Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Magyar-magyar csúcstalálkozó

A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget 39 fôs küldöttség képviseli azon a csúcstalálkozón, amelyet a Magyar Országgyûlés szervezett meg szeptember 11-14. között a környezô országokban élô magyar nemzetiségû parlamenti képviselôk számára. Csütörtökön, szeptember 11-én este Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke fogadja a résztvevôket a parlament Vadász termében. A csúcstalálkozót Szili Katalin házelnök nyitja meg pénteken reggel a parlament Delegációs termében. Négy téma kerül terítékre: a Magyar Országgyûlés feladatai az európai uniós csatlakozási folyamatban (elôadó Szili Katalin); A magyar EU-tagság várható hatásai a szomszédos országokkal folytatott együttmûködésre, különös tekintettel a politikai, biztonsági és kulturális területekre (elôadó Kovács László külügyminiszter); a magyar kormányprogram megvalósulása és a határon túli magyar közösségek helyzete (elôadó Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszter); Magyarország mint leendô EU-tag kapcsolatai a határon túl élô magyarokkal (elôadók Szabó Vilmos politikai államtitkár és Bálint Pataki József, a HTMH elnöke). Minden elôadást kötetlen eszmecsere követ. A délután folyamán a csúcstalálkozó résztvevôi tárgyalásokat folytatnak a Magyar Országgyûlés külügyi, továbbá európai integrációs ügyek, valamint gazdasági bizottságainak vezetôségével, illetve tagjaival. A résztvevôk tiszteletére dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke ad fogadást a Sándor Palotában.

A Helyi Közszállítási Rt. és a Siletina Kft. Társulás tegnapra beharangozott GPS - mûholdas követôrendszerének üzembe helyezése csak részsiker volt. Az autóbuszmegállókban elhelyezett elektronikus pannók, melyeknek tájékoztatást kell adniuk a jármûvek közlekedési idejérôl, a délelôtti órákban még csak a megszokott információkat közölték az utasokkal.

Claudiu Maior, a Siletina igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy kisebb fennakadások voltak az adatoknak a rendszerbe való betáplálásával, de csak órák kérdése, hogy megoldódjanak a gondok. Hozzátette, hogy a zsúfolt forgalom és a közlekedés elterelése miatt a jármûvek menetrendjét lehetetlen percnyi pontossággal betartani, ezért úgy határoztak, hogy ± 1 perces különbséggel jelzik ki majd a buszok érkezését egy bizonyos megállóba. Elsôként a 18-as és a 23-as vonalon közlekedô autóbuszok esetében jelzik ki a pannókon az érkezési idôt.

A "pannós" gondokkal ellentétben a társulás székhelyén a forgalomirányító központ teljes kapacitással üzemelt, három számítógép- és egy kivetített képernyôn követhetô volt mind a buszok, mind a maxi-taxik közlekedése a város területén. Egyes maxi-taxi vezetôk kétségbeesésére, akik panaszkodtak, hogy késésben vannak, de képtelenek betartani a menetrendet a nagy forgalom miatt, a "diszpécserek pedig látják ôket". A diszpécserszolgálat monitorizálja a jármûvek mozgását, automatikusan jelentéseket készít, kilistázza azokat. A fegyelmezetlen sofôrök hónap végén semmi jóra nem számíthatnak.

A bukaresti Radcom által forgalmazott követôrendszerrôl a cég igazgatója, Dogaru Gabriel mérnök lapunknak elmondta, hogy mûszaki meghibásodások csak tôlük független okok miatt következhetnek be, egyrészt az amerikai védelmi minisztérium tulajdonában levô mûhold-rendszer, a GSM rendszer vagy az internet-szolgáltatónál történô esetleges zavarok miatt. "A Radcom már több hazai nagyvárosban (Ploiesti-en, Aradon, Kolozsváron) egy-két buszvonalon kísérleti jelleggel bevezette a GPS rendszert, de a marosvásárhelyi közszállításiak mutatkoztak a legérdekeltebbeknek a közszállítás minôségének javítására. Ezért választottuk ezt a várost a teljes rendszer kipróbálására, ami a cégnek is alkalom a bizonyításra. Hosszú távon természetesen anyagi nyereséget is remélünk az együttmûködéstôl" - nyilatkozta az igazgató.

Aktuális

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) friss, lapunkhoz eljuttatott közleménye igencsak meglepô. Arról szól, hogy az ellenôrzô csoportok Arges, Brassó, Konstanca és Prahova megyékben, ahonnan számos rendellenességet jelentettek, több olyan gyógyszertárat találtak, amelyek a kedvezményes és ingyenes gyógyszerek kibocsátásánál hétszeresen lépték túl a megszabott költségvetést. Az OEP elnöke, dr. Eugeniu Turlea szerint a tél közeledtével számítanak a megnövekvô gyógyszerigényre, éppen ezért tovább folytatódnak az ellenôrzések. Az eddigi "rajtaütések" adataiból kiderül: "nincsenek problémák az ártámogatott és az ingyenes gyógyszerek kibocsátásával kapcsolatban. A patikáknak nincs okuk, hogy elutasítsák az ártámogatott gyógyszerek kiadását, az erre a célra szánt pénzalapok fedezik a szükségletet. A lakosságnak nem kell aggódnia egy esetleges gyógyszerkrízis miatt".

E sorok olvastán az ember kettôt gondolhat: vagy a patikusok rosszhiszemûek, vagy pedig a biztosító ellenôrei nem ezen a világon járnak. Az elsô változatot startból ki lehet zárni, hiszen a gyógyszerész érdeke, hogy az orvosságokat eladja, hisz ebbôl származik a nyeresége.

Érdekes lehet az a módszer, amellyel a fenti "épületes" megállapításokra jutottak az illetékesek. Hozzátennénk: Maros megyében is vannak gondok, jócskán, már évek óta, ha nem tudná valaki "ott fent". A betegek ugyanis megtapasztalták már a gyógyszerbeszerzéssel járó kálváriát. Ha például Turlea úr inkognitóban megérkezne Marosvásárhelyre (de írhatnám Nagy- sármást vagy Szászrégent is), kezében egy ingyenes recepttel betérne egy gyógyszertárba, lehervadna az optimizmusa. Úgy járna, mint a csecsemôjét karján tartó édesanya, aki kiszolgáltatottan, tehetetlenül ingázik a patikák között, abban a reményben, hogy valahol csak hozzájuthat a gyermeknek szükséges ingyenes orvosságokhoz. Hasonló a krónikus betegek esete. Konkrét példa rá az a pszichés problémákkal küszködô 20 éves beteg, akinek egyetlen doboz gyógyszere 7 millió lejbe kerül, ami viszont ingyen járna. Hol van az a gyógyszertár, amely a havi 30-40 millió lejes alapból 7 millió lejes gyógyszert kiad? Pár hasonló eset, és leállhat a gyógyszerkibocsátással. Mi lesz a többi beteg sorsa?

Kisebb felszusszanást jelentett a költségvetés- kiigazítás, de azt állítani, hogy a szükséges pénz rendelkezésre áll, felháborító. Például a megyében a 2002-es 178 milliárd lejes költségvetést 154 milliárddal lépték túl a gyógyszertárak, ennek következményeit szintén a betegek szenvedték meg. Idén pedig sok patika már a 2004-es pénzalapokat "éli fel". Mire számíthatunk jövôben?

Gyógyszerkrízis nem lesz - mondja Turlea doktor. Nem lesz, mert van, mert el sem múlt. Az, hogy az orvosságokra megszabott pénzalap idén 12,8 százalékkal nôtt 2002-höz képest, nem vigasztaló. Megoldás lehetne, ha a szükségleteknek megfelelôen rugalmasabban szabnák meg az egyes megyék számára szükséges gyógyszerkeretet. Továbbá ha a krónikus betegek, fogyatékos személyek részére a speciális alapokból finanszíroznák a gyógyszerkibocsátást. Hogy erre mikor kerül sor?… Ha a hangzatos kijelentések helyett az OEP elnöke szembenéz a valósággal.

Adrian Nastase kormányfô szerdán meggyôzôdésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság szakértôinek Hildegard Puwakkal kapcsolatosan indított vizsgálata kideríti, az európai integrációs tárca vezetôje esetében nem áll fenn összeférhetetlenség.

"Bízom Puwak asszonyban, egyelôre meg kell várni, mit mondanak a vizsgálatot lefolytató szakértôk. Nincs értelme annak, hogy mindannyian, újságírók és politikusok véleményeinkkel dobálózzunk. Legyünk türelemmel egy hétig, talán más témákat is találunk ezekben a napokban", fogalmazott a miniszterelnök.

Az Európai Bizottság szakértôi csoportja a múlt héten Romániába látogatott, hogy ellenôrizze a sajtóinformációkat azzal kapcsolatban, hogy Hildegard Puwak miniszter asszony férjének és fiának cégei hogyan használtak fel európai pénzeket a Leonardo da Vinci program keretében.

A szakértôk a Leonardo da Vinci programot futtató EB Oktatásügyi, Audiovizuális és Kulturális Fôosztályának tagjai. Az összegyûjtött adatokat Brüsszelben dolgozzák fel, az eredmény függvényében születik döntés a további lépésekrôl. Jonathan Scheele, az EB bukaresti delegációja vezetôjének közleménye szerint a feltételezett szabálytalanságokról az EB OLAF-irodáját is tájékoztatták.

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hivatalból vizsgálatot indított a sajtóban megjelent információk alapján.

(Mediafax)

Közösen a sajtó is erôsebb

Regionális hírügynökség létrehozását is fontolgatja a Romániai Magyar Nyelvû Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete néven, hét megyei napilapot összefogó szervezet, amely szerdán mutatkozott be Budapesten.

