|
LV. évfolyam 253. (15521.) sz |
2003. október 30., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A Kovászna Megyei Törvényszék elegendô számú tolmáccsal rendelkezik az új alkotmány igazságszolgáltatásbeli anyanyelvhasználatra vonatkozó elôírásainak alkalmazására, nyilatkozta Papp Zsigmond, az intézmény elnöke. Papp szerint a megyei törvényszéken az alkotmánymódosítás elôtt is alkalmaztak tolmácsokat, noha a törvény ezt nem tette kötelezôvé. "Minden tárgyaláson jelen van egy tolmács, de az írnokok és a bírák többsége is ismeri a magyar nyelvet", mondta a törvényszéki elnök. Papp Zsigmond közölte, a Kovászna megyében mûködô három törvényszék tizenkét bírája közül kilencen beszélnek és írnak magyar nyelven.
Mintegy hatezer egyetemi hallgató vonult szerdán délben a Temes Megyei Prefektúra elé, Kolozsváron több mint ötszáz diák gyûlt össze a Béke téren. A temesvári egyetemisták képviselôi találkoztak Dorel Gîtlan alprefektussal, aki egyetértett követeléseikkel és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a gondok helyi és országos szinten is megoldódnak. Kolozsváron több mint ötszáz egyetemi hallgató gyûlt nagygyûlésen. A tiltakozás miatt több kolozsvári egyetemen szünetelt az oktatás. A diákok elégedetlenségének okai: az alacsony ösztöndíjak, a kollégiumi állapotok és az oktatási rendszer reformjának hiánya. A bentlakásban lakók ágyat készítettek Alexandru Athanasiu oktatásügyi miniszternek, a szobák ablakaiban még kedden lepedôk jelentek meg, amelyekre az oktatásügyi szaktárca vezetôségét lemondásra felszólító feliratokat festettek.
Közelebb kerülni a polgárokhoz, növelni biztonságérzetüket - ezzel a jelszóval hozták létre az ún. kapcsolattartó rendôrséget minálunk is. Errôl a témáról hallhattunk eléggé szûkszavú ismertetôt kedden a megyei rendôrparancsnok részérôl, bár a meghívó tartalmából ítélve kimerítô beszámolóra számítottunk az új típusú honi rendôrség mûködésérôl. Ehelyett a svájci rendôrség képviselôje írta le kimerítôen a Kontaktpolizei néven mûködô rendôrség tevékenységét, a lakosság körében végzett legutóbbi felmérések eredményeit. Kiderült, hogy a svájciak legjobban a rendôrségben bíznak az összes állami intézmény közül, ami minôsíti a rendfenntartó erôk munkáját.
A fentieket távolról sem mondhatja el magáról a román rendôrség, amelyrôl a lakosság jó részében a legjobb indulattal is vegyes érzelmek élnek. Indulásból ez is éppen elég nagy probléma, amivel szembe kell néznie a rendôrségnek és tennie kell(ene) azért, hogy a lakossági szemlélet megváltozzon. A "cs- magolás", vagyis a tavalyi egyenruhacsere látványos volt, de a "ta-talom", vagyis a hozzáállás, a magatartás, a munkakörülmények változása még várat magára.
Biztonságérzet, bizalom. Kulcsszavak. A kapcsolattartó rendôr mint a lakosság barátja? Régen várt fejlemény lenne. A koncepció ugyan nem rossz, de kérdezem én: az állampolgár fegyelmezéséhez szokott szektorista milyen metamorfózis által válik jó kapcsolattartó rendôrré? Olyanná, aki érti és megérti, hogy elsô és legfontosabb dolga a bizalom építése, minekután az emberek bizalmukba is fogadhatják. Sajnos, keveset hallhattunk az említett találkozón a szóban forgó új rendôri szerep gyakorlatiasabb vonásairól. Arról például, hogy a mintaországban, Svájcban, hogyan és mennyi idô alatt jött létre az a bizalmi tôke, amely aztán a polgárok biztonságérzetében csapódott le. Mellesleg Svájcban minden tízezer lakosra jut egy kapcsolattartó rendôr, itt harmincezerre. Tehát itt is van még behoznivaló.
A megyei rendôrség parancsnoka azért tisztában
lehet azzal, hogy a
"kapcsolattartás" körül nincs minden a
legnagyobb rendben, mert már indulásból elsorolta azokat az
okokat, amelyek miatt "mûködési
rendellenességek" várhatók: rendôrhiány,
polgárôrhiány, felszereltség hiánya,
szolgálati lakáshiány (a szegény
rendôrök ingázni kényszerülnek),
pénzhiány.
Számomra érthetetlen, hogy ha az illetékesek képtelenek saját maguk megtalálni jellegzetes problémáinkra a testr eszabott, hatékony megoldásokat, és úgy döntenek, hogy "átveszik" a máshol bevált modelleket, miért végeznek félmunkát, kockáztatva ezáltal a program, a módszer sikerességét?
A kapcsolattartó rendôrséghez visszatérve - bizalomkeltô egyelôre csak az, hogy a modell svájci.
A legnagyobb jóindulattal sem mondhatjuk, hogy sikeres volt a tegnapi, eredetinek mondható sajtó- sajtószóvivô találkozó. Már az elsô forduló után felfokozott, hellyel-közzel a személyeskedésig menô vita alakult ki. A szóvivôk egy része ezúttal nem úgy "vitte a szót", ahogy azt egy szóvivônek tennie kell, meg a sajtósok sem igazán az együttmûködés tényleges gondjaival, inkább apró-cseprô sérelmeikkel hozakodtak elô.
Ovidiu Natea prefektus, mint mondta, az újságírók kérésére hívta össze a minisztériumok alárendeltségébe tartozó intézmények szóvivôit, hogy a "teljes transzparencia" jegyében beszélgessünk, hiszen "senkinek sincs rejtegetnivalója". Ugyanakkor felkérte a mass média képviselôit, "ne torzítsák el az információkat", ha azt akarják, hogy ez a kapcsolat olajozottan mûködjék.
Az újságírók elmondták, hogy egyes intézményekkel nincs gond, de vannak olyanok, amelyektôl szinte lehetetlen bármilyen közérdekû információt megtudni. A megyei egészségügyi pénztárt, illetve a megyei kórházat említették, késôbb ugyanide sorolták a törvényszéket, bíróságot és a fellebbviteli bíróságot.
A kórház szóvivôje, Alexandru Lupsa professzor startból támadásba lendült, s meglehetôsen agresszív hangnemben oktatta ki az újságírókat deontológiából, törvényismeretbôl és egyebekbôl. S ahogy mondani szokás, "szó szót hozott", s végül az egész zsibvásárrá alakult. Ha egyéb nem, már az elfajult hangulat figyelmeztetô lehet a találkozó szervezôi számára, hogy a sajtó és a sajtószóvivôk, illetve sajtó és a szóban forgó intézmények kapcsolatában mélyebben fekvôek az ellentétek. Ezeket megvizsgálva lehet majd olyan kapcsolatot kialakítani, amely valóban az állampolgár hiteles tájékoztatásában hoz hatékony változást. Erre még várni kell. Tegnap végül abban született egyezség, hogy ezentúl korrekt kapcsolatot igyekszik mindkét fél kialakítani. A prefektus meg ki-, vagy inkább bejelentette: ha egy-egy intézmény ezentúl megtagadja az információt, szóljunk neki, majd ô a "fenekükre ver".
Mindent egybevetve a tegnap történtek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy vannak szóvivôk/intézmények, amelyek nem értették meg, hogy kötelességük minden, a lakosságot érintô, közérdekû információt a közvélemény tudomására hozni. Azt sem látszottak érteni, hogy a szóvivô mûködésével saját intézményének az imázsát építi, közvéleménybeli megítélését, s erre nem az agresszív vagy nyegle stílus, esetleg az információk rejtegetése, a hibák takargatása a legüdvösebb megoldás.
Az új iskolai év kezdetét követôen semmilyen konkrét intézkedés nem történt annak érdekében, hogy a pedagógusok társadalmi-szakmai helyzetén változtassanak. Annak ellenére, hogy a kormány választási propagandisztikus hangnemben merész kezdeményezésekrôl beszélt a nehéz helyzetben levô családok és tanulók védelmére valamint az iskolák korszerûsítésére vonatkozóan, a katedrán dolgozók helyzetének javításáról nem hallani semmit, irányukban csak a közöny és lenézés érvényesül.
A tanügyi szakszervezetek a pedagógus szerepének, munkájának megfelelô fizetést kértek, amirôl szó sem esik mostanában, a tanügy alulfinanszírozása pedig a kormány gyakorlatává vált.
A Spiru Haret Tanügyi Szakszervezeti Szövetség a szakszervezeti vezetôkkel együtt elemezte a pedagógusok drámai helyzetét, az életszínvonal és a vásárlóerô csökkenését, és meggyôzte a Végrehajtó Bürót, hogy a következôket nyilatkozza:
- A Spiru Haret TSZSZ nem támogatja egy újabb szerzôdés megkötését a Nastase- kormánnyal, ahogy a korábbi kormányokkal szemben is hasonló álláspontra helyezkedett, mivel azok csak manipulálni akarják a szakszervezeteket. Ha a szakminisztérium szintjén ez a megegyezés tartalmazni fogja követeléseinknek legalább egy részét, nem tanúsítunk negatív magatartást, de sohasem fogjuk figyelmen kívül hagyni tagjaink követeléseit.
- Célunk újra felvenni a kapcsolatot az összes többi tanügyi szakszervezettel, hogy elôbb egymás között kössünk egyezséget, majd a szakminisztérium és azt követôen a kormány képviselôivel.
