Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

A kolozsvári DESIRE Alapítvány, az RMDSZ megrendelésére, október 18-án és 19-én ún. exit poll (a szavazással párhuzamos) közvélemény-kutatást végzett. A kérdéseket 11 erdélyi megye 29 településének 72 szavazókörzetében, összesen 3021 személynek tették fel. A minta a településtípus, az etnikai hovatartozás, a megkérdezettek neme és korcsoportja szerint reprezentatív a népszavazáson részt vevô erdélyi magyar szavazókra nézve.

A kutatás eredményei visszaigazolják a népszavazás hivatalos eredményeit és azt, hogy a magyar nemzetiségû szavazók nagyobb arányban szavaztak igennel az alkotmány módosítására. Igennel a megkérdezettek 96,4, míg nemmel csupán 3,6 százaléka voksolt. Arra a kérdésre: "Mit gondol, elônyére vagy hátrányára válik a romániai magyarságnak a PSD (Szociáldemokrata Párt) és az RMDSZ között létezô protokollum?", a válaszadók 87,7 százaléka ezt elônyösnek értékelte, miközben 12,3 százaléka tartja hátrányosnak a politikai egyezményt.

Ettôl a hónaptól kezdôdôen a vírusos megfázás elleni védôoltást kizárólag a háziorvos vagy a szakorvos által kiállított recept alapján lehet kiváltani, a receptet pedig a gyógyszertárakban visszatartják, jelentette ki hétfôn a Mediafax hírügynökségnek Viorel Alexandrescu, az Országos Grippéközpont igazgatója.

- A határozat a nemzetközi egészségügyi elôírásokat tartja szem elôtt, és noha Romániában jóval késôbb fogadták el a nyugati államokhoz képest, roppant szükség volt erre a rendelkezésre - hangsúlyozta Alexandrescu doktor.

A bukaresti Cantacuzino Intézet fôosztályának vezetôje elismerte, hogy több személy, fôleg az idôsek számára bonyolultabb eljárást jelent majd elôbb az orvoshoz menni, majd a gyógyszertárba a recepttel. - Ennek ellenére jobb, ha az orvos írja elô a védôoltást, mivel a termék mellékhatással is rendelkezik. Az orvos tisztában van ezekkel, és tudja, hogy a páciens megkaphatja-e a védôoltást - tette hozzá Alexandrescu. A grippé elleni védôoltás kizárólag recept alapján történô kibocsátásáról az Egészségügyi Minisztérium határozott az Országos Gyógyszer- ügynökség javaslatára, míg a rendelet október 20-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben.

Az Országos Grippéközpont igazgatója szerint a jövôben az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak figyelembe kell vennie a grippé elleni védôoltás ártámogatását. - Olcsóbb lenne az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak állni a védôoltás ártámogatásának értékét, mint megtéríteni azoknak a betegeknek a kórházi költségét, akik esetében komplikációk merülnek fel a grippé miatt - fejtette ki Alexandrescu. A krónikus betegeket, idôseket, az árvaházi gyermekeket, terhes nôket, a két éven aluli gyermekeket, valamint az egészségügyi dolgozókat október és november folyamán kötelezô módon el kell látni a grippé elleni védôoltással, míg a lakosság többségét, amely esetében kevésbé áll fenn a megfázás veszélye, decemberben is beolthatják.

Ebben az évben az atlantai székhelyû Betegségmegelôzô és Ellenôrzô Központ, valamint az Egészségügyi Világszervezet javaslatot tett a terhes nôk, illetve a hat hónap és két év közötti egészséges gyermekek kötelezô védôoltására.

Ion Iliescu államelnök hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. A banális diplomáciai esemény jelentôségét nem egyszerûen az adja, hogy George W. Bush fogadja Románia mindenkori elnökét, hanem az, hogy az illetô ugyanaz a Ion Iliescu, akit Washington a kilencvenes években gyakorlatilag persona non gratának, a reformkommunizmus megtestesítôjének tekintett.

Iliescu gondolkodása - jól tudjuk - azóta sem változott meg, "eredeti" véleménynyilvánításaival idônként sikerül kisebb-nagyobb kül- és belpolitikai viharokat kavarnia. Hogy mi okozta mégis az Egyesült Államok szemléletének megváltozását irányában, nem nehéz kikövetkeztetni. Szeptember 11. után Románia roppant fontos lett az amerikaiak számára, különösen, miután az iraki háború kapcsán komoly nézeteltérései támadtak nyugat-európai szövetségeseivel. A NATO-csatlakozás kényszerpályáján haladó Romániának ekkor nem volt más választása, mint a katonai tömb vezetô hatalma mellé állni, hisz ellenkezô esetben a felvételét veszélyeztette volna. Washington viszont ugyanekkor kiváló hídfôállás kiépítésének lehetôségét fedezte fel a stratégiai fontosságú kelet-európai régióban, s immár a Romániának felrótt minden korábbi "bûnt" feledve, látványos gesztusokat téve, mézesmadzag- politikát folytat a balkáni állammal.

Mi tagadás, nem csekély dolog, hogy az Egyesült Államok mûködô piacgazdaságként ismerte el Romániát (noha ennek nem csupán az Európai Unió véleménye, de a tények is ellentmondanak), s Amerika minden bizonnyal nem idegen attól, hogy a rendszerváltás óta elsô alkalommal sikerült Romániának véglegesíteni egy egyezményt a Nemzetközi Valutaalappal, mint ahogy attól sem, hogy az országot az ENSZ Biztonsági Tanácsába választották. Az Egyesült Államokat, úgy tûnik, immár az sem érdekli, hogy a korrupció terén Románia az "élen jár" a hatóságok elnézô tétlensége mellett, mi több - íme - a "rossz tanuló" Iliescu is egy csapásra szalonképessé vált.

Mindez nem elôzmények nélküli. A hidegháború idején Ceausescut azért fogadta Nixon, majd Carter elnök, mert Románia látszólag különutas volt a Varsói Szerzôdésben.

Noha az amerikaiakat ebben a kapcsolatban nyilvánvalóan nagyhatalmi érdekek mozgatják, Románia számára is jól fog a magas pártfogás, s most már csak arra van szükség, hogy ügyes külpolitikájával a maximumot hozza ki belôle.

A romániai magyarság paradox helyzetbe került. Egyrészt érdekei azonosak az összromán társadaloméval, így az amerikai támogatás természetesen jól fog. Másrészt azonban az új helyzetben a Tom Lantos-féle lobbinak szinte nulla esélye maradt. Colin Powell külügyminiszternél a Magyar Amerikai Koalíció azt próbálja elérni, hasson oda Iliescunál, hogy sürgessék meg a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, állítsák vissza az önálló állami magyar egyetemet, tartsák be a Szabadság-szobor visszaállítására tett ígéretet. Mindaddig azonban, míg Románia a Washington elvárta álláspontot képviseli a nemzetközi kapcsolatokban, bármiféle magyar lobbinak aligha van esélye hathatós támogatásra.

Az Azomures vegyi kombinát török tulajdonosa még nem tárgyalt az Állami Vagyonkezelô Ügynökség (ÁVÜ) vezetésével a marosvásárhelyi fotógyár ügyében. Borbély László parlamenti képviselô a héten ismét interpellál a Parlamentben a stratégiai vállalat megmentése érdekében.

Mint nemrégiben írtunk róla, a marosvásárhelyi - az ország egyetlen - fényérzékeny-papír gyárat a bezárás veszélye fenyegeti, miután a közgyûlés úgy döntött, hogy a felhalmozott adósságok miatt veszteséges üzemeltetni. A többségi részvényes, a Transworld Fertilizers Holding több mint 50 milliárd lejt kellene bevételezzen, amire egyelôre nincs kilátás. Az adósság egy részét a kórházak halmozták fel, amelyek - a szûkre szabott költségvetésük miatt - képtelenek voltak törleszteni a röntgenfilmekért járó összegeket. Az egység bezárása mintegy 400 alkalmazott elbocsátását vonná maga után.

Az elmúlt hetekben, annak ellenére, hogy Borbély László RMDSZ-képviselô interpellált a parlamentben, tárgyalt az ÁVÜ képviselôivel és az Alternativa 2002 szakszervezet mind érdekvédelmi, mind politikai vonalon próbált közbenjárni a vállalat és a munkások érdekében, gyakorlatilag semmi nem változott. A Népújság kérdésére Nicolae Dobrau szakszervezeti alelnök elmondta: annyi történt, hogy mintegy 70 fotógyári alkalmazott versenyvizsgán vett részt azért, hogy alkalmazhassák az Azomures vegyi kombináthoz, a többieknek egyelôre nincsen más alternatívájuk, mint a fotógyárban folytatni a munkát, amíg lehet.

- Kezdetben arról volt szó, hogy november 12-én kerül sor az elbocsátásokra, de ehhez 30 nappal korábban felszólítást kellett volna kapniuk az alkalmazottaknak, ami még nem történt meg. Semmilyen más idôpontról nem tudunk. Csak ígéretek vannak, hogy a fotógyár bezárását elkerülik, de semmi konkrét lépést nem tapasztalunk. Tárgyaltunk már a Fratia Országos Szakszervezeti Szövetség vezetôivel is, a PSD vezetôivel szintén, akik azt mondták, segítenek abban, hogy az ÁVÜ átvegye a fotógyárat. Várjuk az ügynökség válaszát. Arról is volt egy egyezség, hogy a kórházak törlesztik az adósságokat. Igaz, hogy közben vezetôségcsere volt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, de nem hiszem, hogy emiatt elmaradjon a tartozások kifizetése - jelentette ki Dobrau.

