Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

"Az információs társadalom határok nélküli kapcsolatot biztosíthat az anyaország és a határon túli magyar közösségek között" - mutatott rá Kovács Kálmán miniszter tegnap a Magyarság az információs társadalomban konferencia keretében, a Bihar megyei RMDSZ székházában tartott sajtótájékoztatón.

A magyar minisztériumi delegációt Takács Csaba ügyvezetô elnök, Kerekes Gábor és Nagy Zsolt ügyvezetô alelnökök és Lakatos Péter, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet elnöke fogadta. A kétnapos konferencia az anyaországi Információs és Hírközlési Minisztérium és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által 2003. május 9- én aláírt együttmûködési megállapodás egyik programja, amely egyezmény például szolgált minden határon túli magyar szervezetnek. A sajtótájékoztatót követôen a minisztériumi delegációt és az RMDSZ ügyvezetô elnökségének képviselôit Florian Serac, Bihar megye prefektusa, Gavrila Ghilea és Bíró Rozália, a város alpolgármesterei fogadták a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében. A beszélgetést követôen a meghívottak üzletember- találkozón vettek részt a Bihar Megyei Tanács dísztermében.

- Olyan úton indultunk el, ahol gyorsan kell megteremtenünk az esélyegyenlôséget, a magyarság, és a Kárpát-medence egész térsége számára. Van lehetôségünk arra, hogy határok nélkül együtt legyünk, hogy szellemileg többségivé váljunk - hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök november 14-én, a konferencián elhangzott köszöntô beszédében.

Markó meggyôzôdését fejezte ki, hogy a kommunikáció, az információ áramlása olyan kérdés, ami összeköt, és ennek az elkövetkezô idôszakban közös erôfeszítés tárgyának kell lennie.

Hazai dilemmánk még mindig a bezárkózás vagy a modernizálás szembefeszülésérôl szól. Ez pedig ma még nem dôlt el - tette hozzá Markó Béla. A dilemma feloldható: erre kiút a modernizáció, ebben a folyamatban pedig a minôségi intézmények mûködése létfontosságú.

A szövetség elnöke Kölcsey szavaival zárta felszólalását: "Jelszavaink valának haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképpen a maradás szónak több jelentése van. Kor szerinti haladás épen maradást hoz magával, veszteg maradás követése pedig szenvedés."

Ott kell boldogulnunk, ahol születtünk - fogalmazott a konferencia fôvédnöke, Kovács Kálmán magyar információs és hírközlési miniszter.

A mai találkozó egy olyan lehetôség, ami a versenyképesség jegyében túllép a határokon. Az egyik motivációnk a mai konferencián az, hogy, a világháló által, a határok nélküli Európában mi is megpróbáljuk a hiányokat áthidalni. Ez egy olyan integráló lehetôség, aminek kihívásait ma még nem is tudjuk felmérni - tény az, hogy rendkívüli nagy társadalomfejlesztô jellege van. A miniszter hangsúlyozta azt, hogy szükséges egy olyan stratégiai elképzelés felvázolása, ami külön kitér a határon túli magyar közösségekre, az e-Europe keretén belül. Kovács Kálmán szerint nem véletlen, hogy a konferencia egybeesik Neumann János születésének centenáriumával: "Ez jelzés a nagyvilág felé: ez itt egy igen-igen tehetséges nép, amelynek esélye van egy ilyen nagyméretû vállalkozásra."

Románia volt az elsô olyan csatlakozni kívánó ország, amely a technikai fejlesztésre vonatkozó programját összhangba hozta az európai aquis communitaire-val - mondta Cezar Armianu, a román információs minisztérium államtitkára. A román kormány képviselôje elôadásában több olyan internetes programra is kitért, amely ma már országos szinten is mûködik. Ezek közül elsôként a helyi adókra vonatkozó elektronikus adatbegyûjtési portál felhasználásának gyakoriságát hangsúlyozta. Cezar Armianu elmondta, hogy a rövid ideje mûködô program ma már több mint hatszáz önkormányzattól gyûjt be on-line adatlapokat. A másik hasonló jellegû portál az e-guvernare, amelynek naponta megközelítôleg 1000 látogatója van. Az államtitkár kitért az e-licitatie program bemutatására is. Ennek gyakorlatiasságát bizonyítja, hogy több száz egészségügyi központ és sportterem ügyében használták az érdekeltek a portált - tájékoztatta a jelenlévôket a román információs minisztérium államtitkára.

Ezt követôen az államtitkár külön értékelte a májusban a román és a magyar kormány közötti egyezmény fontosságát, amely - meggyôzôdése szerint - igen hasznos kezdetet biztosít a két ország közötti információáramlás elôsegítésében.

Akár tíz százalékkal is drágulhat a kenyér az év végéig, mivel a búza ára tonnánként mintegy 20 dollárral emelkedett az utóbbi egy hónapban, közölte Aurel Popescu, a Rompan Sütôipari Munkáltatói Szövetség elnöke pénteken, az Indagra vásáron.

"Legtöbb 10 százalékos drágulás várható, de ne feledjük, hogy minden gazdasági egység különbözôképpen jár el", mondta. Popescu közölte: a búza tonnánkénti ára az augusztusi 150 dollárról 205 dollárra nôtt, a szállítási költségek 22 dollárról mintegy 40 dollárra emelkedtek. A jövô évi árak alakulása kapcsán Popescu leszögezte: az árak tartása csak akkor lehetséges, ha a kormány kitolja a vámmentes gabonaimport határidejét.

A földmûvelésügyi tárca ígérete szerint 2004-ben is vámmentesen importálhatunk búzát - fûzte hozzá.

Aktuális

Hajdanában úgy emlegettük, hogy az ôsz a csendes betakarítás idôszaka. Az utóbbi években megváltozott a helyzet. Az októberi, novemberi idôszak a sztrájkok, tüntetések évadjává változott. Ami nem is csoda, hisz ilyenkor készül az ország következô évi költségvetése. Szegényes, szûkös, olyan, mint az életszínvonal, mint az ezredfordulót követô évek Romániájának lehetôségei. Nincs az nemzetgazdaságnak egyetlen ágazata sem, ahol elégedettek lennének a országos bruttó össztermékbôl (PIB) nekik szánt százalékkal. Mivelhogy a bruttó össztermék is olyan, mint az ország maga: a hosszú huzavona után tetemes államadósságok átvállalásával kiárusított mamutcégeivel, a bürokráciától, a folytonos ellenôrzésektôl állandó fenyegetettségben élô kisebb és nagyobb vállalkozásaival... Szóval el kell osztani a szükségletekhez képest mindenképpen keveset, miközben folyamatosan "legatyásodik" a tanügy, és agresszív vezérlettel próbálnak gazdasági szájkosarat kötni a telhetetlennek beállított egészségügyi intézmények orrára, hogy csak két példát említsünk a sok terület közül, ahol évrôl évre nagyobb pénzeket remélnek, és évrôl évre keveset kapnak. Eleget soha. Nem csoda hát, hogy a fôváros tüntetésektôl hangos. A napokban éppen a tanügyiek fejezték ki elégedetlenségüket a bruttó össztermékbôl 2004-re az oktatás- és nevelésügynek szánt két százalék miatt. A pedagógus-szakszervezetek szerint ennek legalább a háromszorosára lenne szükség, hogy ne legyünk az utolsó helyen az EU-tagságra áhítozó országok között. Kérdés, hogy milyen téren nem vagyunk az utolsó vagy az utolsó helyek egyikén? A tanügyiek szerint a támogatás ilyetén mértéke a romániai iskolaügy iránti teljes lebecsülés jele. A kormány szándéka ellen tüntetô tanügyiek a minimálbér növelése mellett azt kérik, hogy a költségvetési törvény szentesítse, hogy a helyhatóságok költségvetésének legkevesebb 30 százalékát az oktatásügy támogatásának kiegészítésére fordítsák, továbbá hogy a tanügyiek esetében is szögezzék le a foglalkozási ártalmak jegyzékét. Kétségtelen, hogy valamennyi kérésük jogos, ahogy jogosak a valószínûleg nemsokára tiltakozásba kezdô egészségügyi dolgozók s a más szakmák képviselôinek pretenciói is. Aki agresszívabb és hangosabb, annak talán sikerül egy kicsivel többet kicsikarnia. Ami azonban közel sem változtat a lényegen. Amíg a munkaerkölcs olyan marad, ahogy azt megszoktuk, amíg nem sikerül tetemes európai uniós pénzeket megszerezni a különbözô ágazatok fellendítésére, addig a mindenkori kormánynak a keveset kell osztogatnia. A kisember véleménye pedig korántsem egyértelmû az újabb és újabb tiltakozó akciók láttán. Ahogy a tegnap is felhívott javaslatával egy olvasó: tegyenek már rendet az oktatásügyben, s a munkájukat elhanyagoló pedagógusok fizetését adják oda azoknak, akik szívvel-lélekkel végzik ezt a nagyszerû mesterséget. Akkor nem jutunk oda, hogy megyeközpontunk egyik iskolájában, ahova a gyermeke jár, a sok összevissza intézkedés miatt két csendôr jelenlétében kelljen órát tartani. A gyerekek felkészültségérôl, azaz felkészületlenségérôl nem is beszélve. Persze, mindenki kicsit elfogult a maga bajának tükrében, ahogy mindenki véleményében ott rejlik az igazság is. A jó pedagógusokat jól meg kellene fizetni, és az iskolák dolgában is fel kellene zárkózni az európai színvonal közelébe. Erre azonban egyelôre a bruttó össztermék hat százaléka sem lenne elegendô.

Tegnap, a videokonferenciát követô sajtótájékoztatón Ovidiu Natea prefektus, mindenfajta felvezetés nélkül, az immár megszokottá vált bevezetôvel kezdte: kérdezzenek! Az újságírók pedig kérdeztek. Egyebek között arról szerették volna hallani a véleményét, hogy - mint lapunkban is olvashatták -, Dorin Florea közpénzeken reklámozza önmagát. A válasz kitérô volt. Azt mondta, hogy nem a prefektusra tartozik a dolog, az ô feladata abból áll, hogy a tanácsi határozatok törvényességét ellenôrizze. A felvetett probléma a számvevôszékre tartozik, tette hozzá.

