Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Magyar Bálint Romániában

Hivatalos látogatásra Romániába érkezett pénteken Magyar Bálint oktatási miniszter.

A tárcavezetô látogatása október 13-ig tart, Kolozsváron megbeszélést folytatott Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezetô elnökével. A miniszter programjában a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorával, majd doktorandusz hallgatókkal szervezett találkozó is szerepelt.

Ma Marosvásárhelyen Magyar Bálint felavatja az Apáczai Közalapítvány támogatásával épült egyetemi oktatói lakásokat és könyvtárat, valamint megbeszélést folytat Markó Bélával, az RMDSZ elnökkel és Borbély László ügyvezetô elnökkel.

A miniszter vasárnap Csíkszeredán kerekasztal- beszélgetésen vesz részt, majd ellátogat a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, és találkozik az RMDSZ liberális platformjának vezetôivel.

Tegnap videokonferencián jelentette be Adrian Nastase miniszterelnök, hogy az alkotmánymódosításról szóló népszavazást két nap alatt bonyolítják le: szombaton, október 18-án reggel 8 és este 10 óra között adhatják le a voksukat az állampolgárok, 19-én, vasárnap pedig reggel 8- tól este 8-ig tartanak nyitva a szavazókörzetek.

Az ötletet tulajdonképpen a minap Romániába látogatott lengyel államfô, Alexandr Kwasnyewszki adta, aki saját hazájában már sikeresen kipróbálta ezt a módszert, amely az Európai Unió országaiban is hagyományosan használt. Nastase, mint mondta, a kormányhatározat megszületése elôtt konzultált a parlamenti pártokkal, kivéve a Nagy-Románia Pártot, és mindnyájan egyetértettek a kétnapos referendummal.

A sikertelen népszavazás elodázhatja Románia EU- integrációját

A kormányfô kijelentette: nem az ország biztonsága szempontjából van szükség egy európaibb alkotmányra. A biztonságot a NATO-tagság garantálja. Viszont fontos az euroatlanti szövetségnek is, hogy 2004 márciusára Romániában legyen egy modern, az idôk szavához alkalmazkodó alkotmányos keret. De ennél is fontosabb az EU szempontjából, folytatta Adrian Nastase, ugyanis az új alkotmány elfogadásával lezárul az átmeneti idôszak. A miniszterelnök a jövô hét végi referendumot a demokrácia próbájának nevezte. Az új alkotmányszöveg garancia arra is, hogy az elindított reformfolyamatok visszafordíthatatlanok.

Felhívta a figyelmet, hogy nem lesz második forduló, és egy negatív eredmény évekkel kitolhatja az ország európai integrációját, ami azt jelentené, hogy kárba vész tizenkét év munkája. Mint mondta, a Európai Unió is várja a népszavazás eredményét, ugyanis ez azt jelenti, hogy valóban csatlakozni szeretnénk Európához és tenni is akarunk valamit ennek érdekében.

Manipulálás és hazugságkampány

A továbbiakban a nagy-romániások "alkotmánylejárató hazugságkampányáról" beszélt. A pérémések, jelentette ki, a múlt szellemeit idézik, egy Erdély nélküli Romániával, a magyar nyelv hivatalos nyelvvé válásával ijesztgetik a lakosságot. Ezek "peremista hazugságok", mondta, hiszen az 1.-es cikkely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a 3-as az ország területének sérthetetlenségét szentesíti, a hivatalos nyelvrôl terjesztett hazugságokat a 13. cikkely cáfolja. Mint mondta, bízik az emberek bölcsességében, és felkérte a helyhatóságokat, tegyenek meg mindent, hogy az állampolgárok megértsék az alkotmánymódosítás lényegét és fontosságát. Ebben a sajtó segítségére is számít, mondta végül Adrian Nastase.

Október 9-én este Marosvásárhelyen egy rendôrjárôr ôrizetbe vette Andrássy Árpádot, a marosludasi RMDSZ elnökét, a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményezô Testületének tagját és Márton Lajost, a Magyar Polgári Szövetség marosvásárhelyi aktivistáját, akik Marosvásárhely fôterén a település Székely Tanácsának vasárnapi alakuló ülésére hívó plakátokat ragasztottak.

Elmondásuk szerint a rendôrjáror egyik tagja megjegyezte, hogy ez az a plakát, amirôl a tegnap a fônök beszélt.

Andrássy Árpádot és Márton Lajost több mint egy órán át tartották a rendôrségen, tôlük nyilatkozatot kértek, de ôk kijelentették, hogy ezt csak ügyvédjük jelenlétében írják meg, egyébként alapvetô emberi jogaikat sértônek találják a velük szemben alkalmazott eljárást. Jogi képviseletükre Kerekes Károly jogászt, parlamenti képviselôt kérték fel.

Miután nem voltak hajlandók nyilatkozatot adni, felvették adataikat és Iacob Vasile rendôrfelügyelô azzal bocsátotta el ôket, hogy az eljárást az ügyészség folytatja - olvasható a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának sajtóközleményében.

Amint arról tegnapi lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat, csütörtökön délelôtt Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere Erdôszentgyörgyön vált hasonló incidens alanyává.

Az RMDSZ elnöke nevetségesnek tartja, hogy a rendôrség és ügyészség azzal foglalkozik, hogy a marosvásárhelyi alpolgármester milyen plakátokat szállít magával. A politikus az MTI kérdésére válaszolva elítélte a Fodor Imre elleni hatósági beavatkozást. Ugyanakkor leszögezte: ebben az idôszakban mindenkinek az alkotmánymódosító népszavazás népszerûsítésével kellene foglalkoznia. Markó Béla a Székely Nemzeti Tanács létrehozásával kapcsolatos elképzelésekrôl szólva megállapította: nem jó megtéveszteni a magyarságot egy olyan kezdeményezéssel, amelynek hangzatos neve ellenére semmi köze az autonómiához, hanem az RMDSZ-szel szembeni alternatív politikai szervezet létrehozására irányul.

Aktuális

Szokásos, de aligha szokványos tanácskozásra ül össze ma a romániai magyarság miniparlamentje, az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa. Meglehet, éppenséggel rendkívülinek is bizonyulhat, hiszen többrendbéli fonnivaló gyûlt össze az utóbbi hetekben, hónapokban. Megkerülhetetlenül.

Már a "folyó ügyek" sem igazán könnyûek, hiszen a legközelebbi erôpróbán, az alkotmánymódosításról egy hét múlva sorra kerülô népszavazáson kell meggyôzô igent produkáltatniuk a magyarsággal. A területi szervezetek egyfajta vizsgája, ha úgy tetszik, tényleges befolyásának a próbája ez. S több mint "bemelegítô" a feltehetôen jövô tavasszal sorra kerülô helyhatósági választásokra. Külön gond, hogy az érdektelenség és - a fôleg vidéken tapasztalható - tájékozatlanság mellett, meg kell küzdeniük az alkotmánymódosítás megszavazását - túlbuzgó hatósági besegítéssel is reklámozott - ellenzôk "mindent vagy semmit" üzenô demagógiájával. A nemzet fogalmát nemes egyszerûséggel kisajátítók az érzelmi politizálásra hajlamosakban találnak délibábos áhítattal teli hallgatóságra. Ez már az észérveken túli világ. A pragmatikus politikus számára majdhogynem elérhetetlen. Hatástalanok az "apró" eredmények, még akkor is, ha hallatlanul fontosak. Mint a most szóban forgó alkotmánymódosítási cikkelyek. Kész abszurdum, hogy például papok biztatnak nem szavazatra, amikor a felekezeti oktatás vagy a közéleti nyelvhasználat szélesebb körû elismertetése a tét. Fô a lelkes ellenállás! S az sem kérdés számukra, hogy mi lesz a lelkiismerettel, ha referendum nyugtával újra csak a gyakorlatiasságuk miatt sûrûn ostorozott politikusokhoz kell folyamodniuk pl. az egyházi oktatás hétköznapi ügyeiben? Fölösleges kérdezni, a demagógia mûfajában jártasoktól eddig sem volt idegen a "fogjuk meg és vigyétek"-féle eljárás, hiszen a
"nemzeti", a "székely" meg mindenféle tanácsok hiteles alternatíva dolgában meglehetôsen tanácstalanok, vagy egyenesen az RMDSZ programját kívánják megvalósítani. Nahát! Eddig hol voltak? Apropó köpönyegforgatás. Arra igazán kíváncsi leszek a miniparlament mai ülésén, hogy mit kezd a testület azokkal az RMDSZ-tisztségviselôkkel, akik már leplezetlenül több vasat tartanak a tûzben. Egyszerre RMDSZ- tisztségviselôk, de szívesen vállalnak túlórát az RMDSZ ellenében szervezkedôknél. Legalább az egyik széket ki kellene húzni alóluk, mert ha nem vigyáznak, újra ott találjuk ôket a helyhatósági meg parlamenti választási listákon. Szomorú lenne.

Nem lesz ma könnyû "napirend" a kormánypárttal való együttmûködés dilemmája sem. A folytatás mellett éppen annyi nyomós érv szól, mint ahány a szakítás mellett. A protokollum- politizálás légkörét az aradi Szabadság-szobor viszállyá fajult ügye mérgezte meg. Ámbár, vegyük észre, a konfliktus elsôdlegesen a szomszédsági viszony tényleges állapotának a tünete. A törésvonalat szívesen húzzák kényelembôl (?) egyesek az RMDSZ és a kormányzópárt közé, valójában Románia és Magyarország kapcsolatáról van szó. Így a megoldást sem lehet az RMDSZ-re hárítani. Inkább fel kell vállalni. Hátha kiderül, hogy az egybecsengô érdekek ma már erôsebbek az elôítéleteknél.

Mi lesz még?

Remélhetôleg - mindezekrôl és egyebekrôl szólni -, futja ma a testületnek türelembôl és bölcsességbôl.

