalakat, avagy akvarisztikai felszereléseket.

Ottjártunkkor néhány gyógyszertárba látogatótól kérdeztük, hogy mi a véleményük a nemrég megnyílt gyógyszertárról? Válaszuk egyértelmû volt: szükséges. A környékbeliek eddig Szovátáról, Marosvásárhelyrôl szerezték be a gyógyszereket és sok más terméket. Ezentúl megtakaríthatják az útiköltséget és az utazással járó idôt. És a másik nagy elôny, hogy a négy éve végzett dr. Szilágyi Sándor sürgôsség esetén bármikor elérhetô a 0744-899-719-es telefonszámon - mondották a megkérdezettek.

Jegyzet

Irodalmi berkekben egyre gyakrabban hallani, hogy amolyan átmeneti korszakban vagyunk. A posztmodernnek lassan vége, és többen mondogatják: egy új reneszánsz küszöbén állunk. Kérdés, hogy ez a reneszánsz csak a mûvészetekben, vagy a közélet szintjén is bekövetkezik-e, és ha igen, miként? Mert enyhe, de enyhén csalfa jeleket már érzékelhetünk is.

A héten zajlott le a Zene- és Koreográfia Olimpia országos szakasza Vásárhelyen, a Kultúrpalotában. Jó elôadók, tényleg, ahogy kell, rengeteg díj stb. De érdekes jelenségre lehettünk figyelmesek. Ceremóniamester: X.Y. politikus (!) díját nyerte ez s ez, Y.Z. politikus díját nyerte amaz, X.Z. vállalkozó díját a harmadik, és így tovább. Körülbelül öt díj. Az emberfia pedig áll és néz: mi történik? Felbukkant újra a mecénás fogalma (apropó, reneszánsz)? Az úré, aki tehetséges, de zsenge anyagi helyzetû mûvészeit pártolja, segíti? Öröm illan: annak idején a fôurak a mûvészetek legkiválóbb értôi, kritikusai voltak. Természetesen nem áll szándékomban kételkedni a díjosztók hozzáértésében. Lehet, annyira tájékozottak a klasszikus zenében és elôadásmódban, hogy fel tudják mérni az igazi tehetséget. Az is valószínû, hogy kikapcsolt telefonnal végigülték a versenyzôk elôadásait, jegyzeteltek, mérlegeltek, ahogy azt a zsûri is teszi, és hosszú fontolgatás után érdemesítették kegyükben a fiatal mûvészeket. Reneszánszi gondolat? Utópia.

Az ember oldalát azért csak böki, hogy akkor hogyan és miként? Ki volt az, aki nevükben kiválasztotta a nyertest? Meg úgy általában, mennyire volt tiszta ez az egész? Kritériumok? Hozzáértôk? Esetleg a hasra csapás logikája? Talán. Nagynéni, nagybácsi? De ne gonoszkodjunk. A fiatal mûvész pedig vehet új vonót, húrokat. Ha tényleg megérdemelte. Ha nem, akkor is. Azért mégis, mindez egy kissé átlátszó. Mint ahogy a közönség soraiból egy kevésbé jól nevelt, de élesen látó nézô, kihasználva a nagyterem kiváló akusztikáját, a negyedik díj körül félhangosan bemondta: mégis hol vagyunk, olimpián vagy választási kampányon? Apropó, reneszánsz.

A marosvásárhelyi Budai negyedben rendkívül sok közúti baleset történt. Az okok között elsô helyen áll az elsôbbség meg nem adása, a figyelmetlen gépjármûvezetôk nem tettek eleget a megállásra felszólító táblák jelzésének. Hasonló okból történt a tegnap reggel az a baleset is, amelyben sajnos a "vétlen" kiskocsi vezetôje szenvedett súlyos sérüléseket. A városi közlekedésrendészeti osztály ügyeletese tájékoztatott: az MS-04-FGG forgalmi rendszámú Dacia személygépkocsi nem állt meg a STOP jelzôtáblánál, s ütközött a fôúton szabályszerûen haladó Matíz személyautóval.

Az építkezési anyagokat forgalmazó cégek tevékenységét, az eladásra kínált termékek minôségét ellenôrizték a Megyei Fogyasztóvédô Hivatal felügyelôi. Legtöbb hiányosságot a vásárlók tájékoztatása terén fedeztek fel, több egységnél nem volt feltüntetve a zsákokban, üvegekben levô termék összetétele, szavatossági ideje, ellenértéke, a használati utasítás.

21 cég nem tudta felmutatni az érvényes mûszaki forgalmazási engedélyt, s hat üzletben nem az elôírásoknak megfelelôen tárolták az építkezési anyagokat. A helyszínelés során tapasztalt rendellenességek miatt a felügyelôk 27 millió lej értékû terméket végleg kivontak forgalomból, s 161 millió lejnyi összbüntetést róttak ki - tájékoztatott Emilia Leah, a hivatal igazgatónôje.

Az áramszolgáltató vállalat (Electrica Rt.) intervenciós csoportjai vasárnap és hétfôn is egész napos (24 órás) programmal mûködnek. Hibaelhárítás végett hívják a 929-es (Marosvásárhely), illetve a 269-667- es telefonszámot (vidék).

Az Aquaserv (telefon: 215-702, ill. 208-888) és a gázszolgáltató vállalat (telefon: 269-519, ill. 266-999) ügyeletesei szintén egész nap teljesítenek szolgálatot.

Mind a távolsági buszok, mind pedig a városi járatok ünnepi program szerint közlekednek szombaton, vasárnap és hétfôn, az elôbbi két napon maxitaxik bonyolítják le a személyszállítást, hétfôn buszokat is beállítanak.

Április 11-én nem indul a személyvonat a Marosvásárhely-Székelykocsárd vonalon, a 4524-es számú, Székelykocsárd-Marosvásárhely járat (indulási idô: 4.43 óra) pedig csak a Marosludas-Marosvásárhely útvonalon közlekedik.

Az 526-os Intercity (Arad-Bukarest útvonalon, Segesvár érintésével), valamint az 533-as és az 534-es számú járat (Bukarest-Kolozsvár és Kolozsvár-Bukarest, Segesvár érintésével) szünetel húsvét elsô- és másodnapján.

Az ünnepek alatt minden poliklinikán szünetel a szakorvosi rendelés, a megyei kórház sürgôsségi szolgálata azonban állandó jelleggel mûködik. Telefon: 210-177 (gyerekek), ill. 215-131 (felnôttek).

Mel Gibson Passiója csak azok szemében- szívében és agyában kavart vitát, akik a világot filo- és antiszemitákra szeretnék osztani. Akik azonban szívük-lelkük nyitottságával tekintettek erre a filmre és élték át megrendülten üzenetét, azok már a rendezô szándékán is túlláttak, mert Jézus szenvedése értünk vállalt szenvedés, vagyis megváltó szenvedés volt. És nem csak szenvedés. Hiszen Jézus feltámadt: nem ellopták holttestét, hanem feltámadt. Ezt nem lehet cáfolni. Már csak azért sem, mert a feltámadás fél lábbal már túl van az ésszerûségre és kísérletezgetésekre beszûkített világunkon.