Arra a felvetésre, hogy néhány nappal korábban az RMDSZ városi szervezetének sajtótájékoztatóján (ahol egyébként a polgármester reklámfüzetecskéje is napirendre került) arról beszéltek, hogy az ügy hátterében a kormánypárt áll, magyarán, az SZDP (hallgatólagosan) támogatja a polgármestert a szóban forgó ügyben, már kissé irritáltan válaszolt: úgy látom - jelentette ki -, ma piszkálódós napjuk van. Ez most a prefektus sajtótájékoztatója, foglalkozzanak a prefektúra ügyeivel. Az SZDP-rôl majd a szervezet hétfôi sajtótájékoztatóján kérdezzenek.

(MTI) Kudarcra van ítélve Irak amerikai katonai megszállása - jelentette ki Irán legfôbb vallási és politikai vezetôje. Szajed Ali Hamenei ajatolláh egyúttal bírálta az amerikai elnök felhívását, amelyben a demokrácia térnyerését szorgalmazta a Közel-Keleten.

- Az amerikai katonákat naponta arcul csapják az irakiak - mondta a teheráni nagymecsetben a pénteki ima után mondott beszédében. "Az Egyesült Államok a nép felszabadításának ígéretével rohanta le Irakot, de csak szánalmas helyzetet teremtett". Az amerikaiak "megdöntöttek egy iraki diktátort (Szaddám Huszeint) és beiktattak a helyére egy külföldi diktátort - mondta Hamenei ajatolláh Paul Bremerre, Irak amerikai polgári kormányzójára célozva.

A legfôbb iráni vezetô élesen bírálta George W. Bush amerikai elnöknek a hónap elején elhangzott beszédét, amelyben a demokratikus reformok elômozdítására bátorította a közel-keleti országokat, különösen Iránt.

-Azok az emberek, akik ennyire kendôzetlenül semmibe veszik nemzetek jogait és véleményét, tévednek, amikor a demokrácia ôrének tekintik magukat - hangsúlyozta, és hozzátette: "manapság talán az amerikai elnök és a cionista vezér (Ariel Saron izraeli miniszterelnök) a leggyûlöltebb alakok az iszlám világban".

Az ajatolláh felhasználta az alkalmat arra, hogy védelmébe vegye a keményvonalas hatóságok kíméletlen fellépését a reformszellemû kiadványokkal szemben, mondván: az Egyesült Államok iráni hívei a sajtót próbálják felhasználni az iszlám társadalmi rend belsô bomlasztására.

Az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint az utóbbi 3 évben mintegy 100 demokráciapárti kiadvány szerkesztôsége esett áldozatul a keményvonalasok uralmának.

Az angol királyi udvar hétfôn a kivárás álláspontjára helyezkedett a trónörököst érintô, súlyos botránnyal fenyegetô híresztelések ügyében.

Károlyról napok óta keringenek nem hivatalos csatornákon azok az állítások, amelyek szerint egyik volt alkalmazottja szemtanúja volt egy "incidensnek" a trónörökös és egy másik egykori udvari alkalmazott között; az incidensrôl angol területen egyelôre annyi írható le - és idáig a lapok el is merészkednek -, hogy az állítólagos incidens "szexuális jellegû" volt.

A volt szolga állításainak pontos részleteit bírói döntés alapján még hétfôn sem volt szabad egyetlen, Angliában dolgozó újságírónak sem közzétennie. A jogi tiltást éppen az a korábbi trónörökösi alkalmazott érte el, aki a másik volt inas, George Smith szerint részese volt az általa úgymond látott "incidensnek".

A tiltás falán azonban hétfôn már jókora repedések keletkeztek, ugyanis Skóciában több lap lehozta Smith állításainak részleteit. A sok tekintetben önálló jogrendû tartományban nem érvényesek a rágalmazási ügyekben hozott angol-walesi bírósági végzések.

Smith eredetileg a Mail on Sunday országos vasárnapi tömeglapnak mesélte volna el, amit "látott".

Károly trónörökös, aki elôzô éjjel tért vissza Indiában és a Perzsa- öböl menti arab országokban tett kéthetes körútjáról, a hétfôi napot Highgrove-ban lévô birtokán töltötte tanácsadóival és idôsebbik fiával, Vilmos herceggel áttekintve a lehetôségeket. A 21 éves Vilmos, aki szintén a brit trón várományosa, hírek szerint teljes mellszélességgel támogatja apját a válságos helyzetben, és állítólag aktív ellenoffenzívát javasolt, de Károly és tanácsadói egyelôre inkább a kivárás mellett döntöttek, abban bízva, hogy az ügy majdcsak lecseng.

Hétvégi londoni lapértesülések szerint - nem kis részben Vilmos unszolására - a walesi herceg foglalkozott annak gondolatával, hogy példátlan módon, országosan közvetített tévényilatkozatban cáfolja a szexuális hajlamait megkérdôjelezô állításokat. A Clarence House, Károly hivatalos rezidenciája hétfôn azonban egyértelmûvé tette, hogy ez nincs napirenden. Az esetleges jogi eljárásról folytatódnak az egyeztetések a szakértôkkel.

A trónörökös, aki 1996-ban elvált feleségétôl, az egy évvel késôbb autóbalesetben meghalt Dianától, jelenleg együtt él hölgypartnerével, az ugyancsak elvált Camilla Parker Bowlesszal, akivel több évtizedes viszonyt ápol. Károly válásának egyik oka éppen az volt, hogy - amint a trónörökös maga is elismerte - a Camillával fenntartott bensôséges kapcsolat a Dianával kötött házasság után sem szakadt meg.

Gombból, kinôtt gyerekruhából, faágból, makkból, teniszütôbôl, rongydarabokból, kukoricából, paszulyból, falevelekbôl madarakat, játszótársakat, bogarakat, pillangókat varázsoltak a kerelôszentpáli II-IV. osztályos gyermekek. A kézimunkaórákon és az egyhetes szünidô alatt készített munkákat tegnap állították ki a megyei könyvtár gyermekrészlegén.

Barabás Katalin tanítónô, az összevont osztály nyolc kis tanulójának oktatója meghatódottan számolt be a kiállított munkák keletkezésérôl. Mint elmondta, az alkotás során fejlôdött a gyerekek szín-, forma- és esztétikai érzéke, kézügyessége, s megtanulták, hogy mindenbôl lehet újat, szépet, hasznosat készíteni. A megnyitón összegyûlt szülôket és
gyerekeket Mihai Mircea, a megyei könyvtár osztályvezetôje is köszöntötte, hangsúlyozva: örvend, hogy az ötezer kis olvasó mellett vidékrôl is bejöttek a kisdiákok, igaz, nem könyvet kölcsönözni, hanem munkáikat bemutatni. - Minden városi gyerek és tanítónô példát vehet tôletek és Barabás Katalin tanítónôtôl - vélekedett Mihai Mircea.

A megnyitót a gyermekek szavalatai tették ünnepélyesebbé.

A legmodernebb vizsgáló- és mûtôberendezéssel felszerelt szemészeti mikroklinika nyílt meg Marosvásárhelyen, az 1918. December 1. út 49. szám alatt, ahol lehetôvé válik a szürkehályog eltávolítása, valamint az esetenként szükséges utólagos kezelések is.

Amint Jeremiás László orvosi látszerész, optometrista elmondta, a marosvásárhelyi Optofarm cég tízévi munkásságának az eredményeként valósult meg ez a több milliárd lejes beruházás, amely megkíméli a marosvásárhelyieket és a megye lakóit attól, hogy nagy távolságokra kelljen utazniuk a korszerû hályogmûtét érdekében.

A megyei szinten négy látszerészeti üzletet mûködtetô Optofarm cég, amely a nyár óta ingyenes szemvizsgálattal könnyíti meg a látásproblémákkal hozzá forduló személyek dolgát, ezúttal a mind gyakrabban diagnosztizált szürkehályog korszerû módszerrel történô eltávolításának lehetôségét teremtette meg Marosvásárhelyen. Az Egyesült Állomokban gyártott és a legújabb fejlesztésûnek számító, ultrahanggal mûködô ALCON márkájú készülék (képünkön) elônye az, hogy a szürkehályogot attól kezdve, hogy látásproblémát okoz, és felfedezik, azonnal operálni lehet. Az eljárás során egy mindössze 2,5 mm résen avatkoznak be a szembe, és helyettesítik újjal a beteg lencsét. A beavatkozás átlagosan tíz percet tart, és járóbeteg-ellátás keretében is megvalósítható. Szükség esetén kétágyas fektetô teszi lehetôvé a páciensek állapotának mûtét utáni követését.

Amint Jeremiás László tájékoztatott, a cégnél évek óta dolgozó orvoscsapat - dr. Ilovan Anica, dr. Elekes Ella, dr. Ardelean Adina, dr. Sângeorzan Danielea, dr. Pop Camelia, dr. Rusu Monica és dr. Maki Krisztina - fogja végezni a mûtéteket, kezdetben a neves brassói szemész, dr. Sisak István fôorvos keze alatt, késôbb pedig önállóan. A cégvezetô szerint az imponálóan kialakított mikroklinikát fokozatosan szerelik fel a más típusú szemmûtéteket és kezelési módokat is lehetôvé tevô korszerû készülékekkel.

Kérdésünkre Jeremiás László elmondta, hogy a beavatkozás költséges, de reményei szerint idôvel az egészségbiztosító pénztár által támogatott mûtétek közé a szürkehályog korszerû módszerrel történô eltávolítása is bekerül. A páciensek december elsejétôl jelentkezhetnek programálásra.

Az elmúlt napokban a marosvásárhelyi autóbusz- megállókban várakozó utasok tapasztalhatták: az elektronikus pannókon nem jelenik meg a jármûvek várható érkezési idôpontja.

Csak eddig tartott az akkora felhajtással kísért közlekedés-kijelzô mûködése? - kérdeztük a Közszállítási RT. és Siletina Kft. Társulás egyik igazgatóját, Claudiu Maiort. Kérdésünkre elmondta, hogy szó sincs a pannók meghibásodásáról, mindössze az történt, hogy november 1-tôl kevesebb autóbuszt közlekedtet a társaság, ezért idôbe telik, míg az új menetrendet alapul véve módosítják a mûholdas követést és a kijelzô táblák mûködését lehetôvé tevô számítógépes programot. Délután 5 órától kezdôdôen a buszok 80 százalékát kivonták forgalomból, és megnövelték a maxi- taxik számát. Claudiu Maior szerint erre az intézkedésre azért volt szükség, mert így gázolajat takarítanak meg, a havi kiadásokat mintegy 120 millió lejjel csökkentik. "Az utolsó jegydrágítás óta igencsak megemelkedett az üzemanyag ára, és azt rebesgetik, hogy januártól 25.000 lej lesz a gázolaj litere. Emiatt azt is fontolgatjuk, hogy délelôtt 8-13 óra között is leállítjuk a buszokat, több maxi-taxit indítanánk. Az utazóközönséget nem érinti kellemetlenül a módosítás, a kisbuszokon is érvényesek a megfelelô bérletek. A csúcsidôszakban, ami tapasztalataink szerint reggel 5-8 és délután 1-5 óra között van, visszaállítjuk az autóbuszokat".

