Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

1989. november 20-án fogadta el az ENSZ a gyermekek jogait összefoglaló egyezményt, megfogalmazva a világon élô több mint kétmilliárd kiskorúnak a megfelelô életkörülményekhez, fejlôdéshez nélkülözhetetlen feltételeket. Az egyezmény értelmében a 18 évet be nem töltött, gyereknek minôsülô kiskorúaknak joguk van a testi és szellemi fejlôdéshez szükséges életkörülményekhez, orvosi ellátáshoz, joguk van ismerni szüleiket, kifejteni véleményüket az ôket érintô kérdésekben, joguk van védelemhez a diszkrimináció, bántalmazás, kihasználás ellen. A sérült gyermeknek joga van a méltóságteljes élethez, a megfelelô szakorvosi ellátásához. A nemzeti kisebbséghez tartozó gyerekeknek joguk van saját nyelvükön tanulni, vallásukat gyakorolni.

A gyermekek jogait olvasva mindjárt felmerült bennem a kézenfekvô kérdés: miért szükséges egyezménybe foglalni, lépten-nyomon hangoztatni, nagydobra verni ezeket, a számomra természetes, magától értetôdô alapvetô jogokat?

S megadják a választ az agyonvert, cigarettával megégetett, szemétkukába dobott gyerekekrôl, csecsemôkrôl szóló híradások, a csatornalakóvá kényszerült gyermekek, a rabszolgamunkára fogottak, s megannyi más jelensége a világnak, ami ellentmond a jónak, a helyesnek, a szeretetnek.

Miért van így? Ezt próbálja megfejteni a világ jobbik fele, s közben tenni is azért, hogy enyhüljön a fájdalom, kevesebb legyen a kiszolgáltatottság, vagy az ezt kihasználni akaró gazemberség, hogy a ma felnövô nemzedékek emberibb világban éljenek. Amitôl, reményeink szerint, talán jobbá válik a holnap világa.

Egyelôre nem itt tartunk. Tágabb és szûkebb környezetünkben, minden eddig elért javulás ellenére sok még a gond a gyermekek jogainak betartása, védelme terén. Úgy tûnik, kis és nagyobb közösségeinkben nem minden szülô, nagyszülô tartja természetesnek, hogy megfelelô, emberhez méltó életkörülményeket biztosítson a gyermekének, unokájának, nem mindenkinek elsôdleges célja, hogy szeretetben, értékes és egészséges gyermeket neveljen. Sajnos, vannak még gyerekeiket rendszeresen ütlegelô, koldulni, lopni kényszerítô, lelkileg terrorizáló szülôk, hozzátartozók.

Ellenük lépnek fel az országos és megyei gyermekjogvédô hatóságok, európai uniós felügyelôk, egyházak, alapítványok. Munkájuknak van látszata, s a gyermekek jogainak világnapján biztassunk a még nagyobb odafigyelésre, hogy kisebb és nagyobb közösségeinkben az együtt érzô szeretet honosodjon meg.

Mostanában mindegyre jeles marosvásárhelyi személyiségek kitüntetésérôl adhattunk hírt. Ez történik ezúttal is: november 21-én, pénteken 18 órai kezdettel a Kultúrpalota kistermében Haáz Sándor néprajzkutató veheti át Ijgyártó Istvántól, Magyarország bukaresti nagykövetétôl a rangos Pro Cultura Ungarica díjat. A város idôs díszpolgára, a 91 éves tanár, képzômûvész, táncmester hosszú és gyümölcsözô pályáján nagyon sokat tett a magyar népi kultúra ápolásáért, átörökítéséért. A falu világának avatott ismerôjeként, az erdélyi tájegységek, a különbözô folklórövezetek következetes kutatójaként értékes tanulmányokat, szép könyveket tett közzé, különösen a népviselet megörökítésében jeleskedve. A pénteki ünnepélyes díjátadásra a szervezôk várják Haáz Sándor volt munkatársait, barátait, tisztelôit is.

Az IMAS közvéleménykutató szerint a Szociáldemokrata Párt a szavazatok 50,5 százalékát szerzi meg a következô választásokon. A november 4 és 11 között készült felmérés eredményeit szerdán juttatta el a Mediafaxhoz a kormánypárt. A második helyen az NLP-DP Szövetség áll 27,4 százalékkal, majd következik az NRP a szavazatok 13,3 százalékával. A parlamenti küszöböt nem éri el az RMDSZ (4,9%), az RHP (2,2%), a KDNPP (1%) és mások (0,7%). A felmérés nem tér ki a határozatlanok és a nem szavazók arányára. A lakosság körében a legnagyobb bizalmat Mircea Geoana élvezi 46,7 százalékkal, ôt követi Adrian Nastase (46,5%), Ion Iliescu (45,7%), Theodor Stolojan (36,6%), Traian Basescu (32,4%) és C. V. Tudor (19,6%), az utolsó helyen Markó Béla áll 9,5 százalékkal. A lakosság továbbra is az egyházban bízik a leginkább (90,1%), majd következik a hadsereg (76,1%) és a médiák (65,6%).

Heves szócsatát vívtak tegnap a megyei járóbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosok az Egészségbiztosítási Pénztárnál. Bár a fôvárosban tartózkodó vezérigazgató helyett Vasluian Marcela aligazgató jelenlétére számítottak, a jelen levô több mint 20 orvos panaszával dr. Vincze Ildikónak, a szerzôdési iroda vezetôjének kellett szembesülnie.

A járóbeteg-szakrendelôkben haszonbérleti szerzôdéssel mûködô orvosok egymás szavába vágva, indulatos hangnemben fogalmazták meg elégedetlenségüket amiatt, hogy az áprilisi szerzôdéskötés óta a megyei pénztár nem biztosítja számukra a rendelôk fenntartásához és mûködtetéséhez, valamint az elôírt beteglétszám ellátásához szükséges összegeket. A vita során a törvények be nem tartásával vádolták a biztosítót, amelynek azt vetették a szemére, hogy az országos pénztár ellenôrzése nyomán a járóbeteg- szakrendelés finanszírozásával kapcsolatosan megfogalmazott kifogásokat a mai napig sem orvosolták.

Amint dr. Bálint István, Szászrégenben dolgozó belgyógyász fôorvos kérdésünkre összefoglalta, a járóbeteg- szakrendelésben minden konzultáció, orvosi mûvelet után egy bizonyos pontszám jár, amelynek összesítése nyomán gyûl össze az a 14.000 pont, ami az orvos havi munkáját tükrözi. Ezzel szemben az idei szerzôdést úgy kellett megkötniük a pénztárral, hogy az csak 4.557 pontnak megfelelô összeget biztosított havonta a szakorvosoknak. - Ezt a szerzôdést kényszerbôl és fenntartásokkal írtuk alá - hangsúlyozta Bálint doktor. Szeptemberig jelentettük a ledolgozott valós pontszámot, amibôl a pénztár levágta a különbözetet, és csak a szerzôdésben feltüntetett összeget fizette ki, ami éppen csak a rendelôk fenntartási költségeit fedezte. Ezt követôen októberben pedig már arra nem volt hajlandó a biztosító, hogy a valós pontszám alapján vegyék át a jelentést, és kényszeríteni akartak, hogy saját kezûleg csorbítsuk meg a havi tevékenységünket tükrözô dokumentumot. Amikor ezt megtagadtuk, kilátásba helyezték, hogy az októberi tevékenységünkért járó összeget nem fogják elszámolni. Mi viszont nem akarjuk elfogadni, hogy kevesebbet jelentsünk, mint amennyit valójában dolgoztunk, mivelhogy a törvény értelmében a szerzôdésünk napi hét órára és 28 betegre szól, semmiképpen sem napi 7-8 páciensre, amennyinek az ellátását fedezi a pénztár. Mi naponta megvizsgáljuk a 28 beteget, és mindenkinek kiállítjuk a szükséges hivatalos iratokat, s ha szükséges, kedvezményes gyógyszereket írunk fel. A pénztár által elfogadott betegszám alapján viszont nem látjuk biztosítottnak az összes beteg számára kibocsátott igazolványoknak, iratoknak, vényeknek a törvényes alapját. A megszabott betegszám feletti pácienseknek felírt kedvezményes gyógyszerek ellenértékét például adott pillanatban behajthatják rajtunk.

Megyei szinten 38-an vagyunk, akik fôállásban a járóbeteg-rendelésben dolgozunk, de rajtunk kívül sok kórházi fôállásban dolgozó orvossal is kötöttek szerzôdést, hogy a járóbeteg-szakrendelés finanszírozására megszabott pénz egy részét a kórházaknak lehessen átutalni. Ezt a szándékot tükrözi az a tény, hogy a többi egyetemi központhoz viszonyítva Maros megyében kötötték a legtöbb szerzôdést - válaszolta kérdésünkre dr. Bálint Isván.

A méltatlankodó szakorvosokkal szemben a biztosítót képviselô dr. Vincze Ildikó irodavezetô úgy vélekedett, hogy nem ô állapítja meg a pénztár politikáját. Amint elmondta, megyei szinten 82 szerzôdést kötöttek 325 orvossal, s a járóbeteg-szakrendelésre megszabott keretekbôl kell fedezni a TBC-rendelôk, valamint a mentálhigiéniai laboratóriumok mûködését is. A szakorvosoknak az elmúlt évi normák szerint áprilisig annyit fizettek, amennyit valójában dolgoztak. Mivel az idei költségvetésben kevesebb pénzzel kellett gazdálkodniuk, az országos pénztár ugyanis hárommillió ponttal kevesebbet szabott meg a megye számára (9,9 helyett 7,1 milliót), ennek alapján kötötték meg a szerzôdéseket. A pénztár vezetôsége jelenleg a megoldást keresi, hogy orvosolni lehessen a járóbeteg- szakellátásban dolgozók elégedetlenségét - mondotta az irodavezetô, az aligazgatónôre ugyanis hiába vártak a tiltakozók. Mivel a szakorvosok elégedetlenek a válasszal, beadvánnyal fordultak az országos pénztár vezetôségéhez, valamint a Megyei Közegészségügyi Igazgatósághoz. Kedvezô elbírálás hiányában péntek délben a sajtó segítségére alapozva újabb tiltakozást szerveznek.