A feltámadás hitünk legnagyobb ténye. Rendszerek jöhetnek és mehetnek, vádolhatják a Vatikánt azzal, hogy Európát "le akarja nyúlni", lehet Krisztust támadni jobb és bal oldalról, attól Ô marad a történelem Ura és Megváltója. A názáreti Jézus ettôl több, mint egy zsidó (vagy más nemzethez tartozó) rabbi a sok közül, ettôl Krisztus, mert feltámadt a halálból. Ez az igazi evangélium, örömhír. Az emberiség számára a legfontosabb információ: halálával és feltámadásával kinyilatkoztatta mindenkinek, aki fogékonnyá teszi magát a hitre, hogy az életet nem lehet megölni, hogy mindannyiunkban isteni élet rejtôzik, hogy a testi halálnak semmilyen hatalma nincs az életen. Világossá tette egyszer s mindenkorra, hogy a testi halál nem szünteti meg, még csak át sem alakítja, hanem ki-, illetve beteljesíti az ember életét. Ezt hirdetik a keresztények húsvétkor, ezért énekelnek alleluját, ezért festenek piros tojást és locsolják meg az ifjúság zsengéit.

Húsvétot nem szabad másképpen megélni, csak hittel, megrendülve, bûnbánatban kiengesztelôdött lelki békében és felszabadult örömmel. Ez a felszabadult öröm azt az embert jellemzi, aki az árnyékon túl észreveszi a fényt, a halálon túl az életet, az ember Jézusban az Isten fiát.

A húsvéti titokmisztérium most már nyílt titok, hisz le lehet olvasni hívô arcunkról, hiszen már nem keressük az élôt a holtak között, hiszen már nem vagyunk lekötelezve a bennünk és körülöttünk levô rossznak.

A sátán húsvét után már nem képes minket annyira korrumpálni, prostituálni, hogy eltüntesse rólunk az istenarcot. Persze csak akkor, ha felhagyunk a megalkuvások és kompromisszumok sorozatával, ha minden idegszálunkkal nekifeszülünk a küzdelemnek, melyet életünk végéig kell vívnunk az önmagunkon is túllépni képes szeretetért magunkban és azokkal szemben, akikkel élünk.

Sebestyén Péter római katolikus plébános, Erdôszentgyörgy

Keresztény hagyományaink szerint egyházunk minden évben megünnepli az emberiség üdvtörténetének nagy korszakait, és ennek egy-egy kiemelkedô eseményét is. Ez az ünneplés nem a polgári évhez igazodik. Saját ciklusa van, amit egyházi évnek nevezünk.

Az egyházi év adventtel kezdôdik, amelyben a megváltás elôtti korokra gondolva mi magunk is az ó- ember sóvárgásával vágyakozunk a jobb világ, az isteni világ elérkezésére, amit az Üdvözítô hoz el számunkra.

Ez az Isten és isteni után való vágyódás készíti elô lelkünket a Megváltó születésének örömünnepére, vágyaink beteljesítôjére. Ez a karácsonyi ünnepkör.

Illô és üdvös a megérkezett Megváltót hallgatni, tanítását megismerni, követésére bátorodni. Ezt szolgálja az év közi vasárnapoknak nevezett ünnepkör, melynek sorát megtöri a világtörténelem legnagyobb eseményének - Jézus Krisztus feltámadásának - megünneplése.

A feltámadás ünnepét elôkészíti a nagyböjt. Majd húsvét vasárnapja után az esemény jelentôségét, következményeit megmagyarázzák a húsvét utáni vasárnapok. Elmélyítik lelkünkben azt az élményt és meggyôzôdést, amelyet a feltámadás eredményez. Az ember élete sikerben kiteljesedô élet Istenben. Ebben a világban Istené az utolsó szó minden és mindenki fölött.

Ezek az igazságok nyilvánvalóvá váltak azok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban, és hiszik az Ô feltámadását. Az Úr Jézus Krisztusnak halottaiból való feltámadása ugyanis olyan tett, amely bizonyítja Jézus Krisztus istenségét, és hitelesíti a korábbi jézusi tanítást, megtörtént tények ellenében érvénytelen ugyanis az emberi okoskodás.

A keresztények erre az új, Krisztusban megjelenô életre alapozva rendezik be földi életüket az örök élet követelményei szerint. Így, és csakis így van értelme a lélek szerinti élet fegyelmének. Az örökkévalóság embereit jellemezni kezdi az a fajta szabadság, amely csak a lélek bensejében élhet, és onnan hat kifelé. Az evilágiakba való görcsös belekapaszkodás hiánya nem ûr a lélekben. Azért engednek el dolgokat, mert telítve vannak belsô értékekkel Istenbôl. Semmivel sem zsarolhatók lévén, ôk a világ talpkövei lehetnek, az emberiség épületének tartópillérei.

A percemberkék evilági uralmában, tolakodó nyüzsgésében jó, ha látunk fönséges nyugalmú, derûs, szelíd, de gyôzelmes erejû személyeket. Ôk ezt Krisztusban, a feltá-madottban valósítják meg. Létük hívó szó mindannyiunk számára, hogy merjünk rálépni erre az útra.

Hirdetjük ezért hangos szóval: "Krisztus Feltámadt, valóban feltámadt !"

Csató Béla római katolikus fôesperes

A rideg, fagyos tél után beköszönt a tavaszi illat, mely szívünkben is új reménységet fakaszt. A feltámadás elsô húsvétjára emlékeztet. Az igazság napja fényesen ragyogott a tanítványokra. Szívük majd szétrepedt az örömtôl. Úgy érezték, hogy egy új világban vannak. Krisztus feltámadott. Ez volt az üzenet, amelyet el kell nekik mondani.

A húsvét az igazi reménység ünnepe. Jézus él! Jézus közbenjár érettünk! Jézus visszajön gyôzedelmesen, dicsôségben.

"Mi azt az örömhírt hirdetjük nektek, amelyet Isten atyáinknak ígért, és beteljesítette a mi javunkra, gyermekeink javára: feltámasztotta Jézust. Ap. Csel 13: 32-33. Krisztus feltámadása az Ószövetség ígéreteinek beteljesedése és az Újszövetség jövendöléseinek záloga: "Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket".

Mennyire igazat jövendölt Pál: "A gonosz emberek növekednek a gonoszságban". Ezt tapasztaljuk mindennap. Körülöttünk minden bizonytalan. Féltjük gyermekeink és magunk életét. Legalább mi, akik hiszünk Istenben, kezdhetünk új, biztonságos életet? Igen, de csak Krisztusban: "Hogy miként Krisztus, Atyja dicsôségébôl, feltámadott a halálból, úgy mi is új életben élhessünk". Róma 6: 4.

