|
LV. évfolyam 248. (15515.) sz. |
2003. október 23., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Az alkotmánymódosítás kapcsán rendezett népszavazáson az igenek aránya 89,7 százalék volt - derült ki a hét végi népszavazás szerdán közzétett összesített eredményébôl.
Az ország 42 választókerületébôl beérkezett adatok összesítésébôl kiderült, hogy a választásra jogosult több mint 17,8 millió választópolgár 55,7 százaléka (több mint 9,9 millió személy) vett részt az alkotmányt módosító törvényrôl megtartott referendumon. Közülük több mint 8,9 millió választó (89,7 százalék) igennel szavazott. Az urnákhoz járulók 8,81 százaléka, több mint 875 ezer választópolgár nemmel voksolt, mintegy 142 ezer szavazócédulát (az összesnek csaknem másfél százalékát) semmisnek nyilvánítottak. A BEC összesítô dokumentumát fenntartás nélkül aláírta a legfelsôbb törvényszéknek a választási irodába kinevezett hét bírája, továbbá a kormányon levô Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselôi. Fenntartásokat megfogalmazó megjegyzésekkel írta alá az összesítô jegyzôkönyvet a Román Humanista Párt (PUR) képviselôje.
Az ellenzékben levô Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata Párt (PD) és a Nagy-Románia Párt (PRM) képviselôi nem írták alá a jegyzôkönyvet, mert pártjaik a PSD által elkövetett csalásokra és súlyos szabálytalanságokra hivatkozva megkérdôjelezték a népszavazás eredményét.
Az RMDSZ heti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök a referendum sikeressége kapcsán külön kiemelte a magyar szavazatok jelentôségét: Hargita, Szatmár és Szilágy megyékben például a magyar szavazók részvételi aránya meghaladta az országos részvételi arányt, továbbá a népszavazáson részt vevô magyarok 95 százaléka szavazott igennel, míg az igen szavazatok országos aránya 89,7 százalék volt.
A referendumot a magyarság szavazatai nélkül nem lehetett volna sikerre vinni: a romániai magyarság felismerte a népszavazás történelmi fontosságát, és egyértelmûen az alkotmánymódosítás mellett tette le a voksát, az RMDSZ kérésére válaszolva, annak ellenére, hogy a magyarok között is volt, aki a nemmel való szavazásra buzdított - szögezte le Markó Béla. Mostantól jogi garancia biztosítja például az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, a dekoncentrált intézményekkel való kapcsolattartásban és az igazságszolgáltatásban - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Annak köszönhetôen, hogy Románia polgárai megszavazták az alkotmánymódosító törvényt, alapvetôen jobbá válik az ország alaptörvénye, különösen ami az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és az EU-integrációs elvárásokat illeti.
A népszavazás sikere ugyanakkor egy nagyon erôs politikai üzenet, mely azt jelzi, hogy a kisebbségekre vonatkozó törvények megváltoztatására nemcsak a politikai fórumokon van hajlandóság, hanem a szavazópolgárok körében is. A szövetségi elnök továbbá kitért a népszavazás feltételeinek megváltoztatására: úgy vélte, a részvételi arányokra vonatkozó szigorú szabályokat enyhíteni kell, a nyugati országok példáját követve, és ennek érdekében az RMDSZ javasolni fogja majd a témakör megvitatását.
Borbély László képviselô, a képviselôház titkára, felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy 2003. október 23-tól érvénybe lép az az egyezmény, amelyet a magyar és a román kormány írt alá folyó év áprilisában. Az egyezmény értelmében csütörtöktôl a román állampolgárok 90 napig tartózkodhatnak vízum nélkül Magyarország területén (a korábbi 30 nap helyett). Az RMDSZ politikusa beszámolt továbbá az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelô kormánybizottság döntésérôl, melynek nyomán újabb 35 ingatlan kerül visszaszolgáltatásra, közülük 25 a magyar történelmi egyházak tulajdonába. Ezáltal 96-ra emelkedett a magyar történelmi egyházakhoz visszakerülô ingatlanok száma - hangsúlyozta Borbély László.
Winkler Gyula RMDSZ-képviselô, a költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tagja, beszámolt az RMDSZ szenátusi és képviselôházi frakciójának Mihai Tanasescu pénzügyminiszterrel és Gheorghe Gherghina államtitkárral folytatott keddi tanácskozásáról, melynek során a pénzügyminiszter bemutatta a költségvetési törvénytervezet fôbb elemeit, a kulcsszámokat, amelyekre a törvénytervezet épül, valamint a 2004. évi várható pénzügypolitikai és költségvetés-politikai prioritásokat. A bemutatást követôen az RMDSZ-frakció tagjai észrevételeket, javaslatokat tettek a gazdasági reform menetére, a körbetartozás és a veszteséges állami társaságok felszámolására, valamint a szociális kérdésekhez fûzôdô kérdésekre vonatkozóan. Az erdélyi önkormányzatok, valamint az egyes erdélyi infrastrukturális beruházások nagyobb mértékû finanszírozására vonatkozó RMDSZ-javaslatokat már az elôkészítési fázisban elfogadták - hangsúlyozta az RMDSZ képviselôje. Továbbá megfogalmazódtak az inflációra (9 %) és gazdasági növekedésre (5,5 %) vonatkozó célkitûzések is. Winkler Gyula a PHARE, a SAPARD és az IPSO általi finanszírozásban való 2004. évi részesülés lehetôségeirôl kért aprólékos tájékoztatást, külön figyelmet szentelve a támogatáshoz szükséges önrészre vonatkozó feltételekre.
A marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében kedden este a marosszéki kisrégiók képviselôi, a Település Székely Tanácsának vezetôi, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezôi megalakították a Marosszéki Székely Nemzeti Tanácsot. Elnökéül Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármestert választották.
A megjelenteket köszöntô Izsák Balázs hangsúlyozta: a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) célja a Székelyföldi Autonómia Statútumának tervezetét közvitára bocsátani, véglegesíteni, Románia Parlamentje elé terjeszteni jóváhagyás végett és törvénybe foglalni. "Románia alkotmányának 116-os cikkelye a 3. szakaszban kimondja: autonóm közigazgatási hatóságot sarkalatos törvénnyel lehet létrehozni. E cikkely alapján kérjük az autonómiát" - jelentette ki Izsák Balázs, aki a továbbiakban röviden ismertette a Csapó József szenátor által kidolgozott Székelyföldi Autonómia Statútumának tervezetét. "Profi törvénytervezet, a baj az, hogy kevesen ismerik" - jelentette ki.
Fodor Imre alpolgármester reményét fejezte ki, hogy pár év múlva, mint ahogy Európa számos más nemzeti kisebbsége esetében történt, úgy emlékeznek vissza ezekre a gyûlésekre, mint az autonómiáért folytatott küzdelem kiindulópontjára. "1990-ben meghirdettük igényünket az autonómia 3 formájára: a személyi, kulturális és területi autonómiára. Belefoglaltuk az RMDSZ programjába, de ezekért nem léptünk. Ha most nem tesszük meg, esélytelenek leszünk. A Székelyföld az egyik gazdaságilag leghatékonyabb régióvá válhat. A Székelyföld történelmében, hagyományaiban az autonómiával élni tudott, a székely megszokta, hogy önmaga sorsáról döntsön. Az autonómia semmiképpen nem veszélyezteti az ország területi integritását. Ha viszont nem tudjuk kiharcolni, olyan demográfiai folyamatok következnek be, amelyek visszafordíthatatlanok" - hangsúlyozta az alpolgármester.
A székely székek önigazgatásáról, Székelyföld autonómiájáról szóló határozatot szintén Fodor Imre olvasta fel, amelynek a jelenlevôk általi egyhangú elfogadásával gyakorlatilag megalakult a Marosszéki Székely Nemzeti Tanács. "Tudatában annak, hogy Székelyföld (Terra Siculorum) autonómiája nem sérti Románia területi integritását és nemzeti szuverenitását, megértve azt, hogy a területi önkormányzás a közösségek államon belüli önrendelkezésének jogára, a szubszidiaritás, az önigazgatás elvére épül, történelmi sajátosságunkként vallva, hogy a Székelyföldön meghonosult autonómiát annak idején a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg, amelyek létezésére már az 1200-as évek írott dokumentumaiban utalás található, tudatában annak, hogy az Európa jogállamaiban alkalmazott megoldások igazolják a régiók területi autonómiájának alkalmazhatóságát és életképességét, azokét a régiókét, amelyeknek számbeli többségben levô polgárai és ezek közössége a nemzeti önazonosság megôrzéséért védelemre szorul, a székely székek mai polgáraiként, Székelyföld lakóiként kinyilvánítjuk akaratunkat a székely székek önigazgatására, Székelyföld autonómiájára, a Székelyföldi Autonómia Statútumának törvény általi jóváhagyására. Meggyôzôdésünk, hogy Székelyföld autonómiája, az autonóm területen a magyar nemzeti közösség önazonossága védelmére szolgáló többlethatáskörök elismerése, ezen hatáskörök és jogosítványok autonóm régióra, ennek hatóságaira való átruházása a polgárok közötti teljes és tényleges egyenlôséget szavatolja" - áll a határozatban.
