Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Kétségessé vált, hogy fel lehet-e állítani október 5-én Aradon a 13 vértanú tábornok emlékét megörökítô Szabadság-szobrot, miután a helyi szakhatóság leállította az emlékmû talapzatának építését és az elhelyezésére kijelölt tér felújítási munkálatait - közölte az MTI-vel Király András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei szervezetének elnöke.

A politikus elmondta: az építésügyi felügyelôség pénteken kérte a közigazgatási bíróságon az építési engedély visszavonását, mégpedig formai okokra hivatkozva. Király András, aki egyben a Szabadság-szobor Egyesület elnöke is, közölte: minden munkálatot leállítottak a Tûzoltók Terén, ahol a tervek szerint október 5- én helyeznék el az emlékmûvet. Az állami építési felügyelôség - amely közvetlenül az illetékes minisztérium alárendeltségébe tartozik - a közigazgatási bíróságon kérte a munkálatok felfüggesztését. Arra hivatkozott, hogy a szobor felállítására vonatkozó kérvényben és a kiadott építési engedélyben nem ugyanaz a szöveg olvasható.

A törvény értelmében ennek a szervnek nem lett volna joga leállítani a munkálatokat, az csak bírósági döntés nyomán történhetett volna meg - vélekedett Király András, aki szerint ha a munkálatokat nem indítják meg rendkívül gyorsan, valószínûleg nem lehet tartani a felavatás tervezett határidejét. Az RMDSZ helyi szervezete e pillanatban nem sokat tud tenni az ügyben, minden lehetôséget kiaknázott már. Meg kell várnunk, hogy a közigazgatási törvényszéken mit mondanak az ügyrôl, miután megnézik az iratokat - mondta a megyei RMDSZ-vezetô.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI érdeklôdésére emlékeztetett arra, hogy a múlt csütörtökön személyesen tárgyalt Adrian Nastase miniszterelnökkel a Szabadság-szobor kérdésérôl. Akkor abban maradtak, hogy tartják magukat a szobor felállításáról az RMDSZ és a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) között mind országos, mind pedig helyi szinten született megállapodáshoz. Nastase azt javasolta: keressünk olyan formát, üzenetet, amely a történelmi megbékélés eszméjét és 1848 közös szellemiségét idézi - tette hozzá Markó.

Az RMDSZ-elnököt meglepte, hogy másnap Nastase felhívta ôt, és közölte: a kormányülésen rendkívül éles vita folyt errôl a kérdésrôl, a kormányon belül megoszlanak a vélemények. Ezért a miniszterelnök azt indítványozta: a Szabadság-szobrot egy szoborpark keretében kellene felállítani. Markó válasza az volt: azon lehet gondolkodni, hogy milyen formát válasszanak, de a szobrot most ismét köztérre kell állítani, arról pedig késôbb lehet majd tárgyalni, hogy milyen legyen annak környezete. E telefonbeszélgetés nyomán a két politikus egyetértett abban, hogy a munkálatok folytatódnak. Mivel a kormánypárton belül vita keletkezett, megállapodtak: szerdán ismét leülnek a további teendôkrôl tárgyalni. Ezek után Markó Béla megdöbbenve fogadta a hírt, hogy az aradi hatóságok leállították a munkálatokat. "Ezt nem tudjuk elfogadni, ez súlyosan érinti az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttmûködést" - szögezte le Markó.

A magyar diplomácia megteszi a szükséges lépéseket, ha és amennyiben az aradi Szabadság- szobor felállításának ügyében olyan helyzet alakulna ki - mondta Tóth Tamás külügyi szóvivô hétfôn az MTI érdeklôdésére.

A kérdés minden bizonnyal téma lesz Ion Iliescu államfô szeptember 15-16-ra tervezett budapesti, valamint Medgyessy Péter miniszterelnök szeptember 23-iki bukaresti látogatásán.

Megúsztuk a szárazságot?

Az ország más vidékeihez viszonyítva, megyénkben nem kellett korlátozni a vízhasználatot, ilyen tekintetben a lakosság nem érezte a szárazság hatását. Kell-e még tartanunk az aszálytól? - kérdeztük Ioan Chioralia mérnököt, a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatóját.

- Az ország vízkészlete szegényes, a források területileg nem egységesek. Vannak olyan övezetek, ahol bôven van folyóvíz, tavak, az altalajban levô tartalékok is elegendôek. Az ország másik jellegzetessége, hogy az idôjárás miatt kialakulnak szárazabb, illetve bôvebb vizû zónák. A vízkészletet illetôen Románia Európában a 14. helyen áll, átlagban évi 1700 köbméterrel lakosonként, az európai átlag 4100 köbméter körül van. Tekintettel az elôbb említett földrajzi adottságokra az évek során a vízügyi igazgatóságok nagyon sok hidrotechnikai munkálatot végeztek el: gyûjtôtavakat létesítettek, medreket szabályoztak, ahol kellett, ott a partot is megerôsítették, s mindezek állandó felügyelet alatt állnak, úgy, hogy adott esetben tudják szabályozni az ívóvíz- ellátáshoz szükséges megfelelô vízhozamot.

- Mégis az idén a szakemberek évtizedek óta nem tapasztalt szárazságról beszéltek.

- Valóban, 2003 nyara már májusban elkezdôdött, amikor 25 és 32 Celsius-fokot mértek, s ezek a hômérsékleti értékek állandósultak júniusban, júliusban és augusztusban is. Ez utóbbi hónapban az átlagnál 70%- kal kevesebb csapadék hullott, így ezt a hónapot rendkívül aszályosnak nyilvánították a meteorológusok. A szárazság elsôsorban a talajvizek csökkenésében és a kisebb vízhozamú patakoknál, folyóknál érzôdött, ahol a medrek állóvizekké, tócsákká váltak. A Maros mellékfolyóinak a vízhozama is a sokévi átlag alá csökkent, szerencsére még nem érték el a szárazság idején bekövetkezô úgynevezett figyelmeztetési szintet. Hasonló szárazsággal 1893-1905, 1917-1930, 1941-1953 között küzdött az ország, így lehet, hogy ez a mostani periódus is elhúzódhat.

- Miért nem volt gond a Maros mentén?

- Ez elsôsorban a Maros vízgyûjtô medence fizikai- földrajzi adottságának köszönhetô. A Maros felsô szakasza gazdag erdôvidéken halad, és bôvízû patakok táplálják. Továbbá a Kis- és Nagy-Küküllôn levô zetelaki, ivánfalvi és bözödi gyûjtôtavakból pótolhattuk a vízhiányt ebben az idôszakban. A nádasszentmihályi gyûjtôtó megfelelôen ellátta az Aranyost, míg a Maros alsó szakaszán beállható vízhiányt kiegyensúlyozhattuk a Sebes, a Nagyfolyó és a Csernán levô kisebb gyûjtôtavakkal. Így a meteorológiai szárazság nem esett egybe a vízügyivel. A hatás leginkább a mellékfolyókon és az altalajvizekben érzôdött. Természetesen ez utóbbi a Mezôségen okozott gondot, ahol amúgy is - a megszokott csapadékos idôjáráskor is - vízhiánnyal küszködnek. Emiatt tehát nem kellett különös óvintézkedéseket hoznunk, korlátoznunk a vízhasználatot.

- Még eltarthat a szárazság, és ön is azt állította, lehet, hogy több évig hasonló kánikula lesz nyáron. Hogyan lehet hosszú távon elkerülni a szárazság káros hatását?

- Mindenekelôtt valóban ésszerû vízhasználattal. De emellett természetesen olyan környezetkímélô vízgazdálkodási stratégiát, korszerû menedzsmentprogramot kell kidolgozni, ami alapján használjuk a vizet, mind a gazdasági szférában, mind a mindennapi fogyasztásban. Ehhez megfelelô gazdasági és társadalmi programok kellenek, amelyek figyelembe veszik egy-egy régió fizikai-földrajzi adottságait, vízkészleteit. S természetesen olyan törvények, amelyek szabályozzák a vízszolgáltató és a használó közötti viszonyt. Nem hagyhatjuk szó nélkül a finanszírozást sem, hiszen a hidrotechnikai munkálatok (sz.m.: Lásd a ratosnyai gyûjtôtó megépítése, amelynek célja, hogy a Maros Marosvásárhely feletti szakaszának vízhozamát szabályozza) nagyon sokba kerülnek. Mindaddig, ameddig nincs szárazság vagy árvíz, úgy tûnik, hogy ezek fölösleges beruházások. Emellett persze figyelembe kell vennünk azt is, hogy vízgazdálkodás terén 2015-ig fel kell zárkóznunk az európai szabványokhoz, így nagyon sok még a tennivalónk a vízminôség és a vízkészlet javítása terén. A vízügyi igazgatóság az év végén zár egy kétéves európai uniós irányelveket alkalmazó gyakorlati programot, amelyet a holland kormány támogatott. Ezáltal is nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk, közelebb kerülve mindazokhoz a követelményekhez, amelyeket az unió majd elvár tôlünk. S ezáltal hosszú távon a lakosság, a vízhasználók is sokat nyerhetnek.

Egy héttel a tanítás megkezdése elôtt, nagy sürgés-forgás volt tegnap a megyei tanfelügyelôségen. A pedagógusok kihelyezését a vakáció utolsó hetére napolták, nem csoda, hogy nagy a kapkodás. Egyesek szerint ekkora fejetlenség még soha nem volt a
"katedrák" elosztása körül. S nagy a valószínûsége annak, hogy iskolakezdésig le sem fedik azokat. Bár a Közoktatási, Kutatásügyi és Ifjúsági Minisztérium szeptember 5-én, pénteken 19 órára ígérte a tanügyi állások betöltésére meghirdetett versenyvizsgán részt vevôk elosztási névjegyzékét, a listákat csak szombat reggel 6 óra körül függesztették ki a megyei tanfelügyelôségen.