Borbély László parlamenti képviselô az elmúlt héten legalább 5 alkalommal tárgyalt az ÁVÜ vezetésével a fotógyár helyzetérôl, megoldást sürgetve. Szorgalmazta, hogy a fotógyár kerüljön vissza az Azomures részvénycsomagjának 10 százalékát kézben tartó Állami Vagyonkezelô Ügynökség tulajdonába - a részvények ellenében, majd a késôbbiekben újraprivatizálnák a vállalatot. - Az ÁVÜ írásban kért az Azomures vezetésétôl tárgyalási idôpontot a gyárak szétválasztásával kapcsolatosan, ám nem kapott választ. Magam is is beszéltem a török tulajdonossal, akitôl azt a választ kaptam, hogy a közgyûlés döntését tiszteletben kell tartani, ráadásul a vállalat jogászainak véleménye nem feltétlenül egyezik az ÁVÜ képviselôinek véleményével. Ismételten kértem az ÁVÜ-t, hogy sürgesse meg a tárgyalást, az ügynökség valószínûleg beadványt terjeszt a kormány elé az ügyben, hiszen stratégiai vállalatról van szó. Ami az adósságokat illeti, ígéret van arra, hogy a november 15-i költségvetés-kiiga- zításkor a kórházak számára kiutalják a megfelelô összegeket, így törleszteni tudják a tartozásokat - nyilatkozta Borbély László.

- Mi van akkor, ha az Azomures többségi tulajdonosa nem egyezik bele a részvények ellenében fotógyár cserébe?

- Ez az eshetôség is fennáll természetesen, hiszen úgy tûnik, hogy a fôrészvényes nem érdekelt a vállalatok szétválasztásában. Kértem az ÁVÜ- t, hogy tegyen meg mindent a helyzet rendezése érdekében, hiszen az államnak nem lehet érdeke, hogy az ország egyetlen fényérzékenypapír-gyára tönkremenjen. Az igazság az, hogy kissé elkéstünk, hiszen a májusi közgyûlési döntés óta hónapok teltek el és nem történt érdembeli lépés a gyár helyzetének javítására. A héten ismételten interpellációt nyújtok be a fotógyárral kapcsolatosan.

Európai alkotmány-Európai jövôkép címmel kezdôdik ma nemzetközi konferencia Budapesten. Ezen olyan témaköröket tárgyalnak, mint például Európai elvek és értékek az alkotmányban; A gazdaságpolitikai koordináció és monetáris politika új dimenziói; Közös kül-, biztonság- és védelempolitika; Az európai szociális modell esélyei és a fenntartható fejlôdés; Intézményrendszer és döntéshozatali mechanizmus a tagállami egyenjogúság jegyében; Az unió támogató, koordináló és kiegészítô hatáskörei - kultúra, oktatáspolitika, ifjúsági és sportügyek. Frunda György RMDSZ-szenátor, az Európa Tanács monitorizáló bizottságának elsô alelnöke is elôadást tart. A tanácskozás elôtt beszélgettünk vele.

- Kik hívták össze, milyen céllal, kik vesznek részt a szimpóziumon?

- A konferencia szervezôje a magyar miniszterelnöki hivatal. Részt vesz, hogy csak a jelesebbeket soroljam, Medgyessy Péter miniszterelnök, Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke, Alain Lamassourt, az Európai Konvent tagja, Paul Demaret, a Col-lege of Europe, Bruges rektora, Kovács László külügyminiszter, európai politikusok, közéleti személyiségek, akadémikusok.

- Mi az ön mondandójának a lényege?

- Elmondom, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek - köztük a romániai magyarság - évtizedeken át harcoltak és ma is harcolnak nemzeti identitásuk megôrzéséért. A '90-es évek elején, amikor Románia kérte Európa tanácsi felvételét, a romániai magyarságnak szembe kellett néznie az önazonosság-megôrzés összes alapproblémájával. Célul kellett kitûznünk az anyanyelv használatának törvényes elismertetését a közélet minden területén, a közigazgatástól az igazságszolgáltatásig, az anyanyelvû oktatás helyreállítását az óvodától az egyetemig, a kulturális autonómiát, az elkobzott egyházi és közösségi tulajdonok visszaszolgáltatását, az egyéni és kollektív jogok elismertetését. E kérdéseknek orvoslásához, e jogok törvénybe iktatásához és a vonatkozó törvények jóhiszemû és következetes alkalmazásához kötötte szövetségünk Románia teljes jogú Európa tanácsi tagságának elfogadtatását.

- Abban az idôben egyetlen politikai eszköz állt rendelkezésre: a Koppenhágai Záróokmány.

- Bár 1993 ôszén, amikor Romániát az Európa Tanács közgyûlése döntô többségi szavazással befogadta tizedik tagállamának, sem a kisebbségi, sem az alapvetô emberi jogok és szabadságjogok nem voltak törvénybe foglalva és a valamikori alkalmazásuk is még álom volt, a strasbourgi parlament döntése bölcsnek bizonyult. Ha nehezen és botladozva is, elkezdôdött a törvényhozás reformja. A román parlament csak a '90-es évek második felében, illetve az új évezred kezdetén fogadott el olyan törvénymódosításokat, amelyek az anyanyelv használatát biztosítják azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosok számaránya eléri a 20%-ot. Fokozatosan bôvítették az anyanyelvû oktatás lehetôségét fôiskolai és egyetemi szinten is. Törvényesen elismerték a magyar történelmi egyházak jogát arra, hogy visszaigényeljék elállamosított ingatlantulajdonaikat.

A nemrégiben népszavazás által módosított alaptörvény alkotmányjogi szinten biztosítja az anyanyelv használatát a közigazgatásban és a központi állami szervek helyi kirendeltségein, a dekoncentrált intézményekben, az igazságszolgáltatásban, ugyanakkor beemeli az államilag elismert közoktatási rendszerbe a felekezeti iskolákat. Csak most sikerült elérni azt is, hogy az alkotmány garantálja a tulajdonjogot és eltörölje a kötelezô katonai szolgálatot.

- Ezek reális eredmények, de az RMDSZ a továbbiakban sem ülhet karba tett kézzel.

- Azért beszélek az utóbbi évek eredményeirôl, mert az Európa Tanács segítsége nélkül ezek mindmáig illúziók maradtak volna. A mai integrációs folyamatban az Európai Uniónak kellene folytatnia és megerôsítenie azt, amit az Európa Tanács elkezdett. Sajnos, a felvételi követelményrendszernek, az aqui communitaire-nek nincs egy "nemzeti kisebbségi" vagy "nemzeti közösségi" fejezete.

- Az EU alkotmánytervezete nem is beszél kisebbségi jogokról.

- Csak két helyen találkozunk olyan elôírással, amelyek közelebbrôl érintik a kisebbségek helyzetét: "Az unió a következô értékeken alapszik: elemi méltóság tiszteletben tartása; szabadság; demokrácia; jogállamiság; emberi jogok tiszteletben tartása. Ezek a tagállamok közös értékei egy olyan társadalomban, amelyet a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság és a diszkrimináció- mentesség jellemez" (2. cikkely). A másik: "Az unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, elômozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nôk és férfiak közötti egyenlôséget és a gyermekek jogainak védelmét. Tiszteletben tartja a nyelvi és kulturális sokszínûséget és figyel az európai kulturális örökség fennmaradására, terjesztésére."

- Ez nem túl sok.

- Sôt, túl kevés. Mert nézzük, az alkotmánytervezet 12. cikkelye szerint az uniónak kizárólagos kompetenciái a következô területeken vannak: * a belsô piac mûködéséhez szükséges versenyszabályok; * azon tagállamok monetáris politikája, amelyek bevezették az eurót; * közös kereskedelempolitika; * vámunió; * a tenger biológiai konzerválása a közös halászati politika keretén belül.

Ezek alapján világos, hogy nem várhatunk túl sokat az Európai Parlamenttôl sem.

- Bár az Európai Parlament és nemzeti parlamentek osztott kompetenciái közé tartozik a "szabadság, biztonság és igazságosság", nehéz lesz olyan nemzeti kisebbségi standardokat kidolgozni, amelyek minden tagország számára elfogadhatók lesznek. Szenátor úr milyen esélyt ad annak, hogy a kisebbségi jogokat bevigyék az európai alkotmányba?

- A kisebbségi jogok hatékonyabb védelmére két utat látok járhatónak. Elsôsorban örvendetes lenne, ha a Konvent elfogadná a magyar javaslatot, hogy a kisebbségi jogokat rögzítsék az unió alkotmányos szerzôdésében: "Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, az egyenlôség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban: a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetés-mentesség a társadalomban. Jacques Chirac francia miniszterelnök szóban támogatta ugyan a magyar javaslatot, de ôszintén szólva kevés esélyt látok arra, hogy ezt a módosítást a Konvent ténylegesen elfogadja. Nem azért, mintha a magyar módosítás politikai vagy akár jogi szempontból nem javítana az alkotmánytervezeten, hanem azért, mert elfogadásával megnyílna a módosítások Pandóra-szelencéje, ami vég nélküli vitába fullaszthatná a döntést.

Elôadásomban kifejtem, hogy a második út járhatóbb. Az Európa Tanács, illetve az Európa Tanács - Európai Unió viszonyáról van szó. Az elmúlt években sokat tárgyaltak az Európa Tanács és az Európai Unió hatáskörérôl, illetve kapcsolatáról. Politikai lobbira van szükség, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács méltányosan és hatékonyan ossza meg hatásköreit. Az európai alkotmánytervezetet kidolgozó Konvent, a készülô európai biztonsági stratégia azt mutatja, hogy az érdeklôdés a gazdasági területre koncentrálódik, ami mellett erôteljesen megjelenik a politikai kérdéskör is.

- Az emberi jogokról és szabadságjogokról viszont kevés szó esik.

