Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Országos viszonylatban Marosvásárhelyen a legdrágább a közszállítás, bár az autópark nem kis része lerobbant kocsikból áll, egyelôre nem mûködik megbízhatóan a nemrégiben bevezetett elektronikus követôrendszer, a hetven Renault márkájú taxi megvásárlásával a Helyi Közszállítási Rt. és a Siletina Társulás okolható a taxi-viteldíjak drágulásáért, vannak vonalak, ahol nem tartják be a buszok menetrendjét, és nagyon hosszú a várakozási idô - a hétfôi polgármesteri sajtótájékoztatón felmerült problémák tisztázása érdekében hívták meg tegnap a polgármesteri hivatalba a helyi közszállítási cég vezetôit.

Amint Tatár Béla és Maior Claudiu tájékoztatójából kiderült, a téli stratégia egyelôre abból az óhajból áll, hogy minél késôbb köszöntsön be a leghidegebb évszak, mert a 90 százalékban tönkrement gépkocsiparkot mínusz fok alatt nehéz lesz üzemben tartani. A menetrend egyes vonalakon akkor borul fel, amikor egy-egy autóbusz meghibásodik, és idôbe telik, amíg megjavítják vagy pótolni tudják a forgalomból kiesett jármûvet. A vállalat vezetôi elismerték, hogy vannak vonalak, ahol hosszabb a várakozási idô, ennek az oka viszont az, hogy a szóban forgó vonalakon kevés az utas, ezért meggondolják, hogy a 100 kilométeren 40 liter benzint fogyasztó buszból hányat mûködtessenek. Elhangzott az a szándék is, hogy a csúcsforgalom lejártával az autóbuszokat kivonják a forgalomból és olyankor maxi-taxik bonyolítsák a közlekedést, csak meg kell találni a módját, hogy az adott vonalra kiváltott bérletek ezekre a jármûvekre is érvényesek legyenek. Azzal a felvetéssel kapcsolatosan, hogy egyes maxi-taxi sofôrök gorombán beszélnek és nem veszik fel a nyugdíjasokat és az ingyenes utazásra jogosult személyeket, a vállalat vezetôi arra kérik az utazóközönséget, hogy minden ilyen esetet írásban jelezzenek, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket.

Az utasok a hibásak, amikor visszaadják a jegyet a gépkocsivezetôknek, hangzott el a válasz arra a felvetésre, hogy egyes gépkocsivezetôk nem adnak jegyet. A közszállítási vállalat által szervezett tombolák éppen azt a célt szolgálták, hogy rászoktassák az utazóközönséget a jegyek megôrzésére.

Az elektronikus követôrendszer egyelôre még próbaidôben van, és két-három hétnek is el kell telnie, amíg pontosan fogja jelezni a buszok érkezését. Eddig 50 jármû adatait vezették be, az elkövetkezô napokban a többi 25 is bekerül a rendszerbe, ami azzal jár majd, hogy 20 diszpécsernek a munkája válik fölöslegessé, a számítógépes vezérlés pedig pontos adatokat szolgáltat majd. Egyébként a követôrendszerért öt éven át bérleti díjat fog fizetni a cég, ami a vezetôk szerint nem lesz akkora összeg, ami miatt újólag drágítani kellene a buszjegyeket. Egyébként úgy vélekedtek, a 4-es, 18-as és 23-as vonalak adatai már pontosan mûködnek, s a közeljövôben a többi vonal esetében is megbízható adatokhoz juthat az utazóközönség. Abszolút pontosságra mégsem lehet számítani, hisz az áramingadozások, a jelzôlámpák kedvezôtlenül befolyásolhatják a rendszer mûködését.

Szó esett arról is, hogy az autóbuszpark 20 új jármûvel való felújítása az idén azért nem történt meg, mivel nem találtak módot a lízingszerzôdés megkötésére. Elhangzott, hogy a buszjegyek ára azért magas például Bukaresthez képest, mert a polgármesteri hivatal nem nyújtott anyagi támogatást a közszállítóknak. Ennek ellenére az igazgatók szerint az fontos, hogy a vállalat anyagi helyzete stabilizálódott.

A 70 taxi megvásárlásával kapcsolatosan elmondták, hogy nincs összefüggésben a viteldíjak drágulásával, amit (saját rádiós nyilatkozata szerint) a Transaldea cég vezetôje kezdeményezett, mivel a mûködési engedélyek megszerzésének nagyok a kiadásai.

A sajtótájékoztatón elhangzott még, hogy a jövôben nem fognak csökkenni a viteldíjak, a cégnél pedig minden hétfôn délután 4-6 óra között válaszolnak a lakosság által feltett kérdésekre.

Meglepô kijelentést tett orvosként tegnap Marosvásárhely polgármestere. Ha a megye városai a hónap végéig nem fizetik ki a központi ügyelet fenntartásából rájuk esô összegeket, akkor a polgármester meg fogja tiltani, hogy a vidéki lakosságot kiszolgálja az ügyelet, azaz riassza a rohammentôket, mentôket, tûzoltókat és a rendôrséget.

Dorin Florea állítása szerint azért kényszerül erre a lépésre, mivel a szóban forgó települések helyhatósága 1,134 milliárd lejjel adósa a polgármesteri hivatalnak, amit a számvevôszék bármikor rajta kérhet számon. A sajtótájékoztatón ismertetett adatok szerint 2000-tôl Segesvár 228, Dicsôszentmárton 226, Marosludas 221, Szováta 114 és Radnót ugyanannyi milliót kellett volna átutaljon a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak az ügyeleten dolgozók bérének, illetve a fenntartási költségek fedezése érdekében. Véleménye szerint nem az avatóünnepségeken kellene feszítenie a görgényi valamint a szovátai polgármesternek (valószínû, az illetô településeknek szánt mentôautók átadására gondolt), hanem törleszteni kellene az adósságot. Amiért tulajdonképpen a megyei vezetés a hibás, jelentette ki a továbbiakban, mivel a központi költségvetésbôl érkezô pénzbôl a megyénél kellene elkülöníteni és átutalni a szóban forgó összegeket, mielôtt az a helyhatóságok birtokába jutna.

A polgármesteri vádak kapcsán Virág György, a megyei tanács elnöke kijelentette, hogy a költségvetés-kiegészítés során minden település maga dönti el, hogy mire költi a megyei tanács által megszavazott pénzt. A helyhatósági autonómia alapján a megyének nincs joga beleszólni a települések költségvetésébe. A központi ügyelettel kapcsolatosan pedig a megye is mindent megtett, amire lehetôsége volt, s Arafat doktort is folyamatosan támogatja. Virág György szerint egyes települések nem is írták alá a megegyezést a központi ügyelet fenntartásával kapcsolatos hozzájárulásra, és különben is, ha már így tevôdik fel a kérdés, akkor a polgármesternek nem kellene elfelejtenie, hogy a megye finanszírozza a városban levô mûvelôdési intézményeket és az 52 kórházépületet is, amelyek Marosvásárhely lakóinak is a rendelkezésére állnak.

Dorin Florea sajtótájékoztatóján a megye városainak címzett fenyegetésen túl elhangzott még, hogy a polgármester a központi ügyelet szolgáltatásainak a bôvítését tervezi. Az adók befizetésekor a vásárhelyi lakosok egy biztosítási díjat is fizetnének, amiért lakásukban olyan érzékelôket szerelnének fel, amelyek tûz esetén automatikusan, rosszullét esetén pedig gombnyomásra figyelmeztetnék az ügyeleteken dolgozókat. Véleménye szerint a befektetés három év alatt megtérülne.

Tegnap délutáni hírügynökségi jelentések szerint rendben zajlik az elsô kínai ûrhajós Föld körüli repülése, a Szencsou-5 (Shenzhou) ûrhajó fedélzetén utazó "tajkonauta" jelezte, hogy jól érzi magát - közölték kínai illetékesek.

Az ûrhajót helyi idô szerint reggel 9 órakor indították útjára a Góbi-sivatagban található Csiucsüan (Jiuquan) ûrrepülôtérrôl. A Sencsout egy Hosszú Menetelés 2F hordozórakéta emelte a magasba, majd a start után tíz perccel Föld körüli pályára állította, egyelôre nem közölték, hogy milyen magasságban. A kínai állami televízió adását megszakítva közölte a sikeres indításról szóló hírt.

A volt Szovjetunió és az Egyesült Államok után Kína a harmadik ország, amely önerôbôl saját fejlesztésû hordozórakétával és ûrhajóval, saját területérôl embert küldött a világûrbe. Az ûrhajó egyetlen utasa a 38 éves Jang Li-vej (Yang Liwei), a kínai légierô 38 éves alezredese, tapasztalt vadászpilóta.

A tervek szerint az ûrhajó 14 fordulatot tesz meg a Föld körül, azaz 21 órát tölt el a kozmoszban, miközben másfél óránként kerüli meg bolygónkat. A visszatérés szerda éjfélre várható.

Az AFP francia hírügynökség beszámolója szerint az indításnál több kínai állami és pártvezetô is jelen volt.

A Sencsou-5 (Shenzhou) ûrhajó - jelentése mennyei hajó - egy orbitális, visszatérô-parancsnoki és egy szervizmodulból - áll. Az orbitális modulra felszereltek egy ajtót is, amelyen keresztül akár ki lehet lépni a világûrbe. Ez az egység egyébként nem tér vissza a Földre, hanem még hónapokig Föld körüli pályán kering, majd a Föld sûrû légkörébe lépve megsemmisül. Az ûrhajóban három ember utazhat. Az ûrhajó 9 méter hosszú és 8 tonna tömegû.