- Kérjük a KOKM-et, hogy sürgôsségi jelleggel kezdeményezzen egy törvénytervezetet a rendszerben dolgozók fizetésének emelésére 2004. jan.1- tôl. Úgy értékeljük, hogy csupán a közvélemény félrevezetését jelenti a fizetések kiigazítására vonatkozó propaganda.
- Kérjük, hogy az Egyeztetô valamint a Társadalmi Párbeszéd Bizottságokban beszéljék meg és véglegesítsék a szakminisztériummal kötött megállapodást a közoktatási egységek finanszírozására, a tanszemélyzet elhelyezésének és áthelyezésének módszertanára és idôpontjára vonatkozóan.
- Sohasem fogunk egyetérteni, hogy a sajátos törvényekbe foglalt jogainkat minisztériumi kabinetekben készült dokumentumokkal csorbítsák - olvasható a Spiru Haret TSZSZ közleményében.
Kormányhatározat a Roman Rt. ügyben
Eltörlik a brassói Roman Rt.-nek az állami részvények eladásának idôpontjáig felhalmozott államadósságait, valamint az ehhez járuló kamatokat és bírságokat - határozott a kormány a legutóbbi ülésén elfogadott sürgôsségi rendeletében.
Hasonlóképpen felmentik az üzemet a fizetési kötelezettség alól a Kereskedelmi Bankkal szemben felhalmozott és ki nem egyenlített hitelek esetében is, amelyeket az Állami Privatizációs Hatóság (APAPS) garantált.
A brassói vállalat által a korábbi pénzügyi tranzakciók alkalmával, valamint a privatizáció idején felhalmozott adósságot abból a nyereségbôl kívánják visszaszerezni, amelyet a Roman produkál majd a tartozások eltörlése révén.
A sürgôsségi kormányrendelet kimondja továbbá, hogy a helyi hatóságok jóváhagyhatják a vállalatnak az önkormányzattal szemben felhalmozott adóssága teljes vagy részleges eltörlését is. Részleges adósságeltörlés esetén a különbséget részletekben fizetik ki a helyi önkormányzat által megszabott terv alapján.
Az üzemnek az Electrica és a Distrigaz szolgáltatókkal szemben felhalmozott adósságát részvényekké alakítják, 25 ezer lejes részvényenkénti értékben, kivéve a tartozásokra kiszabott hozzáadottérték-adót, valamint a késedelmi kamatokat és büntetéseket, amelyeket teljes mértékben eltörölnek.
A tartozások átalakítása folytán szerzett részvényeket az Állami Privatizációs Hatósághoz irányítják annak érdekében, hogy ezeket majd a vállalat új tulajdonosának adják el, a részvények értékének legkevesebb tíz százalékáért.
A sürgôsségi kormányrendelet értelmében a Roman energetikai kirendeltségének az Electrica és Distrigaz szolgáltatókkal szemben felhalmozott valamennyi adósságát, beleértve a késedelmi kamatokat és a büntetéseket is, átadják a brassói Romannak, majd részvényekké alakítják.
Az átadás idôpontjától ugyanakkor törlik a Roman valamennyi kirendeltségének az energetikai részleggel szemben felhalmozott adósságát is.
A határozat szerint mindezek a kedvezmények csak abban az esetben lépnek életbe, ha megvalósul a Roman ipari park.
A malájföldi Pesaka Astana cég az október elején kötött szerzôdés alapján vette át a Roman részvényeinek 94, 2 százalékát. A Pesaka jelképesen egy eurót fizetett a részvények fejében, ám kötelezettséget vállalt arra, hogy mintegy négymillió eurót fektet a technológia korszerûsítésébe és a környezetvédelembe, valamint 45 millió eurót törleszt a vállalat adósságaiból és hiteleibôl.
A privatizációs szerzôdés értelmében a tulajdonos vállalta, hogy hármat átvesz az üzem 50 csarnokából, amelyekben folytatja a teherautók gyártását.
A malájföldi vásárló megkapja az üzemen belül létesítendô technológiai parkok 2-10 százalékát, vagyis mintegy 105 hektárt, amelyen más kereskedelmi társaságok is kifejthetik tevékenységüket.
A brassói Roman Rt. 2.561 milliárd lejes törzstôkével rendelkezik, a részvénycsomag 94,2 százalékát a Pesaka Astana, míg a fennmaradó részt más magánszemélyek, illetve jogi személyek birtokolják.
Tegnap a parlament szakbizottságai együttes üléseken folytatták a költségvetés tervezetének vitáját. Ezeken sor került az RMDSZ által benyújtott módosító indítványok vitájára is. A legtöbb benyújtott indítványt a szakbizottságok elfogadták, és saját javaslatukként terjesztik elô a költségvetési bizottságnak.
Kedden a 2004. évi költségvetési tárgyalások keretében Miron Mitreával, a közlekedés-, építkezésügyi és turizmus tárca miniszterével találkozott az RMDSZ képviselôházi és szenátusi frakciója.
A találkozó egy tárgyalássorozat részét képezi, amelynek különleges fontossága abban áll, hogy az RMDSZ képviselôinek lehetôségük nyílt fenntartani azokat a javaslatokat, amelyek nem jelennek meg tételesen a költségvetés tervezetében, és amelyek a magyarlakta területek önkormányzatainak javaslatára ezek érdekprioritásait tartalmazzák.
Miron Mitrea miniszter általános észrevételeket tett a minisztérium költségvetésére vonatkozóan, amelyekbôl kiderült, hogy a következô évben a beruházásokra szánt összegek csökkentek a szociális intézkedések javára.
A miniszter elmondta, hogy a turizmus, mint nemrég átvett terület, alacsony költségvetéssel rendelkezik, amit más alapelvekre akar építeni. Ezekbôl a követendô irányvonalakból különösen fontosnak tartja, hogy különleges hangsúlyt kell fektetni a falu- és gyógyturizmusra.
Borbély László képviselô elmondta, hogy az RMDSZ a költségvetési törvénytervezettel kapcsolatos végleges álláspontját a költségvetés szakbizottsági vitája után fogja eldönteni. Ezt megelôzôen azonban folytatódnak a miniszterekkel, a megyékre, és konkrétan a magyarlakta településekre vonatkozó tárgyalások.
Winkler Gyula képviselô rámutatott arra, hogy az RMDSZ általános igényei három irányvonalat követnek: a helyi költségvetések kielégítô finanszírozása, a beruházási programok méltányos regionális leosztása, illetve az elôcsatlakozási pénzalapok hatékony felhasználása. A képviselô kiemelte, hogy e három elv megfelelô követésében kulcsszerep jut a közlekedés-, építkezésügyi és turizmus minisztériumának.
A továbbiakban a képviselôk kérdéseire válaszolt a miniszter, amelyek konkrét és elvi kérdéseket egyaránt érintettek.
Az Észak-Erdélyen áthaladó autópályával kapcsolatban a miniszter támogatását fejezte ki, véleménye szerint 7-8 év alatt megvalósítható elképzelés. Kiemelte: a Bechtel amerikai céggel folytatódik az együttmûködés, elkészült a megvalósíthatósági tanulmány és a jövô évben már elkezdôdhetnek az autópálya-építés munkálatai Brassó, illetve Nagyvárad irányából.
Antal István képviselô kérte, hogy a minisztérium támogassa azokat az önkormányzatokat, amelyek hamarabb tudják a beruházásokhoz szükséges önrészt biztosítani. Továbbá a helyi vasútvonalakra vonatkozó kérdésére a miniszter elmondta: úgy tervezik, hogy elsô fázisban haszonbérleti szerzôdést ajánlanak fel az illetô önkormányzatnak, ha erre nincsen igény, átadják a magánszférának.
A helyi utakra szánt alappal kapcsolatosan a képviselô hangsúlyozta a megyei tanácsok elégedetlenségét, mivel az összegek túlságosan késôn jutnak el hozzájuk. A miniszter elmondta, hogy az útalap finanszírozása a jövôben javul, mivel 2005-tôl a matricákat általánosítják, és a behajtott luxusadókból nagyobb részt különítenek el az útalapra.
A megyékbôl begyûjtött, véglegesített beruházási javaslatokról tovább folytatódnak a tárgyalások.
A képviselôház munkaügyi és társadalomvédelmi bizottsága a társadalombiztosítási költségvetést tárgyalta.
A Kerekes Károly és Böndi Gyöngyike képviselôk által megfogalmazott módosító javaslatokat a bizottság elfogadta. Az egyik az etnikailag üldözött személyek számára elôírt jogoknak megfelelô költségvetési finanszírozást pontosította. Ugyancsak pontosításra került az évi átlagfizetésen alapuló tb- költségvetés, (társadalombiztosítási költségvetés), amely eredetileg csak a harmadévre kiszámított átlagfizetést tartalmazta. A módosítás elfogadása azért fontos, mert a gyest az évi átlagfizetés alapján számítják ki.
(MTI) - A vajdasági magyar pártok jogi szakértôi teljes jogú állampolgárságot kértek a délvidéki magyarok számára a magyar külügyminisztérium szakmai bizottságával folytatott budapesti tárgyalásokon.
Miavecz Béla, a vajdasági szakértôi csoport alelnöke - akit a Vajdasági Magyar Szövetség delegált a testületbe - közölte az MTI-vel: a hétfôi budapesti megbeszéléseken a vajdasági szakértôk arról tájékoztatták tárgyalópartnereiket, hogy a szerbia-montenegrói, illetve a szerbiai jogrendben semmi akadálya nincs annak, hogy a vajdasági magyarok megkapják a magyar állampolgárságot.
A vajdasági szakértôk teljes jogú állampolgárságot kértek a délvidéki magyarok számára. Szorgalmazták továbbá, hogy a vajdasági magyar pártokhoz hasonlóan az anyaország parlamenti pártjai is jussanak közös nevezôre a kettôs állampolgárság kérdését illetôen. Kérték, hogy a magyar parlament úgy módosítsa az állampolgárságról szóló törvényt, hogy a vajdasági magyarok áttelepülés nélkül igényelhessék a magyar állampolgárságot, figyelembe véve azt, hogy felmenôik magyar állampolgárok voltak és akaratuk ellenére szûnt meg a magyar állampolgárságuk.
