Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Algéria, Benin, Brazília, a Fülöp-szigetek és Románia lesznek az ENSZ Biztonsági Tanácsának új tagjai a jövô év január elsejétôl.

Mind az ötöt ellenszavazat nélkül, a közgyûlés 191 tagországából több mint 170-nek a voksával választották meg két évre.

Az eredményt Julian Hunte, a közgyûlés Saint Lucia-i soros elnöke jelentette be helyi idô szerint csütörtökön, és gratulált az új BT- tagoknak, amelyek Bulgáriát, Guineát, Kamerunt, Mexikót és Szíriát váltják fel.

Mint az AP amerikai hírügynökség egy név nélkül nyilatkozó amerikai tisztségviselôre hivatkozva megjegyzi, a jelölések körüli egyetlen "dráma" a színfalak mögött történt, amikor az Egyesült Államoknak júliusban baráti nyugat-afrikai országok támogatásával sikerült elérnie, hogy Líbia helyett Algéria kerüljön a szavazásra felterjesztendô öt ország közé.

A megyei ügyvédi kamara és az ügyvédek nyugdíjpénztára szervezésében a szakmai testület marosvásárhelyi Aurel Filimon utcai székházában családias hangulatú ünnepség keretében felköszöntötték a 90. életévét betöltô dr. Teleki Endre ügyvédet. A virágok és az ajándékok mellett a nagy tiszteletnek örvendô jogászt a szakma elismerô oklevéllel is jutalmazta.

Dr. Teleki Endre a segesvári szász líceumban végezte tanulmányait, ahol vallomása szerint kötelességtudásra, igazságszeretetre és pontosságra nevelték. Ezt követôen a kolozsvári egyetemen szerzett ügyvédi diplomát, majd 1936-ban került Marosvásárhelyre, ahol az akkor már ismert dr. Fekete Andor ügyvédi irodájában dolgozott. Az idôs ügyvéd barátainak, pályatársainak a jelenlétében pályájáról, a szakma nehézségérôl és szépségérôl beszélt. Felelevenedtek azok a történelmi idôk, amikor a szekuritáté, a kommunista diktatúra is beleszólt a jogszolgáltatásba, amikor hadbíróságok ítéltek el embereket, csak azért, mert úgy tûnt, a rendszer ellen emelték fel hangjukat. Nem volt könnyû egyenes gerinccel végezni akkor a szakmát, s Bandi bácsi, ahogy a hozzá közelállók nevezték, mindezt felemelt fôvel tette, úgy, hogy mások is felnéztek rá - hallhattuk a méltatásokból. Dr. Teleki Endre azon kevés híres marosvásárhelyi ügyvédek közül való, akiknek a szavában, jogtudásában sohasem kételkedtek. A szakmának tartást, tiszteletet vívott ki.

A betegségek megelôzésének fontosságáról és a prevenciós tevékenység romániai helyzetérôl tartottak tegnap tanácskozást a megyei kórház elôadótermében. A közel félszáz résztvevôvel zajló szimpóziumot dr. Ramona Ureche egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem közegészségtan tanszékének vezetôje, illetve dr. Muntean Ioan professzor, a megyei Orvosi Kollégium elnöke nyitotta meg.

A szervezôk nevében - a MOGYE közegészségtani és népegészségügyi tanszékei, a Romániai Orvosok Egyesületének megyei fiókszervezete, valamint az Oasis Alapítvány - dr. Farkas Evelyn, a népegészségügyi tanszék adjunktusa számolt be arról, hogy nagyon változatos témájú, a megelôzés szinte minden területét érintô dolgozatokkal jelentkeztek a résztvevôk.

A közegészségügy és a megelôzô orvostan eredményeirôl számolt be egy szebeni csoport, s a dolgozatokból
többek között kiderült, hogy a fertôzô betegségek visszaszorítása terén eredményes a romániai egészségügy. Az ország lakossága viszont 1990 óta fogyó tendenciát mutat, a születések száma elmarad az elhalálozások száma mellett - hangzott el a marosvásárhelyi szerzôhármas dolgozatában, amely Románia lakosságának 1980-2000 közötti egészségi helyzetérôl szólt. A megelôzés szerepe a fogászatban, az óvodáskorú gyermekek ilyen természetû nevelésére kidolgozott programtervezet, a gyermekkori elhízás okai és következményei, a romániai gyermekek 10-15 százalékát érintô asztmás megbetegedés következményei a gyermek szellemi fejlôdésére, a vasúti dolgozók hepatitis elleni védôoltásának optimális megszervezése, a krónikus betegségek hatása az iskolás gyerekek tanulási eredményeire - többek között e témakörökben hangzottak el dolgozatok a délelôtti ülésszak folyamán.

- Romániában a megelôzés az egészségügyi programok keretében zajlik. Egyes területeken (mint például a védôoltások) teljes egészében biztosítják a szükséges összegeket, más esetekben új támogatási források felderítésére van szükség, hogy jobb eredményeket lehessen elérni. Ilyen például a HIV-AIDS kezelése, a nemi úton terjedô betegségek megelôzése és kezelése, a munkahelyen és a mindennapi életben jelentkezô kockázati tényezôk felmérése, a lakosság egészségügyi helyzetének feltérképezése - válaszolta kérdésünkre dr. Doru Bardac szebeni egyetemi tanár.

- Nagyobb hatásfokkal, több személyzettel, és természetesen több anyagi ráfordítással lehet eredményes az egészségügyi nevelés minden fokon - vélekedett dr. Bedô Károly egyetemi tanár, aki utalt arra is, hogy a népbetegséggé vált lambliás fertôzés ellen hogyan lehetne hatékonyan felvenni a versenyt.

A délelôtti ülésszak a dr. Ábrám Zoltán egyetemi elôadótanár és dr. Farkas Evelyn adjunktus vezette vitával ért véget.

Aktuális

A tegnapi videokonferencián Adrian Nastase kormányfô "magyarázta a bizonyítványát" az elmúlt napokban lemondott vagy lemondatott miniszterek ügyében. A kommentárt "meditálásra aján-lotta", bejelentve, hogy a "demokrácia gyakorlatáról" van szó. És a "mellémagyarázásokat" kiigazítandó, jelentette ki: a kormányátalakítás az SZDP kormány politikájának szerves része, nem menesztés, nem "egyéjszakás" döntés volt, hanem "közös, kollegiális megegyezés". Nem a kormány imázsát kellett kozmetikázni, hanem "személyes" okok miatt távoztak az érintettek. A jelek szerint úgy gondolták, ez a legmegfelelôbb pillanat "bizonyos személyes problémák meg- oldására".

Érdekes magyarázat, mert példának okáért Hildegard Puwak Olaszországban tárgyalt, amikor
"utolérte" saját lemondásának híre. Serban Mihailescun pedig hirtelen idegkimerültség vett erôt. S tán, hogy ne lógjon ki a sorból, Mircea Beuran is benyújtotta a lemondását. Furcsa, hogy a kormány Európa éppen különbözô részein tartózkodó miniszterei egyazon pillanatban döntöttek a lemondásról.

Hogyan tudtak percre pontosan egyeztetni? Talány, és az is marad.

Az nem csoda, hogy a kormányfôtitkárra akkor jött rá az "idegkimerültség", amikor kiderült, hogy egyes kollégái hatalmas csúszópénzeket fogadtak el, például "beruházásokat" megkönnyítendô. Az már érdekesebb, hogy a plagizáláson kapott miniszter éppen akkor mondott le, amikor másik két, korrupció gyanújába keveredett társa is úgy döntött, hogy "lemond". Az, ha lehet, még furább, hogy a miniszter-elnök által több alkalommal is
"profinak" nevezett integrációs miniszternek fontos külföldi tárgyalások kellôs közepén jutott eszébe, hogy inkább "családi problémákkal" kellene foglalkoznia. Holott még tizenvalahány fejezetet kell(ene) Romániának 2004 ôszéig lezárnia, ha azt akarja, hogy 2007-ben valósággá váljon az EU- integrációja.

A kormányfô is "profi" kommentárt fûzött a lemondásokhoz, melyeknek, mondta, semmi közük a korrupciós vádakhoz. Nem ôk rontják Románia nemzetközi megítélését, jelentette ki határozottan. S külön kommentálta, miért van lemaradásban az integrációs tárgyalásokkal. Azért, jelentette ki, mert 1996 és 2000 között olyan kormány volt hatalmon, amely nem volt érdekelt a reformokban, most pedig az SZDP-kormánynak kell cizellálnia, amit ôk elrontottak.

Ezek után figyelmeztette a megyei tisztségviselôket, hogy a következô idôszakban "hasonló mûveletekre" kerítenek sort mind a központi, mind a helyi közigazgatás szintjén, a "tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében". "Aki nem akar dolgozni, menjen egy évre szabadságra", majd ha jön egy másik kormány, visszatérhet a semmittevéshez. A következô idôszakban "erôsebb motorra" lesz szükség. Azok ellen pedig, "akik nem tartanak lépést velük", vagy ne adj' isten, törvénytelenséget követnek el, bármelyik pillanatban hasonló "kollegiális" döntést hozhatnak.

Újabb miniszteri lemondások következnek?

Ion Iliescu pénteken kifejtette, nem érti, miért merül fel Rodica Stanoiu igazságügyi miniszter esetleges lemondásának kérdése az Európai Bizottság még meg sem jelent országjelentésével kapcsolatban

-Nem értem, miért kell ilyen kapcsolatokat kitalálni - válaszolta az államfô arra az újságírói kérdésre, hogy az országjelentés esetleges bírálatai az igazságszolgáltatással kapcsolatban vitát keltenek-e a kormányban Stanoiu lemondásának indokoltságáról. Iliescu hozzátette, nem ismeri a jelentés tartalmát, amely jelenleg nem nyilvános. - Várjuk meg a dokumentum nyilvánosságra hozását - fogalmazott.

A Román Akadémiai Társaság (RAT) a csütörtökön kiadott, Jelentés a kormányzatról címû dokumentumban azt ajánlotta, hogy mondjanak le mindazok a miniszterek, akiknek területével kapcsolatban az EB országjelentése lemaradásokat állapít meg, példaként az igazságügyet hozva fel. Egy másik ágazat a közigazgatás, ahol valószínûleg egy államtitkárnak kell lemondania, mondta Sorin Ionita, a RAT igazgatója a jelentés bemutatóján. A RAT szerint Rodica Staniu esetleges utódjának jóval nagyobb politikai támogatásra lesz majd szüksége a reformok véghezviteléhez.

