Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Az RMDSZ nemcsak deklaratívan, hanem azzal, hogy a marosvásárhelyi városi tanácsban többségben van, oly módon szerette volna a város elôremenetelét döntéseivel befolyásolni, amely a köz érdekében hozott közös munka nyugalmát hozta volna. Nem ez történt, és a választások közeledtével egyre inkább elszabadulnak az indulatok Dorin Florea polgármester úrban, jelentette ki Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke tegnap sajtótájékoztatón. Ennek aktualitását elsôsorban a polgármester és a városi tanács közötti hagyományosan rossz viszony elmérgesedése adta.

A megyei elnök, Borbély László képviselô és Brassai Zsombor ügyvezetô elnök által tartott sajtótájékoztatón emellett szó esett a készülô költségvetésrôl, az Energomurral, illetve a fotógyárral kapcsolatos RMDSZ-álláspontról.

Kelemen Atilla szerint a polgármester közpénzen kiadott füzetecskéje taktikai s etikai probléma egyszerre. Ugyanis, a füzet szerint, minden megvalósítás kizárólag a polgármester érdeme, semmi sem a városi tanácsé. Csúnya hamisítványnak nevezte, hozzátéve, hogy nem volt ugyan felhôtlen a városi tanács és a polgármester között a viszony, de hazugság azt állítani, hogy minden, ami rossz, az a tanácsé, s minden megvalósítás a Dorin Floreáé.

A továbbiakban elmondta, hogy az RMDSZ is készített egy anyagot az elmúlt három évrôl, a polgármester nyilatkozatairól, a megvalósításokról. Ez fogja a polgármester igazi tevékenységét bemutatni, mondta az elnök. Az RMDSZ nem óhajtott konfrontációt, de egy olyan városban, ahol a lakosság etnikai megoszlása szinte fele-fele, a problémákat másként kellett volna felvetni: nem kinyilatkoztatásokban kell mindenki polgármestere lenni, ez ennél sokkal többet jelent - hangzott Kelemen Atilla véleménye.

Az RMDSZ-többségû tanáccsal és a két RMDSZ-es alpolgármesterrel a szervezet sokkal nyugodtabb munkát képzelt el. Egy alapos elemzés azonban kimutatja, mennyire sántít a polgármester logikája, ha nem egyéb, csupán a város fôterének átrendezése kapcsán. A megyei elnök és Borbély László többször is kérte, hogy a városterveket tegyék közvitára, és bízzák a városrendészeti szakemberekre a szakszerû vélemény kimondását. A polgármester fejében furcsa dolgok élnek arról, hogyan kell a várost átrendezni, jegyezte meg Kelemen Atilla. Elismerte, meg kell oldani a közlekedést, de nem a patinás fôtér átrendezésével.

Borbély László szerint a következô idôszak nem a vádaskodások idôszaka, hanem a koherens stratégiák kidolgozásáé kell legyen. Ugyanakkor bejelentette, hogy két-három héten belül az RMDSZ közzéteszi a következô négy évre szóló stratégiáját, és megnevezik a polgármesterjelöltet is. A képviselô szerint az utóbbi négy évben Florea nem képviselte méltóan a város érdekeit, demagóg szólamokkal, érdekek mentén, a városi tanácsot semmibe véve intézkedett.

Még ma felállítanak egy bizottságot - jelentette ki -, amely megvizsgálja az ANL-es lakások és az Energomur helyzetét. Mindkét esetben a polgármester személyes felelôsségérôl beszélt, egyrészt, mivel a polgármesteri hivatal több milliárddal adósa az Energomurnak, másrészt úgy költötték el a minisztérium pénzét az ANL-es lakásokra, hogy a lakók nem tudnak beköltözni. Mindkét esetben a polgármester felelôtlensége miatt szenvednek az emberek, hangsúlyozta Borbély László.

A képviselô elmondta, hogy az RMDSZ júliusban kezdte meg a tárgyalásokat az SZDP-vel és a Pénzügyminisztériummal. A tárgyalások eredményeképp az erdélyi megyéknek sikerült a tervezettnél 250 milliárd lejjel többet juttatni. Például, az egyházak civil személyzetébôl 100-zal többen kapnak fizetést országos szinten, többet költenek infrastrukturális beruházásokra, és több pénzt kapnak az iskolák.

Megyeszinten elérték, hogy például a nyárádszeredai gát 10 milliárd lejjel többet kap a tervezettnél, a megyei kórház 5,8 milliárddal, amit arra fordítanak, hogy három szinttel megemeljék az épületet, a Nemzeti Színház is 15 milliárdot kap pluszba: 10-et mûködésre, 5-öt épületfelújítási munkálatokra. Ugyanakkor a megyei tanács is kap plusz tíz milliárd lejt. Ezeket az eredményeket az RMDSZ érte el az SZDP-vel, illetve a pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalások nyomán, mondta Borbély László.

Megyénk 38 középiskolája és iskolacsoportja mutatkozik be ezen a héten a marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola sporttermében rendezett 2004-es "líceumi panorámán". Az iskolabörze tegnap tartott ünnepélyes megnyitóján elhangzott, hogy a szervezôk - Megyei Tanfelügyelôség, a Pedagógusok Háza, az Unirea Nemzeti Kollégium, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, valamint a vendéglátó iskola - célja az, hogy a nyolcadikos diákok számára a látottak alapján megkönnyítsék a választást, és lehetôséget nyújtsanak a szülôknek is a megyei kínálat áttekintésére.

A Tudor negyedbeli 18-as számú iskola sporttermében változatos kép fogadja a látogatót. Míg a tavaly csak a megyeközpont középfokú oktatást nyújtó tanintézményei mutatkoztak be, az idén a 18 vásárhelyi mellett 20 vidéki iskola is részt vesz a líceumi börzén. Az egymás mellett sorakozó pannókon a kínált szakokat, a helyek számát (helyenként az elmúlt évi bejutási átlagot), a tanári kart, az iskola felszereltségét, valamint az intézményben folyó tevékenységet szemléltetô ábrák, képek, eszközök láthatók. Bár a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceummal a szemléltetés dolgában nehéz felvenni a versenyt, érdekes, figyelemfelkeltô standokon ismerkedhetnek meg a látogatók többek között a mezôbándi iskola, a görgényi erdészeti líceum és szakiskola tevékenységével is. Annak ellenére, hogy vannak iskolák, mint például a Bolyai vagy a Református Kollégium, akár az Elektromaros, amelyeknek nem szükséges a reklám, más intézményeknek viszont lehet, hogy a börze jelenti majd a megmaradás vagy a fejlôdés lehetôségét.

A líceumok nagy lelkesedéssel készültek a bemutatkozásra, s a prefektúra segítsége mellett a vidéki polgármesteri hivatalok lehetôvé teszik, hogy a hét folyamán a végzôs tanulók eljuthassanak Marosvásárhelyre - hangsúlyozta Somesan Stefan fôtanfelügyelô, aki a megnyitót követô sajtótájékoztatón elmondta, hogy reményeik szerint a 7400 nyolcadikos tanulónak (2000-en a megyeközpontból és 1000-en vidékrôl) legalább az 50 százaléka eljut a rendezvényre.

- Nagyon fontos a fiatalságnak a piacgazdaságra való felkészítése - hangsúlyozta Ovidiu Natea prefektus. A Maros megyei iskolarendszerrôl, a mûködô kormányprogramokról készült filmet Neagu Nicolae, a tanfelügyelôség gazdasági igazgatója kommentálta, míg a megyei tanácsot képviselô Emil Grozea azt hangsúlyozta, hogy minél több szülônek is meg kellene tekinteni a közép- és szakiskolák kínálatát.

Míg a nyolcvanas években az volt a tendencia, hogy a vidéki gyerekek ösztöndíjjal a városba jöjjenek tanulni, jelenleg az a cél, hogy az iskolát kell közelebb vinni a gyerekekhez - hangzott el a sajtótájékoztatón, az idén bevezetett új típusú szakközépiskolai oktatás kapcsán. A lapunk kérdésére, hogy ezek a mûvészetek és mesterségek elnevezésû osztályok hogyan váltak be, azt a választ kaptuk, hogy a líceumi börze egyik legfontosabb célja az, hogy felmérjék, milyen típusú szakmai oktatást igényelnek a diákok, s a kitöltött kérdôívek, valamint az iskolák javaslata alapján állítsák majd össze januárra a jövô évi beiskolázási tervet, amely az induló IX. osztályokat tartalmazza, s amelynek révén kiküszöbölhetô lesz, hogy év közben osztályokat kelljen megszüntetni. A cél ugyanis az, hogy megforduljon az arány, s a diákok több mint fele a szakoktatás felé tájékozódjon.

Az iskolák tájékoztató szórólapjai mellett a seregszemlére a tanfelügyelôség egy útmutató füzetet adott ki, amelyben megtalálható a közép- és szakközépiskolák jegyzéke, a tavalyi bejutási eredmények, a szakiskolai lehetôségek, a nyolcadikosokra váró országos szintû felmérés lebonyolítási módja, valamint az általános iskolák végzôsei számára szükséges egyéb tudnivalók. A kiállításon jelen van a Pedagógusok Háza illetve a Megyei Pszichopedagógiai Központ is.

Összességében érdekes és hasznos, sôt (a sportcsarnok szônyegeit leszámítva) a látványt illetôen esztétikus rendezvény várja a diákokat és szülôket a Pandúrok úti sportteremben, amelynek elôcsarnokában az Ábel Kiadó tetszetôs tankönyvei is megtekinthetôk és megvásárolhatók.

Örökre bevésôdött az emlékezetembe a televízióban egykor látott képsor. Egy Japánról szóló útifilmben az európai készítôk egy burkolatfelbontással járó munkálatot filmeztek, amikor egy seprûvel felszerelkezett kis emberkére lettek figyelmesek, aki a sáncot ásó exkavátor lapátjáról lehulló földtörmeléket seperte vissza azon nyomban a gödörbe. A roppant egyszerû megoldás haszna nyilvánvaló: a munkálatok alatt kevés erôfeszítéssel megôrzött tisztaság nem csak a munkakörnyezetet teszi kellemesebbé, s a rend következtében a munkát hatékonyabbá, ám a befejezés utáni rendbetétel is sokkal egyszerûbb, s rövidebb idô alatt elvégezhetô.