"Közösen a sajtónk is erôsebb", fogalmazott Rais W. István, a tömörülés elnöke, a Bihari Napló fôszerkesztôje.

Elmondta: becsléseik szerint a romániai magyar napilapok piacának 90 százalékát mondhatja magáénak napi 84 ezer eladott lappéldányával és 313 ezer olvasójával a júniusban létrejött egyesület tagsága.

Az elnök az egyesület elsôdleges céljaként a romániai magyar sajtó megmaradásának és fejlôdésének elôsegítését jelölte meg.

Szavai szerint mind kedvezôtlenebb gazdasági környezetben, terjesztési gondok, a vásárlóerô folyamatos csökkenése, az elôállítási költségek növekedése, valamint - a magyarság fogyása, elvándorlása, asszimilációja miatt - az érdeklôdés stagnálása, csökkenése közepette kell mûködnie a romániai magyar nyelvû médiának.

Rais W. István az egyesület tervei között említette az információ-, fotó- és apróhirdetés-csere, közös reklám- és marketingstratégia megteremtését, valamint egy, minden részt vevô lapot hírekkel ellátó közös bukaresti tudósítói poszt létrehozását. Az elnök szólt arról is: a ’90-es évek elején már felmerült egy ilyen szervezet létrehozásának gondolata, de az "bürokratikus okok miatt" nem valósulhatott meg.

A palesztin vezetés és Ahmed Korei kijelölt miniszterelnök szerdán elítélte és a palesztin ügyre nézve károsnak nevezte az elôzô este egy nyugat-jeruzsálemi kávézónál végrehajtott öngyilkos merényletet, nem tett említést ugyanakkor a Tel-Aviv közelében, katonák ellen elkövetett merényletrôl.

A Rámalláhban kiadott közlemény szerint a palesztin vezetés határozottan elítéli a merényletet, amely hét izraeli polgári személy életét oltotta ki. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a merénylet sérti a palesztinok érdekeit, ezért nem tanúsítanak elnézést annak elkövetôivel szemben. Ahmed Korei kijelölt kormányfô egyúttal felszólította az izraeli vezetôket, hogy kezdjék újra a tárgyalásokat a palesztinokkal, hogy véget vessenek az erôszaknak.

A palesztinok gyilkolása és az erôszak nem segíti Izraelt abban, hogy megteremtse biztonságát - mutatott rá a kijelölt kormányfô, aki jelenleg a palesztin parlament elnöki tisztét tölti be. Korei annak a két Izraelben elkövetett palesztin öngyilkos merényletnek a másnapján nyilatkozott, amely a két merénylôn kívül tizenöt ember életét oltotta ki egy tel- avivi katonai támaszpont közelében és egy nyugat- jeruzsálemi kávézónál - emelte ki az AFP francia hírügynökség. Augusztus 19-e óta - amikor Jeruzsálemben egy busz elleni öngyilkos merénylet következtében huszonkét ember vesztette életét - Izrael felfüggesztett minden hivatalos érintkezést a Palesztin Hatósággal.

Az izraeli hatóságok értesülése szerint több tucat palesztin merénylet elôkészítése folyik, az izraeli rendôrség ezért teljes riadókészültségben van.

A rendôrség megerôsítette járôrosztagait a Ciszjordániát az izraeli területektôl elválasztó zöldvonal mentén, a nagy városokba bevezetô utakon, a kereskedelmi központok körül, az autóbusz-megállók és az iskolák környékén - jelentette rendôri forrásokra hivatkozva a francia AFP hírügynökség.

A hatóságok a Tel-Aviv mellett és Jeruzsálemben kedden elkövetett, tizennégy izraeli halálát okozó öngyilkos palesztin merényletek nyomán hozták a különleges biztonsági intézkedéseket.

Ezek jegyében fenntartják a Gázai-övezet és Ciszjordánia zárlatát, sôt most még azok a palesztinok sem léphetnek át Erez átkelôhelyen a Gázai-övezetbôl izraeli területre, akik a múlt héten engedélyt kaptak arra, hogy újra átjárjanak dolgozni Izraelbe.

New Yorkban a szeptember 11-i esztelen terrortámadások második évfordulója elôtt négy nappal ünnepélyesen eltemették Michael Paul Ragusát, aki az összedôlt Világkereskedelmi Központ evakuálása közben hôsi halált halt 343 tûzoltó közül utolsóként kapta meg a végsô tisztességet.

Kétezer tûzoltó tisztelgett a nemzeti lobogóval takart koporsó elôtt, amelybe holttest helyett csak egy kis üvegfiolát helyeztek el, benne a 29 évesen meghalt tûzoltó vérével, amelyet egy klinikán adott donorként.

A kutatás a Világkereskedelmi Központ füstölgô romjai között kezdôdött élôk és a holtak után, s a világ legnagyobb szabású DNS-vizsgálatával folytatódik laboratóriumokban. Alig 300 holttestet találtak egyben, közülük is csak tizenkettôt lehetett felismerni. A 19 893 darab testmaradványból eddig 7474-et azonosítottak. A közel 2800 ember közül 1268-nak még mindig nem találják a nyomát sem. Sokan várnak arra, hogy bizonyságul legalább bôrfoszlányt, csontszilánkot kapjanak, és azután végsô búcsút vehessenek szeretteiktôl. 42 embert még mindig eltûntként tartanak nyilván, mivel senki sem kért róluk halotti bizonyítványt.

Michael Paul Ragusa anyja majdnem két évig hajtogatta, nem lesz temetés, amíg nincs mit eltemetni, és csak akkor másította meg elhatározását, amikor a véradásról véletlenül tudomást szerzett.

Ragusa tûzoltó halála és temetése között sok minden megváltozott. A lelki sebek a közvetlenül érintettek kivételével lassan behegednek. Az embereket ma a munkahelyek, az egészségügy és az oktatás kérdései foglalkoztatják. Ez nem jelenti, hogy felejtenének, a New York-i és washingtoni terrortámadások beépültek a kollektív nemzeti tudatba. Az augusztusi nagy áramszünetkor az elnök maga sietett bejelenteni, hogy nem terrortámadás borította sötétségbe az északnyugati államokat.

2001. szeptember 11. után Amerika hadat üzent a nemzetközi terrorizmusnak, újragondolta helyét a világban és meghirdette a megelôzésen alapuló nemzetbiztonsági stratégiáját. Két országban, Afganisztánban és Irakban is gyôzelmet aratott, de a háborúval szemben a béke megnyerése nehéznek és hosszadalmasnak ígérkezik és már belátta, bár egyértelmûen még nem ismerte el, hogy egyedül nem boldogulhat a feladattal.

A Világkereskedelmi Központ füstölgô romjainál szócsôvel a kezében fellépô fôparancsnok, George W. Bush elnök 80 százalékos támogatottsága mára 50 százalékra apadt. Idén május elsején egy repülô-hordozó fedélzetén az elnök bejelentette, hogy befejezôdtek az iraki hadmûveletek, miközben a háta mögött egy transzparens azt hirdette, hogy a küldetést végrehajtották. Három hónappal késôbb a kaotikus állapotok és az amerikai katonák elleni mindennapos merényletek következtében Amerika most ismét a világszervezethez fordult, amelyrôl azt állította, hogy a jelentéktelenség süllyesztôjébe kerül, ha nem szentesíti az Irak elleni háborút.

Egy most elkészült film az elnököt 2001 szeptember 11-e hôseként ábrázolja. Miközben a légierô 1. számú gépe egyik biztonságos helyrôl a másikra vitte ôt, az egyik jelenetben dühösen ráförmed segédeire, amiért le akarják beszélni, hogy a Fehér Házból intézzen beszédet a nemzethez. "Ha holmi mitugrász terrorista engem keres, mondjátok meg neki, hogy jöjjön csak, otthon leszek!"

Mostanában nem sok szó esik arról, merre járhat Oszama bin Laden, a szeptember 11-i terrortámadásokat végrehajtó al-Kaida vezére, hova tûnt Szaddám Huszein, a megdöntött iraki elnök és hol vannak tömegpusztító fegyverei, amelyekkel Washington az Irak elleni háborút indokolta.

Kommentár

Olvasom, hogy folytatják az ásatásokat Kolozsvár fôterén. Szakértôi vélemény, miszerint "a munkálatokat szakmai szempontok indokolják". Ezzel kiszélesítik, úgymond, a kutatásokat, hogy a kolozsvári szakemberek "alaposabban tanulmányozhassák a föld alatt talált ókori épület maradványait". Hozzátették: csupán "néhány méterrel óhajtják kiterjeszteni az ásatásokat, ugyanis - újabb szakértôi vélemény - ily módon "pontosabban lehet majd következtetni a római kori épület rendeltetésére".

Valóban, Kolozsvár az ókori római birodalom idején Napoca néven volt ismert. A történelem kereke azonban forog, így Napoca napjai is lehanyatlottak. És itt épült fel a kincses város, Mátyás király szülôvárosa, az erdélyi magyar kultúra, haladó szellemiség központja. A fôteret nem bántotta senki, még a diktatúra idején sem. Csakhogy, mint már mondtam, minálunk is fordult a történelem kereke, és 1989 végén megkezdôdött az úgynevezett demokratikus átrendezôdés, és szabad választásokon polgármestert választott Kolozsvár is. Nem más, mint az ország egyik legmagyarellenesebb politikusa lett a kolozsvári bíró. Ô aztán gondolt egy merészet és nagyot, s kitalálta, hogy felfedi a Kolozsvár alatt nyugvó ókori római város, Napoca romjait. Miközben mindenki - beleértve az illetékes állami hatóságokat is - tudta, hogy a polgármester legnagyobb baja az, hogy a város központját a híres Mátyás király lovas szobra, illetve a mögötte álló Szent Mihály- katedrális uralja, s a világörökség részének számító szoborcsoportot akarja mindenáron eltávolítani. Így aztán a régésszé avanzsált polgármester, a hatóságok cinkos hallgatása mellett, 1994-ben feltúrta a történelmi központot, éppen Mátyás talapzata elôtt, körbe pedig a trikolór színeiben pompázó padokat, sôt szemétkosarakat állított.

