|
LV. évfolyam 234. (15501.) sz. |
2003. október 7., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A tizenhárom vértanú kivégzésének 154. évfordulójáról emlékeznek meg hétfôn Aradon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szervezésében.
A rendezvénysorozat elsô eseménye a délelôtti ünnepi szentmise az aradi minorita templomban zajlott.
Az aradi Szabadság-szobor nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szabadság szimbóluma - mondta a minorita templom udvarán a mûemlék elôtt rendezett ünnepségen Király András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Arad megyei elnöke.
Király András emlékeztetett: a fel nem állított Szabadság-szobor restaurálása már befejezôdött, s a szobor már olyan állapotban van, hogy akár két héten belül is köztérre lehetne állítani. A helyi RMDSZ-vezetô köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor felújítását és visszaállítását anyagilag támogatták.
Délelôtt ugyanebben a templomban mintegy 500-800 hívô ünnepi emlékezô szentmisén vett részt. A meghívott és celebráns szónok, fôtisztelendô Csiszér Albert, brassói római katolikus kanonok volt. A szertartáson jelent volt több jeles magyarországi személyiség, így Lévai Katalin, az esélyegyenlôségért felelôs tárca nélküli miniszter, Dávid Ibolya, az Országgyûlés alelnöke, Németh Zsolt, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Komor Levente honvédelmi államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar fôkonzul, valamint az RMDSZ csúcsvezetôsége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel. Ugyancsak jelen voltak a 13 aradi vértanú leszármazottai is.
Délután az egykori vesztôhelyen, az obeliszknél tartott megemlékezésen és koszorúzáson jelen voltak az erdélyi magyarság képviselôi, akárcsak a magyarországi meghívottak. A helyszínen mintegy kétezren gyûltek össze a szeles, esôs idôjárás ellenére.
- Az aradi vértanúk emlékétôl nem kell félniük a román politika szereplôinek, hiszen az egykor kivégzett tábornokok az oszthatatlan szabadság eszméjéért adták életüket - jelentette ki ünnepi beszédében Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
Lévai Katalin, az esélyegyenlôségért felelôs tárca nélküli miniszter beszédében kifejtette: az 1848-as szabadságharc hôsei olyan örökséget hagytak ránk, amit ápolni és oltalmazni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége. A szabadság nem lesz kevesebb, ha megosztják, egy nép szabadságát csak erôsítheti a többi nép szabadsága. A népeknek szükségük van egymásra, különösen, ha egymás szomszédjai - mondta a szónok.
Tokay György az RMDSZ arad megyei képviselôje felmutatott egy fémcsavart, amely a Szabadság-szobor elemeit tartotta össze több mint száz éven át. Ez a tárgy - mondta - azokat az embereket jelképezi, akik csavarként tartják egybe a szabadság eszméjét. A szeretet és a megértés szavait addig kell ismételni - hangoztatta a honatya -, amíg mindenki meg nem érti azokat. Ha ez így lesz, végül a szobor is a helyére kerül. Románul fordulva az egybegyûltekhez megállapította: a románoknak és a magyaroknak tisztelniük kell egymás mártírjait. Tokay utalva arra, hogy az RMDSZ irányvonalával szembenálló magyar csoportok külön megemlékezést tartottak az elôzô napon ugyanezen a helyen, hangsúlyozta: "Elegen vagyunk, hogy bízzunk a túlélésünkben, de kevesen ahhoz, hogy hagyjuk magunkat megosztani."
Dorel Popa aradi polgármester és Dan Ungureanu Arad megyei prefektus beszédében egyaránt arra hívta fel a figyelmet, hogy a románoknak és a magyaroknak össze kell fogniuk, túl kell lépniük az ôket elválasztó korlátokon, és együtt kell haladniuk Európa felé. A prefektus szerint a történelem összeköti a két népet. "Biztos vagyok abban, hogy a jelen kérdéseit meg fogjuk a jövôben oldani, hiszen együtt meg lehet találni a megfelelô megoldásokat" - hangoztatta Ungureanu.
Magyarok és nem-magyarok mindenhonnan!
Ma, 2003. október 6-án be kell látnunk, hogy tévedtünk, amikor halottnak hittük a tizenhárom tábornokot.
Tévedtünk, amikor elfogadtuk a gondolatot, hogy ezelôtt százötvennégy esztendôvel tizenhárom bátor katona életét itt Aradon ki tudta oltani a golyó vagy a kötél.
Tévedtek azok, akik azt hitték, hogy ma gyászolni jövünk ide. Nem gyászolni jöttünk! Tisztelegni igen! Emlékezni igen! Ünnepelni igen! Haragudni igen! De gyászolni nem!
Nekünk van amire emlékeznünk, van amit ünnepelnünk, van akire haragudnunk, de nem kell gyászolnunk.
Hiszen él az aradi tizenhárom.
Nem haltak meg, hanem élnek ma is.
A halottaktól ugyanis nem kell félni, csak az élôktôl.
Márpedig az elmúlt hetekben mindannyiunk számára kiderülhetett, hogy a tizenhárom vértanú tábornoktól még ma is félnek egyesek.
Azt tudtuk eddig is, hogy az osztrák önkényuralom félelembôl hóhérolta le ôket, félt tôlük, és félt a példájuktól, amely másokra is átragadhatott volna. A félelem vezérelte Haynaut, amikor halálra ítéltette ôket.
Ki fél Aulich Lajostól, Damjanich Jánostól, Dessewffy Arisztidtól, Kiss Ernôtôl, Knezich Károlytól, Lahner Györgytôl, Lázár Vilmostól, Gróf Leiningen Westerburg Károlytól, Nagysándor Józseftôl, Pöltenberg Ernôtôl, Schweidel Józseftôl, Török Ignáctól, Vécsey Károlytól?
Ki fél ezektôl a nagyszerû férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért, holott többen közülük nem is voltak magyarok, de jól tudták, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, és aki a magyar szabadságért harcol, az minden ember, minden nemzet szabadságáért küzd egyúttal.
Úgy tûnik, hogy igen. Az elmúlt hetekben legtöbbször ezt az érvet hallottam: félünk! Félünk, hogy baj lesz belôle! Félünk, hogy feszültséget kelt! Félünk, hogy elveszítjük a választásokat Erdélyben!
Én erre csak annyit válaszoltam: ezek szerint az 1848-as szabadságharc hôseinek még ma is van akkora hatalmuk, hogy meg tudnak buktatni egy román kormánypártot.
Pedig nem bukásról kellene itt beszélni, hanem együttmûködésrôl. Lenne közösen dolgunk elegendô, van elég tennivaló akkor, amikor egyaránt rosszul élnek fiatalok és idôsek, ezen kellene változtatni, mert ha valaki megbukik, ettôl bukik meg, nem azért, mert magyarbarát.
Így van ez ma már Erdélyben is, a munkahely, a nyugdíj, az egészségügyi ellátás, a lakáskörülmények foglalkoztatják itt a románokat is, és nem a magyarbarátság miatt haragusznak a kormányra, akik haragusznak, hanem ezért.
Magyarbarátságról egyébként ezekben az októberi napokban igazán nem beszélhetünk.
Tragikomikus, hogy a huszonegyedik század elején a román hatalmasságok még mindig ennyire rettegnek a mártírjainktól.
Mintha a Szabadság-szobor lenne a magyar Gólem, amely éjszaka életre kel, és ki tudja, mit mûvel, ha magára hagyják. Biztosan ezért kell ôrt állítani melléje, egy másik szobrot vagy emlékmûvet, hogy ne maradhasson egyedül. Hogy nehogy legyen egy tér valahol ebben az országban, amely a magyar múltat idézi, miközben ma is él itt több mint másfél millió magyar.
Nekünk ma is meg kell küzdeni mindenért, meg kell küzdeni egy külön iskoláért is, ezt az aradiak jól tudják, ôk már megvívták ezt a küzdelmet.
Tisztesség adassék ezért az aradiaknak. Becsülettel harcoltak a Szabadság-szoborért is, és ennek a harcnak meglesz az eredménye.
Tisztesség adassék azoknak az aradi románoknak is, beleértve a polgármestert, a városi tanácsosokat, akik a helyi magyarsággal egyetértésre tudtak jutni, példát adva ezzel a bukaresti uraknak, akik az utolsó pillanatban felborították ezt az egyetértést.
Ma még sikerült beleszólni egy helyi döntésbe, holnap talán már nem fog sikerülni.
A Szabadság-szobornak állnia kell!
Mi nem örülünk a megbékélési park ötletének, mert a Szabadság-szobor egymagában is kifejezi a megbékélés gondolatát, de így vagy úgy, a szobornak állnia kell. És állni fog! Nem máshol kell állnia, hanem a Tûzoltó téren! Ehhez is ragaszkodunk. De mivel ez nemcsak a mi szimbólumunk, hanem az egész magyar nemzeté, nemcsak nekünk, hanem a magyar kormánynak is tárgyalnia kell róla a továbbiakban is, minél sürgôsebben.
Megbékélni nem szólamokkal kell, hanem tettekkel. Való igaz, hogy elindult egy megbékélési folyamat, de ez még nagyon a kezdetén tart, és íme, a múlt még mindig elválaszt minket. Valószínûleg sohasem fogjuk egyformán látni a múlt minden pillanatát, hiszen sokszor fordított minket szembe a történelem, mi sem úgy szemléljük 1848 román hôseit, mint a románok, de tiszteljük az érzelmeiket, és tôlük is elvárjuk, hogy tiszteljék a mi érzelmeinket. Lehet, hogy nem fogjuk szeretni egymás múltját, de tisztelni legalább tisztelhetjük. Azt pedig végképp nem fogadjuk el, hogy Erdély-szerte ne legyen helyük a mi szobrainknak.
