Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Hétfôn, Aradon elkezdôdött a Szabadság-szobor 400 tonnás talapzatának elfordítása. A munkálatok elvégzésére Magyarországról hoztak berendezéseket. A nehéznek ígérkezô mûvelet elvégzésére több tíz munkást mozgósítottak. A daruk nem bírták el a talapzat igen nagy súlyát, ezért elkezdôdött az alapozás egy részének eltávolítása, amely több tonnával könnyebbé teszi a konstrukciót. Király András, az Arad megyei RMDSZ elnöke elmondta, a munkálatok célja a talapzat 45 fokos elfordítása, amelyet a román-magyar megbékélési park terve ír elô. Mivel Romániában nem találtak megfelelô méretû darukat a szobor talapzatának felemelésére és elfordítására, a szükséges berendezéseket Budapestrôl szállították Aradra. A munkálatok során egy férfi beleugrott a talapzat körül ásott gödörbe, tiltakozásképpen a szobor elhelyezése ellen. A tiltakozót a csendôrség elôállította.

Választás-igényt mutat a felmérés, de…

Az Adevarul napilap felmérést készíttetett arról, szeretné-e a lakosság, ha az ôszi választásokon egy másik politikai erô jutna hatalomra a mostani Szociáldemokrata Párt (PSD) helyett.

A válaszokból ítélve a választók 48 százaléka azt akarja, hogy ôsztôl más kormányozza az országot. A megkérdezettek 33 százaléka a jelenlegi kormánypárt mellett tört lándzsát. A többiek vagy nem nyilatkoztak, vagy ellentmondásos választ adtak. A lap szerint a változás igénye tükrözôdik a felmérés eredményében, például abban is, hogy a megkérdezettek 53 százaléka semmiféle változást nem látna Románia sorsának alakulásában, ha ismét a PSD kerül hatalomra.

A válaszadóknak viszont csak a 40 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az ellenzéki liberális (PNL) és a demokrata párti (PD) koalíció hatalomra kerülése jó hatással lenne az ország ügyeinek intézésére, 39 százalék pedig úgy foglalt állást, hogy a liberálisok és a demokraták országlása semmit sem változtatna, sôt éppenséggel rontana a jelenlegi helyzeten.

Arra a kérdésre viszont, hogy melyik párt volna képes javítani az ország gazdasági helyzetén, a felmérésben a válaszolók 32 százaléka a PSD-t, 24 százalékuk a PNL-PD választási szövetséget, 11 százalékuk pedig a Nagy-Románia Pártot (PRM) nevezte meg. A megkérdezettek 14 százaléka egyetlen pártot sem tartja erre képesnek.

A lap ellentmondásosnak ítélte, hogy a felmérés alanyainak több mint fele változást akar, a PSD mégis már négy hónapja huzamosan tartja elsô helyét a választók pártpreferenciái között. Az Adevarul annak tudja be ezt, hogy az ellenzék egyetlen pártja sem gyôzte meg a választókat arról, jobb alternatívát képes-e kínálni, mint az Adrian Nastase által vezetett PSD.

Az ôszi parlamenti választások pillanatnyi pártpreferenciái így oszlottak meg a felmérés összesítésében: PSD 42, PNL-PD koalíció 29, PRM 14, Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 6 százalék. A többi párt nem érné el a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékot. Az elnökválasztás elsô három helyezettje a felmérésben: Adrian Nastase (PSD) 41, Theodor Stolojan (PNL-PD szövetség) 30, Corneliu Vadim Tudor (PRM) 14 százalék. Ötödik a sorban Frunda György, az RMDSZ szenátora 4 százalékkal.

A magyarországi autópálya-fejlesztési és közúti burkolatmegerôsítési program eredményeként 2007-re létrejön a Kassa- Nagyvárad tengely magyarországi szakasza - jelentette be Debrecenben sajtótájékoztatón a magyar gazdasági és közlekedési miniszter.

- Amikor a kormány elhatározta, hogy 2006-ig elkészül az M3-as autópálya Nyíregyházát, Debrecent és Miskolcot elérô szakasza, akkor arról is döntöttünk: érdemes lenne, ha Kassa-Nagyvárad-Kolozsvár tengelyhez kapcsolódó magyarországi közútfejlesztési program elkészítése is - tette hozzá Csillag István. Tájékoztatása szerint ISPA-támogatással valósul meg az a magyarországi burkolat-megerôsítési program, amelynek eredményeként az EU-elôírásoknak megfelelôn 11,5 tonna teherbírásúak lesznek megerôsített útvonalak. "Ez a program elsôsorban Kelet-Magyarországot érinti" - fûzte hozzá.

A miniszter hozzátette: a 42-es számú fôút ilyen formán történt megerôsítése után a késôbbi M4-es autópálya egyik nyomvonala lehet az ártándi határállomás térségében. A távolabbi tervek szerint 2007 és 2013 között készül el a teljes M4-es autópálya.

- Addig a 4-es nyomvonalán hét helyen 30 kilométer hosszúságban négy nyomtávúra szélesítik a 4-es fôutat - mondta Csillag István.

A sajtótájékoztatón Antal István, az RMDSZ Hargita megyei országgyûlési képviselôje, a parlament ipari bizottságának elnöke bejelentette: ez év július 4-én megkezdôdik az észak- erdélyi autópálya építése, amely az ártándi határállomástól Brassóig 425 kilométer hosszúságban 2012-ig készül el.

Elmondta: az Ártándtól Berettyó-szépfaluig tartó 64 kilométeres szakasz 2008. decemberére elkészül, és közvetlen összeköttetést jelent majd a határ menti területek között.

A képviselô utalt Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnöknek az egy évvel korábbi szatmárnémeti találkozójára, amely - mint fogalmazott - "elindította e folyamatokat".

Zoran Djindjic hónapokkal tragikus halála elôtt tudta, hogy merénylet készül ellene - mondja a meggyilkolt szerb miniszterelnök özvegye, Ruzica Djindjic a most megjelent Profil címû belgrádi nôi magazinnak adott nyilatkozatában.

Ruzica elsô ízben adott interjút azóta, hogy tavaly március 12-én meggyilkolták férjét. Hétoldalas nyilatkozatában beszél a merényletrôl, az azóta eltelt egy évrôl, illetve a házasságban eltöltött éveirôl.

Zoran hónapokkal a merénylet elôtt szinte tudta, hogy mi vár rá, mi készül ellene. Ezt állandóan érezni lehetett otthonunkban, ahol leggyakrabban tartózkodott a kopaoniki síterepen történt lábsérülése óta. Mintha tudatosan önmagát áldozta volna fel valami nagy dologért. Ha már valakinek meg kellett halnia, férjem kész volt fejét adni - mondja Ruzica.

Az özvegy büszke arra, hogy Zoran az elsô, közúti balesetnek "indult" merényletkísérlet után - miközben tisztában volt a történtek hátterével - folyton viccelôdött, s azt mondogatta, hogy "valami amatôr tanult vezetni". Az elsô merényletkísérlet után a "médialincs" tetôfokára hágott, s mindenki megértéssel fogadta, hogy a hatóságok azonnal szabadon engedték a merénylôt, Bagzit, arra hivatkozva, hogy fuvaros és el kell tartania családját. (Bagzi a merénylettel vádolt zimonyi klán vezetôgárdájához tartozott, mindmáig szökésben van.)

Ruzica Djindjicnek bevallja, keserûségében könnybe lábad a szeme, amikor azt hallja, hogy ôt Kennedy özvegyéhez hasonlítják. Az özvegy szerint John Kennedy meggyilkolt amerikai elnök özvegye mögött kiállt az egész ország és népe, ôt viszont a gyilkosság után egy hónappal már mindenki elfeledte.

Négy fal között bánkódom és szomorkodok... Nem elég, hogy megölték férjemet, halála után is napról napra mészárolták. Hogyan tudná egy védtelen özvegy útját állni a vérszomjas hadjáratnak és orgiának, amely nem csitul egy éve? Ezért nem vagyok Kennedy özvegye, bár az lennék talán minden normális és civilizált országban - panaszolja Ruzica.

Az özvegy szerint a külföldiek sokkal több ôszinte együttérzést tanúsítottak iránta: Colin Powell amerikai külügyminiszter személyesen kereste fel otthonában, Wofgang Schüssel osztrák kancellár pedig felajánlotta, hogy a gyerekekkel együtt gondoskodik róla bárhol Ausztriában, amíg nem érzi magát biztonságban.

A merénylet napján Zoran Djindjic legszebb öltönyét vette fel, amelyet csak kivételes alkalmakkor viselt. Ruzicának furdalta az oldalát a kiváncsiság, hogy miért öltözik olyan elegánsan. Férje azt válaszolta kérdésére, hogy Anna Lindh svéd külügyminiszter asszonnyal tárgyal.

Anna Lindh már nem találkozhatott Zoran Djindjiccsel. Az ugyancsak tragikus sorsú svéd külügyminiszter pontosan fél évvel élte túl a szerb miniszterelnököt.

A megyei tanács második nekifutásra, március 25-i ülésén, szinte egyhangúlag a marosvásárhelyi II. fizikoterápiai klinika épületének köztelevíziós szolgáltatások céljából 49 évre történô haszonbérbe adása mellett szavazott. A prefektúra jogászai még nem elemezték a tanácsi határozatot - tájékoztatott tegnap az intézmény szóvivôje. Borbély László RMDSZ-es parlamenti képviselôtôl kérdeztük: jogilag támadható-e a testület határozata?