Az új számítógépes program az igazgató szerint a hétvégén elkészül, így jövô héttôl ismét mûködni fognak az elektronikus jelzôpannók.

Tegnap délben ünnepi mûsorral zárultak a marosvásárhelyi Alexandru Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium napjai. A november 6-án kezdôdött rendezvénysorozat keretében számos tantárgyvetélkedôt tartottak, de volt sportverseny is, tudományos diákköri értekezlet és az ilyenkor elmaradhatatlan gólyabál.

A kollégium dísztermében tartott ünnepi zárórendezvényen Florina Seuchea igazgató üdvözölte a vendégeket és méltatta az iskola tevékenységét, szót ejtve azon diákokról, akik évekkel ezelôtt végeztek és pályájukkal, jelenlegi beosztásukban az iskola hírnevét öregbítik. Ovidiu Natea prefektus és Ioan Nicolaescu szenátor nemcsak elöljárói minôségben, hanem volt diákként is felszólaltak és további sikerekre ösztönözték a diákokat, majd Cornelia Ciubuca fôtanfelügyelô-helyettes a tanfelügyelôség jókívánságait tolmácsolta. Ezt követôen az iskola volt tanárai emlékeztek a múltra, élményeiket osztották meg a hallgatósággal. 20 diákot tanulmányi érdemoklevéllel tüntettek ki, akik közül többen nemzetközi tantárgyolimpiák díjnyertesei. Végezetül az iskola diákjai irodalmi-mûvészeti mûsort mutattak be.

Két nappal meghosszabbították a fûtéspótlék-igénylést tartalmazó dokumentumok leadási határidejét. Gabriel Oprea miniszter tegnap videokonferencián jelentette ki, hogy a dokumentáció benyújtási határidejét negyvennyolc órával kitolják.

Ovidiu Natea prefektus pénteken a videokonferenciát követôen kérte a kormányt, hosszabbítsa meg két nappal a fûtéspótlék- igénylést tartalmazó dokumentumok benyújtásának határidejét, amely ma járt volna le. A kormány képviselôje szerint ennek semmi akadálya, ha "hatékonyabbak lesznek, mint eddig voltak". A Népújság kérdésére, miszerint eddig nem voltak-e elég hatékonyak, a prefektus azt válaszolta, bizonyára a birtoklevelekrôl volt szó, ugyanis októberre, úgymond, nem teljesítették a tervet, mindössze 87%-ot értek el. Azonban éves átlagban - tette hozzá - 93%- nál tartanak. Ebben a helyzetben, jelentette ki, legnagyobb sajnálatára ismét a tavaly alkalmazott módszerhez kénytelen folyamodni. Vagyis, a kullogó polgármestereket ismét bírságolni fogják. A dokumentációk leadási határidejének meghosszabbítására vonatkozó kérést Natea azzal magyarázta, hogy a megyében sok község van, s ezzel a kétnapos haladékkal az utólagos reklamációkat próbálják megelôzni, mert a sietségben könnyen kifelejthetnének egy-egy helységet. A két nap azt jelenti, hogy szombaton és vasárnap is a dokumentáció összeállításán fognak dolgozni.

? Az országjelentés fogyasztóvédelemrôl szóló fejezete a törvények, rendeletek módosításának szükségességét hangsúlyozza. Kiemeli ugyanakkor, hogy az elmúlt években jelentôs javulás történt az élelmiszerek minôsége, a fogyasztók tájékoztatása terén, s ezért lezártnak tekintik ezt a fejezetet. ??Megyénkben is lehet kapni porból készült muskotálybort. ??Nincsenek gondok az országos program keretében biztosított tej és kifli minôségével. ??A közegészségügyi igazgatóság élelmezésügyi szakosztályán nem tudják kimutatni az élelmiszerek készítése során felhasznált adalékokat. ? A megyei fogyasztóvédelmi hivatal a legtevékenyebb országszinten .

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal, a közegészségügyi igazgatóság, a megyei tanács és a fôispánság képviselôi A minôségi élelmiszerekért elnevezésû országos kampány keretében csütörtökön a prefektúra kistermében tartottak kerekasztal-beszélgetést. A találkozón Emilia Leah, a megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetôje ismertette a nemrég közzétett országjelentés fogyasztóvédelemrôl szóló fejezetének tartalmát, kiemelve: a jelentésben pozitívumként értékelik, hogy bôvítették a fogyasztóvédelmi hivatalok tevékenységét, növelték a szakemberek számát és az erre a tevékenységre szánt összeget, nagy hangsúlyt fektettek a fogyasztók tájékoztatására. A fogyasztóvédelmi fejezetet lezártnak tekintették, megjegyezve: az európai uniós rendelkezésekhez kell igazítani a helyi törvényeket. Az igazgatónô kiemelte, hogy a megyénkben végzett rendszeres ellenôrzések nyomán javult a forgalomban levô élelmiszerek minôsége. Arról is beszámolt, hogy a november elején Kovásznán tartott országos fogyasztóvédelmi konferencián nagyra értékelték a megyei hivatal tevékenységét. Nôtt a szakfelügyelôk száma, így jelenleg 14 fogyasztóvédô ellenôr vizsgálja a kereskedelmi társaságok, szolgáltatók tevékenységét.

Nincs megfelelô felszerelés

Az élelmiszerek minôsége kapcsán Patrascu Simona, a közegészségügyi igazgatóság élelmiszerügyi osztályának vezetôje kifejtette: három éve ellenôrzik a mezôgazdasági farmokon, magángazdaságokban termesztett zöldséget, gyümölcsöt, s folyamatosan találtak az egészségre káros, túlzottan vegyszerezett terményeket. Kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy megyénkben nincs olyan laboratóriumi felszerelés, amellyel ki lehetne mutatni az élelmiszerekben levô adalékokat, az "E"-ket. Folyamatban van a közegészségügyi igazgatóságok felszerelése, így talán lehetôség adódik a szükséges laboratóriumi berendezés beszerzésére is.

Van még tennivaló

Ovidiu Natea fôispán a tej- és kifli-program sikerességérôl számolt be, hangsúlyozva, hogy a kisdiákok megfelelô minôségû termékeket kapnak, s sikerült kiküszöbölni a menet közben felmerült hiányosságokat. Ugyanakkor felhívta a szakemberek figyelmét a megyeközponti és vidéki üzletekben forgalmazott rossz minôségû borokra.

- Nincs annyi szôlôszem az egész országban, mint ahány üveg muskotálybort - Muscat otonel - forgalmaznak. Porból, mesterséges színezôanyagokból készítik az olcsó, gyenge minôségû, borként árusított terméket. Ezek ellen is fel kell vennünk a harcot. Ellenôrizni kell a kereskedôket, tájékoztatni a fogyasztókat - vélekedett Ovidiu Natea, aki összességében elégedett volt a fogyasztóvédô hivatal és a megyeszintû ellenôrzô bizottság tevékenységével, eredményeivel.

Minôségi alapanyagokból minôségi termékeket, élelmiszereket lehet készíteni. Az otthon elkészített ételek táplálóbbak és egészségesebbek - vonták le a következtetést a kerekasztal-beszélgetés résztvevôi.

Hagyománnyá vált, hogy az évenként megrendezésre kerülô könyvkiállítás szervezôi járulékos programokkal is szórakoztatják a látogatókat, vagy ha úgy tetszik, bôvítik az irodalomra fogékonyabbak ismereteit. Könyvbemutatók, kiadók bemutatkozása, irodalmi estek képezik e programok magvát. Szintén a hagyományokhoz híven, a vásár elsô napjának estéjén ezúttal is irodalmi estre került sor, amelynek témája azonban nem a múltat, hanem a jelent igyekezett ismertetni - a mai magyar líra értékeit. E szervezési koncepció szerint öt ember ült le beszélgetni nagyközönség elôtt a Színmûvészeti Egyetem Stúdió termében, négy költô: Lövétei Lázár László, Kántor Péter, Kovács András Ferenc és Tóth Krisztina, valamint a moderátori szerepet betöltô Margócsy István irodalomtörténész, a 2000 címû folyóirat fôszerkesztôje.

Káli Király István nyitóbeszéde után a moderátor vette át a szót, aki a mai magyar líra sokak által ismeretlen helyzetérôl, jellegzetességeirôl tartott érdekes összefoglalót. - Az a kép élt évszázadokon át bennünk, hogy a magyar irodalomban a lírának van kiemelt szerepe - mondta. - A múlt század hetvenes éveire azonban érvényét vesztette az a modell, amely a költôt apostolnak, küldöttnek láttatta, miszerint a költô mások helyett, másokért beszél. Az akkorra kihaló nagy költôgeneráció utáni új generáció elvesztette erre való fogékonyságát. Már nem érvényes az, hogy a költô mindent ki tud fejezni, mások szenvedéseit is ki tudja mondani. Csak egy személy akarok lenni, akinek egyedisége a különlegessége, mondta Petri Györgyöt parafrazálva az új költôgeneráció. A költészetnek addig igen erôteljes hagyománya volt az érzelmi költészet, a lelki motívumok feltárása - ez átadta helyét a ki az, aki beszél? honnan beszél? miért beszél? kérdésének.

A nyolcvanas évektôl példátlan virágzásnak indult a magyar líra: Tandori Dezsô, Petri György, Kántor Péter, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc, Orbán János Dénes, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül. Mindig sok húron játszott a magyar líra, mégis példátlan a mai sokszínûség. Sokkal inkább filozofikus indíttatású lett a költészet, lételméleti kérdéskört feszeget. A költôk keresik a figurát, aki kifejezheti ôket, váltogatják, vitatkoznak vele. A magánember egy különösen stilizált változata jelenik meg. Sok nyelvfilozófiai vers születik. A magyar líra tragikus hangvétele a tréfás, az ironikus irányába, a játék mozzanata felé mozdult el. Mindennel eljátszik, de játékos kérdésfelvetése nem mindig könnyû témát, mondandót takar. Mégsem hasonlítanak egymásra napjaink lírikusai.