Mindez arról jutott ismét eszembe, hogy kénytelen vagyok az immár hónapok óta a járdát elfoglaló törmelékhegyeket kerülgetni. A felújítási munkálatok, úgy tûnik, nálunk csak úgy elképzelhetôek, ha közben a lehetô legnagyobb felfordulást okozzák, a befejezés után pedig a törmelék még hetekig éktelenkedik a helyszínen, elszállítása körülményes, a maradék pedig széthordódik, legfeljebb majd az esô mossa el, száraz idôben pedig azon csodálkozunk, hogy mitôl lett ilyen poros a város. Az egyéb nyomok pedig - járdaszegélyek megsérülése, burkolólapok elmozdulása - ott maradnak mementóként.

S megint csak a jólétéért - munkafegyelméért már kevésbé - annyira irigyelt Japánról hallott információ jut eszembe. Japánban járt diplomaták mondták: elképzelhetetlen, hogy útbontással járó munkálatok miatt hetekig lezárjanak egy utcát, vagy lehetetlenné tegyék a forgalmat az akadályok miatt. Plasztikusan fogalmazva, a japán módszer és a hazai között az a különbség, hogy míg nálunk az elôkészítés néhány napig, a kivitelezés pedig néhány hétig tart, Japánban ez az arány fordított. (Tízszer mérj, egyszer vágj! - mondja a régi mesterek aranyszabálya.)

S megint csak nézzünk körül a Marosvásárhelyen végzett felújítási munkálatokon, melyek mindenütt a szervezetlenségrôl árulkodnak: hetekig hagynak felbontva útszakaszokat, ide kapnak, oda kapnak, elképzelés és logikai sorrend nélkül dolgoznak, megkezdik a járda burkolását, majd abbahagyják, hónapokkal ezelôtt aszfaltozott utcákat törnek ismét fel, hogy a kanálisfedôket "szintbe hozzák", majd ott hagyják - tengelytörô csapda gyanánt - az új aszfalton gyanútlanul érkezô autós elôtt.

"Mesterségem címere." Rég elfeledett szókapcsolat. Máskor is szóba került ezeken a hasábokon, hogy a tisztességesen elvégzett munka adta elégedettség gyakorlatilag eltûnt fogalom kies hazánkban. Nem csupán az útjavítások terén, ám mert ez van látványos módon szem elôtt (nem hiába erôlteti minden más rovására a polgármesteri hivatal vezetôsége), példámat is innen merítettem. Ennek dacára pedig csodálkozunk - s szidjuk a kormányt vagy az ellenzéket, ki- ki beállítottsága szerint -, ha az ország sorra kapja az elégtelen osztályzatokat attól az Európától, amely ugyan nem Japán, de ahol szintén számít a minôség és a hozzáállás.

Ja igen: csak rosszabb ne legyen!

Hangulatos, színes, minden évfolyamot és mindkét tagozatot átfogó gálamûsorral köszöntötte szponzorait a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem diáksága. Az S.O.S. Show azért született, hogy az önálló egyetemi kollégium megvásárlásásának, kialakításának és berendezésének támogatására megnyerjék a színmûvészetet szeretô, az intézményért felelôsségét vállaló cégek és magánszemélyek támogatását.

Amint dr. Béres András, az egyetem rektora elmondta, az Apáczai Közalapítványtól pályázat útján elnyert 25 millió forint a valautaárfolyamok változása miatt nem elegendô annak a Joliot Curie utcai lakásnak a megvásárlására, amelyben a szükséges átalakításokat követôen a színis diákokat fogják elszállásolni. A családi háznak a bentlakássá való átformálására az oktatási miniszter 1,5 milliárd lej támogatást ígért, amit valószínûleg a jövô év kezdetén folyósítanak az egyetemnek, mondotta a rektor, aki az elmúlt napokban személyesen tárgyalt a miniszterrel. Addig is, amíg a központi alapokból ígért támogatás megérkezik, a város fontos intézményei, a színházat szeretô cégek és magánszemélyek összefogásában reménykednek, hogy a hallgatók minél hamarabb birtokukba vehessék a kollégiumot. - Eddig 77 millió lejt sikerült összegyûjtenünk, és büszke vagyok arra, hogy a város megmozdult - hangsúlyozta a rektor.

- Zene, tánc, ének, pantomim, prózai jelenetek, az Olarean Radu és Hencz József összeállította mûsorral az intézetben folyó tevékenységrôl kívántunk keresztmetszetet bemutatni, és köszönetet mondani a támogatóknak - hangsúlyozta Kovács Levente dékán, aki szerint a támogatások összege elegendô lesz a vételár kiegészítésére és az átíratásra is.

Amint a könnyed, szórakoztató, a hallgatók tehetségét, tudását, a közös munkát tükrözô gálamûsor végén elhangzott: jó érzés olyan városban élni, ahol fontosnak tartják az iskola otthonteremtô erôfeszítéseit, hisz szombat este újabb 45.300.000 lej gyûlt össze intézményektôl, cégektôl, az RMDSZ-tôl és annak képviselôitôl. A lista azonban itt nem ér véget, hisz továbbra is várják mind a már megígért, mind pedig az intézet erôfeszítéseit a következôkben pártolni kívánó cégek és magánszemélyek hozzájárulását, s számítnak a polgármesteri hivatal, valamint a megyei tanács segítségére is.

Egyértelmû, hogy a múlt heti szimfonikus hangverseny fókuszában a Rahmanyinov-alkotás állt, ez pedig a zongorista kivételes mûvészi teljesítményének tulajdonítható.

A vezénylés és a zeneszerzés mûhelytitkai iránt is érdeklôdött - olvassuk Viniciu Moroianu életrajzában, de ezt egyébként is kitalálnám. Kiderül egyrészt a Gheorghe Costin karmesterrel való együttmûködésbôl, de az is világos, hogy az amúgy erôsen szimfonikus természetû kompozíciót a maga teljességében befogadó személyiségrôl van szó.

Tény, hogy zongoraversenyeit (köztük a harmadik, d-mollt is) Rahmanyinov "saját kezû" elôadásra szánta, s így ezek a nagy virtuóz technikai korlátokat nem ismerô lehetôségeinek, ugyanakkor összetéveszthetetlen belsô világának nagyszerû kifejezôdései. És mindez Viniciu Moroianunál otthonra talált. A zeneértés mélységeibe látó, kivételes empátiával rendelkezô, összes adottságát a kifejezés szolgálatába állító mûvész egyéniségének fô irányadója, hogy mélységesen hisz abban, amit csinál. Az elsô tétel szlávos fôtémájának vallásos visszafogottsága, a dallami-harmóniai változások finom árnyaltsága, a karakterek sajátos kidomborítása, a zenei folyamat feltartóztathatatlan sodrása, a játék életfontossága és értelme, fokozások és váratlan kitörések… Micsoda élmény, amint a második tétel annyira csajkovszkijos adagiójában felizzik a zongoraszólam! És itt már az objektív megítélés határain túl barangolunk, zuhanunk vagy szárnyalunk.

Mi, akik ott voltunk, hallottuk, ugye gazdagabbak, bölcsebbek, szerényebbek és nagyobbak lettünk?

hogy A Hét úr (avagy úrhölgy) olvassa is a napisajtót, nem csupán belenyálaz reggelente, s ilyenképpen észrevette kis jegyzetemet a Népújság november 11-i számában.

Apróbb örömömre szolgál az is, hogy a nevét elhallgató szerzô, aki Nemzetféltés noteszlapon címmel válaszolt írásomra, legalább annyit elárult családi körülményeirôl, hogy öregapja a Hargitán bajusza alól szokott somolyogni.

Mi tagadás: ezekben a szomorkás ôszi napokban örömöt okoztak, okoznak nekem a Harmadik nekifutásban mondottakkal egyetértô, sokfelôl érkezô jelzések is.

Azonban: utcasarki hangvételû sértegetésekkel, névtelen tollforgatókkal nem kívánok vitatkozni. Ellenben kíváncsian várom a soron következô nekifutamodást.

A Romániai Magyar Könyves Céh valamennyi kiadója nevében ez úton is szeretnék köszönetet mondani az aradi Irodalmi Jelen Könyvek Kiadónak és a nagyváradi Scripta Kiadónak azért az önzetlen támogatásért, amellyel a IX. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szakmai díjának anyagi feltételeit megteremtették.

A Kis-Küküllô menti mûkedvelô színjátszók XI. találkozóját november 21-22-én rendezik az erdôszentgyörgyi mûvelôdési otthonban. A kétnapos rendezvényen hármasközségi, balavásári, kibédi, marosszentgyörgyi, celldömölki, erdôszentgyörgyi, kendi, gyergyószentmiklósi és szászrégeni csoportok mutatkoznak be.

Sajtótájékoztatókon, negyed-, félévi és év végi összegzôkön szinte valamennyi közintézmény képviselôje - polgárôrség, rendôrség, csendôrség, polgármesteri hivatalok - arról beszél, hogy milyen erôfeszítéseket tett a koldulás és a marginalizálódás leküzdésére. Emberi és anyagi befektetésekrôl szónokolnak, számokkal dobálóznak. S mindegyik számjegy mögött egy-egy, télen-nyáron rongyokba burkolózott, piszkos, büdös, állandóan éhes ember húzódik meg. Akik nemhogy önmagukat, de még gyerekeiket, csecsemôiket sem kímélve járják a fagyos utcákat, próbálnak bejutni az egyre bevehetetlenebbé váló házakba.

Külön kategória azonban a kukázók csoportja. Rámenôsségüknek "köszönhetôen" bizonyult délibábnak a hivatal szakembereinek valamennyi elképzelése. A szakosztály alkalmazottai valamikor még arról álmodoztak, hogy az eurokukák meghonosításával környezetbaráttá válik a városi szeméttárolás. A következô lépés a kukák körülkerítése volt, hasonló elgondolásból. A kukázókat azonban ez sem rettentette vissza. Ellenkezôleg, inventivitásról tettek bizonyságot.