Az alakuló ülés második felét a Marosszéki Székely Nemzeti Tanács 11 tagú vezetôségének megválasztása töltötte ki, amelyben a kisrégiók küldöttei kaptak helyet. Hozzászólások és javaslatok után a vezetô testület összetétele a következô lett: elnök Fodor Imre, alelnök Csíki Sándor (Felsô- Nyárád mente), titkár Márton Zoltán (Szováta), elnökségi tagok Bod Aladár, Andrássy Árpád, Kali István (Marosvásárhely), Harai Tibor (Marosvásárhely környéke), Mihály József (Felsô-Maros mente), Dávid György (Alsó- Nyárád mente), Molnár József (Felsô- Küküllô mente) és Sagyebó István (Alsó-Küküllô mente). Izsák Balázst az október 26-án Sepsiszentgyörgyön megalakuló Székely Nemzeti Tanács állandó bizottságába javasolták, és a szakbizottságokban is egy-egy személy képviseli majd a Marosszéki Székely Nemzeti Tanácsot.
Groteszk szóösszetétel. megelevenedett valóság.
Ha minket olykor nem értenek a románok, és emiatt fantáziadúsan vagy éppenséggel fantáziátlanul a legkülönbözôbb szándékokkal kevernek gyanúba, azért van, mert eltérô a mi perspektívalátásunk. Hiszen nekünk volt-van minta. Magyarország. Szeretünk büszkék lenni, és nagyon akarunk büszkék lenni arra, hogy egy sok tekintetben megcsonkított országban volt életerô, hogy a nemzetek nemes versengésében a példamutatók rangjára emelkedjen.
Emlékezetem szerint, bennem ez mindig is így volt. Mindig találtam legalább lelki fogódzót, erkölcsi támaszt, akkor is, ha a magunk dolgai, körülményei gyökeresen eltérôek voltak. Magyarország teljesítményének köszönhetôen számunkra sosem volt sötét az "alagút" vége.
Mostanság, néhány éve - eddig valamiféle illendôségbôl hallgattam róla - valami megváltozott. Mind sûrûbben meg kell gondolnom, hogy mikor, mire és miért nézhetek fel az anyaországra. Próbálok ennek a lelki-érzelmi áthangolódásnak a gyökerére találni. Mintha akkor kezdôdött volna, amikor a demokráciában természetes vízválasztókon, vélemény- és érdekkülönbségeken túl fölös számban bukkantak fel azok, akik jogot formáltak arra, amire emberfiának nincs joga. Azok, akik emelt hangon megmondják, ki a nemzeti, és óhatatlanul, hogy ki a nemzetietlen. A számunkra szent fogalom ostoba kisajátítása jelenti talán azt a pontot, ahol megbicsaklott bennem a példakép iránti osztatlan tisztelet. A demokrácia nehezen ugyan, de fenntartható egyensúlya helyett permanens polgárháborúba látszanak süllyedni a legnemesebb értékek és érzelmek. Elmeszesedô rutinná válik immár, hogy az ünnepnapokon lángol fel igazán a polgárháború heve. Méltatlanul Magyarországhoz, és megszégyenítôen számunkra.
Mifelénk a magyarság az elmúlt majd másfél évtizedben az ünneplés méltóságával vált példamutatóvá. Az itteni rendszerváltás elsô éveiben alaposan megtapasztalhattuk ünnepléseinken a polgárháborús légkört. Azóta a többségiek a csendes távolságtartás türelmével viselik el megemlékezô rendezvényeinket. Ehelyett, mostanság, Magyarországról származó importként, a magyarságon belüli párhuzamos ünneplés divatja terjed. Szerencsére ott még nem tartanak a széttartók, hogy az ostobaság kellékeinek bevetésével zavarják meg azokat az ünneplôket, akik ezt-azt másként gondolnak, bár olykor már próbálkoznak a füttyel.
Ma is ünnep van. A lehangoló elôjelekbôl ítélve az illô emelkedettség méltósága nélkül ünnepel ezúttal is Magyarország. Szabadságról gyûlölködve?! Mint március 15-én vagy augusztus 20-án. Magam nem vállalhatom az ünnepet polgárháborúban. Várom és remélem azonban, hogy a számunkra fontos példakép alakítói csak észre térnek, s legalább az ünnepeken leteszik a fegyvert. Hogy az egész nemzet örömére a múzsák is szóhoz juthassanak.
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelô Kormánybizottság október 21-i ülésén újabb 35 ingatlan visszaadásáról hozott elvi döntést, közülük 25 kerül vissza a magyar történelmi egyházakhoz - tájékoztatott Markó Attila, a Kormánybizottság alelnöke. Ezáltal 96-ra nôtt a magyar történelmi egyházakhoz visszakerülô ingatlanok száma. A döntés során a temesvári Római Katolikus Püspökség 9, az Erdélyi Református Egyházkerület 12, és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 4 ingatlant kap majd vissza.
Jelen pillanatban, az elvi döntések szintjén, az összesítés püspökségenként a következô: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség: 23 ingatlan, Nagyváradi Római Katolikus Püspökség: 11 ingatlan, Temesvári Római Katolikus Püspökség: 13 ingatlan, Erdélyi Református Egyházkerület: 24 ingatlan, Királyhágómelléki Református Egyházkerület: 10 ingatlan, Unitárius Püspökség: 10 ingatlan, Kolozsvári Evangélikus Püspökség: 5 ingatlan.
Az elvi döntések meghozatalát követôen a Kormánybizottság szakértôi titkársága írásban is rögzíti a Határozatot, amelynek kézbesítését követôen az ingatlanok telekkönyvezhetôk. A magyar történelmi egyházak eddig 30 Határozatot kaptak kézhez, tehát az elvi döntések közel egyharmadára vonatkozóan. Markó Attila jelezte, hogy a Határozatok elôkészítése és kézbesítése folyamatban van, az esetleges késedelem legtöbbször az adott iratcsomóhoz kapcsolódó apró pontosítások, kiegészítések utólagos beszerzése miatt lehetséges. Ugyanakkor hagsúlyozta, hogy ezek a kiegészítések csak ténybeli elemeket érintenek, semmiképpen nem befolyásolják a tulajdonhoz való jogot. "Meg szeretnénk elôzni azt az esetet, hogy hibás vagy pontatlan adatokat tartalmazó Határozatokat bocsássunk ki. Ezzel nemcsak magunkat, hanem elsôsorban egyházainkat kíméljük meg fölösleges perektôl. Ezért kell igen pontosan tisztáznunk a helyrajzi számokat, a telek és az épület felületét, és számos más elemet, hogy ne legyen támadható se a tulajdonjog, se a telekkönyvezés. Ha kisebb-nagyobb késéssel is, de az érintettek minden olyan ingatlanról megkapják az írásos Határozatot, amire a Bizottság elvi döntést hozott." - mondta Markó Attila.
Románia és az Amerikai Egyesült Államok közötti kölcsönös beruházás védelmi egyezményt írtak alá Bukarestben.
A megállapodást román részrôl kézjegyével ellátó Eugen Dijmarescu, megbízott kereskedelmi miniszter úgy értékelte az eseményt, hogy az politikai, gazdasági és jogi természetû jelzés a potenciális amerikai beruházók számára.
Még ha Románia nem is tagja az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó tagjelölt országok elsô csoportjának, ennek az egyezménynek az aláírása azt mutatja, hogy az amerikai cégek jelenléte a kibôvülô Európa számára nagyon fontos, egyszersmind az összeforrottság jele is - hangsúlyozta a megbízott miniszter.
Az Egyesült Államok részérôl a kétoldalú egyezményt aláíró Michael Guest, az USA bukaresti nagykövete egyebek között utalt arra, hogy az okmány aláírásának egyik következményeként a román üzletemberek különleges vízumhoz juthatnak, ami azt követôen is hasznos lehet számukra, ha Románia 2007-ben az Európai Unió tagjává válik.
Végül a bukaresti amerikai nagykövet kiemelte: az egyezmény aláírása is bizonyítja, hogy "az USA erôteljesen támogatja Románia betagolódását a közösségi térségbe", s nagy számú amerikai beruházó Romániába érkezése mindkét fél számára haszonnal jár.
Négyezer éve történt emberölést vitt filmre Brando Quilici olasz rendezô, akinek Jégember: egy gyilkos nyomában címû alkotását kedden mutatták be a dél-tiroli Bolzanoban, abban az alpesi kisvárosban, ahol az áldozat - közismert becenevén Ötzi - mélyhûtött tetemét ôrzik.
Az idén nyáron forgatott egyórás filmen a Discovery Channel rendezôje a jégember életének utolsó napjait rekonstruálja újabb kutatások alapján. Elsôsorban azt mutatja meg, miért nem tartható az az elmélet, hogy Ötzi - amint azt 1991 évi megtalálása után még sokáig feltételezték - egyszerûen kihûlt, megfagyott az alpesi jégvilágban.
Az azóta elvégzett vizsgálatok ugyanis, mint arról az MTI már beszámolt, kiderítették, hogy Ötzinek tôr volt a jobb kezében, amikor rábukkantak a gleccser jegébe fagyva, és ennek megfelel, hogy jobb kézfeje görcsben húzódott össze. Eduard Egarter patológus mély, vágott sebet fedezett fel a jobb-kéz hüvelykujja és mutatóujja között, és megállapította, hogy az nem gyógyult be Ötzi életében. További vágott sebeket talált a balkaron, zúzódásokat a jobbkaron és három nagy kiterjedésû véraláfutást a törzs bal oldalán.
A dokumentumfilm érzékelteti, hogy ezeknek a sérüléseknek egyike sem származhatott Ötzi halálának vagy meglelésének idejébôl. Valamennyi seb a jégember halála elôtt 24-48 órával keletkezhetett.