A Sencsou ûrhajó-család elsô tagját 1999. november 19-én indították el útjára, és 14 Föld körüli fordulat után ejtôernyôs fékezéssel sikeresen visszatért bolygónkra. A Sencsou elsô repülése tehát ugyanakkora idôtartamú volt, mint a mostani immár emberrel az ûrhajó fedélzetén

Eddig négy Sencsou repült automatikus üzemmódban 196 és 334 kilométer közötti magasságban keringve a Föld körül, azaz alacsonyabban, mint általában az amerikai ûrrepülôgépek, illetve a Szojuz orosz ûrhajók.

Az alkotmánymódosításról szóló szombat-vasárnapi népszavazás a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára is próbatétel. Nem csupán arról van szó, hogy igent mondunk-e egy modernebb, európaibb, a romániai kisebbségeknek szélesebb körû jogokat biztosító alaptörvényre. A népszavazáson való részvétel az RMDSZ vizsgája, hiszen egyértelmûen megmutatja, milyen befolyása van a szövetségnek a helyi szervezetek, a kis települések magyarsága körében. A vizsga sikere attól függ, milyen mértékben tudja megszólítani saját választóit, mennyiben tudja megértetni, hogy egyértelmûen jobb, ha minél nagyobb számban elmennek a népszavazásra és igent mondanak az anyanyelvhasználat jogára a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, igent mondanak a felekezeti iskolákra, igent mondanak a kötelezô sorkatonai szolgálat megszüntetésére, igent mondanak egy európaibb jövôre. Hiszen egyértelmû, hogy errôl van szó.

Igaz, az egyértelmûség (még a magyarság körében sem) nem mindenki számára egyértelmûség, mert egyes szervezôdések, személyek, személyiségek éppen az ellenkezôjére, a szavazástól való távolmaradásra, illetve nemmel való szavazásra szólítják fel az embereket. Ezt teszik például az RMDSZ aktív vagy renegát tisztségviselôibôl verbuválódott körök/tanácsok hangadói, vagy ezt teszi Tôkés László, aki az általa vezetett református egyházkerület nevében azt javasolta híveinek, hogy nemmel voksoljanak a népszavazáson. Tôkés püspök azzal indokolta álláspontját, hogy "Trianon óta a romániai magyarság nem szavazott meg olyan alkotmányt, amely a nemzetállam kitétel révén másodrangú állampolgárrá fokozta le a magyar nemzeti közösséget". A református, az unitárius és az evangélikus egyházak képviselôi a kényelmesebb
"semleges" álláspontra helyezkedtek: nem foglaltak állást sem az igen, sem a nem mellett, hanem azt tanácsolták híveiknek, hogy, úgymond, hallgassanak a lelkiismere-tükre. Pedig telhetne legalább arra, megértsék saját észjárásuk szerint is: a kisebbik rossz most a jobb. Vagy jobb a cseberben, mint a vederben? Az egyetlen a római katolikus egyház , amely minden esetleges nézetkülönbséget félretéve felmérte a népszavazás súlyát, határozottan buzdítja híveit, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a népszavazáson, és mondjanak igent az alkotmánymódosításra.

Ilyen körülmények között a tájékozatlan olvasó és szavazó joggal értetlenkedhet, hogy ami egyértelmû, az minálunk miért lesz két- vagy akár többértelmû. Ezért kötelessége most az RMDSZ-nek megértetni saját tagságával, hogy ami egyértelmû, az egyértelmû, és nem szabad ilyen-olyan érdekcsoportok, személyes ambíciók nyomán, netán bosszúvágyból támadt mellébeszéléseknek, diverziós szándékoknak bedôlniük. Az lesz az RMDSZ igazi vizsgája, hogy miként sikerül ennek a kihívásnak eleget tennie. A hétvégi népszavazás ugyanakkor a jövô évi helyhatósági választások "elôjátéka" is. Ha most nem sikerül felrázni a magyarságot, nem biztos, hogy a tavaszi kampány során nagyobb sikerrel járnak.

Bach: é-moll prelúdium és fúga, K. Estermann: In memoriam Anton Heiller, C. Franck: Pieces héroiques, A. Heiller: Három kis korálelôjáték, végül J. Reubke: 94. zsoltár- Orgonaszonáta. Ez utóbbi mûsorszám is jelzi, orgonamuzsikát hallgatni ülhetnek be a Kultúrpalota nagytermébe a zenebarátok. A "hangszerkirálynô" játékasztalánál ezúttal a Bécsi Zenemûvészeti Fôiskola egykori növendéke, az ausztriai Klaus Kuchling. A hangszerszólista Klagenfurtban tanult orgo-
nán, s Peter Planyavsky, valamint Alfred Titterhoffer professzorral képezte magát szakmailag tovább. Nemcsak hangszerszólistaként vált híressé, hisz Európa-szerte, sôt Kínában is elismert tolmácsolója az orgonamûveknek. Ôsbemutatókon dirigált, kórus- és zenekari mûveket is vezényelt. Zenepedagógiát, egyházzenét, zeneszerzést illetve vezénylést is tanult. Csaknem két évtizeden át - mondotta Vasile Cazan mûvészeti igazgató - különbözô zenei fesztiválokat is szervezett, orgonát és improvizációt tanított a karnteri egyházi iskolában. Késôbb egykori orgonatanára asszisztenseként mûködött a Bécsi Zenei Egyetemen. Nemegy mesterkurzuson foglalkozott tehetséges fiatalok utóképzésével is. Sokoldalúsága mellett szól, hogy immár több éve az Orgelland Carinthia Egyesület mûvészeti vezetôje. Mesterségbeli tudásáért, és mert reméljük, sem hibás regiszter, sem hamis nyelvsíp nem válik majd illúziórombolóvá, bôven részeltetünk zenei élményben.

Megyeszerte beindították a távfûtést

Marosludason csak a közintézményeknek, Szászrégenben két negyed lakóinak, Segesváron a tömbházlakók 25 százalékának, Dicsôszentmártonban nyolc lakásnak biztosítanak fûtést a helyi közüzemek. Szovátán 2001-ben összeomlott a távhôrendszer, s jelenleg a helyzet változatlan. A Vidéki Vízszolgáltató Vállalat (SURM) által kiszolgált tömbházak közel felében egyénileg oldják meg a lakások melegítését.

Szászrégenben a lakók 80 százaléka egyénileg oldja meg tömbházlakása fûtését. Mint Moldovan Teofiltól, a helyi közüzem vezetôjétôl megtudtuk, a vállalat csupán a Fogaras, Szabadság és a Mihai Viteazul negyedek lakóit szolgálja ki. A Fogaras és a Szabadság negyedekben lakókat egy kazánházhoz csatolták, így kifizetôdô a szolgáltatás beindítása. A fûtést egyelôre, a lakók kérésére, nem kezdték el, ám elôreláthatólag, amennyiben a hômérsékleti értékek alacsonyak maradnak, hét végén már felmelegednek a fûtôtestek.

A dicsôszentmártoni közüzem nyolc tömbházlakás és pár kereskedelmi helyiség fûtését biztosítja. Mint Ani Vasile igazgató elmondta, a múlt télen sem indították be a szolgáltatást, hiszen városszinten csupán 16 tömbháztulajdonos igényelte. A hôközpontokból két kazánt leszereltek és átadták a kórháznak illetve egy tanügyi intézménynek. Árverésen értékesítették a város negyedein áthaladó külsô fôvezetéket, a többi kazánt, berendezést elôreláthatólag jövô nyáron adják el.

Hasonló a helyzet Marosludason is, ahol a helyi közüzem, a Secom csupán a 4-es számú hôközpontot indította be, fûtést biztosítva a járóbeteg-rendelônek, a pénzügyi igazgatóságnak, a mûvelôdési otthonnak és a polgármesteri hivatalnak. A rendszerrôl levált lakók nagy többsége egyéni hôközpontot szerelt - tájékoztatott Ober Marius, a Secom képviselôje.

Segesváron a tömbházlakók 75 százaléka egyéni hôközpontot szerelt. Az egész nyáron tartó át- és beszerelések még mindig folyamatban vannak, ezért a helyi közüzem nem tudta mindenhol beindítani a szolgáltatást. Mint Oprea Adriana, a hôenergia-részleg vezetôje elmondta, a be nem fejezett szerelések miatt a rendszer feltöltését követôen pár alagsort, tömbházlakást elárasztott a víz. A további kellemetlenségek megelôzése érdekében két negyedben csak hétvégén indítják be a fûtést. Arra a kérdésre, hogy megéri-e 1660 lakást kiszolgálni, a részlegvezetô így nyilatkozott: kis teljesítményû kazánokat használnak, s minden tömbházba mérôórákat szereltek. A lakók csak a lépcsôházba beérkezett hômennyiség ellenértékét törlesztik. Számítások szerint a külsô vezetékrendszer hôvesztesége csupán három százalék, s ez természetesen a vállalatot terheli.

A Vidéki Vízszolgáltató Vállalat (SURM) szakemberei a napokban ellenôrzik a távfûtési rendszert. Mint Blaj Virgil igazgató elmondta, a próbafûtés nyomán több helyen gondot okozott az elavult, megrozsdásodott vezetékrendszer. Jelenleg a vidéki hôközpontok és kazánházak, valamint vezetékek a helyi polgármesteri hivatalhoz tartoznak, a vállalat csak a szolgáltatást biztosítja. Sajnálatos módon a hivataloknak nem volt anyagi fedezetük a csövek kicserélésére, ezért nagyok a veszteségek. Gondot jelent az is, hogy Nyárádtôn és Marosszentgyörgyön avatatlan személyek egyéni szereléseket végeztek, vízveszteséget okozva. Ezért fontos a teljes vezetékrendszer ellenôrzése még a fûtés végleges beindítása elôtt, amelyre elôreláthatólag jövô héten kerül sor - nyilatkozta az igazgató.