Hétvége. Háziasszonyok általában ilyenkor tartanak nagytakarítást, a kamrákból kikerülnek a penészes tetejû lekvárok, befôttek. Az erkély sarkából gyanús szagú bormaradványt tartalmazó üveg is elôkerül. Késô estére az összes használhatatlan dolog mûanyag zacskóba kerül. A kukák jó néhány lépésre vannak a tömbháztól, sûrû sötétségben. A férj felemeli a kuka tetejét, s lendíti a csomagot. Ekkor, szinte vezényszóra, egy elemlámpa éles fénye villan az éjszakába. Folytatásában a guberáló. Azonnal a szeméttárolóhoz lép, s gyorsan bontogatni kezdi a zacskót. A borosüveg tartalma pillanatok alatt tûnik el szomjas torkában, a kompótok és dzsemek, fonnyadt krumpli, hagyma zsákba kerül. A papírhulladéknak külön szatyor. Aztán újabb kattanás. Az elemmel spórolni kell. A járdán azonban újra feltûnik valaki. Szemeteszsákot cipel. Az elemlámpa fénye már a kukában keres.

Reggel nyugodtan pihenhet a guberáló, megkereste a "betevôt". Az éjszakai mûszaknak köszönhetôen már nem kell tartania a kora reggeli szemételhordás miatt a hoppon maradástól.

Negatív jelzés a kormánynak

A lakosságnak közel fele úgy véli, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta nôtt a korrupció, a megkérdezettek döntô többsége szerint a kormány nagyon keveset tett a jelenség visszaszorítása érdekében, derül ki a Közvélemény Barométer októberi kiadásából.

A Nyílt Társadalomért Alapítvány által hétfôn ismertetett adatok szerint a megkérdezettek 47 százaléka úgy gondolja, hogy a Szociáldemokrata Párt hatalomra kerülése óta nôtt a korrupció, 32 százalék szerint változatlan, csak 7 százalék véli úgy, hogy a jelenség visszaszorult.

A válaszolók 17 százaléka szerint a kormány semmit nem tett a korrupció felszámolása érdekében, 53 százalék szerint kevés vagy nagyon kevés lépés történt ez irányban. A lakosságnak csak 15 százaléka véli, hogy a kormány sok vagy nagyon sok intézkedést hozott a korrupció ellen, ezen belül 55 százalék szerint a lépések "inkább rosszak" voltak, a korrupció pedig a jövô évben ugyanolyan szinten marad (41%), vagy növekedni fog (28%).

A lakosság a médiákat tartja a korrupció elleni harc legeredményesebb intézményeinek. A megkérdezettek több mint 50 százaléka elégedett vagy nagyon elégedett a sajtó ilyen irányú tevékenységével, ugyanakkor 28 százalék nagyon elégedetlen, 40 százalék pedig meglehetôsen elégedetlen a kormány és az igazságszolgáltatás korrupcióellenes tevékenységével.

A legkorruptabb társadalmi osztályok a felmérés szerint a parlament tagjai, a miniszterek, a bírák, az orvosok és a rendôrök. A lakosság a tanárokat és az újságírókat tartja a legkevésbé korruptaknak.

A megkérdezettek fele szerint a gazdaságok többsége törvényellenes úton szerezte vagyonát.

A felmérést a Városi és Regionális Szociológiai Központ (CURS) készítette október 1-19. között 2035 személy megkérdezésével, plusz/mínusz 2,3 százalékos hibaszórással.

Pártok népszerûségi listája

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) a szavazatok 43 százalékát szerezné meg, ha a hétvégén parlamenti választásokat rendeznének. Az NLP-DP szövetségre a választók 30 százaléka szavazna, derül ki a Közvélemény Barométer októberi kiadásából, amelyet a CURS készített és amelyet a Nyílt Társadalomért Alapítvány mutatott be hétfôn.

A harmadik helyen az NRP áll 16 százalékkal, ezt követi az RMDSZ 5 százalékkal, az RHP 3 százalékkal, a KDNPP 1 százalékkal és a Népi Akció 1 százalékkal.

A határozatlanok és a nem szavazók aránya 40 százalék.

Az államelnöki lista elsô helyén Adrian Nastase áll 30 százalékkal, majd következik Theodor Stolojan (20%), Ion Iliescu (18%), Corneliu Vadim Tudor (17%), Traian Basescu (9%), Mircea Geoana (3%) és Emil Constantinescu (1%).

A parlamenti pártok vezetôinek népszerûségi listáját Ion Iliescu vezeti 37 százalékkal, ôt követi Adrian Nastase (33%), Theodor Stolojan (29%) és Traian Basescu (24%).

A lakosságnak közel 80 százaléka szerint a parlament létszáma túl magas, 60 százaléka támogatja az uninominális szavazást.

A mûködô piacgazdaság státus megszerzése nem kellene stratégiai célkitûzés legyen Románia számára, jelentette ki hétfôn, Kolozsváron Jonathan Scheele.

Az EB bukaresti delegációjának vezetôje szerint Romániának inkább a fenntartható fejlôdést eredményezô reformokra kellene összpontosítania, hogy csatlakozása pillanatában képes legyen szembenézni az EU-beli versenyszférával.

Scheele meglepetésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a román vezetés nem törôdött az EB idei országjelentésében az igazságügyi, oktatási és közigazgatási reformokkal és a korrupció elleni harccal kapcsolatban megfogalmazott ajánlásokkal és csak a mûködôképes piacgazdaságról szóló meghatározással foglalkozott.

- Nem hiszem, hogy a román gazdaság jelenlegi státusza befolyásolná a csatlakozási tárgyalások menetét - mondta Scheele. Példaként Szlovákiát említette, amelynek 2002-ben még tíz lezáratlan tárgyalási fejezete volt, 2004-ben mégis az EU tagjává válik.

A vajdasági magyar politikusok szerint a vasárnapi elnökválasztás eredménye tükrözi Szerbia radikalizálódásának folyamatát.

Kasza József, az Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint az elnökválasztás a szerbiai valóságot tükrözte, jelesül azt, hogy radikalizálódik a politikai szintér.

A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke az MTI- nek nyilatkozva reményét fejezte ki, hogy a radikális jelölt, Tomislav Nikolic sikere a szerb radikálisok hattyúdala volt, s az elnökválasztási eredmények láttán a szerbiai demokraták "tömöríteni fogják soraikat".

- Szerbiában mindenkinek meg kell értenie, hogy radikális vezetéssel csak vesztébe rohanhat az ország - mondta Kasza, aki szerint bizonyos mértékben igaz az a megállapítás, hogy a vasárnapi elnökválasztás a szerbiai demokráciának volt a kudarca.

A Vajdaságban is Nikolic gyôzött. A VMSZ elnöke szerint ennek az az oka, hogy erôsen megváltozott a tartomány lakosságának az összetétele a rengeteg betelepült és menekült miatt. A vajdasági magyarok lakta településeken mért eredmények azonban azt jelzik, hogy ott "az európai gondolkodásmód domborodik ki".

- Radikális változásokra Szerbia déli részén van szükség - mondta Kasza, aki szerint a kellemetlen meglepetést okozó elnökválasztási eredménynek elsôsorban a reformfolyamat lassúsága és az alacsony életszínvonal volt az oka.

Ágoston András, a Vajdaság Magyar Demokrata Párt (VMDP) vezetôje szerint a vasárnapi elnökválasztással "elérkezett az igazsági pillanata azok számára is akik hatalmon voltak Szerbiában, de a nemzetközi közösség számára is".

Az elnökválasztási eredmény szerinte kifejezôdése a társadalomban zajló folyamatoknak és bizonyíték arra, hogy a milosevici hagyaték felszámolása még nem ment végbe. Ez intô jel azok számára, akik tenni tudnak és akarnak valamit Szerbiáért - mondta a politikus.

"És az igazság felszabadít" - olvasható a dallasi "Összeesküvés Múzeumának" halljában. Ez a kis magánintézmény harcot hirdetett a Kennedy- gyilkosság hivatalosan elfogadott verziója ellen, mely szerint Lee Harvey Oswald, a magányos merénylô ölte meg az Egyesült Államok elnökét 1963. november 22-én.

Újságkivágások, fotók, valamint a "titokzatos halálok listája" a bizonyíték, amelyen azok a tanúk szerepelnek, akik feltehetôen túlságosan sokat tudtak az akkori eseményekrôl. Egy falra rajzolt séma magyarázza meg a múzeum tulajdonosa által legvalószínûbbnek tûnô elméletet: összesen kilenc lövés dördült el két fegyverbôl, míg a hivatalos változat csak három, Oswald által leadott lövést ismer el. Ron Rice, a múzeum igazgatója szerint azonban "négyen lôttek, fejenként hatszor. Oswald ártatlan, nem volt köze a merénylethez. A háttérben mindenek elôtt Lyndon B. Johnson alelnök mozgatta a szálakat."

Rice-nak, az egykori vietnami veteránnak szenvedélyévé vált a Kennedy-gyilkosság kutatása, annyira, hogy elhagyta szûkebb hazáját, Indianát, hogy Dallasban telepedjen le és a helyszínen nyomozzon tovább. A múzeum nemcsak John F.Kennedy rejtélyes halálával kapcsolatban tesz fel kérdéseket, hanem összeesküvést sejtet Robert Kennedy és Martin Luther King fekete polgárjogi vezetô 1968-as meggyilkolása, sôt, az Abraham Lincoln elnök elleni 1865-ös merénylet mögött is. Az igazgató különösen büszke az egyik "kiállítási tárgyra", arra a pisztolyra, amellyel állítólag megölték Robert Kennedyt.

Negyven évvel JFK halála után még mindig számtalan teória kering az elnök megölése körül. A "valódi gyilkosok" között tartják számon a maffiát, a kubaiakat, az amerikai szélsôjobboldalt, a szovjeteket, a CIA-t, és magát Lyndon B. Johnsont. A gyilkosság ügyét vizsgáló Warren-bizottság 1964. szeptember 24-én közzétett jelentésében azt állapította meg, hogy Oswald ölte meg Kennedyt és egyedül cselekedett. 1988-ban az amerikai igazságügy-minisztérium hivatalosan lezárta a nyomozást, mert "nem talált meggyôzô bizonyítékot az összeesküvésre". Ez a végkövetkeztetés azonban a mai napig nem gyôzi meg az amerikaiakat: a felmérések szerint több mint 50 százalékra tehetô azoknak az aránya, akik nem hisznek a hivatalos változatnak.