A felsôfokú oktatás minôségének javításáról, a négy évvel ezelôtt elfogadott bolognai nyilatkozat gyakorlatba ültetésérôl tanácskoznak az Európai Egyetemek Egyesülete által szervezett, csütörtökön Kolozsváron kezdôdött konferencia résztvevôi.

Az Európai Egyetemek Egyesülete elsô ízben tartja Kelet-Európában soros ülését. A csütörtökön kezdôdött konferencia házigazdája, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) maga is tagja az egyesületnek.

A 2001 márciusában létrejött szakmai egyesület célja, hogy egységes rendszert dolgozzon ki az európai felsôoktatásra és kutatásra vonatkozóan. A vasárnapig tartó ülésen több mint háromszáz, az európai egyetemeket, oktatási minisztériumokat és diákszervezeteket képviselô személy vesz részt. A szakemberek az 1999- ben elfogadott bolognai nyilatkozat gyakorlatba ültetését vitatják meg a felsôfokú oktatás megreformálása és a minôségi oktatás biztosítása jegyében.

A négy évvel ezelôtt megindult "bolognai folyamat" célja az európai felsôoktatási rendszer különbözô vonatkozásainak az egységesítése. A kolozsvári találkozón az oktatási szakemberek ennek szellemében megvitatják az egyetemi diplomák kölcsönös elismerésének jogi, szakmai és anyagi vonzatait. A megbeszélések során elfogadandó javaslatok az Európai Unió intézményeihez, illetve a nemzeti szaktárcák asztalára kerülnek.

Andrei Marga, a BBTE rektora a konferencia elôtt tartott sajtótájékoztatón a kolozsvári oktatási intézmény szempontjából történelmi fontosságúnak nevezte a rendezvényt. Úgy vélte: ez az esemény óhatatlanul növeli az egyetem tekintélyét, ugyanakkor kötelezi is a felsôoktatási intézményt arra, hogy a jövôben az eddiginél is magasabb színvonalú oktatást biztosítson diákjai számára. Marga szerint mihamarabb át kell ültetni a gyakorlatba a bolognai nyilatkozatban foglaltakat, mivel az Egyesült Államok felsôfokú oktatásának színvonala még mindig meghaladja az európaiét.

A konferenciára sokan érkeznek Magyarországról, így a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem, a budapesti mûszaki, a Pázmány Péter és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a debreceni, a gödöllôi, a miskolci, a szegedi és a veszprémi felsôoktatási intézmények képviselôi.

Az uniós országok miniszterei 1999-ben a bolognai nyilatkozat keretében elfogadták, hogy Európában egységesen kétfokozatú képzést kell bevezetni. Ennek szellemében külön lesz alapképzés és szakképzés, várhatóan mind fôiskolai, mind egyetemi szinten. A bolognai nyilatkozat szerint 2010-ig egész Európában átveszik a skandináv és angolszász lineáris felsôoktatási rendszert. Ez azt jelenti, hogy a fôiskolai és egyetemi képzés egymásra épülve valósul meg, és a különbözô szinteken a megfelelô szakképzettség megszerzése után ki lehet lépni a rendszerbôl.

Ionel Blanculescu megbízott egészségügyi miniszter pénteken figyelmeztette az összeférhetetlenségi helyzetben levô egészségügyi alkalmazottakat, hogy a személyzeti ellenôrzések lezárulta elôtt rendezzék helyzetüket.

- Még egyszer lemondásra szólítom fel a magáncégek érdekeit közvetlenül vagy családtagjaikon keresztül képviselô egészségügyi alkalmazottakat - nyilatkozta Blanculescu a Mediafaxnak.

- A megbízott miniszteri mandátum célja az egészségügyi maffia elleni harc, így egyetlen, közérdeket sértô személy sem maradhat tisztségében - tette hozzá.

Az Országos Ellenôrzô Testület és a kormány ellenôrzô testülete tíz nappal korábban elkezdte az egészségügyi szaktárca és az átláthatóság biztosításával foglalkozó bizottság személyzetének átvilágítását, az összeférhetetlenségi helyzetek felderítésére.

Az ellenôrzést Mircea Beuran exminiszter kezdeményezte, aki akkor elmondta, az akciót a médiák jelzései nyomán indította.

A Román Hadsereg Napja azon személyek ünnepélyes megbecsülésének és felidézésének alkalma, akik a román nemzet és állam védelméért harcoltak. Ugyanakkor az a pillanat, amikor a román nemzet hódolatát fejezi ki a nemes katonai jeleket viselôk, valamint a háromszínû zászló alatt az országot szolgálók elôtt.

Elismeréssel hajtunk fejet azok emléke elôtt, akik életüket áldozták az országért a becsületesség mezején és ôszinte hódolatunkat fejezzük ki a háborús veteránoknak, akik számára a szabadság és függetlenség eszményébe vetett hit, kötelességtudat és becsület a legfelsôbb hitvallás. Példájukat követnünk kell egy jobb jövô érdekében.

Méltatjuk a korszerûsítés folyamatában szakavatottságot és odaadást tanúsító katonai struktúrák azon erôfeszítését és megvalósításait, hogy eleget tegyenek az Észak-atlantai szövetséghez való tartozás jelentette új kihívásoknak.

Felhasználom ezt az alkalmat, hogy legôszintébb jókívánságaimat fejezzem ki és sikereket kívánjak a haza szolgálatában kifejtett nemes hivatásuk gyakorlásában.

Adrian Nastase pénteken kijelentette, a kormány 2004-ben tartani kívánja magát az EU-nak tett ígéretéhez az energiaárak fokozatos növelése és a kitermelôágazatnak juttatott állami szubvenció csökkentése kapcsán.

A miniszterelnök elmondta, a kormány folytatni kívánja az állami vállalatok veszteségeinek csökkentésére tett "konkrét" lépéseket. Kifejtette, az állami vállalatok átszervezési programjai "tükrözni fogják a költségek csökkentését és a bevételek növelését, melynek eredményeképpen jóval alacsonyabbak lesznek majd a gazdasági veszteségek".

Nastase szerint a kormány folytatja a privatizációt, a következôkben sor kerül a vajdahunyadi kohászati kombinát magánosítására, valamint az elektromosenergia- és gázszolgáltató vállalatok beütemezett privatizációs szakaszainak megvalósítására.

Orosz-Ukrán határviszály

Az orosz és az ukrán miniszterelnök nem tudott végleges megoldást találni a két ország közötti határviszály kérdésében pénteki moszkvai tárgyalásain.

Mihail Kaszjanov orosz kormányfô a másfél órás egyeztetés után közölte, hogy nem jutottak kompromisszumra az Azovi-tenger és a Kercsi-szoros, illetve a Tuzla földnyelvnél épülô orosz védôgát ügyében. A felek mindazonáltal idôlegesen feloldották a feszültséget, amely egyes elemzôk szerint a katonai összeütközés küszöbére sodorta a két államot.

Moszkva és Kijev megegyezett: Tuzla sorsáról közösen döntenek, felgyorsítják az erre irányuló egyeztetéseket. Moszkva vállalta, hogy nem újítják fel a gát építését, amíg orosz és ukrán környezetvédelmi szakértôk állást nem foglalnak a kérdésben, Kijev pedig arra kötelezte magát, hogy kivonja a határôrcsapatokat a vitatott hovatartozású szigetrôl - mondta Kaszjanov.

Szavai szerint Ukrajnának be kell fejeznie az alaptalan erôfitogtatást. Úgy vélte, Kijev kitalált indokok alapján fújja fel az ügyet. Azt mondta, az orosz államvezetést megdöbbentette, hogy Ukrajna ilyen erôdemonstrációt hajtott végre egy környezetvédelmi építkezés miatt. Az orosz kormányfô úgy látja, hogy a felek legkorábban 2-3 hónap alatt tudnak majd megoldást találni az Azovi- tengeri határkijelölés kérdésében. Közölte, hogy a külügyminiszterek már a jövô héten egyeztetnek.

Viktor Janukovics ukrán miniszterelnök azt mondta: Ukrajna az ukrán alkotmány szellemében kívánja rendezni Tuzla problémáját. Kijelentette, hogy az ukrán alaptörvény szerint az államhatár a Kercsi-szorosban a vízfelszínen húzódik. Leszögezte: Tuzla - mindegy hogy sziget vagy földnyelv - Ukrajna elidegeníthetetlen része. Végül mindkét miniszterelnök arra szólította fel országaik politikusait, hogy ne szítsák a szenvedélyeket a Kercsi-szoros körül.

A megyei tanács által kiutalt pénzösszegbôl már 2002-ben elkezdôdtek a marosvásárhelyi Teleki téka felújítási munkálatai. Leghamarabb a 200 éves épület tetôzetét kellett megjavítani. Lecserélték a cserepeket és a tartóléceket, ez utóbbiakat tûzálló anyaggal is bevonták. Sikerült egy önálló automata kazánt felszerelni és a fûtéshálózatot is kicserélni. Ez is fontos beruházás volt, hiszen tudnivaló, mennyire fontos a könyvek számára az állandó hômérséklet megteremtése. Spielmann Mihály, a Teleki Téka igazgatója tájékoztatott a felújítási munkálatokról.

A megyei tanács támogatásán kívül az 1998-ben létrejött Teleki Alapítvány is felkarolta a felújítási munkálatokat. Így a nagyterem ablakait kicserélték, a korhû keretbe termopán ablakszárnyakat szereltek. Érdekesség, hogy minden ablakra felkerült az adományozó neve. Nemrég visszakerült helyére Marosvásárhely talán legrégibb kapuja is a Teleki téka bejáratához. A renoválást Mihály Ferenc szovátai restauráló mester és munkatársai végezték el, visszaadva a korabeli patinát, ugyanakkor korszerû védôanyagokkal kezelték a fát. Mint korábban is említettük, a hajdani fogadóteremben - most a református kollégium köteteinek raktárhelyisége - falfreskót fedeztek fel, amelyet olyan szebeni mester készített, aki Barabás Miklós tanítványa volt. Egyelôre nem sok vehetô ki a mintákból, de gondos restaurálással vissza lehet adni a régi színeket. Az állagfeljavítási munkálatokkal párhuzamosan tudományos kutatást is kilátásba helyeztek. Jövôben Soós Zoltán középkori régész ásatásokat végez majd az udvaron, ahol már az épületjavításkor is régi házak nyomaira bukkantak. A feltételezések szerint itt lehetett valamikor a város kora középkori központja. Sok érdekességet rejthet még az udvar alatti talaj. Készülôben van a Teleki Téka krónikája is. Egy nemrég elôkerült dokumentumból azt is kiderítették a kutatók, hogy az udvar valamikor sokkal tágasabb volt, hiszen 1848-ban 3000-en tartottak ott gyûlést, s itt jelölték ki közfelkiáltással azokat az országgyûlési képviselôket, akik Kolozsváron elfogadták Erdély anyaországgal való egyesülésének nyilatkozatát.

