|
LV. évfolyam 68. (15335.) sz. |
2003. március 22., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A reform kényelmetlen, de szükségszerû
Nem az a mániánk, hogy csökkentsük a kórházi ágyak számát, hanem az anyagi, pénzügyi és humán forrásokat szeretnénk hatékonyabban felhasználni. A fenti kijelentés a pénteki videokonferencián hangzott el, amikor a mniszterelnök az egészségügy reformjáról, illetve az intézkedéseket kísérô elégedetlenségekrôl beszélt.
Mint mondta, megérti, hogy egyes érintetteknek nem tetszenek ezek a valóban nem kedvezô, de szükségszerû intézkedések. Mert valóban, az orvosok, egészségügyi káderek egy része kiépítette a maga kis meleg fészkét a nagyobb városokban, egészségügyi központokban, s nem igazán veszi jó néven, ha esetleg le kell mondania megszokott kényelmérôl. Az sem igaz, hogy orvosok százai válnak munkanélkülivé - tette hozzá -, hiszen sok településen van orvoshiány, ahová elmehetnek dolgozni.
Ami a kórházakat illeti, mondta, vannak olyanok, ahol alig van beteg, illetve vannak olyan páciensek, akik telente bevonulnak úgymond többhetes kezelésre egy-egy kórházba. Ezek - megítélése szerint - nem normális dolgok, az ilyen kórházakat szociális otthonná kell alakítani, ahol majd a szükséges egészségügyi ellátást a jelenlegi orvosi- egészségügyi létszám 15-20 százaléka is el tudja látni. A többiek pedig oda mennek, ahol valóban szükség van rájuk, mondta Adrian Nastase.
Lehet igaza a miniszterelnöknek. Azonban az érem másik oldala az, hogy a kisebb városokban például a helyhatóságok mennyire fogékonyak arra, hogy saját közösségük (választóik) számára az orvosi ellátáshoz megfelelô körülményeket teremtsenek: tisztességes munkakörülményeket, tisztességes életfeltételeket, akár lakást is, vagy egyéb vonzó feltételeket, mert ha ezek együtt vannak, akkor akár fiatal orvosok, egészségügyi káderek is kapva kapnak az alkalmon életük megalapozásához. Ilyen feltételek mellett a helyhatóságok is megfelelô követelményeket támaszthatnak az orvosi- egészségügyi szolgáltatásokkal szemben.
Ellenzéki bizalmatlansági indítvány
Az ellenzéki pártok pénteken bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kormány ellen a kormányzati felelôsségvállalással elôterjesztett korrupció elleni törvénycsomag ügyében.
A bizalmatlansági indítványt a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt és a Nagy-Románia Párt 173 képviselôje, illetve szenátora írta alá.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem csatlakozott a bizalmatlansági indítványhoz, mivel parlamenti együttmûködési megállapodást kötött az idei évre a kisebbségben kormányzó Szociáldemokrata Párttal.
Az ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványa jórészt a miniszterelnök személyével foglalkozik. Adrian Nastasét azzal vádolják, hogy rekord idôn belül igen tekintélyes vagyonra sikerült szert tennie, amit sem hivatali fizetése, sem kis vidéki magángazdaságának jövedelme nem igazolhat.
A bizalmatlansági indítvány szerint a miniszterelnök közvetlenül irányított számos korrupciógyanús ügyletet. Ugyancsak korrupcióval vádolták meg Nastase kormányának több tagját, köztük Miron Mitrea közlekedési, Dan Ioan Popescu ipari és Dan Matei Agathon idegenforgalmi minisztert.
Adrian Nastase meglepetésének adott hangot a törvénycsomag kapcsán benyújtott bizalmatlansági indítvány miatt, mondván, eddig épp a liberális és a demokrata párt politikusai voltak, akik azt mondták: túlságosan nagy a korrupció Romániában és a kormány támogatja azt.
A miniszterelnök elismerte, hogy a kormány megkésve lépett fel a korrupció ellen. Szavai szerint ezért minden, 1989 után alakult kormányt bírálat érhet.
A kormány szerdán terjesztette elô kormányzati felelôsségvállalással a korrupció elleni törvénycsomagot. A kormányzati felelôsségvállalás azt jelenti, hogy a törvényhozás nem tart vitát, a törvény elfogadottá válik, ha három napon belül nem nyújtanak be miatta bizalmatlansági indítványt a kormány ellen.
A bizalmatlansági indítvány esetleges elfogadása a kormány bukásával jár. Errôl hétfôn szavaznak.
Március 21-én az Európai Unióhoz tartozó országok iskoláiban a tavasz beköszöntét ünneplik. Az e napon szervezett viták, vetélkedôk célja, hogy a legfiatalabbak is megismerkedjenek az Európai Unió céljaival, s tevékenyen bekapcsolódjanak az unió jövôjének alakításába. Az interneten megfogalmazott felhívás ugyanakkor ötleteket is nyújt arra vonatkozóan, hogy a pedagógusok mit tehetnek annak érdekében, hogy ez a nap a tavasz mellett Európa napja is legyen. A marosvásárhelyi 17-es Számú Általános Iskolában Gyermekeink, az élet tavasza címmel szerveztek mûsorrral egybekötött vetélkedôt, Maria Bucur, Bajkó Zsuzsánna, Ferenti Alexandru és Macarie Emilia tanítók, valamint az idegen nyelv katedra tanárainak vezetésével.
Az ünnepségen állampolgári ismeretekbôl a hatodikos diákok illetve a másodikos társaik bizonyították tudásukat, Bajkó Zsuzsa volt és jelenlegi tanítványai mutattak be tavaszi gyermekjátékokat, majd angol és francia nyelvû mûsor következett.
Az eseményen részt vettek a tanfelügyelôség vezetôségének képviselôi is.
Mostanság egre többet gondolok Nádimra és Kerimre, Irakból érkezett egyetemi csoporttársaimra. A többség valamiféle csodabogárnak tekintette ôket, engem az egzotikum iránti kíváncsiság hajtott feléjük. Így az sem érdekelt - a nyolcvanas évek elején vagyunk - , hogy a külföldi diákok bentlakása körül folyamatosan cirkáltak az egyen- és civilruhás biztonságiak, elvégre a szocialista internacionalizmus jegyében meghívott vendégdiákoktól mégsem tilthattak nyíltan.
Barátok lettünk, bár nem egészen olyan módon, ahogyan elképzeltem. Rövidesen kiderült, hogy gondolkodásmódjuk gyökeresen különbözik az enyémtôl. Megtanítottak néhány arab szóra és mondatra, a szakasznyi klasszikus arab szerelmesverset, amit akkor bemagoltam, ma is kívülrôl fújom. Az arab ábécével is ismerkedtem, ám az írt vagy nyomtatott szövegek kisilabizálása soha nem sikerült megnyugtató módon, a nevemet viszont gond nélkül le tudom írni arabusul is. Megkínáltak konzervbôl valami rettenetes ízû arab specialitással, s a segítségemmel kutattak fel a szocialista hiánygazdasági kereskedelemben egy-egy olyan üzletet, ahol ezt-azt megvásárolhattak, de jégszekrényt - noha nagyon sokat kerestük - nem sikerült találni. Éppen kifogyott a készlet, mint annyi minden egyéb, mint például a vécépapír is, amit roppant csodálkozással vettek tudomásul.