Robert Dallek, a bostoni egyetem történelem-professzora, Kennedy-szakértô szerint a rejtély egyik oka, hogy az amerikai szövetségi rendôrség, az FBI és a titkosszolgálatok el akarták titkolni, hogy képtelenek voltak megvédeni az elnököt. "Azt is nehezen hiszik el az emberek, hogy egy olyan zûrzavaros alak, mint Oswald meg tudott volna ölni egy olyan következetes embert, mint Kennedy. Nem hiszik el, hogy a világ ennyire kaotikus. Ezért hiszik, hogy egy szervezet és egy cél volt Kennedy halála mögött" - vélekedik Dallek professzor.

Mintegy 300 fotógyári alkalmazott elbocsátására lehet számítani az elkövetkezô napokban. A felmondási értesítések kiküldése elkezdôdött, a szakszervezet azonban még reménykedik: a vállalatot átveszi az Állami Vagyonkezelô Hatóság.

A marosvásárhelyi fotógyárban dolgozók egy része múlt pénteken megkapta a felmondási értesítést - közölte kérdésünkre Marginean Ioan, az Azomures vegyi kombinát Alternativa 2002 szakszervezetének alelnöke. A fényérzékenyanyag-gyár közel 400 alkalmazottjának csupán egynegyede jutott álláshoz az Azomures keretében, ôk az elmúlt napokban versenyvizsgáztak - általában képzettségükön aluli állásokra -, a többiekre elbocsátás vár, még ha nem egyidejûleg is. Egyik részleg dolgozói még maradnak, mert a külföldi partnerrel megkötött szerzôdésnek eleget kell tenniük, és azoknak a beosztottaknak sem mondanak fel egyelôre, akik az Egyesülés negyedbeli távhôszolgáltatást biztosítják - az Energomurral érvényben levô szerzôdésnek megfelelôen.

Marginean Ioan elmondta, a szakszervezet vezetôi pár nappal ezelôtt ismételten tárgyaltak a vagyonkezelô képviselôivel, akik ígérték: határozott választ fognak kérni az Azomures tulajdonosától a tulajdoncserérôl. Mint ismeretes, az állam birtokolja a vegyi kombinát részvénycsomagjának 10 százalékát, amirôl lemondana cserébe a fotógyárért, és amit a késôbbiekben újraprivatizálna mint különálló üzemet.

- Az Állami Vagyonkezelô Hatóság képviselôi megunták a hiábavaló levelezgetést, a faxküldéseket, amelyekre kitérô válaszokat kaptak. Megunták az idôhúzást, ezért még ma vagy holnap egyenesen nekiszegezik a kérdést az Azomures többségi tulajdonosának: akarja vagy nem a cserét? A miniszterelnök jóváhagyásával történne a tulajdoncsere, ami tehát kizárólag a török tuljadonoson múlik - jelentette ki az alelnök.

Addig is, amíg ez eldôl, a felmondási értesítést kézhez vevô fotógyáriak egy hónap után, december 12-tôl kezdôdôen munkanélküliekké válnak. Koruktól függôen az elbocsátottak a munkanélküli-segélyen kívül 4, 5 vagy 6 (novemberi) átlagfizetésnek megfelelô összeget kapnak kárpótlásként. Ha idôközben mégis sikerül lebonyolítani a tulajdoncserét, és a fotógyár termelése egy éven belül újra megindul, a törvényes elôírások szerint az elbocsátott alkalmazottakat vissza kell vennnie a vállalatnak - mondotta az alelnök.

Kérdésünkre, hogy szerveznek-e újabb tiltakozó megmozdulást, Marginean Ioan kijelentette: a szakszervezet természetesen nem ül ölbe tett kézzel, de azonkívül, hogy felhívja a közvélemény figyelmét - akár tüntetéssel is -, nem tehet semmit.

Mint ismeretes, élénk polémia alakult ki a "polgármester füzetecskéje" miatt - a lapunk felvetésére - annak kapcsán, hogy lehet-e közpénzen választási kampányt folytatni.

A hét végén a Szövetség Románia Újjáépítéséért (URR) sajtóközleményt adott ki, amelyben úgy vélik: "Dorin Florea polgármester azon próbálkozása, hogy bizonyos, közérdekû tervek közvitájából személyes hasznot húzzon, súlyos károkat okoz Marosvásárhely polgárainak. A Marosvásárhely városfejlesztési terve címet viselô füzet, bár a közvita hasznosságát emlegeti, a választási kampány burkolt formája, amelynek célja a választási kampány elôkészítése és a kampányhoz szükséges pénz-, illetve humán források szétosztása.

Emlékeztetjük a polgármestert, hogy a választási kampányt nem közpénzbôl kell csinálni, a finanszírozott projektekben pontos határidôket kell megjelölni, és felkérjük a város lakóit, ne válaszoljanak azokra a kérdésekre, amelyek kimondottan kampánycélokat szolgálnak, ugyanakkor ne fedjenek fel személyes jellegû információkat, amelyek segítségével "lokalizálhatják" Dorin Florea támogatóit - olvashatjuk Gabriel Filip, az URR marosvásárhelyi elnöke aláírásával ellátott közleményben.

Ma rendkívüli tanácsülést tart a Marosvásárhelyi Tanács. Egyetlen napirendi pont egy Mihai Viteazul-mellszobor felállítása december 1-jére. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Kelemen Atilla újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: az RMDSZ a kultúra támogatója. Nem ellenzi egy Mihai Viteazul-szobor felállítását, de csak akkor, ha nekünk is felállítnak egy Kossuth Lajos- vagy Aranka György-szobrot, és lesz Kossuth Lajos utca is. Az RMDSZ európai szellemben tudja csak elképzelni a dolgokat. A következô két hétben lesz ideje a polgármesternek megrendelni és kitenni a Kossuth Lajos utcanévtáblát. A XXI. században, az érzékenységek figyelembevételével, ezek a dolgok kölcsönösek kell legyenek - jelentette ki az RMDSZ megyei elnöke.

A hétfôi sajtótájékoztatón Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke bejelentette, hogy megkezdték és az év végéig befejezik a kerületi/körzeti kiértékelô gyûléseket, amelyeken a polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok tevékenységét elemzik. Ez lesz az alapja a jövô év elején elkészítendô jelöltlistáknak is. Ugyanakkor, jelentette be, az RMDSZ készül a december 7-i referendumra azokban a helységekben, ahol érdekeltsége van. Például Mezômadarason, Üvegcsûrön, vagy a Nyárádmagyarósról leválni szándékozó Májában.

A lapunk kérdésére, hogy miért nem támogatják Hármasfalu leválását Makfalváról, Kelemen Atilla kijelentette: - Hármasfalu késôn ébredt fel. Akkor kellett volna, amikor Kibéd is kérte a leválást. Ha most arra alapoznak, hogy Kibéd is velük szavaz, tévednek, mert Kibéd különvált, nem szavaz. - Különben -, mondta az RMDSZ megyei elnöke - Hármasfalunak nincs sem megfelelô infrastruktúrája, sem a számbeli kritériumot nem teljesíti (1500 lakosa kell legyen). Egy ilyen lépést nagyon sok tárgyalásnak kell megelôznie.

Az erdôüggyel kapcsolatban úgy vélte, hogy elvtelen, nemtelen vitába bocsátkozott a falu. Az oly nehezen kiharcolt magánerdészet ellen agitálnak egyesek, még a helyi RMDSZ is.

Sokkal átgondoltabban kellene ezeket a dolgokat kezelni, nem megosztani a falut egy álproblémával, hanem higgadtan tárgyalni, s nem olyan embereket manipulálni, akik csak rosszat tesznek a községnek - nyilatkozta az RMDSZ megyei elnöke.

Abban, hogy rendkívüli ülést tart a tanács, nincs semmi rendkívüli. Akkor lepôdtem meg, amikor megtudtam: egyetlen téma szerepel napirenden, egy szoboradomány átvétele. A Mihai Viteazul szobráé. Itt, Marosvásárhelyen. Beszélik, hogy valaki elkészít(t)ette, több példányban, és nagylelkûen megajándékoz vele városokat. Nálunk a vár alá helyeznék el, egy sorban a Borsos Tamáséval. Mintha egyformán tettek volna a váro-sért...

A város és a fenti történelmi személyiség közötti kapcsolat mibenlétét, ha beszélhetünk egyáltalán ilyenrôl, a szobor elhelyezésének vitájakor bizonyára lesz aki elmagyarázza. Mint ahogy azt is, hogy miért szükséges felállítani a vajda mellszobrát éppen itt, ahol mellesleg egy utca már viseli a nevét. A tanács majd dönt róla pró vagy kontra.

Más szemszögbôl nézve, "rendkívüli" dologról lehet szó, ha már rendkívüli ülést kellett összehívni. Azaz 25 képviselônek azért kell hirtelen, hónap közepén "összejönni", hogy elfogadják az adományt. A döntés nem várhat még egy hetet, a hónap végi soros tanácsülésig. Ugyan miért? Talán meggondolja magát az adományozó? Vagy a képviselôknek kevés idejük marad egyezkedni, alkudozni?

A helyhatósági törvény szerint rendkívüli tanácsülést a polgármester vagy a képviselôk egyharmada hívhat össze. Ez esetben kinek lett annyira sürgôs a dolog? A probléma az, hogy esetenként, a soros üléseken akár 40 napirendi pontot, plusz még vagy 6-7 sürgôsségileg elôterjesztett határozattervezetet is legyúrnak a tanácsosok torkán, a város számára fontos ügyek megvitatása ezért sokszor kutyafuttában, az idô szorításában történik. Ilyenkor igencsak megkérdôjelezhetô: hogyan tudnak érdemben dönteni a tanácsosok? Akik számtalanszor nehezményezték, hogy túl sok megvitatásra váró probléma kerül a plénum elé, javasolták, hogy ezek egy részét - a közérdekû, fontos ügyeket - tárgyalják meg külön, alaposan. Erre nemigen volt hajlandóság. Ellenben rendkívüli üléseznek a vajda szobrának ügyében. Hát csak rajta! Apropó, mikor teszik már ki a Kossuth utca nevét?

A Bank Austria Creditanstalt (BA-CA) elemzôi attól tartanak, hogy az OMV kôolaj-, földgáz és vegyipari konszern alulképviselt maradhat versenytársaihoz képest a növekedéshordozó közép- és kelet- európai piacokon. Az OMV-nak nincs valós esélye arra, hogy a közeli jövôben tovább növelje pozícióját Közép- és Kelet- Európában. A regionális versenytársakkal szemben az OMV nem tud "erôs" terveket felmutatni - írták az elemzés készítôi.