- Meglepô, hogy a megyei tanács döntése után egyesek mennyire keresik a kákán a csomót. Kissé visszatérek a március 25-i határozatot megelôzô idôszakra: tavaly áprilisban a prefektus és a megyei tanács elnöke írásban kérte az illetékes minisztériumtól a fizikoterápiai klinika épületét, amely már akkor üres volt, és senki nem törôdött vele, az egészségügy semmiképpen sem. Kérték az ingatlant az útlevélosztály számára. Idôközben találtak egy másik épületet erre a célra. Akkor azonban senkinek nem jutott eszébe megkérdôjelezni, hogy milyen jogi háttere van annak, ha az épület rendeltetését megváltoztatják. A tévé ügyében az RMDSZ megpróbálja a marosvásárhelyi lakosoknak (és nemcsak, hiszen Hargita és Kovászna megyét is átfogná ez a regionális stúdió) az érdekeit képviselni, és nyilvánvalóan a politikumnak, a PSD-RMDSZ egyezségnek csak annyi szerepe volt, hogy segítse ezt a folyamatot, de legalábbis kimozdítsa a holtpontról. Amikor elmentünk és szemrevételeztük a fizikoterápiai klinika épületét, nem ôrizte senki, szörnyû állapotban volt és van jelenleg is. Azóta az ingatlan ôrzése megoldódott, ennyi haszna volt a látogatásnak. Megbeszéltük az ügyet a megyei tanács elnökével, mindenkivel, aki érdekelt volt, és a Román Televíziótársaság képviselôi megfelelônek találták az épületet a regionális stúdió mûködtetésére. A megyei tanácsosok szavazására most nem térnék ki. Sikerült úgymond a politikai akaratot érvényesíteni, megértetni, hogy érdemes ezt az épületet átadni. Így született meg végül a pozitív döntés. Létezik egy olyan papír, amelyet az egészségügyi minisztérium államtitkára írt alá, nem pedig egy vezérigazgató, és amely az épület rendeltetésének megváltoztatására adja meg az engedélyt. Semmi olyan jogi akadály nincs - sem a koncessziót illetôen, sem más vonatkozású -, hogy ez az épület ne kerülhessen a Román Televíziótársaság használatába. Tudomásom szerint egy hosszú lejáratú koncessziós szerzôdésrôl van szó, hiszen elég komoly befektetés kell ahhoz, hogy a rossz állapotban levô klinika épülete tévéstúdióként tudjon mûködni.

- Ez az egy épület végül is elegendô lesz a stúdió mûködéséhez?

- Emellett ott van a kövesdombi Unirea mozi épülete, ami pár hónappal korábban kormányhatározattal átkerült a Román Televíziótársaság tulajdonába. Ebben a kettôben fog mûködni a regionális stúdió.

- Mi lesz a következô lépés?

- A törvény értelmében a koncessziós eljárást le kell bonyolítani, utána a televíziótársaságnak el kell készítenie a terveket, meg kell valósítania a beruházásokat, alkalmaznia kell a személyzetet.

- Gyakorlatilag mikorra várható a Maros tévé beindulása?

- Az év vége felé. Mellesleg hangsúlyozom, a Román Televíziótár-saság elnöke elmondta, hogy 4-5 más város épületet adna át ingyen, megfelelô körülmények között, nem is kellene beruházniuk, de szeretnék, ha itt indulna helyi tévéstúdió. Érthetetlen számomra, hogy Marosvásárhelyen ennek megvalósítását egyesek politikai egyezségnek tekintik. A politikai egyezség csak arról szól, hogy a regionális stúdió létrehozását megpróbáljuk megsürgetni, hiszen a közösség érdekérôl van szó. Arról, hogy a marosvásárhelyi közösség már régen érdemelne egy regionális tévéstúdiót, kevesen beszélnek. Erre elsôsorban a városnak kellett volna megteremtenie a lehetôségeket, de a polgármester elhatárolódott és nem is akar tárgyalni róla, semmilyen segítséget nem nyújtott ilyen értelemben, nemhogy épületet biztosított volna. A városvezetés úgy viszonyult ehhez, mintha nem is egy közösségi érdekrôl lenne szól! A háttérben nyilvánvalóan más érdekek lehetnek. Most már remélem, hogy elhárult az utolsó akadály is. Természetesen be kell tartani a jogi hátteret is, de mindannyiunknak érdeke, hogy minél hamarabb beinduljon ez a kétnyelvû tévéstúdió.

Nyárádszeredában, a Nyárád mente egyetlen városában, ahol immár 11. éve mûködik a budapesti Szent István Egyetem Kertészeti Karának távoktatási tagozata, 2002-ben alakult meg a Magyar Kertésztársaság. A végzôs diákok hozták létre, hogy önmagukat és másokat érdekvédelmi egyesületbe tömörítsék, hogy megvalósítsák a kertésztársadalom elképzeléseit, célkitûzéseit. Kentelky Endre, a társaság titkára nyilatkozott lapunknak.

- A nemrég hivatalosan bejegyzett társaság irodájának a nyárádszeredai mûvelôdési otthon adott helyet, ahol információs iroda mûködik. Érdekes, e-mail címünkön eddig 10 országból több mint 800-an érdeklôdtek tevékenységünk iránt. Szervezetünket a hét tagból álló tanács irányítja - dr. Jakab Sámuel elnök, alelnök Seprôdi József. Személyenként az évi tagsági díj 2,5 euró. A pénzalapot a célkitûzések megvalósítására használjuk fel. Megbízás nélkül haszonhajtó tevékenységet nem folytathatunk. A mi társaságunk jogi személyiséggel rendelkezô, nonprofit, politikamentes, független, más jogi személyiséggel rendelkezô társaságnak alá nem rendelt szervezet. Jogunkban áll együttmûködni hasonló hazai, külföldi jogi és természetes személyekkel.

- Mire törekszik a társaság?

- Legfontosabb céljaink: az idôszerû kertészeti kultúra terjesztése, a kertészeti oktatás támogatása; a magyar kertészeti szaknyelv megôrzése és fejlesztése; a társaság érdekvédelme; információs hálózat kialakítása a szakterületen; a kertészeti ágazatok szövetségeinek létrehozása (zöldség-termesztôk, gyümölcstermesztôk dísznövénytermesztôk, stb. szövetsége); országos kertészeti hálózat kialakítása, területi fiókszervezetek létrehozása; piackutatás; az árutermelés, feldolgozás, értékesítés összehangolása; a helyi adottságoknak megfelelô fajták termesztésre ajánlása; szaporítóanyagok beszerzésének elôsegítése; a környezetkímélô gazdálkodás népszerûsítése; szaktanácsadás; kertészeti szaktanfolyamok szervezése (diplomaadási jog); árutermelô kertészek börzéjének megszervezése, szakkiállítások rendezése. Tag lehet minden olyan 18. életévét betöltött személy, aki felvételét kéri a társaságba, és elfogadja az alapszabályzatot.

- Alapvetô célunk a kertészkedôk jelenlegi mentalitásának megváltoztatása. Az EU felé kacsingatva másként kell a gondolkodnunk. Szövetkeznünk kell, ha ezt nem tesszük, elveszítjük versenyképességünket a piacon. Azokat a szakembereket, termesztôket szeretnénk elsôsorban tagokként látni, akik így gondolkodnak. Társaságunk fontos célja, hogy tagjait felkészítse különbözô pályázatok megírására, segítséget nyújtson a pályázatok kivitelezésében is. Két- három héten belül tanfolyamot indítunk a SAPARD- programok pályázatainak elkészítésérôl.

- Miért Magyar Kertésztársaság?

- Sokan megkérdezték tôlem, hogy miért nem Erdélyi vagy Romániai Magyar Társaság. Az alapötlet egy igazi európai gondolkodást valósított meg. Ez a társaság nem határokban gondolkodik, nem szûkíti le a lehetôségét annak a kanadai magyarnak, aki úgy érzi, hogy a kertésztársaság tagja akar lenni. Sôt, ôket is el szeretnénk érni, hogy eszmei vagy anyagi segítséggel támogassanak.

Hazugsággal, a Tisza-mente környezetének súlyos veszélyeztetésével vádolja a verespataki nyílt színi aranykitermelésre készülô Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai- román céget hétfôi számában a Ziua.

A liberális értékeket valló bukaresti napilap terjedelmes cikkben mutatta ki, hogy az Érchegységben található Verespatakon nagy gôzerôvel készül ciántechnológiás aranykitermelésre a kanadai-román cég. Ezzel - írja a lap - súlyos veszélybe kerül az Érchegység és az egész Tisza-mente, arról nem is beszélve, hogy a vállalkozás a román jogszabályokat és normákat is sérti. A Ziua részletesen ismertette, bár a tényleges kitermelés még meg sem kezdôdött, a projekt nevéhez máris egész sor törvénytelenség és gyanús üzlet tapad. A lap rámutatott: az RMGC semmibe vesz számos jogszabályt, de az Európa Tanács direktíváit is. Emiatt az államot 2007 után - azt követôen, hogy Románia az Európai Unió tagja lesz - több száz millió dollár kártérítésre bírhatja rá a vállalkozás által érintett lakosság. A térség talajának, levegôjének, talajvizének, felszíni vizeinek, növény- és élôvilágának pusztítása felmérhetetlen károkat okoz. Következményeinek felszámolása öt-hat évtizedet is igénybe vehet. A hatszáz hektárnyi felületû ipari tárolóba kerülô, ciántartalmú szennyvíz a térség geológiai sajátosságai folytán megfertôzi a térség ivóvíz-forrásait. De a legkisebb mûszaki, tervezési, kivitelezési hiba is veszélybe sodorja nemcsak a térségbôl eredô Aranyos folyó, hanem a több mint öt millió ember által lakott egész Tisza-mentét is - fejtette ki a lap. Az újság szerint a mérvadó román szakemberek és szakfórumok is ellenzik a vállalkozást, mégis erôlteti azt az RMGC, amely - mint olvasható az újságban - a román törvények megsértésével jutott a kitermelési engedélyhez.

A Maros megyei MADISZ szombaton tartotta jelöltállító nagygyûlé-sét, amelyen - a szervezet napi ügyeinek megtárgyalásán túl - az önkormányzati választásokon az RMDSZ- listán induló jelöltek kiválasztására is sor került. A többhetes egyeztetésre és jelölésre a szombati intézô bizottsági ülés tett pontot, amelyen a még "ringben" maradt jelöltek újra bemutatkoztak, kitérve elsôsorban választási programjukra, vállalásaikra. Ebbôl kiderült, hogy a Maros megyei fiatalok mindenekelôtt élhetôbb jövôt, a megyeszékhely és a megye egész területének gazdasági, szociális és társadalmi fejlôdésében való munkálkodást a lakossággal való együttmûködésre építik. A megyei listára a MADISZ egy marosvásárhelyi és egy szovátai fiatalt, míg a marosvásárhelyi tanácsba Nemes Pál fiatal vállalkozót, a MADISZ egykori intézô bizottsági tagját és támogatóját, Kósa András László szociológust és politikai szakértôt, 2000-ben leköszönt alelnököt és Molnár Tamás László gyógyszerészt, az Armedica munkatársát jelölték. Az intézôbizottság ugyanakkor felkérte a három jelöltet, hogy a "kiesôkkel" közösen állítsák össze a Maros megyei MADISZ választási programját, és nyújtsák be a megyei szervezet elnökségének április 8-ig. A körvonalazódó programban hangsúlyosan vannak jelen a fiatalok megmaradására tett törekvések, hogy ne csak a jövô zálogai, hanem annak letéteményesei is legyenek, ugyanakkor nem feledkeznek meg a lakosság többi rétegérôl sem - mondta a Népújság kérdésére Kósa András. Kiegészítette: - A fiatalok helyzetét nem lehet csak oktatási problémákra leszûkíteni, hanem az ellátási és szociális problémákkal, a kulturális integrációval, környezetvédelemmel, az önszervezôdéssel és önálló cselekvéssel kapcsolatosan felmerülô problémákra is oda kell figyelni.