A munkálatok egyelôre leálltak, mert elfogyott a pénz, de az intézmény máris készített egy költségvetést a hátramaradt teendôkrôl, amit a megyei tanács szakbizottságán keresztül a testület költségvetési vitájára terjeszt elô. Jövôben a külsô felújításhoz fognának hozzá, ha lesz erre pénz. Spielmann Mihály szerint 2007-ig lenne mit dolgozni, szépíteni a tékán, s a felmerülô gond most inkább az, hogy már alig férnek el a könyvek, ezért nemsokára új helyiségek után kell nézzenek.

Az európai integráció küszöbén az egyik legfôbb probléma, amivel Romániának is szembe kell néznie, az emberkereskedelem. A jelenség súlyosbodik, egyre több fiatal lány válik az embercsempészek áldozatává. Hogyan lehet megelôzni, melyek az emberkereskedôk módszerei? - errôl a témáról tartottak tegnap filmvetítéssel egybekötött ismertetôt az Európai Információs Központban a megyei rendôrség, a Kelet-Európai Szaporo-dási egészségtani Intézet, a Pro Európa Liga és a megyei tanfelügyelôség képviselôi. A tanácskozáson a pedagógiai líceum néhány XII. osztályos diákja is részt vett.

- Romániában fôleg a 14-25 év közötti lányok válnak az emberkereskedôk áldozataivá. A Nemzetközi Migrációs Szervezet bukaresti irodája által hazaszállított 380 lány vallomása alapján a hatóságok elôtt összeállt a kép arról, hogy a toborzástól a szabadulásig terjedô idôszakban milyen súlyos - fôleg szexuális - visszaéléseknek estek áldozatul. Európában évente közel 300.000 áldozatról szereznek tudomást a hatóságok. Mivel az embercsempészet nemzetközi kiterjedésû bûnözési forma, nehéz a felszámolásáért folytatott küzdelem - hangoztatta Gabriela Pînca, a rendôrség képviselôje, felsorolva a lánykereskedelem szakaszait: a toborzást (egy
"jóakaró" hamis ígéretekkel, jól fizetett külföldi munkahelyet ajánlva beszervezi a késôbbi áldozatot), a szállítást (jól megszervezett útvonalakon), a határátkelést (legtöbbször tiltott módon történik, az elsô "kereskedô" a lányok útlevelét visszatartja), az eladást (az áldozatokat áruként adják tovább) és legvégül a kiaknázást (rabszolgaszerû). Az embercsempészet a szervezett bûnözés része, az áldozatokat bántalmazzák, megfenyegetik, zsarolják, elzárva tartják, elrabolják, megerôszakolják, prostitúciónak vetik alá, és nem ritka, amikor meggyilkolják ôket. Gabriela Pînca ismertette azokat a vidékeket, ahonnan a legtöbb áldozat származik (Moldova, Munténia), a körülményeket, amelyek hozzájárulnak, hogy a fiatal lányok - hitelt adva a kétes ígéreteknek - elhagyják az országot, emberkereskedôk kezére jutva. Pînca szerint Maros megyében mintegy 15 embercsempész ellen indult eljárás, akik fôként Spanyolországba csábították áldozataikat.

Az elhangzottakat rövid, vallomásokat tartalmazó filmvetítés tette színesebbé, valóságosabbá.

A Kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézet képviselôje, Ionela Cozos az emberkereskedelem ellen küzdô szervezet, a Nemzetközi Migrációs Szervezet tevékenységét ismertette, míg Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi bizottságának vezetôje az emberi jogok szemszögébôl tartott elôadást az emberkereskedelemrôl. Hangsúlyozta: a nemzetközi emberjogi törvényeknek megfelelôen az emberkereskedelem a rabszolgaság egyik formája, éppen ezért tiltott. Szerinte a prostitúció törvényes elismerése tulajdonképpen a rabszolgaság e formájának elismerését jelentené. "Ezekrôl a problémákról legtöbbször nem beszélnek a családban, tabutémának számítanak".

A tanfelügyelôség az oktatási minisztériumnak az ifjúság nevelésére vonatkozó programjait ismertette, hangsúlyozva az iskolákkal való szorosabb együttmûködés szükségességét.

Magyarországon vendégszerepel hét végén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Kovács Levente, a társulat vezetôje elmondta, hogy a Vendégségben Budapesten program keretében minden határon túli magyar színházat meghívnak a budapesti Thália színházba vendégszerepelni. A program már régen elkezdôdött, az anyaországi kormányváltáskor állt le pár hónapig, most indították újra, elsô vendégként pedig a marosvásárhelyi társulat mutathatja be új elôadásait Budapesten, utánuk a Csíki Játékszín következik. Két produkcióval ismerkedhet meg a fôvárosi közönség: vasárnap a Thália Színház stúdiótermében a Rejtélyes viszonyokat játsszák, hétfôn, a nagyteremben pedig a Két nô közt címû elôadásnak tapsolhat a nagyérdemû. A vásárhelyi színház nem ismeretlen a budapesti közönség elôtt, annak idején a Chioggiai csetepaté került fel a Thália mûsorfüzetére, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem pedig Pirandello Az ember, az állat és az erény címû mûvével szerepelt a magyar fôvárosi színpadon.

Szerdán délután székházavatót tartott az EMKE Maros megyei szervezete. A marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának támogatásával a volt Hangya szövetkezet épületében jutottak hozzá két helyiséghez, amelyet a Locativ Rt., a Vártemplomi Református Egyházközség, az Alpha Transilvana Alapítvány segítségével sikerült rendbe tenni és berendezni.

Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke kitért arra, milyen küzdelmes út vezetett a székház kiutalásához, miután évekig a közmûvelôdési palota egy kis, eldugott helyiségében tûrték meg ôket. Csegzi Sándor alpolgármester sok sikert kívánt a szervezetnek, s kifejtette, annak ellenére, hogy Marosvásárhelyen sokrétû mûvelôdési élet zajlik, kulturális rehabilitációs programra van szükség, amelyben az EMKE tömegszervezetként fontos szerepet vállalhat fel. Fodor Imre alpolgármester pedig azt hangsúlyozta, hogy az EMKE újjáalakulása óta mindig példát mutatott a Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népzene-találkozók, a népmûvészeti kiállítások, népfôiskolai tevékenységek megszervezésével. Szabó György Pál volt EMKE-elnök pedig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy amióta az új vezetôség dolgozik, sokrétûbb, dinamikusabb lett a szervezet tevékenysége.

A székházavatót Demeter Zoltán, a Sapientia elsôéves diákjának szavalata és Wilhelem András gordonkajátéka tette ünnepélyessé.

A székházban - Dózsa György utca 9. szám, III. emelet, 99-es terem - hétfôn, kedden és szerdán 10-13 óra között, kedden, szerdán és csütörtökön 16-18 óra között van ügyfélfogadás. Telefonszámuk: 264-735.

Az ember az egyetlen földi élôlény, amely élvezetbôl (is) képes gyilkolni. Szegény állatok reflexbôl vagy éhség hajtotta szükségbôl ölnek, a növényvilág öntudatlanul agresszív egyedei pedig önvédelembôl vették, veszik igénybe a természet adta legkegyetlenebb lehetôséget. Amelyhez nem elég a tüske, méreg is kell, erôs méreg, mely megbénítja, megöli a jóhiszemû növényevôt, amely idôvel megtanulja, mit érdemes megenni és mit nem. Egyedül az ember az, aki fejlôdéstörténete során elfelejtette ezeket a - keserû tapasztalatok árán - megszerzett információkat, és emiatt, akár ártalmatlannak tûnô kóstolgatás után is kórházba kerül, vagy ezt megelôzendô, elolvas egy botanikai témájú könyvet, felfrissíti emlékezetét. Ebben az emlékezetfrissítésben pedig jó segítôtársra lelhet dr. Pokorny László Mentor Kiadó gondozásában megjelentett új kötetében, a Mérgezô növények kézikönyve címû kiadványban. A könyvbemutatónak csütörtök délután adott helyet a Bernády Ház. Nyitóbeszédet Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója mondott, a kötetet dr. Csedô Károly méltatta, aki ismertette a szerzô három évtizedes munkásságát, a gyógynövényekkel, gyógyszergyártással kapcsolatos világszintû és hazai törvényeket, problémákat, az újabb generációk kellô tapasztalathiányát. Elmondta, ma már nem kifizetôdô botanikusnak lenni, csökken a szakemberek száma, ez érzôdik a gyógynövények gyûjtésénél és védelménél is, és ez a tény rögtön fontosabbá válik annak fényében, hogy a világ gyógyszerkészletének 72%-a növényi eredetû. Azok pedig, akik nem jutnak gyógyszerhez, még mindig különbözô növényekkel kezelik magukat. A felnôttek tapasztalathiánya, a kisgyerekek kíváncsisága rengeteg áldozatot követel világszerte. Az Amerikai Egyesült Államokban a mérgezettek 80%-a hat év alatti kisgyerek. Dr. Pokorny László nagy érdeme, hogy a könyvben ismertetett 106 mérgezô növény leírása és rajza mellett foglalkozik azok hatóanyagával, a feldolgozási lehetôségekkel, és részletesen leírja az adott növény mérgezô hatásának tüneteit, valamint az elsôsegélynyújtási módokat. Ez pedig nagy felelôsség, hiszen ha az elsôsegélynyújtás nem megfelelô, akkor megnehezíti a késôbbi kezelést. Az egyes, mérgezônek el nem ismert növények mellékhatásainak felhalmozódása pedig szintén mérgezést okoz. A könyvben szerepel a növények magyar, román, német neve is, valamint a tájnyelvi elnevezéseket is felkutatta a szerzô, merített az elsô, magyar nyelven megjelent füvészkönyvbôl, Méliusz Juhász Péter Herbáriumából. Az 1802-ben megjelent Varga János-féle növénykönyv pedig a növényfajok népi neveinek feltárásában bizonyult hasznosnak. Az estet dr. Pokorny László szavai zárták, aki, utalva a hallgatóság soraiban ülô Kolozsvári Puskás Zoltán szobrászmûvész szakácskönyvének bemutatójára, a jó étvágyra buzdító szavakra, ezúttal nagyon rossz étvágyat kívánt a mérgezô növényekhez mindenkinek.

