|
LV. évfolyam 216. (15483.) sz. |
2003. szeptember 16., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Pozitív kép kell tanévnyitóra, számok kellenek, szép statisztikák, "káder-helyzet" és iskolakifli, friss meszelés és hûtôszekrény, ökobudi és mûködési engedély, ha az nincsen, akkor legalább szép portálé, nyakkendôs suppendálé, hogy ha lehet, semmi se kavarjon port, ne járassuk le a pedagógusokat, ne mondja senki, hogy káosz van a tanügyben, aki hunyt, hunyt, aki nem hunyt, nem közénk való, korrupcióról beszélni istenkáromlás, a betöltetlenül maradt helyeket a mi embereink lepik el, bebizonyítottuk, hogy nem számít sem a végzettség, sem a számítógépes technika, Pogácsa non coronat, itt ezután is az lesz, ami mindig is volt.
Ami engem illet, az utóbbi években beletörôdtem a tanügy hiábavalóságába. Nincsenek és sosem is lesznek illúzióim. Itt folyamatosan csak hazudnak nekünk. Nekünk, a közembereknek, a kicsiknek. Populista dumákkal etetik az erdélyi magyart. Az egykori naiv szeptember tizenötödikék nosztalgiáját bennem mord szkepszis foglalta el. Az átkosban azt hittem, majd lesz változás, és jobb lesz minden és mindenki. Ma azt látom, hogy semmi sem lett jobb, akik eddig is fenn voltak, valamivel feljebb kerültek, míg meg nem haltak, akik alant röpültek, ma is afféle alkonyati napok, mint a fáradt madár. Az emberek? Ja, hát tülekedôbbek, könyöklôbbek, törtetôbbek, mint valaha. Pedig akkor a szinte semmi volt a "tét", ma meg az, hogy feltétlenül "elit" iskolába kerüljön a gyermekünk, törik-szakad, oda nyomom be, ha a fene fenét eszik, akkor is. Holott ma elit iskolának csak azt hívják, ahol normálisan tanítanak. Lelkiismeretesen. Van ilyen is. Ez a mai romániai elit. Az éliskola. Tisztesség ne essék szólván.
Románia iskolái ontják a munkanélküliek százezreit. A szívem szakad meg, mikor látom a felületességet, amelyre a fiatalokat "neveli" a mai román iskola. A nyegleséget, a "fiatalos" rosszindulatot, az értéktelenség dicsôítését, a járdaszélen "ringatózó", hajnalokig dorbézoló, cigizô, italozó, füvezô, heherészô, ordibáló, manelézô társaságot. Formában, szépségben semmilyen eddigi nemzedék nem vehetné fel velük a versenyt. Gyönyörûek. Pompásak. Ragyogóak. Szebbet képzômûvész ki nem találhat. Életvágyók és életrevalók. Homlokukon a vállalkozó címere. Mind keresni akar, jövôt csihol keményen, céltudatosan, olykor igencsak elszántan és durván is.
Szeptember 15-én az iskolákat ellepték a drága diákok. A cuccos, puccos, kirakat-tanulók. Észvesztô a versengés. Ezt kellene írnom, jámbor epeömlennyel. Egyik barátom felhív nyolc óra tízkor: "Gyere, mutatok valamit!" A Poklos-patak menti kiskocsmákat szokatlan vendégek özönlötték el. Kisdiá-kok! Ül szembe anyuka és apuka, mint Tuba s Tubáné, Dzsonika és Dzsonikáné, Istenem, ezek a legszebb és legfiatalabb szülôk, akiket ez ideig láttam. Az anyuka karcsú teste, pattogó mellei, ívelt nyakán a felkelô nappal feleselô szôke pihék; két szeme külön is mosolyog, az egyik Pannira, ô elsôbe megy, a másik Dzsonira, ô harmadikba. Apuka nyúlánk, sportos alkat, sûrû haja égfekete, most jöhetett forinttól duzzadva haza Magyarból. A szülôk elôtt egy-egy kávéspohár, a gyerekek elôtt egy-egy csokor virág. Ez megy a tanciknak. A fantasztikus szülôk szájában hosszú cigi.
Ez a gyerekek elsô leckéje: a kocsma. A kávézás mint randa rítus meghitt családi körben, nyilvános helyen, idült alkoholisták és végképp lecsúszottak felemelô társaságában, vérükbe hatol a korom, a nikotin, a szeláví boldogsága. Boldog boldogok.
A tanévnyitó persze magasztos, de ma úgysem tanulnak semmit. "Egy pix kell csak, és egy füzet!", kiáltja egy kislány, hatodikos lehet, miután elnyomta a csikket, és karon fogja anyukáját, nôvérét. Gyerünk!
Tessék mondani: hová?
(MTI) Egy megbékélési szoborparkot kellene felállítani Aradon, ahol a Szabadság-szobor mellett több más olyan alkotás is helyet kapna, amely a két ország közötti összekötô elemeket szimbolizálná - mondta Ion Iliescu román államfô hétfôn Budapesten újságírók elôtt, miután Mádl Ferenc köztársasági elnökkel tárgyalt a Sándor-palotában. "Olyan, a kor igényeinek és alapelveinek megfelelô megoldást fogunk találni, amely a bizalom, az együttmûködés légkörét erôsíti és nem korbácsolja fel újra az indulatokat" - fogalmazott Ion Iliescu, aki hivatalos látogatásra érkezett a fôvárosba.
Az 1925-ben lebontott aradi Szabadság szoborcsoport újrafelállítását eredetileg idén október 5-re tervezték Aradon.
Az indulatokat Ion Iliescu szerint az okozta, hogy "az emlékmû nem ugyanazt jelenti a magyar és a román közvélemény számára, mivel 1848-ban a két nép nem ugyanazon az oldalon harcolt". Úgy vélte, a szobornak korábban volt egy olyan jelentése, amely "kétségbe vonja a románság Erdély iránti igényeit".
Mádl Ferenc arról beszélt, hogy a "kiengesztelôdés" jegyében van esély arra, hogy a közeljövôben felállítsák az aradi Szabadság-szobrot, "egy speciális koncepció" keretében.
A magyar államfô visszautalt Nicolae Balcescu 1849. júliusi kiegyezési megállapodására Kossuth Lajossal, és úgy vélte, a szoborcsoport felállítása körüli probléma megoldását jól szolgálná az akkori kiengesztelôdés felidézése.
Ion Iliescu közölte: Románia nagyra értékeli a magyar kormány javaslatát arra, hogy közös magyar- román felügyelet és társfinanszírozás mellett jöjjön létre a kulturális célú Gozsdu alapítvány, Gozsdu Manó XIX. században megfogalmazott végrendeletének szellemében, a budapesti Gozsdu-udvarbeli székhellyel.
Mádl Ferenc kitért arra, hogy Gozsdu a XIX. század második felében jelentôs vagyonnal hozta létre alapítványát a magyarországi és az erdélyi románság ortodox vallásának, kultúrájának támogatása céljából.
A román elnök azt mondta, a Gozsdu-udvarban kell kialakítani az alapítvány budapesti intézményeit: egy múzeumot, egy könyvtárt, valamint a magyar-román stratégiai partnerség intézetét.
Sajtónyilatkozatában Mádl Ferenc hangsúlyozta, hogy a két ország közös felelôssége az integrációs folyamat erôsödése. Ion Iliescu szerint Romániai jövôre lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val és 2007-ben taggá válhat; ehhez magyar támogatást kért.
Mindketten kiemelték az euroatlanti integráció és a regionális együttmûködés fontosságát és ígéretesnek nevezték, hogy egymilliárd dollár fölé került a magyar- román kereskedelmi forgalom éves összértéke.
Mádl Ferenc szorgalmazta a beruházási kapcsolatok javítását, illetve a Budapest-Bukarest autópálya megépítését és újabb határátkelôhelyek létesítését a gazdasági kötelékek erôsítése érdekében.
Ion Iliescu azt mondta, az érzelmi szempontokon felülemelkedve, a közös európai jövô elvei alapján tudtak tárgyalni.
"Sok kedvezô esemény történt az elmúlt hónapokban és években a kétoldalú kapcsolatokban, többek között megszületett a romániai restitúciós törvény, amely romániai magyar egyházi és más ingatlanok visszajuttatását teszi lehetôvé jogos tulajdonosaiknak" - közölte a magyar elnök.
Mádl Ferenc ezzel kapcsolatban szólt a nagyváradi püspöki palota és a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár ügyének végleges rendezôdésérôl.
Hozzátette: lényeges, az új romániai alkotmány rögzítse az egyházi oktatás és nyelvhasználat pozitív feltételeit, és az állami felsôoktatási intézményekben erôsödjön a magyar karok szerepe.
Román partnere reményét fejezte ki, hogy Magyarországon rövidesen megoldódik a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ügye.
"A jövô Európája a kisebbségek Európája lesz" - mondta Iliescu.
A román elnök szerint akad még néhány rendezetlen kérdés a magyarországi románság anyanyelvi oktatásában, és jobb lenne, ha magasabb óraszámban tanulhatnák kultúrájukat, nyelvüket.
Mint elhangzott, szeptember 23-án a két miniszterelnök, Medgyessy Péter és Adrian Nastase Bukarestben aláírja a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló megállapodást. Szó esett arról is, hogy jövôre Románia ad otthont a közép-európai elnökök 11. csúcstalálkozójának.
Mádl Ferenc és Ion Iliescu tárgyalását követôen az elnökök jelenlétében Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter és román partnere, Ilie Sarbu erdô- és vízgazdálkodási, környezetvédelmi és mezôgazdasági miniszter kormányközi egyezményt írt alá a határvizek védelme és fenntartható hasznosítása céljából folytatandó együttmûködésrôl.