Mi otthon vagyunk Aradon is, másutt is Erdélyben, akárcsak a románok.
Tessék ezt tudomásul venni, tessék ezt megtanulni, mert csak így lehetséges az együttélés és a megbékélés.
Látszólag illetlenül keveset szóltam ma azokról, akiket megtisztelni ma összegyûltünk, a tizenhárom mártírról, és többet beszéltem mai gondjainkról. De ez csak a látszat. Hiszen ma is arról van szó, amirôl akkor, 1848-ban és 1849-ben volt szó: szabadságról, egyenlôségrôl, testvériségrôl.
Még nem vagyunk igazán szabadok, nem vagyunk igazán egyenlôek, és távolról sem vagyunk még testvérek.
Lehet ezért haragudni, lehet idônként elkeseredni, de a küzdelemrôl lemondani nem szabad. És nem is fogunk lemondani róla, hiszen eddig is volt erônk, ezután is lesz erônk a feladattal szembenézni, a szülôföldön magyarként megmaradni és boldogulni. Sokszor lesz még nehéz nekünk, sok válsággal fogunk még szembenézni, de azt is meg fogjuk oldani. Nem lennénk méltók a tizenhárom tábornok emlékéhez, ha nem így cselekednénk.
Ne feledjétek: nem haltak meg, itt élnek ôk láthatatlanul közöttünk, és ha mi nem is látjuk ôket, ellenségeink látják ôket a hátunk mögött minden pillanatban.
Ez adjon nekünk erôt annak elvégzésében, amire vállalkoztunk, hogy tényleg szabad, tényleg egyenlô, tényleg testvér lehessen itt nemzet a nemzettel, magyar a románnal.
Hajtsunk fejet a mártírok emléke elôtt!
Arad, 2003. október 6.
Tíz év politikai, alkotmányjogi gyakorlata elégséges volt a román politikai elit számára is, hogy felismerje: az 1991-es alkotmány rossz és felülvizsgálatra szorul.
Hosszas politikai viták, egyeztetések és egyezkedések nyomán született meg az alkotmánymódosító törvénytervezet, amelyet a parlament két házában - a Nagy-Románia Párt kivételével - minden politikai erô megszavazott.
Az RMDSZ politikai felelôssége (mely egyébként elutasította az 1991-es alkotmányt) az volt, hogy vegyen részt az alkotmány módosításában és ha az javul általában és bôvül a kisebbségi jogok vonatkozásában, illetve nem tartalmaz a magyarság jogait és érdekeit sértô rendelkezéseket, akkor támogassa és minden politikai eszközzel elôsegítse ezt a folyamatot.
Az RMDSZ ezt is tette. Az alkotmány módosítása révén az alaptörvényt olyan rendelkezésekkel sikerült feljavítani, melyek többek között elôsegítik Románia és ezáltal a romániai magyarság európai uniós csatlakozását, bôvültek általában az emberi jogok és a kisebbségi jogok, illetve az elfogadott módosítások nem tartalmaznak kisebbségellenes rendelkezéseket.
Ebben a politikai folyamatban részt nem venni, meg nem szavazni politikai hiba és felelôtlenség lett volna.
A parlament nem egy új alkotmányt fogadott el, hanem egy alkotmánymódosító törvényt, mely az 1991-es alkotmány bizonyos rendelkezéseit felülvizsgálja.
A népszavazás során (mint ahogyan a parlamentben is) nem a megváltozott 1991-es alkotmányról kell dönteni, csak annak módosításairól.
A döntés arról szólt a parlamentben, hogy van-e politikai szándék és megegyezési készség annak érdekében, hogy kétharmados többséggel a rossz alaptörvényt módosítsák és a jelen követelményeihez igazítsák. Egy párt kivételével megvolt a szándék, az akarat és a megegyezés képessége, melynek eredménye az alkotmánymódosító törvény elfogadása. A Nagy-Románia Párt azt mondta, a régi alkotmány jó, szükségtelen azt módosítani és ennek megfelelôen is cselekedett.
A döntés a társadalom számára az, hogy elfogadja azt a szükségszerûséget, hogy a társadalmi közmegegyezést is kifejezô alaptörvényt módosítani kell, mert 2003 Romániája nem azonos 1991 Romániájával, mint ahogyan Európa is sokat változott az elmúlt évtizedben.
A döntés, a kérdés a romániai magyarság számára pedig az, hogy a több évtizedes lemaradást pótolni, a XXI. századhoz igazodni törekvô alkotmánymódosításokat szavazza-e meg - azzal együtt, hogy sok mindent nem sikerült megváltoztani, hogy több jogos igényt utasítottak el, de a társadalom egészére és a magyarságra nézve is kétségtelenül elônyös módosítások születtek - avagy távolmaradásával, vagy NEM szavazatával megerôsíti az anakronisztikus, XX. század hibáit idézô 1991-es alkotmányt.
A NEM szavazat, a távolmaradás a változtatás elvetését és egyben a régi megerôsítését jelenti, és ez alól még az sem ad felmentést, hogy 1991-ben elutasítottuk.
Arra várni, hogy olyan alkotmányt fogadjon el a román parlament, amely maradéktalanul megfelel az egész romániai magyar közösségnek, és addig folyamatosan nemmel szavazni, ez egyenértékû a módosítás, a javítás lehetôségének, reményének az elutasításával, hiszen "mi csak akkor és csak olyan módosítást vagy új alkotmányt fogunk megszavazni, ami nekünk és csakis nekünk tökéletesen megfelel."
Nehogy a nagy várakozásban szép csendben teljesen megfogyatkozzunk.
A nemzetállam alkotmányos elôírása nem képezi a jelenlegi szavazás tárgyát.
Ez sajnos a módosított alkotmányban bennmarad, de a módosítás nem errôl szól.
A nemzetállam elavult, anakronisztikussá vált történelmi (és nem jogi) fogalom, melyhez a román politikai elit és az általa befolyásolt közvélemény irracionálisan, esetenként rosszhiszemûen ragaszkodik.
Nekünk nem szabad abba a csapdába esnünk, hogy az alkotmányban ne lássunk mást, mint a nemzetállam rögeszmeszerû alaptörvényi rögzítését. Az alkotmány lényegesen több, mint az állam hamis önmeghatározása. Az alaptörvény az államszervezés, a társadalmi berendezkedés politikai-jogi normarendszere, az alapvetô emberi jogok kódexe. Vajon a román nemzetállami önmeghatározás a romániai magyarság léthelyzetének legnagyobb problémája? Az egységesülô, a határokat megszüntetô Európa felé haladó romániai magyarságnak a nagy gondja ez, avagy nem sokkal inkább annak a román politikai elitnek, amely képtelen korszerûen gondolkodni a nemzet és állam viszonyáról.
Akkor, amikor a történelmi folyamatok minket igazolnak, azt, hogy az Európai Unió nem a hagyományos nemzetállamok rendszere, hanem az azokon túlmutató régiók Európája, akkor nekünk kell legyen a legnagyobb gondunk a nemzetállam? Legyen ez (mint ahogyan lesz is, akár felismerik, akár nem) a mindenkori román politikai mezôny gondja. Ugyanakkor, ha mi magunk nem vagyunk képesek gondolatainkat, elveinket, célkitûzéseinket korszerûsíteni, nem sikerülhet az elavult nézetek, szemléletek módosítása sem, legfeljebb a rögeszméket fogjuk szaporítani.
Önhittségemben szeretem azt hinni magamról, hogy kellô mennyiségû empátia szorult belém. Úgy vélem, képes vagyok beleélni magam a vitapartner lelkivilágába, s ha nem is azonosulok vele, megértem indítékait, szempontjait, gondolatmenetét. Mivel pedig az empátia a konfliktusok elkerülésének egyik legfontosabb forrása, önmagam elôtt szeretek a mindennapi diplomácia bajnokaként tetszelegni...
Megértem én a radikálisabb nézeteket is, kisebbségiként hogyne érteném, hogy a folyamatos kiszolgáltatottság, jogfosztás idônként sötét gondolatokat szül, de éppen empátiámnak köszönhetôen próbálom megérteni azt a többségit is, akiben még nem a gyûlölet, csupán egy logikától független, társadalmilag beprogramozott félelem munkál. S ilyenkor jövök rá: nincs más járható út, mint a fokozatos közeledésé, amely egyszer talán a konfliktus végleges feloldásához vezet.
Az utóbbi idôben azonban kételkedni kezdek magamban, mert az empátiám csôdöt mondott. A gyûlöletet ugyanis nem tudom - s talán nem is akarom - megérteni. Annyit még sikerült átéreznem, hogy a palesztinok joggal érzik frusztráltnak magukat saját állam és gazdasági háttér hiányában, ám azt már sehogyan sem tudom felfogni, ha egy értelmes(nek látszó), fiatal és szép nô idôsek és gyerekek meggyilkolásában látja népe sanyarú sorsának a megoldását. Hiába próbálom, nem sikerül ép ésszel elfogadható logikát találni egy ilyen cselekedetre, különösen, hogy éppenséggel ártott vele annak az ügynek, amelyet szolgálni vélt.
A nemzetközi - vagy éppen nagyon is nemzethez kötött - terrorizmus azonban távol esik, így talán azzal vigasztalhatnám magam, hogy miként is érthetném meg egy más kultúrában nevelkedett egyén vagy közösség, sokak esetében éltetô elemként jelentkezô fanatizmusát? A gondom azonban az, hogy nem csupán a nemzetközi, de a belföldi szélsôségesség logikáját sem vagyok képes átérezni. Nálunk ugyan robbantás - hál’istennek - egyelôre nem fenyeget, közösségünk összetartásának szétverése, vagy az össztársadalom gyarapodását szolgáló EU-csatlakozás megtorpedózása azonban annál inkább.