A rövid ismertetô után a költôk olvastak fel, Kovács András Ferenc Parti Nagy Lajos ötvenedik születésnapjára írt öt versébôl kettôt idézett, Lövétei Lázár László három mûvét olvasta fel. A magyarországi vendégek, a dalformában író Tóth Krisztina és az ironikus, ugyanakkor gyermekien rácsodálkozó költôi világú Kántor Péter versei a költô értô szavalásában érezhetôen megérintették a közönséget.

Igen minôségi irodalmi esttel látta vendégül a látogatókat a könyvvásár szervezôgárdája, biztató, hogy a szó pusztán felolvasva, eljátszás nélkül is még mindig képes hatást gyakorolni a közönségre. Kevésbé biztató, hogy ebben nagyon kevesen hisznek - szinte szégyen Marosvásárhelyre nézve az ülôhelyek számának egynegyedét elfoglaló közönség.

Pénteken reggel kezdôdött és ma este zárul a szavazás, amelynek eredményeképpen megújul a megyei Orvosi Kollégium (Kamara) vezetôtanácsa, és kijelölik a küldötteket az országos közgyûlésre is.

A Megyei Kórház 1-es számú elôadótermében zajló választásra a megyénkben nyilvántartott 2268 szavazásra jogosult orvost várják. A forduló akkor tekinthetô érvényesnek, ha a jogosultak kétharmada leadja a voksát. Ha ennél kevesebben nyilvánítanak véleményt, akkor újabb fordulót szerveznek. A 32-es létszámú megyei vezetôségbe 42 orvost jelöltek, tehát a szavazás nyomán tíznek kell kiesnie. Az országos közgyûlésre viszont a szükséges 21 helyett mindössze 19 jelölt akadt. Pénteken délig közel félezer orvos adta le voksát.

Alvásidô

Napóleon beérte pár óra alvással, Einstein viszont hétalvó volt. Míg a keveset alvónak elég három-négy órányi, addig a hétalvóknak több mint tíz órára van szükségük. Átlagosan napi mintegy hét óra alvás kell az embernek, "normális" mérték azonban nem létezik alvás terén. Alváskutatók szerint az alvásigény széles skálán jelentkezik, függ az életkortól és az alvás minôségétôl.

Jürgen Zulley, a regensburgi egyetem alváskutató központjának munkatársa szerint az, aki reggel agyonvertnek érzi magát, az nem feltétlenül aludt keveset az éjjel. Alváshiány inkább akkor jelentkezik, amikor valakin a nap folyamán nyugodt légkörben álmosság lesz úrrá. Ugyanakkor az ingerlékenység és a túlfeszített idegállapot is kevés alvásra utalhat. A legbiztosabb mutató az, hogy ha valaki a nap folyamán frissnek érzi magát, az jól aludt az éjjel.

Az egyénre szabott alvásidô megállapításához Kurt Rasche, a düsseldorfi Szent Antal Egyetem klinikájának fôorvosa a következôket ajánlja: a legjobb módszer erre az, ha valaki szabadságának ideje alatt rendszeresen ugyanabban az idôben fekszik le aludni. Kezdetben valószínûleg a szokásosnál hosszabb ideig alszik, három hét múlva azonban - ha a körülmények nem változnak - beáll az állandó alvásidô. Ezt azután lehetôleg állandósítani kell.

Stressz és külsô körülmények azonban gyakran kizökkenthetnek ritmusunkból. Rasche szerint azonban néhány kevés alvással vagy álmatlanul eltöltött éjszaka még teljes mértékben kompenzálható.

Zulley is megnyugtató választ adott erre a kérdésre. Szerinte nem probléma, ha egy éjszaka keveset alszunk. Ezt normális körülmények között másnap behozzuk azzal, hogy hosszabb ideig vagy mélyebben alszunk.

A kevés alvás akkor jelent problémát, ha állandósulnak a nyugtalanul eltöltött éjszakák. Betegségek, gondok, aggodalom, stressz és rendszertelen alvásritmus krónikus elalvási és alvási zavarokhoz vezethetnek. Nem ritkán önállósulnak és állandósulnak az alvási zavarok, még akkor is, ha a kiváltó ok már megszûnt. Ördögi körbe jutunk ilyenkor: félelemmel eltelve várjuk az álmatlan éjszakát és éppen a feszültség miatt nem vagyunk képesek elaludni.

"Csak semmi pánik" - figyelmeztet Zulley, hozzátéve, hogy ellenkezô esetben állandósulnak az alvászavarok. Az alvás nem kényszeríthetô ki, ehelyett támpontokat kell keresnünk az ördögi kör áttörésére. Orvosi kezelés mellett ilyen támpont lehet a megfelelô feszültségoldási technika, csakúgy mint elegendô testmozgás nappal és lemondás a kávéról este.

"Idônyom - time track: a fogamzástól a jelenig tartó idôköz, amelyre az egyén életének eseményei sorban, egymás után beíródnak.

Auditor: olyan személy, aki a dianetika-technikában és eljárásokban képesítést nyert. Auditor: aki meghallgat. Auditáláson a páciens meghallgatását és a hallottak mérlegelését egyaránt értjük."

(L. R. Hubbard: Dianetika - a szellemi egészség modern tudománya)

V. Laci csiszolt volt, mint egy nagyvárosi ember, de a vidék nélkül nem élhetett. Így telepedett le a várostól kétszáz méterre, egy gyönyörû völgyben meghúzódó településen. Mint csiszolt fiatalember, rájött, hogy a drágakô annál drágább, minél többet csiszolják, teljesen logikus hát, hogy egy ékszerüzletet nyitott. Nemsokára rátért a nagyállattartásra is. Két gyönyörû csikót vásárolt.

M. I. 28 éves óriás volt, majdnem két méter magas, 120 kilós. V. Laci 400 dollárt kért tôle kölcsön egy hónapos határidôvel. 2002 decembere a szörnyûségek hónapja volt. V. Laci már több mint másfél éve tartozott a 400 dollárral. Vett egy kancát is, és így már volt két csikója és egy csillagos homlokú kancája. December 17-én mindhárom patás elpusztult.

2003. június. Az M. családban rosszra fordultak a dolgok. M. I., az ifjú vasgyúró már hónapok óta nem dolgozik, szülei nyugdíja nem elég, nô az adósság, a 400 dollár meg, amit M. I. kölcsönzött V. Lacinak, úgy tûnik, elvész. Laci menekül, hazudik, ígérget, siratja a lovait, rosszul megy az ékszerüzlet is. Már az alvilágot is megszólította az M. család ebben az ügyben, rögtön be is hajtanák a 400 dollárt 200 dollárért. Kétségbeejtô a helyzet, életbevágóan fontos lenne a 400 dollár, de még egy sor írás sincs róla. Ez egy szóban kötött üzlet volt.

- Hogy nincs papír róla?! - tajtékozott az öreg M., az 58 éves testes góbé. - Hogy lehet üzletet kötni papír nélkül?

- Úgy, hogy barátok vagyunk - védekezett az ifjú M.

- Barátok, egy ilyen emberrel? Amikor pénzrôl van szó, nincs se barát, se testvér, se apa, se anya, se isten!…

Itt lépett be a szobába egy rokon (történetesen egy dianetika-auditor). Nyomott, kínos volt a hirtelen beállt csend, de az öreg székely nem sokáig bírta.

- Papír, az úristenit, papír kell mindenrôl! Kelt ma, 1994. június 12-én…

- Apám, 2003-ban vagyunk.

- Mit számít az, akárhányban is vagyunk! papír, papír, papír! Ilyenekkel csak így lehet. Még ma elmész hozzá, hogy ismerje el írásban az adósságot. Leültök az asztalhoz, és elkezditek. Kelt ma, 1994. június mit tudom én hányadikán…

- Mit akar maga 1994-gyel, apám? 2003-ban vagyunk.

- Mindegy, hogy hányban vagyunk. - Az öreg ledôlt az ágyra, ami azt jelentette, hogy a beszédnek vége. M. I. meg az édesanyja kiment a konyhába, a rokon meg (az auditor) csendben ült egy darabig, végre megszólalt:

- Béla bácsi, beszéljen 1994-rôl.

Az öreg meglepetten fordult feléje.

- Mit mondjak én ’94-rôl?

- Valamit, ami bántja. Valami papírról…

- Papír, papír… ’94 júniusában halt meg a bátyám, Jóska… - Az öreg felült, majd váratlanul elbôdült: - Nem én öltem meg Jóskát! Igaz, hogy megpofoztam, de attól még nem halt meg, de beteg volt a szíve, összeesett és odavolt… Az öreg a tenyerébe temette az arcát.

- Papír, papír, papír… az az átkozott hagyatéki papír… Jóska nem akarta aláírni, ittunk és én megütöttem… (ez nem volt igaz, egy újabb beszélgetés után minden kiderült: veszekedtek és fenyegetôztek, annyi volt).

Epilógus: Béla bácsi megkönnyebbült, megszabadult egy fájdalmas emóciót tartalmazó engramtól. Az auditor az ismétléses technikát alkalmazta.

A Kis-Küküllô völgyének növényvilágáról

A Kis-Küküllô térség 39 településének természeti viszonyai kedvezôek, ezért élôvilága színes, változatos, fajokban gazdag.

A többségében székely lakosság jórészt mezôgazdasággal, növénytermesztéssel és állattartással foglalkozik, de jelentôs az erdômunkások és az iparban dolgozók száma is.

A nép növény- és állatismerete magas szintû. Szinte hihetetlen, hogy pl. az itt élô közel 2000 növényfajból 700-nál többet ismernek. A szakkönyvekben szereplô gyógynövények száma nem haladja meg a 300-at, a térség lakossága viszont 600- nál több gyógynövényt tart számon.

A vidék spontán flóráját (természetes növénytakaróját) fenyvesek (Vaccinio-Piceion Br.-Bl. 1939), bükkösök (Fagion dacicum Soó 1964), gyertyánosok (Caprion dacicum Soó 1962), tölgyesek (Quercion petraeae Zólyomi-Jakucs 1957; Veronico officinalis-Quercion petraeae Pop 1971), irtásnövényzet (Epilobion angustifolii Soó [33] 40; Sanbuco salicion capreae Tx. et Neuman 50), hegy- és dombvidéki rétek (Agrostio-Festucion rubrae Puscariu et al. 56), szántóföldi gyomnövényzet (Trifolio-Medicaginion sativae Balázs 44 em. Soó 59; Polygono-Chenopodietalia [Tx. et Lom. 50; J. Tx. 61]), út menti gyomnövényzet (Polygonion avicularis Br.-Bl. 31 em. Tx. 50; Agropyro-Rumicion crispi Nordh. 40), náda-sok, magassások (Phragmicion communis W. Koch 26 em. Soó 47) stb. alkotják.