Tárgyaltak a külügyminiszterek
A tervek szerint a magyar és a román miniszterelnök
szeptember 23-án Bukarestben aláírja a
kedvezménytörvény végrehajtásáról
szóló megállapodást - közölte
Kovács László külügyminiszter a román
kollégájával, Mircea Geoanával folytatott
tárgyalást követô
sajtótájékoztatón hétfôn, Budapesten.
A tárgyaláson szó esett az aradi Szabadság-szobor újra felállítására irányuló magyar igényrôl, amellyel kapcsolatban a román külügyminiszter más megoldásként egy "román-magyar megbékélési park" létrehozását javasolta - mondta Kovács László.
Hozzátette: magyar részrôl ezt a kezdeményezést nem utasították el.
Kovács László - elmondása szerint - azt javasolta, hogy a park tartalmát egy közös, történészekbôl álló bizottság alakítsa ki, "mert ez egy közös ügy kell legyen".
Elmondta: megállapodtak abban, hogy a magyar fél készít egy memoárt a határátkelôk kérdésérôl.
Az aradi Szabadság-szobor újrafelállítását körüllengô, felszíni román-magyar mosolydiplomáciával körített bizonytalanság nem biztat pozitív kifejlettel. Inkább a kapcsolatok hosszabb távú elhidegülésével, hiszen akár kölcsönös engedményekkel, mindkét kormányzat otthon kerül kutyaszorítóba. Valamivel "kényelmesebb" az RMDSZ helyzete, amely ragaszkodhat a minden törvényi feltételt teljesítô szoborfelállításhoz. Tegnapi szûkszavú közlésük, miszerint ma összeül a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa, holnap pedig az RMDSZ Operatív Tanácsa, arra utal, hogy fordulóponthoz érkezett a kormányzópárttal való együttmûködés. Meglehetôsen valószínûnek látszik, hogy a "szoborüggyel" befellegzik a protokollum-politikának, hiszen az együttmûködés csak a kölcsönös bizalomra és a megbízhatóságra épülhet. Ez eddig sem volt felhôtlen. Minden, kétségkívül pozitív eredmény dacára, fôleg helyi szinten akadozott, stagnált, vagy egyáltalán nem is létezett együttmûködés. Az SZDP nem minden tagja hajlandó Adrian Nastase nyomdokain járva a felvilágosult, európai szellemiséget követni. Mostanság mág Adrian Nastase sem. Vagy képtelen állni a rá nehezedô nyomást, vagy a választási esélyek foglalkoztatják.
Ünnepélyes tanévnyitóval vette kezdetét a 2003-04-es tanév a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban is. A nagyobbak mellett szüleik kezét szorongató elsôsök és ötödikesek. Tegnaptól ôk is tagjai a jelenleg 1127 diákot számláló nagy bolyais családnak.
A líceum udvarát megtöltô hallgatóságot Bálint István, az iskola igazgatója köszöntötte, kiemelve: jó hír, s nagy siker, hogy a 2003-as tanévtôl a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban elsô és ötödik osztály is indulhatott, ugyanakkor felhívta a nagyobbak figyelmét, hogy vigyázzanak az aprókra.
Frunda György három dolgot ajánlott a diákoknak: tanuljanak meg szépen beszélni magyarul, ismerjék meg a történelmet, ôrizzék a hagyományokat; tanuljanak meg jól románul, hiszen másképpen nem tudnak érvényesülni; viselkedjenek igazi európaiként, fogadják el és becsüljék meg a másságot. Versenyképes, jól felkészült fiatalokra van szükségünk, s amennyiben a Bolyaiak példáját követik, ôk is azok lehetnek.
Bedôházi János, a Református Kollégium 100 évvel ezelôtti vezetôjének jó tanácsát ismertette a jelenlevôkkel Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója, kiemelve: a diákoknak tanulniuk kell, hogy megszerezzék az alapot a további tanulmányokhoz és a tisztességes megélhetéshez, ugyanakkor ragaszkodniuk kell a nemzethez s az igazi értékekhez.
Felemás érzéseit osztotta meg a jelenlevôkkel
Brassai Zsombor, az RMDSZ ügyvezetô elnöke: örvend,
mert elsô és ötödik osztály indult a Bolyaiban, s
hamarosan az elméleti líceum önálló magyar
tannyelvû intézménnyé válik, ugyanakkor
elszomorítja az a hír, hogy
a Babes-Bolyai Egyetem matematika karán meghirdetett magyar
tannyelvû helyekre csak hat diák jelentkezett.
Végzôseink egy része az ország határain
kívül folytatja tanulmányait, nem itthon, hanem máshol
keresi a lehetôségeket. S ez elkeserítô.
A tanévnyitó ünnepélyességét kissé csorbította a rosszul beállított hangosító berendezés s a még vakációs hangulatban levô zajos diákok.
A Marosvásárhelyi Rendôrség bûnügyi osztályának járôrei lettek figyelmesek arra a három személyre, akik a múlt péntekre virradó éjszaka a megyeszékhelyi Trident üzletbôl nagy halom ruhanemûvel és elektronikai cikkekkel felpakolva igyekeztek kifelé.
A holmikat az út jobb oldalán várakozó szebeni rendszámú Ford személygépkocsiba rakták. Hajnali 4 óra lévén, a rendôrök igazoltatni akarták a férfiakat, a három betörô azonban három különbözô irányba szaladt. Az autó sofôre is gázt adott, s a November 7 negyed irányába robogott el. A rendôrautó üldözésbe kezdett, s a McDonald's elôtt útját állták a menekülônek. Igazoltatták a jármûvezetôt, majd a gépkocsi tüzetesebb átvizsgálásakor a csomagtartóban és a hátsó ülésen 64 bôrdzsekit és -kabátot, valamint egy zenegépet találtak. A 32 éves, vásárhelyi illetôségû P. Radu egy magáncégnél dolgozott, büntetlen elôéletû. A rendôrségre kísérték, s ekkor találták meg a lakatvágásra használt fémvágót s egy pár sebészeti kesztyût. Pár órával késôbb vették ôrizetbe a 32 éves F. Lajost, aki nemrég szabadult a börtönbôl, ahova ugyancsak minôsített lopás bûntette miatt került. A visszaesô bûnözônek eddig már 14 év börtönbüntetést kellett letöltenie, valamennyit lopásért. Mindezek ellenére a Marosvásárhelyi Bíróság melletti Ügyészség a szabadlábon való kivizsgálást rendelte el. Az okozott anyagi kár meghaladja a 100 millió lejt. Az ellopott javakat teljes mértékben visszaszerezték. A sofôr lakásának átkutatásakor egy számítógépet és faxkészüléket találtak. A 45 millió lej értékû javakat két hónappal korábban tulajdonították el.
Az esetet ismertetô Damaschin Ioan helyettes rendôrbiztos, a bûnügyi osztály vezetôje elmondta, az elkövetôk egyikét két hónappal korábban több lakás kifosztásáért vették ôrizetbe, ám az ügyészség akkor is a szabadlábon folytatott kivizsgálás mellett döntött. S a betörô (vissza)élt a szabadságával...
Amikor a Kis-Küküllô Térségi Társulás (KTT) pályázatírási tanfolyamot kezdett szervezni, 10-20 személy részvételére számított. Hogy az ilyen jellegû oktatásra mekkora szükség van, az is mutatja, hogy a tanfolyamra 25-nél is többen jelentkeztek. Így részt vettek térségbeli önkormányzati és iskolai alkalmazottak, illetve nemkormányzati szervezetek tagjai. A múlt héten kezdôdött oktatáson a résztvevôk elôadásokat hallhattak elméleti és gyakorlati pályázatírási tudnivalókról. Az elôadók közül megemlítjük a budapesti Szent István Egyetem menedzsment és marketing tanszékének vezetôit, a Békéscsabai Regionális Munkaerô-fejlesztési és -képzô Központ, a SZEKE és az RMDSZ szakembereit.
Már az elsô nap a résztvevôk saját pályázatot készítettek, melyet helyben értékeltek. Itt derült ki, hogy milyen költségek számolhatók el, mire kell odafigyelni a pályázat megfogalmazásakor. Borbély Emma, a KTT ügyvezetô elnöke hangsúlyozta, örömmel tapasztalják, hogy a megírt próbapályázatok között akad olyan is, amellyel valóban sikerrel lehetne pályázni. A tanfolyamon elôadások hangzottak el az európai uniós pályáztatási rendszerrôl, projektmenedzsmentrôl és térségmenedzselésrôl is.