Csak a film következô folytatása foglalkozik majd annak a DNS-vizsgálatnak az eredményével, amelyet az ausztrál Thomas Loy, a Queensland-i egyetem régésze végzett az Ötzi ruházatán és szerszámain talált vérnyomokon. Ezekbôl, mint közölték, arra lehetett következtetni, hogy Ötzi négy különbözô ember vérével került kapcsolatba halála elôtt. Nyilával eltalálhatott két különbözô személyt és halála elôtt legkevesebb egy személlyel vívhatott kézitusát, mielôtt a jobb vállába fúródott nyílvesszô feltehetôen leterítette és végsô soron a halálát okozta.
Quilici rendezôt immár három éve foglalkoztatja Ötzi "esete". A Discorvery Channel elsô "termését", a 2002-ben bemutatott "Ötzi visszatérése" címû filmet 155 országban vetítették 33 nyelven. Ez a film késztette a rendezôt arra, hogy szorgalmazza törvényszéki orvosi vizsgálatok elvégzését a gleccserbôl elôkerült jégember viszonylagos épségben megmaradt tetemén - áll az APA jelentésében.
Fogy a tanúk, az aktív résztvevôk száma. Közel fél évszázad telt el az 1956-os októberi forradalom óta. A történelem rostáján többször átengedett események sok mai fiatalnak elsôsorban tananyagot jelentenek, hiszen a 13 emlékezetes nap stációit - a történelemórákon és média-emlékezéseken kívül - legfeljebb nagyszüleik és szüleik élményeibôl, elbeszéléseibôl ismerik.
De vajon a még élô kortársak megfelelôen és kellô pontossággal ismerik-e az események részleteit, és arról van-e fogalmuk, hogyan élték meg a magyar forradalmat a határokon kívül?
Az útlevelet nem ismerô, határokat nem tisztelô forradalmi eszmék és hírek néhány külföldi visszhangjáról, a messzirôl szemlélôdôk véleményérôl kaptunk most ízelítôt Gecse Géza rádióriporter jóvoltából, aki a Határok nélkül címû rádiómûsor szerkesztôjeként meghívott néhány vendéget, hogy együtt idézhesse velük a régmúlt eseményeket.
Csete Örs, szakmája szerint népmûvelô- könyvtáros csak a forradalom után egy évtizeddel született, de tanulmányai során annyira megragadta ez a kor, hogy könyvet írt 56-ról, amit több nyelvre lefordítottak, többek között lengyelre és japánra is. Gyûjtô munkája során eljutott Olaszországba és felkeresett néhány egyszerû, köznapi embert, akiknek valamilyen módon közük volt az 56- os eseményekhez. Filmre vette többek között egy olasz operatôr emlékezését, aki megörökítette az akkori eseményeket és eljuttatta a kópiát az ENSZ-hez. Olaszország mindvégig szolidáris volt a magyar nép harcával, 1956. október 26-án összeült az olasz parlament és kifejezték együttérzésüket. Három regény született Olaszországban a magyar eseményekrôl, bár Magyarországon ezek egyike sem közismert még. Római diákok szolidaritási felvonulást szerveztek a magyar ügy mellett és egy olasz nyelvû forradalmi induló is született, a magyaroknak állítva emléket.
Mire menne Garibaldi és Kossuth népe?
Csete Örs elmondta, hogy a jelenlegi pápa, II. János Pál akkori gyóntató atyja - aki szintén szerepel felvételei között - paptársaival együtt jövedelmét egy ideig közös alapba adta. Ebbôl finanszírozták 500 ezüst érme elkészítését, amelyeket licitre bocsátottak és az így összegyûlt summát az olasz vöröskeresztnek adták, a magyar menekültek megsegítésére. Húszféle plakátot is nyomtattak, melyek annak idején Olaszország-szerte láthatók voltak.
Szicília akkori miniszterelnöke, mint a legszegényebb déli tartomány "fônöke" két tonna gyümölcsöt indított útnak a magyar forradalmárokhoz. (Más lapra tartozik, hogy mire a szállítmány ideért volna, a forradalmat már leverték, s az adomány gyümölcs csak Bécsig jutott, ott is ment tönkre.) A miniszterelnök szerette volna, ha magyar menekültek sokasága érkezik Garibaldi földjére, mert azt tartotta: Garibaldi és Kossuth népe csodákra lenne képes együtt! Ez az óhaja nem teljesült az egyébként most 100 éves volt politikusnak, mert csak négy magyar menekült érkezett Szicíliába. Egy bolognai ferences szerzetes gyászmisét mondott a magyar forradalom bukása után. Andreotti volt olasz miniszterelnök 200 személyes falut építtetett az 1960-as olimpia idején a kimenekült magyar sportolók részére, saját pénzébôl. (A történelmi hûséghez tartozik, hogy Palmiro Togliatti, egykori olasz kommunista pártelnök, aki közismert sztálinista volt, természetesen ellenezte és elítélte a magyar forradalmat, de ez nem von le semmit honfitársai szolidaritásából.)
A rádiós beszélgetésre Erdélybôl is jöttek vendégek. Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi történész óriási eufóriára emlékszik, amivel Erdélyben fogadták a magyar forradalom hírét, de - ahogyan mondja - még a románok is boldogok voltak, s a mai napig e forradalomnak tulajdonítják, hogy eltörölték terménybeszolgáltatási kötelezettségüket.
Varga László és Veress Károly erdélyi lelkészek megerôsítették, hogy újjáéledt a remény a romániai magyarokban a forradalom hírére, magyar táblák kerültek vissza a középületekre s az iskolákra. A románok az elsô perctôl forradalomnak tartották a megmozdulást és a nép nagyon bízott sikerében - emlékeztek a vendégek. Sajnos hamar vége lett a boldogságnak és jött a szörnyû megtorlás.
Varga László marosvásárhelyi lelkészt Budapesten érte a forradalom. Hazatérése után életfogytiglanra ítélték, s csak hét év elteltével szabadult. Veress Károly brassói, de Kolozsváron volt teológiai hallgató és mivel debreceni magyar diákokkal találkozott, beszélt és énekelt, besúgók szavára bebörtönözték, ô is csaknem hét esztendeig raboskodott. Több ezer romániai polgár került koholt vádak alapján börtönökbe, többnyire csak az volt a bûnük, hogy szimpatizáltak a magyar forradalommal. Tizennégy embert kivégeztek, sokan megnyomorodva kerültek ki a hírhedt fegyintézetekbôl. Veress Károly csak a 70- es években fejezhette be teológiai tanulmányait, addig a brassói öntöde munkása volt, ma evangélikus lelkész. Romániában nem volt közkegyelem az "56" miatt elítélteknek, szabadon csak azért engedték ôket évek múlva, mert különben nem kaptak volna kölcsönt Amerikától.
Bori László történész Amerika szerepérôl beszélt e találkozón, ami sokak szerint meglehetôsen ellentmondásos volt.
- Kétségtelen - mondta -, hogy Amerika igen nagy figyelmet fordított a forradalomra, hiszen nem titkolt céljuk volt, hogy Közép-Európából kikényszerítik a Szovjetuniót. Sok segítséget adtak, 30 ezer magyar menekültet fogadtak be akkor, amikor az erre vonatkozó kontingens már rég kimerült. A menekült magyar fiatalok ingyen tanulhattak az amerikai egyetemeken. Magyarország vezetôit késôbb általános amnesztiára kényszerítették, ha ez nem valósult volna meg, akkor meghiúsították volna az ország ENSZ-beli akkreditációját, ami ellehetetlenülést jelentett a nemzetközi porondon.
Tehát segített az Egyesült Államok, nem is keveset. A kérdés azonban akkor is, azóta is sokakban úgy merül fel: miért nem adtak katonai segítséget a szovjet csapatok bevonulása idején? A válasz érthetô: felmérték, hogy ez egy harmadik világháborút jelentett volna és a nép, melynek segítséget szántak, elpusztult volna. Azzal is számot vetettek, hogy sem Ausztria, sem Csehszlovákia, sem pedig Jugoszlávia nem engedte volna át területén adott esetben az amerikai csapatokat. Kétségtelen, a magyar forradalmárok sokáig számítottak erre a segítségre, voltak is, akik ezzel biztatták ôket. Sokan ezért küzdöttek "utolsó vérig", akkor is, amikor már kilátástalan volt a helyzet.
Bori László elmondotta, hogy 1848 óta ennyire nem volt a "világ szeme" Magyarországon, mint 1956-ban. E kis nép presztízse óriásit nôtt akkor és világszerte sok millióan szurkoltak azért, hogy végül sikeres legyen a magyarországi forradalom.
Az 1956-os eseményekrôl sokat lehetne beszélni, kell is, mert sok a "kibeszélni", megérteni és megôrizni való. A forradalom napját mára nemzeti ünneppé avatta - igazságot szolgáltatva - a történelem.
Az 1956-os forradalom mindazoké, akik lélekben egyetértettek vele, cselekedtek érte és áldozatot hoztak céljaiért - mondta Mádl Ferenc szerdán a forradalom és szabadságharc 47. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Budapesten.
Az ’56-os forradalom a mai szabadságunknak is gyökere és forrása - hangsúlyozta a köztársasági elnök az 1945 és 1956 közötti és az ’56-os szervezetek koordinációs bizottsága által rendezett ünnepségen.
"A bátrak között is voltak bátrabbak, soha meg nem alkuvók, akiknek sorsa, kettétört életútja minden magyarázat nélkül hitelesíti a személyt és cselekedeteit, a sokat szenvedett ember olykor keserû megszólalását a megkövetés elmaradása miatt" - tette hozzá. Mádl Ferenc kijelentette: a szabadságharc a mai kor emberét is gondolkodásra készteti.