A Mol Rt. és a lengyel PKN esetleges együttmûködése további nyomást jelenthet az OMV-ra. A BA-CA elemzôi kétlik az OMV részvételét a román Petrom küszöbön álló privatizációjában is, ami szerintük amúgy is elhúzódni látszik. Azt viszont, hogy az OMV nem pályázik a cseh Unipetrolra, a BA-CA elemzôi "nagyon bölcs" döntésnek tartják.

Az OMV részvényei a versenytársakéhoz képest a BA-CA szerint olcsók. Az OMV negyedéves eredményeinek közzététele után is "vételre ajánlott" a részvénye a BA-CA elemzésében, 129 eurós célárral. Eddig 125 euróra tartották a BA-CA-nál. A vállalati számok jók, ez azonban mindenekelôtt a jó pénzügyi eredményeknek köszönhetô. A mûködési eredmény azonban már gyengébb.

Ausztria legnagyobb vállalata, az OMV néhány éve még a kelet-közép-európai kôolajipari vállalatokkal való összefogással, illetve térségbeli felvásárlásokkal akarta védeni magát a nagy nemzetközi társaságok esetleges átvételi szándékai ellen, és ennek jegyében vásárolt többek között mintegy 9 százalékos részt a Molban is. Törekvései azonban nem jártak sikerrel, ezért stratégiát váltott, és jelenleg a saját erôbôl való növekedés célját követi. Ennek jegyében idén január 1-jén megvette a Preussag Energie, a TUI leányvállalatának feltárási és termelési portfólióját 300 millió euróért, és június végén zárta 313 Aral/BP benzinkút megszerzését Dél- Németországban, Szlovákiában és Magyarországon, ezzel együtt a Bayernoil finomítók további 45 százalékának és a Triesztbôl Bajorországba tartó Transalpin (TAL)-vezeték 18 százalékának felvásárlását 377 millió euróért. Az OMV márciusban megállapodott 140 Avanti-benzinkút átvételérôl is: az osztrák Avanti- hálózat kútjai közül 109 Ausztriában van. Ezzel az OMV hálózatában 1756 kút van Bajorországtól a Fekete-tengerig, és közülük 626 Ausztriában. Tavaly év végén az OMV-nak 1323 benzinkútja volt Közép- és Kelet- Európában. Az Avanti-ügylet zárása elôtt az OMV piaci részaránya 12 százalékos volt a térségben, és 2008-ra 20 százalék a vállalat célja.

Az OMV idei elsô kilenchavi mûködési nyeresége - a szakértôk várakozásának megfelelôen - 53 százalékkal nôtt, és a cégnél azt mondták múlt szerdán, hogy idei egész évi eredményeik is felülmúlják majd a tavalyiakat. Az OMV közleménye szerint a kôolaj áremelkedésébôl eredô hasznot jelentôsen visszafogta az euró drágulása a dollárhoz képest.

- A Polis Kiadót elegáns, finom modorú, sokat látott és ezért megértô, türelmes, mûvelt, az események zajlásában a mélyet, lényeget meglátó, a különbségeket inkább egyengetô, mint kiélesítô, kissé ironikusan távolságtartó, szelíd úriembernek képzelem - kezdte bemutatóját Farkas Ernô magyar szakos tanfelügyelô a Bolyai dísztermét megtöltô diákhallgatóság elôtt. - Kissé korszerûtlen a Polis. Mert nem kapitalista vállalkozás, hanem misszió. Egy elszigetelôdô, az acsarkodó kizárólagosságot hirdetô, felületes jelenben hirdeti az igét. A szerkesztési koncepcióban valamiféle biblikus igény érvényesül: mindenkit megszólítani, de senkit el nem utasítani.

E sokszínû világ mögött a szerkesztô: Dávid Gyula áll; ez az elegáns, finom modorú, sokat látott és ezért megértô, türelmes, mûvelt, az események zajlásában a mélyet/lényeget meglátó, ha kell, bátor, a különbségeket inkább egyengetô, mint kiélezô, szelíd, ironikusan távolságtartó, de mégis mélységesen humánus közép-európai úriember.

Dávid Gyula elmondta: a kiadó segít közvetíteni a jó irodalmat az olvasó felé. Tizenegy éve jegyezték be a Polist, tíz éve jelent meg a piacon elsô könyve. A Remekírók Diákkönyvtára az alapokat kínálja a fiatalságnak, egy kis könyvtárat, amelyet folyamatosan bôvítve megismerheti a magyar irodalom értékeit. A sorozat a negyvenedik kötetéhez közeledik. Az alkalmi standon Vörösmarty, Arany, Tóth Árpád, Németh László, Tamási Áron könyvei mellett két újdonságot is láthattunk, ezeket a fiatal irodalmár szerkesztôk, Balázs Imre József és Demény Péter mutatták be. Balázs Imre József szerkesztette és elôszavazta A Nyugat költô-elôdei és A XX. század magyar elbeszélôi címû korábbi köteteket is. A Nyugat költôi ezek szerves folytatása. Demény Péter állította össze és elôszavazta Ady Endre: Az irodalmi köztelek címû könyvét, amely válogatás a költô irodalmi publicisztikájából. Ady irodalmi publicisztikájával utat találhatunk a költô Adyhoz, mondotta. Ez egy nagyvonalú, öntörvényû egyéniség publicisztikája.

A szûkre szabott idô (péntek, 12-13 óra) nem engedte meg, hogy párbeszéd alakuljon ki diákok és tanáraik, illetve a szerkesztôk között. Nagy kár, mert lett volna mirôl beszélgetni. Többek között arról is, hogy módját kellene találni a részletfizetéses vásárlásnak. Mert jóllehet a Polis kiadványai általában diákzsebhez szabottak, mégis jó volna, ha iskolánként egy-egy megbízott terjesztô vállalná fel a könyvellátásnak ezt a fajtáját.

Pomogáts Béla beszélt errôl a Kulcsok Erdélyhez címû esszégyûjteménye kapcsán november 14- én a marosvásárhelyi Bernády Házban a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó sikeres estjén. Irodalmunk fáradhatatlan mindenese elôzô nap már kifejtette gondolatait a helybeli közönségnek a Mentor Kiadó érdekes délutánján. Az irodalomtörténész ezúttal is többedmagával ült a vendégek asztalához, és bár megjelent könyveik témája, jellege, mûfaja jócskán különbözött egymástól, a jelenlevôk közös nevezôt is találhattak az elhangzottakban. Mindenik szerzô és mindenik kötet a távolabbi, közelebbi múltat idézve igyekezett szólni a jelenhez.

A transzszilvanizmusról Pomogáts csütörtökön részletesen értekezett, most az autonómiát választotta fejtegetése tárgyául. Cáfolta a Romániában mesterségesen táplált tévhitet, miszerint az Európai Unióban, Nyugat-Európában ismeretlen lenne a területi és a kulturális vagy másfajta autonómia. Példaként a dél-tiroli, a katalóniai és az ölandi valóságot ismertette, amely az olaszországi német ajkú, a spanyolországi katalán és a svédországi finn kisebbség számára biztosít sokrétû autonómiát anélkül, hogy ez a többséget zavarná. Ilyen megoldást kellene találni az erdélyi magyarság részére is, erre pedig az EU a remény. Az unió nélkül az erdélyi magyarság halálra van ítélve, az integráció viszont olyan nagy kihívás, amire idôben fel kell készülni - mondotta.

Budapesti meghívottjuk után Kozma Mária, a Pallas-Akadémia fôszerkesztôje sorban szólította meg kérdéseivel a szerzôket. A székelyudvarhelyi Lôrincz György pár évtizede készült, szociográfiai indíttatású riportjai apropóján taglalta a ma is aktuális erdélyi gondokat, és olvasott föl Kutyák és emberek címû könyvébôl. Dávid Gyula esszékötete az Írók, mûvek, mûhelyek címet viseli. A "hogy politizál" az, aki nem politizál dilemmájára próbált választ adni. Meggyôzôdésének lényege: a poltikában nem kiabálni kell, hanem célt érni.

Kovács András Ferenc a költészetet képviselte az esten. Díszkiadású ciklusa, a Tengerész Henrik búcsúzik húsz évvel ezelôtti verseivel örvendeztette meg újra az olvasókat. Egy mai keltezésû cikluszáró költemény és Haller József önálló grafikákként is teljes értékû nagyszerû illusztrációi teszik könyvcsemegévé a kötetet, amelynek darabjaiból a lírikus elôadásában hallhattunk ismét néhányat.

Régmúlt idôk, idôszerû téma összefonódását részletezte Fazakas István kolozsvári vallás- és neveléstörténész. Kötetébôl kiindulva, a toleranciáról beszélt, kiemelve, hogy Erdély évszázadokon át a tolerancia magasiskolája volt, manapság azonban mifelénk ez egyre inkább hiánycikk. Nem megtûrni kell a másságot, hanem megismerni, megérteni és értékelni, fogalmazta meg végsô következtetését.

Kozma Mária szépíróként is megszólalt. Asszonyfa címû történelmi regényébôl olvasott föl rövid részletet. Az 1848-as eseményeket egy Csíkszeredában élô szász asszony fiktív naplóját közreadva elevenítette meg, így regényesítve a másság elfogadásának illetve elvetésének bonyolult problematikáját.

Befejezésül Magyari András történészprofesszor még hátrább lépett vissza az elmúlt századokba, a 300 esztendeje kirobbant kuruc szabadságharc korába kalauzolt. Rákóczi Ferenc nevezetes breznai kiáltványának jelentôségét méltatta, amely történelme során elôször szólította a magyarságot nagy népi összefogásra a függetlenség kivívása érdekében. S hogy a kurucmozgalom aránylag hosszú ideig sikerrel vehette fel a harcot, az a nemesek és nem nemesek akkori összefogásának is köszönhetô volt. Az egység és egyetértés megteremtése és megôrzése napjaink magyarsága számára is fontos tanulság, hangsúlyozta felszólalásában a szerzô.