A Dacia-piac melletti hídon kedden az ENERGOMUR RT. emberei munkálkodtak. A 14-es általános iskola távfûtésének javítása érdekében néhány régi csövet cseréltek ki.

Az iskola vezetôsége már hozzászokott az állandó toldáshoz-foldáshoz. Gondot jelent az is, ha sikerül is felújítani valamit, gödör marad utána. Pedig már a nyáron ígérték, hogy betömik azokat. Stoica Constantin és Peterlicean Magdalena panaszolják, hogy az iskola harmincnyolc éves léte alatt egyszer sem cserélték ki a vezetékrendszert. Ez az intézmény egyik szárnyában teljesen tönkrement, a téli idôszakban nem vagy alig lehet fûteni. A károsodás három termet érint.

A néptanács több tíz millió lejt fektetett be egyéni hôközpont létesítésére. Már készen áll a terem a kazán felszerelésére. "Májusra majd meglesz!" - így hangzott az ígéret. Viszont azt nem mondták, melyik májusra - teszik hozzá keserûen az iskola igazgatói.

"Ha szerencsénk van, kimegyünk a télbôl!" - jegyzi meg végül Peterlicean Magdalena.

A Maros Megyei Képzômûvészek Egyesületének Unirea kiállítótermében - Marosvásárhely, Köztársaság tér 9. szám - október 18-án, szombaton 11 órakor kiállításmeg-nyitóra kerül sor. Az érdeklôdôk dr. Liviu Stef alkotásait október 31-ig tekinthetik meg.

Szerdai lapszámunkban az Elôkészületben a Bernády Napok címû cikkünkben hibásan jelent meg a Kolozsvári Magyar Opera marosvásárhelyi vendégjátékának dátuma. A Bajadér elôadásának idôpontja helyesen: október 24., péntek este 7 óra. Elnézést kérünk az elírásért.

A becézônév II.

Folytatva a becézô képzôk felsorolását, újabb, újabb változatokra térek ki. A rövidült tôhöz járuló képzôk közül a leggyakoribbak: i (Jani, Kari, Évi, Zsuzsi stb.); -ka, -ke (Anka, Borka, Ferke), vagy képzô mássalhangzó zöngétlenülésével: Jóska a Józsefbôl, Jutka a Juditból stb.; -ika, -ike (Antika, Józsika, Rózsika, Sárika stb.); -csi (Jancsi, Karcsi, Ircsi, Tercsi). Ritkábbak: -ci (Berci, Anci, Juci stb.).

Idegen, fôleg német hatásra alakult ki a keresztneveknek az a becézésmódja, hogy a név vége marad meg, teljes alakban vagy csonkulva, s ehhez járul a becézô. Pl. Lonci (Ilona), Gita (Margit), Frédi (Alfréd), Nándi (Ferdinánd). Persze nagy számmal vannak ilyen készen vett átvett becenevek, pl. Berti (Albert helyett), Náci (Ignác), Tóni (a német Antonból). Gyarapítják ezt a csoportot az ilyen becenevek magyar újraképzései is. Pl. Belluka (a készen kapott Bella névbôl, ez pedig az Izabellából), Nóri (az átvett Nóra névbôl, ez az Eleonórából), Toncsi (a Tóni névbôl, az a német Antonból).

A becézésnek egyik régi, ma újra feléledô módja a név végének becézô képzô nélküli önállósítása. Ez csak nôi nevekkel fordul elô. Pl. Bella (Izabella), Dóra (Teodóra), Nóra (Eleonóra), Lia (Júlia), Ria (Mária), Zia (Terézia). Ez a becézésmód terjedôben van. Némelyik ilyen becézés önálló névváltozattá is vált.

A becézésnek ugyancsak sajátos módja a szótagkettôzés. Ennek a hatásban egységes becézômódnak - eredetét tekintve - több alcsoportja van. Az elsô a természetes névrövidülés, amikor a szótagkettôzés voltaképp csak véletlen. Ilyenek: Bibi (Bibiána), Lili (Liána), Vivi (Viviána) stb. A kettôzésnek egy része gyermeknyelvi eredetû. Ezek keresztnévhez nem mindig kötôdnek, elemeik gyakran becézô gügyögések: Cucu, Dudu, Fifi, Gigi, Tete, Zizi, Züzü. Eredményezhet kettôzést a hasonulás is. Úgy lett a Lajos név Laja becézôjébôl elôrelátható hasonulással Lala. Szép számmal vannak persze valódi szótagkettôzések is, pl. Sziszi (Szilárd), Titi (Tibor). Gyarapítják a kettôzéseket az idegenbôl átvett becézôk is. Ilyen a Lulu (a Lajos francia megfelelôjébôl), a Mimi (a Mari német Mizi-Mici becézô alakjából vagy a Hermina névbôl).

Vezetô politikusok, üzletemberek és gazdasági szakértôk részvételével tartották meg kedden Bukarestben az elsô Kelet-Európai Beruházási Csúcstalálkozót, amelyen felhívták a figyelmet a régióban rejlô befektetési lehetôségekre, a privát és állami szektor partnerségi kapcsolatainak a fontosságára.

Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az International Herald Tribune (IHT) által összehívott csúcstalálkozó házigazdája a román kormány. Ez alkalomból huszonhárom ország képviselôi gyûltek össze a Balkántól a Baltikumig, Oroszországtól Törökországig, így Ukrajna, Ciprus és Görögország küldöttei is. Ugyancsak képviseltette magát az Egyesült Államok és Nyugat-Európa.

A kétnapos rendezvényt Ion Iliescu államfô nyitotta meg. Beszédében felvázolta mindazt, ami vonzó lehet Kelet-Európában a nyugati tôke számára. Egyebek között a tartós gazdasági növekedést, a vásárlóerô gyarapodását, az infrastruktúra gyors ütemû fejlesztését, a jól képzett munkaerôt és az alacsony termelési költségeket említette. Szükségesnek nevezte ugyanakkor a korrupció visszaszorítását a térségben, hiszen az - mint mondta - elriaszthatja a befektetôket.

Mircea Geoana külügyminiszter kijelentette: Románia és Bulgária ebben a térségben kulcsszerepet játszhat az integrációs folyamat kiterjesztésében a kaukázusi és a Kaszpi-tenger körzete felé.

A térségnek nem csupán az európai integrációra kell összpontosítaniuk a figyelmüket, hanem minden erejükkel be kell illeszkedniük a világgazdaság egészébe - fejtette ki Mark Malloch Brown, az UNDP igazgatója, aki kedvezônek minôsítette, hogy a kelet-európai térség az elmúlt idôszakban a világgazdasági recesszió ellenére jelentôs mennyiségû tôkét vonzott magához. Emlékeztetett arra, hogy az 1997 és a 2001 közötti idôszakban a közvetlen befektetések 19 milliárd dollárról csaknem harminc milliárd dollárra emelkedtek.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Tanügyi Bizottsága 2003. október 9-i ülésén elemezte Románia Alkotmányának a felekezeti oktatásra vonatkozó módosító paragrafusát, melynek elfogadásáról október 19-én népszavazás dönt.

A Tanügyi Bizottság kétségtelen elôrelépésként értékeli az Alkotmány 32.§.5. bekezdésének módosító javaslatát, mely - az állami és magánoktatási szféra mellett - megjeleníti a felekezeti oktatást is. Ezt az eredményt viszont negatívan ellensúlyozza ugyanazon §. 4. bekezdése, mely csupán az állami oktatás ingyenességérôl tesz említést.

Értelemszerûnek tûnik, hogy e két bekezdés csak látszólag teremti meg a három (állami- magán-felekezeti) oktatási forma esélyegyenlôségét, mivel kizárólag az állami oktatás finanszírozását tekinti állami feladatnak.

A Tanügyi Bizottság ezért a felekezeti oktatás létjogosultságának e formában való alkotmányba iktatását elégtelennek tartja és továbbra sem látja biztosítottnak a felekezeti oktatás kérdésének megnyugtató rendezését.

Kolozsvár, 2003. október 9.

Az Erdélyi Református Egyházkerület

Tanügyi Bizottsága

(MTI-Panoráma) - Helsinki a világ talán "legtermészetesebb" városa: a repülôtérrôl a városközpontba vivô autóbuszon ülve és nézve a tájat olyan érzése van a látogatónak, mintha a finnek épp csak annyi alakítást végeztek volna a természetes környezeten, hogy megépítsék az utakat, házakat, de már a közvetlen környezetüket is megkímélték. Ámulatba ejtôek a városba mélyen benyúló, azt keresztül-kasul átszövô erdôk, parkok, a hatalmas nyílt területek és a tisztaság.

Az út mellett keskeny füves terület, és már kezdôdik is az erdô. A fák levelei ôsszel a levegô magas oxigéntartalma miatt nagyon különbözô színûre változnak, sárgulnak - mondanánk, de az egészen halvány sárgától a vörösön át a sötétbarnáig mindenféle szín látható, amit nagyon jól kiegészít az egybefüggô, sehol ki nem koptatott zöld gyep. A belváros is tiszta, pedig - noha sem maga Helsinki, sem a magja nem nagy - sûrû a forgalom. Mind az autóké, mind a gyalogosoké. Eldobált szemetet keveset látni, és ami nagyon feltûnô, hogy kevés a por. Pedig - egy Helsinkiben élô magyar pedagógus szerint - az emberek Finnországban sem szemetelnek kevesebbet a köztereken, mint Magyarországon, csak éppen rendszeres a takarítás.