- Ezt a hiányosságot az Európa Tanács közgyûlése és különbözô szakbizottságai szóvá is tették. Mi több, az Európa Tanács kidolgozott egy együttmûködési tervezetet az Európa Tanács és az Európai Unió hatásköreire vonatkozóan. Szükség lenne általánosan érvényes, kötelezô standardok kidolgozására a nemzeti kisebbségi közösségek jogi státusának a végérvényes rendezése érdekében. Remélhetô, hogy a 25 (késôbb 27) tagú Európai Unió elfogadja, hogy az emberi jogokat és szabadságjogokat szabályozó Európa tanácsi egyezményeket és chartákat kötelezôvé tegyék a tagországokban is. Emberjogi és kisebbségi jogi szempontból az Európa Tanács legfontosabb egyezményeit: az Európai Emberi Jogi Egyezményt, a Kisebbségi Keretegyezményt, a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját és a Helyi Autonómia Európai Chartáját - hogy csak a legfontosabbakat említsem - az európai uniós tagországok többsége már aláírta és ratifikálta. Ezeknek a tiszteletben tartását az Európai Emberjogi Bíróság ellenôrzi és teszi kötelezôvé. Igaz, hogy nem minden Európa tanácsi, illetve európai uniós tagország tartja tiszteletben és alkalmazza az Európai Emberjogi Bíróság döntéseit. Vannak olyan tagországok, amelyek több mint tíz éve nem hajtják végre a strasbourgi bíróság jogerôs döntéseit. Tíz éve, amióta tagja vagyok az Európa Tanácsnak, hangsúlyozottan a 11. Protokollum elfogadása óta, keressük azokat a megoldásokat, amelyek kötelezôvé teszik a tagországok számára a jogerôs bírósági döntések végrehajtását az elôírt határidôn belül. Ha ez a közeljövôben sikerülni fog, és ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Emberjogi Bírósághoz nemcsak egyének, hanem közösségek is fordulhatnak, remélhetô, hogy mind az Európa tanácsi, mind az európai uniós tagok tiszteletben fogják tartani a nemzeti kisebbségek kollektív és személyi jogait.

Reméljük, hogy az új Európában - a 27-es Európában - nem lesznek nagy és kis nemzetek, nem lesz különbség nemzet és nemzeti kisebbség között, hogy minden nemzet végül is kisebbségben lesz a körülbelül ötszáz milliós unióban, hogy egység lesz a sokszínûségben.

(MTI) - Az erdélyi magyarságnak a különféle belsô viták mellett is együtt kell cselekednie, amikor a magyarság jövôjét, tennivalóit illetôen eljön a határozott döntés pillanata - fejtette ki Mádl Ferenc köztársasági elnök hétfôn a kolozsvári Állami Magyar Színház - Állami Magyar Opera épületében tartott elôadásában.

A magyar államfô erdélyi magánlátogatásának elsô állomásán, Kolozsváron zsúfolásig megtelt színházteremben szólt a helyi magyarokhoz. Szilágyi Pálnak, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának, valamint Kása Zoltánnak, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesének a köszöntôje után a magas rangú vendég a magyar nyelvû felsôoktatás helyzetérôl beszélt a Kárpát- medencében, elemezve az oktatás európai uniós vetületeit.

A magyar államfô örömmel szólt arról, hogy ma már mûködô intézmény a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amely három városban mûködtet karokat, folyamatosan bôvíti mind a szakokat, mind a hozzá szükséges infrastruktúrát, építkezik Marosvásárhelyen, felújít Csíkszeredában, újabb helyet talált Kolozsváron.

Mádl Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy amikor az erdélyi magyar felsôoktatásról, vagy éppen az anyaországi felsôoktatásról van szó, akkor mindig Európáról is szó van. Emlékeztetett az európai felsôoktatás alapelveit a következô évtizedekre rögzítô bolognai chartára, amelyben az olvasható: a felsôoktatás feladata, hogy hatékonyan szolgálja a közösségek igényét a kultúra, a tudomány és a kutatás iránt. Az elôadó szerint ezt a célt a magyar közösségeknek a többi nemzet - így a többségi nemzet - intézményeivel együttmûködve kell megvalósítaniuk. "Bízunk benne, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban - így Romániában is - a kisebbségi közösségek jogait és lehetôségeit a kultúra és az oktatás területén is növekvô mértékben biztosítják" - mondta a köztársasági elnök, aki szerint ennek anyagi és intézményi lehetôségeit döntô részben az adott ország kormányzatának kell megteremtenie. Természetesen jelentôs a magyar közösségek teremtô- önfenntartó szerepe is, akárcsak az anyaország támogatása, lassan pedig külföldi, európai források is megnyílnak.

Az elnök emlékeztetett: már vannak a határon túli magyarságnak színvonalas kutatási- oktatási intézményei, általános és középiskolái, felsôoktatási képzési lehetôségei, sajtója, irodalmi és színházi terei, "de ez nem elég" - fûzte hozzá.

Magyarországnak az erdélyi magyarság ügyeiben mindig azt kell figyelembe vennie, ami a romániai magyarság véleménye, kérése, vágya az adott területen. Ha az erdélyi magyarok az ôket megilletô jogokat nem tudják érvényesíteni, akkor a magyar állam felelôssége, hogy a lehetséges eszközökkel támogassa ôket jogaik megszerzésében vagy érvényesítésében. A kedvezménytörvény is ennek szellemében készült, ez a törvény a magyar nemzetpolitika komoly felelôsségviselési és megnyilvánulási formája - mondta az elôadó.

Mádl Ferenc elôadása következô részében a romániai magyarság számára az egység üzenetét fogalmazta meg. "Lesz-e elég kitartás, elszántság és egyetértés a jövôben is az erdélyi magyarságban, amikor fontos, életbevágóan fontos ügyekben kell együtt cselekedni?" - mondta Mádl Ferenc, felhíva a figyelmet a párbeszéd és az együttmûködés fontosságára. Az oktatásügyben, az egyházak ügyeiben, de a közélet minden területén igaz: ha a romániai magyarok nem képesek szót érteni egymással, akkor nem tudják bevégezni dolgaikat. Az erdélyi magyarság jövôjét, tennivalóit illetôen lehetnek, s talán szükségesek is a viták, az álláspontok ütköztetése. De végül mindig eljön az a pont, ahol együtt kell cselekedni - mondta kolozsvári elôadásában a magyar köztársasági elnök.

A tegnap délben Kolozsvárról Székelyudvarhely felé menet, kocsikíséretével együtt villámlátogatást tett Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának épülô campusánál. Az elnököt dr. Hollanda Dénes dékán, az egyetem tanárai, munkatársai, Burkhárdt Árpád alprefektus, Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke fogadták.

A program zsúfoltságára hivatkozva az elnök és kísérete nem látogatta meg az építôtelepet, csupán az utcáról szemlélte a készülô campust, illetve egy pannóra kifüggesztett képen láthatta azt, milyen lesz majd a befejezett egyetemi épület.

Dr. Hollanda Dénes röviden tájékoztatta Mádl Ferencet arról, hogy mit valósítottak meg nem egészen egy év alatt, amikor aláírták a szerzôdést a tervezôkkel.

- A magyar állam nem támogatott hiába, hiszen máris meg tudjuk mutatni, mire fordítottuk a pénzösszeget - számolt be a marosvásárhelyi kar dékánja. Többek között azt is elmondta, milyen kutatási programokat folytat a Sapientia.

Megtudhattuk, hogy japán kutatókkal közösen a campus jelenlegi területére egy számítógépes tomográf használatára oktató központ is létesül, ahol majd a Sapientia tanárai, diákjai is tudományos munkát fejthetnek ki. Az elnök úr azt is megtudhatta, hogy a tavaly a területért 60 millió lej adót fizetett az oktatási intézmény, s az idén is majdnem ennyit kellett törleszteni.

Hamarosan azonban átveszi a tulajdonjogot az alapítvány, így mentesül e költségtôl az egyetem, ezt az összeget is az épületre fordíthatják. Sajnos ezenkívül még mintegy 400 millió forintra lenne szükség a terv kivitelezéséhez.

Mádl Ferenc megígérte, hogy lehetôsége szerint megtesz mindent annak érdekében, hogy ezt a támogatást is megkapja valamilyen módon a Sapientia marosvásárhelyi kara. Dr. Hollanda Dénes meghívta Mádl Ferencet az épület avatására.

Az államelnök készségesen elfogadta a meghívást, s azt mondta, annyit jár Erdélybe, mint más ember a kocsmába, így ezentúl is mindig szívesen jön el hozzánk, ha meghívják.

Mádl Ferenc és felesége, Dalma asszony sajnálattal szabadkoztak, hogy a szûkre szabott program miatt már nem jutott idô megkóstolni a házigazdák által elôkészített kürtôs kalácsot és szilvapálinkát, de megígérték, az avatón itt lesznek és gondoskodnak a Sapientia további sorsáról.

A Lazarenum Alapítvány és az általa mûködtetett Lídia gyermekotthon fennállásának tízéves évfordulóját ünnepelték vasárnap a marosvásárhelyi Vártemplomban. Az istentiszteletet követôn Fülöp G. Dénes nyugalmazott lelkipásztor megkeresztelte az otthon három kis lakóját, az ikreket: Zolikát és Ferikét, valamint a hatéves Mónikát.

Jelenleg a Lídia otthonban 20 árva és elhagyott, nehéz szociális körülmények között nevelkedett gyerekrôl gondoskodnak. A legkisebbek 3 évesek, a legnagyobb betöltötte a 19-et. A gyerekek családias légkörben nevelkednek, óvodába, iskolába járnak, kiveszik részüket a házimunkából is. A kezdetekrôl, az akkori és jelenlegi nehézségekrôl Szabó Lídiával, az otthon vezetôjével beszélgettünk.