Maros megye specifikus képet mutat. A 2000-es választásokat tulajdonképpen az RMDSZ nyerte meg, hatalmon mégis az SZDP van, ugyanis, mind a megyei, mind a helyi tanácsban a többi párt koalíciót képez az RMDSZ-szel szemben. Szeptember 15. és november 15. között készített tanulmányt Politika - közpénzekbôl témakörben a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetôje, Haller István egy bukaresti intézettel partnerségben. Arra a kérdésre próbált fényt deríteni, hogy a politikai pártok, politikusok, közéleti személyiségek használnak-e közpénzeket politikai, illetve kampánycélokra. Nevek, pontos adatok megjelölése nélkül, az általános konklúziókat tegnap sajtótájékoztatón vonta le Haller István.

A tanulmány egyik pontja arra keresett választ, hogy használtak-e közpénzeket kormányprogramok megvalósítására. Maros megyében bizonyítottan volt ilyen szándék (például elôre bejelentették, ki fog megnyerni egy licitet). Ugyancsak a tanulmányhoz szükséges adatgyûjtés során derült ki, hogy szociális segélyeket is használtak fel kampánycélokra, úgy például, hogy azok a helységek részesültek elônyben, ahol SZDP-s polgármesterek voltak. Bebizonyosodott egyebek között, hogy egyes politikusok a közvagyont személyes vagy politikai célokra használják fel: intézmények telefonját, faxát, a szolgálati gépkocsit (sofôröstôl) politikai propagandacélokra használják. Az sem ritka eset, hogy egy-egy falunapi ünnepség valóságos kampánnyá alakul.

A felmérés azt is próbálta kideríteni, hogy a hatóságok próbálják-e ellenôrizni a sajtót. Haller István szerint igen, mert azzal, hogy preferenciálisan adnak fel fizetett hirdetéseket, igényeket is támaszthatnak és támasztanak is egyes sajtóorgánumokkal szemben. Megtörtént már, hogy rátelefonáltak egy-egy szerkesztôségre, hogy ne X újságírót küldjék a sajtótájékoztatóra, hanem Y-t.

A felmérés szerint a prefektúra és a prefektúra alárendeltségébe tartozó intézmények kiemelten a Cuvântul libert részesítik elônyben. Ebben a lapban ötször annyi hirdetés jelenik meg, mint a többiben. Az említett lapban 10 ezer négyzetcentiméter, a 24 ore mureseneben 3 ezer, a Népújságban 2 ezer négyzetcentiméter hirdetést jelentettek meg.

A polgármesteri hivatal "kedvence" a 24 ore muresene. Ebben 4 ezer, a Cuvântul liberben 3600, a Népújságban 2000 négyzetcentiméter felületen hirdetett.

Ezenkívül nyilvánvaló, hogy Dorin Florea a két helyi televízióban - közpénzen - állandó kampányt folytat.

Nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos cégek finanszírozzák a kampányokat, vagy építkezési engedélyeket akkor kapnak meg, ha, úgymond, szponzorizálnak bizonyos formációt. Ugyancsak politikai célokra használnak fel kórházaknak, iskoláknak juttatott támogatásokat: például vannak falvak, ahol az iskolabuszt a polgármester saját célokra használja. Megemlítette Dorin Florea füzetecskéjét, amellyel a polgármester közpénzeken reklámozza saját magát és végez közvélemény- kutatást.

A továbbiakban megtudtuk, hogy az adatgyûjtés nem ment simán, mert a helyhatóságok, közintézmények nem akarnak információkkal szolgálni, sok esetben (például a prefektúra) válaszra sem méltatták az ilyenszerû beadványokat, bár az információkról szóló törvény erre kötelezi ôket. Decemberben véglegesítik a tanulmányt, egy újabb projektet készítenek a pártok finanszírozásának átláthatóságáról.

Dél-Európában nagyobb a szegénység veszélye, mint a kontinens északi részén - állapította meg a Der Standard címû bécsi napilap, amely az Európai Unió statisztikai hivatalának az adataira hivatkozva ismertette meg olvasóival a legfrissebb jövedelmi összesítések európai eredményeit.

Az újság felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban azt tekintik szegénynek, akinek a havi jövedelme nem éri el az országában számított havi átlagjövedelem 60 százalékát. E módszer szerint a legtöbb szegény ma Portugáliában él, ahol a lakosság 14 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A rangsorban Görögország a második, ahol a szegények részaránya 13 százalék, majd Írország 12 százalékkal, Olaszország, Spanyolország és Nagy-Britannia 11 százalékkal következik. Franciaországban a lakosság 9, Belgiumban és Luxemburgban 8, Ausztriában 7, Németországban 6, Dániában, Hollandiában és Finnországban pedig 5 százaléka sorolható a szegények csoportjába. (Az összesítésben nem közöltek adatokat Svédországról, de a skandináv állam aligha tartozik a az élcsoportba ebben az összefüggésben.)

A felmérések alapján kiszámították, hogy jelenleg az EU-tagországokban élôk 9 százaléka alkotja a szegények táborát - hívta fel olvasói figyelmét a liberális osztrák napilap.

A Der Standard beszámolt arról is, hogy osztrák szakértôk egy csoportja Grazban 1997 óta foglalkozik a szegénység témájának a körüljárásával, egyebek között szegények kikérdezésével, hogy a kapott válaszok alapján konkrét cselekvési programot dolgozhassanak ki e problémakör kezeléséhez. Az Elizabeth Katschnig-Fasch vezette csoport munkájához a 90-es évek elején indított és a Peirre-Félix Bourdieu vezette hasonló francia projekt adta az ötletet. A graziak arra szerettek volna választ kapni, hogy vajon Ausztriában is lehetséges-e mindaz, ami ebben a vonatkozásban a többi nyugat-európai országban történik. A csoport munkájának eddigi eredményeit most külön kiadványban is megjelentették, és ennek kapcsán a grazi kutatók vezetôje a bécsi napilapnak nyilatkozva kijelentette: Ausztriára is érvényesek a francia vizsgálódás megállapításai, az elszegényedés folyamata ebben az országban is tapasztalható.

Zab, hegyezve

... és a csalhatatlan aritmetika szerint 2007-ben és még odébb is ennyi marad, midôn már semmire sem kötelezô szóbeli ígéretek szerint számunkra is megnyittatik az Unióbeli mesekarám nagy kapuja. Türelmetlenül tamáskodó pedagógus pályatársaim vagy nem ismerik a nótát vagy nem hisznek valóságtartalmában és talán emiatt "egye meg a fészkes fekete fene"-szerû óbégatásokkal az ajkukon kiállnak randalírozni a fôvárosi Victoria-térre, a parlament épülete elé, megelégelvén csizmájuk szárának hasztalan veregetését és torkig jóllakván babájuk szájának meddô csókolgatásával, túlélésüket biztosító alamizsnaadagjukat követelik. Skandálva idéznek elô skandallumot. Esküsznek égre-földre, hogy az örökzöldben megénekelt summa kétszeresét-háromszorosát is megbírnák osztani. Az ország második embere, az elnyûhetetlen Nicu Vacaroiu, égi tüneményként megjelenik az elégedetlenkedôknek és számtalanszor bevált, olajozottan mûködô szokásrend szerint beígér. Persze a rendelkezésre álló anyagiak függvényében. Majdnem mûködô piacgazdaságunk szabályait nem túllépve. Ti. alig két hete (november 5-én) Bruxelles-ben, rendes év végi országjelentésünk kapcsán az Európai Bizottság fránya, vitatható nyelvkészséggel bíró szakemberei imigyen értékelték gazdasági elômenetelünket. Az 1997-ben beköszöntött "hét sovány esztendô" reményeink szerinti utolsó évében, a kormánypárti analitikusok jubilálnak: íme csúcsot döntöttünk, a legjobb eddigi "raport"-nak tapsolhatunk, közepes rössel bár, de évrôl évre araszoltunk elôre, mint a méltánytalanul elfelejtett, szolid kommunista idôkben egykoron, amikor is a tegnapi eredmények mindig obligát túlszárnyalták a tegnapelôttieket. A csatlakozásra áhítozó balkáni kisrégióban a dobogón vagyunk: Bulgária után ugyan, de Törökország elôtt. És ez is valami. Az ezüstérem is szépen csillog és tovább fényesíthetô. A "trebuie sa facem totul" szellemben, ugyanúgy, mint ahogy azt tettük legújabbkori történelmünket megelôzôen, valamikor. Mindössze 14 éves restanciákat kell felszámolnunk: csak az élet minden területét behálózó korrupciót kell letörnünk, csak a gúzsba kötô, letácsoló bürokráciát kell megfékeznünk, csak a döntéshozatal transzparenciáját kell kiverejtékeznünk, csak a mindenkori politikai elit által szubverzív módon akadályozott privatizációt kell megkezdenünk- folytatnunk, csak a gazdasági progressziót fékezô nagy adósságtömegek fû alatti, büdzsébôl történô kielégítését kell jobban álcáznunk, csak a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát kell tökéletesítenünk, csak a pénzügyi fegyelem betartását kell törvényesítenünk, csak a gazdasági versenyképesség növelését kell szorgalmaznunk, csak a bénító centralizáció leépítését kell nyélbe ütnünk, csak a decens életvitel lehetôségét kell megteremtenünk a letargiába taszított tízmilliók számára, csak a galoppírozó infláció ellen kell megtalálnunk a gyógyírt, csak a közigazgatást, az igazságszolgáltatást kell az elvtelen pressziók hatása alól felszabadítanunk. Bûnlajstromunk impozáns de nem ad okot aggodalomra, vallják a hatalom gyakorlói. A jelentés szövegében jelenlevô "good progress" szókapcsolatot illik meglovagolni. Jó irányba mutat. Hogy szövegkörnyezetébe visszaállítva: mindjárt másképpen értelmezhetô, az már a közbutítás szakembereit nem érdekli. A pontatlan fordításra minden rákenhetô. Úgy tûnik, hogy a nüanszok kiszûrésére, textusok mögötti exegézisek elvégzésére nincsenek kellô kaliberû szakijaink. Az ajánláslista minden kitétele egyébként is könnyen orvosolható. Évszázados gyakorlat szerint: "vom lua masuri". Ez a szlogen mindig bejött. Miért ne lenne eredményes a jelenlegi körülmények között is? Átszervezünk néhány minisztériumot, fölfelé buktatjuk kompromittáltjainkat, gyorsvonatra ültetjük az egyetemistákat, adunk 17.000 lej pluszot nyugdíjasainknak, magánkézbe játsszuk át a tyúkszemvágó szalonokat, rács mögé küldünk dezodorokkal, falusi tojással lekenyerezhetô kistisztviselôket és mindjárt helyre áll a rend. A következô országjelentésre amúgy is csak jövô ilyenkor kerül újra sor. Addigra meg Jonathan Scheelet is behálózzuk. Incercarea moarte n-are.

