Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

MOST, amikor az módosított alkotmány megszavazása a tét, s bekísérnek egyeseket, ha plakátokat szállít az autójával, míg másoknak akár a nyílt televíziós uszítás is megengedett, amire a diszkriminációs tanács a füle botját sem mozgatja; amikor a miniszterelnök továbbra is megvédi korrupt minisztereit, s az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget "kétségbe vonható" módszerek alkalmazásával vádolja meg a román rendôrség kvesztora; a BBC pedig felhívja a román hatóságok figyelmét, hogy bûnbandákba szervezôdött romániai szélhámosok fejnek ki mesés összegeket az angliai bankautomatákból; amikor taxisok tüntetnek szerte az országban, mert úgy érzik, hogy a taxizás szabályozására hozott törvény a kisembereket szorítja ki a ringbôl, akik számára ez a munka jelentette a megélhetést; amikor a Nastase-kormány olyan sürgôsségi rendeletet ad ki, amely szabad utat nyit a gigakalóriák árának növelésére, hogy a nagylelkûen beígért állami támogatás összege minél kisebb legyen; éppen most, amikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank felhívja a volt kommunista országok figyelmét, hogy foglalkozzanak komolyabban az energetikai ágazat fejlesztésével, kiszûrve onnan a politikumot; most, mikor újabb két robbantás szedte áldozatait Bagdadban, és csak úgy röppenek a fejünk felett a "nagy horderejû" kellemetlen nemzetközi hírek......

Szóval most egy vásárhelyi állampolgár azt kérdezi a Népújságtól, hogy mit csináljon a háza elôtt levô két fa alól naponta összesepert levelekkel, mivel komolyan veszi a nagy garral meghirdetett tiszta országért mozgalmat, holott a polgármesteri hivatal évek óta elfelejt az ô kis utcájának a seprésére szerzôdést kötni, (egyébként nem az egyetlen), mert állítólag fogynak a rabok is, akik alkalmasak lennének erre a feladatra, s panaszosunk gondosan külön edénybe gyûjtött faleveleit hétrôl hétre ottfelejtik a köztisztaságiak. Akiknek a helyi tanács szabályozásai alapján nem is kötelességük azt elszállítani, mert falevelek, ágak dolgában külön kéréssel kellene hozzájuk fordulni, de egy "seperetnyi" levélért nyugdíjasunknak drága az impulzus, a vállalat székhelyéig megteendô útról nem beszélve, és különben ki hiszi el, hogy két veder levélért az utcájába külön autót küldenek. Miközben mind jobban benne vagyunk az ôszben, és a levelek természete az, hogy folyton lehullanak, késik az idei ôszi nagytakarítás, amit az illetékesek végül is október 20-tól ígérnek. Addig is szerintük zsákokba kellene gyûjteni a falevelet és szépen eltárolni, merthogy a helyi tanács 2002. évi 224-es számú határozata értelmében tilos bármilyen típusú hulladék elégetése a város területén, hasonlóképpen eldugott tárolóhelyek létesítése is. És ebben a nagy zûrzavarban régimódi kisemberek kis utcákban, kicsinek tûnô, de számukra nagy gondokkal szeretnének eleget tenni az ôket körülvevô agyonszabályozott világ elôírásainak, miközben nevet rajtuk az újmódi szomszéd, aki már nem veszi komolyan ezt a komolyan nem is vehetô világot, és tesz arra, hogy összeseperje a leveleket, hadd vigye a szél, mert "levelestül" szép az ôsz, és nevet a másik szomszéd is, aki az ôszi lombokat összevegyíti a háztartási hulladékkal, merthogy drága, körülményes, és kicsit nevetséges, sôt anakronisztikus ma törvénytisztelô állampolgárnak maradni...

A Szociáldemokrata Párt Állandó Delegációja hétfôn egyhangúlag úgy döntött, hogy továbbra is támogatja Mircea Beuran egészségügyi minisztert - jelenti a Mediafax hírügynökség. A testület szerint a Beuran ellen indított támadás politikai jellegû, amelynek oka az, hogy a tárcavezetô harcot indított "az egészségügyi maffia" ellen - nyilatkozta Miron Mitrea, a kormánypárt alelnöke. Mitrea elmondta, az egészségügyi miniszter egyetemi karrierje nem az SZDP problémája, a döntés joga a Carol Davila Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusáé. A kormánypárt alelnöke szerint az SZDP Állandó Delegációjában felmerült Beuran menesztésének kérdése, a testület pedig úgy döntött, hogy a párt továbbra is politikai támogatást biztosít az egészségügyi miniszternek.A fôvárosi Carol Davila OGYE október 3- án plagizálás miatt megszüntette Mircea Beuran egészségügyi miniszter és az oktatási intézmény munkaviszonyát. Beuran egyetemi titulusai kapcsán az oktatásügyi szaktárca hoz döntést.

Hétfôi sajtótájékoztatóján Dorin Florea - tartós vesszôparipájára pattanva - újra az RMDSZ-tanácsosoknak üzengetett. A városházi kötvény-kibocsátások kapcsán köszönetet mondott azoknak, akik megszavazták az ezzel kapcsolatos határozattervezetet, majd kijelentette, hogy az új közigazgatási törvényben büntetéseket kellene kilátásba helyezni azon képviselôk ellen, akik a város költségvetési elôírásainak teljesítésével kapcsolatos határozattervezeteket visszautasítanak.

Polgármesteri státusához egyáltalán nem illô módon válaszolt a Marosvásárhelyen és környékén történt incidensekkel kapcsolatos kérdésekre, kijelentvén, hogy "hosszan tartó hányingere van azoktól a bizonyos plakátoktól...", majd úgy vélekedett, hogy a mindennapi valóságra és nem az elmúlt korokra kell ma már gondolni. A Székely Nemzeti Tanács Kezdeményezôi Testületérôl szólva pedig megjegyezte, hogy ha ki akarnak tûnni, "egy szemeteskukára kellene álljanak, és ott verjék a hátsó felüket." Kérdésre válaszolva, Fodor Imrével kapcsolatosan kijelentette, "az alpolgármester nem foglalkozik a város dolgaival, csak ül az irodájában, és azonkívül, hogy hergeli az RMDSZ-tanácsosokat, nem csinál semmit", mivel egyébként nem is bízta meg semmilyen feladattal. – Egyébként van nekem egy üres székem, "székely szék", – amit be kellene tölteni – tette hozzá gúnyosan.

A vásárhelyi lakosoknak pedig azt üzente, hogy örvendjenek annak, hogy feltörik az utakat, mert ez fejlôdést jelent, a vezetékek cseréjét, a kanalizálást, az útburkolat, járdák felújítását. A Szabadi út kapcsán megjegyezte, hogy ott azért nem történt meg a korszerûsítés, mivel minden vezetéket ki kell cserélni, továbbá a mellékutcákat kanalizálni kell, és az útjavításnak ezek után lehet hozzáfogni. Egyébként ígérete szerint jövôre az aszfaltkeverô állomással kötött társulási szerzôdés miatt kevesebb pénzt kell majd költeni erre a célra.

Dorin Florea a taxisokat tette felelôssé amiatt, hogy a város és különösen a belváros mind zsúfoltabb lesz. Véleménye szerint a Marosvásárhelyen közlekedô személygépkocsik közül minden második-harmadik taxi, vezetôik arrogánsak, nem tartják be a szabályokat, nem a megengedett helyeken parkolnak.

A lapunk kérdésére válaszolva kijelentette, hogy az utóbbi napokban azzal "fenyegették", hogy sor kerül egy párbeszéd a megye és a város között a kórházépületek tulajdonjogával kapcsolatosan. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a Közegészségügyi Igazgatóság parancsoljon, és a város tartsa fenn és adminisztrálja a kórházépületeket. Ha csak annyi kórházi ágyat kellene fenntartania, amennyire a város lakosságának szüksége van, akkor befektetésekre, a bérek emelésére és még

helikopterre is lenne pénz – vélekedett.

(MTI) - A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) azt gyanítja, hogy népszavazási kezdeményezésük megóvása Dávid Ibolyával, az MDF elnökével hozható összefüggésbe; a párt országos elnökségének tagja visszautasította a vádat.

Patrubány Miklós, a szövetség elnöke hétfôi budapesti sajtótájékoztatóján beszámolt arról, hogy egy nappal a fellebbezési határidô lejárta elôtt, október 7-én nyújtottak be óvást az MVSZ kettôs állampolgársággal kapcsolatos népszavazási kezdeményezése ellen.

Mint mondta: az ügy így az Alkotmánybíróság elé került, és csak remélni tudják, hogy az aláírásgyûjtés az eredeti terv szerint október 23-án elkezdôdhet.

Patrubány Miklós elmondta: mivel az óvást benyújtó személy nevét a törvény védi, nem tudták kideríteni, hogy ki lehetett. Véleményük szerint segíthet az azonosításban Dávid Ibolyának a Vasárnapi Újság címû rádiómûsorban két hete tett nyilatkozata.

Az MVSZ elnökének ismertetése szerint az MDF elnöke akkor azt mondta, hogy az Országos Választási Bizottság már döntött, de az Alkotmánybíróság még nem. Patrubány Miklós kíváncsi arra, Dávid Ibolya honnan tudta elôre, hogy az óvás megszületik.

Az elnök beszámolt arról: levelet írtak az Alkotmánybíróság elnökének azt kérve, hogy soron kívüli eljárással tárgyalják le a kifogást.

Almássy Kornél, az MDF országos elnökségének tagja a sajtótájékoztatón visszautasította a vádakat.

Mint mondta: ugyan nem értenek egyet az MVSZ népszavazási kezdeményezésével, mert félnek attól, hogy sikertelen lesz, de nem hátráltatják és tiszteletben tartják azt.

