|
LV. évfolyam 214. (15481.) sz. |
2003. szeptember 13., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A kormány elképzelése szerint jövôre egységes - 23 százalékos - jövedelemadót vezetnének be az országban. A jelenlegi 18 és 40 százalék közötti sávos adózást váltaná fel.
Mihai Tanasescu pénzügyminiszter közölte, hogy a tervet egyrészt az adózási rendszer egyszerûsítése, másrészt az adócsalások csökkentése érdekében szeretnék megvalósítani, amennyiben az adóügyi törvények csomagjának részeként a parlament jóváhagyja.
Tanasescu elmondta azt is, hogy az adóalapot ugyanakkor mintegy 10 százalékkal emelnék. Megjegyezte, hogy az új adózás bevezetése a költségvetést mintegy 5 billió lejjel terhelné meg, ezért tárcájának ki kell munkálnia, hogy ezt a veszteséget miként pótolná, akár más adók emelésével, illetve a kiadások csökkentésével. A jövedelemadó-terv kapcsán jelezte, hogy a kisjövedelmûek számára kedvezményeket biztosítanának, elkerülendô, hogy romoljon amúgy is rossz jövedelmi helyzetük.
Határon túli magyar képviselôk Budapesten
Magyarország az Európai Unió tagállamaként a határon túli magyarok érdekeivel összhangban kívánja céljait megvalósítani - hangoztatta Medgyessy Péter csütörtök este Budapesten, a környezô országokban élô magyar nemzetiségû parlamenti képviselôk csúcstalálkozójára érkezett politikusok részére adott fogadáson.
A kormány olyan intézkedésekért küzd, amelyek ténylegesen javítanak a határokon túl élô magyarság helyzetén és elôsegítik szülôföldjükön való boldogulásukat - mondta a kormányfô a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) MTI-hez eljuttatott közleménye szerint.
A miniszterelnök és a határon túli magyar képviselôk beszélgetésének fô témája a jövô májustól EU-tag Magyarország és a környezô országokban élô magyarok kapcsolata volt. Medgyessy Péter kiemelte, a régióban a magyarság stabilizáló tényezô, mert békésen, a demokrácia szabályait betartva, parlamenti eszközökkel kívánja érdekeit érvényesíteni.
Megerôsítette: kormánya olyan intézkedésekért küzd, amelyek ténylegesen javítanak a határokon túl élô magyarság helyzetén és elôsegítik, hogy a határon túli magyarok szülôföldjükön tudjanak boldogulni.
A szomszédos országokban élô magyarság országgyûlési képviselôi, szenátorai azért érkeztek a magyar fôvárosba, hogy részt vegyenek egy olyan tanácskozáson, amelynek célja a közös ügyek megbeszélése. A pénteken kezdôdött konferenciához hasonlóra eddig nem volt példa.
Mindannyiunkat foglalkoztató fontos kérdés, hogy miként alakul az összmagyarság kapcsolattartása az uniós csatlakozás után - mondta Mádl Ferenc köztársasági elnök pénteken, amikor hivatalában fogadta a határon túli magyar képviselôk csúcstalálkozójának résztvevôit.
Az államfô szerint jó választ kell adni majd erre a kérdésre akkor, amikor két magyar közösség között a schengeni határ húzódik.
Mádl Ferenc a jelenlévôk elôtt úgy fogalmazott, hogy az ingyenes vízum megajánlása fontos lépés ahhoz, hogy az összmagyarság ne legyen vesztese az integrációs folyamatnak.
Az államfô szólt arról, hogy a határon túli magyar képviselôk hozzájárulnak az anyaország és a szomszédos állam jószomszédi viszonyának formálásához. "Önöknek fontos szerepük van Magyarország szomszédságpolitikájában" - szögezte le a köztársasági elnök.
A minisztérium eltekintett a helyi sajátosságokról
Annak a kevés tankönyvnek, amit a megyei tanfelügyelôség megrendelhetett, 94 százaléka már megérkezett, s a kiadók folyamatosan küldik az újabb címeket is, az iskolák pedig az elmúlt napokban vehették át a nekik szánt csomagot. Az I- VIII. mellett az idén, a tízosztályos oktatás kötelezôvé válásával a IX. osztályok számára is ingyenesen biztosítják a tankönyvet.
X. osztálytól felfele a középiskolás diákoknak meg kell vásárolniuk ezt a segédeszközt, amelynek beszerzése a tanulói igények alapján az tanintézetek vezetôségére hárul. A családok egy része azonban nem engedheti meg magának ezt a kiadást, a diákok másik része pedig nem hajlandó nap mint nap "elcipelni az iskolába a könyveket".
A Megyei Tanfelügyelôségnek az ingyenesen járó tankönyvekkel való ellátást kell biztosítania, de már látható, hogy minden igyekezet ellenére ebben az iskolai évben is gondok lesznek. Az elsô és IX. osztályosok száz százalékban új könyveket kapnak - tájékoztatott Farkas Ernô, a tanykönyvellátással megbízott tanfelügyelô. Az elsôs román és matematika könyvek megérkeztek, az ábécéskönyv is állítólag útban van, a IX. osztályos tankönyveknek a 70 százalékát tudták szétosztani az iskoláknak.
A probléma a többi osztállyal lesz, ahol átadhatók a könyvek, és emiatt, a szakminisztérium által meghatározott képlet alapján, csak 10-20 százalék közötti mennyiséget lehetett utánrendelni. Ha a tanfelügyelôség esetleg ennél nagyobb szükségletet tüntetett fel, azt a minisztériumban nem hagyták jóvá. Emiatt azokban az iskolákban, ahol nem jártak el elég gondosan, a tönkrement könyveket nem lesz ahonnan pótolni. Különösen azokon az évfolyamokon, ahol az elmúlt évhez képest több a gyerek. Az utánrendelés pedig még ennek a megnövekedett létszámnak a szükségleteit sem fedezi, nemhogy a tönkretett tankönyvek helyett újakat biztosítson. Elôreláthatólag a második, harmadik és a nyolcadik osztályok esetében kell számolni hiányzó tankönyvekkel, ezekben az osztályokban ugyanis jelentôsebb létszámnövekedés történt. Harmadik osztályos könyvet az elmúlt tanév végén 2079 gyerek adott le, az idén viszont 2359-en kezdik a harmadik osztályt. Ennek ellenére csak a román és magyar könyvekbôl fogadtak el 10 százalékos utánrendelést, a többi címbôl semmit. A nyolcadik osztályt 2300-an végezték az elmúlt tanévben, az idén már 2429 tanulóval számolnak, s mindent összevetve, körülbelül száz diák marad tankönyv nélkül, holott valamennyiüknek számot kell adniuk felkészültségükrôl.
Farkas Ernô tanfelügyelô szerint nem új keletû probléma az sem, hogy az elôrelátható nehézségekkel számolva egyes iskoláknál óriási készletek hevernek, mivel az elmúlt évek során a fölösleges könyveket nem küldték vissza. Elenyészô a száma azoknak az iskoláknak, ahol pontos jegyzôkönyvvel veszik át a tankönyveket, és ennek alapján döntik el, hogy a következô évben kinek milyen állapotban levô könyv jár.
Vannak hiányzó tankönyvek is. A bándi iskola aligazgatója szerint évek óta nem kaptak nyolcadikos biológia könyvet, s mivel az idén két párhuzamos magyar tannyelvû nyolcadik osztály indul Bándon, egy fél osztály számára nem tudják biztosítani ezt a segédeszközt.
Elôreláthatólag gond lesz az elsô és ötödik osztályos tankönyvekkel is például a Bolyaiban, ahol az idén indul ez a két osztály, és a gyerekeknek abba az iskolába küldik ki a könyvet, amelyik nyilvántartásában a tanév végén szerepeltek. Sajnos, a hiányzó tankönyvek zömét meg sem lehet vásárolni, mivel a könyvesüzleteknek ma már nem éri meg árusítani azokat. A kiadóknál pedig általában csak annyi könyvet nyomtatnak, amennyit a szakminisztérium rendelt.
További probléma, hogy a pedagógusok számára a minisztérium nem biztosít tankönyvet, s mivel muszáj valamibôl tanítani, a hiányt a diákok érzik meg.
A könyvraktárban jelen levô pedagógusoktól megtudtuk még, hogy hiányolják a Mûszaki nevelés tankönyv magyar változatát, és hiába vannak nagy készletek a magyar tagozat számára készített román nyelv és irodalom könyvekbôl, a román anyanyelvû tanárok nem óhajtanak tanítani azokból.
Elégedetlenségüket fejezték ki továbbá amiatt is, hogy míg az elmúlt években a tanfelügyelôség gondoskodott a könyvek kiszállításáról, most az iskolák képviselôinek kell elvinni azokat, mivel a leépítések során a raktár dolgozóinak felét elbocsátották, és gépjármûvel sem rendelkezik a lerakat.
Farkas Ernô szerint évekkel ezelôtt a tankönyvrendelésre kijelöltek egy bizonyos pénzkeretet, és a tankönyvelosztással megbízott tanfelügyelôn múlott, hogy ezzel hogyan gazdálkodik, most azonban központilag megszabott utasítások alapján rendelhették meg azt a kevés könyvet, amelyre a Közoktatási Minisztérium lehetôséget biztosított.
Ha külsôségeiben hétfôre meg is enyhül a szeptember, s hûvös mogorvaságából engedve kellemesebb idôvel fogadja az iskolába indulókat az idei ôsz, most már biztos, hogy a romániai oktatásügy kulisszái mögött a tanévkezdés napjára sem rendezôdik az a korábban sohasem tapasztalt fejetlenség, ami az utóbbi napokat jellemezte.