Másfél napja érkezett a megyébe Theodor Stolojan, az NLP-DP Szövetség társelnöke. Tegnap sajtótájékoztatón foglalta össze tapasztalatait az NLP marosvásárhelyi székházában. Elmondta, hogy elégedett a Maros megyei szervezettel, hiszen eddig 48 helyi szervezetet hoztak létre, a tervük pedig az, hogy 70-re növelik azok számát.

A meglátogatott helységekben, vállalatokban, intézményekben mindenhol gondokkal találkozott, amelyek azonosak az egész országban: a bürokrácia, a szociális kiszolgáltatottság. A megyében, de nemcsak, gátolja a fejlôdést az etatista mentalitás, a hatalom nem akar lemondani arról, hogy beleszóljon a helyi döntésekbe. A korrupciót, folytatta a liberális elnök, szenilitásszerû derûvel nézi a hatalom. Annyira elburjánzott a korrupció, hogy a világ szégyene lettünk. Véleménye szerint, amíg tolerálják az "indigó"-minisztert és a hozzá hasonlókat, addig nem reális a korrupció elleni harc.

A politikus határozottan állította, hogy Romániát 2007-ben felveszik az EU-ba, ez nem függ az életszínvonaltól. Szedhetünk tonnaszámra epret az unióban, almát s egyebet. Tehát van hely Románia számára, csak az a kérdés, milyen helyünk lesz. A kérdések a PRM álláspontjától a Magyar Nemzeti Tanácsig az egész skálát átfogták.

Zéró tolerancia a korrupcióval szemben

Népújság: Kérem, magyarázza meg, mit jelent pontosan az önök szlogenje: jog és igazság. Milyen igazságról, miféle jogról van szó, tekintve, hogy mind a Demokrata Párt, mind a Nemzeti Liberális Párt volt már kormányon, és akkor nem voltak ilyen szempontból igazán meggyôzôek. Mivel tudják meggyôzni a választókat, hogy ez alkalommal másként lesz?

Theodor Stolojan: Hogyan jutottunk el ehhez a megfogalmazáshoz? Láttuk, nincs olyan hely Romániában, ahol az emberek mindenekelôtt nem azt kérik tôlünk, hogy harcoljunk az igazságért. A hazugságról, amelyben az ország él, beszéltünk már. Az igazsággal kapcsolatosan felelôsségem teljes tudatában mondhatom, ma Romániában azt állítjuk, hogy jogállamban élünk, de a jogállam mást jelent azok számára, akik egy klikkhez tartoznak, azoknak, akiknek nem, egy egész rendszerrel kell hadakozniuk nap mint nap a földjükért, a házukért, az igazságukért, az adózás terén, és hadd ne soroljam, mindenhol igazságtalanságba ütköznek. Ez volt a kiindulási pont. Válaszolunk a választóknak erre az igényére. Másfelôl, arra reagálva, amit a civil társadalom képviselôi mondtak, hogy ezek tartalom nélküli üres szavak, mi úgy gondoljuk, hogy meg tudjuk tölteni tartalommal. Ezért mondtuk ki: zéró tolerancia a korrupcióval szemben. Gond, hogy a PSD semmiféle eszköztôl nem riad vissza, még attól sem, hogy politikai pereket indítson a politikai ellenfelei ellen. Ilyen esetekben kell az igazságot kideríteni: igaz a vád, vagy a PSD indított politikai támadást az ellenzék képviselôje ellen. Biztosíthatom, nem fogjuk tûrni a korrupciót.

Hogy mi a garancia erre? Azok a személyek, akik errôl beszélnek a liberálisok és demokraták közül. De garancia lehet a munkánk, a komolyságunk, az állampolgárok belénk helyezett bizalma.

Népújság: A kisebbségek jogaival kapcsolatban ön diplomatikus válaszokat ad. Ezzel szemben Traian Basescunak igen határozott véleménye van, amelybôl azonban az látszik, hogy vagy nem érti a lényeget, vagy nem érdekli a dolog. A kérdésem az: mikor hallunk konkrét kérdésekre egyértelmû válaszokat, amelyeket akár ajánlatnak tekinthetnének a magyar választók?

Theodor Stolojan: A következô kormányprogram alapját képezô dokumentumban, a szövetség 10 prioritást fogalmazott meg a 200 célkitûzés között. De a tíz alapvetô célkitûzésben benne van a kisebbségek jogainak védelme, az európai koncepció figyelembevételével.

Kisebb létszámmal mûködô osztályok

Október hetedikén a megszokott környezetben, pontosabban az építészeti iskolaközpont dísztermében, megyei hivatalosságok jelenlétében tartotta a tanfelügyelôség vezetôsége az idei tanév elsô úgynevezett munkatalálkozóját az iskolaigazgatókkal.

A szaktárca útmutatásai alapján biztosított sablon szerint Somesan Stefan fôtanfelügyelô kimerítô elemzést olvasott fel a Maros megyei oktatásügy elmúlt évi helyzetérôl. A hajdani jelentések nyelvén fogalmazott, de az újabban divatos kifejezésekkel tarkított beszámoló több mint két óráig tartó felolvasása igencsak megviselte a termet megtöltô elit pedagógusok türelmét, akik nem elit fegyelemmel, de - mivel megszavaztatták velük -, szünet nélkül ülték végig a maratoni nagygyûlést.

Furcsának tarthatjuk, hogy miközben a fôtanfelügyelô az oktatásügy reformjáról értekezett, nem biztosítottak számára a sokat emlegetett, és mindinkább bôvülô számítógépes parkból bár egy hordozható készüléket, hogy a jelenlevôk képernyôre vetítve láthassák az elhadart adatokat. Azt is furcsállnunk kell, hogy amíg a pedagógusok házának új vezetése képes volt arra, hogy egy jól szerkesztett nyomtatványt adjon a részvevôk kezébe, a fôtanfelügyelôi beszámolónak a rövidített kivonatát nem kaphatták kézbe, hogy könnyebben eligazodhassanak az felsorolt adatok tömkelegében. Az is igaz, hogy beszámolójának megjelentetését, a tanfelügyelôség által preferált két újságban kilátásba helyezte a fôtanfelügyelô.

A megyei 73,35 százalékos összbeiskolázási mutatót az országos átlaghoz képest jó eredménynek nevezte Somesan, aki aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az országos statisztikához viszonyítva az osztályok átlaglétszáma kisebb megyénkben ( az V-VIII-ban például átlagosan 18 tanuló jut egy osztályra, az országos 22-es átlaggal szemben), ami 2004- tôl okoz majd gondot, amikor Romániában is rétérnek az oktatás fejkvóta, azaz a gyerekek száma szerinti finanszírozására - mutatott rá.

A fôtanfelügyelô ismertette a kisérettségi eredményeit is. A nyári szesszióban a vizsgára állt 6098 gyerekbôl 4716 ért el átmenô jegyet minden tantárgyból, az ôszi szesszión 1525-bôl 930-an vizsgáztak sikeresen.

A beszámolóban elhangzott, hogy a VIII. osztályt végzett 7.185 fiatalból 4.343-an középiskolában, 2.530-an szakiskolában folytatják tanulmányaikat, s megyénkben 312 gyerek nem tanul tovább, amit a fôtanfelügyelô kedvezô aránynak tart. A középiskolák 3618 végzôse közül 3.423-an felsôoktatási intézményekben tanulnak, 184-en munkát vállaltak, s mindössze 11 tanuló maradt otthon. Valamivel rosszabb a helyzet a szakiskolák végzettjei esetében, az 1264 diák közül 255-en középiskolában tanulnak tovább, 638-an kaptak munkát, 371-nek a helyzete rendezetlen - tette hozzá.

Az emberi erôforrásokat illetôen elhangzott, hogy az oktatásügyben 7.951 pedagógusi állásból 5.263-at töltöttek be címzetes kinevezéssel rendelkezô szakemberek, rajtuk kívül 1811 képzett helyettesítôt és 800 szakképzetlen személyt ( 335-öt városon, 549-et falun) foglalkoztattak.

A fôtanfelügyelô jónak nevezte a címzetes pedagógusi állások elnyerése érdekében szervezett vizsga eredményeit, az 1743 jelentkezôbôl 820-an értek el hetesen fölüli átlagot, ami jobb volt az elmúlt évi teljesítménynél. A sokat bírált idei vizsga "újdonsága" és a nehézségek ellenére 1497-en értek el ötös fölötti átmenô jegyet - jegyezte meg.

Somesan szerint az állások betöltésének elhúzódása nem befolyásolta a tanévkezdést, és így Maros megye nem került a 15 ellenôrzött megye közé.

Többek között elhangzott, hogy a 490 igazgatói és aligazgatói állásból 303-at versenyvizsgával töltöttek be, 186 esetben ideiglenesen nevezték ki a vezetôket, mivel nem volt olyan személy az érintett tanintézetekben, aki eleget tett volna a követelményeknek. A fôtanfelügyelô részletesen kitért a a tantárgyversenyeken elért eredményekre, a különbözô tantárgyak oktatása során felmerült gondokra, és ismertette az új típusú érettségi statisztikai adatait, az 5322 végzôsnek a 73,37 százaléka vizsgázott sikeresen.

Szó esett az ösztöndíjakról, az alternatív oktatásról s a tanügy támogatásáról is. Elhangzott, hogy egy kisiskolás évi taníttatása 6,8, az V-VIII. osztályos diákok 9,2, egy középiskolás tanuló taníttatása pedig 10,2 millió lejébe kerül az államnak.

Hallhattunk még a tanszerekkel való ellátásról, a tej- és kifliprogram kiterjesztésérôl valamint a nemzetiségi oktatásról is, a fôtanfelügyelô által ismertetett adat szerint 32.543 diák tanul magyar, 1088 német, 1300 pedig roma tagozaton.

Az igazgatókkal tartott gyûlés keretében új és eredményesebb menedzsmentet ígért Nagy Edit, a Pedagógusok Házának nemrégiben kinevezett igazgatója, aki a tervezett továbbképzô programokról számolt be.