Az RMDSZ, a magyar történelmi egyházak, a kolozsvári és az erdélyi magyarok, illetve nemzetközi szervezetek tiltakozása - amit akkoriban "gödörháborúként" emlegettek - is pusztába kiáltott szó maradt, a város fôterét ma is a Funar-féle "történelmi" gödrök rondítják el, bár az ásatásokat idôközben leállították. Azonban a mûvelôdési miniszter, akinek fô feladata a kulturális értékek védelme, augusztusban, bár a tavaly hivatalos kijelentést tett, miszerint nem finanszírozza a polgármester akcióját, 100 millió lejt utalt ki az úgynevezett "római kori leletek" teljes feltárására. A miniszteri határozat meglepetésként érte az RMDSZ képviselôit, akik a miniszter azonnali lemondását követelik, de a kormánypárt képviselôit is, hiszen még saját pártbeli kollégáival sem konzultált a kérdésben. A prefektus, illetve az SZDP megyei vezetése is elutasítja a "központi" beavatkozást.

Egy népmese úgy szól, hogy volt egyszer egy szegényember, aki megunta a szegénységet, s kiment a kertbe, elkezdett ásni, hátha talál valamit. Ásott, ásott, egyszer csak talált egy kulcsot. Tovább ásott és az ásója beleakadt egy ládikóba. Mit ad isten, a kulcs éppen a ládikó zárjába illett. Kinyitotta, s egy kisegeret talált benne. Az egérkének rövid farkincája volt. Ha az egérnek hosszabb farka lett volna, az én mesém is tovább tartott volna, szól a mese.

Nos, ha nem Kolozsvár fôterérôl, a római katolikus katedrálisról és Mátyás király szobráról lenne szó, mi is mondhatnánk, hadd ásson a szegény bíró, úgysem teheti sokáig (a következô választásokon nem indulhat, ugyanis priusza van). Ám elvileg fennáll(hatna) a veszély, addig annyira "kiszélesíti" az ásatásokat, hogy esetleg megingatják a szobrot. Szerencsére, GYAKORLATILAG nem történhet semmi, mert a minisztertôl kapott pénz arra elég, hogy a régészek egyhavi fizetését biztosítsák. A helyi tanács erre nem hajlandó pénzt kiutalni. Végül is a polgármester nem éri el eredeti célját (erre már se pénze, se ideje), mert ugye, ha az egérnek hosszabb farka lett volna... Azonban arra jó, hogy, melegen tartva az ügyet, borzolja a magyarság kedélyét.

Szerda délelôtt hivatalosan felavatták a Bábahalma község fölötti dombon fekvô Dicsôszentmártoni Meteorológiai Állomás új radarkészülékét. Ezzel az állomás Erdély legmodernebb meteorológiai állomásává vált.

Mint azt Makkai Gergely képviselôtôl, a marosvásárhelyi meteorológiai társaság tagjától az avatóünnepségen megtudtuk, az új, amerikai minta szerint készített Doppler-radar a jelenlegi meteorológiai csúcstechnikát képviseli, e nélkül ma hatékony elôrejelzés nem létezik. A körülbelül harminc méter magas állványzaton lévô, különleges anyagból készült, 13 méter átmérôjû védôgömbben forgó radar Bécsig képes észlelni a légköri változásokat. A veszélyes meteorológiai jelenségeket kivédendô a következô két- három órára is elôrejelzi a várható idôjárást, rendkívüli pontossággal és részletességgel lokalizálja a zivatargócokat, követi azok alakulását, észleli a bennük kialakuló csapadék mennyiségét, jellegzetességeit, az elôrejelzések pontosítása mellett katasztrófa-megelôzô szerepet is ellát. A felszerelés eszményi helyen, Erdély közepén fekszik, rálát az egész erdélyi medencére, így azonnal érzékeli a légköri változásokat.

A képviselô elmondta, már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján felmerült egy hasonló radar felszerelésének ötlete, természetesen a szovjet technológia igénybevételével, az anyagi keret is megvolt rá, aztán mégis félbemaradt az egész. Ezért is különleges az alkalom, évtizedes törekvés zárult le. Noha akkor a Segesvár melletti dombokat szemelték ki az új állomás helyszínéül, a mai, megváltozott, extrém idôjárási viszonyok között a Maros vízgyûjtô medencéje jobb megfigyelôhelynek bizonyult.

Az állomáshoz tartozó radar az amerikai Martin Lockheed cég által támogatott SIMIN program keretén belül épült. A program 55 millió dolláros beruházással öt Doppler-radar felépítésébôl, és a jelenlegi 60 romániai automata meteorológiai állomás mellé még tíz hasonló üzembe állításából áll, célja egy világszínvonalú, utolsó generációs felszereléssel rendelkezô, romániai állomáshálózat kiépítése, amely idôjósi mérései mellett természetesen más jellegû funkciókat is ellát, így hadi célokra is alkalmas. Amint a megnyitóünnepségen elhangzott, a jelenlegi, változó idôjárási viszonyok között minden, hasonló jellegû befektetés emberéleteket ment és anyagi károkat okozó szélsôséges meteorológiai jelenségeket nagy pontossággal jelez, a felépítendô rendszer pedig a romániai meteorológiát technikai szempontból a világ élvonalába emeli.

Az ünnepség az állomás új radarának felszentelésével zárult.

Tizenkét Brassó, Hargita, Kovászna és Maros megyei RMDSZ-képviselô nyilatkozatban tiltakozik a Nagy- Románia Párt képviselôinek törvénytervezete ellen, amelynek lényege, hogy számoljanak fel az országban minden magyar többségû megyét. Az alábbiakban Antal István, Asztalos Ferenc, dr. Becsek-Garda Dezsô, Borbély László, dr. Kelemen Atilla, dr. Kelemen Hunor, Kerekes Károly, Kovács Csaba, dr. Makkai Gergely, Márton Árpád, Ráduly Róbert, Tamás Sándor képviselôk nevében közzétett állásfoglalás olvasható.

"Mély felháborodással vettük tudomásul, hogy 10 képviselô olyan törvénytervezetet nyújtott be, amelynek célja a Románia közepén lévô megyék (Brassó, Fehér, Hargita, Kovászna, Maros, Szeben) újrafelosztása oly módon, hogy ennek következtében ne maradjon egyetlen olyan megye vagy megyeközpont sem, mely lakosságának többsége magyar.

Önmagában ez a gondolat elfogadhatatlan, mivel ellentmond azoknak a nemzetközi szerzôdéseknek és egyezményeknek, amelyeknek Románia aláírója, figyelmen kívül hagyja a térség hagyományos közigazgatási és gazdasági kapcsolatait, valamint a szóban forgó megyék és települések lakosságának kérelmeit.

A tervezet indoklása, amely hivatalos jelleggel bír, hiszen a törvénnyel együtt nyilvánosságra kell hozni, ugyanis annak hivatalos értelmezéseként kezelendô, azon túlmenôen, hogy kendôzetlenül kimondja a célt (nevezetesen annak szükségességét, hogy a magyar többséggel rendelkezô megyéket, illetve a helységneveket megváltoztassák oly módon, hogy azok ne utaljanak a lakosság többségének nemzetiségére), olyan megfogalmazásokat is tartalmaz, melyek oly módon értelmezhetôk, hogy kimerítik azon vétségek vagy bûntettek tényállását, amelyekre a Büntetô Törvénykönyv 166. és 317. cikkelyei, illetve a 2000. évi 137. számú sürgôsségi kormányrendelet 19. cikkelye vonatkoznak.

Az indoklás "intoleráns magyar kisebbségrôl" beszél, amely a románság "ôsellensége", a tömbmagyarság létét pedig egy oly "betegségnek" minôsíti, amelyet idôvel meg kell oldani, és amelynek okozója az "új demokrácia, mely újranyitotta az agresszív szuvasodást". E szöveget tehát inkább Románia Fôügyésze, avagy az Országos Diszkriminációellenes Tanács kellene hogy vizsgálja, nem pedig egy parlamenti bizottság, sajnos mégis egy parlamentnek benyújtott, hivatalos okmánnyá vált.

Mindaddig tehát, amíg a parlamentbe be lehet nyújtani olyan javaslatokat, amelyek a magyar nemzeti közösség felszámolására törekszenek, szükség van egy erôs magyar képviseletre az ország legfelsôbb törvényhozó testületében."

Az Európai Parlament egyre erôteljesebben sürgeti a nyelvi sokszínûséget Európában. A testület így kívánja ellensúlyozni a globális információs társadalom és ezzel együtt az angol nyelv térhódítását. Azt vallja ugyanis, hogy a nyelvek sokszínûsége elôfeltételét jelenti Európa kulturális sokszínûsége megôrzésének.

A parlamenti képviselôk azon a véleményen vannak, hogy az elkövetkezô idôszakban átfogó koncepciót kell kidolgozni a nyelvi sokszínûség és a nyelvtanulás elômozdítására.

Elsô intézkedésként felmerült, hogy egy európai ügynökséget hoznak létre, amely javaslatokat dolgoz ki az Európai Parlamentnek a nyelvek sokszínûségének megôrzésére és a nyelvtanulás elômozdítására. Ugyancsak az ügynökségnek kellene kidolgoznia egy több évre szóló akcióprogramot is. Elhangzott egy olyan javaslat, amely szerint elô kell segíteni a tapasztalatcserét Európa azon régiói között, ahol több nyelvet beszélnek.