A minisztérium nemrégiben elrendelte a nagytakarítást, aztán a propaganda egyentrikójába és sapkájába bújtatott beosztottak hûségesen végrehajtották. Mint hajdanában sok mást - valahogy ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem, miközben elnéztem, ahogy irodai munkához szokott idôsebb, fiatalabb alkalmazottak hajladoztak a Maros partján, a Somostetôn a szemét után. S a munka annak rendje-módja szerint zajlott a prefektúra által beosztott hivatalnokok felügyelete alatt. Mert a hétvégi akció eredménye már hétfôn 10 óráig kötelezôen a miniszter asztalán kellett legyen. Ez igen, operativitás! Persze, szükség van az ilyen jellegû, valóban figyelemfelkeltô nekilendülésekre, csak hát valahogy nem így. Jobb helyeken is nagyon sok idô telt el, ameddig megszoktatták az embereket, hogy szelektíven gyûjtsék, tárolják a hulladékot, s a szemetelôkre is borsos büntetéseket szabnak ki. Nálunk valahogy mindig fordítva történik minden. Elôbb példát statuálunk, s utána próbáljuk meg kiépíteni a megfelelô struktúrát, amibe aztán különbözô okok miatt belefáradunk. Hogy valaki a szemetet ne az utcára, erdôbe dobja, hordja, többrétû ráhatás eredményeként valósul meg. Mert ha a nagyszülôk, szülôk nem voltak megszokva azzal, hogyan és hova kell eldobni a hulladékot, hogyan neveljék gyerekeiket a kukák használatára? No meg ott van az iskola. Ameddig valóban nem vezetik be alaptantárgynak a környezeti nevelést, addig nagyon kevés elôrelépés várható e téren. Ami pedig a szelektív hulladékgyûjtést illeti, ezt még tôlünk nyugatabbra sem sikerült igazán meghonosítani, bár az európai irányelvek kötelezik a tagországokat, hogy jelentôsen csökkentsék a tárolókba juttatott szemét mennyiségét. Csak hát ehhez elsôsorban gazdasági alapokon jól mûködô rendszert kell kiépíteni, a válogatástól, a begyûjtéstôl az elszállításig és az újrahasznosításig, valamint bizonyos, el nem bomló anyagok használatának kiiktatásáig. Ha az újrahasznosításban szerepet vállalókat, akár cégeket vagy magánszemélyeket valamilyen módon nem támogatják, ösztönzik, akkor talán minden héten megismételhetik a hangzatos és látványos szemétgyûjtési akciókat. Mennyiségi eredményeket elérnek ugyan ezekkel, de minôségi változásig sohasem jutnak el.
A fejlôdô és fejlett országok közötti nézetkülönbségek miatt eredménytelenül ért véget vasárnap a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 146 tagországa minisztereinek részvételével a mexikói Cancúnban tartott értekezlete.
- A konferencia kudarcba fulladt - nincs megállapodás - jelentette ki Martin Redrado, Argentína fôtárgyalója a Reuters jelentése szerint. Hozzátette: a kudarc azt jelenti, hogy nem sikerült lezárni a kereskedelmi tárgyalások dohai fordulóját, s így nem sikerül a 2004 végére tervezett átfogó kereskedelmi egyezményt sem tetô alá hozni.
Afrikai küldöttek korábbi tájékoztatása szerint a fejlôdô országok a tárgyalásokon azt szerették volna elérni, hogy vessenek véget a fejlett országokban az agrártermelôknek nyújtott támogatásoknak, amelyek megnehezítik világpiaci versenyképességüket.
A konferencián elfogadott záróközlemény szerint a WTO miniszteri értekezlete úgy döntött: legkésôbb december 15-ig összehívja az Általános Ügyek Tanácsának ülését, hogy kedvezôen és a megszabott határidôn belül lezárhassák a tárgyalásokat - jelentette az AFP francia hírügynökség.
A kudarc után Robert Zoellick amerikai kereskedelmi megbízott közleményben hangsúlyozta: Ma a szingapúri tárgykörök miatt akadtunk meg, de Cancún nagy tanulsága az, ha 146 ország kompromisszumra akar jutni, a munkára, nem pedig a retorikára kell összpontosítani.
A szingapúri kérdések, amelyek egy mintegy harminc tagországot tömörítô bizottságban vitattak meg vasárnap, a beruházásokra, a versenyre, a közmegrendelések átláthatóságára és az importvámok könnyítésére vonatkoznak. Legutóbb a WTO 1999. évi seattle-i konferenciája végzôdött kudarccal - heves utcai tüntetések közepette - a fejlett és fejlôdô országok közötti nézetkülönbségek miatt.
Az egészségügy a legegészségesebb területe Európának, mert az egyre javuló orvosi ellátásnak és életkörülményeknek köszönhetôen egyre több ember ér el magasabb életkort.
A kérdésrôl felmérést készített az Európai Bizottság, amely most ismertette annak eredményét. Az Európa szociális helyzete 2003 elnevezésû jelentés szerint a várható élettartam 1960 óta nyolc évvel növekedett. Kettôezerben a férfiaknál ez 75, a nôknél 81 év volt, egy évvel több, mint az Egyesült Államokban - írta a Reuters.
Kontinensünkön a svéd férfiaknak és a francia nôknek a legmagasabb a várható élettartama, 77, 4 és 82,7 évvel. Az írek halnak meg ugyanakkor a legfiatalabban, a férfiak 74,2, míg a nôk 79,2 évesen. 2010-re a 65 éven felüliek aránya eléri a teljes lakosság 18 százalékát, miközben csökken a 15 év alattiak száma.
Ez a folyamat hatalmas teherrel nehezedik majd Európa már most is omladozó nyugdíjrendszerére. Olaszországban például a nyugdíjak teszik ki a költségvetés egyharmadát. A kontinens elöregedését a csatlakozó országok valamelyest fiatalabb lakossága sem nagyon változtatja meg.
Közép távon, a csatlakozó országok ugyan megállítják a lakosság csökkenését Európában. 2020-ra azonban az idôsek aránya eléri a 15-ök Európájának jelenlegi arányát - közölte a bizottság.
A lakosság öregedésével egyre több munkahely létesül az egészségügyben. Kétmillió munkahely keletkezett 1995 és 2001 között, a létrehozott összes munkahely 18 százaléka. Ebben a szektorban dolgozik az európai munkavállalók 10 százaléka. Ezzel párhuzamosan válnak egyre idôsebbé az egészségügyben dolgozók is.
Hét európai uniós tagállamban az ápolónôk 40 százaléka 45 év feletti. Az irántuk megnyilvánuló igény növekedésével, létfontosságú lesz a nyugdíjbavonulók pótlása - hangsúlyozzák a tanulmányban.
A bevándorlás csupán a rövid távú igényeket elégíti ki. A felmérésben kiemelik, hogy fokozni kell az egészségügyi ellátás minôségét és hatékonyságát, egyben azt is, hogy miképpen csalogassák a fiatalokat erre, az egyre jobban fejlôdô területre.
A felmérés kimutatta egyben azt is, hogy a munkanélküliek és a kevésbé mûveltek hamarabb halnak meg. A munkanélkülieknél pedig ötször nagyobb a valószínûsége annak, hogy meghaljanak, mint a megfelelô munkával rendelkezôk.
Erdész Jenô
Az eredmény nem meglepô, miután a közvélemény-kutatások hetek óta az ellentábor meggyôzô fölényét mutatták. A kép csak a referendum elôtti utolsó napokra módosult. A határozottan európárti Anna Lindh külügyminiszter elleni gyilkos merénylet sokkolta az országot, és minden jel szerint ezzel függ össze, hogy a kampány felfüggesztése után a két tábor támogatottsága már szinte teljesen kiegyenlítettnek tûnt. Ez arra engedett következtetni, hogy a merénylet sok rokonszenvszavazatot hozhat az euró híveinek, és az utolsó pillanatban akár el is döntheti a szavazás kimenetelét. Végül azonban az ellenállás a vártnál is jóval erôsebbnek bizonyult.
Nem meglepô az elutasítás abban az értelemben sem, hogy a svédek soha nem mutattak túl sok rokonszenvet a valutaunió és a közös pénz iránt. Ez volt a helyzet már 1998-ban, az euró bevezetése elôtti évben, amikor a tizenötök eldöntötték, mely országok csatlakozhatnak az elsô körben a valutaunióhoz. Dánia és Nagy-Britannia már korábban úgynevezett kimaradási záradékot harcolt ki magának, ami azt jelentette, hogy kivételesen - és nem megismételhetôen - mentesültek a közös pénz bevezetésének egyébként szerzôdésben foglalt kötelezettsége alól. Velük ellentétben Svédország nem kért ilyen mentességet, viszont hozzájuk hasonlóan önként maradt ki a valutaunióból egyszerûen azzal, hogy nem teljesítette - holott elvben teljesíthette volna - a csatlakozás egyik feltételét, az árfolyam-mechanizmusban való részvételt.
Az azóta eltelt években fô vonásait tekintve nem sokat változott a helyzet. Szigorúan közgazdasági- technikai értelemben pártatlan szakértôk számára sem egyszerû annak eldöntése, hogy egy adott ország gazdaságára milyen hatásokkal járhat a valutauniós tagság. A svédek alighanem annak alapján döntöttek, ami a felszínen is látható volt. Ott pedig azt láthatták, hogy országuk makrogazdasági mutatói minden metszetben (növekedés, infláció, költségvetési hiány, államadósság) jobbak az eurózóna átlagánál.
Láthatták továbbá - az utóbbi idôben egyre nehezebb volt nem látni - az övezet pénzügyi egyensúlyának ôrzésére hivatott stabilitási és növekedési paktum körüli kiábrándító huzakodásokat. Ezek fô tétje mostanában az, megengedhetik-e maguknak éppen a zóna legerôsebb gazdaságai, hogy sorozatosan - és fôleg büntetlenül - megsértsék a paktum szabályait. Ez idô szerint úgy tûnik, hogy igen, s bár a helyzet sokat változhat még a végkifejletig, a svédek úgy gondolhatták, ebbôl a sorozatból eddig is eleget láttak.
Nem segített végül magának az euróövezetnek a reálgazdasági állapota sem, amely szintén éppen az utóbbi idôkben - többé-kevésbé a svédországi kampánnyal egyidejûleg - fordult rosszra és kezdett közeledni a recesszió felé. Az erre utaló legutóbbi mutatók mélyreható közgazdasági elemzés nélkül is sokat elmondhattak Svédországban bárkinek, aki még a népszavazás elôtti utolsó hetekben is bizonytalan volt.