Nem az iskolákban, de a tanintézetek környékén folytatandó ellenôrzést ígért a megyei csendôrparancsnok, a prefektus pedig a módosított alkotmánytervezet megszavazására mozgósította a jelenlevôket.

Szóba került a Papiu Kollégium fizikatanárának sokat mediatizált ügye is, akit megvédett az iskola igazgatónôje, s a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója is cáfolta, hogy az elmúlt év során a szóban forgó tanintézetben tartott jógatevékenységen valamiféle különleges dolgot észleltek volna.

A gyulafehérvárti érsek aláírásával ellátott, valamennyi Fôtisztelendô Fôesperesi hivatalnak címzett körlevélben az az ajánlat áll, hogy az alábbi szöveget lehetôleg 2003. október 12-én, minden szentmisén - a hirdetések keretében olvassák fel.

Tisztelendô testvéreim, kedves jó hívek!

Már hetek óta a romániai közvélemény figyelmét az a kampányhadjárat köti le, amely az alkotmánymódosítást igyekszik elfogadtatni az állampolgárokkal.

Romániának sincs más esélye, mint csatlakozni a civilizáltabb és gazdaságilag fejlettebb európai közösséghez. Ezt csak úgy teheti meg, ha olyan jogrendet létesít, amely maradéktalanul biztosítja az emberi, közösségi és nem utolsósorban a kisebbségi jogokat.

Az 1991-es Alkotmány messze az elvárásaink alatt maradt.

Az európai közösség felé igyekezve érthetô, hogy Romániának is módosítania kell jogrendjét. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy alkotmánymódosítást eszközöltek ki. Meg kell valljuk, hogy a megújított Alkotmány - a maga teljes egészében - sem felel meg elvárásainknak. A régihez viszonyítva bekerült néhány olyan módosítás, amely mindenképpen elôrelépést jelent.

Számunkra nagyon fontos, hogy a felekezeti oktatás harmadik pillérként elismerést nyer tanügyi rendszerünkben. A módosított Alkotmányban anyanyelv- használati jogaink is bôvítést nyernek, és a tulajdonjogot is szavatolják. Ez azt fogja jelenteni, hogy az anyanyelvhasználat biztosítva lesz a közigazgatásban, az állami hivatalokban és az igazságszolgáltatásban. Megszûnik a kötelezô katonai szolgálat.

Tisztelendô testvéreim, kedves jó hívek!

2003. október 19-én döntenünk kell. Két lehetôség között választhatunk:

- Vagy elmegyünk, és igennel szavazzunk a módosított Alkotmányra, amely a fent említett többletjogainkat fogja biztosítani a régi Alkotmányhoz viszonyítva;

- Vagy nem megyünk el, és ezzel azon nacionalista pártok ellenakcióját támogatjuk, amelyek mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy ezek a számunkra elônyös jogok törvényerôre emelkedjenek.

Az egyházunkért és népünkért érzett felelôsség tudatával felszólítunk minden katolikus hívôt, minden jóakaratú, népét szeretô testvérünket, hogy ne hagyják ki ezt a lehetôséget, és szavazzanak igennel az Alkotmányra. Járuljunk hozzá, hogy egy lépéssel elôbbre jussunk az Európába vezetô úton.

Tisztelendô testvéreim és kedves híveink megértô és cselekvô közremûködését elôre is köszönjük. A jó Isten áldásában és összefogott - közös harcunk eredményében bízva küldjük mindnyájatoknak fôpásztori áldásunkat.

Gyulafehérvár, 2003. október 8. - a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén

Népevangelizációt szervez a hat marosvásárhelyi római katolikus plébánia, amelyrôl Papp László katolikus lelkész és Szénégetô István plébános értesítette szerkesztôségünket. Az evangelizáció során a cél helyzetképünk feltérképezése, és a megszólított csoportokkal, személyekkel való válaszkeresés a következô kérdésekre: mi az újjászületés és hogyan történik, miért a legfontosabb a megújulás, lehetséges-e népünk megújulása, személyesen mit tehetek, tehetünk ennek érdekében és mi az evangelizáció?

Ennek kapcsán nyilatkozott szerkesztôségünknek Csató Béla, az egyházközség fôesperese:

- Az evangélium jó hírt jelent, és így nevezzük a Szentírás négy könyvét (Máté, Márk, Lukács, János), amit az egyház Jézus hiteles élettörténetének és tanításának ismer el. Az evangelizáció pedig azt jelenti, hogy meghirdetni és átadni a jézusi örömhírt, amely egyetlen mondatban is összefoglalható: Jézus szeret bennünket. A népi evangelizáció során ezt a Krisztustól származó örömhírt a lehetô legszélesebb rétegekhez szeretnénk eljuttatni.

Tulajdonképpen ez mindig így történik, de az evangelizációban van egy új elem, az úgynevezett "inkulturáció". Ennek során egy nép, népcsoport, tájegység, régió kultúrájába ültetjük be a jézusi üzenetet, úgy, hogy az értékeit megôrizve a jézusi tanítással gazdagodjon és teljesedjen is.

Célunk, hogy rétegeket szólítsunk meg, sajátos életkörülményeiket, problémáikat, gondolataikat, elképzeléseiket vegyük számba az evangélium fényénél, és segítsük célkitûzéseik kibontakozását az evangélium által. Ennek érdekében készülünk minden családba elküldeni egy meghívó levelet, mellékelve az egyes csoportoknak szóló programot. Szeretnénk, ha ezekbe a beszélgetésekbe úgy tudnánk bevonni a célrétegeket, hogy minden ilyen alkalom tartalmas együttgondolkodás legyen.

Hogy miért tartjuk szükségesnek az evangelizációt? Mert úgy érezzük, hogy egyre jobban nô az elbizonytalanodás az emberekben életük értelmét, célját, rendeltetését illetôen. Továbbá olyan hatalmas erôk támadnak a szellemi és lelki élet ellen, hogy meg kell próbálnunk legalább a jóakaratú embereken segíteni, hogy rátaláljunk a közös útra. Ugyanakkor meggyôzôdésünk, hogy népünk igazi nagy baja a lelkiség problémája, s ha ez gyógyulna, akkor sok más gond is megoldódna.

Hiszem és vallom, hogy Erdélyben rengeteg nyomor megszüntethetô lenne egy más lelkiséggel. Az evangélium az örömhír, Isten egyetlen üzenete minden egyes embernek, ezt szeretnénk átadni a most kezdôdô evangelizáció során - nyilatkozta a fôesperes.

Tegnap dr. Dorin Florea és Csegzi Sándor alpolgármester nyitotta meg hivatalosan a középkori várban szervezett III. must- és borünnepet, amelyen az ország több megyéjébôl jelentek meg a kézmûvesek is termékeikkel. A megnyitón jelen volt Fodor Imre alpolgármester is, aki kezében borral töltött bögrével köszöntötte a jelenlévôket. Külföldi vendégek is voltak, a magyarországi testvértelepülések: Baja, Kecskemét, Szeged küldöttei. Mircea Moldovantól, a várbeli kiállítási komplexum igazgatójától tudtuk meg, hogy a tegnap délután egy óráig hozzávetôlegesen 100 kiállító igényelt standot a várban illetve az udvarban.

A hivatalos megnyitás idején még számos standon folyamatban volt a berendezkedés, a mezôzáhi Piscicola Rt. standja elôtt készült a halászgulyás, mintegy válaszként a bajai gulyásra. A bajai standon viszont valóban ritkaságokat fedeztünk fel. A bajai Vass János olyan fából készített boroskupákat, - poharakat és egyéb ritkaságokat, amelyek példányait a magyarországi Népmûvészeti Múzeumban fedezte fel. Három Erdélyben talált kupát is elkészített, ezzel Magyarországon újjáélesztett egy kihalt mesterséget - a pintérséget.

A polgármester hivatalos megnyitója kissé elhamarkodott volt, hiszen a standok zöme még nem nyitott.

Az alkotmánymódosító törvény elfogadására szervezett jövô hétvégi népszavazásról, a státustörvény módosításáról, valamint az oktatási támogatások helyzetérôl tájékoztatta többek között a nemrégiben alakult nagysármási RMDSZ-választmányt a megyei szervezet ügyvezetô elnöke. Brassai Zsombor csütörtökön találkozott a helybeliekkel és beszélt arról, miben változik az alkotmány, ha elfogadják az azt módosító törvényt. Az ügyvezetô elnök ezzel az alkalommal is hangsúlyozta: aki nem megy el vagy nemmel szavaz, az a régi - a romániai magyarság szempontjából rosszabb -alkotmányra szavaz. A helybeli magyarok ugyanakkor felvetették, hogy szórványkollégiumot szeretnének létrehozni, ahová behoznák a környéken élô magyar gyermekeket. Ezáltal terveznek olyan körülményeket teremteni, amellyel elôsegíthetik a fiatalkorúak magyar nyelven való tanulását.

Tegnap délben rövid látogatást tett a Kínai Népköztársaság nagykövete Marosvásárhelyen. Sen Te-laj nagykövet Ovidiu Natea prefektus meghívásának eleget téve szakította meg Szatmárnémetibôl Bukarestbe vezetô útját, hogy röviden elemezzék Maros megye kapcsolatát Kínával, különös tekintettel a Maros megye és a kínai Sanhszi tartomány között fennálló partneri szerzôdéssel megpecsételt kapcsolatokra. A prefektussal való találkozót megelôzôen a nagykövet a megyei kereskedelmi és iparkamara székházában kínai kapcsolatokban érdekelt Maros megyei üzletemberekkel folytatott "gyümölcsözô és nagyon konkrét" megbeszélést. Sen Te-laj kifejtette, hogy a kialakult vagy kialakulóban lévô gazdasági, kulturális, egészségügyi és oktatásügyi kapcsolatok fenntartása és fejlesztése mindkét fél számára elônyöket rejteget, ezért a nagykövetség bátorítja ezeket a kezdeményezéseket.