Az interneten a finn fôvárost bemutató idegenforgalmi honlapok szerint a parkok Helsinki területének egynegyedét foglalják el. A város tervezésénél már a XVIII. században is nagyon fontosnak tartották a zöld területek meghagyását, pedig akkor még csak a Svéd Királyság egyik tartományi városa volt.

A Helsinki, Espoo, Kauniainen és Vantaa alkotta 800 ezer lakosú agglomeráció területe mintegy 800 négyzetkilométer, amelynek azonban csak a fele lakott terület. Az erdôk sûrûjében gyakran látni mókust, menyétet, hermelint, vidramenyétet, pézymapatkányt és kis rágcsálókat, aki pedig jobban figyel, láthat mezei nyulat, borzot, rókát, de még hiúzt is.

Mókus bárhol elôfordulhat a városban, ahol legalább néhány fa van, és akkor is hagyják közel menni magukhoz az embert, ha az nem kínálja ôket semmivel.

A Helsinki keleti részét átszelô Vantaa folyó gazdag halban, a város geometriai középpontjában található Viikki- Vanhankaupunginlahti városrészben található természetvédelmi terület pedig az ornitológu-
sok mekkája. A terület a Vanhankaupunginselka-öböl sekély vízû részeibôl és annak partvidékébôl áll. Mind a sekély öbölrészt, mind a partot teljesen benôtte a növényzet. Körülbelül 60 madárfajhoz tartozó csaknem kétezer pár fészkel itt rendszeresen, de több mint kétszáz faj példányai látogatják a természetvédelmi területet minden évben, és sok ritka faj pihenôhelye vándorlása közben.

A legnagyobb egybefüggô erdô a mintegy 300 hektáros Haltiala. Bizonyos részei eredeti természetes állapotukban maradtak meg. Ezeken a területeken a turistáknak nem szabad elhagyniuk a kijelölt ösvényt.

A helsinki lakosok kihasználják, hogy a házuk kapuján kilépve máris a természetben vannak. Sokan közlekednek kerékpáron, amit itt jó levegôn tehetnek. De biciklire ülnek sportolás céljából is, és sokan kocognak a parkokban, erdôkben. Ha lehull a hó, és korán sötétedik, a merészebbek még akkor is bicikliznek.

Október 18-19-én népszavazásra kerül sor az alkotmánymódosításról. Az erdélyi magyarság számára nem dilemma ezúttal a referendumon való részvétel és az IGEN, akkor sem, ha egyes civil szervezetek, személyek, pártok egyenesen a NEM-re biztatnak. Egyértelmû, hiszen olyan jogok kerülhetnek alkotmányos rögzítésre, amelyek létfontosságúak a szülôföldön való megmaradás szempontjából. Ilyen például az a cikkely, amelynek értelmében azokban a területi- közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jelentôs részarányban vannak, biztosított az illetô nemzeti kisebbség nyelvének szóban és írásban történô használata a helyi közigazgatási hatóságokkal és a dekoncentrált közszolgáltatásokkal való kapcsolatukban. Ugyanilyen fontos az is, amely elôírja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvükön kifejezni magukat a bíróságok elôtt. Nem feledkezhetünk meg a felekezeti oktatás alkotmányos jogának biztosításáról, vagy a kötelezô sorkatonai szolgálat eltörlésérôl sem.

Történelmi rövidlátás lenne tehát e jogérvényesítés ritkán adódó lehetôségét elszalasztani. A továbbiakban megyei közéleti személyiségek nyilatkoznak lapunknak a népszavazásról.

Virág György, a megyei tanács elnöke:

- Románia alkotmányának módosítása fontos lépés azon az úton, amelyen az Európai Unió felé halad, és a helyhatóságok szempontjából sem elhanyagolandó, hogy alkotmányos jog szintjére emelkedik az anyanyelvhasználat nemcsak a közigazgatásban, hanem a jog intézményeiben is. Illetve, egyszerûsödnek olyan formák, amelyek nagyobb teret biztosítanak a helyi kezdeményezéseknek, hiszen az eddig kötelezô 250 ezer aláírás helyett most már 100 ezerrel is lehet a társadalom bizonyos csoportjainak törvénykezdeményezéssel élniük. Ugyanakkor leegyszerûsödnek azok az eljárások, amelyek a közpénzek felhasználásával kapcsolatosan az ellenôrzést teszik lehetôvé. Arra utalok, hogy a számvevôszék bizonyos, párhuzamosságot jelentô elbíráló szerkezetei megszûnnek, gondolok a számvevôszék bírósági részlegére, amely elbírálta a számvevôszékek ellenôrzô jegyzôkönyveit, azon belül folytatták le a tárgyalásokat és csupán ezután kerültek át a polgári peres ügyek közé. Az új alkotmány szerint azonnal a táblabírósághoz kerülnek és leegyszerûsödik a procedúra. Nem arról van szó, hogy kevésbé lesz szigorú a közpénzek felhasználásának az ellenôrzése, hanem egyszerûbbé válik. Számomra és minden közigazgatásban dolgozó számára megnyugtató, hogy most a törvény egyértelmûsíti, hogy melyek azok a helyzetek, amelyeket nem lehet semmilyen körülmények között rosszhiszemû közpénzkezelésnek tekinteni.

Természetesen azért is fontos igennel szavazni az alkotmánymódosításra, mert sok olyan jog, amelyeket sarkalatos törvényekben megismertünk, ezentúl az alaptörvényben fog szerepelni és ez szintminôséget jelent és azt, hogy a továbbiakban nem lehet a politikai széljárások függvényében törvényeket változtatni. Az alkotmányos jog értelmében tehát ezeknek az elôírásoknak bármikor érvényt lehet szerezni, s nem a mindenkori kormánytól vagy ilyen-olyan színezetû hatalomtól függnek. Az alaptörvény további módosítása természetesen szükséges, és biztos vagyok abban, hogy a következô években minél inkább közeledik Románia az EU küszöbéhez, annál inkább sürgetô lesz azoknak a feladatoknak az elvégzése, amelyek most nem voltak kivitelezhetôk.

Szénégetô István, az Egyesülés negyedbeli római katolikus plébánia plébánosa:

- Pár évig egy olyan országban tanultam ösztöndíjasként, ahol többféle népcsoport, nemzetiség élt egymás mellett békességben, szeretetben. Ottlétem alatt sokszor gondoltam kissé irigykedve is arra, hogy mint Isten szolgájának, hinnem kell abban, hogy egyszer Romániában is hasonló lesz a helyzet. Mint romániai magyar közösség, most, október 19-én kisebbségi létünk újabb, igen fontos döntéséhez érkeztünk. Bár a módosított alkotmány sem tekinthetô minden szempontból a legkielégítôbbnek, bár még ez sem hozza el azt az etnikumok közötti alapmagatartást, amelyben Isten szerint kölcsönösen örülünk egymásnak és segítjük egymást, mégis, egyházam elöljáróinak meggyôzôdésével és a saját meggyôzôdésem szerint is úgy döntöttem, hogy vasárnap a módosított alkotmányra szavazok igennel. Testvéreimet, barátaimat is erre buzdítom.

Náznán Jenô mérnök, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési igazgatóság vezérigazgató-helyettese:

- A román társadalom életében nagyon fontos eseményre kerül sor október 18. és 19-én, amikor a módosított alkotmányra szavazunk igennel vagy nemmel. Az a véleményem, hogy hamis minden olyan szónoklat, amely arra buzdítja a polgárokat, hogy ne nyilvánítsanak véleményt az alkotmánymódosításról. Többen hangsúlyozták, én is aláhúznám: nem az alkotmány egészérôl, hanem az alkotmány módosításáról szavazunk. Ez az esemény lényege! Hiszen az alkotmány közel száz cikkelyét módosították, az Európai Unióhoz való csatlakozás reményében jobbítottak rajta. Összeférhetôvé tették az európai normákkal. Ez arra kötelez minden helyesen gondolkodó állampolgárt, hogy véleményt nyilvánítson. Nézetem szerint, aki igennel szavaz, a gazdasági, társadalmi fejlôdésre adja voksát. Ime az érveim. A szakterületemrôl indulok el. A jelenlegi alkotmányban úgy fogalmaztak, hogy az állam védi a magántulajdont, a módosított változatban pedig úgy van megfogalmazva, hogy az állam szavatolja a magántulajdon biztonságát. Érzékelni kell a különbséget. Az állam védi a magántulajdont - ez egy általános megfogalmazás. Saját tulajdonom ellenében védheti a magántulajdont úgy, hogy nem engedi, hogy bemenjek az erdômbe, nem engedi, hogy földterületeimmel azt csináljak, amit akarok. Viszont ha úgy fogalmaztak, hogy az állam garantálja a magántulajdon biztonságát és sértetlenségét, akkor minden más mellébeszélés ki van zárva. És nem egy kormányrendeletben, nem egy politikai széljárás szerinti törvényben van leírva, hanem az ország alaptörvényében. Más szempontból fontos jelen lenni a szavazáson, hiszen az oktatás terén lényeges változások tükrözôdnek az alkotmánymódosításban. Az alaptörvény szavatolja az állami oktatás mellett a magán- és felekezeti oktatást. De oda kell figyelni az alternatív katonai szolgálatra, a kisebbségek anyanyelvének használatára a közintézményekben, az igazságszolgáltatásban, a helyi autonómia erôsítésére vonatkozó módosításokra. Úgy vélem, hogy aki a fejlôdés híve, aki elôre akar lépni és úgy akarja, hogy ez az ország haladjon Európa felé, igennel szavaz. Személy szerint igennel szavazok.

Lakatos Péter, a Gecse utcai Kistemplom lelkipásztora kérésünkre elküldte az Erdélyi Református Egyházkerület elnökségének körlevelét:

Kedves Testvéreink!