A pedagógusok balul sikerült, és több mint valószínû, teljességében még a hét végén sem záruló elhelyezése miatt van olyan vidéki kisiskolája megyénknek, ahol a nyár folyamán még egyetlen szakképzett vagy szakképzetlen pedagógus sem lépte át a tanintézet küszöbét.
Ki fogja meg biztatóan a megszeppent, kíváncsi, elsô osztályba induló kisgyerek kezét, és ki biztosítja majd a folytonosságot nagyobb társai számára? Az elit tanintézetekben elhangzanak ugyan a szokásos évnyitó beszédek, de kinek adja oda a kezében szorongatott virágot sok kisgyerek a nehezen megközelíthetô falvak óvodáiban és elemi iskoláiban, ahol még minden bizonytalan? Tanévkezdés elôtt egy héttel országos szinten 25.000 üres pedagógusi állással és 28.000 el nem helyezett szakképzett és szakképzetlen tanerôvel számoltak. Miközben Európa országaiban szeptember elsejétôl már javában folyik a tanítás, itt nálunk jó lesz, ha októberig valamelyest "rendezôdik" a helyzet. Hogy mit nyert ezen a késedelmes és botrányoktól tarkított kihelyezésen a minisztérium? Nos, bár állítólag a "takarékosságon" túl a korrupció kiküszöbölése lett volna a cél, ezt azonban mégsem tudták elérni. Csorbult viszont a szakma vonzása és tekintélye olyan mértékben, amit az elkövetkezô évek során nehéz lesz helyreállítani. Azok a fiatalok, akik már régen nem akarnak falun tanítani, és az idei viszontagságokat megtapasztalva, a rendszertôl is elment a kedvük, tízszer meggondolják majd, hogy az oktatásügyben képzeljenek el karriert. És ha a végektôl kezdve kiürül a pálya, kitôl fog tanulni a gyerek szakképzett pedagógusok, korszerû iskolák és a rendkívül fontos szervezettség hiányában?
És egyáltalán ki állítja meg a romániai oktatásügy zuhanó görbéjét, ki ismeri fel már végre, hogy a politikai dicsekvéseken, semmit-mondásokon túl forma és tartalom egyidejû valós reformjára, a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésére lenne szükség, hogy az értelmiség legjava vállalkozzon e nehéz, de szép mesterség gyakorlására, amelytôl, ha százszor közhelynek is számít, de az ország, mindnyájunk jövôje függ?
Medgyessy levelet írt Nastasénak Medgyessy Péter levelet írt Adrian Nastase román kormányfônek az aradi Szabadság-szoborcsoport ügyében, amelyben arra kéri a román kormányfôt, hogy támogassa a romániai magyarságot szándékának megvalósításában - tájékoztatta az MTI-t Gál J. Zoltán pénteken.
"Az erdélyi magyarság számára az aradi Szabadság-szoborcsoport a nemzeti öntudat, a szülôföldhöz való kötôdés, a közös magyar-román történelmi múlt, az országaink és népeink közötti megbékélés jelképe" - idézett a levélbôl Gál J. Zoltán. "A mûemlék méltó helyére kerülésével a helyi magyarokban erôsödhet az a tudat, hogy a romániai társadalomnak megbecsült és hasznos tagjai" - írta a kormányfô román kollégájának.
A miniszterelnök úgy gondolja: "ezen érzelmek és elvárások maximálisan összeegyeztethetôek azzal az európai értékrenddel, amelynek meggyökereztetésén a román és a magyar miniszterelnök együtt fáradozik".
Medgyessy Péter számára "személyes ügy és érzelmi kérdés az aradi Szabadság-szobor felállításának ügye".
A hivatalos és a baráti találkozások szelleme is megerôsítette ôt abban, hogy a magyar-román együttmûködés sikerre van ítélve. Bizakodással tölti el, hogy hozzá hasonlóan Adrian Nastase is az országaink közötti összekötô kapocsként tekint a romániai magyarságra - ismertette a levél tartalmát a kormányszóvivô.
A szobor ügyében korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök levelet írt Ion Iliescu államfônek.
Romániában a pártok, a kormány, az állami szervek nem kötelezettek arra, hogy eljárjanak a Ceausescu idején mûködô ügynökökkel, besúgókkal szemben, de a nevüket nyilvánosságra hozzák - hangzott el Budapesten, azon a konferencián, amelyen a volt szocialista országok átvilágítással foglalkozó szakemberei vettek részt. Egyetlen párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) követeli meg tagjaitól, hogy nyilatkozzanak múltjukról - mondta Georghe Onisoru, a Securitate iratait vizsgáló bizottság elnöke.
A román küldöttség tagjai beszámoltak arról, hogy a Nemzeti Tanács, amely az átvilágítást végzi, március 20- án kezdte munkáját, s eddig 104 volt Securitate- tagtól foglaltak le több mint 12 ezer kötetnyi kéziratot. Augusztus végéig mintegy kilencezer kérelmezô kívánt belenézni saját aktájába. A romániai törvények szerint a Nemzeti Tanács a Hivatalos Közlönyben hozza nyilvánosságra azoknak a nevét, akikrôl kiderült, hogy a Securitate szolgálatában álltak, de a konspiratív adatok sem maradnak titokban, a komoly közérdeklôdés miatt.
Összesen ötezer tisztviselô átvilágításán dolgoznak, arra viszont nincs törvény, hogy a parlament munkájában ne vehessen részt volt ügynök.
Az a jogi kezdeményezés is megbukott, hogy a bírói, ügyészi testület tagjainak múltja váljon szabadon kutathatóvá.
A romániai szakemberek beszámoltak arról, hogy korábban több tonna elásott és elégetett dokumentumot találtak egy kis faluban. Mint mondták, a titkosszolgálat akkori igazgatója a tényt elismerte, de a parlamentnek ezt úgy kommentálta: az iratok jelentéktelenek voltak.
Csendes Lászlónak, a romániai bizottság tagjának elôadásából az is kiderült, hogy sok "Ceausecu tevékenységével foglalkozó felderítési akta" is eltûnt.
A konferencia pénteken és szombaton Aradon folytatódik.
Tegnap Marosvásárhelyen a Proiect on Ethnic Relations munkatanácskozást szervezett, amelyen Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetôje tartott elôadást az emberi jogokról, kiemelve a fogalom fontosságát, történelmi alakulását a középkortól napjainkig. A jogokról és jogsértésrôl szóló elôadását konkrét példákkal tette szemléletesebbé. Egyik ilyen példa, hogy különbség van, hogy ha a szomszédtól kapsz egy pofont valamiféle nézeteltérés során vagy a rendôrtôl a kihallgatás alatt. Elôbbi bûntény, utóbbi az emberi jogok sérelmét jelenti. Vagyis nem mindegy, kitôl kapja az ember a pofont.
Az elôadás során Haller István kitért az emberi jogok általános fogalmára, ismertette a témakörben létezô törvényeket, bemutatta a hallgatóságnak a jogvédelemmel foglalkozó intézményeket, illetve konkrét eseteket bemutatva arról beszélt, milyen lépéseket tehetnek azok, akik jogsértést tapasztalnak.
A tanácskozás szünetében a Népújságnak elmondta:
- Lényegében egy összefoglalót tartok - mert nem lehet mindent pár órában elmondani, annyira bonyolult ez a probléma - arról, hogy mit jelentenek az emberi jogok, abban az esetben, ha kihágás történik, mit lehet tenni és milyen jogi megoldások léteznek. Szeretném, ha megértenék, mit jelent maga a fogalom, és megismernék azt a mechanizmust, amely révén ezeket a jogokat védeni lehet. Amolyan étvágygerjesztônek szántam az elôadást, hogy azok, akiket valóban érdekel a probléma, tovább tudjanak lépni, és el tudjanak mélyülni ebben a kérdéskörben. Arra való, hogy ha saját körükben jogsértést tapasztalnak, tudják, hogy erre megoldást lehet találni, s adott esetben a Pro Európa Ligához is fordulhatnak orvoslásért.
Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának vezetôje hangsúlyozta, a tegnapi rendezvény a szervezet által indított workshop-sorozat negyedik része volt, amelynek témája a közigazgatás és az etnikumközi kapcsolatok. A meghívottak roma és nem roma személyek, olyanok, akik érdeklôdnek a közigazgatás és a romaproblémák iránt, és felkészítôt tartanak az érdeklôdôknek. Most például Haller István értekezik az emberi jogokról.
Népújság: A jelek szerint csekély az érdeklôdés a rendezvény iránt, hiszen alig tízen vannak jelen.
K. M.: - Húszas csoporttal indítottuk, s rendszeresen 15-en jönnek el. Ma kevesen vannak, mert közülük hat tanító, és sajnos most éppen a saját kis munkahelyükért járnak a tanfelügyelôségen. Volt egy általános, indító tanácskozás, a következôkön a közigazgatásról volt szó. Nyolcra terveztük, de tíz része lesz a rendezvénysorozatnak, a következô két hét múlva zajlik.
Szeptember 13-a a román tûzoltóság napja. Ebbôl az alkalomból a Maros megyei Horea Tûzoltócsoport vásárhelyi székhelyén tegnap délelôtt 9 és 12 óra között tágra nyíltak a kapuk.
- 155 évvel ezelôtt Dealul Spiriin 150 tûzoltókatona vesztette életét a Bukarestet ostromló török csapatok elleni harcban - nyilatkozta Chiorean Mihai ezredes, a tûzoltócsoport parancsnoka. Emléküknek adózva tartják az immár hagyományossá vált Nyílt kapuk rendezvényt. Tegnap a Horea Tûzoltócsoport alárendeltségébe tartozó segesvári, dicsôszent-mártoni, szászrégeni és nagysármási alakulatokhoz is bárki beléphetett, s betekintést nyerhetett a katonai alakulat gépállományába, valamint a sajátos tûzoltósági tevékenységekbe. Marosvásárhelyen, az udvaron 12 tûzoltóautó sorakozott. A parancsnok elmondása szerint a jármûvek 90 százaléka tíz évvel túllépte a maximális használati idôt.
