Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ heti sajtóértekezletén ismertette a sajtó képviselôivel mindazokat a kérdéseket amelyek elsôbbséget élveznek az új parlamenti ülésszak során. A megoldandó problémák közül az RMDSZ elnöke mindenekelôtt a jövô évi költségvetés kidolgozását jelölte meg.

Az Alkotmány módosításáról szólva Markó Béla elmondta, az RMDSZ álláspontja szerint bizonyos területeken pozitív változások történtek, a szövetség ezért döntött úgy, hogy szavazatával támogatja az alaptörvény módosítását. Elsôsorban a kisebbségi jog terén született elôrelépés: az eddig csak az állami és magánintézményekben zajló oktatás ezentúl kiegészül a felekezeti oktatással, kiterjesztve ezt az oktatási rendszer minden szintjére, ugyanakkor jelentôsen kibôvült a kisebbségek anyanyelvhasználatának joga a közigazgatási hatóságokkal, és a dekoncentrált intézményekkel való kapcsolattartásban, valamint az igazságszolgáltatásban. Az igazságszolgáltatás esetében tulajdonképpen kompromisszumos megoldás útján sikerült bevezetni az anyanyelvhasználat jogát - hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök, valamint hozzátette: az Alkotmány egyelôre csak módosult, tulajdonképpeni reformról ebben az esetben nem beszélhetünk. Újságírói kérdésre válaszolva Markó Béla szövetségi elnök elmondta, az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttmûködési megállapodásnak sajnos vannak teljesítetlen pontjai, ezek közül a legfontosabbak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem beiskolázási számának kérdése, valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében létrehozandó két magyar kar problémája.

2003. szeptember 2-án ülésezett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezô bizottság. Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára elmondta: a közel 70 ingatlanból, melyeknek visszaszolgáltatása lehetôvé vált az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezô kormánybizottság határozata nyomán, 49 a történelmi magyar egyházakhoz kerül vissza. Ennek értelmében a Királyhágómelléki Református Püspökség tulajdonába 4, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdonába 11, az Unitárius Püspökség tulajdonába 7, a Temesvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába 4, az Erdélyi Református Püspökség tulajdonába 8, az Evangélikus Püspökség tulajdonába 5, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonába pedig 10 ingatlan kerül vissza azonnal vagy a közeljövôben. A kormánybizottság tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy felgyorsítsák a visszaszolgáltatások folyamatát - tette hozzá Markó Attila helyettes államtitkár.

Az eddigi 13.779 lej helyett 14.282 lejt kell az ivóvíz köbméteréért fizetni, a szennyvíz köbmétere pedig 6.566 lejrôl 6.806 lejre változik. A marosvásárhelyi tanács keddi ülésén a vízszolgáltatóval kapcsolatos kérdések képezték a napirendi pontok nagyobb részét. A közgyûlésen elfogadták az Aquaserv szervezési és mûködési szabályzatát, amelyet egy júniusban tartott nyilvános vita nyomán véglegesítettek.

A víz árát azért kell emelni, mivel az ivóvízhálózat felújítására valamint a szennyvíztisztításra elnyert BERD-hitel feltételei között szerepel, hogy a térítés érdekében a díjszabást rendszeresen az inflációhoz kell igazítani. A tanácsosok közül egyesek indokoltnak nevezték a szolgáltató kérését, Moraru Octavian továbbra is magasnak tartja az elôállítási költségek és az eladási ár közötti különbséget. Molnár Gábor szerint viszont az Aquaserv túlságosan olcsón adja a vidéki vízszolgáltatónak, a náznánfalvi Contrascom Bentának valamint a marosszentannai Scorillo Prod Kft.-nek a vizet, aminek az árát véleménye szerint közelíteni kellene a Vásárhelyen eladott víz díjához.

A tanácsosok többsége igent mondott az Aquaserv átszervezésére is, aminek következtében 120 személyt bocsátanak el a vállalattól, s amit az indoklás szerint az ISPA-programban való részvétel, valamint a vízfogyasztás csökkenése tett szükségessé ( az 1999-es évi százezer köbméterrel szemben 2002-ben 57 ezer köbméter vizet adott el az Aquaserv).

Megbeszélés a távhôszolgáltatásról

Az RMDSZ-tanácsosok kérésére Dorin Florea ígéretet tett, hogy a jövô héten tanácskoznak a távhôszolgáltatás helyzetérôl. Az ülésen megszavazták a tanács és az Energomur közötti koncessziós szerzôdés újratárgyalását. Ennek értelmében a társaság egyetlen részvényese, a marosvásárhelyi tanács a hôközpontok értékével növeli az Energomur tôkéjét, ami zálogként lehetôvé teszi, hogy a távhôszolgáltató bankhitelekhez folyamodjon.

Miért sürgôs a szövetkezeti szolgáltatók által használt helyiségek áruba bocsátása?

Bár több hónapja húzódik a Marosvásárhely központjában még meglévô szövetkezeti szolgáltató egységek helyiségének ügye, több tanácos is kifogásolta, hogy a nyilvános árverésen történô eladásukra vonatkozó határozattervezet miért szerepelt a sürgôsségi napirendi pontok között, amirôl Dorin Florea is elismerte, hogy nem ott lenne a helye. A tervezet egyébként heves vitát váltott ki a polgámester és a tanácsosok között. A szóban forgó helyiségeket, mint például a Bolyai utcában levô szabóságok, fényképészet, a városházával szembeni fodrászüzlet, a volt Lenin utca elején, a Kossuth valamint a Székely Vértanúk utcában levô javítómûhelyek helyiségét a város cserével adta át a szövetkezeteknek, az éjjeli menedékhely épületéért. Mivel a Rozmaring utcában levô épületet idôközben megvásárolták, a polgármester célja az, hogy a város köztulajdonából annak magánvagyonába utalják át a helyiségek közül azokat, amelyeket a volt tulajdonosok nem igényeltek vissza, és nyilvános árverésen áruba bocsássák azokat. A tanácsosok egy része kifogásolta a határozatterzetet, mire Dorin Florea fenyegetôzni kezdett, hogy mivel egyesek a szövetkezetek malmára hajtják a vizet, nem ad több pénzt a menedékhelynek, ahova egyébként is a részeges semmirekellôk járnak, és amit meg fog szüntetni, szociális lakásokká alakítva át. A hajléktalan csavargóknak pedig a Baneasa úti szociális központban biztosít majd néhány ágyhelyet. A városnak pedig nagy szüksége van arra a pénzre, ami a szóban forgó helyiségek eladásából befolyna, s ami a költségvetésben a saját jövedelemnél szerepel - érvelt Dorin Florea. A replikára Kolozsvári Zoltán válaszolt, aki szerint nincs helye e téren a fenyegetésnek.

Elárusítóbodék

Hosszas vitát váltott ki az a határozattervezet is, amely a város területén megmaradt elárusítóbódék helyzetének rendezésére vonatkozott, s amelynek értelmében egyes kioszkok megmaradhatnak, ha a tulajdonos korszerûsíti azokat, másokat pedig fel kell számolni. Amza Constantin tanácsos, aki végigjárta a határozattervezetben szereplô összes elárusítópontot, úgy vélte, ezek többsége nagyon rossz, a városképet elônytelenül befolyásoló állapotban van, és a helyük sem megfelelô, tehát a javasoltaknál többet kellene lebontatni vagy elköltöztetni. Dávid Csaba kijelentette: 2001-ben két hónap alatt a meglévô kioszkok közül 17-et felszámoltak, 16 pedig maradt, de az utóbbi két évben kiderült, hogy nem minden esetben volt indokolt a döntés. Dorin Florea szerint sem vezetett eredményre az erôszak. A vita során újra felmerült, hogy mit keres egy húst árusító lakókocsi a város központjában, de a válasz ezúttal is elmaradt. A határozattervezet megszavazását viszont elhalasztották.

A kórházépületeket nem adja a város

- A kórházépületek a város tulajdonát képezik, ezeket nem vehetik el tôlünk, az egyetlen város leszünk Romániában, amely egy kórházzal sem rendelkezik - érveltek Osan Virgil és Porutiu Mihai tanácsosok azon határozattervezet ellen, amelynek értelmében az összes kórházépületek átkerültek volna a megyei tanács tulajdonába, s amit a közgyûlés egyértelmûen elutasított.

Nem döntöttek a Cugir utcai lakásokról sem

Miután a Meggyesfalva negyedben levô és az elvégzett munkálatok nyomán biztonságossá vált tömbház lakrészeit szociális lakásokká nyilvánította a tanács, ezúttal következett volna a többségében törvénytelenül ott lakó családok helyzetének rendezése. A határozattervezetet azonban elutasították. Molnár Gábor szerint nehéz szentesíteni a törvénytelenséget, ennek ellenére, mivel nem lehet minden családot kilakoltatni, a tanácsnak pontosan meg kell határoznia azokat az elveket, amelyek alapján a lakásokat elosztják.

Mobiltelefonok a Vatra székhelyén?

Nem hagyta jóvá a tanács egyes cégek illetve magánszemélyek azon kérését sem, hogy a víkendtelepi kereskedelmi egységek helyén pihenôházat építsenek, amiképpen azt sem, hogy fôtéri székhelyének korszerûsítése édekében a Vatra Româneasca Egyesület a Mobi Star mobiltelefonokat árusító céggel társuljon. Porutiu Mihai szerint a törvénytelenség mellett nem normális és erkölcsös dolog, hogy a Vatra Româneasca nevét a mobiltelefon-árusítással társítsák.

Az ülésen tisztázták, hogy a görög katolikus egyház tovább bérelheti a Bernády téren levô épületet, de amint Dávid Csaba figyelmeztette a jelen levôket, a végrehajtó testület állításával ellentétben azt valójában visszakéri a katolikus egyház, és a határozat szerint a bérlet addig lesz érvényes, amíg a volt tulajdonosnak visszaítélik azt.

A tanácsosok döntése értelmében székhelyet kapott a Castellum, valamint a Junii Calimanului egyesület.