+ Vasárnap az elmúlt tíz évre emlékeztünk és két névre figyeltünk. Az alapítványunkat Lazarenumnak neveztük el, ami azt jelenti, hogy Isten a segítô. Lídia volt az elsô európai nô, aki Pál apostol igehirdetését hallva megtért, a név magyarul azt jelenti: Istentôl született. Nehéz utat jártunk be az elmúlt tíz év alatt, hiszen a kezdetekkor nem voltak szakembereink, nem tudtuk, hogyan segítsünk az elhagyott, sérült gyermekeken. Modellértékû otthont akartunk, ahol kevés gyerekkel teljes odafigyeléssel tudunk foglalkozni. Munkánkban sokat segítettek a külföldi önkéntesek, akik legkevesebb fél évig dolgoztak nálunk, a gyerekekkel és a személyzettel is foglalkoztak. Megpróbáljuk keresztény értékekre nevelni, a társadalomba beilleszteni a gyermekeket. Az otthonban addig biztosítunk ellátást, szállást nekik, amíg tanulnak vagy dolgoznak. Még senki, egyetlen védencünk sem hagyta el az otthont. Van egy lány, aki elvégezte a középiskolát és jelenleg munkát keres. Sajnálatos módon a munkaadók többsége, amikor meghallja, hogy árvaházban nevelkedett, roma lányról van szó, szóba sem akar állni velünk. Pedig neki és a hozzá hasonlóknak nagy szüksége van a munkára, az esélyre. Az otthon egy esély számukra, azonban a helyi közösségeknek, a társadalomnak is biztosítania kell az esélyt, hogy beilleszkedhessenek, önálló életet kezdhessenek. Ady szavait szoktuk idézni mottóként: Szeretném, ha szeretnének, S lennék valakié - zárta beszámolóját az otthon vezetôje.

Az utóbbi években szemmel láthatóan megváltozott a vásárhelyi piacok arculata, javultak a termelôk és a viszonteladók értékesítési körülményei, javult kiszolgálás.

- 2001-ben vettem át a kilenc vásárhelyi piac igazgatását, s azóta 25 milliárd lejes jövedelemre tettünk szert - nyilatkozta lapunknak Core Cornel, a Piacigazgatóság igazgatója.

A Cuza Voda utcai napipiacon 13 kioszkot helyeztek el, ebbôl háromba már beköltöztek a korábban is itt árusító kereskedôk, hét bérbe adására júliusban szerveztek versenytárgyalást. A bérleti díj havi 7-10 euró négyzetméterenként. További 3 kioszkot építenek a jobb oldalon , s ezekben is élelmiszert árulnak majd.

A November 7. negyedbeli piacon 7 nagy (18 négyzetméter) és 8 kicsi (6 m2) kioszk teszi vonzóbbá a teret. Ez volt az elsô piac, ahova pihenôparkot létesítettek. A Kövesdombon jelenleg 7 nagy bódé kínálják a termékeket, de lehetôség van további 20 elhelyezésére. A Diamant és a Dacia piacokon is van igény hasonló bódék létesítésére. A bérleti szerzôdés 2 évre szól, s ha nincsenek elmaradások, további 2 évre automatikusan meghosszabbítják a szerzôdést.

A Hadsereg téren - amely a 9 piac közül a legjelentôsebb bevételi forrás - tervezik a fôtér felôli rész átrendezését, befedését. A 180 asztalból 100 marad meg, a többit újakkal helyettesítik. Ezenfelül a piactér két sarkában élôsövénnyel határolt teraszt létesítettek. Ugyancsak jövôbeni terv az Egyesülés lakónegyedi piac csatornarendszerének kiépítése, kioszkok építése. A Cuza Voda utcai piacon is ezután kövezik le a kioszkok közötti teret, s a kanalizálásról is tárgyalnak.

Mindez azonban az új vezetôségre hárul, hiszen 2004. január elsejétôl megszûnik a Piacigazgatóság, s az a Marosvásárhelyi Tanács alárendeltségébe tartozó ügyosztállyá alakul.

- Az én tisztségem is megszûnik. Mandátumom lejárta után visszatérek vállalkozásomhoz - mondta Core Cornel.

Az elképzelések szerint a 9 piacot egy-egy vállalkozó veszi át nyílt versenytárgyaláson. A szerzôdés értelmében a vállalkozó nem számolhatja fel a területen meglévô butikokat, nem csökkentheti, illetve növelheti a bérleti díjakat és árakat, csakis a helyi tanács jóváhagyásával. A felszámolásról szóló határozattervezet az október végi tanácsülésen kerül megvitatásra és jóváhagyásra, novemberben kezdik el az elôkészületeket a decemberben sorra kerülô licitre. Számítások szerint a piacok privatizálásával évi 15 milliárd lejes jövedelemre tehet szert a helyi tanács, s ennek 50 százaléka képezi azt a tartalékalapot, amelyet a vállalkozók beruházásra fordítanak. A bérleti szerzôdés 5 évre érvényes, amelyet újabb 5 évig hosszabbítanak meg, ha betartják a szerzôdésben elôírt feltételeket.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezetô Elnöksége, a Communitas Alapítvány és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület a 2003-as esztendô végén kiadja a 2004. év mûvelôdési Eseménynaptárát. Ennek érdekében felkérjük a civil szervezeteket, hogy 2003. november 15-ig küldjék be a jövô évre tervezett kulturális rendezvényeik listáját. Ahhoz, hogy rendezvényeik hiánytalanul kerülhessenek be kiadványunkba, a következô adatokra van szükségünk: a sorra kerülô rendezvény dátuma (hónap, nap), a rendezvény megnevezése magyarul és románul, a rendezvény helyszíne (a település neve) magyarul és románul, az egyesület rövidítése magyarul és románul, a programfelelôs neve, valamint az egyesület magyar és román neve, a megye magyar és román neve, a levélcíme románul (irányítószám - kérjük az új irányítószám feltüntetését -, helység, utca, házszám, megye), telefonszám (hívószámmal együtt), faxszám (hívószámmal együtt), e-mail cím valamint az elnök neve.

A kiadványt továbbítani fogjuk mind a civil szervezeteknek, mind a belföldi és külföldi támogatóknak, akik figyelemmel kísérik az Eseménynaptárban megjelent rendezvényeket.

Címünk: 400489 Cluj, str. Republicii nr. 60., Sebesi Klaudia (Eseménynaptár), e-mail: klaudia@rmdsz.ro. A lista pontos összeállítása érdekében egy összefoglaló táblázatot is készítettünk, melyet a fent megadott e-mail címrôl lekérhetnek az érdekelt civil szervezetek és amely megtalálható minden megyei és területi RMDSZ-szervezetnél is. Az összeállított adatokat - a fent említett dátumig - kérjük a megyei és területi RMDSZ-szervezetekhez elküldeni, ahol összesítik ezeket és továbbítják az Ügyvezetô Elnökséghez, vagy a fent megadott címre elküldeni.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem kíván a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alternatívája lenni - hangzott el vasárnap Sepsiszentgyörgyön a civil szervezôdésként közfelkiáltással létrehívott testület alakuló ülésén.

Az SzNT alakuló ülése abban a teremben zajlott le, amelyben 1848-ban a székelyek képviselôi az önvédelmi harc mellett döntöttek.

Az ülésre Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött érkezett, hogy a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után létre hívják a Székely Nemzeti Tanácsot, megválasszák tisztikarát és elfogadják mûködési szabályzatát. A 97 küldött között néhányan a moldovai Bákó megye csángó településeirôl érkeztek.

A nyolc történelmi székely székbôl hétben - a kézdi, az orbai, a sepsi, a marosi, a gyergyói, a székelyudvar-helyi és a bardóci-miklósvári székben - alakult meg a széki székely nemzeti tanács, Csíkszéken csak három településen alakult meg a helyi testület.

A küldöttek közfelkiáltással fogadták el a Székely Nemzeti Tanács szabályzatát és választották meg a tanács elnökét, Csapó József egykori RMDSZ-szenátort, akit az alakuló ülés közképviseleti joggal ruházott fel.

A széki elnökök javaslatára Csapó József elôterjesztette a tíz alelnöki és a három jegyzôi tisztségre javasolt jelöltek névsorát. Az elôterjesztett személyi javaslatok elfogadása után az önmagát megalakultnak nyilvánított Székely Nemzeti Tanács határozatot fogadott el a székely székek önigazgatásáról, a Székelyföld autonómiájáról. A testület ugyanakkor határozatot fogadott el a Székelyföld autonómia statútumának véglegesítésérôl és Románia parlamentje elé terjesztésérôl. A határozat leszögezi: a Székelyföld autonómiáját a demokratikus jogállamokra jellemzô eszközökkel, az Európa Tanács 2003/1334. sz. határozatában feltüntetett módon, a parlamenti demokráciában érvényesülô eljárások révén kívánják elnyerni.

A küldöttek kiáltványt fogadtak el az önkormányzati törekvések támogatásáról is.

Csapó József elnök javaslatára a küldöttek nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács kéri a magyar Országgyûléstôl és a magyar kormánytól "a nemzeti hovatartozás alapján igényelhetô kettôs állampolgárságot".

Orbán Viktor volt magyar kormányfô üzenetét Szász Jenô ismertette.

Üzenetben köszöntötte a testületet Tôkés László királyhágó- melléki református püspök.

- Senki sem sajátíthatja ki az autonómia eszméjét, hiszen az mindannyiunk közös célja. Lejáratni viszont le lehet járatni az autonómiát a sepsiszentgyörgyihez hasonló kétségbeesett és az erdélyi magyarságot megosztó kezdeményezésekkel - jelentette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke hétfôn a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megalakulásáról.