Hozzátette: megdöbbenve tapasztalták a világszövetség MDF ellen irányuló sajtókampányát. Véleménye szerint azzal, hogy Dávid Ibolyát támadja az MVSZ, az MDF egészét is támadja.

Almássy Kornél azt kérte, hogy az MVSZ fejezze be a párt támadását.

Megkérdôjelezte az iraki kormányzótanács törvényességét és árnyékkormányt alakított Irakban Moktada Asz -Szadr, a síitákat tömörítô Iszlám Dawa Párt vezetôje.

A nadzsafi Al-Kufa városrész Ali Imám mecsetében a hétvégi ima után tartott beszédében a szélsôséges nézetei miatt közismertté vált vallási vezetô arra utasította híveit, hogy fogadják el az általa alakított új iraki kormányt és vonuljanak az utcára, hogy békés demonstrációk keretében hirdessék az új, az iszlám alapjain álló iraki vezetés megalakulását - jelentette a Bagdadban tartózkodó Peremiczky Attila újságíró.

A bejelentést követôen Bagdad Al-Szadr városrészében - a többségében síiták lakta egykori Szaddámvárosban - a Moktada asz-Szadr vezette milícia tagjai kijelentették: mindenben követik vezetôjük utasításait.

Moktada asz-Szadr bagdadi megbízottja az imát követôen követelte az amerikai hadseregtôl, hogy vezetôi azonnal kérjenek bocsánatot azok miatt a bûnök miatt, amelyeket a háború kitörése óta elkövettek a városrész lakói, Moktada asz- Sadr hívei, és az Al-Mehdi milícia fegyveresei ellen. Pénteken az amerikai hadsereg katonái megöltek két, az Iszlám Dawa Párthoz tartozó fegyverest.

Az iraki kormányzótanács soros elnöke rendkívüli sajtóértekezletén kijelentette: Irak törvényes irányítója az iraki kormányzótanács. Moktada asz-Szadr bejelentése nem más, mint felelôtlen hangulatkeltés, melyet nem kell komolyan venni.

A szélsôséges vallási vezetô kijelentésével kapcsolatban bagdadi források megjegyezték: az súlyos konfliktusok lehetôségét hordozza magában. Az imám szolid becslések szerint is százezreket képes megmozgatni saját céljai érdekében, és hívei a fegyveres erôszaktól sem riadnak vissza.

Emlékezés Székelytompán

Székelytompa a Tompa-patak torkolatánál fekszik - olvasható a Barangolás a Székelyföldön 2. címû munka Maros megyével foglalkozó kötetében. - A falu régebb a jelenlegi református temetô helyén feküdt. Elôször 1494-ben jelenik meg az oklevelekben Thompa, majd 1564-ben Tompa néven 2 kapuval. 1806-tól van iskolája. 406 lakosa közül 12 román, 335 magyar, 59 cigány, kikbôl 11 ortodox, 2 görög katolikus, 11 római katolikus, 320 református, 8 unitárius és 54 más felekezetû. A tompai völgyön fennebb haladva egész sor falut találunk, melyek az 1567-es pápai tizedjegyzékben már szerepeltek, de sajnos ezek lakosságát 1661-ben a tatárok elpusztították. Helyükbe román és magyar
lakosságot telepítettek, így alakult ki Székelysárd, Székelymoson, Székelybô, Kisszentlôrinc mai lakossága.

Tompa ma Nyárádszereda városához tartozik.

Szombaton ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc Székelytompából származó hôseire. Szerény ünnepség keretében ejtették módját annak, hogy az aradi vértanúk példáját megmaradásunk eszméjének fénykörébe emelve közösségépítô és közösségerôsítô erôt pumpáljanak a fogyatkozó gyülekezetbe. A márványtáblán ez áll: Bothos Ferencz, Bothos Gergely, id. Bothos István, György István, Magyari Lajos, Máthé Mihály, Nagy Eszti János, Szabó Elek, Timár János, Ismeretlen Hôs. Alatta idézet Juhász Gyulától: " Kik vértanúk és hôsök népe voltunk, / A fiaink víg békén éljenek!" * Állíttatott 2003. október 6-án.

A szabadság szerény emlékoszlopát tovább emelik, Kiss Levente szobrászmûvész tervei magasabbra is néznek. A nyárádszeredai önkormányzat, a polgármesteri hivatal hét évvel ezelôtt tûzte céljául, hogy a már ismert és méltán tisztelt negyvennyolcasok, Deák Farkas és Szász Károly kultusza mellett a tizenegy székelytompai hôsnek is emléket állít, bár nem tudható, hol ömlött ki vérük a szabadságért, sem az, hogy poraik hol hízlalják Erdély földjét...

Legyetek erôsek és bátrak! - e mózesi szózat jegyében erôsödhettünk szívben és lélekben, az igét hirdetô Székely András balavásári református lelkész, küküllôi esperes prédikációja nyomán; ezt erôsítette a házigazda és mûsort vezetô Gáspár István lelkész; és a templomi áhítatot követôen ennek jegyében zajlott az emlékezés is. Az önkormányzat által biztosított anyagok birtokában, Debreczeni József és munkatársai, szeredaiak és helybeliek "határidôre" készítették el a 160 esztendôs református templom elôtt álló mementót. A tompai nemesek szabadságharcos példája jövôbe ható üzenet nép és nemzet erôs várának védelme s ôrzése mellett. Ezt az üzenetet hallottuk a tisztelgô emlékezôk szavaiból, Dászkel László nyárádszeredai polgármester, Battha Pál, a nagy hírû Mikó család utóda, Gligor Róbert tanácsos, közíró beszédébôl. Az aradi vértanúkra, nemzetünk 1848-as hôseire emlékezett Gáspár András backamadarasi lelkész. Az emlékmûvet Magyari Péter gondnok leplezte le, megáldotta Székely András küküllôi esperes. A kegyelet koszorúit a nyárádszeredai önkormányzat, az RMDSZ, a helybeli gyülekezet és az elszármazottak képviselôi helyezték el. Kedves emlékezô mûsorral szolgált iskolás diáklányok egy csoportja, két pedagógus: a nagytiszteletû asszony, Gáspár Ildikó és a kiváló muzsikus, a gitárkíséretet is szolgáltató Kacsó Vilmos irányításával.

Battha Pál és Mikó István (aki a neveket véste a márványra) történelmi családok leszármazottai. Szemük mindig ott csügg népük sorsán. Battha Pál mindkét nagy-felmenôje (egy Mikó- és egy Battha-ôs) Kossuth Lajos kormányzója volt, egyikôjük Erdélyben, a másik a Felvidéken. A Mikók és a Batthák leszármazottai tovább is fontos szerepet játszottak mind Erdély, mind a Felvidék történelmében.

Ha békében akarunk élni, tisztelnünk kell múltunkat. És tisztelegnünk is kell atyáink, anyáink, hôseink emléke elôtt. Erônk hitünkben, méltóságunkban rejlik.

Erdélyi körútja alkalmából a marosvásárhelyi avatóünnepséget megelôzôen Magyar Bálint magyar oktatási miniszter találkozott a helybeli állami és magán felsôoktatási intézmények vezetôivel, akik körében tájékozódott a pillanatnyi helyzetrôl, a gondokról, a fejlesztési lehetôségekrôl. A központi könyvtár felavatását követôen benyomásairól kérdeztük a vendéget.

- Vásárhelyen a szakkönyvtár, illetve a tanári lakások avatása megmutatta hogyan kell hosszú távon elôrelátóan tervezve a magyar nyelvû felsôoktatás érdekében tevékenykedni. Azokat a szereplôket, akik ebben részt vettek csak dicséret illeti, hiszen megpróbálják összeegyeztetni az állami magyar nyelvû felsôoktatásban elérhetô eredményeket a magán felsôoktatással. Itt, Vásárhelyen világosan látják, hogy a magyar nyelvû felsôoktatást, nemcsak a humán diszciplínák területén kell fejleszteni, hanem a reál tudományágakban is, hiszen a mûszaki tudományok, az informatika, és az orvostudomány nélkül, és nem lehet olyan pályákat kínálni a magyarul tanulni kívánó diákoknak, amelyek versenyképesek a magyar piacon, eladhatók, és biztos egzisztenciát teremthetnek számukra.

- Az intézményvezetôkkel folytatott eszmecsere során szóba került a kutatásfejlesztés fontossága, beszédében ezzel kapcsolatosan a készülô innovációs törvényt említette. Milyen lehetôségeket biztosíthat a törvény elfogadása a határokon túli intézményeknek a kutatásfejlesztés terén?

- Ha a parlament most ôsszel elfogadja a kutatásfejlesztési alap létrehozásáról szóló törvényjavaslatot, akkor megvizsgáljuk annak a lehetôségét, hogy az olyan típusú pályázatokban, amelyek a magyar egyetemek területére történô kutatásfejlesztési jellegû magántôke-befektetést ösztönzik, be lehessen vonni a határon túli magyar nyelven oktató felsôoktatási intézményeket is. Ebbe a körbe a Sapientia is bekerülhetne, mivel távlati fejlesztésénél az új oktatási infrastruktúra mellett az a 25 hektáros terület, amely szintén hozzá tartozik, elegendô lehet arra, hogy évtizedeken át jelentôs innovációs park épüljön ott ki. Ami lehetôvé tenné egyben, hogy ne csak felsôoktatási tevékenység folyjon a Sapientián, hanem olyan irányú kutatásfejlesztés is, amely sajátos versenyelônyt biztosíthat a feltehetôen nem túl sokára szintén európai uniós taggá váló Románia számára is.

- A jelenlegi magyar kormány milyen területen tud a korábbi támogatások fenntartásán túl segíteni és újat nyújtani?