A világháborúk és az egyéb, politikai mûtétekkel együtt járó világrendezések sebei még ma is elevenek Európa keletibb részeiben. Egyik ilyen példája a szlovák- ukrán (nyelv)határon fekvô Szelmenc (Velke Slemence ill. Solontsi, ungvári járás) nevû falucska. Néhány lélek kivételével magyar embereknek ad otthont ez az 1.100-as nagyságrendû felvidéki település. 1920-ban a monarchia feloszlásával a falu Csehszlovákia részévé válik, 1938-tól ismét magyar terület. A II. Világháború után a települést kettéosztják: a határvonalat ésszerûtlenül, a falu fôutcáján húzták meg, úgy, hogy egy, a vonal útjában álló parasztházat azonmód fel is robbantottak. A falu temetôje a csehszlovák (ma szlovák) félnél maradt, a katolikus templom azonban a vonalon túl rekedt, orosz-ukrán földön.

Egy ideig még engedték a katonák, hogy a falubeliek úgymond rendezzék a vagyoni helyzetüket, azonban 1945-ben a közlekedés a két falurész között hirtelen végleg megszûnt. Vasárnaponként a kerítés két oldalán, középen a muszka határvadász, összegyûlt a falu apraja-nagyja, egymással beszélgetni, az élôkrôl, megholtakról érdeklôdni. A drótkerítést nem sokkal azután deszkapalánkkal helyettesítették, így még átlátni sem lehetett egyik oldalról a másikra.

A rendszerváltás óta semmi sem változott. A falu szlovák-magyarjainak csekély 650 km-t kell ma megtenniük a pozsonyi ukrán konzulátusig és vissza, hogy a szükséges vízummal a zsebükben a falu katolikus templomába bemehessenek. Az ukrán oldalon lakó szelmenciek sokkal szegényebbek, ôk ritkábban látogatnak odaát, a másik utcába. Az országban uralkodó gazdasági problémák itt különösen megmutatkoznak, mivel jobbára elöregedett, kevésbé munkaképes emberek maradtak a falu ukrán részében.

A helyzet groteszk jellegére figyelmeztet az a félbevágott székely kapu, amelyet a szlovák oldalon állítottak fel nemrég a falubeliek, és amely arra vár, hogy a hiányzó szárnyat az ukrán részen valamikor hozzáillesszék.

A lármafát tartó magyar újságíró alakja lassan eltávozhat. Sajátos patetikus-poétikus hangját a (poszt)modern sajtó lépten-nyomon irtja, taszítja. Nem kell már a riasztás, riogatás senkinek: a történelmi múlt emléke többször is kompromittálódott az elmúlt 50 évben. Azt is rebesgetik, a nemzet nevében megszólaló profetikus egyéniségek kora lejárt.

Egyesek hamisan emlékeznek vissza, mások ugyancsak pontatlanul, és harmadikok pedig nem jegyeztek meg semmit. Történészek, vájt fülû gyûjtôk sok ezer oldal drága papírt teleírtak, feljegyeztek minden hasznosnak vélt apróságot, nagy események hajlott hátú tanúit bírták szóra, kiszemelgetve ezek beszédeibôl mindenféle sajátos meglátást, élményt és nem feltétlenül rosszhiszemûen.

És mégsem tudtak a soron következô krízisekre megfelelô kenôcsöt lelni, az emlékezések törvényszerûségeibôl segítô ráolvasást kibökni. Mire való hát a történelemre való görcsös odafigyelés, ha a káosz nevû elem újra és újra felrúgja az egyenletet? Információkra, hasznosítható, a jelent megalapozó, a jövôt elôsegítô gondolatokra van szüksége a türelmetlen metrózó- buszozó nagyvárosinak, nincs már ereje a múltat rendezni, rendszerezni - ki tudja, talán ott, a fészerben néhány kacatra bukkan, amitôl megáll a busz, és nem jut el a munkahelyig? Az vagyok-e, aki voltam, vagy talán inkább, aki vagyok most, és amivé szeretnék válni. Eggyé.

Ion Iliescu elnök szerdán Lyonba érkezett, ahol megkezdte franciaországi hivatalos látogatását.

Lyon polgármestere a város díszpolgári címét adta át a román államfônek. Iliescu a helyi kereskedelmi és iparkamara székházában találkozott a Rajna-Alpok régió üzleti köreinek képviselôivel.

Az elnök részt vesz az Integráció és globalizáció címmel a Lyon II egyetemen megrendezésre kerülô szemináriumon.

Iliescu csütörtökön, Párizsban találkozik Jean-Pierre Raffarin francia kormányfôvel, majd látogatást tesz a Francia Intézetben és a Francia Autóklubban.

A román államfô pénteken részt vesz a francia-román gazdasági fórum megnyitóján, majd találkozik a párizsi törvényhozás elnökével. Szintén pénteken, az Elysée- palotában kerül sor Iliescu és Jacques Chirac francia államfô találkozójára.

Ion Iliescu Párizs polgármesterével is megbeszélést folytat.

Az államfô franciaországi látogatása szombaton ér véget.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezô testületének vezetôi szerdán, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón közölték, hogy a parlament elé terjesztenek egy törvénytervezet-csomagot az autonómia-formákkal kapcsolatban, amely elfogadása esetén lehetôvé teszi a Székelyföld autonómiáját.

Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor szerint az RMDSZ 1995- ben elfogadott programjában szereplô autonómiafogalmat módosítani kell.

Toró T. Tibor RMDSZ-képviselô kifejtette: demokratikus úton kívánják megvalósítani az erdélyi magyarság személyi elvû és regionális autonómiáját. Az EMNT kezdeményezô testülete szerint a romániai közigazgatási rendszer alakulásának egyik lehetséges forgatókönyve az aszimmetrikus regionalizmus, amely a sajtótájékoztatón részt vevô Bakk Miklós politológus szerint politikai- közigazgatási regionalizmust jelent, azaz választott testületek által vezetett régiórendszert, amelyben bizonyos régiók nyelvi és kulturális jellemzôik alapján különleges jogköröket élveznek. A követett modell az Olarszországban mûködô rendszer, olyan régió lenne a Székelyföld is.

Az EMNT vezetôi által ismertetett törvényhozási csomag három tervezetet tartalmaz: a romániai régiók kerettörvénye, a Székelyföld különleges státusú régió létrehozásáról szóló törvény és a Székelyföld autonómiájáról szóló jogszabály.

Az elsô tervezet egy teljesen új állami költségvetési rendszert feltételez, amelyben a régiókban begyûjtött adók 60 százaléka a régió költségvetésében marad, 20 százalék a központi büdzsét gyarapítja, 20 százalék pedig a szolidaritási alapba kerül, amelynek célja a regionális fejlôdés kiegyenlítése.

A második törvénytervezet meghatározza a Székelyföld területét: Kovászna és Hargita megye, valamint az egykori Marosszék területe, a régió fôvárosa Csíkszereda lenne. A harmadik, a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezet szerint a magyar és a román nyelv egyenlô mértékben hivatalos nyelvek lennének. A tervezet különleges választási rendszert is javasol, amely garantálja a politikai képviselet arányát a magyar és a román közösség 80:20 százalékos létszámarányának megfelelôen.

Biztonsági fiaskóval kezdôdött

Hivatalos és sürgôs vizsgálatot jelentett be a londoni királyi udvar, miután egy brit napilap szerdán felfedte: minden biztonsági ellenôrzés nélkül álláshoz juttatta riporterét a Buckingham-palotában, a királynô és az általa vendégül látott amerikai elnök közvetlen környezetében. Korántsem ez az elsô olyan eset azonban, amelyben teljes kudarcot vallott az uralkodó biztonságára ügyelni hivatott palotabeli védelmi rendszer.

Az egyik legnagyobb botrány 1982 júniusában robbant ki, amikor Michael Fagan munkanélküli kômûves egy langyos nyári éjszakán, a nyitott ablakon át bemászott a királynô hálószobájába, és kereken félórát üldögélt az uralkodó ágya szélén, míg a testôröknek feltûnt, hogy valami rendellenesség történik. Ôrizetbe vétele után Fagan azt mondta: csak azt akarta, hogy a királynô megtudja, milyen nehéz egy hat gyerekét egyedül nevelô munkanélküli sorsa.

Az udvar korabeli hivatalos verziója szerint Erzsébet nem ijedt meg a hívatlan alattvalótól, akivel kedvesen elbeszélgetett, bár az akkori sajtó szerint ez nem teljesen állja meg a helyét: a királynô állítólag egy megfelelô pillanatban kimenekült a hálószobából, és maga értesítette az ôrséget.

Tizenkét évvel késôbb egy sárkányrepülôs behatoló sikere kérdôjelezte meg ismét a palota védelmi rendszerének hatékonyságát. Az illetô 1994 februárjában zavartalanul landolhatott a Buckingham-palota tetején, ahol pucérra vetkôzött, és így várta a rendôröket.

Az idei évre is jutott a kínos incidensekbôl. Ezek közül még a legártatlanabb az volt, amikor a királynô szokásos nyári szabadtéri fogadásainak egyikén egy meghívott az elôkelôségek szeme láttára szabadult meg a nadrágjától.

Sokkal súlyosabb kérdéseket vetett fel Anton Barschak amatôr színész június végi mutatványa a windsori kastélyban, ahol éppen Vilmos - Károly herceg és a néhai Diana hercegnô elsôszülött fia - 21. születésnapját ünnepelték a csaknem teljes királyi család részvételével.