Aktuális

Hétfô este, heves vitát követôen, a szenátus is megszavazta az alkotmánymódosítást. (A képviselôház még a nyári parlamenti vakáció elôtt elfogadta.) A módosítás, minden ellenkezô próbálkozás dacára, tartalmazza azokat az RMDSZ-javaslatokat, amelyek értelmében a felekezeti iskolákat beemelik az államilag elismert oktatási intézmények sorába, illetve kibôvítik az anyanyelvhasználat körét a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. A szenátorok egyetlen ellenszavazattal fogadták el a módosított változatot. Korábbi fenyegetôzések ellenére, a Demokrata Párt képviselôi és a liberálisok is jobb belátásra jutottak, s megszavazták a tervezetet. A nagyromániások, ahogy tôlük várni lehetett, a szavazás elôtt elhagyták a gyûléstermet, sôt az alkotmánybírósághoz fordulnak az ügyben.

Tehát a parlament két háza megszavazta az alkotmánymódosítást. Ez azt jelenti, hogy ha nem is jó, de a régi rossz alaptörvény helyett egy európaibb alkotmány született, amely azonban korántsem igazán eurokonform, és - szakértôi vélemények szerint - az EU-csatlakozás elôtt újabb módosításra kell majd sort kerítenie Romániának.

Mint említettem, heves viták elôzték meg a szavazást. A nagyromániásokra nem érdemes szót vesztegetni, azonban igencsak meglepett a hajóskapitányból pártelnökké avanzsált demokrata vezér vehemenciája, aki a kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó cikkelyek ellen tiltakozott, sôt zsarolni próbált azzal, hogy ha a nevezett artikulusokat nem törlik az alaptörvénybôl, a demokraták ellene fognak szavazni. Ugyanilyen vehemenciával tiltakoztak a liberálisok is a vita során. A demokraták vezérét hallgatva az jutott eszembe, jobb lett volna, ha a kaptafánál, pardon, a hajókormánynál marad, talán azt jobban elkormányozgatta volna, mint egy politikai alakulatot, amelynek egyre esik az ázsiója a választók körében. Tehát, ugye, jogos a kérdés: milyen demokrata, milyen liberális az, aki jogokat megtagad? A vita során annyira elragadta ôket a kisebbségellenes hév, hogy elfelejtették: az egész alkotmány megszavazását teszik függôvé ettôl az egyetlen, távolról sem fôbenjáró cikkely sorsától. Ezzel nemcsak a kisebbségek, de az ország sorsa iránti érzéketlenségüket is bizonyították. Mert az alkotmány modernizálása, az európai normákhoz közelítése olyan érdek, amit ép eszû ember nem mos össze részletkérdésekkel. A kisebbségekkel, kisebbségi jogokkal szembeni tolerancia az igazi választóvonal az európai és a nacionalista szellemiség között, mert a gazdaságpolitika lehet olyan, amilyen, ez viszont kulcskérdés. Ha a magukat demokratának vagy liberálisnak nevezôk politikai tôkét kívántak kovácsolni nacionalista megnyilvánulásaikkal, nem biztos, hogy sokra mentek. Ugyanis, aki a nagyromániásokat szerette eddig, ezután is ôket fogja szeretni, ha pedig arra számítanak, hogy a kormánypárti választókat édesgetik imígyen magukhoz, azzal sem sokra mennek országos szinten, de minálunk a megyében sem. A magyar választókról nem is beszélve. Tehát inkább életképes alternatívát kellene felmutatniuk politikai, gazdasági és egyéb szempontból. A "magyar kártya" már nem adu. A hamiskártyások pedig csak veszíthetnek a XXI. század Európájában.

(MTI) Az Európa jövôjével foglalkozó konvent elnöke szerdán azt javasolta az EU jelenlegi és jövôbeli tagországainak, hogy legfeljebb minimális változtatásokkal fogadják el az új alkotmányos szerzôdésnek a tanácskozó gyûlés által kidolgozott tervezetét.

Valéry Giscard d’Estaing az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén értékelte a konvent júliusban véget ért 16 hónapos munkájának eredményét, és vázolta a tervezetrôl dönteni hivatott kormányközi konferenciával kapcsolatos álláspontját.

A jelenlegi 15 és a jövôre csatlakozó 10 EU- tagország részvételével pontosan egy hónap múlva, október 4-én Rómában nyílik meg a konferencia. A júniusi Porto Karrasz-i EU-csúcson elfogadott megállapodás értelmében a viták kiinduló pontja a konvent által kidolgozott alkotmánytervezet lesz.

Az ülésen elhangzott felszólalásában Giscard úgy vélekedett, hogy a tervezet további sorsát illetôen három lehetôség létezik. Az elsô az, hogy a konferenciának sikerül javítania rajta. Ez azonban szerinte "nehezen képzelhetô el", egyrészt a rendelkezésre álló idô rövidsége, másrészt az egyhangúság követelménye miatt.

Fennáll az a lehetôség is, hogy a kormányközi tárgyalásokon a konvent által javasolt megoldásoknál kevésbé ambiciózus eredmények születnek. Giscard szerint ez súlyos veszélyekkel járna, mert a tervezet "egyes részein nem lehet változtatni anélkül, hogy ne kezdjen inogni az egész építmény".

"Tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy jelentôs mértékben módosíthatják a konvent által - egyebek között az intézményeket illetôen - tett javaslatokat. Ezzel ugyanis egyesek óhajainak eleget tennének ugyan, másokban azonban elégedetlenséget keltenének" - figyelmeztetett Giscard.

A maga részérôl ezért a harmadik lehetôséget, vagyis a tervezet elfogadását ajánlotta a kormányoknak. Megjegyezte, hogy ez természetesen szerinte sem zárna ki kisebb kiigazításokat, de ezeket is csak egyhangúlag lehet majd elfogadni a konferencián.

Ennek esetleges kudarca azonban súlyos következményekkel járna. Csalódottságot keltene az egész európai közvéleményben, s ez azért nagy veszély, mert csak a kormányközi tárgyalások után következik az alkotmánytervezet igazi tûzpróbája, a ratifikációs folyamat - jelentette ki Giscard.

Emlékeztetett arra, hogy a tervezetet mind a 25 ország törvényhozásának meg kell erôsítenie - egyes esetekben népszavazással összekapcsolva - ahhoz, hogy az alkotmányos szerzôdés életbe léphessen. Ez pedig egyelôre korántsem tekinthetô eldöntött ténynek - mondta.

A volt francia államfô úgy vélekedett, hogy a konvent által elôterjesztett tervezet jelenlegi állapotában valamennyi érintett ország számára elfogadható lenne. Ha azonban nagymértékben változtatnának rajta, vagy éppen megcsonkítanák, akkor a ratifikációs folyamat során a tagállamok egy részében biztosan elutasítanák. "Elképzelni is nehéz, milyen kiutat lehetne találni egy ilyen helyzetbôl" - mondta Giscard.

(MTI) George Bush amerikai elnök jóváhagyta azt a határozattervezetet, amelyet az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjeszt a világszervezet iraki mandátumának kiszélesítésérôl és egy többnemzetiségû erô létrehozásáról további országok katonáinak bevonásával.

Az elnök elôtte a Fehér Házban megbeszélést folytatott Colin Powell külügyminiszterrel, aki egy új BT-határozat elfogadását szorgalmazta.

Amerikai források szerint a tervezetet hamarosan a BT tagjainak rendelkezésére bocsátják. A határozattal az Egyesült Államok szeretné elérni, hogy az eddiginél több ország járuljon hozzá katonákkal az iraki stabilizáláshoz. A neve elhallgatását kérô washingtoni illetékes szerint a tervezet választ ad azoknak az országoknak az aggodalmaira, amelyek eddig kifejezett ENSZ-felhatalmazás híján vonakodtak csapatokat küldeni Irakba. Az amerikai álláspont eddig az volt, hogy a BT májusi határozata is elegendô az iraki stabilizálásban való részvételhez. Ez arra buzdította a tagállamokat, hogy segítsék az amerikai vezetésû koalíciót Irak újjáépítésében, beleértve a stabilitás és biztonság megteremtését is.

Richard Armitage amerikai külügyminiszter-helyettes a múlt héten vetette fel elôször, hogy az iraki békefenntartás az ENSZ égisze alatt folytatódjon, de a többnemzetiségû erôk élén amerikai parancsnok álljon. A BT több tagja, így Franciaország, Németország és Oroszország továbbra is központi szerepet követel az ENSZ-nek Irakban gazdasági, politikai és katonai téren egyaránt. Washington az amerikai katonák elleni szinte naponta ismétlôdô támadások, a biztonság hiánya miatti hazai bírálatok hatására keresi immár a megegyezést azokkal az államokkal, amelyek a Biztonsági Tanácsban annak idején ellenezték az iraki háborút. Amerikai remények szerint Pakisztán, India és Törökország is békefenntartó katonákat küld Irakba, ha a mûvelet az ENSZ zászlaja alatt folytatódik.

Amerikai források szerint fô vonalakban már egyetértés van a BT-ben a határozatról, amely elôirányozza majd a többnemzetiségû erô létrehozását amerikai parancsnoksággal és nagyobb szerepet a világszervezetnek Irak politikai újjáépítésében, így az alkotmány kidolgozásában és a választások elôkészítésében.

Washingtonban abban is bíznak, hogy a határozat megnöveli más országok adakozó kedvét is. Amerikai törvényhozók és Paul Bremer, Irak amerikai polgári kormányzója az utóbbi napokban egyaránt a katonai feladatok és az újjáépítés növekvô költségeire figyelmeztetett. A Pentagon becslése szerint a katonai mûveletek havonta négy milliárd dollárt emésztenek fel, miközben az amerikai költségvetési deficit jövôre elérheti a 480 milliárd dollárt.

(MTI) A palesztin elnök holtnak nyilvánította a közel-keleti béketervet.