A kitartó esô ellenére meglehetôsen nagyszámú közönség gyûlt össze a tûzoltócsoport udvarán. Mindannyian a bemutató gyakorlatokra voltak kíváncsiak.
Ugyancsak a tûzoltóság épületében rendezték be azt az állandó jellegû kiállítást, amelyen a helyi tûzoltóság történetét felidézô korabeli és jelenkori iratok, fényképek, egyen- és védôruhák láthatók. A múzeum fô látványossága az 1892-bôl származó lóvontatású kézi tûzoltó készülék.
Képzeletbeli idôgép - az emlékezésé - szólított útjára sokunkat, amikor szerdán a marosvásárhelyi református Diakóniai Központ Bocskai termébe igyekeztünk. Ott volt Sütô András, Fodor Imre alpolgármester, Hunyadi László szobrászmûvész és felesége, Mária textilmûvész, Fülöp G. Dénes ny. lelkipásztor és Ilona tiszteletes asszony, az egykori marosvásárhelyi színmûvész, Bálint Márta Budapestrôl és sokan mások vidékrôl is, sôt, a szomszédos megyékbôl is érkeztek a tágas elôcsarnokot s már-már a lépcsôsort is betöltötte a közönség. Amint Székely Éva színmûvész köszöntôjében fogalmazott, emlékezni jöttünk. A hajdani Székely Színház egyik kedvencére, a fôiskolán sok nemzedéket felnevelô "tanítónôre". Emlékesten idézni a néhai elôadómûvészt, a mindig segíteni kész rokont, a kedves ismerôst, a felejthetetlen jó barátot: Erdôs Irmát. Aki, ha élne, szeptember 8-án lett volna 74 éves. Fáradt hamvait kopjafa ôrzi.
30 éven át, ajkán Tóth Flóra, Bese Anna, Kincses Zsuzsika, Ilma és megannyi más színpadi szereplô költôk, írók, színmû- és drámaírók míves szavaival vele együtt járhatták be anyanyelvünk édes lankáit, lelkükbe vésve múltunk, hôseink mára is szóló üzenetét.
S hogy a szeretet annyira erôs, hogy olykor tovább éltet
- példázza az élettárs, Erdôs Bartha
István hûsége, éltetô ragaszkodása, aki
a
"felejthetetlenrôl" jó évvel ezelôtt
könyvet, szobrot álmodott. Életre hívta
mindkettôt és általuk most "Irmát"
újra közénk hozta. A budapesti Orbán Károly
által sajtó alá rendezett, igényes
grafikájú kötetet - Prisma Kiadó,
Marosvásárhely, 2003 - közösen tervezték
és készítették elô feleségével.
Ezekkel a gondolatokkal ajánlja olvasóinak: A szeretet
erôsebb minden testi fegyvernél. Társam
emlékére, valamennyiünk vigaszára és
örömére.
A vallomásos kötetet bemutató Tófalvi Zoltán többek között Orbán Károlyt idézte: "...akik e könyvet a kezükbe veszik, élô, lüktetô életet tapintanak. Szívet, mely együtt dobog az olvasóéval, elmét, mely örökkön- örökké keres, kutat (immár az öröklétben), idegrendszert, mely mint egy sokhúrú, érzékeny eolhárfa, a szél legkisebb rezdülésétôl is gyönyörködtetôen megzendül, fújjon az akár Erdélyben, Svédországban, Magyarországon vagy az Egyesült Államokban." Egyébként Erdôs Bartha István 200 kötetet ajándékozott mindazoknak, akik Erdôs Irmát szerették, tisztelték.
Jó volt újra hallani - szalagról természetesen - a mûvésznôt verset mondani, s feltûnni látni a Péterfy László szobrász keze nyomán született portréját. Az együtt emlékezésre rendezett mûvészi mûsor - Kilyén Ilka, az egykori tanítvány, ifj. Lokodi Károly (hegedû), id. Lokodi Károly (furulya) - tette még élményteljesebbé az emlékestet.
Nemrégiben megírtam, hogy milyen csalódottak a kibédiek. Az évekig várt automata telefonközpont beszerelését követôen azt remélték, hogy végre emberi körülmények közt telefonálhatnak majd. Igen ám, de a várt jó minôségû központ helyett egy idejétmúlt üzemi központot szereltek be, ami nem teszi lehetôvé, hogy faxot csatlakoztassanak rá és egyébként sem mûködik megfelelôen. Ez különösen bosszantó volt annak az egyesületnek az esetében, amely aktívan részt vesz a közösség életében, számos sikeres pályázattal igazolta létjogosultságát, de pályázati elszámolásait mindig nagy nehézségek árán tudta csak elküldeni. Többnyire a szomszédos falvak polgármesteri hivatalainak jóindulata segítette ki a bajból.
Nos, minderrôl részletesen írtam akkor, hangsúlyozva, hogy pénzükért a kibédiek is ugyanannyit érdemelnek, mint mások. Mondják, hogy a jegyzet megjelenése után nem sokkal a szóban forgó egyesület székhelyén a Romtelecom szakemberei jelentkeztek és hivatkoztak az öt évvel korábban letett nemzetközi telefonvonal-igénylô két kérésre. (Tudniillik az egyesület az elnök magánlakására van bejegyezve, így az egyesületé mellett az elnök saját nevére is írt egy kérvényt.) Nem tudni, hogy van-e köze a jegyzetnek a történtekhez vagy sem, lényeg az, hogy a két nemzetközi vonal egyike most az újonnan létesült polgármesteri hivatalé lett, a másikat meg az egyesület használja.
A többiek? Köszönik szépen, nincsenek jól. A múzeumba is beillô üzemi központ, mondhatni, öregesen mûködik. Rigolyái, hangulatváltozásai mindennaposak. Ha viccelôdni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy van egyénisége a központnak, de sajnos, nincs senkinek kedve viccelôdni. Annál is inkább, mert jóformán a falun belül is kalandnak, égi szerencsének számít a sikeres telefonálás, pedig, mint tudjuk, a kibédi polgárok is ugyanazt érdemelnék pénzükért, mint a többi elôfizetô.
Lehet, hogy az említett telefonszerelés idôpontja csak véletlenül esett egybe a jegyzet megjelenésével és a Romtelecom egyébként folyamatban levô fejlesztése során éppen akkor következtek az 5 évvel korábban iktatott kérések. Ha így van, akkor sajnos, semmi biztatót nem tudok mondani. Nem tudom ugyanis, hogy mikor kerül majd sor a központok újabb cseréjére. Ha azonban mégiscsak van oksági össszefüggés az újságban megjelentek és a történtek közt, akkor ezekkel a sorokkal én a magam részérôl újra megteszem, ami tôlem telik. Kíváncsian várom, lesz-e hatása.
Különleges jelentôségû a tanév elsô napja, amely az ôsz beköszöntének érzelmi töltete mellett egy lépést jelent a jövô felé a kezdet, az újjászületés jelképeként. Mindnyájunknak egyesítenünk kell erônket, hogy színvonalas oktatást biztosítsunk, mivel ezáltal valósíthatjuk meg az egyik legfontosabb társadalmi befektetést.
Maros megye prefektusaként szeretném biztosítani önöket, hogy a nevelés és oktatás folyamatában részt vevô valamennyi tényezô mindent forrást felhasznál annak érdekében, hogy a diákok korszerû helyiségekben tanuljanak, s hogy rendelkezésükre álljon minden mûszaki és anyagi eszköz a minôségi tanulás folyamatában. Ilyen módon tanáraik mellett, lehetôségük adódik, hogy elért eredményeikkel a Maros megyei oktatásügy hírnevét növeljék.
Ezekkel a gondolatokkal kívánom az iskolába indulóknak, hogy vágyaik teljesüljenek, tolmácsolom baráti üdvözletem a pedagógusoknak, kívánok erôt és folyamatos sikereket annak a nemes feladatnak a gyakorlásában, amelyet az új nemzedékek felkészítése érdekében vállaltak. A szülôknek pedig azt kívánom, hogy erôfeszítéseikért gyermekeik teljesítménye legyen a hála.
Valamennyiüknek sok sikert az új tanévben!
Ovidiu Natea
Az FX Communications (volt Romsat) augusztustól 4,50 dollárról 4,95 dollárra növelte a kábeltévé-elôfizetés díját. Mi indokolta a drágítást és milyen pluszszolgáltatásokat kapnak érte az elôfizetôk? - kérdeztük a cég marosvásárhelyi egységének igazgatóitól.
Gábor Ferenc fejlesztési igazgató szerint a cég azért döntött úgy, hogy három év után árat emel, mert bizonyos mûködési költségek, illetékek, szerzôi jogdíjak, mûsorszolgáltatói díjak megdrágultak. - A múltban is többször kifejtettük, hogy bizonyos csatornák évrôl évre drágítanak. Részben ez is egy tendencia. Ami a szerzôi jogdíjakat illeti, több érdekképviselet van, amelyek a bevételbôl bizonyos százalékot elvisznek.
- Konkrét példát tudna mondani?
- Több szerzôi jogvédô egyesület létezik, példát nem tudok adni. Arra sem, hogy melyek azok a televízióadók, amelyek dragítottak és mennyivel, mivel a kétoldalú szerzôdések titkosak. Mindenesetre alapos számítások után döntöttünk az áremelésrôl. A többlet, amit a nézôk ezért kapnak: a minôség. Nagyrészt már új hálózat mûködik, a Kövesdombon, a Tudor negyedben, és a jel, a kép, a hang minôsége lényegesen javult. Sokkal kevesebb a megszakítás, kevesebb panasz érkezik cégünkhöz, mint az elmúlt években.