Vasárnapi állásfoglalásukkal a svédek hosszú idôre szóló döntést hoztak. A valutaunióhoz az "igen" szavazatok gyôzelme esetén is legkorábban 2006-ban csatlakozhattak volna, így azonban ez az esedékesség akár egy évtizedre is kitolódhat. Göran Persson miniszterelnök nemrég arra figyelmeztette honfitársait, ne higgyék, hogy ha most nemmel szavaznak, viszonylag kis idô múlva meggondolhatják magukat. Szerinte erre legközelebb csak 2010 táján nyílik majd lehetôségük, mert a jelenlegi törvényhozási idôszakban újabb népszavazást már biztosan nem fognak kiírni. Ez pedig azt jelentené, hogy Svédország a legjobb esetben sem lesz tagja a valutauniónak 2013-nál korábban.
A svédeket a jelek szerint egyáltalán nem keseríti el ez a kilátás. Nyitott kérdés viszont, milyen hatással lehet döntésük a zónán még kívül lévô két másik EU-tagországra, Nagy-Britanniára és Dániára. A dánok a maguk részérôl egyszer már - majdnem pontosan három éve - ugyancsak népszavazáson utasították el a csatlakozást. És bár most mindkét ország vezetôi azt mondják, hogy a svédországi eredménynek nem lesz hatása a náluk meghozandó döntésre, elemzôk szerint ezek után roppant óvatosak lesznek a népszavazás kiírásával.
Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára a minap a Beta belgrádi hírügynökségnek a szerbia-montenegrói külügyminisztériumból származó információkra hivatkozva azt mondta: Belgrádnak az a hivatalos álláspontja, hogy a kettôs állampolgárságot nem lehet odaítélni etnikai alapon, s csakis kétoldalú tárgyalások után kötendô kétoldalú megállapodás alapján tekinti ezt elfogadhatónak. Bársony példának hozta fel Szerbia-Montenegró és Bosznia megállapodását, amely alapján a kettôs állampolgárság intézményének fel kell ölelnie a két ország összes lakosát, etnikai hovatartozásukra való tekintet nélkül.
Aleksandra Joksimovic szerint Szerbia-Montenegró valóban aláírt a kettôs állampolgárságról megállapodást Boszniával és ez az egyezmény a végrehajtás szakaszában van.
"Nincs akadálya annak, hogy valamilyen hasonló megállapodást aláírjunk Magyarországgal is, de ez nem feltétlenül fontos" - idézte a Beta a helyettes államtitkár nyilatkozatát.
Medgyessy Péter miniszterelnök júniusi szabadkai látogatása alkalmával Zoran Zivkovic szerb kormányfô úgy nyilatkozott, hogy Belgrádnak nem lenne semmilyen kifogása azellen, hogy a vajdasági magyarok megkapják a kettôs állampolgárságot. Zivkovic nemrégiben ezt azzal toldotta meg, hogy a vajdasági magyarok kettôs állampolgárságának jóváhagyásáról a magyar kormánynak kell döntenie, s Belgrádnak nincs is módjában, hogy beleavatkozzon ebbe a folyamatba.
Bársony András a szerb miniszterelnök nyilatkozatáról azt mondta, hogy azt "nagyon komolyan kell venni", jóllehet a nyilatkozat nem "jogi forrás", mert nem tartalmazza a kettôs állampolgárság igénylésének feltételeit.
Josip Ivanovic, a szerbia-montenegrói Horvát Nemzeti Tanács (HNT) elnöke az MTI-nek nyilatkozva közölte, hogy a vajdasági horvátok tizenkét éve igényelhetnek horvát állampolgárságot, Zágráb etnikai alapon ítéli oda az állampolgárságot.
Ha hull az esô, ha fúj a szél, ha vénasszonyok tárulkoznak ki ledéren a bágyadozó ôszi napnak, emberemlékezet óta, szeptember idusa táján beindul az élet a tanintézetekben. Bár jómagam csak az utóbbi 54 esztendôért vállalok koronatanúságot, hitelt érdemlô papiruszok betûje szerint a fent megnevezett dátum bô évszázadok óta állja a sarat és önérzetesen kiköveteli jogait bármely kritériumok szerint összeállított kalendáriumtól. Az általam megélt periódusban, kezdetben szubordináns "szenvedô félként", késôbb aktív kollaboránsként, sôt két évtizedig elfogadott hoppmesterként hozzászoktattak és jószerivel én is hozzászoktattam alattvalóimat ahhoz, hogy a kitûzött start idôpontjában semmi se hiányozzon a megcélzott mennybemenetelhez. Habzsoltam én jó Istenem akaratából nagykanállal a népi demokráciából, de a valós megújhodástól betegesen ódzkodó tranzícióból is torkoskodhattam eleget. Kiszolgáltam számtalan, szoborra éretlen oktatásügyi minisztert, sûrûn megforgatott fôtanfelügyelôim egyikének-másikénak nevét, jelentéktelenségük és labilis gerincállásuk mián, már rég kimosta emlékezetembôl a mész. De a "rosa" által egyre hatványozottabban kisajátított memóriámban azért annyi lepárlott, hogy a rajtvonalra terelés pillanatát néhány nappal megelôzôen a létrák és a pemzlik kivonultak az osztálytermekbôl, a budik felett vígan himbálóztak a lehúzóláncok, a vizeldék, falhoz rögzítve készen álltak a nagy attakra, "a szamárvezetôk" gondtalanul porosodtak a padok tetején, a dászkelek (címzetesek és évente ide-oda tologatott "szuplinitorok") már legalább egy tucatnyi aláírással bemutatkoztak a "kondikának", a nyájak begyûjtettek és vezérkossal ellátattak annak rendje és módja szerint. Mire az "izgazgató" kiállt a vörös posztóval borított alkalmi-ünnepi asztalhoz és elôhúzta zsebébôl újramelegített ünnepi szpícsének kefelevonatát, mindenki tudta a helyét, belenyugodott sorsába, az elkövetkezô kilenc hónap perspektíváját illetôen legalábbis.
Az álreformok becsempészésével aztán beütött a bejáratott szisztémába a ménkô. A túlzsúfolt, gyerekembert próbáló tanmenet racionalizálására, a legfelsôbb döntéssel bíró szinteken bizony senki sem gondolt. A programok nem karcsúsodtak, a tankönyvek nem ésszerûsödtek, a "nép napszámosainak" társadalmi besorolása, értékelése hajszálnyit sem változott. De, ezzel szemben, hatéves próbaidôre, bevezették az általános, kötelezô oktatás végzettjei számára a kisérettségit, ezt a diszkriminatív, falcs hierarchiákat kreáló, egységességében ellenôrizhetetlen tortúrasorozatot, melynek végén aztán érzéketlen számítógépek dekázgathattak emberi sorsokkal, gyámoltalanokra kényszerített életpályákkal. A softok kénye-kedvének kiszolgáltatott, elkedvtelenített áldozatok spontán lázadása folytán lassan és idôben megcsappant az érdeklôdés a továbbtanulás iránt, s az alaphangot a líceumok ignorálására az eleve frusztrált, krónikus szakemberhiánnyal küzdô kis vidéki tanodák ifjúsága adta meg. Nem elhanyagolandó diákkontingensek maradtak és maradnak teljes etnikai ökuméniában, mondhatni önhibájukon kívül portákon innen. Ma, amikor már az eke szarva sem jelenthet biztatást és biztonságot majd senki emberfiának. Az irányban meg nyomós okaim vannak a tamáskodásra, hogy a tûzoltásnak szánt tízosztályos obligo bevezetésével hiánytalanul össze lehet még terelni a szerteszét széledt gulyákat. Az elôzô évfolyamok veszteseirôl meg rég megfeledkeztek a statisztikák.
Anno 2003-tól kezdôdôen a tanszemélyzet mozgásaira is Computerland adja áldását. "Ha lúd, legyen kövér" mondásunkat egy önérzetes "ha káosz, legyen világraszóló"-val überelik illusztris inkompetenciáink. Ne vádolhasson minket senki azzal, hogy rossz irányban kapaszkodtunk fel az Európa-expreszre. Sisteregjen csak az a káder saját zsírjában tanévnyitásig és még azon túl is, hisz ráér. Június 15-ig, a Gaudeamus elkántálásáig úgyis minden a helyére kerül. Tatárdúlástól, elôrejelzések szerint, nem kell tartanunk.
Midôn ezt írom, már bizonyos, hogy a Kossuth Lajos utca dolga nem marad következmények nélkül. Ennek az ügynek már természeténél fogva tovább kellett gyûrûznie. Másként fogalmazva: a természetellenes megnövelt rémkép falánk, állandóan táplálni kell, különben felfalja ellenzôit, azokat, akik már aludni sem bírnak a fájdalmas, nyugtalanító fejleménytôl, ti. amióta újra van (elméletileg és papíroson) Kossuth utca dimbes-dombos, kis szabad királyi és/vagy köztársasági municípiumunkban.
Mint ismeretes belsôbb körökben, a praefectus maximus megvétózni készül (ha már meg nem tette) a marosvásárhelyi városi tanács f.é. július 31-i döntését, midôn a RMDSZ és néhány nem RMDSZ-tanácsos döntése nyomán a kalarásoknak vissza kell lovagolniuk a semmibe.