Az RMDSZ szövetségi elnöke az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: a romániai magyarság érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetének programjában kezdettôl fogva szerepelnek a különbözô autonómiaformák, az RMDSZ kezdettôl fogva azon dolgozik, hogy minél szélesebb körû autonómiát küzdjön ki az erdélyi magyarságnak a rendelkezésére álló politikai eszközökkel. Ezen az úton jelentôs lépés volt nemrég a román alkotmány módosítása is - mondta.

Az SZNT alakuló küldöttgyûlésérôl szólva Markó Béla hangsúlyozta: "Senki nem sajátíthatja ki az autonómia eszméjét, hiszen az mindannyiunk közös célja. Viszont lejáratni, sajnos, lejárathatják éppen az autonómia gondolatát ezekkel a kezdeményezésekkel, amelyek tulajdonképpen csupán arra szolgálnak, hogy néhány volt politikus kollégánk, akik az RMDSZ-ben fontos tisztségeket viseltek, de nem tudtak eredményt elérni, most megpróbálnak a maguk számára megszólalási lehetôséget teremteni".

Ügyködésük révén lassan minden hét végén megalakul valahol valami különbözô elnevezéssel, de gyakorlatilag ezt mindig csak ugyanaz a néhány száz ember támogatja. Más szóval, ezeknek a kétségbeesett próbálkozásoknak nincs tömegtámogatottságuk - szögezte le végül az RMDSZ szövetségi elnöke.

Az elmúlt napokban egy, a belügyminiszternek tulajdonított vélemény váltott ki megrökönyödést a romániai magyar közvéleményben. Az Adevarul címû lap közlése szerint ugyanis Ioan Rus egy nagyromániás interpellációra válaszolva azt állította, hogy az aradi Szabadság-szobor helye Magyarországon van, mert a románok, úgymond, kollektív tudatában az irredentizmus, revizionizmus stb. megtestesítôje,

Most a belügyminisztérium, elnézést kérve a közvéleménytôl, közleményében gyakorlatilag cáfolja az Adevarulban megjelenteket. Íme a minisztérium álláspontja:

Közlemény

Az Adevarul napilapban 2003. október 24-én "A Belügyminisztérium (?! - az eredetiben belügyminiszter - szerk. megj.) Magyarországra küldi a 13 tábornokot" címmel megjelent cikkel kapcsolatosan a KBM Köztájékoztatási Szolgálatát felhatalmazzák a következô nyilatkozat tételére:

A Ioan Miclea (PRM) képviselô úr ineterpellációjára a Közigazgatási és Belügyminisztérium által Ioan Rus aláírásával a kormány parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó fôigazgatóságához eljuttatott válaszában leszögezi, hogy "a Szabadság-szobor mûemlék ügye törvényes megoldást igényel", hangsúlyozva azt is, hogy újrafelállítására csak a Mûvelôdési és Kultuszminisztérium konzultálásával kerülhet sor. Az említett minisztérium jóváhagyására való hivatkozás a 2001. VII. 18-i 422-es törvény 22. szakasza 2. bekezdése e. betûje alatt foglaltakra terjed ki az elhelyezési hely megválasztásával, elköltöztetésével kapcsolatosan, az elköltöztetés a város más helyére lévén csak egy esetleges megoldás.

Annak érdekében, hogy jobban körülírják a kérdést, amely az interpelláció tárgya, a válasz utalt arra, hogy a kormány parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó fôigazgatósága, és ennek révén Ion Miclea képviselô rendelkezésére bocsát egy dokumentációt a vita történetérôl és az idôközben elhangzott fôbb szempontokról. Ez a dokumentáció szándék szerint a miniszter úr válaszának függeléke lett volna.

Sajnálatosan e dokumentáció helyett Románia Parlamentjébe csak egy oldalnyi jutott el, ami egy elszigetelt elemzés, és amely nem fejezi ki a Közigazgatási és Belügyminisztérium vagy a román kormány álláspontját.

A dokumentum e szoborcsoporttal kapcsolatosan az elmúlt században megjelent számos tényt és magyarázatot tartalmazott, megpróbálván történelmileg fölvezetni, miért gerjesztett annyi nyilvános vitát a XIX. század végétôl egészen máig ez a szoborcsoport.

Pontosítjuk azt, hogy Ioan Rus közigazgatási és belügyminiszter úr nem fejtett ki véleményt a szobor elköltöztetésével kapcsolatosan, még kevésbé esetleges felállítási helyérôl az országban vagy külföldön. A Közigazgatási és Belügyminisztérium, személyesen Ioan Rus miniszter úr azért száll síkra, hogy törvényes megoldást találjanak az Adrian Nastase és Medgyessy Péter kormányfôk legutóbbi, 2003. szeptember 23-i tárgyalásai szellemében egy román-magyar megbékélési park keretében.

Sajnálatunkat fejezzük ki az incidensért.

Köztájékoztatási Hivatal

Sok évszázaddal ezelôtt Amazóniában már léteztek a civilizáció fejlett formái, olyan emberek lakták, akik városokat, utakat, hidakat tudtak építeni. A Föld legnagyobb erdôsége tehát, ellentétben a közhittel, akkor sem volt érintetlen, és nem félprimitív lények éltek benne. A Science tudományos folyóirat adott hírt arról, hogy a floridai egyetem régészei, akik tíz év óta kutatnak Brazília Amazonas államában, a Xingu folyó felsô folyásánál olyan településekre bukkantak, amelyek magas fejlettségû civilizációról tanúskodnak.

Az ôserdô közepén 950 négyzetkilométeres körzetben húsz falut, vagy inkább kisebb városkákat találtak, amelyeknek lakossága egyenként megközelítette az ötezret. Minden településnek egyforma volt az elrendezése. Magasított területre épültek, mindegyik rendelkezett több, kör alakú térrel, amelybôl utak indultak ki sugárirányban. A szakemberek ezt a fajta építkezést "galaxia-rendszernek" nevezik, tükrözi az adott politikai struktúrát és egyben a kor kozmológiai ismereteit. A települések kb. 5 km- re feküdtek egymástól és az 50 métert is meghaladó szélességûek voltak.

A Xingu-civilizáció Kr. e. 1.600-1.200 körül virágzott, párhuzamosan más kultúrákkal. A gátak, töltések, vízelvezetô árkok, hidak, utak maradványait tekintve komoly mérnöki ismeretekkel rendelkezhettek. Egyes megmaradt növényfajták tanulmányozása alapján levonható az a következtetés is, hogy földmûveléssel foglalkoztak. A települések körül mezôk, gyümölcsös kertek lehettek. Az ásatáson és az eddig feltárt maradványokon kívül a térségben élô indiánok elmondása, és a mûholdas képek alapján lehetôség nyílik arra, hogy pontosabban rekonstruálják a xinguk életét. A régészek szerint az erdô nagyon sok emberi teljesítményt konzerválhatott, mert csak az erôs lejtôk kedveznek az eróziónak, amely az erdei talajt megmozgatja. Az amazóniai erdô, mivel nagy részében síkságon nô, szinte mozdulatlan talajt rejt.

Michael Heckenberger, a régészcsapat vezetôje hangsúlyozza, hogy nem elveszett és most megtalált civilizációról van szó, mert ma is élnek a területen a xinguk leszármazottai, akik ugyanazokat a technológiákat alkalmazzák és ugyanabban a társadalmi gazdasági rendszerben élnek, mint elôdeik. "A Xingu felsô folyása az a hely - mondta - ahol még tanulmányozni lehet a Kolumbusz elôtti és a mostani nép közötti kulturális kapcsolatot."

Havad községközpont, a Nyárád-szereda és Havadtô közötti útvonalon érhetô el, a hozzá tartozó falvak: Geges, Rigmány, Szentsimon, Vadasd. A község összterülete 41 négyzetkilométer, a lakosság sûrûsége 36,8 személy négyzetkilométerenként * összlakosság 1545 lélek; a lakosság felének életkora 50-60 év közötti * etnikai összetétel: 1431 magyar, 106 cigány, 6 román, 1 német, 1 szerb * vallási hovatartozásuk: református, római katolikus, jehovista, szombatista; 2003-ban 17 halálesetet, 12 születést, 4 házasságkötést jegyeztek; 70 kisgyerek jár óvodába, az I-IV. osztályba 88, az V-VIII. osztályba 47; 232 telefonvonal van további bôvítési lehetôséggel, ugyanis digitális telefonközpont üzemel; a községet tíz tanácsos vezeti, mindannyian az RMDSZ színeiben, polgármester Dósa Mihály, alpolgármester Csiszér István Csaba, jegyzô Kaffai Endre.

Dósa Mihály polgármester, amikor arra kértük, hogy foglalja össze a gáz bevezetésének történetét, bekapcsolta a számítógépet, amelyen adatbázist hoztak létre. Az 1996-os évtôl tárolják az évi megvalósításokat és azokat a terveket, programokat, amelyeket nem sikerült kivitelezni. - A község legnagyobb gondja az ezredfordulón is a gáz bevezetése volt. A munkálatokat 1998-ban kezdtük el, a törzsvezeték összhossza a faluban több mint 25 kilométer. Az évek során több alkalommal felfüggesztettük a munkálatok folytatását, ugyanis nem minden család fizette ki az akkoriban 571 DM-nek megfelelô összeget. A helyi tanácsnak csupán a 2000. évi költségvetésbôl sikerült elkülöníteni 450 millió lejt, amellyel a 2001-ben újrakezdett szerelési munkák költségeit fedeztük. Amint elfogyott a pénz, a munkálatok újra félbeszakadtak. Végül is, sok huzavona után, sikerült lefektetni a törzsvezeték hosszának nagy részét (Szentsimon felé még 200 m-es szakaszon kell földbe helyezni a törzsvezetéket). Jelenleg Havadon a református parókián és Vadasdon Simon Györfi Gyula házában ég a gáz. Számunkra ez nagy siker, hiszen számos olyan települést ismerek, ahol a gáz bevezetése csak álom maradt.