Jasszer Arafat szerint az útitervet az utóbbi hetekben véghezvitt "izraeli katonai agresszió" ölte meg. Az Egyesült Államok nem tett eleget az életben tartására - mondta Arafat a CNN amerikai hírtévének kedden a ciszjordániai Rámalláhban, nem látva esélyt arra, hogy olyan szélsôséges palesztin csoportok, mint a Hamász, még egyszer tûzszünetet hirdessenek Izraellel szemben. Arafat igyekezett bagatellizálni a Mahmúd Abbász palesztin miniszterelnökkel való kenyértörésérôl elterjedt híreket. Szerinte Izrael nagyította fel az ügyet, hogy viszályt szítson a palesztin vezetôségen belül. Az izraeli védelmi miniszter elképzelhetônek vélte, hogy Izrael még az idén számûzi Arafatot. Saúl Mofaz az izraeli hadsereg rádiójában úgy vélte, hogy a zsidó államnak "hamarosan, talán még ebben az évben foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel". Mofaz szerint Izrael "történelmi hibát" követett el, hogy már két évvel ezelôtt nem utasította ki Arafatot a palesztin területekrôl. "Nem egy lehetôségünk lett volna rá" - jegyezte meg Mofaz, aki szerint "Arafat sohasem akart egyezséget Izraellel, és el kell tûnnie a történelem színpadáról". Ezt azonban úgy kell véghezvinni, hogy ne ártson a palesztin kormánynak - tette hozzá a dpa szerint.

A washingtoni külügyminisztérium szóvivôje kitért Mofaz nyilatkozatának egyértelmû kommentálása elôl. Richard Boucher közölte: "Arafatot illetô álláspontunk nem változott. Úgy véljük, hogy a probléma részét alkotja, nem pedig a megoldásét." Boucher az újságírók faggatására sem ment messzebb annak felidézésénél, hogy legutóbb, amikor Izrael Arafat kitoloncolásával fenyegetôzött, az Egyesült Államok nem pártolta ezt az ötletét.

(MTI) A pénteki bagdadi merénylet arra mutat, hogy Irakban egyre gyorsabban libanonizálódik a helyzet és a két nagy vallási közösség közti polgárháború felé tart az ország - vélekedik egy francia szakértô.

Pierre-Jean Luizard, a francia országos tudományos kutatási központ (CNRS) iraki szakértôje a belga Le Soir hétvégi számában megjelent interjúban úgy vélekedett, hogy al-Hakim ajatollah meggyilkolása nyomán Irak vallásháború formájában jelentkezô polgárháború felé sodródik és egyesítô erejû hazafias politikai pólus nem tud kialakulni az amerikai megszállás miatt.

A francia kutató az eddigi jelekbôl ítélve úgy magyarázta a pénteki robbantásos merényletet, hogy annak elkövetôi bizonyára nem egyszerûen a bukott basszista rendszer hívei között, hanem a szunnita közösségben keresendôk. Szaddám Huszein elnök zsarnoki rendszerének bukása megfosztotta a kisebbségi szunnitákat évtizedeken át élvezett politikai uralmi helyzetüktôl és az ország politikai újjáépítésében való részvételtôl is. Ebben a helyzetben az iraki szunniták az al-Kaida fundamentalista szunnita mozgalmának prédájává váltak. A síitákat fanatikusan gyûlölô szunnita al-Kaida a merénylettel el akarja torlaszolni a politikai újjáépítés útját Irakban, mert abból csakis a többségi síiták kerülhetnének ki az új uralkodó rétegként. A sors fintoraként most elôállt az a helyzet, hogy csakugyan politikai kapcsolat keletkezik a szaddámi baaszista rendszer és az al-Kaida között, ami a háború elôtt csupán az iraki rendszer elleni amerikai háborús propaganda hamis állítása volt. Már látni, hogy a szunnita vezetôk mindenütt szívesen fogadják a Palesztinából, Szíriából, az észak- afrikai Maghreb országokból, sôt Európából szállingózó ,,arab harcosokat,,. Nyilvánvaló, hogy az al-Kaida a minél rosszabb, annál jobb elve nevében teszi Amerika-ellenes harcának eszközévé az iraki szunnitákat.

Luizard úgy látja, hogy a síita fôpapot azért szemelték ki a merénylôk, mert ô volt a többségi vallási közösség legtekintélyesebb alakja, s így a megszállók várható tárgyaló partnere. A fôpap nem vett ugyan részt az ideiglenes kormányzó tanácsban és az amerikaiak távozását követelte, de egyik fivére benn van a kormányzó tanácsban. Irakban csak a nemzeti szuverenitás helyreállítása lehetne egy országegyesítô erô központi eleme, az amerikaiak maradásával azonban a síiták és a szunniták polgárháborúja felé sodródik az ország - vélekedett a francia szakértô.

Maros megyébe látogatott tegnap a Hátrányos Helyzetûek Országos Hatóságának alelnöke, Luminita Gheorghiu államtitkár. A közintézmények képviselôivel megtartott több mint kétórás, a hátrányos helyzetû, idôs személyek védelmével kapcsolatos reform témával megszervezett megbeszélésen dicséretek és bírálatok egyaránt elhangzottak az államtitkártól. A hátrányos helyzetûek problémáira létezik országos stratégia, kidolgozták a törvénykezést, az elôírások gyakorlatba ültetése terén azonban van bôven tennivaló - vonta le a következtetést az államtitkár.

A közintézmények (köztük a közegészségügyi igazgatóság, egészségbiztosítási pénztár, tanfelügyelôség, munkaügyi igazgatóság, megyei szociális, társadalomvédelmi igazgatóság, a hátrányos helyzetûek regionális felügyelôsége) vezetôit, a sajtó képviselôit, a Bethlen Alapítvány megalapítóját magyar nyelven is köszöntô államtitkár gyorsan rátért azokra a kérdésekre, amelyek részei a hátrányos helyzetûek problémáinak megoldására kidolgozott stratégiának: a telefonszolgálat átalakítására, úgy, hogy ez hozzáférhetô legyen bizonyos hátrányos helyzetû kategóriák részére, a közintézményekbe, szolgáltatóegységekbe, kulturális intézményekbe való bejutás megkönnyítésére szolgáló feljárók ügyét is felvetette, a parkolókban a hátrányos helyzetûek részére fenntartott helyek szükségességét hangsúlyozta.

Luminita Gheorghiu elégedetten jegyezte meg, hogy Erdélyben és Maros megyében, ahol alkalma volt ellátogatni idôs személyek gondozását biztosító intézményekbe, "magasabb civilizációs fokot, nagy szakértelmet és odaadást tapasztalt", de a kritikák sem maradtak el. A telefonszolgáltatás átalakításának határideje már tavaly decemberben lejárt és nem sok történt ezen a téren. A Rom-telecommal a közelmúltban megegyezés született egy ingyenes telefonvonal mûködtetésérôl, amellyel a Bukarestben hamarosan megnyíló Orvosi Szakvéleményezô Legfelsôbb Bizottságot lehet elérni, ahol az érdekeltek választ kapnak kérdéseikre. A bizottság, amelynek székhelye a Calea Grivitei 210. szám alatt van (szemben az Északi-pályaudvarral), a rokkant személyek besorolásával kapcsolatosan benyújtott óvásokat hivatott megoldani, és a legkorszerûbb orvosi felszerelésekkel lesz ellátva. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy 2003. december 31-ig a parkolóhelyek biztosítását is meg kell oldani (a helyek 4 százalékát, de nem kevesebb, mint 2 parkolóhelyet kell biztosítani a hátrányos helyzetûek számára), az összes közintézmény, szolgáltatóegység, üzlet, vendéglô, gyógyszertár, sportlétesítmény el kell készítse az 5-8 fokos dôlésszögû feljárókat, biztosítva ezáltal a rokkant személyeknek a szabad közlekedést.

Ezen a téren sem történt még jelentôs elôrelépés a megyében - jelentette ki a Népújság kérdésére a hivatalosságokkal való megbeszélést követô sajtótájékoztatón az államtitkár. 2004. január 1-tôl a közszállítási vállalatok kötelesek olyan tömegközlekedési jármûveket vásárolni, amelyek lehetôvé teszik a rokkant személyek feljutását a jármûre, 2010-ig pedig az összes közszállítási jármûvet átalakítják e célnak megfelelôen. A jelzôlámparendszert is módosítani kell, úgy, hogy a nemlátó személyeknek hangjelzéssel segítsenek a közlekedésben.

Luminita Gheorghiu hangsúlyozta: a költségvetés- kiegészítéssel 37 milliárd lejt utalnak ki a hátrányos helyzetûek problémáinak megoldására, ebbôl is látható, hogy a politikai akarat megvan a kérdés rendezésére. Mentalitásváltozásra van szükség, tettekre.

Lapunk kérdésére, hogy tervezik-e a súlyos rokkantsági fokkal rendelkezô személyeknek az ingyenes gyógyszerellátás újra bevezetését, Luminita Gheorghiu kijelentette: szorgalmazták, hogy minden megyeszékhelyen egy Economat típusú gyógyszertárat hozzanak létre, ahol az ingyenes orvosságok mellett gyógyprotéziseket is forgalmazzanak.

- Javasoltuk, hogy a jövô évi költségvetésben különítsenek el összeget a feljárók elkészítésére és a gyógyszerekre. Javasoltuk a gyógyprotézisek forgalmazására vonatkozó törvénykezés felülvizsgálatát, mert e kellékek magas árával kapcsolatosan rengeteg a panasz - közölte az államtitkár.

A pótkisérettségit követôen az általános iskolákkal tegnap közölték az üresen maradt helyek számát. Mint várható volt, a líceumi osztályokban kevés üres hely maradt a magyar tagozaton. Marosvásárhelyen a Bolyai líceum filológia-kétnyelvû német osztályában 2, a Református Kollégium IX. osztályában 12, a Sportlíceumban 5, a Mûvészeti képzômûvészet szakán 12, zene szakon 19, a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban 1 hely, a Constantin Brâncusi Iskolaközpontban pedig 1 építésztechnikusi hely maradt. A vidéki iskolákban valamivel több az üres hely: a Szovátai Faipari Iskolaközpontban társadalomtudomány szakon 6, Nyárádszeredában matematika-informatika szakon 9, filológia szakon 24, Erdôszentgyörgyön a matematika-informatika osztályban 17, a Ludasi Iskolaközpont természettudomány szakán 3 üres helyre pályázhatnak, akik sikeresen átestek a kisérettségin.