Krisztusban megigazulva imádkozzuk: "Jöjjön el a te országod". Lelkünk csak akkor nyugszik meg és lesz örök biztonságban, ha ez bekövetkezik. Ünnepeljük meg az igazi húsvét elôízét! Jöjj Urunk, várunk!

Gyéresi József adventista lelkész

Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Mindnyájan érezzük, hogy semmi máshoz nem hasonlítható az általa nyújtott élmény. Úgy érkezik hozzánk minden évben, mint a megújuló élet: a tavasz ígérete, biztatása egy hosszú, fagyos tél után. Úgy hangzik fel reményt fakasztó üzenete, mint az elsô madárdal, amely az élet hangján köszönti a fényt, a reggelt, a megújuló életet.

Ebben a páratlan élményben volt részük a jeruzsálemi asszonyoknak, a húsvéti diadal elsô tanúinak; ezt a képet örökíti meg a Lukács szerinti evangélium: "A hét elsô napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elôl elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylô ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: Mit keresitek a holtak között az élôt? Nincs itt, hanem feltámadt." (Lk 24, 1-6)

Ez a bibliai kép fejezi ki a legvilágosabban húsvét hozzánk szóló üzenetét. Tudtunkra adja, hogy a halálnál erôsebb az élet hatalma. Az ember néha úgy érzi, hogy a halál mindent legyôz, de a halált nem gyôzheti le semmi. Húsvét ebben a gondolatban segít a halál fogalmát az élet fogalmával helyettesíteni. Így lesz a húsvéti hit a kétségekbôl felemelô erô, és így tanít meg arra, hogy a halálnál erôsebb az élet és mindaz, amit azt széppé, értékessé teszi; a világosság erôsebb a sötétségnél, az igazság a hamisságnál. Ideig-óráig sziklasírba lehet zárni, nehéz köveket lehet eléjük gördíteni, de egyszer eljön a reggel, amikor a kô elhengerítve, a sír üresen, fényben ragyogva fogad, és fölötte elhangzik a húsvéti üzenet, az élet hangja: "…Mit keresitek a holtak között az élôt?…"

A húsvéti harangok nemsokára újból hívnak mindnyájunkat, a mindennapi élet gondjaiba, teherhordozásába gyakran belefáradt, elfásult, csalódott embereket. Örök biztatásuk ma is ugyanaz: ami bennünk és életünkben magasrendû, igazi érték, ami igazán jézusi, nem múlik el a múló dolgokkal, nem tûnik el a tovatûnô földi élettel. A hitében végképpen soha össze nem omló, próbák, megaláztatások és gyász mélységeibôl újra meg újra felemelkedni tudó ember "ha meghal is él."

Ezt hirdetik világgá a húsvéti harangok és a kibomló tavasz.

Nagy Endre unitárius lelkész-esperes, Dicsôszentmárton

Húsvétban a keresztyén egyház Krisztus feltámadását ünnepli, azaz az élet diadalát a halál fölött. A húsvét üzenete azért is közel áll hozzánk, mert a mindenkori ember legnagyobb értéke az élet. Azt megtartani, meghosszabbítani, magas minôségre emelni minden ember leghôbb vágya és igyekezete.

Húsvét maga az isteni csoda. Mint minden csoda, éppen ezért érthetetlen, értelemmel felfoghatatlan számunkra. Hogyan is láthatna bele e földi lét korlátai között vergôdô ember Isten felséges titkaiba? A mindent megmagyarázni, megérteni, bizonyítani, mindennel vitatkozni akaró, mindent a maga ésszerûségében szemlélni akaró emberi ráció a húsvét elôtt tehetetlenül csôdöt mond. Miért? Mert a húsvét fölötte áll az emberi ésszerûségnek, vitathatóságnak. A csodát, azaz a húsvét, a feltámadás tényét csak hinni lehet, és azt alázattal elfogadni. A húsvét, a feltámadás ténye nem az észnek, hanem a hitnek az igazsága. A feltámadás hite pedig az isteni kegyelem ajándéka.

A feltámadás Isten döntése az élet mellett. Nem véletlen, hogy nagypéntek gyásza után következik. A halál gondolatának kínzó szorításában vergôdô ember elôtt így csillan fel Krisztusban az örök élet lehetôsége és reménysége, mint a kegyelmes Isten ajándéka. A húsvét azt jelenti: megszabadulva e földi lét fogságából, Krisztusban Isten a legmagasabb életminôséggel ajándékoz meg engem, mely mentes lesz a test minden fájdalmától. Mint minden igazság, úgy e hitigazság elfogadása is kockázattal jár: reá kell tennem az életem! Reá kell építenem gondolkodásomat, egész világomat! Reá kell bíznom magam a Krisztusban nekem életet adó Isten szuverén akaratára!

Húsvét éppen ezért az önmagát hitben Istenre bízó lélek ôszinte örvendezése, az örök élet reménységében való boldog szárnyalása.

Szász Attila református esperes

Bölöni Domokos

Karácsony elôtt ismertük meg. Gyulának hívták, Csórus Gyulának, de a nép csak Lepény Csulának hívta, Csócsulának. Néhány öreg, akik szintén elmentek már, emlékezett rá, hogy a szülei korán elhányódtak valamerre. Csula a falu kegyelmén nevelkedett, a temetô alatti "egyszobás" viskóban tengôdött, orrából jégcsapnyi takonygyertyák lógtak, mindig szipogott, kölyöktársai Szimmogónak is csúfolták. Reggelenként nyakába vette a Felszeget, minden kapu elôtt megállt, és nézett be szomorúan. Sosem kért semmit, de valahogy bántó volt a nézése, bûntudatot keltett a parasztban, ezért rendszerint odaszólt asszonyának, vessél valamit annak a purdénak - és Csula megreggelizett; aztán továbbállt, nem is tért vissza estélig, hiszen a módosabb alszegiek munkát kínáltak: udvart sepert, istállót takarított, bizony vécét is pucolt, az árnyékszék gödrébôl ócska vederben s lapáton hordogatta a méternyi magas trágyadombra a büdöset, utána napokig undorodtak tôle, elkergették a portáról, annyira szaglott szegény Csula.

Felcseperedvén ô lett a disznópásztor, kedves foglalatosság, hajnalban már fújta kürtjét, mely a Török Dénes Csokros nevû igen döfôs tehenének a szarvából készült, miután az állat úgy nekiment gazdájának, hogy átlikadt a hasa a vakbelinél, s alig tudták az orvosok megmenteni. A Csokrost fôbe lôtték, szarvát lefûrészelték, bôrét lenyúzták, a húsát kimérték. Kerekes Gyuri kifúrta, kicsit megcsiszolta, és már szólt is. Abban az idôben nem volt más közhang a faluban, mint csak a reggeli-déli-esti harangszó, a disznó- és a csordapásztor tutulása. Na meg a kisbíró, vagyis a bakter jellegzetes üvöltései; hatalmas pléhdob csüngött a csípején, akkora zûrzavart tudott kelteni, hogy a csecsemôk a bölcsôben sírásra fakadtak tôle.