Közszájon forog a kérdés, hogy miért a havadi tiszteletes úr parókiáján és a vadasdi Simon Györfi Gyulánál ég a gáz? A községben nagyon sokan nem tudják, hogy mielôtt bekötik a gázt a házba, az ott lakók bizonyos feltételeknek kell eleget tegyenek. Ilyen például a tisztított kémény, a gáztûzhely állapota stb. Bizonyos szigorú mûszaki követelményeket kell teljesíteni ahhoz, hogy a kályhákból gáz árassza a meleget. Az említett két családnál a feltételek megfeleltek, de így is csak próbaidôre nyitották meg a csapokat. A községvezetés úgy nyilatkozott, hogy most már csak az erdôszentgyörgyi szerelési vállalkozótól függ, hogy az elôfizetôknél mikor fog égni a gáz. Sajnos, nem egészen így van. A háztulajdonosoktól is függ. Ugyanis Havad községben nagyon sok házra fából építették a kéményt, azokat régóta nem takarították. Ráadásul a volt hivatásos kéményseprô csoport, amelyet a helyi tanács tartott fenn, feloszlott. Kevés embernek van pénze a kémények átalakítására vagy azok kitakaríttatására. A vállalkozó pedig igényli a hivatalos bizonylatot a kémények állapotáról.

Nyomáselosztó-szabályozó állomás épült

Geges határában építették fel a nyomásszabályozó állomást. Rigmányi Béla, a Transgaz operatôre ellenôrzi az órák állását. Elmondása szerint egyelôre csak egy kútból osztják el a gázmennyiséget. Van abból elég, és jó minôségû. Rigmányi Bélával Fülöp József, a Transgaz idôsebb dolgozója osztja meg a mesterség titkait. Mindketten kérték a polgármester közbenjárását, hogy az elosztóállomást fallal vagy vastag fóliával kerítsék körbe, mert csupán a fedél nem elegendô a téli hidegben.

A helyi tanácsnak sikerült hûtôt beszereznie a havadi, vadasdi, rigmányi és a gegesi iskolákba. A költségvetésbôl elkülönített összeg meghaladta a 28 millió lejt. A tanulók kekszet, sajtot vagy túrórudit ehetnek a nagyszünetben. Nagy Elemér iskolaigazgató elmondta, a gyerekek elégedettek a tízóraival, amit az idén hetente szállítanak. A gyerekek körében a túrórudi a legkedveltebb.

A négy iskolában a téli idôszakban fával fognak fûteni. A fát a községi erdôkbôl (179 hektár) biztosítják. A helyi tanács döntése nyomán Havad község erdôterületeit idéntôl a marosvásárhelyi erdôgondnokság kezeli.

Felújítják a gegesi tejcsarnokot

A polgármesteri hivatal másfél éven át kemény harcot folytatott a marosvásárhelyi Tejfeldolgozó Rt. vezetôségével azért, hogy a havadi és gegesi tejcsarnokok az ô tulajdonukba kerüljenek vissza.

Idén aláírták a protokollumot. A marosvásárhelyi Tejfeldolgozó Rt. kivonult Havad község területérôl, a tejet helyette a Hochland cég vásárolja fel. A községi tanács döntése értelmében a volt gegesi tejcsarnokot teljesen felújítják.

A helyi tanács 157 millió lej költségvetés- kiigazítást kapott. A helyi tanács utóbbi ülésén úgy döntött, hogy 75 millió lejt a társadalmi segélyek fedezésére különít el. A fennmaradó összeget a folyó költségekre használják fel: sánc- és árokszabályozások, utcák javítása, fabélyegzési díjak, szeméttelepek kialakítása, rendezése.

Havad községben kezdenek látszani a fejlôdés jelei. Az utak nagy részét kijavították, a gázt bevezették. Három falu törzsvezetékeiben van nyomás, Havadon és Vadasdon kísérleti céllal már két házban ég a gáz. Milyen intézkedést vár még a lakosság a helyi tanácstól?

Dósa Lajos nyugdíjas, Geges:- Tíz éve költöztem haza Marosvásár-helyrôl. Fejlôdött a településünk, de még sok a tennivaló. Nincs egy szeméttelep, ami megfelelne a mai követelményeknek. Az itt lakók többsége sajnos nem ügyel a köztisztaságra. A tanácstól azt várnám el, hogyha már nincs lehetôség egy szeméttelep létrehozására, akkor legalább szólítsa fel a vétkeseket, hogy többé ne szemeteljenek, s ha annak sincs hatása, akkor büntessenek. A sáncok, árkok egy szinten vannak az úttesttel. A víz esôzésekkor nem folyik el, sok pince megtelik emiatt. Általában öregek laknak itt, mindenki azt mondja, nincs segítség a sáncok kitakarítására. De a tanácsosok azért vannak, hogy erre is keressenek megoldást.

Bodoni Mihály, Vadasd: - A fôutat valóban megjavították, ám elvártam volna, hogy a községvezetés a munkálatok elvégzése utáni átvételkor igényesebb legyen. Például a kapum elôtt is volt két gödör. Megfigyeltem, hogy nem töltötték fel kaviccsal, egyszerûen betömték aszfalttal. Az csak a tavaszig fog tartani. Vadasdon a mellékutcák is javításra szorulnak, legalább kövezzék le. Gyatra a közvilágítás a faluban, sürgôsen ki kellene cserélni a rossz égôket, mert Vadasdon éjszaka a fôúton is vaksötét van.

Lakos Sándor, nyugdíjas, Havad: - Következetes munkát várok a tanácsoktól és a polgármesteri hivatal dolgozóitól. Egy éve adtam be a kérést, hogy az erdômbôl tûzifát vágjak ki télire. Egy év után sem voltak képesek elintézni az erdészettel, hogy télire fát szállítsak haza. Már hideg van, fûteni kellene, de nem vághatok ki fát, amíg a bélyegzést nem végzik el. Ha kivágom, megbüntetnek. Mondták, hogy holnap, aznap fogatot fogadtam, de nem pecsételtek. Fizettem a fogatot. Jobban járok, ha Gyergyószentmiklósról hozatok fát, mert olcsóbb. Itt a tél a nyakunkon, fagyjunk meg, mert az illetékesek hanyagul végzik az ügyintézést?

Szabó Imre Tibor, Szentsimon: - Az idén a kul- túrotthont is feljavították. Egy kissé jobban oda kellene figyeljenek Szentsimon központjára. Már régóta össze van törve a postaláda, ki kellene cserélni, arra szinte mindennap szükség van.

Szilveszter Mária, Szentsimon: - Azt szeretnénk, ha köztelefont szerelnének fel. Más kis falvakban már mûködik, az ott lakók örömére. Jó lenne beszereltetni a kábeltévét. Nagyon sokan igénylik.

A vámosgálfalvi borház egyre kedveltebbé válik. Jó tudni, hogy van egy hely, ahonnan (kisebb vagy nagyobb tételben) megbízható italt lehet vásárolni. Látogatottsága is számottevô. Szombaton megnyílt az egykori kastély melléképületének felsô traktusán a borbemutató terem, amely száz személy befogadására alkalmas. Avatására nem kisebb személyiség jött el, mint az erdélyi borászat csombordi szaktekintélye, Csávossy György tanár, szakíró, költô. A neves szakember maga is hozott négy bort, és azokat be is mutatta. A Ház borai is kiváló sikert arattak. A környék hivatalosságai mellett jelentôs marosvásárhelyi "különítmény" gondoskodott az estbe nyúló kóstoló sikerérôl: Liviu Pancu rendezô volt a moderátor, szép hölgyek vetélkedtek a borhercegnô címének elnyeréséért. Nehéz dolguk volt, hiszen nem egyedül a szépség számított, hanem az is, hogy mennyire okos, értelmes a versenyzô, és ért-e a szakmához. Húsz éven felüli hölgyek versengtek, és az intelligencia-teszt után szôlészeti, borászati ismeretekbôl is vizsgáztak az igényes zsûri elôtt. A sommelier (borfiú) szerepébe is be kellett bújniuk, egy-egy bort is be kellett mutatniuk, szakszerûen és vonzóan. A hét versenyzô közül a megyeszékhelyi Codruta Teodora Tusinean 23 éves román-angol szakos tanárnô vitte el a pálmát, ô képviseli majd a dicsôi borvidéket a bukaresti országos megmérettetésen, ahol majd Románia borkirálynôjét választják meg - aki aztán országunkat képviseli a különbözô nemzetközi bemutatókon.

Seprôdi József borász szerint az új bemutatóterem két-három hét múlva arra is alkalmas lesz, hogy szûkebb körû mûvelôdési eseményeket, összejöveteleket, pl. könyvbemutatókat, felolvasó-délutánokat, kamaraesteket tartsanak benne. Sok mindenre alkalmas ez a szép terem, mondotta, de egyvalamire soha: kocsmát nem nyitunk benne. A kulturált borfogyasztás híveinek lesz meghitt gyülekezôhelye.

Az október 25-én, szombaton délután Lôrincfalván megszervezett termésünnepen részt vett Borbély László RMDSZ-képviselô, a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány elnöke és Bulyovszki Loránd, a Bernády Alapítvány kuratóriumának titkára.

Az ünnepi mûsor keretében Bulyovszky Loránd könyvvel ajándékozta meg azokat az iskolásokat, akik rajzaikat kiállították a kultúrotthon elôcsarnokában és azokat a fiatalokat, akik segédkeztek a kultúrotthon rendbetételénél. A helybéli iskola könyvtárának is jutottak szépirodalmi kötetek.