- Apropó, hányan reklamálnak az FX-hez naponta?
- Ez a szám változó. Egy konkrét esetre lehet száz panasz is. Ha az egyik adó tôlünk független okok - mûszaki meghibásodás - miatt megszakítja a mûsort, van úgy, hogy 300 nézô telefonál be egy nap alatt. A meghibásodások száma azonban nagyon lecsökkent.
- Ennek kissé ellentmond, hogy helyenként még mindig nem kifogástalan a vétel. Lapunknak többen jelezték, hogy például a Kövesdombon a Prima "havazik", másutt a Magyar 2 adó "bolhás", ha pedig a rendszeren kissé állítanak, kijavítják a hibát, egy másik tévéadó nem "jön be" jól. Mindig van egy kis gikszer valamelyik csatorna esetében. Nem lehet ezt kiküszöbölni?
- Mindig volt és mindig lesz probléma, ha mûholdas rendszerrôl van szó.
Gond lehet a tévékészülékkel, a mûholdas berendezéssel, az idôjárás is lehet egyik oka a nem tökéletes vételnek. A Pro tévénél nemrég tapasztalt rendellenességeknek az volt az oka, hogy náluk, a stúdióban valami meghibásodott. Ilyen esetben nyilván nem tudunk közbelépni. Az, hogy a kövesdombiak panaszkodnak a Primára, meglep. Lehetséges, hogy van néhány utca, ahol az új hálózat nincs még teljesen beállítva, de azt is meg kell érteni, hogy a felújítás során egy-két hétig beállítások történnek.
Mátyás Mátyás kereskedelmi igazgató szerint az apró gondok részben a tévékészülékeknek tudhatók be, mert nem mindenik készülék képes befogni az összes csatornát. Szerinte az emberek panaszkodnak, de nem a kábeltévé-társaság, hanem saját készülékük nem mûködik rendesen.
- Miben áll és milyen szakaszban van a hálózat felújítása?
- 80-85 százalékos arányban van befejezve, ami azt jelenti, hogy a régi hálózat - kábelek, erôsítôk - teljes mértékben kicserélôdött. Optikai kábel a fôgerinc, ugyanakkor a hálózat kétirányú: immár internet-szolgáltatásra is alkalmas. Az új hálózatban mûködik a bôvített programcsomagunk is, amely a Discovery Travel&Adventure, Discovery Civilisation, VH 1 Classic, Reality TV, Private Blue adókat tartalmazza és amelyeket a 31 adót jelentô alapszolgáltatáson kívül igényelhetnek a nézôk. Természetesen fizetés ellenében, hiszen ezek kódolt adók.
- Hol szükséges még a hálózatcsere?
- Még nem készültünk el a felújítással részben a November 7-ben, az Állomás negyedben, a Balcescu, Szabadság utcák környékén, a központban, a Kossuth utcában, kisebb zónákban.
- Mi a helyzet az HBO programfüzetekkel, néhány olvasó ugyanis úgy tudja, hogy ezután nem biztosítják díjmentesen a filmcsatorna elôfizetôinek, hanem térítés ellenében kell megrendelniük.
- Az HBO mûsorfüzetekhez egyelôre még ingyen hozzá lehet jutni a pénztárainknál, de rövidesen ezt felváltja a képernyôn való mûsorközlés. A hálózatkorszerûsítéssel 1-2 újabb információs csatorna bevezetését tervezzük pluszban, amelyek a Romsat Infóhoz hasonlóak lesznek, de részletesebb tájékoztatást nyújtanak a mûsorokról.
- Mi a helyzet a sokak által óhajtott Minimax rajzfilmcsatorna bevezetésével?
- A Minimaxot több nézônk igényelte, természetesen megfontoljuk a dolgot. Van esély arra, hogy beillesszük a programrácsba, de ennek gazdasági vetületei vannak. Pluszköltséget jelent, szerzôdést kell kötnünk a Minimax csatornával, a megfelelô engedélyek megszerzése is szükséges. A Minimax román nyelven feliratozott illetve van egy magyar szinkron változata is.
- Mindkét változatot meg szándékoznak vásárolni?
- Nem tudjuk egyelôre, mivel Marosvásárhelyen igény lenne mindkét változatra, de ezáltal a pluszköltség megduplázódna.
- Kivel kell tárgyalásokat folytatniuk?
- Magyarországon keresztül jön be a Minimax, de nem tudjuk pontosan, kik a részvényesek.
- Mikor számíthatunk a Minimax csatorna bevezetésére?
- Az igényléseket mintegy két hete kaptuk meg, ártárgyalást kell folytatni a Minimax csatorna tulajdonosaival, ami elhúzódhat egy-két hónapig, a szerzôdés megkötése is idôt igényel. Még nem tudok pontos dátumot mondani.
- Nem tartja kissé soknak a majdnem 5 dolláros elôfizetést, fôként, ha visszagondolunk az indulásra, amikor 1 dollárról szóltak a szerzôdések?
- Abban az idôben, amikor 1 dollár volt a bérlet, 100 dollár volt a bekötés. A kábeltévés cégek politikája az volt, hogy a bekötési díjakból finanszírozzák a tevékenységet. Volt 10-12 mûsor, szerzôi jogvédelemrôl nem volt szó a 90-es évek elején, közepén, a mûsorok ingyenesek voltak. Könnyû volt valamit, aminek a költsége nulla, 1 dollárért eladni. Most a bekötési díj jelképes, a mûsorok nagy része viszont egyre drágább. A szerzôdéseket az elôfizetôk nagy részével felújítottuk. Természetesen, ha az elôfizetési díjat a létminimumhoz hasonlítjuk, nem mondhatjuk, hogy kevés. Ha a mûsorok árát, minôségét vesszük alapul, azt nézzük, hogy 30 adó van az alapcsomagban, ami a legtöbb nyugat európai országban nem létezik, akkor nem drága.
Marilyn Monroe-ról már sok könyvet írtak, Londonban ebben a hónapban jelenik meg a legújabb.
A filmsztárt 1962. augusztus 5-re virradóra éjjel holtan találták Los Angeles-i lakásán. Negyvenegy év után még mindig sok rejtély veszi körül halálát. Vannak, akik arra esküsznek, hogy öngyilkos lett, vannak, akik szerint véletlen okozta halálát. Nagy a gyilkosságra gyanakvók tábora is: egyesek a Kennedy- testvéreket vádolják, mondván, így akartak megszabadulni egy kényelmetlenné vált szeretôtôl. Gyilkosként felmerül a maffia is, amely így próbálta bajba keverni Robert Kennedyt, sôt, a KGB is, tekintettel arra, hogy a színésznô utolsó éveiben állítólagos kommunistákkal volt körülvéve. Ide sorolják Ralph Greensont, a pszichológusát és orvosát, Hyman Engelberget.
A Nagy-Britanniában piacra kerülô legújabb könyv címe - Áldozat: Marilyn Monroe titkos szalagjai. Szerzôje Matthew Smith. A kötetbôl néhány részletet már közölt a londoni Mail On Sunday. A lap magát az írót is megszólaltatta. Smith szerint a könyvben szereplô magnószalagokat Marilyn egyedül vette fel élete utolsó szakaszában, és ezeket átadta Greenson doktornak, aki 1960-tól kezelte ôt és 1962 nyarán hetente ötször találkozott vele hosszú órákra. Greenson volt az, aki augusztus 5-én hajnalban a színésznô házából felhívta a rendôrséget.
A magnószalagok nagy részén a szexrôl van szó. Monroe elmesél rajtuk egy sor nagyon merész együttlétet férfiakkal (például beszámol egy bizonyos Johnny Hyde ügynökkel végzett perverz fürdôszobai aktusról) és nôkkel is, köztük Joan Crawforddal. Visszatérô téma az orgazmus, amelyet Monroe csak azután ért el, miután Greenson kianalizálta. Többször történik említés a beöntôkrôl mint erotikus kellékekrôl, ahogyan azt a XVIII. századi Franciaországban használták. Elhangzik az egyik felvételen, hogy Peter Lawford színész, Kennedy sógora birtokolja Du Barry grófnô eredeti készülékét.
Ha van, aki jól ismeri Marilyn felvételeit - írja a Corriere della Sera -, az Anthony Summers angol író, aki 1985-ben Istennô: Marilyn Monroe titkos élete címmel írt életrajzot a sztárról. Summers telefoninterjút adott a lapnak.
- 1995-ben Washingtonban voltam, amikor kapcsolatba lépett velem John Miner Los Angeles-i ügyvéd, aki annak idején dolgozott az ügyészséggel a Marilyn halálával kapcsolatos nyomozásban. Most elmondta, hogy nála vannak Monroe magnószalagjai és el akarta adni ôket - mondta Summers -, százezer dollárt akart értük és a pénz a Greenson-alapítványhoz került volna.
Summers szavaiból kiderül, hogy Minernél nem voltak ott az eredeti szalagok, hiszen azokat az 1979-ben elhunyt Greenson megsemmisítette. Miner 1962-ben hallgatta végig a szalagokat, amikor a nyomozás során kikérdezte a doktort. Greenson akkor megeskette, hogy tartalmukat nem hozza nyilvánosságra, ez volt Monroe kívánsága. Aztán Miner bevallotta az írónak, hogy ô maga rekonstruálta a szöveget a 90-es években, kitûnô memóriájára hivatkozva.
Summers azonban nem tartja ezt az anyagot hitelesnek.