A legutóbbi példát az alkotmánymódosítási népszavazás kapcsán megfogalmazott vélemények adják. A kormányzó PSD kivételével, amely saját képére és hasonlatosságára alkotta meg a módosító tervezetet, szinte valamennyi politikai alakulat talál kifogásolnivalót a tervezett új alkotmányban, ám az alapvetô logika parancsát követve, elfogadása mellett érvelnek, hisz abban mindenki egyetért, hogy haladás a jelenlegihez képest. Két ellentétes pólus képez kivételt. A gyûlöletbôl építkezô, nemzeti kizárólagosságot hirdetô alakulatok inkább Románia elszigetelôdését vállalnák, minthogy elfogadják a magyar kisebbség jogainak kiszélesedését, a magyarság körében hódító fanatikus nézet pedig a nemzetállami megfogalmazás megmaradásának valós hiányosságára rámutatva, inkább vállalná a régi és rossz alaptörvény megmaradását, mint a javított, ha nem is tökéletes változatot.
Ezekkel az álláspontokkal szemben - be kell vallanom - logikám, beleérzô képességem csôdöt mond. Vagy lehet, hogy mégsem az én empátiámban van a hiba?
Szakmát mûvelni a legmagasabb fokon bárhol lehet a világon, de azt Erdélyben mûvelni nem csak szakma, hanem hivatás is - mondta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tanévnyitója alkalmából.
Csíkszeredai és marosvásárhelyi részlege után hétfôn a központi székhelyül szolgáló Kolozsváron is megtartotta tanévnyitóját az erdélyi magyar magánegyetem.
A Kolozsváron két - természettudományi és mûvészeti - karral mûködô erdélyi magyar egyetem az idén saját épületben, a Mátyás király szülôháza mellett lévô Bocskai-házban kezdheti el a tanítást.
Szilágyi Pál, az EMTE rektora tanévnyitó beszédében elmondta, hogy a kolozsvári székhelynek összefogó szerepet kell betöltenie a magyar nyelvû magánegyetem mûködésében, amelynek elsôdleges feladata egyenlô oktatási esélyeket biztosítani az erdélyi magyar fiataloknak.
A hármas EMTE-tanévnyitó csíkszeredai székhelyén Markó Béla hangsúlyozta: a rendszerváltásig a romániai magyarságnak nem volt semmije a tudás, a hit és a bizalom bizonyságán kívül. Azóta a magyarság visszakapta erdei, földjei, intézményei egy részét. Rámutatott: az EMTE 1500 hallgatója mellett 6000 diák tanul magyarul a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és 1000 magyar hallgatója van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. Ugyanakkor az ország más egyetemein is mûködnek kisebb létszámú magyar csoportok.
Kétmillió forinttal támogatja a Fehéregyházán lévô, múzeumnak is otthont adó magyar ház épületének felújítását a külügyi tárca - jelentette be az errôl szóló szerzôdés hétfôi aláírását követô budapesti sajtótájékoztatón Kovács László külügyminiszter.
A magyar diplomácia vezetôje elmondta: márciusi látogatása után született döntés a segítségnyújtásról, amelyet napokon belül átutalnak az intézményt gondozó Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesületnek.
Szabó József, az egyesület alelnöke a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a támogatásnak köszönhetôen jövô júniusra elfogadható állapotba kerülhet az épület.
Az aradi Szabadság-szoborcsoportról szólva Kovács
László azt mondta:
"dolgozunk tovább azért, hogy a szobor
felállításra kerüljön. A legutóbbi
bukaresti tárgyaláson Adrian Nastase miniszterelnök arra tett
ígéretet, hogy az RMDSZ-szel együtt ez év
végéig megoldást találnak".
A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a kölcsönös bizalom erôsítését és a két ország közötti kapcsolatok fejlesztését.
Nehéz elképzelni, hogy Románia és Magyarország nem viszi magával az Európai Unióba az erdélyi magyar közösséggel kapcsolatos feszültségeket - írta hétfôi számában a Cotidianul napilap.
Az újság fôszerkesztôje által jegyzett vezércikkében a Cotidianul rámutatott: az utóbbi idôben a román külpolitika arra összpontosít, hogy Bukarest mind az amerikaiaknak, mind az európaiaknak azt bizonyítsa: Románia stabilitási tényezô a térségben, s mint ilyen, képes hozzájárulni a demokrácia meghonosításához a Balkánon és a korábban szovjet befolyás alatt állt keleti területeken, továbbá hogy alkalmas a hídszerepre Nyugat és Kelet között.
Ezt fejtegette Ion Iliescu elnök legutóbb mind a délkelet- európai államok lengyelországi gazdasági fórumán, mind németországi látogatása során, akárcsak Mircea Geoana külügyminiszter az adriai charta államainak összejövetelén.
A lap értékelése szerint abban a törekvésében, hogy a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolatok egyik fô elômozdítójává váljon, Romániának óhatatlanul versenyre kell kelnie olyan fejlettebb demokráciákkal, mint a jövôre EU- taggá váló Magyarország és Lengyelország.
Ebben a versenyben azonban Romániának nagy
hátránya az utóbbi 13 évben többnyire
történelmi nézeteltérésektôl terhelt
szomszédsági viszonyának kezelése az ôt
körülvevô országokkal. Ez bármilyen hatalom
számára kihívás Romániában -
hangsúlyozta az újság, majd leszögezte:
"Nehéz elképzelni például, hogy
Románia és Magyarország nem viszi magával az
Európai Unióba az erdélyi magyar
közösséggel kapcsolatos feszültségeket."
Nem felhôtlen Bukarest viszonya Szófiával sem. A két ország közötti kapcsolatokat nem egészséges versengés, hanem inkább terméketlen rivalizálás jellemzi - írta a lap.
Ami a román-moldovai viszonyt illeti, az azt problematikussá tevô Dnyeszteren túli terület ügye mellett az is beárnyékolja a két ország kapcsolatait, hogy az oroszbarát kisinyovi hatalom gyanakvó szemmel nézi Bukarest minden gesztusát a határon túli románok megsegítésére. Kisinyov nem kívánja a román közvetítést az EU és Moldova között sem, a moldovai demokratizálásban való bukaresti részvétel bármilyen formáját pedig revizionizmusnak tekinti - írta a Cotidianul.
Határviták miatt barátságtalan Románia viszonya Ukrajnával is. De ha Bukarestnek valami csoda folytán sikerülne is helyrehoznia kapcsolatait Moldovával és Ukrajnával, s emellett sikerülne kapcsolatokat kiépítenie Grúziával és Örményországgal, egy olyan stratégia, amely megkísérelné eltávolítani ezeket az országokat Oroszországtól, felingerelné Moszkvát - vélte a román újság.
E "leltár" után a Cotidianul vezércikke így összegzett: "A »stabilizációs tényezôi« státus kinyilvánítása ellenére, a jelenlegi helyzetbôl kiindulva az állapítható meg, hogy Románia inkább potenciális destabilizáló tényezô a térségben."
A kissé nedves idôjárás dacára egymillió ember hömpölygött Párizs utcáin a szombat estétôl vasárnap virradatig tartó "fehér éjszaka" kulturális fesztivál száztíz programjának helyszínein. A párizsi pékek hajnalban 21 ezer croissant-t osztottak ki ingyen a legkitartóbb virrasztók között a fôpolgármesteri hivatal elôtti téren.
A hivatal tavaly október 5-én indította útjára a kezdeményezést, akkor 600 ezer ember rohamozta meg a közönség számára megnyitott közintézményeket, köztük a polgármesteri hivatalt, a látogatókat belépôjegy nélkül fogadó múzeumokat, koncerteket.
A párizsi kivételes éjszakai rendezvénysorozat idén a nagy tömegek befogadására alkalmas közterekre koncentrált, ahol az épületekre vetített színes video-fényjátékokkal szórakoztatták el a publikumot. A városháza neoreneszánsz palotájának narancssárga fényt árasztó ablakai, zöld repkénnyel villódzó falai, sötétkéken világító órája és bíborszínben pompázó tornya mesebeli vár látomásává varázsolta az épületet. A káprázatban tízezrek gyönyörködtek.
A Louvre termeibe ezúttal sorbanállás és fizetés nélkül lehetett bejutni, sokan elôször találkoztak Mona Lisa bûvös mosolyával. A Francia Nemzeti Könyvtárban irodalmi programokon vehettek részt a látogatók. Három nagy párizsi uszodában neongyertyás kivilágítás mellett a Traviata és a Figaro házassága zenéjére tempóztak a vízi sportok kedvelôi.
A Szajnából elágazó csendes Saint-Martin csatorna fölött átívelô ódon gyalogoshidakat vakító lámpákkal világították ki, fényük mellett fiatalok csoportjai piknikeztek a szemerkélô esôben. A hajdani párizsi nagypiac, a Les Halles negyed terein lacikonyhák sátraiból kiszûrôdô ellenállhatatlan illatok versengtek egymással a népes csapatokban sétálgatók kegyeiért.
Ezen az éjszakán zárult a Külföldi Kultúrák Hete, amelybe 34 ország párizsi kulturális központja kapcsolódott be. A Párizsi Magyar Intézetben szombat éjjel vetítették le Korda Sándor Aranyember címû némafilmjének felújított kópiáját. Az 1918-ban Magyarországon forgatott filmhez Selmeczi György írt zenét.