Éppen Vilmos beszélt a színpadon a jelmezbállal egybekötött mulatság 300 részvevôjéhez, amikor Barschak mellette termett, kikapta a trónörökös kezébôl a mikrofont, és közölte, hogy ô Oszama bin Laden terrorvezér, majd két csókot lehelt a fiatal herceg orcájára, és beállt a büfépult elôtt álló sorba. Innen vezették el a jókora késéssel ébredô biztonságiak.

Ebbôl az ügybôl aztán óriási botrány kerekedett. Kiderült ugyanis, hogy a behatoló mindenféle ellenôrzés nélkül, egy falon bemászva juthatott a brit trón második számú várományosának és családjának - köztük az uralkodónak - a közvetlen közelébe. A brit lapok sokáig szörnyülködtek azon, hogy ha öngyilkos merénylôrôl lett volna szó, az egész királyi családot a levegôbe repíthette volna.

Az Ukrajnában élô valamennyi nemzetiségi csoport képviselôinek részvételével nyílt meg kedden Kijevben az ukrajnai nemzetiségek közgyûlése.

A rendezvényt szervezô Ukrán Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottság és Ukrajna Nemzeti Kulturális Szervezeteinek Szövetsége véleménye szerint a függetlenség 12 évvel ezelôtti elnyerése óta a mostani közgyûlés a legnagyobb szabású nemzetiségi fórum Ukrajnában. Munkájában részt vesznek a központi államhatalmi szervek vezetô képviselôi, köztük Hennagyij Moszkal, a nemzetiségi és migrációs állami bizottság elnöke, Hennagyij Udovenko, az ukrán parlament emberjogi és nemzetiségi bizottságának elnöke és Gajdos István parlamenti képviselô, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, valamint ezernél több országos és regionális kisebbségi szervezet vezetôje. A fórum célja - a Podrobnosti internetes hírmagazin tudósítása szerint - az ukrajnai nemzetiségi kisebbségek jelenlegi helyzetének értékelése, fejlôdési lehetôségeik felvázolása, továbbá az államhatalmi szervek és a kisebbségi szervezetek közötti együttmûködés hatékonyságának javításával, a nemzetiségi béke megôrzésének biztosításával és a kisebbségek jogainak szavatolásával kapcsolatos kérdések megvitatása.

A nemzetiségek közgyûlését megelôzôen a kisebbségi szervezetek regionális és helyi fórumokon elemezték saját gondjaikat, vázolták fel azok megoldási módozatait, vitatták meg a nemzetiségi szervezetek és az államhatalmi szervek, valamint helyi önkormányzatok közötti együttmûködés lehetséges új formáit, értékelték a média szerepét a nemzetiségek irányában megnyilvánuló társadalmi tolerancia alakításában.

Kellemetlen helyzetbe került multinacionális cégek vezetôi és hollywoodi sztárok megmentôjüknek tekintik az 56 éves Michael Sitrick PR-gurut, és joggal, mert szinte nincs olyan helyzet, amelybôl ne tudná kirángatni a hozzáfordulókat.

Környezetszennyezés, hamis mérleg, jogtalan elônyök, pedofilia, drog, pornó, testi sértés...nincs olyan probléma, amire ne tudna gyógyírt. Nem véletlen, hogy elnevezték Los Angelesben "a legjobb tûzoltónak". Jelszava: "Ha nem meséled el a közönségnek a dolgokról a saját változatodat, az ellenségeid fognak beszélni róluk és akkor bajba kerülsz." Ez az elve tette lehetôvé, hogy egy chicagói South Side-i állami iskolából átköltözhessen Los Angeles egyik felhôkarcolójának luxuslakásába, és milliós bevételekre tegyen szert. A Sitrick and Co-nak irodája van New York-ban és Washingtonban is, a mágus telefonja a nap 24 órájában mûködik, pedig árai a csillagos eget verdesik - írja a milanói Corriere della Sera.

Sikeres taktikáját megfigyeléseire és az azokból levont következtetésekre alapozza. Ezeket mintegy tízparancsolatként vési kliensei fejébe: "A média csoportban mozog, mind ugyanabba az irányba" - szól az elsô, amibôl a következtetés: "Élükre kell állni, és a megfelelô irányba kell vezetni ôket". A másik alapigazság: "A média nem viseli el az ûrt. Információkból él, tehát információkat kell adni neki. A tények nem beszélnek önmagukért, meg kell ôket magyarázni."

PR-tevékenységének nagy tapasztalatát így foglalja tömören össze: "A vádakra a legnagyobb gyorsasággal felelni kell, sôt, ha lehet, meg kell elôzni az ellenség lépéseit. Ebben sokat segíthet a stratégiai gondolkodásmód." Mindez idônként a gyakorlatra lefordítva erôsen kifogásolható fellépésekhez is vezethet, ha hinni lehet például a The Deal címû gazdasági lapnak, amelyet a gurut egyszerûen csak a "megfélemlítés mesterének" nevezi.

Több mint hét éve szürke csonkként meredezik a marosvásárhelyi Pandúrok útján egy befejezetlen épület. A Marosvásárhelyi Tanács legutóbbi ülésén határozat született arról, hogy az építô cég fizesse ki a terület több ezer eurós haszonbérleti díját.

Az ismertetô szerint a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Consor Rt. között 1995-ben írták alá a haszonbérbe adási szerzôdést. A tervrajz szerint a 900 négyzetméteres területre három tömbház kerül, közülük kettô földszintjén kereskedelmi egységeket képeznek ki. Ezenfelül különálló épület lesz a Pandúrok útja 48. szám alatti egyemeletes épület, amelyben kereskedelmi helyiségek lesznek. 1996-ban a szerzôdést módosították, s a Pandúrok útja 56. szám alatti terület az Országos Lakásépítési Ügynökségé lett, s az a Consor révén építtette ide a 6 emeletes, ANL 2003 feliratot viselô tömbházat. A mellette levô másik két épületrész a vásárhelyi Distrigaz Nord tulajdonába került, az építkezési munkálatokat itt is a Consor végezte. A munkálatok befejezése után az építô cég tulajdonában maradt a szóban forgó épület földszintjén levô helyiségek közül kettô, amelyeket irodának használnak.

A tanácsi határozattervezet szerint a haszonélvezô 1996-tól nem törlesztette az elfoglalt terület után kiszámított bérleti díjat, ami évenként 3344 eurós elmaradást jelent. A tartozás kifizetése után a Consor további 49 évre haszonbérbe veheti a kereskedelmi komplexum által elfoglalt 774 négyzetméteres területet.

Ormenisan Pavel Calin, a Consor Rt. adminisztrátora elmondta, az 1996-ban elkezdett munkálatokat 3 éve befagyasztották. Több vállalkozó is kifejezte vásárlási szándékát, nemrég egy besztercei cég tett rendkívül elônyös ajánlatot. Ezért döntöttek úgy, hogy eladják a meglévô építményt, azzal a kikötéssel, hogy az új tulajdonos nem változtathatja meg az épület eredeti rendeltetését. A tervek szerint az alagsorban raktárhelyiségeket határolnak el, a földszinten élelmiszerüzlet, míg az emeleten más termékek árusítására szakosodott üzlethelyiségek lesznek. A manzárdba cukrászdát, kávézót képzeltek el.

A bukaresti Grigore Alexandrescu Gyermekkórházban tegnapelôtt nyílt meg a romániai Ronald McDonald Ház.

A Ronald McDonald Kinderfonds Hollandia Alapítvány anyagi támogatásával is segített intézmény több mint 500.000 eurós befektetéssel épült és a legátfogóbb romániai pénzgyûjtési akció, a Gyermekek Jogainak Világnapja eredménye, amelyre a tavaly került sor a McDonald’s éttermekben, a Ronald McDonald Alapítvány kezdeményezésére. Ahhoz a 23 országhoz csatlakozik most Románia, amelyekben 232 Ronald McDonald Ház épült a rossz körülmények között élô gyermekek életkörülményeinek javítására.

A teljes egészében a Ronald McDonald Alapítvány által mûködtetett, ultramodern Ronald McDonald Ház azon szülôk ideiglenes lakhelyéül szolgál, akiknek gyerekei kórházi kezelés alatt állnak és ezért igénylik az állandó szülôi jelenlétet. Az orvosi bizottság által kijelölt kedvezményezettek rendelkezésére teljesen ingyen kiváló lakhatási körülményeket biztosítanak: 28 szálláshelyet 14 hálóhelyiségben, saját fürdôszobával, ezenkívül konyhát, ebédlôt, nappalit, mosodát és játszóhelyet a gyermekek számára.

A megnyitón részt vett: Ion Iliescu, Románia elnöke, Pieter Ian Wolthers, Hollandia nagykövete, Michael Guest, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, Ioan Blanculescu egészségügyi miniszter, Mihaela Geoana, az Újjászületés Alapítvány elnöke, Cristiana Copos, az Újjászületés Alapítvány alelnöke, Vasile Gherasim, a bukaresti 1. kerület polgármestere, Pascal Rijnders, a Ronald McDonald Kinderfonds Hollandia Alapítvány elnöke, a McDonald’s nagyvállalat más fontos nemzetközi képviselôi, neves közéleti személyiségek, valamint a hazai és nemzetközi sajtó képviselôi.

"A Ronald McDonald Ház a magán és az állami részlegek közötti nemes cél érdekében létrejött együttmûködés biztató példája. A McDonald’s nagyvállalat Romániában felelôsen példamutató szervezet, amelynek tevékenysége a realitáson alapszik. Ígérjük, hogy ezentúl is arra fogunk törekedni, hogy mosolyt varázsoljuk országunk gyermekeinek arcára. A Ronald McDonald Ház a mi ajándékunk a fájdalmak enyhítésére. És ajtaja most megnyílik azok elôtt, akiknek szükségük van az otthontól távol levô otthonra." - Marian Alecu, a McDonald’s Romania vezérigazgatója, a Ronald McDonald a gyermekekért Alapítvány elnöke.