A Bernády Alapítvány szombaton összesen 200 könyvet, albumot bocsátott a gyerekek, ifjak és az iskola könyvtára rendelkezésére.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete és a Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány köszöni mindazon lelkes személyek önzetlen segítségét, akik lehetôvé tették a városismereti vetélkedô sikeres lebonyolítását, és az igyekezetet, mellyel gyerekeinknek örömet tudtunk szerezni. Külön köszönetünket fejezzük ki Hunyadi László képzômûvésznek bôkezû ajándékáért.

Több jelentkezô közül választották ki azt a huszonöt diákot, akik a Pro Europa Liga által szervezett Demokrácia Kollégiumában széles körû társadalmi és politikai oktatásban részesülhetnek. A X. Demokrácia Kollégiuma csütörtöki évnyitó ünnepségén a liga vezetôi mellett jelen voltak a közigazgatási, a civil szervezetek és a sajtó képviselôi.

A tanfolyamot 1994-ben kezdeményezték, mára a liga egyik legsikeresebb programjává vált. Mircea Suhareanu, a PEL titkára köszöntôbeszédében elmondta, hogy tíz évvel ezelôtt a tanfolyamnak nem jósoltak ilyen sikeres jövôt. Most már többen pályáztak egy helyre. A kilenc hónapos oktatás alatt a diákok a civil társadalom, a kormányzat és a helyi önkormányzatok mûködésérôl, a jogállamiságról, emberi és kisebbségi jogokról, az erdélyi multikulturális hagyományokról, egy pluralista rendszer döntéshozatali mechanizmusáról, konfliktusok megelôzésérôl szóló elôadásokon és mûhelygyakorlatokon tágíthatják látókörüket. Júniusban a Fiatalok Polgármesteri Hivatala elnevezésû program keretén belül egy napig a helyi tanács szerepkörét öltik fel. A Bukarestben és Budapesten tett tanulmányutak alatt a román és magyar kormánnyal, parlamenttel ismerkedhetnek meg. A program szervezôi az interaktivitást tûzték ki célul, szeretnék, ha többnyire a diákok részérôl érkeznének a kérdések. Smaranda Enache, a liga társelnöke a kezdeti nehézségekrôl számolt be. Sok idôbe telt, míg megszerezték a politikai szervek - helyi közigazgatás, pártok és a tanintézmények bizalmát. Románia helyzetét, ami az integrációt illeti, elkeserítônek látja. Itt a legnagyobb a korrupció, a kivándorlásról szóló adatok is aggodalomkeltôek, sajnálatos módon a nacionalista szlogenek is még mindig sok embert megtévesztenek. Több fiatal történelmi és hagyományismerete hiányos, fogalmuk sincs a fasizmusról és kommunizmusról, az ’56-os forradalomról és a ’89-es rendszerváltásról. A programmal a fiatalokon szeretnének segíteni, akiknek ezáltal azt az érzést szeretnék adni, hogy fontosak, sok minden függ tôlük, bátorítani kell ôket a véleményformálásban és - nyilvánításban. Nem egy egyszerû iskola, hiszen itt vezetôket képeznek. Eddig több mint kétszázan végezték el, akik ma vagy nemzetközi kapcsolatok, jogi, szociológia, történelem szakon folytatják egyetemi tanulmányaikat, vagy már a helyi közigazgatásban, sajtóban, politikai pártokban, nemkormányzati szervezetekben tevékenykednek.

Szombaton, október 25-én Szovátán, a Maros megyei Táborigazgatóság tágas nyaralójában a Népi Alkotások Maros Megyei Központja szervezésében nyílt alkotótábor a Mûkedvelô Képzômûvészek Maros Megyei Egyesülete részvételével. A tizenhetedik alkalommal megrendezett, Ilarie Opris szakreferens által koordinált idei táborban Vasile Muresan valamint Cristina Petria hivatásos képzômûvész-tanár irányításával tizenöt mûkedvelô festô - Ana Calugaru, Alecu Erica, Dorel Cozma, Fábián Margit, Kulcsár Erzsébet, Marton Ágotha, Monica Dohotariu, Petz József, Sabina Purcariu, Liviu Stef valamint Nicolae Tunaru - dolgozik együtt. Az idei tábor témája a portréfestés, technikája: olaj vászonra. A november 2-án záruló alkotótáborban készült portrékból 2004 januárjában tárlatot rendeznek a megyeszékhelyen (a Cuza Voda utcai) Népi Alkotók Maros Megyei Központjában, ezt követôen pedig vándorkiállítás formájában utazik az anyag Régenbe, illetve Dicsôszentmártonba, a mûvelôdési házba. Október 31. és november 1-je között viszont az említett portrékból a Maros Megyei Táborigazgatóság szovátai kirendeltsége elôcsarnokában nyitnak kiállítást.

Felemás érzésekkel hallgattam az eladó bizalmas beszámolóját. - A fônök parancsára a régi, már penészedô szalámit vizes ronggyal lemostuk, majd bekentük étolajjal, hogy szép fényes legyen. Az elszínezôdött, majdnem szürke párizsit, virslit frissként kínáltuk. Soha nem felejtem el, hogy amikor egy édesanya kisfia számára szeretett volna két pár virslit vásárolni, azt mondtam, friss, s közben fejemmel intettem, hogy nem az, ne vegyen. Szerencsére a szomszédban levô fônök csak az igent hallotta, s a nemet nem látta - mondta, így figyelmeztetve engem is, hogy a számomra kedves üzletbôl nem ajánlatos felvágottat beszerezni.

Ellenpéldaként elmeséltem, hogy egy hasonló kis üzletben vasárnap szerettem volna egy liter tejet vásárolni. Az eladó azt mondta, hogy sajnos, ezzel a termékkel nem tud kiszolgálni. A vásárlásra elkísérô testvérem értetlenkedett: az üveges hûtôládában jól látható helyen díszeleg a zacskós tej, miért nem ad abból. Az eladó megismételte: nem tud kiszolgálni. Így adta értésünkre, hogy nem ajánlja a terméket. Ne vegyék, mert lejárt a szavatossági ideje - ezt nem mondhatta. Mert neki az a feladata, ôt azért fizetik, hogy az üzletben lévô árut értékesítse.

Szeretem a kicsi élelmiszerboltokat. Vásárlásaim során azt tapasztaltam, hogy ott az eladók elôzékenyebbek, kedvesebbek és tájékozottabbak. Betéve tudják, mi van a boltban, s amennyiben a keresett árucikk elfogyott, mást, ahhoz hasonlót ajánlanak. Türelmesen megvárják, hogy válasszál. Ezután is a kisebb üzleteket részesítem elônyben, de figyelmesebben válogatom meg azokat.

A fenti történet kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy megéri-e az üzlet tulajdonosának becsapni a vevôt. Megéri-e romlott, lejárt, fogyasztásra alkalmatlan, az egészségre káros felvágottat, tejterméket forgalmazni? Nem egyszerûbb kisebb mennyiséget beszerezni, s mindig friss terméket kínálni? Hiszen ha én vásárlóként egyszer rossz, elszínezôdött, romlott felvágottat viszek haza, akkor lehet, hogy még egyszer, de kétszer már biztos nem térek vissza. S ha az eladó nemcsak nekem, de minden ismerôsének elmondja, hogy milyen körülmények között kell dolgoznia, s milyen utasításokat kell teljesítenie, rövid idôn belül megcsappan a vásárlók száma.

Vasárnap ünnepelt Madaras lakossága. Tette ezt olyan lelkesedéssel, ahogy dolgozni is tud e mezôségi település szorgalmas népe, amely megtartó erejével minden hasonló alkalommal hazavonzza elszármazott fiait. A kétszáz éve újjáépített református templom ünnepén Pap Géza, Erdély püspöke hirdetett igét, s a faluban élô számos tehetôs család közül háromnak a címerét helyezték el a templom falán. A települést támogató személyiségeknek, a faluért munkálkodó helybelieknek díszpolgári és díszoklevéllel hálálták meg az érdeklôdést és a segítséget.

Nekünk gyôzedelmes egyházunk van! - hangzottak el a biztató szavak a püspök igehirdetésében, amelynek során kiemelte: azért épülnek a templomok, hogy az evangélium eljusson minden néphez. Pap Géza a továbbiakban értékelte a mezômadarasi nép kétszáz évvel ezelôtti összefogását, amelynek révén új templomot építettek, majd azt folyamatosan javították, karbantartották, hogy méltó helyen hallgathassák az igét. Aki múlttal ajándékozta meg népünket, az a jövendôt is biztosítja számára - hangzott el a hálaadó istentisztelet során. A mezômadarasi templomépítôk unokáit Szabó Andor helybeli lelkész köszöntötte, majd Szász Zoltán, a Maros-Mezôségi Református Egyházmegye esperese szólt a gyülekezethez.

A faluban élô és annak lakóit, intézményeit támogató jeles családi közösségeknek is emléket állítottak a vasárnapi bicentenáriumi ünnepségen. Elsônek a Bethlen család címere került a szószék mellé, s a díszpolgári oklevél átvétele után Bethlen Anikó grófnô emlékezett meghatottan életének elsô tíz évére, amit édesanyja birtokán, Madarason töltött. A Szekeres család címerének elhelyezését követôen, az 1579-ben elôször említett család történetét Szekeres Attila újságíró ismertette. A Budapesten élô Szekeres Szabolcs, Madaras nagy pártfogója, akinek 13 nyertes pályázatot és a millenniumi zászlót köszönheti a falu, szintén díszpolgári oklevélben részesült. A Kelet-Magyarországról származó Pataky család címerét Szekeres Attila festette meg. A vagyonát a marosvásárhelyi református kollégiumra hagyó és Mezômadarason feleségével, Ágotha Annával iskolát építô Pataky Miklós emlékére került a harmadik címer is a templom falára, s a lelkész szerint következnek a többiek is.