Igazán közel azonban soha nem kerültünk egymáshoz. Mintha képtelenek lettek volna bármiben is elmélyülni, folyton a felszínen, a nôkön, az autókon járt az eszük, a tanulással sem ölték magukat. Valószínûleg nem is tartoztak a lángelmék közé, s azért jöttek külföldre, fizetéses egyetemre, mert csak így reménykedhettek diplomában.
Az is lehet azonban, hogy a háború elôl menekültek. Irak éppen Iránnal állt nyílt konfliktusban, s diákokként távolra kerültek a harctértôl. Természetesen kíváncsi voltam az okokra, szerettem volna egy kicsit a Közel-Kelet kulisszái mögé is betekinteni, de csak elutasítást kaptam. A mindig mosolygós Nádim ilyenkor elkomorodott és másra terelte a szót, Kerim pedig legfeljebb morgott valami érthetetlent. A félszavak mindig Szaddám Huszein rendszerének feltétel nélküli támogatásáról biztosítottak, ám az a komolyság, amely ilyenkor arcukra ült, teljesen idegen volt minden egyéb megnyilvánulásuktól. Abban az idôben történt Anvar el-Szadat egyiptomi elnök meggyilkolása, akit az arabok közül sokan azzal vádoltak, hogy az Izraellel megkötött Camp David-i békével elárulta ügyüket. Egy alkalommal szóba került jelenlétünkben is a dolog. Áruló - komorodott el Nádim, feszült, ideges lett hirtelen, mint soha máskor, majd azonnal másra terelte a szót.
Abban az idôben keveset tudtam Irakról és Szaddám Huszein még fiatal rezsimjérôl, számomra Irak csupán a szocialista táboron túli szabadságot jelentette. Ezért csak most, utólag tûnik fel viselkedésük furcsasága, s nehéz eldönteni mennyi volt szavaikban a meggyôzôdés, vagy a keleti emberekre oly jellemzô, történelmi félelmekbôl fakadó képmutatás.
Manapság - mondom - sokat gondolok Nádimra és Kerimre. Hol vannak, mit csinálnak, hogy vészelték át a szaddámi diktatúra évtizedeit? Érdekükben is szurkolok az amerikai akció gyors sikeréért.
Tegnap délben került sor Bukarest központjában arra az eredetileg szerdára tervezett tüntetésre, amelyet az Alfa Kartell, az Országos Szakszervezeti Tömb, a Román Demokratikus Szakszervezetek föderációja és a Fratia Szabad Szakszervezetek Föderációja szerevzett, szociális jogok eléréséért.
A kormány protokollumot írt alá a szakszervezeti képviselôkkel, amely szerint a jövô héttôl tárgyalóasztalhoz ülnek azoknak a követeléseknek a megvitatása céljából, amelyekkel a tüntetôk az utcára vonultak.
Tegnap délután a szövetségi elnöki hivatalban találkozott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Takács Csaba ügyvezetô elnök az 1990. márciusi marosvásárhelyi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával. Az RMDSZ részérôl még Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke. Az RMDSZ képviselôi ányújtották azokat az adományokat, amelyeket az ügyvezetô elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatok hozzátartozóinak, illetve a meghurcoltaknak.
A csütörtöki tömegtüntetés után pénteken újabb hatalmas tiltakozó akció volt Athénban. A rendôrség szerint 150 ezer, a szervezôk szerint több mint 200 ezer ember tiltakozott az iraki háború ellen a görög fôváros utcáin. A tüntetô menet vonulásának végpontja az amerikai nagykövetség volt, amely a háború kitörése óta biztonsági okokból zárva tart a nem szûnô tiltakozások miatt. Az utóbbi években nem voltak a mostanihoz fogható heves és tömeges tüntetések a görög fôvárosban - írta jelentésében az AFP.
Több ezer - a rendôrség szerint 17 ezer - ember tüntetett Brüsszelben az Irak-ellenes angol-amerikai offenzíva második napján. A tiltakozó megmozdulás idôben egybeesett az Európai Unió brüsszeli csúcsértekezletével. Az Európai Szakszervezetek Szövetsége által szervezett megmozdulás részvevôinek többsége a három legnagyobb belga szakszervezet tagjai közül került ki, de néhány francia, német és osztrák szakmai szervezet is elküldte képviselôit a tiltakozó akcióban való részvételre. Több száz brüsszeli diák is csatlakozott az amerikai-brit fegyveres akciót elítélô tüntetéshez.
Koppenhágában, a parlamentnek otthont adó Christianborg- kastély épülete elôtt több mint ezer középiskolás tartott tüntetést és ülôsztrájkot a háború ellen, valamint amiatt, hogy a dán kormány támogatja az amerikai-brit háborús erôfeszítéseket. Ezzel egy idôben néhány Amerika-barát fiatal ellentüntetést tartott amerikai zászlók alatt.
Három tüntetô és egy rendôr életét vesztette pénteken a jemeni fôvárosban az iraki háború ellen tiltakozó tüntetôk és a rendfenntartó erôk közötti összetûzésben.
Ezt az AFP francia hírügynökség jelentette a jemeni rendôrségrôl szerzett értesülésre hivatkozva.
Szanaában a hagyományos pénteki muzulmán ima után többezres - az AP hírügynökség szerint mintegy 30 ezres - dühös tömeg megpróbált az amerikai nagykövetség épülete elé vonulni. A jemeni rendôrség elôbb könnygáz és vízágyúk bevetésével próbálta meg feloszlatni az Amerika- és Izrael-ellenes jelszavakat skandáló tüntetôket, majd a rendfenntartók automata fegyverekbôl figyelmeztetô lövéseket adtak le. A tüntetôk kövekkel dobálták a rendôröket, és a kilôtt könnygázgránátokat is visszadobálták ez utóbbiak sorai közé.
Háborúellenes tüntetéseket tartottak pénteken más muzulmán országokban, területeken is.
Ciszjordániában és a Gázai övezetben összesen közel 30 ezer palesztin tiltakozott a háború ellen, és bírálta egyúttal a Nyugat-barát politikát követô arab országokat. A Jordán folyó nyugati partján fekvô Nábluszban ötezer palesztin vonult az utcára iraki zászlókat lengetve és Szaddám Huszein iraki elnök képmását a magasba emelve: a tüntetôk arra buzdították Huszeint, hogy rakétákkal és vegyi fegyverekkel intézzen támadást Tel-Aviv ellen. Hasonló, többezres tüntetések zajlottak Túl-Karmban és Dzsenínben is, míg Gáza városában 15 ezren vonultak fel. Szaddám Huszein nagy népszerûségnek örvend a palesztinok körében, mert támogatja a 2000 szeptemberében kezdett Izrael-ellenes palesztin felkelést (intifáda) és pénzt osztogat a palesztin merénylôk családtagjainak - jegyezte meg az AFP.
Izraelben, ahol a lakosság és a politikai vezetôk többsége támogatja a háborút, szélsôbaloldali tüntetôk 25 fôs csoportja szervezett háborúellenes megmozdulást Tel-Avivban.
Az Irakkal határos Szíriában másfél ezer palesztin tüntetett a háború ellen a fôváros, Damaszkusz mellett fekvô Jarmuk menekülttáborban. Bahrein fôvárosában, Mananában pedig a rendfenntartók könnygáz bevetésével oszlattak fel egy 300 fôs, spontán módon szervezôdött háborúellenes tüntetést az amerikai nagykövetség elôtt.