"Gondolkodásra a szeretetrôl, a szolidaritásról, a nemzeti eszmének határokon átnyúló megtartó erejérôl, mindenfajta szélsôség elutasításáról, és az oly régóta vágyott és az európaiságunkhoz nélkülözhetetlen egységünkrôl" - tette hozzá. A köztársasági elnök kiemelte: "mindazok, akik áldozatot hoztak a szabadságunkért, egyre jobban részünkké válnak".
Boross Péter volt miniszterelnök az ünnepségen azt mondta: Mádl Ferenc jelenléte a forradalom résztvevôinek megemlékezésén üzenetértékû. "Mindannyiunk kötelessége, hogy ezen a napon együtt és úgy emlékezzünk 1956. október 23-ra, hogy méltó eszmei örökséget adjunk az utánunk következô generációnak" - hangsúlyozta.
Megemlékeztek az 1956-os magyar forradalom 47. évfordulójáról a parlament képviselôházában kedden.
Becsek-Garda Dezsô, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Hargita megyei képviselôje politikai nyilatkozatban idézte fel az 1956. október 23-i magyarországi forradalom eseményeit és a forradalommal szolidaritást vállaló romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták áldozatvállalását.
Megemlékezésében Becsek-Garda Dezsô rámutatott: 1956 ôszén, Kolozsvár, Temesvár és Bukarest egyetemi központjaiban nagyon sokan juttatták kifejezésre együttérzésüket a magyar forradalommal. A nagyobb romániai központokban az értelmiségiek szolidaritási megmozdulásait a legnagyobb kegyetlenséggel torolta meg a korabeli kommunista hatalom - mondta.
A romániai megtorlások során a magyarországi eseményekkel szimpatizálók közül 14 személyt bírósági ítélet alapján végeztek ki. Több mint tízezerre tehetô azoknak a szimpatizánsoknak a száma, akiket bebörtönöztek. Csupán Marosvásárhelyen a börtönbüntetésre ítéltek száma elérte a háromezret. Emellett számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak vagy vittek el kényszermunkára - hangsúlyozta Becsek-Garda Dezsô.
Végül az RMDSZ-képviselô emlékeztetett rá: az akkori kommunista hatalom vezetô képviselôi arra használták a magyarországi forradalom iránti szolidaritást, hogy újfent korlátozzák a romániai magyar közösség jogait.
Három kötetet jelentetett meg az 1956-os forradalom évfordulója elôtt a budapesti 1956-os Intézet Közalapítvány, amely Göncz Árpád volt köztársasági elnök jelenlétében mutatta be újdonságait hétfôn Budapesten.
Az Ötvenhat után címû könyvben Rainer M. János történész a Kádár-korszak kezdetétôl a máig terjedô idôszakot, Tischler János "Hogy megcsendüljön minden gyáva fül" címû munkájában a lengyel és a magyar nemzet sorsfordító eseményeit, míg a Múlt századi hétköznapok címû tanulmánykötet a Kádár-rendszer kialakulásának éveit tekinti át.
"Amikor a különféle politikai erôk 1989-90-ben kialakították a maguk ’56-os felfogását, a Nagy Imre-temetés közös morális élménye többé nem hatott" - idézett Kende Péter, a kuratórium elnöke az Ötvenhat után címû, tizennégy írást tartalmazó kötetbôl.
Az idézetet folytatva hozzátette: 1956 többé nem integrált, miként a Kádár-rendszer lebontása során, éppen ellenkezôleg, megosztotta a társadalmat, vagy társadalmi-politikai konfliktusokban tûnt fel argumentumként.
Kende Péter úgy vélte, hogy 1956 egy ideig összekötô kapocs volt a magyar társadalom legkülönbözôbb felfogású tényezôi, csoportjai között, az elmúlt 10-15 évben ez a hatás véget ért és éppen az ellenkezôjére fordult.
Rámutatott továbbá arra, hogy valamilyen értelemben a magyar történelem az akkor történtek óta "1956 körül forog", mindig 1956-hoz tér vissza.
Közlése szerint Rainer M. János munkája két nagy témakört elemez: 1956 hatástörténetét, valamint a Kádár- rendszer politikai kifejlôdését és elporladását.
A kuratórium elnöke kiemelte, hogy a szerzô ugyanazt az elmélyedô és - szociológiai értelemben - megértô módszert alkalmazza, amelyet eddigi fô mûvében, a kétkötetes Nagy Imre-életrajzban, s ezzel "helyére teszi Kádárt és a Kádár-rendszert".
Rafal Wisniewski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete Tischler János kötetét méltatva rámutatott arra, hogy a könyv aprólékos kutatómunka eredménye, s tartalmán nem érzôdik szerzôjének nemzetisége.
"A magyar és a lengyel 1956 nélkül nem lett volna 1980-81, másrészt pedig az 1980-81-es lengyel válság idején állandó viszonyulási pont volt - különféle vonatkozásokban - az 1956-os magyar forradalom emléke" - olvasható a pécsi Jelenkor Kiadóval karöltve megjelentetett kötet fülszövegében.
A nagykövet véleménye szerint a munka egyebek mellett felhívja a figyelmet arra, milyen törékeny a barátság, különösen a nemzetek közötti barátság.
Utalt arra, hogy Lengyelország és Magyarország között megmaradt a barátság annak ellenére, hogy a két világháborúban egymással szemben álltak.
A szerzô, Tischler János az MTI kérdésére elmondta: a kötet a 2001 májusában lengyelül megjelent munkájának átdolgozott változata, amely legalább 20 százalékban eltér az eredeti anyagtól és mintegy ötven oldallal bôvebb annál.
A Múlt századi hétköznapok címû könyv fordulópont az 1956-os Intézet tevékenységében - vélekedett Gyáni Gábor egyetemi tanár.
A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos fômunkatársa szerint a tizenegy tanulmányt tartalmazó kiadvány azt mutatja, hogy az intézet "másfelé tart", a Kádár-rendszer kutatása felé vette az irányt.
Kiemelte, hogy akkoriban a politika, a nyilvánosság, illetve a magánélet, a társadalom nem nagyon vált szét, a szabadság hiányából fakadóan átitatták egymást.
A könyv témái között említette az abortuszt és a válást, a munkásidentitást, valamint a paraszti életforma-váltást, amelyet kisemberek egyéni élettörténetén keresztül, elemzéssel kiegészítve mutatnak be a szerzôk.
Az eseményen elhangzott, hogy az 1956-os Intézet decemberben adja közre évkönyvét és A vidék forradalma 1956 címû kiadványának elsô kötetét.
s a parcellának lesz már csak neve,
vagy negyven nyár követ negyven telet,
és szimbólum lesz akkor már a szám
egy temetônyi ég homlokzatán.
A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közmûvelôdési Alapítvány hagyományos rendezvénye az idén október 24-25- én zajlik. A két nap mûsorát kissé rendhagyó módon állította össze a megnyilvánulásokat szervezô kuratórium, az eddig szokásos montázsszerû díszelôadást ugyanis a Kolozsvári Magyar Opera vendégszereplésével váltotta fel. Ez a bemutatkozás is ígéretes a közönség számára, a Kálmán Imre-operett, A bajadér a rendezvénysorozaton megidézett városépítô polgármester egyik kedvenc elôadása volt, ma is sokan kedvelik. A péntek esti vásárhelyi bemutató 7 órakor kezdôdik a Nemzeti Színházban. Rendezô Gy. Tatár Éva, vezényel Incze G. Katalin.
Az elôadás elôtt kerül sor a Bernády- emlékplakett ünnepélyes átadására. A Gyarmathy János szobrászmûvész készítette bronzplakettel a kuratórium azokat a személyiségeket tünteti ki, akik kiemelkedôen sokat tettek a város fejlesztése, közösségének szolgálata érdekében. Eddig négyen váltak a plakett tulajdonosává: Fodor Imre, Marosvásárhely korábbi polgármestere, Frunda György RMDSZ-es szenátor, Virág György, a megyei tanács elnöke és dr. Dóczy Pál orvosprofesszor. A 2003-as díjazott kilétére pénteken derül fény.
Szombat délelôtt a Bernády Napok szokásaihoz híven a református temetôben a családi síremléknél (10 óra), majd a jeles városatya szobránál lesz koszorúzási ünnepség (Bernády tér, fél 11 órakor). Délben 12 órakor a több hete zajló Bernády- vetélkedô díjkiosztóján hirdet eredményt a zsûri, és vehetik át ajándékcsomagjaikat a nyertes általános iskolások.
A határon innen és túl élô magyar fiatalságért munkálkodók elismeréséül alapított Magyar Fiatalokért Díjat elsô alkalommal osztották ki szerdán Budapesten. A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány által létrehozott díjat Mádl Dalma, a köztársasági elnök felesége adta át.
Az idén a díjat Fülöp G. Dénes és neje, marosvásárhelyi református lelkészházaspár templomok, ifjúsági házak felújításáért és helyi ifjúsági közösségek szervezéséért, valamint Bartal Tímea Szlovákiában élô újságíró, a szlovákiai magyar Pátria Rádióban ifjúsági mûsorok szerkesztéséért vehette át. Oklevélben részesült még Bajzát Olivér, a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány alapítója. Harmati István alapítványi elnök az MTI-nek elmondta: az elsôsorban ifjúsági találkozók szervezésével foglalkozó Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítványt 2000-ben hozták létre.
a Magyarok Világszövetsége ifjúsági tagozatának tagjai.