Miavecz szerint a vajdasági szakértôk azzal a kéréssel fordultak a külügyi szakmai bizottsághoz, hogy a vajdasági magyarok a szerbia- montenegrói konzulátusokon, illetve a nagykövetségen kérelmezhessék a magyar állampolgárságot.
A délvidéki jogszakértô rámutatott arra, hogy a kettes vagy többes állampolgárság nem új dolog, a nyugati demokráciában létezô intézmény, s a nyugat-európai országokban rengeteg olyan szerbia-montenegrói vendégmunkás szerzett állampolgárságot úgy, hogy közben megtartotta anyaországa állampolgárságát is.
Minden állam saját hatáskörében dönt arról, hogy kinek és milyen feltételek mellett adja meg az állampolgárságot. Az állampolgárság intézménye "egy és oszthatatlan", de - mutatott rá Miavecz - lényeges, hogy aki az egyik országban már teljesítette állampolgári kötelezettségét, annak a másik országban már ne kelljen azt teljesítenie.
A vajdasági szakértôi bizottság alelnöke hangsúlyozta, hogy a hétfôi budapesti megbeszélések nagyon tartalmasan zajlottak le, a külügyi szakértôk korrektek és megértôk voltak, s abban állapodtak meg, hogy november elején folytatódnak a konzultációk.
Bosznia-Hercegovina, Szerbia-Montenegró, Macedónia, Horvátország, Albánia, Bulgária, Románia és Moldova közös nyilatkozatban jelentették be kedden Szarajevóban, hogy beemelik nemzeti jogrendjükbe a határokon átnyúló szervezett bûnözés elleni ENSZ-egyezményt.
A szeptember végén hatályba lépett konvenció, amelyhez mostanáig 147 ország csatlakozott, egyebek mellett a korrupció, az igazságszolgáltatás akadályozása és a pénzmosás elleni intézkedéseket szab meg, valamint a tanúvédelemre és a nemzetközi együttmûködésre - maffiózók kiadatásának egyszerûsítésére, adatvédelemre - vonatkozó rendelkezéseket fogalmaz meg. Az egyezményhez, amelyet mindössze 52 ország ratifikált, három kiegészítô jegyzôkönyv csatlakozik az emberkereskedelemrôl, a csempészetrôl és a fegyverkereskedelemrôl.
Az egyezményben foglaltak átvétele a szervezett bûnözéssel kapcsolatos jogszabályok szigorítását jelenti a balkáni államokban annak érdekében, hogy eredményesebben göngyölíthessenek fel nemzetközi bûnbandákat és csillapítani tudják a májusi bôvítés után keleti határai mentén gonosztevôk beözönlésétôl tartó Európai Unió félelmeit - írta a Reuters brit hírügynökség.
"A szervezett bûnözés elleni harc több jogi szükségszerûségnél. Ez imázskérdés és közvetlenül kapcsolódik a beruházások térségbe vonzásához" - mondta a délkelet-európai országok igazságügyi minisztereinek szarajevói értekezletén Erhard Busek, a Balkán Nyugat- Európába illesztését segítô délkelet-európai stabilitási paktum osztrák koordinátora.
A Tanjug szerbia-montenegrói hírügynökség részletekbe nem bocsátkozó jelentése szerint a mintegy húsz ország részvételével tartott konferencián Dusan Protic szerb igazságügy-miniszterhelyettes kijelentette: Szerbia élharcosa a szervezett bûnözés elleni küzdelemnek Délkelet-Európában, a törvényi és intézményi keret fejlesztésével.
Az igazságügyi miniszterek értekezletével párhuzamosan a térség rendôrfôkapitányai kétnapos tanácskozást kezdtek a szervezett bûnözés elleni fellépéseik összehangolásáról.
(MTI) - A muzulmán szent hónap kezdetével megindított iraki támadásoknak a The Washington Post szerint ugyanaz a célja, mint az 1968 évi holdújévi Tet-offenzívának volt Vietnamban: meggyôzni az amerikaiakat arról, hogy katonáik vesztes ügyért harcolnak és távozniuk kell, még ha a puszta katonai logika ezt nem is indokolja.
A lap szerdai szerkesztôségi cikke szerint ramadán- offenzíva nem jelent stratégiai fenyegetést, mint ahogy a Tet-offenzíva sem jelentett, sôt az elôbbi el is halványul az utóbbi mellett, hiszen a holdújévi támadásban 3800 amerikai katona és 14 ezer vietnami civil vesztette életét. A bagdadi és faludzsai támadások, öngyilkos merényletek mégis megrémítették az irakiakat, megfélemlítették a potenciális szövetségeseket és elmélyítették a kongresszus és az amerikai közvélemény kétségeit az iraki küldetéssel szemben. A kommentár szerint mindazonáltal helytelen lenne arra a következtetésre jutni - bárhogy is remélik ezt Amerika ellenségei - hogy eljött a kivonulás ideje, hiszen semmi alapja sincs azt feltételezni, hogy Irak stabilizálása megvalósíthatatlan. A koalíció és az irakiak többsége egyaránt azt akarja, hogy a hatalmat ruházzák át egy szuverén kormányra, az amerikai erôket pedig irakiak váltsák fel amilyen hamar csak biztonságosan lehetséges. A kommentár szerint több katonára lenne szükség, a Pentagon azonban a jövô évi elnökválasztásra figyelve inkább csökkentené a számukat.
A lap egy elemzésében viszont azt emeli ki, hogy George Bush amerikai elnök nem változtat stratégiáján, de nincs is más lehetôsége, mint fokozott mértékben hagyatkozni az iraki rendôrökre és katonákra, miközben az amerikai erôk a háttérbe húzódnak, s onnan intéznek rajtaütéseket a gerillák ellen.
Az elemzés szerint a két másik lehetôséget már megvizsgálták és letettek róla. További amerikai katonák ezreinek Irakba küldése ellen szól, hogy a hadsereg már így is túlterhelt, más országok pedig vonakodnak katonákat adni a stabilizáláshoz, vagy ha mégis, hozzájárulásuk inkább csak jelképes.
Amerika stratégiája így kizárólag azon alapul, hogy az irakiakra bízza a gondoskodást a biztonságról. Az egyedüli különbség, hogy felgyorsítják kiképzésüket. A Pentagon egyik tábornoka ezt így fogalmazta meg: tartani az irányt és gyorsabban haladni. Az idô fogja eldönteni, hogy a stratégia mûködik-e, megteremthetô-e a biztonság, mielôtt az iraki lakosság az amerikai jelenlét ellen fordul vagy az amerikai közvélemény megcsömörlik az egésztôl.
(MTI-Panoráma) - Az még csak hagyján, hogy az olasz fasizmus nosztalgikusai visszasírják Benito Mussolini és feketeingesei uralmát. De hogy a Ducét sokan már- már védôszentként tisztelik, több mint meghökkentô. És mégis igaz, mint az egy, a napokban Itáliában megjelenô könyvbôl kiderül.
Roberto Zoli újságíró hosszú éveken keresztül gyûjtötte azokat az üzeneteket, amelyeket a néhai diktátor hívei hagytak a családi kriptában és végül 2500-at választott ki Írtam Mussolininak címû könyvébe. Különösen két idôszak érdekelte ôt: az 1957-et követô öt év, majd az 1997 és 2001 közötti korszak üzenetei. Az elsô dátum azt az évet jelzi, amikor a Duce földi maradványait szülôvárosában, Predappió-ban elhelyezték a családi kriptában.
Mint Zoli a Reutersnek elmondta, a korai üzenetek elsôsorban hûségnyilatkozatok voltak az egykori hívektôl, valamint bosszúeskük haláláért. "Engedelmeskedtem neked, amikor éltél, megvédem emléked" - szól az egyik üzenet. Az ezredfordulóhoz közeledve azonban ugyancsak megváltozik a hangnem, a stílus: tanácsot kérnek tôle egészségügyi, szerelmi, pénzügyi kérdésekben, segítségét kérik, hogy jussanak jó munkalehetôséghez, de még a Lazio futballcsapatának sikerét is számon kérik tôle. Ez nem szokatlan Olaszországban bizonyos népszerû szentek, például Nápoly védôszentje, San Gennaro, vagy a nemrég szentté avatott Padre Pio esetében. Azt azonban kevesen gondolnák, hogy akadnak szép számmal, akik Mussolininak is ilyen "varázserôt" tulajdonítanak.
Benito Mussolini 1922-ben puccsal került hatalomra Olaszországban és diktátorként kormányozta az országot III. Viktor Emánuel király "jóváhagyásával" egészen 1943-ig, amikor a hadsereg a II. világháborús vereségek hatására ugyancsak puccsal távolította el. Letartóztatták, de Gran Sassón lévô börtönébôl a nácik leghírhedtebb kommandós parancsnoka, Otto Skorzeny kiszabadította. Ekkor hozta létre Észak- Olaszországban a Salói Köztársaság nevû bábállamot. A német összeomlás azonban az ô végsô bukását is meghozta: 1945 tavaszán az olasz partizánok elfogták és kivégezték. Uralma alatt Olaszország, Hitler szövetségeseként, birodalmi álmokat szôtt Afrikában és a Balkánon, ezek azonban hamar szertefoszlottak. Bár a fasiszta pártot a háború után betiltották Olaszországban, az elmúlt közel hat évtizedben mindig voltak olyan, a parlamentbe is bekerült pártok, amelyek több-kevesebb eszmei rokonságot vállaltak Mussolini örökségével. Szerencsére a Duce szentté avatását eddig még senki sem kezdeményezte.