Bangladesben több ezer ember vonult az utcára az esô ellenére is a fôvárosban, Dakkában a háború ellen tiltakozva. A kenyai Mombasában - Kelet-Afrika legnagyobb kikötôvárosában - szintén több ezer muzulmán tüntetett az Irakban kezdett amerikai-brit hadmûvelet ellen.
Amerikai és brit egységek az iraki kuvaiti határt átlépve, csütörtök éjszaka óta több fronton folytatják elôrenyomulásukat a dél- iraki sivatagban. Péntek délelôtt amerikai tengerészgyalogosok elfoglalták a Bászrától nem messze lévô Umm-Kaszr dél-iraki kikötôváros új kikötôjét, magát a várost nem. Több mint 250 iraki katona megadta magát. A Délkelet-Irakban harcoló amerikai erôknek a jelek szerint nagyrészt sértetlen állapotban sikerül elfoglalniuk a rumailai olajmezôket. Magukat meg nem nevezô amerikai hírszerzési források szerint speciális egységeknek sikerült biztosítani a kirkuki olajlelôhelyek védelmét. A szövetséges légierô péntek hajnal óta támadja a kurdok lakta észak-iraki autonóm területhez közel esô Moszul városát. Az AFP jelentése szerint Bagdad normális ünnepi képet mutatott pénteken, a muszlimok szokásos heti pihenônapján. Abdellatif Homeim, Irak egyik legmagasabb rangú vallási vezetôje a bagdadi Kum al-Marek mecsetben az amerikaiak felkutatására és legyilkolására szólított fel. Az iraki tájékoztatási miniszter szerint Szaddám Huszein túlélte azt a légitámadást, amelyet péntekre virradó éjszaka intéztek az elnök családjának egyik palotája ellen. Ugyanakkor amerikai hírszerzési források szerint az iraki elnök idôsebb fia, Udaj életét vesztette a csütörtök hajnali légitámadásban.
Ez a felelôsség sokféle módon csapódik le. A kérdés még élesebben vetôdik fel, ha az értelmiség megfosztottságára, partra vetettségére gondolunk. Márpedig az erdélyi magyar értelmiség nem vállalja mindig a sorsközösséget saját népével, jelentette ki Csíky Boldizsár, a Pro Európa Liga társelnöke, a Tolerancia Hete keretében tartott, Metamorphosis Transsyilvaniae - Az erdélyi magyar értelmiség és a sorsközösség kérdése címû kerekasztal- beszélgetésen.
A rendezvény, amelyen alig pár magyar és román értelmiségi vett részt, a PEL eddig szokásától eltérôen, magyar nyelven folyt, az erdélyi értelmiség felelôsségérôl folyt a vita. A kérdés, derült ki, másképp vetôdik fel a diktatúrában és a "sajátos" román demokráciában. Az az orvos, tanár, újságíró, író, mérnök, akit a titkosrendôrség megrugdosott, sarokba szorított, elszakították a családjától, olyan kategória, amely megértésre talál bárki szemében, de nem egy olyan kategória, amelyre közvetlenül rá van bízva egy népcsoport teste-lelke, szelleme.
A második esetben a dolog komolyabb, különösen akkor, ha ezeket az értelmiségieket se nem rugdosták, se nem állították félre, tették lehetetlenné a boldogulásukat, hanem megfelelô körülmények között, megbecsült státusban, tiszteletnek örvendve éltek, és egy nagyobb darab kenyérért mégis elmentek.
Ezzel a koncepcióval ellentétben áll a személyi szabadság kérdése, hszen évtizedek óta harcolunk azért, hogy a sorsunkat kézbe vehessük és a gyerekeink jövôjét vagy saját szakmai ambícióinkat elôtérbe helyezhessük. Ennek a két koncepciónak a szembehelyezésérôl, kibékítésérôl, tisztázásáról folyt csütörtök délután a Bernády Házban a vita. Szó esett arról is, hogy a tolerancia szellemében nagyon kevés román kezdeményezés van a magyar kultúra irányába, történelmi kérdések megítélésébe, ezzel szemben sok a magyar kezdeményezés, és arról is, hogy a kirajzolódó európai közösségben élés milyen irányba fogja elmozdítani ezt a kérdést, erôsíteni vagy gyengíteni fogja az értelmiség helyben maradásának ügyét.
Csíky Boldizsár szerint azzal, hogy a PEL magyar nyelven szervezte meg a beszélgetést, kiderült, hogy ez olyan tényezô, amit elhanyagoltak, abból a meggondolásból, hogy "Isten igéjére nagyobb szüksége van a hitetlennek, mint a hívônek". Ez azonban, derült ki, nem volt helyes. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke úgy értékelte, hogy érdemes ilyen ôszinte vitákat szervezni, és azt a románoknak is végighallgatni. Erdélyben, sajnos, a politikusok vannak elôtérben, s ez kizárja az értelmiség hangját.
Milyen mértékben vannak felkészülve a polgári védelemmel megbízott szakemberek, milyen állapotban vannak a légvédelmi óvóhelyek, a felszereltség? - errôl tárgyaltak tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban a Marosvásárhelyi Polgárvédelmi Felügyelôség szakemberei, Dorin Florea polgármester, valamint Fodor Imre alpolgármester.
- A lakosságnak semmi oka a pánikra, hiszen Románia nincs háborúban. A napokban a polgári védelem terén észlelt fokozottabb tevékenység mindössze megelôzô jellegû, semmi szín alatt nem az esetleges készenléti állapot jele - mutatott rá Dorin Florea. Ezzel szemben a tegnaptól állandó ügyeletet létesítettek a prefektúra, a Megyei Közegészségügyi Igazgatóság, valamint a megye valamennyi polgármesteri hivatalában. Fodor Imre rámutatott: idôszerûsítik a Katasztrófa- elhárító Bizottság névsorát, amelyen feltüntetik az esetleges beavatkozás esetén riasztható személyek telefonszámát is. Ezt követôen a városi polgári védelmi felügyelôség szakemberei szólaltak fel, ismertetve a hatáskörükbe tartozó felszerelések mûszaki állapotát. Kiderült, a városszinten létezô 64 tömbház alatti óvóhelybôl mindössze 31 szabad, 33-ban a lakók pincehelyiségeket alakítottak ki. Ezenfelül az alagsorokban víz van, patkányok szálláshelyévé váltak. A speciális óvóhelyek építésekor ugyan kiépítették a szellôzôrendszert, ám hiányzik a szûrôberendezés, mivel az nagyon drága. A rádióösszeköttetésért felelôs szakember elmondta, a készülékek régiek, de mûködôképesek. A gázálarcokról is szó esett. Elmondták, az Azomures vegyi kombinát vezetôsége biztosította mind a 3700 alkalmazottja számára a gázmaszkokat, s ezenfelül 500 darabot tartalékol. Az Aquaserv ÖV. mindössze a vízüzemnél dolgozó személyzete számára vásárolt gázmaszkokat. A gázálarc csak 20-30 percig védi használóját rendkívül fertôzött környezetben, tették hozzá a szakemberek. Véleményük szerint az esetleges vegyi baleset esetén az emberek maradjanak lakásuk egy hermetikusan elzárható helyiségében (legcélszerûbbek a termopán ablakokkal felszerelt szobák, a nyílásokat pedig szigetelôszalaggal zárják le). Kiderült, nem a buzaui Romcarbon cég a gázálarcok kizárólagos gyártója, azonban egyetlen Maros megyei cég sem rendelt tôlük, így szabad árusításban nem vásárolható meg az amúgy 1,5-2 millió lejbe kerülô cikk.