A sikeresen vizsgázók fele visszamondta a kihelyezését

Körülbelül ezer Maros megyei pedagógus július 16-17-tôl vár a közel két hónappal ezelôtt letett vizsga
eredményére: a meghirdetett és megpályázott állások központosított számítógépes elosztására. Az elosztás tulajdonképpen a kihelyezések elsô szakasza, mert ez alkalommal csak azt a 820 - címzetes és nem címzetes - pedagógust sorolták be, akik a tesztvizsgán hetesen felüli jegyet írtak. Azok a pedagógusok, akik elégedetlenek ezzel az elsô kihelyezéssel, írásban lemondhatnak. A jelöltek fele le is mondott a kihelyezésérôl.

A tegnapi nap folyamán a megyei tanfelügyelôség újra felküldte a minisztériumba azoknak a tanerôknek a névjegyzékét, akik lemondtak a nekik megjelölt állásról. Ezt újabb számítógépes elosztás követi, amelyben részt vesznek azok is, akik 5-ösön felüli osztályzatot értek el. Szeptember 10-én, szerdán lesz ismeretes, hogy hol marad üres hely, s még ezen a napon nyilvános gyûlést szerveznek. Ekkor kapnak helyet azok a versenyvizsgázók, akik visszamondták az állásokat, akik nem kaptak posztokat, továbbá a képesítés nélküliek, esetleg - ha marad még hely - a nyugdíjasok - tájékoztatott Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes.

A Népújság kérdésére válaszolva a fôtanfelügyelô-helyettes elmondta, hogy a pedagógusok mintegy fele azért mondta vissza a kihelyezését, mert nem akarnak falun tanítani, mindenki a városi iskolákban szeretne maradni. Fennáll a veszély, hogy a falusi iskolák szakképzett pedagógusok nélkül maradnak.

Fontos tudni azoknak a pedagógusoknak, akik szeptember 10-én vagy 11-én kapnak kinevezést, hogy 12-én, pénteken 9 órakor jelentkezniük kell az illetô iskolában. Ezt követôen válik csak ismertté, melyek azok az iskolák, amelyek betöltetlen állással rendelkeznek.

88 gyerek maradt beiskolázatlanul

A nyári elosztást követôen Maros megyében idén ôsszel 1815 gyereket soroltak be valamely tanintézmény kilencedik osztályába. A gyerekek közül 869 sikeresen vizsgázott a pótkisérettségin, 946 nem tette le a képességvizsgát. A központosított számítógépes elosztásból 88 gyerek maradt ki, mert helytelenül tüntették fel opcióikat. Ezek számára szeptember 11-én, szerdán 9 órakor a Constantin Brâncusi Iskolaközpontban gyülekezôt tartanak, és itt megtörténik a besorolásuk. A megbeszélésre a tanulók szüleit is várják.

A tegnap Neagu Nicolae, a tanulók elosztásáért felelôs megbízott arról tájékoztatott, hogy még nem ismeretes, hol maradtak üresen helyek, illetve hogy hol nem lesz elég tanuló egy-egy osztály beindításához. Ezt a sokakat érintô információt csupán holnap hozzák nyilvánosságra. Tény, hogy eddig megyei viszonylatban körülbelül 7000 gyerek számára biztosított a hely valamely líceumi vagy szakközépiskolai szakon.

Aktuális

Négy év után ismét "friss" az országos és a megyei egészségbiztosítási pénztárak székhelyeinek ügye: túl nagy a luxus, igen sokat költöttek a berendezésekre.

Mindez akkor lett elôször téma, amikor sántítani kezdett a gyógyszerellátás, amikor hangoztatni kezdték, hogy nincs pénz erre, nincs pénz arra. Miközben a betegek sorra járták- járják a gyógyszertárakat, remélve, hogy valahol valaki csak kiadja a kedvezményes orvosságokat, miközben a kórházakbeli körülmények rosszabbodtak, a patikusok sztrájkoltak - a pénztárak székhelyei hivalkodón szépültek, bôvültek, és az ottani alkalmazottak busás fizetéseirôl is regéket meséltek.

Az Országos Ellenôrzési Hatóság (OEH) most rávetette magát a "székhely-ügyre". Szeptemberben ellenôrzéseket hajtanak végre az országos egészségbiztosítónál, megvizsgálva, hogy a tavaly begyûlt pénzt hogyan használták fel, ezt követôen a megyei pénztárak kerülnek sorra. Az ellenôrzést végül kiterjesztik a pénztárak teljes mûködési idejére. Blanculescu miniszter, az OEH elnöke szerint "egyes megyei pénztárak székhelyeit túlértékelték, fôként az 1999-2000-beli káosz idején". "Nem hagyhatjuk szó nélkül a fenti intézményekbeli luxust, el kell döntenünk, hogy a pénzt a kórházakhoz irányítjuk, vagy az épületekbe és luxuskocsikba fektetjük" - jelentette ki a (rendellenességeket már érdekes módon az ellenôrzés elôtt hangoztató) miniszter.

Az OEH elnökének abban igaza van, hogy valóban el kellene végre dönteni, mire használják fel a pénzt: az egészségügyre vagy ezenkívül egyebekre is. Visszaélések, mint a közintézmények bármelyike esetében, a pénztáraknál is lehetnek, amelyekre fényt kell deríteni, és megfelelô megtorló intézkedéseket kell hozni. Blanculescu csak azt felejti el, hogy az egészségbiztosítási rendszer kiépítése országos szinten pénzigényes feladat volt, az alkalmazottaknak - és velük együtt az ügyfeleknek is - megfelelô munkakörülményeket kellett teremteni. Hiszen ha ez nem lenne így, amire számos példát lehetne sorolni, kezdve a számítógépesített lakosság- nyilvántartó hivatallal, akkor az lenne a baj. A nyuszika és a sapka klasszikus esete. Az OEH elnöke azt is elfelejteni látszik, hogy az építkezéseket, szépítgetéseket annak idején is felügyelték.

A megyei egészségbiztosítót véve alapul, az igencsak függetlennek tartott Számvevôszék többször ellenôrizte az iratokat, az építkezéssel kapcsolatos dokumentumokat, és nem talált hibát. Az is figyelemreméltó, hogy 1999-ben a pénztárak által begyûjtött összeg 5 százalékát használhatták fel javítási munkálatokra, berendezésekre, mûködési költségek fedezésére. A megyei biztosító kb. 40 milliárd lejt (!) használhatott volna fel ezekre a célokra, ehelyett 17-et költött el, a többit visszautalta az országos pénztárnak.

Az illetékesek ellenôrizgethetnek utólag (az ilyen akciók nyomán általában egy-két kisebb "hal" akad csak horogra). Mi arra lennénk kíváncsiak: miért kellett annyira nagylelkûsködni az 5 százalékkal, mire használták fel a tavaly az egészségbiztosítási alapba befizetett és a pénzügyminisztérium által visszatartott 15.000 milliárd lejt, hogyan nôhetett több ezer milliárdra az egészségügybeli deficit, és nem utolsósorban: miért nem járnak el hatékonyabban a kintlevôségek behajtására? És azt is jó lenne tudni: befizetett pénzünk fejében mikor lesz zavartalan a gyógyszerkiadás?

Az európai uniós csatlakozáskor feladatunk Magyarország és a magyarság érdekeinek a képviselete mind a kialakítandó vízumrendszerre, mind az Európai Unión belül és kívül lévôk kapcsolatrendszerére vonatkozóan - mondta Bársony András, a Külügyminisztérium (KüM) politikai államtitkára a hétfôn, Budapesten.

"Magyarország nem kíván a kialakítandó vízumrezsim által érintett két országból - Ukrajna, Szerbia-Montenegró - hozzánk érkezôk számára vízumdíjat felszámítani" - közölte a KüM politikai államtitkára a Magyar Világ címû kiállítás keretében rendezett Kárpát-medencei magyar médiatalálkozón.

Hozzátette: cserébe elvárja, hogy az adott ország kormánya ugyanazokat a kedvezményeket biztosítsa a magyar állampolgároknak, mint az Európai Unió tagországaiban élôknek.

"Ne legyen féléves átmeneti rendelkezés, hanem legyen egy hosszú távú megoldás, ami biztosítja ezt" - mondta Bársony András.

Kérdésre válaszolva közölte, hogy a két országgal kapcsolatos vízumkényszer bevezetésérôl, a kishatárforgalom megszüntetésérôl az elôzô kormány 2001-es határozatában döntött, amikor Magyarország elfogadta unió schengeni rendszerének bevezetésére vonatkozó ajánlatot.

"Az akkori kormány ez alól nem kért semmilyen kivételt" - emelte ki Bársony András.

Rámutatott: a jelenlegi kabinetnek a lehetô legkésôbbi idôpontig, november 1-jéig sikerült kitolnia a vízumrendszer bevezetését. Kérdésre válaszolva közölte: "folyik egy tárgyalássorozat Brüsszelben, amely újra lehetôvé tenné a kishatárforgalmat az Európai Unió majdani külsô határai mentén, annak 50 kilométeres körzetében".

"Az Európai Unió meg akarja elôzni, hogy Magyarország bármilyen módon, ha úgy tetszik a hátsó kapun behozzon több százezer embert a közösségbe" - fogalmazott a KüM politikai államtitkára a kettôs állampolgársággal kapcsolatban.

Szerinte e kérdésekrôl az elôzô kormánynak lett volna tájékoztatási kötelezettsége.

A Magyar Világ nevû kiállítás elsô médiatalálkozóján 95 határon túli magyar újságíró vett részt. Érkeztek Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Szerbia-Montenegróból és Szlovéniából.

Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára a fórumon javasolta a találkozó rendszeressé tételét.

Izraeli-palesztin viszály

Ahmed Korei palesztin parlamenti elnök elvben elfogadta jelölését a kormányfôi posztra. Az izraeli rádió adott hírt errôl hétfôn reggel, a palesztin parlamenti vezetô egyik közeli munkatársára hivatkozva.

Jasszer Arafat palesztin elnök vasárnap jelölte a parlamenti elnököt Mahmúd Abbász eddigi kormányfô helyére, miután a mérsékeltnek tartott, az izraeliekkel megegyezést keresô Abbász szombaton, alig négy havi szolgálat után lemondott a miniszterelnöki tisztségrôl. Idôközben a Palesztínai Felszabadítási Szervezet központi bizottsága is jóváhagyta Arafat döntését - írta a rádió jelentését ismertetve a német DPA hírügynökség.

Ugyancsak a hét vége eseményeihez tartozik, hogy izraeli erôk rakétatámadást intéztek Gáza városában egy ház ellen, amebyen a Hamász szélsôséges palesztin szervezet vezetôi tartottak tanácskozást. A támadás következtében megsebesült Ahmed Jaszin sejk, a Hamász alapítója.

Abbász lemondását követôen az Egyesült Államokban, Európában és az arab világban általános volt a vélemény, hogy Abbász lépése nagymértékben visszavetheti az útiterv néven ismert közel-keleti békekezdeményezés megvalósítását.

Szilvan Salom izraeli külügyminiszter más politikusokkal együtt vasárnap sürgette Jasszer Arafat mielôbbi eltávolítását a palesztin területekrôl.

A Fehér Ház szóvivôje hangsúlyozta: az amerikai kormány kitart az útiterv végrehajtása mellett Mahmúd Abbász palesztin miniszterelnök lemondása után is. Felszólította a palesztinokat a terrorizmus leküzdésére. Tom Ridge amerikai belbiztonsági miniszter úgy vélekedett, hogy Abbász lemondása késlelteti a közel-keleti békefolyamatot, de nem bátortalanítja el George Bush amerikai elnököt abban, hogy az érintett közel-keleti feleket ismételten tárgyalóasztalhoz ültesse. Az Egyesült Államok óva intette Jasszer Arafat palesztin elnököt attól, hogy megszüntesse a miniszterelnöki tisztséget.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke Abbász lemondását "a mérsékeltebb oldal vereségeként" értékelte. Jó lenne megtartani a közel-keleti rendezést célzó útitervet az Európai Unió és a csatlakozó országok álláspontja szerint, de ez a "huszonötök" megítélése alapján jelenleg nehéznek tûnik - hangsúlyozta Bársony András, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára az MTI-nek nyilatkozva.

Mostanáig mintegy hatezer francia életét mentette meg a januárban bevezetett átlagosan 15 százalékos cigaretta-áremelés, és az októberre kitûzött második, 18-22 százalékos árdrágítástól hasonlóan pozitív hatás várható - állítja egy párizsi tüdôorvos.

Az Europe 1 rádióban hétfôn nyilatkozó Bertrand Dautzenberg professzor, a Dohánymentes Párizs társaság elnöke statisztikai adatokkal támasztotta alá optimista számításait. 2002- ig minden egyes, egyszázalékos árnövelés a fogyasztók számának 0,4 százalékos csökkenését vonta maga után. Az idei év elején érvénybe lépett, fajtánként 8-25 százalékos emelés után 10 százalékkal csappant meg a cigarettavásárlók aránya, s ezzel párhuzamosan 20 százalékos növekedést tapasztaltak a dohányzásról való leszokást elôsegítô szerek forgalmában.

A párizsi professzor szerint a cigaretta drágítása valóban hatékony, egészségvédô módszer: hosszabb távon megállítja, de legalábbis alacsonyabb szinten stabilizálja a dohányzás ártalmainak tulajdonítható igen magas elhalálozási arányt.

Franciaországban minden évben 60 ezer ember esik áldozatul a dohányzás végzetes következményeinek. Elôzetes becslések szerint ez a szám 2020-ig megkétszerezôdhet, ha nem történik gyökeres változás.

Dautzenberg professzor a statisztikai adatokból arra a következtetésre jutott, hogy ha a cigarettázók 10 százalékát sikerült az idei áremeléssel eltántorítani a káros szenvedélytôl, ugyanilyen arányú csökkenésre lehet számítani a dohányzással összefüggô elhalálozási rátában is.

A tüdôgyógyász optimizmusában legkevésbé a trafikosok osztoznak, ôk kétségbe vonják a számítás megalapozottságát is. Szerintük a dohányos nem tûnt el, legfeljebb csak a hivatalos statisztikákból, a valóságban azonban nagyon is létezik, csak máshol és más áron veszi meg az egészségromboló füstölnivalót.

A szakma tudomása szerint a környezô országokkal határos vidékekrôl tömegesen járnak át cigaretta-beszerzô túrákra a helyiek, s újabb virágzásnak indult a cigarettacsempészet. Strasbourgban például nagy keletje van a Lengyelországból behozott cigarettáknak. Ezeket az elzászi városban 1,75 euróért árusítják, miközben Franciaországban egy dobozért 3,90-4,20 eurót fizet a vevô.

Január óta a dohányboltok jelentôs bevételkiesést szenvedtek el, törzsvásárlóik 20-30 százaléka mondott búcsút nekik. A második idei áremelés bejelentésének hírére, júniusban a francia trafikosok szövetsége - fennállása óta elôször - utcai demonstrációt tartott Strasbourgban.

Elkezdôdtek a beiratkozások a marosvásárhelyi Református Egészségügyi Fôiskolára. A Bod Péter Diakóniai Központban székelô intézmény igazgatója, dr. Nagy Attila orvos lapunknak elmondta, az általános asszisztens szakra a beiratkozás e hónap 10-ig tart, beszélgetésünk idôpontjáig a harminc helyre már 12 jelentkezô akadt. A felvételi az érettségi általános alapján történik, túljelentkezés esetén vizsga dönt a bejutási sorrendrôl, ez esetben biológiából és szerves kémiából mérhetik össze tudásukat a jelentkezôk. A három évfolyam átlagos lélekszáma 70-75 fô, a fôiskola eddigi mûködése alatt 291-en végezték el az asszisztensképzôt, és ebbôl a 291 személybôl mindegyik munkahelyhez jutott az iskola elvégzése után (klinikákon, járóbeteg-rendelôkben, ambulanciákon, magánrendelôkben stb.). Ez pedig fontossá válik annak fényében, hogy a városban mûködô hasonló fôiskolákon a román nyelven végzettek összlétszáma 680 fô körül alakul. Próbálkoztak már a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is beindítani egy hároméves, magyar nyelvû asszisztensképzô kollégiumot, de ígéreteken kívül semmi mást nem kaptak, az egyetem szenátusa egy alkalommal sem ezt hagyta jóvá. Pedig fontos lenne a magyar nyelvû asszisztensképzést bôvíteni, hisz van olyan kórház, ahol senki sem tud magyarul, a betegnek pedig anyanyelvén jóval könnyebb panaszait elmondani. A gyermekosztályon, gyermekkórházakban pedig ez fokozottan érvényes, hisz a kisgyermek azt is traumaként éli meg, hogy - ha pár napra is -, de kiszakítják családjából, környezetébôl, kommunikációs nehézségei pedig jóval nagyobbak, mint egy felnôtt emberé. Hangsúlyt fordítanak arra is, hogy a leendô asszisztensek a többségi nemzet nyelvén is jól ki tudják fejezni magukat, a szaknyelvet, kifejezéseket megfelelô módon elsajátítsák, ezért a gyakorlatok is klinikákon, kórházakban folynak. A fôiskola bentlakással is rendelkezik, Nagy Gábor, a Bod Péter Diakóniai Központ igazgatója pedig biztosított arról, hogy minden szállást igénylô diák számára a bentlakást biztosítják. Érdeklôdni, jelentkezni a fôiskola székhelyén - Erdô utca 7/B -, vagy a 219-296 és 0722-741-520 telefonszámokon lehet.

A magyar nyelvû lapok fenntartását hosszú távon veszélyezteti a romániai magyarok fogyatkozása, az ország kedvezôtlen gazdasági helyzete, valamint a lakosság vásárlóerejének csökkenése - hangzott el azon a kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen a Romániai Magyar Nyelvû Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete mutatkozott be.

Rais W. István, az egyesület elnöke, a Bihari Napló fôszerkesztôje a tájékoztatón elmondta: a magyar lapok tevékenységét az is nehezíti, hogy a romániai közintézményekben nincs készség az együttmûködésre. A román lapokhoz képest a magyar nyelvûek alacsonyabb hirdetési bevételre tesznek szert.

Az egyesület hét erdélyi napilapot megjelentetô kiadóvállalatot tömörít, Székhelye Nagyváradon található. A nonprofit érdekvédelmi egyesület alapítói jelentetik meg az aradi Nyugati Jelen, a marosvásárhelyi Népújság, a nagyváradi Bihari Napló, a csíkszeredai Hargita Népe, a sepsiszentgyörgyi Háromszék, a kolozsvári Szabadság, valamint a szatmárnémeti Szatmári Friss Újság címû napilapokat.

Az egyesület idén júniusban jogi személlyé vált. A szervezetet egy elnökkel és egy alelnökkel rendelkezô igazgatótanács vezeti, amelyet a hét napilap fôszerkesztôi alkotnak. Az egyesület a hazai magyar napilapok piacának mintegy 90 százalékát képviseli. A hét újságot - amelyek összesen 84.100 példányszámban jelennek meg - 313 ezer romániai magyar olvassa. A lapok átlagos példányszáma 6 és 20 ezer között változik. A magyar megyei lapok közül anyagi okok miatt csupán a Bihari Napló végez auditálást.