- Egyrészt az állami felsôoktatásban tanító magyar oktatók számára biztosítunk 2004-tôl egyfajta kiegészítô ösztöndíjat ( pályázati úton), másrészt a szórványmagyarság oktatásában egy ütemezett kollégiumi programot készülünk elindítani, harmadrészt pedig a határon túli közoktatási intézményeket szeretnénk minél gyorsabban bekapcsolni abba az informatikai fejlesztési programba, amely a magyar iskolák képét átalakítja. Egy nagy átfogó fejlesztés folyik Magyarországon a Sulinet Expres program keretében, és ennek áldásaiból nem kívánjuk kihagyni a határon túli magyarokat sem.

- Sok pályázati lehetôség adott egyes intézmények létrehozására, felszerelésére, de a késôbbi fenntartásukhoz nem kérhetô támogatás. Nem lehetne-e egy olyan pályázatot elindítani, amely biztosítaná a színvonal megtartásának, a továbbmûködésnek a lehetôségét, gondoldok például a tervbe vette szórványkollégiumokra, vagy a Marosvásárhelyen felavatott intézményekre?

- Nehéz dilemmáról van szó, aminek megoldását a magyar költségvetés egyelôre nem teszi lehetôvé.

Bulányi György piarista szerzetes, pap, tanár és író, 2003. október 16-án este 7 órakor elôadást tart az unitárius lelkészi hivatal tanácstermében (Bolyai tér 13.). Mindenkit szeretettel várnak. A belépés díjtalan.

Nyolc év börtön után, aki évekig bujkált, szállítómunkás volt, fordított, mert el volt tiltva a hivatalos papi mûködéstôl, az idén tartotta a gyémántmiséjét és az idén tölti 85. évét.

Elôadásának címe: Keressétek isten országát!

Egyik könyvében így vallott önmagáról: "Mindig azt mondom, amivel tele vagyok. Ami tegnap szakadt ki, vagy ma szakad ki a lelkembôl. Gondolom, ezzel más is így van, aki azt mondja, amit belül hall. Számomra a kinyilatkoztatás az emberi természetbe van írva és nyitott; naponta látok s tapasztalok újat."

Az egyháztörténelembôl ki nem törölhetô, maradandó értéket képvisel.

Bulányi Györgyöt minden érdekli, ami az emberért, az emberibb, a krisztusibb emberért történik. Egyik kedvelt mondása: " Szeressétek a csendet - amiben az Isten szól hozzánk!"

A marosvásárhelyi Bokor Közösség

Igen nívós irodalmi témájú beszélgetésnek lehettek tanúi szombat este azok, akik ellátogattak a Látó irodalmi folyóirat tanácskozótermébe. A falakon vigyázó írónagyságok fotóportréi (Bahget Iskander fényképei) alatt zajló beszélgetés ezúttal nem csak házigazdák-közönség módon zajlott, hiszen az est középpontjában a Látó vendégei álltak, a kecskeméti Forrás irodalmi lap munkatársai, támogatói: Füzi László fôszerkesztô, Dobozi Eszter költônô, Bahget Iskander fotómûvész és Alföldi Albert mecénás, a Bács-Kiskun Megyei Tanács alelnöke, aki, többek között a rodostói Mikes-ház felújításán fáradozik. Amint azt Gálfalvi Györgynek, a Látó fôszerkesztôjének nyitóbeszédében hallottuk, kissé öngyilkos vállalkozás volt irodalmi estet szervezni Nagy Pál festômûvész tárlatának megnyitásával egy idôben, de nem a Látó szervezett rá a kiállításmegnyitóra. A vendégek bemutatása után az irodalomra terelôdött a szó, azon belül is a valóságirodalomra, a szociográfiára, mint kihaló mûfajra, majd erdélyre, az erdélyiségre, a mai magyarországi irodalomra, a dilettantizmus-professzio-nalizmus ellentétre.

-Botcsinálta tisztségviselô vagyok, negyven évig dolgoztam népmûvelôként egy faluban. Tanyán nôttem fel, máig emlékszem milyen élmény volt, amikor esténként, a kályhában pislogó tûz mellett beszélgettünk. Nagyon hiányolom a mai világból az ilyen jellegû beszélgetéseket - Alföldi Albert szavaival indult a vita, a párbeszéd.

Füzi László, aki 1982-ben került a Forráshoz, és aki 1976-ban járt nálunk elôször, ismertette a lap irányvonalát: a magyar irodalomnak van egy fundamentuma, ezt megtartva kell a mindig újra törekedni - hangsúlyozta. Rendkívül nagy baj, hogy a magyar irodalom belecsúszott egy üres kánonjátékba, megszûnt a gyerek- és a valóságirodalom. Rendkívül erôs az epigonizmus, elmosódnak az irodalom és a nem irodalom határai. Ha valami megszületik, rögtön megjelenik annak tömegesített változata. 2003-ban pedig már nincs igazi valóságirodalom. Szociográfia akkor létezett, amikor a társadalmi érdeklôdés középpontjába kerültek a társadalmi problémák. Ma már nem létezik az a társadalmi közösség, amely a problémákat meg akarná oldani. Ha van is szociográfia, csak magánúton. Elment a riport felé, holott nem csupán tényfeltárás volt, és kellene legyen, hanem a társadalmi igaz mûfaja.

Dobozi Eszter költônô, tanárnô, maga is szociológiaíró szerint az a baj, hogy kevésbé mutatkoznak meg igazi értékek. Összemosódnak az irodalmi és a nem valódi irodalmi mûvek, ez pedig azokat a diákokat is elbizonytalanítja, akiket különben érdekelne az irodalom.

Gálfalvi György kérésére a szíriai születésû Bahget Iskander elmesélte, hogy annak idején, ösztöndíjasként négy ország közül is választhatott, de Puskás Öcsi és az ötvenhatos események annyira felkeltették az érdeklôdését, hogy Magyarországon végezte tanulmányait. - Egy Zenit fényképezôgép volt az elsô ajándék, amivel megleptem magam - mondta az arab fotómûvész - Elkötelezett a fotózás, rájöttem, ez a gép számomra nem csupán szórakozást jelent, hanem kifejezôeszköz. Amikor '71- ben Kecskemétre kerültem, a Forrás íróbarátait kezdtem el fényképezni. Mindig nagyon érdekelt a szociofotó, a portré. De csak olyan embereket fotózok, fotóztam, akik barátaim, akiket jól ismerek. Csak így lehet igazán kifejezô a fotó, így készültek az íróportrék is. És nagyon szeretem a szegényeket, az elesetteket, akiknek mindig igazuk van, csak épp senki sem hallgatja meg ôket. Igaz, hogy a tárlat most csak egyestés, de reményeink szerint hamar visszatér, és akkor kiállítóteremként is bemutatkozhat a tanácskozóterem.

A vendégektôl megtudtuk, ezerötszázas példányszámban megjelenô folyóiratuk az interneten is olvasható, az internetes olvasók száma nagyjából megegyezik a példányszámmal. Irányvonaluk pedig hasonló a Látóéval - nem véletlen, hogy a nyolcvanas évek óta testvérlapok.

Hat éve mindössze, hogy megalakult Magyarországon a Somogyi vonósnégyes. Bô évre rá azonban már neves kvartettek: Tokyo, La Salle, Clevel stb. társaságában vettek részt a Chicagóban rendezett Ravinia Fesztiválon. Ezenkívül esztendôrôl esztendôre közönség elé léptek, lépnek azon a Budapesten tartandó minifesztiválon is, melynek mûsorán kortárs szerzôk darabjai szólalnak meg. Annál is inkább, mivel - amint Vasile Cazan mûvészeti igazgatótól megtudhattuk -, Bozay Attila zeneszerzô darabot is (III. vonósnégyest) írt számukra, melyet az említett fesztiválon elô is adtak. Az együttes elôadómûvészi kvalitásaira tagjainak fejlett játéktudása garancia, hisz tanulmányi éveik során Rados Ferenc, Devich János ill. Bánfalvi Béla professzor keze alatt válhatott, formálódhatott elôadómûvésszé Somogyi Péter I. hegedûs, Lendvai György II. hegedûs, Tóth Balázs, aki mélyhegedûn, valamint Pólus László, aki gordonkán játszik. Hogy 1999-ben lemezt is hoztak ki a Hungaroton kiadónál, s hogy szintén abban az esztendôben Arisjus-díjjal jutalmazták a vonósnégyest, nos, mindez magáért beszél. Örülhetünk hát annak, hogy erdélyi koncertútjuk részeként ma este a Kultúrpalota nagytermében is fellépnek. A kamaraest mûsorán felhangzik a bécsi klasszikus iskola nagy mesterének, J. Haydnnak a d-moll vonósnógyese, továbbá a nemzeti zene eszméjét valló Bartók Béla 1/1-es vonósnégyese, F. Schubert c-moll vonósnégyes-tétele, valamint Dvoøák F- dúr vonósnégyese is.

Kezdô kertészmérnök célja:

Marton Hilda Marosvásárhelyen él, idén államvizsgázott a Szent István Egyetem nyárádszeredai távoktatási tagozatán. Államvizsga-dolgozatát az országszerte kevéssé ismert szivacstök termesztésérôl, felhasználásáról írta. Kitûnô minôsítést kapott. Kezdô kertészmérnökként próbálkozott a nevezett haszonnövény termesztésével.

Az eddig tájainkon ismeretlen szivacstököt szülei nyárádszentmártoni földjein termesztette 12 áron az 1999-2000-es mezôgazdasági évben, miután ugyanazon a településen egy gazda termesztette és exportálta. Tôle szerzett magot, de többet semmit, nem árulta el például, hogy melyik ország vásárolta fel a terméket. Hilda számára örök titok maradt, ugyanis néhány éve a névtelen termesztô elköltözött külföldre. Az államvizsga-dolgozata miatti elfoglaltsága nem engedte, hogy folytassa a szivacstök termesztését. A növényt, a végterméket, bemutatta Nyárádszeredában, a mûvelôdési otthonban a kertészképzés X. évfordulója alkalmából szervezett kiállításon. A látogatók csak ámultak- bámultak. Hilda szórólapon tájékoztatta az érdeklôdôket, de nem reklámszöveggel, hanem a szivacstök szakmai bemutatásával. A nyárádszeredai bemutató elôtt a termékével elutazott Iasi-ba és Konstancára. Fôleg az orvosok érdeklôdtek a szivacstök iránt, ugyanis ez a mûtéteknél használható a mûanyag körömkefe helyett.