Zrínyi Ilona matematikaverseny
Csütörtökön délután a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum dísztermében díjazták a Zrínyi Ilona matematikaverseny nyerteseit. A Kárpát-medencét átfogó vetélkedô Maros megyei szakaszán az idén 1800 III-VIII. osztályos tanuló vett részt.
A kecskeméti Mategye Alapítvány által szervezett tantárgyvetélkedôt a ’90-es évek elején Major Levente tanárnak köszönhetôen már vendégül látták megyénkben. Az objektív okok miatt abbamaradt sorozat újraindítását Dáné Károly szaktanfelügyelô szorgalmazta, majd az Appendix Egyesület vállalta fel.
- A nagyszámú érdeklôdô azt bizonyítja, hogy a gyerekek kedvet kaptak az ilyen jellegû játékos vetélkedôkön való részvételhez. A matematika tulajdonképpen a gyors, logikus gondolkodást serkenti, hiszen egy feladat megoldására mindössze három percük volt a diákoknak. Mivel nemcsak Erdélyben, de a Kárpát-medence egészében tartottak vetélkedôt, összemérhetjük vidékenként a tanulók felkészültségi fokát - mondta a Népújságnak Dáné Károly.
Azt is megtudtuk, hogy mind a résztvevôk adatait, mind pedig a megoldott feladatokat egy számítógép rendszerezi, kezeli, az eredményeket is a tesztlapok számítógépes elemzése után tették közzé. A Bolyai líceum dísztermében összegyûlt szülôk, rokonok, tanárok, ismerôsök, iskolatársak jelenlétében évfolyamonként 10-12, összesen 66 diákot díjaztak. Ezek közül 8-an résztvesznek az április 16-18. között megrendezendô kecskeméti döntôn. A meghirdetett vetékedôbe nemcsak marosvásárhelyiek, hanem dicsôszentmártoniak, szászrégeniek, szovátaiak, marosludasiak, nyárádszeredaiak és környékbeliek is bekapcsolódtak. A díjazottak közé pedig olyan vidéki iskolák tanulói is bekerültek, mint páldául a nagyernyei, a sárpataki, a sáromberki, a marosszentgyörgyi, a nyhárádremetei, a backamadarasi, a maroskeresztúri, illetve a csittszentiváni. A dicséret nemcsak a diákoknak, hanem szüleiknek, s mindenekelôtt a tanároknak szólt. Az elismerés mellett oklevelet és ajándékkönyvet vehettek át a jobbak.
A Népújság 1997. október 11-i számában jelent meg A vadasdi terméskô jelcsoportja címû kis közleményünk. Az "írott" kô a falu Gorzsád-dûlô nevû kaszálóján bukkant elô. Ma a helyben lakó Székely Ferenc néprajzkutató birtokában van. Írásunkban ismertettük a jelek nagy részének hangértékét, de olvasatot nem adtunk. A kô egykori funkciójáról sem tudtunk biztos "adalékokkal" elôhozakodni. Jeleztük, hogy lelôhelye fölött, a dombtetôn "…valamikor temetkeztek".
Azt is "megpendítettük", hogy vajon nem tulajdonjegyeket tartalmazó "készítménnyel" állunk szemben?
Azóta a tulajdonjegyekrôl szóló szakirodalomba is "beleártottuk" magunkat. Sebestyén Gyulát idézzük:
"A tulajdonost, illetve a tulajdonos jogát jelentô jegyeket az ókori kultúrnépek már széltében használták… A tulajdonjegy szerepe azon kezdôdött, hogy a tulajdonos a magáét a másétól egy jegy rárovásával különböztette meg… A jegynek minden felhozott esetben individuális jellege volt. Mindig a tulajdonos személyét jelentette, s ezért lehetett helyettesíteni vele még az aláírást is" (Rovás és rovásírás. Bp. 1909).
Egy másik könyvében még azt is megjegyzi, hogy "…az apáról fiúra szálló tulajdonjegyek az örökösök birtokában mindig változnak. Bizonyos vonalrészek bôvülnek vagy csonkulnak, hogy a velük megjelölt tárgyak összetéveszthetôk ne legyenek" (A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp. 1915).
Nos, a vadasdi jelkô nem csupán egy-két jegyet tartalmaz, az egyik összetett jelet megbontva - kilencet. Elhelyezésükben pedig "…linearitás figyelhetô meg." Tehát felirattal van dolgunk (lásd elsô, vonalas rajzunkat).
Olvasatkísérletünk bemutatása elôtt néhány szót még a jelsor második betûjérôl: világossá vált, hogy L hangértékû. Megépítése azonos az ótürk rovásábécé egyik L betûjével, ezt a mellékelt második ábra szemléletesen bizonyítja. Rajzunkat Constantin Daniel: Scripta aramaica (Bucuresti 1980) címû könyvének ábécémelléklete alapján készítettük el. Az arab 1-es az Orhon, a 2-es a Jeniszej vidékérôl való jelváltozatokat mutatja.
Fölismerésünk több mint figyelemre méltó: újabb szál, amely rovásírásunk és az ótürk (i. sz. VII-VIII. sz.) írás egykor volt kapcsolatát, esetleg egymásra való igen jelentôs hatását igazolja.
Olvasatunkat tehát a második jellel kezdjük, mivel a jobb felôli elsô (B) jel egészen különálló, magányos forma. A kereszt jobbján levô vonal - most világossá vált - rovásírásunk R betûjének felel meg. Az összefüggô jelsor a következô betûket tartalmazza: LNÁRD. Betûugratást tételezve föl (L utáni É-t) a LéNÁRD személynévhez jutunk. Az utolsó jel magasabban van elhelyezve, "teste" balra dûl, akár az elôtte levô, felsô ferde vonalé. Vajon a kettô együtt nem külön monogramot "ad-e"?, jelértékük ugyanis - jobbról balra haladva - Sz, illetve Gy. Ez a Gy sajátosan van megépítve: nemcsak két, hanem három keresztvonala van. Feliratos emlékeinkben akad társa (az "igazi" Gy két keresztvonalas). Nem zárható ki teljesen esetleg tamga (tulajdonjegy) mivolta sem.
Milyen történeti adataink vannak a Lénárd személynévre? Családnévként való használata viszonylag gyakori volt, ezt tanúsítja Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára, XIV-XVII. század (Bp. 1993) címû lexikona. Íme néhány válogatott forma: 1471: Blasium Lenarth; 1542: Petri Lenard; 1589: Lenartt Mihály; 1614: Lenarth Janos. A név az egész magyar nyelvterületen ismert volt, erdélyi, székelyföldi adatokat is látni a lexikonban.
Tudunk keresztnév-használatáról is. Itt most csak két 16. századi adatot közlünk: 1520: Apafi Lénárt özvegye; 1524: Héderfáji Barlabási Lénárt. A két adat a Székely Oklevéltár II. kötetébôl való (Kolozsvártt 1876), szerkesztette Szabó Károly.
A vadasdi jelkô tehát a székely (magyar) rovásírás egyik becses emléke. Keletkezési korát magunk "… a 15 század végére, vagy inkább a 16. századra" tettük (Nemzeti kincsünk: a rovásírás. Székely Útkeresô kiadványok. Székelyudvarhely 1998).