Rais W. István elmondta, hogy a szervezet a magyar lapok közös érdekeit szeretné képviselni. A tagok jogi és gazdasági együttmûködést kívánnak kialakítani egymással, a szakmai tapasztalatcserét is erôsíteni akarják. Az egyesület a héten Budapesten is bemutatkozik, abban a reményben, hogy Magyarországról is kap majd támogatást.

A patinás, szép dunántúli város fotóklubja mutatkozik be a Bernády Ház emeleti galériáiban. Újabb cserekapcsolat, baráti együttmûködés van kialakulóban, a Marosvásárhelyi Fotóklub tagjai már korábban állítottak ki Gyôrben. A péntek délutáni megnyitón a gyôriek egy tizenkét tagú csapattal képviseltették magukat, a tárlat arra is jó alkalom volt számukra, hogy ismerkedjenek megyeszékhelyünk látnivalóival. Bizonyára ebbôl is születtek majdan kiállítandó felvételek. Mint ahogy saját településük különlegességei is több képet, montázst ihlettek a tárlat tanúsága szerint. A félszáz kiállított fotó egy része városkép, más témában, mûfajban sincs hiány a kiállításon, kiváló természet- és életképek, csendéletek, aktok, portrék és kísérleti munkák is magukra vonják a szemlélôk figyelmét. Mindezeket pályatársi elismeréssel és szakértelemmel méltatta a vendégeket köszöntô Bálint Zsigmond fotómûvész, az ötvenéves vásárhelyi fotóklub egyik alapító tagja. Saját klubjuk négy évtizedérôl, kollégái törekvéseirôl, szakmai sikereirôl a gyôri fotós tömörülés alelnöke, Szabó Béla beszélt. A változatos fotóválogatás e hónap végéig tekinthetô meg.

A Bolyai Farkas líceum 1947-48-ban végzett növendékei szombaton tartották 55 éves találkozójukat. A volt Marosvásárhelyi Református Kollégium utolsó évfolyamának diákjai meghatottan, tisztelettel emlékeztek a tanulóévekre, volt diáktársakra, tanárokra.

Az ünnepségre a 64 volt kollégista közül 23-an jöttek el, ôket a szervezôk nevében Bálint Ákos köszöntötte. A Bolyai líceum igazgatója, Bálint István történelminek nevezte a találkozót, hangsúlyozva, hogy "a hagyomány jelenti azt az erôt, amely viharos idôkben lehetôvé teszi, hogy folytatni tudjuk, amit elkezdtünk, hogy megvalósíthassuk a célt: a Bolyai két év múlva ismét magyar tannyelvû iskolává váljék. A fiatalok körében tapasztalható elvándorlást meg kell és meg lehet állítani. Itt kell biztosítani számukra a megfelelô életkörülményeket". A Bolyai líceum az új tanévtôl kezdôdôen I. és V. osztályt indít, megpróbálva megtartani a folytonosságot, I-XII. osztályokat mûködtetni.

Bálint Ákos hangsúlyozta: ôk voltak az utolsó kollégisták, történelmi szakaszt zártak. A végzôs diákok 55 évvel korábbi tablója elôtt egy pillanatra megállva, kérdésünkre elmondta: "Nagyon sokat jelentett számomra a Református Kollégium, gyakorlatilag ez az iskola nevelt fel. Édesapámat korán elvesztettem, tanáraim, osztálytársaim sokat segítettek. A szép gyermekkorom jut eszembe, kiváló tanáraim, köztük Molter Károly, Nagy Ernô, Kiss Ernô, Barabás Béla, Szigeti József".

A líceum dísztermében az öregdiákok soraiból Koncz Károly református lelkész hirdetett igét, és Nagy Béla kántorizált, közremûködött a Gecse utcai egyházközség énekkara. Az istentisztelet után közös fényképezés következett, majd a volt kollégisták a Bolyai kopjafánál tisztelegtek, virággal emlékezve az idôközben elhunyt osztálytársakra, tanárokra. A Bod Péter Diakóniai Központban folytatódott az ünnepség, élménybeszámoló, itt került sor az osztályfônöki órára is.

Ötödik éve, hogy szeptember elsô szombatján Szászrégenben megrendezik a magyar tanítóképzô napját. Mint ismeretes, 1998-ban ezen a napon leplezték le azt az emléktáblát, mely azóta is három nyelven hirdeti minden olvasni tudó embernek, hogy az egykori 2-es Számú Elméleti Líceum (ma Alexandru Ceusanu Gimnázium) falai között, a múlt század közepén magyar tanítóképzô mûködött.

Az idén a megemlékezés egybeesett az 1953-ban végzett diákok találkozójával. Az ünnepsorozat péntek délután kezdôdött, amikor a magyarrégeni református temetôkertben felállított kopjafánál a képzôsök elhunyt tanáraikra és diáktársaikra emlékeztek. Nemes Árpád magyarrégeni református tiszteletes mondott méltató beszédet. Ezt követôen Vass Magda "véndiák" szólt az egybegyûltekhez: "Ünnepelünk, hogy találkozzunk, hogy emlékezzünk és emléket gyûjtsünk, hogy visszaforduljunk és hogy elôre nézzünk. És azért is, mert ünnepelni jó... Életünk alkonya felé közeledve soraink gyérülnek. Tanáraink, sok osztálytársunk arca már csak a fényképeken és lelki szemeink elôtt tûnik fel. Az örökre eltávozottak nyugalma legyen csendes, emlékük áldott."

Ezután Ercse Rozália tanárnô Váci Mihály Hová lettek? c.versét szavalta el, majd Szabó Elôd XII. osztályos diákkal együtt énekelték a Kell ott fenn egy ország c. dalt.

Ugyancsak pénteken este 19 órától, a római katolikus templomban hálaadó szentmisén vehettek részt az érdeklôdôk, amelyet Pakó Benedek kanonok celebrált.

Az ünneplés szombaton délelôtt folytatódott. Az egykori tanítóképzô épülete elé kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek a véndiákok és nem csupán. Megható volt látni, amint a felismerés örömétôl kipirult arcok, fénylô tekintetek, boldog ölelkezések szinte visszavarázsolták a régi hangulatot, a gondtalan diákéveket.

A szervezôk nevében Pásztor Magda tanárnô köszöntötte a vendégeket. A megnyitóbeszédet Kajcsa Jenô nyugalmazott tanár, 50 éves véndiák tartotta, aki rímekbe szedve hol megsíratta, hol mosolyra derítette az egybegyûlteket.

Ezt követôen a Samu Pál tanár által vezetett Koós Ferenc cserkészcsapat két indulóval köszöntötte a vendégeket. Reményik- és Wass Albert-versek hangzottak el Erdei Beáta és Boldizsár Annamária tolmácsolásában. Az ünnep hangulatát Szabó Elôd gitáron kísért énekei emelték. A mûsor végén következett az a pillanat, amikor az 53-as végzôs diákok nevében Tóth Jenô elhelyezte az emlékezés és hála koszorúját az iskola falára.

Az ünnepség az osztályteremben folytatódott, ahol virággal díszített padok, a táblán pedig egy Hérakleitosz-idézet fogadta a vendégeket: "Mindennap megszûnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindennap születik valami, amiért érdemes élni."

Mi tennivalója lehet még egy 50 éve végzett pedagógusnak? A választ ugyancsak Vass Magda adta meg, aki szerint feladatuk most sem kevesebb, mint tovább adni gyerekeiknek, unokáiknak azt, amit megtanultak: "A tisztesség, hûség, az igazság kimondása erkölcsi parancs. És ne felejtsük el legfôbb feladatunkat: méltóságban megöregedni."

olvasható a Népújság szeptember 5-i számában.

Bizonyára így érezhet az a több száz ember is - köztük egyházi elöljárók, lelkipásztorok, cserkészek, tudósok, mûvészek, újságírók, tanárok és diákok, szászrégeni magyarok és választók, magyarországi vendégek, képviselôk és szenátorok -, akik augusztus 9-én részt vettek Szászrégenben Rákóczi és Mikes Kelemen szobrainak avatásán, és akik a Népújság pénteki számában olvashatták a Maros megyei RMDSZ elnökének kijelentését, miszerint András Imre "egy órán át szidta az RMDSZ-t".

Akik jelen voltak a szoboravatáson, tudják, hogy a Magyarok Világszövetsége Rákóczi- emlékzászlójának átadásakor kevesebb mint hét percet beszéltem a fejedelemrôl, az Aranybullába foglalt ellenállási jogról, és az EU-csatlakozásról. Az RMDSZ-rôl említést sem tettem.

Tisztelettel,

András Imre

Mint ismeretes, a hétvégén Teoctist pátriárka kíséretével Maros megyében tartózkodott. Vasárnap került sor a récsai ortodox kolostortemplom szentelô ünnepségére. A központi média helyszíni tájékoztatása szerint az eseményt váratlan incidensek zavarták meg. A történtekrôl lapunknak a prefektúra és a megyei rendôrfelügyelôség képviselôi nyilatkoztak.

Szamcsek Mihaela, a prefektúra sajtószóvivôje szerint a híradóban az apácák tiltakozásaként felvezetett incidens elszigetelt eset volt, amely nem tartott többet 30 másodpercnél, és nem zavarta meg a vallásos szertartást. A rendfenntartó erôk operatívan léptek közbe, elkülönítették a csendhábórítókat, s így megvédték azokat a hívek esetleges bosszújától. Mivel a tiltakozók magukat a Galac megyei Vladimiresti kolostor apácáinak mondták, felvették a kapcsolatot a szóbanforgó kolostorral, ahol az apácafônöknô azt nyilatkozta, nem hozzájuk tartoznak, s ezt a csoportot az ország egyetlen kolostora sem fogadta be, hanem önállóan cselekednek.