A napokban nyilvánosságra hozott hivatalos adatok szerint az Európai Unió tagállamaiban mintegy 40 millió személy beszél egy kisebbségi nyelvet. Az uniós tagállamok közül csak Portugália és Izland számít egynyelvû országnak. Az EU 2004-es bôvítésekor a kisebbségi nyelvet beszélôk száma további hatmillióval növekszik.

Az Európai Parlamentnek ez a törekvése nem újkeletû. A törvényhozók már a nyolcvanas években külön költségvetést hagytak jóvá a kisebbségi nyelvek védelmére. Késôbb azonban egy bírósági ítélet nyomán ezt a költségvetést felfüggesztették, s ezzel a pénzügyi eszközöket egészen a mai napig befagyasztották.

A parlament ezért nem tudta felhasználni a szükséges eszközöket, mert hiányzott a megfelelô jogi alap.

A parlamenti képviselôk most azt remélik, hogy egy részletes javaslat kidolgozása meglágyíthatja a brüsszeli hatóságok szívét is, s az Európai Bizottság felhatalmazást ad a munka valódi megkezdésére, és biztosítja az ehhez szükséges pénzügyi eszközöket is.

2003. szeptember 3-án hatályba lépett az a kormányhatározat, amely az idei évre vonatkozóan az egyetem elôtti oktatást szolgáló ingatlanok felújításának, konszolidációjának finanszírozását célozza a Közoktatási, Kutatás- és Ifjúságügyi Minisztérium költségvetésébôl. A határozat életbelépését az RMDSZ vonatkozásában sorozatos tárgyalások, egyeztetések elôzték meg, amelyeket Borbély László és Asztalos Ferenc képviselôk folytattak a tanügyminiszterrel. A tárgyalások eredményeként az erdélyi megyék magyar tannyelvû közoktatási intézményei számára sikerült egy 8 milliárd lejes keretösszeget elkülöníteni. Ezek közül megemlítjük: Maros megyében a marosszentgyörgi Constantin Romanu Vivu általános iskolának és a radnóti óvodának utalt (2, 5 milliárd lej), Hargita megyében a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceumnak valamint a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Kollégium 3. számú óvodájának kiutalt összesen 1, 3 milliárd lejes összeget. Nem utolsó sorban emeljük ki az aradi Csíky Gergely Iskolacsoportot (800 millió lej), a máramarosszigeti Leovey Klára Elméleti Líceumot (1 milliárd lej), illetve a csernátoni Végh Antal Középiskolát (1 milliárd lej).

Kedden kilencvenöt évesen elhunyt Teller Ede, a világhírû magyar származású amerikai atomfizikus.

A tudóst a kaliforniai Stanfordban érte a halál. Halálának hírét a kaliforniai Lawrence Livermore Laboratórium nevû nukleáris fegyverkutató intézet közölte, amelynek 1952-es megalapításában nagy szerepe volt a világhírû atomtudósnak, és amelynek Teller egykor igazgatója is volt.

Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten. A Mûegyetemen kezdte, majd Németországban folytatta egyetemi tanulmányait, s 22 évesen doktorált.

1935-ben érkezett az Egyesült Államokba. Fontos szerepe volt ott a védelmi kutatásokban, s részt vett az amerikai atombombát kifejlesztô Manhattan-tervben. A tudóst a hidrogénbomba atyjának is nevezték a fegyver kifejlesztésében játszott fontos szerepéért. A csillagháborús tervként emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezés (SDI) elszánt támogatója volt, legutóbb pedig a rakétavédelmi rendszer kérdései foglalkoztatták.

Munkásságáért számos kitüntetést kapott, egyebek között az Albert Einstein- díjat, az Enrico Fermi-díjat, a Nemzeti Tudományos Érdemérmet, idén júliusban pedig George Bush elnöktôl a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. A tudós már nem tudott elmenni a fehér házi ünnepségre, nevében a lánya vette át az elismerést.

Teller Ede akkor az MTI-nek telefonon nyilatkozva azt mondta: abban látja kitüntetése okát, hogy a hidrogénbomba elkészítésében való közremûködésével segítette a hidegháború áldozatok nélküli megnyerését. Örömét fejezte ki, hogy Magyarország integrálódik Nyugat-Európához, és azt ajánlotta, hogy az ország építsen ki minél szorosabb kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.

A Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A világhírû tudós 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést, s 2001-ben elsôként neki ítélték oda az újra bevezetett Corvin-lánc kitüntetést.

Teller az Egyesült Államok védelmi potenciálja folyamatos erôsítésének híve volt, és rábeszélô készsége, kitartása révén nagy befolyást gyakorolt mind a demokrata párti, mind pedig a republikánus kormányzatokra. Azon a véleményen volt, hogy az Egyesült Államok veszélyeztetettsége folyamatosan növekszik az interkontinentális rakéták elterjedése által. "Ha stabil, békés körülményeket akarunk teremteni, a váratlan támadások elleni védelemre nagyobb szükség van, mint valaha" - vélekedett.

Oly sokszor kérdezték tôlem, vajon megbántam-e, hogy az atom- és hidrogénbomba kifejlesztésén dolgoztam - írta Memoárok, huszadik századi utazás a tudományban és politikában címû, 2001-ben megjelent emlékirataiban Teller Ede. "A válaszom az, hogy nem. Mélységesen fáj, hogy olyan sokan meghaltak és megrokkantak az atomtámadásokban, de mi történt volna, ha nem teszem?".

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal tanácstermében a tegnap elosztották a Pandúrok útja 56. szám alatti tömbház 42 lakását. A 14 kétszobás lakásnak, valamint a 28 garzonnak azok a családos és egyedülálló fiatalok váltak 5 évre bérlôivé, akiknek névsorát a 2002. évi 234-es helyi tanácsi határozattal hagytak jóvá.

- Marosvásárhelyen a lakásépítés valósággá vált - mutatott rá Dorin Florea polgármester. Elmondta, a tavaly és az idén az Országos Lakásépítési Ügynökség által épített három tömbházba 135 család költözhetett, s az idén ôsztôl újabb öt tömbházzal bôvül a megyeszékhely lakásállománya. Ugyanakkor a Segesvári terelôút fölött 600 lakásból álló negyedet létesítenek, a terület közmûvesítési munkálataihoz az ôsszel fognak hozzá. Ezenkívül a marosszentgyörgyi gyakorlótérre is egy új negyedet szándékoznak építeni. A lakások 100-200 négyzetméter felületûek lesznek. Számítások szerint ezzel megoldódik a vásárhelyiek lakásgondja. A polgármester elmondása szerint egyre több bank ajánlja fel szolgáltatásait, hogy az általuk nyújtott jelzálogkölcsön igénybevételével vásároljanak a fiatalok maguknak lakást az állami támogatással épített ingatlanokban.

Az újdonsült bérlôk a napokban vehetik át a kulcsot a Locativ Rt.-tôl. A bérleti szerzôdés szerint az albérlet fizetése mellett kötelesek bankszámlát nyitni, ahova havonta 50 eurót kell letétbe helyezniük. Abban az esetben, ha három egymást követô hónapban nem fizetik a közköltséget, illetve nem takarítják meg a kért összeget, a polgármesteri hivatal felbontja a szerzôdést.

Elôbbi kéty lapszámunkban a tanfelügyelôségtôl kapott adatok alapján tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy az utolsó száz méteren, a tanévnyitás elôtt milyen kapkodás és
"fejetlenség" uralkodik a tanárok kihelyezését és a kilencedik osztályosok elosztását illetôen.

Sajnos, a kapkodás a tájékoztatásra is rányomta bélyegét, mert Neagu Nicolae gazdasági igazgató és szóvivô faxon téves adatokat közölt a Népújsággal, a kilencedik osztályok betöltetlen helyeirôl. Ennek következtében tegnapi lapszámunkban mi is tévesen közöltünk adatokat. Tegnap délután Neagu Nicolae pontosított: azokban a középiskolákban, ahol képességvizsgát, tehetségfelmérô vizsgát tartottak, ott nem maradtak betöltetlen helyek. Ilyen helyzetben van a Bolyai Farkas líceumban mûködô Református Kollégium, a pedagógiai líceum, a sportlíceum és a mûvészeti líceum.

A becsúszott tévedésekért az igazgató az érdekeltek elnézését kéri.

A Maros Megyei Munkaerô-elhelyezési Ügynökség idén is megszervezi a végzôsöknek szánt állásbörzét. A rendezvényre szeptember 26- án 9 órakor kerül sor. Marosvásárhelyen az ügy sikeréhez az is hozzájárul, hogy a szervezésben a Maros Megyei Mezôgazdasági Ipari és Kereskedelmi Kamara is részt vesz. Az eseményre a kamara székhelyén kerül sor és a szervezôk abban reménykednek, hogy a kamarai tagok bevonásával bôvülni fog a kínálat. A megye több városában, Szászrégenben, Marosludason, Segesváron és Dicsôszentmártonban az Ügynökség helyi kirendeltségeire érdemes ellátogatni.

A végzôsöknek vagy az ôket alkalmazóknak nem árt tudni, hogy a 76/2002-es munkanélküliekre vonatkozó törvény értelmében támogatásban részesülnek azok a munkaadók, akik végzôsöket vagy fogyatékosokat meghatározatlan idôre alkalmaznak. A támogatás értéke minden alkalmazott végzôs után egy évig egy minimálbér, illetve 18 hónapig a minimálbér másfélszerese a fogyatékosok esetében. kk

Szeptember 9-én Mezôsályon elfogták Armand Alexandrut, akit fosztogatással és kerítéssel vádolnak. Az akcióba a csendôrség mellé a rendôrök is bekapcsolódtak és együttes erôvel sikerült ôrizetbe venniük a gyanúsítottat. Mindazonáltal védekezés közben Armand Augustin egy pengével megsebesítette a nyakát. A csendôrök ezt követôen elsôsegélyben is részesítették az ôrizetbe vett férfit.

Szeptember 9-én Dicsôszentmártonban vegyes járôrcsoportot értesítettek egy betörésrôl. A személy, akinek a lakásába a három tettes behatolt, azonnal hívta a csendôrséget. Az járôrözô csendôrök rövid idô alatt a helyszínre érkeztek és tetten érték a 16 éves Lucaci Franciscot, a 26 éves Foli Cristiant és a 30 éves Foli Ioant. A fosztogatók éppen két televíziót próbáltak eltulajdonítani. A szóban forgó személyek ellen folyik a kivizsgálás.

Roman Doina 1992-ben került az erdôszentgyörgyi könyvtárba. Ekkor vállalt felelôsséget a 120 négyzetméternyi könyvtárhelyiségért, 20 négyzetméter raktárért, valamint 23600 könyvért. Nyár vége lévén már lejárt az évi nagytakarítás, más megoldás hiányában a Kis-Küküllôben kimosták már a szônyegeket is. A munkát a szociális segélyre jogosultak végezték el.

Elméletileg a könyvtár hétfôn, szerdán, és pénteken 8 és 16 óra között van nyitva, kedden és csütörtökön pedig 8-12 illetve 16 és 20 óra között, de hamarosan kiderül, hogy tekintettel a polgármesteri hivatal krónikus alkalmazott-hiányára, idônként a könyvtári program rovására is segédkezni kell a hivatali teendôkben. Ettôl függetlenül azonban a könyvtárba évente legalább 450-500 személy látogat el. Korábban a megyei könyvtár segítségével bôvült az állomány, de most már erre nem jut pénz. Legutóbb a svájci testvértelepülés adományozott könyvet az intézménynek. Jelenleg a könyvtárban 13300 magyar, 10200 román és 100 francia, német valamint angol nyelvû kiadvány kölcsönözhetô. Amint Roman Doinától megtudtuk, többnyire iskolások és nyugdíjasok térnek be ide, akik a könyvtárban levô két asztalnál fel is lapozhatják a kiadványokat.

Anyanyelvünk

Napilapunk egyik olvasója szóvá teszi, hogy a gyászrovatban ilyesmit olvashatunk: X. Y.-né vagy N. N. családja az X. Y. elhunyta vagy elhalálozása alkalmával kifejezett részvétet. Olvasónkra úgy hat ez az alkalmával szó, mint a szúrás, mert szerinte itt az alkalmából a helyes.

Mind a két forma járatos: Valaminek alkalmából vagy valaminek alkalmával. A magyar nyelv értelmezô szótárában is így látjuk. Mindemellett az alkalom szó általános értelmezése alapján körülbelül így határozhatjuk meg: valamely cselekvés, esemény megindulásához, megtörténtéhez szükséges körülménnyel kapcsolatban. De külön jelentésárnyalatként ez következik ott: valaminek alkalmából: akkor, amikor valami éppen történik. Születésnapod alkalmából fogadd ôszinte szerencsekívánataimat. Kinevezése alkalmából barátai melegen ünnepelték.

Már ebbôl is megállapíthatjuk, hogy valóban szokásosabb, azaz helyesebb az idézett mondat úgy, amint olvasónk is véli: elhunyta vagy elhalálozása alkalmából. De kíséreljük meg még pontosabban elemezni a két kifejezés közti különbséget. Úgy tapasztaljuk, egyre határozottabban megmutatkozik. A kísérletek eredményeinek értékelése alkalmával megállapították, hogy: … Ebben a mondatban furcsa volna az alkalmából, szerintünk azért, mert itt határozottan idôpontról idôhatározói jelentésrôl van szó; rövidebben így mondhatjuk: a kísérletek eredményének értékelésekor.

Az alkalmával és az alkalmából névutószerû határozóragos fônév, tehát megfigyelésünk szerint mind jobban eltér egymástól jelentésében. Használatuk egyszerû gyakorlati szabályát úgy fogalmazhatjuk meg, hogy ha a -kor ragéval azonos (ekkor meg ekkor) jelentésrôl van szó, az alkalmával van (inkább) helyén, ha pedig valaminek az okából, valamire emlékezve-féle jelentésrôl, akkor az alkalmából a jó (jobb).

Talán nem fölösleges megemlítenünk, hogy már akadtak, akik az alkalmábót németesnek tartották, az aus Anlas tükrözésének. Lehetséges, hogy eleinte a német példa is hatott az alkalmából elterjedésében, de már - mint láttuk - a jócskán elôrehaladott jelentésmegoszlás következtében semmiképpen sem lehetünk meg az alkalmából nélkül. Egyébként is jól beleillik hasonló -ból, -bôl ragos határozóink rendszerébe.

Negyvenéves találkozóra gyûlt össze az elmúlt szombaton a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem 1963-ban végzett évfolyama, az utolsó, amelynek 72 hallgatóját az 1962-es egyesítés elôtt még a magyar tannyelvû intézetben képezték orvossá és emberré. De nem csak errôl nevezetes a "63-as évjárat", dr. Schneider Izabella, Németországban élô orvos, képzômûvész és író kollégájuk ösztönzésére az évfolyam 68 még élô tagjából (négyrôl nem tudnak semmit) hatvanan vállalkoztak arra, hogy megírják emlékeiket az egyetemi évekrôl, életükrôl és pályájukról. Mindez az ötletgazda által szerkesztett Világítottunk címû krónikában illetve az azt kiegészítô Marosvásárhelyi télfordulóban látott napvilágot ( az elsô kötet címlapját Zagyva Miklós, a fényképeket jórészt Telegdi Pál készítette).

A találkozóra összegyûlt jobbára nyugdíjas orvoskollégákat, a még életben levô és a találkozón is megjelent tanáraikat a Szegedrôl érkezett dr. Perneki István köszöntötte és emelte ki a szervezést felvállaló dr. Rácz Katalin szerepét. Dr. Egyed Zs. Imre dékánhelyettes a kari tanács nevében üdvözölte a jelenlevôket, akik bár olyan korban végeztek, amikor "korlátolt emberek kezében korlátlan volt a hatalom", és orvosi pályájuk kiteljesedése a legnehezebb évekre esett, mégis helytálltak és "megôrizték a kapcsolatok fényét". Az elméleti és gyakorlati felkészítés, a szeretet és a szeretet gyakorlatára való nevelés terén az egyetem a hatvanas években megtette a kötelességét, ma azonban nagyüzemmé vált jelenbeli gondjaival együtt - vélekedett a dékánhelyettes. A túlélô professzorok nevében dr. Feszt György emelte ki, hogy a tanulmányaikat nehéz években, két idôszak határán végzô évfolyam tagjai, akiket szétszórt ugyan az élet, mégis megôrizték a szülôföld és egymás szeretetét, tanítómestereik megbecsülését, s az igényt, hogy emberhez méltó módon éljenek és dolgozzanak. Errôl szól a visszaemlékezések példamutatónak nevezett kötete, a krónika is - hangzott el Feszt professzor beszédében, aki a tudományos élet újjáéledésére hívta fel a jelenlevôk figyelmét.

Büszke vagyok rátok - hangzott el az elismerés dr. Pupp Antal évfolyamfelelôs tanár mondataiban, aki a krónika kapcsán emelte ki, hogy annak kulcsszava a szeretet, amely az orvosi hivatás legfontosabb hajtóereje. Mindenki addig él, amíg él valaki, aki emlékszik rá - hangsúlyozta a szombati útravalóban.

Bár voltak, akik tartják fogadalmukat, miszerint többet soha nem lépik át az egyetem küszöbét, dr. Zagyva Miklós szatmári belgyógyász szerint a marxizmussal megkeserített államvizsga, a hibák, a gonoszságok, az ármánykodások ellenére az évfolyam tagjai az intézetben magukba szívott energiát széthordták az életben és szenvedôk millióin segítettek.

Befejezésképpen dr. Perneki István saját versét olvasta fel, Kilyén Ilka színmûvésznô pedig az alkalomra összeállított mûsorával szerzett felejthetetlen perceket a résztvevôknek, akik átvehették Schneider Izabella ajándékát, majd a dr. Tamás Attila ajándékozta emléktáblát leplezték le az intézmény elôcsarnokában.

Befejezésképpen, hisz amint a találkozón elhangzott, tervezik a krónika folytatását a szerelmeikrôl szóló emlékezéssel, hadd idézzük a Világítunk néhány sorát: Akkor szeretünk valakit, ha személye és jelenléte érzelmi biztonságot ad nekünk... A puszta tény, hogy létezik, megnyugvást ad... Elég csak a tudat, hogy bármikor elérhetô... Nem tudom, mi lesz velünk. De ezek után közülünk, hatvanhármasok közül senki nem marad magányos öregkorára. Nekünk 59 barátunk van. Akkor is, ha csak levelet írunk egymásnak, vagy felhívjuk egymást telefonon, néha-néha összefutunk...

Csütörtöki kimenô

Számtalanszor döntöttünk úgy, hogy mától (újesztendôtôl, ikszedik születésnapunktól) fogva naplót fogunk vezetni, amelybe hûségesen fel fogjuk jegyezni (magunk és családunk, a boldogabb utókor, a szélesebb nyilvánosság?) számára mindennapjaink kis és nagy történéseit. Ahogyan nôttünk, az önmagunkkal és a naplóval szemben támasztott igényünk is úgy árnyalódott, finomodott: már a lelki történéseket is bele akartuk a füzetbe cseppenteni, hogy láthassuk majdan visszatekintve, miféle kínokon estünk keresztül, míg átvergôdtünk a kamaszkor Szküllái és Karübdiszei között. Aztán még izmosodtunk egy sort és már a gondolataink, elménk csiszolódása is helyet követelt magának a napló lapjain. Ide kerültek persze szerelmeink és csalódásaink kezdôbetûvel, titkosírással, hogy jó szüleink, ha belekontárkodnak, teljesen ködös legyen elôttük, mi történik, történt velünk és Évike/Marika/Csilluka avagy Csabi/Hubi/Ubi vonatkozásában.

Mindez, mondanunk sem kell, egy virtuális, ideális napló élettörténete, fejlôdésgörbéje, ugyanis a szívszorító valóságban soha nem voltunk képesek napról napra rögzíteni a leírandó eseményeket, lelki széljárást. Helyesebben: eleinte mindent lefirkáltunk a holdmozgástól a bélmûködésig, családunk tagjait és a régmúltból, ami éppen eszünkbe jutott. De mert sok (egyre tetemesebb) idôt vett igénybe, kényelmetlen volt a ceruza fogása a vakációban, hamar elfáradtunk, már az új nap elsô percében beleuntunk, egyre nagyobb kihagyásokkal vagy egyáltalán nem folytattuk feljegyzéseinket. Így fulladt közönybe, felejtésbe, röhejbe (?) annyi nagyszerû napló, értékes kordokumentum, lelkiségi tanúbizonyság.

A füzetet gondosan eltettük, és amikor évtizedekkel késôbb valamely (szét)költözésnél (rendteremtésnél) elôkerült, érdeklôdve olvastunk bele, bosszankodtunk, hogy ott és akkor mily kevés erélyt mutattunk a folytatáshoz. Holott valóságos irodalmi torzót, remekromot tartunk fiókunk mélyén, s ez sem fog soha megjelenni. Sôt a legbosszantóbb, hogy annyira titkosítottuk a neveket, hogy mára mi sem tudjuk, kit rejtenek a magunk alkotta krikszkrakszok.

Ebben az esetben két út áll elôttünk: új naplót írunk (fogadalom, erôs lélek, mûfaji változatosság, teljes körû információszolgáltatás stb.), avagy bemegyünk a könyvesboltba és megvásároljuk a Nagyok, Klasszikusok, Erôsakaratúak kiadott naplóit és bánkódunk saját kisszerûségünk, tajdag mivoltunk felett.

Persze csak titokban, titkosírásban.

"A Dr. Aszalós János Emlékalapítvány Kuratóriuma ezzel az elismerô oklevéllel kívánja Önnek ôszinte elismerését kifejezni a társadalom szükséget szenvedô tagjai javára végzett áldozatos, példaadó munkájáért. Szolgáljon ez az elismerés az erdélyi lakosság minden tagja számára példa gyanánt hasonló kezdeményezések elindítására, további áldozatvállalásra, egymás iránti szociális felelôsségtudatuk és érzékenységük növelésére, s végsô soron egy szolidáris társadalom felépülésére - olvashatjuk azon a I. Apafi Mihály könyvtárából származó színes Corvina-keresztdísszel ellátott oklevelen, melyet dr. Verrasztó Zoltán, a kuratórium elnöke valamint Aszalós János alapító látott el kézjegyével. Átadásuk nyomán vasárnap megyeszékhelyünkön, a Szabadi úti református egyházközség Dr. Juhász András Gyülekezeti Központjában öt új taggal gyarapodott az említett emlékalapítvány által díjazottak "családja". Jelesen: Buzsa Mária matematika szakos tanár személyében Marosvásárhelyrôl, aki - mint hallottuk a laudációból - "...a folyton küzdô ember jelképe, akit sokszor elgáncsolnak, de minden vereség után talpra áll és ott folytatja munkáját, ahol abbahagyta"; Hunyadi Irén nyugalmazott tanítónô Gyergyóalfaluból, aki a Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület eszmei megálmodója, s mint elhangzott róla: "Az önerôbôl mûködô egyesületben végzett munkát azért szeretné folytatni, hogy minél több, kihalóban lévô mesterséget, azok eszköztárát mentse meg az utókor számára"; Littasi Csilla Mária tanár Székelyudvarhelyrôl: "…Csilla mindenre talál gyógyírt. Vagont vámoltat, áraz, számlákat fizet, köszönôleveleket fordít, árva gyerekek gyámságát vállalja fel, tanít, nevel...", Serfôzô Levente újságíró , akit elôzôleg egy apróhirdetésekkel foglalkozó újság irányítására kértek fel, utóbb a szórványmagyarság számára fogott lapszerkesztésbe Szebenben: "… 2002 ôszén - mivel idôközben jártassá vált a szerkesztô munkában - úgy érezte, magyarsága megvédése érdekében és annak a közösségnek, melynek maga is tagja, magyar nyelvû újságot (Szebeni Újság) indít...", végül a 75 esztendôs nyugdíjas Wielland Ferenc, aki Szatmárnémetiben a Máltai Segélyszolgálat önkénteseként
"reggeltôl késô estig kerékpározik, gyalogol, intézi szegények, betegek ügyeit... önzetlenül, szerényen, ezzel soha nem kérkedve, dicsekedve ..."

A gyülekezeti központban házigazdaként vett részt Szász Zoltán református lelkész- esperes, tovább ifjabb Aszalós János és felesége, Aszalósné Hermann Katalin, dr. Verrasztó Zoltán, az alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve Aszalós Ilona, Aszalós János lánya, valamint id. Aszalós János Budapestrôl, és az elôzô években díjazottak közül is néhányan. Az örvendetes, ünnepélyes alkalomra gyülekezôket az esperes köszöntötte, majd méltatta mindazon kisemberek tetteit, törekvéseit, akik önerôbôl, kevés pénzzel, nagy nehézségek árán, áldozatos munkával öntevékenyen támogatják a rászorulókat. Mintegy kimondatlan is követve az 1901-ben a megyénkbeli Jára községben született néhai dr. Aszalós János, " a szegények orvosa" példáját, aki önzetlenül, fizetséget senkitôl ezért el nem fogadva ápolt betegeket, ki emberek érdekében vállalt szolgálatot, s alapított vagy támogatott több szociális és egészségügyi intézményt is.

Tárca

Szép az, ami térdek nélkül (is) tetszik, vigasztalta magát Töcsi, mikor megnôsült. A menyasszonynak ugyanis váratlanul kigyúlt mindkét térde, és a dokik azt nyilatkozták, amputálni kell. Töcsi vállalta az élet furcsa megpróbáltatását, annál is inkább, minthogy a kis asszonyka hasában már ott mocorgott egy picike pocok, ez az, akit itt látsz, férjhez lesz adva annak rendje és módja szerint, nem csikorog kissé a stílem?, de az ura egy otromba fráter, egy gezemuza lator volt, kocsmából ki, dutyiba be, és amikor kezet emelt az apósára is, akkor Töcsi tudott róla ezermillió egyet s mást, elôbb egy kicsit megrakatta a piaci rigókkal (ezek fütyülnek legszebben, ha hajnalban jön a zsaru), aztán szólt a rendôrkapitánynak, akinél éppen a lakást mázolta: né. És a vô egy (dehogyis: legalább három) életre el van dugva. Jártál már román börtönben? Mire ezt olvasod, nem is annyira aktuális. Bár a hagyomány nem halt ki, a viszonylag magas szintû profi oktatás, a magánegyetem folytatódik, ezek viszont már nem annyira Nietzschét meg a többi nagy smasszert habfelfújják, hanem világnyelveket tanulnak, poliklott gatyában hagyják majd el az intézményt egy bizonyos intervallumra, és - jó, másfél százalék ez csupán - rendszerint úszómedencében végzik. (Nem mindenik tud úszni. És az érvágás esetén sincs mindig kéznél a géz, géznél a kéz.)

Töcsit bombázták a németek, ezt mondta az anyja, mikor a fiú elrúgta a huszonötöt, és találkozóra jött az aradi Maros-partra. Egy kisvendéglôben párléroztak, nézték egymást, az Anyu, a Töcsi, a Trici, a Tájer, a Linocska, és szerre bemutatkoztak: Töcsit Iorgovánnak hívták, Tricit Bazavannak, Tájert Kucsmának, Linocskát Zvornyilovának. Ittak lipován pálinkát, sírtak egy sort. Utána Anyu mutatta a fényképeket az új (az éppen mostani) élettársáról meg a friss kistestvérekrôl, újabb gyerekeirôl, megint sírtak egy csöppikét, aztán összezavarodtak a sok képtôl, hisz akkor már azért mindenki igyekezett megörökíteni magát és szeretteit, nem zavar ez a rossz stíl?, végül azt hiszem, meg volt rendelve már valami miccskolbászka, több napos lehetett, szaga megülte az egész lerobbant lakónegyedet, mind többen jöttek, hogy maguknak honnan van hús, hát azt már senki sem tudta bizonyosan, hogy kinek a kije mit járt ki, a Iorgován- é, a Bazaván-é, a Kucsma vagy a Zvornyikov, a lipován belerúgott két ilyen hívatlan farba, elôvette harmonikáját, és több zûr nem is támadt. Töcsi sokkal késôbb döbbent rá, hogy ôt nem bombázhatta sem német, sem szovjet, sem amerikai, mert hát a román mezgaz szoc. átalakításának befejezése, 1962 után született néhány órával, akkor meg már mi volt. Dürgött az új rend.

Belenyugodott szoc-szürreál származásába, attól kezdve azon munkálkodott, hogy saját sorsa és övéinek jelene jobb legyen. A kômûvesmunkától a vízszerelésen át a kályha- és padlócsempézésig, a míves szobafestéstôl a lakásbelsô-tervezésig és díszítésig mindent inaskodással, mestereitôl lopva, végeredményben a maga erejére és fantasztikus beleélô, beleérzô, beletanuló képességére támaszkodva sajátított el. Nem lopott, nem orzott többet, mint más, irigylésre méltó tisztességével nagyszerû kapcsolatokat épített ki, és a rendszerváltás idejére már csak éppen telekeltetnie kellett bizonyos belsôségeket, amelyeken persze azonnal megindult az építkezés. Mialatt idehaza építkezett, fizikly bezony Magyarországon dolgozott, vállalkozóként, és úgy keresett, na nem épp, mint a mesében.