Az idei, második "fehér éjszakát" Bertrand Delanoé, Párizs népszerû szocialista fôpolgármestere nyitotta meg, egy évvel azután, hogy a kivételes kezdeményezés premierjén egy beszámíthatatlan férfi konyhakéssel súlyosan megsebesítette. A polgármestert tavaly ilyenkor életveszélyes állapotban szállították el a városházáról, ahol elôzôleg biztonsági kíséret nélkül vegyült el az ünnepelô sokaságban.
Delanoéra ezúttal tisztes távolból biztonsági emberek csoportja ügyelt, Párizs elsô embere gyalogosan, érdeklôdô és gratuláló járókelôk gyûrûjében kereste fel az éjszakai vigasságok néhány Szajna-parti rendezvényét.
A reggel hétkor zárult karneváli hangulatú "fehér éjszaka" során erôszakos incidens nem történt, az esemény zavartalanságára 2200 párizsi rendôr vigyázott, a nyitva tartó közintézmények bejáratánál 300 biztonsági ôr posztolt. A 2003-as program költségei 1,15 millió eurót tesznek ki.
Mint ismeretes, az idei soros Azomures-közgyûlésen a többségi részvényes Transword Fertilizers Holding megszavazta a marosvásárhelyi fényérzékenypapír-gyár, a Fotó bezárását, ami 400 dolgozó elbocsátását vonná maga után. A többségi részvényes, a vezetôség azzal indokolta döntését, hogy a Fotógyár nagy veszteségeket - több mint 50 milliárd lejt - halmozott fel, lévén, hogy a kórházak több mint egy éve nem számoltak el a leszállított röntgenfilmek ellenértékével.
Arról is beszámoltunk már, hogy elkezdôdött az eljárás a Fotógyár bezárására, a vezetôség közölte szándékát a Munkaügyi Felügyelôséggel és a Munkaerô- foglalkoztatási és -átképzési Ügynökséggel. Az Alternativa-2002 szakszervezeti képviselôk folyamatos tárgyalást folytatnak a vezetôséggel arról, hogy az elbocsátandó személyeknek felajánlott munkahelyek számát növeljék, továbbá hogy az Állami Vagyonkezelô Hatóságnak engedjék át az általa birtokolt 10 százaléknyi részvénycsomagot, amely lehetôvé tenné a fényérzékenypapír-gyár átvételét.
Borbély László RMDSZ-képviselô a Fotógyár ügyében szeptember elején interpellált a parlamentben. Interpellációjában az itt kialakult súlyos helyzetrôl szólt, amely az ország egyetlen fotópapírgyárának bezárásához vezet.
Dandarau Maria szakszervezeti vezetô tegnap arról tájékoztatta lapunkat, hogy Borbély László képviselô jelenlétében csütörtökön újabb tárgyalásokat folytattak Bukarestben az Állami Vagyonkezelô Hatósággal, ahol az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnökének arra vonatkozó levelét is felmutatták, hogy a pénztár kifizeti a gyárnak a tartozását.
A megbeszélések nyomán abban reménykednek, hogy van esély a gyár megmentésére, ugyanis ígéretet kaptak, hogy a vagyon felértékelését követôen, ami minden valószínûség szerint jövô héten befejezôdik, az APAPS átveszi a Fotógyárat. Ebbe a változatba a többségi tulajdonos is beleegyezett.
A múlt hét közepén érdekes és hasznos tanácskozás helyszíne volt a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ. A református egyház, a németországi Initiative keresztény vállalkozók egyesülete és a Forrás Alapítvány Felkészülés Európára - üzleti tervek mindenkinek címmel tartott egynapos szemináriumot.
Thomas Emmerling, a neumarkti (Bajorország) Wirtschaftsjunioren Deutschland elnöke elôadásában kifejtette, milyen gondokkal kell megküzdeniük majd a csatlakozó országok vállalkozóinak. Ahhoz, hogy a kelet-európai országok betörjenek az EU-piacra, az árakat és a minôséget kell a jól mûködô piacgazdaságbeli színvonalra emelni. Ehhez idejében fel kell készülni kivitelezhetô, az uniós feltételeknek megfelelô gazdasági tervekkel. A stratégia és minôségmenedzsment mellett szükség van arra is, hogy a vállalkozók megfelelô módon teremtsenek majd kapcsolatot partnerekkel. Itt tudni kell azt, mit hogyan ajánlanak, kit választhatnak üzlettársukká. Nagyon fontos a reklám is, amelyhez egyszerû és olcsó eszközöket is használhatnak. Ezekben a témákban adott hasznos tanácsot a németországi vállalkozó annak a 24 megyénkbeli üzletembernek, aki eljött a tanácskozásra.
A németországi egyházi és üzleti életben tevékenykedô vállalkozók által létrehozott Initiative egyesület - amennyiben van érdeklôdô - hasonló témájú tanácskozások társszervezését vállalja fel, így várhatóan több gyakorlati tájékoztató helyszíne lesz majd a Bod Péter Diakóniai Központ.
Üzletember-találkozót szervezett a múlt héten az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Noha nem ez volt az elsô ilyen rendezvény, jellegében mégis más volt, mint a többi, ugyanis meghatározott szakterületekrôl hívtak meg szakembereket.
Sok vállalkozó kereste fel kérdéseivel a szervezetet, ezért már régóta gondolkodtak egy olyan üzletember-találkozó megszervezésén, amelynek keretében a különbözô pénzügyi és közéleti intézmények vezetôi felvilágosítást, segítséget nyújthatnak az érdekelt vállalkozóknak, akik egymást, egymás vállalkozásait is jobban megismerhetik. A találkozó fô témáját azok a kérdések, problémák alkották, amelyek megoldásához kevesen rendelkeznek elegendô tudással, tapasztalattal, ezen próbálnak segíteni. Három meghívottja volt a találkozónak: Morent Ilona, a Nyugdíjpénztár vezérigazgatója, aki a munka- és nyugdíjügyi problémákról beszélt; az import-export engedéllyel rendelkezô cégek képviselôivel Csata Edit ismertette a vámhivatali akták megfelelô összeállítását, a vámhivatali ügyintézés menetét; Dénes Irén, a Pénzügyôrség igazgatója pedig adóügyben nyújtott felvilágosítást.
A találkozón jelen voltak kisebb és nagyobb áruforgalommal rendelkezô cégek, olyan személy is akadt, aki most akar vállalkozásba kezdeni, és volt olyan cég is, amelynek éppen a helytelenül leadott vámhivatali akták miatt adódtak nehézségei. Jelen volt Dávid Csaba, az RMDSZ városi szervezetének elnöke is. A városi szervezet ismertette munkahely-közvetítô szándékát, felkérték a vállalkozókat, hozzájuk is forduljanak, amennyiben új munkaerôt keresnek. Elsô eredményként egy fiatal jogász jogtanácsosi állást kapott.
A találkozó sikerét jelezte a telt ház, és az, hogy a jelenlevôk egyértelmûen igényelték a jövôben is hasonló rendezvény szervezését. Elôreláthatólag negyedévenként kerül majd erre sor, a továbbiakban is az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének székhelyén, a Dózsa György utcai volt Hangya- épület földszintjén.
a romániai magyar közép- és felsôfokú gazdasági oktatásban bedolgozó tanárok számára módszertani tanfolyamot szervez 2003. november 6-9- e között Csíkszeredában. Fô tematikák: metakommunikáció, testbeszéd, beszédtechnika, családnevelés, módszertan, pszichológia, döntéselmélet, gazdasági játékok, iskolaszervezés, -menedzselés, iskolai marketingpolitika, pályázatírás. További információk igényelhetôk telefonon: 0264/431-488, e- mailen: rmkt@from.ro vagy személyesen az RMKT székházában: Kolozsvár, Aurel Suciu 12. sz. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.
Szászrégen magyar közössége is méltón emlékezett meg vasárnap az október 6-i aradi tizenhárom vértanúról. Délelôtt a katolikus plébánián és a szászrégeni református templomban az Ercse Rozália tanítónô által irányított középiskolások az alkalomhoz illô verses, zenés mûsorral idézték fel az 1849-es eseményeket. Magyarrégenben a református templomban Nemes Árpád lelkipásztor istentisztelete után Csernátoni József tanár történelmi elôadásban tekintett vissza a forradalomra. Ezt követôen a Samu Pál tanár által vezetett Koós Ferenc cserkészcsapat tagjai tartottak elôadást. A radnótfáji református templomban Székely György lelkipásztor beszélt a forradalom bukásáról, annak történelmi következményeirôl.
Aki továbbhalad, saját felelôsségére teszi - olvassuk az út menti jelzôtáblán, s merészen araszolgatunk tovább. Hátha ezúttal nem érvényesül Mörfi törvénye, s nem zuhan ránk se szikla, se törmelék, se fatörzs. A részletes térkép szerint hamarosan látnunk kellene valamit a Beszterce megyei mesterséges tóból. Így is lett, elénk tárult a völgyet birtokló, csendes vizû, sirályoktól hangos Kolibica.
Körbejárjuk - döntöttük el, pontosabban: körbeguruljuk. S kényelmesen elindultunk a rendbe tett aszfaltúton. Biztos elmennek a faluig? - kérdi a csomagokat cipelô középkorú hölgy, akinek felajánlottuk, hogy elvisszük a tó végéig. Igen - mondtuk határozottan. Mint útközben kiderült, vakmerô vállalkozás személygépkocsival megközelíteni a Kolibica- tó végén levô, 500 lelkes települést.
- Autóbuszjárat már évek óta nincs, 20 kilométert gyalogolunk a legközelebbi buszmegállóig. Orvos nem jár hozzánk, hetente egyszer egy asszisztensnô vizsgálja meg a betegeket a megmaradt orvosi rendelôben. A földben zöldség nem terem, a paradicsom nem érik be. Állatokat tartunk, burgonyát termesztünk, ebbôl élünk - összegez röviden az asszony, derülve méltatlankodásunkon.