- Sok helyen olyan benyomása van az embernek, mintha illemhelyi feliratokat olvasna. Marilyn sohasem használt ilyen piszkos szavakat. Gyanúsak az irodalmi idézetek is, amelyeket nem szokott használni. Az anyagnak pedig csaknem minden oldalán van Shakespeare, sôt még Joyce is elôfordul. Összegezve, ez nem Marilyn szövege, inkább John Mineré.
John Miner most azt meséli, hogy Greenson özvegye oldotta fel ôt a titoktartási esküje alól. Kérdés, hogy az általa átírt szöveget vette-e "készpénznek" Matthew Smith.
Pornófilm forgatásának helyszínéül szolgált egy olasz kisváros temploma Avezzano mellett, és a gyalázat miatt a kánonjog értelmében megerôsítésre szorulnak a felvételek után itt tartott egyházi szertartások, beleértve az esküvôket és az áldozásokat is.
A szentségtörésre az egyik szomszédos falu buzgó hívôje hívta fel a figyelmet, aki a különben a kereskedelemben szabadon kapható, s a megfelelô figyelmeztetésekkel ellátott filmet nézve a várt kéjes örömök mellett döbbenten úgy látta, hogy a jelenetek egy részének a közeli Ortona dei Marsi település templomának ismert falai adnak meghitt hátteret. Az értesített carabinierik is alaposan megnézték a jeleneteket, de arra a következtetésre jutottak, hogy nem az ortonai templomban forgatták a nagykorúak számára szóló filmet. Idôvel azonban a szakértô olasz rendôrök a még behatóbb vizsgálatok nyomán mégis azonosították a helyszínt, az ugyancsak közeli Gioia Vecchio Szent Vince- templomaként.
Az ominózus film - amely profi szereplôkkel készült még 1998-ban - templomi jeleneteinek forgatásához egyébként szabályos engedélyt kértek a kis olasz templom akkori plébánosától, igaz, csak azt jelölve meg, hogy egy házasságkötés felemelô pillanatait szeretnék rögzíteni. Ez "ren- des kosztümökben" meg is történt, a filmtörténetben azonban sok minden más is volt a továbbiakban.
Az egyházjog szerint ugyanakkor "a botrányos és szentségsértô aktusok" után a helyszín meggyalázottnak számít, s ezért legalábbis püspöki megerôsítésre van szükség az elmúlt öt évben itt tartott egyházi szertartások, beleértve az esküvôk érvényesítéséhez - "rehabilitálásához" - is.
Az egyházmegye, Marsi püspöke, Lucia Renna egyelôre nem kommentál, s mint az ANSA olasz hírügynökségnek kijelentette, "elôbb az ügy minden részletét szeretné tisztázni". A carabinierik azonban már letették részletes jelentésüket a vizsgálóbíró asztalára, a film készítôinek és - olasz és külföldi - szereplôinek névsorával, mellékelve a környezô településeken elkobzott pornókazettákat is.
Három nô közül kettônél többszöri peteérést tapasztalt félszáz páciens egyetlen menstruációs ciklusának vizsgálata során egy kanadai kutató.
Egyes nôknél a menstruációs ciklus során kétszer, háromszor is bekövetkezik a peteérés - állítja egy kanadai kutató, gyökeresen felrúgva a menstruációs ciklussal kapcsolatos eddigi teóriát, amely szerint e ciklus során egyetlen petesejt szabadul ki helyérôl.
Roger Pierson, a kanadai Saskatchewan egyetemének kutatója 50 nôt vizsgált meg egy hónapon át. A 19 és 43 év közötti hölgyeknél nap mint nap végeztek ultrahangos vizsgálatot, hogy megfigyelhessék, miként nônek a petezsákok, azok a "tárolóhelyek", ahol a petesejtek találhatók. Mindeddig az orvosok úgy gondolták, hogy egy-egy menstruációs ciklus során csak egyszer indul be e petezsákok fejlôdése, ami azután egy petesejt kiszabadulásához vezet - s bármiféle eltérés ettôl csak kivétel lehet. Pierson viszont a megfigyelt nôk 68 százalékánál két, egymástól jól elhatárolható petezsák-érési idôszakot tapasztalt, sôt, 32 százalékuknál háromszor is észlelte ezt a jelenséget, egy menstruációs cikluson belül.
A kanadai kutató mindebbôl azt a következtetést vonta le, hogy egyes nôknél egy cikluson belül többször is bekövetkezik a peteérés. Mások viszont továbbra is kételkednek, arra hivatkozva, hogy a vizsgálatok erre nézve nem adtak semmiféle bizonyítékot, mert csak a petezsákok fejlôdését látták, a petesejtek kiszabadulását nem.
Mindenesetre Pierson teóriája - ha valóban helyesnek bizonyul, amit még további vizsgálatoknak kellene megerôsítenie - magyarázatot adna arra, miért vallanak kudarcot oly gyakran a különbözô meddôségi kezelések.
Az EKG-nél sokkal megbízhatóbb mûszerrel vizsgálhatják a szívet, immár mellôzve az érzékelôk mélyhûtését.
Svájci kutatóknak sikerült tökéletesíteni az úgynevezett magneto- kardiográfiát (MKG), azt a módzsert, amellyel már nagyon korai stádiumban felfedezhetôk a szív betegségei.
Az MKG-nél jóval elterjedtebb, hagyományos szívgyógyászati vizsgálati módszer, az elektrokardiográfia (EKG) erre nem képes, pontosabban ehhez terheléses tesztet kell elvégezni. Az MKG-nél viszont a páciens pihenése közben zajlik a vizsgálat (ugyanúgy, mint a hagyományos EKG-nál), s ráadásul nagyon pontos képet kapni a szív állapotáról.
Az MKG mindeddig nagyon költséges és bonyolult szerkezet volt: a mágneses hullámokat észlelô érzékelôket ugyanis az abszolút nulla fok (azaz a mínusz 273 fok) közeli hômérsékletre kellett hûteni, ami különleges berendezéseket igényelt. A svájci kutatók által továbbfejlesztett gép immár szobahômérsékleten mûködik, ami a Science et Vie címû francia tudományos havilap beszámolója szerint lehetôvé teszi, hogy megjelenhessen a kórházakban, sôt egyes kardiológiai szakrendelôkben is.
1898. június 26-án született Majna-Frankfurtban, s már gyermek-ként vonzották a magasságok. A bambergi borkereskedô család sarja iskolás korában repülôgépmodelleket készített. A mérnöki diplomával rendelkezô apa kezdettôl fogva támogatta fiának vonzódását a technika iránt. 1909-ben magával vitte a fiút a frankfurti nemzetközi repülô-kiállításra. Az ott szerzett élmény egy életre a repülés szerelmesévé tette Willyt. Amikor barátját, Harth-ot behívták katonai szolgálatra, Willy vitorlázó repülôgépeket készített, amelyeket Harth szabadsága idején együtt próbáltak ki.
1918 végén beiratkozott a müncheni mûszaki fôiskolára. Ötéves tanulmányi ideje alatt is tovább dolgozott konstrukcióin és folytatta a vitorlázó repülést. 1923-ban a család anyagi segítségével Bambergben megalapította saját üzemét, a róla elnevezett repülôgépgyárat. 1926-ban teljesen fém utasgépet (M18), 1934-ben könnyû szerkezetû túragépet (BF 108 Taifun) épített.
Ugyanabban az évben kifejlesztette a Me 109-et, amely a második világháborúban a német légierô, a Luftwaffe standard vadászgépe volt. 1943-ban megépítette az A. M. Lipisch által kifejlesztett, 1000 km/óra sebességû rakétahajtású gépet (M 163), majd 1944-ben szériában a Me 262 sugárhajtású vadászgépet.
Az elsô nemzetközi sikert Messerschmitt konstruktôrként akkor érte el, amikor 1935-ben a legendás pilótanô, Elly Beinhorn egy Taifun sportgéppel 13 repülôóra alatt tette meg a Gleiwitz- Isztanbul-Ber-lin utat. 1930-tól tiszteletbeli professzorként adott elô a müncheni mûszaki fôiskolán. 1939-ben az általa konstruált Me 209-e gép óránkénti 755 kilométeres sebességgel gyorsasági világrekordot állított fel, amelyet azután harminc éven át ôrzött.
További repülôgépek következtek, amelyek mind megelôzték korának fejlettségi színvonalát. A Me 262, az elsô szériában gyártott sugárhajtású repülôgép például új korszakot nyitott a repülés történetében.
A második világháború után a gyôztes hatalmak leszereltették a bombatámadások következtében nagyrészt elpusztult Messerschmitt- üzemeket. A cégtulajdonost az amerikaiak letartóztatták és azt tervezték, hogy bíróság elé állítják, mint a német háborús gazdálkodás egyik kiemelkedô alakját. A perbôl azonban nem lett semmi, sôt 1948-tól maguk is igénybe vették a konstruktôr tehetségét.
Az 1945 után elrendelt repülôgép- gyártási tilalom nyomán Willy Messerschmitt saját tervezésû elôre gyártott lakóházakat, varrógépeket és kisautókat termelt augsburgi üzemében. Spanyolországban - ahová tanácsadói minôségben kötötte ôt szerzôdés - 1952-ben már ismét gyártott repülôgépeket. Egyiptom számára a hang terjedési sebességénél gyorsabb gépet fejlesztett ki. Németország-ban, a szövetségesek által elrendelt korlátozások feloldása után, 1955-tôl újra megrendeléseket kapott a Luftwaffétól.