- Az emberiség egyik legidôszerûbb gondja a környezetszennyezés - mondja Marton Hilda. - Az ökológiai egyensúly felbomlásának megállítása elsô számú cél. Feladataink közé tartozik a levegôtisztaság, a vízminôség, a természet védelme, a növény-, és állatfajok óvása, a talajszennyezés és pusztulás megakadályozása stb. Ilyen körülmények között fontos olyan nyersanyagok elôállítása, termesztése, amelyek segítségével elérhetjük céljainkat. Egyik ilyen nyersanyagforrás a kabakosok családjába tartozó kúszónövény, a Luffa cylindrica.

- Megkérem, mutassa be tulajdonságait.

- Pontokban fogalmaznék: mivel termeszthetô, kiapadhatatlan alapanyagforrás; hulladéka biológiailag felszívódó, nem szennyezi a környezetet; feldolgozható, különbözô formára alakítható; ipari feldolgozással különbözô szûrôk elôállítására alkalmas; a papírgyártás alapanyagául szolgálhat; alkalmas mesterséges anyagokból készített csomagolótermékek helyettesítésére.

- Külföldön már bizonyos termékek alapanyaga.

- Az aromaterapeuták (masszázs-olajjal) használják elôszeretettel. Bécs egyik szállodájának a fürdôszobáiban csak ilyen szivacsokat használnak. Ez a szivacs a legalkalmasabb a jó zuhanyozáshoz, az erôsítô alámerítkezô fürdéshez. Segít eltávolítani az elhalt bôrszövetet, aktivizálja a vérkeringést, kitûnô eszköz a testmasszáshoz. Használható a háztartásban is asztaltakarításhoz, konyhai és fürdôszoba- tartozékok takarításához csiszolóvászon helyett. Különbözô ajándéktárgyak és mütyürök is készíthetôk a szivacstök rosthálózatából. Szép és érdekes virágkötészeti alapanyag. Házilag készíthetô belôle luffapapucs és luffaszappan. A virág rügyei, szára, zsenge levelei valamint a kis zöld gyümölcsök ehetôk.

- Miként nyerhetô a feldolgozható termék?

- Ôsszel az érett termések teljes kiszáradása után a külsô bôrszerû epidermisz eltávolításával, a termés alakját megtartva elôtûnik a rostok világosbarna szövedéke. Ahhoz, hogy feldolgozható alapterméket nyerjünk, elôször a termést áztatni kell egypár napig, utána hámozni, megtisztítatni a magoktól, majd tiszta bô vízben addig mosni, amíg csak a rosthálózat, vagyis a luffaszivacs marad. Ezután napon szárítjuk. A különbözô formájú és sûrûségû szivacsból festve, lakkozva dísztárgyak is készíthetôk, tartódobozok, kalapok, legyezôk.

- Említette, hogy Európa országaiban nagy az érdeklôdés a szivacstökbôl készült termékek iránt. Ön felmérést végzett idehaza...

- Romániában egy bukaresti cég Nagyváradra szállítja a mosott szivacstököt.

Marton Hilda a Nyárádszentimrén termesztett szivacstököt legközelebb Magyarországon, a Szent István Egyetem által szervezett, október 25-én kezdôdô háromnapos kiállításon mutatja be. .

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a Kriterion Alapítvány, valamint a székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Nyirô József halálának 50. évfordulója alkalmából a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal dísztermében 2003. október 16-án, csütörtökön 18 órai kezdettel bemutatja:

- a marosvásárhelyi Impress Kiadónál megjelent

Nyirô József: Hull immár a fenyôtoboz címû novelláskötetet

- ismerteti: a Nyirô-novellákat válogató Nagy Pál irodalomkritikus és Petelei István igazgató.

- A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent

Marosi Ildikó: Kis/Nyirô/könyvet (Uz Bence esetei)

- bemutatja: Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó fôszerkesztôje.

Az est házigazdája: Lôrincz György

Borban az igazság

A tizenegyedik kis-küküllôi borverseny szombaton zajlott Küküllô-dombón, a Poliglot cég éttermében. A zsûri 38 bor közül válogathatott. A bírálók ismert és elismert borszakértôk voltak: Balogh Gyula, Bolgár Jenô, Péterfi Sándor, Szabó Márton, Szilágyi Márton. Ezúttal is nevelô, ízlésfejlesztô jellege volt dr. Kakassy Sándor által a Kis-Küküllô Alapítvány égisze alatt a rangos rendezvénynek. A gazdák egyesületbe tömörülnének, falvanként és helységenként képviselôket jelöltek ki, hogy nemsokára életre hívják a küküllôi bortermelôk érdekvédelmi szövetségét. Erre annál is inkább szükség van, mivel e borvetélkedôn is szóvá tették, hogy a kistermelôk hátrányos helyzetbe kerülnek a az alakuló és terjeszkedô, nagyobb tôkét és termelôerôt mozgósító borházakkal szemben; legyen hát kétkategóriás a következô borverseny, kicsiknek és nagyoknak, külön- külön.

Az idei borverseny arany oklevelét és a százliteres cserefa kishordót a verseny idôpontjában épp Marosvásárhelyen a Várban reprezentáló borász, Seprôdi József nyerte Múzsa jeligéjû muskotály borával. A többi nyertes: Deleanu Emil Dicsô-szentmártonból (egy másik bora is nyert), Erdôs János Csávásról, Veritas borával a Kelementelki Borház, Kertész István Dicsôbôl, Ozsváth András Küküllôdombóról, Ozsváth Sándor Csávásról, Székely Sándor Dom- bóról. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével az RMDSZ vezetôsége részérôl dr. Kelemen Atilla és Brassai Zsombor, valamint Burkhardt Árpád alispán és más személyiségek. A versenyt hajnalig tartó bál követte; muzsikált a szászcsávási zenekar.

Protokollmentes sajtóbemutatóra hívtak a minap a marosvásárhelyi Kövesdombra, az olasz autóipari cég márkaképviseleti üzletébe, hogy hírül adják, miszerint országszerte egyidejûleg tárják a közönség elé a cég eddigi legsikeresebb termékének, a Puntónak a legújabb változatát. A gépkocsitípus gyártásának megkezdése óta 25 nemzetközi díjat nyert el, 2000-ben földrészünkön ez volt a legkeresettebb kocsi, és mostanig mintegy 5 millió darabot értékesítettek belôle a világon.

Az az acélkék példány, amit az Auto Verona szalonban Szász Károly megörökített, már úgynevezett negyedik generációs Punto. Elsô látásra szembetûnik, hogy az orr-részét alaposan átstilizálták, de valójában ennél sokkal lényegesebb változtatásokat is eszközöltek rajta. Amit itt megtekinthettünk, a legkisebb (1242 köbcentiméteres) motorral rendelkezik, ám rajta kívül még 3 szikragyújtású és ugyanannyi dízelerôforrás közül lehet választani. A motorcsalád teljesítményének alsó határa 60, a felsô 130 lóerô, a legkisebb fogyasztású 4,5 liter gázolajjal is megelégszik 100 kilométeren, és a leggyorsabb, bár 205-tel is képes repíteni a jármûvet, mégsem igényel átlagban 8,3 liter benzinnél többet.

A legújabb Punto család tagjait 40 változatban kínálják (beleértve a felszereltségi és színvariánsokat), motorjukat 3 évig, karosszériájukat 8 évig szavatolják. Egy most alkalmazott újítással - többek között - 100.000 kilométerrel kívánják meghosszabbítani azoknak a motoroknak az élettartamát, amelyek már most megfelelnek a 2006-ban bevezetésre kerülô EURO-4-es környezetvédelmi elôírásoknak. Ami azt jelenti gyakorlatilag, hogy az EURO-3- as normában szereplônél 50%-kal kevesebb káros anyag jut a levegôbe a mûködô autóból.

A vezetôtanács sok mindenre kiterjedô figyelmének, törôdésének köszönhetôen a Marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyô Pénztáránál - Bolyai tér 36. szám - újraindul, részeként változatos rendezvényeiknek, a tagság kikapcsolódására szolgáló ôszi, téli klubélet is. Egyébként évente több alkalommal is rendeznek a különbözô tájegységekre, országrészekbe kirándulást. Tekintettel az évszakváltásra, az ôszi-téli idôjárásra, a tagság is nemsokára több idôt kénytelen tölteni otthonában, vagy a székház udvarán levô klubban, ahol folyóiratokat, napilapokat böngészhetnek, különbözô társasjátékokkal szórakozhatnak, tévézhetnek. Az említett tágas klubterem ezenkívül képzômûvészeti valamint fotómûvészeti kiállítások rendezésére is alkalmas, mint ahogy különbözô irodalmi, tudományos, nevelési, egészségügyi, pszichológiai stb. vonatkozású elôadások elôterjesztésére is. Folyamatban van egy turisztikai kör megalapítása, a gyöngédebb nem képviselôi számára pedig a kézimunkaköré is. Aki kötni, horgolni, varrni szeretne, várják a klubba - tudtuk meg a programtervezôtôl.