Végletesen megváltoztak a dolgok köröttünk, irányunkban. A híradók, példának okáért. Régebben - mi, akiket a Kossuth rádió nevelt föl - megszoktuk, hogy elôbb a legfontosabb külföldi híreket (világpolitikai fordulatokat) kapjuk, majd következnek a belföldi híradások, események, végül egy kis színes az idôjárás-jelentés elôtt.
Azt gondoltuk, így van jól. Ez lenne a normális. Olykor persze elôfordult, hogy a belföldi hír minden mást elsöpört, elsônek került beolvasásra. Beolvastak nekünk. Persze, kerülték a sokkoló híreket, amit lehetett, lekerekítettek. A hírek miatt nem aludtunk nyugtalanul. Csak ha melléhallgattuk a törvény tiltotta adókat. Kinek-kinek mi jött be az ablakpárkányon, a konyhában, a legbelsô kisszobába, s mi volt a kedvence. Ámbátor ezek is úgy voltak hangszerelve, hogy a legfontosabb nagypolitikai események váltak líddé, vezetôhírré (belföldi vagy nagyvilági történések, mikor mitôl lehetett fordulatot várni a kelet-közép-európai sorstalanságban).
A levágta, kinyírta, beletrafált, elütötték, kettéhasították, rázuhant, beledöngölte, felnégyelte (- ötölte-hatolta), agyon/szíven/szájon/lépen lôtte kezdetûek a legritkábban fordultak elô. Nem volt igazi hírértékük. Nem ez volt a legnagyobb katasztrófa, tragédia, szenzáció. Sôt, ezek nem is számítottak igazi hírnek. Sem komcsi Kossuthéknál, sem kapitalista-ellenzéki Szabad Európánál, a hûvös BBC-nél, vagy a kissé vidékies Amerika Hangjánál.
Ma béke van (már ahol nincs Irak, Afganisztán, Közel-Kelet, Balkán…), másféle szél-, hír- és idôjárás. Ma nem azzal lépnek be szobánkba a hazai tévék, hogy "találkozott Bush Putyinnal Moszkvában" vagy "a Sharon-kabinet tagjai ülést tartottak az új zsidó települések helyzetérôl". A belpolitika sem a kormánnyal vagy a parlamenttel kezdôdik, nem a törvényhozás munkájáról számol be a tudósító, hanem arról, hogy három kiskatona eljátszotta pókeren a havi zsoldját és kifosztott egy trafikot Kispupákon; vagy: feldarabolta kamaszmacskáját és édesanyját Csuringa Emese simléderi családi házuk verandáján. Tettének oka, hogy a macska nem ismerte fel azonnal a Székely himnuszt. (Kép: a vadregénnyel befuttatott veranda emberi és állati maradékokkal, vériszamos nejlonzacskó, három hebegô, elsô álmából felvert hivatásos leselkedô kukkolása történetét zagyválja.)
Azok számára, akik a híradót naponta megtekintik, már tudott, nem is érdemes ez elsô három hírt megnézni, a lényeg, az az esemény, mely a legnagyobb hatással lehet a populáció/népesség/nemzet(iség) kedélyállapo-tára és pénzes tárcájára, csak ezután következik, heted- nyolcadrangú történetként futtatva.
Kímélnek bennünket. Nem akarnak reánk ijeszteni. Csomagolnak, kerekítenek, vattáznak, mint a korábbi híradók, amelybôl csak azt nem tudtad meg soha: mikor, hol, hogyan és kik sértik meg folytonosan emberi és polgári jogaid. Taposnak víz alá.
A világ dicstelensége állandó. Csupán eben (Ebesz) gubát cserélnek.
A jövô hét szerdáján kezdôdik az Alter- Native 11 Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. Az 1993-ban indult marosvásárhelyi filmes eseménysorozat az évek során nemzetközi méretû, kortárs filmesek munkáit bemutató kelet-európai fórummá vált. A filmes mûvészet égisze alatt érkeztek, érkeznek alkotók határokon innen és túlról, versenyezni, bemutatkozni, ismerkedni, beszélgetni - nincsenek tematikus megkötöttségek, az utóbbi három évben gyártott bármilyen film szerepelhet a versenyprogramban, egy kikötéssel: ne legyen harminc percnél hosszabb. Harminc országból 412 filmet neveztek be, láthatunk montenegrói, litván, egyiptomi, török, belga, ausztráliai alkotásokat a szomszédos országokból, Nyugat-Európából, az Amerikai Egyesült Államokból, Ázsiából nevezettek mellett. A versenyprogram ideje 11 óra, ötvenhét rövidfilm akadt fenn az elôzsûri rostáján. Persze, a nagyjátékfilmeket sem mellôzték, külön programként szerepelnek a fesztiválon. Idén magyar, román és lengyel alkotásokból tallózhat a nagyérdemû: Jancsó Miklós, Schilling Árpád, Bodó Viktor, Végh Zsolt, Dyga Zsombor, Adrian Popovici, Maciej Dejczer neve fémjelzi a mûveket.
Négy kiállítás és három koncert is színesíti a fesztivált: az ArtEast Alapítvány mûvészeinek videoinstallációja, Radu Igazsag és Victor Velculescu mûvei, valamint a Bukaresti Lengyel Intézet két plakátkiállítása. Fellép a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia zenekara, a magyarországi Grencso Trio, a szerbia és montenegrói Paniks együttes.
A szervezôk rendkívüli programokkal is ellátják a filmre éhes közönséget, bemutatják a magyarországi Mediawave, a lengyelországi Etiuda, a csehországi One World film-, és dokumentumfilm- fesztiválok legjobb mûveit, a Filmtett-Duna Mûhely alkotásait, ezenkívül lesz gyerekprogram, kerekasztal- beszélgetés, könyvbemutató.
A nemzetközi zsûri tagjai: Szekfû András filmtörténész, médiaszociológus (Magyarország), Xantus Gábor rendezô, operatôr (Románia), Goran Radovanovic rendezô, forgatókönyvíró, producer (Jugoszlávia), Maciej Dejczer rendezô, forgatókönyvíró (Lengyelország), Razvan Radulescu író, forgatókönyvíró (Románia).
Nemzetközi látványszínház-fesztivál után nemzetközi filmfesztivál - nem panaszkodhatunk. Akit nem érdekel, magára vessen!
A dokumentumok tárolásában és kezelésében a csúcstechnikát jelentô, s az európai piacon igen elterjedt Ricoh készülékekbôl tartottak termékbemutatót tegnap a Continental Szállodában.
Amint Andrei Grosu, a Ricoh eladási igazgatója, valamint a marosvásárhelyi Gerom Systems céget képviselô Ionel Coman, Tiberiu Dicoi és Fiest Marius szavaiból kiderült, a romániai MB Distribution az idén vált a Ricoh Europe BV partnerévé, s ezáltal a romániai piacon is megjelentek a dokumentumok komplex kezelésére és tárolására alkalmas készülékeik.
Ezek marosvásárhelyi forgalmazása érdekében a helybeli Gerom Systems céggel kötöttek szerzôdést, amelynek képviselôje be is mutatta a Ricoh cég Aficio elnevezésû termékeinek különbözô változatait, amelyek több részben is megvásárolhatók és felépíthetôk.
Az Aficio digitális fénymásolókat, amelynek egyes változatai percenként 35/45 oldalt is sokszorosítanak fekete-fehérben és valamivel kevesebbet színesben is, nyomtatásra alkalmas modullal lehet kiegészíteni, amely akár 105 oldalt is nyomtat percenként, be is köti a füzetet, ha minderre beprogramálják. Ezen kívül használható faxként, küldhetô róla e- mail, továbbá képes a dokumentumok igény szerinti tárolására is. Különbözô típusú telefonrobotokat is kínáltak a kiállításon, amelyre a sajtó illetve a marosvásárhelyi cégek képviselôit hívták meg.
Tóth István költô, irodalomtudós, fordító, a magyar és egyetemes irodalomkultúra kiemelkedô alakja október 25-én töltötte volna 80 életévét. Ebbôl az alkalomból pénteken, október 31-én 16.30 órakor a költô egykori Nyár (Verii) utca 38. alatti lakóházánál emléktábla-avatásra kerül sor, amelyre minden érdeklôdô szívesen látunk.
A Marosvásárhelyi Írói
Egyesület
Pokorny László Mérgezô növények kézikönyve címû, a Mentor Kiadónál megjelent kötetében a magyar nevek szerinti névmutatóban feltüntetett oldalszámok a kiadó hibájából nem pontosak. A kiadó gondoskodott a pontos névmutató összeállításáról. Elnézést kérve mindazoktól, akik a könyvet már megvásárolták, felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a külön névmutatót átvehetik az Aranka György könyvesboltban, illetve a kiadó postán elküldi, amennyiben igényüket és címüket a 0265/256-975-ös telefonszámon 7.30- 15.30 óra között bejelentik.
A Philothea Klub a szeretet virágai címmel mutatja be a 2003-as nagyenyedi ifjúsági festôtáborban készült munkákat. Kiállítanak a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum és a nagyenyedi Református Kollégium gimnazista tanulói. A tárlat 2003 október 30-án 18 órakor nyílik és november 30-ig tekinthetô meg a Kossuth utca 2. szám alatt keddtôl péntekig 14-18 óra között.
A hivatalos nyelvhasználat régebben is törekedett s ma is törekszik rá, hogy a nyelvünkbe került idegen szavakat és kifejezéseket magyar szavakkal és kifejezésekkel helyettesítse. Ez alapjában jó szándékú, tudatos szóalkotás, esélyei és végsô eredményei számos körülménytôl függenek. Ha például a magyarítás találó, rövid, és propagandája is jó, akkor elég nagy esélye van rá, hogy a köznyelvben is meghonosodjék. Ha ellenben a magyar szó valamilyen szempontból már eleve nem a legsikerültebb, például erôltetett, az idegen szónál hosszabb és nehézkesebb, vagy az idegen szó az összetételei és továbbképzése folytán már erôs gyökereket eresztett a nyelvben, vagy pedig az újítás csak igen szûk használati körre terjed ki: a magyarítás többnyire nem tudja áttörni a hivatalos nyelv korlátait.