Nyolcfonatú ostorával nagyokat csattintott Csula, a disznókat két apró kutyája terelgette, a legelôdomb pár száz méterre, egykor úrikert volt, néhány fa még termett szilvát, almát, de azokat lelopkodták, mielôtt megértek volna. Csula rengeteg vadvackort, rózsabogyót zabált, vájta is hátsóját eleget miatta.

Vasárnaponként eljárt a templomba is. Vagyis csak a templom pitvaráig; nem lehetett rávenni, hogy beljebb merészkedjék. Egyszer a lelkész megpróbálta, valahogy eltuszkolta a gyermekkar feljárójáig. Leült az egyik fokra. Mikor felbúgott az orgona, a csóró észtvesztve rohant ki, és húsvétig kerülte az Isten házát. Akkor viszont Csulának szerepet adott a legénység, fontos szerepet. Ô lett az ünnepi lepényhordó. Ezt a tisztséget a vén Falazó töltötte be, akit nagypénteken hantoltak el a szegények részibe a temetô szélén, kôhajításnyira a Csula kunyhójától. Ez a Falazó rendkívül tehetséges hazudozó hírében állt, a neve úgy ragadt rá, hogy egyszer a segesvári piacon eldicsekedte: okleveles kômûvesmester, és egy keresztúri gazdával fogadott, hogy bombabiztosan befalazza, ami légnemû dolgot amaz a csülkös paszulyleves után produkál. Nagy híre volt az esetnek, mondják. Falazó persze felsült, azóta ferde szájjal volt kénytelen füllentgetni, mert bizony a keresztúriak imitt-amott hozzávetettek. Mondták az öreget még Pátrutángyér Defuszujkának is, túl elôkelônek bizonyult. Urak viselnek ilyen hosszú nevet.

Falazó a másvilágon hordozza a lepénynek való zsákot. Ideát Csulát érte a tisztesség. A munka igen hasznos, mert egy hétig nincs gondja az embernek a gyomrával. Ballag a lepényes a legények mögött, illetve dehogy. Az úgy volt, mesélte Csula, mikor felkerestük a tanár úrral, aki meséket, énekeket s más efféle haszontalanságokat gyûjt, bezzeg meglátszik rajta, még autója sincsen, olyanformán kezdôdött, mondta Csula, miután rendeltünk a számára egy décentet a Somer Pali kocsmájában, hogy az ántivilágban még éjjeleztek, hajnaloztak, de a csendôr nem szerette, mert magyarul énekeltek, ugyé sötétben az embernek másképpen áll még a szája is, és Samu Ferkôék azt is elfújták, hogy a zászlója piros-fehér-zöld, s nem volt, aki szóljon, hogy keverjék a színeket, s a csendôr elfogta a három legényt, bilincsbe verve vitette a járásra, ôk poroszkáltak elöl, lóháton mögöttük a zsandár, ha nem egyszerre léptek, rájuk vágott a korbáccsal. Harmadnapra jöttek csak haza, külön-külön, erdôn-bokron lopakodva, s bujkáltak azután is sokáig. Aki látta ôket, azt mondja, embert úgy nem vertek meg, mint a román csendôrök Samu Ferkôéket.

Azótátul nem hajnaloznak, mondta Csula, hanem reggel összegyûlnek a kezes házánál, aki a bandát felfogadta, onnan indulnak muzsikaszóval locsolkodni. Vagyis indultak, tette hozzá. Mert már nincs, aki járjon. S a zsákom sincsen meg már.

Ez az egyetlen ember, akitôl gyûjthetek, villogott boldogan a tanár úr szemüvege, és kért még egy pálinkát Csulának. - Maga az én emberem! - nevetett rá kedvesen, amitôl Csula gyanút fogva azonnal arrább húzódott, holott addig is csak fél fenékkel ült a széken.

- Nem írok alá semmit! - tiltakozott kétségbeesve. - Pali! - kérte a kocsmárost -, te tanult ember vagy, magyarázd meg az uraknak, hogy én nem írok alá semmit!

Somer Pali nagyot nevetett. "Tanult ember" a Csula szótárában azt jelentette: írástudó. Ez a Pali sokáig munka nélkül ténfergett a városban, aztán hazajött, és nyert egy nagy összeget a lottón. Kocsmát nyitott azonmód, hogy ne mástól kunyerálja a piát.

- Egyet se búsulj, Csula. Nem kell aláírnod semmit, csak bemondod, amire emlékezel, a masinába, s kapsz sok pálinkát.

- Mikor a kollektivizálás folyt, kiderült, hogy az apjától maradt rá fél hektárnyi föld - magyarázta Somer Pali. - S hát a nadrágosok elkezdték Csulát is lemurálni, hogy álljon be. Írjon alá! Ez a szerencsétlen nem tudta kimagyarintani, hogy már csak azért sem írhat alá, mert analfabéta, úgyhogy bezárták a községháza pincéjébe, s egynéhányszor alaposan meg is rakták. Azóta retteg, ha aláírásról esik szó.

A tanár úr pillanatok alatt szót értett az öregemberrel. Beszélt arról, hogy micsoda értéket jelent a népköltészet, a mesék, a balladák, a dalok, a tánc, a népszokások, a kántálás - karácsonykor is én voltam a lepényhordó! - kiáltott fel Csula -, a betlehemezés, az esztendô temetése, a határkerülés, húsvéti hajnalozás, a pünkösdölés. Csula értelmesen bólintott mindenre. És mivel itt már senki sem emlékszik azokra a régi dolgokra, hiszen kihaltak, hát ô, Csórus Gyula az egyedüli, aki megmentheti az utókornak ezeket a kincseket.

Láttátok volna Csulát, ahogy immár egészen elfoglalta a széket; ahogy fokozatosan kiegyenesedett a dereka; amikor alázatos álarcát levetve végre önmaga lehetett. Lekonyuló bajusza is feléledt, egyetlen foga kivillant csorba mosolyából, szemeinek megtört fénye eltûnt. Egy büszke barna székely nézett okosan szembe a tanárral. Az ember, aki felfogta, megértette, hogy az ô megcsúfolt életének is van haszna, nem is akármilyen értelme: egyedi példány, aki a falu láthatatlan aranyát az eszében s a szívében ôrzi, és azt ennek a tudós embernek tiszta ingyen, vágyva-repesve: tessék!, odaadja... Virágvasárnapi konfirmándus kamasz nyújtja át így fehér ruhás imádottjának a harmatosan illatozó ibolyacsokrot, ilyen félszeg, reménykedô szerelemmel.