Néhány nappal 70. születésnapja elôtt, 1968 júniusban jött létre a már régóta tervezett fúzió a Bölkow-csoporttal, amelyet egykori munkatársa, Ludwig Bölkow alapított. (Ezzel a késôbbi Messerschmitt-Bölkow-Blohm GmbH az NSZK legnagyobb repülôgépgyártó vállalata lett.) Az egyesülés lehetôvé tette a német repülôgép- és ûrhajózási ipar túlélését a nemzetközi versenyben - jegyezte meg az AP hírügynökség.
Életének utolsó éveiben Messerschmitt egy hôlégsugaras repülôgép megalkotásán dolgozott: a "Rotor-Jet" a helikopter fel- és leszálló tulajdonságával rendelkezik.
Willy Messerschmitt számos német és nemzetközi kitüntetést nyert el. 1978. szeptember 15-én, 80 éves korában hunyt el Münchenben, mûtéti szövôdmény következtében.
A világon fellelhetô utolsó, még mûködôképes Messerschmitt 109-es vadászgép - ez a hitleri Luftwaffe egyik ásza volt a II. világháború légi csatáiban - 1997. október 12-én semmisült meg, amikor egy angliai légibemutatón a földhöz csapódott.
Könnyû lesz összetéveszteni a konyhát a fürdôszobával, ha csak az orrunkra hagyatkozunk egy kozmetikumokat gyártó firenzei újítónak köszönhetôen: a vállalkozó pizzailla-tú habfürdôvel, kapucsínóillatú szappannal, mi több, a frissen kisült toscanai kenyér illatát idézô testápoló krémmel, mondhatni cipókrémmel rukkolt elô. Mindezeknek köszönhetôen nehéz lesz megmondani valakirôl, hogy a konyhából jött-e több órás sütés-fôzést követôen, vagy a fürdôszobából frissen fürödve.
- A pizzaillatú habfürdô hatására a víz olyan, mintha pizzában mártóznánk meg. A törölközés után az illat erôssége ugyan tompul, de azért marad étvágygerjesztô szaganyag a bôrön meghatározva az illetô illatát - nyilatkozott az újító AFP-nek. (A hírügynökség nem kérdezett rá, hogy vajon egy pizzasütödében dolgozó nem produkálja-e ugyanezt fürdô nélkül, ingyen.)
- Az étket idézô tisztálkodószer kizárólag természetes összetevôket tartalmaz, a pizzatésztának nincs benne szerepe, annál inkább a paradicsomnak és a hagyományos pizzafûszereknek: a bazsalikomból, a szurokfûbôl (oreganóból) sajtolt olajoknak, valamint egy leheletnyi gyömbérkivonatnak - árulta el a 36 éves Ducio Cresci, aki televíziós producerbôl lett illatmester.
Kozmetikumait (eau de toilette, szappan, testápoló és habfürdô) ajándéknak, vagy az olasz csizmán tett utazás emlékéül veszik és viszik a turisták. Két év alatt 100 ezer fogyott a termékekbôl, a cég mégsem ebbôl él, fô profilja a csokoládé, a cukrászati krémek és a rágógumi.
Tallózó
A szerkesztôkben, bús fô-Hamletekben / vesztett ügyek
után, a kéthatáron / két bús Mikes kerül
egymással szembe, / s az egyik marad mindig Kolozsváron
(Lászlóffy Aladár: A kolozsvári
szerkesztôségek) * Az ezredfordulóra napvilágot
látott már jó néhány dokumentumkötet,
és fontos árnyalattal bôvült az idôszakról
szóló elbeszélések spektruma: 2003-ban megjelent
Gáll Ernô 1977-tôl vezetett naplójának
elsô kötete. Nem csupán a szöveg
személyessége, illetve írójának vezetô
szerepe miatt fontos ez a könyv, hanem azért is, mert
folyamatszerûen bontakozik ki a
"cselekmény". Az elemzések,
helyzetértékelések mindig az épp
rendelkezésre álló információk
birtokában történnek. Így nemcsak az
eseményeket látjuk, hanem sokkal inkább magát a
személyiséget is, aki az értékeléseket
végzi. Ugyanebbôl a szempontból válhat
fontossá a közeljövôben Huszár Sándor
naplója, amelybôl ebben a Korunk-számban részleteket
közlünk. A Hét hosszú idôn keresztül
és éppen Huszár Sándor fôszerkesztôi
mandátuma idején a legdinamikusabb értelmiségi
fórumnak bizonyult, körülötte tömörült,
hatására formálódott az erdélyi szellemi
élet egy fontos csoportja. A hetilap nemrég zárta le
történetének Bukaresthez kötôdô
szakaszát - 2003 ôszétôl
Marosvásárhelyen jelenik meg. Ez laptörténeti
fordulat, az összegezésekre alkalmas pillanat is indokolja, hogy a
leghangsúlyosabban éppen A Hét egykori
szerkesztôsége van jelen e Korunk-hasábokon. (Balázs
Imre József: Azok a fekete noteszek) * 1970. október 24., szombat.
Tegnap délután öt órakor megjelentünk. Két
éjszakán át bütyköltük, alakítottuk
az elsô számot. Rettenetesen nézett ki az elején. De
lassan-lassan sikerült levakarnunk róla a dilettantizmus nagy
részét. Persze csúnyák a címbetûk. Nem
szoktuk meg még a laptestet, ezért zsúfoltak az oldalak.
Stb. * Harcolni kellett minden egyes cikkért. Délelôtt a
Pártház úgy határozott, hogy kidobják a
Méliusz-esszét. Vincze azonban nem hagyta. * Persze
hiányérzetem van minden itt leírt mondat után. Mert
például már az eddigiekbôl is úgy jött
ki, hogy Vincze János Hunyadi János álneve. Holott -
alapjában véve - a legártalmasabb figurák egyike.
Itt a történelem a fôszereplô, nem az emberi jellem vagy
bátorság, hanem a helyzet. Íme egy kis
ízelítô abból, amit elôbb
történelemnek mondottam. * Ilyen, hogy Vincze János, nem
létezik. Ez az illetô úgy lett a Romániai Magyar
Nemzetiségû Dolgozók tanácsának az
alelnöke - lényegében ügyvezetôje, központi
bizottsági osztályvezetôi rangban -, hogy hivatalosan Ioan
Vintének hívják. Mi azonban úgy tudjuk, hogy magyar.
Valójában az is. Is-is. Anyuka román parasztasszony, apuka
kakastollas csendôr volt. Így tehát oka van a szeretetnek
és a gyûlöletnek egyaránt, indokolt a román vagy
a magyar nemzetisége, hisz mindenki olyan nemzetiségû,
amilyennek vallja magát. Ebben az esetben - ahol többet fizetnek. *
De ez sem ilyen egyszerû. Vincze János illegális kommunista
volt. Hogy milyen és mekkora, nem tudom, csak azt tudom, hogy az akkor
egyetemista Constanta Craciun ifjú kommunista beleszeretett. És
hozzáment feleségül. És utóbb Constanta Craciun
vezetôi funkciókat töltött be. Például volt
mûvelôdési miniszter és mint ilyen, a
fônököm. És egyike a kommunista vezetôknek, akiket
a túlvilágon is tisztelni fogok. És bármilyen
furcsa, ô is - jól mondom - tisztelt engem, aki fia lehettem volna,
de csak beosztottja voltam. Nos, innen kétfelé ágazik az
út. 1. Vincze ismerte Constanta véleményét az
én ennivaló naivitásomról. Lehet, hogy otthon
becsületességnek mondta. És 2. Abba is belekapaszkodott -
amikor lapügyben nekem segített -, hogy Dumitru Popescu, aki most
Ceausescu jobb keze, az én idômben Constanta helyettese volt. *
Persze még mindig felvetôdik egy kérdés: miért
kockáztat egy központi aktivista egy vacak
fôszerkesztôért egy bombabiztos
sajtófônökkel szemben? Erre is van válasz. Mert
fél Méliusztól. Ugyanis Méliusz József
Gaál Gábor virtuális helyettese a régi
Korunknál, régi illegalista, hét évet
töltött börtönben, mégpedig úgy, hogy
épp Vinte Ioan belügyminiszter-helyettes tartóztatta le. Az,
akinek a nevét bárki bárhogy olvasta ki, mégiscsak
Románia elsô bukaresti nagykövete a háború
után. Ki merné ezt követôen azt mondani, hogy nem
érti vagy nem akarja érteni a nemzeti kérdést? *
És még mindig nincs vége az indoklásnak. Ugyanis
Vinte-Vincze rádöbbent arra, hogy Ceausescu 1968 utáni
politikája megváltozott. Tehát legalábbis koncot vet
a kisebbségi magyarságnak. És még valami nagyon
lényegesre: hogy ha nem vigyáz, akkor az a konc esetleg épp
ô lehet. Mégpedig nem is kimondottan igazságtalanul.
(Huszár Sándor: Napló - részletek) * A kréta
körül úgyis mindig baj van, / nagy ciprus-pennák
merednek az égnek. / A pokol tüzén, tintaszín olajban
/ a kolozsvári velszibárdok égnek. (Lászlóffy
Aladár) * KORUNK, 2003. augusztus
B. D.
Kovács András Ferenc
Tükörképek mögül ma még kilátok:
Bohóc-cipôkkel rosszkedvem tele,
S míg zord idô köpül sötét világot,
Szivárg a száj post mortem tejfele.
Csak álmodom tán negyvenhárom éve,
Hogy porba firkál negyvennégy személy,
Míg csillagörvény-mandalára réved
Egy sámángyermek: renyhe, vén Nemél.