Bizonyára akadnak még olyanok, akik szívesen járnak színházba, noha nem szakmájuk, de szeretik a színházi mûvészetet, olvasnak róla, értenek hozzá, és véleményük is van a látott elôadásokról. Amit aztán vagy meg tudnak osztani másokkal, vagy nem. A szakmabeliekkel azért nem, mert ôk szakmabeliek, baráti társaságuk talán nem ért hozzá vagy nem érdekli, a színház elôcsarnokában zajló szüneti vitákat, beszélgetéseket pedig kevésnek találják. Sokan érezték már a jó, színházi témájú dumapartik, viták hiányát, ezért a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem negyedéves teatrológus szakos hallgatói úgy döntöttek, szervezni fognak ilyen beszélgetéseket. A Theatre Night nevet viselô beszélgetôest-sorozat elsô eseményére kedd este kilenc órától került sor a Cage koktélbárban, röviddel a Rejtélyes viszonyok címû elôadás után, mely által a téma is adott volt. A jó hangulatú, laza beszélgetésen, vitán részt vett Szélyes Ferenc és Nagy István színmûvész, az elôadás két szereplôje, a moderátor szerepét Király Kinga Júlia vállalta fel. Hallhattunk a darabról, az elôkészületekrôl, a fordításról (mely Nagy István keze munkája), a bakikról, kulisszatitkokról és a beszélgetôközönség is választ kapott kérdéseire.

Mint azt Fekete István ötletgazdától megtudtuk, rendszeressé szeretnék tenni a beszélgetôesteket, amelyeken bárki részt vehet, és ahol egy jó sör mellett az éppen aktuális színházi produkciókról beszélgethet a szereplô színészekkel, a nézôközönségbôl résztvevôkkel, elmondhatja véleményét, kérdezhet, vitázhat, érdeklôdhet a színházi életrôl. Sajnos, csak a keddi nap estéje áll a szervezôk rendelkezésére, de igyekeznek megoldást találni, hogy lehetôleg mindig az elôadások után gyûljenek össze a beszélgetni vágyók, amikor még friss az élmény. De errôl még tájékoztatni fogják a nagyközönséget. A következô est témája az Édes Anna lesz, elôreláthatólag kedden este kilenc órától a Cage koktélbárban. Ha pedig sikerül a beszélgetôest idôpontját a színházi elôadás napjának estéjéhez kötni, arról a szervezôk idôben tájékoztatnak. És mindenkit várnak a dumapartira, lehet készíteni a kérdéseket, észrevételeket.

Születésének kétszázadik évfordulója - Deák-emlékév - alkalmával a reformkor és a kiegyezés korának nagy formátumú politikusára emlékezünk. Deák Ferenc 1803. október 17-én született a Zala megyei Söjtörön. Tanulmányait Nagykanizsán kezdte, majd a bencések pápai gimnáziumában folytatta tovább. A jogot Gyôrött hallgatta, az ügyvédi vizsgát a pesti királyi táblánál tette, s ezután Zalában vármegyei szolgálatba lépett. Eleinte tiszti ügyész, majd árvaszéki jegyzô, s rövid ideig mint helyettes alispán tevékenykedett. Politikai pályafutása 1833-tól kezdôdött. 1833-1844 között Zala megye követe, a liberális ellenzék vezére az országgyûlésben. 1848. április 7- tôl szeptember 11-ig a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere volt. 1849 elején nem követte Kossuthékat Debrecenbe, hanem visszavonult birtokára. Az abszolutizmus idején a passzív rezisztenciát (ellenállást) hirdette. Az 1861-es országgyûlésen követelte az 1848-as törvények visszaállítását, a Felirati Párthoz csatlakozva, mely elismerte Ferenc József hatalmát. Az 1865-ös "Húsvéti cikk"-e indította el azt a tárgyalási folyamatot a Habsburgok és a magyarok között, ami elvezetett az 1867-es kiegyezéshez, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttéhez. A kormánypárt vezérének vallotta magát, de tárcát nem vállalt, s egyre jobban elzárkózott konzervatív pártjától. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmányainak megôrzéséért, a magyar alkotmányosság és önállóság megvalósításáért végzett tevékenysége elismeréséül a reformkor Deák Ferencet "a haza bölcsé"-nek nevezte el. 1876. január 29-én halt meg. A hálás utókor tetemei fölé mauzóleumot s a Duna partján szobrot állított (1887).

Az 1848-as forradalmak elbuktak, de már lehetetlen volt stabilizálni a haladást gátló abszolutizmust és megállítani a forradalmi folyamatot. A reális megoldást a két véglet között kellett keresni. Lassacskán a bécsi politikai körökben is teret hódított az a gondolat, hogy ki kell egyezni, mert különben a birodalom tönkremegy. A kiegyezési készség érlelôdött a magyar uralkodó körök, a földbirtokos osztály és a polgárság körében is. Deák és hívei úgy vélték, hogy a Habsburg-birodalmat megdönteni az akkori körülmények között nemcsak lehetetlen, de nem is kívánatos. Jobb megmaradni egy alkotmányos monarchia keretében, kiegyezni uralkodójával, mint gyenge, önálló államként létezni, és áldozatul esni a terjeszkedô porosz és orosz hatalmaknak. Ezzel a felfogással teljesen ellentétes nézetet vallott a torinói számkivetésben élô Kossuth Lajos. Nem a habsburgokkal kell kiegyeznie a magyarságnak, hanem a szomszédos kis népekkel - vallotta. Ezt a gondolatot öntötte politikai formába a Dunai Szövetség terve. Azonban ez a terv a maga korában megvalósíthatatlan volt, mivel nem csak a nagyhatalmak ellenezték, de az érdekeltek sem fogadták egyetértéssel. A magyar közvélemény nagy része is idegenkedve elutasította.

Idôközben a gazdasági fejlôdéssel, a vasútépítéssel járó piaci lehetôségek, a nagy európai konjunktúrában való részesedés vágya is egyezkedésre ösztönözte a vezetô réteget. A Deák körül tömörülô hazai liberálisok tehát örömmel fogadták az osztrák liberális képviselôk és az udvar részérôl történô egyezkedési kezdeményezést. Deák a titkos tárgyalásokon megfogalmazta, majd 1865 húsvétján megjelent nevezetes cikkében a nyilvánosság elôtt is ismertette a kiegyezés feltételeit. A Pesti Naplóban 1865. április 16-án (húsvét vasárnapján) megjelentetett cikkében leszögezte, hogy az ország területi egységének és az 1848-as törvényeknek a helyreállítása - felelôs magyar kormány kinevezése esetén - hajlandó a külügy- és a hadügy közösségének, vagyis közös intézésének és ellenôrzésének elismerésére.

Ferenc József jó szándéka jeléül felfüggesztette az 1861. évi februári alkotmányt, s 1865 decemberében összehívta a magyar országgyûlést. Az országgyûlési tárgyalások idején tört ki 1866 júniusában a német államok feletti hegemóniáért folyó porosz-osztrák háború, melyben Ausztria súlyos vereséget szenvedett. A königgrätzi vereség meghatározó jelentôségû volt a Habsburg-birodalom sorsára. A megrendült hatalom most már csak a kiegyezéssel állíthatta helyre egyensúlyát, tekintélyét. Így végül is elfogadták Deák kiegyezési felfogását. Ezek szerint Magyarország és Ausztria különálló és egyenrangú államok, közös uralkodóval, közös külüggyel, hadüggyel és ezek fedezésére szolgáló pénzüggyel, de két külön kormánnyal és parlamenttel.

1867 februárjában Ferenc József kinevezte a felelôs magyar kormányt, élén Andrássy Gyula miniszterelnökkel. Május végén az országgyûlés elfogadta a kiegyezési törvényt, melyen nem változtatott Kossuth számos figyelmeztetése, óvása sem. Június 8-án hatalmas pompával a Mátyás-templomban megkoronázták a királyt és hitvesét, Erzsébetet. Volt ezután kivilágítás, pénzosztás, ökörsütés, bôven evés-ivás. Ahogyan Ady írta:

A fátyol borult, az asztal terült, / Örült az úr-rend a Deák tettnek. / Fecerunt magnum áldomás … (vagyis nagy áldomást csaptak)

Deák Ferenc nagy mûve, mellyel törvényesen rendezte a nemzet viszonyát az uralkodóházhoz és az osztrák örökös tartományokhoz, új korszakot nyitott Magyarország történetében. A kiegyezés évtizedekre megvetette a békés fejlôdés alapját és új utat nyitott meg az ország anyagi és szellemi fejlesztésére.

Rendôröknél hagyomány a bajuszviselet, és rendszerint nem hosszú hajukról váltak ismertté. A mai Németországban azonban ahány szövetségi állam, annyiféle módon ítélik meg a hatóságok azt, hogy mit engedhet meg magának rendôr és rendôrnô a ruházkodás, hajviselet és általában a külsô megjelenés területén.

Rajna-Pfalz tartomány egyik lófarok-frizurás rendôre például arra panaszkodik, hogy Koblenz közigazgatási bírósága eltiltotta ôt ettôl a viselettôl. Indoklás: a lakosság nem feltétlenül veszi komolyan a rendnek azt az ôrét, akinek vállig ér a haja.

A törvény ôrei mindenesetre nagy súlyt helyeznek a rendôrök külsô megjelenésére és sokat is vitatkoznak róla. Szigorú elôírás szabályozza például, hogy rendôr(nô) milyen piercinget viselhet és a törvényhozók egyetértenek a lófarkas hajviselet eltiltásában.

Másként viszonyul ellenben a kérdéshez a 185 000 rendôrt tömörítô országos rendôrszakszervezet. A vélemények azonban - írja a DPA - ott is megoszlanak, amit jól példáz, hogy a szakszervezet központi lapjában e témáról nemrég megjelent egyik cikk dühödt hangú olvasói levelek egész áradatát váltotta ki. A levélírók többségének az volt a véleménye, hogy a rendôrségnek más gondjai is lehetnének, mint a rendôrök külsô megjelenésének meghatározása. Olyan gunyoros ellenjavaslat is megfogalmazódott levélírók részérôl, hogy "klónozzanak 300 000 rendôrt a mintapéldányból és azután állítsák ôket szolgálatba".