A továbbiakban a térség jelentôsebb vadon élô és termesztett gyógynövényeirôl adunk tájékoztatást. A gyógynövényekkel kapcsolatban fontos hangsúlyozni a népi gyógyászat szerepét, történelmi múltját, sokszínûségét. Érdekes, hogy ma a népi gyógyászatot az orvostudomány és gyógyszerészet idejétmúltnak, "ve- szélyesnek" tekinti, de mint a gyógyszerkutatás értékes forrását, elismeri. Az igaz, hogy a népi gyógyászatra jellemzô, a tárgyi jelleg mellett, a misztikumok, hiedelmek, babonák jelenléte, ezek azonban néprajzi szempontból mind értékesek. A babona a racionális gondolkodásmóddal ellentétes, nincs igazságtartalma, nem illeszthetô be tapasztalataink rendszerébe, de érzelmi töltése és szubjektív valóságértéke nagy. (Buda 1975: 10). Azért maradtak fenn napjainkig babonás eljárások, gyógymódok, amelyeknek nem egy esetben kedvezô pszichoszomatikus (lelki okok következtében beálló testi elváltozás, tünet) hatásuk volt és van, mert hittek és hisznek benne! E kérdést sokkal mélyebben, alaposabban kellene vizsgálni. Jellemzôje és értéke a népi orvoslásnak a hagyományôrzés is. Sok régi ismeretet a népi gyógyá-szat mentett át napjainkig.

Ma új mozgalom kibontakozásának vagyunk tanúi, a "vissza a természethez" jelszó egyre jobban érvényesül. A mai emberek is kezdenek rájönni, hogy a betegségek megelôzésében és leküzdésében a növények felhasználása felbecsülhetetlen értékû, szinte nélkülözhetetlen. A növényi szervezet biokémiai felépítése hasonló az emberéhez, s ebbôl következôen a növényi hatóanyag, ha esetleg nem használ, nem is árt! A növények gyógyászati értékét bizonyítja, hogy a ma forgalomban lévô patikai szerek kb. 40%-a növényi eredetû készítmény. Az itt ismertetett gyógynövények jó részének népi felhasználása megegyezik a tudományos gyógyá-szatban alkalmazottal, de sok olyan is szerepel, amelyet a hivatalos gyógyászat is felhasznál, de más célra, mint a népi orvoslás. Az adattárban a növények hivatalos-tudományos felhasználását ismertetjük, kiegészítve a fontosabb, érdekesebb népi vonatkozásokkal. A babonás gyógymódok ismertetésétôl ezúttal eltekintünk.

A gyógynövények termesztésének fontossága egyre jobban kihangsúlyozódik, és ez érvényes kistérségünkre is, mert az adottságok, természeti feltételek kedvezôek, távlatai biztatóak. A Szovátán nemrég létesült gyógynövény-feldolgozó kisüzem nyersanyagszükségletét a termesztést vállaló gazdaságok tudnák fedezni, jó jövedelemforrást jelentene, az értékesítésre pedig lenne piacuk.

A gyógynövénygyûjtéssel kapcsolatban ismerni kell pár fontos dolgot: a növény melyik részét és mikor kell gyûjteni;

- hogyan kell szárítani, tárolni;

- a földben lévô részeket, gyöktörzset, gyökeret stb. általában a tavaszi vagy ôszi nyugalmi idôszakban gyûjtsük;

- a virágokat és leveleket kézzel, egyenként kell kosárba, lazán rakva gyûjteni; nagyon fontos az azonnali szárítás;

- a frissen felhasznált növények feldolgozását gyorsan meg kell kezdeni;

- tárolni csak szárított állapotban szabad, mert csak így ôrizhetô meg a hatóanyag, a drog. A víz hatására a növényekben lévô enzimek a drog egy részét elbontják. A legtöbb gyógynövényt árnyékben, száraz, szellôs helyen kell szárítani. Akkor jó a szárítás, ha a növényt az arcunkhoz téve nem érezzük hidegnek, vagy a virág és levél a forgatásnál zizeg, susog, a gyökér és kéreg nem hajlékony, pattanva törik.

A vadon termô növények gyûjtésekor figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani a természetvédelmet. Az országosan védett angelika gyûjtése pl. tilos. Nagyon kell vigyázni, hogy csak a szükséges mennyiséget, és csak a felhasználható, felhasználandó részt gyûjtsük. A föld feletti részek gyûjtésénél a növényt ne tépjük ki a földbôl!

A növényvilág egyre gyérül, fajok sokasága tûnt el és van eltûnôben. Ezt az áldatlan jelenséget csak úgy szüntethetjük meg, ha megfelelô, korszerû természet- és környezetvédelmi kultúrát sajátítunk el. A növények és állatok védelme rendkívül bonyolult, nagy körültekintést igénylô feladat, s ez nálunk sajnos még nem megoldott. A növények esetében a legcélszerûbb megoldás lenne a gyógynövények termesztése. A világ legelsô gyógynövény- kísérleti állomásán, Kolozsváron 1904- ben Páter Béla 136 (!) növényfajt termesztett, ezek közül 75 nálunk is elôfordul.

Az adattárban felsorolásra kerülô növények ökológiai csoportosításban szócikkszerûen szerepelnek. Elöl a növény hivatalos magyar, majd a tudományos neve, ezt követôen zárójelben a vidéken használatos népi név található. Ez utóbbi esetében teljességre nem törekedhetünk, ui. sokszor egy-egy településen belül is ugyanazt a növényt más- más néven ismerik.

(Folytatjuk)

Áramütôs és szirénázó táskával rukkoltak elô dél-afrikai feltalálók tolvajok és rablók ellen. A villanytáska nem halálos, de igencsak magas feszültséggel, 50 000 volttal csap bele az illtéktelen kezekbe - közölte Tinie Labuschagne az elôállító cég, a Force Stun Technology nevében. Az elektromos táska az áramütéssel egyidejûleg szirénázni kezd, hogy felhívja a figyelmet a bûncselekményre. A táska persze nincs mindig áramütôképes állapotban, hiszen akkor saját gazdáját is igencsak "felvillanyozná". Ezért van hozzá távkapcsoló. Mûködési elve tehát a következô: ha ellopják/rabolják a táskát, tulajdonosa a távkapcsolóval áramütôssé aktiválja és szirénáztatni kezdi. A bivalybôrbôl készült biztonsági táskák nem otrombák, hanem divatos külcsínûek. Hogy az áramfejlesztô mennyit nehezít rajtuk, arra nem tért ki a dpa német hírügynökség.

Látszólag mi sem történt. De mi is történt volna, ha a mûvész alkotókedve, energiája, kedélye éppoly töretlen, mint húsz, harminc évvel ezelôtt? Maga építette mûterme sem változott, legfennebb a csendes kis utca tûnik másnak, több ház felújítva, átépítve, kibôvítve emlékeztet a ’89 utáni változásokra. Hunyadiéknál elôször a szép, új deszkakerítésre figyel fel a látogató. De a legtöbben persze nem erre, hanem a mûterem újdonságaira kíváncsiak. És elvárásaikban aligha kell valaha is csalatkozniuk: frissen befejezett vagy éppen készülô munkát szinte mindig felfedezhetnek falon, polcon, állványon, a szobrász kezében. Ha itthon van, és nem Erdély vagy Magyarország valamelyik más városában, községében dolgozik újabb köztéri alkotásán, esetleg alkotótáborban mintáz, farag, Hunyadi László minden reggel lejár a "mûhelybe" és ott tesz-vesz, agyagot formáz, rezet domborít. Az ékszerkészítéssel már felhagyott, bizonytalan a keze, magyarázza, a szeme se a régi, a korábbiaknál lennebb nem adhatja, csak azoknál értékesebbet érdemes létrehozni. Egyszóval jobbat vagy semmit. Az esztendôk múlására ennyi csak az utalás. A születésnapnál se kíván többet idôzni. De beszélgetés közben sem tétlenkedik, vésôje nyomán a fémlemezen arcél körvonalazódik, születôben a helikoni portrésorozat következô plakettje. Ez a vállalkozás is jelzi, a mûvész dacol az idôvel. Kell ahhoz némi optimizmus, hogy az ember belsô indíttatásra olyan feladatba fogjon, amelynek kivitelezése hosszú éveket vesz igénybe. Az erdélyi írói arcképcsarnok, ötvenöt egyéniség rézbe domborított, gipszbe, bronzba öntött másának gyötrelem- és örömteljes megvalósítása számszerûleg is csak nagyon kevés képzômûvész számára lehet valós cél. Úgy, hogy közben köztéri szobrok, kompozíciók, emlékmûvek lehetôségét se szabad elszalasztani, lemondani, hiszen a szobrászoknak évtizedeken át nem adatott meg ez a nagy esély. Hunyadi élt is az alkalommal, felkérésre vagy saját kezdeményezésre pályázott és többször is nyert, jól ismerjük és csodáljuk az utóbbi idôszakban köztereken felavatott remek szobrainak sorát: a marosvásárhelyi és a kiskunfélegyházi Petôfijét, a keszthelyi világháborús emlékmûvét, a hajdúhadházi Múzsáját, amelyeket a székelyudvarhelyi Orbán Balázs és Márton Áron, a segesvári Apor Vilmos, a marosszentkirályi Szent István és a többi nagy formátumú munkája mellett életmûve legbecsesebb alkotásaiként tartunk számon.