Kapcsolattartó személy:

Cristian Savu - kommunikációs igazgató, McDonalds’s Románia. Tel. 0722-351-489

Az Európai Unió által meghirdetett száz sikeres projekt Romániáért pályázat keretében a benyújtott 321 tervbôl százat választottak ki, ezek közül megyénkbôl kettôt támogatnak majd uniós alapokból. Az egyiket a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nyerte el 1,5 milliárd lej értékben, és a város költségvetési forrásai kezelésének a javítására fordítják, míg a másik tervvel az Apoldi Polgármesteri Hivatalnak sikerült pénzalapokra szert tennie. Az apoldi hivatal a támogatásként kapott 19.975 eurót a községbeli gépkocsiforgalom-irányítás informatizált rendszerének kiépítésére költheti.

November 18-án, kedden 18.40-kor a szászrégeni Mihai Viteazu utcán a 76 éves S. Maria - a rendôrség közleménye szerint - egy gyalogátjáró közelében figyelmetlenül, tiltott helyen kelt át az úttesten, amikor egy személygépkocsi elütötte.

A sofôr elmenekült a helyszínrôl. Késôbb azonosították B. Petrica, 61 éves, szászrégeni lakos személyében.

Szánalmasan sovány emberrel, állattal kapcsolatban - nyelvjárási adatok tanúsága szerint - országszerte járatos ez a szóláshasonlat. Szatmár megye egyes vidékein még a zsugori emberrôl is mondják: Ojan fösvén, mint a hét szûk esztendô.

A "hét szûk esztendô" bibliai fogalom. Mózes elsô könyvének végén van róla szó, ott, ahol az ôsi történet szerint az egyiptomi börtönben raboskodó József, Jákob fia megfejti a fáraó álmát. A fáraó elôbb hét kövér, majd hét ösztövér tehenet lát álmában, s a rút és ösztövér tehenek elnyelik a hét kövéret. Majd megint álmodik a fáraó. Hét teljes és szép gabonafejet lát, melyet elnyel hét vékony gabonafej. Senki nem tudja megmagyarázni az álmot, csak József. Jóslata szerint a hét kövér tehén és a szép gabonafej hét gazdag, bô termésû esztendôt jelent. De ezután - ezt jelenti a hét rút és ösztövér tehén, valamint a hét vékony gabonafej - hét szûk, terméketlen, sovány esztendô fog következni: "az éhínség hét esztendeje, minden bôséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és megemészti az éhség a földet." A bôség esztendeirôl csak röviden szólnak a következô részek, de a hét szûk esztendô ínségét részletesen leírják. Ez a leírás ragadta meg a régiek figyelmét, és tette közmondásossá a hét szûk esztendôt.

Szóláshasonlat úgy keletkezett belôle, hogy az elôször bizonyára csak a valamely idôszakkal kapcsolatban használt hasonlatot emberre, állatra is alkalmazták. Ily módon - és ez ad sajátos stilisztikai értéket a szóláshasonlatnak - a sovány szó egyszerre két jelentésben is szerepel a szólásban. Ha ugyanis azt mondjuk valakirôl, hogy olyan sovány, mint a hét szûk esztendô, akkor a sovány egyrészt személyre vonatkozik, tehát véznát, ösztövért jelent, másrészt mégis a hét szûk esztendôhöz is odaértjük, de természetesen a szó átvitt (terméketlen) értelmében. Azt jelenti, hogy a tudatban a konkrét és az átvitt jelentés olyanféleképpen követi egymást, mint egy mozgófilmre fényképezett mozdulat közvetlenül egymást követô két mozzanata. Noha az egymás után következô két filmkocka a valóság más- más állapotát rögzíti - írta róla O. Nagy Gábor -, levetítve mégsem érzékeljük a két képet külön- külön, hanem csak egymás szerves folytatásának. Hasonló egységben jelentkeznek a tudatban a szóláshasonlat sovány szavának említett jelentései is.

Disszertáció a mûvészi igazságkeresésrôl

Különleges esemény a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem és ugyanakkor az erdélyi színésztársadalom életében is, hogy Farkas Ibolya színmûvésznô a napokban doktori címet szerzett. Dolgozata, amely dr. Ion Tobosaru professzor irányításával készült, a bukaresti Ion Luca Caragiale Színmûvészeti és Filmmûvészeti Egyetemen elnyerte a bíráló bizottság tetszését, akik a summa cum laudae minôsítéssel a közel 300 oldalas munka eredetiségét értékelték elsôsorban.

- Farkas Ibolya az elsô romániai magyar "gyakorló színész", aki megszerezte a doktori címet. Hol, mire fogja használni?

- Természetesen nem a címlapon, amikor a méltóságos asszonyt játszom, hanem egyetemi oktatóként.

- Bár ez az írás nem a pályakép megrajzolásának igényével készült, az esemény kapcsán hadd foglaljuk össze néhány szóban a doktori cím elnyeréséig vezetô utat, ami, anélkül, hogy idôsbíteni próbálnánk az örökifjú színésznôt, mégiscsak négy évtizedet ölel fel. Egyértelmû volt, hogy színész lesz Farkas Ibolyából?

- Ezt már négyéves koromban eldöntöttem, bár amikor még alig hatévesen beírattak a kolozsvári Marianumba, a suhanó feketeruhás apácák kicsit teátrális világát megtapasztalva, református létemre megszületett bennem a vágy, hogy jó lenne közéjük tartozni. Az 1948-as államosítás vetett véget ennek a kísértésnek, de az iskola figyelmes, együtt érzô és szeretô világa mély nyomokat hagyott bennem. Abban, hogy önfeledten játszani, szerepelni vágytam, a menekülés lehetôsége is benne volt a félelmekkel, szorongásokkal teli háborús gyerekévekbôl. Balettre, tornászni, táncolni jártam, kétségbeesetten próbálkoztam mindennel, hogy színpadon szerepelhessek, egy olyan világot teremtve magam körül, amelyben jól érzem magam. Édesanyám, akivel apám távozta után a nôvéremmel együtt hárman maradtunk, örült elhatározásomnak, támogatta azt, és egész életemben nagy elégtételt jelentett számomra, hogy halálos ágyán (49 éves korában) még megajándékozhattam azzal az örömhírrel, hogy felvettek a színmûvészeti fôiskolára.

- Ha visszagondolok az eltelt évekre, a Nem félünk a farkastól Márthájaként, Kopit Szárnyak címû darabjának a lélek hullámhosszain kommunikáló hôsnôjeként, Barta Lajos Szerelem címû darabjának Harag György-i víziójában a középsô lányként, az ibseni Tenger asszonyaként, Árva Bethlen Kataként és legutóbb az Édes Anna nagyasszonyaként nyújtott teljesítményeidet ôrzöm legkedvesebb színházi élményeim között. Voltak-e, vannak e kedvenc alakításaid?

- Bár rengeteg szerepet eljátsz-tam, nem tudnék kedvenc alakításokat felsorolni, inkább azt mondanám, hogy van néhány határkô az életemben, amikor történt velem valami. Ilyen határkô az Albee-darab Marthája, s a Nádas Péter Találkozás címû darabjának nôi fôszereplôje, amelynek megformálásáért az ország három UNITER-díjra javasolt színésznôje közé kerültem. Bár nem bizonyult nagy sikerû elôadásnak, mégis fontos volt számomra a Phedra, és Ibsen Tenger asszonya is, vagy a legutolsó szerepem az Édes Annában.

- A sikeres és szerepekben nem szûkölködô színésznôbôl hogyan, mikor lett tanár?

- A rendszerváltás után kértek fel, hogy tanítsak a Színmûvészeti Egyetemen, amire örömmel mondtam igent, mivel úgy éreztem, hogy képes vagyok átadni azt a rengeteg tapasztalatot, amit a színpadon szereztem. Ezen túl szeretem az embereket, és jó egy olyan közösségben dolgozni, ahol ezt a szeretetet kaphatom és adhatom át. Fontosnak tartom oldani a kezdeti gátlásokat, és hiszek abban, hogy egy közös célért tanulságos együtt dolgozni, még akkor is, ha kemény szavak, bírálatok fogalmazódnak meg idôközben. Eddig két évfolyamot vezettem, s úgy érzem: jó kapcsolat alakult ki a jelenlegi évfolyamommal is, akik másodévesek, tehetségesek, szeretnek dolgozni, és velem együtt drukkoltak a doktorátusom dolgában.

- Milyen érzés színésznôként sikert elérni, és mit jelent az osztályvezetô tanár számára, ha tanítványainak tapsol a közönség?

- Színésznôként a siker azt jelenti, hogy megfeleltem egy olyan kihívásnak, amely személy szerint engem érint, s képességeim, adottságaim, tapasztalataim, gondolkodásom segítségével megoldottam a feladatot, tehát rólam szólt a történet. A diákjaim esetében a siker nem csak rajtam múlik, ez már egy másfajta társasjáték… Ha olyan osztállyal dolgozom, ahol jó a csapatszellem, felfokozott állapotban élem meg a sikert.

Fontos, hogy tudtam segíteni, s a sikerben az ô munkájuk mellett az enyém is benne van. Oktatói pályám elsô éveiben megjegyezték, hogy a vizsgákon az arcomon tükrözôdik az, amit a diákoktól elvárok.

- Miért vállalkozott Farkas Ibolya a doktorátus jelentette újabb kihívásra, és mirôl szól a dolgozat?

- Két évvel ezelôtt merült fel a gondolat, hogy meg kellene szereznem ezt a címet, hogy biztosított legyen az oktatói pályán való létem, elôrehaladásom. Mivel úgy éreztem, hogy erre az egyetemnek is szüksége van, és ezzel segíteni tudok, arra gondoltam: miért ne tenném meg.

Kutatási területem természetesen a színház, dolgozatom címe A mûvészi igazság keresése a színész alkotómunkájában. Tulajdonképpen két részbôl áll, az elméleti vonatkozású felvezetést 40 éves színpadi munkám elemzése követi, amelyhez rengeteg forrásanyagot használtam fel. Igyekeztem tárgyilagos maradni, hogy ne csak a sikereket dolgozzam fel, saját gyötrôdéseimet, bukásaimat, kínjaimat is bemutassam, s megpróbáljak kialakítani egy olyan képet, amely minden vonatkozásban tükrözi a pályán eltöltött 40 évet. Nem élettörténetet, pályaképet írtam, hanem elmélet és gyakorlat kölcsönhatásait próbáltam átfogni és tükrözni.