A Magyar Fiatalokért Díjjal olyan egyéneket és szervezeteket jutalmaznak, amelyek segítik az anyaországi és határon túli magyar fiatalok kapcsolattartását, anyanyelvi mûvelôdését, nemzeti kultúrájának ápolását, identitásuk ébrentartását.
A díjat minden évben egy 35 év alatti, valamint egy komoly múlttal rendelkezô személy vagy szervezet kapja az 56-os forradalom és a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából.
Az éremmel és oklevéllel járó díjat páros években magyarországi, páratlan években határon túli személyeknek és szervezeteknek ítélik oda.
Ileana Stefanescu, Diana Dobin és Catalin Rusu tegnap a marosvásárhelyi jógázók nevében tartott sajtótájékoztatót a megyeszékhelyi sajtóklubban. A szervezôk a helyi és országos tévémûsorokban, helyi napilapokban a MISA (Miscarea de integrare spirituala în absolut) szervezet kapcsán, a jógázókról elhangzott kijelentések ellen tiltakoztak. A MISA-botrány akkor robbant ki, amikor a Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium diákjai jelezték, hogy tanárjuk, szexuális felvilágosítással, a vizeletterápia jótékony hatásával kapcsolatos ismeretekrôl beszél a tanórákon. A szóban forgó tanár részt vesz, tanítóként és tanítványként, a MISA által Marosvásárhelyen szervezett jógatanfolyamokon, amelyeken - a tévéadások, újságcikkek értelmében - csoportos szexet gyakorolnak és hirdetik a vizeletterápia jótékony hatását.
Ileana Stefanescu Bukarestben élô és dolgozó mérnök, a MISA által szervezett marosvásárhelyi jógatanfolyamok elôadója tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta: a sajtóban megjelent adásokban, hírekben a jógatanfolyamok ellen indítottak kampányt, elferdítve az igazságot, azt állítva, hogy ezeket a találkozókat nem a testi és lelki egészség, hanem perverziók gyakorlása érdekében szervezik. Mi, a marosvásárhelyi, közel száz jógázó nevében tiltakozunk ezen kijelentések ellen. Hangsúlyozzuk, hogy a marosvásárhelyi jógatanfolyamok mindenki elôtt nyitottak, azokon nem használunk, használnak drogokat, nem gyakoroljuk a vizeletterápiát, sem a csoportos szexet. A híresztelések ellenére a jógázók közül senki nem lett öngyilkos.
Kérdésre válaszolva Ileana Stefanescu elmondta, hogy a tévéadások nyomán a pénzügyôrök ellenôrizték a MISA szervezetet és semmi rendellenességet nem találtak. Többször elmondta, hogy bár a Gregorian Bivolaru, a Misa alapító tagja által kidolgozott módszer alapján és a MISA által szervezett jógatanfolyamokon vesznek részt, a marosvásárhelyi jógázók közül egy sem MISA-tag. Arról is beszámolt, hogy két megyeszékhelyi jógázót megfenyegettek, hogy amennyiben nem hagyják abba a jógázást, életükkel fizetnek. E fenyegetés kapcsán nyilatkozta: az érintettek be fogják perelni a fenyegetôket (akiket ezúttal nem nevezett meg). Mi nem tudjuk, hogy a pápius tanár mit csinál, mit mond a tanórákon, s ezért csakis ô vonható felelôsségre, s nem mindenki, aki jógatanfolyamra jár - nyilatkozta a jógamester, folyamatosan hangsúlyozva, hogy a sajtóban a jógatanfolyamokról megjelent információk tévesek, a közvéleményt félrevezetik.
A Marosvásárhelyen zajló népevangelizáció kezdô szakaszának fô része a római katolikus templomokban zajlik, a megszokott liturgikus idôk keretei között. Itt közöljük az ezektôl eltérô evangelizációs alkalmak idejét, helyét és célcsoportjait. Ezen alkalmak mindig a személyes megtérésre és a közösségi megújulásra szorgalmazó meghívások.
A római katolikus egyház célja az evangéliumi gyökerekbôl megújuló magyar népi lelkiség.
Az evangelizáció során felvetôdô kérdések: mi az igazi oka a felgyorsult elsorvadásnak, saját magunk és közösségeink önkéntes végkiárusításának, az Élet Istene, hogy látja ezt a folyamatot, melyek a kínálkozó minták a megújulásra és melyek a csapdák, lehetséges-e népünk megújulása, megújulási reményeink természetes és bibliai alapjai, mi lesz a megújult nép hivatása, küldetése?
A "Térjetek meg és éljetek" (Ez. 18, 32) mottójú népevangelizáció alkalmai a következôk: egyetemi oktatók és pedagógusok részére október 27-én és november 11- én 19 órától, a sajtóban dolgozók november 11-én 19 órától, míg a közéleti személyiségek részére november 11-én és 17-én 19 órától a Deus Providebit Házban.
A plébániai munkatársak számára november 3-án 19 órakor a cserealji plébánián, míg november 12-én 19 órától a kövesdombi plébánián tartanak evangelizációt.
Az egyetemi hallgatóknak és fiataloknak október 29- én 20 órától és november 10-én 20 órától a Deus Providebit Házban evangelizációs alkalmat szerveznek, míg november 7- én 19 órától a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban evangelizációs koncert lesz, amely a középiskolásoknak is szól.
Középiskolásoknak november 8-án 20 órától 22 óráig a kövesdombi plébánián virrasztás lesz, majd november 10- én 20 órától evangelizációt tartanak a Deus Providebit Házban.
A vállalkozókat november 17-én 19 órától várják a Deus Providebit Házba.
A városszintû evangelizáció november 8-án kezdôdik, 20 órától 22 óráig virrasztásra várják a híveket a kövesdombi plébániára, majd november 16-án 19 órától a belvárosi templomban esti Te Deumra kerül sor. Az evangelizáció november 23-án zárul, amikor 19 órától a Nemzeti Színház nagytermében záróünnepet tartanak.
A népevangelizációt a marosvásárhelyi római katolikus plébániák és a Mustármag megújulás-szolgálata szervezi.
Az éppen nem megtisztelô satrafa kifejezéssel az olyan öregasszonyt szoktuk jellemezni, aki ugyancsak ért hozzá, hogyan kell zsémbelôdéssel, házsártoskodással megkeseríteni környezetének életét. Ilyen értelemben használta már e szót annak a részeges asszonynak az ura is, akirôl Kónyi János anekdotagyûjteményének 1786. évi kiadásában így olvashatunk: "Ah! melly nehéz ilyen satrafának véghetetlen perlekedése!"
A satrafa keletkezésével foglalkozó kutatók régebben többnyire arra hivatkoztak, hogy e szó néhol satrapa, szatrapa alakváltozatban fordul elô és ez a két alak tökéletesen egyezik az ókori perzsa birodalom teljhatalmú helytartóinak szatrapa, satrapa nevével. Az egyezés bizonyára nem a véletlen mûve, hanem azzal magyarázható, hogy a végsô, az óperzsa nyelvbôl származó, de hozzánk görög és latin közvetítéssel került szatrapa, satrapa (óperzsa helytartó) az iskolai történelemórákon keresztül a nyelvjárások szókincsébe is eljutott, és ott - könnyen érthetô alak- és jelentésmódosulással - satrafává fejlôdött.
Bármennyire tetszetôs is ez a megfejtési kísérlet, mégsem fogadható el. Magyarázat nélkül hagyja ugyanis azt a tényt, hogy a nyelvjárásokban a satrafán kívül még a következô, feltûnô módon hasonló hangzású szavak is használatosak "szipirtyó", "vén banya" jelentéssel: satra, satrafék, fatraféle, satrantyú, satratyú. E szócsoport alapszava a satra; tréfás továbbképzéssel keletkezett belôle a többi változat. Ami a satra eredetét illeti, figyelembe kell vennünk, hogy e szó néhol satnya, máshol pedig csúf, csúnya jelentésben él. Éppen ezért arra gondolhatunk, hogy rokonságban lehet a satnya melléknévvel, és vele együtt hangulatfestô jellegû. E feltevés összhangban van a satrantyú egyik tájnyelvi jelentésárnyalatával: "mindkét nemû, elerôtlenedett, elkótyagosodott öregember". Ugyanakkor azonban a satrafa jelentésének kialakulásába belejátszhatott a satrat - jön-megy, jár-kel, nyüstöl - és a satra-kata - mindenütt ott levô leány - elôtagja is. Ezért jelent a satrafa olyan kellemetlenkedô öregasszonyt, aki mindenkivel kötekedik, mindenbe beleüti az orrát. a satrafa forrását tehát nem az óperzsában, hanem a magyar népnyelvben kell keresni.
Oktalanságomat azonmód átlátom. Ahogyan a Hófehérke kialakult és betonba rögzült hét törpényi komplexusát nem gyógyíthatom, miként a hét 7 napjának sorrendjéhez, elnevezéséhez nem nyúlhatok hozzá, ugyanúgy hasztalan arról írnom, milyen is legyen az október végén megjelenô A HÉT.