Ismeretes mindenki elôtt, hogy folyó év október 18-19. napjain népszavazást tartanak Románia módosított alkotmánya elfogadásával kapcsolatban.

Felkérjük egyházkerületünk lelkipásztorait és a gyülekezetek szavazásra jogosult tagjait, hogy
a kiírt népszavazáson mindannyian vegyenek részt, és mérlegelve
az alkotmány közzétett változtatásait, lelkiismeretük szerint szavazzanak.

A körlevelet Pap Géza püspök és Tonk István fôgondnok jegyzi.

Márk Endre, az RMDSZ szászrégeni szervezetének elnöke:

- Az 1991-es alkotmányt, mint tudjuk, az RMDSZ nem szavazta meg, mert olyan volt, ahogy azt nagy sürgôsen a parlament többségi alapon elfogadta.

A jelenlegi változások köszönhetôk a kitartó RMDSZ-tárgyalásoknak; szerintem a 7%-os parlamenti aránnyal szemben többet tudott a módosítások szövegébe vinni, mint az várható volt.

A mai alkotmány még módosítva is kifogásolható, de a módosítást, mely jobbá teszi, feltétlenül meg kell szavazzuk, éspedig a következôkért: hitelesíteni fogja a magánvagyon védelmét, elismeri az egyházi iskolák létesítésének jogát, egyenlô rangra emelve azt más iskolaformákkal, biztosítja az anyanyelvhasználat jogát azon településeken, ahol a kisebbségi lakosság aránya eléri a 20%-ot, biztosítja az anyanyelv használatát a bíróságokon a kisebbségek nyelvén, kikerül a kötelezô katonai szolgálat megnevezése is, helyette az alternatív szolgálat lesz bevezetve, majd a sorkatonai szolgálat megszüntetése.

Nemmel csak azok válaszolnak, akik ezen elônyöket nem veszik számba és megfelelônek tartják a régi, rosszabb alkotmányt.

Menjünk hát el, és szavazzunk igennel, hogy ne a szélsôségesek malmára hajtsuk a vizet.

Dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Mûszaki és Humán Tudományok Karának dékánja:

- A jelenleg érvényben lévô román alkotmány elég sok kívánnivalót hagy maga után a romániai magyar kisebbség számára. A román parlament által módosított alkotmány sem felel meg a magyar kisebbség teljes elvárásának, de az elônyöket biztosító új cikkelyek behozatala elôrelépés a jelenleg érvényben lévô alkotmányhoz képest. Ha nem szavazzuk meg az új alkotmánymódosításokat, marad a régi, amely rosszabb, mint a parlament által most elfogadott. A logika szerint mindig a jobbat kell választani a rosszabb helyett, még akkor is, ha a jobb nem tökéletes. A fentiekbôl következik, hogy tôlünk is függ az alkotmány jobb vagy elônytelenebb változatának érvényesítése. Ha elôrelépést akarunk, meg kell szavaznunk a parlament által elfogadott változatát az alkotmánynak.

Bálint István, a Bolyai Farkas líceum igazgatója:

- Mindenképpen elôre kell nézni, mindenképpen ott állunk, hogy a jövô szempontjából semmi sem mindegy. Ezért, még ha apró lépésekben is, de alkotmányunk által is bizonyítanunk kell, hogy teljes jogú polgárai akarunk lenni az egyesült Európának. Az alkotmánymódosítás megszavazása egy lehetôség arra, hogy mindenkinek, de különösen az ifjú nemzedéknek, felhôtlenebb, boldogabb és biztonságosabb jövôje legyen. Ezt megtagadni magunktól és az ifjú nemzedéktôl könnyelmûségnek és felelôtlenségnek tartom. A jövôre kell szavazni.

Dr. Nagy Örs egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettese:

- A küszöbön levô alkotmánymódosítással Románia megpróbál felzárkózni az európai mércéhez olyan elemekkel, amelyek kedvezô hatással lesznek mind a többség, mind pedig a romániai magyarság életére. Gondolok itt a hadsereg átszervezésére és a kötelezô katonai szolgálat megszüntetésére, a parlamenti képviselôk immunitásának beszûkítésére, a parlament szerepének növelésére a kormánnyal való viszonyában, a felekezeti oktatás engedélyezésére, az anyanyelv használatának lehetôvé tételére az igazságügyi fórumokon - mindezeket lehetetlen nem elôrelépésnek tekinteni. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy az országnak nem lehetne egy jobb alkotmánya, de véleményem szerint a jelenlegit ebben a formában is érdemes megszavazni.

Bodolai Gyöngyi-Mózes Edith-
Kilyén Attila-Nagy Botond

Az alkotmányok a román társadalomban végbement történelmi változások tanúi és kifejezôi voltak.

Románia most újabb történelmi lépésre készül: az euroatlanti integrációra. A NATO- és EU-csatlakozást az új realitásokhoz igazodó intézményi keret kell elôkészítse.

Az 1991-es alkotmány az átmenet, az új rend kényszerének alkotmánya volt. Az új alkotmány a stabilitás, tartósság, a hosszú távú érvényesség alkotmánya lesz.

* a politikai pluralizmus elve, az intézményes demokrácia garanciája;

* a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve;

* a szabad kezdeményezés elve;

* a magántulajdon garantálása;

* a patronátusok szerepének megerôsödése a román társadalomban;

* a törvényhozás két háza feladatkörének szétválasztása, amely megôrzi a hatáskörök egyenlôségét, ugyanakkor differenciálja azokat a megoldandó problémák szerint;

* törli az egyeztetést és az egyeztetés idôszakában kialakult nézetkülönbségek miatti együttes üléseket;

* szûkíti a mentelmi jog körét;

* szabályozza a sürgôsségi kormányrendeletek rendszerét;

* Románia elnökének mandátumát 5 évre hosszabbítja meg;

* erôsíti a parlamentnek a kormány feletti ellenôrzési jogát;

* pontosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait;

* törli a kötelezô sorkatonai szolgálatot, amelyet organikus törvénnyel szabályoznak;

* szerves törvény szabályozza a választási rendszert, létrehozzák az Állandó Választási Hatóságot;

* csökkenti a törvénykezdeményezéshez szükséges aláírások számát;

* garantálja a kultúrához való jogot;

· a törvény keretein belül szociális tanulmányi ösztöndíjakat biztosít a hátrányos helyzetû vagy állami gondozásban levô gyerekek, illetve fiatalok számára.

Akár Nápolyra is asszociálhatunk az ismert mondás szerint, … poi morire. Vagyis, ha láttál már költôt (láttad Nápolyt), nyugodtan meghalhatsz, mert mindent láttál, amiért érdemes élni.

Tudom, hogy sokan nem osztják e véleményt, nekem mégis ez járt az eszemben, amikor a minap elmentem egy zárt körû összejövetelre, ahol fiatal költôk olvastak fel verseikbôl, a költôi státusról és a poéta hivatásáról beszéltek ugyancsak kevés számú közönségüknek. A hirdetés hiánya tette, hogy ily kevés ember vala kíváncsi a két tehetségesre. A nyilvánosság hiánya nem segít a költészeten, hiába magányos, személyre szabott mûfaj. Fôleg manapság, amikor nem a költô dolga a közélet tisztogatása, a végsô, letisztult igazságok kimondása. Vagy legalábbis nem csupán az övé. Mellette ott a ilozófia, politika, tudomány, vallás mívelôinek tisztességes szava, hitele.

A fiatal költôk egyike nem él honunkban. Már nem. Innen vándorolt ki érettségi után rakottabb tájára Európának. Sváb felmenôkkel büszkélkedve (?) rendelkezve (?) Németországban él a rendszerváltás óta. Egy jelentôs délnémet nagyvárosban, melynek rádiózenekarát a leghírnevesebb dirigensek vezényelték az utóbbi száz esztendôben.

Az ifjú poéta becsületes polgári foglalkozásból keresi kenyerét: számítógépeket hizlal, kezel, vezérel, etet adattal és szív le belôle tudományt, tudást. Egyszóval rendszergazda. (Itt nem szükséges a rendszerváltás.) Szabad perceiben, munkaidejében, metrón, villamoson, kilátó korlátján, liftelakadásban verset ír. Jókat, korszerûeket, érdekeseket. Kiadót is talált három kötetére. Magyarul.

Verset ír olyan világban (társadalomban), ahol szinte sohasem találkozik költôkkel. (Saját bevallása szerint.) Nem magyar költôkkel, hiszen az természetes, az emigráns írók lassan mind hazatérnek Magyarországra. Nem. Német költôkkel (írókkal) soha nem találkozott. Versszeretôkkel, versolvasókkal sem. Környezetében nem fordulnak elô. Holott volt Németországban egy Nobel-díjas az ötvenes években, valami Mann Tamás és fivére is, Mann Henrik, egy másik, valami Dürematyi (ja, az inkább Svájcban) és itt van az a másik híresség, Günterbôl a Grass.

Ehhez képest nálunk verseskötetek jelennek meg évente (persze Németországban is), el is fogynak, az írók és költôk gyakran tartanak felolvasást, találkoznak a közönséggel, korcsmákkal és dísztermekkel, szavalják ôket városainkban és falvakon (is). Minden Erdély-lakos legalább egy írót ösmer személyesen (tévébôl, tévedésbôl). Még a tisztelet és szeretet sem hiánycikk irányukba.

Ennyivel jobban állunk Németországnál.

Ennyivel elmaradottabbak lennénk?

Tanítás és szolgálat

Tanítás és szolgálat témával szervezett találkozót a szászrégeni református egyház DIO Házában az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem Erdélyi Köre. A protestáns szellemiséget felvállaló szabadegyetem három éve alakult erdélyi körének éves találkozóin mindig aktuális témákat vitatnak meg szakemberek, értelmiségiek.