Képességvizsga nélkül a szakiskolai osztályok üres helyeit pályázhatják meg a diákok, néhol olyan osztályokban is, ahova még egyetlen tanuló sem jelentkezett. A marosvásárhelyi Mezôgazdasági Iskolaközpont mezôgazdaság szakos osztályában mind a 30 hely betöltetlen, az Avram Iancu Iskolaközpontban a textil és bôrfeldolgozás szakon 28, a kereskedelem szakon 24 üres hely van. Az Elektromaros Iskolaközpont turisztika és közétkeztetés osztályában 11, a Sincai Iskolaközpont mechanika szakán 18, elektronika szakon 25 üres hely van, a Traian Vuia Iskolaközpont mechanika szakán 28, az elektronika és automatizálás szakon 24 hely, a Vegyipari Iskolaközpont vegyipari gépész szakán 30, a Constantin Brâncusi Iskolaközpont építôipari dolgozó szakán 117, a Ion Vlasiu Iskolaközpont fafeldolgozás szakán 30, a sofôriskola (Aurel Persu) autószerelô szakán 23 helyre várják a magyar tannyelvû osztályban szakmát tanulni óhajtó fiatalokat.

Vidéken is sok a szakiskolai üres hely: a Segesvári Könnyûipari Iskolaközpont textil és bôrfeldolgozás szakán 29, a régeni Lucian Blaga Iskolaközpont fafeldolgozás szakán 25, a Petru Maior Iskolaközpont mechanika szakán 26, a Mezôgazdasági Iskolaközpont mezôgazdaság szakán 30, a Ludasi Ipari Iskolaközpont mechanika szakán 29 üres helyre pályázhatnak a magyar diákok. 57 helyre várják a jelentkezôket a Szovátai Faipari Iskolaközpont fafeldolgozás szakán, mechanika szakon 26 hely van. Nyárádszeredában mechanika és turisztika szakon 28-28, textil és bôrfeldolgozás szakon pedig 30 üres hely van. Erdôszentgyörgyön mechanika szakon 30, fafeldolgozás szakon szintén 30, test- és szépségápolás szakon 25, a Bándi Elméleti Líceumban mezôgazdaság szakon 29, a dicsô-szentmártoni Constantin Brâncusi Iskolaközpontban mechanika szakon van 22 üres hely.

Hadd hangsúlyozzuk még egyszer, hogy a szakiskolai helyekre azok a diákok is beiratkozhatnak, akik az elmúlt években vagy az idén nem tudták letenni a kisérettségi vizsgát. A felsorolt osztályokban magyar nyelven történik az oktatás.

A marosvásárhelyi tanítóképzôben, a mûvészeti líceumban, az építészetiben, a Református Kollégiumban és a sportlíceumban ma reggel 9 órától, a Bolyaiban holnap reggel kilenc órától tartják a képességvizsgát.

A diákoknak szeptember 5-ig kell kitölteniük a jelentkezési lapot, lehetôleg több lehetôséget is feltüntetve, a számítógépes elosztásra az eredmények függvényében szeptember hetedikén kerül sor.

Anyanyelvünk

Hárman beszélgettek a Poklos-patak hídján. Az egyik fiú a szôke lány haját simogatta: "Milyen jó szaga van a hajadnak!" "Az én hajamnak nem jó szaga van, hanem jó illata!" - hangzott a válasz.

Sokszor ütötte meg a fülem ilyen meg hasonló enyhe nézeteltérés. A leggyakrabban vége sem szakadt a vitának. Mindennapi beszédünkben valószínûleg lényegesen többször használjuk a szag szót, mint az illatot, a kellemes szagérzetre is. Illatos szôlôrôl például senki sem beszél, de szagost szívesen vásárol. Valószínûleg országosan ismert a szagos mise kifejezés is. A háziasszonyt, aki az ebédnél nem tud enni, azzal vigasztaljuk mindenütt: jóllakott a szagával. Azt se felejtsük el, hogy a szagol, szaglász igét egyáltalán nem tudjuk helyettesíteni az illat szóból való igével.

Gyermekkoromban számos vidéken a mosdószappant szagos szappannak mondták. Húsvétkor szagos vízzel öntözködtek, a lányok szagos mentát tettek a könyvükbe, a legények meg szagos meggyfa szipkából eregették a füstöt, s énekelték, hogy "Szagos lesz az utca, merre járok"… Az illat, illatos szót - Lôrincze emlékezete szerint - nem is nagyon lehetett hallani szülôföldjének tájain, legfeljebb tréfásan, a nem éppen kellemes illatra.

Nyelvünk története azt bizonyítja, hogy szag és illat szavunk régen teljesen egyforma értékû volt, általában szagérzetet jelentett, kellemeset és kellemetlent egyformán. Egyik régi kódexünkben ezt olvashatjuk:
"Mondja vala magát bételtnek lenni édességes szagokkal." Az illat szót ilyen kapcsolatokban találjuk: édes illat, szép illat, nagy jó illat, de olvashatunk kénkônek illatáról, fokhagymaillatú fûrôl is.

Pázmány egyik prédikációjában ezt olvashatjuk: "Az illatozás vidámodik, pézsmaszaggal, sok jó illatú virágok, vizek és étkek párájával." Másutt "jó illatú szag"-ról, illetôleg "nagy nemes szagáról" beszélnek az egykori feljegyzések. Kétségtelen azonban, hogy ma már valóban teszünk némi különbséget illat és szag között. Persze, nem az a különbség köztük, hogy az illat csak a szaglóidegekre ható jó érzetet, a szag pedig csak a rossz érzetet jelenti. Azt mondhatnók, hogy az illat fôként a jó érzetre, a szag pedig jóra, rosszra egyformán vonatkozik. Lehet, hogy a fejlôdés folyamán el fog különülni egymástól ez a két szó, s a szag a bûz sorsára jut. A székely nyelvjárá-sokban a megbûzöl ma is azt jelenti: "megszagol", s a se íze, se bûze is ezt az egykori szag jelentést ôrzi.

Nagyon közel vagyunk a megállapodáshoz a vízumrendszer ügyében Szerbia-Montenegróval és Ukrajnával - mondta a külügyi szóvivô szerdai budapesti sajtótájékoztatóján az MTI kérdésére válaszolva.

Tóth Tamás kiemelte: a Külügyminisztérium megítélése szerint a magyar javaslat eleget tesz az érintett határon túli magyar közösségek elvárásainak.

"A magyar javaslat célja az, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyarok elérhetô anyagi feltételekkel, a lehetô leghosszabb idôre vonatkozó és a legtöbb belépést biztosító magyar vízumhoz juthassanak november 1-je után" - jelentette ki Tóth Tamás.

A szóvivô nem kívánta megerôsíteni azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint a magyar javaslat alapján Szerbia-Montenegró és Ukrajna állampolgárai az új rendszerben 10 euróért (mintegy 2.600 forintért) öt évre juthatnának korlátlan számú belépést biztosító magyar vízumhoz.

Magyarország az európai uniós jogharmonizációnak eleget téve idén november 1- tôl vízumkötelezettséget vezet be Szerbia- Montenegró és Ukrajna vonatkozásában.

A tárgyalások azt célozzák, hogy olyan rendszert sikerüljön kialakítani, amely a lehetô legkisebb fennakadást okozza az Ukrajnában és Szerbia- Montenegróban élô magyarok magyarországi utazásaiban.

"Az új vízumrendszer kialakítás mindkét féltôl racionális hozzáállást kíván meg" - mondta a külügyi szóvivô. Mint elmondta, a közeljövôben újabb tárgyalási forduló lesz Szerbia-Montenegróval és Ukrajnával is.

(MTI) A vezetô lengyel olajipari nagyvállalat, a plocki PKN Orlen arra igyekszik rávenni a magyar Mol Rt.-t, hogy közösen induljanak a román Petrom privatizációs pályázatán. Ezt a Puls Biznesu címû lengyel üzleti szaklap jelentette szerdán, meg nem nevezett forrásra hivatkozva.

Az informátor szerint a privatizációs együttmûködéstôl a PKN Orlen azt is reméli, hogy hozzájuthat romániai olajmezôkhöz.

A román kormány augusztus végén hirdetett versenytárgyalást a Petrom olajtársaság részvényeinek 33,4 százalékára azzal, hogy a stratégiai befektetô ezt követôen tôkeemeléssel jut majd 51 százalékos többségi részesedéshez. Az elôzetes, nem kötelezô ajánlatokat szeptember 19-ig várják. A román gazdasági minisztérium szeptember 30-ig hirdeti ki, hogy az érdeklôdôk közül kik tehetnek kötelezô ajánlatot.

A lengyel lap szerint szóba sem jöhet, hogy az Orlen egyedül induljon a Petromért, tekintve, hogy a Petrom privatizációja iránt nagy az érdeklôdés a nagy nemzetközi olajkonszernek - a Chevron-Texaco, a BP, a TotalElfFina, a Shell, a Lukoil vagy az OMV - részérôl is. Ezért nagyobb sikerrel kecsegtetne, ha a lengyel és a magyar cég közösen adna be pályázatot a részvényekre.

Az Orlen változatlanul keresi az együttmûködés más módozatait is a Mollal - olvasható a cikkben. Ide tartozik az esetleges közös részvétel a cseh Unipetrol privatizációjában, és cseh olajvezetékek, illetve szlovák és német benzinkutak közös megvásárlása.

Emellett - írta a lengyel lap - a PKN Orlen nem tett le arról a régóta dédelgetett szándékáról sem, hogy megvásárolja a Mol részvényeinek 10-15 százalékát, és ennek fejében a magyar nagyvállalat hasonló mértékû részesedést szerezhetne a legnagyobb lengyel olajtársaságban. Az Orlen augusztus közepén már eljuttatta a lengyel kincstárügyi minisztériumhoz a kelet- közép-európai olajipar konszolidációjára vonatkozó elôzetes koncepcióját, amely a Mollal való együttmûködés elemeit is tartalmazza - írta a lengyel újság.