Meseszép vidék, elhanyagolt település. Az egyik domboldalon ott ágaskodik a múlt rendszerbôl örökölt befejezetlen szálloda, körülötte szétszórtan pár egyéni nyaraló. Kisebbek-nagyobbak. A tó partján néhol csónakok, s egy-egy vitorlás is várakozik. Az utcák kihaltak, forgalomnak nyoma sincs. Csak a tóba vízesésként beömlô patakok csobogása, s egy-egy kutya ugatása hallható. Csendben lehet megcsodálni a völgyet s a benne rejlô értékeket. Turistaparadicsom lehetne, ha felfedeznék és kihasználnák a természet adta lehetôségeket. Csakhogy az illetékesek mindig ott keresik az egetrengetô csodát, ahol gyártani kell a látványt.
Csütörtökön, október 9-én, az este 7 órától tartandó nyitókoncerttel veszi kezdetét a Kultúrpalota nagytermében az idei In memoriam C-tin Silvestri fesztivál. Vasile Cazan mûvészeti igazgatótól megtudtuk, kár lenne az eseményrôl távolmaradni.
- Elismeréssel tartozom, tartozunk Csíky Boldizsár neves zeneszerzônek az emlékfesztivál kezdeményezéséért. Annál is inkább, mivel az azóta eltelt években rengeteg nagyszerû elôadómûvész vált vendégévé hangversenyeinknek s szerzett örömöt, élményt több nagyszerû darab megszólaltatásával, bemutatásával a hallgatóságnak.
- Eseményszámba megy a nyitóhangverseny. Az européer Horia Andreescu ismételt jelenléte akár üzenetértékû is lehet.
- Mindenekelôtt azt értjük belôle, hogy tetszésére szolgál a fesztivál. Ezért is dirigált már többször is. Még záróhangversenyen is. Szeretettel jön városunkba. Ami pedig a hangszerszólistát illeti, igen tehetséges fiatal hegedûmûvésszel, Alexandru Tomescuval ismerkedhetünk meg. Tavalyelôtt Enescu-díjjal jutalmazták, díjazottja igen sok más, számottevô nemzetközi versenynek is. Spanyolországból érkezik és Lalo Spanyol szimfóniáját tolmácsolja. Ez a mû nagyon jól jött Andreescunak, mivel az idei Enescu- fesztiválon e darab tolmácsolásában kísérte a rendkívül híres Maxilian Wengerovot. Elhangzik természetesen egy Silvestri-mû, a ritkán játszott Prelúdium és fúga is, valamint J. Brahms: 2. D-dúr szimfóniája. A következô koncertet szombaton, október 11-én este a kisteremben tartjuk. Kamarazenével. Portugáliából fuvolamûvész, Izlandból énekszólista lép pódiumra. Zongorán a tehetséges fiatal Elekes Alice játszik. Alexander Auer, a portói zenekar elsô fuvolistája idevaló. Vincze Ferenc egykori növendéke. Az izlandi szoprán pedig Gudrun Ingimars. A fuvolamûvész Scarlatti-kantátát szólaltat meg, az énekes pedig Händel-, C. Ph. E. Bach-, továbbá J. S. Bach-, Schubert- stb. áriákat, dalokat ad elô.
- Mielôtt továbbmennénk, formabontó az idei koncertrend.
- Hogy legyen szellôs. Vagyis, hogy ne sûrûn egymást követôen kerüljön sor a különbözô hangversenyekre, kezdeményeztünk egy-két nap szünetet közéjük. És ezzel már el is érkeztünk a 14-i, keddi koncertünkhöz. A híres budapesti Somogyi vonósnégyes játszik a nagyteremben. Nagynevû, - hírû együttes. Tagjai Haydn-, Bartók-, Schubert-, valamint A. Dvorak-mûveket szólaltatnak meg. A csütörtöki, 16-i orgonaestnek is, remélem, sokan örülnek. Vendégünk az ausztriai Klaus Kuhling.
- Bírja-e még sokáig általános javítás nélkül az orgona? 25 évvel ezelôtt volt része ilyesmiben...
- Bízom abban, csak születik egyszer olyan költségvetés, melybôl legkevesebb 3-3, 5 milliárd lej kéne jusson erre. Az osztrák orgonamûvész elsô alkalommal lép fel gazdag, változatos - prelúdium és fúga, intermezzo, korálelôjáték, szonáta stb. mûsorral. Lásd: Bach, K. Estermann, C. Franck, A. Heiller ill. J. Reubke. És ha azt állítottuk, ígéretes ez a fesztivál, nem túloztunk. Október 19-én, vasárnap a nagyteremben újabb szimfonikus hangverseny. Olyan dirigens, elôadómûvész közremûködésével, mint a nézôink által ismert és szeretett németországi Franz Lamprecht, továbbá a hazai Dana Borsan zongora-, Fátyol Rudolf hegedû-, illetve Alexandru Morosan gordonkamûvész.
- Egyazon hangversenyen elôadóhármas?!
- Mert szívvel-lélekkel is, nemcsak szakmailag kívánjuk a közönséget szolgálni. Nyitószámként tehát Mendelssohn-Bartholdy: Ruy Blas címû nyitánya hangzik el, továbbá e kitûnô hazai elôadómûvészeknek köszönhetôen Beethoven C-dúr, hegedûre, csellóra ill. zongorára írt Hármas versenyét halljuk. A koncert Prokofjev Rómeó és Júlia címû 1-es számú szvitjével zárul. Kedden, október 21-én a szintén népszerû temesvári Manuela és Dragos Mihailescu zongorapárosnak tapsolhatnak a nézôk. Négykezes illetve két zongorára írt mûveket - Silvestri: Erdélyi román táncok, J. Brahms: Magyar táncok, Rahmanyinov: Szvitfantázia két zongorára, valamint Brahms nagyon szép, két zongorára szerzett f-moll szonátája - adnak majd elô. Fesztiválfinálé? Nemzetközi seregszemléhez méltó szimfonikus hangverseny. Csütörtökön, október 23-án este a nagyteremben. Az írországi Robert Houlihan áll a zenekar illetve a vegyes kar élén. A mester egyébként 12-13 évvel ezelôtt a filharmónia elsô, külföldrôl származó állandó karmestere volt. Britten Egyszerû szimfóniáját, A. Bruckner Te Deumát - kórus és zenekar -, valamint H. Berlioz Fantasztikus szimfóniáját dirigálja.
- Kórustagok látják el a vokális kvartett feladatát. Ami pedig az említett Berlioz-darabot illeti, mozgalmas, színes, valóban fantasztikus finálét hoz.
Nem véletlen a cím, ugyanis a múlt heti médiamûvészeti kiállításmegnyitóval folytatódó sorozat tárlatán nem kettô, hanem csak egy mûvész munkái láthatók a Várgalériában. Az ArtEast Alapítvány rendezi a Duett címû tárlato(ka)t, amelyek eszmeiségét címük is tükrözi - rendszerint egy hazai és egy magyarországi alkotó munkáit tekintheti meg a közönség. A most bemutatkozó alkotó, KissPál Szabolcs kettôs minôségben állít ki. Mint Marosvásárhelyrôl elszármazott, tehát vásárhelyi, és mint Magyarországon letelepedett, tehát külhoni alkotó. A kiállításmegnyitót Bartha József képzômûvész, az alapítvány vezetôje, a Duett ötletgazdája vezette fel, majd Somogyi Hajnal budapesti kurátor ismertette röviden a mûvész munkásságát. Elmondta, a Duett mint szó is a kettôsségre utal, a kettôsségek pedig mindig alkotnak, létrehoznak valamit. A kurátor beszélt a kettôsségek hagyományos értékeléseirôl, a környezet és mû kettôsségérôl (mely hangsúlyozottan érvényesül KissPál Szabolcs munkáiban), a látszat és valóság, valamint ezek mûbeni megfogalmazásának kettôsségérôl.
A megnyitó után Bartha József lapunknak ismét kifejtette, a Duett kiállítássorozat egy projekt, amely hat kiállításból áll, a mostani a harmadik. Célja egy romániai és egy magyarországi mûvész közös kiállításának megvalósítása. A projekt két évvel ezelôtt indult, hat kurátor, három romániai és három magyarországi meghívásával. A hazaiakkal megismertették a magyarországi mûvészek munkáit, az anyaországiakkal pedig a romániai mûvészek munkásságát. Mindegyik kurátor külön döntött a kiállító mûvészpár összetételérôl, döntésük alapján valósult és valósul meg a hat kiállítás. Így sokkal elevenebbé válik a két ország mûvészei között a kapcsolattartás, a kiállításokon pedig közös erôvel ismertethetik munkásságukat, mûvészetüket.