Nemes Pál a lakossággal együttmûködô önkormányzat modelljérôl beszélt, majd kiemelte, hogy a munkanélküliség kirekeszti a fiatalokat a társadalomból, éppen ezért programokat és támogatásokat kell vonzani a városba a kisvállalkozások segítésére, illetve logisztikai támogatást kell biztosítani. A foglalkoztatás érdekében javítani kell a gazdaság szereplôi, az oktatási és képzési szervek, valamint civil szervezetek közötti kommunikáción.

- Támogatni kell az önkéntes munkán alapuló projekteket, mint a munkanélküliek beilleszkedésének alternatív eszközét, amely aktív részvételt is biztosít a helyi környezetünkben. Mindehhez egységes településfejlesztési politika kell, amely figyelembe veszi a lakosság szociális és kulturális adottságait - világította meg Nemes saját önkormányzati tevékenységének sarokpontjait.

A megyei küldöttek beszámoltak arról, hogy minden valószínûség szerint Szovátán, Szászrégenben és Dicsôszentmártonban is indítanak saját jelölteket, az ô kiválasztásuk a helyi szervezetek hatáskörébe tartozik.

Tegnap, a Club Jóban telt ház elôtt mutatták be hivatalosan a Nemzeti Liberális Párt marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, Teodor Giurgeát. Volt zene, színes lufik, szónoklatok és minden, amit régebb csak az amerikai filmekben láthattunk. A kampánynyitót megelôzôen, Theodor Stolojan elnök ellátogatott Régenbe és Ludasra, majd Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire.

A Népújság a párt megyei, illetve városi vezetése között kirobbant konfliktusról kérdezte az elnök véleményét.

Theodor Stolojan: A párt vezetése határozatot fogadott el a tavaly augusztusban arról, hogy kivétel nélkül az összes megyében, illetve a municípiumokban és városokban saját polgármesterjelöltet indítunk. Természetesen Marosvásárhelyen is, mindenféle más érdek, számítás vagy várakozás ellenére. Ez a párt határozata, és az összes területi szervezetre nézve kötelezô. Tájékoztattak, hogy a municípiumi szervezetben az állandó büró egyes tagjainak más volt a véleménye errôl. Egy olyan szervezet, amely nem tekinti kötelezônek magára nézve a saját határozatait, nem nevezhetô politikai pártnak. Következésképpen, ha az NLP megyei vezetése a városi büró feloszlatásáról határozott, a határozat megfelel az alapszabályzat elôírásainak, az elégedetlenek pedig a becsületbírósághoz fordulhatnak. Sem én, sem más nem bíráskodhat az ügyben, a határozatok pedig mindenki számára kötelezôek.

Népújság: Melyek az ön adui az elnökválasztási kampányban?

T. Stolojan: 2000 óta egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk, én magam politikusként is, mert egy 7%-os támogatottságú párt mára a választók 20%-ának a bizalmát élvezi. A romániai helyzet is változott azóta. Három és fél esztendôs pészédés oligarchia után a lakosság nagy része belátta, hogy Adrian Nastase és a kormány sikerpropagandája ellenére az életszínvonal nem javult, sôt sokan rosszabbul élnek, mint 2000-ben. Ezek az emberek felém fordulnak, ez a bizalom ad nekem erôt és reményt az elnöki székért folytatott küzdelemben. Ez a két elem 2000-ben nem volt jelen. Ezeket tartom a legerôsebb adunak.

Az NLP polgármesterjelöltjérôl azt mondta, hogy Teodor Giurgea vállalkozó, és úgy gondolja, eljött az ideje, hogy Vásárhelyen olyan polgármester legyen, aki már bizonyított. Aki erre jár, látja, hogy komoly gondok vannak a szállítással, az utakkal és egyebekkel. Ideje komolyan kézbe venni a dolgokat, jelentette ki.

Hétfôi lapunkban beszámoltunk a megyei, illetve a municípiumi vezetés között kirobbant konfliktusról. Eugen Nicolaescu megyei elnök nyilatkozataira tegnap a menesztett városi büró tagjai - Doru Opriscan és Mihai Porutiu - sajtótájékoztatón reagáltak. A sajtótájékoztató részleteit és Eugen Nicolaescu replikáját holnapi lapszámunkban olvashatják.

A román kormány határozottan cáfolja azt a híresztelést, miszerint "tikos megállapodás" született volna a román és a brit hatóságok között a román állampolgárok vízumkényszere ügyében.. "Románia és Nagy-Britannia eredményesen együttmûködik a belügyminisztériumok szintjén az illegális bevándorlás csökkentése érdekében", áll a kormány hétfôi közleményében. A brit miniszterelnöki hivatal vasárnap tagadta, hogy megállapodást kötött volna Romániával a román bevándorlók elnézôbb ellenôrzésérôl - tájékoztat a BBC News Online. A Sunday Telegraph címû brit lap szerint Tony Blair kormányfô a vízumkényszer idén tavasszal történô eltörlését ígérte Adrian Nastasénak.

Március 6-án múlt egy éve, hogy a marosvásárhelyi rohammentô-szolgálat mentôhelikoptere Kolozs megyében lezuhant. Négyen vesztették életüket: dr. Cardos Monica Otilia Diana mentôorvos, Ferenczi Csongor egészségügyi asszisztens, Nicolae Marian, a helikopter parancsnoka, valamint Lucian Huzdup pilóta. 2002. október 25-én Valeriu Grosu mentôautó-vezetô gépkocsibalesetben halt meg. Az áldozatokra emlékezett tegnap a SMURD személyzete, a tûzoltóság, csendôrség, rendôrség, közegészségügyi igazgatóság, megyei tanács, polgármesteri hivatal képviselôi, orvosok. A megyei kórház udvarán tegnaptól emléktábla ôrzi nevüket.

- Egy egész ország elôtt bizonyították odaadásukat, szakmai hozzáértésüket. Felejthetetlen, amit a közösségért tettek. Mi, marosvásárhelyiek, büszkék vagyunk rájuk, mindörökké emlékezetünkben maradnak - jelentette ki a tegnapi megemlékezésen dr. Dorin Florea polgármester, hozzátéve, a helyi tanács következô ülésén elôterjesztik, hogy a megyeszékhely egyes utcái az áldozatok nevét viseljék. Szamcsek Mihaela sajtószóvivô a prefektus szavait tolmácsolta: elismerését azok iránt, akik kötelességük teljesítése közben vesztették életüket, akik emlékét szívünkben örökké ôrizzük.

Dr. Raed Arafat, a SMURD vezetô orvosa az egészség világnapja közeledtével együttérzését fejezte ki a gyászoló családoknak azokért, akik kötelességteljesítés közben haltak meg, és akik megmentéséért semmit nem tehettek. - Akárhányszor segélyhívásra megyünk ki, eszünkbe jut, hogy mi is vesztettünk el kollégákat. Emléküket örökre megôrizzük. De áldozatuk, az, hogy ennyien együtt éreznek velünk, azt bizonyítja, hogy tevékenységünknek van értelme, hogy 14 éve nem dolgozunk hiába. Reméljük, több rohammentôs kollégát nem veszítünk többé el - hangsúlyozta.

Brânzaniuc Klára, a közegészségügyi igazgatóság vezetôje a balesetek megelôzésének fontosságára utalt, együttérzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak. A megemlékezés koszorúzással zárult.

Aktuális

Újra felszeletelte a szavazói vélemények és meggyôzôdések tortáját a CURS közvélemény-kutató intézet. A választások közeledtével természetes, hogy egyre többen bízzák meg a szakembereket, hogy kitapogassák a köz véleményét, s lassan- lassan már unalmassá is kezdenek válni az ezekrôl szóló beszámolók. A mostani kutatás azonban egy olyan új nézôpontból világította meg a kérdést, amely egyetlen korábbi felmérésben sem szerepelt.

A torta ünnepkor szokásos testvéries elosztása helyett a kormánypárt ezúttal is a legnagyobb szeletet hasította ki magának. Térvesztése ugyan a négy évvel korábbi közel 50%-os eredményéhez képest nyilvánvaló, ám így is bírja a potenciális választók 42%-ának bizalmát. Ugyancsak nem meglepô, hogy a liberálisok és demokraták laza szövetsége - elsôsorban Theodor Stolojan népszerûségének köszönhetôen - a második legnépszerûbb politikai alakulat, ez azonban egy erôteljes növekedési idôszakot követôen sehogy sem tudja átlépni a 30%-os küszöböt, ami tekintélyes hátrányt jelent vetélytársával szemben. A sor folytatható a kisebb alakulatok adataival is, de jelentôs változás itt sem mutatható ki, az RMDSZ 6%-a azt jelzi, hogy a magyarok érdekvédelmi szervezete nem vesztett népszerûségébôl.

A húsvéti "tortaosztás" is hasonló tehát a korábbiakhoz, így kár is lenne sokat foglalkozni vele. Ennek a kutatásnak azonban volt egy olyan kérdése is, amely teljesen más szemszögbôl vizsgálja a kérdezettek véleményét. Eddig ugyanis kizárólag arra voltak kíváncsiak a kérdezôk, hogy kire adná szavazatát a választópolgár, most azonban azt is megkérdezték, hogy véleményük szerint szükség van-e a politikai alakulat váltására a kormányrúdnál, s elsô olvasatra talán meglepô, hogy 48%-uk válaszolt erre igennel, s csupán 33%-uk van meggyôzôdve arról, hogy a szociáldemokratáknak kellene hatalmon maradniuk.