Gazdagodik tehát a sorozat, a helikoni írókból még húszat kell megmintáznia, de a szobrász úgy érzi, ez sem elég, az egykori házigazda, a száz éve született marosvécsi báró Kemény János feleségét, Auguszta asszonyt is meg kell ilyenformán örökítenie. S a plakettek, dombormûvek sokasága biztosan még megannyi fontos emberünkkel bôvül majd, hiszen a királyok, fejedelmek, zeneszerzôk, tudósok, mûvészek, tollforgatók között még számtalan olyan kiválóság van, akit példaként szeretne felmutatni az utókornak. Hunyadi László emberi, mûvészi elkötelezettségének, alkotói kincsestárának sok híve, csodálója van, szép elképzeléseket többfelé vele kívánnának kiviteleztetni, ha tehát terveirôl kérdezzük a szobrászt, van mirôl beszélnie. Önmagától nem rukkol elô velük, annál jóval szerényebb, mint hogy ilyesmikkel kérkedne. De a minap mégis megtudtam, hogy ismét rendkívüli megbízatás csillant fel elôtte: színészkirálynôk, színészkirályok - Jászai Mari, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre - portréit kell valószínûleg a következô periódusban elkészítenie. Adja a Fennvaló, hogy így legyen, és adjon hozzá kellô erôt, egészséget, ihletet is. A kivételes tehetséget, mesterségbeli tudást az ünnepelt már régóta sokszorosan bizonyította. Isten éltessen sokáig, Hunyadi László!

N.M.K.

Sütô András levele

Piros betûs napon közelebbrôl is számba vesszük egymást. Közös transzilván sorsot viselôk kiváltképpen összehajolnak ilyenkor - ünnepelni, emlékezni és mindenek ellenére mégis-mégis vakmerôn remélni.

Hinni, hogy az erdélyi magyar exodus viharzónájában az itthon maradás ígéretes óráit is megélhetjük, árnyék helyett egymásra fényt is vethetünk, miközben dúl a nemzedékharc és - Babits mondását parafrazálva - ifjú tatárok rajtunk gyakorolják a nyíllövést.

Korváltásban, szellemi megújulások idején mindig is így volt ez, maradandó mûvek sorsát azonban sohasem érintve. Így kerülsz most mindannyiunk figyelmének fókuszába, kedves Hunyadi Laci. Hiszen, mi tagadás, megannyi jubileum közepette jubiláns lettél magad is. Pedig nem szalmalángú, hanem lassú bükkfatüzû lévén, semmi jelét nem adtad a sietségnek, hogy törik-szakad, utoléred, el is hagyod a hetvenedik életévedet.

Most, hogy ez mégis megtörtént: irodalmi szemszögbôl vélekedve méltató szavakat keresek, bár jól tudom, hogy az ilyesmit nem szereted. Volt alkalmam látni: pipafüstbe burkolódzol, ha dicsérnek. Pedig én most nem laudatiót akarok a fejed köré fonni, hanem inkább a megszólítás értelmét világítom meg közös emlékek mozzanataival. Lelki fülem ugyanis kérdést hall: mi légyen az, hogy történelmi emlékezetünket gyógyító barátunk? Válasz végett hátrább kell lépnem az idôben.

*

Odáig például, hogy elmondhassam: ifjúkorunk pisztrángos éveiben István király és Bethlen Gábor-látta nagy havasok, ôsfenyvesek, medvés völgyek fáradatlan vándorai voltunk. Mondhatnám: horgászok, de kutyabôrös rangot sejtetve pisztrángászoknak neveztük magunkat. Harsogó vadvizek konok vallatói voltunk - Maros mentén, Görgény völgyében, Vécs vára fölött, Istenszéke alatt, Ilva, Szováta, Kormos patakán, Jód vizén, Nyárádon és Küküllôkön, mindenütt, ahová bíborpettyes, szivárványos Trutta fariónak híre-kecsegtetése csalogatott minket hétvégi hajrában; ahová te most is elmégy, Laci, de lábaim téged követni nem bírnak, csak az emlékek - létvégi hajrában. Mindezt pedig azért említem föl mostan, hogy nemzedékünk akkori mûvészálmairól, vágyaidról is szólhassak. Ama különös, mindig minden kudarc után talpra szökkenô hitünkrôl, hogy amit nem fogtunk aznap: gyönyörû, ékszeres példányként kifoghatjuk másnap. Hargitányi havas-vonulattal odébb, ugyancsak mély gübbenôk fölött legyezgetve halhatatlan Halászénekének sorait mormolta magában Székely János.

De ha feljön majd a hold, a sziporkázó egek alatt

Meglássátok, meglássátok, kifogjuk a csodahalat!

A csodahal metaforája Hemingway öreg halászának gyönyörû példázatával együtt költözött ifjonti, merész álmainkba. A képfaragás mûfajában fadruszi hôsök, nemzeti nagyjaink pantheonja bûvölt-csábított téged is, Hunyadi Laci.

*

Akkoriban Petôfi sorait mormoltad magad is, a kezdet nyugtalanságában: sors, nyiss nekem tért! Mutatis mutandis: térplasztika! Törpe idôben nagyot, maradandó mûvet alkotni Mátyás kincses váro-sában! Beszédes volt az elsô mozdulat; az újból háborúvesztes magyarnak hajdani gyôzelmek fényét fölvillantani. Hunyadi János lovasszobrával nyertél pályázatot. Boldog nap! Az induló tehetséget ilyenkor suhintja meg a történelmi emlékezet-gyógyítás érzése. Esztétikai szép teremtésében az etikai követelmény fölvállalása. A nemzeti gondé. Bizonyos, hogy 1957-ben álmaid bronzalakjait láttad már lelki szemeiddel. Szent István, Petôfi, Orbán Balázs, Márton Áron, Bethlen Gábor szobrát, háromdimenziós nagy mûveidet avatták föl képzeletedben Erdély városai. Ez a vágyálom akkor még titkoltan sem volt veszélytelen. A Miatyánkban is magyar nacionalizmust szimatoló eszmefelügyelôk okkal mondhatták rólad is: a fiatalember náthás; nem érzi, mi van körülötte. Tudtad pedig: mi zajlik nemzeti tudatunk torzításában, évezredes államiságunk feledtetésében, anyanyelvi oktatásunk fokozódó leépítésében. A század harmincas éveinek jogfosztó jelei mutatkoztak már. Amelyek Dsida Jenôt Psalmus hungaricus-ának megírására késztették. "Hull már a föld és dübörög a hant, / mikor a bús kor harsonája / falakat dönt és lelket ingat…"

Parafrazáljunk. Bús kor? Gyôzelemittas, bosszúálló! Nem falakat: magyar intézményeket és szobrokat döntött. Rövid történelmi idô alatt: Trianon után másodízben. Példátlan pusztítás Európában! Fôhatalomváltozás ürügyén Erdélynek majdnem minden történelmi-kulturális emléket hirdetô szobrát, dombormûvét, kegyeleti oszlopát megsemmisítették. Kölcsey márványalakját Szatmáron lenyakazták, Petôfi kôszemeit - fejéregyházi dombormûveden, László! - fejszével verték ki. Érthetô, barátom, hogy nemzeti pantheon-álom, térplasztika helyett a kisplasztikában bizonyítottad ragyogó képességeidet. Magad is, akár kiváló társaid. Ötvösmûvészet, ékszer, karperec, kösöntyû, függô, tenyérnyi plakett, fülcimpányi tér a sors által nem nyitott, szabad tér helyett.

A mûfajhalmozás transzilván kényszer, ám a fölsorolt munkák mûvészi kivitele szépség és szellem, hagyományápolás. Oda mutat, ahol végül napjainkban, kedves ünnepelt barátunk, a sors számodra is teret nyitott, bár egyidejûleg nem nyitotta meg a mecénások zsebeit is. Lehetnek akár Michelangelóink is: nincsenek Gyula pápáink.

Mégis-mégis boldog voltam, hogy történelmi emlékezetünket gyógyító munkáid elkészülhettek. Szent Istvánod, Orbán Balázsod, Márton Áronod, Petôfi Sándorod, meggyalázott arcú mártírunk után a második, a marosvásárhelyi, hogy csak róluk szóljak most. Akik történelmi tarvágás után újból szálfanövekedést juttatnak eszünkbe, erdélyi magyarok drámai exodusában a szülôföld marasztaló vigaszát is jelzik.

Ha Petôfi bronzalakja itthon van Marosvásárhelyt: reményeinkben már Kossuth is földereng, aki Széchenyivel együtt hiányzik mellôle.

Ha Orbán Balázs otthon van a székely anyavárosban: visszatértének örömében a szobrász hatalmán is eltûnôdhetünk. A legnagyobb székelyt, székelymagyart - Jókai, Kemény Zsigmond, Klapka mellett Victor Hugo is látta, csodálta. Mostantól kezdve bronzalakjában olyannak látjuk majd ôt, amilyennek a hódolat és ragaszkodás érzelmeivel te örökítetted meg számunkra.

Emlékezetünket gyógyító cselekedet volt ez is. Ideje hát az elismerés mellett jókívánságomat hallatni. Nem puszta metafora, hanem botanikai közlés, miszerint van kaktuszféle, amelyik hetven év után virágzik. Ha elhagyott szép tavaszaid változataként ez a kaktusz-ígéret is kedvedre lenne: szívembôl kívánom, kedves Hunyadi Laci, még sok-sok jubileumra.

Beszélgetés Jánosházy Györggyel, az Arany János-díj új birtokosával

Október 25-i lapszámunkban közöltük, hogy a Magyar Írószövetség budapesti székházában Jánosházy György is átvehette a rangos irodalmi kitüntetést, az Arany János-díjat. A ma is irigylésre méltóan fiatalos lendülettel dolgozó jeles költôt, mûfordítót hosszú pályája során nem kényeztették el elismerésekkel, ezért is tûnik egyfajta igazságtételnek mostani díjazása. Olvasói jókívánságokat továbbítva kerestük fel és beszélgettünk el vele marosvásárhelyi otthonában.

- A díj kapcsán sokan mondják, végre Budapest is felfedezte Jánosházy Györgyöt. Így élte meg ön is díjazása hírét?

- Nem tudom, hogy Budapest fedezte-e föl Jánosházy Györgyöt vagy innen komportálták oda. Sajnos, inkább ez áll közelebb a valósághoz. Ezt elmondtam ott is egy rádióinterjúban: nagyon-nagyon keveset tudnak rólunk, ez az igazság. Most is így van, pedig semmiféle mesterséges akadály nem nehezíti az alaposabb megismerkedést. Ezzel a realitással naponta szembe kell néznünk, mert folyamatosan beleütközünk. Nekem most szerencsém volt, végre eljutottam odáig, hogy valamiképpen velem is foglalkozzanak.

- Jobb lett volna egy ilyen elismerést ezelôtt húsz évvel kapni?

- Természetesen. Húsz vagy tíz évvel ezelôtt, nem is tudom, mennyivel korábban, mindenesetre az, amiért én most a díjat megkaptam, már felmérhetô volt hosszú ideje.