Jövôre évfordulót ünnepel a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. A vásár idén már kilencedik alkalommal változtatta Marosvásárhelyt három napig könyves központtá, rendezvényei szombaton zárultak. Most is rengeteg könyv, sok stand, érdeklôdôk és vásárlók hada jellemezte a könyvnapokat, nívós járulékos rendezvényeken több- kevesebb érdeklôdôbôl álló közönség, újak és régiek bemutatkozása, viták és egyetértés az irodalmi témájú beszélgetéseken.

És igaz ugyan, hogy ezúttal jóval több kiadó mutatta be könyveit a vásáron, a kínálat mégis szegényesebbnek tûnt a tavalyinál, és talán a közönség sem rohamozta meg annyira a rendezvénysorozatot, mint korábban... Ennek okait lehet találgatni, az azonban bizonyos, hogy a vásár kapcsán rendezett beszélgetések, irodalmi estek szintje igen magas volt. A teljesség igénye nélkül említésre méltó: a Kráter Mûhely Egyesület (mely alappontjai egyikeként a szórvány- és tömbmagyarság közti szálak, kapcsolatok erôsítését fogalmazta meg) Wass Albert sorozatának bemutatása, a kiadó gyûjtômunkájának, az elveszettnek hitt Wass- szövegek felkutatásának ismertetése, a Polisz címû folyóirat bemutatkozása, a Móra Ferenc Könyvkiadó bemutatkozása, vagy a Révai Gábor és Sári László részvételével zajló irodalmi est, melyen Révai Gábor Mesterek címû könyve került bemutatásra és Sebô Ferenc zenekara muzsikált. De említhetnénk Bónis Johannának a Mentor Kiadó által megjelentetett A székelyföldi Iparmúzeum címû könyve bemutatóját, amelyre késôbb még visszatérünk, vagy a Látó Irodalmi Színpadát, ahol ezúttal a Polis Kiadó szerkesztôsége vendégeskedett. Látnivaló tehát volt bôven, a könyvek borsos árát némileg ellensúlyozta a rendezvények minôsége.

Az idei vásár újdonsággal is szolgált, a Vásár Könyvét ezúttal a közönség szavazata mellett egy szakmai zsûri döntése alapján is kiválasztották. Káli Király István fôszervezô elmondta, hogy a zsûri különbözô erdélyi kiadók kiválasztott tagjaiból alakult, öt könyvbôl álló toplistát kellett összeállítsanak, hogy majd ebbôl kiválasszák a Vásár Könyvét. Saját kiadójának termékére persze egyik tag sem szavazhatott. Eszerint a Vásár Könyve megtisztelô címet a kolozsvári Polis Kiadó Bolyai címû kiadványa nyerte el. A díjat a Scripta és az Irodalmi Jelen Kiadók ajánlották fel. Dávid Gyulának, a Polis Kiadó vezetôjének a Scripta Kiadó díját és az oklevelet Stanik István adta át, míg az Irodalmi Jelen részérôl a díj másik részét: huszonöt millió lejt Káli Király István.

Hangulatos vásáron vehettek részt az érdeklôdôk, minôségi járulékos rendezvényeken gyarapíthatták tudásukat, szép könyvek között számolhatták pénzüket, reméljük, számuk évrôl évre nôni fog. Jövôre pedig -jubileum.

Úgy tûnik, mégsem térünk vissza a középkori viszonyokhoz, amikor a kultúra a megfelelô anyagi háttérrel rendelkezô szûk rétegek kiváltsága volt. Legalábbis ezt bizonyítja az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár iránti érdeklôdés, valamint az, hogy a borsos - 300- 400 ezer lejes - árak ellenére nemcsak nézelôdtek, hanem vásároltak is a látogatók. Sôt, érdekes jelenség, hogy éppen a legdrágább könyvek bizonyultak a legkelendôbbeknek.

Amint az a három nap alatt kiderült, a marosvásárhelyiek érdeklôdése leginkább a szakkönyvek, elsôsorban a gyakorlati jellegû információt nyújtó könyvek - többek között a szakácskönyvek -, valamint az ezoterikus irodalom felé irányult. (Ez utóbbin belül viszont alig volt kereslet a párkapcsolatokkal foglalkozó írások iránt.) Népszerûek voltak ugyanakkor a gyermekeknek szóló mûvek, fôleg a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódó díszes kötetek.

Ezzel szemben a sokkal megközelíthetôbb áron - 100- 200 ezer lejért - kínált, szerényebb illusztrációjú szépirodalmi könyvekbôl sokkal kevesebbet adtak el. Ez elsôsorban az erdélyi könyvkiadók standjainál volt észlelhetô.

Régóta köztudott, hogy globalizált világunkban a szépirodalomnak egyre kisebb szerep jut. Az azonban mégis meglepô, hogy egy irodalmi értékeket közvetíteni hivatott rendezvényen egy Reményik Sándor-kötet mindvégig elkukkan, mint potyautas egy hajón.

Közeledik az év vége, a számadások ideje, Erôss Csabát, a szászrégeni tanács RMDSZ-frakcióvezetôjét arról kérdeztük: mennyire elégedett a tanács, valamint a polgármesteri hivatal idei munkájával?

- Teljes mértékben nem lehetünk elégedettek. Ezt elsôsorban a szászrégeni magyarság érdekeiben hozott tanácsi határozatokra vonatkoztatható. Több éve megfogalmazódott egy köztéri Petôfi-szobor felállításának a gondolata, ezt a tavaly vetettük fel elôször a tanácsban, s az idén is újra napirendre tûztük. Mivel a határozattervezet elfogadásához nem elég a fele plusz egy ará

ny, hanem kétharmados többség szükséges, nem tudtuk elnyerni a kedvezô döntéshez a megfelelô szavazatszámot. A kormánypárti tanácsosok különbözô kifogásokat találtak. Elôször a szobor helyével kapcsolatosan voltak ellenvetéseik, máskor pedig csak akkor álltak volna mellénk, ha Balcescu-szobrot is állítunk Szászrégenben. Ugyanaz a huzavona jellemezte ezt a vitát is, mint az aradi Szabadság-szobor esetében. S mivel választások elôt állunk, nem hiszem, hogy valamilyen pozitív elôremozdulás várható. A másik mulasztásunk az, hogy még nem sikerült magyar személyiségrôl elnevezni iskolát Szászrégenben. Ezzel szemben viszont elmondhatjuk, hogy az RMDSZ- tanácsosok javaslatára a római katolikus plébánia mellett mûködô bentlakás fenntartására évi 100 millió lejes támogatást nyújt a tanács. Az idén 12 új utca kapott nevet a városban, ebbôl négy magyar: Bartók Béla, Dr. Kiss Zoltán (volt radnótfáji biológus), Koós Ferenc és Kemény János - mondta lapunknak a tanácsos.

A városvezetés szürke, a tanács és a polgármesteri hivatal közötti együttmûködés pedig langyos - hallhattuk Erôss Csabától a jellemzést.

- A polgármester konfliktuskerülô, amolyan túlélési politikát folytat, nincs kialakult városfejlesztési stratégia. Épülnek ugyan ANL- lakások, tornaterem, azonban látványos megvalósításról nem beszélhetünk. Készült egy megvalósíthatósági tanulmány a volt állatpiac és a Kerekerdô közötti legelôn megépítendô lakóteleprôl, de nem tudunk ez ügyben sem elôrelépni, mert a határozatot nem hajtja végre a polgármester. Elôször azt kifogásolta, hogy a legelôt át kell minôsíteni jogilag, másrészt pedig a szegényes költségvetésre hivatkozik. S míg az elôbbit lehetne rendezni, az utóbbi nem valós ok, hiszen az idén is 5 milliárd lejjel többet bevételezett a város az elôirányzott pénzösszegnél. Úgy tûnik, a választásokig a hivatal nem vállalja fel nagyobb tervek kivitelezését - mondta a lapunknak Erôss Csaba tanácsos.

Bár még sok van a jövô évi helyhatósági választásokig, az RMDSZ szászrégeni szervezetének választmánya nem ül karba tett kezekkel - tudtuk meg Márk Endrétôl, a helyi szervezet elnökétôl.

Nemsokára felkeresik azokat a személyeket, akiket alkalmasnak tartanak arra, hogy helyi tanácsosként jelöljék, természetesen csak akkor, ha vállalják a közéleti szerepet. Az elnök szerint a tanácsosokat " fel kell frissíteni", s ezúttal vállalkozókkal is felveszik a kapcsolatot, hiszen ezt a réteget eddig nem képviselte senki a tanácsban. Szükség lesz a jó üzleti érzékkel rendelkezô menedzser típusú emberre, aki talán jó hatással lehet a majdani tanács RMDSZ- frakciójának tevékenységére. Ami az alpolgármesteri funkciót illeti, még nem döntöttek, valószínû, hogy a jelöltetés politikai alku tárgya lesz. Azt szeretnék, hogy az RMDSZ körzeti választmánya már december elején érdemben döntene a névsorról, hogy azok, akik "bejutó" helyre kerülnek, fel tudjanak készülni a megmérettetésre. A választási kampány elôkészítése mellett az RMDSZ szászrégeni szervezetérôl még megtudtuk, hogy meg szeretnék vásárolni a jelenlegi székházat. Az épületet a volt tulajdonos eladná s a helyiségekért, amelyben az RMDSZ tevékenykedik, mintegy 300 millió lejt kérnek. Ennek csak egy részét tudná a szövetség elôteremteni, így ebben a megyei szervezet támogatását is kérték. Ígéretes hír viszont az, hogy a Kemény János Közmûvelôdési Társaság meg szeretné venni a disznajói Rhédey-házat, amelyre pályázatot nyújtanak be Magyarországra. Ide a tervek szerint mûvelôdési központot s egy regionális múzeumot rendeznének be. Az épület is mûemlék jellegû.

Mindazok a szászrégeniek, akiknek lehetôségük van segíteni egy rászoruló, beteg gyereken, most megtehetik. A 15 éves marosfelfalusi Medve Kálmán élete megmentéséért külföldi orvosi beavatkozásra van szüksége. A különleges csontvelô-átültetés 3 milliárd lejbe kerülne, amelyet a család nem tud elôteremteni. Az adományokat a Raiffeisen Bank következô számlájára utalhatják át: lejben 2857405, euróban 3170370.

November 22-én, szombaton 19 órától hagyományos Katalin-bált szervez a radnótfáji RMDSZ és a református egyház a radnótfáji kultúrotthonban. Jegyek elôvételben az RMDSZ székházában vagy Csorvássy Szabó Gyulánál, a radnótfáji RMDSZ-elnöknél. A zenét Bíró Lóránd és Nagy Károly szolgáltatja.