A szövetségi államokra tartozik annak eldöntése, hogy miként kell egy szolgálatban lévô rendôrnek kinéznie. Öt évvel ezelôtt az illetékes hatóság igazat adott egy müncheni rendôrnek, aki fülbevalóval akart megjelenni a szolgálatban. Hamburgban a 80-as évek végén bírósághoz fordult 15 tömött szakállú rendôr, mert nem akart szôrtelenítve szolgálatba állni. A bírák végül salamoni döntést hoztak: a szakállt akkor kell megnyirbálni, ha akadályozza a rendôrsisak felvételét.

A lófarkas rendôr-hajviselet 1996-ban már egy alkalommal vita tárgyát képezte jogászok között és akkor engedélyezték. Elvégre az egyenruhás hölgyek frizurája is eltér egymástól. Egy hesseni rendôrkapitányság pedig találóan jegyezte meg a lófarok-vitával kapcsolatban: "Nem az a lényeg, hogy a rendôr mit visel a fején, hanem az, hogy mi van a fejében".

40 éve, 1963. október 11-én halt meg Párizsban Edith Piaf, a francia sanzon felejthetetlen csillaga.

Edith Piaf - eredeti nevén Edith Giovanna Gassion - 1915. december 19- én született a francia fôvárosban. Rettenetes gyermekkora és zûrös élete volt, soha nem tudta megteremteni a magánélet harmóniáját. Életérôl, fôként kiskoráról sok legenda született, bár ezek jó része késôbb nem bizonyult igaznak. Ilyen volt például, hogy egy párizsi utcán, a Rue Belleville 72. szám elôtt találták,
holott valószínûleg kórházban született. Igaz viszont, hogy anyja énekesnô volt, apja utcai bohóc, akik nem sokat törôdtek gyermekükkel.

A kislány egy Párizs környéki bordélyban nôtt föl, mivel egyik nagymamája - aki magához vette - nyilvánosházat vezetett. Gyerekkorában probléma volt a szemével, ez a tény késôbb olyan történetté kerekedett, hogy majdnem vak volt, és négyéves korára csodával határos módon visszanyerte látását. Már 15 évesen az utcán énekelt, így kereste kenyerét. 1935-ben fedezte fel Louis Leplée, a Pigalle egyik kabaréjának tulajdonosa. Ô adta neki a Piaf nevet, ami a francia argóban kis verebet jelent. Ô adta rá azt az egyszerû fekete ruhát is, amelyet Piaf késôbb is nagyon szeretett.

A törékeny, kicsi lány elsô sikeres fellépésekor az ABC színházban a Mon Légionnaire és a L’accordéoniste címû sanzonokat énekelte. Maurice Chevalier a közönség soraiból felállva, tapsolva kiabálta: "Ez a gyerek, ez a szívébôl énekel". Piaf Chevalier támogatásával indult el felfelé ívelô pályáján, amely a II. világháború után teljesedett ki.

A kis szürke, jelentéktelen nô, amikor énekelni kezdett, mindenkit elvarázsolt. Sikere volt a párizsi Olympia, a Bobino és a New York-i Carnegie Hall színpadán is. Több mint húsz éven át az ô lemezei voltak a legkeresettebbek a francia piacon. Fantasztikus egyéniség volt, az extázisig átélte dalait, hangja erôteljes, enyhén fátyolos volt, jellegzetes kiejtéssel énekelt. Minden dalába mindent beleadott, teljes egyéniségével jelen volt az elôadott darabban. Megénekelte és általa a hallgatóság is átélte a szegénység megaláztatását, a kiszolgáltatottságot, a mellôzöttséget, a szerelem kínjait és gyönyörét. Dalai nagy részét ô komponálta, s a szöveget is ô írta. Több filmben szerepelt, rendezte ôt Jean Renoir és Sacha Guitry is. A Csillagok fény nélkül címû nagy sikert aratott filmben Yves Montand volt a partnere.

Piaf karrierje csúcsán sem feledkezett meg az indulás nehézségeirôl, fiatal mûvésztársait mindig segítette. Olyan mûvészeket fedezett fel és támogatott, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Georges Moustaki. Akármennyit keresett, sose volt pénze, nagyvonalú és bôkezû volt, mindenkinek adott, aki hozzá fordult.

Miközben a világ a lábai elôtt hevert, ô mindig boldogtalan volt, magánélete katasztrofálisnak mondható. Rengeteg férfikapcsolatában az igazit vágyta, s csak Marcel Cerdan bokszbajnokban találta meg a társat. Cerdan repülô-szerencsétlenség áldozata lett, s elvesztését Piaf sosem tudta kiheverni. Kereste ugyan a kapcsolatokat, ezekbôl nemritkán sok szenvedéssel, csalódással került ki. Egyre többet ivott, s koncertjei mind sokkolóbbak lettek.

Utolsó éveiben is betegen, magát nem kímélve, megszállottan dolgozott. Fiatalon, 48 éves korában halt meg, alkohol- és kábítószer- túladagolás miatt. Halálhírét meghallva Jean Cocteau költô, aki egész életében hûséges barátja volt, szívrohamot kapott és szintén meghalt. Egyszer ezt írta Edithnek: "Te mindazt képviseled számomra, ami értékessé teszi ezt a Franciaországot, amelynek a bája és kedvessége sajnos már eltûnt."

Piaf 40 éve halott, de hangja halhatatlanná tette. A házban, amely elôtt a legenda szerint találták, ma Piaf-múzeum van. Életérôl filmek, színdarabok, könyvek sokasága készült. Életrajzi regénye, a Nem bánok semmit sem, magyarul is megjelent. A kis veréb fiatalon elmúlt, de hangja, egyénisége fogalommá vált, s örökre hozzátartozik Párizshoz. A Padam, padam, a Milord, vagy a Nem bánok semmit sem dallama örökre fülünkben cseng.

Kovács András Ferenc

(Képek egy Itinerariumból)

"Semmik vagyunk. Mesék: mesét mesélôk."

(Ricardo Reis: Semmibôl sem lesz semmi)

A költészet magasba von

S kimért akár a British Airways

A nyelv az út már senkié

Az égi lényeg itt is elvész

Pegazusomra begazoltan

Szállok föl reszket rossz inam

Lenézdegélem Európát

Rázkódva bezget Rossinante

Vagyok Don Quichotte de la Manche

Holtfehér sziklafal Dover

Röpül egy bátor Literátor

Nehézbombázó s egy baldóver

Alant a Big Ben tán a Tower

Ma költôt senki sem nyakaz

Nyugodhatsz Sir Walter Raleigh

Az élet félnyers versszakasz

A szárnyaló frász légbe fölkap

Létalkotó görcs visz tova

Gudbáj London magába szippant

Már Olysippo Lisboa

Ulysses most alapítja

Meg hét halmon Lisszabont

Pénelopé lepedôjén

Minden szálat visszabont

Vasárnap lesz százhét templom

Kürtöl hajó harangoz

Megszületik Dom Enrique

És Álvaro de Campos

Fellegek közt elvitorláz

Vasco da Gama s Camoes

Káprázatos ha Belémben

A toronyból kihajolsz

Fölragyog a Jeromos-rend

Fénylik Alfama s a Baixa

A Brasileira a Chiadón

Bronzabb Dom Fernando bajsza

Fád dallamok borongások

Bormérések jacarandák

Szaporodnak a poéták

Kik a Mindent akarandják

Benépesül a Pantheon

Szellemeit tûri még

Rímben írnak gyûl a mûkincs

Mûremek meg mûrimék

Mánueli cirádákon

Mar kígyó a farkába

Megdicsôült kávéház a

Martinho da Arcada

Egy magányos sarokasztal

Meu mestre querido!