Ismeretes, hogy Bukarestbôl városunkban kötött ki, negyedszer (?, ötödször?) éled fel az 1970-ben elindított hetilap. Akkoriban friss volt és újszerû. Az efféle laptípus ui. nem volt túlságosan gyakori a romániai magyar sajtóban. A humán és mûszaki kultúra bajnokai találkoztak hetente a páston, az olvasó rokonszenvéért ugyancsak megküzdöttek. A lap beszámolt az irodalmi vagy a mûszaki-mérnöki újdonságokról, felvállalta az értelmiségi közélet, a szellemi élet gondjainak feltárását, közvetítését. Vitákat rendezett, alapkérdésekben kérte ki az olvasók és szakférfiak véleményét. A napi taposómalomból vállalta a kitekintés lehetôségét, a szélesebb perspektívák felmutatását természettudományban, a humaniórákban, a mûvészetben. Képanyaga (Dankanitsné Varga Kati szerkesztette kezdetben, aztán Szilágyiné Varga Kati…) jellegzetes volt: érdekes új grafikák, szobrok, kísérletek kísérték a kisebb-nagyobb szövegeket. A 16 oldalon megjelenô lapba legalább 60-70 cikk került be számonként (vezércikk, vita, tárca, elemzés, tanulmány, napló, levelezés, folyóirat- és könyvszemle, irodalom, a természet világa, hírek, zene, képzômûvészet, kritika - film, színház, koncert, olvasmány -, kitekintés a nagyvilágba, érdekességek, utazások, furcsaságok, pamflet és szatíra olykor, szilveszterkor és április 1-jén vidám oldalak stb.). Na persze musz-anyagok is, amit a pártdiktatúra megkövetelt.
Noha, ámbátor, annak ellenére, dacára annak a ténynek, hogy - nem találok elég ellentételezô kötôszót a következô mondatba foglalt meghökkentéshez - Bukarestben jelent meg, nem volt abban a régi lapban semmi provinciális, triviális. A legjobb román (Contemporanul) és magyar (Élet és Irodalom) vagy francia (Science et Vie) modellekre tekintett a szerkesztôk gárdája. A lap enciklopédikus jellege volt a kulcs a népszerûséghez, viszonylagos politikamentessége (már amennyire óvakodni lehetett a kultúr-csinovnyikok diktatúrájától). Írtak történelem és szociográfiáról, volt benne szociológia, filozófia, zene és lélektan, pedagógia és filmmûvészet, egy- egy vers, tudósportré és akvarisztika, ûrhajózás és geometria, biológia és orvostudomány, intézményi élet, kisebbségi kérdések, magyar-román viszony, irodalomtörténet és falukutatás, informatika - a kor színvonalán - , rádiózás és tévézés, turizmus, néprajz…
És volt a lapnak néhány kiváló szerkesztôje, aki ki tudta csiholni a lusta szerzôi lélekbôl az isteni szikrát a rendszeres íráshoz: Huszár Sándor (fôszerk.) és Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Ágoston Hugó és Rostás Zoltán, Dankanits Ádám és Baróti Pali, Marosi Ildikó, Pápay Jutka és Földes Laci, László Frici és Kovács András, a bözödújfalusi, Tabák Laci és Székely László, Gyalu, azaz Gelu Pateanu…
Itt jóformán változtatás nélkül mindent közöltek e sorok írójától. Magam sem értem, miért szeretnék efféle lapot újra olvasni.
Gyógyíthatatlan nosztalgikus (nárcisztikus) lennék?
Növekvô hallgatóságnak örvend a Theatre Night beszélgetôest-sorozat. A kedd este nyolc órától, második alkalommal megszervezett vita témája ezúttal az Édes Anna címû nagysikerû elôadás volt. A produkcióban szereplô színmûvészek, Darabont Mikold, Farkas Ibolya, Szélyes Ferenc és Zayzon Zsolt, a hallgatóság, valamint a moderátor, Ungvári Zrínyi Ildikó között elôször kedélyes beszélgetés folyt, majd parázs vita alakult a darab felépítésérôl, dramaturgiai íveirôl, a regényhez való hasonlóságáról és attól való különbözôségérôl, a realista és stilizáltabb színpadi stílusok keveredésérôl, a térhasználatról, a karakterekrôl, a színészi, rendezôi, dramaturgiai technikákról. Az elôadás egy része sem maradt érintetlenül, mindent megtárgyaltak, megvitattak, megbeszéltek a résztvevôk a bô két órán keresztül tartó pontos és jól alátámasztott állításokkal, jó megfigyelésekkel tarkított, eszet csiszoló vita hevében. Noha még mindig a szakma tette ki a hallgatóság java részét, a közönség soraiból jöttek száma gyarapszik, a szervezôk reményei szerint ez a gyarapodás állandósulni fog, hiszen a vitaest teljesen nyilvános és elsôsorban a közönség és színészek közötti kapcsolattartást hivatott szolgálni.
Jó hangulatú, tartalmas, közvetlen beszélgetésben vehettek részt az érdeklôdôk. A következô estre november negyedikén kerül sor, a téma ezúttal kissé keményebb dió lesz: a Két nô közt címû elôadás kapcsán vitathatják meg észrevételeiket a résztvevôk.
XIII. Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál
B. Britten, A. Bruckner, valamint H. Berlioz egy-egy darabjával: Egyszerû szimfónia, Te Deum illetve a korában, l830-ban a szerzô elsô és egyben újszerû hangja és tartalma miatt nagy vihart kavaró Fantasztikus szimfóniájával zárul ma este a Kultúrpalota nagytermében a C-tin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivál idei hangversenysorozata. Vokálszimfonikus koncertrôl lévén szó, közremûködik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia szimfonikus zenekara és vegyes kara, az énekszólót ezúttal a vegyes kar tagjai énekelik. A vegyes kar Vasile Cazan karnagy illetve Sikó Szidónia karvezetô-asszisztenssel készült a fesztiválfináléra. A szimfonikusok élén az írországi Robert Houlihan, aki bár növendékként egykor harsonát illetve fagottot tanult, idôközben mégis karmesteri pályára "tévedt". Valójában mégsem tévedésrôl van szó, hisz az angol George Hurst valamint a francia Leon Barzin professzor egykori tanítványaként utóbb számottevô, dirigensként rangot jelentô különbözô angliai, németországi, norvég, spanyol stb. zenekarokat vezényelt. Úgy, hogy eközben mesterkurzusokat is tartott Angliában, Franciaországban, Portugáliában, Magyarországon. 1981-tôl a Metzi Operaház zenekarát vezényelte, vendégkarmesterként a lorraini filharmóniát is, utóbb 1990-1992 között a marosvásárhelyi szimfonikusokat. Pillanatnyilag hazájában él, ám különbözô meghívásoknak-felkéréseknek téve eleget, a mester csaknem egész Erurópát bejárta.
Sok sikert és kellemes, élményteljes fesztiválfinálét!
Több hónapos szünet után új, fiatal szerkesztôk gondozásában ismét megjelent A Hét. A népszerû hetilapot immár Marosvásárhelyen szerkesztik. Lapigazgató Kelemen Hunor, a munka dandárja a két vezetôszerkesztôre, Papp Sándor Zsigmondra és Parászka Borókára hárul. A régi és leendô olvasók egyelôre csak találgatják, mennyit ôriz meg a lap újrainduló folyama A Hét eddigi hagyományaiból és mennyi lesz benne az újítás. A következô egy-két hónap biztos megadja a választ a kérdésre. Parászka Borókától viszont már most, újjászületésük elôtt egy nappal érdeklôdtünk ilyen vonatkozású szándékaikról.
A Hét hagyományait tekintve teoretikus hetilap. Azaz: sokunkat érintô közéleti kérdéseket próbál meg a lehetô legsokoldalúbban és alaposabban körbejárni. Ez az a hagyomány, amelyet az új folyamban fel szeretnénk éleszteni. A fejlécre felkerült még egy fontos szó, ami A hét jellegét érinti: ez egy kritikai lap. Azoknak az érdeklôdésére és véleményére számítunk, akiknek fontos a vita, a folyamatos párbeszéd. Természetesen folytatjuk a mûvészetkritikai írások sorozatát. Ezt azonban csak úgy érdemes, ha felvesszük a mûvészeti élet ritmusát: marosvásárhelyi jelenlétünket az igazolja, hogy közel legyünk mindahhoz, ami Erdélyben az alkotómûhelyek táján történik. Elsô számunkban Nánay István közöl szubjektív szatmári színháztörténetet az ötvenéves fennállását ünneplô társulat tiszteletére. Természetesen kínálunk olvasnivalót a Nagy Pál-kiállításról, a szentgyörgyi Antigoné-elôadásról pedig fiatal vásárhelyi szerzô, Fehér Csaba közöl kritikát.
A lap tartalma, arculata szempontjából mennyire meghatározó, hogy fiatalok szerkesztik?
Engem meglep, hogy ekkora visszhangja van a "fiatalításnak". Igen, valóban: az új szerkesztôség nagy része harminc év alatti kolléga: (Hegyi Réka a színházi, Szabó Géza a közéleti oldalak szerkesztôje), jómagam vagyok felelôs a csapatmunka összehangolásáért. Papp Sándor Zsigmond és Jánk Károly alig lépte túl a harmincat, ôk a vizuális mûvészetek, illetve az irodalmi oldalt szerkesztik. Azt hiszem azonban, hogy a fiatalítás nem jelent "nemzedék- cserét". Sem a sajtó, sem a kultúra, sem a közélet nem ismeri a tabula rasát. Adva van egy örökség, körülöttünk vannak azok, akik eddig meghatározták az eseményeket: ez a tény kötelez. Nemzedéki csapatmunkára készülünk, nem "hatalomátvételre". Elsô számunk tematikus oldalát is ez ihlette: Gáll Ernô Naplóját érintve értekeznek szerzôink (Kántor Lajos, Szilágyi Júlia, Mester Béla) arról, hogy mi a viszony múltunk és jelenünk között.