Mélyreható elemzések alapján kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a boldogság fôleg az ember DNS-étôl függ. Több más megvizsgált tényezô között meglehetôsen hátul áll a gazdagság mint a boldogság egyik forrása.

Boldoggá nem csak úgy válunk, hanem ha a természet úgy akarja, annak születünk. És ha választhatnánk, abban az országban születnénk, amely e tekintetben lekörözi a világot, Nigériában.

Nem ez az egyetlen meglepetése annak a felmérésnek, amelyet a World Value Survey végzett a világ 65 országában. Mexikó, Venezuela, El Salvador, Puerto Rico követik Nigériát, ahol az emberek 67 százaléka tartja magát boldognak. Az Egyesült Államok csak a 16. helyen áll, Ausztrália a 24., Olaszország, az "édes élet" hazája pedig a sor végétôl számítva a hatodik. Lakosságának alig 15-20 százaléka érzi úgy, hogy boldog.

A New Scientist tudományos hetilap más oldalról közelíti meg a problémát. A boldogság okait boncolgatta, és kiderítette, hogy bár a fizetésemelést pozitív dolognak tartja mindenki, a pénz egy tízes skálán csak a 8. helyen szerepel. Fontosabb a jól mûködô házasság, az igazi barátság, a jó cselekedetek, a hit, a nyugodt öregkor. Mindez azonban csak akkor boldogít, ha génjeink alapján hajlamunk van a boldogságra.

Földhöz ragadtabb tudós elmék szerint ahhoz, hogy boldogok legyünk, azaz inkább elégedettek - a két fogalom tartalmilag talán nem is esik olyan messze egymástól - nem árt, ha lejjebb srófoljuk ambícióinkat, és kerüljük az összehasonlítgatásunkat másokkal. Valamint az is elôny, ha megtanulunk nem elkeseredni, ha génjeinkbôl hiányzik az a bizonyos boldogságfaktor.

A hónap végén népszavazás dönt Kolumbiában arról, hogy csökkentsék-e a törvényhozás tagjainak létszámát, és hozzanak-e további intézkedéseket a korrupció ellen. Az egy éve hivatalban lévô Alvaro Uribe elnök saját tevékenységérôl alkotott véleményként fogja fel a referendum eredményét.

Az 51 éves államfô minden elôdjénél becsvágyóbb: vallási misszionáriushoz hasonló buzgalommal látott neki, hogy átalakítsa Kolumbiát - írta róla a Der Spiegel. A dél-amerikai kontinens olyan országáról van szó, ahol 55 éve tombol a gyilkos erôszak. Az 50-es évek polgárháborújában mintegy 300 ezren haltak meg, a 60-as évek óta tartó politikai erôszak évi 30 ezer halálos áldozatot követel. A lakóhelyükrôl elmenekültek száma meghaladja a másfél milliót: ôk sátortáborokban vagy nyomortanyákon tengetik életüket. Az ország híres és/vagy gazdag emberei már régóta külföldön élnek, Gabriel García Márquez írótól Shakira popénekesnôn át Juan Pablo Montoya autóversenyzôig.

Uribe tanult elôdjének kudarcából. Andrés Pastrana elnök számos engedményt tett a baloldali gerilláknak (FARC, ELN), akik - a kokabárókhoz hasonlóan - kábítószer-kereskedelembôl finanszírozzák hadmûveleteiket. Kolumbia déli részén Svájc méretû demilitarizált övezetet engedett át a FARC fegyvereseinek. Ezek azonban a társadalomba való békés beilleszkedés helyett tovább fegyverkeztek, az IRA ír terroristáitól tanulták a pokolgép-készítés fortélyait, és újabb kokainlaborokat hoztak létre a dzsungelban. Amikor Pastrana hivatali ideje lejárt, a FARC erôsebb volt, mint valaha.

Az új államfô jelszava: erôs kéz és nagy szív. Ebbôl eddig fôleg az elôbbit mutatta meg, fokozva a fegyveres harcot a gerillák ellen. Egyúttal azonban óvatos reformokra is rászánta magát. Alkalmasint ô az elsô elnök, aki belátta: a kiáltó társadalmi ellentétek enyhítése, a tehetôsek és a szegények közötti szakadék szûkítése nélkül nem lehet tartós békét teremteni Kolumbiában. Beszédes adat, hogy a 43 milliós lakosság 62 százaléka legföljebb napi 2 dollárból kénytelen megélni - miközben a gazdasági és politikai elit tejben-vajban fürdik. A drog hatalmas vagyonok felhalmozódását eredményezte: Pablo Escobar drogbárónak óriási birtokai, kastélyszerû villái, magánhadserege, helikopterei voltak. A FARC 700 millió dollárra becsült vagyona szintén a kábítószerbôl származik.

A korábban baloldaliként elkönyvelt gerillamozgalom 16 ezer embert tart fegyverben, helikopterekkel és föld-levegô rakétákkal rendelkezik. Nemrég mûholdas helymeghatározó rendszer (GPS) segítségével irányított a kolumbiai dzsungelba tízezer, Jordániában feladott Kalasnyikov géppisztolyt, amelyeknek hivatalos címzettje a perui kormány volt. Korábbi ideológiai támasza és segítôje, a kubai elnök már elfordult a FARC-tól. Fidel Castro nemrég azt üzente a kolumbiai lázadóknak: Ti nem gerillák vagytok, hanem gengszterek!

Súlyosabban érinti a FARC-ot, hogy Bogotá erôs szövetségesre talált Washingtonban. Uribe elnök személyes barátjának, Donald Rumsfeld védelmi miniszternek a közbenjárá-sára az amerikai kormány fölvette a terrorista szervezetek jegyzékébe a FARC-ot, az ELN-t, valamint az ellenük küzdô, tízezer fegyverest számláló félkatonai halálbrigádokat. Az ellenük való fellépéshez az Egyesült Államok eddig 2,2 milliárd dollárt folyósított Kolumbiának. Ugyanakkor Washington azt is értésre adta, hogy a Plan Colombia tervet legföljebb 2006-ig hajlandó finanszírozni. Rumsfeld nézete szerint katonai síkon nem nyerhetô meg a dzsungelháború, Bogotának mindenképpen tárgyalni kell a gerillákkal és a halálbrigádokkal.

Idôközben az Egyesült Államok sokfrontos harcot indított a terrorizmus ellen, a katonai szerepvállalás (Irak, Afganisztán) hatalmas összegeket emészt fel, a washingtoni költségvetés jövôre rekord méretû (csaknem 400 milliárd dolláros) deficitet ígér. Ebben a helyzetben félô, hogy Kolumbia lekerül a prioritási listáról. Uribe, aki ellen már 15 alkalommal kíséreltek meg merényletet a gerillák, ezt hallva óva inti a Nyugatot: a kígyó (azaz a gerillamozgalom) ugyan meggyengült, alszik, de még él. Tevékenysége ugyanolyan veszélyt jelent az USA- ra és Európára, mint Kolumbiára. "Célunk a pluralista demokrácia létrehozása, ezt pedig egyedül nem tudjuk véghezvinni."

Az Európai Unió országaiban már régóta alapelv az állam és az egyház szétválasztása. Azonban a bevándorlási folyamatok, azaz a muzulmán vallásúak tömegeinek megjelenése Európában, s különösen az iszlám radikalizmus elmúlt évekbeli térhódítása immár törvényszerûen újra és újra napirendre tûz egyes EU-államokban iskolakezdés idején egy különös kérdést: szabad-e fátyolt hordani a muzulmán vallású lányoknak, nôknek közintézményekben, például iskolákban.

Franciaországban ezekben a hetekben két muzulmán lány, Lila és Alma ügye korbácsolta fel a szenvedélyeket: mindkettejüket kizárták a gimnáziumból, mert ott sem voltak hajlandóak megválni a fejüket borító fátyoltól. Németországban pedig egyenesen az alkotmánybíróságig jutott egy muzulmán tanárnô fellebbezése: ôt elbocsátották állásából ugyanezért a tettért. (Az alkotmánybíróság végül úgy döntött, hogy ez nem tilos, kivéve, ha az adott szövetségi állam külön törvényt hoz, megtiltva a fátyol viselését az iskolában - az oktatás ugyanis Németországban a szövetségi államok hatásköre.)

Az EU többi tagországában a fátyolügy nem kelt olyan szenvedélyeket, mint e két elôbbi államban: talán azért, mert sokkal csekélyebb a muzulmán bevándorlók száma, vagy azért, mert a történelem során sokkal kevesebb konfliktussal járt az állam és az egyház együttélése. A legliberálisabb a szabályozás Nagy-Britanniában (itt 2 millió muzulmán él, mindenekelôtt pakisztániak): az iskolában szabad muzulmán fátylat (de zsidó kippát, vagy épp szikh turbánt is) hordani, sôt még a kórházakban is engedélyezett a muzulmán viselet, ha azt az illetô kéri.

A skandináv államokban szintén a tolerancia érvényesül: a vallásszabadság nevében az iskolákban engedélyezik a muzulmán fátyol viselését. Dániában ugyan a szélsôjobboldali Dán Néppárt idén júliusban helyeslésérôl biztosította egy olyan törvény kidolgozását, amely tiltaná ezt a gyakorlatot, de javaslata elôl minden más politikai erô elzárkózott.