A nemrég zajlott rendezvényen a tanítóképzôk helyzetérôl, a végzettek elhelyezkedési lehetôségeirôl, az érvényben levô tanügyi rendelkezésekrôl hangzottak el beszámolók, ugyanakkor dr. Juhász Tamás teológiai professzor Tonk Sándor szolgálatáról tartott személyes élményekkel tarkított elôadást.

Száz évvel ezelôtt a tanító a helyi közösségek oszlopos tagja volt, a faluban élt és dolgozott. Értékszûrô szerepe volt, hiszen többnyire rajta keresztül jutottak el mind a diákokhoz, mind a felnôttekhez a nagyvilág hírei, az újdonságok - mondta Vetési László lelkipásztor, missziói elôadó Tanítók és tanítás Erdélyben címû elôadása során, így folytatva: Idôvel albérletbe költöztek, és hétvégenként hazamentek. Ma már többnyire ingázó tanítók, tanárok vannak, akik a tanórák után sietnek haza, hogy kis fizetésüket magánórák megtartásával pótolják. Vajon mi következik? - tette fel a kérdést, utalva a tanügyben uralkodó szomorú, a diákok fejlôdésére negatívan ható jelenségre.

Asztalos Ferenc parlamenti képviselô a diáklétszám csökkenésérôl, az érvényben levô tanügyi törvényekrôl, rendelkezésekrôl számolt be, majd Gagyi Béláné az 1948-1956 között mûködô Szászrégeni Tanítóképzôrôl mesélt az egybegyûlteknek.

Mint Jaskó Tamástól, a szabadegyetem elnökétôl és Demeter József szászrégeni lelkipásztortól megtudtuk, a találkozó második felében a Marosvásárhelyi Kántor- tanítóképzô Intézet, a nagyenyedi és székelyudvarhelyi Tanítóképzô Fôiskola képviselôi számoltak be tapasztalataikról. A felszólalásokból kiderült, a végzôsök nagy része a tanügyben vállal állást. Elhelyezkedési gondjaik fôleg a székelyud-varhelyieknek voltak, hiszen idén ôsszel Hargita megyében 17 tanítói állást hirdettek meg, s erre 86-an jelentkeztek. A beszélgetések során arra a kérdésre is keresték a választ, hogy a tanárok miért nem választják a vidéki, kis, eldugott településeken meghirdetett állásokat, miért nem költöznek ki. A válasz nélkül maradt kérdések között volt az is, hogy felkészítik-e az intézetek a hallgatókat arra, hogy tudatosan vállalják fel a tanítói szolgálatot, s vegyenek részt aktívan a helyi közösségek életében. Elhangzott, hogy Nagy- Britanniában az oktatóknak 8.30-16 óra között kötelezô módon a tanügyi intézményben kell tartózkodniuk, függetlenül attól, hogy van órájuk vagy nincs. Így kötelezik ôket, hogy a tanórákon kívül is foglalkozzanak a gyermekekkel.

Ajánlatként hangzott el egy olyan felmérés elkészítése, amely pontos számadatokkal szolgál a magyar tannyelvû oktatási intézményekben üresen álló, illetve hamarosan megüresedô állásokról. Amennyiben a tanítóképzôk rendelkeznének ezekkel az adatokkal, ehhez igazíthatnák beiskolázási tervüket, hogy meg tudjanak felelni a piaci igényeknek.

Október 7-én Marosvásárhelyen tanácsülésre került sor, ahol többek között határozattervezetet terjesztettek elô a Marosvásárhelyi 4-es Számú Általános Iskola Ballada utcai épületszárnyának a lebontására és további telkek kisajátítására, hogy ily módon a Ballada és Horea utcák keresztezôdésében átalakított részre tereljék át a fôtéri forgalom egy részét. Szerencsére a képviselôk határozott fellépése nyomán nem kapott zöldutat (egyelôre) ez a határozattervezet.

Mirôl van szó?

Mindenki elôtt ismeretes a város utcáinak, különösen a fôtér túlzsúfolt forgalma, amire a város régi és új vezetôi keresték és keresik a megoldásokat. Különbözô tanulmányok, variációk láttak már napvilágot, szakemberek próbálkoztak elfogadható terveket készíteni, de kedvezô megoldás a mai napig nem született.

Nem csodálkozom azon, hogy a türelmüket vesztett városi vezetôk megelégelték a sok huzavonát, és pontot szeretnének tenni az i-re, hogy véglegesen lezárják ezt a problémát.

A város polgármestere elkészíttetett (elég borsos áron) egy fôtérrendezési tervet, ami egy forgalmi sáv kiiktatása miatt tovább bonyolítja majd a városi közlekedést, nem beszélve arról, hogy hatalmas összegeket emésztene fel a megvalósítása. A terv csak részben vesz tudomást a jelenleg is jó állapotban lévô infrastruktúráról (a felszámolásra váró jó minôségû útsávról, az út mentén már létezô villanyvezetékek, villanyoszlopok, a gáz-, a víz-, a csatornahálózat és a telefonkábelek meglétérôl), s így újabb beruházásokkal terheli meg fölöslegesen a várost.

Ezek után, gondolom, jogosan teszem fel a kérdést, hogy mi értelme van annak, hogy az eddigi kétsávos forgalmi út helyett csak egyet akarnak mûködtetni, aminek a felújítása már folyamatban van. Mi lenne, ha a színház felôli oldalt ugyanúgy felújítanák?

Ebben az esetben egyszerû forgalomirányítási intézkedésekkel és kevés beruházással (modernizálással) megoldhatnák a fôtéri közlekedésben felmerült problémák nagy részét. Átmenô forgalmat kellene biztosítaniuk a kisautóknak és az autóbuszoknak, s a parkolást átterelhetnék a szomszédos utcákba, ahogy azt a nyugat-európai országokban már rég megvalósították.

Így továbbra is megmaradna a fôtér évszázadok során kialakult és az idegenek által is megcsodált alakja, de elmaradna a fák jó részének a kivágása is, amit az új parkosítás tervbe vett. Késôbb sor kerülhetne (ha szükséges) egy tehermentesítô nyomtáv kialakítására is, pl. a Ballada utca felé, de addig lehetôség nyílna arra, hogy a neves, sok dicsôséget szerzett 4-es általános iskola tovább tevékenykedjen. Az iskola épülete jelenleg (a híresztelések ellenére) igen jó állapotban van, s a múlt évi külföldi segítséggel felépített új épületrésszel még sokáig szolgálhatná az oktatást…

Úgy látszik, az illetékesek nem így döntöttek, hozzájárulnának terveik megvalósítása céljából az iskola felszámolásához is…

Meddig tart még ez a "vesszôfutás", az iskola kálváriája? Mit szól ehhez a fôtanfelügyelô, akitôl elvárjuk, hogy kiálljon az iskola érdekei mellett.

Ha a jelenlegi iskolaépület lebontása elkerülhetetlenné válna, akkor a fôtanfelügyelô kötelessége, hogy egy új iskola felépítését szorgalmazza, fenntartva a "status quo"-t. Nem mondhat le könnyelmûen a meglévô iskolaépületekrôl, amint azt elôdjei tették a volt 5-ös, 6-os és 7-es számú iskolák esetében, melyeket a Maros-híd építése, a sorozóbizottság várból való kiköltöztetése és a Megyei Tanfelügyelôség tankönyvraktárának elhelyezése miatt szüntettek meg. Elgondolkozhat azon is, hogy távlatokban, ha más lehetôség nincs, a Dimitrie Cantemir magánegyetem által bérelt szakszervezeti épületbe helyezzék át a 4-es számú általános iskolát.

A polgármester urat arra kérem, hogy a nagyobb, döntésre váró ügyekben legyen türelmes, kérje ki a szakemberek, a város múltját ismerô személyek és a szakterületet ismerô tanácstagok elôzetes véleményét, s csak azután terjessze elô a felmerült kérdéseket megvitatásra. Így elkerülhetik a tanácsüléseken a heves indulatok összecsapását. a Marosvásárhelyi 4-es
Számú Általános Iskola volt igazgatója

Kedden vitatta meg a Nastase-kabinet a 2004-es évre szóló állami költségvetés-tervezetet. Ezt az ütemterv értelmében október 15- ére kell elkészítenie és a parlament elé terjesztenie. A képviselôház pénzügyi és költségvetési bizottsága RMDSZ-es tagját, Winkler Gyulát kérdeztük a költségvetés boszorkánykonyhájáról.

- Elôreláthatólag milyen lesz az új költségvetés az ideihez viszonyítva?

- Nem szeretnék addig errôl számadatokban nyilatkozni, amíg a kormány el nem fogadja.

Amit most tudni lehet, hogy a Nemzetközi Valutaalappal való megegyezés 3%-os költségvetési deficitrôl szól, a Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium közös célja, amely a monetáris politika függvényében elérhetônek látszik 2004- ben, az egyszámjegyû 9%-os infláció, elsô alkalommal az utóbbi évtizedben, és az 5%-os gazdasági növekedés fenntartása. Ez a három kulcsszám nyilván nem sokat mond a kívülállónak, mert nem lehet megmondani, hogy ez a fejlesztés vagy pedig a szociális támogatások szempontjából milyen is lesz.

- Azt talán már lehet tudni, hogy milyen hangsúlyok változnak a tavalyi költségvetéshez viszonyítva.