A hazai magyar olvasótábor nagyságát, lehetôségeit ismerve, úgy vélhetjük, hogy eléggé telített a piac. Nem könnyû manapság a sajtótermékeket életben tartani, legyenek bármennyire színvonalasak is. Mi az, amivel a megújuló hetilap versenybe szállhat?
Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy idôszerû problémákat érintsen a lap. Lehetôleg olyanokat, amelyeket a hazai sajtó valamilyen ok miatt kerül. Minden hétre jut majd egy kérdésünk, amelyet a legavatottabb szakértôk bevonásával igyekszünk megválaszolni. E heti, vissza és elôre tekintô kérdésünk így hangzik: Gáll Ernô és kora - lojalitás vagy ellenzékiség. A jövô héten pedig arra keressük a választ, hogy milyen mértékû Romániában a szegénység, van-e valamilyen koncepció arra, hogy enyhüljenek a szociális problémák. Mûvészeti, kritikai téren pedig azt remélem, hogy sikerül közös fórumot teremteni az alkotók és a mûvészet iránt érdeklôdôk számára. Nagyon sok érdekes dolog, kísérlet történik körülöttünk, kultúrával élni szép és izgalmas dolog. Reméljük, ehhez csinál kedvet A Hét lendülete.
Kívánjuk, hogy szándékaik valóra váljanak!
A szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet október 24-én, pénteken délután 6 órától a polgármesteri hivatal dísztermében Babits Mihály születésének 120. évfordulójára irodalmi estet szervez. A mûsort Vass Júlia és Kovács Katalin tanárnôk állították össze, fellépnek a helybéli líceum versmondói. A belépés díjtalan.
Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban vasárnap délelôtt 11 órától a János vitéz címû bábelôadás kerül bemutatásra. Jegyek a színház pénztáránál kaphatók (Posta utca 2. szám).
Sosem beszélt azokról az idôkrôl. Egy borongós októberi éjszakán érkezett haza, az volt az érzése, tilosban jár. A dérlepte úton mint valami kopók, követték lábnyomai, a rossz bakancs feltörte a sarkát, sántikálva közelítette meg a falut, de a kutyák se hederítettek rá, senki élôvel nem találkozott, az utcakapu félig nyitva, belefagyva a sárba, úgy kellett átszorítania testét, hogy az udvarra jusson. Mindent felvert a gaz, szerteszét fagyott gyümölcsök borították a földet, a ház kedves ebe sem rohant elébe, mint egykor, lányvizitából hazatérôben. Ez is egyfajta vizita volt, gondolta kesernyésen, és sóhajtva kinyitotta a tornácajtót. Lába alatt beroskadt egyik falépcsô. Lenyomta a kilincset, a pitvar ajtaja kinyílt, itthon van, ujjongott, aztán elszégyellte magát, hát nem tolvaj ô, hogy így lopakodjék a szállására, - halkan kopogott kettôt, ahogy szokta hajdanán.
Az ajtó nyikorogva mozdult, de azt sem lehetett rendesen hátra tárni, zsákok, székek, hántatlan kukoricacsövek garmadája akadályozta a mozgást. Megpróbált tájékozódni, valahogy megtalálta az asztal fölött lógó petróleumlámpát, gyufát gyújtott, és leemelte a kormos csövet.
A ház üres volt. A szekrények kifosztva, kibelelve, a kamrában csak valami penészes kenyérhéj és futkorászó házipockok serege. Az elsô szobában, ahol évekig lakott, olyan rendetlenség, összevisszaság, mintha éppen most tartottak volna házkutatást. Egykori dolgainak nyoma veszett, táskája, könyvei, hegedûje, és igen, emlékezett, volt egy pár vadonatúj futballcipôje is... Egymásra hányt rongyok, por és párnatoll... De nini, az asztalon mégis van egy könyv, vagy valami ahhoz hasonló... Felvette, átvitte a lámpa alá.
Lapozgatta elmerülten, mintha izgalmas kalandregényt olvasna. Barnára színezett képeket látott, amelyek utcai harcokat mutattak, akasztott emberek lógtak villanyoszlopokon, terror és vér, kegyetlenkedések, borzalmak sorjáztak: tankok, katonák, halottak a pesti utcán. Fehérterror, írta a könyv.
Amikor hajnaltájban elfújta a lámpát, és kilépett a házból, ezt az egyetlen "könyvet" vitte magával.
Tolvajként jöttem, tolvajként megyek, könyvelte el rezignáltan, amint - immár cserélt kapcában - caplatott kifelé a Kapu dombján, az egykori akácerdô mellett, melyet azóta lám, kiirtottak, szôlôt kollektivizálnak a helyébe. Az út már nem tûnt annyira fárasztónak, a szomszédos falu alig öt kilométernyire fekszik, áthaladt a kis mezôn, aztán erdôs oldalon kanyargott az ösvény, a Botos tetejérôl még egyszer visszanézett. Örült, hogy nem találkozott senkivel. Egyszer majd visszajövök, határozta el, és megkeresem az Anna néni sírját a temetôben. Jó háziasszonyom volt, Isten nyugosztalja.
Ebbôl a faluból vitték el. Új munkahelye a másik faluban lesz.
Az erdô túloldalán, a pataknál találkozott az idôs emberrel. - Adjon Isten, tanító úr! - Jó reggelt, Ferenc bácsi. - Hát maga hazakerült, tanító úr? - Én haza, Ferenc bácsi. - Aztán bántották-e, tanító úr? - Hát, nem simogattak. - No, hát akkor gyújtsunk rá, tanító úr. - Köszönettel veszem, Ferenc bácsi. - Tudja, ugyé, ki árulta bé? - Én csak sejdítem. - Hát azt könnyen megtudja, ha vasárnap eljön a templomba. - Azt mirôl, Ferenc bácsi? - Hát abból, hogy külön padban ül, tanító úr.
- Aztán csak semmi ugrálás, tanító elvtárs - figyelmeztette az ôrsparancsnok. - Mindennap jelentkezik nálam. Ha csak egyszer is elmulasztja, deklarációt ír. Megértette? És semmi humbug, semmi izgatás. Minden lépését figyeljük!
- Kijövök, hogy a másik ne hallja - kísérte a kapuig a testes rendôr. - Tudod, ugye, ki jelentett fel?
- Nem tudom, csak gyanítom - felelte. - Egyébként nem is nagyon érdekel. Ezt a könyvet magamnál tarthatom?
- Ezt? Ja. Ezt igen. Sôt, feladatod lesz ismertetni az emberekkel az ötvenhatos ellenforradalmárok rémtetteit.
- Megtehetem. De nem lesz benne köszönet.
- Vigyázz, tanító! Ezzel teszünk próbára. Mit gondolsz, ki csempészte a brosúrát régi szállásod asztalára?
A templomban vasárnap szokatlan feszültség uralkodott. Az a pad, amelyre az öreg atyafi célzott, teljesen üres maradt. A tanító belépett, tétován nézett körül, majd lassan beült az áruló padjába.
A gyülekezet dermedten nézte. A szárazajtai származású lelkész, akinek apját a család szeme láttára fejezték le a Maniu- gárdisták, nem a papi szék felé indult, hanem az áruló padja irányába.
- Békesség Istentôl! - mondta csengô, érces hangon, és kezét nyújtotta. - Isten hozta, tanító úr. Kérem, foglalja el a kántori helyet az orgonánál.
A tanító meghajolt, aztán kopottas ünneplôjét megigazítva, rossz bakancsában fölment a csikorgó lépcsôkön. A fúvató ember groteszk himbálózását figyelte egy ideig, míg a pompás hangszer levegôhöz jutott. Majd néhány futam után - a bevett rítustól némiképp eltérve - az orgonán felzúgott, a nép ajkán felcsendült az Erôs várunk nékünk az Isten...
Bölöni Domokos
Az elmúlt tizenöt évben Kelet-Közép- Európa gazdasági életét a tervgazdaságról a piacgazdaságra való paradigmaváltás, illetve ennek a gyakorlatban leglátványosabb megnyilvánulása, a privatizáció jellemezte. Románia éppen ezen a téren kapta a legtöbb kritikát a nemzetközi közösség részérôl. A privatizáció nem a megfelelô gyorsasággal és elszántsággal történt - mondták. Az elmúlt hetekben a világsajtó gazdasági oldalain vezetô hírként tárgyalták a térség utolsó nagy olajvállalatának, a Petromnak az eladását. A román kormány több határidôt is túllépve végre rászánta magát és szeptember végére várta a "nemzeti vagyon" eladására a jelentkezôket. Tehát a folyamat elsô szakasza lezárult. Tizenöten jelezték vételi szándékukat, de hogy ki lesz a végsô befutó, az csak jövô tavasszal derül ki.
Nézzük, miért fontos ez a vállalat sok befektetônek: a Petrom - amelynek 93%-a a román állam tulajdonában van - éves forgalma 2,2 milliárd dollár, a hazai olajpiac mintegy 60%-át uralja. Rendelkezik forgalmazási és finomító kapacitással is, ami növeli az értékét, évente 5,5 millió tonna nyersolajat dolgoz fel (bezárt finomítóinak újranyitásával ez 14 millióra emelhetô), illetve 6,1 milliárd köbméter gázt termel ki a földbôl. A Petrom tulajdonában 700 benzinkút van Romániában, Magyarországon és Moldáviában, összesen 60 ezer fôt foglalkoztat. A majdani nyertes a vállalat 33,34% -át szerezheti meg, viszont kötelezettséget kell vállaljon, hogy tôkeemeléssel ezt 51%-ra viszi fel. A The Wall Street Journal Europe szakértôi szerint az ajánlatok 1,5 milliárd dollár körül lesznek, a finomítók kapacitásával számolva, a román benzin termeléséért és eladásáért tonnánként 357 dollárt fizet a vevô. Összehasonlításképpen a MOL a szlovák Slovnaftért 183 dollár/tonna árat, míg a horvát INA esetén 404 dollár/tonna árat fizetett.