Belgiumban és Hollandiában nincs külön szabályozás erre a kérdésre - mindenütt az iskolaigazgatók jogköre, hogy szabályozzák, jóváhagyják-e a fátyolviselést intézményükben. Brüsszel egyes negyedeiben, ahol a muzulmán vallású diákok (mindenekelôtt a marokkóiak) aránya akár a 40 százalékot is eléri, általában minden iskolában engedélyezték a fátyolviselést. Hollandiában még toleránsabb a rendszer: itt a vallást - bármelyikrôl legyen szó - a nemzet egyik "pillérének" tartják, a törvények megtiltják a különbözô vallások bármiféle megkülönböztetését, s az iszlám e rendszer szerves részének számít.

Olaszországban újabban sok feszültséget kelt a bevándorlás témaköre - nem véletlen, hogy a múlt heti brüsszeli európai uniós csúcsértekezleten is Róma volt az, amely leginkább pártolta kvóták megszabását e témakörben. A fátyolviselés joga azonban még nem keltett viharokat a közéletben. "Olaszország ma azon a szinten van, mint Franciaország volt a 70-es, 80-as években, azaz még a bevándorlókat érintô családegyesítések elôtt" - mondja egy szakértô. "A bevándorlás egyelôre a férfiak ügye, a problémák majd akkor kezdôdnek, ha a nôk és a gyerekek is követik férjüket, apjukat Olaszországba."

Végül ami Spanyolországot illeti, eddig itt sem okozott "vallásháborút" a muzulmán fátyol ügye: viselése az állami iskolákban szabad, de általában még a katolikus iskolák is engedélyezik.

A fiatal angol nôk tartják a nôi alkoholfogyasztási rekordot Európában: 18-tól 24 éves korukig három és félszer annyi alkoholt isznak otthonukon kívül, mint a hasonló korú olasz nôk.

Fejenként átlagosan 203 litert fogyasztanak évente az angol kisasszonyok, de borúlátó becslések szerint ez 242 literre is emelkedhet 2007-re - idéz az AFP a Datamonitor intézet jelentésébôl. Az ifjú brit hölgyeket a németek szorosan követik a "versenyben" a maguk 189 literjével, mögöttük halvány harmadikok csak a holland nôk, akik fejenként mindössze 107 liter szeszes italt öntenek magukba évi átlagban.

A szigetországi amazonok, úgy tûnik, megszelídülnek az évek haladásával, hiszen a kortól független összesített átlagfogyasztás már alig több mint a fele az ifjú évekének: 108 liter fejenként és évente. A vizsgálat készítôje, Andrew Russell azt is felfedezte, hogy a fiatal brit nôk jellemzôen nem sör formájában, füstös kocsmák mélyén fogyasztják fenti fejadagjukat, hanem ennél kifinomultabb módokon: inkább koktélbárokban vagy étkezések kísérôjeként.

A szeszes italokra fordított kiadást illetôen szintén Anglia vezet: a férfiak és nôk összesen évi 47,56 milliárd eurót áldoznak erre évente kocsmákban, éttermekben és szórakozóhelyeken. Ôket követik a franciák, akik 46,2 milliárd eurót költenek hasonlókra, utánuk a németek jönnek 31,3 milliárd euróval.

Egy másik, a kormány által szeptemberben közzétett felmérés szerint a férfiak közel 40 és a nôk 22 százaléka iszik túl sokat az Egyesült Királyságban, míg ugyanez az arány például Franciaországban csak 9 százalék a férfiak és 5 százalék a nôk vonatkozásában. A tanulmány akkor minôsíti túlzottnak a férfiak fogyasztását, ha az például sörbôl egy-egy alkalommal fejenként két litert (nyolc alkoholegység) ér el, a nôk esetében pedig hat egységnyi alkohol megivását tekinti annak egy alkalommal (ez körülbelül kétharmad üveg bornak felel meg) - ez a kétszerese a mindennapi gyakorlatban elfogadható mértékû szeszbevitelnek.

"Nemzetünk kevesebbet iszik, mint száz éve, de az elmúlt 15 évben a fogyasztás folyamatosan emelkedik" - állapította meg a Datamonitor. A 16 év alatti kamaszok is kétszer annyit vedelnek, mint tíz évvel ezelôtt.

Nyolcvan éve született Tóth István

Találkozók,

találkozások

szállnak a kéklô

törzsû vonaton.

Régi iskolák

néma udvarában

elszállt kicsengetést

fogva tart a lomb.

Erdôk,

árnyékos állomások

duzzadó fény -

esésein keresztül

törésekké sokszorozódva,

tükrözôdések

üveglapja

rezdül;

és minden

döccenésre

fényesebb

tükörkép tükrözôdik

seregestül.

Akiket nagy

várakozások

ismét a fények

rangjára emelnek,

egyszerre ünneplôk

és ünnepeltek -

többen jegy nélkül -

indultunk az útra,

önmagunk,

üvegajtók mögé

bújva.

Csak száll, száll - puha fény,

testtelen gondolat

sok-sok

áttetszô utasával

a vonat.

Ó, teljes nyarak

legfôbb termése:

várás,

csak addig él

a nyár,

míg téged ringat -

útjait

kisarjasztja

kövér

magházaidnak.

És minden utas

lelkén

az a sejtelem

száll át:

hogy várják

- mindegy, hogy hol -

de várják!

Azokat is,

kik súlytalanul

a nyomukba

szegôdtek;

fogalmuk sincs,

ki várhatja

még ôket.

De mint akikre

anyák, lányok

vártak

máskor:

mindegyikük tolong

a végsô

leszálláskor.

Találkozók,

találkozások

szállnak a kéklô

törzsû vonaton.

Régi iskolák

néma udvarában

elszállt kicsengetést

fogva tart a lomb.

Véget ért Silvia Obreja szép nyugtalansága. A költônô végleg elhagyta e nyugtalanító földi világot, az öröklét békéje veszi körül. Lapunk, mellékletünk is egy jó barátot veszített korai távoztával. Az eltelt évek folyamán a Múzsa többször is közölt verseibôl, külön öröm volt számára, hogy Frumoasa neliniste - A szép nyugtalanság címû kétnyelvû kötetét is bemutathattuk. A költeményeket Tömöry Péter ültette át magyarra. Búcsúként ebbôl az 1994-es kiadású könyvbôl közöljük most a fájdalmasan idôszerûvé vált nyitóverset.

Silvia Obreja

mesékbe szórtam szerte mindenem

fájdalommal írva

eszembe ôrzöm az összes életre kelt virágot

versekben nevezem meg ôket

minden madarat mely röptében kimúlt

csak én zuhantam le a földre egyedül

számûzetve egy toronyba

sápadt orcákba mar az idô

a tüdôbajra legjobb gyógyszer

a kálcium keveréke

azt állítja az orvos

hiába mázolom ôrülten zöldre magam

a királykisasszony már nem én vagyok

átjár a hideg itt a tél

felment a joghurt ára

nem dorombolnak macskák az ölemben

ez a papír magány is

arról gyôz meg

mihamarabb haljak meg

egyedül

Tömöry Péter fordítása

Ifj. Csíky Boldizsár zongoramûvész Bécsben

Ifj. Csíky Boldizsár Kolozsváron élô zongoramûvész október elején Bécsben vendégszerepelt. Hangversenyét a Collegium Hungaricum, Magyarország kulturális külképviselete szervezte a román kulturális központtal közösen, Schaffhauser Ildikó, Románia kultúrattaséjának közremûködésével. A zongoramûvész pályáját, koncerttevékenységét Zipernovszky Kornél, a Collegium Hungaricum munkatársa ismertette a hallgatósággal.

Csíky Boldizsár öt alkalommal nyert országos zongoraversenyeken, és többször meghívták nemzetközi versenyek zsûrijébe is. Az elmúlt tíz évben mintegy 500 hangversenyt adott Európában. Jelenleg volt iskolájában, a kolozsvári konzervatóriumban tanít.

Bécsi fellépéseit egy európai körút további állomásai követik: Róma, Drezda, Kiel, Hamburg, München, majd pedig Iasi. Ezt követôen Bukarestben hangfelvételt készítenek vele.

Bécsben Beethoven, Chopin, Csajkovszkij, Liszt és Szkrjabin mûveit szólaltatta meg, különleges légkört varázsolva mûvészi felkészültségével, virtuóz játékával.

- Elhangzott egy hangverseny: a kottafejek s az azokból elôvarázsolt élmény között ott áll a mûvész személyisége, aki a nézôtérrôl nagyon szorgalmas és fegyelmezett embernek látszik… Tényleg az?

- Rengeteg munka áll egy hangverseny mögött - ez igaz. Napjainkban nem sok zongoristának adatik meg, hogy játszhasson, hogy egyáltalán legyenek hangversenyei. Erdélyben sokan kezdik el a pályát, de a gyakorlat hiánya miatt belefulladnak. Nagyon fontos az, hogy valaki hol játszik: otthon a legjobb zenekarokkal volt alkalmam hangversenyezni, s mindig visszahívtak. Ha valaki nem játszik jól, nem hívják vissza.

Egyébként kibírhatatlan rossz gyermek voltam, mindent elkövettem, hogy idegesítsem az embereket. 1990 februárjáig alig gyakoroltam, pedig akkor már 22 éves voltam. Késôbb komolyodtam meg - tehát szorgalmas nem voltam. De az ember természete megváltozik. S mivel nagyon késôn kezdtem el komolyan a munkát, be kellett hoznom pár évet. Az egész életet nem lehet végigdolgozni. Ezért jobb, ha az ember fokozatosan halad felfelé. Voltak olyan kollegáim, akik fiatalon sokat dolgoztak, felfutottak, s mostanra eltûntek. Sokan külföldre mentek. Én azért maradtam Erdélyben, hogy tanítsak. Harminchárman végeztünk a konzervatóriumban, s négyen vagyunk otthon. Aki otthon marad, annak nincs semmilyen segítsége, ezért érthetô, ha valaki máshol próbál boldogulni.

- Hogyan készül fel egy hangversenyre?

- Ezt a repertoárt most hétszer játszom el, viszont az anyagot a fellépések között nem gyakorolhatom, mert a koncertturné alatt már új mûveket kell tanulnom egy következô turnéra. Ez nagyon nehéz.

- Az ön édesapja neves zeneszerzô és karmester, aki fontos szerepet tölt be a mûvészeti életben. Segítség ez vagy teher?