Magyar levelek

Fél futballpályányi kertemben nemcsak a haszonnövény, a parlagfû is remekül érzi magát. Akárcsak szülôhelyén, valahol Amerikában, az arizonai és új-mexikói sivatagban. Itt, a Mátra alján a kiöregedett és elhagyott szôlôültetvényeken ma mindent beborít a parlagfû. Tengernyi gaz lepte el a mezôt. Okolhatjuk az aszályos nyarat és okolhatjuk önmagunkat. Hiszen a növény elburjánzása miatt drasztikusan emelkedett a parlagfû virágzásával összefüggô megbetegedések száma is.

Meghökkentô híradásokat olvasok az újságokban, hogy mennyire kiirthatatlanul hódít allergiás köhögésünk és fulladásaink elôidézôje. Ma Magyarországon szinte minden második ember érintve van; egy fölötte agresszív biológiai terrorista tart hatalmában milliókat. De ne gondolja senki, hogy mindez könnyelmû frázis. A tények önmagukért beszélnek. Ez a mihaszna burján 1950-ben a gyomok gyakoriságának listáján a 21. volt, 1988-ban a 4. és 1997-ben már elsô. Ma 5,5 millió hektáron tenyészik az országban. Nyilvánvaló, hogy szaporodnak az ártalmak is, amelyekért bizonyíthatóan a parlagfû tehetô felelôssé. Csak 2002-ben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 4,8 milliárd forintot fizetett az allergiaellenes gyógyszerek támogatására. Kiszámítható az is, hogy a betegek ezenkívül még legalább tízmilliárdot költöttek a szénanáta tüneteinek enyhítésére. Összességében, ha idekalkuláljuk a kiesett munkaórák költségét is, szerény becslések szerint ma a magyar társadalom 30 milliárd forintot kénytelen áldozni csak azért, hogy elviselhetôvé tegye a parlagfû okozta bajt. Az Egyesült Államokban ez az összeg majdnem hatmillió dollár évente. Ami sovány vigasz. Mindenesetre, odáig eljutni nem kellene. Igaz, ami igaz, ott, ha a levegô pollenkoncentrációja köbméterenként 800, már katasztrófáról beszélnek, viszont errefelé augusztus második felében rossz napokon ennek akár a kétszeresét is belélegezzük. Országosan Debrecen környéke a legszennyezettebb. Hogy ez miért van így, lehet találgatni. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy csak azért, mert a határ túloldalán sincs másként. Nemrégiben a szatmárnémeti Friss Újság tényfeltáró írásában arról cikkezett, hogy az illetékesek nemtörôdömsége miatt mezôt, rétet elborít a parlagfû, miközben városokon és falukon az orvosi rendelôkben panaszkodó betegek egymásnak adják a kilincset. Persze, amíg tenni lehet, és tenni kell, addig fölösleges másra mutogatni. Annyit mindenképpen jó tudni, hogy Magyarországon a helyzet tarthatatlanságára való tekintettel kormányszinten foglalkoznak a parlagfû irtásával. (Elsônek a világon.) Nem nagy pénz, de mégis valami, amikor a költségvetés évente hatszázmillió forintot szán az elgazosított területek tisztítására. Van növényvédelmi törvény, amelyben jogszabály rendelkezik arról, hogy a termelô köteles védekezni a károkozók ellen. (A gyomnövények természetesen annak számítanak.) Ha nem teszi, pénzbírság is kiróható. Növényvédelmi és szabálysértési. Az eljárás azonban nem elég hatásos. Egymillió forintos bírság sokszor olyan, mint holt lovon a patkó. Mert az ellenôrzéstôl és felszólítástól a büntetésig a parlagfû, mit sem törôdve a bürokráciával, elvirágzik.

De hát Magyarország nem lenne az, ami, ha minden úgy történne, ahogyan a jó ízlés, az egészséges életmód vagy a muszáj diktálja. Hiába allergizál a parlagfû, némely természetvédôk mégis megóvnák az embertôl. És nem az embert tôle. Van, aki ráadásul gyógynövénynek tartja és kimondja, amit elfelejthetünk azonnal. A parlagfû is Isten teremtménye, és senkinek sem állhat jogában elpusztítani. Ezért vagy másért a parlagfû- ellenes kampány hivatalos plakátjain és a fizetett tévéreklámokban az irtani igét mellôzik. Egyébként vajon mi lenne evvel a fene nagy demokráciával, ha nem finomkodva írnák körül, hogy az önmagában természetes jelenségek ártalmainak hogyan tudnánk a végére járni? Lehet, hogy életünkhöz tartozik immár a parlagfû és kirekeszteni hiábavaló? Baj van sajnos, ha már eszement firkászok a világhálóra is felpötyögtethetik elméletüket. Akinek internet- hozzáférhetôsége van, bármikor elolvashatja, a magyarnak, ha a parlagfû nem Magor (magyar termék), akkor csak elviselhetetlen idegen szegény. Ostobaságokkal vitatkozni nyilván nem érdemes. Aki így elvetik a sulykot, törôdnek is avval, hogy körülöttünk csak burjánzik és virágzik a gaz! Nekik más a fontos. Na meg a saját hülyeségük.

Ebben a rafinált zûrzavarban azért nem vagyunk híján a megoldásnak. Ha nem sikerül szabadulni tôle, maradjon a parlagfû ott, ahol van. Betegellátás is van a világon. A pollenallergia kezelésének se szeri, se száma. Kapni tízezer forintért sópipát, amit aztán szívogathat az is, aki nem dohányos, és van holmi rezonanciás szerkentyû. Amirôl valójában azt sem tudom, micsoda, de "teljesen fájdalommentesen rekompenzálja az emberi szervezet életfolyamataiban beállott változásokat, azokat az egészséges szöveti frekvenciahullámokra hangolva. Kioltja a beteg frekvenciákat, nullpolarizálja azokat, majd az eredetileg létezett és ismét kívánatos frekvenciális biostruktúrát alakít ki a lehetséges mértékben." Orvosbeszéd. Ennyi a használati utasítás, és nem baj, ha nem értjük. Ha megvesszük a mûszert, úgyis mindegy. Vagy használ, vagy nem. Természetesen, van ennél olcsóbb, kézenfekvôbb gyógymód is. Amolyan alternatív. "A parlagfû virágzása idején, most augusztusban, kerülje a száraz, poros, huzatos vagy benzingôzös helyeket, ne használja klimatizáló berendezését és a lehetôsége szerint hagyja el a várost." A természetgyógyásznak, aki mindezt ajánlja, valószínûleg igaza van. Kicsiny kétely mégis marad bennem. Ôk annyi mindent mondanak, ha az úgy is volna, talán szenvedni sem kellene már senkinek. Azért persze nem árt, ha alkalomadtán az ember kezelô (házi)orvosát és gyógyszerészét is megkérdezi. Biztos, ami biztos.

Addig mást nem mondhatok, tépje tövestôl, nyûje a parlagfüvet, aki nem szenvedheti. Kesztyû nélkül, mert a hiedelemmel ellentétben az ember kezét nem bántja. Szerény személyem hús-vér terroristával nem találkozott soha, szerencsére, de ha kertemben egy gaz növény alakjában ott virít, én aztán irtom. Szálanként, amíg írmagja sem marad.

Napok óta feliratok fogadják a Kultúrpalotába lépôket, melyek csendre intik a látogatót. Noha magához az épülethez és annak funkciójához különben sem illik a hangoskodás, a feliratok ezúttal mást jelentenek: CD-felvétel készül a koncertterem falai között. Luciano Simoni olasz zeneszerzô két mûvét rögzítik lézerlemezre, Romeo Rîmbu nagyváradi karmester vezényletével, a marosvásárhelyi filharmónia zenekarának elôadásában. A szerzô jelenlétében beszélgettünk a karmesterrel, aki elmondta, nem ez az elsô alkalom, Luciano Simoni már a negyedik lemezét készíti Romániában, ebbôl a harmadikat a marosvásárhelyi zenekarral. Karmester és szerzô között már régóta tart az együttmûködés, a vásárhelyi filharmóniát pedig egy bolognai dirigens ajánlotta. Az elsô lemez még a diktatúra idején készült, meg is undorodott a körülményektôl a szerzô, a rendszerváltás után azonban gyümölcsözô munka vette kezdetét, ennek eredménye a most készülô negyedik felvétel. Körülbelül egyórás lesz az anyag, mely a zeneszerzô két mûvét tartalmazza - egy hegedûversenyt (a szólista Gabriel Croitoru!) és a szerzô Negyedik szimfóniáját. A lemezt Olaszországban adják ki, de amint Luciano Simoni elmondta, a cégnek Európa-szerte vannak forgalmazói, így nem kizárt, hogy itthon is megvásárolható lesz. A munkafolyamatot, az eddigi lemezek anyagát, fényképeket és egyéb információkat pedig a www.lucianosimoni.it címû honlapon tekinthetik meg a komolyzenei mûfaj iránt érdeklôdôk.

Lapozó

"Egy traktor állt meg a Sándor bácsi kapujában, és utánfutójáról lebillentette a kavicsot. Sándor bácsi is megjelent a kavicshalom mellett két vederrel, és kezdte behordani a kavicsot az udvarra.

Se szó, se beszéd, mintha kötelessége volna, édesapám elôvette a talicskát s egy lapátot, és elindult a kapu felé. - Nyisd sza' ki a kaput, fiam! - mondta. Szaladtam, de közben megkérdeztem: - Ugyanbiza hova menyen? - . De sejtettem, mi lesz a válasza. - Menyek Sándor bátyádnak segíteni. Nem látod, milyen egyedül van? - Hadd legyen. Hát nem ô hajtá-é el a teheneket az istállóból; és a szekeret a szerszámokkal nem ô vitte-é el?

- Ô, fiam, ô. De az nem azt jelenti, hogy amíg élünk, haragszunk ezért. Neki most segítségre van szüksége. - És kiment a kapun.

Én nem értettem akkor, miért tette ezt édesapám. Ám az eltelt idô megmagyarázta nekem: ez az igazi szeretet, elfelejteni a sértést, megbocsátani; és kellô idôben segítségére lenni annak, aki rászorul.

Azóta kezdem tudni igazán, mi a szeretet." (B.L.: Mi a szeretet? HARANGSZÓ, VI. évfolyam, 3. szám.)