Népi gyógyászat, természetgyógyászat
Folytatjuk az epekô megelôzésének lehetôségeit. Az elôzô részben gyógynövények és gyógyélel-miszerek (céklalé, olívaolaj-kúra stb.) szerepeltek.
Más táplálkozásterápiai módszer a feketereteklé-kúra, amely megelôzi az epehomok- és kôképzôdést. A következôképpen végezzük: reszeljünk le egy nagyobb feketeretket, a levét gézrétegen nyomjuk ki. Egyenlô arányban mézzel keverjük össze. Az elsô és második napon egynegyed pohárral, a harmadik, negyedik napon fél pohárral, az ötödik, hatodik napon háromnegyed pohárral, majd a hetedik, nyolcadik napon egy pohárral igyunk meg. Ezután még két hétig egy egész pohár levet kell inni mindennap. Két hétig szünetelünk, aztán elölrôl kezdjük a kúrát. A reteklé a fenti recept szerint évekig fogyasztható. A szervezetünket csak fokozatosan szoktathatjuk a hatásához. A reteklevet összevegyíthetjük sárgarépalével is, fél decit kell meginni negyedórával evés elôtt. A retket reszelve is elfogyaszthatjuk. Ebben az esetben tehetünk hozzá reszelt almát.
A retek gyógyélelmiszer. Gyógyhatása sokrétû: ezenkívül stabilizálja a vérnyomást, megelôzi és gyógyítja a bôrbetegségeket, az ízületi gyulladást. Ellenszere a köhögésnek, s a kutatók kimutatták daganatellenes hatását is. A népi felfogás szerint fiatalít, és megôrzi az egészséget. Egy idôs egészséges férfi mondta el nekem, hogy jó egészségét a mindennapos retekfogyasztásnak tulajdonítja.
Ugyancsak epekômegelôzô hatása van a cseresznyekúrának. Amikor szezonja van, naponta együnk meg 0,5-1 kg cseresznyét.
A vöröshagyma is gyógyélelmiszer. Egy nagy hagymát vágjunk, vagy reszeljünk apróra, keverjük össze olajjal, és tíz napig fogyasszuk, napi 2-3 kiskanál mennyiségben.
Gyógyélelmiszernek tekinthetjük a burgonyát is. Még epekô esetén is hasznos. Fôzzük meg héjában, sós vízben, vagy könnyen emészthetô ételeket készítsünk belôle. A nyers burgonya leve is jó. Napi egy-két deci az adag, melyet összevegyíthetünk sárgarépalével.
Forrásanyag: Rácz Gábor-Rácz Kotilla Erzsébet-Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Bukarest, 1984; Bojor Ovidiu: Pledoarie pentru viata lunga, Bukarest, 1998; Dr. Csedô K.: Hargita megye gyógy- és fûszernövényei. 1980. Dr. Török Szilveszter: Epebetegségek népi gyógymódjai, In. Elixír magazin 137. szám., 2000. július, 30-35.
Lázáry René Sándor
Bennem - s ha méri, méri kajlán,
Mint Pisa tornyát régi talján:
Mi szállt meg úgy a lényeg alján?
(1917 február-március)
A hajnal kardja fölhasítja álmunk
Bíborszegélyû, súlyos köntösét…
Pállott homályban kaftánok sürögnek,
Zsírló pofával sanda pátriárkák
Hajlonganak s hazudnak faggyubûzben.
A szemmaró füst fátyla émelyítô,
Miként mézédes gyilkosok szakállas
Siránkozása… Annyi itt a szentség!
--------------------------------
Csak satnya lelkek szolga rettegése.
Romlásba dönt a düh liturgiája:
Méreggel ölnek, lesbôl hátba döfnek
A vak harag kenetteljes lotyói.
-------------------------------
Rikolt, parádéz gyôztes gyávaság…
Akárha pestis, dôl Ravenna fénye:
Dicsô ragacs, ravaszdi borzadály…
-------------------------------
A vér s a szenny… Bizáncban ébredünk:
A bûn s a gôg bemocskolt nászi ágyán…
A hajnal kardja fölhasítja álmunk
Gyászlepleit s a lágy bomlás palástját.
(Álom-töredékek 1921. december 11-re virradólag.
- Verssé mégsem lehettek… Így hagyom már.)
Tárlat
Nehogy a Neoton família kellemesen ritmusos, romantikus slágerére gondoljunk, a sepsiszentgyörgyi Moldovan család - egyelôre csak George és Mária - azonos címû kiállítása a marosvásárhelyi Kultúrpalotában egész más hangvételû. Groteszk, mitikus fantáziavilág, amiben ebbôl kifolyólag azért mégiscsak van némi modern romantika. "Ég és föld között létezik egy harmadik világ telistele fényekkel és árnyakkal, álommal és valósággal, az ember világa" - vallják közösen, és ezt a körülhatárolhatatlan, végtelen univerzumot próbálják bejárni, felfedezni, az érdeklôdô közönséggel is megtapasztaltatni. Kerámiában, fában, fémben, képen és szoborban. Sok képzelôerôvel, tehetséggel.
Moldovan Goerge, barátai szerint Gyuri, tekinthet vissza valamivel hosszabb alkotói múltra, a vásárhelyi mûvészeti középiskola után, öt évvel ezelôtt végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Egyetem szobrász szakát. Azóta több csoportos tárlaton mutatkozhatott be Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Bukarestben, sôt még olaszországban is. Felesége, a keramikus Moldovan Demeter Mária a tavaly végzett ugyancsak a kincses város képzômûvészeti akadémiáján. Ô is állított ki kollektív rendezvényeken, Kolozsváron, Besztercén, Budapesten. 2001-ben egy negyedéves ösztöndíjjal a magyar fôvárosban gyarapíthatta ismereteit.
Mostani kettôs jelentkezésük nyugodtan tekinthetô egyéni kiállításnak, hiszen munkáik a rendezôi elv alapján termenként jól elkülönülnek. A két bemutatásra szánt anyag egymásrahatást és több rokon vonást körvonalaz, de a tárlaton a sajátosság markáns jegyei dominálnak.
George Moldovan számára a hit tûnik a legfontosabbnak, amikor alkotóként az élet igazságait keresi. Elmélkedô típus, de kérdéseire, problémáira nem racionális válaszokat, magyarázatokat igyekszik adni. Hinni kell, állítja, és errôl nézôit is próbálja meggyôzni. Légies, klasszikus szépségû kerámialapokból komponál misztikus témájú, hiátusos mûveket úgy, hogy a kihagyások pótlását a közönség fantáziájára bízza. Ilyen kompozíció az Utolsó vacsora, a Krisztus a kereszten, a Mária, az Angyal. De az útkeresés más lehetôségeit is felvillantja. A mennyek kapuja címû Dante-bronzplasztikája a ravennai biennálén is elismerést szerzett számára, és az Isteni színjáték halhatatlan szerzôje elôtt másik munkával is tiszteleg. az emberi test ihletô képességét pedig fa kisplasztikái, az egymáshoz kapcsolódó kontrasztokat leegyszerûsítve, rajszerû jelzésekkel érzékeltetô szobrok tanúsítják: az Ádám és Éva, a Király és Királynô, a Nap és a Hold.