- Az elején nagy segítség volt, hiszen az elsô hangversenyeket azért játszhattam, mert az apám fia voltam, s úgy is tartottak számon. Ha ebbôl kilépünk, megszûnik ez a viszony. Bizonyos helyeken már meg is fordult: engem tartanak számon.

- Miért épp a zongorát választotta?

- Tessék mondani még egy olyan hangszert, amelyre annyit írtak volna, mint a zongorára! A klasszicizmus és a romantika eszköze a zongora, s zongorára többet írtak, mint az összes többi hangszerre.

- De ezt a kisgyerek, aki elkezdett zongorán játszani, nem tudhatta…

- Persze hogy nem, gyerekkoromban apám odatett zongorázni. Igaz, hogy a húgomat is odatette, de ô ma csellista.

- Szkrjabin nem tartozik a széles körben ismert zeneszerzôk közé. Miért ô a kedvence?

- Egyik kedvencem azok közül, akiket nem ismernek. Szkrjabin a múlt század második felében élt, 1915-ben halt meg. A késôi szonátái állnak közel hozzám. Most az a tervem, hogy az összes etûdjét CD-re játsszam. Számomra ez kihívás, mert a darabjait nehéz kívülrôl megtanulni és tele vannak technikai nehézségekkel. Viszont Szkrjabin azt is meg tudja fogni, akinek csekély zenei mûveltsége van. Különleges a harmónia világa, egyedi folt a zenetörténetben, mert nem másolt senkitôl - errôl szeretnék majd írni a doktori tézisemben. Nagyon sokat vitt elôre: számomra ismeretlen hangulatokat tudott felidézni, amiket soha nem kaptam meg. Elképzeltem valamit, próbáltam megfogalmazni, s egyszer csak meghallottam Szkrjabin zenéjében…

- Mi hajtja elôre, mi ad erôt a pályájához?

- Vannak momentumok, amikor elégedetlen vagyok, amikor úgy érzem, hogy nem bírom, mert sok a koncert, sok az utazás, és nincs megfizetve. Ilyenkor arra gondolok, hogy az abszolút hallás felelôsséget jelent. Ez nem sok zenész ajándéka. S aki megkapta, az nem véletlenül kapta, mert nincsenek véletlenek. Az én felelôsségem, hogy próbáljam úgy lefordítani azoknak a zeneszerzôknek az üzenetét, akiket játszom, ahogy megérdemlik: hogy úgy adjam át Mozart zenéjét, ahogy átfolyt rajta a mondanivaló, hogy megcsillanjon a játékomból a zsenije. Ez ad erôt a pályafutásomhoz.

Balázs Ildikó

A színház jövôje - a jelen idô. (Parászka Miklós rendezô)

A fenti idézet akár mottója is lehetne a Harag György Társulat háromnapos rendezvénysorozatának.

A társulat 1953 ôszén alakult, egy ideig Nagybányán tevékenykedett, majd 1956. október 1- jén kapta meg az engedélyt, hogy Szatmáron játszhasson.

1961-ig a társulat igazgatója Harag György volt, ôt követte Csíky András, majd pedig Ács Alajos. Darvay Nagy Adrienne Címszerepben Ács Alajos címû mûvében a színmûvész így vall a múltról: "Különben a megválasztásomnak politikai íze volt. Épp akkor vendégszerepeltem Nagybányán: egy román darabban magyar urat játszottam, s az itteni pártvezetôségnek ez nagyon tetszett."

A szatmári színház túlélte a cenzúrával való harcot, a drasztikus létszámleépítéseket, a színészek tömeges kivándorlását, és végül azt, hogy azokat a szerzôket, akiket a színház indított el, betiltották. (Gondolok itt Páskándi Gézára, Székely Jánosra, Kocsis Istvánra.)

A magyar társulat 50 éves múltja az állam szocialista színházpolitikájának propagandisztikus korszakából diadalmasan ível át a mába, amikor a kulturális piac új törvényei szerint kell helytállnia.

Az ünnepi megemlékezések programja múlt héten pénteken kezdôdött, majd a vasárnapi gálamûsorral ért véget.

Elsô nap Csirák Csaba 50 év krónikája címû könyvének bemutatására került sor. Csirák Csaba, az Itthon, Szatmár megyében címû nagy sikerû könyvsorozat szerkesztôje ezúttal saját munkával lépett a közönség elé. Ezt követôen a Pódiumteremben a szatmári színjátszás krónikájának képeit tekintették meg az érdeklôdôk, majd Molière Tartuffe-jének díszbemutatója következett a szatmári Harag György Társulat elôadásában. A darab rendezôje, Kövesdi István interpretációjában talán Orgon (Czintos József) a legkomikusabb figura, aki lelkesen hódol vallási monomániájának, illetve szentfazék anyja, Madame Pernelle (Elekes Emma), aki ellen mindenki fellázad, kivéve süketnéma szolgálóját, aki képtelen erre.

Tartuffe (Rappert Gábor) karrierista képmutatása szexuális mohósággal párosul. Ez a bírvágy törtetésénél is erôsebb, és végül is vesztét okozza. Tartuffe jellemének ezt a kétarcúságát érzékelteti Rappert az Elmirához intézett, érzéki szenvedélyektôl átfûtött szerelmi vallomásokban, amelyek hallatára azt is elfogadnánk az Elmirát játszó Lôrincz Ágnestôl, ha úgy értelmezné szerepét, hogy az asszonyt sem hagyják teljesen hidegen a forró szavak.

A közönség szûnni nem akaró lelkesedéssel díjazta az elôadást, majd hosszan tartó tapssal ünnepelte a színészeket.

A szombati nap koszorúzással kezdôdött, emlékezvén az elhunyt pályatársakra. Este Marlowe Doktor Faustus tragikus históriája címû darabját mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A rendezô, Mihai Maniutiu felfogásában egy olyan világban, ahol a kommunikáció lehetetlen, ahol az emberek nem érinthetik egymást a szó metaforikus értelmében, végül mégiscsak az egymásba kapaszkodás lehetôsége marad.

Vasárnap A szatmári színház szerepe a magyar színjátszásban címmel kezdeményezett beszélgetést Kulcsár Edit, a Harag György Társulat dramaturgja. A meghívott vendégek Kötô József színháztörténész, az EMKE elnöke, Kovács Ferenc rendezô, valamint Kovács András Ferenc költô, Gyöngyösi Gábor egykori dramaturg, Kereskényi Sándor szenátor voltak. Kötô József számos tanulságot kínáló összegzését nyújtotta 50 év színházmûvészeti értékekben gazdag eseménysorozatának. Ezt követte Darvay Nagy Adrienne Címszerepben Ács Alajos címû könyvének bemutatása, majd az Ács Alajos Stúdióterem felavatása. Ezután E. Schmitt Rejtélyes viszonyok címû darabját mutatta be a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat. Katarktikus élményt nyújtott a két színmûvész, Nagy István és Szélyes Ferenc alakítása. A darabban két érzelmileg sivárrá vált férfi meghökkentô találkozásának lehetünk szemtanúi, akik rájönnek arra, hogy nem lehet büntetlenül hazudozni egy életen keresztül.

Gálamûsorral zárult a háromnapos rendezvénysorozat, ahol kitüntették a leghûségesebb nézôt és a színmûvészek kedvenc mûsorszámaival szórakoztatták a hálás közönséget.

Kereskényi Hajnal

Killár Katalin

Levikéért (is)

Könyörgök, nézz le; a völgyben

hangya-nép rontja életét:

magát tapossa másokért.

Itt nincs haszon, csak küzdelem,

ütközik szív és értelem.

Rongy és kóc minden, s hirtelen

nô-apad ritka szerelem.

És annyit fázik, éhezik,

és ezt is ezrek nézhetik.

Kiáll a zagyva viharba,

hogy ôt üsse, ha akarja

menny köve, sara, legalja.

De felnyitja égô szemét

és ár fölött tartja fejét:

ôt nem sodorja semmi vész.

Egyszerû csoda: ô színész.

2003. IX. 6.

Beszélgetés Kincses Elemér rendezôvel

Megtévesztô lehet a látszat, az itthoniaknak úgy tûnhet, hogy Kincses Elemér mostanában nemigen dolgozik, közben máshol intenzíven jelen van. Szeptemberben kerestelek egy interjúra, akkor éppen Craiován voltál, az Állítsátok meg Arturo Uit címû Brecht-darabot rendezted.

- Szeptember 14-én zajlott le a craiovai premier, és boldog vagyok, mert e hónap 30-án ezzel az elôadással nyitja a craiovai társulat a vásárhelyi látványszínházi fesztivált. Tehát 30- án este szeretettel várjuk a marosvásárhelyi magyar nézôket is. Nagyon örülök, hogy majdnem három évtized távlatából a magam korabeli vásárhelyi vénemberek még emlékezhetnek Tarr Laci fergeteges, nyugodtan mondhatom, zseniális alakítására ugyanebbôl a darabból. Mintha csak most lett volna a bemutató. Itt van az agyamban az elôadás, tapintható közelségben, és közben elment a fél életünk, ha nem a háromnegyed vagy az egész. Tehát ez az Arturo Ui fantasztikus élmény volt nekem, Romulus Fenes ugyanazt a nagyszerû díszletet csinálta meg, és elkezdtünk visszafelé utazni az idôben. A craiovai elôadás hasonlít meg nem is az akkorihoz, a fô hangsúlyai áttevôdtek, mert akkor, 1976. november 26-án Arturo Ui félidióta diktátor alakját egyértelmûen egy emberre asszociálta az ország, most pedig szerintem a maffiáról szól. Errôl a gépezetrôl, amely beôrli az embereket.

- Az akkor egy nagyon sikeres és jó visszhangú elôadás volt, mégis utólag felmerült olyasmi, amit abból a produkcióból mára tanulhattál, hogy elkerüljed az esetleges buktatókat?

- Persze. Felgyorsult az elôadás ritmusa, húztam a szövegbôl. Három hetet dolgoztam a szövegen, mert azt nem lehet nem figyelembe venni, hogy a nézô idegrendszere ezelôtt 25-30 évvel napközben minek volt kitéve és este milyen állapotban ült be a színházba és ma milyen állapotban ül be. Ma két és fél óránál többet nem hiszem, hogy kibír. Persze, igyekeztünk humort vinni bele, ez egy gengsztertörténet, csak színpadi nyelvre lefordítva. És a craiovai egy egészen kivételes társulat. Az ország elsô három színházában benne van.