- Megkockáztatnám a kijelentést, hogy teljesítmény tekintetében az utóbbi két évtized volt talán a legfontosabb az ön munkásságában.

- Ez kétségtelen. Talán éppen húsz évet lehetne mondani, mert - nagy szót használva - ’83-tól számítom a magam öregkori reneszánszát. Az utóbbi tíz évben esetleg még rádobtam egy-két lapáttal. Talán azért is, mert nagyon elszállt a fejem fölött az idô, és úgy érzem, sietnem kell ahhoz, hogy még produkáljak valamit. Valamit, amit sokkal régebben produkálhattam volna, csak az akkori körülmények ehhez nem nagyon kedveztek. Elsôsorban lelkileg, morálisan. Nem volt kedvem olyan energiával dolgozni és azt dolgozni, amit most csinálok és ahogy most csinálom.

- Megtörténhet, hogy olvasóközönsé- gének az egyik része úgy véli, a költô Jánosházy György érdemelte ki ezt a díjat, egy másik csoport meg azt mondja, hogy a Shakespeare-drámafordító. Ön szerint munkásságának melyik a fontosabb része?

- Az egész munkásság döntött. Amennyire a körülményekbôl és részben a megfogalmazásokból következtetni lehetett, az Arany János-díj tulajdonképpen életmûdíj- féle. A vele kapott diplomában is az áll, hogy irodalmi munkásságomért adták. Én is úgy fogom fel, hogy mint költô és mûfordító kaptam. A laudációmat Gálfalvi Gyurka barátom tartotta, és annak tudatában, hogy ott minket kevéssé ismernek, részletesen kitért ténykedésem fontosabb oldalaira.

- A Shakespeare-életmûbôl van még átültetni- illetve újrafordítanivaló?

- Számomra már nincs. Én - horribile dictu, s ezt tényleg borzasztó kimondani - összesen 25 Shakespeare- mûvet fordítottam. Pontosan huszonhárom hiteles Shakespeare- munkát és két apokrifot, vagyis két olyan mûvet, amelyet az idôk folyamán egyesek neki tulajdonítottak, de a mai kritika ezt nem fogadja el. Az egyik nem is eredeti valóban, de a másik legalább olyan mértékben Shakespeare, mint jó néhány kánonbéli mû, mert ott is vannak olyanok, amelyek a kritika mai álláspontja szerint nem egyedül Shakespeare-tôl származnak. Nem kérkedni akarok vele, de senki nem fordított ennyit, még Mészöly Dezsô sem, aki rendkívül szorgalmas és termékeny, kitûnô Shakespeare-fordító. Ô is csak mintegy feleennyit ültetett át magyarra, pontosan tizenhármat.

- Közhelyszerûen szokták mondani, hogy Shakespeare-ben benne van az egész világ. Ezzel a 25 drámafordítással a költô Jánosházy György mivel gazdagodott?

- Nagyon sok mindennel. Az emberismerete rendkívüli. Ahogy ô az emberi jellemet és lelket, az emberi lélek rejtett, titkos belsô mozgásait, lehetôségeit látja, az lenyûgözô, ha sikerül elmélyednünk benne. Márpedig a fordítónak el kell mélyednie, nekem is alkalmam volt erre. Óriási felfedezés, amikor az ember részleteiben, árnyalataiban ismeri meg a szövegeit, és nem csak úgy elsuhan a füle mellett, ahogy a szót hallja a színpadról. Olvasás közben is meg lehet állni, vissza lehet lapozni, de az mégsem mérhetô a fordítói elmélyedéshez.

- Ön katalánból is fordított, ez más tekintetben, de szintén ritkaság. Abból a kis irodalomból is lehet gazdagodni?

- Lehet. De nem is olyan kicsi. Valaha nagyon virágzó irodalom volt, aztán a történelem mostoha lett hozzá, mint ahogy hozzánk is elég mostoha volt. Ezért a katalánok is rokonoknak éreznek minket. Mint ahogy én is annak érzem ôket. Ezt ki is beszéltük, és nagyon egymásra találtunk, amikor ott jártam. Mindenbôl lehet gazdagodni. Egyébként egészen más körülmények között élô nép. Más az éghajlat, másak a hagyományok, sok minden más, de ugyanakkor sok minden közös. Egyszerre van közel és távol tôlünk, ez gazdag lehetôségeket nyújt arra, hogy egymást kitapogassuk, megismerjük. Mindenkitôl lehet tanulni. Ez egy nagyon kulturált, civilizált, mûvelt nép, gazdag történelme van. Amióta visszanyerte autonómiáját, óriásit fejlôdött. Én különben inkább függetleneknek mondanám ôket, mint autonómoknak, mert ha mi csak a felét mernénk kérni, igényelni annak, amit ôk játszva élveznek naponta, akkor itt óriási fölzúdulás volna. A hazai sajtó jelentékeny része errôl ordítozna éjjel-nappal, öklét rázva. Ott meg természetes, és nem bomlik fel tôle az ország, nem borul fel semmi, és ôk is elégedettek. Miért ne volnának, úgy élnek, ahogy akarnak, a saját módjukon. Nos, ez is valami, ebbôl is sok mindent lehet tanulni. Az irodalmuk is érdekes, a katalán nagy irodalmi múlttal rendelkezô nép. A történelem évszázadokon át ezt az irodalmi fejlôdést visszavetette. De most nagyon kihasználják a lehetôségeiket, pénzük is van, a spanyolországi gazdaságnak ott van a lelke, ezt nem kell elfelejteni. Katalónia az ország leggazdagabb, legiparosodottabb, legtevékenyebb része. Mindez a kulturális, irodalmi fejlôdésnek szárnyakat adott. Olyan kulturális színvonalon vannak ma, hogy az bámulatos. Azt lehet mondani, hogy mesebeli paripaugrással hozták be azt a hosszú idôszakot, ami kiesett a kulturális történelmükbôl.

- A tavalyi katalóniai tartózkodása során inkább a klasszikus katalán irodalomba mélyült el, vagy megismerkedett a kortárs költôkkel is?

- Elsôsorban a kortársakkal foglalkoztam. Velük voltam együtt, velük dolgoztam. Elég furcsa az én egész ottlétem. Pár éve ôk egy érdekes ötlet alapján állami támogatással létesítettek egy intézményfélét. Évente meghívnak oda két más országbeli költôt, azok összeülnek tíz katalán költôvel a hegyekben, a Pireneusokban, amelynek nagy része katalánlakta terület egészen Andorráig, a világ egyetlen katalán nyelvû államáig. Ott dolgoztunk egy elhagyott, csöndes helyen. Azért hívtak meg engem és egy budapesti költôt, hogy a verseinket a mi segítségünkkel az ottani katalán kollégák lefordítsák katalánra. Ezzel foglalkoztunk négy napig. Persze elôtte és utána Barcelonában tengtem-lengtem, ismerkedtem a várossal, a katalán élettel.

- Volt fordítva is? Úgy, hogy önök is fordítottak tôlük.

- Nem. Én azelôtt fordítottam katalánból, és valószínû, ez is volt az egyik ok, amiért rám esett a választásuk. ’72-ben adtam ki egy modern katalán versantológiát a Kriterionnál. A budapesti kolléga jóval késôbb szintén megjelentetett egy katalán versgyûjteményt. Én úttörônek számítottam. Faluba Kálmán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem spanyol tanszékének a vezetôje, aki ugyancsak ott volt kíváncsiságból, az elsô katalán-magyar és magyar-katalán szótár megalkotásakor úgy ajánlotta azt nekem, mint a magyar katalanisztika úttörôjének. Szóval, felhasználtam az alkalmat arra, hogy ezen az úton beszerezzek egypár olyan új verskiadványt, amit ismerkedésre, fordításra fel tudok használni. Miután hazajöttem, két hónap alatt össze is hoztam egy újabb katalán antológiát, amely azóta is a Mentor kiadónál várja, hogy kerüljön szponzor hozzá. Ez a második válogatás még maibb, még modernebb költôk lírájából áll össze, akárha az elôzônek a folytatása volna. Az elsô kötetben voltak akkori fiatalabbak és régebbiek is, olyanok, akikkel kezdôdött a modern katalán éra. Most alkalmam volt a jóval fiatalabbakkal személyesen is megismerkedni, és hozzájutni a köteteikhez.

- Ez tehát egy újabb lehetséges könyv. Saját versei is folyamatosan születnek. Ezeket mikor olvashatjuk friss kötetben?

- Saját verseskötetem nemrég jelent meg, a tavaly is volt egy. A fiókomban is van még összeállítva egy, ami lehet, hogy az utolsó. Sok mindenem vár kiadásra, de nem sajátíthatok ki magamnak egy egész kiadót vagy az erdélyi magyar könyvkiadást. Persze, az ember mindig örömmel látja kinyomtatva mindazt, ami a keze alól kikerül.

Nagy Miklós Kund

Jánosházy György versei

A tömött polcon úgy szoronganak,

mint duzzadó magok a feltöretlen

gránátalmában, mint lezárt görebben

a kirobbanni készülô anyag.

Ék idején magányos lámpa gyenge

fényében szertefutnak a betûk

sárgult lapokról, megtelik velük

világod, a szûk könyvesszoba csendje.

Költôket, kobzos bölcseket idéznek:

északi erdôk, iszfaháni kertek

virágait kínálják szemnek, észnek,

Mire hajnalban rád alszik a lámpa,

a polcon vannak már, egymásra hányva -

de magukkal vitték örökre lelked.

Rozsdás kerítés, vasból font sövény.

Kôálarcban, szobornál merevebben

heversz utolsó, néma szerepedben

a megbillent, kopott sírkô tövén.

Nincs hantodon virág, csak vadnövény,

s futrinkák járnak néha torz balettet.

Lélektelen utódok elfeledtek -

de emlékszem rád régvolt kislegény

koromból, mint Hamlet a víg Yorickra,

mikor szemedben égett még a szikra,

s egyként nagy voltál hôsnek és bohócnak.

Be felvidulnál holtodban is újra,

ha látnád, hogy sírodnál összebújva

kamasz fiúk és csitrik csókolóznak.

Sebestyén Mihály

Széljárta edényhalmaz. Maga Trója vára (magos Déva vára, amit mosogattak nappal, összemaszatolták délig, amit éjjel szidoloztak, nappal megmocskolták…). Hinni oly szép: hogy hasztalan ostromolja a halmot az idô, a tenger, a szél gerjesztette hullámok és rozsda vagy a folyékony tisztítószerek, a tévék reklámslágerei, a régiek, a kipróbált cseléddühítôk: VIM és TIX, Patt és Patason, a Marx fivérek...

Ezek mégsem egészen olyanok, mint a Bolyai fivérek, ahogyan a helyi sportrepülôtér parancsnoka érdeklôdött a magyaroknál, mondják már meg végre világosan, mi van ezekkel a Bolyai fivérekkel, de megnyugtatták ôket, hogy nem a Wright vagy a Montgolfier testvérek, nem kell tôlük tartani, a repüléshez semmi közük.

És nem is a Lumière testvérek, az elôbbiek állítólag valami geometriákat találtak ki, fel, az utóbbiak meg a cselédek megenyhítésére a mozit, de azért voltak annyira szerények, hogy saját magukról nem forgattak filmet, pedig franciák, és róluk köztudomású, hogy szemérmetlenek és olyan, olyan… hivalkodók (ez a helyes kifejezés). Ennek ellenére sem. Terem még tisztesség
a földön.

Vagy legalábbis termett, nem mint, mint azokban az alakokban, akik váratlanul közrefogták, hangoskodtak, gesztikuláltak, mindenáron az edényekrôl, az anyuka edényeirôl akartak filmet forgatni. A lábasok, fazekak, kistálak, levesosztó nagykanalak, teaforraló egy kis kézi szekéren átvonattak a színen, egy villanást talán megérdemeltek tényleg, de ennél több már túlzás. Áthúzták ôket a fôtéren átlósan, végigterelték a II. Ramszesz (azelôtt Kékszesz) utcán lefelé a Szentpéteri térre, az ócskaszerre. Útközben feltûnt egy filmes, akinek a realizmus már az eszére és a májára húzódott, az eszement marha szerint ez stílrealizmus, ez az ócska nosztalgia, tépdesett nyomor, a lesúrolhatatlan és ráégett olajszigetek költészete, a próza savanyú szegénységszaga. Na szóval ilyen felvételeket készített tudtu(n)k és beleegyezésü(n)k nélkül, amint mentek kifelé a kézikocsival, mert taxi sem akarta ôket felvenni, hiába könyörögtek. A barátok visszahôköltek, amikor meglátták az edényhalmazt, nem, ôk nem tehetik be a piramisokat a Fordjukba, BMW-jükbe, mímelt Trabantjukba, az ál-Fiat mélyére, amazok csomagterében ugyanis nem találkoznak a párhuzamosok, anyuka hányszor mondta, kiálthatta volna most is utánuk az országút szélérôl, mint egy Vittorio de Sica-féle neorealista filmben, mindenfajta drága és félve rozsdázó nyugati csudamárkára szórva átkait: egye meg a fene a nyámjukat.

A tehertaxi vágyálom, per pillanat nincs, a rendszerváltás után negyven nappal és éjszakával, pedig ennyi egy özönvízhez is elég volt az Ószövetségben, igaz, az egy régi szerzôdés volt, kellett is egy újabbat kötni, de annak példányai most nincsenek kéznél, ámbátor nagyon megnézné benne, mit mondanak az idôrôl és a kötelezettségekrôl, egyáltalán milyen taxik jártak Jeruzsálemben vagy Siloában, amikor a Megváltónak el kellett utaznia hirtelen a hat-húszas vonattal, mert valahol valakik nem akartak megváltódni, holott adott volt minden feltétel. Objektíve.

Nacsak, marháskodott, mehetnek bele a vakszerencsébe, rettenetesen hosszú vontatás, mint a volgai gályahúzóké Rjepin festményén. Látta maga elôtt az albumképet. Na jó, egyszer eljutott a Tretyakov-galériába is, igen Moszkvába, magyarázta az amcsiknak, fordította a címeket, valamit mondott a festôkrôl is, amazok pedig meg voltak gyôzôdve, hogy a nemrégen leterített diktatúrában kötelezô volt a szovjet-orosz festészet ismerete, felháborító, mennyi haszontalanságot tanultak ideát a vasfüggönyön innen. A targoncavontató - vasárnap reggeli hiperrealista festmény, elsô kiadás. Az edények csordogálása, csermelyzaja, szarkacsörgése, konyhamuzsikája, kívánsághangversenye gyöngéd erôszakkal ébresztgeti a tegnap este kárvallottjait, a késôig alvókat, a ma délután hazautazó vidéki rokonokat, a csecsemôk mindjárt tejért kiáltanak.

Várható: az utcakölykök körbefogják menten, az egyikük lekapja anyuka kedvenc kék lábosát, a fejére rakja, s egy régi fehér zománcos merítôkanállal dobolni kezd a saját fején. Gyôzelmi bevonulás az ócskapiacra, jelenet az Aidából, Radamesz mindjárt felpattan a lovára, sarkantyúba kapja és elzörög Théba vagy Elephantine felé. Egy kis egyiptomi csendéletre vágyik.

Csendélet edényekkel. A festô hosszan rendezte, építette a kompozíciót, félrehajtott fejjel nézte, a ceruzájával mérte be az arányokat, a távolságot, a rálátást. A színek egymásba illését. (Illés együttes.) Tégelyek, korsók, amforák, mosogatóvájdling, kislábas beszáradt nílusi lecsóval, meggyleves- szarkofágok a hozzá való balzsamozott fáraóval és rabszolgákkal. Egymásra halmozva, lekötve láthatatlan pagáttal. Önzáródó nejlonzacskók Kandiából, bólintó skarabeusbogár a tévé tetejérôl, lábai között Bíborka máltai kaktusza. Soha nem kell öntözni. Fényûzô múmiák elszórva padlón és könyvhátakon. A távolban egyiptomi allegorikus szekér, elefántok/tevék húzzák, a piramisok között a fáraó háztartása vonul tova nyaralni, a perspektíva törvényeinek megfelelôen enyészve el.

Mindent össze kell szedni, mielôtt elhagyjuk a lakást. A sarkokat takarítsuk ki, a porcicákat bízzuk hosszú nyelû seprûre, hadd ûzzék egymást, meszelni, ciklingelni. A smirgli nem elégséges. Ablakot kell takarítani, ajtókat lemosni. Szônyegek, istenem, a szônyegek. Antik, perzsa, Siráz, ima, repülô, foltozott. Az eladott, elkótyavetyélt lakást búsan hagyjuk el! (Festetni is lehet. De legjobb, ha az új tulajdonost megbízzuk, hogy szedjen ki ennen nagynénénktôl ötven dollárt Fingendingenben, valamilyen jogtalan jogcímen. Utóbb hosszas magyarázkodás, regényes telefonszámla. A barátság halála.)

Elôttünk a jobb múlt. Vagy legfennebb fél kettô és a többszörösen reflektált perspektíva. Van mit aprítani a tejbe. Amiben elôzôleg megfürdettek. Így indultunk ki az ószerre. Ó, pusztaszerre. Az áron alul kimért, kiárusított, elpocsékolt három szobát erôsen és érzésbôl sajnáljuk. Fejünket már nincs hová lehajtanunk, nincs fal sem, melybe beleverhetnénk ütemesen, szinkópásan. Színkopás.

Szegény anyukáék lakása a Csertörô utcában. Régi csöndes, megkímélt környék. Arrafelé az elsô és eleddig egyetlen emeletes téglaház, azt hiszem, gond nélkül tetszik engem érteni. Soklakásos, ennek dacára kényelmes, tágas. Világos, kissé huzatos. Majdnem villa. A hirdetésben mindenesetre belefoglalták. Jól hangzik. Csalogató. Csábító. Cserépkályha, földgázfûtés, meg ami jár vele. Persze, fürdôszoba, nagy hasas rézkazán, igazi zöld penészfoltokkal, a csapokon még magyarul írja: hideg, meleg, zuhanyzó. Na ja, persze, reggel hamarabb kell kelni egy félórával, de Apuka mindig ötkor ébred, be fog gyújtani. A gyufacsonkok gyûlnek a kazán tûzterében lent, kis farakások, máglyák, háromhetente lángra kap egy odahajított új jövevénytôl. Ilyenkor Apuka megbûvölve nézi és azokra a régi sajóládi nyaralásokra gondol, amikor Anyukával ketten fiatalok voltak és rengeteget kirándultak zöld vízhatlan vászonjelmezben. Fényképek is vannak egy fémdobozban. Emlékeik rozsdázhatatlan hátizsákja.

Aztán a másik soklakásos, amit a Görbe utcaiak kaptak a lebontott családi házaik helyébe. Egy helyre dobták át ôket, ha már annyira ragaszkodtak, hogy egymás mellett maradjanak. Zsugorított utca, önsajnálat-tömörítvény. Kisebb kivonatban is halálos. Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét, millenniumi vállalkozóját, az örökkévalóságot. Csak úgy beépítették a háztömböt a kisajátított kiskertek közepébe. Egy köztársaság kellôs közepébe. Egy zárt egyiptomi közösségbe a hellén hódítókat. Sokáig nem fogadták be ôket. Mogorván néztek reájuk az üzletben, a tejesasszony messzi ívben elkerülte a házat, s ha mégis felvett tôlük rendelést, nem tejet, tejfölt hozott, csak savót és hamis túrócsonkokat, göröngyöket. Tesztelték a hellének állóképességét. Még a szemetet is késôbb hordták el a núbiaiak a ház elôl, mint a kerület többi lakójától. Csontig, a rágóidegig idegenek, mondta az üzletes.

Amíg át nem hajóztak a Tengeren Cézár utódai. Kikötöttek Alexandriában, átvágtak a sivatagon, behatoltak Thébába. A rómaiak szemében az egyiptomiak és a hellének semmit sem számítottak, rohadt bennszülöttek, privilégiumaikra kényes múmiaivadékok. Címeres senkik. Akkor fogadták volna be anyukáékat végre, talán egy évtized sem kellett volna ehhez, újabb dinasztiára végképp nem, de már késô volt, a családi házakat kivásárolták, ledobták a cseréptetôt, manzárdot húztak, erkélyeket ragasztottak a homlokzatra, idétlen fecskefészkeket, öngyulladó reflektorok és rottweilerek pásztázták az elôkertet, udvart, a barbecue-placcot. A piramisokat megmászták, kitûzték a lobogókat, és ami a legrettenetesebb - utakat építettek. Folyton jöttek, jöhettek a kirándulók. A fellendülô idegenforgalomban egyre többen tanultak meg latinul, képeslapot árultak és hamisított obsit