Kezdenek lezárulni az eltevések, a kerti, szántóföldi munkálatok. A nyaralásnak már csak az élménye marad meg bennünk, néhány fénykép, magunkkal cipelt csecsebecse mellett. A szerencsésebbek dísztárgy- gyûjteménye egy-egy velencei maszkkal, görögországi olajbogyó-szappannal, az Eiffel-torony miniatûrjével gazdagodott, vagy akár még egzotikusabb, messzibb tájak különlegességeit sikerült megszerezniük. Mások megelégednek az aprópénzen vásárolt fekete-tengeri kagylókkal. Sokaknak az jelenthet felüdülést, ha falun élô rokonoknál tölthetnek néhány napot. Biztosak lehetnek, hogy onnan sem távoznak üres kézzel.

Az idei év száraz idôjárása sem keserítette el a gyümölcsfákat, csak úgy roskadoztak a mézédes termés alatt. A burgonya már kiválogatva áll a pincében, a kukoricaszedés szezonja is lassan lejár. A földek már csak a szántást várják.

A városi gazdasszony is már rég hazacipelte a családnak szükséges uborkát, paprikát, paradicsomot.

Az ôsz szombatjai megtelnek élettel. A késôn kelô óriási lármára, dudálásra ébred: a nászmenet nem haladhat csak úgy észrevétlenül át az utakon. A májushoz hasonlóan ez idô tájt is sokan suttogják el boldogító igent.

A szombaton utazó lépten-nyomon egy-egy lakodalmi menetbe ütközik. Egy csapat éppen most fejezte be a lakodalmi szertartást, másiknál mindenki a menyasszonyt csodálja, ahogyan éppen minden létezô nézetbôl lekapja a szakavatott fotós, hol a boldog férj oldalán tündököl, hol a rokonok, barátok állnak melléje. Egy másik faluban hosszú, zajos menet foglalja el az utat, nehezítve az amúgy is zsémbes gépkocsivezetô feladatát. A következôben úgy tûnik, rövidebbre fogta a szót a tiszteletes úr, mert már mindenki a falu kultúrotthona elôtt várakozik.

Mindannyian kicsinosítva, kiöltözve, vidáman, a nagy lakomára várva. Elvégre a hétvége erre való!

"Egyik lehet erôs, másik csupa ész.

Én lehetek ügyes, te nagyon merész

- ha magad vagy, kevés!" - lehetett volna a mottója a szombati SZKT-ülésen elhangzott felszólalásoknak. Mert kevés kivétellel, minden felszólaló képviselô így látta a romániai magyarság jövôjét, az RMDSZ szerepét.

Markó Béla szövetségi elnök politikai helyzetelemzésében, úgymond, "letette a garast" mind a kormánypárt kétarcú politikája, mind pedig az RMDSZ-t belülrôl bomlasztó polgári körökkel, illetve különbözô "nemzeti tanácsok" tevékenységének elemzésével.

Lakatos Péter az október 6-i aradi megemlékezést idézte fel, a "fájdalmas szónoklatokat", nem a
"zsoltok vasárnapi gyûlöletbeszédét", és emlékeztetett, hogy 1923 után több magyar kormány is sikertelenül próbálta meg visszaállítani a Szabadság- szobrot. Majd a rendszerváltás utáni RMDSZ- próbálkozásokat, illetve a hatalom kétarcú játszadozását emlegette, amelyben segítséget kaptak "az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevét lejárató farizeus asztaltársaságtól". Kijelentette, ezek az
"álpróféták" az RMDSZ által elért eredményeket minimalizálják, a kudarcokat felnagyítják, délibábos célokat elérhetônek tüntetnek fel, külön ünnepelnek, vagyis megosztják az erdélyi magyarságot. A Lanberg- idézetet ajánlotta azok figyelmébe, akik nem szappanbuborékokat fújnak, hanem valóban tenni akarnak a romániai magyarságért.

Köztes állapotban vagyunk, csapdahelyzetbe kerültünk - jelentette ki Kónya Hamar Sándor. Szerinte a belügyminiszter "vezeti a Székely Nemzeti Tanács elleni akciót". Követelte, hogy "plakátragasztás"-ügyben lépjen fel az RMDSZ. Ugyanakkor válsághelyzetet emlegetett, s a népszavazás kapcsán, illetve a választásokra utalva jelentette ki: "baj azokkal lesz, akik közömbösen nem mondanak sem igent, sem nemet". Végül azt mondta: nem kizárni kell a szervezetbôl bárkit, hanem megtartani, különben az egység megbánható egység lesz.

Borboly Csaba érdekesen fogalmazott. Szerinte belsô demokráciára van szükség, és a kisebbségi véleményeknek "egyengetni kell az útját, hogy többségi véleménnyé váljanak".

Vétek megosztani a magyarságot - utalt a "polgári körözöttekre" Kelemen Kálmán, aki szerint ezek "olyan mártírok, akik túlélték önmagukat".
"Mocskolni az RMDSZ-t, amely 14 év alatt nemzetközi elismerést vívott ki, ezt megosztani, több mint hiba. Vétek, amit a történelem szankcionálni fog" - mondta az RMKDM elnöke, és felkérte a "megosztókat", hogy "ha van valahol bennük még egy bizonyos fokú lelkiismeret, vegyék elô".

Verestóy Attila szerint "aki nincs ellenünk, velünk van, de aki ellenünk van, nincs velünk". Ha "tanácsnak is mondják magukat, tanácstalan emberek" - jelentette ki az MNT és SZNT-rôl, hozzátéve, hogy nem látja vesztve a magyarság ügyét. Nem csak Aradon vannak fel nem állított szobrok, "az ellenérdekelteknek csak akkor van esélyük, ha hagyjuk", mondta, de akkor az következhet, hogy "nem leszünk benne a politikai döntésekben".

Kelemen Atilla Adrian Nastase brüsszeli nyilatkozatát idézte, aki szerint az aradi Szabadság-szobor ügyét is, mint annyi más problémát,
"megoldjuk az RMDSZ-szel közösen". Hangsúlyozta, nem hisztériára, hanem higgadtságra van szükség, mert az RMDSZ-nek "van veszítenivalója". Winkler Gyula felkérte az SZKT-t "foglaljon állást azok ügyében, akik bentrôl próbálnak hintapolitikát folytatni". Eckstein Kovács Péter szerint "összegyûltek az okok, melyek arra indíthatnák az RMDSZ-t, hogy felbontsák a lejárta elôtt" a kormánypárttal kötött protokollumot.

Takács Csaba figyelmeztetett, utalva a jövô évi helyhatósági választásokra, hogy a "nagy kihívás elôtt szükség van mindenkire, aki az RMDSZ alapszabályzatát be tudja tartani". Emlékeztetett arra, hogy a volt tiszteletbeli elnök pert indított az RMDSZ ellen, amivel lényegében ugyanazt tette, mint a Nagy-Románia Párt, amely párhuzamosan perelte be a szövetséget. Megengedhetetlennek nevezte, hogy "az RMDSZ alapszabályzatát be nem tartó politikusokkal szemben nem alkalmazzák az RMDSZ alapszabályzatát". Választások elôtt, az EU-csatlakozás elôtt erôs szervezetre van szükség, ahol
"az egyetlen mérce az alapszabályzat és a politikai erkölcs, kinnlévôknek és bennlévôknek egyaránt", hozzátéve, hogy "a hazugság fogalma nincs benne az alapszabályzatban" és a szövetség köteles eljárni az alapszabályzatot megszegôkkel szemben.

jelentette ki határozottan Frunda György. A módosított alkotmány megfelel az európai normáknak, modellként járható a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából, ezért támadja a Nagy-Románia Párt. Aki ellene kampányol, az a magyarság ellen van, aki a parlamentben megszavazta, parlamenten kívül pedig ellene buzdít, erkölcstelen, mondta az SZKT elnöke. A Szabadság-szobor
"gyors léptekkel közeledik a Tûzoltó tér felé" - jelentette ki, mert ez európai érdek, magyar érdek, de román érdek is. Az MNT és az SZNT elfogadhatatlan és erkölcstelen, mert RMDSZ- tisztségviselôk hozták létre és belülrôl próbálják gyengíteni a szövetséget. Ha nem értenek egyet az RMDSZ politikájával, lépjenek ki, mondta, de ne mosolyogjanak a szemünkbe, miközben hátulról belénk rúgnak. Kérte: foglalják határozatba, hogy "aki az RMDSZ-t gyengíti, ki kell zárni". A Fodor-ügyre utalva hangsúlyozta: amit "Fodor Imre tett, nem törvénytelen, de erkölcstelen".

Szilágyi Zsolt szerint '90 óta "csökkent az RMDSZ-ben a belsô demokrácia és párttá alakult", mert "amikor az RMDSZ programját írták, mindenki hitt a háromlépcsôs autonómiában, azóta változott a dolog". Ezért jött létre az MNT és az SZNT, amely "az autonómiáért van, nem az RMDSZ ellen vagy mellett". Rácz Levente a Szabadság-szobor kapcsán "okkult erôk tudatos aknamunkájáról" beszélt, és a Fehér megyei szervezet nevében kérte, az
"RMDSZ mondja fel a protokollumot".

Borbély László figyelmeztetett, hogy az alkotmánymódosítás ellen kampányolók ugyanazt teszik, mint a PRM, hozzátéve, hogy vannak határok, amelyeket nem lehet átlépni, de amelyet Tôkés László átlépett, amikor beperelte az RMDSZ-t, vagy a polgári szövetség is, amely az RMDSZ ellenében indul a választásokon. Szabó Károly szerint, valahányszor az RMDSZ olyan helyzetbe került, hogy "ütni" tudott volna, akadt valaki, aki közbeszólt. Ez történik most is. "A szekuritáté boszorkánykonyhájának mesterszakácsai remekül fôznek ma is, miért segítsünk nekik? - tette fel a kérdést.