- Az akkori vásárhelyi társulat is benne volt.

- Persze, elég, ha csak az akkori neveket mondom: Tarr Laci, Bács Feri, Técsy Sanyi, Gyarmati Pityu. Vagy elmentek örökre, vagy elmentek a szomszédba. Lacival néha találkozunk. A legnagyobb bók, ami ezzel az elôadással kapcsolatban engem ért, az az, hogy Mirela Cioaba jó nevû színésznôvel közös folyosón laktunk és egy este azt mondta, hogy te hiába csinálsz bármit, mert én láttam a Harag Gyuri- féle elôadást, és azt nem lehet túlszárnyalni. Kérdezem, a díszlet milyen volt. Mondja, ilyen, mire én: na, tudod mit, azt az elôadást én rendeztem, nem Harag Gyuri. Ennél nagyobb bókot nekem nem mondhattak volna.

- A rendezô Kincses Elemér új feladatával kezdtük a beszélgetést, de a drámaszerzô is hallatott magáról.

- Igen, én az idén nagyon szorgalmas voltam, szeptember 14- én lezajlott a premier, gyorsan átfutottam Váradra, ott már voltam kétszer is, október 2-án bemutattuk új drámámat, a Csatornát. Mondhatom, nagyon nagy sikerrel. Azóta sok minden történt az életemben ennek a darabnak a kapcsán. Továbbra is azzal "hiteget" egy úriember, hogy lefordította angolra is, németre is és a tavaly a tévében már lenyilatkozta, hogy az egyik New York-i színházban mûsoron lesz. Ezt akkor hiszem el, ha majd meglátom. A lényeg az, hogy le van fordítva két világnyelvre, a román fordítás pedig már megjelent kötetben. Aláírtam a szerzôdést egy magyarországi társasággal, amelyik megvásárolta a megfilmesítés jogát, ami nagyon nagy örömhír. Tévéjáték készül belôle, és ha az Isten megsegít, akkor András Ferenc barátom rendezi, aki a nagyszerû Dögkeselyût meg a Veri az ördög a feleségét is rendezte. A napokban jön ide Vásárhelyre színésznézôbe, szeretne erdélyi színészeket is használni a darabban.

- Váradon te rendezted az elôadást?

- Ott én rendeztem, viszont végre ez lenne az elsô alkalom, hogy a saját darabomat nem én rendezem, és alig várom, hogy észleljem, más mit lát bele az elôadásba. A váradi elôadást azóta megnézték a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának küldöttei is és nagyon tetszett nekik. Szó szerint azt mondták, hogy lépéseket tesznek, hogy rövid idôn belül Pestre is elmehessen.

- Tegyük hozzá, hogy díjnyertes a darab.

- Igen. Ez az a Csatorna, ami itt, Vásárhelyen az Erdramil pályázaton III. díjat nyert, az UNITER-ben pedig fôdíjat. Egy szerelmi történet, ami a Duna- csatornánál játszódik le 1951 telén, a helytállásról, az árulásról és a szerelemrôl szól végsô soron. Arról a nagy veszélyrôl, ami akkor következik be, amikor egy ideálisan mûködô kisebb-nagyobb közösség megbomlik, mert megbontják.

- Remélhetôleg a darabnak szép karriere lesz.

- Igen, úgy néz ki, hogy ezt a váradi elôadást meghívták a brassói moderndráma-fesztiválra, és ha így lesz, akkor Brassóba utazóban meg tudnak állni itt nálunk, november 15-én este. De ha nem hívják meg, akkor nem tudnak jönni, mert nincs rá pénzük. Annyi sincs, hogy ide eljöjjenek turnéra. Egy másik örömhírem, hogy a novemberi könyvnapokon a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál megjelenik a második drámakötetem, A csatorna a címe, négy darab van benne. Összekötnénk a Csatorna elôadást és utána vagy elôtte a könyvbemutatót. Az biztos, hogy a könyvvásár meglesz, a kötetem is, de hogy akkor el is játsszuk, az nem biztos. De nagy öröm volna.

- És hogy halmozzuk az eseményeket, most a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház protokolltermében próba elôtt beszélgetünk, ez az elôkészületben levô bemutató sem akármilyen feladat számodra.

- Ez egy nagyszerû darab. Arthur Miller Pillantás a hídról címû színmûve, amit soha itt magyarul nem játszottak. Örök érvényû kérdésekrôl szól, és nagyon jó a szereposztás, Szélyes Ferike, László Zsuzsa, Kárp Gyuri, Zayzon Zsolt, Kilyén Laci, Darabont Mikold a fôszerepekben. A legjobb idôben találkoznak ezek az emberek ezekkel a nagyszerû szerepekkel. Egytôl egyig nagyon jó lehetôség, a darab is kiváló. Láttam 3-4-szer életemben és remélem, valami kevés újat majd mi is tudunk mondani, hiszen vannak analógiák, mi igazán tudjuk, hogy mi az: kisebbségben élni, és Eddie Carbone is megtapasztalhatja a darabban ezt, mert ô végsô soron olasz Amerikában, és kétségbeejtô dolog az, amikor olasz árul el olaszt.

- Mikorra várható a bemutató?

- December elsô tíz napjában, remélem, megleszünk. Persze, manapság bármennyire is akarunk halálosan pontosak lenni, nem sikerül, mert iszonyatosan meg van kötve a kezünk az átkozott pénzügyi kötelékek miatt. Az átlagember is tudja, hogy szinte semmit nem áldoz a mindenkori hatalom a kultúrára, a színházak nem érdeklik a hatalmat. De a mostani fesztiválra mi szeretettel várjuk a nézôket a 30-i estével kezdve.

N.M.K.

A makfalvi alkotótábor tárlata Marosvásárhelyen

Egy kiállítás, amely közel harminc mûvész munkáit vonultatja fel, eleve eklektikusnak mutatkozik, még akkor is, ha a mûvek többségét egyazon indíttatás, ugyanaz a környezet szülte. Így van ez a makfalvi Nagy Pál Alkotótábor tárlata esetében is, az ott jelentkezô sokféleség azonban nem valószínû, hogy bárkit is zavarna. A marosvásárhelyi Bernády Házban több héten át a látogatók elé tárt válogatás közönségvisszhangja nem tartalmazott ilyen vonatkozású zokszókat. Sôt, többen éppen azt emelték ki érdemként, hogy az évrôl évre a Kis-Küküllô menti községben vendégeskedô festôk, grafikusok, szobrászok, díszítômûvészek milyen sokszínûen érzékelik és lényegítik át, örökítik meg az ôket egy-egy hétre körülvevô tájat, életet, közösséget. A változatosságot nyilván a mûfaji, stílus- és egyéniségbeli különbségek természetszerûleg adják, de a mûvészeti átlényegítés foka is meghatározza. Vannak, akik a primér élményt azon frissiben, a látvány közvetlen hatására, kevés változtatással viszik papírra, vászonra, mások már lelki, szellemi szûrôjükön átjuttatva, önmagukat nagyobb mértékben hozzáadva vetítik elénk a tapasztaltakat, ismét másoknak a makfalvi jelenlét inkább csak ürügy a munkára, a külvilághoz csak egészen érintôlegesen kapcsolódó alkotások létrehozására, és így tovább, hosszasabban lehetne taglalni az elvonatkoztatás fokozatait. Tény, hogy mindenikre találunk jellegzetes példát a kiállításon, amely nemcsak az idei nyári termést ismerteti meg a vásárhelyiekkel, hanem a korábbi tizenhárom alkotó együttlét anyagából is kiemel valamennyit. Ekképpen még nyilvánvalóbbá teszi, hogy Makfalván figyelemre méltó értékek teremtôdnek, folyamatosan gazdagodó, rangos mûgyûjteménnyel rendelkezik a falu.

A résztvevôk száma túlzottan nagy ahhoz, hogy mindeniküknél külön idôzzünk, de a nevüket legalább jelezhetjük. Sajnos, már halottai is vannak a mûvészek jeles társaságának. Mindenekelôtt a névadóra, Nagy Pálra kell gondolnunk, rögtön utána Molnár Dénes következhet a felsorolásban, több éven át magára vállalta a tábor mûvészeti irányítását. Zsigmond Attila sincs már az élôk között. Ôket, a rendszeresen visszatérôket névsorba szedve idézzük meg, a rangsorolást a tárlat nézôi úgyis elvégezték már magukban a kiállított olajfestmények, akvarellek, pasztellek, grafikák, fafaragá- sok, kerámiák, ötvösmunkák, tûzzománcok, fotográfiák, egyéb mûvek alapján. Tehát a "mûvészegyüttes" összetétele: Bantta Annamária (Marosvásárhely), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Egyed Tibor (Kolozsvár), Fekete Zsolt (Marosvásárhely), Fülöp Mária (Szováta), Kákonyi Csilla (Marosvásárhely), Kántor Zita (Marosvásárhely), Károly Zöld Gyöngyi (Kolozsvár), Kedei Zoltán (Marosvásárhely), Kiss Eszter (Püspökladány), Kolumbán Árpád (Marosvásárhely), Koszta György (Szeged), Kusztos Endre (Szováta), Kuti Dénes (Szováta), Maszelka János (Székelyudvarhely), Moldován Gyula (Székelyudvarhely), Molnár D. Dénes (Marosvásárhely), Molnár Krisztina (Marosvásárhely), Nagy Dalma (Marosvásárhely), Potyók Tamás (Püspökladány), Sándor János (Székelyszentistván), Schneller Mária (Marosvásárhely), Simon Miklós (Szeged), Suba László (Torda), Sz. Kovács Géza (Segesvár), Szabó Zoltán Judóka (Marosvásárhely). Persze ez a jelenlegi csapat. A következô években biztos még sok új arc és név tûnik fel majd a táborban, amelynek anyagi nehézségei ellenére jövôje van és egyre nagyobb vonzereje, mert a helybeliek felismerték a jelentôségét, a faluközösséget sokszorosan gyarapító lehetôségeit, távlatait, a tábor jelenlegi vezetôi, istápolói pedig - Fülöp Irén tanárnô, Zsigmond Vencel polgármester és számos segítôtársuk - jó gazda és igazi házigazda módjára fáradhatatlanul ténykednek körülötte. A 2004-es jubileumi összejövetelre már egy átfogó visszapillantót, elemzô katalógust is ígértek a tábor iránt érdeklôdôknek.