A felsoroltakon kívül emléklappal ismerték el Mezômadarast támogató tevékenységét dr. Kulcsár László gödöllôi egyetemi tanárnak, aki a hálaadó istentisztelet keretében kötött házasságot dr. Obádovics Csillával, továbbá dr. Entz Gézának, aki a Pro Professione alapítvány révén jelentôs összegekkel támogatta többek között a faluba vezetô út kövezését. A kitüntetettek között volt dr. Kelemen Atilla RMSZ-képviselô is, aki kifejtette, hogy a kudarc ellenére töretlenül hisz abban, hogy Mezômadaras önállósulási törekvéseit végül is siker koronázza. Oklevéllel jutalmazták a településért kifejtett munkájukért a falu nyugalmazott lelkészeit, Kiss Ferenc Mezôség-kutatót, valamint a presbitérium legaktívabb tagjait.

A templomi ünnepség során Nagy Melinda szavalt, s fellépett a VII-VIII. osztályosok, valamint az V-VI.-osok kórusa, s énekelt a kövesdombi református egyházközség énekkara is.

A faluünnep délután a mûvelôdési házban folytatódott, ahol Molnár D. Dénes méltatta a nyári alkotótáborban részt vevô mûvészek alkotásait bemutató tárlatot, majd bábelôadás, Madarasról elszármazott fiatalok társasági táncbemutatója következett, végül pedig a Böjthe Zoltán vezette helybeli tánccsoport lépett színpadra.

A vasárnapi ünnepség újból azt igazolta, hogy a félreesô, a köves út miatt nehezen megközelíthetô falu, amely annyi jeles személyiséget bocsátott útra, és amelynek gondját a független közigazgatás hiánya miatt a rendkívül aktív lelkész házaspár vállalta fel, olyan különleges vonzerôvel bír ma is, amely hozzásegíti ezt a közösséget, hogy a cselekvô megmaradás útján haladjon tovább.

Rég nem látott tömeg tolongott, fészkelôdött, ült, állt, zsivajgott a Kultúrpalota nézôterének mind a négy szintjén vasárnap délután: a Bolyai Farkas Líceum ez évi gólyabáljának gálaestje a Sportcsarnokból a városközpontba költözött.

Több évnyi bolyais gólyabállal a hátam mögött eleinte furcsának tûnt a helyszín, de a hideg sportterem helyett a jól fûtött és stílszerû körülményeket biztosító hangversenyterem hangulati tartozékai ezúttal a fiatalságot is megérintették: átlényegült az öreg terem, olyannak tûnt, mintha épp gólyabálok színterének építették volna.

Az estet a kisgólyák tánca nyitotta, hiszen az idei évtôl a Bolyai elsô és ötödik osztályokat is indított, felelevenítve a régi hagyományt. A kisgólyák produkciója pedig jó felvezetônek bizonyult a kilencedikes gólyapárok mûsorához. Ezúttal, eredeti ötletként a gólyakirálynôi, gólyakirályi, udvarhölgyi, lovagi címekre pályázó hat pár mondhatni történelmi színekben (ruhákban) jelent meg a színpadon: képviseltette magát a kôkorszak, az ókori Róma, a reneszánsz, a szecesszió, a rock 'n roll korszak, valamint egy amorf képzôdmény, amely az ûrhajózás korát és a távoli jövôt volt hivatott érzékeltetni. A gólyapárok ezúttal is saját kis jeleneteket adtak elô, majd kérdésekre válaszoltak, minden pár az általa megelevenített korból vizsgázott a segítôkész és kegyetlen közönség, valamint a zsûri elôtt. A kérdések a színpadon felállított vetítôvásznon is láthatók voltak, csakúgy, mint a gólyák párperces, bemutatkozó rövidfilmjei. Ezután önkéntes jelentkezôket kértek a színpadra a közönség soraiból a szervezôk, akiknek el kellett találniuk a kivetített gyerekkori képek alapján a versenyszámokban fellépôket. A fényképeket tombolahúzás követte, majd ügyességpróba, amelyen a lányoknak nyakkendôt, a fiúknak csokrot kellett kötni. A próba végtermékei általános derültséget keltettek nézôtéren és színpadon egyaránt.

Az est második felét uraló táncpróbán láthattunk gólyákat keringôzni, tangózni, rock 'n rollt és meglepetéstáncot táncolni, majd újra kisgyerekkori képek és önkéntesek szállták meg a színpadot. Az újabb tombolahúzást a támogató Avon cég sorshúzása követte, majd a zsûri döntésére várva a tavalyi gólyakirály és az idei gólyabált szervezô diákok, tanárok, gólyák osztották meg élményeiket, tapasztalataikat a közönséggel.

Végül elérkezett a nagy pillanat, Albert Mária tanárnô, a zsûri elnöke ismertette a gólyadíjazottakat: eszerint Vidámság-díjban részesült Pál Norbert és Kacsó Erika, Eredetiség-díjban Gergely Ákos és Baricz Xénia, az Avon díját Magyari Katalin és Soós István nyerte el. A gólyakirály második lovagjává Portik Dánielt ütötték, a gólyakirálynô második udvarhölgye cím Gyárfás Juditot illette meg. Butiurca Sándor mint elsô lovag és Portik Ágota mint elsô udvarhölgy vehette át díszeit (és ajándékcsomagját), a 2003-as év Gólyakirályává pedig Keszeg Istvánt, gólyakirálynôjévé Nagy Borbálát választották a közönség viharos ünneplése közepette. A trónfoglaló után sorsolták ki a tombola fôdíját, egy budapesti utazást, majd a közönség jó része a Cuba Libre diszkó felé vette az irányt, amely a gálaestet követô bulinak adott helyet. Ha az is olyan jól sikerült, mint a gólyamûsor, akkor igazán büszkék lehetnek a szervezôk, hiszen régen látott ennyi fiatalt és ilyen jó hangulatot a Kultúrpalota.

Telenézô

Október 23. visszhangja: pozitív. Nemcsak hirdették, nemcsak felszólítottak rá, hanem be is tartották, azok is, akik hirdették, meg akik felhívtak rá stb. Méltósággal ünnepelni. Méltósággal emlékezni. Kizárni a gyûlöletbeszédet. Emlékezések zuhataga áramlott a képernyôkrôl, egy kicsit bántón is, mert mintha némileg kampányszerûen. Hogy most aktuális ötvenhat. Mindig az lesz. (2006-ban persze különösen.) Aztán a kerekasztalok, a toksók, a dumák, az értékelések; történészek, kutatók, politikusok, politológusok, hátramaradottak-maradvák. A kegyelet mindenkit megillet, hóhért és áldozatot egyaránt. Na, de nem úgy - mondja Jókai Anna, aki - Csoóri Sándorral - Arany János-díjban részesült, mindketten életmûvükért. A kegyelet igen, a dicsôség nem. A Napkeltében reggel is, délután is néztem-hallgattam Jókai Annát. Méghogy a gerinc nem esztétikai kategória?... És az is roppant rokonszenves, amit az életmûrôl mondott. Sokkal jobb életmûvet építeni, mint mûéletet élni. Mert hát kétségtelen: ma inkább mûéletet élünk. Holott kinek-kinek az élete az életmûve. Mondd el, hogyan élsz, megmondom, mit érsz. Rilke írta: Változtasd meg életedet. Páll Lajos pedig: Szépen kellene élni. Az a legnagyobb mûvészet. *
"Itthon" tele a média kisebb-nagyobb botrányokkal. A romániai televíziónézô beleszôheti miatyánk-jába a profán óhajt: "Mindennapi botrányunkat add meg nekünk ma." Ma is, holnap is, és minden áldott nap. Menesztik ezt, letartóztatják amazt, sikkasztott ez, "olajoztak" a rendôrök, a belügyminisztert sem kerüli el a leleplezés: olyan cégnél vannak részvényei, amelyik PHARE-támogatást élvez(ett). Zajlanak a szócsaták, az üzengetéseknek se vége, se hossza, vitáznak ádáz partnerek, a kulturált dialógustól oly messzire, mint Mehádia Mekkától; egymás szavába vágnak, acsarognak, ravaszkodnak, kifordítják/befor-dítják, a másikra kanyarítják a vádat... Miért? Tudni vélem. Évekkel ezelôtt olvastam a konvertálható emberekrôl. Akik az átkosban ilyen- olyan-amolyan funkciókat töltöttek be, és idôvel elfeledték tanult mesterségüket (már amelyiknek volt), csakis és csakis arra voltak jók, hogy vezetôk legyenek ilyen vagy olyan szinten. A "sokoldalúan fejlett szocialista rendszer" kitermelte a típust, akit mindig mindenre fel lehet használni, mindig be lehet vetni, éppen azért, mert igazából nem ért semmihez - de roppant svádája van, intézkedik, fenyeget, telefonál, intenzív kapcsolatokkal rendelkezik, rekordidô alatt elintéz, erô és lendület van benne, rugalmasság; így leplezi hozzá nem értését. Namármost: az ilyen fiúk mitévôk lettenek légyen 1989 után? Némelyek besirültek pártokba, fôleg az állampárt utódának "soraiba", és ott csakhamar ismét gyümölcsöztették még mindig jól mûködô kapcsolatrendszerüket. Aztán ha kikoptak a pártból, már nem is oly nagy kár, hiszen megnyílt elôttük a kapitalizmus nagykapuja. Sôt közben már utódaikat is kinevelték, megtanították ragadozni. Tessék csak megfigyelni egy-egy mostani vállalkozót, mi