A 2003. évi 15-ös törvény értelmében a Szászrégeni Helyi Tanács megszavazta, hogy mintegy 40-50 házhelyet bocsát olyan 18-35 év közötti fiatal házasok rendelkezésére, akik nem rendelkeznek lakással és földtulajdonnal, illetve a szüleiknek sincs telkük. A törvénynek megfelelôen a telkekre házat kell majd építeniük a leendô tulajdonosoknak. Az igényeket a polgármesteri hivatalhoz nyújthatják be az érdekeltek.

A közszolgáltató vállalat kérésére a helyi tanács legutóbbi ülésén megszavazta, hogy az inflációra és a megnövekedett költségekre való tekintettel drágít a közszolgáltatási díjakon. Az ívóvíz köbméteréért 7200 lej helyett 8500-at kell fizetni. A gigakalória ára 800.000 lejrôl 1.325.000-re nôtt. A közterületen ezentúl minden ezer négyzetmétert 120.000 lej helyett 160.000-ért sepernek, az utcai szemetet pedig köbméterenként nem a korábbi 205.000, hanem 280.000 lejért szállítják el, ugyanígy a lakosságnak köbméterenként, személyenként nem 120.000, hanem 160.000 lejt számolnak fel.

Ami a fûtést illeti, a szászrégeni hôközpontok 2001-hez viszonyítva 20%-kal kevesebb hôenergiát termeltek, ez azt jelenti, hogy a városban levô tömbházlakások nagy részében egyéni hôközpontokat szereltek. Jelenleg több mint 4000 lakrészben üzemeltetnek hôközpontot, így 9 kazánházból csak 3-at mûködtetnek. Ezek jövedelmezôvé tételéért is emelték a közszolgáltatási díjakat.

Egy görgénysóaknai család az új tulajdonos

Valamikor a szászrégeni Republica majdnem 4000 embert foglalkoztatott, az elôzô rendszerben élvonalbeli gazdasági egységnek számított a megyében. 1989 után Metalurgica Rt. néven még egy idôszakot üzemelt, volt piaca, aztán egyre több alkalmazottat építettek le. Emiatt gyakoriak voltak a sztrájkok, de a tiltakozás mit sem segített az évek alatt több száz milliárd lejre eladósodott, csôdbe jutott kolosszuson.

A két egysége közül az egyik öntöde bezárt, a csarnokok valóságos romhalmazzá váltak. Az igazgatók váltották egymást, s a vádoskodások sem maradtak el arra vonatkozóan, hogy ki vitte csôdbe a gyárat. Az állami vagyonalap sokáig keresett megoldást, s bizonyos adósságok törlése mellett többször meghirdette a Metalurgica privatizálását, de arra nem volt jelentkezô. Egy hónappal ezelôtt jelentették be vásárlási szándékukat a szászrégeni Lazar Kft. tulajdonosai, akik végül hosszas tárgyalások után megvásárolták az államtól a gyár részvényeinek 96,37%- át. A cég azon Lazar család kezébe került, amely korábban Szászrégenben csempegyárat mûködtetett. Lazar Cornel, a Metalurgica Rt. gazdasági igazgatója üzleti titokra hivatkozva nem árulta el, mennyiért vették át a gyárat, csak azt mondták, több száz milliárdot kell fizetniük nemcsak a részvényekért, hanem a felhalmozott adósságok törlesztéséért is. A privatizálás egyik feltétele volt, hogy egy gazdaságilag megindokolt, öt évre szóló beruházási tervet is be kellett mutassanak. Csak annyit tudhattunk meg, hogy az államnak több mint 180 milliárd lejjel tartozik a gazdasági egység. Az elsô lépés, amire elszánták magukat, az átszervezés volt, hiszen a túlméretezett személyzet is elég sok veszteséget okozott egy gyakorlatilag nem termelô gyárnak. - Azzal kezdtük a tevékenységet, hogy a csarnokok tetôszigetelését kijavítottuk, hiszen majdhogynem romos állapotba kerültek az épületek. A második részleg öntödéjét ócskavasként értékesítjük, az elsô részlegben pedig máris megkezdtük a munkát. Az elmúlt hónapban 1,5 tonna öntvényt termelhettünk, a megrendelt alkatrészeket Olaszországba szállítottuk, és a napokban kaptunk megrendelést Izraelbôl és Franciaországból - mondta a gazdasági igazgató. A munkaerô-átszervezést illetôen az igazgató kifejtette: jelenleg 280 alkalmazottal dolgoznak. A privatizálás óta 22-en mentek el a vállalattól, illetve változtattak munkahelyet. Azt reméli, hogy két év múlva 600-700-an dolgoznak ismét a gyárban. Arra a kérdésre, hogy mi az üzleti siker titka, Lazar Cornel azt válaszolta, mindenekelôtt igyekeznek újra felvenni a kapcsolatot a régi ügyfelekkel és olcsón kínálni a jó minôségû termékeket. Arra számítanak, hogy egy hónapon belül Olaszországból hozott precíziós öntôvonalat szerelnek fel, ami lehetôvé teszi, hogy több igényesebb munkát vállaljanak. Ezenkívül az egyik csarnokban fajanszgyártó részleget létesítenek. A vállalkozó elárulta, 1990-ben alapítottak civil és ipari építkezéssel foglalkozó céget és hét évig Németországban dolgoztak. A padlócsempegyárat 1997-ben alapították, majd 2002- tôl falicsempét is gyártanak. Jelenleg ebben az üzemben 197 ember dolgozik. A Lazar birodalom három ember kezében összpontosul: az apa és a két testvér vezeti a vállalkozást, aminek eredményeként felvásárolhatták Szászrégen egyik legnagyobb fémipari vállalatát.

Nemrég privatizálták a Metalurgica Rt.-t. Mi a véleménye, egy ilyen nagyipari egység magánosítása hoz-e majd látványos változást a város gazdasági-társadalmi életében?

Gombos Erzsébet: - Nagyon jó lenne, ha minél elôbb fellendítenék a gyárat, hiszen köztudott, annak ellenére, hogy nagyon sok vállalkozás van Szászrégenben, sok a munkanélküli. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek gondok, hiszen is a jelenlegi körülmények között egy magánosított gyárat nehéz lesz talpra állítani. Nagyon fontos, hogy hány embert tudnak majd foglalkoztatni, milyen új termékeket dobnak a piacra és természetesen mennyit adóznak a városnak.

Zaharia Aurelia: - Nagyon sokan dolgoztak a gyárban, és azoknak, akik innen évekkel ezelôtt az utcákra kerültek, mindenképpen valami reménysugarat jelent. Persze, attól is függ, hogy kiket alkalmaznak: irodamunkásokat vagy szakképzetteket, fiatalokat, idôseket. Nem is annyira fontos, hogy ki mennyit fog keresni, csak az számít, hogy minél több állást teremtsenek. S így persze, hogy érdekeltek lesznek.

Balogh Éva: - A 90-es évek elôtt jól üzemelt a gyár, s amennyiben a magánosítás valóban meghozza a várt eredményt, akkor érezteti hatását a városban is, hiszen így is elöljáróink arról panaszkodnak, hogy kicsi a költségvetés. Nem politizálok ugyan, de az biztos, hogy ha gyár újra üzemelni fog, csak fellendülés várható.

Stefanache Richard: - Az utóbbi idôben nem igazán dolgozott a gyár, és szerintem nagyon jó, hogy lesznek új munkahelyek. Ez fôleg a fiatalok számára jó hír, hiszen nagyon sok az iskolából kikerülô tengôdô fiatal. Természetesen az lenne a jó, ha rendes fizetéseket is adnának, hiszen egyre nehezebb a megélhetés, s ezek a gondok inkább a fiatalokat érintik.

Bölönyi József: - Szerintem a gyárból nem lesz semmi. Olyan adósságot halmozott fel az évek során, hogy azt lehetetlen megadni és még emellett termelni is. Ezt a gyárat az elôzô vezetôség elkótyavetyélte. Volt olyan is, amikor mindössze 26 munkás dolgozott a 36 vezetôségi tag mellett, s így is volt mit eladni. Azok csak álmok, hogy ott termelés lesz. Jelenleg is a gyárat szedik szét és ócskavasként valami hulladékgyûjtô cégnek értékesítik jó pénzért. Emellett viszont csak az nem lopja a szétszedett vasat, aki nem akarja. A cigányok is a hátsó kapun járnak be és szekérszámra hordják el a gyárat. Ebben az országban minden így megy, a privatizálás is egy nagy porhintés. Tulajdonképpen néhányan szert tesznek a gyárra olcsón, amit lehet, eladnak belôle, majd továbbállnak, hadd intézze más. Marad az adósság s az üres gyárcsarnokok.