Csütörtöki kimenô

Könyvet vásárolni erôszakkal nem szokás. Még a legdiktatórikusabb idôkben is az Elvtárs és Elvtársnô összes (válogatott és egyedi) "mûveinek" megvételére legfeljebb a közkönyvtárakat lehetett kötelezni. A brosúrák gyorsan elrongyolódtak, másokhoz hozzá sem ért senki a leltározó könyvtárnokon kívül. Aztán folyamatosan, észrevétlenül, a legkevésbé feltûnô hôsiesség nélkül, az ellenállás ösztönös alagútjában haladva, eltûntek a kötetek, kitépték az elsô fényképes lapot ismeretlen olvasók, könyvtárosok, fogyasztók, és 1989 után kidobták tömegestül az egész muszirodalmat.

Könyvet vásárolni manapság nem szokás. Nem divatos, enyhén szólva elavult dolog. S nem a drágaság a legfôbb akadály. Az elektronika forradalma, a digitalizálás, a tévé és az általános mûveltségi szint és képzeleterô-süllyedés szokott az okok között szerepelni szociokulturális sopánkodásaink áradatában.

S ha mégis vásárolunk, igényeink nôttön-növekednek, kifinomultabbá válnak. Akinek van otthon kis házi könyvtára, az a könyvtárépítés tudatos célratörésével vásárol kézikönyvet, verseskötetet, valamely kedves (nemcsak gr. Wass Albert) író összesét, hiánycímet, ritkaságot, antik-váriumi értéket, szakkönyvet, dokuirodalmat, történelmet és mûszaki újdonságot. Ez az az árucikk, amivel nem lehet betelni, tartósabb, mint az élelmiszerek, frizsiderek, ruhák és számítógépek. Megmarad, reánk vall holtunk után is, míg örököseink átnézve megôrzik, elkótyavetyélik, szétosztják, valamelyik közkönyvtárra sózzák.

Kiadók szép számmal magzottak föl a rendszerváltás nyomán. Könyvesboltok is nyíltak és zártak be. Forgandó a szerencse, könyvet nemcsak vásárolni, árulni is tudni kell. Azaz a kínálatot folyton alakítani, változtatni, hozzászelídíteni a vásárlói igényekhez, elébe menni, aktívan és alkotóan alakítani. Haszonra is szert tenni, hogyne.

Vásárhely legnagyobb könyves eseménye a minden novemberi, a Romániai Magyar Könyves Céh által lebonyolított könyvvásár. A kereslet növekvô, a vásárlók tömege percenként cserélôdik, annak ellenére, hogy órákat tölt el a színház elôcsarnokában a reménybeli vásárló- olvasó-gyûjtô-könyvcsenô.

De addig mi van?

A könyvesboltok száma a diktatúra éveihez képest kevesebb lett. Ám a kínálat egyszerûen összevethetetlen a nyolcvanas évekkel. Akkor néhány cím és herélt munka, amit a jóságos cenzúra átengedett magán, ma elvben az egész világ. Gyakorlatilag? Amit a könyvterjesztôk és cégek jónak látnak behozni. "Vagy mindent, vagy semmit", ahogyan a régi sláger mondja.

Az Erdélyi Magyar Könyvklub nagy erôvel hirdette magát, boltot nyitott Bibliofil néven a városban. Kínálata egy-két éven át elkápráztatott, aztán vezetôcsere, szemléletváltás (?), s a kínálat unalmasan leült. Hiába megyünk be, ugyanazok a mûvek fogadnak. Holott korábban elkényeztettek, azt hittük, könyvért soha többé nem kell kiutazni Budapestre, hiszen itt lesz harmadnap a karácsonyi vagy a tavaszi könyvvásár, nálunk dedikál József Attila és Janus Pannonius, pertut iszunk Mikszáthtal, Jókait meghívjuk egy bablevesre a Maros nagyvendéglôbe.

Ja, Maros nagyvendéglô már nincs.

Miért, talán új könyvek vannak a város legnagyobb magyar könyvesboltjában?

Hall engem valaki?

Aluljáró

Mindenütt lopnak, rabolnak. A Nógrád megyei Terény községben a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert bronz mellszobrát, Párkányi Raab Péter alkotását az elmúlt év novemberében avatták fel, és már májusban ellopták. Újra nincs anyag. * A szibériai Tomszk városában szobrot emeltek Nyikolaj Putyincev nyugalmazott rendôrnek, aki 43 éves szolgálata alatt egyszer sem fogadott el sáppénzt. "Putyincev, a megvesztegethetetlen" élô legendának számít városában. Szobra mementóként áll a Tom folyó jegén, ahol Putyincev a legnagyobb szibériai fagyban is zavartalanul irányította a forgalmat. (Marosvásárhelyen is volt egyszer egy Lengyel nevû egyenruhás...) * Tennessee-ben megállítanak egy autóst, kiugrik a kocsiból, és neki az erdônek! Hiába szólongatják. Ekkor az egyik rendôr azt kiáltja: ha nem jön elô, ráeresztik a kutyákat. Kollégája - zseniális ötlettôl indíttatva - ugatni kezd. A rejtôzködô azonnal megadja magát, és rimánkodva kéri, hívják vissza a fenevadat. * Berlinben bordélyházba irányítottak egy munkanélküli nôt. Az állami állásközvetítô iroda szóvivôje azzal védekezett, hogy a munkavállalót igénylô egy masszázsszalonba keresett valakit, ôk meg nem is álmodták, hogy bordélyról van szó. * Ehhez képest üdítô, hogy George W. Bush botswanai látogatásán, mikor éppen az elnökrôl és családjáról készült színes tévériport, a háttérben párzani kezdtek a - díszletnek szánt - elefántok. Mellesleg: az elefánt az elnök republikánus pártjának a jelképe. * Az Egyesült Államoknál maradva: az USA fegyintézeteiben büntetésüket töltô amerikaiak száma tavaly elérte a 2,1 milliót. Ez 2,6 százalékos emelkedést jelent az elôzô évi számhoz képest... Hol vagyunk mi ettôl?! * Nyugat-Indiában szervezetten vetkôztetik és verik részeges férjeiket a nejek. Egy ötezer lelkes településen asszonykommandó alakult, a pityókosan hazatérô férjeket otthonuk elôtt levetkôztetik, majd mindenki szeme láttára jól elverik. A kommandó leghôsiesebb tette az volt, hogy felgyújtotta a kocsmát. * Itt megállnék, ha nem szólít vala meg egy ismerôsöm. Azt mondja: bezzeg Szlovákiában már júniustól minden rendôr az egyenruháján viseli (kötelezô módon) a névjegyét. A bal felsô zubbonyzsebére kitûzött ezüstözött réztáblácskán a rendfokozata is szerepel. Nekünk azt is találgatnunk kell, miféle fônök a fônök... * A régi megnevezéseket sem tudtuk igazán (tábornok, altábornagy, vezérôrnagy, dandárparancsnok, ezredes, alezredes, ôrnagy, százados, hadnagy, alhadnagy stb.) az újak még nehezebben vésôdnek a köztudatba. Pláne magyarul: vezetô rendôrkvesztor, vezetô rendôrkvesztor-helyettes, rendôrkvesztor, rendôr-fôbiztos, rendôrbiztos, helyettes rendôrbiztos, rendôr-fôfelügyelô, rendôrfelügyelô, helyettes rendôrfelügyelô - és ez csak a rendôrtisztek testülete. A rendôrügynököké? - Vezetô fôrendôrügynök, vezetô rendôrügynök, vezetô rendôrügynök-helyettes, fôrendôrügynök, rendôrügynök. Ki jegyzi meg mindezeket? Ja. Hát ki más, ha nem maguk a... rendôrök?!... * Utolsó soron: Mi jut esszémbe a román parlament alkotmányvitájáról? Az, hogy van egy ôsromán beton, amelyet már akkor gyártottak, amikor még nem ismerték a technológiáját. * Londonban a skót: - Képzeljétek, hajnali háromkor a szállodában beront egy angol a szobámba, üvöltöz, csapkod a papucsával... * - Szörnyû, és erre mit tettél? * - Mit-mit. Hidegvérrel reagáltam. Mintha mi sem történt volna, fújtam tovább a dudámat!...

Tárca

Találgatjuk, ki lehet. Ô sem emlékszik már, mikor és miért hagyták itt Transzilvániát. Vannak apró emlékei, egy ápolt kéz a homlokán, zsákokban tárgyak, amelyeket aztán elkoboznak, aggódó arcok, megvert pofák, és aztán zokogó meg ziháló nénik, akikre marcona férfiak hágnak, ez így megy, míg a hajó ki nem köt. A Szabadság-szoborra nem, mert minek. Az amúgy is van.

Nem tudja vagy nem mondja, merre csavargott-tekergett. Akivel összehozza sorsa itt, semmire sem alkalmas, fogalma nincs, hol a szálloda, mennyi a taxi, van-e a városnak decens vendéglôje. Ezt, hogy decens, végképp nem jól fogja fel, negatívnak véli, és tagadja, hogy Marosvásárhely ilyen. Nem az!

Hogy jön össze két ilyen lény, ez is csak úgy van. A jenki éppen kint járt falun, keresett valakit, azt gondolták a sültparasztok, német. Hitlerista, elásta a rablott kincset, oszt' most érte jött. Meg is veregették, a halántéka kicsit véres. Mire kimagyarintotta volna magát, már meg lett lapogatva. Pedig nem német; ámerikai. Babrik beinvitálta, mossa meg az arcát; s hát magyarul beszél. Nincs akcentusa. Hát maga hogy kerül ide.

Aztán kiegyenesedik minden. Az ember kihúzza magát, szembe néz a homállyal. Zsenge gyermekkorában hagyta el Transzilvániát, nem emlékszik, szülei miért. Idehaza mindig volt valami rettenetes baj, legtöbbször nem volt mit enni. Hát talán emiatt.

Babrik intézkedik, jó ember, jöjjön az unokája, hordozza kicsit. A kisváros nagyon unja magát, aléltan piheg, minden légmozgás cikis, pipefos a hangulat, nem kell ide semmi.