N.M.K.

Nagy Attila

Úgy mondják ott, hogy zsuhog az esô

Meg: "úgy énekel, hogy cseng a szája"

Két arc a fényben, egymásra lesô

Ragyog az asszony veséje, mája

Ragyog a férfi inas kezén a

Felrakott kasból aranyló fényér

Kenyerük, sajtjuk illat, de néma

A kristályként bomló csillagok fényén

Kékszemû kutya vakkant szelíden

Almafaágra fészkel az álom

Férfi és nô, mindkettô mezítlen

Édenbe surran, átal a sáron

Tallózó

Nekem nagy terveim vannak, de ahhoz kell a közönség is. Ebbôl a szempontból viszont elég pesszimista vagyok. A román közönséget meg kell nevelni. Sajnos, a multiplexeknek és a televízióknak
"köszönhetôen" egyre csökken a potenciális nézôk száma, szinte senkit sem érdekelnek már a "klasszikus" filmek, a filmtörténet remek darabjai. Néha viszont meglepôdöm én is, például a tavasszal megrendezett Iráni Filmnapoknak nagy sikere volt. Most ôsszel szeretnék Magyar Filmnapokat rendezni, kíváncsi vagyok, hogyan sikerül majd. (Kacsó Edith interjúja Anca Mitrannal, a Román Nemzeti Filmarchívum igazgatójával) * Egyes országokat a filmjeikért csodálunk, míg másokat jól mûködô filmfinanszírozási rendszerükért. A kettô nem feltétlenül esik egybe, ráadásul nem is mindenütt válik be ugyanaz a szisztéma. (Orosz Ágnes) * A Canal+ évente több mint 100 millió eurót fordít filmekre, viszont egyedüliként élvezi azt az elôjogot, hogy már egy évvel a mozibemutató után mûsorára tûzheti a játékfilmeket. (Gyenge Zsolt a francia filmfinanszírozásról) * A törvény viszont továbbra is szándékosan kétértelmû és homályos arra nézvést, hogy a válogató testületek milyen kritériumok alapján rangsorolják a beérkezô pályázatokat. Nem létezik semmilyen szakmai döntési kritérium, amelynek alapján el lehetne dönteni, hogy milyen esélye van egy filmtervnek, forgatókönyvnek arra, hogy valóban jó film legyen belôle. És akik "fent" vannak, nem is érdekeltek abban, hogy egy ilyen átlátható pontrendszer létrejöjjön. (Zágoni Balázs beszélgetése a román filmtörvényrôl Giurgiu Tudor producerrel, a Transilvania Filmfesztivál igazgatójával) * Az új kormány nem lôtte be ugyanazt az öngólt, mint elôdje, felismerték azt, hogy a Filmszemle hetében egy ország figyel a szakma történéseire, úgyhogy ha látványosat akarnak lépni az ügyben, akkor azt ilyenkor kell megtenni. Így hát a 34. Magyar Filmszemle rögtön kormányzati sajtótájékoztatóval kezdett, ahol biztosították a filmeseket, hogy eljött a filmtörvény ideje, és ôsszel a parlament elé is kerülhet a dolog. A 2003-as évre 5 milliárd forint támogatást ígértek a szakmának, amit három év alatt 10 milliárdra terveznek felsrófolni. (Libor Anita a magyar filmtörvényrôl - érthetôen) * A régebbi uniós országokban szinte kivétel nélkül van filmtörvény. A magyar filmtörvény átlátható, garantálható, kiszámítható alkotói, gyártási feltételeket kíván teremteni, ami kiterjed az ötlet születésétôl a nézôhöz való eljutásig. (Jakabffy Samu beszélgetése Miskolczi Péterrel, az Eurofilm Stúdió producerével, a Független Magyar Producerek Szövetségének ügyvivôjével, a Sundance Közép-európai Forgató-könyvíró Mûhely programigazgatójával) * A Cineuropa… egy európai szakmai adatbázis, rajta keresztül el lehet jutni még legalább háromtucatnyi európai filmes honlaphoz, amelyek filmes oktatásról, támogatásokról, versenyekrôl, fesztiválokról nyújtanak rengeteg hasznos információt. (Mikes Bence) * Amatôrök esetében nagyon fontos a csapat. Elengedhetetlen, hogy a társaid higgyenek a dologban, és kövessenek. Egy ilyen költségvetésû filmnél nem lehet megfizetni az embereket, akik amúgy sem pénzért vesznek részt. Abból a kevés pénzbôl vágót, nyersanyagot, stúdiót fizetünk. A munkájukat a végeredménnyel lehet nekik meghálálni. És ha büszkék lehetnek arra, ami a közremûködésükkel született, akkor következô alkalommal is segítenek. (Gyenge Zsolt beszélgetése Ludwig Galambos producerrel, amatôr filmessel) * Kísérleti etûdtôl a lírai szociográfiáig, látványos történelmi kalandfilmtôl a beszélô fejes riportdokumentumig nemcsak képileg, gondolatilag is sok minden egymás mellé kerül Sára Sándor életmûvében. (...) A novemberben 70 éves Sára Sándor 2000 nyara óta vár arra, hogy megvalósíthassa újabb filmterveit, többek között az indiai-magyar származású festônô, Amrita Sher-Gil életérôl szólót. (Pintér Judit: Varietas delectat) * …a mûfaj minden országban népszerû, világszerte csaknem tucatnyi thriller készül évente. A zsáner kifáradását jelzi azonban, hogy esetenként már célt téveszt. A tiszta zsáner helyett - amely a nézôk borzongási vágyát elégítette ki - a posztmodern thriller moralizál és tanmesét mond. Példázatot a darabjaira hullott (Memento), kegyetlen és érzéketlen (Hetedik), hazug (Taylor Hackford: Az ördög ügyvédje, 1997) és elidegenedett (David Fincher: Pánikszoba, 2002) világról. (Vajda Judit: Bizarr, bizarrabb, legbizarrabb) * Valamiért szeretem, jobbnak tartom, ha a film végén meghalnak a szereplôk. Végül is ez egy film, fikció, én teremtem a hôsöket, és valahogy be kell fejeznem az életüket. Ha pedig csodálkozol emiatt, az jó, mert azt jelenti, hogy megszeretted ôket, vagy érdekel a sorsuk. Másfelôl meg jónak tartom, ha filmjeimnek határozott végük van, nem szeretem elvarratlanul hagyni a szálakat. Ha úgy hagynám, akkor késôbb akár sokrészes tévéjátékot is csinálhatnék belôle. Azt pedig nem akarok. (Zágoni Balázs beszélgetése Dagur Kari izlandi filmrendezôvel) * Egy fesztivál sikerét a hangulat és a felfedezésre méltó filmek adják meg. Idén Karlovy Varyban mindkét összetevô megvolt. Médiahisztérián innen, szûk tíz napba zsúfolt kétszáz filmen túl ez a seregszemle a kilencvenes évek közepének pangása után végre megtalálta a helyét és a közönségét a nemzetközi fesztivál- ringlispílben. (Varga Balázs a 38. Karlovy Vary-i filmfesztiválról) * Itthon is lesz - fesztibál! A Maros Megyei MADISZ idén november 5-9. között szervezi az ALTER-NATIVE nemzetközi rövidfilm-fesztivált a Közmûvelôdési Palotában. Elérhetôség: 540015 Marosvásárhely - Târgu-Mures, Dózsa György út, 9. szám, 81-es szoba. Telefon/fax: +40-265-268573, e-mail:madisz@fx.ro * FILMTETT, 36. szám, 2003. október

B. D.

Könyvajánló

Marosi Ildikó

(Részlet)

Most, hogy Bánffy Miklós fô mûve, az Erdélyi történet az angol után francia fordításban is megjelenik s magától értetôdôen sorolódik a világirodalom nagy kincsei közé, fél évszázaddal az író halála után itt az ideje, hogy a magyar olvasóközönség is értékelni tudja, vagy egyáltalán megtanulja nevét, megismerje igazi kvalitásait, s ezekkel együtt emberi kiválóságát és gyöngéit is. Sokat késtünk a méltó értékeléssel, fôleg mi, erdélyiek, pedig az elmúlt 20. században nem volt olyan magyar fôrend, felelôs politikus, aki jobban érezte, értette volna Erdélyt, mint gróf Bánffy Miklós, és nem volt olyan hatalmas - nem kiáltó, de figyelmeztetô - szava senkinek, mint az Erdélyi történet írójának. De tegyük hozzá rögtön a helyrehozhatatlanság szomorúságával: visszhangtalanabb se! Beteljesedett rajtunk a faliírás - annyi különbséggel, hogy elôbb darabokra szaggattattunk, és ma már híjával is találtatunk! Történelmi késéssel most utólag legalább az írói mûvet vegyük birtokunkba, hiszen Bánffy Miklós az erdélyi lélek legavatottabb, legnagyobb tehetséggel és felelôsségérzettel megáldott, legszenvedélyesebb búvárlója.

Ebben a kötetben az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztünk egybegyûjteni: azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendô történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követô események forgataga; egy apáét (különben neves író), aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét (különben neves színésznô), aki Pesten keresi helyét a megváltozott idôk színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az "Életbe", férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe - egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként - belekerült.

*

Kolozsvár, 1947. július 12.

Kedves és nagyszemû, elbájoló és néha méregtok, gyorsbeszédû és táncoslábú, ragyogó humorú és hajlékonyujjú, hajmilliomos és visszakunkorodó szempillák tulajdonosa, fölöttem még a távolban is uralkodó és a közelieket azonnal meghódító stb., stb. - vagyis Kató, franciául "Cateau" (…)

Akkora örömet okozott VI. 17. kelt levele! Ez is gyorsan jött. Júl. 6-án kaptam meg. Roppant boldoggá tett. Már az is, hogy mégis megkapta néhány elkésett írásomat. - Milyen kitûnôen ír le mindent! az ember maga elôtt látja. Az elôzô levélben a tengeri apróságokat, most pedig a hullámverést.

Kolozsvár, 1948. február 19.

Én utolsó idôben rengeteget dolgoztam. Egy sorsszerû misztériumot írtam, mi a francia középkori "mystere"-nek mintájára van komponálva, de a múlt világháború környezet&