Megegyeztünk, hogy a következô héten ismét eljövünk, hozunk magnót, kamerát, fényképezôgépet, és meséltetjük, énekeltetjük Csórus Gyulát. De a tanár úr gyönge szervezete felmondta a szolgálatot; meghûlt, ágynak esett, kórházba került, ágyban töltötte a karácsonyi ünnepeket. Késôre épült fel, de persze nem mondott le tervérôl. Kitavaszodván felhívott: mehetnénk. Hozzam a kis japán felvevôgépet, és ha lehet, vigyem fel ôt a Botos alatti kis faluba, az áldott jó emberhez, aki - gyûjtô és gyûjtés szerencséjére - nem tud írni-olvasni, közléseit semmiféle írott szöveg nem színezheti el.

Bárányt venni ma is falun érdemes. Elsô látogatásunkkor egyik udvar végében nagy sereg juhot láttam beszállásolva. Ide ritkábban vetôdik vásárló, hát bizonyára olcsóbban kapok címert, gondoltam.

"Borjúnyúzó nagypénteken" - bárányt ölnek. Akkor utazzunk, javasoltam a tanár úrnak. No hát kimentünk.

Amíg ô Csula felôl kérdezôsködött, viszonylag olcsón jutottam friss húshoz, nem kellett megvennem a bôrét, a major megnyúzta, lemérte, becsomagolta, vittem egy flakon sört, örömmel fogadta. Belehúzott hatalmasan, visszatért belé a beszéd. Más világ van itt, új gazdák jöttek, mondta. Nagyot sercintett a ház irányába. Miféle új gazdák? Hát - ezek. Ez a úr és a testvére. Szerencsére szinte sosem tartózkodnak itt, de akkor is. Akkor mi? Akkor is baj, mert ezek ketten megvették már szinte az egész falut. Minden az övék. A föld, a gépek, az állatok. A Felszegben is van egy juhsereg, az sokkal nagyobb. Ott nem kaptam volna meg ennyiért a zsenge barikát. Azok nem majorok, hanem bácsok. Ôk is "onnan" jöttek. (Valahová a háta mögé intett.)

S hát itt valami történt-e mostanában? Itt semmi. Annyi, hogy feszt temetnek. Tegnap földelték el az utolsó vénembert. Hogyhogy? Hát úgy, hogy több nincs. De akkor van fiatal, ugye. Az sincs. Asszonyok vannak, özvegyek, hat- hét árván maradt feleség, azok is százesztendôsnek látszanak. Öt-hat magamfajta. Gyermekem csak nekem van, s "azoknak" - mutatott a Felszegre -, de sok. Több a gyermek, mint a kutya. Pedig abban sem szûkölködnek. Az a hitvány öreg is kutya által lett megmarva, úgy pusztult el.

- Zavarta ôket a Csula bá kunyhója - újságolta Somer Pali, mert a tanár úr hiába járkált fel és alá a Nagyutcán, be a Közön, vissza a Kisutcán, mintha pestis ütött volna be, sehol egy lélek. Hát betértünk a kocsmába. Nincs itthon senki, aki mozogni tud, tájékoztatott a szerencsés ember. Kocsit fogadtak, két teherautót raktak meg báránnyal. Medgyesre vitték, pedig már ott sem jó a piac. Mióta mindenki munkanélkülivé vált, csak lézeng a nép, nézelôdik, hümmög, de nem vásárol. Hova lett annak a sok gyárnak a rengeteg munkása, akiknek a feleségei valaha percek alatt cekkerükbe gyúrtak mindent, ami ehetô, és nem is verték fogukhoz a garast...

- Bog volt nekik az öreg, törte a tenyerüket - tért vissza Csulára a boldog kocsmáros, akinek távoztunkkal akkor lesz ismét vendége, mikor a piacosok hazatérnek Medgyesrôl. - Folyton zaklatták. Hát ott már mindent beépítettek körös-körül: hatalmas akol, gépcsûr, két villa, majorház három, istállók, ólak. És mint valami szalmasziget: a vénember vityillója.

- Kedden is lejött ide, érdeklôdni. Nem volt nyugdíja, disznópásztornak munkakönyv? Az önkormányzat adott néha valami pénzecskét, szociális segélyt. Ide hozzák, mint egyébként a postát is. Azért hagyta el a kunyhót, hogy nem jött- e pénze. Most sem jött. De itt legalább megmelegedett, falás ételhez, egy korty italhoz jutott. Csak az Isten mondhatná meg, mivel élt. A csobánok megvádolták, hogy kilopja a disznók vályúiból a moslékot. Ez azért sem igaz, mert a falkányi kutyától mozdulni sem lehet. Mikor lejött, már meg volt harapva a bokája, tettem rá szeszes vattát. Adtam egy karéj kenyeret s egy darab szalonnát, töltöttem egy pohár bort. Megette, megitta, megköszönte, ment.

- Sokat emlegette önt, tanár úr. Azt mondta, nem létezik, hogy egy ilyen finom úriember hazudjon. Biztosan beteg, vagy valami elütötte, motyogott... Olyan sok a rossz halál... Látod, Pali, kesergett, most bánom, hogy nem tudok írni, mert lejegyezhettem volna, amit tudok, ha mégsem jön a tanár...

- Nincs, aki feljelentést tenne, senki sem száll szembe az új gazdákkal. Mert ezek mindenkivel jóban vannak, a megyebáró barátai. Autópálya épül a közelben, nemsokára felértékelôdik minden, azért vásárolták fel a földeket s a bennvalókat.

- Nem láttuk a testét, zárt koporsóban hozták.

- A temetést is ezek rendezték. Ha rajtuk áll, papot is ôk hoznak. De azt már nem engedtük. Közénk tartozott, akkor is, ha csak lepényhordó volt. Akkor is, ha minden csúfságot rajta követtek el, szerencsétlen Csula bán.

*

Kimegyünk a temetôbe, állt fel a tanár úr. Elkísérem magukat, mondta Somer Pali. Az utcán kacagott az áprilisi nap, aranyesô sárgállott, barackfák öltöztek rózsaszínbe, fehérbe. Szótlanul bandukoltunk a temetô felé. Az erdô irányából közelítettük meg, hogy elkerüljük a kutyák támadását. Mire a friss sírhoz értünk, megkondult a harang. Somer Pali levette a sapkáját, áment mormolt.

Nagypéntek van, mondta.

Alattunk egy buldózer éppen eltolta a világ szeme elôl a Lepény Csula rozzant vityillóját.

Kádár Imre

Mikor pedig feltámadott volna, elôször
Mária Magdalénának jelenék meg.

Márk XVI. 9.

Nôvéreim, bizonnyal ott jelen meg,

hol jöttét bátor, zengô szív kívánja,

honnan hívó szót és mosolyt izennek

és ember fia és ember leánya

a végtelen lét szellemét idézik.