Rég leomlott Lisszabon mint

Babylon meg Eridu

Tömjén terjeng a mór várban

Rikoltoz négy fehér páva

Szél paskolja negyven arcom

Húsz sugárzik húsz még báva

Koldus kántál sikátoron

Líraiság süt át rézsút

Poétikák haldokolnak

Alkonyat rázza a Tejót

Alászállok a Rossión

Önmagamnak fattya bátyja

Pessoátlan a pillanat

Mint a mester nagykabátja

Pokolra megy személyesen

Minden személytelen lényeg

Senkik leszünk mesék habján

Hánytorgó kék csempefények

Tallozó

Valaki szólított a nevemen, / valaki, aki egyre eltûnt; / egyszerre lépett velem együtt, / és egy ütemre lélegzett velem. (Tóth Istán) * Nagy szamárság volt hírbe hozni az embert a majommal. A kutyához, a bivalyhoz vagy a farkashoz is több köze van. Majom, pingvin, zsiráf, állatkert és tévé... De egy ló, azzal beszélgetni lehet, a ló értelmes, barátkozni lehet vele, és persze, gondolkozik is. (Vida Gábor) * - Az istenfáját, ne üsd ôket! - kiáltja oda a gróf a bakon ülô öreglegénynek, s tulajdon nyakához kap, nem is egyszer. Hirtelen ropogás az ülepén. A nadrág varrása volt; továbbfut a bomlás. Megint kihízta. (Lászlóffy Csaba) * Összegezésképpen: bár a román nyelvre fordított mûvek viszonylag számosak, recepciójuk viszont alig van. Ennek lehetséges okai: a válogatások, mint névsoraimból kiderül, jobbára esetlegesek; fordításkritika nem jelenik meg; a kezdeményezések megszakadnak, a különféle fórumok pedig nem látszanak tudni egymás eredményeirôl. (Selyem Zsuzsa) * ott robog a pici traktor. / Megriadnak picit attól / Tücskök, Pockok, mindahány, / aztán helyreáll a béke, / megnyugszik a puszták népe, / látva, hogy már messze jár // a Búskonya Magyar Bajusz / és a Bátor Konyhalány. (Keresztesi József) * Az üvegházból kilépve az Akropoliszt sûrû köd borítja, odalenn a tenger gyûrött szürkeségében is ijesztô. Nyugodt és fenyegetô. Ebben akartam én mindenáron megfürödni? - kérdem magamtól megszégyenülten. Nem kell nagy felfedezôi érzék, hogy belássam: egy névtelen, valószínûleg elhanyagolt, soha fel nem fedezett, minden jel szerint teljesen puszta szigeten tartózkodom, mögöttem semmiféle épület, a tulipánhagymák talán nem is léteztek soha. A sziget lassan úszik velem. Mint egy anyahajó. (Sebestyén Mihály) * Szélütött dermedtségükben egyetlen lehetôség kínálkozott nyilvánvalónak, amit éppen a fiuk vázolt fel egy alkalommal: a Kárpáton kívüliek legtöbbje Erdélybe kívánkozik, nekik ez már Európa! A lányok valakinek a nyakába varrják magukat, a fiúk benôsülnek, aztán egy-két év, és jön az egész pereputty! (Kiss János) * A romániai romák jelenleg is kemény egzisztenciális harcot vívnak, ami negatívan befolyásolja alkotókedvüket. Az irodalmi élet csupán akkor fog számottevô fejlôdést mutatni, ha az ország gazdasági- társadalmi helyzete megszilárdul, erre azonban még várni kell egy ideig. Amennyiben a feltételek adottak, a romániai roma irodalomban megvan a potenciál, hogy az összroma kultúra lényegi tényezôjévé váljon. (Rajko Djuric). * Most, hogy a csend szavakra lázad, / elönti földem összes neveit, / s oszlik az összhangzó káprázat: // nevemet, mely világnyi látszat, / a néma nevek körbetemetik. / Csak magányom ér az Istenig. (Tóth István: Név. A költô október 25-én lenne 80 éves.)
* LÁTÓ, 2003/10., október.

B.D.

Kisebbségi sorskérdések egyetemes összefüggésben

Ma délután 6 órakor egykori barátai, tanítványai, tisztelôi eseményszámba menô tárlatnyitón emlékeznek meg Marosvásárhely 50 évesen elhunyt jeles festôjérôl, Nagy Pálról. Az átfogó emlékkiállítás egy rangos rendezvénysorozat elindítója, amellyel az utódok a nagy hatású alkotó és mûvészpedagógus életmûve, egyénisége elôtt tisztelegnek. Az emlékévrôl már írtunk lapunkban, most a tárlatról és a többi tervezett megnyilvánulásról az alkotó fiával, Vécsi Nagy Zoltán mûvészettörténésszel beszélgetünk.

- A gazdag életmûbôl mennyit sikerül bemutatni ezen a kiállításon?

Nagyon sokat, az életmû kiteljesedésétôl majdnem a teljes anyagot. Ez a hatvanas évek kezdetére tehetô, és egy kis magyarázatra szorul. Édesapám ugyanis nagyon tisztelte tanárait, de úgy érezte, hogy egyénisége érvényesüléséhez el kell felejtenie mindazt, amit a fôiskolán tanult. Egy-másfél évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy rátaláljon saját hangjára, útjára. Az emlékkiállítás képei onnan indulnak, ahol a mûvekben már csírájában benne volt a késôbbi, nagyra értékelt Nagy Pál.

- Valószínûleg lehetetlen eltekintened mindazoktól a szubjektív tényezôktôl, amelyek édesapád emléke révén benned élnek, de ha mégis a mûvészettörténész objektivitásával próbálnád értékelni a kiállítást és a felvonultatott anyagot, hogyan értékelnéd azt?

Persze, hogy nem tudok eltekinteni a személyes vonatkozásoktól. Édesapám igen erôs egyéniség volt, rendkívüli hatással volt ránk, és nem túlzás, ha azt mondom, hogy mûvészettörténész is azért lett belôlem, hogy mûvészetét, mûvészi, szellemi hagyatékát kellô tudással, szakértelemmel tudjam feldolgozni. Hosszú ideje dolgozom egy nagyobb monográfián, kötetnyi jegyzetem van, de még sok a feltárnivaló, hiszen ô mindig a dolgok minél tökéletesebb kivitelezésére törekedett, nekem is úgy kell elhelyeznem, bemutatnom, értelmeznem egész életmûvét. Magam is több kiállítást rendeztem a munkáiból, Budapesten hármat is, Hatvanban is, csoportos tárlatokba is belehelyeztem mûveit, gondoljunk csak a Felezôidô címû jelentôs kiállításra, amelyet a budapesti Ernst Múzeumban láthatott a közönség. De ez a tárlat más, ez egy olyan kurátori kiállítás, amelyet egykori tanítványa, Irsai Zsolt rendezett a maga szemszögét érvényesítve. Örülök, hogy egy olyan alkotó szempontjai szerint áll össze az anyag, aki már egy újabb nemzedék esztétikáját vallja magáénak, és mégis nagyon fontosnak tartja Nagy Pál mûvészetét. Rendezési elgondolása szerint szinte mindent megtudhat a közönség Nagy Pálról. Nemcsak a fômûvek, a jelentôs festmények láthatók a tárlaton, hanem rajzok, vázlatok, grafikák is szép számban. Azt akarta, hogy az édesapám tevékenységére jellemzô pezsgô mûhelymunkát, a gondolkodásmódját is érzékeltesse, a nagy képekhez kapcsolódó elôtanulmányokat is bemutassa. Gyakran papírdarabkákra jegyezte le gondolatait, rajzolt skicceket, ezekbôl is több került be a kiállításra, amely a festményeinek ismerôit is kielégíti, az életmû alapos ismerôinek is képes újat mondani, és azokra is komoly hatással lehet, akik most találkoznak elôször Nagy Pál alkotómûvészetével.

- Ti, örökösök rendelkeztek valamennyi Nagy Pál-képpel. De sok mû múzeumokban, intézményekben, magángyûjtôknél van. Nehéz volt összeszedni az anyagot?

Nem volt könnyû, de el kell mondanom, hogy majdnem mindenütt nagy készséggel segítettek. Sem a múzeumok, sem más illetékesek nem akadályoztak, a magánszemélyek közül többen pedig maguk jelentkeztek, hogy a kiállításra rendelkezésünkre bocsássák a képeiket. Ez is jelzi, hogy Nagy Pál nem problematikus személy az utókor számára. Egyébként számomra is izgalmas újra találkozni az Erdélyben maradt mûvekkel.

- Ez a hozzáállás is reményt ad arra, hogy a Nagy Pál-emlékév tervezett rendezvényei - hiánytalanul megvalósulhatnak.

Igen, ebben feltétlen bízom. Tulajdonképp 2004 a kerek évforduló éve. Januárban lesz édesapám születésének a 75. és júniusban tragikus halálának a 25. esztendeje. Ma a tárlatnyitón katalógus nem lesz, csak egy emléklapnak beillô rendhagyó plakát, amelynek azért bizonyára örülnek majd a kiállításlátogatók. Az életmû-katalógus bemutatására januárban kerül sor. Jövô év májusában reméljük, hogy megtörténik itt, Vásárhelyen az utcanévadás és az ehhez kapcsolódó ünnepség. Júniusban pedig a fôtéri mûteremház falán felavathatjuk a Nagy Pál-emléktáblát. Ennyit mindenképpen megérdemel az a sokoldalú alkotó, aki a közösségéhez, városához és az emberséghez örök életében annyira ragaszkodott.

N.M.K.

Bölöni Domokos

A munkafüzetben az állt, hogy október hatodikán kijön a megyei brigád, és kulturális felkészítôt tart a községi kádereknek. Az insztruktázs végén pedig néptánc- és népdal-bemutatóra kerül sor a kiscsokoládi kultúrotthon színpadán.

A nemzetközi helyzet azonban feszt fokozódott, a brigád kijelölt elnökét számos társával egyetemben sürgôsen Bukarestbe hívták, hogy számot adjon az ôszi kártevôk elleni küzdelem állapotáról, valamint azért is, hogy meghallgassák a Kárpátok Géniuszának legújabb magisztrális expozéját abból az alkalomból, hogy a Buridáni Egyetem harmadszorra is díszdoktorává avatta.

Miután a megyei nagyok mind a fôvárosba vángliztak, itthon azonnal fellépett a második, sôt a harmadik vonal, Csuturiga elvtárs átszólt Boghos elvtársnak, menne már ki a brigáddal Kiscsokoládra, mert né, ôszintén szólva az a helyzet, hogy az anyósának még nincs leszedve sem a szôlôje, sem a kukoricája. Természetesen nem Csuturiga elvtárs kétkezi munkájára volt szükség az anyós háztáji földjén, hanem a kitûnô szervezô hírében álló Csuturiga elvtársra, aki mozgósítja a falut, és percek alatt leszedve mind a kukorica, mind a szôlô. Sôt a szôlôt lehetôleg már sajtolt-préselt állapotban puttonyozzák a kádba.

Igen ám, de Boghos elvtársnak viszont az unokahúgával gyûlt meg a baja. Egyszer szelíden megerôszakolta az irodájában, s azóta az a lány szabályosan zsarolja a nagy tekintélyû hivatalnokot: ha nem viszi hétvégi autós kirándulásokra (Brassó-Pojánára, a moldvai kolostorokhoz stb.), kihallgatást kér az elsôtitkár elvtárstól, és mindent kipakol. A lány igen gazdag dokumentációval is rendelkezik, hiszen kismillió fénykép készült enyelgéseik színhelyein.

Boghos elvtárs tehát átpasszolta a brigádot Kicsiminya Sunya Bertalan elvtársnak, akit nemrég hoztak fel direkt a termelésbôl, de már elvégezte a Gyuripista Pártegyetem látásnélküli szakán a népmûvelôi szakot, tehát ô fog kimenni október hatodikán Kiscsokoládra.