Nyirô József, a két háború közötti évek egyik legismertebb, legnépszerûbb erdélyi magyar prózaírója halálának ötvenéves évfordulója alkalmából tartottak megemlékezô ünnepséget a Bocskay teremben. Nagy Pál és Bölöni Domokos beszélgetése sok érdekességre derített fényt a diktatúra évei alatt az irodalmi köztudatban kiátkozottnak számító író életébôl, munkásságából. A fasisztának kikiáltott szerzô helye pedig ott lenne a legnagyobbak, Tamási Áron, Wass Albert és Kós Károly mellett. '89-ig nevét sem lehetett emlegetni, úgy írtak róla, mint aki a mítosztól jutott el a fasizmusig. '45-ben hagyta el az országot, öt év múlva Spanyolországban telepedett le, ahol 1953 októberében halt meg, tüdôrákban. Utolsó kívánsága, miszerint itthon szeretne pihenni, sem valósult meg: Madridban temették el, sírján annyi a felirat - magyar író. Azzal, hogy emigrált, elmenekült, de soha nem volt sem nyilaskeresztes, sem antiszemita. Egyszerûen jobboldali beállítottságú magyar író volt, ezzel szolgált rá az üldöztetésre. És nemzedékek egész sora nem ismeri. Életében utolsó könyve, a Néma küzdelem 1944-ben jelent meg. A háború miatt nem volt visszhangja, csupán Bözödi György írt róla hosszabb tanulmányt. Egy fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy újra megjelentethessék a mûveit, 1990 után kezdenek megjelenni az elsô kiadások, a debreceni Csokonai Kiadóvállalat egész sorozatot jelentetett meg, ezt követte a szegedi Szukits Könyvkiadó, majd a budapesti Kairosz. Itthon azonban elvétve találni Nyirô-kiadásokat. Talán ez is közrejátszott abban, hogy az Impress Kiadó a Communitas Alapítvány anyagi támogatásával, Nagy Pál elôszavával és szerkesztésében, az évforduló alkalmából kiadta Nyirô József Hull immár a fenyôtoboz címû novelláskötetét. A címlapon Nagy Imre tusrajza látható. Noha a rendezvény háromnegyed- teltháznak örvendett, elgondolkodtató a fiatalság teljes hiánya. Ennyire kikopott volna Nyirô a köztudatból? Vagy ennyire nem érdekel senkit?
Vasárnap reggel lát(hat)tam ismétlésben (ami nem Csivává kutya a Pro TV-n) a marosvásárhelyi piacokról daloló hôskölteményt, dr. Dorin Florea költôi névtelenségbe rejtôzô píár-csapatának zangezúros alkotását, melyet ezúttal is külön ajánlok (ha még nem figyelt volna föl rá) a Catavencu Akadémia - Mircea Toma úrék nem sértôdnek meg a japcsis névidézésért -, szóval a román szatirikus sajtó szíves fókuszába, akkor is, ha országos kitekintésük nem képes minden hasonló pitiáner vidéki hurráklipet "magába ölelni"...
A marosvásárhelyi piacokról rögtön kiderült, hogy kiválóbbak, tisztábbak, ellátottabbak az országos átlagnál; ami nem volna meglepô, tudván, hogy ez az ország csak hátmenetben képes adminisztrálni magát, marosvásárhelyi illetékes vezetôi pedig csakis és csakis a maguk malmára hajtják a Marost.
A marosvásárhelyi piacok azért jók, mert a város vette ôket kezelésbe. Ha pedig a város vette kezelésbe, kettôezer táján, akkor nem fér kétség hozzá, hogy - a Tanács megannyi udémérés féloldali gáncsoskodása ellenére - itt csakis és csakis az történült, amit az ablaktörlô-szemjárású, tüsténtpattogó Polgi egymagában diagnosztizált, beképzelt, összehozott, megkürpácsolt, rendbe tett, tudatosított, kihirdetett, véghez vitt, agybadöngölt, megfacsart, csôre töltött, bekamerázott, trikolóros hálacementbe öntetett.
Kamera jár szájról szájra, mit szólnak a piac-árra, kamera jár vándorútra, szólnak a lakosok, mert hiszen övék a ponyva világa. Mindegy, miféle nemzet, fajzat, dicséri ki-ki az Urat. Magyarok megismerszenek rossz román beszédükrôl. Fura perverzió (?) kizárólag vagy túlnyomólag románul rosszul beszélô nézôket megszólaltatni? Ha az a cél, hogy hülyét csináljanak Marosvásárhely magyarságából, gratulálok mind a Pro Tv, mind az Antena 1 stábjának. Mistóból tízes!...Szeretném hallani azonban a közelesen (meg sem?) induló Maros Tévé adásában magyarul megszólaló román barátainkat, kollégáinkat, munkatársainkat, szomszédainkat, nyugdíjas társainkat, akár politikai vagy másfajta ellenfeleinket is; és startból hatalmas pofonnal fenyegetem azt a riportert vagy szerkesztôt, aki csúfot ûz(ne) a magyarul nem kimondottan helyesen beszélô, román anyanyelvû testvéreinkbôl!
A piacos összeállítás egyébként nem ér meg egy jegyzetet. Az volt benne, hogy minden oké, minden jó, mindenbôl egymillió, s Dorin Florea-indigó!... Románok, magyarok, piacosok, vásárosok, regátiak, akárháziak arról ebegtek, hogy milyen oké ma a piac, a Diamant, a Dacia, a Kövesdombi, a Cuza Voda, a December 22. (vagy November 7.) stb. placcán árulni, téblábolni, vesztegtelni, vásárolni. Túltengett az árusok szava, örültek, hogy nem veri ôket az esô, és hogy van, ahol vécézniük. Ennyi opportunista piac-magyart sem hallottam, mindenki örült, hogy a susztája rendben van.
Egyetlen bíráló élû vélemény el nem hangzott. Ha volt, akkor kitûnôen vágták ki. Izé-mizé, ez jó, szuper, hiper, hejretyutyutyu, ábervájsz ha mégis muszáj, hát lehetne pucinnal jobb is.
Bravó, stáb! Így kell "termésnapi" riportot krojálni.
A piacok fôfelügyelôje kilógott a nagyzási
buliból. Elmondta: ha mára valamelyest javult a
megyeszékhely napipiacainak, árucsarnokainak helyzete, akkor az
mégsem egyetlen személynek, hanem egy összeforrott
együttesnek, egy erôs csapatnak köszönhetô.
Gyanítható azonban, hogy ez a kedves
értékelés is csak arra szolgált, hogy a
rögtön utána
"zárókoncertet" villogtató városatya
finoman csomagolt választási kisdumája annál
karácsonyibb színekben tündökölhessen.
Aki igazából ismeri Marosvásárhely piacait, az tudja, mi a helyzet. Fotósok, újságírók döbbenetes és megrendítô ankétot készíthetnének hétrôl hétre az ott uralkodó állapotokról. Beszélt valaki ebben a nagyszerû reklámmesében a piaci maffiáról? A kistermelôk kiszorításáról? A kispénzû vásárlók naponkénti megcsúfolásáról? A piac urainak viselkedésérôl?
Marosvásárhely tévései lefeküdtek a napról napra erôszakosabban fellépô "nagypárti" városvezetésnek? Visszatért az ankétnak álcázott, alálihegô, mélyen benyalóriport "mûfaja"? Aki tudja, nem mondja. Aki mondja, az csak tudja; de nem azt mondja...
Bravó, stáb. Csak így tovább!
Itt van az ôsz, itt van újra; mindinkább beszorulunk otthonainkba, a kályhák közelébe, könyveink hívogató világába, a tévékészülékek elé. Vagy éppenséggel az újságok és folyóiratok közleményeit olvasgatjuk figyelmesebben, alaposabban. Mert hát bôven van idô tájékozódni a világ dolgainak rengetegében.
Csöndes ôszi magányomban különös érdeklôdéssel veszem szemügyre a napilapok hirdetményeit - és az ismeretlen szerzôk verseit. Valami rejtett hasonlóságot vélek észlelni e két - látszólag olyannyira különbözô - közlésforma között. Noha, mondom, merôben más indítékból fakad egy lírai költemény, mint például az a keretbe tördelt, fényképes szöveg, miszerint a nagy csodatevô, Ioana asszony, aki nemrég a franciaországi boszorkánykongresszuson elsô helyezést ért el, immáron városunkban tartózkodik és a "legerôsebb szerekkel és rituáléval" siet segítségünkre...
Csupa talány: a csodatevésnek mifajta szereivel és rituáléjával munkálkodik Ioana asszony? Minek a tudója? Nem kétséges: Krisztus után 2003-ban, méghozzá Franciaországban, az európai felvilágosultság klasszikus hazájában elsônek lenni egy boszorkánykongresszuson..., ez, kérem szépen, nem akármilyen teljesítmény (lehetett). Jómagam azonban már sok esztendôvel ezelôtt azt hallottam Szabó Vili tanár úrtól a vásárhelyi Kollégiumban egy történelemórán, hogy boszorkányok régóta nincsenek, tehát róluk "non est disputandum". Ám lám csak: az emberi butaság halhatatlan. És ennek a mételyezô hiedelemnek, a boszorkányságnak sokfelé megvannak a ravasz vámszedôi. Íme: még tájainkon is ártatlan áldozatokat keríthet hálójába némely "csinálmányos" csodatevô...
De ártatlan áldozatai vagyunk mindannyian a nyomtatott betûnek, amikor például azt olvassuk az ismeretlen nevû költônô egyik mûvében, hogy "jó volna/ ködbe bíbelôdve/ az elsô toronyölben/ meghálni véled."
Noha végsô fokon meg lehet érteni, ha valaki éppenséggel "az elsô toronyölben" - s nem másutt - szeretne "meghálni" valakivel. Csak az a különös, a meglepô, a bizarr, hogy ezt az óhajt miért kell a nagyvilág orrára kötni?
Példát említettem, csupán egyet a sok közül. Bár lehetne többet is idézni. Manapság sûrûn találkozunk ilyen és hasonló csemegékkel a nyomtatott sajtó hasábjain. Divat a semmitmondás, a meghökkentés, a testiség tájain való vájkálás, a trágárkodás megannyi változata...
Van valami - mégis -, ami megkülönbözteti egymástól a legostobább reklámszöveget és a legselejtesebb lírai zöngeményt: az elôbbiek nyilvánosság elé bocsátásáért fizetnek a csodatevôk, míg az utóbbiaknak honoráriumot fizetnek a lapok...