Az ország és az energiaszektor stratégiai helyzete miatt nem csoda, hogy a jelentkezôk között szinte minden nagy olajipari társaság megtalálható. Egyrészt jelen vannak a feltörekvô orosz gazdasági óriások, mindenekelôtt a Gazprom próbál meg a gázvezetékekben rejlô lehetôségekbôl a lehetô legnagyobbat nyerni. Ennek érdekében már történtek lépések, hiszen nem olyan régen miniszterelnöki szinten tárgyaltak a lengyel-ukrán olajvezetékrôl, amely lehetôvé tenné az orosz nyersanyag Nyugat-Európába szállítását. Ehhez jól jönne a Petrom vezetékrendszere is, amirôl Iliescu tárgyalt nemrég Kazahsztánban. A Lukoil, a második legnagyobb orosz olajipari társaság a ciprusi Phoenix Oil cégen keresztül indul a privatizáción. A cég kelet-európai hegemóniára tör, amihez már több helyen is zöldmezôs beruházásként kutakat nyitott és nem olyan régen megvásárolta a szerb Beopetrolt. Errôl maradt le a MOL, amely a Slovnaft és az INA megszerzésével máris a térség egyik legígéretesebb regionális multijának számít. Nincs azonban a magyar olajtársaságnak annyi pénze, hogy egyedül vállaljon egy ekkora versenyt, így valószínû, hogy a szintén jelentkezô osztrák OMV-vel vagy a lengyel PKN-nel közösen indulnak (esetleg hármasban). Bár a lengyel politikai elit egy része inkább szeretné ezt a változatot, az ország vezetôi azonban egyformán szeretnének jóban lenni az amerikaiakkal (lásd iraki részvétel) és az oroszokkal is. A TNK-British Petrol csoportban szintén erôs az orosz jelenlét és furcsa az angolok érdeklôdése, hiszen kiskereskedelmi kútjaikat néhány éve eladták a térségben, mert nem láttak üzletet benne. Ugyanakkor az amerikaiak sem bíznak semmit a véletlenre, az Occidental Oil és a Gas Holding, az Alon Inc., valamint a Halliburton is bejelentkezett. Ha összeállnak, nem lehet túllicitálni ôket, erôsítésként pedig ott van a szaúdi Kanooz Al Watan Oil. Semmiféle stratégiai partnerség nincs kizárva. Könnyen elképzelhetô, hogy rövid idôn belül arról cikkeznek majd, hogy az Exxon Mobil (a világ legnagyobb olajtársasága) és az orosz piacvezetô Yukos állt össze és szerzett tulajdonrészt a legtöbb kelet-európai olajcégben.
Vagyis van "nyomulás" az ország legfontosabb stratégiai befektetését lehetôvé tevô cégért. Ráadásul a nemzetközi közösség a román privatizációs szándék próbatételeként tekint a mostani üzletre. Nagy nyomás nehezedik a kormányra, ráadásul választási évben kell a döntést meghozni. Márpedig a lakosság szempontjából negatívan csapódhat le, hogy komoly leépítésekre kell számítani, hiszen a nemzetközi nyomásnak engedve az állam nem kötötte feltételnek a munkahelyek megôrzését. Márpedig a 60 ezres alkalmazotti szám - a Financial Times szerint - meghaladja a MOL, a PKN (lengyel), az OMV (osztrák) és azok leányvállalatainak összesített dolgozói létszámát. Ugyanakkor az eddigi rendkívül rossz hatékonyság, a leromlott eszközállomány mindenképpen javulhat, ami az Európai Unió feltételeinek való megfelelésen túl a lakosság igényeinek magasabb szintû kielégítését fogja szolgálni. Melyik érzôdik majd jobban?
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tisztelettel meghívja a társintézmények érdeklôdô diákjait és szaktanárait a 2003. november 21-23. között rendezendô Tudományos Diákkörök II. Erdélyi Konferenciájára (TUDEK 2003).
A konferencia munkálatai a következô hat szekcióban zajlanak: biológia, fizika-kémia, földrajz-geológia- környezetvédelem, humán- és társadalomtudományok, magyar nyelv és néprajz, matematika-informatika.
A TUDEK célja az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és speciális érdeklôdésû diákjai közötti kapcsolatteremtés, a további együttmûködés megalapozása, a szaktantárgyakra alapozott, de az egyéni kibontakozás lehetôségét magába foglaló nemes versengés megteremtése.
A konferencia nyertesei indulhatnak a Tudományos Diákkörök IV. Országos Konferenciáján (TUDOK 2004), amelyre 2004. március 31-április 1. között kerül sor a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban.
A konferencián részt vehet bármely romániai magyar középiskolás diák (beleértve a 2002- 2003-as tanévben érettségizett tanulókat is).
További információk a http://www.bethlengabor.ro vagy http://www.tudek.home.ro honlapokon valamint a tudek2003@bethlengabor.ro e-mail címen.
A termény- és állatkiállítások alkalmat adnak a tapasztalatcserére, a gazdálkodók közötti kapcsolatok elmélyítésére, a gazdánkat a továbblépésre ösztönzik. E tényezôk hatása megmutatkozik a termelésben, az egyre jövedelmezôbb állattenyésztés kialakulásában. A kiállítások lehetôséget adnak a különbözô intézmények vezetôivel való közvetlen beszélgetésekre, amelyek során a gazdálkodók gondjai, problémái közvetlenül kerülnek a felelôs vezetôk elé.
Az ilyen rendezvények sorozata 2001-ben kezdôdött el a prefektúra, a Megyei Tanács, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóság és a megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal támogatásával. Az elsô kiállításokon szerénykedve jelentek meg az állattenyésztôk. Akkoriban még valójában nem értették, miért is van szükség az állatok hivatalos összehasonlítására, küllemük, tejhozamuk szerint. A következô évben a kiállítások száma növekedett az állattenyésztôk igényei szerint. Ezeken már nem csupán elvitték az egyedeket és bemutatták, hanem például Nyárádszeredában, 2002-ben kiállítást szerveztek A tej minôsége címmel. A szarvasmarha- kiállítások után a növénytermesztôk is kedvet kaptak a megmérettetésre. A múlt évben Marosszentannán a helyhatóság a Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal támogatásával szervezte meg a haszonnövény- és virágkiállítást.
A Megyei Tanács, az MMSZH-val együtt a lezajlott kiállítások költségeinek fedezésére 60 millió lejt különített el. A díjak fedezéséhez hozzájárultak a helyi tanácsok, magánvállalkozók, intézmények.
Az utóbbi években növekedett a megye összállatállományának létszáma, a tej- és hústermelés. De a minôség szintje is, mert egyre több tejelô tehént jegyeznek tejkontrollba, tartanak jó minôségû magas tejhozamú, tiszta fajtákhoz tartozó egyedeket. Mindehhez hozzájárultak a gazdák kiállításokon való részvétele. Kialakulófélben van egyfajta versenyszellem: "ha a szomszéd díjat nyert, miért ne nyerhetnék én is". Persze ez több tudást igényel. Nyárádszeredában az egyik díjazott tejtermelô elmondta, hogy a kiállítás elôestéjén feleségével valósággal megfürösztötték a tehenet. Szarvait csiszolópapírral sikálták minél simábbra. És, hogy ragyogjanak is, zsírral fényezték. Meg is kapták az elsô díjat a kategóriában. A gazda tudja, ha a tehén jól érzi magát környezetében, jobban termel, több tejet, húst ad. A szakismereteken kívül annak biztosítani kell a jó környezetet.
A Kazaa összeesküvéssel vádolja a kiadókat. A népszerû Kazaa szoftvert fejlesztô Sharman Networks bejelentette, hogy trösztellenes bírósági pert indít a nagy hollywoodi stúdiók ellen. A fájlcserebere-szektor ezzel próbál visszavágni a mindeddig ôt perlô kiadóknak. A hanglemezipari kiadók és a filmstúdiók monopolizáló viselkedést tanúsítanak, ugyanis összefogtak egymással, hogy lehetetlenné tegyék a P2P (Peer to Peer) hálózatok mûködését - olvasható a peranyagban.
Bezárja chatoldalait a Microsoft. A szoftveróriás internetes cége, az MSN más módon már nem tudja elejét venni a fiatalkorú felhasználókat fenyegetô pedofil támadásoknak. Néhány hete három évi börtönre ítéltek egy 36 éves cambridge-i férfit, aki egy beszélgetôs csatornán férkôzött egy 12 éves lány bizalmába, találkozóra csalta, és ott megerôszakolta. Az MSN-nek várhatóan komoly reklámbevételi kiesést okoz a beszélgetô csatornák lezárása, ezeket ugyanis havonta 350 millióan használták világszerte, ami hatalmas hirdetési piacot jelentett.
Internetes portál indult vak emberek részére. A Látó-tér Alapítvány azzal a céllal hozta létre a Vakinfót hogy a látáskárosodásuk miatt a hétköznapi életben kommunikációs téren (is) perifériára szorult emberek számára diszkrimináció-mentes k&ou