Nagy általánosságban az idegen szó és magyarítása jó darabig együtt él a nyelvben. Ebben az együttélésben azonban a magyarítás hatékonysága, életképessége szempontjából többféle típust különböztethetünk meg.
A kerékpár típus. A magyarított szavak legnagyobb részét ide sorolhatjuk. A magyar megfelelô a köznyelvben mind nagyobb tért hódít, az igényes nyelvhasználatban egyre gyakoribbá válik, s az idegen szót egyidejûleg mindinkább a nyelvhasználat alsóbb szintjére és szûkebb körébe utalja. Vele ellentétben az idegen szó legfeljebb a hétköznapi társalgás szintjén él még, és régies, bizalmas, elôkelôsködô, népies, tréfás vagy igénytelen jelleget kap. Ilyen szavak tartoznak ide: kerékpár - bicikli; gyógyszertár - patika; borotvapenge - zsilett; érme - tantusz; ébresztôóra - vekker; messzelátó - gukker; evôeszköz - eszcájg; nadrágtartó - hózentráger; lelátó, emelvény - tribün; kamra - spájz; hûtôszekrény - frizsider; dara - gríz; morzsa - prézli stb.
A hotel típus: a párhuzamosan élô idegen és magyar megfelelôje között jelentésben vagy hangulatban némi megoszlás következik be: Ilyenek: hotel - szálló, dzsem - gyümölcsíz; suszter - cipész; tróger - hordár; vizit - látogatás stb.
A cigaretta típus. Itt is él mindkét változat, de nem egyenlô eséllyel. A magyarítás csak a hivatalos nyelvben használatos, a köznyelvben nem tud gyökeret verni, tehát az idegen szó valamilyen ok miatt ellenáll, a magyarral való helyettesítésnek. Ilyenek: cigaretta - szivarka; telefon - távbeszélô; trafik - dohánybolt; primôr - korai termésû gyümölcs; recept - rendel(vény); cipzár - villámzár; volán - kormánykerék; dauer - tartós hullám stb.
Enyhíteni próbálta a vasfüggönyön túli világ szenvedéseit. Egy kis magyar munkaközösség 42 évig és 26 napig dolgozott annak érdekében, hogy a világ híreit képességeihez mérten, torzításoktól mentesen és a valósághoz hûen juttassa el hallgatóságához, és minden irányú érdeklôdést kielégítô, egész napos programokat készítsen - emlékezik Borbándi Gyula történész, maga is a SZER munkatársa 1951 és 1984 között. A Szabad Európa Rádió 1950. augusztus 4-én szólalt meg elôször magyarul, New Yorkból. Kezdetben napi félórás mûsora volt, fôleg híreket tartalmazott, és Magyarországon elég nehezen lehetett fogni. Egy évvel késôbb, 1951. október 6-tól 18 órás napi mûsoridôvel mûködött a rádió, az adásokat a Portugáliában, Lisszabon mellett létesített adótornyok továbbították Magyarország felé. Ettôl kezdve a SZER egész napon át tájékoztatta a hallgatókat arról, ami a világban, fôleg annak szabad részében történik, hiszen a vasfüggöny mögött kemény hírzárlat volt. Késôbb Münchenbe költözött a szerkesztôség.
Kik készítették a mûsorokat? Akik kénytelenek voltak elhagyni a hazát, újságírók, rádiósok, kutatók, elemzôk, bemondók, színészek, technikusok - számuk 1952-ben elérte a 130-140-et -, túlnyomórészt fiatalok, húsz és harminc között, akik a negyvenes évek végén, illegálisan hagyták el az országot, és telepedtek le Nyugaton.
Az irányítást amerikaiak végezték, az intézmény fenntartását és mûködtetését is az amerikai kormány, a kongresszus, a lakosság áldozatkészsége tette lehetôvé. A rádió kezdetben hat kelet- közép-európai országba sugárzott egész napos mûsorokat.
A magyar munkatársak abban a hitben és meggyôzôdésben végezték munkájukat, írja Magyar Nemzet-beli emlékezésében a szerzô, hogy hazájuknak tesznek szolgálatot. Magyar nemzeti érdeknek tekintették, hogy az ország népe megbízható és hiteles tájékoztatást kapjon a világ eseményeirôl, a kor problémáiról.
A rádió önmaga igazolását látta 1956 októberének és novemberének magyarországi eseményeiben, hiszen a forradalmi követelményekben az a szellem és igény fogalmazódott meg, amelyet a SZER is (a maga képességei és lehetôségei szerint) szolgált. "Személyes megfigyelésem, de hajdani kolléganôim és kollégáim észleletei is azt látszanak bizonyítani - mondja a szerzô -, hogy vállalt feladatainkat képességeinkhez és lehetôségeinkhez mérten igyekeztünk tisztességgel elvégezni."
A SZER 1956 novemberében nem buzdított további harcokra, cáfol ma is elhangzó vádakat Borbándi Gyula. A rádió 1956. november 4. reggelén sajtószemlében kétszer ismertette az Observer címû londoni hetilap hajnali cikkét, amelyben az állt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap estére összehívott ülésén a magyar forradalom tárgyalása növelné a siker esélyét, ha addig még folynának a harcok, mert a Szovjetunió nem hivatkozhatna arra, hogy a harcok befejezôdtek. Ebbôl egyesek arra következtettek, hogy a SZER a kilátástalan fegyveres harcot ajánlja, ami nem felel meg a valóságnak; erre nem biztatott senkit. Sôt a második reggeli ismertetés után leállította a sajtószemlét.
Nem kisebb személyiség, mint Vizi E. Szilveszter, a nemzetközi hírû agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is úgy emlékezett egy interjúban, hogy hallotta a Szabad Európa Rádiót segítséget kérni, ami nem érkezett meg. A jeles tudós és a forradalomban részt vevô nemzedék ilyesmit aligha hallhatott, szögezi le Borbándi, mert nem hangzott el, kivéve, ha nem az Observer tudósításából vélték azt kihallani.
Tíz éve magyarázat nélkül szüntették meg a SZER magyar adását. A külvilág annyit tudhatott meg, hogy amerikai hivatalos felfogás szerint olyannyira megszilárdult a demokratikus rend és intézményrendszer, oly kifogástalan a tájékozódási szabadság, hogy nincs szükség külföldrôl történô rádiós tevékenységre. De Lengyelországba és Csehországba továbbra is sugároz a SZER, sôt Prágába helyezte át székhelyét, holott ezekre az országokra is érvényes a fenti megállapítás. Az amerikai kormány ma is adós a kellôen megalapozott és félreérthetetlen válasszal.
A SZER magyar adása megmarad a magyar és a világtörténelem egy olyan epizódjának, amely a maga idejében hasznos volt, mert segített elviselni az anyaország lakosságának - s hadd fûzzük hozzá: és a történelmi határokon kívül rekedt magyarságnak, az erdélyi magyaroknak különösen - a nyugati világtól való leszakítását és erôszakos betagolását egy olyan világba, amely ellentétes/ellenséges volt az önállósághoz szokott, függetlenségéért gyakran harcot vállaló, keresztény alapokon nyugvó nemzet múltjához.
A SZER magyar adásának tárgyi emlékeit az Országos Széchényi Könyvtárban ôrzik, történetét itt dolgozzák majd fel. Október 31- én a Magyarországon élô, illetve külföldrôl hazaérkezô egykori munkatársak egy csoportja találkozik ott, és emlékezik az intézmény múltjára, tíz év elôtti megszûnésére és több évtizedes tevékenységére.
Csaknem tíz éve mûködik Marosvásárhelyen a Kántor- tanítóképzô Fôiskolán a népdal- és népmûvészeti szakkör. Vezetôje Szabó Éva. Nevéhez fûzôdik a szintén ott alapított Gyöngyharmat népdalkör, valamint a Gyöngykoszorú-mozgalom ill. a Gyermek- gyöngykoszorú. Gyûjtômunkájának köszönhetô az a Megy a gyûrû címû daloskönyv - népi gyermekjáték- és táncdallamokat, népdalokat tartalmaz -, mely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, valamint az EMKE Maros megyei szervezete támogatásával jelent meg. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az államalapító Szent István király ünnepén Életfa-díjjal jutalmazta. Eredményekben, ám jó/rossz elôjelû tapasztalatokban egyaránt gazdag öt évtizedet tud maga mögött Szabó Éva. Annak reményében kerestük fel a tanárnôt, hogy a múlt fél évszázadról beszélve talán sikerül közösen fényt derítenünk arra, milyen talajon is gyökerezett egykor ez a Szent István- napi Életfa.
- Megható, feledhetetlen marad számomra a díjátadó ünnepség. 180 személyt tüntettek ki. Közülük öt erdélyit. Ha a hagyománykincsnek az átmentéséért valamit is tettem, nem elismerés reményében történt. Így volt lelkiismeretem, szívem szerint való.
- Múltja van e sokrétû, hézagpótló munkának.