Az ellentmondás csupán látszólagos. A két adat, a 42 és a 33 közötti 9%-ba tartozó megkérdezettek tulajdonképpen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy jó lenne ugyan másvalaki kezébe adni a hatalmat, ám nem látnak erre megfelelô erôt az ellenzék soraiban. Ez pedig nagyon nagy hányad, s a román politikai elit számára szomorú a következtetés. Bármilyen antipatikus ugyanis a PSD-oligarchia "puha" diktatúrája, a választók nem feledhetik a korábbi kormányzati ciklus zûrzavarát, márpedig a "húzóember" Stolojan kivételével a PNL-PD koalícióban számos levitézlett politikus tevékenykedik. Az ellenzéknek teljesen új gárdával kellene jelentkeznie, ám igencsak kérdéses, hogy képes-e megszabadulni koloncaitól. Az eredmény - noha a gyôzelmét vetíti elôre - a PSD számára sem megnyugtató. A "muszájból" rá szavazók ugyanis nem tekinthetôk biztos bázisnak, s a párt csupán az elhíresült kiskirályok eltávolítása révén javíthat a közképén. Erre viszont a PSD nem tûnik képesnek.

A napokban Marosvásárhelyen járt Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia tizennyolcadik elnöke. Az 1936. december 31-én született akadémikus 1961-ben szerzett diplomát a budapesti orvostudományi egyetemen. Innen ösztöndíjjal az útja Oxfordba vezetett, ahol Sir William Paton mellett kutathatott. A Semmelweis Egyetem tanára, a New York-i Albert Einstein Egyetem pszichiátriai és aneszteziológiai vendégprofesszora, nemzetközi akadémiák, intézetek tagja. Munkáját világszerte elismerik, átvehette az Akadémiai-, Széchenyi-díjat, a Magyar Köztársaság Érdemrendjét, a japán császár által adományozott Szent Kincs Rendet. A nagy nevû orvoskutatóval a Tudományos Diákköri Konferencián tartott elôadása után beszélgettünk.

- Marosvásárhely elôtt Váradon járt. Ez egy erdélyi tudománynépszerûsítô "turné"?

- Nem, ez egy kötelezettség. A Magyar Tudományos Akadémia több mint százötven éve támogatja az erdélyi tudományosságot, hiszen az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel akkor már együttmûködési szerzôdést kötött. Ezt újítottuk meg nemrég. Szoros kapcsolatom van az EME Orvosi Szakosztályával. Annak idején Brassai Zoltán professzor úrral mintegy 17 évvel ezelôtt kezdôdött az együttmûködés. Sokan eljöttek hozzám az intézetbe, publikáltak, megtanulták a nemzetközi élet szabályait. Elmentek Oxfordba, Amerikába. Mûszereket adtunk. Ez kötelesség, úgy érzem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tizennyolcadik elnökeként tradíciót követek csak, amely mindenkor azt a célt szolgálta, hogy a kisebbségi sorban élô magyarságot, a magyar tudományosságot segítsük. Ez különösen fontos most, a huszonegyedik században, az európai uniós csatlakozás küszöbén. Ott az fogja eldönteni, ki hogy érvényesül, hogy mi van a fejében, a szürkeállományában, hogyan tudja felhasználni az információs forradalom adta lehetôségeket. Az EU-s csatlakozással a kultúrnemzet fog újraegyesülni. Az államhatárok megszûnnek, és ez azt jelenti, hogy gazdasági és kulturális fellendülést hoz az egy nyelvet beszélôk számára is, hiszen az Európai Unió a nemzetek uniója, így a magyaroké is.

- 1999-ben Marosvásárhelyen az orvosi egyetem a Doctor Honoris Causa címmel tisztelte meg. Mit jelentett ez Önnek?

- Ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam. Van ennek egy különleges pikantériája: az elsô magyarországi vagyok, aki ezt itt elértem. Ez áttörést jelent, elôbb-utóbb a kisebbség igazságát a többség is el fogja fogadni.

- Hogyan választotta az orvosi pályát?

- Bencés diák voltam, Balaton-akaratján nyaraltam. Kerékpároztunk, és valaki keresztülment egy kígyón, annak kitüremkedett a szíve. Amikor néhány óra múlva ismét arra jártunk, a szíve még mindig ugyanúgy vert. Teljesen izgalomba hozott, hogy ez hogyan lehetséges. Akkor a biológia felé orientálódtam, nagyon jó matematikus voltam, érdekelt a magyar irodalom is, hiszen egészen kiváló magyartanáraim voltak. Ennek ellenére az orvosi pályát választottam. Miért lettem kutató? Gyerekkoromban mindig azt kérdeztem, hogy miért. El is neveztek "miértgyereknek", az ok, hogy miért keletkezett, miért mûködik úgy valami, nagyon érdekelt. És ez szerintem a tudós magatartás lényege, az, hogy meg akar oldani problémákat, rá akar jönni jelenségekre.

- Tehát közel állnak Önhöz a humán tárgyak.

- Az irodalom közel áll, mert meggyôzôdésem, hogy a tudomány és az irodalom, a mûvészet az igaz és a szép szeretetének a gyermekei, nagyon közeliek, testvérek. Ami szép, annak igaznak kell lennie, és ami igaz, az biztosan szép. "Ami igazán szép, azt csak a szívével látja az ember." - hangzik el A kis hercegben. Ezt csak az író, a költô tudhatja, ezt mi nem tudjuk. A belsô világunk gazdagságát korán kell megszerezni, mert utána kognitív ingerek érik az agyunkat. Ha ezt nem társítjuk kellô belsô lelki gazdagsággal, akkor nagyon szürke emberek leszünk, nem igaz emberek, hanem korruptok, karakter nélküliek. Ezért kell sokat olvasni, mégpedig a szépet látókat: tehát az írókat, költôket.

- Vannak kedvenc könyvei?

- Thomas Mann József és testvérei, vagy a Varázshegy, amit németül olvastam. A költôk közül Babits Mihályt szeretem, mert a logikája, nyelvének szépsége nagyon közel áll hozzám.

- Ha jól tudom, nagy könyvgyûjtô. Milyen értékes példányok vannak a birtokában?

- Gyûjtöm az elsô kiadású könyveket: eredeti kiadásban van meg nekem Pázmány Péter Corpus Juris-a, a Sütô András-kötetek elsô kiadásai, az elsô Erdélyi Törvénykönyv, gyönyörû magyar nyelven, amelyben Európában elôször biztosítják a vallásszabadságot. Diákként 50 forintért vásároltam a Múzeum körúton. A könyv elragad az illata, a fogása által, nem is muszáj elolvasni, csak belelapozunk, ha csak egy gondolatot is ragadunk ki, abban is lehet élvezet.

- A mai világot egyre inkább az eltunyulás, ellustulás jellemzi - hangoztatják sokan. Ön is egyetért ezzel?

- Igen, ez a huszonegyedik század, a globalizáció egyik nagy csapdája. Nagy tragédia, hogy egyforma ételeket eszünk, ezt én mcdonaldizmusnak nevezem, egyformán öltözködünk...

- Mindig csokornyakkendôt visel. Ez is egy kitörés?

- Igen, ez egyfajta lázadás. A 60-as években úgy lázadtak, hogy hosszú hajat hordtak. Ez is egy lázadás, hogy nem vagyunk egyformák, nem is lehetünk. Nincs két egyformán mûködô emberi agy. Még az egypetéjû ikrek gondolkodásvilága sem egyforma. Genetikailag hasonmások, de a külvilági ingerek másképp hatnak rájuk. Ez a demokrácia lényege, hogy mindannyian mások vagyunk. Ugyanazt az operát vagy színdarabot megnézve mást raktározunk el. Ezért fontos a kis közösség szerepe, hogy onnan mit teszünk magunkévá, mit raktározunk el, hogy növünk fel. Ezért fontos az elsô 15 - 18 év.

- Solymosi Frigyes szegedi akadémikus a Magyar Köztársaság államelnöki székébe ajánlotta. Mennyire foglalkoztatja Önt a politika?

- Én nem állok közel a politikához. Természetesen az Akadémia elnökének lenni komoly, befolyásos közéleti pozíció, hiszen a magyar államiságot megjelenítô Szent Korona Tanácsának öt tagja van: államelnök, miniszterelnök, a Legfelsôbb Bíróság elnöke, a Parlament elnöke és az Akadémiáé. Tehát ilyen szempontból nekem igen elôkelô helyem van, miniszteri ranggal, kiváltságokkal jár, de nem vagyok pártpolitikus. Az Akadémia szerepe Magyarországon igen sajátos, az Akadémiát megkeresik a kormányok nehéz kérdésekben, kikérik véleményét. A társadalom az Akadémiára felnéz, és elfogadja a véleményét. Olyan kérdésekben, amik úgy érzem, az igazság oldalán állnak, véleményt nyilvánítok minden politikai tapintat nélkül. Jövô évben akadémiai elnökválasztás van, engem most semmi nem érdekel, csak ez. Én újraválasztható vagyok, tovább szeretném ezt a munkát folytatni. Ez az én életcélom.

- Hangsúlyozta a nyelv, az anyanyelv fontosságát. Mit tud tenni az Akadémia elnökeként ennek védelmében?

- 1825-ben Széchenyi István gróf a Magyar Tudományos Akadémiát azért javasolta, hogy a magyar nyelv ápolása érdekében, a tudomány magyar nyelven való közvetítése érdekében alakíttassék. Nagyon sok erdélyi diák volt nálam, segítettem ôket a klinikákon elhelyezkedni, de van egy alapszabály. Mind vissza kell jönniük. Az orvosnak, papnak, tanítónak magyar anyanyelvûnek kell lennie minden városban. Ha ez nincs meg, akkor ott a nemzet elôbb-utóbb kihal. Tudniillik az édes anyanyelv az egyetlen kohéziós erô, amely összetart. Ezért fontos, hogy az alapfokú és a felsôfokú oktatás magyar nyelven történjen, ezért kell Magyarországnak költségvetésileg támogatnia az itteni oktatást. A magyar televíziókban nem tudnak beszélni...

- A bigbrotherek, való világok is rátelepednek a televíziós nyelvezetre.

- Igen, rontják a nyelvet, az erkölcsöt, szétzilálják a családi kötöttségeket. Fölbontják azt, ami a társadalmat fenntartotta. Ezt a két mûsort 2 millió ember nézi abban az egy-két órában. A statisztikák szerint azonban a Mindentudás Egyetemének elôadásaiból a magyar lakosság 75%-a egy vagy két mûsort teljes terjedelemben végignézett. Tehát jóval nagyobb a beágyazottsága. Vidéki és budapesti városokban, falvakban a Mindentudás Egyetemének elôadóiról és témáiról az emberek beszélgetnek. Ez igazi siker, érdekli az embereket.