Jön a Babrik-unoka, viszi-hozná a jenkit, de az nem szereti, ahogyan a kölyök vezet. Már a Kombinátnál kiszáll, küldi a fiatalúrt, öt dollárral. Köpik nagyot a srác, elhúz a francba.

Nincs mentség, alkalmazkodni kell. Szálloda, gyenge szobák, por, rossz kaja, szemét. Dinnyehéj a balkonon.

A jenki naponta felfedezi a szülôföldet, Marosvásárhely, talán Szováta, kocsija nincs, kipróbál(na) mindenféle jármûveltséget. A buszok kopottak, le nem ülne, ráadásul németül "beszélnek", ami a jenkit különösebbképpen nem zavarná, de mégis. New Yorkban angolul beszél a busz is. Nézi a marosvásárhelyi közszállítás legnagyszerûbb hibridjét, a busznak és a taxinak a keresztezôdését, melynek neve mindközönségesen csak ez: maxitaxi. Itt negyvenöt fokos az életszínvonal, hangsúlyozottabb a szag, emberszag, utasszag, nôszag és férfiszag, nem túlságosan forszájtos; egy elbaszerolt nemzetgazdaság szaga. Van kilábalás a bûzbôl? Hát persze. De nem az ô dolga.

Amerre jár (s a szája is), mindenütt ellenszenvvel fogadják. Lám csak, elhúz innen, mikor gôze se lehet a szülôföldrôl, a hétfa nem tud létezésérôl, s most elôáll, hogy semmi sem tetszik neki Marosvásárhelyen. Hogy provinc (tudjuk), hogy nyomorúságos provinc (na és akkor mi van?), hogy égbekiáltó a szakadék Európa és Marosvásárhely gondolkodásmódja és élete között (ezért az elôbbi vessen magára), hogy minden, ami a normális európai (és implicite az amerikai) életmódhoz hasonlítana, startból hibázdik ebben a városban... Nem tudtuk. Mi úgy tudjuk, hogy nálunk minden szép és jó. A maxitaxik azért vannak, hogy a csontritkulást és a gerincferdülést megakadályozzák. A taxikban azért van szag, mert illat nélkül nincsen virág, virág nélkül nincsen delícia, a rádió pedig azért manélézik, mivel a vendéget (az utast, sz.m.) szórakoztatni is kell, egyébként jöhet Mozart is és Dancs Annamari is, attól függ, mit szeret a sofôr. A vendég érje be annyival, hogy nem érzik mindig a sofôr lábszaga, kôttestészta hasa nem mindig türemkedik ki rövidgatyája (shortja) alatt, vagyis esztétikusan van elhízlalva, ami pedig a szájszagot és a modort illeti, az már habocska a tortúrácskán.

A jenki azt kifogásolja fôleg, hogy a vásárhelyi taxisok idegesen, kapkodva, a kresznek fittyet hányva vezetnek. Az ô szóhasználatában: idegbajosak. (Ezt természetesen azonnal visszautasítjuk.) A vezetôk úgy vezetnek, ahogyan az elô van írva. És innen kezdve már állásfoglalás, amit leírok. Bennünket nem hat meg az, hogy egy erdélyi származású ember 75 éves korában teljesen indokolatlanul hazatér szülôvárosába, Marosvásárhelyre, és légbôl kapott elvárásait vádakként szembesíti velünk, e város mostani lakóival. Mi sem vagyunk elégedettek Vásárhellyel, de azért nem ugatjuk meg a vackunkat. Mélységesen elítéljük a
jenkinek azokat a megnyilvánulásait, amelyekkel arra próbálta késztetni taxisainkat, hogy az augusztusi kánikulában viseljenek decens öltözetet.

Ha lehetne, mi is mindég rövidnadrágban vezetnénk, szájvizet csak sátoros ünnepeken használnánk, az órát úgy állítanánk be, hogy kilométerenként mondja be, mennyi a fizetség, satöbbi. Sajnáljuk, hogy a jenki nem találta meg ôseit városunkban, hogy egyetlen síron bukkant rá csupán valamelyik ôsének a nevére, hogy azon kívül senkije sincsen. Ezt mind fájlaljuk.

De azt nem fogadjuk szeretettel, hogy a maxitaxikat ökobudinak szánja a várban. Ez nagyon sok kérdést vetne fel a városi tanácsban is. Szerintünk akkor lehetne igazán hû szülôvárosához, ha tenne egy csinos adományt, mondjuk, a taxik pontos menetrendjét kiíró számítógépes rendszer beszerelésére. Különben a taxik mélyen lemaradnak a buszok mögött...

Kedves Jenki bácsi! Lám, idegen városba jött, holott itt született. Minek jön ilyen helyre? Miért bírálgatja, ahelyett, hogy feldollározná? Ha díszpolgára szeretne lenni, becsülje meg magát, és változtassa meg véleményét Marosvásárhelyrôl!

(Mire idáig értem, kiderült, hogy nincs egyetlen polgári szervezet sem, amely kiállna mellettem. Így hát egymagam írom alá ezt a jelzést a helytelen szülôföldszeretetrôl és viselkedésrôl:)

Panaszosok a szerkesztôségben

Kocsis Ildikó levélben fordult szerkesztôségünkhöz, segítséget kérve. Részlet a levélbôl: Sok személyt érintô, idôszerûnek mondható problémával fordulok önökhöz, segítsenek tanáccsal, lehetôségük szerint. 1992-ben céget alapítottunk gyerekeinknek, mint annyian mások, Nobil Com Kft. néven. A tevékenységnél sok mindent felsoroltunk, többek között a termékforgalmazást is. Azóta már egyszer, jó pénzért, kicseréltük a mûködési engedélyt. A második cserére nem került sor, mert nem magunkra, hanem valakivel közösen szerettük volna megtenni, s mint jól tudjuk, közös lónak túros a háta. Ezért minden addigi tevékenységünket - kereskedés, tévéjavítás, piaci mozgópultról való árulás - abbahagytuk. 1998-tól nincs tevékenységünk. A bürokrácia, a megemelt adók és a héa-rendszer elriasztott mindentôl. Valahányszor véletlenül hibásan adtuk le a kért iratokat, mérlegeket, büntetéssel fenyegettek, sértôn beszéltek velünk. Több volt az utánajárás, mint a haszon.

Gyermekeink, akiknek a kft.-t létrehoztuk, elmentek. A cég nekünk maradt. Vagyis a vele járó gond. Havonta, negyedévenként mérleget kell készíttetnünk egy könyvelôvel. Ezért keményen fizetünk kicsi nyugdíjunkból. Újabban mindent korszerûsítettek, a mérleget számítógépen készítik el. Másik könyvelôhöz fordultunk, aki még több pénzért, számítógépen átláthatóbban, szebben összegzi azt, ami nincs (készlet 0 - egyenleg 0).

Reméltük, hogy azoknak a cégét, akik nem tudják kicserélni az elôírások alapján kért bizonylatot, automatikusan felszámolják. Ez nem így történt. Meghosszabbították a határidôt.

Annak idején azért alapítottuk a céget, hogy gyermekeink után unokáink örököljék azt. Jelenleg azonban se gyerekeink, se unokáink nincsenek itthon. Nem akarjuk felszámolni, mert reménykedünk, hogy hazajönnek. Szeretnénk szüneteltetni a tevékenységet pár évig, ha ez lehetséges. Senki nem tudott pontos tájékoztatást nyújtani, így ezúton szeretnénk a szerkesztôk segítségét kérni a kérdés megválaszolása érdekében - olvasható a levélben.

Minden szolgáltatásért fizetni kell

A felvetett probléma kapcsán a Cégbejegyzési Hivatal vezetôje elmondta: az érvényben levô törvények értelmében egy kft. tevékenységét fel lehet függeszteni három évre. Az érintettek a hivatal Városháza utca 1. szám alatti székházának 14-es irodájában Muresan Mirela szakfelügyelônél kell jelentkezzenek. A szakembernek be kell mutatni a kft. tulajdonosainak, alapítóinak a személyazonossági igazolványát, s igényelni kell a felfüggesztést. Fontos hangsúlyozni, hogy ezért a szolgáltatásért, mint a Cégbejegyzési Hivatal minden szolgáltatásáért, fizetni kell. A kft. tevékenységének felfüggesztése közel 3 millió lejbe kerül, s csak egyszer igényelhetô (vagyis három év múlva vagy újra beindítják a tevékenységet, vagy megszüntetik a céget).

"Azt üzenjük Szaddam Husszeinnek,hogy

komolyan gondoljuk, szörnyû komolyan"

(Georg Bush senior, az elsô Golf-háború elôtt)

Szóval ezek a szavak elhangzottak, így, szóról szóra, megjelent az újságban. Ahogy aztán kiderült, a címzett nem vette komolyan, vagy legalábbis nem vette eléggé komolyan, de lehet valamire számított, és közben elszámította magát. A többi ismeretes, olvasható már a történelemkönyvekben is, sôt, kiegészült legújabban az ún. második Golf-háborúval! Ez nem olvasható még a történelemkönyvekben.

Bush fenti üzenete különben abból az alkalomból hangzott el, hogy 1990 december végén egyik nagy német napilap1 közölte számos államfô újévi üzenetét, csokorba szedve az olvasók számára. A Kremlben még mindig a szokásos mondatszerkesztéssel békérôl, barátságról és együttmûködésrôl álmodoztak, Bush azonban erélyesebb hangon szólhat, zsebében a világszervezet felhatalmazásával. Nem akármi. Majd mikor ez nem lesz, hát akkor ..., nem lesz. A háborúhoz végül is elsôsorban fegyverekre és katonákra vagyon szükség. Neki pedig mindkettôbôl több van, mint másoknak, különösen fegyverekbôl; és az engedély sem több, mint lakodalmi meghívó vôlegény és menyasszonynak, tehát a fôszereplôknek; eléggé haszontalan, sôt, groteszk formaság.

Ha valaki elfelejtette volna, úgy érdemes lehet felidézni.