- Az emberek szeretnek színpadon lenni. Jól érzik ott magukat. Esetenként ez annyira ösztönszerû, hogy egyébbel pótolni nem lehet. A 60-as esztendôkben, a Megéneklünk Románia fesztivál éveiben különbözô csoportokat irányítottam. Tudtam, melyik csoport mennyit ér. Mire azonban Bukarestben a közönség elé léptek, produkciójuk tizede sem került a táncpódiumra. Ki tudja, hányszor nyirbálták meg idôközben! Nem a JÓ volt a jó, hanem aki a testesebb korsót hozta. Arról is volt tudomásom, hány csoport létezett a fesztivál indulásakor. Ezért ismerhettem azokat a csoportokat is, melyek idôközben valami miatt kiestek. Tagjaik megkeseredtek, kiábrándultak. Egy olyan fesztivál, mely azért született, hogy általa a "nagy-fônökség" elôtt prezentáljunk, nem bizonyulhatott életképesnek. Ezért is jelentettem már a Gyöngykoszorú- mozgalom indulásakor ki: nem díjazunk. Fontos, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, hogy tanuljunk egymástól.
- Ez volt hát a tét. Mikor is indult ez az idôközben találkozósorozattá nemesedett mozgalom?
- 1991-ben. Már elsô találkozóinktól kezdve - Nyárádszereda, Erdôcsinád stb. - filmeztem és adtam át a kazettát másolni a rendezôcsoportnak. Hogy ki-ki viszontláthassa, ami a találkozón történt. Nem bizonyságként mutogatni. Tanulságokat levonni. Hibákat, következetlenségeket kiküszöbölni. Kimondatlan is méltányolta az ember, hogy az a tanítónô, aki csaknem húsz éve hagyományszerûen foglalkozik néptánccal, hagyományápolással a gyerekek, fiatalok körében...
- ...az elplántálja bennük az ilyen irányú érdeklôdést.
- Igen. Volt azonban más szakmai gondunk is. Nem eredeti muzsikára táncoltak a csoportok. Egy idôben megpróbáltak ugyanis, "felülrôl" persze, dolgokat egységesíteni. Kezdetben a Székely Népi Együttes, utóbb a Maros Mûvészegyüttes muzsikált alá. Idôbe tellett, míg az eredeti muzsikára visszatérhettünk. Azt is mínuszként említhetem, hogy voltak idôk, amikor általánossá vált a néptánc ritmusának felgyorsítása. Abban a hiszemben, hogy attól mutatósabb, tetszetôsebb, ha tempós. Pedig a lassú tánc a szebb. Azáltal lehet a legtöbbet kifejezni. A dinamika a teljesítmény rovására megy. Miközben a gyorsaságra összpontosítasz, nem tudsz arra is, hogy szépet, jót nyújts. Istenem, hányszor kellett szembesülnöm azzal, hogy amint egyik-másik gyermekcsoport táncáról kiderült, hogy én koreografáltam, a zsûri tagjai szintén "felsôbb" akaratra sietve mellôzték. Ennek ellenére akkor sem hagytam abba a tanítást, amikor munkanélkülivé váltam, mivel kiebrudaltak a népmûvészeti iskolából.
- És ezután következett a táncház idôszaka. Valamiféle sajátos kézfogásnak is tekinthetô a néptánc azáltal, hogy elôttünk járók hagyományait hozza karnyújtásnyi közelségbe mai mûvelôivel.
- Igen. És ezáltal is válhat mindennapi életünk részévé a néptánc-dal, szokás. Különbözô iskolákban a tanítási órák után a torna- vagy az osztálytermekben próbáltunk a gyerekekkel. Azóta felnôttek, de ma is tudják, miért táncoltak. S hogy mi mindent köszönhetnek a táncolásnak. Valószínû, ezért is táncolnak gyerekeik is.
- Szabó Éva annyira elkötelezettje volt a népmûvészetnek, hogy kézimunkázott, varrt is. Mintha ösztönösen ráérzett volna bizonyos értelemben az uniformizálódás veszélyére. Tudom, hogy évszázadokon át ôrzött és nemzedékrôl nemzedékre átadott, mára már minden bizonnyal kötetre való, szemnek, léleknek tetszô díszítményeket, mintákat gyûjtött, tanulta meg azok szerkesztési és kompozíciós módját.
- Másodcselekvésként is. Pótolandó nem létezô fizetésem. Nagyon kedves francia barátnômmel volt szerencsénk. Videokamerával, - kazettákkal segített. Idôközben a vár-templomi egyházközséghez kerültem. Akkor, amikor Fülöp Dénes tiszteletes úr és a tiszteletes asszony. Már az elsô pillanatban láttam, olyan emberek, akik tudják, mit kell tenniük népünkért, nemzetünkért. Akkor kezdtük díszíteni a Vártemplomot, gyûjteni úri hímzéseket, melyek létezésérôl addig fogalmam sem volt. Sok könyvet, régi folyóiratot lapozgattam, tanulmányoztam. Emlékszem, Haáz Sanyi bácsi másolta át azokat a mintákat, melyekbôl az elsô garnitúra készült. Egy alkalommal malonyai mintát mutatott. Nézd, milyenek voltak a régi minták! Ezekbôl dokumentálódj! - mondta. Kifényképeztem- másoltam, megtanultam a minták szerkesztését. Az elsô kézimunka-kiállításomat a budai várban Martin György halálának tizedik évfordulójára rendeztem. Az ô emlékére. Rengeteget gyûjtött Kalotaszegen. Özvegye, Borbély Joli néni nyitotta volt meg a kiállítást. Mint ahogy utóbb a másodikat is. Szóval, mindezek és sok más hasonló tapasztalat ismeretében állítom, minden ember annyit ér, amennyit teremteni képes.
- Szólhatnánk a továbbiakban a kántor- tanítóképzôben végzett munkájáról is. Súlyát ennek az is adta, hogy az eljövendô nemzedékek okítása- nevelése alapfokon úgymond az ô kezükre bízatott.
- Az alkotni vágyást törekedtem ezekben a leendô tanítókban, nevelôkben felébreszteni. Sikerült is, míg órarendszerûen tanítottam a kézimunkázást. Míg jegyet kaptak mint tantárgyból. Fel is hívtam a figyelmüket, mi miért szép. Mit miért kell szeretni. Számtalanszor hangoztattam, mennyire fontos, hogy környezetünk hangulatos, tetszetôs legyen. Valljon ízlésre. Önmagunkért, családunkért. Ám azért is, hátha valaki felfigyel rá. De amint köri foglalkozássá vált, lassan ellaposodott a kézimunkázás.
- Nem csak a diákok ízlését, formateremtô képzeletét kívánta fejleszteni a tanárnô. A magyar népdalkincs épp annyira tartozéka Éva asszonynak, mint megannyi táncrend vagy a varrótû például. Lásd: Gyöngyharmat népdalkör. A Szatmárnémetiben évrôl évre megrendezendô Hajnal akar lenni elnevezésû népdalversenyen a fôiskolások mindig díjazottak voltak.
- Sajnos - díjazásuktól eltekintve - az utóbbi években a köri munka több keserûséget okozott, mint örömöt szerzett. Összeállítottam például egy nagyon szép moldvai csángó mûsort. Mindenképpen éltetni szeretnénk ezt a kultúrát. Hiába osztottam ki a dalokat, juttattam kazettát a diákoknak, hogy meghallgassák-tanulják. Mûsor nem lett belôle. Tavaly két gyimes-völgyi fiatal jutott be elsô évre. Szép "otthoni" dalokat hoztak. Összemásoltam sok, régi gyûjtésbôl származó eredeti dalt. Olyanokat, melyek megjelentek a magyar népi énekeskönyvben, ill. Kallós Zoltán régi gyûjtéseibôl is használva készítettem újabb mûsort. Feleslegesen.
- Nem csak azért, mert éjszakánként másoltam, hallgattam, tanultam a dalokat. Három-négy próba után már elô is lehetett volna adni. Alkalmat mégsem találtunk rá. Az én energiám hagyott volna alább? Hiányzott volna az ehhez szükséges valamiféle pluszösztönzés a diákok számára? Idén viszont nagy örömöt szerzett a mûvészeti iskolában Szilveszter Júlia tanítónô II. osztálya. Néptáncot- népdalokat tanítok ott a prücsköknek. Mire a daloskönyv bemutatójára került sor, fel is léptek. Ruhát is varrtam nekik, nagy örömöt szerezve ezzel szüleiknek. Amikor az építészeti líceumban tanítottam, Radó Katalin volt az igazgató. Ô tudta, mitôl ember az ember! Ott szerveztem osztályok között - akkoriban úgy nevezték - kultúrversenyt vers, ének, népi és modern tánc, humoros jelenetekbôl. Minden osztályban akadt egy-két képességgel, adottsággal megáldott diák. Nagy volt bennük az érdeklôdés a kultúra iránt. A tágas elôadóteremben pedig színpadi próbákat tartottunk. Ha kellett, reggeltôl estig az iskolában voltam. Nívós elôadások születtek.
Jelen soraim tárgya - mai gondjainkhoz képest - jelentéktelen semmiség; mégis megemlítem, mert bizonyos történelmi vonatkozásai is vannak. Félretájékoztatásról van szó, ami engem pár éve bosszant, leginkább 2000 óta, amikor a trianoni béke 80. évfordulójára emlékeztek hivatalosságok, sajtó, rádió, tv stb. Még a Duna TV-ben is elôfordult, nem beszélve egyes sajtótermékekrôl, rendezvényekrôl, az a téves információ, hogy a magyarok számára végzetes diktátumot a versailles-i park Kis-Trianon palotájában íratták alá küldötteinkkel. És erre a Népújság október 22-i számában Klósz Bálint is utal.
Abban a szerencsében volt részem, hogy (bár párton kívüli!) idegsebészként, egy sikeresen mûtött betegem befolyásos hozzátartozójának közbenjárására, 1972 ôszén három hónapos párizsi ösztöndíjat kaptam és a Salpêtrière idegsebészeti klinikáján dolgozhattam. Természetesen belevetettem magam Párizs titkainak megismerésébe, bô szakirodalom beszerzésével is. Kétszer jártam Versailles-ban, megnéztem a nagy parkban levô Trianon palotákat is.