- Milyen sikerélményt jelent a doktori cím megszerzése?

- Valójában még nem is tudom kellôképpen feldolgozni. Ez ambíció, kitartás kérdése, amihez akarat, felkészülés szükséges, és egyfajta ráhangolódás mindarra, ami az egyetemes, a romániai és a magyar színjátszásban történik. A színész él a színpadon, és elégeti energiáit, a doktorátushoz "nem égettem el" magam, csak használtam az energiámat. Mindezek ellenére viszont nagy elégtétel, hogy idôben meg tudtam felelni ennek a másféle kihívásnak, hogy használhatok vele egy közösségnek.

A Hét november 20-i számában: Király László nemet mond az otrombaságokra. Gálik András és Havas Bálint, a Velencei Biennálén kiállító magyar alkotók igent a huszadik századi szexszimbólumra: a háromezer éves Nefertitire. Sipos Géza igent is, nemet is a Velencei Biennáléra. Kacsir Máriától megtudhatjuk, hogy miért jó a szentgyörgyi Rómeó és Júlia. Michael Billingtontól pedig azt, hogy miért rossz. Csata Zsombor és Kiss Tamás azon mereng, hogy hova vándorolnak és miért az erdélyi magyarok. Kovács András Ferenc "elírogat még s könyvbe vész".

A hét riportja: Mihály László: Lázongó ifjúság. Aktuális: Králik Loránd: Határtalan lehetôség az internet révén. Publicisztika: Szûcs László: Egy adódó alkalom; Papp Sándor Zsigmond: A saját fôzet sikere, Simon Judit: Inkább a magyarok, Székedi Ferenc: Tévé által homályosan. Interjú: Stanik István-Szûcs László: Nincs átjárásuk a gondolatoknak, beszélgetés Aczél Endre újságíróval. Jelenség: Lokodi Imre: Magánügyek erdélyi kikötôben. A vállalkozó: Matekovics János: Álmok a saját termékrôl. Életmód: Szilágyi Gabriella: Mobilválasztás - a vezeték vége; Bércesi Tünde: Ármány és szerelem. Az Erdélyi Riport Hétrôl hétre, illetve Ez meg az címmel új információs rovatokkal gazdagodott.

A szülôk nevelésének fontosságáról tartanak országos tanácskozást Marosvásárhelyen, november 20-21- én.

A szakminisztérium, a megyei tanfelügyelôség és a Pedagógusok Háza által szervezett kétnapos találkozón Beszterce, Buzau és Maros megyei szaktanfelügyelôk, a szülôk nevelésében részt vevô szakemberek tartanak elôadást a megyeszékhelyi Bod Péter Diakóniai Központban.

A résztvevôk meglátogatják a megyeszékhelyi 16-os óvodát, Marosvásárhely valamint Segesvár nevezetességeit.

PHARE 2000

A Petru Maior Egyetem keretében a PHARE 2000 programra támaszkodó képzô és továbbképzô központ munkatársai szerdán délben kétórás szeminárium keretében vázolták a meghívott egyetemi tanerôk és vállalati vezetôk elôtt a humán erôforrások menedzselésének legfontosabb kérdéseit. A humán erôforrások kezelésének minôsége közvetlenül befolyásolja egy gazdasági szervezet vagy intézmény mûködésének hatékonyságát, ezért az Európai Unió is kiemelt fontosságúként kezeli a kérdést, így magyarázható, hogy a téma a PHARE programban is kiemelt jelentôségû helyet kapott.

Egy szervezet vezetésében a legnagyobb kihívás az alkalmazottak, munkatársak megfelelô kezelése. Míg az anyagi, pénzügyi vagy információs források kezelése könnyen elsajátítható, a humán erôforrások menedzselése sokkal összetettebb, hisz saját érdekekkel, ambíciókkal, tudásszinttel, értékrenddel rendelkezô emberek, akiket azonos cél érdekében dolgozó csapattá kovácsolni egyáltalán nem egyszerû feladat.

A "tanuló szervezet"-rôl Alexandra Silvas tanársegéd, a humán tôkérôl mint a siker alapvetô forrásáról Angela On közgazdász, a szakmai kompetencia pszichoszociológiai meghatározó tényezôirôl Florin Ciotea szociológus, a humán erôforrások minôségének felmérésérôl Monica Filpisan szociológus, a konfliktuskezelésrôl Lucica Dobrean-Cosa pszichológus, míg a humán erôforrások auditálásáról Adrian Petelean tartott rövid elôadást.

Az elôadásokat követôen a résztvevôk kötetlen beszélgetésen osztották meg gyakorlati tapasztalataikat a kérdésrôl, az egyetem munkatársai pedig anonim kérdôívek révén próbáltak tájékozódni a megyénkbeli szervezetek humánerôforrás-menedzselési helyzetérôl.

Kaptam egy órát. Egy szabad és üres órát, amikor azt tehettem, amit szívem és hajlamaim diktáltak. Úgy értem, elmaradt egy tanóra - sorozatos félreértések vagy lógási szándékok folyományaként - nem érdekes. Szabad voltam és nekieredtem az utcáknak. Ne hidd, ó nyájas olvasó, hogy becsatangoltam Kamcsatkát és Katmandut, holott ma már nincsenek távolságok, még csak a külvárosba sem mentem ki, ámbátor ma már taxival oda is el lehet jutni viszonylag veszélytelenül. Itt bóklásztam a belvárosban, ráérôsen, fontatlanul. Magánvalómban.

Nézegettem a házakat, a lombjukból kifoszló kerteket, kerítések várfalait, számba vettem a gyarapodást, és mert rohadtul reakciós vagyok, azt is, ami eltûnt. Ami csak a tegnap-tegnapelôtt óta tûnt el a szülôvárosomból. Amikor már nincs felülrôl ránk erôszakolt bontási terv, csak terjeszkedô rombolás, pöffeszkedô és agresszív gazdagodás.

Közhely, hogy a múlt nem ismeretébôl táplálkozik a rombolás. Jó. Az újgazdag nem ismerte (ismerhette) újgazdagsága színhelyét, hiszen ô egykor a külvárosban, ócska kis faluban, idilli hegyi legelôn ûzte a birkákat és illúziókat, amikor lent, Vásárhelyen még élt a régi, törzsökös és gôgös polgárság vagy annak megtaposott szocialista papírmaséja.

Ezzel szemben van városrendészeti hivatal (a Városházán), ahová valamennyi átalakítási, terjeszkedési, bôvítési és bontási kérés, kérvény, tervjavaslat befut természetes személyek és cégek aláírásával, s a hivatal felkészültjei válaszolnak rá: elutasítnak, engedélyeznek, megszorítanak. Mérlegelik a végsô döntés súlyát és értelmét.

Elméletben.

Gyakorlatban viszont minél szebb vagy régebbi a nem védett épület, annál fájdalmasabb az átalakítás, meggyalázás, eltorzítás, csúfítás. Tisztában vagyok vele: az érintett legyint, s azt mondja, megint egy jajongó bamba filosz, egy sápadt arcú nyomoronc, sápítozó városvédô buzi. Persze pénze nincs, hogy építkezzen.

Férfiasan bevallom, nincs. Ha túl sok a lyukasórám, lassan semmire sem futja.

Ô viszont a városvégen s bent a jobb utcákban, fönt a káderdûlôn legyint és vígan épít tovább: manzárdot a padlásból, emeletet húz, arányokat ver szét, korszakot tesz tönkre, csupa csipke udvari lakot malteroztat a garázsból, régi házból, a kapu elé portásfülkét, benne tábornok, magas falat, szögesdrótot, üvegcserepet, lövészárkot, tankcsapdát építtet. Védelmezi a giccset, óvja a torzót, a talmit, minden ötlete hagyományt rugdos. Anélkül, hogy újat hozna. Hiszen modelljei hamisak és felháborítóan primitívek.

No, akkor talán építsen újat? - kérdi a másik felem.

Mit válaszoljak erre? Hogy ízlések és pofonok… Látni szép, ízléses új házakat, mûépítészeti remekeket, de számosabb a kripta, madárház, tortahab, szôrborzoló bordély. És ezekre senki nem kiált az építkezési hivatalban megállít.

Kár, hogy a legtöbb villában nincs pofonosztó automata ízlés-ficamgátláshoz. Rengeteg modern edzôszer között válogathatna kedves vásárlónk.

Addig is kérje ingyenes katalógusunkat.

A terrorizmus elleni harc területén az Egyesült Nemzetek Szervezetében az 1373 a kulcsszám: a Biztonsági Tanácsnak ez a határozata számos új elemet tartalmaz a jelenség elleni egységes fellépés szempontjából, és rámutat például olyan fontos összefüggésekre, mint hogy a terrorizmus és a szervezett nemzetközi bûnözés között szoros kapcsolat van, de a kettô nem azonosítható.

Jóllehet a 2001. szeptemberi 11-i amerikai terrorcselekmények után a terrorizmus elleni harc fokozott jelentôséget kapott, ma még korántsem tekinthetô akadálymentesnek az együttmûködés. Ennek egyik oka az, hogy mindmáig nincs elfogadott nemzetközi meghatározása a terrorizmus fogalmának, másfelôl egyes országok eltérôen kezelik a küzdelmet (akadnak, amelyek egyes terrorszervezeteket megtûrnek), harmadrészt: miközben a világ számos országa között szoros terrorellenes koalíció szövôdött, a nemzetközi szervezetek közötti együttmûködés még mindig jócskán elmarad a szükségestôl.

Az ENSZ kábítószer- és bûnözésellenes hivatala mára már átfogó programmal rendelkezik a terror elleni küzdelemben. A világszervezet ezzel is jelezte, hogy ki kívánja venni a részét ebbôl a harcból, és élen akar járni a nemzetközi együttmûködésben. Törekvései között ezért szerepel a témával foglalkozó több mint fél tucat BT- határozat és számos konvenciók által rögzített eszközrendszer kihasználásának könnyebbé és egységesebbé tétele.