Bizony mondom, hogy szívetek a szikla

és benne fekszik, kit kívül kerestek,

hideg kovában rejtôzik a szikra

és rózsatôvé nyílnak a keresztek,

csak hinni kell szikrában, rózsatôben.

Ôrizni holtat virraszthat a zsoldos,

félthetnek álmot lankadt vágyú vének,

szabad mezôkben dús öröm rikoltoz

s örök tavaszt dicsér a táncos ének,

mit új izmoknak holt lelkek dalolnak:

Akarjátok, Magdolnák s büszke tett lesz,

mi tegnap még legendás, kósza hír volt,

zárpattanásra vár az ôsi ketrec

s csodát mutatni hív a sziklasírbolt,

csak szóljatok: kelj fel, én várlak, Ember.

A szûk utcákon, tereken dühöngött még a fagy, amikor az egész véget ért. Szürke, portól fáradt hó takarta házak, udvarok, ropogó didergés és hideg lábnyomok borították a valaha volt életsztorikat, történeteket. Égbôl jövô, lelkekben megülepedô fagy volt ez, csalóka szépségû csillaggyilok, szemekre hályogult, befele hulló igazgyöngy. Az egyetlen igazgyöngy az egész világon. Megóvni, ôrizni? Ugyan... minek? Hiába várt lépésnyire az otthon, hiába hívott fény az ablak üvegszemén. Csak sötét terek, utak maradtak, a lélek szellemváro-sainak holdudvarai. Hamuszínné zordult föld, jégvirágcsipke az egykedvû ég alatt. És új telekre új telek jöttek, szigorúbbak minden addiginál. Játékos, a természet minden iróniájában bôvelkedô fagyok, csipkedô, álnok angyalok havai, karmokkal ölelô telek, zavart nappalok és csendes éjek az örök és régen elmúlt visszatérésben. A tehetetlenség játékát ûzték a szó koboldjai, egymást dobálták az egymásra találás latyakból kikapart csonkjaival, s a gúnyos vigyor vonássá torzult rút pofájukon. Szavak hordozta emberi vonássá, a hószínház nélkülözhetô kellékévé a lélek elôadásain.

És jöttek újabb fagyok, éles, hideg pengével metszô havak, magányos gyógyulás, felépülés a szétesésben, falakba épülés, nehéz, hideg kövekbe, melyeket simává koptat egyszer, ha megérkezik, a tavaszi esô.

És a föld kiszáradt szemgödrei feketélltek a pusztaságban, üresen, némán, mereven, mint apró kavicsok horzsolták homlokát a jövendônek. Összehulltak a fô ütôér falai. Vándorok követték a nyomokat a szívbéli alagutakon, a porral és homokkal telt csatornák hártyaként roppanó útjain, de már semmit sem talált a kéz, látott a szem, csak kôtörmeléket az áldozati kamrák padozatán. Csonka, elszakadt, száraz idegekrôl olvadt a jég, a hó gyökérré kövült erekrôl, elnyújtott pillanatba pányvázva az örök szeszélynyi dobbanást. És nem sejlenek már a homok alatti, oly mélyen érô lábnyomok, elvesztek az áldozásként a vízbe ejtett tárgyak, elköltözött a legbelsô fényhozó istene. Nem maradtak, csak ismeretlen tájak, kapuk, utak, vándorok és társak, ismeretlen arcokat rejtenek ismeretlen bukósisakok. Útpornyi csendben fekvô koldusok és források közt bolygó karavánok, céltalan árusai az álombazárnak, kínálják szomjas utazóknak a hajnalkortyokat.

Mert nem jön a várva várt, csendes ligetekben piheni évezredeit, nem jön soha a tájra, vissza oda, amit elhagyott. Hiába várják serbettel, édes gyökerekkel, átkokkal és áldó öleléssel, kiszáradt folyók medrében talált, telerótt kövekkel. Csak a szemek sarkában néha megülô igazgyöngy reménye maradt, a remény, hogy mégis mint egykor, visszatér a bárány, lába nyomán füvek nônek és víz fakad, lélegzete fákat sarjaszt, magas, hûs, árnyat adó fákat, pihenést az utazónak, megnyugvást a hazatérônek. Vízfakasztó áldást csendes éjszakákban.

Örök áldozás után, hajnal-alkonyat mögött.

n.b.

Húsvéti készülôdés

Manapság akarva-akaratlanul régi, ôsi húsvéti szokásainkra rátelepednek a modern kor kikerülhetetlen kellékei, tartozékai, szükségletei. A valamikori kinek kellemes, kinek kellemetlen húsvét hétfôi nagy locsolkodások a szûk, egyszerû tömbházlakások keretei közé szorultak, vagy csak nagyon kevés helyen élték túl a nagy változásokat. A kútvíz tisztító, "hervadásgátló" hatása helyett a gyengébbik nemnek a százféle illatfelhô maradt meg csak az ünnepi készülôdés, sütés- fôzés, tavaszi nagytakarítás, bevásárlás, tojásfestés megkoronázásaként.

Az ünnepi készülôdést minden becsületes otthonban a tavaszi nagytakarítás elôzi meg, amely kétségkívül méltán bekerülhetne a modern húsvéti népszokásaink közé. A takarításláz húsvétvasárnapot megelôzô hét (nagyhét) utolsó napjaira jellemzô "betegség". Ekkor a háziasszonyok tömegesen szabadságot vesznek ki, és rohannak haza takarítani. A tavaszi nagytakarítás határideje általában nagyszombat, sötétedés elôtt semmiféleképpen nem jut a végére a vele foglalkozó. Egyszerû megfigyelés, hogy a határidôhöz közeledve egyfajta pánik lesz úrrá mind a takarítást végzôn, ez az ún. "végem van, soha nem készülök el" pánik, mind annak családtagjain, akiken ennek következtében az "úristen, mikor hagyja már abba" pánik tör ki. A huszadik század - huszonegyedik század elejének tudománya igen komoly "gyógyszereket" fejlesztett ki a betegség megelôzésére, csillapítására: extra szívóerejû porszívót, még a legféltettebb kristálypoharainkat is csillogóvá varázsoló mosogatógépet, mosógépet, amely hófehérré színezi a poros függönyeinket. Ha a perzsa-, futó-, padlószônyegeink porszívó általi rendbehozásával nem vagyunk megelégedve, megoldják azt a tisztítóban. A vastagabb pénztárcájú hölgyek könnyen túleshetnek az ünnepi "vírusos betegségen" egy bejárónô vagy akár egy házvezetônô segítô kezei által.