Itt van az ôsz, jön a tél: az esztendônek ebben az elkövetkezô szakaszában több idôt tölthetünk a könyvek társaságában, színházban, irodalmi találkozókon, egyszóval a szellemi értékek köreiben. S mindenkinek el kell döntenie; hol a határérték és nem érték mûvészet és selejt között. Örök kérdés. Nem könnyû elkerülni a feltûnési viszketegségben szenvedô tollnokokat, a magamutogató törtetôket - akárcsak a csodatevésre szakosodott boszorkányokat. De nem is lehetetlen.
Tisztújító küldöttgyûlést tartott az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete
Szombaton tisztújító küldöttgyûlést tartott az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Napirenden az elnök tevékenységi beszámolója, illetve a pénzügyi jelentés, a választmány elnökének beszámolója, az alapszabályzat módosítása, elnökválasztás és az új választmány listájának megerôsítése szerepelt. Miután az egyik elnökjelölt, Makkai Gergely visszalépett, a testület Dávid Csabát választotta a municípiumi szervezet elnökévé.
Borbély László, a Területi Képviselôk Tanácsának elnöke az RMDSZ felelôsségét hangsúlyozva, arra szólította fel a szervezetet, hogy a jövô évben sorra kerülô önkormányzati választások idejére "próbálják összehangolni a különbségeket". Kijelentette: olyan alternatívát kell kínálni, hogy mindenkinek legyen esélye megméretkezni a magyarságon belül, hogy utána megméretkezhessenek a románokkal. A magyarság nagy elônye az, hogy az utóbbi tizenhárom évben egységes volt, mondta, hozzátéve, hogy a marosvásárhelyi szervezet prioritása a polgármester- választás kell legyen. Végül mindenkit felkért, vegyen részt az október 19-i népszavazáson, és mondjon igent az alkotmánymódosításra, felsorolva azokat a módosításokat, amelyek a romániai magyarság javát szolgálják, jobbítják a régi rossz alkotmányt.
Jól döntöttek két évvel ezelôtt
Az elmúlt két év tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a marosvásárhelyi körzetek jól döntöttek, amikor a városi RMDSZ újraalakítása mellett szavaztak. Bebizonyosodott, hogy a városi szervezet a megyei szervezet részeként, egymást kölcsönösen támogatva tudott mûködni - jelentette ki Dávid Csaba kiértékelôjében. Mint mondta, tevékenységük alapelve volt a körzetekkel való széles körû egyeztetés, ennek köszönhetôen sikerült összhangot teremteni és egyensúlyban tartani a különbözô véleményeket.
Sikernek minôsítette, hogy az RMDSZ-tanácsosok segítségével székházhoz jutott a városi szervezet. Tájékoztatta a küldötteket, hogy a körzetekben lebonyolították a tisztújító gyûléseket, havi rendszerességgel találkoztak a körzeti elnökökkel, majd minden körzetben beszámoló fórumokat tartottak. A székházavatás után a városi tanácsosok rendszeres fogadóórákat tartottak, beindították a jogi tanácsadást. Megszervezték a vállalkozók találkozóját a megfelelô szakemberekkel, hogy az érdekeltek információhoz jussanak a vám-, a pénzügyi és nyugdíjtörvénnyel kapcsolatosan.
Tájékoztatta a jelenlevôket a tanügyi és kulturális, egészségügyi és szociális téren végzett tevékenységükrôl, az ifjúsággal és az egyházakkal való kapcsolattartásról.
Együttgondolkodásra, közös cselekvésre van szükség
Makkai Gergely, a választmány elnöke elmondta, hogy megalakulását követôen a választmány legfontosabb feladatának a városi szervezet és saját szervezési és mûködési szabályzatának, illetve cselekvési programjának a kidolgozását tekintette. Emellett, a szabályzatnak megfelelô rendszerességgel üléseztek. Az elnök a választmány féléves tevékenységét úgy értékelte, hogy az folyamatos volt és a városi szervezet vezetôségével való harmonikus együttmûködés jellemezte. Azonban - tette hozzá - nem egy esetben megnehezítette a munkájukat a gyûlésekrôl való igazolatlan távolmaradás. Ilyen esetben, mondta, a küldô tagszervezethez fordultak, s ezután még komolyabban veszik ezt a problémát. Mert a jövô évi helyhatósági és parlamenti választásokon nem mindegy, kik fogják képviselni a magyarság érdekeit a különbözô döntéshozatali szinteken. Ehhez együttgondolkodásra, közös cselekvésre van szükség, aminek a feltételeit csak egy jól mûködô szervezet tudja biztosítani.
A hozzászólások során egyebek között felvetették, hogy hiányzik a parlamenti képviselôknek a tagsággal való közvetlen párbeszéde, ugyancsak többen nehezményezték, hogy az RMDSZ nem válaszol a rádióban, televízióban elhangzó magyarellenes adásokra, hogy nem megfelelô a Székely vértanúk terének kivilágítása.
Szász Lajos szerint a körzetek nem mindig tudnak
együttmûködni az egyházakkal. Példának
saját körzetét hozta fel, ahol a katolikus egyház
"elprédált egy olyan épületet", amelyet
kulturális célokra lehetett volna használni. Ugyanakkor
kemény bírálatot fogalmazott meg azok ellen,
"akik a Duna televízióban nyíltan hazudnak",
miközben az RMDSZ pénzén utaznak, esznek, magas RMDSZ-
tisztségeket viselnek, de "nem az RMDSZ-t képviselik".
Voltak, akik október 19. kapcsán dilemmáztak, hogy kire is hallgassanak, felvetették az alacsony nyugdíjak problémáját, hogy az RMDSZ-nek szorosabb kapcsolatot kellene tartania a civil szervezetekkel, hogy a marosvásárhelyi iskolákban a szaktantárgyakat románul tanítják, vagy támogatást kértek a körzeti székházaknak. És természetesen ismét napirendre került a városi tanács és a polgármester viszonya.
A jelentések elfogadását követôen került sor az elnökválasztásra. A testület egy újabb mandátum idejére Dávid Csabát bízta meg a szervezet vezetésével.
2003-ban 47 milliárd lejbe került a Dózsa György utca felújítása, amibôl még 17 milliárddal tartozik a város a kivitelezônek. Mivel rendkívül lassú a védett övezetekben levô helyiségek eladásának engedélyzése, a költségvetésben e forrásból elôre látott bevételeket csak újabb kötvények kibocsátásával lehet fedezni - jelentette ki hétfôi sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, aki szokás szerint az RMDSZ-tanácsosokra háborgott, akik miatt a csütörtöki tanácsülésen nem kapott zöldutat a kövénykibocsátásra vonatkozó határozattervezet. Az RMDSZ-képviselôk magyarázatát mondvacsináltnak nevezte a polgármester, majd kijelentette: ha a kivitelezôket nem tudja kifizetni, akkor a tanácsosok lakására küldi majd azokat. Kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy a bérelt üzlethelyiségek eladására vonatkozó törvény értelmében 80 milliárd lej bevételre tehet szert a város, amelybôl visszavásárolhatják a kötvényeket. Majd ironikus hangnemben bírálta a korábbi városvezetést, amely véleménye szerint csak költötte a pénzt és nem valósított meg bevételeket. A kérdésben végül is a csütörtöki tanácsülés ma délutánra halasztott folytatása során döntenek.
A prefektúrától valóban átirat érkezett a Kossuth utca nevének megváltoztatására hozott határozattervezet ügyében, megkérdôjelezve annak törvényességét, mivel a megyei névadó bizottság nem hagyta jóvá az utca régi nevének visszaállítását, továbbá azzal a megjegyzéssel, hogy nem kell olyan elnevezéseket adni, amelyek mások érzékenységét sérthetik - hangzott el a polgármester válaszában. Az ilyen, úgymond meg nem emésztett és másokra kényszerített, és nem a közös megegyezés alapján hozott határozatok "csak hasmenést" okozhatnak - tette hozzá Dorin Florea, kijelentvén: egyesek ahelyett, hogy a jelennel foglalkoznának, folyton a múltba térnek vissza.
A polgármester tagadja, hogy érdekelt lenne a taxizásban
"Aki felfedez egy taxit is, ami az enyém, neki adom a kocsit és vele együtt a házamat" - cáfolta ezúttal is azt a sajtóban megjelent hírt, miszerint érdekeltségei lennének a vonatkozó törvény alkalmazása elôtt a közszállítási társulásnál megjelent vadonatúj taxiparkban, valamint abban, hogy a szóban forgó kocsik feltûnésével ahelyett, hogy csökkent volna, megnôtt a viteldíj Marosvásárhelyen.
A továbbiakban Dorin Florea kijelentette, hogy a város forgalmát részben az teszi elviselhetetlenné, hogy több mint ezer taxi közlekedik, amelyek tulajdonosai között 300-400-an nem is helybeliek. Véleménye szerint a törvény alkalmazása nyomán elegendôek lesznek a taxisoknak kijelölt parkolóhelyek. Egyébként, bár növelte a személyzet létszámát, az illetékes szakosztályon eddig mindössze 30-an adták be a kérelmüket a taxizási engedélyre, és véleménye szerint majd az utolsó napokban fognak tolongani.
Gyerekek, lufik, pezsgô és az összegyûlt bámészkodók jelenlétében avatott fel délben Dorin Florea két parkot Marosvásárhelyen. Talán túlzás parknak nevezni, mindenesetre másfél milliárd lejbôl rendezték a Tudor negyedbeli Gyémánt teret, ahol saját készítésû, fából készült berendezéssel látták el a tér gyerekeknek szánt részét. A Kövesdombon valamivel szegényesebb a tömbházak közötti egykori park helyére felépített ortodox templom körül megmaradt szabad terület berendezése. A polgármesteri hivatal kikövezte a templom körüli járdát, és egy kis megmaradt részén hintákat szerelt fel, homokozót alakított ki a gyerekeknek, és újabb néhány padot, a bejáratnál pedig virágosládákat helyeztek el.