Van egy egyiptomi keresztet formázó kovácsoltvas kapuja is. Ez átvezet Moldovan Mária idôsíkokat, világokat gazdag képzelettel összekötô, átjárhatóvá tevô különös univerzumába. Különbözô kerámiai eljárásokkal készült kecses egyiptomi csónakok töltik meg a bejárati termet. Napórákat hordoznak, korokat, tereket átszelve. Gondolának is nézhetôk, vagy Dante lélekvesztôjének, amivel átkelt az alvilágba a Styx vizén. Megannyi fura napórával találkozunk ezen a kiállításon. A sejtelmesen, ötletesen berendezett, megvilágított belsô teremben például szokatlan, ijesztô, álombeli, mitikus zoomorf figurák, állatemberek, furcsa szörnyek válnak napórává. A mûvésznô diplomamunkái megérdemlik a figyelmet. Jó mintázókészségét is tanúsítják a kisebb porcelán- és agyagalakokkal együtt, melyek kissé módosult formában ugyan, de Moldovan Mária friss keltezésû festményein is megjelennek. Ez is sejteti: elôtte is több ösvény nyitott. Hogy melyiket fogja kitaposni, azt majd a jövô dönti el.
De mindkettôjükre érvényesen elmondhatjuk: e kiállítás látogatói ígéretes pályakezdés tanúi lehetnek.
N. M. K.
Alagsori kis mûhelyedben kitömött állatok: nyest, mókus, görény, róka; madarak: varjú, páva, fácán, fogoly.
Az ablakpárkányon különféle üvegek, bennük szesz, iható is, de fôleg formalin.
Elôtted az, amelyiket kiittad. Arcod ilyen torz marad immár a feltámadásig. Ha lesz.
Szkennelt lélek, a virtualizált világ virtuális sora, mivé lettél.
Azt mondtad: idôszerûtlen problémákkal sose foglalkozz.
Pedig lám, megint mind több a követelés: adjátok vissza a hegyeimet (emlékszel a könyvre?), adjátok vissza az elorzott egyházi és világi vagyont, a termôföldeket, az erdôségeket és az ingatlanokat, adjátok vissza munkahelyeinket, adjátok vissza hitünket Istenben, a demokráciában; adjátok vissza a kocsmáimat, motyogja a reklámidióta alkoholista a Nónémban, marószódás vodkája mellôl.
Lám, a hülyeség pompásan tûrhetô. Hiába írta egy Orbán Ottó nevû egyén, hogy A hülyeség volt kibírhatatlan; az, hogy ebben teljék el az életünk, hogy haló porunk fölött is otromba / Szoborrá öntött izomemberek álljanak ôrt. A diktatúra / Azzal is gyilkol, hogy belélegzed, hogy élsz, / Hogy egyik nap jön a másik után és mindegyik ugyanolyan, / Hogy meghízol és nem ismersz magadra a tükörben, / Mert az is ô, ahogy utálod, ahogy ellenállsz, / Míg történeted köré az éjszaka írja / A fényregény egyik lehetséges befejezését / Vörös köddé enyészô csillagaival -, az idiótaság kiterjeszthetô népekre, világrészekre akár.
Ciklikusan tér vissza, újra és újra belakja az agyad, akár a homok a kilôtt tankot.
Pontosan mûködik, mint a zaklatás.
Azt mondtad, nem érdekel, odaát ki törli ki. Ülsz a tévé elôtt, eggyé válva állataiddal, madaraiddal. Masíroztok a homokviharban.
Isten Önnel, Tanár úr, írja kedves tanítványod, akit szakmára és szerelemre, sajna, inni is megtanítottál, van pofája odalépni, Márait idézni ravatalodnál: Az eltömegesedett világ kitalált a személyes, az agyafúrt, az "emberi" kegyetlenség mellé új kínzási mûfajokat - ilyen a hatósági kínzás, a rendeleti kegyetlenség, a magánélet hivatalos macerálása, az ember természeti jogainak szabályrendeleti megcsonkítása. Ez az intézményes kegyetlenség nem enyhébb, mint az egyéni, a zsarnoki, a személyes: az aktázó, gépesített, személytelen kegyetlenség megalázza az embert - a személyes "beéri" azzal, szerényen, hogy kínokat okoz.
Mert mióta élére álltál a mozgalomnak, amely azzal a követeléssel lépett fel, hogy "Adjátok vissza alma materünket!", a macera egyfolytában tart: meghallgatás, feljelentés, rágalmak a sajtóban, beidézés, kihallgatás, jogi csûrés-csavarás.
Sunyító kollégáid nem veszik jó néven a tanítvány nekrológját. Kivizsgálás lesz; jóllehet nagykorú, mégis azzal vádolnak, elcsábítottad a lányt. Orgiákat rendeztél az alagsori mûhelyben. (Timi- tömiztetek, mi?) Várható volt, családod közbelép, ejtik a vádakat, a lányt ki sem csapják, érettségizik, biológiatanár lesz, és gyakran gondol rád, mert akárcsak magad, ô is állatok tömésébôl fedezi kiadásaink egy részét.
Az iskola falán versike hirdeti a korszellemet: " Hull a selymes dinamit, / robbantsuk fel a sulit! / Minden gyermek arra vár, / hogy repüljön a Tanár." (Neked szánták, mikor elbuktattad egyik helyi potentát csemetéjét.) Egynyelvû felirat, mégsem ezért ugrik égig a sovénnackó többségi sajtó. Hanem hogy merényletre buzdít, méghozzá bezzeg: magyarul.
A világvég, mint meg van írva, technikai tér, amelyben elég a világ. Közvetítik. Élôben halálainkat.
Irakban véget ér a háború. A CNN és a CBS meg az NBC hírtelevíziók képernyôin látható, amint a pusztulás romjain, mégis ünnepélyes körülmények között, gyôzôk és legyôzöttek önkéntes részvételével, kiássa magát a vérbôl és mocsokból, elôtántorog a homokból, és ország-világ elôtt felfedi kilétét Az Ismeretlen Katona.