És ha már készen áll a ház, ideje nekifogni a sütés-fôzésnek. A praktikusabbak, esetleg kevésbé háziasok ezt is könnyen elintézhetik. A sütkölôzéssel igazán kár (?) a drága idôt lopni, amikor a boltok e tájt csak úgy ontják a finomságokat: mákos, diós bejglit, kalácsot, aprósüteményeket (amelyek inkább szépérzékünket elégítik ki, mint az ízükkel ragadnak el), hogy a különféle csokiba öntött jelképekrôl ne is beszéljünk: bárányok piros csengôvel a nyakukban, nyuszik húsvéti tojással, különféle díszítésû tojások. Az utóbbi években olyannyira megnôtt a kereslet húsvét táján az édességek iránt, hogy az lassan a karácsonyi csokilázat is megközelítette. Ezek szerint a csoki lassan ugyanúgy hozzátartozik a húsvéthoz, mint a báránysült vagy a tojás. A húsvéti csokiéhség nem más, mint egy kis tavaszi hangulatjavító. Ha úgy érezzük, hirtelen ránk tört az édességvágy, nyugodtan engedjünk a kísértésnek. Testünk azt akarja ezáltal jelezni, hogy a hosszú tél kimerítette tartalékokat, és szükség van egy kis energiára. Ha a kutyánkon is kitör hozzánk hasonlóan a tavaszi depresszió, mellôzzük a csokinyuszival való jó kedvre derítését, hiszen az a kedvencünk számára halálos mérget tartalmaz. Hasmenést, hányingert, görcsöket, nagy mennyiségben pedig a halálát okozhatjuk az apró kedveskedéssel.

A tojásfestés gyakran igen nagy bonyodalmakkal jár. A konyhának egy részét mindenféleképpen fel kell rá áldozni, ha saját készítésû tojásokra vágyunk. Az idei év szerencsés, hiszen a kellemes idô hatására már kibújtak téli álmukból az érdekes formájú levelek, amikkel egy kis türelemmel igazi tojáskölteményeket varázsolhatunk. Ha gyorsabban át szeretnénk esni a munkán, az egyszerû, színes tojások is megteszik, amit a locsolni jövô kisgyerek örömére kis matricákkal vidámabbá tehetünk. És, ha már itt tartunk, lehet, a gyerek jobban örvend majd egy csoki- vagy egy Kinder- tojásnak, amiben játék is van, vagy lássuk be, egy kis dugipénznek, amibôl megvásárolhatja majd a legújabb kisautót, legmodernebb felszerelésû katonát.

Tavasz, húsvét, elsô virágok, a természet újraéledése... Otthonunkban könnyedén tavaszi atmoszférát teremthetünk. Általában nem foglalkozunk sokat vele, de a húsvéti hangulathoz ugyanúgy hozzátartoznak a jellegzetes illatok, mint a tojás, a bárány vagy a nyuszi. Persze, nem a sült bárány konyhából gomolygó illatfelhôire kell gondolni, hanem azokra a jellegzetes illatokra, melyek segítenek tavaszias hangulatot varázsolni a lakásunkba. Egy jól összeválogatott aromakeverék (geránium-, ilang-ilang-, jázmin-, levendula- és rózsafa illóolajokból) jótékony hatású lehet. Elsôsorban tavaszi virágillatokat válasszunk! Az aromák aránya és az összetétel saját ízlésünk kérdése, akár egyféle, nekünk tetszô virágillat is alkalmas lehet az illatosításra. A kis üvegcséket a legtöbb drogériában be lehet szerezni. A keveréket párologtatókba csepegtetjük, vagy a forró fürdôvízbe rakunk egy-két cseppet, és máris tettünk valamit a kellemes ünnepi hangulatért.

Mészely Réka

- Soha nem volt ekkora választék húsvéti tojásból, mint manapság, ám igazi becse ma is a kézzel festett hímeseknek van, és mint mindennek manapság, ennek is változik a divatja.

Az emberek szívesen vásárolják azokat a tojásokat, amelyek növényeket, állatokat ábrázolnak, sôt, megrendelésre is készítek nagyobb tételben tojást, a legkülönfélébb mintákkal - mondta az MTI tudósítójának Jakab Margit, aki egy Pest megyei faluban egész évben festi a hímeseket. Miután több mint tíz éve, egy szál bôrönddel jött el Erdélybôl, sokféle munkával próbálkozott, ám igazi örömét a tojásfestésben leli, és ma már meg is tud élni belôle.

Ibolyacsokrok, nárciszok, tyúkok, kacsák, kakasok, nyuszik, szarvasok és még oly sok minden más kerül rá a tojásokra percek alatt. Az ujjaiban már benne vannak a virágmotívumok, még sincs két egyforma alkotás. A liba és strucctojások különlegességnek számítanak, és mivel ezek nagyobbak, egész jeleneteket lehet rájuk festeni.

Húsvét elôtt a nagy budapesti szállodák halljában dolgozik, ahol a külföldiek szívesen vásárolnak tôle, mert látják, ott a helyszínen születnek a valóban egyedi, budapesti szuvenírek. Legutóbb a budapesti Kempinski szállóban segített a Megasztár országszerte népszerû fiatal tehetséges énekeseinek, hogy boldoguljanak a festékekkel és az ecsetekkel.

Az iparmûvészeti és népmûvészeti üzletek egész évben vásárolnak tôle, de a csúcsszezon természetesen a húsvét. Sokféle irányzat dívik, a klasszikus, matyó hímzést utánzótól a natúr színû, a hagyma- vagy céklalében festett, petrezselyemlevél rátétestôl a karcolt, viaszos írókásig és a zománc- vagy üvegfestékkel díszített modern stílusúakig.

Minden évben Németországban találkoznak a világ tojásfestôi és tojásmúzeum-tu- lajdonosai, hogy ilyenkor egymást is tájékoztassák a legújabb irányzatokról, erre Jakab Margit is kiutazik, és elismeréssel szólnak a kollégák is munkájáról.

Húsvét vasárnapján és hétfôjén megelevenednek Hollókôn a népszokások és néphagyományok, a Nógrád megyei világörökségi faluba látogatók a hímes tojás készítésének technikáival is megismerkedhetnek.

A vasárnap kezdôdô húsvéti ünnepen a falu apraja-nagyja díszes népviseletben eleveníti fel a hagyományokat. A fiúk kútvízzel locsolják a lányokat, az idôsebbek pedig készítik a hímes tojásokat.

A rendezvényt egész napos folklór programok és kézmûves-bemutatók színesítik, a fesztivált népmûvészeti vásár teszi teljessé.

A Hollókôre látogatók megismerkedhetnek az üvegfúvás, fafaragás, tûzzománckészítés, kosár- és gyékényfonás, papírmerítés és a lószôr-ékszerkészítés fortélyaival. Külön kézmûvesudvar várja azokat, akik szeretnék megismerni a hímes tojás készítésének különbözô technikáit.

Hétfôn locsolkodással, zenés, táncos elôadásokkal és a kézmûves mesterek bemutatóival folytatódik a mulatság.