A brigád tagjai között találunk nôket és férfiakat vegyesen. A nôk a nôk nevelésével foglalkoznak, a férfiak megoszlanak az állatok, a baromfiak, a mezei pockok elleni harc és a népmûvészet között, melyet természetesen Kicsiminya Sunya Bertalan, mûvésznevén Bircsi elvtárs képvisel.

Nyolcszemélyes kisbusszal érkeztek a Mazsola völgyébe, ahol Kiscsokolád - mindjárt srégvizavi Nagycsokolád és Purgóbeskete mellett - barátságosan elfekszik. Tíz órakor értek oda, de a faluban teremtett lélekkel nem találkoztak. Végül egy bakternek látszó bundasapkás paccingerre bukkantak, aki egy pincemélyedésben szunyókált. - Nincs egy kicsi pálinkájuk? - érdeklôdött barátságosan, majd elmotyogta, hogy a faluban éppen most tartják a termés napját, mindenki az elnök elvtárs törökbúzáját szedi a Rapó nevû dûlôben meg a Fekete Rezben. A brigád nagyon elszontyolódott, a sofôr utasítást kapott, hogy dudaszóval hordozza körül ôket a faluban, ennek azonban az lett a direkt hatása, hogy a patak partján szaunázó valamennyi lúd magasba lendült, majd az autó fölött körözve hirtelen ráesett a jármûre öt-hat kövér nagymadár, minek következtében kormányozhatatlanná vált a gép, a sofôr pedig jelentôs zöld adalékkal szagosodva kergette tova a siserehadat, viszont azonnal elôkerült a ludak gazdája, egy Lúdas Manyi, az elvtársak nem észlelték azonnal, hogy féleszû az istenadta, és szabályos kereszttûz alá vették kérdéseikkel. Lúdas Manyi azonban szó nélkül leteperte a sofôrt, és mindjárt közösülni akart a markáns férfiúval.

A ricsajra falkányi kutya ugrott elô, nem tudni, honnan, de az elsô marást természetesen Kicsiminya Sunya Bertalan, mûvésznevén Bircsi elvtárs kapta, máig látszik a jobb sípcsontján, mikor a Halas kocsmában ad-hoc koncertet rögtönöz. A brigád többi tagja nagyjából egyenlô arányban veszített nadrág- illetve szoknyacafatokat.

A csokoládi csepûtelefonon híre kelt íziben, hogy valakik "fentrôl" megjelentek, és okvetetlenkedve kutakodnak, úgyhogy a téeszelnök, akinek mindenki dolgozott ma itt, megjelent egy impozáns traktoron, és felismerve Kicsiminya Sunya Bircsi elvtársat, leugrott erôgépérôl, majd oly erôvel ölelte magához a brigád vezetôjét, hogy azóta is szuszkinos az elvtársadta.

Az ölelést megismételte Nicolina és Máricsika elvtársnôkkel is, de azok már túl lévén bizonyos koron, élvezetük igen mérsékelt maradt.

Rögtön mezôszemlét tartottak, ami abból állt, hogy a téeszelnök, Ballagó Mózsi elvtárs kiballagott velük a kukoricás szélére, ahol a frissen sült kalács és a köményes pálinka állt, ez egy vékony kénálkozás, szabadkozott a robusztus Mózsi, onnan nyerte melléknevét, hogy egy tejeskannával ahajt csak innen né, Szibériából ballagott csendesen, szép leptiben haza, ez csak egy vékony kénálás, majd jön a rendes tízóraizás, az ebéd, az ozsonna és az elvtársi fogadás, vagyis a töltöttkáposztás vacsora a kultúrházban.

Szóval mégiscsak vártak bennünket, élénkült meg a társaság. Lám-lám, a munkafüzet is megvan, az elnök intésére ugrik elô a semmibôl, illetve a kukoricatábla mélyébôl egy fiatalember, ô a párttitkárhelyettes kultúrizgató. Hát csak izgassák, elvtársak, izgassák, mondja Kicsiminya Sunya Bertalan, mûvésznevén Bircsi elvtárs, lám, máris mennyi itt a kipipálnivaló.

Avval kipipálta a mezei futóversenyt, a libaúsztató vetélkedôt, a kacsahápogtató kultúrkvíz helyi szakaszát, a szôlôtôkefejô versenyt, a kukorica- és csórécsigafosztó olimpiát, a Nôk Órájának beállítását grinicsi idô szerint.

Ballagó Mózsi hirtelen elszomorodott, majd el is sírta magát. A brigád döbbenten állta körül a hatalmas embert: vajon mi lelte. Csak nem a tömérdek pálinka?

Ah, dehogy. Meghalt a legjobb barátunk, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom egyik rendkívül hatékony aktivistája, lelkünk lobogója, Salak Piskóta Józsi. Salak Piskóta Józsi bányászként vitte mind magasabbra a mélyben a szocialista munkaverseny zászlaját, aztán nyugdíjas éveire hazaszállt tudományos alapokon gazdálkodó téeszünkbe, itt pedig nagyszerûen sikerült beilleszkednie a mezei ôr munkakörébe, elannyira, hogy csôsznek sem lett utolsó. Utolsó tevékenysége az volt, hogy felakasztott egy varjat, amely a szôlôben garázdálkodott. Mikor azonban kipróbálta volna a kötelet, a varjú kiszabadult, és szegény Salak Piskóta Józsi lába alól kirúgta a kicsi széket. Hát ezt gyászoljuk most, elvtársak. Egy mezei hôst, aki szénnel és varjúvajjal írta az ország történelmét.

Annyira meghatotta a brigádot ez a csodálatos életvonal, hogy délutánra is ott maradtak Kiscsokoládon. Az elnöki kalákából hazatérô emberek éppen csak megborotválkoztak, ünnepi ruhát vettek fel, és máris indultak a halottas ház felé. Szép temetés volt. Salak Piskóta Józsit még Kicsiminya Sunya Bircsi elvtárs is méltatta, kiemelve zsil-völgyi elmélyülését, varjúkergetô érdemeivel együtt.

Mikor a pap imádkozott, a brigád úgy tett, mintha sûrû ôszi esô permetezne, holott olyan verôfény paskolta a temetôt, mintha Szent István napja volna.

A temetés után tartották a kultúrmûsort a kultúrotthonban. A helybeliek direkt a torból siettek eleget tenni újabb kötelezettségüknek, ami olyan fényesen sikerült, hogy a brigád minden fellépônek dicsérô oklevelet nyújtott át.

Bircsi elvtárs bôkezûen osztogatta népdalénekesek, népi táncosok diplomáit. Az egyiket Damjanics Jánosnak, a másikat Knézics Károlynak hívták, egy angolvalcert járó pasinak meg egyenesen Leiningen Westerburg Karcsi volt a neve. Az, hogy Kiss Ernô, az normálisnak tûnt egy magyar faluban, de mikor egy meglehetôsen ingatag lábon álló atyafi, aki sóvidéki verbunkost mutatott be, Hajnau Józsefnek mondta magát, Kicsiminya Sunya Bertalan összevonta szemöldökét. De nem lett baj, mert Ballagó elnök azonnal felkiáltott: - Bircsi elvtárs, nem is gondolod, mennyire hasonlítasz Rózsa Sándorra! Ô is így vonta össze, tudod, annak idején...

A töltöttkáposztás áhítat már a nép iránti ábszolút fô- és magzathajtás jegyében zajlott. A javasasszony éppen megmiskárolt egy tizenéves lányt, az meg úgy vérzett, hogy a brigád kölcsönadta az autót sofôröstül, hogy a megyei kórházba vigye. Odabent zengett a muzsika, egymást követték a nótafák, kint az utcán csattogtak a leakasztott késaljfák, összeverekedtek az emberek. Mert akármilyen kiváló község is Kiscsokolád, azért egy kaláka, egy temetés és tor, meg egy kultúrvetélkedô mégis sok október hatodikán.

A hétfôi megyei pártbeszámolón nem volt zûr, a párt örült az akciónak, annál több nem jutott tovább. Bircsit is azért váltották le két hónap múlva, mert egy társaságban eljárt a szája. Azt mondta, hogy az Isten mégis ügyel a népre, azért van a hétvégi kulákság, hogy amit kihagy a szocializmus, azt a gazdák meg a brigádok valahogy rendbe tegyék.

Mikor jött az 1989-es forradalom, Bircsi a pártkantin adminisztrátora volt. A rendzavarás, fosztogatás az ô szektorát alig érintette. Mindössze negyven kiló bikacsök hiányzott a leltárából.

Balási András

Forró szellô remeg, nyomán megzizzen,

mondikál a törött tavalyi nád,

hosszú árnyékok az égtiszta vízben,

felettük bóbiskoló vadlibák,

a gyûlô párától homályos égen

egy-egy eltévedt sugár villan át,

minden… minden lélegzetemben érzem

bôröd lobogó, selymes illatát.

Azt hittem, a feledés halk vize

lassan a semmibe

mossa az emlékpartokat,

s szétesik szûk világunk,

akár e költemény,

s a változás mindent megold,

verseket álmodó ôrült kobold

voltam, leszek s vagyok,

mint szállongó pille a változásban,

mindig másként a mindig újra másban.

Az ügyeskedô álnaiv,

ki teszi magát, hogy nem érti,

miközben valóban nem érti:

hogyan lehet, hogy nem lehet,

mikor oly egyszerû:

séta a parton,

köröttem mély derû,

arcom a forró szélbe tartom,

üres szívem, üres fejem,

az angyal is még néha,

s a vereség porából is fel- feltápászkodik

seregem maradéka -

köröttem mély derû, idilli

táj s a nagy mûgonddal megálmodott

különvilágom békeárnya.

És mégis. És mégsem. És sohasem.

Jaj annak, aki elveszíti.

Jaj annak, aki megtalálja.