Bölöni Domokos
Lapozó
Gazdag Indiában, hol a tehenek / Az égrôl kelletlen / Hold-banánt legelnek, / Körben a pálmákról / Zöld majmok nevetnek, / Egyetlen éjjelen / Mindent elfeledtek / Az emberek. (Páll Lajos) * Van okunk arra is, hogy a peremlétet mint emberi, írói helyzetet gazdag irodalmi lelôhelyként is értelmezzük, és akkor az önsajnálat, ez a visszahúzó tehetetlenségi erô a szellemi haszonelvûségben átértelmezôdik. Mert vajon Bodor Ádámot vagy éppenséggel Kertész Imrét nem éppen az ilyen vagy olyan idegenség, kitaszítottság, a rabélet, az osztályharc, a nemzeti, illetve a faji üldözés segítette? - borzasztó a szó itt! - pedig hát segítette - miben is? -, hogy abban, amit átéltek, ami a lényük részévé vált, ami ôket serdülôkként szocializálta, abban tehetségük erejével felismerjék magát az emberi lényt veszélyeztetô iszonyatot. Hátha volna esély akár regionális igazságok, szenvedések és szenvedélyek irodalmi kibeszélésére a nagyvilág számára? Hiszen az már világos, hogy a személyként megsemmisítésre, összeroppantásra ítélt egyén szintjén dôlnek el a dolgok, hogy ahol az egyén nem számít, ott a felelôsség tûnik el, a szabadság semmisül meg. (Szilágyi Júlia - Láng Zsolt interjúja) * Fut a film, rezeg a képernyô! / Mûsoron a nemzet- s népfertô: / Magyaráz szájtépô, szépelgô…/ Tavasz van, szitkokkal szétpergô - / S mégis szép! (Az élet szép, Ernô) Kovács András Ferenc * Apa magára mutatott, idegesen. A rosszullét környékezte, holott a hang több volt, mint barátságos. Félt, hogy feljelentik, elvitetik. Visszaküldik. Apját-anyját, a mi anyánkat kereste, akiket húsz hónapja nem látott, merthogy el volt foglalva árokásással és erôdítmény- megerôsítéssel, útbevágással és talpfahordással. Mint minden diplomás az ô kategóriájában. Ezt azután is sokan csinálták, hiába változott meg a világ és a belôle képzett nézetek. (Sebestyén Mihály) * Fénylô anya-öl, izzó Balaton, / ring és ringat a nyári napsütés, / csak könnyed csöppje sós. (Pintér Lajos) * Hagyja, hogy nyugodtan forgassák, képernyôn vagy tükörrel nézzék a belsô szerveit. Ô többet nem izgatja magát. Felôle akár énekelhet is a fal, ha egyszer kedve van hozzá! Ô a körülötte támadt hûvös fuvallatban úgy érzi, eltévedt önmagában. - Ennyi lett volna az egész? Csak ennyi? Olyan ez a rohadt élet, mint egy poros szônyeg, amit a lába alól hirtelen kirántottak, és ô kézzel- lábbal kalimpálva éppen most hull bele a Nagy Semmibe. (Balogh László) * Már nem perelsz. Már nem vagy sehol. / Milyen végül is négy deci bor? ! / Ennyi volt. Írtad: "az élet álom!…" / Késô Fáni arca egy marcipánon. / Nôtôl nôig visz egy rossz szekér. / Didereghetünk. Nyakunkon a tél. (Bogdán László) * Márai Sándor emlékezésében beszámol arról, hogy többször visszatért nyugati útjai után Magyarországra, fiatalon és még a háború után is egyszer -: mert számára "az élet egyetlen értelme: a magyar nyelv". (Szekér Endre) * A viselôs Mária tekintete üdvözült, mégis e világi, diadalmas, de nem kevély, szelíd, de nem szende. Gyöngéd, de erôs. (Orbán Gyöngyi) * Vízhordó vagy hajcsár lennék teérted, / vagy betlehemes fiú, úgy lehet, / ha nappal tíz becézô ujjad éltet, / s álmod fûti tömjénnel éjemet. (Francesc Parcerisas - Jánosházy György fordítása) * Az esszé a szabadság mûfaja, a nyitottságé, az eklekticizmusé, a befejez(het)etlenségeké. "Értekezô líra" - mondja Szilágyi Júlia. A Versenymû égô zongorára esszéi ilyenek: ide-oda indáznak idôben, térben, nyelvek, beszédmódok között, vállalt személyesség és higgadt elemzés között, befejezhetetlenül. (Balázs Imre József) * Az irodalom képes kigondolni bizonyos járható utakat, tehát tanulni lehet tôle, vagyis lehet az irodalmat tanítani. Ugyanakkor nem kell befolyásolni, meg kell hagyni egyfajta laboratóriumnak, hadd dolgozzanak zavartalanul az alkotók. A kikerülô könyvek majd elmondanak mindent. Ha lesz, aki elolvassa ôket. Lennie kell. (Nagy Andrea) * Az irodalom jövôjét szerintem sem a televízió, sem az internet nem fenyegeti. Az irodalom jövôjét csak az irodalom fenyegeti, pontosabban azok fenyegetik, akik túl sokat gondolkoznak és beszélnek arról, hogy van-e jövôje az irodalomnak. Mert ha pontosan fogalmazzák meg a kérdéseiket, és nem hagyják ki a multimédia, információ, globalizáció, audiovizuális stb. szavakat, akkor abból már ki lehet érezni, hogy nem, az irodalomnak nemhogy jövôje, de jelene sincs, tulajdonképpen már irodalom sincs: írni még mindig sokan írnak, de olvasni, ugyan kinek van arra ideje meg idegrendszere... (Vida Gábor) * Érzékeny gyomrom ellenére szerencsés embernek tartom magam. Szerencsém van, mert a szövegek mindig akkor keresnek meg, amikor éppen szükségem van rájuk. Most is ez történt: toporgó nemtudommittegyekemben rábukkantam egy szép, viszonzatlan párbeszédre - dilemmamonológra. (Hajdú Farkas-Zoltán) * Nobel-díjon innen és túl, a Sorstalanság kortünet-leíró mû. Nem kevés iróniával sors-regénynek is lehetne nevezni. 1975-ös keletkezésekor nem keltett nagy feltûnést, és ilyen szempontból jól jött a díj: ráirányította a figyelmet. Most bizonyosan sokkal többen elolvasták - ha mást nem, hát ellenérzéseik igazolását a konkrét mûben megkeresendô. (Bodó Márta) * A távollétben ott van a mindig-meleg, a gyümölcsön át való virágzásból virágzás. Az évszak neve: távollét rózsája, melynek bódító illata irányított beszövôdésre vár, míg megtaláljuk a hogyant. (Domokos Johanna) * Új kánon születik. A pénz kánonja. Amikor megjelenik az új verseskötet, amit a szakma hónapok óta felajzottan várt, általános a hozsannázás. Sorban állnak a dedikálók, kígyózó sorban. Van, aki ölnyi könyvet dedikáltatna, ha karja elbírna annyit. Találgatják, a versek mondanivalója, a 200 grammos famentes papír vagy a borító aranyozott dombormûve miatt annyira nehezek a könyvek. A milliomos pofa egyszerû, fehér selyemingben, de Parkerrel dedikál. (Végh Tamás) * Arcom redôit liszt és gúny takarja, / Rigmust csattintva hajlok jobbra, balra. / Nincs célom más, csak a tetszésetek. // De mégis inkább fütty, szidalom érjen, / Mintsem - látván, hogy lassan hull a vérem - / Fölöttem szánakozni kezdjetek. (Talált vers -Tompa László) * LÁTÓ, 2003/3., március
B. D.
Balási András
hogy angyal és sátán is elveszt
sem itt s a túlsó parton sem lesz
s fényem (nincs jobb rím) felragyog
míg vannak s várnak jó vidékek
félig híresség félig csôdtömeg
féltve elrejt majd elfelejt
Olyan világban élünk, hogy hamar gyanússá válik mindenki, aki rövid idô alatt látványosan meggazdagodik. Egy-kettôre rásütik a lopás, sikkasztás, szélhámosság, más gaztettek bélyegét. Számtalan köztudottá vált és sokszorosan több elbagatellizált, elsimított törvénytelenség formálta, torzította ilyenné a közvéleményt. Azokra, akik irigylésre méltó ötletességgel, bátorsággal, páratlan kitartással, sok-sok munkával, idegeskedéssel, kínkeserves vállalkozói küzdelemmel vitték valamire, kevesen figyelnek. Így azt sem látják, hogy a vagyongyarapítás reményével kecsegtetô magánvállalkozásba bele is lehet rokkanni, sôt lehet, hogy a nagy igyekezetre az illetô élete is rámegy. Matekovics János erre is adott példát az Eljutni a túlsó partra címû félezer oldalas riportkönyvében.