Hollókô közösségében kiemelt helyet kaptak az egyházi ünnepek, melyekhez a szokások rendszere és az ott élôk gazdag hiedelemvilága társult. A keresztjárásból hazatérôk látták meg a harmatot szedô boszorkányt, amint fehér lepedôvel felszedi az elsô harmatot, állítólag azért, hogy hogy ezzel megrontsa más tehenét.

Magyarországon az egyetlen, de a világon is párját ritkítja a zengôvárkonyi Míves Tojás Múzeum, amelynek állandó kiállításán háromezer pompásan díszített tojást lehet megtekinteni.

A múzeum a népmûvészeti tojásdíszítmények változatos és gazdag gyûjteménye. Gyûjtôköre elsôsorban Európa, kiemelten a Kárpát-medence. Dr. Nienhaus Rózsa - aki a három éve alapított múzeumot is igazgatja - magángyûjteményében több mint ötezer míves tojást gyûjtött össze. Ebbôl háromezret átadott az intézménynek, ahol állandó kiállítást rendeztek belôlük. A díszes tojások 19 ország 55 tájegységébôl származnak, azokat 160 ismert és több ismeretlen tojásdíszítô 30 különféle technikával készítette. Van köztük viaszlevonatos, berzselt, batikolt, maratott, karcolt, szalmarátétes, drótozott, patkolt vagy lószôrrel applikált tojás.

Igazi különlegesség a német Carina Charlton tojásdíszítô A Himnusz dallama egy strucctojás felületén címû munkája, amely a magyar millenniumra készült. A karcolt technika bravúrja Horváth Józsefné hímes tojása, amelynek az Isten Báránya elnevezést adta. Jellegzetesen magyar díszítô módszerrel - patkolással és vasalással - készült dísztojás együttes Kuris Lajos alkotása.

A húsvéti ünnepekre a Míves Tojás Múzeum és a tulajdonos privát gyûjteményébôl a putnoki Holló László Galéria és a dunaújvárosi Intercisa Múzeum rendez idôszakos kiállításokat. Tojásbemutató látható a mezôcsáti Kiss József Közösségi Ház és Könyvtárban is, ahol 18 hazai tojásdíszítô különbözô tájegységek mintakincsét, mûvészetét bemutató 370 alkotást állítottak ki. A hagyományos, festett és viaszrátétes díszítések mellett a kiállítás különlegességei az azsúrozott és szalmarátétes tojások.

A téglási Városi Könyvtár és Közmûvelôdési Intézményben az idén már második alkalommal vendégeskednek a díszített tojások. Itt most április 25-ig Hímes csodák címmel magyar tojásdíszítôk 200 alkotása látható. A kollekció érdekességei a karcolt, maratott, valamint a viaszlevonatos és batikolt tojások.

Köztudott, hogy az olaszok szeretnek jól enni. Akárcsak karácsonykor, húsvétkor is más és más kulináris ínyencségek kerülnek felszolgálásra különbözô régiókban. Egész Itáliában elterjedt hagyomány azonban a "Colomba", galamb formájú lágy püspökkenyér. Aki járt már húsvét táján Olaszországban, az minden bizonnyal találkozott már ezzel a különleges süteménnyel.

Minden szupermarketben kapható "Colomba" - sokféle kivitelben. Akár csokoládéval, akár anélkül, mind a béke jelképe, amint a húsvéti tojás az új életé. Jelképes a tipikusan húsvét vasárnapi ebéd, a bárány is - amely Jézus Krisztusnak az emberiségért hozott áldozatára hivatott emlékeztetni.

Rómában a leginkább "abbacchio" kerül húsvétkor a terített asztalra - olyan bárány, amelyet születése után 25-30 nappal levágtak és addig csak anyatejjel táplálkozott. Tipikusan római étkezés a húsvét vasárnapi reggeli is. Míg ugyanis az olaszok reggelire általában csak egy péksüteményt fogyasztanak kávéval, addig húsvétkor alaposan megreggeliznek: kenyeret, sajtot, kolbászt és sós sajtos kalácsot fogyasztanak.

A kulináris ínyencségek közül nem egy évszázados hagyományokkal rendelkezik, de eredete nem minden esetben ismert. Az nyilvánvaló azonban, hogy az emberek a böjt után ünnepelni akarnak és meg is teszik ezt.

A nagyhét virágvasárnap kezdôdik, amikor mise után a pap megáldja a hívek olajfaágait. A nagyhét egyik legrégebbi hagyománya a Via Crucis, a Keresztút a római Colosseumban. A IX. Pius pápa által 1870-ben betiltott és XXIII. János pápa által visszaállított Via Crucis 1490 óta emlékeztet a kereszténység mártíriumára.

Tojásfát állított húsvétra az ausztriai Mistelbachban a Menyhart család: egy gmundeni kerámiavázába állított hatalmas, barkás ágakon a világ minden tájáról vagy 1300 hímes tojás függ.

Erna Menyhart ugyanis mintegy tíz éve húsvétra kidíszített tojásokat gyûjt. Az év közben mûanyag dobozokban ôrzött kincsek, amelyeket a szenvedélyes gyûjtô utazásai során vásárolt össze, húsvét elôtt 2-3 héttel elôkerülnek, és a család a "tojásfára" akasztja ôket.

A különleges látványosságot a nappaliban helyezik el, elkészültétôl körülbelül húsvét után még egy hétig látható, s szinte mindennap jönnek érdeklôdôk.

Menyharték gyûjteménye egyébként jelenleg vagy 1500 darabra tehetô, de a külön e célra a helyszínre szállított erôs mogyoróágak sem bírják el a legnehezebb darabokat, például az Egyiptomból származó kôtojást, vagy az új-zélandi strucctojást.

Lassult az infláció

Romániában idén márciusban 0,5 százalékkal emelkedtek az árak a februári 0,6 százalékkal szemben, elsôsorban a nem élelmiszeripari termékek mérsékelt ütemû drágulásának köszönhetôen - tette közzé a statisztikai hivatal. Az infláció éves összevetésben 13,1 százalékkal csökkent márciusban a februári 13,7 százalékról. Az idén 9 százalékra kívánják mérsékelni az inflációt az országban a tavalyi 14,1 százalékot követôen.

200 millió eurós hitel az Arad-Lugos autópálya megépítésére

A kormány törvénytervezetet hagyott jóvá szerdán az Arad-Temesvár-Lugos autópálya-szakasz megépítésére az Európai Beruházási Bank, valamint a Nemzeti Autópálya és Országút Társaság között létrejött finanszírozási szerzôdés ratifikálására. A 2003 végén aláírt szerzôdés egy 200 millió eurós hitelrôl szól, amelyhez hozzáadódik a kormány 70 millió eurós hozzájárulása az autópálya elsô szakasza (Arad-Temesvár és az aradi körgyûrû) 2008-ig való megépítésének finanszírozására. Az Európai Beruházási B