Amikor 1989-ben javában omladozott a "béketábor", a Nyugat már-már mámorosan ünnepelte az ún. hidegháborúnak nemcsak a végét, hanem megnyerését is. Az egész világ szeme Európán volt. Ezt a politikai konstellációt használta ki az iraki diktátor, aki háta mögött a patthelyzettel végzôdô iráni háborús kalanddal, augusztus 2-án bevonult Kuvaitba. A média úgy tudta, azért, mert az annexióval gondolt megszabadulni sok milliárdos adósságától, amit a kis szomszéd nyújtott neki az Iránnal folytatott háborúja idején.

De álljunk meg itt egy szóra, ugyanis valami hasonló történt már 1956 novemberében, amikor a magyar forradalom teljesen lekötötte a világ figyelmét; és annak a politikailag szélvédett árnyékában hajtotta végre az angol és francia hadsereg a szuezi intervenciót, ami ellen a szovjet vehemensen tiltakozott ugyan, de végül is Eisenhower elnök erélyes tiltakozására vonultak ki Egyiptomból NATO- szövetségesei.

1990-ben a csapatok felvonulásának idején nap mint nap jelentek meg a legmerészebb jelentések arról, hogy milyen rendkívüli haderôt képviselnek az iraki nemzeti gárda alakulatai. Éppen ezért teljesen érthetô, hogy az ENSZ-szövetségesek haderejük felvonultatásával adnak nyomatékot Bagdaddal szembeni követeléseiknek. Csupán nem maradt hely a háttéri valóság feltárására, hogy valójában olajról volt szó, s ha mégis szó esett errôl is, akkor az teljesen alámerült az érvényes alapelvek fennkölt hangoztatása mellett, nevezetesen hogy egy kis ország szuverenitásának megsértése megtorolandó már csak példát statuálni is, nehogy még valakinek hasonló jutna eszébe. (Nem sokkal ezután majd a Balkán eseményei gazdagították a történelem lecketárát.)

Mind a mai napig vissza-visszatérô kérdezôsködés tárgya, miért nem végzett Bush senior teljes munkát, hiszen bevonulhatott volna Bagdadba, Irak katonai veresége teljes volt. Különben is, az US Army fôparancsnoka meg sem akart állni Bagdadig, és személyesen az elnök utasította rendre, emlékeztetve arra, hogy ki az elnök, és ki annak a tábornoka. (Pro memoria: hasonló helyzet fordult elô a koreai háború során is!) Nemrég pedig Bush nyilatkozta, miszerint azért nem vonult be Bagdadba az elsô Golf-háború lezáró aktusaként, mert nem vállalhatta a további háborúnak egy, a vietnamihoz hasonló esetleges megfeneklését.

Majd a történészek fogják eldönteni, helytálló volt-e a helyzet megítélése mind akkor, mind most.

A nyugati sajtóban két dologról írtak ezekben az idôkben: egy kényelmes, mondhatni lassú tempóban elôkészített olyan háború fog következni, amelyiket a precíz és ultramodern technika fog uralni, a civil lakosság sebészeti pontossággal folytatandó megóvása mellett. Halottak tehát csak egyenruhát viselôk lesznek. De ezt nem mondták. A másik, amirôl a legtöbb szó esett a sajtóban, hogy ugyanis miután elintézik ezt a kuvaiti ügyet, Bush és az USA megajándékozzák a világot egy új világrenddel. Mert azt mindenki érezte, hogy valamiféle rendnek lennie kell ezután is, s afelôl sem merültek fel kérdések, hogy az új világrend jó és igazságos lesz már csak azért is, mivel a letûnt hidegháborús rend nem volt sem jó, sem igazságos. Most pedig a demokrácia védelmezôje és bajnoka, jelesül az USA lesz a keresztszülô. Márpedig azok nem keresztelnek Tajgetoszra való, hanem csak életrevaló gyermeket. Majd nemsokára az is kiderül, hogy ez a gyermek erôszakos, durva és verekedôs fajta. Mint keresztapja.

Aztán egyre inkább kirajzolódott, hogy az új világrend nem katonai, hanem gazdasági lesz, hiszen elég volt a hadi kiadások kényszere alatt nyögô eddigi világgazdaságból: leszerelés és konverzió, hangzott el naponta. Persze, akik hangoztatták, nem voltak tisztában azzal, hogy a tegnapi fegyvergyárakat nem lehet egyszerûen átállítani pl. (éjjeli)edényt gyártani, és különben is az edény piaca többszörösen telített, s el nem adható dolgokat fabrikálni halomszámra, raktárra, kimondottan ráfizetéses vállalkozás.

Aztán egyszerre megjelent a varázsige: globalizáció. Megjelentek a magyarázatok is hozzák. Ezekrôl szót ejteni azért is érdemes, mert egyik- másik magyarázat szerzôjének messzemenôen jóindulatú, de erôsen egyoldalú szemléletérôl tanúskodik.

E magyarázatok így foglalhatók össze: a globalizáció a társadalom nem új és feltétlenül pozitív elôjellel jegyzendô minôségét jelenti, hanem néhány, a különféle országokban különbözô intenzitással érvényesülô, negatív szelekciók és korlátozó mechanizmusoknak a megszüntetését, mint:

- a gazdaság nem támaszkodhat védett piacra;

- a tudomány számára megszûnik a nemzeti horizont jelentette dimenzió;

- a jog érvényessége nem szorul az ország határai közé;

- az oktatási rendszer sem támaszkodhat a nemzeti jellegbôl adódó magától értetôdésre2 .

El is hangzott, nem is egyszer, éspedig a globalizáció szenvedélyes védelmezôinek szájából, hogy éppen a globalizáció tette lehetôvé az emberi jogok akár exportálásának is nevezhetô expanzióját a harmadik világba is, felgyorsítva azok fejlôdését.

Vennénk szemügyre a felsorolt "jótéteményeket".

A védett piacok megszüntetése kétségtelenül árubôség és az áruk minôségének emelkedéséhez vezetett. Nemsokára kiderült azonban, hogy a szabadpiac kínálta árubôséggel szemben áll a rohamos elszegényedés, ami pontosan az ellentéte a kommunista diktatúra alatt fennálló "üres üzletek, tele pénztárca" helyzettel. Egyikben a vevô vásárolna, de nincs pénze, a másikban pedig vásárolt volna, de nem volt áru.

A tudományok szabad fejlôdését nem szûkítik be nemzeti látószögbôl adódó korlátok, szabad és gyors lett az információk áramlása, amit a diktatúra szorító karmaiban senyvedôk tudták valójában becsülni. A szoros cenzúra jelentette ellenôrzés idôszakát felváltotta a korlátlan gondolkodási és szólási (legtöbbször: a felelôtlen fecsegés) szabadsága. A korlátlan szabadság gyorsan növô gyomjai fojtogatják azonban magát a szabadságot; a szabad tudományok mellett szabadon burjánzik mindenféle áltudomány, az ún ezoterika valamennyi ágazata.

Az oktatási rendszer is felszabadul a diktatúrák szorításából, persze azzal az eredménnyel, hogy a jól képzett abszolvenseket azonnal elszippantja a határokon túli szabad piacon mutatkozó kereslet. Ezzel megszûnik a jobb sorsra érdemes agyvelôk senyvedése, egyfelôl, másfelôl pedig beigazolódik a régi és örökös igazság, hogy ahol több van, még több lesz, vulgó: a kutya is a dombra "csinál".

Az univerzális jogok expanziója talán a legnagyobb jelentôségû, különösen akkor, ha eltekintünk az elmaradott társadalmi struktúrák és a modern jog és joggyakorlat között mutatkozó összeférhetetlenségtôl. De mivel a nemzetközi jogi normák elfogadása mindenféle gazdasági együttmûködés feltételei közé tartozik, azt is jelentette, hogy megszûnt a különösen nemzeti színû kommunisták idejébôl tovább élô szuverenitásra hivatkozó mellébeszélések ideje is.

Maga a globalizáció tehát - jól nem egyéb, mint a kommunista ideológia összeomlása által maga mögött hagyott területek meghódításának stratégiája, szándékosan elhagyva a jelzôt, hogy miféle hódítás leendô ez: gazdasági avagy politikai? - hiszen táncolni csak zenére lehet, a zenekar pedig úgy játszik, ahogyan a megrendelô fizeti. Lejárt az ingyen, lelkesedésbôl, hangosan és tele torokkal énekelt hazafias dalok ideje. Akik pedig megpróbálták ezt élesztgetni, kilógva a sorból, egyre inkább még rosszabb helyzetbe sodorják magukat, ti. elôbb- utóbb rá fognak jönni, hogy éhség ellen nem elég a himnuszt énekelni.

Ilyen körülmények között és háttér elôtt jelent meg tehát a szent tehén, a pénz - amit Marx tôkének nevezett - s legelôször is kellett neki legelô. Mivel pedig egyedül volt keleten, minden legelôt gyorsan és könyörtelenül lelegelt kopárra. Mikor nincs mit tovább legelni - nincs több profit! - egyszerûen továbbáll új legelôt keresni, majd aztán onnan is tovább. Valódi nomádok gyakorolta legeltetés, hiszen semmi köze ahhoz, aminek régies megnevezése "legelôgazdálkodás".

A szent tehén legelôje pedig az ugyancsak szentté nyilvánított piac, amelyiken minden pénzzé tehetô. Hogy aztán egy háború is üzlet lehet? - mintha Marx is beszélt volna ilyesmirôl! - sôt, éppen a Golf-háborúk tanítottak meg arra, hogy az információ iparágának a háború elsôrendû és hatalmas nyereségeket biztosító piaca is lehet, ahol aztán teljesen kizárt az erkölcs utáni kérdezôsködés. Ez pedig felveti a piac és az erkölcs összeférhetetlenségének nehezen elutasítható kérdését, ill. gondolatát is. A piacon ugyanis megszûnik az érték, mindennek csak ára lesz, a szellemieknek is, ami jelzôje pedig a minôség. A minôség azonban nem mérhetô kategória, csak mérlegelhetô, és nem felmérhetô, hanem csak megítélhetô lehet.3

A piac mûködése sajátságos törvényeknek van alárendelve. Van azonban egy általános érvényû törvény, amely al&oacu