"Zsákutcába jutottunk az RMDSZ csúcsvezetés egyszínû, kirekesztô politikája miatt! Itt és most meg kell állni, a csôdös vezetésnek véget kell vetni! Az RMDSZ vezetése mondjon le, adja át a helyét tisztességes embereknek! Az RMDSZ-t csôdbe vivô, oligarchikus csoport lépjen vissza" - harsogta a mikrofontól Vekov Károly.

Dáné Károly ezekre reagálva a durcás kismalac meséjét mondta el. A kismalac beesett egy gödörbe és segítségért kiabált. Mikor valaki rátalált, és mondta, várj, azonnal hozok egy létrát, a kismalac durcásan rávágta: nem várok. Jó lenne, jelentette ki, ha néha tükörbe néznének a türelmetlenkedôk, s elmondta, hogy a most hangoskodó Vekovot látta pár nappal korábban egy tévéadásban, amikor egészen más hangnemben beszélt. Olyannyira, hogy egy barátja lepirította: ilyen emberek képviselnek a parlamentben?

Szilágyi Zsolt miért ne szavazhatna arra, hogy ne legyen kötelezô sorkatonaság, hogy Románia EU- tagállammá váljon, hogy magyarul írhassa le panaszát a bíróságon? - tette fel a kérdést Szabó Ödön, mert, mint mondta, ezekre a kérdésekre a képviselô nem válaszolt. Kullancspolitikának nevezte ezt, amely
"megfertôz, lebénít, amikor fontos, hogy az RMDSZ erôs legyen". Márton Árpád azt latolgatta, "mitôl (lehet) árnyaltabb egy ködös nem, mint a jól indokolt igen"? Nagy Benedek szerint "felelôtlen emberek cinikus és piszkos játéka folyik a Székelyföldön". Akik, mikor a népszavazástól való távolmaradásra szólítanak fel, nem beszélnek az öngyilkos kiskatonákról, elfelejtik a felekezeti oktatást, s azt, hogy hány székelyt aláztak meg a községházán, mert nem tudott románul.

- szólított fel válaszában Markó Béla szövetségi elnök. Olcsó politikai fogásnak nevezte a görcsös ellenzékbe vonulást, hangsúlyozva, hogy az alkotmány fontosabb az igennél vagy nemnél mindannyiunk számára. Vekov Károly "zsákutcájára" utalva ironikusan folytatta: sorozatos meghátrálás részesei vagyunk? Majd sorolta: a sorozatos meghátrálás eredménye a közbirtokossági erdôk, a visszaadott egyházi ingatlanok, a tulajdonjog garanciája, az anyanyelvhasználat... Furcsállta, hogy valaki egy olyan tévéadás után
"keménykedik", amelyben szégyenletesen gyengének bizonyult. Rossz politikának nevezte, kijelentve, egy ilyen adás után "nem kellett volna sietni megmutatkozni".

Szilágyi Zsoltnak pedig azt válaszolta: ha az RMDSZ puha, erôtlen, mert két kart követel a Babes-Bolyai egyetemen, akkor mit lehet arról mondani azokról a tusnádi táborozókról, akik miközben azt kiabálják, hogy sokkal többet kellene tenni akár az autonómia-kérdésben, "azzal az Andrei Margával piknikeztek" a legnagyobb barátságban, aki "ezt a két magyar kart is sajnálja tôlünk". Szemére vetette, hogy számon kéri a rögtöni autonómiát és azzal áltatja a magyarságot, hogy Európa is ezt akarja, miközben a külügyi bizottság tagjaként tudja, hogy nem így van. Ennek ellenére továbbra is a kettôs állampolgársággal "eteti" a magyarságot. Felszólította, külföldön is mondja azt, amit az SZKT-ban.

A "csonka demokrácia" kapcsán jelentette ki, hogy mi, ha nem belsô demokrácia, hogy mindent elmondhatnak, akár a vezetés lemondását kérhetik? Ám ez a belsô demokrácia nem téveszthetô össze azzal, hogy az RMDSZ tisztségviselôiként létrehoznak egy szervezetet, amely máris kijelentette, hogy az RMDSZ ellen indul. Ne mossák össze a két kérdést, kérte. Azt sem hitte, hogy bajban lenne a szövetség. Érthetô a csalódás a Szabadság-szobor ügyében, mondta, de az RMDSZ nem önmagában csalódott, hanem a román politikában és a demokrácia állapotában. Azonban ne keltsünk pánikhangulatot, mert sok a tennivaló, készülni kell a választásokra, úgy, hogy az RMDSZ-nek továbbra is meglegyen a támogatottsága az erdélyi magyarság részérôl. Eddig sem sikerült szétszakítani, ezután sem sikerül. Magabiztosan, de nem felfuvalkodottan kell közelíteni a választás kérdéséhez - mondta végül Markó Béla szövetségi elnök.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség mindenkori sikereinek egyetlen záloga az egység. Ez teremti meg érdekeinek következetes képviseletének a lehetôségét és nyújt erôt az érdekérvényesítéshez. A rendszerváltás óta megtett út tagadhatatlan és elvitathatatlan tanulsága ez, olyan érték, amelyrôl történelmi vétek lemondani.

Az alkotmánymódosításról rövidesen sorra kerülô népszavazás újabb alkalom egységünk mellett hitet tenni, abban a jogos tudatban, hogy újabb lépést sikerül tennünk a megkezdett úton.

A romániai magyarság az RMDSZ vezetésével az elmúlt években kitartóan küzdött azért, hogy Romániában visszaszerezzük törvényes jogainkat, közelebb kerüljünk közösségünk ügyeinek önálló, szabad igazgatásához. Példás összefogással sikerült eljutnunk oda, hogy ma lehetôségünk van az alkotmányt is megváltoztatni, és ezáltal tartós garanciát teremteni ahhoz, hogy a hivatalokban, a rendôrségen, a bíróságon vagy a törvényszéken végre a magyar nyelv is létjogosultságot kapjon. Lesz felekezeti oktatás, megszûnik a magántulajdon visszaállamosításának veszélye, nem lesz kötelezô a katonai szolgálat. Mindez felelôsséggel vállalt egységes politikai küzdelmünk eredménye.

Az október 18-19-i népszavazás a választás egyértelmûségének ritka pillanata, hiszen arról szavazunk, hogy módosuljon-e az ország alkotmánya, vagy pedig maradjon az eddigi, amelyet annak idején mindannyian elutasítottunk. Ezért nem lesz jó nekünk, ha nem változik az alkotmány. Változnia kell, érettünk is, az országért is, mert ezzel még erôsebbek lehetünk eljövendô küzdelmeinkben. Létkérdésünk, hogy a népszavazáson igent mondjunk.

A választás szabadsága mindenkit megillet. Most szabadságunkban áll, hogy illúziók nélkül válasszuk a jobb bizonyosságát. Azt a jobbat, amely mindennapi valóságunkról szól, és terméketlen illúziók helyett a szülôföldön való érvényesülésünk lehetôségeit gazdagítja. Éppen ettôl tartanak, és joggal, az alkotmánymódosítás ellen kampányolók. Agresszív ellenzésük akár irányadó is lehet számunkra a helyes választásban. Ha a szélsôséges nacionalisták ennyire félnek az alkotmánymódosítástól, az nekünk csak jó lehet. De attól függetlenül, hogy ôk vagy mások mit mondanak, teljes meggyôzôdéssel állíthatjuk, az utóbbi évtized legfontosabb döntése lesz Romániában az alaptörvény megváltoztatása.

Október 18-19-én minden magyarnak el kell mennie, és igennel kell szavaznia !

Aki ott lesz és igent mond - jövônket erôsíti.

Szövetségi Képviselôk Tanácsa

2003. október 11.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulásától kezdve következetesen küzdött a romániai társadalom demokratizálódásáért, a jogállami intézmények megteremtéséért, egy átfogó kisebbségi jogrendszer elfogadásáért, országunk európai és euroatlanti integrációjáért.

Szövetségünk programjának szerves része a különbözô autonómia-formák megteremtése, és továbbra is úgy véljük, hogy ennek a programnak a megvalósítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a romániai magyar nemzeti közösség szülôföldjén megmaradhasson és boldogulhasson.

Eddigi eredményeinket csakis úgy tudtuk elérni, hogy egységesen léptünk föl mindvégig, és ezt a politikai egységet továbbra is meg kell tartanunk, ha valóban a magyarság érdekében akarunk cselekedni, beleértve a különbözô autonómia-formák fokozatos kiépítését.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem támogatja a különbözô néven meghirdetett székely vagy magyar nemzeti tanácsok létrejöttét, mert véleményünk szerint a kezdeményezôk súlyosan félrevezetik a közvéleményt, és megpróbálják megosztani közösségünket. Az autonómiát nem hangzatos nyilatkozatokkal, hanem következetes küzdelemmel kell megteremteni és szövetségünk ezen dolgozik. Akik nemzeti tanácsok megalakításának ürügyén alternatív politikai szervezeteket akarnak létrehozni, veszélybe sodorják politikai egységünket, akarva- akaratlanul román nacionalista érdekeket szolgálnak, és csökkentik esélyünket arra, hogy közös programunkat megvalósítsuk. Jól látható ez a szándék ezekben a napokban, amikor a kezdeményezôk megkísérlik megzavarni a magyarságot, és gyengíteni az alkotmánymódosító népszavazás kampányát, miközben egyházaink, civil társadalmunk és az RMDSZ az alkotmányt jobbító népszavazásra szólítanak föl.

Az RMDSZ helyi, területi és országos tisztségviselôi nem vehetnek részt ezekben a testületekben, és nem is támogathatják azok létrejöttét semmilyen formában, az Alapszabályzat 132. és 135. cikkelye értelmében.

Szövetségi Képviselôk Tanácsa

2003. október 11.

MARKÓ BÉLA

Tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa!