- Ez azt jelenti, hogy Magyarországon kellôképpen tisztelik a tudományokat?

- Igen, ez az általános vélemény.

- Franciaországban, ahol ezt a mûsort elôször elindították, nem volt sikere. Ennek mi lehetett az oka?

- A technika más volt, például nem volt tévéadás, internet.

- A Tudományos Diákköri Konferencián tartott elôadásában említette, hogy terjeszkedni szeretnének. Erdélybe mikor jönnének?

- Pillanatokon belül, én most keresem az elôadót. A honorárium 250 - 300.000 forint, az asszisztenseinek is 80 - 100.000 forint. Már van hat név a noteszomban. Az a kérdés, hogy Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre jöjjünk-e az egész stábbal.

- Megfelelô Ön szerint az erdélyi egyetemi képzés?

- Nem. A Sapientia annyi szakot indított, hogy már nincs is elég elôadó. Színvonalas értelmiséget kell képezni, ez kulcskérdés. Az én intézetemben dolgozik Haller József, aki innen jött el. Azt tapasztalom, hogy nagyon jó az alapképzés, viszont technikailag nem tudnak produkálni, mert nincs mûszerezettség, mert az ma nagyon drága, viszont csak ez versenyképes. Erdély csak akkor fog tudni komoly kutatásokat beindítani az egyetemein, amikor az EU-s pályázatokon velünk, az anyaországbeliekkel és a külföldiekkel pályázik. El kell menni tanulni, és visszajönni, itt lenni.

- Ön több évet élt, dolgozott, kutatott külföldön. Nem gondolkodott azon, hogy végleg kiköltözzön?

- Dehogynem. Egyszer felajánlottak egy akkora fizetést, hogy most nem mondom ki, mert hihetetlennek tûnik. Mainzba volt egyetemi tanári meghívásom. Az autópályán vezettem a gyönyörû narancsszínû Volkswagenomat, és mondom a feleségemnek: "Húsz kilométer után Mainz. Lemenjünk?" Mentünk, mentünk, és nem szólt semmit a feleségem. Másodszor Amerikában ajánlottak fel egy hatalmas fizetésû állást. Tulajdonképpen idôt kértem, hogy hadd gondolkodjak, mert arra azonnal nem tudtam azt mondani, hogy nem. Azért megkísértett az ördög. Sokan nem hitték el, hogy visszautasítottam. De megérte!

- Legközelebb mikor láthatjuk?

- Ezt még nem tudom. Csíksomlyóra mindenképpen el szeretnék jönni.

Huszonegy diák képviseli megyénket a tavaszi szünidô második hetében Zilahon megtartandó magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszán, amelynek zsûrijében Murvai Éva és Sikó Olga tanárnôk javítanak, az olimpikonokat pedig Nagy Olga tanárnô kíséri el.

Az anyanyelvbôl és irodalomból szervezett olimpia megyei szakaszán, amelynek helyszíne március 20-án a Bolyai Farkas középiskola volt, az idén a korábbi éveknél népesebb volt a részvétel, és sok jó dolgozatot olvashattak a javító tanárok - tájékoztatott Farkas Ernô tanfelügyelô. A legjobbak között is a legmagasabb jegyet Balázs Nóra, a Bolyai líceum kilencedik osztályos tanulója érte el (Fodor Ibolya tanítványa), aki 9.80-as általánossal került az elsô helyre. Egyébként a kilencedikes és tizedikes diákok között egy kivételével valamennyi nyertes a Bolyai líceumból került ki, a tizedikesek között Hôgyes Mihály Huba (Farkas Márta tanítványa) lett az elsô. A nyolcadikosok között a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola diákjai jeleskedtek, Ábrám Ágota (Nagy Erzsébet tanítványa) érte el a legmagasabb általánost. A segesvári tanulók pedig egy elsô (Györfi Emôke, XI. osztály, Fodor Gyöngyi tanítványa) és egy második helyet szereztek. A XII.- esek körében az erdôszentgyörgyi Barabás Kômûves Franciska (tanár Kovrig Magdolna), a VII. osztályosok között pedig a 13-as iskolából Kántor József (Simon György tanítványa) érte el a legmagasabb jegyet.

Derûs, tavaszi hangulatban nyílt meg szombaton Soó Emma kiállítása a marosvásárhelyi Református Diakóniai Otthon Bocskai termében és emeleti elôcsarnokában. Nem csak a festônô optimizmust sugárzó képei és a sok virág keltette a tavasz képzetét a jelenlevôkben, a kisiskolások üde szereplése is az örök megújulás jegyében zajlott. A mûvészeti középiskola III. osztályosai, Szilveszter Júlia tanítványai a Szabó Éva készítette népi viseletben énekeltek, szavaltak a közkedvelt évszakról. A kiállító akvarelljeirôl, olajfestményeirôl és szénrajzairól, többes törekvésérôl tanúskodó képeirôl, negyedszázada folyamatos hazai és külföldi jelentkezéseirôl Nagy Miklós Kund beszélt a megnyitón. Soó Emma munkásságát, szándékait Balázs Ildikó alább következô interjújából ismerhetik meg alaposabban az érdeklôdôk.

- Hány éve festesz?

- Gyermekkoromtól, de a népmûvészeti iskolát 22 éve végeztem: azóta állítok ki.

- Milyen belsô igénybôl fakad a festés?

- Adva van: tetszik, nem tetszik, csinálni kell. Szinte eufórikus állapot az, amikor mindent félreteszel, és nem számít, hogy éjjel van-e vagy nappal. Mint a nagy cigarettásnak a cigaretta - csakhogy sántít a hasonlat, mert ez nem káros a szervezetre. Felfedez az ember valami szépet, érdekeset maga körül, és ezt rögzíteni kell.

- Mik azok a szépségek?

- Egy bogár, egy fûszál, a napsütés, az esô, egy mosolygó gyermekarc...

- A növényeid tiszták lettek, fényesek...

- Fölfedeztem ôket. Régebb is festettem növényeket, de más összefüggésben. Régebb a grafikai szépséget festettem meg bennük, a formájukat - ma a belsô tartalmukat.

- A nap is beköltözött a képeidre...

- A Nyári hôség címû képemen vibrál a levegô. Csodás érzés, ami akkor körülvett - az ember állandó fejlôdésben van.

- Újabb festôi világot alakítottál ki magadnak...

- Végigjártam Európa galériáit, új szemlélet alakult ki bennem: mert rájöttem, hogy nem lehet csak helyi szabályok szerint festeni - pl. festôiskolai szabályok szerint -, mert nem biztos, hogy azok az országhatáron kívül is érvényesek.

Naturalista és absztrakt képeket festek olajjal, a kifejezési módom erre kötelez. Ha naturalista képet festek, úgy érzem, meg kell örökíteni egy világot, mely maga a szépség, s mintha azt valakinek ajándékba adnám. Az absztrakt képeknél önmagamból adok: az én belsô világomat, de azt még én is szeretném tudni, hogy milyen.

- A régi világod más volt...

- Tó alatt rejtôztek a formák. Most mintha kiszabadultam volna onnan, megismertem más emberek mûvészi világát, gondolkozását - bár ezek az emberek mindig ugyanazok.

- Nyolc éve állítottál ki Vásárhelyen, most ismét készülsz megmutatni a képeidet.

A legjobbat akarom adni, lehet, nem mindenki érti. A mûvész bátran megmutatja: ezt tudom, s ezt tudom adni az embereknek ebben a farkastörvényû világban. Elgondolkoztatni akarok, hogy nemcsak a hétköznapok vannak: sok az ünnepnap is. Azért van ünnep, hogy az ember a durvaságtól, a hétköznapi nehézségektôl elszakadjon, szép ruhába öltözzön, örvendjen. Mi csináljuk az ünnepeket magunknak. Ünnep az is, ha találkozunk egy mûvészi világgal.

A Marosvásárhelyi Tanács februári ülésén jóváhagyták azt a tervezetet, melynek értelmében a Dózsa György utca 64-68. szám alatti Imatex egyik épületszárnyát szupermarketté alakítják.

A beruházó a nagyszebeni székhelyû Terra Invest Kft., s a bontási munkálatokhoz már hozzákezdtek. Az 1970-ben épült ipari épületek már régóta kihasználatlanul álltak, így azokat eladták a szebeni cégnek. A 21.450 négyzetméteres területre tervezték a 6570 négyzetméteres szupermarketet. A valamikori termelôcsarnokot lebontják, s itt lesz a 325 férôhelyes parkoló. A hely vonzóbbá tételére zöldövezetet alakítanak ki, dísznövényekkel. Az épület architektúrája a kereskedelmi csarnokokénak megfelelô lesz, elôre gyártott betonelemekbôl épül, s tetôzetét hullámlemezzel vonják be.

Lakók jelzése nyomán a polgármesteri hivatal kivágta Marosvásárhely fôterén, a Balcescu- szobor körüli park régi akácfáit. Mivel a fák kiöregedtek, és egy nagyobb szélvihar esetén már kidôlhettek volna, a szakemberek úgy döntöttek, hogy kicserélhetik ezeket. Helyükbe facsemetéket és díszbokrokat ültettek a városi virágkertészet alkalmazottai.

Tegnap az Asirom biztosítótársaság jutalmazta ügyfeleit. A március 31-én Bukarestben megrendezett sorsolásnak köszönhetôen Maros megyébôl, a kötelezô gépkocsi- felelôsségbiztosítást kötôk közül hárman nagy értékû nyereményekkel térhettek haza. A fôdíj (egy tûzpiros Daewoo Matiz) nyertese Emil Fagarasan orvos, aki - mint mondta - húsz éve vezet autót, s ugyanennyi ideje, hogy az Asiromnál fizeti a biztosítást. Szerinte a kitartás, a megbízhatóságra való törekvés mindig eredményt hoz, ez lehet a magyarázat a fôdíj elnyerésére is. Máthé Tiberiu Ernest és Ana Lung (mindketten marosludasi lakosok) egy-egy, két személyre szóló görögországi kirándulójegyet nyertek a nyári olimpiai játékok idejére, az augusztus 12-16. közötti idôszakra, teljes ellátással. A dolog külön érdekessége, hogy a nyerteseket április elsején értesítették, s annál nagyobb volt a hatás, amikor kiderült, hogy mindez egyáltalán nem tréfa. Amint Maria Lazar, az Asirom marosvásárhelyi fiókjának igazgatója elmondta, a jövôben is hasonlóan ösztönzik majd az ügyfeleket.

Az Electrica Rt. marosvásárhelyi kirendeltségének közleményébôl értesültünk, hogy április 3-án Kece környékén a 20 kV-os magasfeszültség kiesett, amelyet többszöri próbálkozás után sem sikerült visszakapcsolni. Másnap reggel a vonal ellenôrzése során a hibakeresô csoport elszenesedett férfitestet talált.

Az áramszolgáltatók azonnal értesítették a rendôrséget, és a holttestet azonosítás és boncolás végett elszállíttatták a helyszínrôl.

Jegyzet

A napokban a budapesti Apolló cirkusz vendégszerepel városunkban. Minden gyermek számára maradandó élményt nyújt az egzotikus állatok látványa, a hajmeresztô ügyességi gyakorlatok, a kutyafutball. A látvány magával ragadja a gyermekeket, felnôtteket egyaránt, de a kísérôszöveg már egyáltalán nem. Nemcsak azért, mert mindenki a látványra koncentrál, hanem azért is, mert a budapesti magyar cirkusz úgy tartja jónak, hogy Marosvásárhelyen kizárólag román nyelven reklámozza és konferálja be a mûsorszámokat. Nagyon is értékelem, hogy a közönség érdekében a budapestiek megtanulnak románul, de elfogadhatatlannak és sértônek találom, hogy egy olyan helységben, ahol a lakosság nemzetiségi összetétele fele-fele arányban oszlik meg, a budapesti cirkusz akcentussal beszélô bemondónôje kizárólag románul vezet be minden mûsorszámot. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok olyan kisgyereket is elvisznek az elôadásra, aki még nem ért románul. Ez a hozzáállás elfogadható lenne (esetleg) egy bukaresti cirkusz részérôl, de a közönségorientáltság szempontjából, pedagógiai, valamint marketingokokból nagyobb közönségsikert jelentene, ha az adott közönséghez a közösség nyelvén, jelen esetben magyarul (is) szólna. Annak ellenére, hogy nem untam magam és felnôttként is jól szórakoztam, mégis keserû szájízzel távoztam az elôadásról. És az elôadás utáni beszélgetésekbôl kiderült, hogy nem vagyok egyedül…

Ambíciós terve van Cornea Vasile polgármesternek. A történetet valahogy úgy foglalhatnánk össze: kormánytámogatással megépült egy iskolai tornaterem, aztán ennek közelében két ANL- tömbház, ahova fiatalok költöztek, jött egy ismert tervezô, aki olimpiai méretû uszodát tervezett, s lett itt strand, futballpálya, bár, s minden, ami egy ifjúsági és sportkomplexumhoz tartozik.

Akár választási kampányígéretnek is beillene, de tény, hogy ott-jártunkkor a mintegy 12 milliárd lejes keretbôl (országos beruházás) teljes gôzzel dolgoztak az 1-es számú általános iskola típustornatermének a befejezésén. Az építtetô, a bukaresti Energo Constructia cég dévai fiókja radnóti építôtelepének munkásai április 30-ra ígérték az átadást, s amint a munkálatvezetô mérnök is elmondta, az ütemtervnek megfelelôen haladnak, így nem fognak késni. A tervek szerint a sportteremhez öltözôk, zuhanyozók és vécék, orvosi rendelô, saját hôközpont is tartozik. Ehhez kell a bejáratot és a közszolgáltató vezetékek bekötését elvégezze majd a polgármesteri hivatal. A városvezetô szerint az épületet nemcsak az iskolások használják majd, hiszen idôvel itt fitneszterem is lesz, és azok a fiatalok is beléphetnek, akik a felépülô ANL típusú tömbházakba költöznek. S ez az elgondolás mozgatta meg a városvezetô fantáziáját. Az Arhing Kft.- tôl egy olimpiai méretû úszómedencét is rendeltek, emellett pedig két tenisz- és egy nagyméretû futballpályát szeretnének kiképezni idôvel. De lesz itt korcsolyapálya, egy ifjúsági park, diszkó, kávézó, teraszhelyiség is.

Az elôny az, hogy a beépíthetô terület a polgármesteri hivatalé. Minderre 250.000 eurós világbanki pályázatot nyújtottak be. Amennyiben megkapják a pénzt, még ez év júniusában hozzá lehetne fogni az építkezéshez. Az is tény, hogy az említett ANL típusú, két 48 lakrészes tömbházat szeptemberben átadják a haszonélvezôknek, s e negyedben épül még egy blokk, amelyet a hôerômû finanszíroz, természetesen szolgálati lakásként ajánlják fel majd alkalmazottaiknak a lakásokat.

Kormányhatározatra várnak

Továbbra sincs megfelelôen rendezve a földtulajdon visszaszolgáltatása Radnóton. Cornea Vasile polgármester szerint az elôzô földosztó bizottság úgy összekuszálta a birtoklevelek osztását, hogy az eljárást hivatalának átvételekor elölrôl kellett kezdeni. A folyamatot az is akadályozta, hogy számos magánterületet átvett hajdanában a Radnóti Üvegház (Serele Iernut). Amint korábban értesültünk azonban, a valósághoz tartozik, hogy sok volt a bizottság részérôl az önkényeskedés és a visszaélés. Többen, sajnos inkább magyar ajkúak maradtak kevesebb földterülettel. Olyan esetet is feljegyeztek, hogy amikor kimérték a földet, valakinek a területe a Maros medrére esett, holott a valóságban másként volt. Az egyházaknak is a törvény biztosította mennyiségnél 2 hektárral kevesebbet tudtak visszaszolgáltatni. Többnek mértek ki területet ugyanazon a helyen, s olyanok is földhöz jutottak, akiknek sohasem volt Radnóton, ezért nagyon sok a tulajdonviszonyt rendezni próbáló per is. A polgármesteri hivatal visszaigényelt 35 hektár területet az Üvegházaktól. Errôl azonban csak kormányhatározattal lehet dönteni. Cornea Vasile szerint már csak a szaktárcavezetô, illetve a kormányfô aláírására vár a dokumentum. Az is örvendetes elôrelépést jelentene, ha - amint a központi sajtóban már megjelent - a mezôgazdasági és az Ipari Minisztérium között valami kiegyezés születne, miszerint a hôerômû átveheti az Üvegházakat, s így jóval olcsóbban szolgáltathatná a fûtéshez szükséges hôenergiát. Ezáltal sikerül talpra állítani a mezôgazdasági egységet, ahol nagyon sokan dolgoztak, s a válságos helyzet miatt már évek óta munkanélküliek vagy idénymunkások.

Szórványvidéken egy kicsit másként kell a politikát mérni, mint ott, ahol a magyarság többségben van. Ilyen Radnót is, ahol a kisebbségiek alig teszik ki az összlakosság 20 százalékát. A helyi tanácsba eddig három képviselô jutott be és tevékenykedett: Demeter Erzsébet, Borsos Irén és Türke László, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. Az elnökkel vettük számba, mit sikerült elérni az elmúlt négy évben, és mire számíthatnak a magyarok az elkövetkezendô helyhatósági ciklusban.

Többször felmerült az RMDSZ radnóti szervezetének fiatalítási gondolata. Erre lett volna alkalom a tisztújítás, azonban a közgyûlésre alig 15-en jöttek el. Nagy a nemtörôdömség, a közöny és a széthúzás - vallja az elnök. Ez utóbbihoz az is hozzájárult, hogy az elôzô helyhatósági választásokon a magyarság kettészakadt. Míg egy része a választóknak a volt polgármestert, Furman Marcelt támogatta, addig sokan voltak, akik a mostanira, az akkori PSD-jelöltre, Cornea Vasiléra szavaztak. Az alig 1500 lelket számláló közösségben ez a fajta megosztás igencsak továbbgyûrûzött - magyarázza Türke László. Ezt a szemléletet szeretnék megváltoztatni a közelgô választások elôtt, hiszen itt szórványban igencsak számít az, ha összetartanak. Más alakulatok, szervezôdések itt nem eresztettek gyökeret, így ettôl egyelôre nem kell tartani. Mindezek mellett - vallja az elnök - a tanácsosoknak van amit felmutatni. Közbenjárásuknak köszönhetôen sikerült pénzt utaltatni a nagyrészt magyarok által lakott Szabadság utcai ivóvízvezeték cseréjére. Ugyancsak az RMDSZ hathatós támogatásával sikerül elköltöztetni az óvodát a Dózsa György utcai régi épületbôl. A tavaly magyar díszpolgárt is avathattak Hamar Márton biológus személyében, és László István is elnyerhette a legjobb gazda címet. Ezenkívül helységnévtáblát állíthattak magyar nyelven is, a kastély is visszakerült a katolikus egyház tulajdonába, megjavíttatták a tôszegi utat, ahol ugyancsak nagyrészt magyarok által birtokolt földterületeket lehet könnyebben megközelíteni. Emellett beindult egy néptánccsoport is, akik a helyi tanács támogatásával már külföldre is eljutottak. Az RMDSZ-nek sikerült több mint 40 volt munkaszolgálatost támogatáshoz juttatnia, s az egészségügyi- szociális központ létesítéséhez hozzájárult Borsos Irén tanácsos is.

- Nem ültünk tehát karba tett kezekkel - mondja az elnök, de a munkánknak vannak láthatatlan oldalai is. S azt sem kell a magyaroknak elfeledniük, hogy három tanácsos 14- gyel szemben nem nagyon tudja érvényesíteni elképzeléseit.

Április 13-án 17 órától lesz a mûvelôdési otthonban a jelölôgyûlés, teljes listát szeretnének állítani, és titkos szavazással döntik majd el a bejutó helyeket, miután a jelöltek bemutatkoznak. Demeter Erzsébet személyében polgármesterjelöltet is állítanak, s azt remélik, jó eséllyel pályáznak e beosztásra, hiszen amennyiben második fordulóra kerül sor, akkor tárgyalóasztalhoz is ülhetnek politikai feleikkel.

Szeptember 15-re fejezik be a munkát

Úgy tûnik, az idén befejezhetik a tizenegy évig tartó vízügyi munkálatokat Radnót határában. Bár a tervek szerint jóval korábban kellett volna üzembe helyezni a Maros fölött átívelô híd melletti vízkivezetôt, a krónikus pénzhiány miatt csak az idén szeptember 15-ére tervezték az átadást. A munkálatok jelenlegi állapotáról Kásler István mérnöktôl, a SOCOT Rt. építôtelep vezetôjétôl érdeklôdtünk.