Az a praefectus maximus, aki városunk régi polgára, úgy is nôtt fel és élt e városkában sok évet, hogy nem bánta (nem törôdött) azzal, ha az Arany kakashoz pl. vagy a Mezôgazdasági Szakközépbe éppen ezen az utcán kell végigautóznia, gyalogolnia. És igazából, sejtjük, ma is közömbös, csak hát közelednek azok a fránya választások, meg aztán a teniszezô nevû nem vimbledoni pufók mostanában ugyancsak váltogatja (le s fel) a praefectusokat országszerte.
Az indoklás szerint - így tudják a bennfentesek - azért fogja a közigazgatási bíróság elé utalni az utcakeresztelés ügyét, mert a város tanácsa (römödöszö) nem vette figyelembe a praefectura által alkotott utcanév-javaslati bizottmány ellenajánlását Kossuth Lajossal kapcsolatosan. Holott úgy tudják a tanácsnokok és a média, hogy ama bizottság ajánlása csupán megfontolandó, de nem kötelezô a város önkormányzata számára. A helyi autonómia nem csorbulhat. Annak idején különben is eme megyei szervet azért hívták életre törvényileg a fôvárosból, hogy a kecske és a káposzta valamint az energia és önkormányzat megmaradásának törvénye ne sérüljön.
Kossuth Lajos (s minden más régi magyar utca névadó) neve hisztériát kelt, mert vele együtt visszatérhet valami a régi városból, újra polgárjogot nyer, visszakerülhet a közéletbe, közfigyelembe olyan ügy, amit pedig a sikeresnek hitt asszimiláció, a homogenizálás, az állami arctalanítás, a kisnacionalizmus imperialista terjeszkedése már eltörölt, kiiktatott, beföldelt.
Ebben a szövegösszefüggésben érthetô pl. az 1989 elôtti úgy nevezett "magyarbarát" többségi pedagógusok hirtelen pálfordulása a decemberi fordulatot követô hónapokban, években. Egy ilyen bácsi buzgólkodott az egykori Tanárképzô Fôiskolán, ki a kisebbségi diákokat szerette, támogatta, jelessel jutalmazta ôket, kivételezett vélek, és felvillantotta elôttük a románul érvényesülés szédítô perspektíváját. Amely többet ígért, mint a "maradi" ragaszkodás az anyanyelvhez és a kisebbségi léthez, közösséghez. (Ma is így volna, nagyjából, ha nem is egészében.)
1989-et követôen azonban taktikai magyarbarátsága felmondta váratlanul a szolgálatot.
Váratlanul? Tényleg váratlanul?
A változást kiváltók persze az egykori háládatlan tanítványok között keresendôk: amint a hatalom béklyói eresztettek, a tanítványok ledobták késedelem nélkül a reájuk szelídített homogén álruhát, kiizzadták a beléjük fecskendezett közösségtôl távolító szérumot. És visszatértek a primér természetes közegbe, legkorábbi, otthonról nyert meggyôzôdésükhöz. Egyenrangú félként akartak egymás mellett élni, együtt élni Erdély földjén mindenkivel. Még a többséggel is. Különösen velük.
Ez pedig a hivatásos, régi és kipróbált, megbízható és szakszerû orcátlanítók szerint sehogy sem illik bele egy olyan városlétbe, ahol Kossuth, Széchenyi, Szent István király utcák/terek vannak (újra). Avagy Szabadság- szobrok, amelyek nem a kizárólagosság szabadságáról szólnak.
Ebben a körben topogva, mi természetesen feszengve várjuk a bíróság döntését. A polgárok mestere maga sem támogatja a döntést, úgy tesz, mint aki pártatlan és/de tehetetlen, nem szólhat bele a kollektív döntésbe. (Legfennebb nem fogja végrehajtatni, húzza-halogatja a választásokig. Akkor meg nincs utcanév-változtatás, ti. a választói névjegyzékben zavar keletkezik. Jól ki van ez találva.) A városi tanács jegyzôje (jogtanácsosa) szintén nem érdekelt Kossuth Lajos- védelemben. S majd az elmarasztaló döntést, szinte sejtjük, két héttel a végsô fellebbezési határidô után fogja továbbítani (tudomására hozni) a tanácsnak. A pert máskülönben éjszaka fogják lefolytatni csuklyás, álruhás igazságügyiek fáklyafénynél. A végzést titkosírással fogják meghozni, azonmód ad acta teszik, és a városi tanács vitafóruma jóval késôbb elölrôl kezdheti az egész ügyet.
Na persze, imádkozni szabad és lehet, hogy ne legyen igazunk, s Justitia nagy híréhez méltón, bekötött szemmel is biztosan megleli az igazságot ítéletével.
A Mezôgazdasági, Erdészeti, Vízügyi és Környezetvédelmi minisztérium javaslatára a kormány határozatot adott ki, amelynek alapján az állattenyésztôk támogatáshoz juthatnak növendékállatok vásárlására, szálláshelyek építésére. A rendelkezés szerint a támogatásokra a kérvényeket augusztus 1-15., szeptember 1-15., és október 1-15-e között lehet(ett) beadni a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóságokhoz. Megyénkben volt-e igény a szóban forgó támogatásra? - kérdeztük a tegnap Trasculescu Emiliát, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóság aligazgatóját.
- Nem értem, mi történik. Az igazgatóság annak idején tájékoztatta a médiákat az állami támogatás újabb lehetôségérôl, ennek ellenére augusztusban egyetlen folyamodó sem jelentkezett, szeptemberben is csak három megalapozott kérést iktattunk. Tudni kell azt, hogy a kormány a tejtermelés fenntartására, a szarvasmarha- állomány minôségi szintjének emelésére, a növendékállomány gyarapítására, az állattenyésztési technológiák fejlesztésére ebben az évben 200 milliárd lejt különített el. információink szerint az országos szinten bejegyzett, jóváhagyott kérvények már 100 milliárd lejt lefoglaltak. Tapasztalatból mondom, hogy amennyiben a minisztérium által elfogadott kérvények elérik a 200 milliárdos értéket, a kormányhatározatot érvénytelenítik. Érdemes meggondolni, hiszen még október 1-15. között lehet támogatásért folyamodni.
- Egész pontosan mire igényelhetô az állami juttatás?
- a felvásárolt (nem több mint 20) növendékállat értékének (HÉA-val együtt) 50%-os ártámogatására, de egyedenként nem több, mint 30 millió lejre; a szálláshely költségeinek 50%-os támogatására (HÉA-val együtt), de az nem haladhatja meg az 575 millió lejt; az állattenyésztéshez szükséges felszerelések 50%-os támogatására (HÉA-val együtt), de a hûtômedence ára nem lépheti túl a 90 millió lejt, a fejôberendezés a 30 millió lejt, az itatóberendezés az 5 millió lejt.
- Melyek azok az okmányok, amelyeket a kérvényezônek be kell szereznie?
- Az igazgatósághoz benyújtandó iratcsomónak tartalmaznia kell a kérvényt; a szálláshely megépítésének gazdasági-mûszaki megvalósíthatósági tervét; a város- vagy községrendészeti bizonylat másolatát; a helyi tanács által kiadott igazolást, mely bizonyítja, hogy az igénylô saját vagy bérbe vett földterületen gazdálkodik; a termelés fenntartására vonatkozó pénzügyi háttért bizonyító okiratokat; írásos kötelezettséget, amelyben a kérvényezô vállalja, hogy az állományról és a termelési eredményekrôl pontos nyilvántartást vezet, amelyet bármikor a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóság rendelkezésére bocsát. Ezeket az iratokat kell benyújtani a támogatás kérvényezésekor. Véleményem szerint, ha valaki a támogatás igénylése mellett dönt, akkor az iratcsomót október elsô napjaiban nyújtsa be. Emlékeztetem az esetleges érdekelteket, hogy amennyiben a jóváhagyott kérések elérik a 200 milliárd lej határösszeget, a támogatás tovább már nem igényelhetô.
A megszokottnál egy héttel korábban találkoztak idén Mezôbándon az Egerházi- leszármazottak.
Sajnos, dr. Egerházi Sándor, aki évekkel ezelôtt indult ôseit felkeresni és akinek köszönhetôen a bándi református templom falán a címereken kívül látni az Egerházi család genealógiáját is 2000-ig, megromlott egészsége miatt nem utazhatott el Budapestrôl. Családias jellegûnek bizonyult az idei együttlét, s mint kiderült, nem volt könnyû a szervezô, a marosvásárhelyi Lôrincz Emese dolga, tekintve, hogy mintegy 200-250-re tehetô az utódok száma. Sokan nyaralni-pihenni voltak még és emiatt nem értesülhettek a találkozó új idôpontjáról. Mások saját, akár családjuk valamelyik tagja betegsége, vagy egyéb ok miatt nem utazhattak. Így mintegy húsz személy töltött együtt kellemes, családias hangulatban egy napot Mezôbándon. A református templomban tartott istentiszteleten is közösen vettek részt ill. helyezték el a kegyelet virágait s gyújtottak gyertyát a temetôkertben Egerházi István (1800-1862) és neje, Egerházy Ödön (1864-1892) és neje valamint Egerházy Gyula (1859-1908) és neje sírján, illetve Marosvásárhelyen a Lôrincz Emeséék tágas udvarán bontott ünnepi asztalnál. A templomban, ahol az istentisztelet végén - igét Kerezsi János lelkipásztor hirdetett - az Egerházi család képviseletében a Hajdúhadházáról érkezett Egerházi Bálint szólt az egybegyûltekhez. Dr. Egerházi Sándor nevében is beszélve - többek között - ezeket mondotta: "Az ôsi fészek visszaszólít. Élete delelôjén különösen mindenki gyökereit keresi. Bárhová juttassa is tôle ôt az élet. Vére, ösztöne készteti kutatni. Ezért, ha valaki megkérdezné, miért botladozunk mi, Egerháziak itt, a kövek között, Ady sorait idézve, egyszerû a válasz: Föl-földobott kô, a földre hullva, / Kicsi országom, újra, meg újra / Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, / Szédül, elbusong s lehull a porba, / Amelybôl vétetett (A föl-földobott kô).