- Úgy néz ki, hogy valószínûleg a minisztériumok fejlesztési költségvetése csökkenni fog az ideihez képest. Ez egy elég durva fordulat lesz, hiszen akkor reálértékben kevesebb pénzzel kell gazdálkodjanak a minisztériumok, ez pedig nyilván hatással lesz a megyékben azokra a beruházásokra, fejlesztésekre, amelyeket a központi pénzekbôl finanszíroznak. Gondolok itt például éppen az utakra, vagy pedig infrastrukturális fejlesztésekre. Ezekre kevesebb pénz jut majd.

A jelek szerint a miniszterelnök olyan megoldást támogat, amely arról szól, hogy a folyamatban levô építkezések, munkálatok listájáról kell kiválogatni azokat a beruházásokat, amelyeket záros határidôn belül be lehet fejezni és ezeket kell támogatni hangsúlyosabban. Konkrétumot azonban errôl még nem tudok mondani, amíg nem készül el a végleges változat.

- Melyek az RMDSZ legfontosabb célkitûzései, amelyeket el akar fogadtatni a költségvetésben?

- Mi, mivel egyelôre még megállapodásunk van az SZDP-vel, a tavalyihoz hasonlóan két lépcsôben képzeltük el és hajtottuk is végre a javaslataink megvédését. Elsôsorban azt tettük, hogy a pénzügyminisztériummal folytatott elôzetes tárgyalások során javaslatcsomagot fogalmaztunk meg, a második lépcsô a parlamenti vita lesz, amikor megpróbáljuk ezeket a javaslatokat érvényesíteni. Az RMDSZ javaslatcsomagjában vannak, úgymond, állandó javaslatok, elsôsorban a helyi önkormányzatok megfelelô finanszírozására. Ez minden évben újra és újra megjelenô kérésünk. Ebben is több módszert képzeltünk el: egyrészt az RMDSZ támogatja a közigazgatási decentralizációt, de emellé szükséges lenne a megfelelô pénzügyi decentralizáció is, hiszen hiába van a feladat, ha nincs meg a mellérendelt eszköz. Ebbôl a célból olyan javaslatunk is volt, amely pluszforrást jelentene a helyi önkormányzatok számára. Ezt nem igazán sikerült megfelelô módon érvényesíteni eddig. Egy javaslatunk a központi költségvetésbôl visszaosztott összegek nagyságára vonatkozik, és itt értünk el eredményt.

Bár eddig nem sikerült érvényesítenünk, de továbbra is fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy tovább nôjenek a központi költségvetésbôl visszaosztott százalékok. Jelenleg 63%-nál tartunk a személyi jövedelemadóból, és ezt próbáltuk növelni, de úgy látszik, az idén nem fog sikerülni. Az is igaz, hogy ebben tulajdonképpen az önkormányzatoknak és az RMDSZ parlamenti csoportjának az együttmûködésére lenne szükség. Nyilván, nemcsak a magyar önkormányzatok érdekeltek ebben, hanem általában az ország önkormányzatai. Ugyanakkor van egy tendencia, amely arról szól, hogy a visszaosztott arányok további növelése elsôsorban a fôvárosnak kedvezne, és emiatt általában a vidék nem támogatja ezt a megoldást.

- Gyakorlat, hogy az erdélyi megyékbôl több pénzt visznek el adók, illetékek formájában, és az ebbôl származó összegeket elôszeretettel a Kárpátokon túli megyéknek osztják vissza különféle fejlesztésekre.

- Egy másik javaslatcsomagunk éppen a regionális fejlesztés méltányos területi leosztására vonatkozik. Az ön által említett tendencia megakadályozására, a területi szervezeteinkkel, önkormányzatainkkal együttmûködve beruházási listákat készítettünk, kezdve az oktatási intézmények feljavításával, utak, hidak, egyéb helyi fejlesztésekig. Ezek megtárgyalása a megfelelô szaktárcákkal folyamatban van.

A harmadik javaslatcsomag az európai uniós pénzek felhasználásáról szól. Olyan megfogalmazott javaslatunk is volt, amelyet eddig nem tudtunk elfogadtatni, és ami arról szól, hogy a helyi önkormányzatok költségvetését osszuk két részre: legyen egy fejlesztési költségvetés és egy mûködési költségvetés. Ez azt jelentené, hogy a napi feladatokat a mûködési költségvetésbôl látnák el, miközben a települések fejlesztési feladataira különleges alapokat rendeljünk. Egy fontos fejlesztési pénzforrást az elkövetkezendô években az EU-s pályázatok - a PHARE-, ISPA- és a SAPARD-programok - jelentik majd. Ebbe a központi adminisztrációnak elég hangsúlyos beleszólása van, másrészt viszont nagyon fontos a helyi önkormányzatoknak a hozzáállása, a megfelelô projektek összeállítása.

- Tudna számadatot mondani?

- Tudok, és ez elég kellemetlen számadat, hiszen most végeztünk egy SAPARD-program kiértékelést, amely december 30-i adatokat bocsát rendelkezésünkre, és kiderült, hogy 7 olyan megye van Romániában, ahol egyetlen SAPARD-projektet sem fogadtak el, és ezek közül sajnos 6 erdélyi megye. A másik kellemetlen számadat pedig az, hogy 16 erdélyi megye, amely összesen az ország lakosságának 34%-át jelenti, az eddig elfogadott SAPARD- pályázatok 11%-át viszi el értékben, miközben például a 6 moldvai megye, amely az ország mintegy 14%-nyi lakosságát teszi ki, a pénzek 34%-át nyerte el.

- A program melyik komponensérôl van itt szó?

- A 2/1-es SAPARD-komponensre gondoltam, a vidék-, falufejlesztési programokról van szó. Nyilvánvaló, hogy a lakosság aránya és a pénzarány fordított ebben az esetben.

- Ez viszont az önkormányzatok hibája jórészt, amelyek várják ugyan a mannát, de a kinyújtott kéz mellett nincs ott a megfelelôen elkészített pályázat.

- Egyrészt igen. Véleményem szerint meg kellene nézni a megyei tanácsok szerepét is ebben a folyamatban, hiszen nyilván nehezen lehet elvárni egy kis falusi település szegényes önkormányzatától, hogy nagyszerû terveket tudjon összeállítani, ha nem segítik megfelelô módon. Tehát szoros együttmûködésre van szükség a megyei önkormányzat és a kis települések önkormányzatai között, másrészt, tudtommal a megyei tanácsok mindenhol mûködtetnek európai integrációs meg szaktanácsadó irodákat, tehát ezek serkentésére, fiatal szakemberek bevonására lenne szükség, akik képesek megfelelô projekteket elkészíteni. És nyilván, szükség van arra a támogatásra, amelyet szerintem a parlamenti képviselôk megadhatnának a Mezôgazdasági Minisztérium szintjén, akkor is, ha mondjuk ezt valaki balkáni módszernek nevezi.

- Az idén mennyire vonta be az SZDP a költségvetés elôkészítésébe az RMDSZ-t mint partnerszervezetet? Tavaly, mint tudjuk, hónapokkal korábban egyeztettek a pénzügyminiszterrel és folyamatosan tárgyaltak a tárca szakembereivel is.

- Feszesebbek voltak az idei tárgyalásaink. Egyelôre csak ennyit mondanék, hiszen még nincs vége ennek a folyamatnak. Feszesebb olyan szempontból, hogy zárkózottabbnak mutatkoztak a pénzügyminisztériumi szakemberek. Idén is találkoztunk, de kevesebb a konkrét eredmény, mint a tavaly ilyenkor. Az is igaz, hogy a pénzügyi törvény körüli bonyodalmak, hogy lesz-e egységes adókulcs vagy sem, nagy feszültségeket okoztak a Pénzügyminisztériumban, hiszen végül is az történt, hogy az ô javaslatukat politikailag nem fogadta el az SZDP-nek egy bizonyos keményebb magja, úgy tekintve, hogy az egységes adókulcs a magasabb jövedelmûeknek kedvez. Ez olyan bonyodalmakat okozott, amelyek oda vezettek, hogy a határidôhöz nagyon szorosan tud csak elkészülni a költségvetési törvénytervezet.

155 éve történt

Az évforduló alkalmából ma ünnepségre kerül sor Agyagfalván az RMDSZ szervezésében. Ünnepi beszédet mond Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, majd koszorúkat helyeznek el az emlékmûnél.

155 évvel ezelôtt, 1848. október 16-17-én tartotta gyûlését Agyagfalván az erdélyi székelység.

1848 nyarára-ôszére magasra csaptak az indulatok Erdélyben: a románok május 15-17-én Balázsfalván gyûléseztek, s elutasították Erdély és Magyarország unióját, amit viszont május 30-án kihirdetett a kolozsvári országgyûlés. A jobbágyfelszabadítás késett, a román parasztok ellenszegültek a magyar kormány újoncozásának. A naszódi román újoncezred parancsnoka, Karl Urban körül megkezdôdött az elégedetlen románok fegyveres szervezkedése. A szeptember 25-i második balázsfalvi román nemzeti gyûlésen a résztvevôk által elfogadott petíció hûségesküt tett a császár mellett, érvénytelennek mondotta ki az uniót és fegyverbe szólította a román népet. A német szászok - az "összmonarchia" elve iránti hûségtôl vezéreltetve - ugyancsak a magyarok ellen fordultak. Szeptember végén már hiába született meg a románság sérelmeit orvosolni hivatott magyar törvényjavaslat, az események régen túlhaladták azt. Az egymásnak feszülô nemzetek között a mérleg nyelvét a névleg a magyar kormánynak engedelmeskedô Puchner Antal báró, erdélyi fôhadparancsnok, királyi biztos jelentette volna, ô azonban, bár ekkor még nem fordult nyíltan szembe a magyar kormánnyal, sorozatban figyelmen kívül hagyta annak rendeleteit, és bátorította a románok fegyverkezését.