A Nagy-Trianon palotát XIV. Lajos építésze, J. H. Mansart 1687-ben fél év alatt építette: hatalmas, földszintes épület, rózsaszín márvány oszlopcsarnok köti össze a két szárnyát, amelyekben nagy termek, szalonok vannak. Ezek egyikében írták alá 1920. június 4-én a mi "rendre-utasításunkat".
A Kis-Trianont 80 évvel késôbb, már XV. Lajos építtette Mme Pompadour részére, de egyikük sem élvezhette sokáig. Dubarry asszony, amíg a nagy központi palotában lakott, itt csak szûk körû fogadásokat rendezett; fénykorában már saját kastélya volt Versailles városában, és a Marly királyi birtok melletti Louveciennes üdülôvároskában, ahol késôbb számûzetése 19 évét is töltötte 1793. dec. 8-án történt lefejezéséig… A Kis-Trianon palota, Gabriel építész mestermûve park felôli oldalán csak egyemeletes, ötablakos, valóságos kis ékszerdoboz. 1774-tôl haláláig Marie Antoinette kedvenc lakhelye volt (L. Larousse). Tehát még egyszer: a Kis-Trianonban nem írtak alá egyetlen szerzôdést sem, legfeljebb a királyné szeszélyes építkezési megbízásait.
Hogy e megtapadt tévedés honnan ered, nem tudom, hacsak nem azon az alapon, hogy: "Kis ország, Kis-Trianon!?"
Dr. Komjátszegi Sándor
Október folyamán Maros, Kovászna és Hargita megyékben több helységben alakultak magyar és székely-magyar nemzeti tanácsok. Hogy ez a "jelenség" itt-ott prüszkölést vált ki, nincs mit csodálkozni. Ha buzgó rendôrök túllépik hatáskörüket, ha az utca embere Brailán, Focsani-ban vagy bárhol kifogásolja az autonómia, az önrendelkezés ügyét, kijelentve, hogy neki ez nem kell, ô ezt nem akarja stb., ez számomra nem meglepô. Amikor magyarózdi nagyapám a kollektivizáláskor azt mondta az aktivistának, hogy nem kell neki kollektív meg traktor, mert ôseink is anélkül éltek és szántottak, és jól megvoltak - rá vallott. A történelem kereke úgyis forgott tovább, a kollektív megalakult, a traktorok is jöttek nagy veresen...
A meglepô számomra az, hogy a gyûlöletbôl építkezô, nemzeti kizárólagosságot hirdetô alakulatok inkább Románia elszigetelôdését vállalnák, mint hogy elfogadják a magyar kisebbség jogainak a kiszélesedését. Még a Román Akadémia is állást foglalt az október 26-án Sepsiszentgyörgyön alakuló ülését tartó Székely Nemzeti Tanáccsal szemben, ellenszenvvel viseltetve és tiltakozva az ügy miatt. Márpedig az akadémiára figyelni kell, hisz ott tudományokkal foglalkoznak, a nemzet bölcs öregei tömörülnek. Nem tudom, amióta Ceausescu nincs már közöttük, mennyire frissült fel ez a társaság, de egy biztos: a magyar és székely-magyar nemzeti tanácsok kérdésén kívül bizonyára akadna más tisztázandó dolog is számukra. Megtisztelô figyelmességükkel adták hírül, hogy nem felejtettek el, tudnak rólunk és történelmünkrôl, hogy mi magyar származású románok vagyunk. Illene betartani a régi jó szokásokat és alakuló ülések alkalmával dísztáviratot küldeni nekik, legalább annyit, Vivat Academia!
Horváth András, Magyarózd
Bakó Erzsébet, a marosvásárhelyi Arad utca 10-12. szám alatti tömbház lakója azzal a panasszal fordult a Népújsághoz, hogy a tömbházuk földszintjén levô orvosi rendelô betegei és az ottlakók egy bejáraton közlekednek, amit nem tartanak helyesnek. Egyrészt azért, mert állandó jövés-menés van, illetéktelen személyek jutnak be a tömbházba, ahol cigarettáznak, szemetelnek, hangoskodnak, másrészt pedig nem egészséges, hogy különbözô betegségekben szenvedô egyének fertôzzék a helyet.
Ezt az álláspontot közölték az ott dolgozó három orvosnôvel: dr. Dontu Dorinával, dr. Frandes Ioana Elisabetával és dr. Kiss Mária Rékával. Kérték, hogy az orvosi rendelôknek nyissanak külön bejáratot, de ezt a kérést az orvosok visszautasították. A kérést és a panaszt a polgármesteri hivatalhoz, nevezetesen Csegzi Sándor alpolgármesterhez, a Locativ Rt.-hez is eljuttatták. A beadványra hivatalos választ kaptak. A Locativ Rt. legutóbb azt válaszolta, hogy a helyi tanács 1999. évi 108-as számú, illetve 2000. évi 132-es számú határozata értelmében valamennyi egység, amely a tömbházak földszintjén helyiséggel rendelkezik, köteles külön bejáratot létesíteni. Csakhogy ezt az orvosok úgy értelmezik, hogy mivel nem ôk a tulajdonosok, hanem csak haszonkölcsön-szerzôdés alapján bérlik a helyiségeket a polgármesteri hivataltól, erre ôk nem kötelezhetôk. S feltették a kérdést, hogy ha a nyolcvanas évektôl így mûködik a rendelô, és senkit sem zavart, miért ôk építsenek több mint 50 millió lejes beruházással egy külön bejáratot? Különben is minden mûködési engedélyük megvan, s szerintük semmilyen veszélyt nem jelent a lakókra a közös bejárat.
A lakók viszont úgy értelmezik, hogy igenis ennek a felszólításnak az orvosok eleget kell tegyenek.
A konfliktushelyzet feloldására a lakók ígéretet kaptak Csegzi Sándor alpolgármestertôl, mely szerint a Locativ megépíti a bejáratot, csak a két szembenálló félnek meg kell egyezni, hová és hogyan.
(mezey)
Nagy Annamária által szignált egyik cikkre szeretnék reflektálni, melynek címe: 5 milliárd lej parkokra. Kérem szépen, ez egy jól fizetett állami alkalmazott elbeszélése egy csésze kávé mellett. Véleményem szerint tereprôl is lehetne újságcikket írni. Szeretném, ha a tisztelt újságírónô eljönne és végighallgatná, amikor 15-20 gyerek hangja "jön be" az ablakon az ön által feldicsért játszótérrôl, ami se több, se kevesebb, hét méterre van a panellakás földszinti ablakától. A két panellakás pedig 14 méterre van egymástól.
Kérem szépen, ha Marosvásárhelyen jártában-keltében még találna egy ilyen feldicsért játékteret, írja meg a Népújságban. Várom válaszát. Megadok egy iktatószámot: 12486/2003. szept. 17. Ezen a számon iktatták azt a meghívót, amelyet a három polgármesterhez intéztem, s amellyel mindhármukat meghívom saját lakásomra. Tettem mindezt azért, hogy együtt élvezzük a játszóteret, az egy-harminc év közötti nebulók zaját, s lássák, milyen nyugodt, békés, nyugdíjas éveket élünk.
Iszlai Márton, Marosvásárhely
A résztvevôk nevében szeretnék pár sorban köszönetet mondani azoknak, akik lehetôvé tették, hogy tizennégy mozgássérült és gondozóik részt vehessenek egy gyönyörû kiránduláson. Szeptember 22-27. között a Rheum Care Alapítvány, Gombos Marinela adminisztrátor jóvoltából csoportunk részt vett a Hargita megyei keresztény táborban. Köszönetünket szeretnénk kifejezni Erdô Endrének, a tábor igazgatójának és a vele együtt dolgozó munkaközösségnek, továbbá a Barnabás Alapítványnak, Veress Ernô lelkipásztornak a kellemes környezetben való elszállásolásért.
Mindannyiunk számára kellemesen telt a tábor, pihenést, szellemi épülést, barátokra találást jelentett.
Simonfi Sándor,
Marosvásárhely
A Hifa-Románia Segítség Mindenkinek Egyesület
Fraternitás szekciója találkozót szervezett a beteg
és fizikailag sérült személyek számára.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik
támogatásukkal lehetôvé tették e program
megvalósítását. Így a Mocsáry Lajos
Alapítványnak, az Illyés
Közalapítványnak, a svájci Fra-ternitásnak,
a Big Imprest, az Amic Prod, a Zimex, a Master Druck, a Tordai Impex, az Aly
Mony Com, a Lambda Communications, a Pani Toya, a Sintelectro, a Time Com,
a Danone és a Rom Holma cégeknek.
Simon Judit
Végsô elkeseredésemben fordulok a Népújsághoz. Haranglábon lakom és nem találok orvoslást, magyarázatot panaszomra.
Vadházasságban éltem Csüg Anna Mária désfalvi születésû asszonnyal 1996-tól 2002 szeptemberéig. Ezalatt három gyermekünk született: János 1998-ban, Mária 1999-ben és Andrea 2001-ben.
Fiam születése után volt élettársam 3 és fél hónapos korában magához vette a fiamat, visszament Désfalvára a szüleihez és nem akart visszajönni. Veszekedés nem volt köztünk. 1998 karácsonya elôtt elmentem, hogy lássam a fiamat, akkor a volt apósom azt mondta: gyere, vidd haza a feleséged! 1999 januárjában az asszony visszajött hozzám, de a fiam nélkül, mondván, hogy ôt ott tartják és nevelik a szülei.