Emlékeznek-e Önök egy hajdani varázsigére, amely így hangzott:
"nagy formulár"? Hát arra, hogy még azelôtt volt egy másik bûvös kifejezés: "kis formulár"? Jut-e még eszébe valakinek, hogy megosztottak voltunk 1989 elôtt is, mert voltak
"kis formuláros" vagy "nagy formuláros" magyarok, és voltak olyanok, egyre kevesebben, egyébként én is közéjük tartoztam, akik sem a "kis ûrlapot", még kevésbé a
"nagy ûrlapot" ki nem töltötték, mert nem gondoltak a kivándorlásra.

Voltak búcsúzók és búcsúztatók, de nem érzelmeink szerint különböztünk, hanem helyzetértékelésünk szerint. Nem magyarságunkban voltunk sokfélék végül is, hanem abban, hogy hiszünk-e még sorsunk itteni jobbra fordulásában. Nem arról volt más-más véleményünk, hogy mennyire rossz a helyzet, hanem arról, hogy amennyiben maradunk, reménykedhetünk-e a változásban.

Illendô, persze, most megmagyaráznom a fiataloknak, mirôl is van szó: a "kis ûrlap" a kitelepülési kérelem benyújtásához kellett a bukaresti magyar nagykövetségen. Akinek a kérelmét a magyarországi hatóságok elfogadták, az kapott egy "nagy ûrlapot", amelyet szintén ki kellett tölteni, de ez már azt jelentette, hogy csupán idô kérdése a bútorok bevagonírozása és a végleges kiutazás. Azt kell mondanom, hogy menni vagy maradni a vége felé már nem erkölcsi kérdés volt, hanem bizonyos értelemben politikai kérdés. Attól függôen mentünk vagy maradtunk, hogy bíztunk-e még a jövôben vagy sem.

Nem újkeletû hát a megosztottságunk.

De egyvalamiben nem voltunk megosztottak: abban, hogy magyarként akarunk megmaradni, és hogy legfôbb ellenségünk a román nacionálkommunizmus.

Persze, lehetett másképpen is csoportosítani az erdélyi magyarokat. Szilveszterkor például voltak "két éjfeles" és "egy éjfeles" magyarok. Volt, aki éjjel tizenkettôkor, a román éjfélkor is elkoccintott egy pohár pezsgôt, és aztán egy órakor, a magyar éjfélkor újból pezsgôvel koccintott, meghallgatta a Szózatot, és elénekelte a magyar himnuszt. Volt, aki tüntetôen csak a magyar éjfélkor ünnepelt, csakis azt tekintette az újesztendô megérkezésének. Voltak aztán olyanok, nagyon kevesen, akik nem vállalták ezt a szilveszteri dilemmát, ezt a minden évi szózatos, himnuszos, sírva vigadós Trianont, és csak a román éjfélre figyeltek. Kevesen voltak ilyenek, de ôk is közénk tartoznak, hölgyeim és uraim, mint ahogy közénk tartoznak természetesen a más módon "egy éjfelesek" is, a magyar újévet köszöntôk.

Ismétlem, megosztottak voltunk akkor is.

De ugyanakkor hihetetlenül egységesek voltunk abban a tekintetben, hogy ami van, az egyértelmûen rossz, és hogy azt meg kell változtatni. Sôt, gondoljunk bele, nagyjából azt is tudtuk mindannyian, hogy milyen világot szeretnénk magunknak felépíteni, ha mód nyílik rá.

Hölgyeim és uraim!

Kedves kollégák, tisztelt meghívottak!

Egykori "kis ûrlaposok", "nagy ûrlaposok" és "ûrlap nélküliek", régi és mostani "egy éjfelesek" és "két éjfelesek"!

Itt van-e az ideje, hogy éjfél szerint elváljunk egymástól?

Nincsen!

Hogy miért?

Azért, mert helyzetértékelésünk valószínûleg most is különbözik, de céljaink ugyanazok, és ezeket a célokat csakis együtt tudjuk megvalósítani.

Fontos az is, hogy ki mikor emeli poharát és pukkantja a petárdát, de fontosabb ennél, hogy mire iszik, és milyen új esztendô jöttét várja.

Errôl beszéljünk hát ma, kissé elôreszaladva az idôben.

A helyzetet, amelyben vagyunk, valószínûleg nem látjuk pontosan egyformán, függ ez a vérmérsékletünktôl, a tapasztalatunktól is, de függ elsôsorban attól, hogy honnan szemléljük.

Legutóbbi tanácskozásunk óta olyan jelentôs kérdések megoldásáról beszélhettünk, mint a felekezeti oktatás, illetve az anyanyelvhasználat jogának megfelelô formájú szabályozása az alkotmánymódosító törvénytervezetben, a kétnyelvû feliratok elhelyezésének beindulása a vasútállomásokon, a brassói Áprily Lajos és a szatmárnémeti Hám János líceum helyzetének rendezése, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar nyelvû beiskolázási számairól szóló kormányhatározat elfogadása, a Sapientia egyetem harmadik évének megnyitása és a marosvásárhelyi campus alapkövének letétele, a "státustörvény" alkalmazásáról szóló román-magyar megállapodás aláírása és a húszezer forintos oktatási támogatás eljuttatása immár többezer romániai magyar családnak.

A kormánypárttal kötött egyezség szerint elôttünk áll még az ôsszel, többek közt, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem két magyar nyelvû karának létrehozásáról szóló kormányhatározat elfogadása, illetve egy nekünk is megfelelô országos költségvetés kidolgozása.

Elôttünk van Románia NATO- fölvételének jövô tavaszi véglegesítése.

Elôttünk van az európai uniós tárgyalások lezárása 2004 végéig.

Elôttünk van az észak-erdélyi autópálya építésének megkezdése a jövô esztendôben.

Elôttünk van a választási törvény módosítása.

Elôttünk vannak a jövô évi választások.

Tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa!

Íme, ez is egy lehetséges helyzetértékelés, amely valós eredményeken és fontos célkitûzéseken alapul.

Egyetlenegy problémáról nem szóltam benne: a hirtelen megerôsödött román nacionalizmusról, amely az aradi Szabadság-szobor visszahelyezésének betiltásához vezetett.

Ez az egyetlen kérdés éppen akkora súllyal bír a mérleg egyik tányérjában, mint az összes többi a másikban.

Megértem azokat, akik azt mondják, szakítsunk azonnal.

Éppúgy megértem azokat is, akik arra figyelmeztetnek, köztük román és magyar értelmiségiek, hogy ne rúgjuk föl elhamarkodottan az együttmûködést, mert ez rossz lehet az erdélyi magyaroknak, és rossz lehet egész Romániának is. Sok igazság van ebben, hiszen minden valószínûség szerint pontosan azért alakították ki a kormánypárton belüli és kívüli szélsôségesek ezt a helyzetet, hogy egész Romániának az Európa felé való haladását lefékezzék, esetleg visszafordítsák.

Ilyenkor valóban mindig fel kell tenni a kérdést: kinek használ?

Nekünk nem!

A Nagy-Románia Pártnak igen!

A szekuritáté receptjeit megöröklô ultranacionalistáknak igen!

Szóljunk errôl nyíltan!

Azzal, hogy engedett pártja magyarellenes politikusainak, az adrian paunescuk hangoskodásának, a román miniszterelnök valószínûleg elkövette egyik eddigi legnagyobb hibáját, és talán végképp megrontotta az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt viszonyát. Lehet, hogy ezzel sikerül megnyerni a Nagy-Románia Párt szeretetét, de a választóit nem.

Rossz üzlet, miniszterelnök úr, odadobni a romániai magyarok szavazatait a szélsôséges nacionalisták szavazataiért, amelyeket egyébként még meg sem fognak Önök kapni. Hogyan akar az Ön pártja kultúrát teremteni Romániában, amikor legfôbb kultúrpolitikusuk a Ceausescu-diktatúra udvari költôje? Szeretném emlékeztetni Önt, hogy kértem már többször is, mondjanak le róla, vagy legalább szorítsák háttérbe ezt a retorikát, amely minden jelentôs román értelmiségit elriaszt Önöktôl.

Kibúvó választ kaptam mindig erre a kérdésre.

Nos, lassan-lassan már nem lehet kitérni a válasz elôl. Önöknek választani kell mielôbb: vagy egy eredményes, Romániát Európához közelítô román-magyar viszony, vagy mindenféle eszement ötlet a Szabadság-szobor szétszedésérôl, illetve Magyarországra való költöztetésérôl.

Önök, miniszterelnök úr, minket súlyosan megsértettek. Az engem nem érdekel, hogy az Ön mûvelôdési miniszterének tetszik- e a Szabadság-szobor. Nekünk tetszik! Érdekes módon az aradi románok sem mondták eddig, hogy nekik nem tetszene. Márpedig ha így van, akkor tessék elfogadni, hogy hátha mégis jogunk van nekünk is szobrot állítani ebben az országban.

Aradon!

A Tûzoltó téren!

És nem feltétlenül kézen fogva egy román szoborral, mert a megbékélési park ötletét csak akkor támogatjuk, ha az nem mûvészietlen és nem történelmietlen, tisztelt kormánypártiak!

Mit szólnának Önök, ha nekiállnánk szétszedni Mihai Viteazul vagy Avram Iancu szobrát, és külön próbálnánk elhelyezni a lovat és az embert?

Ugye, hogy blaszfémia?

Nos, mi is így vagyunk ezzel!

Tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa!

Ennek ellenére ma még nem javasolom, hogy szakítsunk. Ma még bízom abban, hogy nem irányváltás, hanem kitérô volt az, ami történt, és van annyi tartalék az RMDSZ és az SZDP közti együttmûködésben, hogy vissza tudjunk térni a helyes irányhoz.