A napokban elhunyt Józsa Nemes Irén festészete maga a belsô béke, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság. Bedébôl egy-egy darab. Nemcsak ekképpen vallott szülôfalujáról. Szívesen mesélt is a régi faluról, szólt mindennapi valóságáról. Ezért is kötôdött élete végéig hozzá. Sajátos világa, hangulata, a faluközösség tagjainak szép emberi értékei mind megfestésre vártak. Otthonában beszélgetve sok mindenre fény derült. Szavaival is láttatott, hisz festôien leíróak voltak. Ôszinteség, népi egyszerûség, jóhiszemûség, gyöngédség, mérhetetlen szeretet és hagyománytisztelet az, ami által hatott érzelmeinkre, értelmünkre. Egy délután, kávézgatás alkalmával nagyon sokat mesélt bedei éveirôl. De mert utóbb vallomásszerû szavait szerette volna kiegészíteni, kellô alkalomra várva, az eredeti anyag közlése napolódott. A nyugalmat gyerekkorából hozta s építette alkotói énjébe. Annyira sajátjává vált, hogy az ecset, a vonalak, a színek, a szó nem is vallhatott egyébrôl. - Ez bizony örökség. Bedébôl - kezdett meséjébe Irénke néni. - Abból a nagyon félreesô, szép kis faluból, melynek szélén laktunk. Kis völgykatlan, körös- körül magas hegyekkel. Azt tartották róla, hogy le is lehetne padolni. Még harmadosztályú országút sem szelte át. Vadasdra is csak hegyi ösvényen lehetett eljutni. Esténként a szomszéd faluig hallatszott a tücsökcirpelés. Vize nincs. Nem is tudok úszni. Kicsi, nyugalmas, vízválasztó falu. Jó. Kedves. Innen hát az a nyugalom, melyet csak becsületes ember teremthet és érezhet. Egy alkalommal, amikor Nagytata a vásárban eladta a tehenét, az emberrel kezet fogott. Késôbb, amikor jöttek a mészárosok és másfélszer annyit ígértek, mint amennyiért a vásárt megkötötte, vissza nem csinálta. Sosem zártuk a ház ajtaját. Ha mentünk valahová, a seprût keresztbe tettük elôtte. Senki nem lopott. Nem hazudott. Izgágák sem voltak a bedeiek. A derû? Az bennem Anyótól, Nagyapámtól való. Szerettem volna úgy élni, mint ôk. Ápolták az ôseinktôl kapott békességet, életkedvet, örömöt. Ezért is mondogatta Anyó: kétféle az ember. Az egyik - ha nem sikerül neki valami - így magyarázza: igen, mert a körülmények, mert a lehetôségek. A másik: ha én jobban meggondolom, ha másként teszek… Anyónak volt igaza. Én is magam okolom, ha ilyen helyzet adódik. Ezért nem vádolhatok senkit kudarcaim miatt és ezért nem is haragudhatok másra. Burokban születtem, és nagyon hamar. Bábaasszony csak a szomszéd faluban volt. Egy féllábú ember - a frontról jött haza - ment érte Szentháromságra, öt kilométerre Bedétôl. - Hát ez szerencsés - mondta a bába, amikor meglátott. Pedig akkora voltam, hogy amikor tenyerére vett, egyik felén kezem, másikon lábam lógott le. Pólyapárna sem volt. Rossz inget hasítottak el, és még az este elvittek a paphoz. Folyt még a hántás. Fenn volt mindenki. Megkereszteltek. Aztán megéltem.

Anyut szerettem legjobban a világon. Szép volt, magas, kék szemû. Mindent tudott az iskolában - emlékeztek rá az osztálytársai. Tôle tanultam meg nagyon szeretni. Egyetlen hibája a jóság volt. Inkább sírt, semhogy megfenyítsen minket. Anyutól eltekintve, gyermekkoromban Anyó volt a legkedvesebb. Anyu anyja. Kicsi-kicsi vénasszony volt, aranyos, drága. Olyan jó volt az ölébe ülni! Amikor a háború volt, a második, és lôttek, a padláson voltunk. Most is érzem, amint lehunyt szemmel hozzá bújok. Pedig már állapotos voltam. Ez a mondat is Anyótól való: Gyüssz, te lelkem! Kicsidem! Neki köszönhetô a népi díszítômûvészet iránti vonzalmam is. Háza olyan volt, mint egy néprajzi múzeum. A sütô fala az egyik oldalon tele nyársakkal, háromlábú lábasokkal s akkora villákkal, hogy nyelük egy-egy méter. Aztán a köpülôdézsa, amiben a vajat köpülték. A sütô másik oldalán a nyüst. Azóta meg is festettem valamennyit. (Szovátán, a református templomban - a festôiskolába jártam alig húszévesen - a mennyezet kazettáira festettem tulipánt. Ma is láthatók a kazetták.) De visszatérve Anyóhoz, gyakran hagytak otthon vele. Rakta a tüzet. Megpiszkálta. Mondta a mesét. Annyira átélte, mintha vele történt volna. Pedig régi dolgokról szólt. Úgy is volt, hogy sírt is mesélés közben. S én is vele.

Anyó nagyon szeretett olvasni. A bolondszékre tette a könyvet, s ha ugatott a kutya vagy nyílt a kapu, rossz hárászkendôjét csak rádobta. Milyen volt a bolondszék? Nagy gerendaféleség idétlen karólábakkal. Úgy tartották, csak az ülhet rá, aki vigyázni tud magára. Könnyen fel lehetett borulni vele. Az volt akkoriban az álmom, hogy ráüljek. Mégse tettem. A késôbbiekben sem. Mert furcsa tekintélyt szerzett magának. Nem csak a gyermekek körében. Voltak dolgok, melyektôl tartottunk, vagy amelyekre különös tekintettel voltunk. Hogy mi mindenre tanították akkoriban a gyerekeket? Természetesen, van "némi" különbség abban, amit ma egy hatéves tud, és amit egy akkori tudott. De most nem ilyesmirôl szeretnék mesélni. Korán ráneveltek arra, hogy tûzbe köpni nem szabad. Nem is tudom, mit ígérhettek volna, hogy megtegyem! A tüzet tisztelni kellett. Arra is figyelmeztettek, ne lépjünk át egymás lábán. S ha mégis, vissza kellett lépjük. Hogy ne gátolhassuk egymást a haladásban. Mondanom sem kell, mennyire lelkünkre kötötték: nem szabad hazudni. Kényeskedni. Duzzogni meg éppen nem. Ezt is Anyótól hallottam. Olyan kenyér- és virágillata volt mindig. Ô sütötte a kenyeret. Tavasszal s úgy ôsz felé volt a nagymosás. Miután összeszedték a napon száradt nagyon fehér ruhát, rozmaringot, diófa levelet s más szagos növényt tettek a ruharétegek közé a ládába. Rendkívüli volt a tisztaság Anyóéknál. Nagy pontosság. Megvolt a helye, ideje mindennek. Nagy beosztással éltek. Este Nagytata elmondta, mit végeztek a mezôn, Anyó meg ami otthon, a ház körül történt. Minden héten kenyérsütés volt. Szombaton kalácsot vagy téfeles lepényt sütöttünk. Utána a tûzhelyet tapasztottuk és agyagleveztünk. Kikotorták a varizslóval a kemencét, a vonóval kihúzták a szenet s a kenyértésztából kis cipókat sütöttek. Milyen keletje volt! Anyó mellett sem szenvedett hiányt senki szeretetben. 14 éves lehettem, amikor a kicsi vonattal jöttem haza. Akkor is huzatot csinált valaki. Be akartam húzni a fülke ajtaját, és az ujjamra futott. Estére piros lett. El is dagadt. Nagyon fájt. Anyó átment Balogh Pistáékhoz, volt ott egy füvesasszony, és áthívta. Kimentek a kertbe, behoztak pár lapit. A vénasszony elôbb tisztelettudóan felfordította a fersingét, s pompásan megpökdösve a lapit, pendelyével megtörülgette, aztán rátette az ujjamra. Meggyógyult tôle…

Különleges dolog volt nyáron a kásafôzés. Egy nap Nagytata a malomban kását, kukoricadarát ôrölt. Másnap ágat hoztak az erdôrôl. Egy szekérre valót. Harmadnap hajnalban háromvedres üstbe kását tettek, feltöltötték vízzel és fôni tették. A katlanban égett a tûz. A faágakat elôbbre- elôbbre dugtuk. A kása szörtyögött. Volt ott egy nagy-nagy fakanál, amivel kavargattuk. Délre megfôtt. Ha arra járt egy-egy öreg, bekiáltotta: meg tudjátok-e enni a kását? Mivel a kását lapítóra tették, tetejébe lyukat vágtak, s abba töltötték a tejet. Onnan kellett mind egy cseppig elfogyasztani úgy, hogy szemernyi tej se cseppenjen le. Már elôre lázban voltunk. Lestük, ki az ügyetlen. Aztán ott élt Pendzsiné is. 24 volt a gyermeke! Ha kérdezte róluk valaki, sorolta-sorolta ôket születés szerint, s ha elakadt, ennyit mondott: a többit Pista bá tudja! Mert megmondta volt Pendzsiné, hogy a kalangyát, ha fából is, de kifaragja. Vagyis, hogy meglesz a huszonöt gyermeke. De csak huszonnéggyel maradt.

- Volt dolga a bábának!

- Volt, csak akadt ekörül kis gond is. A bába körül. Bede igaz, kicsi, úgy gondolták mégis az emberek, fogadni kéne egy bábaasszonyt. A falu eltartja. Összehívták hát a gyûlést és már-már úgy határoztak, bábaasszonyt hoznak, amikor odaszóltak Jóskához, Nagytata testvéréhez: szóljon ke is hozzá! Hány gyermeke is van? - Tizenhét! - Hát fogadjon a falu bábát? - Hát mit szóljak hozzá? Nekem egy esztendôben egyszer kell - okoskodott -, akkor elhozom a hátamon is a szomszéd faluból. Így nem lett bába Bedében. Különben sok érdekes szót, kifejezést hallottam Anyótól. Például azt, hogy "bábafergeteg". Ilyet kora tavasszal látott az ember, amikor felfelé fújta/seperte a havat a szél. A nap nem sütött. Október-novemberben, amikor az eget komor felhôk borították, de csapadék nem hullott, csak vak, átható volt a hideg, az ilyen idôjárást "bámbuszidônek" nevezték. De bámbusznak hívták a konok, gonosz, kérlelhetetlen, hideg, rideg embert is.

Benn, a középsô ház szép firhanggal volt függönyözve. Olyan félhomály ült benne. Ott volt a duzzogó. Egyszer Anyu valami miatt megszidott. Elhatároztam, többé nem eszem. Akármit is fôzzenek. Elmegyek világul. El is indultam. Szaladt utánam Anyuka - mesélték késôbb -, de Anyó így nyugtatgatta: Ne félj! Nem jut messze. A pipék kinn vannak a sáncban. Amint a kapun kimentem s megláttam a sok pipét meg a gúnárt, amint felém jön, úgy futottam vissza! De tovább duzzogtam. Azt mondja erre Anyó: nekünk sok a dolgunk anyáddal, nincs kedvünk ilyen búbánatos leánykát nézni. Menj be szépen a középsô házba, ülj le a duzzogóra - kényelmes szék volt párnával - s míg tart a haragod, ülj ott. Mosolyogtam könnyeimen keresztül. A világért be nem ültem volna, hogy valamelyik öreg az ôsök közül - így tartották a nagyok - még megszólítson. Anyómék példája életre szóló volt. Ilyen házasság csak a mesékben van! Minden a lelkükbôl jött, úgy, ahogy kell. Anyómnak volt még egy férje, aki nagyon szerette &