Aztán megszülettek a leánykák, és éltünk, ahogy tudtunk. Én mindig dolgoztam - tanú erre egész Harangláb -, hogy a családom eltartsam. A három gyerek nem volt megkeresztelve és már 2002-t írtunk. Arra gondoltam, hogy ideje lenne megkeresztelni ôket, s így mind a három gyermekem otthon lesz, együtt lesz a család, fôleg a gyerekek, akiket a rajongásig szeretek. Nem így történt, a désfalvi nagyszülôk nem engedték megkeresztelni a fiamat, nem hozhattam haza, azt mondták: az övék, ôk nevelik. Így csak a két lánykát keresztelhettük meg.
A volt élettársam 2002 nyarán egyik adósságot a másik után csinálta, kölcsönkért az én tudtom nélkül. Minden adósságát kifizettem becsületesen. 2002 szeptemberében nagyon szigorúan kérdôre vontam a pénzért és akkor meg is ütöttem. Megvárta, amíg elmegyek otthonról és a két leánykát meg a ruhákat magához vette és elment tôlem, hazaköltözött a szüleihez. Azóta pereskedünk a gyerekek miatt.
2002 novemberében kellett a dicsôszentmártoni törvényszéken jelentkeznünk, de az élettársam nem jelent meg. A következô tárgyaláson, 2003 januárjában a volt anyósom követelte, hogy a fiam után fizessem a gyermektartást. A tárgyalás folyamán tudtam meg, hogy a fiam után ôk minden hónapban pénzt kapnak, mivel a fiam náluk van "plasamentben", azaz törvényesen elhelyezve. Errôl a dologról én semmit sem tudtam, az én aláírásom semmilyen iraton nem szerepel.
Január végén újra voltunk a törvényszéken, mindkét fél tanúval érkezett. P. L. Désfalváról azt tanúsította, hogy a gyerekek nagyon jól vannak, anyagilag is jól állnak, fürdôszobájuk is van. Pedig ez nem igaz. Idén márciusban kellett eldôljön az ügy. Én azt szerettem volna, hogy a gyerekeket adják vissza, ha nem is mind a hármat, legalább az egyiket, mert nélkülük nem tudok élni. Kérésemet visszautasították. Fellebbeztem Marosvásárhelyre, de úgy sem sikerült. A volt feleségem férjhez ment, az anyósánál lakik, ahol többen laknak. Most mibôl tartja el a gyerekeket? Nálam is vannak olyan körülmények, mint ahol jelenleg vannak.
Állandó munkahelyem nincs, viszont napszámosként dolgozom. Van egy kétszobás lakásom, amelyhez kert is tartozik. Édesanyám beteges, de a leánykák nevelése az ô feladata volt, mert az élettársam a legtöbbet nem tartózkodott otthon.
Nagyon fáj, hogy a gyerekeim nincsenek velem.
Fekete Sándor,
Harangláb
A Marosvásárhelyi Tanács legutóbbi ülésén egyes, élelmiszeripari cikkeket forgalmazó kioszkok helyzetérôl hoztak határozatot. A tanácsosok döntése szerint az eredetileg lebontásra javasolt 15 létesítmény közül 13-at alumínium-építményre cserélnek, kettôt felszámolnak.
- Az 1989-es események után a közterületeken gomba módra jelentek meg az élelmiszeripari és nem élelmiszeripari cikkeket forgalmazó bódék, amelyek bérleti szerzôdés alapján fejtik ki tevékenységüket. Jó részüket idôközben felújították, korszerû, alumíninium és termopán építményekre cserélték. Néhány azonban megmaradt az elavult, meglehetôsen leromlott külalakkal - nyilatkozta lapunknak Angela Rosca, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal területfejlesztési igazgatósága köz- és magánvagyon-kezelô osztályának vezetôje. A kioszkok két kategóriába sorolhatók: élelmiszeripari és nem élelmiszeripari cikkeket forgalmazó, valamint teraszos, szeszes italokat árusító kioszkok.
Eredetileg valamennyi építményt fel akarták számolni, ám tulajdonosaik óvást nyújtottak be, fellebbezésüket azzal indokolva, hogy a környéken nem létezik hasonló tevékenységet folytató egység. Ezenfelül a helyiségekben kínált termékek olcsóbbak, mint az üzletben árultaké. Mások azzal érveltek, hogy a felszámolással szociális problémát okoznak, hiszen ez az egyetlen jövedelemforrás családjuk számára. Tanácsi döntéssel a polgármesteri hivatal jóváhagyta a tevékenységek folytatását, azzal a kikötéssel, hogy egy éven belül a szabványoknak megfelelô, alumíniumvázból és termopán üvegbôl készült építményekre cseréljék a meglévôket, hogy azok beilleszkedjenek a város környezetébe.
A határozat értelmében jóváhagyták 13, élelmiszeripari és nem élelmiszeripari cikkeket forgalmazó létesítmény megmaradását, ha azokat korszerûsítik. Ennek értelmében a Rovinari utcában 20 négyzetméteres, az 1989. December 22 u. 4-6. szám alatt 10 négyzetméteres, a Gh. Marinescu u. 54. alatt 6 négyzetméteres, a Mihai Viteazu utcai (Egyetemi) buszmegállóban négy, egyenként 16 négyzetméteres bódé lesz tetszetôsebb külsejû. Ugyancsak látványos változáson megy át az Infratirii, a Predeal (Hangya komplexum), a Bolgárok terén és Surianu utcában kijelölt két- két bódé, valamint a 1848 negyed (Olimp üzlet), a Dózsa György utca 81B szám, a Mihai Viteazu 3., a Jeddi út 3. és a Iuliu Maniu u. 54. szám alatti kioszk.
Ezzel szemben teljes mértékben felszámolják a Dózsa Gy. utca 11. szám alatt levô virágárus mozgópultot és a Jeddi út 53A. szám alatti jegyárusító kioszkot. Angela Rosca elmondta, a következô hetekben írásos felszólítást küldenek a tulajdonosoknak a felszámolásra, abban az esetben pedig, ha azok nem hajtják végre az utasítást, a polgármesteri hivatal hajtja végre a határozatot.
A marosvásárhelyi Holt Alapítvány által immár három éve mûködtetett Szülôk iskolája programot mutatták be tegnap délelôtt a Szaporodásegészségtani Intézet nagytermében. Az esemény jelentôsége: idén ôsztôl a program megvalósításában az alapítványnak a Szilágy megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság szakemberei is segítenek.
Mint Elisabeta Buscutól, a Holt marosvásárhelyi igazgatójától megtudtuk, a Szülôk iskolája program két részbôl áll: elsôsorban a nehéz sorban élô szülôknek tartanak felkészítôt a gyermeknevelésrôl, a mindennapi problémák megoldási lehetôségeirôl, a konfliktuskezelésrôl. Szakemberek foglalkoznak az állapotos anyukákkal, a csecsemôket és nagyobb gyerekeket gondozó szülôkkel. Az a cél, hogy a szülôk megtanulják mindazt, amit tudniuk kell, hogy szeretetben és kellô szigorral neveljék gyereküket, figyelve a fejlôdésére, testi és lelki épségére. A megbeszéléseken videofilmet is vetítenek az éppen aktuális témáról. Az elmúlt években a Rozmaring Foglalkoztatási Központban, a Hidegvölgyben mûködô Szivárvány Alapítvány iskolájában tanuló kisdiákok szüleinek, valamint a más alapítványok által segített nehéz körülmények között élô szülôknek tartottak hasonló tanfolyamokat. A visszajelzések alapján a szülôk viselkedésére, gyermeknevelési módszereire jó hatással voltak az iskolában tanultak. A program részeként továbbképzôket szerveznek a gyermekjogvédelmi igazgatóság, gyermekjogvédelmi alapítványok, egyesületek, szervezetek munkatársainak, akik a maguk során továbbadják a hasznos ismereteket.
A Holt Alapítvány vidéki településekre is kiterjesztette a Szülôk iskoláját, eddig a mezôcikudiaknak és kerelôszentpáliaknak tartottak felkészítôt. Az alapítvány PHARE- pályázatot nyújtott be, hogy támogatást nyerjen a gyermeküket egyedül nevelô szülôk iskolájának beindítására is. Akik szeretnének részt venni a Szülôk iskoláján, az alapítvány 255-677-es telefonszámán érdeklôdhetnek.
A hét riportja: Drága halottaink. Politika: Lokodi Imre-Domokos Péter: Különútra terel a tanács; E. Ferencz Judit: A vasfegyelem víziója, Arculatjavító menesztések, Szûcs László: Botránytérkép e táj. Publicisztika: Kuszálik Péter: Az automóka, Gáspárik Attila: Hallod-,e Rozika, te..., Pomogáts Béla: Találkozás az Európai Unióban. Interjú: Takarékos üzemmódban - Szabó Vilmos politikai államtitkár; Mint a felhúzott rugó - Ördög Béla vállalkozó; Visszakerülni a térképre - Betegh Sándor, a Danubius Hotels vezérigazgatója; Nekem az a dolgom, hogy belebújjak a dalba - Cseh Tamás elôadómûvész. TôkePiac: Lesz-e adótörvénykönyv? Adásidô: Kinde Annamária: Ébredés tévével. Hobbi: Sikeres autókiállítás, hiányzókkal és újoncokkal. Életmód: Bércesi Tünde: A nagyon sikeres félszáz.
Miközben egyre többen maradnak állás nélkül, az utcán, a munkanélküliség napról napra - mondhatni: rohamosan - csökken!
be van flaszterolva...
Irodalmi érdeklôdésem középiskolás koromra vezethetô vissza. Több iskolai pályázatot nyertem. A vasútnál eltöltött 33 év alatt nem próbálkoztam írással. Nyugdíjazásom után kezdtem verseket írogatni, de hamar beláttam, hogy azok nyelvezete nem felel meg a mai igényeknek. Gyermekszíndarabjaimmal viszont díjat nyertem és azokat több iskolában elô is adták. Egy nemrégi riportpályázaton könyvdíjat nyertem.
s a csodákat már nem is várom.
mindenf&eac