Szovátán ülésezett a Határon Túli Magyar Közoktatási Tanács
Szovátán tanácskoztak a hét végén a határon túli magyar pedagógusszövetségek vezetôi.
A Határon Túli Közoktatási Tanács szovátai ülésén Zilahi Imre, a magyar Oktatási Minisztérium (OM) határon túli magyarok fôosztályának vezetôje tájékoztatta a jelenlévôket a jövô évi költségvetési támogatásokról.
- A fôosztályvezetô közölte, hogy az OM a jövôben is biztosítja a pedagógusok magyar nyelvû továbbképzésére szervezett nyári akadémiák finanszírozását, a pedagógusszövetségek oktatási központjainak mûködtetési, valamint a szülôföldi évközi továbbképzések költségeinek fedezését - közölte Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke.
Az ülésen meghívottként részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) oktatási kérdésekkel foglalkozó ügyvezetô alelnöke. Kötô József hangsúlyozta az RMPSZ és az RMDSZ közötti együttmûködés fontosságát a közös célok megvalósítása érdekében.
Az RMPSZ kezdeményezésére létrejött találkozó alkalmával a résztvevôk felkeresték a szövetség négy oktatási központját Csíkszeredában, Szovátán, Kolozsvárott és Nagyváradon, valamint három, nagy múlttal rendelkezô erdélyi iskolát, a kolozsvári Báthory Líceumot, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumot és a csíkszeredai Márton Áron Líceumot.
Az OM kezdeményezésére létrejött Határon Túli Magyar Közoktatási Tanács a Magyarországgal szomszédos országokban mûködô magyar pedagógusszövetségek vezetôit tömöríti. Ez a testület menedzseli a határon túli magyar pedagógusok továbbképzési programjait, valamint az egyes országok magyar pedagógusszövetségei által lebonyolítandó tábor- és tantárgyverseny- programokat.
Október 3-án Mezôfelében eltemették Kacsó Tibort, az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság örökös tiszteletbeli elnökét, a Magyarok Világszövetségének erdélyi küldöttét.
A falu zsúfolásig megtelt református templomában Varga László marosvásárhelyi ny. lelkész búcsúztatta egykori rabtársát.
A családi nyughelyen levô sírnál Tófalvi Zoltán mondott búcsúbeszédet. Mindketten kiemelték meg nem alkuvó magyarságát, és az ôt a legnehezebb idôkben sem elhagyó jó kedélyét.
A Magyarok Világszövetségét Patrubány Miklós elnök és András Imre elnökségi tag képviselték. Az MVSZ elnöke megköszönte Kacsó Tibor szolgálatát. Ha ma az MVSZ eljutott az 56-os magyar forradalom értékeihez, az Kacsó Tibornak is köszönhetô - mondta az elnök, majd e szavakkal búcsúzott:
"Fájlalom, Tibor bátyám, hogy most mentél el, amikor székely népünk az önrendelkezéséért vívja harcát, és amikor magyar nemzetünk a kettôs állampolgárság megteremtésével próbálja visszaszerezni elrabolt méltóságát. De tudjuk, harcunkban mindvégig velünk leszel. Nevedet felírjuk azon magyar emberek neve mellé, akikrôl a magyar nemzet soha sem feledkezhet meg."
Budapest-Kolozsvár, 2003. október 5. MVSZ Sajtószolgálat
Városismereti vetélkedôt szervez Marosvásárhelyen az RMDSZ megyei szervezete, a Bernády Közmûvelôdési Alapítvány és az Appendix Alapítvány V-VIII. osztályos diákok számára. A rendezvény különlegességét a kirakós játék (puzzle) adja, amelynek részeit darabonként gyûjtik ki a résztvevôk.
- A verseny célja, hogy a gyerekek közelebbrôl megismerkedjenek a város történetével - mondta Dósa-Fülöp Éva szervezô. A vetélkedô lényege, hogy a résztvevôk egy kérdôívet kapnak, amelynek kitöltéséhez be kell járniuk a nevezetesebb helyeket, épületeket. 35 kérdésre kell választ adniuk, és ami a játék különlegessége: minden helyszínen átvehetnek két-három puzzle-darabot, amelyekbôl a végén kialakul a valamikori Marosvásárhely képe, a város sok jellegzetes épületével. Ezt kell kirakniuk a részvevôknek és a végén, a kitöltött kérdôívvel együtt bemutatniuk. Minden gyerek, aki a lapra felragasztott Marosvásárhely- képet és a kérdôívet október 23-ig bemutatja a szervezôknek, ajándékkönyvet kap. Jó lesz sietni viszont azoknak, akik még be szeretnének nevezni: október 10-e a jelentkezési határidô, de már csak 16 kirakóstábla maradt, hiszen 84-en már jelentkeztek a versenyre.
Aki akar, a verseny második, ún Bernády- fordulójára is benevezhet. Ezt az idei Bernády-napok keretében rendezik. A résztvevôk október 24- én, a Bernády Házban (Horea u. 6.) kapják meg a kérdôívet, amely kizárólag a város híres polgármesterének a munkásságával kapcsolatos, az erre adott válaszaikat egy nappal késôbb kell bemutatniuk egy elbíráló bizottság elôtt. A zsûri még aznap dönt és díjaz is.
Iratkozni tehát október 10-ig lehet az RMDSZ Maros megyei szervezetének a székházában (Braila u. 9.) Dósa-Fülöp Évánál (tel. 262.907), vagy a Bernády Házban (Horea u. 6.) Bálint Hajnalnál (tel. 266.855).
A Nemzeti Liberális Párt szóvivôje, Eugen Nicolaescu pénteken sajtótájékoztatón kijelentette: a liberálisok felkérik az ország állampolgárait, október 19-én vegyenek részt a népszavazáson, és szavazzanak igennel az alkotmánymódosításra.
Ugyanakkor komolyan figyelmeztette a kormánypártot, ne próbálja politizálni a referendumot. Emellett kétségeket fogalmazott meg az SZDP korrektségére vonatkozóan, mert szerintük a kormányzó párt megpróbálta megakadályozni bizonyos parlamenti pártok jelenlétét a választási irodákban, az SZDP szimbólumait is viselô kampányplakátokat terjeszt, sôt addig elment, hogy a referendumot úgymond elôkészítô Nemzeti Tanácsot az NLP-DP szövetséget megmérgezô ad hoc politikai gyûléssé változtatta.
Felhívta a figyelmet, hogy az alkotmány módosítása a parlamenti pártok közös erôfeszítése nyomán jött létre, és az SZDP-nek nem áll jogában választási kampánnyá változtatni a referendumot, annál is inkább, mivel a népszavazás költségeit közpénzekbôl állják. Ellenkezô esetben, jelentette ki Eugen Nicolaescu, jelezni fogják a megfelelô szerveknél. A liberálisok úgy vélik, hogy a referendum választási kampánnyá való változtatása a pészédés kormányból kiábrándult lakosság tömeges távolmaradását vonhatja maga után.
A 18 éves L. C. egyik neves líceum végzôs tanulója volt. Szerelmes lett, teherbe esett és úgy döntött, hogy világra hozza, s megtartja gyermekét. Szigorú édesapjának nem merte megmondani, hogy gyereket vár, abbahagyta tanulmányait, s arra hivatkozva, hogy külföldön fog dolgozni, elhagyta otthonát. Beköltözött a Materna leányanyaotthonba. Kislánya született. A központ szakemberei felvették a kapcsolatot szüleivel, édesapjának elmondták, hogy unokája született. Pár találkozó után az apa visszafogadta lányát és unokáját. C. nem folytatja tanulmányait, dolgozni akar, hogy felnevelhesse gyerekét.
Hozzá hasonló, nehéz helyzetben levô fiatal lányokért hozta létre a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság PHARE-alapból a Materna leányanyaotthont. A megyei tanács által mûködtetett, kilenc anya és gyermek befogadására alkalmas épületben különszobákat biztosítanak a rászorulóknak. A korszerûen felszerelt központban a leányanyák hat hónapig tartózkodhatnak, ez idô alatt munkahelyet és szállást kell találniuk.
Van, aki megbecsüli a kinyújtott kezet
Október elején lejár az elsô hat hónap. Az indulási nehézségekrôl, a tapasztalatokról Ana Chirtestôl, a központ vezetôjétôl érdeklôdtünk, s arra is kíváncsiak voltunk, sikerült-e a fiatal anyáknak önálló életet kezdeniük.
- Kinyújtott kéz - ennek szántuk a központot. A nehéz helyzetben levô, legtöbbször családjuk által eltaszított, kitagadott leányanyáknak biztosítunk szállást, ellátást, segítséget. Nagyon nehéz feladatra vállalkoztunk. Nehéz munkahelyet találni pár hónapos gyereket nevelô anyáknak, különösen akkor, ha az érintetteknek nincs felelôsségérzetük, végzettségük, s nem dolgoztak soha. Volt két nagyon nehéz esetünk, amikor a fiatal anyákat három helyen is alkalmazták, ám mindenhol csak 8-9 napig állták meg a helyüket. Nem tudták megbecsülni segítségünket, nem tudták megtartani állásukat. Szerencsére, gyermekük, unokájuk érdekében családjuk visszafogadta ôket. Eddigi mûködésünk alatt öt leányanyának oldottuk meg a helyzetét. Közülük négyen (a fent említett kettôt beleértve) visszaker