- Ahogy az idôjárás engedte és a vállalat megkapta a garanciát a finanszírozásra, folytattuk a munkálatokat. A tavaly ôsszel kiástuk az új medret, ahova bevezettük a vizet. Kiképeztük a régi és az új meder közötti ún. dugót. Elkészült a Radnótot Szentgyörggyel és Marosorbóval összekötô betonhíd, amelyet a tervezettnél korábban kellett használatba helyezzünk, mivel a néhány héttel ezelôtti nagyobb árhullám miatt elszakadt a pontonhíd fémsodronya, így fel kellett végleg számolni. A vízkivezetôvel párhuzamosan folytattuk az árvízvédelmi gátak kiképzését is, így most már elmondhatjuk, hogy Radnótot megvédtük a nagyobb árhullámtól. Természetesen meghagytunk biztonsági árterületeket, ahova másodpercenkénti 700 - 800 köbméteres vízhozam esetén kifolyik a víz, majd az árhullám elvonulása után ezek a területek is kiszáradnak. Ami az építkezési munkálatokat illeti, ezek 100 %-ban elkészültek, a nagy kapacitású szivattyúkat is beszereltük, következnek a simítási munkálatok. Be kell még vezetni a megfelelô villanyhálózatot, ami mûködteti majd a berendezéseket. A fôvezetékeket is földbe helyeztük, ezeket kell még átvezetni a fôút alatt a vízüzemhez. A napokban lekövezzük az utat is. Ennek az aszfaltozása azonban a helyi tanács feladata lesz majd.

- Tekintettel arra, hogy állandó pénzhiánnyal küzdöttek, mi a garancia arra, hogy az idén a tervezett munkálatok elvégzéséhez megkapják a megfelelô fedezetet?

- Az idén a védôgátak építésére 7, míg a vízkivezetô és a híd munkálataira 19 milliárd lejt különített el a vízügyi igazgatóság a beruházási alapokból. Ebbôl fogunk dolgozni. Ahhoz, hogy teljes mértékben elkészüljünk, az elôbbi munkálatra 15, míg az utóbbira még 40 milliárd lejre van szükség. Szeptember 15-ére mûködôképes állapotba hozhatjuk a berendezéseket, de még kell pénz ahhoz, hogy ezek a terveknek megfelelôen üzemeljenek.

- Megérte-e a beruházást ez a nagyszabású létesítmény, mi lesz a haszna?

- A védôgát kiépítését nem kell különösképpen magyaráznom, hiszen tudjuk azt, hogy egy-egy nagyobb árhullám mindig elöntötte a város keleti részét és a környezô területeket. A vízkivétel pedig mindenekelôtt a radnóti vízüzemet táplálja. Tervezett kapacitása 850 liter másodpercenként. Ezzel gond nélkül el lehet majd látni a várost, ezenkívül pedig van egy leágazás, ami a volt takarmánygyárt és az ottani farmokat láthatja el ipari vízzel. A terv készítésekor még nem számították bele azt, hogy ezek az egységek csôdbe mehetnek. Azonban a lehetôség meglesz arra, hogy ha valaki valamilyen ipari egységet építene, akkor biztosított a gondtalan vízellátás. Egy másik haszna a tervnek az, hogy innen látják majd el ivóvízzel a környezô községeket, s egy fô vonalat majd valamikor a Mezôség felé vezetnek, ahol krónikus ivóvízhiánnyal küzdenek. Most, amikor különbözô EU-s pályázatok vannak az ivóvízhálózat bôvítésére, ha megnöveljük a radnóti vízüzem kapacitását, akkor az érdekelt községek is elkészíthetik erre a lehetôségre építendô terveiket. A betonhíd hasznára pedig nem kell részletesen kitérni. Megszüntettünk egy olyan pontonhidat, ami már veszélyessé vált, s valljuk be, nem ilyenen kell közlekedni a 21. században. Hosszú távon tehát nagyon is szükség volt erre a vízügyi létesítményre.

Arra kértük a radnótiakat értékeljék: mit szeretnének megvalósítottnak látni az elkövetkezendô években?

Popovici Monica tanárnô: - Látszik az, hogy Radnót fejlôdik. Építkeznek, utcákat javítottak, szóval van haladás. Elmulasztották viszont helyenként megszüntetni a disznóólakat. Ha már különbözô városi övezetek alakulnak ki, akkor az ilyen jellegû építményeknek nincsen helyük. Tudjuk azt, hogy ez egy mezôváros, ahol a jövedelem jelentôs része még mindig a mezôgazdaságból származik, azonban lassan az ilyen falusi aspektusokat fel kell számolni.

Popovici Fernanda nyugdíjas: - Megoldatlan kérdés maradt a romák ügyének rendezése. Sajnos, tele van velük Radnót. Egészségtelen körülmények között, barakkokban laknak, többnek van ilyen hajléka a megszépített városrészekben. Ezek valóságos fertôzô gócpontok. Valahogy fel kellene számolni az ilyen építményeket. S valamiképp rendezni kellene a romák szociális helyzetét is.

Caluser Vasile nyugdíjas: - Valóban úgy érezzük, hogy egy kicsit jobban élünk. Van azonban a polgármesteri hivatalnak egy olyan ígérete, amit a mai napig nem tartott be. A nyugdíjasok szakszervezete radnóti fiókjának ígérte meg a polgármester, hogy megnyitnak egy Economat típusú üzletet, ahol olcsóbban, kedvezményesebben tudunk vásárolni. Ez a mai napig nem nyílt meg. Aztán van egy másik kategória, akikre szintén nem gondoltak: a fiatalok. Nincsen szórakozási, kikapcsolódási lehetôségük. S aztán "unalmukban" törnek, zúznak. Valahogy szervezetten kellene gondolni arra, hogy ennek a korosztálynak is nyújtson valamit a város.

Diuca Dumitru mezôgazdász: - Egyelôre jól haladnak a dolgok itt Radnóton. Hiába kommentálunk mindent, mert a dolgokat úgyis el kell végezni, s nemcsak a polgármesteri hivatalnak, a helyi tanácsnak, hanem nekünk, polgároknak is tenni kell valamit a településért, mert nem jönnek mások helyettünk dolgozni. Amit hiányolok, az, hogy nem javítják megfelelôen a városhoz tartozó falvak utcáit. Dégen például, ahol én lakom, nem tartották karban a fôutcát, elég sok a gödör rajta, s ha megindul a mezôgazdasági munka, akkor a gépekkel csak mélyülnek, egyre rosszabb lesz. Ezenkívül nagyobb felügyeletet szeretnénk iskoláink körül.

Magdan Geta elárusítónô: - Tiszta, rendezett a fôtér, s valahogy úgy tûnik, hogy sikerült a város takarítását is megoldani, nem olyan szemetes - legalábbis a központ - mint régebb. Fákat, dísznövényeket ültettek, egy kicsit megszépültünk. Az aszfalt nélküli utcákat is lekövezték, valahogy igyekeznek karbantartani ezeket. Rendezni kellene viszont a járdákat, hiszen helyenként nincsenek, máshol pedig nincsenek lekövezve, betonozva, gyakran kell sárban járni. Igaz viszont az is, hogy megígérték, a következô útjavítási programba ezt is beveszik, úgyhogy legközelebb az utak javítása mellett a járdákat is karbantartják majd. Hát egyelôre csak reméljük…

Emlékszem, 1941 nyara hideg, esôs volt, így gyenge termés lett mindenbôl. 1942-ben szûk esztendô volt, ínség fenyegette a népet.

Szerencsénk volt nekünk, nagycsaládosoknak, mert az akkori magyar közigazgatás jó mûködése biztosított élelmiszert: lisztet, cukrot, rizset és egyebeket, a nagycsaládosokat, nemzetiségre való tekintet nélkül segítette. Az élelmiszercikkeket akkor a falvakban létrejött Hangya szövetkezeti boltokban értékesítették, minden család megkapta a kiutalt mennyiséget. Édesapámnak volt két lova, ô volt Erdôcsinádon a szövetkezet fuvarosa. Mi is nyolcan voltunk testvérek, sok cukrot, lisztet kapott családunk. A lisztet Szászrégenbôl a Schwartz- és a Hüggel- malmokból, a cukrot és egyebet Marosvásárhelyrôl, a Hangya-raktárból vittük, amely közel volt, a kisállomás mellett.

1942 májusában cukrot fuvaroztunk haza, hirtelen nagy esô lett, megduzzasztotta a patakokat. Édesapámmal voltam, megláttam, hogy a patak hoz egy ôzikét, mondtam, mentsük meg. Megálltunk, apám levette az ülésdeszkát, és az ôzike elé tartotta, így a víz kisodorta az ôzikét a partra, belecsavartuk a lovak takarójába, feltettük a szekérre, és hazavittük.

Otthon volt egy bárányunk és egy egerészô kutyánk, ezekkel megszagoltattuk, aztán cumisüvegbôl tejjel megetettük. Így a báránnyal járt az ôzike egész nyáron, megszokták egymást, mi, gyermekek gondoskodtunk mindennap friss fûrôl és lucernáról. Ôszire megnôttek, meghíztak, az ôzike nagyobb lett a báránynál.

Szomszédunkban lakott apám testvére, nagybátyám, ôk gazdagok voltak, sok mindenük volt, gyermekük nem, a munkálatok elvégzésére szolgát tartottak, ekkor egy Gherasim Virgil nevû nagyszederjesi fiú volt náluk.

Mi, gyermekek jól voltunk vele, mindig mondta édesanyánk, beszéljetek szépen vele, mert soha nem lehet tudni, hova vet el a sors, és hol találkoztok vele az életben. Mikor tehettük, s nem volt otthon a nagybátyám, segítettünk neki kórét vágni, répát szeletelni. Virgil az istálló elöljárójában aludt, a tehenek fújtak rá meleget. Lefekvés elôtt jött hozzánk beszélgetni, ô tanult tôlünk magyarul, mi meg tôle románul. Édesanyám fôzött krumplit, sütôtököt, kukoricát, együtt ettünk, jól egyeztünk.