A fegyverlövésre vonatkozóan, amelynek során a vidrátszegi repülôtértôl 200 méterre levô parkolóban egy gépkocsivezetô sérült meg, Popa Livia rendôr-fôfelügyelô, a Megyei Rendôrfelügyelôség sajtószóvivôje a következôket pontosította: Vasárnap délben a 27 éves vásárhelyi illetôségû R. Florin Francisc szüleinek recsai (Nyárádtô község) lakásán tartózkodott. Mivel a környezô gazdaságokat elözönlötték a madarak, a tulajdonát képezô légfegyverrel feléjük lôtt. Madár helyett viszont a 50 éves segesvári H. Ovidiu Pavel gépkocsivezetôt találta el. Az áldozat könnyû sérüléseket szenvedett. A lakás terasza, ahonnan a fiatalember lôtt, a recsai kolostor és a vidrátszegi repülôtér közelében van. A lövöldözés pillanatában a repülôtér melletti parkolóban több gépkocsi volt, amelyekkel az érdeklôdôk érkeztek az egyházi rendezvényre. A jármûvek egyikét vezette az áldozattá vált férfi. Az ügyben indított kivizsgálás során kiderült, semmiféle kapcsolat nincs a lövöldözés és a vallásos szertartás között. Az elkövetô ellen a közrendre vonatkozó 1991. évi 61-es számú törvény elôírásainak megszegéséért indítottak eljárást.

- Legalább egy hétig nem drágulnak a malomipari termékek - nyilatkozta lapunknak Kabai Elek, az egrestôi Eldi társtulajdonosa. Ezt követôen azonban legalább 10-15 százalékos árnövekedésre kell számítanunk. Elmondása szerint a süteményekhez használt, Magyarországról importált liszt kilója a múlt héten még 8700 lej - ÁFA volt, a tegnap ugyanezen mennyiség 9900 lej - ÁFA-ra módosult. A belföldi liszt ára is állandóan változik. Ezzel egy idôben nôtt a villany és a földgáz ára. Az igazgató elmondása szerint októberben újabb drágítási hullámra számíthatunk, hiszen ekkor csak uniós követelményeknek megfelelô gázolaj marad a kereskedelemben, ami jóval drágább a jelenleg használt normál gázolajnál.

Bodoni Éva, a marosszentannai Bopanum adminisztrátora elmondta, hamarosan változik a sütôipari termékek ára. A múlt hét végétôl a tegnapig a belföldi liszt ára kilónként 300 lejt drágult, s ez a folyamat nem áll meg. Jelenleg az egykilós fehér kenyeret 12.500, az ugyanolyan súlyú feketét 10.500 lejért kínálják.

A Mopan cég sem szándékszik egyelôre módosítani termékei árát. Suciu Floarea fôkönyvelô véleménye szerint az esetleges drágításról a bejelentés elôtt néhány héttel korábban kell döntés szülessen.

Az Iskola Alapítvány meghirdeti a középiskolások számára a 2003-2004-es tanévre szóló szociális ösztöndíjpályázatát Pályázatot nyújthatnak be az anyagi nehézségekkel küszködô szülôk gyermekei.

Pályázhatnak:

- mindazok a középiskolás diákok, akik magyar nyelven folytatják tanulmányaikat vagy olyan szakon tanulnak, amelyen magyar nyelvû oktatás nem létezik az illetô megye területén (nincs magyar tannyelvû osztály vagy iskola), de a magyar nyelvet és irodalmat iskolában, intézményesített keretek között tanulják;

- mindazok a IX. osztályos középiskolás tanulók, akik nem évismétlôk, valamint mindazok a X- XIII. osztályos tanulók, akik a 2002-2003-as tanévben minden tantárgyból átmenô jegyet szereztek;

- mindazok a középiskolás diákok (IX-XIII. oszt.), akiknek magaviseleti jegye a 2002-2003-as tanévben 10-es volt.

Középiskolai képzésnek számít minden olyan képzési forma, amely érettségi vizsgával zárul. A IX. osztályos tanulók esetében igazolni kell a képességvizsgán elért eredményt, a felsôbb osztályokban tanulók esetében pedig a tavalyi (2002-2003) tanévben elért tanulmányi átlagot. Minden tanuló esetében igazolni kell a 10-es magaviseletet, valamint azt, hogy milyen oktatási nyelven folytatja tanulmányait. A nem anyanyelvükön tanulóknak igazolniuk kell, hogy a magyar nyelv és irodalmat iskolában, intézményesített keretek között tanulják.

Az egy fôre esô alacsony családi jövedelem mellett az ösztöndíj elnyerését befolyásolják a következô tényezôk: ha eltartásban lévô családtag súlyos betegségben szenved, ha a tanuló kollégiumban, albérletben lakik vagy ingázik, ha a tanuló árva vagy félárva, a tanulmányi eredmények, a család eltartásában levô testvérek száma.

Az Iskola Alapítvány a 2003-2004-es iskolai évben 100 középiskolás tanuló egyszeri támogatását vállalja, fejenként 3.000.000 lej nagyságrendben.

A pályázathoz szükséges a pályázati adatlap és a mellékletben felsorolt iratok.

Az adatlap letölthetô az Iskola Alapítvány honlapjáról: www.iskolaalapitvany.org, kérhetô e- mailen az iskola@cluj.astral.ro címen, illetve igényelhetô személyesen vagy levélben az alapítvány irodájában. Címünk: 400015 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 29., tel/fax: 0264/592-668.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2003. október 20., 16 óra.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a 2003/2004-es évadban is szeretettel várja kedves közönségét, és a következô repertoárt kínálja:

Nagyterem

Kosztolányi Dezsô Édes Anna színmû - Rendezô: Gali László Jászai díjas

Arthur Miller Pillantás a hídról dráma - Rendezô: Kincses Elemér

Szomory Dezsô Györgyike drága gyermek vígjáték - Rendezô: Kovács Levente

Dés-Nemes-Böhm-Horváth-Korcsmáros Valahol Európában musical - Rendezô: Béres Attila

Szilveszteri kabaré - Zenés nosztalgia-mûsor

Kisterem

Füst Milán Boldogtalanok dráma - Rendezô: Bodó Viktor

Hatházi András A dilis Resner történet - Rendezô: Parászka Miklós

Vásári komédiák Rendezô: Kovács Levente és Szélyes Ferenc

Elôcsarnok

Szép Ernô Kávécsarnok színjáték Rendezô: Kovács Levente

A felnôttek számára meghirdetett bérletek négy nagytermi, míg a diákbérletek három elôadásra köthetôk.

A bérletek sorrendje: Kemény János bemutatóbérlet - péntek este; Szabó Ernô- bérlet - szombat este; Kovács György-bérlet - vasárnap este; Delly Ferenc-bérlet - szerda este; Csorba András-bérlet - péntek este; Kántorné- nyugdíjasbérlet - szombat délután; Kôszegi Margit-bérlet - vasárnap délelôtt; Székely János-bérlet - vasárnap délelôtt; Tamási Áron-bérlet - vasárnap délelôtt.

A bérleteket 2003. szeptember 19-ig lehet megújítani. Bérleti szerzôdések köthetôk a színházi jegypénztárban hétköznap 10-13 és 17-19 óra között (telefon: 212-335/118), valamint a közönségszolgálati irodában (telefon: 214-367).

Jegyzet

A fogságból való szabaduláskor történt. A Franciaországban raboskodókat már akkor is annak módja szerint ellátva eresztették szélnek. Menetlevelüket gonddal állították ki. A papírok kitöltésében az egyszerûség kedvéért egy magyar anyanyelvû, szintén szabadulását váró rab segítette az erdélyieket. Mindenki izgatottan várt sorára. A fiatalember három gyerekéhez igyekezett volna haza, a szabadság ízével szájában mondta nevét, születési helyét, századjának számát, fogságba esésének idôpontját, lakhelyét. Az írnok pedig hallva az Etéd (Hargita megyei község, Maros megye határához közel, Erdôszentgyörgyrôl indulva Bözöd és Kôrispatak után) szót sorolni kezdte, majd írta is a menetlevélbe: "akkor elmegy Budapestig, onnan Nagyváradig, Kolozsváron keresztül Székelyvásárhelyig vonattal, aztán busszal vagy amivel tud, Erdôszentgyörgy, Makfalva és Etéd". A fiatalember, vagyis nagyapám, tátott szájjal hallgatta, hogy kis faluját a távoli idegeben is ismerik. Örömmel hallgatta hazautazásának állomásait, mégis pontosítania kellett, Bözöd fele rövidebb volna az út. Az írnok ekkor egy pillanatra elgondolkodott, majd elmosolyodott és elnézést kérve beismerte: "igaza van, csak hát én postamester vagyok, voltam Budapesten. A levelek pedig az erdôszentgyörgyi központból Makfalvára kerültek, onnan küldték Etédre. Hát ezért tévedtem."

A tisztes postamester ekként a két világháború közötti Magyarország, az akkor odatartozó Észak-Erdély, sôt az elcsatolt Dél-Erdély összes települését és természetesen postaközpontját ismerte.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert az új kódszámok ellenére is rendszeresen kapok eltévedt leveleket. A feladók többsége nyilvánvalóan nem tudhatja a megváltozott postai irányítószámokat, így aztán még nagyobb az esélye annak, hogy eltévedjen a levél. Néha elgondolkodom, vajon a modern idôk postamesterei ismerik-e az összes települést, vagy erre manapság már nincsen igény. Tudják-e legalább gondolatban követni az általuk kezelt leveleket? Vagy csak arra összpontosítanak, hogy megyénként szétválogassák a küldeményeket. Mindenesetre, ha legalább ezt tisztességgel megtennék, kezdetnek már elegendô lenne. Aztán valami csak történne a hiányosan megcímzett levelekkel is.

Kemény János, akinek egyéniségérôl és munkásságáról most - születésének századik évfordulóján - megemlékezünk, fejedelmek utóda volt. Kettôs értelemben is: Kemény Jánosé, a tragikus sorsú erdélyi fejedelemé és Kemény Zsigmondé, a magyar irodalom egyik fejedelméé. Maga is fejedelem, azaz szuverén úr, de ô már a kultúra és az erkölcsiség világában. Fejedelem, aki épp önzetlensége és áldozatkészsége révén rendelkezhetett a régi erdélyi fejedelmek egyik fontos uralkodói jogával: a nemességadományozás jogával is, minthogy az a meghívólevél, amelyet 1926-tól egészen 1943-ig minden esztendôben elküldött Erdély legjobb magyar íróinak, felért egy nemességadományozással. Ennek révén vált valaki annak a szellemi és erkölcsi lovagrendnek a tagjává, amelyet marosvécsi Helikonnak: a helikoni írók közösségének nevezünk.

A mítoszok és népmesék felfogása és hagyománya értelmében a fejedelmi státus nem öröklés, nem kinevezés és nem hatalom dolga, hanem személyes értékeké: önzetlenségé, áldozatvállalásé és szolgálaté. Kemény János ilyen fejedelem volt: igen fiatalon, huszonhárom évesen hívta össze elsô alkalommal marosvécsi várába az alig néhány esztendeje - a trianoni kényszerûségek következtében - önálló útra tért erdélyi magyar irodalom legjobb szellemeit, hogy azután életét, igyekezetét és szinte teljes vagyonát áldozza az erdélyi magyar kultúra, a könyvkiadás, az Erdélyi Helikon címû kiváló folyóirat és az erdélyi magyar színjátszás oltárán. Minden irodalmi vállalkozásnak az elômozdítója volt, és aki tudja, hogy a kisebbségi létbe taszított erdélyi magyarság számára mi mindent - a közösségi élet organizátorát, a nemzeti identitás zálogát, a nagy, közös értékek és érdekek védelmezôjét - jelentette az irodalom, az becsüli csak igazán Kemény János tevékenységét, erkölcsiségét és áldozatvállalását.

Kemény János élete nem nélkülözte a drámai mozzanatokat: amerikai születése és alsójárai gyermekkora, amely bizony szegénységben telt, közéleti küzdelmei a két világháború között, kitaszíttatása az erdélyi román uralom helyreállítása és különösen a kommunista zsarnokság uralomra kerülése után, sötét tapasztalatokat halmozhattak volna fel szívében, ha nem ôrizte volna meg mindvégig szelíd jóindulatát, minden megpróbáltatáson gyôzedelmeskedô életörömét. kemény Jánost sohasem lehetett megalázni és megnyomorítani, mert nem a vagyonban és a hatalomban és még csak nem is az irodalmi érvényesülésben kereste erôfeszítéseinek igazolását és munkájának értelmét, hanem a világ, a természet, a mûvészet szemléletében, az emberi jószándékban és a közösségi szolgálatban. A szó igazi értelmében "keresztény fejedelem" volt - az Evangéliumok tanítása szerint.

Könyvei: regényei, elbeszélései, önéletrajzi mûvei ezt a szemléletet és erkölcsiséget fejezik ki. Ezért tudott olyan megkapó képeket festeni az erdélyi tájról, különösen a havasok világáról, ezért tudta olyan hitelesen életre kelteni ennek a tájnak a lakóit, nemcsak magyarokat, hanem románokat is, kétkezi munkásokat, akik mit sem törôdnek a nagypolitika csalárdságaival, uralmi erôszakosságával, hanem természetes békességben élnek és munkálkodnak együtt, ezért tudta örömét lelni abban a világban, amelyet életteréül választott és amelyet mûveiben bemutatott.

Itt, Marosvécsen nem csak a történelem és a családi örökség jogán volt otthon, hanem a maga lelki otthonosságával is. Otthon volt ôsei várkastélyában, otthon volt vendégei: az erdélyi írók között és otthon volt az erdélyi természetben, az Istenszéke körüli fenyvesekben és a Maros kanyargó völgyében. Hadd idézzem fel végezetül egyik szép regényének, a Kutyakomédiának (hetven esztendeje) 1933 szeptemberében keltezett elôszavát: "Ha nekivágok a hegyoldalnak, talán már fél óra alatt felérkezem az Istenszéke tetejére, honnan végtelen mezôket, ezüstszínû vizeket, falvakat, messzi városokat simogathat kalandozó tekintetem. A falvak innen nézve tenyérnyi foltokká zsugorodnak s a vár, a vécsi vár, melynek falai sokszor engem is, ki benne lakom, megriasztanak hatalmas méretükkel, szürkészöld kavicsnak látszik, mit kavargó vihar akasztott belé tölgyerdô lombjai közé. Ami itt szemembe összegyûl a világból, olyanokká lesz, mintha finom vonalakkal, megbékélt színekkel rajzolt kép volna, egyszerû meséskönyvben."

Igen, Kemény János, az író finom vonalakkal, lírai rajzolatokkal örökítette meg a marosvécsi várkastély, a maros völgye, az Istenszéke körüli természeti és emberi világot. Ez volt az otthona, ez volt a hazája - itt volna az ideje, hogy ez az egykori otthon, pontosabban ez a park ne csupán porhüvelyét ôrizze, hanem szellemiségét, emberségét, erkölcsiségét is. Hogy valamikori otthona, ôseinek szálláshelye az ô szellemi örökségének az otthona és mûhelye legyen, és újra írók népesítsék be a marosvécsi várkastély termeit - fejet hajtva az erdélyi magyar írás fejedelmének emléke elôtt.

* Elhangzott 2003. szeptember 6-án a marosvécsi várkertben

Kedves jubileumi gyülekezet!

Benne már mélyen az alkonyi idôben, mi tagadás, létvégi hajrában is, gyérült nemzedékét látva körülnéz a sereghajtó, aki magam is vagyok, botló szívvel számlálja veszteségeit, kérdezvén magában: hol vagytok, ti régi szellemtársak!

Hol vagy, Kemény János, atyai barátom, akit Tamási Áron, székelyek hercege, szépasszonyok mókás faunja legjobb barátjaként Jánoskának hívott, én pedig zsenge novellista madarászként és óhajod szerint Jánosnak szólíthattalak, mintha együtt eregettünk volna sárkányt a gyermekkor közös ege alatt.

Mintha a második magyar világomlás végén, újabb országdarabolás után megint levelet írtál volna huszonhét íróhoz, köztük hozzám is, helikoni gyülekezés végett. S mivel sose szeretted, hogy szembe dicsérjenek, hátad mögött mondom a következôket. Igen, ama 926- beli toborzó a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású és legfontosabb eseménye volt és maradt. 1954-ben ilyent álmodtunk magunknak, bocsánatos irigységgel gondolva a seregélycsapatként szálló helikonistákra. János rebbentette fel ôket. "Kedves Barátom! Minthogy szándékomban van nyaranként egy bensôséges írócsoportosulást szervezni Marosvécsen, nagyon szívesen látnálak július 15-tôl fogva egy három napig tartó megbeszélésre… Nagyon örülnék, ha házamat jelenléteddel megtisztelnéd. Köszönt és elvár igaz barátsággal Kemény János."

Ilyen szerényen, szürkén, sietôs tömörséggel szólt merész álmáról a fejedelmi leszármazott, akirôl még senki sem tudta, hogy Erdély akkori állapotának láttán mire szánta el magát, drámai határozottsággal.

S amikor a helikoni írói közösség a szellemnek kétszer hét bôséges esztendejében 150 maradandó könyvvel, köztük remekmûvekkel gazdagította a teljes magyar szellemi világot: történelmünk második Trianonja mindennek véget vetett.

Ránk szakadt újból az ég, Kolozsvár úgy ahogy számos jelét adta már az újrakezdésnek, ott azonban csak Bánffy Miklóst láthattam, hallhattam is irodalmi esten fölolvasni; Kemény Jánost a kincses város már nem láthatta. Antikváriumból vásárolt könyveit olvasva sokat gondoltam rá, aztán az ötvenes évek elején újból meglibbent merengéseimben egy helikoni találkozóra invitáló álomlevél. Akkor már többet tudtam róla; a nyakazásig élezett osztályharc áldozataként szenvedô Kemény János hányattatásai - bûntelenül is lelkiismeretemet gyötörték. Kezdô íróként mit tehetnék érte? Én? Vizes nyolcas a hatalom óriás szörnyetegei közt? Ha levelet küldene, újabb toborzót, annak utóirata is lenne. Valahogy így szólna: "Kedves barátom! A vécsi várba hívtalak. Bocsásd meg tollvétségemet. Vécsi kastélyom foglalt lévén, nem a várban, hanem a Lázár Ödön helyi ipari Vállalat mészégetô telepén várlak - várlak benneteket. Kedden és pénteken éjszakai szolgálatos vagyok. Tûzfelelôs. Ott találtok, ahol a kéklángú kemencék lobognak."

Amit mondok, valójában nem képzeletbeli. kemény János 1952. július 15-tôl 1954. október 5-ig mészégetô - súlyos köveket is hordó - munkásként dolgozott az említett helyen.

Hogy került oda? Megszánt munkanélküli, hányódó személyként? Nem. Komoly intézményi igazgatói aláírással, pecséttel ellátott áthelyezési okmány alapján - a Székely Színház irodalmi titkára, dramaturgja és alapító tagjaként. Több nyelvet ismerô mûfordítóként is - mintegy elôléptetésül az anyagi termelés univerzumába.

Akkori tûnôdéseim közben Kemény János látogatóinak ilyet is üzentem volna: ha azt látjátok, hogy éjszakai szolgálata közben hosszan bámul a tûzbe, vagy elmereng az ôsi vár s az Istenszéke felé - "Isten széke? Jaj, kötényemmel törülgetném azt János bárónak, ha belé ülhetne!" - anyám szavai voltak. Ha tehát az otthona felé nézelôdik, ne zavarjátok ôt. Keményfedelû füzet a térdén, abba jegyezget. A Zsögödi Nagy Imre látta-rajzolta homloktincsét libbentô szél is Marosvécs üzenete. Keszthelynek erdélyi párjában a téboly lakozik. Jegyezgeti János. Feltételes reflexévé lett az írás, miként a lôtt madár szárnyaverése - földre-porba zuhantan is, a szép, szabad repülés utánzataként.

Ekkoriban, 1952 táján hallhattuk sokaktól sokféleképpen az együttérzés szavait, Kemény János sorsának népi magyarázatait. "Ha félre tett volna valamit magának, ahol ezek a rablók nem találják meg, Istenem, a jóság túlcsordulása! Lám, senki sem viszonozza!" Bennfentesek tudni vélték, hogy Auguszta Asszonynak Görögországban, Angliában gazdag rokonai vannak. "Akkor miért, miért maradtok?!" - záporoztak feléje kérdések, szemrehányások is. "Gondolj a gyerekeidre! Jövôjükre!" Mosolyának zöldeskék szikraözönében János válasza csak vállvonogatás, keserves kacagásfoszlány volt. A nagy szavaktól jobban félt, mint a párt kádereseitôl, akik közös szerkesztôségi éveink idején is gyakran faggatták ôt arról, amit soha nem olvastak el a könyveiben. Emigrálás dolgában egyszer azt mondta valakinek: "Alig jöttünk haza Penssylvaniából Trassylvaniába (1904-ben) - menjünk máris odébb valahová?"

Ez is kitérô válasz volt. Lelke legmélyén, egész lényét betöltô ragaszkodásként valójában két szó határozta meg János életét, ittlétét, mecénási áldozathozatalát, végsô fokon a halálát is. E kétszavas követelmény így hangzik: Vallani és vállalni! Ne mondjátok, hogy lerágott csont, népi-nemzeti ars poetica, esztétikai értéket csökkentô politikum, messianizmus, váteszkedés, küldetéstudat, megavasodott Ady-reminiszcencia, nem!

Hanem? Talán egy kérdés könnyíti a választ.

Mit vall és mit vállal, mit vállalhat Erdélyben íróként, költôként is, bármely más mûfajban alkotó értelmiségi? Hátráljunk az idôben. Mit hirdettek meg Kós Károly(ék) Kiáltó Szavai? Ébresztô szavak voltak az országdarabolás utáni eszméletlenségben. Új Erdélyország építésére serkentô szavak voltak akkori - teljesen kifosztott állapotunkban, fôleg remény, bizakodás, lelki talpra állás dolgában. Nemzeti tudatunkat erôsítô szavak voltak azok, a már régen eltervelt, távlati stratégia szerinti magyartalanításunk vészkorszakában. Ne soroljuk tovább. Hisz minden szavunk önismétlés a román-magyar konfliktusok vokális tatárjárásaiban (Szabó Dezsô), de még a magyar-magyar (népi-urbánus-liberális) doktrinér viták sorozataiban is.

Irodalmunk mai általános szellemiségével szemben a húszas évek elején még erôteljes volt a nemzeti kötöttség, a magyarságot sújtó történelmi csapások drámaisága a költészetben is. Trianon Erdélyben is nemzeti sorsproblémáink kimondására késztette a helikoni közösség tagjait. Azok nagy része politikai, bölcseleti-világnézeti ars poetica-beli különbözôségeik ellenére vallotta és vállalta a magyarságmentés feladatait a szellem fegyverével.

Ama sokat vitatott transzszilván lelkiség Bethlen Gábor idejébôl eredô kényszerállapot kifejezôdése volt - ugyancsak nemzeti vészkorszak éveibôl. A fejedelmi örökségként értelmezett függetlenség ugyancsak kényszerállapot kényszeres eszményítése volt. Kós Károlyék önvédelmi programjának transzilvánista alapfogalmai tehát az irodalmiakat is beleértve - valójában a nemzeti feldaraboltság siratásának retorikus kendôzését szolgálták.

Mint Bethlen Gábornál is. Említsük föl a ravaszságban, machiavellizmusban utolérhetetlen fejedelem szultándicsôítô szavait? A mindenkori török küldöttségek fogadásakor rendezett ünnepségeit, ajándékait? És Mátyás országából kiszakított állapotban Erdély függetlenségének örök idôkre szóló intelmeit?

De mit árult el végcéljairól bizalmas perceiben? Hogy minden hadjáratával, szövetségkötéseivel a háromfelé szakadt haza "szép szabadságát", egységét álmodta-szolgálta.

Talán ezt kellett volna mindenekelôtt figyelembe venni, mikor az ún. transzilvanista ügyben oly heves indulatokkal kezdtek vitát, hoztak elmarasztaló irodalmi ítéleteket a helikoni közösségrôl is.

Ha mindezek egyenes beszédben avagy képletesen sajátos transzszilván hangulatként keltettek figyelmet: az semmi mást nem jelentett, csak hogy Tamási Áronék azt írták, amit éltek s azt élték, amit írtak. Kemény János pedig zsenge ifjúságának határozatát Erdély nagy, legnagyobb romlásának láttán hozta, mondván: vagyonát a nemzeti eszmélet ébrentartásának szolgálatába állítja. Nincs kard: védjük a kultúra szellemi bástyáit! Ezt várta tôle, Erdély erre adta szavát, és azt úgy adta, miként osztályának halhatatlanjai tették. Egy Zrínyi Miklós, amikor elvállalta Szigetvár védelmét, adott szavához másnap a végrendeletét is mellékelte. Dobó István, amikor Egervár védelmét elvállalta, adott szavához a végrendeletét is mellékelte. Mutatis mutandis: így értelmezte, kötelességét és mecénás mivoltát Kemény János is.

Olyan idôben, mikor az elszakított nemzetrészek önazonosságának védelmében drámai veszteségek gyöngítenek minket, sajgó nosztalgiával merülhetünk el újból és újból a helikonisták ma is élô-ható örökségében. Nem vigasz, hanem fájdalmas tanulság, hogy az önmagát ismétlô történelem súlya alatt ma is azokat tarthatjuk sorsunk leghitelesebb kimondóinak, énekeseinek és krónikásainak, akik Kemény János várában ismerték föl végvári létünk követelményét az irodalomban is: a magunk megôrzésének parancsát.

Szavaim hallatán János némán bólintana, mosolyának zöldeskék szikrái jeleznék: a nagy szavak talán lehetnének szelídebbek, másmilyenek is. Csakhogy azóta még mindig befelé futunk az erdôben. De mihelyt föltûnik a fény s a vágyott horizont, önrendelkezésünk lehetôsége: az én szavaim is a Kemény Jánoséihoz fognak igazodni.

* Elhangzott 2003. szeptember 6-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában lezajlott emlékünnepségen

Kézmûves mesterek vásárral egybekötött bemutatója, a legnevesebb magyarországi borvidékek termékeit kínáló borok utcája a város központi parkjában, cukrászdinasztiák kiállítása, mezôgazdasági és élelmiszeripari termékbemutató a város mûvelôdési központjában, a kistérség agrárkülönlegességeit kínáló kiállítás az Ifjúsági Otthonban, agrárgazdasági és kisállat-tenyésztési fajbemutató a széchenyivárosi szabadidôközpontban, országos pálinkaverseny döntôje, állandó mûsor a városközpontban felállított színpadon, nyári jogakadémia…. - felsorolni is hosszú mindazokat a rendezvényeket, amelyekkel az augusztus végi Kecskeméti Hírös Hét Fesztivál várta vendégeit. Tömeg, zsúfoltság, tolakodás, olcsó népünnepély nélkül. A kisebb-nagyobb késések ellenére elegánsan, kulturáltan, befektetôket, turistákat csalogatva.

Ünnepélyes megnyitó fúvószenekarral, a borrendek felvonulásának egyedi látványával. Polgármesteri köszöntô, s a város kulcsának ünnepélyes átadása Jozef von Ferenczynek szülôvárosának nyújtott támogatásáért.

Csengôs barackból készült pálinka, a mindennapok bora a homokon termett szôlôbôl, zöldség és gyümölcs, befôttek és savanyúságok, sajtok és felvágottak, különleges kenyérféleségek, bioüdítôk, paprika minden változatban s az Univer világmárkává vált termékei - színek, ízek, illatok az Erdei Ferenc Mûvelôdési Központban megnyílt kiállításon. A nyitóbeszédben a büszkeségen, az értékek felmutatásán túl az aggodalom is megszólalt dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyûlés elnökének szavaiban: ahhoz, hogy az európai uniós csatlakozást követôen ne csak piacként tekintsenek Magyarországra, nagyobb szervezettségre van szükség. Talán ma még rosszul cseng, de az uniós támogatások, partnerkapcsolatok alapja a szakmai szövetkezés, a szövetkezetek, amelyek megteremthetik a feltételeit annak, hogy a mezôgazdasági termékeket a megfelelô pillanatban juttassák célba.

Mivel a partner- és testvérvárosi együttmûködések az 1960-as évektôl jellemezték a várospolitikát, ma Kecskemétnek 12 testvér- és két partnervárosa van. Ezek közül hárommal a szerzôdés megkötésének jubileumát ünnepelték az idén. A baráti együttmûködés évtizedeit kiállítás mutatta be, amelyet a testvérvárosi küldöttségek jelenlétében nyitottak meg. A polgármesteri hivatalban tartott rendezvény érdekessége a soknemzetiségû angol város indiai származású polgármestere, aki a különbözôség fontosságáról beszélt. A testvérvárosi küldöttségek fogadásának helyszíne a kecskeméti híres városháza nemrég rendezett udvara, amely sajátos hangulatot árasztva nyári színházi elôadások, hangversenyek színhelyévé vált.

Kecskemét és térsége hagyományôrzô és hagyományteremtô gazdasági és mûvelôdési rendezvényén az idén öttagú küldöttség vett részt Marosvásárhelyrôl, Fodor Imre alpolgármesterrel az élen. A megnyitók és fogadások szünetében a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör tagjai tartalmas programról gondoskodtak. A küldöttség egyes képviselôi látogatást tettek a Bácsvíz Rt.-nél, amely a nagymélységû saját kutakból kiváló minôségû ivóvizet biztosít a városnak, s a ’90-es évek elején elkészült szennyvíztisztító üzem képes az egész régiót kiszolgálni. Jelenleg pedig gôzerôvel folyik a csatornahálózat kiépítése állami és önkormányzati alapokból, lakossági hozzájárulással.

Hasznosnak bizonyult a Thermostar Kft.-nél tett látogatás is, amely 1989 óta veszteséges vállalatból jól mûködô nyereséges cégként a kecskeméti tömblakások fûtését biztosítja. Volt ugyan példa arra, hogy egyes lakások leváltak a rendszerrôl, de a tapasztalatok szerint rosszabbul jártak. A hôveszteség csökkentése érdekében program indult a régebben épült tömblakások állami támogatással történô szigetelésére.

Dr. Sárközy István alpolgármester az 1600 millió forintos beruházással elkészült strandot mutatta meg a vendégeknek, amely verseny-, élmény és a három különbözô hôfokú gyógymedencéjével, a csúszdákkal és a gyerekmedencékkel minden igényt kielégít. A Széchenyi-terv keretében készült strand bôvítési, fejlesztési tervérôl is beszámolt, amely lehetôvé teszi, hogy Kecskemét is fürdôvárossá váljon. Hazaindulás elôtt a küldöttség a gyerekek nevelésében, a természet iránti érdeklôdés felkeltésében fontos szerepet játszó Erdei Iskolában tett tanulságos látogatást.

A dr. Szécsi Gábor, Kecskemét polgármesterével való találkozón Fodor Imre alpolgármester úgy vélekedett, hogy a jól mûködô testvérvárosi kapcsolatok terén az önkormányza-tok közötti együttmûködést illetôen van még tennivaló.

A találkozón a nemzetközi pályázati lehetôségekrôl és a pályázati menedzselésrôl esett szó többek között.

Dr. Sárközy István alpolgármesterrel is a két város közötti állandó és eredményes együttmûködés számbavétele történt meg, s ajánlatok hangzottak el a továbblépésre elsôsorban a vállalkozói szféra területén. Mivel Kecskeméten kiváló mûépítészek, építészek dolgoznak, konkrét javaslat fogalmazódott meg az e téren történô együttmûködésre.

A kecskeméti Ifjúsági Otthon szép szecessziós épületének udvarán a két város baráti körének vezetôsége, tagjai között kellemes baráti beszélgetés során készült leltár a kapcsolatok mára már szinte átláthatatlanná, követhetetlenné vált alakulásáról, s egyezség született arról, hogy meg kell ismételni a két város képviselôinek nagyobb szabású mûvelôdési mûsorral egybekötött találkozását.

A tíz vezetô nyugati ipari ország (G-10) jegybankelnökeinek bázeli ülése elôtt a bankárok szóvivôjeként Jean-Claude Trichet Bázelban kijelentette, hogy a világgazdaság megélénkülésének jelei szaporodnak, nem utolsó sorban az amerikai gazdaság második negyedévi teljesítményérôl kiadott mutatók fényében.

A francia jegybank jelenlegi és a EKB jövendô elnökének szavai szerint ma a fô gond az, miként biztosítható a gazdasági fellendülés közép, illetve hosszabb távra. "Azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztókat körülvevô bizalmi klíma erôsödik, és a vállalatok esetében is hasonlót lehet már látni, mert kezdenek beruházni" - mondta Trichet, aki szerint az idei és jövô évi globális kilátások már kedvezôek, de fennállnak bizonyos kockázatok. Az egyik kockázat a fenntartható növekedésre leselkedik: mi van, ha a fogyasztói és az üzleti bizalom csökken?

Trichet úgy látja, hogy az amerikai gazdaság a harmadik és a negyedik negyedévben is a javulás jeleit mutatja majd, viszont Nyugat-Európa gazdaság teljesítménye még nem ilyen jó, itt egész évre egy 0,7-0,8 százalékos, esetleg annál kicsivel jobb növekedésre lehet számítani. A 2004-es év teljesítménye jobb lesz, még ha a számok csak kevéssel is múlják felül az ideieket.

Továbbra is Magyarország vezeti a jelentôsebb feltörekvô piaci gazdaságokról összeállított valutakockázati listát a Bank of Americánál, bár a magyar piac rövid távú megítélése javult - ez derül ki a nemzetközi pénzügyi szolgáltató londoni befektetési irodájának szeptemberi rizikósorrendjébôl.

A kockázatokat az árfolyamkilengések veszélye alapján súlyozó listán 5-tôl 20 pontig terjed a kockázati mutató. Magyarország kockázati megítélése az augusztus végi állapotot rögzítô új skálán még mindig 13 pont felett van, kevesebb mint 1 pontnyira a 14-15-ös szint között meghúzott válságzónától, amelyben a Bank of America meghatározása szerint már erôs a nagymértékû kilengések kockázata. A 15-ös szinten 51 százalékos a valószínûsége a valuta 5 százaléknál nagyobb, hirtelen árfolyamzuhanásának, és 19 százalékos eséllyel következhet be 20 százaléknál nagyobb leértékelôdés.

A jelenlegi magyar devizakockázati mutató azonban 0,2 ponttal alacsonyabb az egy hónappal korábbinál.

A cég londoni irodájában ugyanakkor megjegyezték, hogy a gyorsuló infláció, valamint a jelentôs külsô és belsô deficitek Magyarországot továbbra is a legmagasabb árfolyamkockázati szinten tartják a térség országai között. Hozzátették viszont, hogy a magyar piac rövid távú megítélése az utóbbi hetekben sokat javult, és a BoA a magyar kormánykötvényeket augusztus második fele óta túlsúlyozásra javasolja befektetôi portfolió-modelljeiben.

Az európai feltörekvô gazdaságok közül a jelenleg érvényes valutakockázati listán Csehország megítélése javult a legnagyobb mértékben egy hónap alatt. A cseh valuta a legutóbbi listán a legközelebb állt Magyarországhoz a térségbôl, 11-es, közepes árfolyamkockázati szinttel a negyedik helyen. A frissített listán Csehország már csak a hetedik, 10 pontot alig meghaladó kockázati szinttel, vagyis besorolása csaknem egy teljes pontot javult.

Az európai feltörekvô térségbôl Lengyelország áll a legjobban a Bank of America megítélése szerint; az összesen 18 európai, ázsiai és latin-amerikai feltörekvô gazdaság közül, 9 pont alatti árfolyamkockázati osztályzattal a 12. helyen van.

A Bank of America kockázatelemzô csoportja Magyarországot már májusban, az ingadozási sáv középértékének június eleji gyengítése elôtt a magas kockázati sáv aljára, a 14-es szintre emelte; innen sorolta vissza azóta a valamivel 13 pont fölötti rizikómutatóra. A hathavi visszatekintô mozgóskálán azonban még mindig a magyar árfolyamkockázat mutatja a legnagyobb romlást, csaknem 2,5 pontos emelkedéssel.

A BoA londoni befektetési irodájának értékelése szerint továbbra is a feltörekvô Ázsia a legkevésbé árfolyamkockázatos térség; a lista utolsó - legjobb - helyén Thaiföld áll, Malajzia és Kína mögött.

A pénteki záró árfolyam magasságában történt nyitás után nyugodt kereskedésre számítanak Varsóban a kereskedôk, a piac ugyanis a jelek szerint már feldolgozta a több mint két százalékos pénteki zuhanást

A múlt hét végén az a hír rázta meg a piacot, hogy a Standard & Poor's a lengyel adósság átértékelését fontolgatja, valamint annak az elképzelésnek a nyilvánosságra kerülése, hogy Lengyelország térjen vissza a szabályozott lebegô árfolyamhoz.

Jelenleg az dollár/zloty 4,0050, az euró/zloty 4,4325 - még mindig alacsonyabb a korábban jellemzô 4,35 zloty körüli értéknél.

Csaknem egy százalékkal gyengült a cseh korona az euróval szemben: az elmúlt napok trendjének folytatódása 21 havi mélypontra juttatta a cseh fizetôeszközt. A piac gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a kedvezô makroadatokat, az áralakulásra megfigyelôk szerint egy - meg nem nevezett - cseh bank valószínûleg ügyfélmegbízás alapján történt euróvásárlásai hatottak.

Az euró/korona árfolyam a pénteki 32,660-ról a december óta elért legnagyobb mélység 32,835 érintése után 32,800-ra változott; a dollár/korona 0,1 százalékkal 29,640-re módosult.

Az euró árfolyama a jelenlegi várakozások szerint még a héten elérheti a 33 koronás küszöböt.

Erôsödött ugyanakkor a szlovák korona, az euróval szemben havi csúcsa közelébe jutott; a politikai feszültség enyhülése további emelkedést tesz valószínûvé.

Amennyiben a külföldi befektet&oc