Kövek között botladoztunk itt valóban a napokban. A kô különleges, kemény anyag. Jó, ha az ember a jellemét, szilárdságát hozzáalakítja...
Sándor, aki betegsége miatt nem lehet itt, szeretettel köszönt mindenkit, sok egészséget, sikert kíván mindenkinek. Nagyon bízik: jobbulás áll be egészségi állapotában és jövôben már itt lehet. Fenntartani továbbra is családi körben a folyamatosságot.
Ami engem illet - összegezett a beszélô - nagyon köszönöm mindenkinek, aki szívesen látott bennünket és eljött velünk találkozni, minket meghallgatni. "Kívánok jó egészséget, hosszú életet mind-annyiunknak. S bár az élet csupa küzdelem, lám, mégis vagyunk!"
Sokan ünnepeltek szombaton, a magyarrégeni református temetô hideg széltôl igen gyötört dombján. A kilátogató helybéliek ezúttal nem gyászszertartás résztvevôiként, hanem építôkként vettek részt az eseményen, az új temetôi kápolna és ravatolozó felszentelésén. A meghívón kissé groteszken festô Egy téglával is jövôt építünk felirat rögtön értelmet kapott, amint kiderült, hogy az új épületet a hívek közadakozásból építették, minden egyháztagtól egy tégla árát kérték, mindenki annyit adományozott, amennyit a szíve diktált. A ravatalozó és kápolna építése három évig tartott. A felszentelésen igét hirdetô D. dr. Csiha Kálmán ny. püspököt a régeni Koós Ferenc cserkészcsoport, majd a helyi dalárda éneke és szavalat fogadta. A szalagvágást istentisztelet követte, melyen a püspök Lukács 7:11-16 alapján hirdette az igét, a naini özvegy esetével illusztrálva az építés gesztusát.
Az istentiszteletet ünnepi mûsor és köszöntôk hosszú sora zárta, melyeken többek között felszólalt Nemes Árpád, a gyülekezet lelkésze, aki megköszönte Orbán Viktor volt magyar miniszterelnöknek azt a kétmillió forint támogatást, amellyel hozzájárult a kápolnaépítéshez, sokat segítve ezzel a hívek fáradozásán. Felszólalt Nagy Árpád fôgondnok, aki megköszönte az építô gyülekezet kitüntetést, valamint Ladányi Attila konzul. A püspök záróbeszédét emléktábla- leleplezés követte, mely tábla híven hirdeti a kápolna és ravatalozó építôit, tervezôjét (Farkas Ipoly tervezô vázlata alapján), építésének segítôit és paradox módon egy élni akaró közösség erejét.
Mintegy 20 személy vett részt a tegnap délelôtt 11 órára az Azomures egyik - nem reprezentatív - szakszervezete által meghirdetett tiltakozó megmozduláson. A szervezô, az Alfa Kartellhez tartozó Azomures Független szakszervezet arra hivatkozott, hogy a vezetôség nem engedélyezte tagjainak az utcára vonulást. Így csak azok jöhettek el, akiknek éppen nem kellett munkahelyükön lenniük. A sajtó képviselôinek legnagyobb meglepetésére azonban ez alkalommal nem az Azomures legfontosabb problémájára helyezôdött a hangsúly. A megmozdulás ugyanis csak egyike volt a vegyipar általános problémái miatt országosan szervezett akcióknak.
A meglehetôsen vérszegény és néhány perc alatt véget érô tiltakozás alkalmával a prefektúra képviselôinek átnyújtottak egy dokumentumcsomagot. Ez azonos azokkal az iratcsomókkal, melyeket az Alfa Kartellhez tartozó más vegyipari szakszervezetek is a maguk során beadtak más megyék prefektúráihoz. A 8 szakszervezet összehangolt tiltakozásának következô lépése, hogy a szóban forgó érdekképviseletek tagjai felváltva az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elôtt is tiltakoznak. A tervek szerint a marosvásárhelyire szeptember 18-án kerülne sor.
A szakszervezetiek azt állítják, hogy a gáz árának csökkenése maga után vonná a mezôgazdaság fellendülését és a földgázt alapanyagul felhasználó vállalatokban a munkahelyek megôrzését. Ioan Sideras hangsúlyozta: a folyamatos áremelés ellehetetleníti a vegyipart: ha drágítják a gázt, a lakosság fizetését is növelni kellene, mert ha nem, akkor a vállalatok termékeiket drágábban kínálják, úgy hogy végül a lakosság már nem tudja megvásárolni azt.
Az alkalmat kihasználva, mellékesen, a független szakszervezet képviselôi folyamodványt nyújtottak be a fényérzékeny anyagokat gyártó üzem bezárása ellen.
Mindazonáltal a tegnapi megmozdulás erôtlen kísérletnek tûnhet, figyelembe véve, hogy éppen most iktatták a Területi Munkaügyi Felügyelôségnél, valamint a Munkaerô- elhelyezési Ügynökségnél azt az iratot, amelyben az Azomures vezetôsége hivatalosan értesíti az érintett intézményeket, hogy elkészült a tömeges elbocsátásra vonatkozó tervvel, melyrôl az elkövetkezô 60 napban a szakszervezeti képviselôkkel is tárgyalnak. Ennek alapján a vegyi kombinát fényérzékeny anyagokat gyártó üzemének, melegházainak, kereskedelmi központjának és zsákfeliratozó mûhelyének bezárását követôen a gyár 3612 alkalmazottjából 548-at elbocsátanának. Közülük 66-an adminisztratív teendôket látnak el, 25 részleg- és csoportvezetô és 457 dolgozó.
Úgy tûnik, hogy sem a képviselôházi felszólalás, sem a szakszervezetek korábbi kísérletei, melyek a marosvásárhelyi fotópapírgyár állami tulajdonba kerülését célozták, nem végzôdtek sikerrel. Maria Dandarau, az Alternativa 2002 szakszervezet vezetôje a Népújságnak elmondta, hogy az elbocsátások ellen tiltakozó megmozdulást szerveznek jövô hétre, ám ez alkalommal nem az ipari létesítmény, hanem a prefektúra elôtt. A szakszervezeti vezetô egyébként nem reménykedik abban, hogy a rendelkezésre álló két hónapban sor kerülhet valós párbeszédre, inkább az várható szerinte, hogy újra levélváltások útján történik majd a tárgyalás.
Aki január elsejétôl továbbra is taxizással szeretné megkeresni a kenyerét, az ügyintézés útvesztôit megjárva 25-30 millió lejért válthatja ki a taxizásra vonatkozó, 2003. évi 38-as törvény elôírásainak megfelelô engedélyeket. Miután ezek beszerzésén átesett, a helyi tanács által megszavazott engedélyezô bizottsághoz fordulhat, ahol az elért pontszámok alapján a Marosvásárhelyen kiszabott 750 hely egyikére pályázhat (500 hely a cégek, 250 a magánszemélyek számára). Mindezt a vonatkozó törvény értelmében az év végéig kell lebonyolítani. A tegnapi, szakszerûen megszervezett városházi sajtótájékoztatón az engedélyezésben szerepet játszó intézmények vezetôi számoltak be arról, hogy miképpen képzelik el ennek a nagy mennyiségû munkának a lebonyolítását.
A törvény bevezetése véget vet Marosvásárhelyen a taximaffiának, a más városokhoz képest magas, és valamennyi taxisra rákényszerített egyenáraknak, a széthulló, rossz mûszaki állapotban levô kocsik használatának, az utasokkal való udvariatlan bánásmódnak, a kalóztaxisok jelenlétének - ígérték újságírói felvetésre az érintettek. A kocsik lehetôleg újak és sárga színûek lesznek, legalábbis "deréktól" felfelé, dupla pepita csíkkal. A karosszérián jól látható helyen kell feltüntetni a viteldíjat, a kocsi belsejében a taxis neve és fényképe lesz olvasható. A jármûveket hat hónaponként ellenôrzik, ami biztosítja a kocsik elvárt mûszaki állapotát. A viteldíjak személyszállítás esetében a kilométerenkénti minimális 5.000 és maximális 10.000 lej között változhatnak, nulla illetve 10.000 lej indulási díjjal. Az egyéni taxisok esetében kizáró jellegû feltétel a vásárhelyi illetôség. Aki nem jut engedélyhez, a várakozólistára kerül, és akkor állhat ringbe, ha valaki kilép a sorból.
Gliga Petru, a brassói regionális központnak a megyei Metrológiai Igazgatóság tevékenységét irányító aligazgatója arról számolt be, hogy nem lesz fennakadás a taxiórák metrológiai mérése során, amelyeket jelenleg is folyamatosan ellenôriznek. Mint késôbb kiderült, a körülbelül másfél millió lejes órák ellenôrzését 200-300 euróért végzik.
Hosszabb várakozást ígért viszont Nemes Horatiu, a gépkocsi-azonosítási hivatal (RAR) vezetôje, aki azt nyilatkozta: "hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lesz zsúfoltság". Ennek ellenére különvonalat hoztak létre a taxisok számára, és (jó idô esetén) napi húsz kocsi ellenôrzését és errôl szóló (hat hónapig érvényes) bizonylat kibocsátását ígérte. A metrológiai bizonylat s az egyéb feltételek mellett kötelezô lesz az áttetszô szélvédô és a kocsikat riasztógombbal is el kell látni. A taxi csomagtartójának legkevesebb 100 literesnek kell lennie, mint kiderült, ennek a feltételnek a TICO autók is eleget tesznek (?) (állítólag 140 literes csomagtartójukkal).