Itt a krigli, mi volt benne. Lám Töcsi a Burnyicában (bögrecsárda), akik ott maratjuk képünket, kora reggeltôl "burnyicálunk", hullatjuk szürke derûnket, ködösítünk, amennyire lehet, de Töcsi nem, ô már a vadkap. kor ôskövülete, sabal maiorja, életére majd vejei és unokái legyintenek nagyot, miközben szahartalanul élvezik ôsbölény-papó szerzeményeit. Nos, ott ül Töcsi, egyszer csak beomlik a hatmázsabalf Csigurmigur, a saját magát leütô kuglibajnok, akivel Töcsi egyszer találkozott a kilencedik kerületben, Csigurmigur éppen országos díjat nyert, és még mindig sírt az öltözôben, mikor Töcsi azt találta mondani, hogy a zászlócska vagy mi, az tiszta román trikolór. A bajnok ránézett Töcsire, kiment, aztán nagy zakatolás, bútorzatcsere zajlott, végül két mordmajor visszahozta Csigurmigurt, sírt, azok, az edzôje meg még egy nagytekéjû csóró már csak pro forma vágtak rá egyet-kettôt, ez meg feszt a nagy kibaszáson lovagolt, hogy neki idehaza Marosvásárhelyen éveken át adtak ilyen izéket, egyszer megy ki Budapestre, lehajítja a tekeúristent az égbôl, és megint miféle zászlóval szúrják ki a szemét... Hát nem a legfényesebb példája ez annak, hogy a magyar-magyarok nemcsak kocsmai szinten oláhoznak le bennünket, román- magyarokat, bah, hanem a sportbajnokságban is ezt cselekszik, piros-sárga-kék trikolórjaikkal?!

Mire tisztázódott volna minden, már mindenki verekedett, mint a teremi lagziban. Visszakapcsolva hát: Töcsi ugye nem szólt egy szót sem, de a Csigurmigur bezzeg. Na, s mikor szökne Töcsinek a Csigurmigur, hát akkora fejest kap a kuglibaj(nok), hogy egész homlokát vastagon belepi a sötét vér. (Aki embert ölt, ilyen a vére, aki nem, késôbb vált feketére.)

Aki fejelt, éppen a Csigurmigur barátja volt. Félreértések napja, szeptember nyolcadika, ez a barát néha hosszú szerelvényeket visz a vegyi kombináttól a tengerpartig, kígyózó, csattogó bombákat, persze titok, de Csigurmigur egyszer megmentette az életét, két hidegvölgyi legény rágta a fülét szó szerint, amikor beléjük vágott a kacorral.

Jaj, de mocsok ügy lett. Vegyük szerre. Töcsi hozta a meghívókat a lánya ("picike pocok") lagzijára, beugrott egy kávéra a Burnyicába, ahol még mindég ül és iszik seregnyi volt erdélyi haverja Magyarból. (Már nem dolgoznak, kihulltak a második szitán, itthon vegetálnak. Néha megjelenik az ajtón egy gyászjelentés.) Oda sem nyújthatja meghívóit, máris képen nyalják. És csak ezután jön a pupezára a kollák, megjelenik a Csigurmigur százhúsz kilós fia, a mindenbajnok. Azt kérdezi, apja, mitôl véres a szemöldököd. Az apja nem válaszolhat semmit, pedig kifejtené részlegesen, ha értené, mibôl jött össze ez a vadnyugati kavalkád. De a kicsi Csigurmigur (majdnem kétszáz magas és százhúsz kiló) már szét is rúgta az egész bagázs baszott valagányát. Megvert mindenkit, aki elébe került. Most derül ki, milyen egyszerû kinyírni egy burnyicát.

Látod, ez az a picike pocok, menyasszonyi trendben, mondja Töcsi, kicsit még dagadt a jobb szeme, ki hitte volna, hogy balogosok is isznak a Burnyicában. A meghívói Poklosra jutottak, mégis szívesen invitál a fotók meggyôzô erejével. Szeretem Töcsit, ott leszek a lánya lagziján.

Ezek meg? Mi közöm hozzájuk. Világvége legvégén ôk még mindég itt lesznek, rúgják egymást és isznak. És akkor mi van, egyébként nem zavar kissé az avítt stílem? Vetted észre, hogy mindvégig mintha te beszélnél?

Kis kerttôl a cégjegyig

Ezt állítja a makfalvi Farkas Ibolya kertész férje, Zoltán nevében is. Miután sikerült visszaszerezniük egy kéthektáros területet, zöldséget és dísznövényeket termesztettek. A kis farm a Balavásár-Szováta útvonal mellett fekszik, közel Makfalvához. Arra számítottak annak idején, hogy a nyári idényben az átutazó turisták megállnak majd terményt vásárolni. Az elmúlt évek bizonyították, hogy a virág termesztése jövedelmezôbb a zöldség termesztésénél, nagyobb iránta a kereslet. Ime, miként emlékezik Farkas Ibolya.

- Nehéz volt az indulás 1999-ben. A zöldségre alapoztunk, úgy véltük, a kistérségben nem lesz versenytársunk. Szerencsére a zöldségtermesztéssel párhuzamosan néhány kis ágyásban dísznövényeket is neveltünk. Kis hozzáértéssel berendeztük a szabadon hagyott udvar felületét, ahol állandó dísznövény- kiállítást tekinthettek meg az erre látogatók. Szekeret újítottunk fel, szépen kimunkáltuk, alkalmassá tettük arra, hogy bárki figyelmét felkeltse. Az évek során tanultunk is, új ismeretekkel gazdagodtunk.

- Például?

- Amikor döntöttünk, hogy e területen vállalkozást indítunk, két alapvetô alapoztunk: Szováta fürdôváros közelségére és a szomszédos falvakban beinduló faluturizmus kibontakozására. Az elmúlt években történtek felborították elképzeléseinket. A rossz napjaink egyre gyakoribbá váltak. Meghúztuk a nadrágszíjat és a kevés pénzbôl sikerült beruházni, így tudtuk mára kialakítani a négy fóliaházat, az üvegházat, fûtôberendezéssel, csepegtetô öntözési rendszerrel. Az általunk termesztett zöldséget Makfalván, Csókfalván, Erdôszent-györgyön, Szovátán értékesítettük. És amikor már kialakulóban volt az ún. kereskedelmi hálózatunk, rájöttünk: ahhoz, hogy a zöldségtermesztésünk jövedelmezôbb legyen, nagyobb mennyiségû árura lenne szükség.

- Idôközben megnövelték a termôfelületet 1200 négyzetméterrel. Ez sem segített?

- A termôterületet abból a felismerésbôl növeltük, hogy érdemes virágot is termeszteni. Külföldi fajtákat hoztam, ilyen a mikulásvirág. Annak termesztése viszont feltételezte az öntözôberendezést, a fûtést. A zöldségtermesztéssel párhuzamosan a virágtermesztés szigorú technológiáinak feltételeit teremtettük meg. Az utóbbi két évben pedig egyértelmû a következtetés: övezetünkben a vágott virágok piacán nincs versengés. Mi vagyunk az elsôk, akik ezzel próbálkozunk. Jönnek a vásárlók. Elég az udvarra tekinteni, kíváncsiságból is megáll az erre utazó. Ezelôtt néhány évvel nem gondoltam volna, hogy a paradicsom helyett az erre utazók többsége a dísztököt, díszcserjét, virágot vásárolja. Igaz, hogy ezek hô- és nedvességigényesek, de a ráfordított pénz hamarabb és bôségesebben megtérül, mint a zöldség esetében. Nézze, a vágott virág addig friss, amíg szárán van, tehát ott van az üveg-, vagy fóliaházban. A paradicsomot, amikor megérett, le kell szednem - akkor friss -, ha abban az órában nem viszik el, megfelelôen kell tárolni. Hûtôberendezés, légkondicionáló lehetôségeink nincsenek.

- Fogynak a dísznövények, mégis rossz napja van. Miért?

- Az ilyen kis családi vállalkozások tagjaira sok munka hárul. Ez így sokáig nem folytatódhat. A férjem minden reggel utazik az árukínálattal, édesanyám az éjjeliôr, ô kapál és öntöz néhány idénymunkással. Mindez miért? Mert mi még csupán próbálkozunk a jelenlegi gazdasági és jogrendszerben. Mert ha kialakult volna egy egészséges piac, kisvállalkozásokat támogató jogrendszer, akkor talán minden másképpen történne. Ha Magyarországon már létezik a Bodzatermesztôk Országos Szövetsége is, amelyre a mindenkori kormány odafigyel, minálunk mikor alakulhat meg a virágtermesztôk szövetsége például? Hogy elmondhassuk valahol gondjainkat, és hogy azokra oda is figyeljen a szintén mindenkori kormány. Talán túlságosan elôreszaladtam az idôben, de nagyon remélem, hogy ez nem a nagyon távoli jövô zenéje.

A Farkas házaspár tervezget. Ibolya elhatározása, hogy facsemete termesztésébe is belekezd. Ha kell, éveken át tanulja annak elméleti és gyakorlati titkait. És remélhetôleg eljön majd az idô, amikor a piacon megjelenik majd a Faribo családi vállalkozás névjeggyel ellátott vágott virág, csemete, dísznövény, ez Farkas Ibolya és Zoltán dédelgetett álma.

A múlt héten fejezôdtek be a Kerelôszentpál községi tanintézetek felújítási munkálatai. A polgármesteri hivatal a meglehetôsen szûkös költségvetésen kívül önerôbôl próbálta minél alaposabban rendbe tenni az épületeket.

Kerelôszentpálon két iskola mûködik. A régebbi 300 évvel ezelôtt épült, a katolikus egyházé volt. Az idén újravakolták, kimeszelték és megjavították a tetôzetét. Az udvaron különálló épületben mûködik a tornaterem. A falakat elborító salétrom miatt elkerülhetetlenné vált az újravakolás, s másfél méteres falburkolattal látták el. Kevesebb munkát igényelt az ugyancsak községközponti új iskola. A tavaly belül, az idén kívül meszelték, s átforgatták a cserepeket, pótolták a hiányzókat, újakra cserélték a törötteket.

Kerelôn egy osztályterem kimeszelésére volt szükség. Marosszentmargitán meszeltek és megjavították a tetôzetet. Mivel az iskola elôtti járda a járhatatlanságig tönkrement, betont öntöttek.

Mintegy 450 millió lejre lett volna szükség a búzásbesenyôi iskola tetôzetének javításához. Ezen összeget a költségvetés-kiegészítésbôl szándékoztak megszerezni, ám a község elöljáróinak elképzelése nem vált be. A lakók és a tanácsosok önkéntes munkájával sikerült meggátolni a tantermek beázását. A polgármester elmondta, az 1760-as években Dózsa Dániel által épített és adományozott régi szárnyban jelenleg óvoda és egy osztály mûködik, ezeket a termeket korábban kimeszelték, s az idén halaszthatatlanná vált a tetôzet javítása. Tavaly ôsszel a holland alapítvány küldöttei központifûtés-berendezést hoztak, amelynek felszerelése érdekében az önkormányzat átalakította az épület fûtésrendszerét, új fûtôtesteket vásárolt, s idén februártól kellemes melegben tanulhattak a gyerekek. A nyári vakációban az udvaron kutat fúrtak, ahonnan vizet vezettek az iskolába. Ezt követôen a tavaly a hollandoktól adományként kapott mosdókagylókat is felszerelték. A hónap végére várják az alapítvány képviselôinek újabb látogatását. Ígéret van rá, hogy ez alkalommal az új iskolába hoznak a központi fûtéshez szükséges berendezést. Így a tavaly teljes mértékben felújított tanintézetben tanuló gyerekeknek sem kell tartaniuk a tél viszontagságaitól.

A megelôzésre fektetik a hangsúlyt

Rajtad múlik mottóval szervezett a JSI R ügynökség valamint a SECS (Szexuális neveléssel és fogamzásgátló módszerek ismertetésével foglalkozó szervezet) egészségvédelmi kampányt Fehér, Beszterce, Bihar, Mehedinti és Maros megyében. A megyénket is érintô országos kampány célja: tájékoztató elôadások, játékok, szórólapok által felhívni a 14-24 év közötti fiatalok figyelmét a nemi úton terjedô betegségek, különösen a HIV-vírus veszélyességére, valamint az egészségre káros viselkedésre. A rendezvénysorozat sikerességérôl, a további egészségnevelô programok életbeültetésérôl és a helyi közösségek szerepérôl beszélgettünk Oltean F. Ana Elena orvosnôvel, a megyeszékhelyi SECS rendelô vezetôjével, programfelelôssel.

- Sok szakembert és önkéntest megmozgató kampányt zártak a múlt héten. Az elkövetkezôkben készíti el a jelentéseket, összegzi a tapasztaltakat. Szükség van-e ilyen típusú rendezvényekre, amikor ifjúsági magazinokban, tévéadásokban többé-kevésbé rendszeresen foglalkoznak a nemi úton terjedô betegségekkel, különösen a HIV-vírussal?

- Augusztus folyamán és szeptember elsô hetében tájékoztató elôadásokat tartottunk Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Szovátán, Mezôcsáváson, Mezôbándon és Nyárádszeredában. Elsôsorban a nemi úton terjedô betegségekrôl, a halálos kimenetelû AIDS-rôl, a nem kívánt terhességek megelôzésének fontosságáról beszélgettünk a fiatalokkal, tanárokkal. Elmondtuk mindenhol, hogy hol vannak családtervezô rendelôk, kihez fordulhatnak tanácsért, hogyan védekezzenek. Gumióvszereket osztottunk, használati utasítással. Elsôdleges célunk az volt, hogy tájékoztassuk a 14-24 év közötti fiatalokat, hogy a megfelelô ismeretek birtokában döntsenek a szexuális életük elkezdésérôl, a nem kívánt terhesség, a nemi úton terjedô betegségek elleni védekezésrôl. A célközönség nyitott volt, bekapcsolódott a játékokba, érdeklôdött, kérdezett. Legtöbben már hallottak hasonló jellegû felvilágosító elôadásokat, mégis számos kérdést tettek fel, s örvendtek, hogy újból lehetôségük volt tanulni valamit az egészségvédelemrôl, a fogamzásgátló módszerekrôl. Véleményem szerint rendszeressé kellene tenni a felvilágosító kampányokat, hogy minél több fiatalhoz eljusson az üzenet: rajtad múlik, hogy mi történik veled. A SECS önkéntesei mellett munkánkban segítettek a vidéki polgármesteri hivatalok képviselôi, családorvosok, a Közegészségügyi Igazgatóság szakemberei.

- Ebbôl a segítségbôl kiindulva van-e remény arra, hogy helyi szinten folytatni fogják a munkát?

- Meglepô volt, hogy a mezôbándi, mezôcsávási és nyárádszeredai polgármesteri hivatalok vezetôi mennyire felvállalták az általunk képviselt ügyet. Mezôbándon a hivatal leaszfaltozta a helyi iskola udvarának egy részét, mert mondtuk, hogy a játékokhoz szükségünk lesz egy hasonló terepre. A mezôcsávási polgármester, a helyi fiatalokkal közösen elvállalta, hogy felkeresi a szabédi diszkót, s ott tájékoztató szórólapokat és óvszereket oszt a fiataloknak. Nyárádszeredában a piac bejáratánál tartottuk meg elôadásunkat számos fiatal és idôsebb személy jelenlétében, nagy volt az érdeklôdés. Szovátán az iskolai táborban voltunk, nagy sikere volt a játékoknak, s a vidám, tartalmas szórólapoknak. Szászrégenben és Vásárhelyen diszkókban voltunk, többnyire érdeklôdéssel fogadtak, s számos kérdést tettek fel önkénteseinknek. A folytatás nagymértékben tôlünk függ - azoktól, akik elkezdtük, s azoktól, akik mellénk álltak. Ez a kampány országos szintû volt, de ezután mindenkinek helyi szinten kell folytatnia a munkát. Mi (a megyeszékhelyi SECS rendelô) segítséget nyújthatunk. Hasonlóképpen történt a SECS által támogatott Vision 2000 egészségnevelô programmal is. A hároméves program keretében a megye tíz líceumában és szakközépiskolájában képeztünk tanárokat és diákokat, akik egészségnevelô elôadásokat tartottak. A program lejárt, de a munkát önkéntesen folytatják.

- A Vision program nyomán a minisztérium ígéretet tett, hogy bevezeti az egészségnevelés tantárgyat a választható tantárgyak közé. Amennyiben ez megtörténik, a kisiskolások a tisztálkodásról, az egészséges táplálkozásról, a nagyobbak a társkapcsolatokról, a kommunikációról, míg a középiskolások a szexuális életrôl szerezhetnek pontos ismereteket. Egy hét múlva megkezdôdik az iskola. Választhatják-e a diákok ezt a tantárgyat?

- Pontos választ nem adhatok. Fontos lenne, hogy a gyerekek, fiatalok szakképzett tanároktól nyerjenek pontos tájékoztatást az egészségvédelemrôl, ám a minisztérium nem adott egyértelmû választ. Mi a Vision programban képzett tanárokkal, diákokkal folytatni fogjuk a felvilágosító elôadássorozatokat, s reméljük, hogy egyre többen fognak hozzánk csatlakozni. Könnyebb megelôzni a bajt, a betegséget, mint kezelni. Rajtunk múlik.

Pontosan 290 évvel ezelôtt (1713) jelent meg az az aforizma- gyûjtemény, amelybôl az idézett közmondást vettem. Akkor még a latin nyelv dominált Európában. Magyar fordításban így hangzik: Két veszekedô közt gyakran a harmadik örül.

Erre mindennapi életünk, de történelmünk is bôséges példával szolgálhat. Sajnos képtelenek voltunk, vagyunk és úgy látszik, leszünk levonni a tanulságot, minek folytán mind egyéni, mind közösségi érdekünk sok kárt szenvedett és szenved. Legtöbbször érdemtelenek húznak hasznot belôle. Olyan érdemtelenek, akik kárörvendve lesik azt a pillanatot, amikor heves veszekedésünk, netán verekedésünk közben, könnyen megszerezhetik a koncot.

Kezdjük mindjárt azzal és mondjuk ki kereken, hogy ez a harmadik a többségiek jelentôs százaléka, akiket eddig az idegesített és bántott, hogy az 1990-es egységünket nem sikerült az elsô tíz évben megbontani, felszámolni.

Nos, pár éve dörzsölhetik markukat, hogy íme, ezek a jövevények (igaz, több mint ezer éve), akiket bozgoroknak is titulálnak, akiknek egységét, összetartását eddig nem tudták ilyen-olyan próbálkozások árán sem kikezdeni, most szapulják, emésztik egymást.

Ennek az egységnek, amelyben erônk és biztonságunk rejlett mostanáig, saját turáni természetünk bontogatja az alapjait és nem is eredménytelenül. Hiába érvelnek még mindig elég sokan népünk egységének megôrzése érdekében, mert némelyeket a vezérkedés, az egyeduralmi törekvés, uralkodási v&