Ma még hinni szeretnék abban, hogy az alkotmánymódosítás során elért eredmény, különösen az igazságszolgáltatásban való anyanyelvhasználat miatti ultranacionalista hisztéria vezetett a Szabadság-szobor visszaállításának megakadályozásához. Mi, akik ott voltunk, jól láthattuk a megveszekedett dühöt, amellyel próbálták ezt az alkotmányos intézkedést megsemmisíteni.

A Szabadság-szobor kérdését egyelôre az együttmûködés segítségével, és nem az együttmûködés megszakításával kell megpróbálni rendezni.

Késôbb majd, ha szükséges, újból összeülünk és döntünk!

Addig is szeretném ôszintén megköszönni az aradi RMDSZ-nek és általában az aradi magyaroknak, ahogyan ezt a problémát kezelték.

Higgadtan, felelôsen, határozottan.

Ilyen RMDSZ-szervezetekre van szükségünk mindenütt.

Mint ahogy köszönet illeti az aradi román polgármestert is, aki egyébként kormánypárti politikus, a Szociáldemokrata Párt ottani elnöke.

Visszatérve az alkotmánymódosításra: nem tudom, kellôképpen megértettük-e, tisztelt kollegák, hogy fordulat elôtt állunk. Az alkotmánymódosítás ellen kampányoló Nagy-Románia Párt megértette. Nem véletlenül riogatják a románokat a magyar nyelv hivatalossá tételével, ami számos nyilvános helyzetben így is lesz, ha globálisan nem is.

A Nagy-Románia Párt tudja, hogy amennyiben sikerül megbuktatni az alkotmánymódosítást, akkor talán soha többé a külön felekezeti oktatást vagy az anyanyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban nem tudjuk alkotmányos elvvé tenni Romániában. Aki azt hiszi, hogy az Európai Unió erre majd kötelezi Romániát, az becsapja magát, és becsapja magyar sorstársait.

Az az érzésem, hogy a mindenféle nemzeti tanácsokat szervezgetô levitézlett politikus kollégáink is jól tudják, mirôl szól az alkotmánymódosítás, és csak porhintésbôl emlegetik a "nemzetállam" meghatározást, amit ugyan megpróbáltunk megváltoztatni, de amirôl október 19-én nem fogunk szavazni, hanem csak a módosításokról. Ezek a kollégáink nagyon is tudatában vannak, hogy az alkotmánymódosítás megerôsíti mindazt, amit eddig építettünk, és ezáltal megerôsíti az RMDSZ-t is.

Inkább ne legyen felekezeti oktatás, inkább ne legyen alkotmányos jogunk a magyar nyelv használatára, inkább alázzák meg a székely öregembert vagy öregasszonyt továbbra is a rendôrségen azzal, hogy: "Vorbiti româneste", "Beszéljen románul", inkább legyen továbbra is kötelezô a katonai szolgálat, csak ne legyen igaza az RMDSZ-nek, csak nehogy megerôsödjék érdekvédelmi szövetségünk, csak nehogy ne lehessen tûzzel, vassal, légkalapáccsal, buldózerrel sem szétverni ezt a szervezetet.

Hát meggyôzôdésem, tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa, hogy nem lehet.

Lehetünk mi kormányon, lehetünk mi ellenzékben, dönthetünk úgy, hogy megszakítjuk az együttmûködést a kormánypárttal, vagy hogy megyünk tovább együtt, ezek a romániai magyar nemzeti közösség számára nagyon fontos, de végsô soron mégis csak taktikai kérdések.

Akár kormánykoalícióban, akár ellenzékben, nekünk együtt kell lenni!

Ez viszont nem taktikai, ez stratégiai kérdés. A kormányzás sem lesz megalkuvás, az ellenzékiség sem süllyeszt minket az asztalcsapkodás tehetetlenségébe, ha együtt, az egész magyarság nevében cselekszünk.

Ha megoszlunk, akkor majd mások cselekszenek általunk, mások szólnak a mi szájunkkal, mások integetnek a mi kezünkkel, mások lépnek a mi lábunkkal.

Zsinóron rángatott bábukká válunk, ha megoszlunk. Mondjuk ki nyíltan: PSD-zsinóron, PNL- és PD- zsinóron, Fidesz- vagy MSZP-zsinóron vagy európai uniós zsinóron, de mindenképpen másoknak kiszolgáltatva.

Ezt akarjuk?

Gondoljuk meg!

Ismét el akarjuk veszíteni a polgármester- választást Marosvásárhelyen?

Le akarjuk nyomni az RMDSZ-t a parlamenti küszöb alá? A víz alá? Meg akarjuk fojtani a romániai magyarság érdekképviseletét és ezáltal hosszabb-rövidebb idô alatt az egész romániai magyarságot?

Engem - minket! - egyes román politikusok megsértettek azzal, ahogyan a Szabadság-szoborról beszéltek, és ezért bocsánatkéréssel tartoznak minden magyarnak.

De ugyanakkor, tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa, megsértettek azok is, akik Székely Nemzeti Tanácsnak nevezik magukat, és még magyarul sem tudnak tisztességesen, amikor egy felhívásban hazugságot hazugságra halmozva az alkotmánymódosítás ellen ágálnak.

Mivel vagytok ti székelyebbek és nemzetibbek, kedves kollégák, mint mi?

Micsoda orcátlanság kisajátítani a magyar nyelv legszentebb szavait, és azt hazudni, hogy az a tiétek! Micsoda erkölcstelenség azt állítani, hogy ti autonómiát akartok, és mi nem!

Nem, kedves kollégák, nem ez a különbség közöttünk, hanem az, hogy mi dolgozunk is az autonómiáért, ti pedig rossz magyarsággal csak szónokoltok róla.

Tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa!

Ha együtt vagyunk, én nem félek semmiféle rossz helyzettôl, mert meg tudunk oldani minden problémát közösen. Ha kell, tárgyalunk, ha kell, összeveszünk, ha kell, tüntetünk, ha kell, kivonulunk, ha kell, megbékélünk.

Itt bent az RMDSZ-ben mondhassa el és mondja is el mindenki a kritikáját, támadjon a legélesebben, és ha többséget szerez, váltsa le azokat, akik neki nem tetszenek.

De ostoba módon más szervezetet alakítani, ahol végre együtt lehetnek a hasonszôrûek, amíg ott is ki nem derül - és már kiderülni látszik -, hogy még egy néhány emberes csapat is sokszínû, nos, ez végzetesen elgyengíthet minket. Ezt pedig nem engedhetjük meg.

Az RMDSZ-t belülrôl át lehet rendezni, de kívülrôl szétdarabolni nem hagyhatjuk. Arról a cinizmusról már nem is beszélve, hogy egyesek bent vannak, és úgy viselkednek, mintha kint lennének.

Nekünk szükségünk van a továbbiakban is minden áramlatra és minden véleményre! Akármennyire is haragszunk azokra, akiknek szûknek tûnik az RMDSZ, most mégis azt mondom: ha kell, tegyük tágasabbá, készüljünk így a jövô évi választásokra, legyünk minél nyitottabbak és demokratikusabbak, nyissuk meg azokat az RMDSZ-szervezeteket is, amelyek elklikkesedtek, mert vannak ilyenek, és ne varrjunk minden hibát a mások nyakába, de vigyük tovább ezt a szövetséget!

Az aradi Szabadság-szobrot nem fogjuk azáltal hamarább visszaállítani, ha párhuzamos rendezvényeket szervezünk.

Ez nem az erô, hanem a gyengeség jele a román ultranacionalizmus szemében.

Ami történt Aradon, az talán kijózanít és erôt ad. Nekünk nem egymással kell küzdenünk ezután sem, hanem azokkal, akik ma már elfogadják ugyan, hogy a vasútállomások neve magyarul is ki legyen írva, de egy szép és ártalmatlan mûalkotástól, a Szabadság-szobortól még mindig félnek.

Az RMDSZ felelôs szervezet. Felelôsséget vállaltunk saját magyar közösségünkért, felelôsek vagyunk Erdély sorsáért, és végül felelôsek vagyunk Romániáért is.

Vállalt feladatunkat csak a románokkal együtt tudjuk teljesíteni, csak velük közösen lehetséges továbbmenni. Hogy milyen viszonyban, kivel együttmûködve, az nyilvánvalóan függ a programtól és a helyzettôl. 1996 után sokat haladtunk elôre, és ezeket az eredményeket nem hagyjuk veszélybe sodorni, sem úgy, hogy minden kompromisszumba belemegyünk, sem úgy, hogy minden hidat felégetünk magunk mögött.

A következô hetekben minden valószínûség szerint sokat és sokakkal kell még beszélnünk errôl, többek között azokkal az értelmiségiekkel is, akik végre ismét megszólaltak, vagy meg fognak szólalni, látván, hogy nehéz sorskérdésekrôl van szó, és a politika egymagában nem tudhat mindent megváltoztatni.

Egy biztos, kedves kollégák!

Leszünk még sokáig "egy éjfelesek" és "két éjfelesek", de "kis ûrlapos" és "nagy ûrlapos" ne legyen többé senki közülünk.!

Elhangzott az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa október 11-i marosvásárhelyi ülésén

Felháborodással vettük tudomásul az írott sajtóból a polgármesteri hivatal azon szándékát, melynek megfelelôen kivágják "azokat a fákat, amelyek városrendészeti szempontból nem bizonyulnak megfelelônek", a központi zóna modernizálása miatt.

Az utóbbi években a polgármesteri hivatal rendszeresen megszegte a városi tanács 1999. évi 200-as, utólag kibôvített és 2003. évi 37-es számmal bejegyzett tanácshatározatának azon elôírásait, amelyek a zöldövezetek karbantartására vonatkoznak.

Az említett tanácshatározat Szabályzat címû függelékének III. fejezete 8-as cikkelyében a 2. bekezdés a következôket tartalmazza:

"… Minden közterületen végzett koronaszabályzó munkálat megkezdése elôtt kötelezô a közvélemény