Szemednek árnyát szitkul isszák
Statiszta sandák már gyalázzák
A díszletek mögött rekedt fény
Csönd fölszínén a fattyúdal
Nagy Attila
Az égen vékony csík maradt a Napból
Száll még a gôz a sûrû zaccból
A ház üres - csörömpölés, szitok nem zavarnak
Édeskés illata száll már az avarnak
Kórból kirángatva, alkonyba andalog
Barát és szeretô - velük titkok mennek
Elérhetetlen vidék az értelemnek -
Nagyranôtt, hallgatag mályvák leszünk
S az ifjúság tûnô dallama talán
A hit, hogy volt közöttünk bátor -
Az égre úszik, ott szuszog a Hold
Hogy nem vagyunk magunkra, Poéta, te mondd!
Nyughassunk el szavad ritka mámorától
Fülöp Kálmán
csukló sóhaj.
(bomló) tüzes vérem tartja ébren
csontra aszott holnapomba.
Okkal, ok nélkül, manapság elég sokan
megkérdôjelezik a tájképfestészet XXI.
századi létjogosultságát. Igazuk van-e vagy sem,
errôl még sokat fognak vitatkozni az ítészek, a
mûvészek és a mûvészetkedvelôk.
Ettôl függetlenül nagy a gyanúm, hogy még
hosszú ideig lesznek olyan alkotók, akiket környezetük,
a táj ihlet arra, hogy ecsetet vegyenek a kezükbe. Nyilván
nem mindegy, hogy milyen eredménnyel. Eleve zárjuk most ki azt a
mifelénk még gyakori esetet, amikor a festett kép alig
különbözik egy színes fotótól, vagyis a
festô egy az egyben azt igyekszik visszaadni, amit lát. De a
primér tájélménytôl elvonatkoztatva, azt
alkotó módon továbbfejlesztve, a
tájábrázolásnak sok más fázisa van.
Jól példázza ezt a marosvásárhelyi
református diakóniai központban nyílt
kiállítás. Itt két olyan fiatal festô
mutatkozik be, akik 1994-ben végezték el a
vásárhelyi mûvészeti középiskolát,
aztán nagyvárosba, Budapestre kerültek, ott váltak
hivatásos mûvésszé, és azóta is
mindvégig az urbánus környezet, a modern
mûvészeti irányzatok kellôs közepén
élnek, dolgoznak. Balázs Imre
Barnáról és Incze Mózesrôl
van szó, akik a nyáron a Maros megyei Szentdemeteren
töltöttek több hetet kemény munkával,
festéssel, a termést pedig ezen a közös tárlaton
mutatták be. Harmadik társuk, Varga Melinda
néhány fekete-fehér grafikájával
együtt. Ô frissen végzett szobrász, s mint a
szobrászok általában, kitûnô rajzos.
Szentdemeteren a régi épületek, eszközök
geometriája ragadta meg. Maradjunk azonban a két
fiatalembernél, illetve kéttucatnyi
olajkompozíciójuknál.
Ezek kiválóan szemléltetik, milyen mély hatással volt rájuk a táj, a természet, a hagyományos népi világ, a Kis-Küküllô mente, pontosabban a vendéglátó falu és az elárasztott település, Bözödújfalu és a tó. Persze anélkül, hogy a képeiken mindezt fényképszerû hûséggel látnánk viszont. Kétségtelen, hogy számukra a látvány inkább csak kiindulópont, ürügy arra, hogy a látottakat, tapasztaltakat átlényegítsék, és arra használják fel, hogy olyasmiket tükrözzön, ami ôket izgatja, foglalkoztatja és egyéniségük, elképzeléseik, saját ízlésük szerint képes továbbítani azt a nézôknek.
A kiállítás közönsége elsô pillantásra megállapíthatja, a festôk kitûnôen érezték magukat a szentdemeteri "alkotótáborban". Kompozícióik derût, kitörô életkedvet, optimizmust sugároznak. Más-más módon természetesen, de egyaránt erôteljes festôiséggel. Mindkettejüknek különösen fontos lehet, hogy a vásznon gazdagon pompázzon a faktúra, vastagon, több rétegben festik, kenik egymásra a színeket, hogy összhatásukban harmonikusan érjék el a kívánt eredményt: az esetek többségében a külsô, belsô ragyogást. Balázs Imre Barna cím nélküli sorozata, a Boldogasszony hava a táj egészébôl nagyobb szeleteket kiragadva próbálja meg minél érzékletesebben megörökíteni a fényt, az átélt és tartósan elraktározott, késôbb is elôhívható varázsos hangulatot. Fokozatokban figyelhetô meg nála a táj metamorfózisa. Egyik festményén még felismerhetô a táj, a másikon már kezdenek elmosódni a domborzati formák, egy következôn mintha már térképszerûen, a magasból láttatva jelentkezne a természet, hogy egy másikon teljesen színekbe oldódva alakuljon át a dombok, völgyek, legelôk, erdôk, vizek látványa. Képeit a sárgák, narancsok, vörösek, élénkzöldek uralják, napkeltéje olyan, mintha a nap fényözönnel bombázná a földet. És a fényzáporral más képein is találkozunk.
Incze Mózes látványteremtése is a fakturális megdolgozottságon alapul, olyannyira, hogy festményein néhol már-már harmadik dimenziót is létrehoz, de ô az ellentételezés eszközét is gyakran beveti, a durván egymásra kent festékrétegek mellett tükörsimára eldolgozott felületek is vannak, fokozva az összhatást. Egyik ciklusa sejtelmes, jelképszerû elemeket visz be a kompozíciókba. Gubószerû, lebegô képzôdményei bizonyára korábbi emberalakjainak idáig egyszerûsödött változatai, de lehetnek pusztán gondolat- vagy érzelemhordozók, a festô a nézôkre bízza a megfejtést. Incze ezeken a képein jellegzetes helyzeteket hoz össze, a látottakból inkább csak részleteket kiemelve, kapubálványt, parasztinget, igavonó szekérkelléket, egyebeket léptetve elô szimbolikus mondandója fôszereplôjévé. A tágan kinyílt horizont, a total plan a Megidézett táj címû sorozatán tárul a nézôk elé. Ezek úgy is tekinthetôk, mint kép a képben, a teljesen kitöltött olajfelület középsô részében ugyanis, akár egy ablakban, netalán egy nagy méretû vázlatfüzet lapjain, feltûnik emlékképként a táj a maga valós gazdagságában, erôteljes hangulati töltettel. Ez már a tájfestészet egy másik ötletteli változata.
Érdemes megnézni a tárlatot, felfedezni ezúton is, hogyan ötvözôdhet szerves egységgé a hagyományos téma a modern szemlélettel. Persze ez is csupán egyike a festészeti megoldások vég nélküli variációinak.
Nagy Miklós Kund
Zajlik a huzavona az aradi Szabadság-emlékmû köztérre állítása ügyében. Nem tudható, hogyan döntenek a politikusok, kik és mennyire tartják be illetve szegik meg az egyezségeket, meglesz-e idejében, meglesz-e egyáltalán valamikor az avatóünnepség, azok a mûvészek azonban, akikre az a szép feladat hárul, hogy megújítsák, leleplezésre alkalmassá tegyék az impozáns szoboregyüttest, továbbra is teljes odaadással dolgoznak. Rajtuk nem múlik, hogy október 5-én ott áll-e majd a Tûzoltó téren Zala György hosszú évtizedekkel ezelôtt eredeti helyérôl önkényuralmi parancsra eltávolított mûve. Hónapok óta megfeszített munkával egészítik ki a szobor hiányzó részeit, restaurálják a megrongálódott emlékmûvet. Segítôtársak is vannak természetesen, de a tennivalók nagyja a három fiatal szobrász - Kolozsi Tibor, Pokorny Attila és Szilágyi László - vállára nehezedik. Ôk valóban értékelni tudják a szoborcsoport egykori létrehozóinak mûvészi inventivitását, szakmai hozzáértését, ha valakik csodálkozhatnak a szakminisztérium úgymond esztétikai kifogásain, ôk aztán csakugyan megtehetik. Ehelyett még elszántabban mintáznak, öntenek, csiszolnak, patináznak. Illetve mindezt lassan inkább múlt idôbe kell tennünk, mert Aradon, Kolozsváron már májustól intenzíven folynak a munkálatok, s immár benn vannak a célegyenesben.
- Reggeltôl késô estig meg nem állunk, annyi a tennivaló - mondotta Pokorny Attila pár nappal ezelôtt, amikor szusszanásnyi idôre hazaugrott Marosvásárhelyre. - El se tudtam képzelni, hogy ennyi munkát, energiát igénybe vesz a szobor restaurálása. Csodálatosan dolgozott Zala és csapata, rendkívüli szakértelmet tanúsít az öntés, Turbain Károly és Fiai budapesti mûhelye ma is megállná a helyét bárhol a világon. Nekünk letört darabokat kellett rekonstruálnunk, újraöntenünk Kolozsi Tibor kolozsvári mûhelyében. Sok-sok eltûnt, megsemmisült, sérült részt kell ugyanolyanra kiegészítenünk, amilyenek eredetileg voltak. A helyükre illesztést, hegesztést is nagy gonddal kell elvégeznünk.
- Tényleg kemény munka, de megtiszteltetés és tanulságos feladat egy fiatal szobrász számára ez a mi mostani megbízatásunk - mondotta egy héttel késôbb Pokorny másik vásárhelyi társa, Szilágyi László, aki szintén azt a lehetôséget használta ki a hazalátogatásra, hogy Kolozsváron foglalkoztak az öntéssel. - Még mindig elég szoborrész vár összeillesztésre, rengeteg csavart kell még elhelyeznem a belsô felületen, nyilván ennek semmi nyoma nem lesz majd, a kiegészített daraboknak semmiben sem szabad elütniük az emlékmû egészétôl. Mi mindent megteszünk, ami tôlünk függ, ha az idô annyira sürget, akár az alvásról is képesek vagyunk lemondani, de elkészülünk a szoborral.