Ígéretes évad az Arielnél

Az eltelt néhány év megerôsítette a köztudatban mind szélesebb körben terjedô véleményt, hogy az Arielnél, a marosvásárhelyi ifjúsági és gyermekszínházban otthonra talált az újítás, a kísérletezés szelleme. És ez nem csak az underground elôadásokra vonatkozik, bár bizonyos, hogy ezek hatottak ilyen értelemben a két tagozat egész munkájára. A gyermekeknek, felnôtteknek szánt többi produkció is magán viseli az újító törekvések jegyeit. Hazai és nemzetközi fesztiválok, bábos találkozók szakmai értékeléseiben is gyakran kiemelik az Ariellel kapcsolatban ezt a jelenséget. Legutóbb Nyíregyházán és Kolozsváron volt alkalmuk a vásárhelyieknek ezt is bizonyítani. A magyar bábosok nyíregyházi seregszemléjén a Kovács Ildikó rendezte visszhangos Pinocchio-elôadással, a kolozsvári bábszínházi fesztiválon az egri Demeter Zsuzsa által színre vitt János vitézzel hallattak magukról az arielesek. Itthon sem szakadt meg szerepléseik sora, miközben rendszeresen közönség elé kerül az évadnyitón bemutatott Petôfi- mû, az újabb premierek is körvonalazódnak, tudtuk meg Barabás Olgától, a magyar tagozat mûvészeti vezetôjétôl.

Az egyik elképzelés összefügg azzal, hogy a társulat öt színésze októbertôl a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem frissen indult bábszakának hallgatója lett. Természetes, hogy az egyetemi képzés szorosan kapcsolódik a gyakorlathoz, a diákok folytatják bábszínészi tevékenységüket, s a kettô oly módon is egybefonódik, hogy az Ariel egyik következô bemutatója ennek az együttmûködésnek az eredménye lesz. Barabás Olga rendezi meg egyetemi produkcióként is a Tûmese címû elôadást, amely a közkedvelt dán meseíró, Andersen Zsákvarrótûje alapján elevenedik meg a bábszínpadon. A rendezônô, mint mindig, most is tele van érdekes tervekkel. A felnôtt nézôkre is gondol, és nem kétséges, hogy figyelemre méltó, izgalmas produkció születik majd az alkotócsoport közös munkája során. Mint mondotta, a kabaré és az opera mûfaja közötti különös jellegû produkcióra számíthatunk, egyfajta kísérleti operára, amelyet - akárcsak több más, joggal dicsért korábbi elôadását - koprodukcióban hoz létre a színház. Ezúttal a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházzal dolgoznak közösen, tôlük Szabó Tibor, Kolozsvárról pedig Fodor Edina fôszereplésére alapozzák a premiert. Az oroszlánrész nyilván Barabás Olgára hárul, aki nemcsak rendezôként, de szövegkönyvíróként is jegyezni szokta elôadásai többségét. A mostani Fagyöngyszüret persze sajátos, zenét is igényel, azt Darvas Ferenc írja. Kíváncsian várhatjuk tehát, hogyan alakul az Ariel idei mûvészeti szezonjának elsô fele.

(nk)

Egyenletek

A jókedv biokémia.

A depresszió biokémia.

A rím biokémia.

A szerelem biokémia.

A jóság biokémia.

A vers biokémia.

A biokémia vers.

Görögkék szemednek

A szemed zenél.

Örömdallamot.

A szemed énekel.

Örömkönnyeket.

A szemed rajzol.

Örömcsillagot.

A szemed verset ír.

Örömverseket.

Ha ezt túlélem

Ha ezt túlélem, mondtam,

Ahogy a Volvo rohant felénk,

Csak fekszem mozdulatlan,

És nézem, hogy kék az ég.

Ha ezt túlélem, mondtam,

Nappal alszom, éjjel szeretlek,

Hagyok két forintot a boltban,

Mosolygok, ahogy rám merednek.

Ha ezt túlélem, mondtam,

Ahogy a Volvo rohant felénk,

Csak nyugodtan, meggondoltan

Élek, tûrök minden veszekedést.

Ha ezt túlélem, mondtam,

Élvezetes lesz a lét,

Csak fekszem mozdulatlan,

És nézem, hogy kék az ég.

Az építômérnök-fotómûvész Marosvásárhelyrôl indult, Temesváron diplomázott, a helyi vegyi kombinátban és az építészeti trösztnél dolgozott. Németországba 1978-ban telepedett ki, a Bodeni-tó környékére. Az utóbbi években Tiszaújváros felé kanyarodott pályája. Évei teltével egyre inkább hódol(hat) gyerekkori kedvtelésének, nem csak a hobbi szintjén ûzött nemes szenvedélyének - a fotózásnak. Tizennégy alkotása szerepelt nemzetközi tárlatokon, legutóbb Gyôrben állított ki, nagy sikerrel.

Ôsz beálltával Puskás György jó gazdaként ismét elhozta szülôvárosába az esztendô termését. Ezúttal több mint félszáz alkotásról van szó, hallottuk a Bernády Ház felsô traktusában szervezett kiállítás megnyitóján Bodolai Gyöngyitôl. "Puskás György örök ihletôje a víz: a tehetetlen dühtôl habzó hullám, a bözödi tó siratóéneke, elnyugvó fények a budapesti Nemzeti Színház elôtti medence tükrén, a vízesés hajfonata, vitorlások magánya a tóba hullt narancsszínû alkonyatban. Az alkotó újabb portrékkal is jelentkezik, a mikrovilág színes, szép formáit hozza szemközelbe, s csodavárakkal csalogat a mesék birodalmába... Merész kompozícióin lángot vet az alkonyat, kigyúlnak a tulipánok, de kicsit odább csiszolt kövek nyugalma áraszt békét és harmóniát.

Az idei kiállítás újdonsága, hogy Puskás György egyre jobban beleszeret a formák, színek és fények játékába. A számítógép segítségével létrehozott absztrakt fotófestményei elôtt beleszédülhetünk a tornádóba, szinte hallani, ahogy a viharban reccsenve hajolnak el a fák."

A kiállítás "fôszereplôi", hallottuk még, a kagylók és az ívelt borospoharak. Mint a tárlatnyitó tanúja, de mint a kiállító mûvész egyik (sóvidéki) kalauza, állíthatom: Puskás György, túl a pompás formákon, a csenden és csillogáson, az emberi sorsok és arcok szenvedélyes kutatója is.

Empátiája lenyûgözô.

B. D.

Gyakran beszélünk (néha írunk is) a gyermekversrôl mint önálló, létjogosult irodalmi mûfajról, elsoroljuk kívánalmainkat, aztán örülünk vagy bosszankodunk, amikor egyik-másik "mûhelybôl" vers kerül elô.

De hát milyen is a jó gyermekvers?

Lám, itt a példa: "Ki kukucskál a kamrából?/ Tán a kancsó?/ Tán a tál?/ Ki zörgeti az ablakot?/ Jókedvû cinkemadár?// Hová bújt az egérlesô,/ foltos hátú kis kandúr?/ Kamra polcán ugrabugrál,/ tál és kancsó megkondul."

A sorok legfeltûnôbb sajátossága: nyoma sincs az oktatói szándéknak, a nyelvi erôltetettségnek, a mindenképpeni nagyotmondó akarásnak. Költôi ötlet élteti a verset, a gyermeki észjáráshoz idomuló játékosság, frappánsság. A sorjázó kérdések épp egyszerûségüknél, természetességüknél fogva válnak könnyen megragadhatókká, a poén pedig fölemeli (nem lesújtja) a központi gondolatot.

A vers címe: Tálkondító kandúr. P. Buzogány Árpád költô kötetében, a Búcsú a szalmakalaptól címûben látott napvilágot (Csíkszereda, 2003). Kiadója a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK): kulturális szervezet vállalkozott tehát a kimondottan szépirodalmi alkotás megjelentetésére, s ez önmagában is igen figyelemreméltó.

A könyv negyvennél is több gyermekverset tartalmaz, így hát van miben "szemelgetnie" a szépségre vágyó olvasónak: mert ebben a költészetben "rázogatja abroszát a december", és "füttyös szellô csicsonkázik", a dermedt téli fákon a "tél lova nyerít", és "hóharmattal mosakszik a reggel". A sorjázó megszemélyesítések által könnyen be- és elfogadhatóvá válik a tárgyi univerzum, a természeti világ.

Jó néhány vers a modern korban élô kis olvasó világlátását, korszerû életfelfogását "érzékelteti". Mai életünk képi anyaga még olyan versekbe is "belelopózkodik", amelyeknek alapszövete - például - az állatvilágból van kölcsönözve.

Mormog ez a csacsi Máté:

nem nôtt meg a csalamádé.

nem maradt csak kóró, száraz,

éhségében abból szálaz.

Ízetlen egy himi-humi,

akárcsak a rágógumi.

(Himi-humi)

A könnyed ritmika, a jól összesimuló rímek önmagukért beszélnek. Úgy érezzük, ez a vers hadüzenet azon szerzôk felé, akik sokszor nehézkesen birkóznak meg a gyermekversköltés mesterségével.

A kötetet Demeter István illusztrálta. Szép, áttetszô rajzai hangulatkeltôek, a versekbôl is áradó meseszerûséget híven "tolmácsolják".

Ráduly János

A regény színhelye az 1950-es évek Marosvásárhelye, s azt a hat évet öleli fel, amely alatt a fôszereplô elvégzi az orvosi egyetemet. A nincstelen szülôktôl származó, jó képességû diákot a forradalmi lendület, a kommunista ideálban és jövôben való feltétlen hit, valamint tenni akarása az IMSZ aktivistájává lépteti elô. Az "osztályellenséget" nem kímélô ifjú lassan megváltozik, miután megismeri az "elvtársak" igazi habitusát, s a kizsákmányoló kulák- és polgári családból származó diáktársakat. Idôvel rájön, hogy majdnem mindenkinek van valami rejtenivalója: