Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Megszokhattuk volna, hogy nálunk a jogszabályok szinte napi gyakorisággal változnak, ellentmondásosak, egyik semmissé teszi a másikat. Megszokhattuk volna már, hogy nem lehet hosszú távra berendezkedni, hogy sokszor megbízhatatlanok a törvények, hogy általuk a lehetô legváltozatosabb módon emelik ki a pénzt az emberek zsebébôl.

A nyugdíjasok, betegek, rokkantak és mások után most a kismamák kerültek sorra, rajtuk csattan a kormányzat csípôs ostora. Nem térek ki a kiegészítô társadalombiztosítási szerzôdésekre, amelyekkel szintén
"kitoltak" a terhes nôkkel. Újabban a február 27-i 9-es számú kormányhatározat alapján rövidítik meg azokat az anyákat, akik gyermeknevelési pótlékban részesülnek a gyermek kétéves koráig. A határozat 4,2 millió lejben szabja meg a pótlék felsô határát, függetlenül attól, hogy az anya jövedelme függvényében mekkora társadalombiztosítást fizetett be az államkasszába. Ily módon hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akik magasabb jövedelemmel rendelkeztek és akik ennek megfelelôen számítottak a gyermeknevelési pótlékra, erre alapozva terveztek, vállaltak családot. A határozat elônyt jelent viszont a kisjövedelmûeknek.

Elsô hallásra hihetetlennek tûnhetnek a munkaügyi miniszter gúnyos, ironikus, arrogáns szavai:
"az állami társadalombiztosítás kárára akarnak jól élni! Aki jobban akar élni, válassza a magánbiztosításokat!" Vagy egy másik, a primitívséget árasztó "gyöngyszem":
"a születésszámot nem érinti hátrányosan a rendelkezés, hiszen az asszonyok nem azért szülnek, hogy társadalombiztosításban részesüljenek, hanem mert a gyerek öröm!". Majd javasolta a kétéves gyermeknevelési szabadságot töltô kismamáknak: ha több pénzt akarnak, menjenek csak szépen vissza dolgozni, hagyják otthon csemetéiket a bébiszitterrel!

Marian Sârbu azt is próbálta megmagyarázni, hogy ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen egy régi, a nyugdíjasok ellen elkövetett igazságtalanságot lehet majd orvosolni, mégpedig azáltal, hogy a 4,2 millió lejen felüli "megspórolt" különbözetet a nyugdíjalapba utalják, a szükségletek fedezésére.

Tegyem hozzá szintén gúnyosan: amíg a szociális érzékenységérôl amúgy is elhíresült agytrösztnek eszébe nem jut a nyugdíjakat is uniformizálni. Miért ne maradna a pénz a csôdös vállalatok finanszírozására?

Ezek után elmondható: "cso-dálatos" szociálpolitikája van a jelenlegi kormányzatnak! Egyik merényletet a másik után követi el, és kik ellen? A leghátrányosabb helyzetben levôk ellen, akik a leginkább rászorulnának az állam gondoskodására.

Azzal meg minek törôdni, hogy a szülôk az anyagi biztonság (is) adta harmóniában neveljék gyerekeiket. De a demográfiai következményekre mindenképpen gondolni kellene. Arra, hogy az országnak amúgy is egyre fogy a lakossága (10 év alatt közel 2 millióval csökkent a lakosság száma), egy ilyen intézkedés és az ebbôl fakadó elbizonytalanodás pedig megtorpantja a családalapítási, gyerekszülési kedvet.

Kományküldöttség jelenlétében

4817 kórházi ágyhelybôl 3863 marad Maros megyében, ami azt jelenti, hogy 954-gyel csökkentették az ágyak számát - jelentette be tegnap Dan Georgescu egyetemi tanár, a miniszterelnök tanácsosa, aki azért jött Marosvásárhelyre, hogy az erre vonatkozó szerzôdést aláírják. A százezer lakosra jutó 7,9 ágy helyett megyei szinten 6,3 marad - hangsúlyozta, majd beszámolt arról is, hogy az egészségügy reformjának felgyorsítását jelentô intézkedés nyomán egyes kórházi egységeket szociális, másokat krónikus fektetôkké alakítanak, négy egységet pedig kiürítenek.

Bár a megyei kórházban azért várakoztak több órán át a sajtó képviselôi, hogy elsôsorban a marosvásárhelyi kórházak, s ezen belül a különbözô klinikák helyzetérôl ( miképpen alakították át, mit szüntettek meg, mit számoltak fel) tudjanak meg pontos adatokat, ez irányú kérdéseikre a hosszasan ecsetelt általánosságok mellett nem hangzott el pontos válasz. Dr. Brânzaniuc Klára megyei közegészségügyi igazgató szerint az ágyhelyek csökkentése minden klinikán arányosan, illetve az úgynevezett hatékonysági mutatók függvényében történt, és tulajdonképpen nincs is szó az ágyhelyek számottevô csökkentésérôl, mivel azok csak átalakultak, illetve más minisztériumok fennhatósága alá kerülnek.

Amint Ovidiu Natea prefektus bevezetôjébôl kiderült, a Dan Georgescu vezette küldöttséggel folytatott megbeszélés során (amelyen részt vett az egészségügyi miniszter tanácsosa, továbbá az országos valamint a bukaresti egészségbiztosítási pénztár egy-egy képviselôje) elkészült egy jelentés, amely pontosan meghatározza a megyei egészségügyi szervekre háruló teendôket a kórházak átszervezése terén.

Dan Georgescu bejelentette, hogy prefektusi határozattal fogják felfüggeszteni újabb személyek alkalmazását, és elrendelni a kórházakban dolgozó nyugdíjkorhatárt elért személyek nyugállományba helyezését.

A szakminiszter jóváhagyását követôen minél hamarabb át kell térni az új szerkezeti felépítésre - mutatott rá a miniszterelnök tanácsosa, aki szerint a prefektúra valamint a megyei biztosítási pénztár ellenôrei fognak gondoskodni arról, hogy kiküszöböljék a gazdasági-pénzügyi hiányosságokat. (Mint kiderült, vannak olyan kórházak, melyeknek teljes adósságát olyan költségek képezik, amelyeket nem tudnak orvosi szolgáltatásokkal indokolni. Késôbb elhangzott, hogy nem elsikkasztott pénzrôl van szó, hanem arról, hogy túllépték a megszabott pénzügyi keretet.)

Az aláírt program magába foglalja a járóbeteg-szakellátás átszervezését is. A nagyobb felelôsségvállalás érdekében a közegészségügyi igazgatóság menedzsment- szerzôdést kötk a kórházigazgatókkal, az igazgatók pedig a klinikavezetôkkel. Az idei év során a meglévô 28 mellett hat újabb ügyeleti központot hoznak létre elsôsorban a megyeközpontban, s a gazdasági hatékonyság növeléséért rá kell térni egyes kórházi segédszolgáltatások, mint a takarítás, mosoda, ôrszolgálat stb. bérbe adására. Ugyancsak a hatékonyságot szolgálja annak a bizottságnak a létrehozása is, amely az elektronikus árveréseket fogja ellenôrizni. Tegnaptól az összes egészségügyi egységek átkerültek a helyi közösségek tulajdonába - jelentette be Dan Georgescu, aki rámutatott, hogy a felsorolt intézkedések megvalósítása nyomán kerül jóváhagyásra a kórházak költségvetése, és köthetik meg a keretszerzôdést az egészségbiztosítási pénztárral.

A lapunk kérdésére, hogy miképpen egyeztethetô össze a kórházi ágyak számának csökkentése az ország területi szervezésérôl szóló 2001. évi 351-es jogszabállyal, amely elôírja, hogy Románia municípiumaiban ezer lakosra 10, a városokban pedig 7 kórházi ágy kell hogy jusson, részben az derült ki, hogy a jelenlevôk nem tudnak a szóban forgó jogszabályról, másrészt a megyei igazgató szerint mind Marosvásárhelyen, mind a megye városaiban a kórházi ágyak száma megközelíti az említett arányt.

Végül is, ha jól belegondolunk, olyan a helyzet, mint az anekdotabeli hajóskapitánnyal és gépészével: nem tudni, hogy mi mennyi. A sajtósok legalábbis nem tudtak rájönni, hogy a kevesebb ágy a valóságban mennyivel kevesebb, az átszervezés igazából kit és mit szolgál, s még kevésbé azt, hogy ez az egész a leginkább érintetteknek, a polgároknak, a betegeknek mibe kerül.

Az RMDSZ elégedetlen a gyermeknevelési juttatás korlátozásával

Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt között létrejött 2003. évi protokollum értelmében nem támogatjuk az ellenzéki pártok által kidolgozott bizalmatlansági indítványt, amelyet a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt valamint a Nagy- Románia Párt képviselôi a kormánynak a korrupcióellenes törvénycsomagért való felelôsségvállalása következtében terjesztenek - várhatóan csütörtökön - a Parlament elé - nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök Bukarestben, az RMDSZ heti sajtóértekezletén. Figyelembe véve a korrupció mielôbbi orvoslásának szükségességét, a szövetség támogatja az ennek visszaszorítását célzó törvénycsomag elfogadását. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ennek kidolgozásában a kormánypárt képviselôi elôzetes konzultációkat folytattak az RMDSZ képviselôivel, amelyek során a Szövetség képviselôinek több javaslatát is elfogadták. Az elkövetkezôkben azonban nem fogunk egyetérteni hasonló jellegû és fontosságú törvénycsomagoknak a kormány felelôsségvállalása által történô elfogadásával - szögezte le az RMDSZ elnöke.

Markó Béla ezt követôen elégedetlenségét fejezte ki a kormány egyes szociális jellegû intézkedéseivel szemben. Példaként említette a gyermeknevelési juttatást szabályozó kormányrendeletet, amely maximum havi 4.200.000 lejt hagy jóvá a kismamáknak. Az RMDSZ elnöke ezt elhamarkodott döntésként értékelte, annál is inkább, mivel igen sok személyt érint. Számos, súlyos szociális jellegû gonddal kell szembenéznie a társadalomnak, nincs szükség még hasonló jellegû korlátozásokra, ezzel az RMDSZ nem ért egyet hangsúlyozta Markó. Elmondta, hogy az RMDSZ szakemberei jelen pillanatban módosító javaslatokat dolgoznak ki a kormányrendelet javítására, ezeket pedig elôterjesztik a kormánypárt képviselôivel sorra kerülô egyeztetéseken.

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács keretén belül kialakult krízishelyzet kapcsán a szövetségi elnök elismerte, hogy súlyos mûködési zavarokat kell ez esetben orvosolni, de ezeket nem a tanács erôszakos feloszlatásával lehet megoldani. Nem értettünk egyet a tanács tevékenységét kivizsgáló parlamenti albizottságnak a tanács feloszlatására vonatkozó jelentésével, és a javaslat parlamenti vitája során sem fogjuk ezt támogatni - nyilatkozta az RMDSZ elnöke.

Mélyül a szakadék

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megvonja támogatását a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtôl - jelentette be szerdán Nagyváradon Tôkés László, az egyházkerület püspöke.

A püspök újságírók elôtt elmondta, hogy "az egyoldalú és feltétlen támogatás" megvonásáról szóló döntést az egyházkerület legutóbbi közgyûlése hozta, amely úgy határozott: a támogatás megvonása mindaddig érvényben van, amíg "az RMDSZ jelenlegi, önfeladó és nemzeti érdekeinktôl idegen politikai kurzusa, valamint egyházellenes magatartása nem változik".

A közgyûlés felszólította a gyülekezetek tagjait, hogy szavazataikat ne adják látatlanban és feltétel nélkül az RMDSZ jelöltjeire. Tôkés püspök hangsúlyozta, hogy a híveknek szóló ajánlás a 2004-es helyhatósági és parlamenti választásokra vonatkozik, ám ugyanakkor elvi szintû határozat.

- A jövô ismeretének hiányában nehéz volna konkrét választ adni - felelte a püspök arra a kérdésre, milyen alternatívát ajánl az egyházkerület híveinek az RMDSZ helyett.

A közgyûlés azt is elrendelte, hogy templomokat vagy más egyházi épületeket csak elôzetes mérlegelés alapján bocsássák az RMDSZ rendelkezésére, illetve az egyházközségek és a lelkipásztorok tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól, amely az RMDSZ jelenlegi, hivatalos politikáját népszerûsítené vagy hitelesítené.

Több kérdés kapcsán tárgyalt tegnap Borbély László ügyvezetô elnökhelyettes és Pete István szenátor Ioan Rus belügyminiszterrel. Az RMDSZ képviselôi kérték, hogy a határátkelôk megnyitásának kérdésében, a már létezô jogszabályok szerint, sürgessék meg a Vállaj - Csanálos és Létavértes - Székelyhíd határátkelôk megnyitását, valamint annak a - Románia és Magyarország közötti - kétoldalú egyezménynek a véglegesítését, amely lehetôvé teszi azt, hogy a Romániába jövô magyar befektetôk a tartós vízum kiváltásakor ne kelljen alávessék magukat azoknak a bürokratikus intézkedéseknek, amelyek kötelezôk lennének a mostani törvény szerint.

Ezt oldja meg az említett kétoldali szerzôdés, amelyet a miniszter ígérete szerint a heti kormányûlésen jóváhagynak, és az április 7-én esedékes magyarországi látogatás során alá lehetne írni a magyar szaktárca illetékes vezetôivel.

A rendôrségi törvény elôírásai szerint azokban a helységekben, ahol a kisebbség aránya 20% fölötti, olyan rendôröket is kell alkalmazni, akik ismerik az illetô kisebbség nyelvét. Ezzel kapcsolatosan a miniszter munkatársai rövid idôn belül be fognak mutatni egy statisztikát, és a következô idôszakban ösztönözni fogják, hogy minél több magyar fiatal jelentkezzen különbözô továbbképzési formákra annak érdekében, hogy megfelelôen lehessen alkalmazni a törvény kitételeit.

A megbeszélés során kitértek a március 14- i sepsiszentgyörgyi esetre is, amikor több mint 40 magyar fiatalt behívattak a rendôrségre, több órán át ott tartották ôket és ujjlenyomatot vettek tôlük, amellyel kapcsolatban Puskás Bálint szenátor interpellált a szenátusban. A miniszter megígérte, hogy kivizsgálják az ügyet, és megfelelô döntést hoznak majd.

Itt az új divat, a baggy. Magyarított változata már hódit a diákság körében.

A 90-es évek végén új készségfejlesztô játék indult hódító útjára az Egyesült Államokban. A "stressz zsákként" aposztrofált kicsiny kis zsákocska, a beletöltött finom anyagnak köszönhetôen ugyanis alkalmasnak bizonyult arra, hogy akár szabadidôs tevékenységként, akár sportként is tartalmas idôtöltést nyújtson a használójának. Aki ugyanis ráérez az ízére, az a tenyér kivételével a kézfejével, vállával, lábfejével is látványosan trükközhet és pörgetheti a tárgyat.

Egy Amerikában tanuló magyar diáknak, Újvári Tamásnak köszönhetôen a kis zsák Baggy néven 2002. nyarán Magyarországon is megjelent. Elôbb a városligeti Gyermeknapon, majd a Sportszigeten bukkantak fel az egyre képzettebb hazai virtuózok. A nyár folyamán aztán egyre többen "baggyztek" a kecskeméti, a VOLT és a SZIGET eseményein is, hogy aztán ôsztôl új fejezetet vegyen a történet.

- A Baggyt az elmúlt esztendôben számos helyen - rendezvényeken, iskolákban, egészségügyi intézményekben teszteltük, ráadásul tavaly augusztusban elindult az internetes tesztoldalunk is - újságolta a védett termékké nyilvánított játék hazai meghonosítója. - A felmérések arról gyôztek meg, hogy érdemes a fiatalabb korosztállyal a korábbinál szorosabb kapcsolatot is kiépíteni, így ôsztôl néhány iskolát is felkerestünk azzal a céllal, hogy ott a gyerekek minél jobban elsajátíthassák a
"baggyzés" mûvészetét.

Újvári Tamás terve pedig néhány fôvárosi intézményben oly kedvezô fogadtatásra talált, hogy azóta a diákok egyik legnépszerûbb fóruma lett a Baggy-klub.

- A játék - amely csak a származását tekintve amerikai, hiszen a szabályrendszere már mindenképpen magyar találmány - nagy népszerûségnek örvend a fiatalok körében, és a pedagógusok sem idegenkednek az új divat meghonosodásától.

- Azt állítják: a baggy-szenvedély terjedése óta a szünetekben ritkábban rohangálnak a diákok a folyosókon, megszûntek a verekedések, és a korábbi hangadók inkább a kis zsák trükkjeivel szereznek híveket maguknak - mondja Újvári Tamás. - Ezen felbuzdulva szeretnénk ezt az "egy kellékes" játékot minél több emberrel megismertetni. Tavasszal és nyáron a jelentôsebb rendezvényeken igyekszünk majd új híveket hódítani neki.

A napokban véglegesítette a parlamenti szakbizottság az alkotmánytervezetet. Várhatóan jövô héten kerül sorra a képviselôházi plénumbeli elôterjesztés, majd a cikkelyenkénti vita. Ekkor a bizottság által elfogadott szöveghez még lehet módosításokat beterjeszteni, illetve fenn lehet tartani azokat, amelyeket a bizottság elutasított. Lapunkban olvashatták az RMDSZ által benyújtott - a bizottság által elfogadott vagy elutasított - alkotmánymódosító javaslatokat. Újakat azonban természetszerûen nem tárgyalnak, mert nem egy új alkotmány készül, hanem a meglévô módosítására kerül sor. Varga Attila képviselôvel, a bizottság tagjával beszélgettünk.

- Miután döntés született az alkotmánymódosításról, a parlament létrehozott egy pártközi bizottságot, amely az alaptörvény korszerûsítésének szándékát körvonalazta. Így született meg három függeléke a parlamenti határozatnak. Az egyikben tematikusan felsorolták azokat a kérdéseket, amelyekkel kapcsolatosan a pártok között egyetértés volt, hogy azokat módosítani kell, a másodikba kerültek azok a javaslatok, amiket még csiszolni kellett, tehát az adott formában nem volt egyezség a pártok között, de kompromisszumos megoldás kialakítható volt, a harmadik függelékbe kerültek azok a javaslatok, amelyeket az egyes pártok javasoltak, de a többiek nem támogatták.

- Mikor történt mindez?

- Gyakorlatilag szeptemberben-októberben készültünk el, s ekkor új javaslatokat már nem lehetett bevinni, mert amirôl nem volt politikai egyeztetés, azt a bizottság nem tárgyalta. Menet közben voltak még politikai egyezségek, de igazában nem új javaslatokról, hanem az egyéni javaslatok bevitelérôl szóltak. Például arról, hogy az RMDSZ fenntarthassa a bizottságban a nemzeti kisebbség meghatározására vonatkozó 6. cikkely módosítását.

- Nem véletlenül kérdeztem az idôpontra. A Tôkés László által szervezett március 14-i kolozsvári fórumon ugyanis alkotmánymódosító javaslatokat fogalmaztak meg. Számomra az a furcsa az egészben, hogy akár a polgárinak nevezett körök, akár mozgalom nevében tették a javaslatokat, valójában olyanokról van szó, akik részt vettek az elôkészítésben. Honatyákként hogy nem tudták a határidôket, illetve azt, hogy az RMDSZ milyen javaslatcsomagot készített elô?

- Ezeket én, ha jól emlékszem, március 16- án kaptam kézhez, öt kollégánk aláírásával. Ez annál meglepôbb, mivel március 16-án már több mint tíz napja befejezte a munkáját a bizottság, és átadta az elkészült alkotmánymódosító törvénytervezetet a képviselôház bürójának. Illetve 16-án már az alkotmánybíróságon volt a tervezet, mivel a plénumbeli vita elôtt elôzetesen ellenôriznie és a törvényhozói tanácsnak láttamoznia kell. Tehát egy teljesen megkésett javaslat volt. A meglepetés mellett, hogy úgy mondjam, nem túl elegáns gesztusnak tûnt, hogy magyar nyelven adták át, valószínûleg azzal, hogy én majd lefordítom, miután a munkának ezt a részét a bizottság már befejezte. Folyamodványuk esetleg elfogadható lett volna, ha civil emberek írják alá, akik nem tudják, milyen fázisban van a munka, bár mi a médiában folyamatosan tájékoztattuk a közvéleményt. De akik aláírják nem civilek, hanem öt képviselôtársunk, akik rendszeresen kaptak tájékoztatást a dolgok menetérôl. Minden frakcióülésen tájékoztattam a kollégákat, anyagokat is adtam át, tehát folyamatos volt a tájékoztatás. Jól tudták, hogy az alkotmányozó bizottság befejezte a munkáját.

- Ez amolyan taktikai késés volt részükrôl, hogy utóbb legyen amin háborogniuk? Végül is ön szerint mi történt, miért nem jöttek, illetve jöttek-e megfelelô idôben akár a Reform Tömörülés, akár a Polgári Szárny nevében?

- Az akkor még Reform Tömörülés valóban tett le módosító indítványokat, ezeket az RMDSZ jogász képviselôkbôl álló belsô szakértôi bizottsága tanulmányozta. Egy részét átvette és mint RMDSZ-javaslatot terjesztette tovább az alkotmánymódosítást szövegezô parlamenti bizottsághoz.

- Akkor még furcsább az eljárásuk.

- Egyébként az, amit március 16-án letettek, s ami azon a bizonyos fórumon elhangozhatott nem ugyanaz, mint amit a Reform Tömörülés korábban benyújtott. Azok konkrét cikkelyekhez, konkrét szövegek voltak. Ami utólag az öt képviselôtársunk aláírásával eljutott hozzám, túl azon, hogy a magyar helyesírás és fogalmazás szempontjából is elég kifogásolható állapotban, szakmailag gyenge minôségben elkészített munka volt. Az volt az érzésem, hogy egyrészt fogalma sincs az anyagnak, hogy a bizottság munkájával mi van, alig ismeri a jelenleg érvényben lévô alkotmányt, ugyanis elég nagyvonalúan elvonatkoztatott annak az elôírásaitól és úgy komponálták, mintha új alkotmányt készítenénk. Erôsen emlékeztetett egy hét-nyolc-kilenc évvel ezelôtti szövegre, amelynek abban a formában még akkor sem volt igazán aktualitása. Az volt az érzésem, hogy egy valahol porosodó szöveget leporoltak és akik aláírták, annyi fáradságot sem vettek, hogy legalább a saját szövegüket, saját fogalmazásukat terjesztették volna elô.

- Errôl a csoportról, akik parlamenti képviselôk, nehezen hihetô, hogy nincsenek tisztában a törvényhozás szabályaival, ismerniük kell a módosítás procedúráját a határidôktôl a szövegszerkesztésig. Mit gondol, mi lehetett a céljuk?

- Megmondtam nekik, hogy nem látom a jobbító szándékot. Azt, hogy valamivel tényleg hozzá akarnak járulni ehhez a munkához. Nem volt részükrôl kollegiális gesztus. Sokkal inkább az volt az érzésem, az aláírókat nem érdekli, hogy abban a szövegben mi van, hanem lévén, hogy minden határidôbôl kifutottak, s az RMDSZ már ebben a formában nem tudja fenntartani, majd rá lehet olvasni, hogy lám-lám, nem tartott fenn egy csoport által javasolt szöveget. Elôre bûnbakkeresés íze van a dolognak. Különösen, hogy még annyi fáradságot sem vettek, hogy saját, a meglévô szövegekhez idomított és csiszolt szöveggel álltak volna elô.

-Tartalmilag mit mondhat errôl a legalábbis különös "javaslat-csomagról"?- Tartalmukat tekintve, olyan javaslatokat fogalmaznak meg, hogy azt kell hinnem, aki ezt a szöveget írta, nem ismerte az RMDSZ javaslatait. Írnak a felekezeti oktatásról, de ezek szerint nem tudják, hogy a felekezeti oktatást a bizottság elfogadta. Szólnak az anyanyelvhasználatról egy meglehetôsen gyengén megfogalmazott formában, következésképpen nem tudják, hogy az anyanyelvhasználatra vonatkozó elôírások benne vannak már a bizottság által elôkészített tervezetben. Írnak közjogi közalanyiságról, a személyi elvû autonómiáról, tehát nem tudják, hogy az RMDSZ javasolta a 6-os cikkely módosítását, amelyben a nemzeti kisebbséget államalkotó nemzeti közösségként határozza meg. Igaz, a bizottság nem fogadta el, de kezdettôl benne volt az RMDSZ javaslatcsomagjában, és a plénumban fenn fogja tartani. Ha elfogadják, ez azt jelenti egyfelôl, hogy államalkotó tényezôként a nemzeti kisebbség közjogi jogalanyiságot jelent, közösséget érint, tehát közösségi jogokra vonatkozik. Más bekezdésben az esélyegyenlôségrôl teszünk említést, mint az egyenlôség jogelve mellett egy másik nagyon fontos jogelem. Ez a pozitív diszkriminációt viszi be. Az utolsó két bekezdésben pedig a személyi elvû autonómiát fogalmazzuk meg olyan formában, hogy ez a közösség intézményeket hozhat létre kulturális, nemzeti, etnikai, vallási identitásának megôrzéséért, az autonómia és a szubszidiaritás elve alapján. A nemzeti közösségek jogállására vonatkozó törvénykezés is meg kell szülessen. Ez tételesen a személyi elvû autonómiát fogalmazza meg. Megfogalmazásunkban igyekeztünk elfogadhatóvá tenni a román közeg számára is, mert nekünk valóban fontos ez a dolog, s azt akarjuk, hogy elfogadják, ne csak kinyilatkoztassunk valamit.

- Apropó kinyilatkoztatás. A szóban forgó képviselôk ebben igen bôkezûek, amitôl az ôket hallgatók azt gondolhatják, hogy csak követelni kell, s máris elfogadják. Vagyis az RMDSZ
"csúcsvezetése", úgymond, nem követel elég erélyesen, amit aztán lehet szerteszét ragozni.

- Akkor fel kell világosítanunk azokat, akik ôket hallgatják, hogy bármilyen alkotmányos szöveget csak kétharmados többséggel lehet elfogadni, s mint közismert, mi még nem vagyunk annyian a román parlamentben. Amit nagyon sérelmezek, hogy miközben ôk egy teljesen silány szöveggel állnak elô, amely diszkreditálja magát a gondolatot, azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy lemondott az autonómiáról. Ha ôk egy pillanatig is komolyan gondolják ezeket a kérdéseket, szerencsésebb lenne, ha nem foglalkoznának vele. Arról nem is szólva, hogy volt kolléga, aki akkor kapkodta elô a spanyol alkotmányt, amit mi már '92-ben forgattunk, azzal, hogy március 24-ig javaslatokkal fog elôállni és pontosítja az elég szánalmas javaslatokat. Ezek mind módszertanilag, mind emberileg minôsíthetetlen eljárások.

- Most már az alkotmánymódosítás további sorsáról: ha mind bejön, amire az RMDSZ számít, jogászként és politikusként mit gondol, mennyivel lesz korszerûbb, a mai világnak megfelelôbb alkotmánya Romániának?

- Ha abból a hipotézisbôl indulunk ki, hogy mindent úgy fogadnak el, ahogy a bizottság elfogadta, esetleg javítanak még rajta, akkor bekerülhetnek bizonyos, bennünket közvetlenül kedvezôen érintô cikkelyek, amelyek korábban nem voltak a román alkotmányban. Gondolok itt a felekezeti oktatásra és az anyanyelvhasználatra. Ez elvi és garanciális intézkedés, és mint ilyen, nyilván eurokonform. Nem az általunk igényelt, s talán a társadalom által kívánt formában, de elôrelépés van bizonyos államszervezési kérdésekben. Talán van esély, hogy jobban mûködjön a parlament, bár sajnos azt nem sikerült keresztülvinni, hogy lemondjanak a mai félelnöki rendszerrôl, és áttérjenek egy parlamentáris rendszerre. Javasoltuk a sürgôsségi kormányrendeletek törlését. Ehelyett valamiféle korlátozásokat ugyan beiktattak, aminek az eredménye a gyakorlatban fog megmutatkozni. Bekerült egy különálló fejezet az uniós integrációról, s az, hogy a nemzeti szuverenitás bizonyos attribútumait átruházza az uniós intézményekre. Illetve bizonyos szuverenitási jogosítványokat közösen gyakorol az unióval, és hogy az uniós joganyagnak elsôbbsége van a belsô jogrendszerrel szemben. Tehát egy rossz alkotmánynak a jobbítása történik, mert a jelenlegi elavult, anakronisztikus. Távolról sem lesz tökéletes, de egy fokkal talán javul, s a mi politikai felelôsségünk az, hogy hozzájárulunk-e a javuláshoz. Valószínûleg lesz még egy alkotmánymódosítás-menet, amikor Románia közelebb kerül az Európai Unióhoz. Bár a nemzetállam továbbra is sújt, de azt nem most vittük be. Nagyon fontos, hogy nem született olyan új javaslat, amely minket, magyar nemzeti közösséget hátrányosan érintene, szemben az 1991-es alkotmánnyal.

Baracs Dénes

Colin Powell amerikai külügyminiszter ezt azzal is magyarázta, hogy a harci eseményeket a tévében figyelô emberek most láthatják, igazi háborúról van szó, amely áldozatokkal, halottakkal jár. Ám ha mindez természetes is, kétségtelen tény, hogy a támadás elôtt az érvek háborújában a hivatalos Washington különbözô képviselôi, élükön Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel, érezhetôen azt sugallták, hogy a szövetségesek megsemmisítô katonai fölénye, politikai téren pedig Szaddám Huszein iraki elnök "haldokló diktatúrájának" népszerûtlensége miatt a háború rövid lesz. Ezekre a hivatalos hangokra csak "rátettek egy lapáttal" a különbözô amerikai és más nyugati kommentátorok, akik akár három- négy nap alatt is elképzelhetônek tartották az iraki rendszer összeomlását. Ezt a hangulatot még erôsítette is, amikor a határ közvetlen közelében lévô Umm-Kaszr fontos kikötôjének bevételét már a második napon kész tényként jelentették be a katonai szóvivôk, holott csak keddre sikerült teljessé tenni fölötte az ellenôrzést (a legfrissebb közlemény szerint).

A háború hatodik napján immár biztos, hogy az nem lesz hatnapos, és az Irak körüli információs térben egyre láthatóbban feltûnt két kísértet, a világsajtó immár a "homok-Vietnam" és a "bagdadi Sztálingrád" lehetôségérôl cikkezik. Igaz, a körülmények gyökeresen eltérôek, de abban nem, hogy az iraki rezsim esetében is kiválthatott hazafias reflexeket a külsô erô támadása, legalábbis a lakosság egy részében, különösen olyan körülmények között, amikor a hazai médiát továbbra is ellenôrzi a hatalom - azaz Bagdad lakóinak fô információs forrása továbbra is az állami televízió és rádió, a városukra zuhogó bombaesô pedig még azok körében sem kelthet örömet, akiknek elege van Szaddám Huszein uralmából.

Az elsô öbölháború emlékei is csalókák lehetnek: maga a Kuvait felszabadítását célzó szárazföldi hadjárat ugyan csak napokig tartott, a koalíciós erôk látványosan vonultak elôre, de sokan elfelejtik: ezt hetekig tartó tömeges bombázás elôzte meg. Akkor az iraki hadsereg beásta magát a sivatagban és kitette magát az amerikai technológiai fölénynek - ezúttal, okulva a tapasztalatokból, meg sem kísérelte ezt, és a városok védelmére összpontosított, bizonyos sikerrel.

A média közvetlen harctéri jelenléte az amerikai-brit erôk oldalán pedig csak erôsíti azt a benyomást, hogy a hadjárat lassabban halad, mint várták, ebben igaza lehet Colin Powellnek. Umm-Kaszr ostromát például "élô adásban" közvetítette a CNN, a nézô pedig csak azt láthatta, hogy amerikai katonák hasalnak órákon át mozdulatlanul egy homokos terep szélén, egy korlát tövében, nyilván az ellenséges tûz által feltartva, és a távolban iraki zászló leng egy rúdon. Ez ugyan korántsem Sztálingrád, de frusztrációt könnyen kelthet, amiként az amerikai Apache helikopter elôtt puskájával parádézó iraki földmûves - aki állítólag lelôtte - könnyen idézheti fel a vietnami emlékeket. (Vietnamban is puskával vadásztak az amerikai gépekre, néhány esetben sikerrel).

Az is tény, hogy néhány olyan felvételtôl eltekintve, amelyek még a háború elsô napján mutattak amerikai katonákkal parolázó irakiakat, elmaradt a bevonulók ünneplése - a Nasziríján átvezetô utat pedig halottak szegélyezik. Bár még bekövetkezhet a "Meztelenek és holtak" effektus, Norman Mailer híres regényének ismert fordulata, amikor a még erôsnek vélt ellenségrôl kiderül, hogy valójában már semmiféle ellenállásra nem képes és állásait rég kiürítette - egyelôre azonban úgy tûnik, hogy a küszöbön álló bagdadi csata, ha sor kerül rá, véresebb lehet, mint azt feltételezték. Ez lenne a sztálingrádi kísértet: az tehát, ha elmaradna az amerikai-brit tábor által remélt hatás, az iraki rezsim összeomlása a Bagdad kapujához érô tankok láttán, és netán utcai harcokat kellene vívni a - ne feledjük - ötmilliós nagyvárosban. Az elsô öbölháború idején a mai elnök apja, mint tanácsadói, köztük James Baker volt külügyminiszter egy legutóbb mûsorra tûzött dokumentumfilmben is felidézték, többek között azért nem vonult Bagdad ellen, mert nem akarta, hogy az amerikai erôk városi harcokat vívjanak, és kiszámíthatatlannak tartotta egy ilyen háború következményeit.

Igaz, ha van is, ami a korábbi háborúkat idézi, sok minden eltérô is egyben. A vietnami háborúban a hanoi vezetés két (egymással különben vetélkedô) hatalmas szomszédra, Kínára és a Szovjetunióra támaszkodhatott. Szaddám Huszein rendszere ugyan számíthat az arab országokban tömegtámogatásra (elsôsorban azzal, hogy az iszlám védelmezôjének köpenyét is magára öltötte), de kevés rokonszenvet élvez a szomszédos országok kormányainál, hiszen még azok is tartanak tôle, amelyek ellen történetesen nem indított háborút. Sztálingrád mögött ott állt a már magához tért szovjet hadiipar, a Szovjetunió hatalmas stratégiai mélysége, az antifasiszta koalíció.

Az is tény viszont, hogy a média által fômûsorként sugárzott konfliktusban a világ sokszorosan érzékeny a képekre - ez új tényezô, amely korlátozza az amerikai-brit szövetségeseket (egy kommentátor kifejezésével: fél kezüket hátuk mögé dugva harcolnak). Kímélniük kell ugyanis az iraki fél által nyilvánvalóan pajzsnak használt polgári lakosságot, ha a háború megnyerésének áraként nem akarják elveszíteni a világközvélemény meggyôzéséért folytatott hadjáratot - viszont éppen ez fokozhatja az iraki rendszer védôinek elszántságát. Az utóbbiak számára minden kompromittáló felvétel az iraki polgári áldozatokról felér egy harctéri sikerrel. A Fao félszigetén állítólag - iraki bejelentés szerint - végrehajtott iraki öngyilkos akció pedig éppenséggel a palesztin kísértetet idézheti fel.

Megannyi ok, amelyek miatt mind fontosabb az idôtényezô, mind sürgetôbb az amerikai-brit erôk számára - amelyek, bármiféle viták is elôzték meg a háborúnak, mint végsô eszköznek a megindítását, mindenképpen egy veszélyes diktatúra ellen harcolnak - a gyors siker. Akár a feltételezett ütemben folyt eddig szigorúan katonai szempontból a hadjárat, akár nem. Jól tudják, a világnak nem tenne jót sem egy homok-Vietnam, sem egy bagdadi Sztálingrád, egy iraki Palesztina pedig még kevésbé.

Március 27 - színházi világnap

A színház, a színháziak hagyománnyá vált tavaszi ünnepére évente felkérnek egy jeles személyiséget, fogalmazza meg világnapi üzenetét, amelyet március 27-én Thália hajlékaiban felolvasnak, a médiában közzétesznek. A 2003-as gondolatokat Tankred Dorst Münchenben élô, Hauptmann-, Büchner-, E. T. A. Hoffman-, Max Frisch-díjas német drámaíró vetette papírra. Alább ezek olvashatók.

Mindig újból föltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon a színház korszerû-e még. A színház kétezer éve tükrözi a világot, kétezer éve vitatkozik az emberi állapotról. A tragédia végzetesnek mutatta az életet, és a komédia is elég gyakran ezt tette. Az ember hibázott, végzetesen tévedett, küszködött a viszonyaival, hataloméhes volt és gyenge, rosszindulatú és jóhiszemû, felhôtlenül vidám és istenkeresô. Mostanában azt hallom, hogy a mi életünket nem lehet többé megragadni a hagyományos színházi eszközökkel, a hagyományos dramaturgiával. Ebbôl az következik, hogy az ember nem tud többé elmesélni egy történetet. Ehelyett mindenféle szövegek jönnek, dialógus sehol, csupa kijelentés. Dráma semmi. Életünk horizontján már egy egészen más emberi fajta van emelkedôben: olyan lények, akiket kívánságra, szándék szerint klónoznak és géntechnikailag manipulálnak. Ennek az új, hibátlan embernek, már ha van ilyen, nincs szüksége többé arra a színházra, amelyet mi ismerünk. Számára érthetetlenek volnának azok a konfliktusok, amelyekrôl ez a színház szól. De nem ismerjük a jövôt. Én azt hiszem, hogy minden erônkkel és tehetségünkkel, ami - nem tudjuk, kitôl - adatott nekünk, meg kell védenünk rossz és szépséges, hibákban gazdag jelenünket, értelmetlen álmainkat és haszontalan erôfeszítéseinket az ismeretlen jövôtôl. Eszközeink gazdagok: a színház tisztátalan mûvészet, amely gátlástalanul fölhasznál mindent, ami az útjába akad. Mindig hûtlen marad az elveihez. Magától értetôdôen kacsint össze a kordivattal, képeket lop el más médiumoktól, néha lassan beszél, máskor hadar, dadog, elnémul, emelkedett és közönséges, egyes történeteket elkerül vagy tönkrezúz, másokat mégis elmesél. Én bízom benne, hogy a színház mindig újra megtelik élettel, mindaddig, amíg az emberek szükségét érzik, hogy megmutassák és elôadják egymásnak, milyenek is ôk, milyenek nem és milyennek kellene lenniük. Igen, éljen a színház! Az emberiség egyik nagy találmánya, amely éppen olyan nagyszerû, mint a kerék feltalálása vagy a tûz megszelídítése.

A 2003-as esztendôben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata színészbállal ünnepli Thália nagy napját, a színházi világnapot. A rangos eseményre a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kerül sor 2003. március 29-én, szombaton este 8 órától.

A színes ünnepi mûsor különlegessége lesz, hogy az egykori Székely Színház jeles mûvészei: Szabó Duci, Mende Gaby, Farkas Ibolya, Tarr László és Tamás Frici is megtisztelik jelenlétükkel a rendezvényt.

A részvételi díj (325.000 lej) a mûvészi mûsor, a báli program és a svédasztalos szabadbüfé kínálatát valamint a Hunyadi László Baráti Köre Társaság tombolasorsolására szóló tombolajegyet fedezi. Jegyek elôvételben a színház jegypénztárában válthatók, tel.: 212-335/119. Kiss Éva-Evelyn
irodalmi titkár

Kora reggel kinyitom a tévét. Más idôkben nem tartozott a megszokott dolgok közé, de amióta a Nap- Kelte átköltözött az magyar televízió kettes csatornájára és közszolgálativá lett, bizony ritkán mulasztom el. Amikor pedig érdektelen belpolitikai hacacáré folyik kifelé a készülékbôl, átkapcsolok a szomszédokra. Ilyenkor elmúlik a jólesô magyarul ébredés. Ahogyan apukám mondta, mielôtt a szocialista napilapot a kezébe vette volna: add meg uramisten nekünk a mi mindennapi frászunkat. Tehát a nagy mazochisták fajtájából vétetve, halált megvetô bátorsággal hallgattam végig: elkészült a honi alkotmány tervezett átdolgozása, eurós átszabása, a nagy mû készen, a jogalkotó más tiprásra készül. Így tudtam meg, hogy a kormánypárt nem egyezett bele, következésképpen ki is került az alkotmánytervezetbôl, hogy a kisebbségek írásban is használhassák istenadta nyelvöket az igazságszolgáltatásban, a bíróságok elôtt. Csak mögött. Amikor majd a szólásszabadság jegyében nyugodtan átkozódhatnak az ítélet ellen, és fellebbeznek akár Strassburgig, sôt még egy lyukkal tovább is.

Engem azonban az is érdekelt volna, miért nem szabad a kisebbségi nyelvvel írásban is élni a független romániai (vagy csak román?!!) bíróság színe elôtt.

Józan logikám úgy diktálná, hogy az írásban elkövetett szöveg a maga rögzített formájában sokkal hatékonyabb, jobban tagolható, bármikor át- és visszaolvasható, ellenôrizni is könnyebb.

Aztán a kézzel írott, aláírással hitelesített vallomás, tanúskodás, panasz, jogorvoslati kérelem nagy elônye, hogy nehezebb letagadni, az írásszakértôk bármikor bizonyítani/cáfolni tudják hitelességét. Szóval az íráshoz szokott bíróság számára klasszikus perbeli anyag. Perirat.

Na persze, a nyelvvel van a baj. Hiszen a bírói és ügyvédi kar elenyészô része beszéli nyelvünket. Érteni már többen. De csak a szóbeli értés szintjén. Az írás nehezebb, ui. ahhoz, hogy megértsük, ismerni kell a nyelv szellemét, s a szellem nyelvét, vagyis ismerni kéne pl. a magyarokat belülrôl, közösségi létükben is. A gondolkodásmódjukat. De ezt nem tanítják. Ahogyan az együttélést sem. Hiszen ma Marosvásárhelyen úgy nôhet fel valaki, hogy soha nem tanul meg magyarul, csak angolul és franciául, aminek az életben jóval ritkábban veszi hasznát. Olvasni? Ugyan, a hazai emberiség nagyobbik fele semmilyen nyelven sem olvas.

A magyar írás használatából több dologra derülne fény: kiderülne, mennyire tudunk (helyesen) írni, gondolatainkat még az anyanyelven is pontosan kifejezni. Ez nem mindig releváns a román fél számára.

De például ország-világ tudomásul kéne vegye, hogy mégsem vagyunk ázsiai hordák kandahári leszármazottai, afrikai félvadak, emberevô hunok és száraz avarok, sôt tudunk írni legalább ezer éve itt, a Kárpátok lavórjában. És az írás megmarad. Törvényes, hivatalos, bíróságilag megerôsített bizonyítéka annak, hogy 2003-tól kezdve is itt élünk, nem mind vándoroltunk el Cukorkakirály országából. Írásban is használhatjuk nyelvünket a hatóságok elôtt. Bizonyítéka lenne az állami és független igazságszolgáltatói toleranciának.

Ami az alkotmányozók elôtt - tisztelet a kivételnek - annak is bizonyítéka lenne, hogy a kormányzat bûnösen gyenge kezûnek bizonyult a kisebbségekkel szemben. Engedett az európai zsarolásnak.

Vagy annak, hogy a tisztelt igazságügyiek még egy második nyelvet sem tudnak megtanulni. Holott nekünk mindig azt tanították, hogy a román nép minden tanításra fogékony. Persze, ha a magyar nyelvet tanítanák a jogi karon azok számára, akik Erdélyben fognak hivatalt vállalni…

A Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által évente megrendezett tudományos ülésszak, mely 1994 óta kerül megrendezésre, ebben az évben április 3-6. között a Kultúrpalotában kerül rá sor.
Marosvásárhely az egyetlen olyan romániai egyetemi központ, ahol a diákok magyar nyelven hallgathatják az elôadásokat az orvostudományi karokon; hasonlóképpen a TDK olyan egyedülálló rendezvény Erdélyben, amelynek keretén belül a hallgatók magyar nyelven mutathatják be orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti szakdolgozataikat. Az évek folyamán az érdeklôdés jelentôsen megnövekedett ezen rendezvény iránt; az elsô TDK-n 6, az ötödiken 98, míg a kilencediken 256 dolgozat került bemutatásra.
Rendszeres meghívottak hazai diákok mellett magyarországi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági vendégdiákok is, lehetôséget teremtve ezáltal az egyetemek között újabb kapcsolatok létrehozására, illetve információcserére.

Az eddigi TDK-kon olyan neves egyetemi tanárok tartottak elôadást, mint: prof. dr. Szent-Györgyi András (Boston), prof. dr. Kunos György (Washington), prof. dr. Klein György (Stockholm), prof. dr. Simon Géza (Minneapolis), prof. dr. Renner Antal, prof. dr. Hamar János, prof. dr. Palkovits Miklós (Budapest).
A Tudományos Diákköri Konferencia célja a tudományos tevékenység népszerûsítése a diákok körében, a kutatómunkára való ösztönzés, a meghívott professzorok díszelôadásain alkalom nyílik szakmai újdonságok ismertetésére és megismerésére.
A konferencia nemzetközi jellege révén elôsegíti az egyes egyetemi központok (Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Marosvásárhely, Szeged, Budapest, Pozsony stb.) diákjai közti kapcsolatok kialakulását és fenntartását.

Bôvebb információk a 219-690-es telefonszámon, illetve a rendezvény hivatalos honlapján: www.tdk.mmdsz.ro .

Minden érdeklôdôt és támogatni vágyót szeretettel várnak.

Mikor valaki nagyon betintázik, eltérül. Aztán rendszerint el is terül. És akkor, mint azt már többen is rögzítették, jönnek a tetszhalálbogarak; elôször (a maguk különleges radarjával) a markecolók találják meg a hullarészeget, és átvilágítják, minôségi kontrollt végeznek, pénzt, ékszert (pl. jó gyûrût, ezüsttálcát), drága órát "tulajdonítanak el"... Azután jönnek a huligánok, megszabadítják felöltôjétôl, kalapjától, övétôl ... Végül érkeznek (mindig megkésve) az ügyetlen tolvajok, és lerángatják róla, ami még maradt: zakóját, cipôjét (ha nem egészen randa)... Egyszer egy hapsit ádámkosztümben vitt el a rohammentô-szolgálat, mivelhogy csupa úri cucc volt rajta.

Ezek járnak eszemben, mikor a haverhoz visz a metró. Elôkapom levelét, még egyszer átfutom. Feleségem kényszerített - írja -, hogy valamilyen depresszió elleni gyógyszert szedjek. (És elmondja, mit szed. Állítólag orbáncfûkivonatot tartalmaz.) Ô (a nej) már régóta tömi magát bogyókkal, de ô (a férj) hôsködött, neki nem kell. Pedig. "Az iskolában kétszer már úgy felhúztam magam, azt hittem, felrobbanok.... Muszáj volt nyugtatót szednem, pedig engem a gyenge nyugtató is padlóra küld, egy teljes napig olyan vagyok, mintha ébren aludnék."

Telehold volt, jut eszembe. Teleholdkor, magyarázta feleségemnek a háziorvosunk, az epeférgek is aktívabbak, attól a gyakori és tartósabb rosszullét. De a haver március elején írta levelét. Érdekes, jegyzi meg, hogy iskolájukban a finom lelkû, törékeny, halk szavú nôk (a tanárnôk) zokszó nélkül tûrik, hogy "borzalmas kölykek megalázzák ôket. Én meg keresztben akarom lenyelni azt, aki nem úgy viselkedik, ahogy szerintem kellene. A hülye persze én vagyok, mert itt minden a túlélésre megy... Túlélni azt az egy órát, azt az egy napot, az ellenszenves kollégát, az igazgatót, túlélni a tanévet, a megszorításokat stb."

Túl élni. Túl élni szerintem nagyszerû. Szerinte? Á. "Soraidból az a mondat cseng a fülemben, hogy itt van a fenekem alatt Budapest, és ezt csak ki tudom használni. Bevallom, hogy nem tudom. A budapestiek többsége nem tudja. A szemközti szomszédasszony úgy él, mintha kis faluban lakna. A két nagy fián kívül soha senki nem jár hozzá. Ennek ellenére a lakásban évente felújítanak valamit, hogy minek, azt nem tudom. Tanult kollégáim többsége sem különb. Néha elmennek a családdal vacsorázni, kirándulnak, nyaralnak. Olykor színházba mennek, csak úgy találomra. A kultúra nekik olyan, mint süteményen a porcukor: van, aki még tenne rá, van, aki lefújja.

A haveroméknak bérletük van az Operettszínházba, a József Attila Színházba és a Pesti Vigadó gyerekek számára szervezett koncert-sorozatára. (Hja, pedagógusok.) Neki még külön bérlete van a Zeneakadémiára. Más elôadásokra is elmennek, például a levél kelte elôtti napon a Vígszínházban voltak. De rajtunk ez is csak amolyan kristálycukor. Az Élet és Irodalmat nem olvasom, más lapokat sem. Könyvet fél éve nem vettem, az utolsó a Sorstalanság volt. Jaj, a Sorstalanság! Bár azt hiszem magamról, hogy liberális vagyok - valószínûleg ez sem igaz -, ez a Nobel- díjas regény tényleg botrány. A magyar írókat nemhogy felpörgetné a díj, hanem inkább letaglózza ôket. Nincs a könyvben semmi irodalmi erény, erô..."

A vásárhelyi írók sem csináltak karriert odaát. Talán Bartis Attila, akinek színpadra átírt regényét a Nemzeti mutatta be. Van az üzletekben egy vásárhelyi illetôségû szerzôtôl származó könyv, tudósít a haver, a Tolvaly Ferencé, aki a TV2 alapítója volt, és a száz leggazdagabb ember között van. A Méhes György fia pedig szintén "listavezetô", harmadik vagy negyedik a gazdagok százas topján.

A haveromnak nagyon hiányoznak a szülei. Alig költöztette át ôket, szerre szépen elhunytak. Hamvasztás, kisládikó, temetés itthon. Bûntudata rettenetesen bántja. "Hozzám mindig nagyon jók voltak, de én nem tudtam igazán jó lenni hozzájuk. (...) Most folyton azt kérdezem magamtól, minek van értelme. Mivel nincs jó felelet, csak tengek-lengek. Minden feleslegesnek tûnik. Például baromság, hogy jó autót vettem, mert a szüleimet nem tudom vinni, nem tudok hozzájuk menni. Akkor minek?"

Az amerikai metrón már a múlt század ötvenes éveiben is úgy loptak nagyjából, mint manapság. Kiszúrod a részeget, amint gyökkönt egyet-egyet, mellé ülsz, kibontod a Times friss számát (Budapesten vigyázni kell, milyen lapot választasz, megnéznek). Olvasol. Hátulról a társad benyúl a tintás hapsi zsebébe, kimarkecol ezt-azt. Pénzt vagy a bukszát. Ha gyanút fog a részeg, azt látja, hogy te mindkét kezeddel az újságot fogod. Tehát nem vájkálsz a zsebében; hallucinált. Na. És mikor a dohány megvan, leszálltok, és kész.

Mellém ül egy ilyen, bontja a Népszabit. Alig pánikolva állok fel, totyogok mellôle. - Undok fasi... - ereszti utánam, de bánom is én. Ismerem már a dörgést. És mint a viccben a rendôrfôkapitány, én is megtapogatom a zsebem, érzem a tárcámat, és kimondom: "Uraim, a közbiztonság - jó."

Végállomás, innen már csak annyi a haver lakása, mint mondjuk, otthon a fôtér alsó végétôl a felsôig. Lemenvén a lépcsôn, balra jó kis csehó mûködik, kitûnô barnasört csapolnak. Leugrom - vagyis pesti szlengben: lezúzok oda; mint egykor a Pufajkába. (Ami már nincs. Ki bánja.) Az elsô korsót csaknem egy lélegzetre húzom le, a hely tintái nézik, nem bántanak.

No, egyet még. Aztán "felzúzok" a haverhoz, vigasztalóba.

Hajnali 1 óra. A lépcsôház csendjét ajtócsapkodás és részeg kiabálása veri fel. A szomszédok közül senki nem mer ajtót nyitni. Tudják, a második emeleten lakó családfô tegnap fizetést kapott, éjfélkor jött haza, s a bérének nagy részét elitta. Most bódult fejjel a feleségén és két kiskorú gyerekén áll bosszút. Azok pizsamájukra kapott télikabátban, sebtében felhúzott csizmában menekülnek a közelben lakó rokonhoz. Az asszony arcán friss ütések nyomai. A családon belüli erôszak áldozatai.

Törvénykezdeményezés a családon belüli erôszak leküzdésére

A képviselôház jogi bizottsága a múlt héten vitatta meg a családon belüli erôszak megelôzését és leküzdését célzó törvénykezdeményezést. A cél világos, az európai normákkal összhangban álló szabályozás kialakítása. Errôl kérdeztük Székely Ervin RMDSZ- képviselôt, a jogi bizottság tagját. - Három törvénytervezetet terjesztettek elô, egyet Petre Roman, a másikat a liberális képviselôk, a harmadikat pedig a kormánypárti képviselôk egy csoportja. Ennek alapján kidolgoztunk egy közös tervezetet, amit a szenátus már elfogadott - mondta a képviselô. - A törvénykezdeményezés kimondja, hogy szükséges egy olyan országos bizottság létrehozása, amelynek feladata a megelôzés, valamint azon szabályzatok és törvénytervezetek kidolgozása, melynek eredményeképpen visszaszorítható a nôk és gyerekek elleni erôszak. Ezen túlmenôen létre kell hozni egy olyan intézményt, amely jogi, szociális, egészségügyi segítségben részesíti a családon belüli erôszak áldozatait. A jogszabály tartalmazza például a menedékhelyek létesítésének szükségességét, ahol "inkognitóban" lakhatnak az áldozatok. Egyes bûncselekmények miatt kirótt büntetések súlyosbítását is szorgalmazza. Eszerint a család elhagyása nem polgári, hanem büntetôjogi megítélés alá esik, ami legtöbb 3 év börtönbüntetéssel sújtható. Súlyosabb elbírálás alá esik a testi sértés, súlyos testi sértés, az emberölési kísérlet és az emberölés, ha azt a családon belül követték el.

Lassan halad a bizottság munkája a törvény elfogadásában, fél éve folynak már a viták, a törvénytervezet cikkelyei nagyon ellentmondásosak, de remélem, hogy a nyári parlamenti vakációig befejezzük a szakbizottságban való tárgyalását, s akkor a plénumban hamarabb haladunk az elfogadással - összegzett Székely Ervin.

Mit mond a statisztika?

A legutóbbi országos felmérés szerint a megkérdezett nôk 45 százaléka verbális, 29%-a fizikai és 7%-a nemi erôszak áldozata volt. Az elkövetô a házastárs, barát, partner vagy expartner. A partner által szóval megsértett vagy megfenyegetett nôk 61 százalékán fizikai erôszakot is elkövettek. Ezzel szemben a megkérdezett férfiak mindössze 31%-a vallotta be, hogy verbálisan zaklatta partnerét. A nemi erôszakot a férfiak szinte mindegyike tagadta. A falun élô nôk 50%-a a verbális és 32 százaléka a fizikai erôszakot jelölte meg, a városi nôknél az arány 42, illetve 27 százalék. Fizikai erôszakot többségében a társadalom középkategóriájába tartozó nôk esetében követtek el (55,7%).

Megyei helyzetkép

A Megyei Rendôr-felügyelôség múlt évi összesítése szerint is növekszik a családon belüli erôszak elôfordulása. Leggyakrabban a kiskorúak válnak a szülôk élettársának áldozatává. Az erôszakos bûncselekmények felét a családban követték el, többnyire ittas állapotban. Családtag áldozat 33 bûncselekmény esetében fordult elô. A 30 elkövetô közül 27 férfi és 3 nô. A bûntettek közül 3 emberölés, 2 emberölési kísérlet, 6 testi sértés, 2 halált okozó ütés, 4 csecsemôgyilkosság, 14 családelhagyás és 2 kiskorú bántalmazása szerepel a statisztikában. A 36 áldozatból 30 kiskorú, s ebbôl 22 0-13 év közötti. 2002. március 7-rôl 8-ra virradó éjszaka egy marosszentannai férfi négy, 1és 5 év közötti gyerekének oltotta ki az életét.

Az elsô lépés az igazságügyi orvosi bizonylat

- Tavaly júliusban hoztuk létre azt a nyilvántartást, amelyben külön megjelöljük a családon belüli agressziót. Azóta 70 esettel találkoztunk, ebbôl két esetben a férfi volt a fizikai erôszak áldozata - nyilatkozta dr. Hecser László fôorvos, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója. Itt egy 15 kérdéses kérdôív kitöltésére kérik fel az áldozatot, amelybôl a személyi adatokon kívül az otthoni viszonyokra is fény derülhet. A fôorvos hozzátette, az intézetben nem bûnügyi ankétot végeznek, az igazságügyi orvos elfogadja azt a kijelentést, hogy a látleletet igénylô személy agresszió áldozata volt. Megállapítják, hogy a nyilatkozata tárgyilagos-e, mivel okozták a sérülést, valamint annak súlyosságát. A Btk. szerint a húsz napon belül gyógyuló sebeket okozó agresszió könnyû, a 21-60 napon belül gyógyuló közepes, míg a 60 napon túl gyógyuló sérülés súlyos testi sértésnek minôsül. Az igazságügyi orvostani bizonylattal a sértett félnek kell a bíróságnál panaszt emelnie, hivatalból mindössze a 60 napnál hosszabb kórházi kezelést igénylô sérülések esetében indul rendôrségi eljárás.

*

Az elszenvedett verbális, fizikai agresszió vagy nemi erôszak következményeinek kezelésére nincsenek szakosodott intézmények. Az RMDSZ-képviselô által ismertetett törvénykezdeményezés és más intézkedések a behatóbb figyelem jelei. A rászorulók számára például segély-telefonvonalat létesítettek, s egyre több pszichológus biztosít lelki gondozást, tanácsadást a viselkedési zavarokkal küszködôknek. A családon belüli agresszióról mint jelenségrôl a megyeközpontban mûködô néhány ilyen intézmény szakembereivel beszélgettünk.

Lelki segítségnyújtás gyermekkorban

2000. június 6-tól mûködik a gyerekek és felnôttek tanácsadó központja a vásárhelyi 10-es Számú Általános Iskolában, ahol Varró Ildikó pszichológust kérdeztük a családon belüli erôszak körülményeirôl, az utóhatások enyhítésének lehetôségérôl.

- A szóban forgó esetek 80 százaléka konfliktusokkal, feszültséggel teli családi környezetbôl érkezik hozzánk. Általában az anyukák hozzák a gyereket, aki a szülôk válásának következtében kapcsolatkialakítási és viselkedési zavarokkal küszködik. Más esetben a tanáraik irányítják hozzánk az osztály fegyelmét megbontó nebulót. A legsúlyosabb esetek azok, amikor a rohammentô-szolgálat szakorvosa hozza az öngyilkosságot megkísérelt gyereket. Súlyos esetnek számítanak azok is, amikor a gyereket fizikailag bántalmazzák. "Egy 11 éves kisfiút az apja azért vert meg, mert elvesztett 10.000 lejt, amivel pálinkáért küldte. Rúgta, verte a gyereket, hátán, arcán jól látszottak az ütések nyomai" - meséli a pszichológus. Ilyen esetben a tanácsadói központtal együttmûködô szociális asszisztens a gyereket igazságügyi orvostani vizsgálatra viszi, a családban pedig szociális ankétot készítenek.

Az otthonosan, a terápiához és a lelkileg zaklatott gyerekek megnyugtatására berendezett szobában csoportos beszélgetést is tartanak. A szakember véleménye szerint eredményt akkor érhetnek el, ha a család minden tagja felvállalja a valóságot, s közös erôvel megpróbálnak változtatni a helyzeten.

Kiemelni az áldozatokat a környezetükbôl

"Azért jöttem, hogy segítsek" - ezzel a mondattal szokott belépni a segélykérô lakásába Pénzes Anna, a DOVE Alapítvány által finanszírozott Oblio telefonvonal vezetôje. Immár 36 éve szociális gondozó, az Obliónál a telefonvonal 2001. júniusi létesítése óta dolgozik, azóta 258 segélyhívást kaptak. Hívják ôket anyák, nagyszülôk, szomszédok, klinikák, alapítványok, ismeretlen telefonálók. - Egyik hívás sem alaptalan, ezért mindegyik esetben kiszállunk a helyszínre - mondja a szociális gondozó. - Az okok között szerepelnek a magatartásbeli zavarok. A gyerek erôszakot alkalmaz az iskolában társaival, valamint otthon szüleivel szemben.

Ugyancsak gyakori a kiskorúak bántalmazása, amikor a nyomor, munkanélküliség és lakáshiány miatt a felgyûlt feszültséget fizikai erôszak formájában gyerekeiken vezetik le a felnôttek. Pénzes Anna példaként említette annak az ötgyerekes anyának az esetét, akit kora ôsszel gyermekeivel együtt a részeg nagybácsi dobott az utcára, s emiatt három éjszakát a temetôben töltöttek. A szomszédok telefonáltak. A kivizsgálás eredményeképpen két gyereket bölcsôdében, a másik hármat a Forradalom utcai kiskorúak központjában helyeztek el, az anyának az éjjeli menedékhelyen biztosítottak szállást. Idôvel egy farmon munkahelyet találtak a szülôknek, ahol szolgálati lakást, élelmet is kaptak.

- Mivel a családi erôszak áldozatai elsôsorban a gyerekek, feltétlenül szükségesnek tartom azoknak azonnali kiemelését környezetükbôl és nagyszülôknél, nagynéniknél való elhelyezését, akik a törvény értelmében gondozási pótlékban részesülnek.

Pénzszerzésre kényszerített gyerekek

Viszonylag kevés a szexuális zaklatás miatt telefonálók száma, az esetek viszont súlyosak. Példaként említette annak a 4 éves kislánynak a történetét, akinek szülei elváltak, s a nagymamájával és apjával maradt. A nagymama jelezte, hogy amikor a fia iszik, a kicsivel alszik és molesztálja. A gyerek számára nevelôcsaládot szerzett a szociális asszisztens.

- Még most is borsódzik a hátam, amikor azokra a körülményekre gondolok, amelyekben munkanélküli szülôk tartják azokat a kiskorúakat, akiket pénzszerzésre kényszerítenek - mondja. Egy ismeretlen telefonáló értesítette ôket, hogy egy kisfiút förtelmesen megvert a börtönbôl frissen szabadult bátyja, mert az nem vitte haza a kétnapi koldulásból származó pénzt. A rendôrséggel a helyszínre kiszállva derült ki, hogy ugyanott a kiskorú lányokat prostitúcióra kényszerítették.

Pszichológiai és jogi tanácsadás

Alig néhány hete kezdte meg tevékenységét a kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézet keretében mûködô központ, amelyet a családon belüli erôszak megelôzésére, monitorizálására és leküzdésére hoztak létre. Itt Elena Micheu biztosít pszichológiai, Marius Ichim pedig jogi tanácsadást a hozzájuk fordulóknak.

- Immár tíz személy kereste fel a központot. Közös vonásuk, hogy valamennyi esetben az agresszív férj családját zsarolja. A válást kimondták már, de nem történt meg a javak elosztása, a házastársak egy fedél alatt laknak. A férfi gyilkossággal, a lakás felgyújtásával fenyegetôzik - meséli Elena Micheu. A szakember véleménye szerint a legnehezebb helyzetben a vidéken élô áldozatok vannak, akik az agresszorral egy háztartásban élnek, és a tettnek nincs tanúja. A tájékozatlanság miatt pedig nem ismerik jogaikat.

- A gyakorlat azt mutatja, hogy az emberek elvesztették a hatóságokba vetett bizalmukat - kapcsolódik a beszélgetésbe Marius Ichim. - Igaz ugyan, hogy családi perpatvar esetén megtörténik, hogy rendôrt hívnak, ám az érvényben levô jogszabályok értelmében mindössze rendbontásért és csendháborításért róható ki pénzbírság, amely az amúgy is szûkös családi költségvetést terheli.

Szükség van a menedékhelyre

Kolozsváron és Konstancán már évek óta mûködik a menedékház, amelyet rendôrök és polgárôrök ôriznek éjjel-nappal. Ott a családi erôszak áldozataivá vált nôk és gyerekek biztonságban érezhetik magukat, nem találja meg ôket a bántalmazó. Pszichológiai tanácsadásban részesülnek, ugyanakkor támogatják ôket munkahely keresésében, hogy anyagilag függetleníthessék magukat, valamint lakást keresnek számukra, ahol gyerekeikkel biztonságban lakhatnak. Vásárhelyen is nagy szükség van hasonló menedékhelyre, hogy a helyzet orvoslásáig biztonságba tudják helyezni a családi erôszak áldozatait.

*

Minden családban elôfordulnak összezördülések, s aki ezt tagadja, az valótlant állít. Ám ha az életkörülmények, az ital, a beszûkült látásmód, az erôszakos életvitel meggátolja a feszültség emberi, értelmes levezetését, már szükség van a társadalom beavatkozására. Ennek módozatai most vannak kialakulóban, mint az ankétunkból is kiderül. A sokoldalú figyelem, a társadalmi szolidaritás, remélhetôleg, hozzájárul a jelenség visszaszorításához. Az együttélés normáinak szigorodása pedig azokat kényszerítheti jobb belátásra, akik erre belsô meggyôzôdésbôl képtelenek.

Az új Munkatörvénykönyv alkalmazása

Mint ismeretes, a március elsejétôl alkalmazott új Munkatörvénykönyv átrendezi a munkáltatók és a munkavállalók viszonyát. Megszüntették a polgári szerzôdést, ennek helyébe bevezették az idôszakos alkalmazást, aminek alapján bárki több munkahelyen, 2, 4, 6, 8 órára is foglalkoztatható.

Kevesebb illegális alkalmazás

Megyénkben a munkaügyi felügyelôség nyilvántartása szerint összesen 35.000 személynek volt munkaviszonya polgári szerzôdés alapján, ezek közül mintegy 28.000-en két, vagy három helyre is bedolgoztak. Az új törvény értelmében március 21-ig 728 "konvenciót" idôszakos alkalmazási szerzôdésre változtattak. Az év elejétôl viszont nagyon sok személyt bocsátottak el. Márciusban - a törvény életbe léptetése miatt - összesen 2753 munkavállalási szerzôdést bontottak fel. A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy az elôzô évekhez viszonyítva, amikor ebben az idôszakban hivatalosan mintegy 115.000-120.000 embert foglalkoztattak megyénkben, az idén 108.769-en szerepeltek a számítógép adattárában. Ez az adat azonban csak részben tükrözi a valóságot, mivel a nagyobb cégek, mint a Selgros, vagy a Univers all, illetve az Unilever alkalmazottait azon a területi munkafelügyelôségen vették nyilvántartásba, ahol a cég székháza szerepel az okiratokban. Carmen Vamanu közgazdász, a munkaügyi felügyelôség fôfelügyelôje lapunknak elmondta, fegyelmi szempontból elônyt jelent a törvény alkalmazása, hiszen kevesebb lesz az illegális munkáltató. Ez az állami költségvetésnek többletjövedelmet, a munkásnak pedig biztonságot jelent. A különbözô helyen kifejtett idôszakos munkát beleszámítják a régiségbe. A törvény szerint 2003. december 31-ig a munkakönyveket mindenkinek kézbesíteni kell, hogy az új követelmények szerint ebbe be lehessen majd jegyezni mindazokat a munkahelyeket, ahol a munkavállaló tevékenykedik. Így mindenkinek ajánlott, hogy hozza napirendre a munkakönyvbeni nyilvántartást. A törvénynek még vannak hiányosságai, ezeket a területi munkafelügyelôségek jelezték a minisztériumnak, remélhetôleg kormányhatározattal pótolják a joghézagot.

Összehangoltabb munkaerôpiac

Egy másik vetülete az új munkatörvény bevezetésének a munkaerô-fluktuáció. Mivel akár két órára is alkalmazható valaki, várható, hogy a munkaerôpiacon nagyobb lesz a mozgás. Ez az aspektus megtévesztô is lehet, hiszen elméletileg csökkenni fog a hosszú távú munkanélküliség, azonban - bár a hivatalos okiratokban bizonyos személyek alkalmazottakként jelennek meg - átlagban véve a foglalkoztatás nem éri el a 100 százalékos arányt. Az új törvény másfajta feladatok elé állítja majd a munkaerô-foglalkoztatási ügynökségeket is. Eddig is megtörtént, hogy egy cég hozzájuk fordult azzal a kéréssel, hogy alkalmazna bizonyos szakmát végzett munkásokat, azonban az igényelt idôszakban ilyenek nem szerepeltek a nyilvántartásban. Így tehát az átképzést is rugalmasabban kell majd megszervezni, s ezt a munkát szükség lesz összehangolni az oktatási tevékenységgel. A munkaerôt illetôen a gazdasági egységeknek kell majd jobban alkalmazkodniuk az új helyzethez. Ez valójában azt jelenti, hogy alaposabb, elôrelátóbb munkatervet kell készítsenek, aminek része kell legyen a humánerôforrás-marketing is. A törvény következményeinek szociális aspektusait érintôen a szakszervezeteknek is aktívabb kapcsolatot kell kiépíteniük a munkaerô-elosztó és -képzô ügynökséggel, illetve a különbözô társadalomvédelmi szervezetekkel. Az átalakuló piacgazdaságban nem lehet egyensúlyt tartani a munkaerô-szükséglet és a munkanélküliség között, hiszen a fejlettebb országokban is vannak és mindig is lesznek munkanélküliek - vélte Farcas Regina hivatalvezetô. Hatékony információcserével a munkáltatók, a munkaerôt kezelô hivatalok, az oktatási egységek, illetve a különbözô állami és civil szervezetek összefogásával az új munkatörvény bevezetése miatt megváltozott helyzetben hosszú távon viszont csökkenthetô a munkanélküliség, az újfajta szerzôdéseknek köszönhetôen pedig felértékelôdhet a munkaerô, s ez egyértelmûen gazdasági fellendülést eredményezhet - tudtuk meg az illetékes hivatalvezetôktôl.

A fenti kijelentés Serban Mihailescu kormányfôtitkáré, aki tegnap rövid látogatást tett a marosvécsi kórházotthonban. Mint mondta, látogatásának kizárólagos célja az otthonban levô fogyatékos gyerekek helyzetének a felmérése. Pokorny László igazgatóval, majd a helyhatósággal folytatott megbeszéléseken, amelyen Ovidiu Natea prefektus is részt vett, arra a konklúzióra jutottak, nem jó dolog, hogy az otthonban együtt vannak a felnôttek és a gyermekek, ezért úgy határoztak, hogy a megyei gyermekvédelmi hatóság koordinálásával családi jellegû elhelyezési központokat építenek. Ugyanis, jelenleg amellett, hogy egy helyen vannak a felnôtt betegekkel, az elhelyezési körülmények sem megfelelôek. Erre egy 30 milliárdos program készült, ennek köszönhetôen családias körülmények között gondozhatják a hátrányos helyzetû gyermekeket. A kormányfôtitkár egy ilyen otthont is meglátogatott, s tapasztalta, hogy két-három hét alatt látványosan javult a gyerekek állapota (például megtanultak egyedül étkezni). Nem gyógyszerekkel kell elkábítani a gyerekeket, mondta, mert azokból pont olyan tehetetlen felnôttek lesznek, hanem foglalkozni kell velük, és akkor meglátszik az eredmény. 60 gyereket már vásárhelyi otthonokban helyeztek el, a Vécsen levô 82 gyermek számára helyben építik fel a családi otthonokat. Bár voltak más alternatívák is (Jedd, Marosszentanna), a tegnapi látogatáson meggyôzôdtek, hogy a legmegfelelôbb hely Marosvécs.

A miniszter szerint a kórházigazgató s a helyhatóságok is egyetértettek a programmal, s a tervek szerint jövô tavaszra elkészülnek az (egyszintes) épületek. Az új intézményekbe megfelelôen képzett személyzetre van szükség, és a miniszter olyan fizetést ígért, amely vonzóvá teszi a "szakmát" a fiatalok számára is.

A sajtó egy részét nem maga a téma érdekelte, hanem az, hogy le szándékoznak-e váltani a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetôjét (mire a miniszter azt válaszolta, hogy ez nem az ô dolga), vagy, hogy mit szól azokhoz az úgymond, követelésekhez, amelyek a múlt hét végi RMDSZ-önkormányzati tanácskozáson megfogalmazódtak. A kormányfôtitkár röviden azt mondta, hogy két év alatt mind az RMDSZ, mind az SZDP pragmatikussá vált, ismerik egymást, tudják mit várhatnak el egymástól, s az RMDSZ-nek különben sose voltak "futurista" követelései.

Állásbörze

A megyei munkaerô-foglalkoztatási ügynökség április 11-én 9 órától általános állásbörzét szervez Marosvásárhelyen, a Szakszervezetek Házában, illetve a területi ügynökségek székhelyén, Szászrégenben pedig a Szabad Szakszervezetek Egyesületének Petru Maior utcai székházában. Ezeken várhatóan fa-, bôrfeldolgozó, textilipar, kereskedelem, biztosítás, pénzügyi tanácsadás és különbözô szolgáltatás terén keresnek majd munkavállalókat. Februárban a munkaerô- foglalkoztatási ügynökség nyilvántartásában 18.819 munkanélküli szerepelt, megyénkben a munkanélküliségi ráta 7,28 százalék, az országos arány 8,3 százalék. A januártól beindított szakmai átképzô tanfolyamokon jelenleg 207 munkanélküli vesz részt. Áprilisban újabb kurzusokat indítanak, amelyen várhatóan 60 személy tanulhat majd szakmát. Az elmúlt idôszakban megnövekedett az igény a báros, eladó, szakács iránt, ami arra utal, hogy inkább a turisztikai szolgáltatásokban lesz inkább munkahely. A nyilvántartások alapján az ügynökségen megállapították, hogy nagy az áramlás a textilszakmában, ami azt jelenti, hogy ezen a területen az állami szférából a magánterületre és ezen belül is a különbözô cégek között váltják egymást a készruhagyártók.

A különbözô szakmai tanfolyamokon kívül az országos munkaerô-foglalkoztatási ügynökség az idén több állásbörzét is szervez majd. Április 11-e után a legközelebbit május 9-én tartják, ezt kizárólag a romáknak szánják, hiszen közismert, hogy ebbôl a kategóriából kerül ki a legtöbb munkanélküli. Továbbá június 6-án a hátrányos helyzetûeken szeretnének majd segíteni állásbörzével, míg szeptember 26-án a középiskolát és egyetemet végzetteknek rendeznek találkozót munkaadókkal - tudtuk meg a hivatal sajtótájékoztatóján.

A tervek megvannak, jöhetnek a befektetôk

Sikeresnek minôsítette, részben a helyi tanács által fizetett, amerikai útját Viorel Bubau, marosszentannai polgármester. Tíznapos látogatásának eredményérôl, a marosszentannai polgármesteri hivatal dísztermében számolt be, a helyi tanács soros ülése keretében.

Viorel Bubau New York polgármesterének meghívására utazó kormányküldöttség tagjaként vett részt azon a körúton, amelynek célja megismerni az amerikai közigazgatási intézményeket, s befektetôket vonzani Romániába. A küldöttség meglátogatta a New York-i polgármesteri hivatalt, rendôrséget, kereskedelmi kamarát, az amerikai- román üzletemberek társaságának székhelyét, s találkozott a Romániából származó, jelenleg jól menô vállalkozásokat vezetô üzletemberekkel is .

- Személyesen ismertettem azokat a befektetési lehetôségeket, amelyekkel mi Szentannára várjuk az amerikai üzletembereket - számolt be a polgármester. - A jelenlevôk különösen a fiatalok számára építendô lakásokról, a község roma lakói életkörülményeinek javítása érdekében kidolgozott terveinkrôl érdeklôdtek bôvebben. Beszámoltam arról is, hogy ki szeretnénk építeni a csatornahálozatot, bôvíteni szeretnénk a helybéli iskolát, s községszinten szeretnénk beindítani azt az internetklubot, amelyben ingyenesen, korszerû feltételek mellett csatlakozhatnak a világhálóra a diákok, fiatalok. Felajánlottam, hogy a hivatal területet biztosít a befektetôknek, amennyiben azok hajlandóak vállakozásba kezdeni a község területén. Lehetôségként említettem egy környezetkímélô hulladéktároló elkészítését, egy nagyáruház megépítését. A beszélgetések során szó volt az úthálozat korszerûsítésérôl is. Az amerikai üzletemberek hiányosságként említették, hogy más országokéval ellentétben a román törvénykezés nem teszi lehetôvé az útjavításba befektetett pénzösszegek megtérülését. Ezt a problémát ismertetni fogom a kérdés megoldásában illetékes megyei, parlamenti képviselôkkel. Számos ígéretet kaptam az amerikai üzletemberektôl, s reménykedem, hogy hamarosan kézzel fogható eredménye lesz amerikai útamnak - vélekedett Viorel Bubau, aki azt is elmondta, hogy a helyi tanács határozatot fogadott el Szentanna várossá nyilvánítása érdekében. Az elképzelés szerint a községközpont, Udvarfalva, Várhegy és Bárdos alkotná az új városkát. Szentanna a várossá válás fontos feltételei közül csak a csatornahálózatra vonatkozót nem tudja egyelôre teljesíteni, de amennyiben a SAPARD-pályázaton megnyerik a pénzt, év végéig ezt a feltételt is teljesíteni fogják. Hamarosan referendumot fognak szervezni, amelyen a lakók véleményét is megkérdik a várossá alakulással kapcsolatban.

A továbbjutásra továbbra is a Romgaz-Elektromaros a fô esélyes

A szlovéniai Celjében került sor szombaton a nôi teke Bajnokok Ligája C selejtezô csoportjában az elsô forduló küzdelmeire. A csoportban a Miroteks Celje mellett a marosvásárhelyi Romgaz-Elektromaros és az ausztriai Sonnenhof Schattendorf (magyar nevén Somfalva) csapatai érdekeltek.

Már ezen az elsô megmérettetésen nyilvánvalóvá vált, hogy a döntôbe jutásért a Miroteks és a Romgaz-Elektromaros fog harcolni. Ezúttal egy izgalmas találkozón - a hazai pálya elônyét és marosvásárhelyiek kevésbé jó teljesítményét kihasználva - a szlovén csapat szerezte meg a gyôzelmet. A mindössze 21 f