Az 1373-as BT-határozat, amely 2001. szeptember után született, valamennyi fentebb említett hiányosságra rámutat, és az ENSZ-ben azóta is folyik az egyeztetés ezek kiküszöbölésére. Az egységes terrorizmus definíció kidolgozásában például egyre közelebb kerülnek az álláspontok (a legfôbb akadályt ma annak kezelése jelenti, hogyan szabályozzák a külföldi beavatkozást a terrorellenes harcba), a nemzetközi szervezetek közti együttmûködés javítása érdekében pedig az ENSZ márciusban magas szintû egyeztetést tart más fontos szervezetekkel Bécsben.

A világszervezet figyelme - mint azt a szóban forgó kulcshatározat mutatja - az utóbbi idôben egyebek között a szervezett bûnözés és a terrorizmus összefonódására összpontosul. Szinte már köztudott, hogy a terrorcsoportok nagy része szervezett bûnözésbôl - többnyire kábítószer-kereskedelembôl - pénzeli akcióit, mint az al-Kaida Afganisztánban, a FARC Kolumbiában, a Hezbollah Libanonban, az Abu Szajjaf a Fülöp- szigeteken, illetve a különféle terrorcsoportok a Balkánon és Ázsiában. Különösen figyelemre méltó a bûnözési tevékenysége azoknak a terrorcsoportoknak, amelyek jelenleg alvónak minôsülnek, terrorakcióikat szüneteltetik (mint például az algériai GIA). A nemzetközi bûnbandák is érdekeltek bizonyos fokig az együttmûködésben, mert így jobb fegyverekhez és kiképzéshez juthatnak, és a terroristák uralta területeken szabadabban tevékenykedhetnek.

A terrorista és a szervezett bûnözô csoportok között az a nagy különbség, hogy míg az utóbbiakat kizárólag a pénzszerzés vezérli, az elôbbieknek politikai vagy más jellegû céljaik is vannak, s ezek érdekében akár életüket is készek feláldozni.

Mind a terrorszervezetek, mind a bûnbandák kihasználják a rohamos technikai fejlôdés és a globalizáció adta lehetôségeket is, a határok átjárhatóbbá válását, a szabadabb mozgást, az internetes információszerzés és -csere, továbbá a világhálós pénzügyi manôverek lehetôségét. Különösen ígéretes terepet jelentenek számukra a politikai válságövezetek, az instabil térségek, mert e területeken nagyobb a nemzetközi figyelem, fokozottabb a terrorellenes küzdelem is.

Különbözik a kétféle bûnszövetkezet a sajtó kezelésében is. A profitorientált bûnbandák kerülik a nyilvánosságot. A terrorcsoportok viszont fontos eszköznek tekintik a médiát is, bár utóbbinak természetesen még fontosabb a szerepe a terrorellenes küzdelemben.

A terroristák szerint az akcióikat kísérô hírverés segít riválisaik és a lakosság demoralizálásában, megfélemlítésében, felhívja a figyelmet követeléseikre, megosztja a politikai életet, demonstrálja a hatóságok sérülékenységét, továbbá szimpatizánsokat, sôt csatlakozókat szerez a terrorszervezeteknek. A terrorellenes médiafellépés szószólói szerint egyenesen cenzúrázni kellene a terrorhíreket, oly módon például, hogy nem készülnek interjúk terroristákkal, korlátozzák a terrorcselekményekkel foglalkozó kép- és híranyagot, és nem reklámozzák, hanem elhallgatják az egyes akciókért felelôsséget vállaló terrorcsoportok nevét.

A médiának az is természete - mutatnak rá az ENSZ-ben -, hogy a hírérték szempontjából magasabbra értékeli a terrorcselekményeket valódi helyüknél. 2001. szeptember 11-én például kizárólag a terrorsorozattal foglalkozott, pedig ugyanazon a napon 2700 gyermek meghalt kanyaróban, több mint hatezerrel emésztôrendszeri betegség végzett, 27 ezer ember pedig éhen halt. A médiának figyelnie kell arra, hogy jelentései ne segítsék a terrorcsoportok tevékenységét, például azzal, hogy tippeket adnak, vagy rendôrségi terveket ismertetnek.

(Panoráma - Veres Béla, MTI)

Ha eddig nem igényelte, szinte biztos, hogy nem kaphatja vissza a kelet-európai holokausztban elpusztított családjának volt erdélyi birtokait és ingatlanjait a brit Konzervatív Párt új vezére - vélekedik Eckstein Kovács Péter, Kolozs megyei RMDSZ-szenátor, aki az MTI érdeklôdésére - a brit lapokban nemrég megjelent cikkekre utalva - elmondta: Michael Howardnak, a volt konzervatív kormány volt belügyminiszterének nincs lehetôsége, hogy a családja tulajdonának tekintett egykori ingatlanjait és birtokait visszaszerezhesse, ha eddig nem terjesztette elô az erre vonatkozó igénylést, ugyanis lejártak már a jogvesztô határidôk.

A szenátor úgy értesült, hogy az említett ingatlanokat már lebontották, legalábbis nem létezik már a brit politikus családjának egykori háza. Márpedig Howard külföldi állampolgárként legfeljebb az építményre lett volna esetleg jogosult. Ennek hiányában külföldi állampolgár nem szerezhet földtulajdont, még belterületet sem - mondta Eckstein Kovács Péter.

Az 1945. március 6. és 1989. december 22. között jogtalanul elkobzott vagy kisajátított ingatlanok visszaszolgáltatásáról Romániában a 2001. évi 10. számú törvény rendelkezik. Elôírásainak egységes alkalmazására egy külön hatóság felügyel. Ennek az intézménynek az igazgatója, Lucia Negoita az MTI érdeklôdésére elmondta: a hatóságot nem érdekli, hogy személy szerint ki a kárvallott vagy a kárvallott örököse. A lényeg az, hogy az illetônek a törvény által megszabott határidôig, vagyis 2001. február 14-ig kellett benyújtania a visszaigénylésre vonatkozó kérvényt. Azután, ha rendelkezik a szükséges bizonyító okmányokkal, minden további nélkül visszakaphatja az ingatlant vagy esetleg annak pénzbeli értékét (ha például a házát, épületeit idôközben lebontották volna).

A Máramaros megyei Visóoroszii (Ruscova) faluban valóban nincs már meg a régi ház. Az idôsebbek jól emlékeznek a tory vezér édesapjára, Hecht Bernátra, aki zsidó származása miatt volt kénytelen 1939-ben kivándorolni a fenyegetô veszély elôl Walesbe. Ott született 1941-ben fia, Michael, aki 1947-ben változtatta nevét Howardra. Az atya már nem él, a rokonok nagy része elpusztult a zsidóüldözések során. Visóoroszi község polgármestere, Vasile Pop az MTI-nek telefonon megerôsítette: Hecht Bernát gazdag kereskedô család feje volt, házzal, föld- és erdôvagyonnal rendelkezett. Azt viszont nem tudni, hogy ez a vagyon pontosan mekkora volt, hiszen a községi irattár jó részét a második világháború idején a horthysta magyar csapatok magukkal vitték Máramarosszigetre. A papírok onnan állítólag Debrecenbe kerültek. A vagyon értékére az a négy-öt, ma már nagyon idôs helyi lakos sem emlékszik, aki annak idején jól ismerte a Hecht családot.

Vasile Pop azonban leszögezte: a község minden különösebb teketória nélkül, azonnal hajlandó lenne visszaszolgáltatni a vagyont vagy annak pénzbeli ellenértékét, még akkor is, ha a törvényes jogvesztô határidô már lejárt.

A községnek csak haszna származna abból, ha ilyen neves személyiség rendelkezne ingatlanokkal ezen a helyen. Csakhogy Howard úr eddig nem igényelt vissza semmit. "Nagyon szeretnénk, ha Michael Howard úr felkeresné Visóoroszit, az itteni temetôt, ahol nagyszülei is nyugszanak. S ha eljön hozzánk, a község díszpolgárává választjuk" - mondta az MTI-nek a polgármester.

Nem szívesen beszélek errôl. Az apám adventista lelkész volt, a nagybátyám is, szigorú hitben nevelkedtünk, azt szerették volna, ha én is, az öcsém is követjük példájukat. Apám egész életében épített, gyülekezetet, hajlékot: Istennek, imának. Bukarestben éltünk, ott jártunk iskolába, egyetemre. A magunk útját jártuk. Azt láttuk, hogy az ország nem haza, hanem egy nagy börtön, és tudtuk, hogy nehéz lesz kiszabadulni. Az öcsém kiváló orvos az Államokban, én a fogászatot választottam. A középiskolában nagyszerû franciatanárnônk volt, könnyen megtanultam a nyelvet, jó a nyelvérzékem, franciául olyan szinten tudok, hogy az ôshonos párizsiakat, ha nyelvi vétséget követtek el (ôk is beszélnek ám pongyolán), nem átallottam rendszeresen kijavítani. Románul most is úgy beszélek, mint a bukarestiek. És az angollal is elboldogulok. Anyanyelvemnek egyetlen szavát sem felejtettem el, pedig odakint románul vagy franciául beszélünk.

Isten háta mögötti dobrudzsai községbe kerültem, megnôsültem. Feleségem konstancai román nô, szobrász. Párizsban építette ki karrierjét, de amikor már nagyon jóllaktunk a metropolis forgatagával, zajával, bûzével, közös elhatározással választottuk mostani életterünket.

Egyik barátommal tájékozódó látogatást tettünk Temesvár környékére, hogy késôbb majd a szerbeknél lépjük át a határt. Nagyon figyeltek, csakhamar letartóztattak, és "tiltott határátlépés gyanújával" egy év fogházra ítéltek. Szamosújváron raboskodtam. Ott az elsô idôszak jobban telt, amíg a többi rabbal lehettem együtt. Észbe kaptak, hogy fogorvos vagyok, beraktak a rendelônek nevezett helyiségbe, ott ásítoztam naphosszat, legfeljebb húzást végezhettem, felszerelés, gyógyszer stb. nemigen akadt.