Ilyen körülmények között hívott össze október 16-ra Agyagfalvára, a székelység ôsi tanácskozóhelyére általános székely nemzeti gyûlést Berzenczey László képviselô, kormánybiztos "a székely nemzet régi szabadságának visszaszerzéséért", fejvesztés és birtokdúlás terhe mellett ide szólítva minden hadköteles férfit. Berzenczey az ôsi szokást elevenítette fel, hogy ha Erdélyt külsô veszély fenyegeti, a székelyek fegyveresen tanácskoznak. Az öt székbôl hatvanezer ember érkezett, a tömegben a "harisnyás" volt székely jobbágyoktól a lófôkig minden réteg képviseltette magát. A mezôn a magyar zászlót lengette a szél és a zászlórúdra Kossuth-kalapot tûztek. A lelkes tömeg felesküdött az alkotmányos magyar kormányra, és köszönetet mondott "Kossuth Lajosnak, az alkotmányos magyar szabadság elsô nagy bajnokának". A résztvevôk kinyilvánították, hogy "a székely nép a testvériség karjaival kész magához csatolni minden fajú és vallású nemzetet, és ha bármelyiknek szabadsága megtámadtaték, utolsó csepp véréig oltalmazandja", de "megvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy keblükben minden törvényellenes bujtogatást megszüntetvén a két magyar hazát egyesítô és a király által szentesített törvény elôtt meghajoljanak". Kimondták a 19-25 éves székely ifjak általános hadkötelezettségét és egy székely hadsereg felállítását is, amelynek parancsnokául Sombori Sándor huszár-ezredest jelölték ki.

A nép ezzel haza is készült volna, de amikor a gyûlés második napján, október 17-én felolvasták Latour osztrák hadügyminiszter Puchnerhez intézett támadási parancsát, a románok által elkövetett atrocitásokról érkezett jelentéseket, s elterjedt az az álhír, hogy Urban bevonult Marosvásárhelyre, a helyszínen négy dandár alakult, és Székelyföld védelmében rögtön táborba szállt.

Puchner október 18-án kiáltványban tudatta, hogy mivel a Batthyány-kormányt az uralkodó nem erôsítette meg, István nádor pedig lemondott, V. Ferdinánd nevében "ideiglenesen" ô veszi át a kormányzást Erdélyben. Puchner érvénytelenítette a magyar kormány rendeleteit, kihirdette a rendkívüli állapotot, s ezzel Erdélyben megkezdôdött a polgárháború.

A kicsiny és szervezetlen magyar erôk nem tudták felvenni a harcot Puchner seregeivel és a nagyszámú román felkelôvel, így nem egészen egy hónap alatt Erdély, a Háromszék kivételével, a császáriak kezére jutott. Fordulatot csak Józef Bem lengyel tábornoknak erdélyi fôparancsnokká történt kinevezése és erdélyi hadjárata hozott 1848-49 telén.

Elégedetlenséget szültek a Marosvásárhelyen mûködô igazságügyi fórumok egyes dolgozói körében az elmúlt napokban zajlott történések. A bírósági jegyzôk számára szervezett versenyvizsgát hétfôi napon hirdették meg egy a széles olvasóközönség számára ismeretlen, valamint egy kis példányszámban megjelenô, de a jelenlegi vezetôség mellett elkötelezett lapban, holott a törvényes elôírások másról szólnak. Bírósági források szerint már a vizsgán tudni lehetett, hogy kik jutnak az állásokhoz. Ezek közül egyeseknek a vizsgáztató bizottság elnöke a közlekedési törvénybôl tett fel kérdést - jelent meg a hír a sajtóban is. Aki nem volt megelégedve az eredményekkel, súlyos vádakkal illeték, sôt meg is fenyegették - hallottuk a bíróságon. Mindezekkel kapcsolatosan szerettük volna a Népújságban is rögzíteni a Táblabíróság elnökének a véleményét, aki azonban idôhiányra hivatkozva elutasított, és késôbb a helyi sajtó jelen levô képviselôinek sem óhajtott nyilatkozni.

Annál is inkább szerettük volna megismerni Floarea Grosu véleményét, mivel a bírák elôrelépésére meghirdetett versenyvizsgával kapcsolatosan is hangzottak el kifogások. Ezt erôsítette meg tegnapi sajtótájékoztatóján Ciuca Andreea volt elnöknô is.

Miután felbiztatták a bírákat, hogy vegyenek részt a felsôbb fórumokra való elôrelépést biztosító versenyvizsgán, kiderült, hogy azoknak, akik botrányos letartóztatása nyomán a volt elnöknô ártatlansága mellett álltak ki még nem biztosítják ezt a lehetôséget. Továbbá a nyáron vizsgát tett bírák közül egyesek ma sem ismerik (egyedüliként az országban) az elért pontszámot. Az viszont kiderült, hogy olyan bírónak is sikerült a vizsgája, aki nem is vett részt a szóbelin. A novemberben tartandó újabb vizsgára is többen adtak be kérést, akik közül egyeseknek, akiket igazságügyi körökben a legfelkészültebbeknek tartanak, a törvényszék nyáron beiktatott új elnöke kedvezôtlenül véleményezte a kérését, anélkül, hogy a Táblabíróság mellett mûködô felügyelô jelentését figyelembe vette volna. A bírák a Legfelsôbb Bírói Tanácsnál tettek panaszt. Ciuca Andreea szerint a bíróságon jelenleg a kontraszelekció érvényesül az elôrelépést illetôen.

Csak kérvény alapján tájékoztatják a sajtót

Tegnap újabb meglepetés érte a sajtó képviselôit, amikor a törvényszék szóvivôjénél próbálkoztak, hogy magyarázatot kapjanak kérdéseikre.

Az új táblabírósági és törvényszéki vezetôség ugyanis elrendelte, hogy csak írásos beadványra válaszolnak ezentúl. Marcela Bulzan, a Törvényszék elnöke szerint az Igazságügyi Minisztérium utasítására hozták ezt az intézkedést, és onnan származik a típuskérés is, amit az újságíróknak ki kellene tölteniük, hogy a kért szóbeli információhoz jussanak. Mint késôbb kiderült, mégsem pontosan így áll a helyzet, és a típuskérvényt helyben állították össze. Végül hosszas vita után a szóvivô azt válaszolta, hogy mivel Bukarestben tartották a nyári vizsgát, a Legfelsôbb Bírósági Tanács nyújthat tájékoztatást arról, hogy a feleségével együtt táblabírósági bírának elôléptetett Cristin Popa valóban részt vett-e a vizsgán vagy sem.

A bíráknak adott negatív véleményezéssel kapcsolatosan a szóvivô azt közvetítette, hogy személyes jellegû dologról van szó, amit az érintettek megfellebbezhetnek.

Hosszas erôsködés nyomán Marcela Bulzan, a Törvényszék új elnöke azt nyilatkozta, hogy a vizsgán való részvételt megakadályozó kedvezôtlen véleményezést a Táblabíróság vezetôsége adta, és az kizárólag a szakmai hiányosságokra vonatkozik.

Kérdésre válaszolva az elnöknô elôbb tagadta, majd elismerte, hogy valóban Marin Sanduval, a PNA ügyészével együtt dolgoznak az irodájában, akire egy munkaügyi dosszié miatt hárommillió lej büntetést róttak ki.

Grosu Floarea, a Táblabíróság elnöke ezúttal is visszautasította, hogy nyilatkozzék.

A címben foglalt közmondás érvényes a többségiekre, kisebbségiekre, a szavahihetetlen, hazug vezetôkre, a hatalmat gyakorló vagy azt átvenni akaró, gátlástalan törekvôkre.

Az Erdély területén lakó népeknek végre meg kellene érteniük, hogy együtt kell élniük, nincs más kiút akkor sem, ha a gyûlöletet állandóan szítják a sovinizmus eszméin felnôtt, úgynevezett "politikusok, írástudók".

A jóhiszemû, egyszerû embernek az a meggyôzôdése alakult ki, hogy nincs vagy alig van igazságos, ôszinte, jóakaratú, becsületes, adott szavát megtartó vezetôje a legtöbb országnak, köztük a mienknek sem. A jóakaratú, a kisebbségeket is elfogadó, pláné egyenrangú polgárnak tekintô többségiek körébe olyan kevesen vannak, hogy százalékarányuk ki sem mutatható.

Az érdekeinket sértô törvényeket, intézkedéseket, az ellenünk tanúsított egységes összefogást, melyet ha nem is századok, de sok évtized alatt begyakoroltak, elsajátítottak, észre kellene vegye népünknek legkorlátoltabb egyede is, legyen az világi vagy egyházi, értelmiségi vagy munkás, földmûvelô, nyugdíjas polgár.

Tudatosan, akarattal, szántszándékkal vágják népünk alatt a fát, biztatják, vezetik a hiszékeny embereket, hogy saját jövôjük, megmaradásuk ellen cselekedjenek. Erôinket egymás ellenére fecséreljük. Most közelebbrôl pedig, hogy az október 19-i szavazásra ne menjenek, vagy hogy nemmel szavazzanak.

Uraim, meggondolták jól a dolgot? És ezt mondom odaátra is azoknak, akik erdélyi magyarságunk politizálását befolyásolják.

Aki nem ismeri vagy nem akarja ismerni a románság irányunkban kifejtett politikáját, csak a XIX. század végétôl kezdve, el egészen napjainkig, az nagyon gondolja meg, hogy népünk fiait hogyan és merre, mire irányítja jelen körülmények között. Minden hazárd cselekedetért felelnie kell, akár az "áruló" jelzô viseléséig.

"Viribus unitis", "Egységes erôvel" - mondja egy másik közmond&