Suciu Marian, a közúti fennhatóság (ARR) igazgatója arról számolt be, hogy a cégeknek és magánszemélyeknek kibocsátandó engedélyekhez szükség van a szakmai bizonyítványra, amelynek megszerzése érdekében 30 órás tanfolyamon kell részt vegyenek a taxivezetôk (tegnap délután a szakszervezetek székházában kezdôdött az elsô), amelynek során a szakmai ismereteken túl etikai képzésben is részt vesznek, s a tanfolyam programjában szerepel négy nyelvóra is a választott idegen nyelvbôl. A szakmai teszten való részvétel és az elért eredmények alapján, s a többféle díj kifizetését követôen állítják ki a bizonylatot - tájékoztatta a jelenlevôket az igazgató.
A taxisok egyesülete nevében Teodor Viorel erôsítette meg, hogy a törvény alkalmazását követôen civilizált szolgáltatásra számíthat a marosvásárhelyi közönség, majd a hivatal nevében Pascan Marius aligazgató fejtette ki, hogy a tanácsi engedélyezô bizottságtól azok kaphatják meg a maximális pontszámot, akik minden törvényes elôírásnak a legmesszebbmenôen eleget tesznek.
A sajtótájékoztató kezdetén Dorin Florea polgármester kijelentette, hogy a híresztelésekkel ellentétben nincs egy taxija sem, és nem foglalkozik taxizással... A sok egyeztetô megbeszélésen való részvételt viszont azért vállalta, mert kedveli a taxisokat és a törvény értelmében rendezni kívánta a helyzetet.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tisztelettel meghívja a társintézmények érdeklôdô diákjait és szaktanárait a 2003. november 21-23. között rendezendô Tudományos Diákkörök II. Erdélyi Konferenciájára (TUDEK 2003).
A konferencia munkálatai a következô hat szekcióban zajlanak: biológia, fizika-kémia, földrajz-geológia- környezetvédelem, humán és társadalomtudományok, magyar nyelv és néprajz, matematika-informatika.
A TUDEK célja az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és speciális érdeklôdésû diákjai közötti kapcsolatteremtés, a további együttmûködés megalapozása, a szaktantárgyakra alapozott, de az egyéni kibontakozás lehetôségét magába foglaló nemes versengés megteremtése.
A konferencia nyertesei indulhatnak a Tudományos Diákkörök IV. Országos Konferenciáján (TUDOK 2004), amelyre 2004. március 31-április 1. között kerül sor a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban.
A konferencián részt vehet bármely romániai magyar középiskolás diák (beleértve a 2002- 2003-as tanévben érettségizett tanulókat is).
További információk a http://www.bethlengabor.ro vagy http://www.tudek.home.ro honlapokon valamint a tudek2003@bethlengabor.ro e-mail címen kaphatók.
Bölöni Domokos
Egyházszolgálat és népismeret. Az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyen mûködô Református Kántor-Tanítóképzô Intézetét dr. Barabás László néprajztudós, tanár vezeti. A diákok a nyári szünidôt arra is felhasználják, hogy jobban megismerjék szülôföldjüket, szûkebb és tágabb hazájukat. Céljaik között szerepelt, hogy feltérképezzék a meglátogatott vidékeken a nemzetiségi, felekezeti viszonyokat, az anyanyelv állapotát, az iskola és az anyanyelvi és vallásoktatás ügyét, az egyházi, gazdasági életet, a kultúrát, történelmét, mûemlékeit. Az idei tapasztalatokról számolt be olvasóinknak az igazgató úr.
Anyanyelvi állapot. A Mezôségnek ugye, volt és megvan a sajátos nyelvjárása, az a-zás. Ezt az a- zó nyelvjárást már kevésbé lehet érzékelni az általunk bejárt vidéken, számos beszélgetést folytattunk, és azt tapasztaltuk, hogy ennek a vidéknek az öregjei nagyon szépen beszélnek magyarul. Persze megmaradtak a tájjellegû nyelvi kifejezések, ahogyan azt Sütô András is megírta, bár Pusztakamarás délebbre van ettôl a vidéktôl, a kutya helyett kucsát, a tyúk helyett csúkot mondanak, mindenik falu tudja a másikról, milyen jellegzetes szavai, kifejezései vannak. Mi az anyanyelv szavainak a kicserélôdésével találkoztunk, a magyar nyelv hangsúlyának, hanglejtésének a megváltozásával. Egyre több román szó kerül be az aktív szókincsbe, a hangsúly pedig egyre inkább már nem az elsô szótagra esik, hanem valahol a második-harmadikra, és akkor egészen kifordul a magyar nyelvnek a hanglejtése/hangsúlya. A hangképzés is teljesen megváltozik, nyelvünknek az a sajátossága, hogy vannak rövid és hosszú magánhangzók, és az teszi széppé, hogy ezek váltakoznak, és zeneiséget adnak a nyelvnek -, itt a hosszú magánhangzók és a hosszú mássalhangzók is lerövidülnek, s valamilyen idegen hangzású beszéd jön létre, úgy hallszik ekkor, mint hogyha valaki az anyanyelvét idegen nyelvként tanulta volna meg. El kell mondanunk ezt, hogy akik tanítók vagy lelkészek, próbáljanak segíteni. Úgy segíteni, hogy azért ne sértsük a mezôségi ember önérzetét. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy van egy identitásbeli érdeklôdés, hiszen nagy örömmel fogadták csoportunkat mindenhol, szeretnek találkozni, beszélni, barátságok szövôdtek - nem szeretném tehát, hogy most valamiféle székely büszkeség és nyelvi fölény csendülne ki az értékelésbôl, errôl szó nincsen -, hiszen egy székely származású tanítónô, aki Besztercén óvónô, és Kékesen kezdte pályáját, elmondta, hogy elôször maga is nagyon furcsának találta ezt a beszédmódot, és utána jött rá, hogy a szavak mögött érzô jó lélek van, gyermeket nevelô szép magyar szándék. Mások számára mondom, akik odaérve ezt a jelzett nyelvállapotot találják, hogy szeretettel kell megközelíteni, és csak így, belülrôl lehet a nyelvromláson segíteni.
Olvashattuk Kövesdi Kiss Ferenc könyvében: harminc iskola szûnt meg az elmúlt tíz évben-húsz évben, a mi hibánkból a Mezôségen. Így igaz. De a Mezôség északi részén, ami nem kimondottan "mezôség", még ebben is kedvezôek a jelek: ha van megfelelô létszámú gyerek, azonnal létrehozzák az óvódát. Magyar óvoda indult Apanagyfaluban, elôbb egyházi alapon, utána átminôsítették államira. Magyarborzáson állítólag azt mondta egy "tanügyi káder": amíg én vagyok itt az iskolaigazgató, addig nem lesz magyar óvoda. Az illetô intézménye élén áll; de azért lett magyar óvoda. Magyarborzáson indult egyházi óvoda, és most felvállalja az RMDSZ, az állam. Feketelakon, a Mezôségen a református parókián indította meg a tiszteletes asszony az óvodát. Most úgy néz ki, hogy ez is át fog alakulni. Kékesen is ez a helyzet. Egyetlen gyereket sem hagynak ki; és én ezt pozitív jelnek tekintem. Mintaszerûen szervezték meg azt is, hogy jár iskolabusz, Kékesrôl, Mezôveresegy- házáról az V-VIII. osztályosokat átviszi Vicébe. Vice tíz falunak általános iskola- központja. Az persze szomorú, hogy négy vagy öt faluból telik ki egy gimnáziumi tagozatra való (még megengedett) létszám, de anyanyelven tanulhatnak, és busz viszi-hozza ôket. Apanagyfaluból Bethlenbe járnak. És itt el kell mondanom, hogy tapasztalatunk szerint az RMDSZ besztercei szervezete és a megyei tanács kiválóan dolgozik. Utóbbinak két magyar tagja van, alelnöke dr. Szántó Árpád, a tanácsos Kocsis András, a Mellespatak Bethlenben élô képviselôje pedig Borsos László, tanítóember. Amikor a tábor elôkészítésekor elmentem oda, és felvettem a kapcsolatot Borsos Lászlóval, nagyon örültek, hogy megy oda egy fôiskolás kántor-tanító csoport, tanácskozást hívtak össze Besztercén a tanítókkal és a megyei vezetôséggel. Ott az RMDSZ embertôl emberig foglalkozik a magyarokkal. Kétszázvalahány települése van Beszterce- Naszód megyének, abból százvalahányban élnek magyarok (is): Felmérték, hol élnek magyarok, milyen gondjaik vannak; és ezt a vidéket is járják, és egyik legfontosabb foglalatosságuk az anyanyelvi oktatás, ebben konkrétan segítenek. Pl. a helybeli polgármester Magyarbor-záson nem tudta bevezettetni a telefont, nem volt a faluban egyetlen készülék sem. És az RMDSZ segítségével bevezették. Az érdekvédelemben, gazdasági kérdésekben, s fôleg az anyanyelv és kultúra kérdéseiben az ottani "eremdéeszesek" szív-lélek emberek.