Nagybátyámnak volt egy vadász sógora Marosvásárhelyen. Füzesi Sándornak hívták, a Szentgyörgy téren a Bekecsalja vendéglô tulajdonosa volt. Itt szoktak megszállni a nyárádremetei székelyek, akik tûzifát fuvaroztak a vásárhelyi piacra eladni. Ez a nagyhasú úr épp az erdôcsinádi mezôkön vadászott társaival, és megszálltak a sógornál, nagybátyámnál. Tudomást szerzett arról, hogy mi nevelünk egy ôzikét, átküldte a szolgát, Virgilt, hogy vigyük át az ôzikét, mert ô beviszi a vadászegyesülethez, és elintézi, nem lesz nekünk semmi bántódásunk a tiltott tartásért. Édesapám mondta, adjátok oda Virgilnek, mert a törvény az törvény. Mi elbúcsúztunk az ôzikétôl, odaadtuk Virgilnek.

Késô este átjött Virgil, mondta nekem, gyere, Árpi, nézd meg, milyen jó helyen van az ôzike. Átmentem, megmutatta a szénacsûrben, a kakasülô gerendára volt kifeszítve az ôzike bôre, levágták és hangos beszélgetés közben fogyasztották el. Sírva mentem haza, s elmondtam a szüleimnek, hogy levágták az ôzikét. Édesanyám mondta édesapámnak: látod, mondtam neked, vágjuk le, milyen jó lett volna a nagy családnak, de te azt mondtad, a törvény nem engedi. Úgy látszik, a törvény nem mindenkinek törvény.

A háború közeledett, Virgil hazament szüleihez, így elváltunk. Három év múlva mesterséget tanulni mentem Szászrégenbe. Tanonciskolába jártam kedden és pénteken délután a katolikus templom melletti iskolába, magyar és román osztályok egy iskolában voltak.

Egyik délutáni szünetben csak gyerekek között megfogott egy gyermek, és azt kérdezte: nem ismersz meg, Árpi, én vagyok, Virgil. Megismertem, megöleltük, megcsókoltuk egymást. A sok gyermek körülvett minket, s ô boldogan mesélte el, mikor nagybátyámnál szolgált, mi milyen szépen beszéltünk vele, és minden falatot, amink volt, megosztottuk vele. Akkor jutott eszembe édesanyánk szava, legyetek jól mindenkivel, mert nem lehet tudni, az életben az ember emberrel mikor találkozik!

Virgil is mesterséget tanult, ô a C.I.L.-nél dolgozott, én meg az I.P.M. Sportnál. Amíg élt, bárhol találkoztunk, focimeccsen, közmunkán, felvonuláson, a városban, mindig a szeretet, barátság jegyében emlékeztünk vissza az eltelt gyermekkori évekre.

Jenei Árpád

Szentgerice temetôkertjében húzódik a bekerített hôsök sírja. Több száz ismeretlen elesett katona nyugszik itt. A falu meg a szomszédos falvak határából szekerekkel ideszállított holttesteket temettek közös sírokba a második világháború idején.

Áldozatok ezek, nem hôsök. Tiszteletet, fôhajtást érdemelnek. Gondoztuk is kegyelettel (a hajdani hôskorban) a sírokat, pionírok, tûzoltók bevonásával.

Egy szép tavaszi napon zsúfolt autóbusz állt meg a községi polgármesteri hivatal (volt néptanács) elôtt. Magas rangú veterán tisztek a szentgericei hôsök sírjánál koszorúzási emlékünnepélyt kívántak szervezni. Kérésük: menjen valaki a helyiek közül, mutassa meg a sírokat.

Tüstént engem léptettek elô "valakinek".

A néptanácstól ki, a buszra fel, Gericére át, a falu központjában le. A csoport elé állok, mint jó pásztor, vezetem az engedelmes, fegyelemhez szokott tiszteket. Némi büszkeséggel lépegetünk a sírok felô vezetô úton.

De ezek nem voltak épp olyan engedelmesek. Amikor a falu központjában levô emlékmûhöz értünk, az addig fegyelmezetten vonuló sereg megtorpant, majd félrecsapott. Körülfogják az emlékmûvet, nézik, silabizálják. Tanakodnak. Pillanatok alatt félreállnak. Elô egy fényképezôgép, kattanás. (Én már akkor gondoltam, hogy ezek nem képeslapot akarnak kiadni, nem úgy néztek ki.)

Folytattuk utunkat. A síroknál minden rendben volt (már azelôtt két héttel értesültünk, hogy koszorúzásra készülnek): felfrissítve a föld, gyomtalanítás, virágok.

Beszédek, énekek, szavalatok. Minden, ahogy illik. Vissza a tanácshoz.

Mire visszaértünk, már az otthoniak is lettek valakik, szilvapálinka volt már az asztalon. A veteránoknak is volt valami konyakjuk, az is az asztalra került. Mire elfogyott az ital, olyan barátságba kerültünk, hogy majd összeölelkeztünk. Minden jó volt. Piros pontot kaptunk.

Igen ám, de három nap múlva szaladgálás. kapkodás, idegesség, röpgyûlés. Megyétôl kiküldött. Szigorú utasítás: két héten belül tûnjön el az emlékmû Szentgerice központjából. Személyre szóló feladat: Tôkés Endre kultúrigazgatónak, Szôcs László akkori alelnöknek.

Egy hét múlva találkozom Tôkés Endrével.

- Fiú! - mondja - jegyezd meg! Aki Szentgericén ehhez az emlékmûhöz hozzányúl, annak Gericérôl pucolni kell! Az itt nem maradhat. Mi meg itt akarjuk leélni az életünket. Ehhez gericei hozzá nem nyúl! Legyen, ami lesz! - Különben - mondja dühösen - ez is történelem!

Igaza volt.

Szigeti György

Március 8-12. között Budapesten, a Kós Károly Kollégiumban megtartották az immár hagyományossá vált Kós Károly-hetet. Kós Károlyra, a kollégium névadójára emlékeztek verssel, tánccal és egy nemzetközi csapatversennyel. Az idei verseny témája Kós Károly írói munkássága volt, s az elôzô évekhez hasonlóan a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítványt két csapat képviselte.

A versenyzôk hétfô este és kedden érkeztek meg. A külföldi (szenci, szatmári, temesvári, székely-udvarhelyi, marosvásárhelyi) csapatokat szerda délelôtt Esztergomba vitték, ahol megtekintették a bazilikát és a Szent István-szobrot. Hazafelé rövid budapesti városnézés is volt. Délután kezdôdött a verseny. A versenyzôk tudását villámkérdésekkel, esszéírással ellenôrizték. Az elolvasott mûvek (Az országépítô, Varjú nemzetség, Kiáltó szó, Ének Attila királyról, Budai Nagy Antal históriája) részletes ismerete kellett a feladatok megoldásához. A verseny gyôztese az egyik marosvásárhelyi csapat volt, amelynek tagjai a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanulói: Zajzon Noémi (X. D), Demeter Ágota, Szabó Orsolya, Telegdi Andrea (X. G). A másik marosvásárhelyi csapat, amelynek tagjai szintén a Bolyai tanulói: Bauer Orsolya, Balogh Erzsébet, Szomorú Ildikó, Trombitás Melinda (X. A) is jól szerepelt.

Minden szempontból nagy jelentôségû ez a gyôzelem. Azt bizonyítja, hogy Marosvásárhelynek vannak még mûvelt, tanulni vágyó fiataljai.

A versenyzôk

Amikor 1945 után újabb és újabb adótörvényekkel kezdték sanyargatni a népet, édesapám azt mondta: a parlamentben nem az okos emberek hozzá a törvényeket. Azt mesélte nekünk, gyermekeknek, hogy az okos emberek beállítanak egy nagyon butát a sarokba, s ôk csak ülnek. Aztán amikor az együgyû rövidebb-hosszabb idô után kigondol valamit, akkor az okosok, akik addig csak üldögéltek, megszavazzák azt.

Ez a vidám kis történet jutott eszembe, amikor a polgármesteri hivataltól megkaptam az adóértesítést. A szüleimtôl örökölt területen van egy majdnem romba dôlt ház. Egyik fala ledôlt, már csak három áll. Több mint húsz éve fizetem az adót a területre és a háznak nem nevezhetô létesítményre is. Az idei kiértesítôben a következô összegek állnak: épületadó: 54.800 lej, területadó: 35.600 lej, éjjeli ôrség: 150.000 lej. Eddig éjjeliôrség-díjat nem kellett fizetnem a fent említett telek és a háromfalú ház után. Szóvá tettem a polgármesteri hivatalnál az éjjeli ôrségre kirótt összeget, mire azt válaszolták, hogy ha nem akarok fizetni, bontassam le a házat. Mert az új törvény értelmében amennyiben egy területen van egy építmény, például ha csak egy mellékhelyiség is, éjjeliôrség-díjat kell fizetni utána. Értelmes döntés...

Az jutott eszembe, hogy biztos ezt az új rendelkezést is a sarokba állított személy találta ki, s az okosok megszavazták.

Simó Lajos, Székelyszállás

A Tudor lakótepen élôk mind betegek? Vagy talán a megyei kórház személyzete mind a Tudorban lakik? Másképp miért olyan fontos, miért létszükséglet több hektárnyi erdôt kivágva kerülôutat építeni?

Erdôt akarnak pusztítani, amikor oly nagy szükség van a fára, az éltetô oxigénre. Körbesétáltam többször a terepet, próbáltam felmérni, hogy miért olyan fontos a Cutezantei és a Marinescu utcákat összekötni. Véleményem szerint az út megépítése nem könnyít a forgalmon. Azon az útvonalon nagyon kevesen fognak közlekedni, mert kerülni senki nem szeret. Azonkívül a kerülôút, ha megfelelôen kihasználják, szennyezni fogja a kórház környékét, az ott kezelt betegek rovására. Úgy tûnik, hogy a város vezetôsége által kezdeményezett kerülôút egyetlen célja az erdô kipuszítása, a kivágott fák értékesítése, a letarolt terület eladása, beépítése.

Azt szeretném tudni, hogy miért nem társult a város a megyei tanácshoz, miért nem mentesíti a forgalmat a Koronka-Jedd-Marosszent-györgy-Ernye útvonalon? Maros- szentgyörgyön, ahol a gázvezeték és a magasfeszültségû villanyvezeték van, amúgy is kivágtak az erdôbôl, így most kevesebb lenne a pusztítás. Jedden a legelôn át vezetnék az utat, így nem zavarná sem a házakat, sem az új, jelenleg épülô negyedet.

Át kellene gondolni, hogy melyik az ésszerû megoldás, s azt kell választani, s nem a személyi érdekek alapján dönteni.

Magyari Gerô