Amikor a két szobrásszal beszélgettem, a tér elôkészítésének felfüggesztésérôl még nem volt szó. Nyilván, a háttérben az ilyenkor mindig fellépô diverzionisták már javában ügyködtek. Bízzunk benne, hogy ez esetben mégiscsak felülkerekedik a józan ész, és az emlékmû, az emberi szabadság senkit sem sértô jelképe kijelölt helyére, míves talapzatára kerül.
N.M.K.
Killár Katalin
Most akkora a csend, hogy belefér a lélek,
pihen a gond és nyugton heverészhet
konok kalodájában minden fájdalom.
Csöppnyi színes madár csôrében érkezik az
este, füvek kelyhébe rejti bánatát az éj,
majd hajnal selyme terül rá a gyepre,
s az ébredô nap szomjas sugarát
szemérmesen kínálja könnyével a rét.
Isten szélcsengô-hangján csendül fel a reggel,
és szánalommá szelídül az éj- mélyi harag.
A gyermek óarany pillája meg-megrezdül
s mielôtt ránk nyitná csoda-szomjas szemét,
felküldi még kincsét az áldásosztó napnak,
amint álmok határán gyöngyözôn felkacag.
Parajd. 2003. VIII. 13.
Bölöni Domokos
Mamula Izidóra alig hetvenhat évet élt, ezalatt megmérgezett két férfit, beárult kilenc kurvát, feljelentett két boszorkányt (egyikôjük máglyán végezte), ellehetetlenített több házasságot, végül halálba kergette sógornôjét, gyilkosságra bujtogatott, minek következtében meg is gazdagodott, aztán vagyonának átengedésével hitegette unokaöccseit, ennek pedig az lett a vége, hogy a fiúk (ôk hárman) lábánál fogva szánkóztatták végig a hosszú köves udvaron, míg csak végleg el nem csendesült.
Gizike nagyasszony alig hatvanöt évesen került a négy gyalult deszka közé, miután gyereket szült a Józsi méltsás úrnak, megfojtotta, majd feljelentette a kocsist, azt pedig életfogytiglanra ítélte a segesvári törvényszék, mert Gizike nagyasszony mellett tanúskodott az egész udvarház, közben elvonult egy háború, lehet, hogy ô fogta le a lánglelkû költô, Petôfi Sándor szemeit, elôbb azonban több kozák ment végig rajta, az utolsót nagy élvezettel fojtotta meg; mikor újabb préda után nézett volna, talált rá egy alsónadrágban haldokló fél civil- fél katonára, akinek oldalából csak úgy ömlött a vér.
Andalúz Georgina messze távozott a tájról, Argentinából küldte elsô levelét az itt rekedt szerencsétlen rokonoknak, akiktôl a húsz-harminc évenként változó hatalom rendszeresen elkobozta ingó-bingóságaikat, de elôbb Spanyolhonban élt, tánctudását kamatoztatva hódított, többen kaptak végérvényesen a szívükhöz miatta, párbajban, s egy éppen kitöréssel fenyegetô (iminens) botrány elôl menekülve gazdag újvilági hódítója keblére borult, pénzét ellopta, majd Dél- Amerikába hajózott egy kapitánnyal, azt pedig Rio de Janeiro elôtt egy német bevándorlóval cserélte fel. Ôt magát valami mocskos gaucsók erôszakolták halálra, kilencvennyolc éves korában.
Hidegh Veronika egy antikváriumban bukkant rá Mamula Izidóra mérgeskönyvére, és miután végzettsége szerint kémikus volt, könnyedén rekonstruálta a kitûnô recepteket. A füzet végén talált egy meglehetôsen fellengzô naplót is, abból tudta meg, hogy Mamula Izidóra zabigyereket hagyott Erdélyben, akibôl nagyasszony lett, és állítólag a magyarok legnagyobb költôjének, Petôfi Sándornak a szeretôje volt.
Ez a Veronika elolvasta Andalúz Georgina leveleit, a búni kastély egyik úrnôjéhez küldözgette rendszeresen. Idôs parasztasszonynál bukkant rá, Petôfi-emlékezés volt 2002 júliusának végén Fehéregyházán, elsétált Bún faluig, ott erôs gyomormenés érte, bekérezkedett a vénasszonyhoz, és a budiban ez volt a seggtörlô. Szászosan kurpapír.
Megtudta az igazat, és nagyon elkomorult. Tehát nem Petôfitôl származik, ahogyan azt Georgina írta volt. Ettôl kezdve nem volt nyugta, halni akart mindenáron. Százkilenc volt, mikor sikerült nyélbe ütnie tervét - Hollandiában. Aranyló bágyadt délutánon gyülekeztek a vendégek, fôleg unokái és dédunokái. Nézték az agg lédit, aki szôkén pompázott tolóágyában, mindenkihez volt egy kedves szava, a lugas közelében felhangzott a muzsika, egy Vivaldi, egy Mozart, végül Violeta áriája a Traviátából.
Mégsem volt senki sem szomorú.
Pincérek sürgölôdtek hangtalanul, a római konyhára emlékeztetô étkeket szolgáltak fel, a Nagyi fejedelmi volt, csókolták, ölelték, éppen hogy táncra nem perdült. Nagy vagyonát - azt suttogták, transzilván, bajor, kanadai és argentin ôsök, fôleg asszonyok alapozták meg hajdanában - nagyjából egyenlôen osztotta el örökösei között. Pezsgô durrant, tortát szelt a Nagyi, mondott beszédet, búcsútósztot. Ennek lényege: örüljetek az életnek, amiképpen magam is élveztem minden ajándékát.
Három különbözô hitû lelkész imádkozott, szorgosan oldozták bûnei alól. Beethoven Örömódája zengett, mikor háziorvosa beadta az injekciót. Mosolyogva ment át a másik dimenzióba.
Kívánsága szerint éjfélig tartott a kerti mulatság. Folyt a pezsgô, vad ritmusok aprították miszlikbe az éjszakát, fényorgonák vibráltak, ment a szex, a Nagyi pedig éppen útban volt a krematórium felé.
A tömeges mérgezés okát máig sem sikerült megállapítani. Tény, hogy a Veronika Hidegh euthanáziás partyján megjelent vendégek, hozzátartozók, örökösök jelentôs része, akár evett, akár nem, akár ivott, akár nem, fájdalom nélkül ugyan, de csöndben elhalálozott.
Fazakas Attila versei
pirítósra égetett halma felé fordul
veszi célba a strandon a heringek
dübörgô szívritmusra vonul fel
a sörözôk fullasztó húgyszagában
a választó polgár bárgyún emészti
este a látványtól jóllakottan hunyja
boldog arcát látjuk a párnáján
zajban aki a világra szavazott
Ha az alkonyi bíborokba a világ végképp
Halott delfin vonaglik sírva a nap-vérû tengeren át
Szerelmes testek kiégett porát
Szétteríti a forró szél ízetlenül
a Hold se udvarolja körül csatangolva
a vizet, ahol csillagkoszorú döfte fel ifjan
a kirongyolt éj tündöklô tajtékát…
Búzatábla csattog, szétbomlik egy felhô…
Zúg a szél, zúg: Gyermekünk is felnô!
Pihenünk ketten, pihenjünk… Élsz! A nyár
lágyan alszik, s szépen miként a tûz
gyúl ki az élet remegô fénye benned!
Külön-külön karámba verôdnek az
írók, s a költôket megosztja a törtetô önzés,
mert nagyipari hasonlataitokban mintha
volna fejlôdés, olyan szánandó a pénzek, díjak után
folytatott, tanítható érdekvédelmi csörtetés -
bennem az olvasó fáradtan egy korszakot
unva lesajnál - ami éltet, kínál különb sorsokat,
süket füleknek a nyárfa suttoghat:
Passer mortuus est meae puelle…
vezetés is bezsebelt jól a haszonból,
hullt a tisztségviselôk köreibe
sem csodálatosabb!…"
Könyvajánló
"Babits: - beteg, izzó kagyló" - szól a drámaíró kortárs jellemzése (Füst Milán, Napló I, vál., szerk. és bev. Pók Lajos, Bp., Magvetô Kiadó, 1976, 206). "Babits az a költô, aki fiatalon és férfiéveiben mindig szigorú és erôs szépségek mögé rejtette el belül pörkölôdô fájdalmát, míg késô éveiben eljutott az oldott, kiomló szóig. Ôt olvasva minden mûfajában - nagyon sokáig - ennek a belül pörkölôdô fájdalomnak tüze, sugárzása, fehérizzása csap meg" - így a színikritikus-drámaíró Illés Endre (Illés 1983:9). "Egy drámai küzdelemnek vagyunk tanúi itt, mint mindig Babitsban és mint mindig, valamely monumentalitással párosult küzdelemnek, amely messzebbre, magasabbra mutat puszta tényeinél" - állítja a költôtárs érzékeny beleélésével Nemes Nagy Ágnes (Nemes Nagy 1984:134). S ezt erôsíti meg a filozófus jó barát, Szilasi Vilmos személyes megfigyelése is: "Babits a szellem izgatottságának költôje. Minden külsô kép nemcsak ópium számára, mint egyik verstöredékében írja, hanem varázslat, mely rögtön hatalmába keríti. Fizikai szervezete is csupa izgatottság volt. Járása rendkívül gyors, szaggatott, furcsa ritmus szerinti. Néha tréfából mondtam neki, hogy disztichonban mozog, melynek minden sorában vannak szabályellenes spondeusok és rendellenesen változó cezúrák. Arckifejezése zordon és ideges, tiszta felhôjáték volt, majdnem minden derû nélkül. Kézmozdulatai is hirtelenek; gyorsan, élvezet nélkül evett. Beszédmódja szenvedélyes hangosságával &eacut