Fôiskolánk kapcsolatrendszerében nagyon fontos, hogy bejárjuk volt, jelenlegi és lehetséges diákjaink szülôföldjét. Együtt. Felkerestük hát az észak-mezôségi, Beszterce-Naszód és Kolozs megyei helységeket és iskolákat is, ahol tanítanak már végzettjeink. Cegôtelkén Dohotaru Váró Ildikó mindjárt tíz éve nagyon jó eredményekkel tanít, és gyereket is szült, Szamosújváron Szilágyi Etelka éppen abban az iskolában tanít, ahová a mezôségi szórványokból hozzák be a gyerekeket. Cegôtelkén a helyi kántor Salak Attila, a kékesi tiszteletesnérôl, Boros Erzsébetrôl már szóltam. Kiderült, hogy a legtöbb gyülekezetben kántorra volna szükség, Vicén például római katolikus kántorra. Lennének szolgálati lakások is, hol visszaadták ôket, hol nem. Például Cegében nem adták vissza az egykori református magyar iskolát, és nagyon kérné a gyülekezet, hogy az egyházkerület, illetve az RMDSZ járjon közbe, hogy jogos örökükbe léphessenek.
Sok kiváló tanítónôvel találkoztunk, akik készségesen számoltak be addigi pályafutásuk sikereirôl és kudarcairól, mert hiszen itt kudarcok is érik csaknem naponta az embert. Meggyôzôdhettek diákjaink arról is, hogy érdemes akár évtizedekig dolgozni ugyanabban a faluban. Cegôtelkén Takács Aranka volt ilyen, vagy a fiatalabb, Kékesrôl odakerült Majla Júlia; Póka Enikô Szamosújváron vagy Balázs Bécsi Attila történelemtanár, aki gyergyóremetei, és társaival Szamosújváron létrehozta a Téka Alapítványt, szórványkollégiumot hívtak életre. A református egyháznak van Szamosújváron két olyan létesítménye, háza, ahol a szamosújvári gyerekeket fogadják délutáni, a szórványból bejövôket pedig egész heti foglalkozásra - és nagyon jól megfér az egyházi kezdeményezés a civil szférával.
A városközeli falvakból erôsebb volt a fiatalok kiáramlása, mégis csaknem minden településen, a távolabbiakban is találni értelmes, ügyes ifjakat, akik folytatják tanulmányaikat, de odahaza élnek, és nagy örömünkre szolgált, hogy miután hazajöttünk a táborból, a Magyarborzáson létrehozott óvoda óvónôje jelentkezett a látogatásnélküli tagozatra, s jött a telefon, hogy még hárman jelentkeznek. Akik Beszterce-Naszód megyében tanítanak, de még nincs meg a szakvégzettségük.
Az emberek érdeklôdéssel vártak mindenütt. Égô tekintettel csüggtek a diákokon, és aki megtetszett nekik, azt hívták szállásra. Más szóval: tudatosan vagy tudattalanul, a jövendô tanítónô, kántor személyét fürkészték. És szinte mindenütt el is mondták: milyen jó, ahol már van magyar tanítójuk; s milyen jó lenne, ha ott is lenne, ahol még nincsen. Ez volt számunkra az egyik nagy elégtétel a fáradságos mezôségi "kirándulás" után. A másik pedig ez: megerôsödhettünk abban a tudatban, hogy a magyar kultúra - legyen az akármilyen számkivetett, elhagyatott vidék virága is -, mindenütt mégis: egységes.
Bejön, leül, székén igazít a fiatal "mûvész", zsebkendôjével nedves tenyerén simít végig s alábiccentve kissé pírteljes arcát, a mûre összpontosít. Szinte ugyanezt teszi - képzeletben természetesen - a széksorokban ülô szülôje, zenepedagógusa vagy éppenséggel kísérôtanára. És eközben, érintése nyomán, felcsendül a zene. Pénteken este a Kultúrpalotában egymást váltották az ifjú elôadómûvészek a színpadon. A kotta mindent meg nem mond, elô nem ír. A szerzô számít a tolmácsoló hozzájárulására is abban, hogy élményszerûvé teszi a zenehallgatást. Magyarán: egészítse ki a darab üzenetét azzal a valamivel, ami a sajátja. Ezért bizonyult a diákok számára hasznosnak, helyi viszonylatban pedig jelentôsnek a Marosvásárhelyen elsô alkalommal megrendezett mesterkurzus. Hétfôtôl péntekig, nap mint nap, reggeltôl szinte estig dolgozhatott húsznál is több diák a németországi Walter Krafft, illetve ifj. Csíky Boldozsár zongoramûvész keze alatt. A kurzus végén 14-en - Bukarest, Nagyvárad, Kolozsvár, Jászvásár, Ploiesti, Arad, Craiova ill. Brassóból érkezett izgatott gimnazista, középiskolás - léptek hangversenypódiumra. Beleértve négy marosvásáráhelyi mûvészeti iskolást is.
Mozart-, Scarlatti-, Bartók-, Bach-, Chopin-, Liszt-, Haydn-, Beethoven- stb. mûvek: drámai, lírai tematikában egyaránt bôvelkedô szonáták, technikás etûdök-gyakorlatok, rondókban körtáncot táncoló refrének, tréfás s talán szeszélyes scherzók és más zenei formában megírt darabok szólaltak meg. Kár, hogy nem voltunk többen kíváncsiak a teljesítményükre. Pedig - amint Csíky mester is megjegyezte - valóban tehetséges, igyekvô diákokkal dolgozhattak együtt. Kottaolvasás, hangszertechnika fejlesztése, a mûvek ismerete, üzenetük megértése, a mûvészi tolmácsolás feladataival, a darab szövegével- szellemével megbirkózni nem kis fáradságot jelentett számukra. Reméljük, hogy a mesterkurzust újabb követi.
Jelek szerint nincs béke Kolozsvárt a Babes-Bolyai Egyetem háza táján; a két magyar kar létrehozására vonatkozó kormányrendelet igen-igen fölajzotta a kedélyeket bizonyos berkekben. Holott az új tanügyminiszter kijelentette: készek támogatni anyagilag is a kezdemény megvalósítását. Holott mi sem természetesebb, mint az az igényünk, hogy Romániában a nem csekély létszámú magyar adófizetô állampolgároknak ismét legyen önálló magyar egyetemük. Ahogyan annak idején, 1959-ig volt. S köztudott, hogy kiválóan betöltötte hivatását - nem csupán két fakultással, hanem elôdjének hagyományait folytatva, katedráin jeles professzorokkal, valóban egyetemes jelleggel mûködött, míg a kommunista-nacionalista hatalom korifeusai meg nem szüntették.
A Babes-Bolyai román tagozatának oktatói most azzal érvelnek a két magyar kar létrehozása ellen, hogy ez nem egyéb, mint szeparációs törekvés. Magyarellenes többségi hazafiak nálunk nem elôször tûzik zászlójukra a szeparatizmus vádját, amikor elemi jogaink megtagadását szorgalmazzák. Amikor a "funarióta" szélsôségesek úgy vélik: egy magyar egyetem Kolozsvárt, bárhol Romániában, Erdély bûnös elrablásának veszélyét rejti magában. "Az európai szellemmel ellentétesnek tartjuk az egyetem karainak etnikai kritériumok szerinti átszervezését" - mondják a román tagozat oktatói. (Az persze nem volt ellentétes az "európai szellemmel", hogy 1959-ben végrehajtsák a nagy "át- szervezést".) Gyanítom: valami nincs rendjén azoknak a professzoroknak a fejében, akik tiltakoznak az ellen, hogy egy jelentôs számú, ôshonos nemzeti közösség ifjúsága saját anyanyelvén, saját intézményének keretei között végezhesse egyetemi tanulmányait, így sajátíthassa el a tudományokat. Miként ezt a valóban európai szellemiségû iskolapolitikai alapelvet minálunk, Erdélyben, Apáczai Csere János már évszázadokkal ezelôtt meghirdette…
Régebbi és újabb példák sokasága bizonyítja: etnikai feszültséget egy országban, egy térségben leginkább az gerjeszthet, ha a többség nem ismeri el - minden szinten - a kisebbségek jogait. Etnikai feszültség okozója lehet, például, ha valahol a többségi etnikum erôi nem tartják illô tiszteletben a kisebbségek egyikének- másikának szabadságharcos történelmi hagyományait. (Lásd: aradi szoborügy.) Etnikai feszültség származhat abból is, hogyha a képviselôházban vagy a szenátusban némely hályogos szemû honatyák annak érdekében hangoskodnak, hogy tilos legyen a kisebbségek anyanyelvhasználata az igazságszolgáltatás terén, a közigazgatásban. (Megtörtént: egy ilyen vita során Bukarestben egy kormánypárti szenátor nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a román nyelv hiányos ismerete az egyén "veleszületett idiotizmusával" ér fel.) Épp Kolozsvárt, a nagymúltú egyetemi városban, mi okozhat nagyobb etnikai feszültséget, mint a Szent Mihály-templom és a Mátyás-szobor körüli gödrök látványa. Az aláásás világörökségi rangú mûemlék épségét veszélyezteti…
Mindössze két magyar fakultás indulna rövidesen a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen, s ez is elfogadhatatlannak, felháborítónak tûnik egyesek szemében. Pedig milyen keveset kérünk; - véleményem szerint túl keveset. Véglegesen lemondtunk volna az önálló Bolyai Tudományegyetem visszaállításának gondolatáról? Persze: örvendetes, hogy létrejött s mûködik a Sapientia. Szép gesztus, hogy a magyar állam - adófizetôinek pénzén - gondoskodik rólunk (is). Amíg teheti. De a Bolyait elfelejteni nem szabad! Nem lehet!
Lányt csókolt, mint más fiatal.
Lám, vétkezett, meg is lakolt.
Hamvadtak el, s rengett a föld…
A mongol asszony éneke.
Valahol vár egy végcél,