A börtön megacélozta akaratomat. Sógorom kereskedelmi hajón szolgált kormányosként, ô segített. Felcsempészett Brailán a kargójára, néhány méterrel a vízszint alatt, töksötétben rostokoltam tíz napon át, roppant alumíniumcsövek között. Ha keresnének, sem kapnak el, a csövek valóságos labirintust alkottak. Sógorom a tíz nap alatt háromszor tudott leosonni, élelmet, vizet hozott. Éjszaka értünk Marseille-be, szerencsére; mert a napon megvakultam volna. Bre-tagne-ban élt egy nagybátyánk, felkerestem, pénzkölcsönnel segített. Fogászként kuliztam - nem fogorvosként, az külön kategória, arra külön vizsgázgatni kell Franciaországban. Egy év múlva kihoztam a feleségemet. Levelet írtam a köztársaság elnökének, éppen Bukarestbe készült Ceausescuhoz. Elmentem a román nagykövetségre, hátam mögött a francia rendôrség civil ruhás embere mint kísérôm. Nem bántottak, odaadtam a levél másolatát a román követnek. Barátságosan beszélt, látta, nem "ellenzékieskedem". Az elnöki válasz pozitív volt, nemsokára viszontláthattuk egymást.

Rengeteget dolgoztam, míg annyi pénzem gyûlt, hogy saját rendelôt is nyissak. Egy kórháznál volt a rendes munkahelyem, délután pedig magánrendelésem, egy-két alkalmazottat is foglalkoztattam.

Feleségem mûtermet bérelt, kapcsolatokat teremtett, több sikeres kiállítása volt. Megtakarított pénzünket utazásra fordítottuk. Ma sem gyûjtünk, nem rakjuk élére a garast, egy életünk van. Nem igazán gyakorolom a vallásomat. Azért jöttem, mert meghalt az apánk. Nem tudott segíteni rajta az öcsém sem, aki az elsô hírre hazarepült. Hiába. Múlt héten temettük. Édesanyánk itt él, tehát van hová hazajönnünk még egy ideig. Egyébként nem vonz különösebben ez a vidék. Holnap utazom is, mert már kezdem nagyon nem szeretni a klímát.

Hideg van.

Vitorlás túrákra mentünk, társasággal persze. És egyszer nagyon elegem lett a kulizásból, a gürcölésbôl. Elmentem a külügyminisztériumba, és megtudtam, hogy van néhány hely, ahová francia állampolgárként simán átköltözhetek. Mikor azt mondom: Új- Kaledónia, Nouvelle-Caledonie, a jobban értesültek bólintanak, ahá, Ausztrália. Pedig nem. A lexikonban az áll, hogy korallzáto-nyokkal körülfogott, 400 km hosszú, átlagosan 50 km széles, vulkáni sziget Melanézia keleti részén, a Csendes- óceánban, 750 km-re Ausztráliától. Ausztrália és a Fülöp-szigetek között. A környezô szigetekkel együtt 18.653, nélkülük 16.117 négyzetkilométer. Lakossága nem sokat változott, nem éri el a százezret most sem. Fele részben melanéziai kanakák lakják, ezek a bennszülöttek, lusták és semmit sem akarnak, csak pénzt és jólétet a francia államtól, amelynek, úgy tûnik, bûntudata van, hiszen James Cook 1774-ben fedezte fel a szigetet, de 1853-ban már francia gyarmat, ide szállították (1898-ig) a kényszermunkára ítélteket és a politikai fegyenceket, a francia állam tehát ingyenéletet biztosít nekik, ezért a legelemibb civilizációs kísérletek is csôdöt mondanak, többek között azért is oly rettenetesen sok a szúnyog, mert pl. a slagban ott hagyják a vizet, viszont kunyhóikban már ott a színes tévé; a többi lakos fehér, fôleg francia, de sok a vietnami és az indonéz is. Van nikkel, króm, foszfát, vas, mangán, kobalt, arany, réz, kôolaj - vagy csak volt; mindenesetre az állam törleszt a kanakák elorzott kincseiért, azok pedig eltompulnak az örökletes dologtalanságban. A fôváros, ahol dolgozom - a francia állam fogászaként -, Nouméa, alig harmincezer lakossal, odáig harmincöt órát utazom, és mikor leszáll a gépem, átülök egy másik, "helyi" járatra, onnan még pár óra a sziget, ahol feleségemmel élünk. Oda még nem jutottak el a mindent felzavaró, összekuszáló turisták, akik azért keresik fel a világnak ezt a részét, mert olyan tiszta a tenger, mint a kristály, búvárhajón csodálhatják a korallzátonyok mesés tájait. A turizmus nagy jövedelmi forrás, de számunkra életveszélyt jelent.

A hét három napján rendelek, a többi az enyém. Azt nem tudnám elmondani szavakkal, milyen érzés ott élni azon az alig két kilométernyi széles szigetecskén, a nem trópusi, hanem inkább kitûnô szárazföldi melegben, a sok fényben, fürdeni a tengerben (persze cápák is vannak), soha nem viselni pantallót, kosztümöt, inget-nyakkendôt, egy sortban- pólóban, papucsban élni le hátralevô életedet, távol mindentôl, ami idegesítô. Ha tehetném, megvásárolnám az egész szigetet. De nem lehet, mert a kanakák földje nem eladó. Az: örök idôkig csak az övék. Elkeserítô, de azért eltanulhatnátok tôlük ti is, akik még itt dideregtek a diktatúra utáni fejetlenségben, míg felcseperedik a következô parancsuralom, amely ismét elveszi mindeneteket.

Holnap indulok Bukarestbe. Á, dehogy, nem vezetek autót, unalmas és fárasztó. Egy fiatalember hozott, vissza is visz - Otopeni-bôl Párizsba repülök, onnan pedig Nouméába.

Internet? Nem, köszönöm. Ott még nem hódít a civilizációnak ez a "vívmánya". Ha úgy gondolom, majd írok levelet, küldök fotókat, térképet... Ott másként viszonyulunk az idôhöz. Barátom, az is lehet, hogy fél évig semmi hírt nem adok magamról. Ez nem jelent semmit. Ott semmi sem sürgôs, nem hajszoljuk magunkat, mert minek. Igaz, hogy drága az élet - csaknem mindent, élelmet, gyümölcsöt stb. importálnak -, de mint mondtam, mi pusztán élni akarunk. Vitorlázni, beszívni a tenger levegôjét a szélben. Nekem ez az életmûvem. Ez a vallásom, ha úgy tetszik. Én a szabad életet imádom. És megtaláltam hozzá a magam kis világát, amelyben minden perc felér egy örökkévalósággal.

Sötétség a Rovinari negyedben

Mától az Dél-erdélyi Electrica Rt. marosvásárhelyi fiókjának szakemberei megszüntetik a villanyáram-szolgáltatást a Rovinari negyed 24 a/b és a 26 a tömbházakban. A nagyrészt szegény, roma családok által lakott épületekben - mindamellett, hogy csak néhányan fizették a szolgáltatást - annyira tönkre tették a vezetékeket, hogy ezek életveszélyessé váltak.

A két egymás mellett álló tömbház közül az egyiket, a 24-est a polgármesteri hivatal ANL-program keretében feljavítja. A munkálatokat még az idén áprilisban el kellett volna kezdjék, de mert nem volt ahova költöztetni az ottlakókat, elhúzódott a határidô. A lakások többségében olyan romák laknak, akiknek nincsen lakásszerzôdésük, még marosvásárhelyi személyazonosságijuk sem, így gyakorlatilag törvénytelenül költöztek be az épületbe. Az évek óta húzódó viták közepette megvonták a különbözô közszolgáltatásokat: nincs fûtés, idônként van hideg víz, s most villanyáram sem lesz. Az áramszolgáltató vállalat szerkesztôségünkbe eljuttatott átiratában értesít, arról, hogy október 3-án a cég alkalmazottai ellenôrzést tartottak az említett tömbházakban, és megállapították, hogy a lakók lopták a villanyáramot, mi több, olyan improvizált szerelékeket találtak, amelyek életveszélyesek lehetnek. Amit lehetett a szakemberek megjavították, az elosztódobozokat lezárták, azonban november 13-án, a rendôrséggel végzett ellenôrzésen ismét a javítás elôtti állapotokkal szembesültek. A helyzetrôl értesítették az 1109-es Rovinari negyedbeli lakótársulást, s az átiratot elküldték a polgármesteri hivatalhoz, a rendôrségre, a munkaügyi felügyelôségre és a megyei fogyasztóvédelmi hivatalhoz. Ebben az állt, hogy a lakók felfeszítették a lépcsôházi elosztódoboz tetejét, leverték a lakatokat, az ezeken belüli, feszültség alatt álló vezetékekre rögtönzött bekötéseket végeztek, leégették és áthidalták a biztosítékokat, az áramot pedig a mérôórák elôtti vezetékrôl lopták. Mindezekért többször hálózati meghibásodást okoztak a környéken, amiért a fogyasztók többször is panaszt nyújtottak be a villamossági vállalathoz. A vezetékek életveszélyesek, s ilyenkor, télen, a fogyasztás megnövekedése miatt akár tüzet is okozhatnak. Mindemellett a villanyáramlopás tetemes veszteséget okozott a vállalatnak. S ami még ennél is rosszabb, olyan állapotba került az épület, hogy a hálózatot sem lehet teljesen felújítani, a részleges javítások pedig hiábavalóak. A hálózat állapota miatt bekövetkezô anyagi kárért vagy emberéletért a felelôsség az áramszolgáltatót terheli. Mindezeket figyelembe véve, az Electrica Rt. marosvásárhelyi fiókjának a vezetôsége úgy döntött, hogy mától megszüntetik az áramszolgáltatást. A helyszínen járva mindezeket valóban láthattuk, azonban több lakó is érvényben levô szerzôdést mutatott fel, napirenden vannak villanyszámlák kifizetésével. Claudiu Hulpus, a vállalat szóvivôje elmondta, nyilvántartásaik szerint 12 lakásnak van érvényes szerzôdése, azonban ezeket korábban kötötték meg, például: 1983-ban, 1987-ben, 1992- ben, 1999-ben. Négy lakrésznél korábban megszüntették az áramszolgáltatást, mert lopták az áramot, illetve nem fizették az elfogyasztott mennyiséget. Mindemellett a villamossági cég jogosan jár el, hiszen a szerzôdésben is olvasható, hogy felfüggeszthetik az áramsz