A szerzô nevét nagyon sokan ismerik, "régi motoros" az újságíró szakmában, volt fôvárosi kultúrigazgató, gyári munkás és munkanélküli is. Tévézett, szervezett, és írt szakadatlanul. Az utóbbi években a privatizáció áttekinthetetlen szövevényébe ásta bele magát, és megszállottan próbálja kilesni a gazdasági siker, a sikeremberek titkait. Ebbôl a szándékából születtek az Erdélyi Napló, illetve a Piac&Pénz hasábjain megjelent érdekes, ôszinte, lényegretörô beszélgetései, interjúi, riportjai. Hiszi, hogy amit ezek tartalmaznak, tanulságos lehet a tágabb közösség, a korszakváltást tehetetlenül, szinte bénultan figyelô emberek, elsôsorban a kisebbségben élô nemzettársaink számára. A kötet egyik méltatója, Márton László közgazdász ezt így fogalmazta meg: "Rettenetesen nagy szükségünk van itt, Erdélyben mostanában az ilyen modellekre, hiszen a romániai magyarság gazdasági téren alig-alig mozdul, mintha valami csodára várna, bûvös erejû megoldásokra, amiket helyettünk majd mások végeznek el."
Matekovics modelljeit fôként a Székelyföldön kereste, és talált is eleget. Több mint hatvan magánosítási történetet vetett papírra, úgy, hogy némelyik alanyához, ismerôséhez többször is visszatért, folyamatában, változásaiban követve a privatizációs, illetve magánvállalkozói vesszôfutást. Kíméletlen közeg a piac, ezt az tudja igazán, aki a saját bôrén tapasztalja, alakítja, haszonélvezôje és szenvedô részese is egyszersmind. Szerzônk vérbeli újságíróként maga is minél teljesebben igyekezett ezen a téren is tapasztalatokat szerezni. Azért, hogy könyvét megjelentethesse, városában, Sepsiszentgyörgyön kiadót alapított, így tényleg belekóstolt mindabba, ami ezzel jár. És az majd csak ezután derül ki, hogy ezzel ô eljut-e a túlsó partra. Elsôdleges célját elérte: a kötet napvilágot látott, jó a fogadtatása, szépírói elismerést is elkönyvelhetett általa. A nemrég ehunyt prózaíró, Balogh László mondotta a szerzôrôl és könyvérôl a kiadvány januári bemutatóján: "Matek/ovics/, mint az imádkozó sáska, megvárja, míg a gyanútlan olvasó közel merészkedik, és akkor hopsz!, többé már nincs menekvés, mert az imádkozó sáska tulajdonképpen egy csodálatos lény, aki titkokat rejt magában, és ezeket a titkokat csupán lépésrôl lépésre araszolva tárja fel magáról. Miközben már rég nincs fogalmad az indító szándékról, nem is tudsz már róla, mert a helyét a kalandvágy foglalta el, amit a sáska, azaz Matek, felébreszt az emberben. Idestova negyven éve ismerem Mateket, mindig tudtam, hogy jó tollú újságíró, azt viszont, ha más mondja nekem, magam sem hiszem el, hogy képes lesz a magánosításról szóló kötetébe engem nemcsak becsalni, hanem úgy odaragasztani a székhez, a könyve mellé, hogy ne keljek fel, amíg mind az ötszázvalahány oldalt, mint valami kalandregényt, elejétôl a végéig nem olvastam el."
Úgy hiszem, befejezésként nem is lehetne ennél kedvezôbb beajánlással társítani ezt a vázlatos ismertetôt.
(nk)
- A Sirály öt hete a Stúdióban -
Új elôadással gyarapodott a Színmûvészeti Egyetem végzôs diákjai által színre vitt darabok száma. Ezúttal egyik legnagyobb és legnehezebben játszható orosz szerzô elsô drámáját, A. P. Csehov Sirályát vitték színre a Stúdió Színház színpadán. Csehovot játszani minden színház számára kihívás, a sikeres bemutató rangot jelent, a mûvészi igényesség és technikai tudás természetes elismerésén kívül pedig annak bizonyítéka, hogy az elôadás leköti a nézô figyelmét. Lehet, hogy furcsának tûnik kihangsúlyozni, de a közhely, miszerint Csehov a drámaiatlanság drámáit írta meg, részben igaz, és ezért nem egy színházi elôadás válik unalmassá, a szép és finom megoldások mellett lapossá és kissé hosszúvá. Csehov drámáiban nincs, vagy csak kevés a konfliktushelyzet, ami a dráma alapeleme, szövegei máshonnan táplálkoznak és másról szólnak, a látszólagos semmi alatt viszont bonyolult szálak húzódnak, tekerednek, és gabalyodnak össze, és ezekbe a mélyrétegekbe kell leásni, ezeket a szálakat szinte észrevétlenül, de annál nagyobb erôvel kell a felszínre hozni ahhoz, hogy megtaláljuk Csehov igazi lényegét, világának jellegzetességeit és egy elôadás sikerének a kulcsát. Ezt sokan megpróbálták már az elmúlt száz évben, és épp e mélyrétegekbe való aláereszkedés kapcsán alakult ki az a már-már dogmatikusnak ható színházi hagyomány, miszerint Csehov mûveire, bár mûfaji tisztaság szempontjából nyilvánvalóan tragikomédiák, inkább a tragikum jellemzô, mint a komikum, a szereplôk önmagukba és egymás közé záratnak, és gyengeségükben szép lassan elsenyvednek, elporladnak.
Ez a koncepció Sztanyiszlavszkijra, az orosz realista színház megalapozójára épül, aki Csehov barátja volt és elsô rendezôje, Csehov elsô színre vitt drámája pedig nem más, mint a Sirály. Sztanyiszlavszkijt az azóta eltelt évszázad alatt a világ szinte minden részén, leginkább azonban itt, e keleti felén kis híján szentté avatták, a színháztörténet óriásává nôtte ki magát, szavai, elméletei megkérdôjelezhetetlenné váltak. Csehov-koncepciója hagyománnyá vált, a tragikomédiák pedig komikus szálakkal díszített tragédiákként kerültek színpadra. A realista színházi értelmezések azonban száz év alatt kiégtek, elapadtak, a hagyományos koncepciót követô rendezô munkáját pedig a tragikus értelmezés szempontjából hiányzó, vagy csak alig fellelhetô konfliktus is nehezíti. A Csehov-darabok jellegzetessége, hogy tragikomédiaként és tragédiaként is színpadra állíthatók, a mûfaji keret pedig nagymértékben függ a rendezôtôl. Mégis, részben az elôbb említett színházi tradíció hatására, tragikomikus Csehov-értelmezéssel nagyon ritkán találkoztunk, általában a tragikus keret és a már-már archetipizált szereplôk jellemezték a Három nôvért, a Cseresznyéskertet, leginkább pedig a Sirályt.
Az Andreea Vulpe m.v. (Bukarest) rendezte Sirálynak pedig épp az az egyik legnagyobb erénye, hogy képes volt eltávolodni a tradicionális megoldásoktól és értelmezésektôl. Csehov mindig kihangsúlyozta, hogy színmûvei komédiák, így az elôadás újszerûsége, frissessége tulajdonképpen a koncepció hagyománytiszteletébôl is eredeztethetô, mely hagyománytisztelet itt a dráma eredeti, csehovi végiggondolását jelenti. A Sirályt lehet oly módon is játszani, hogy a darab eredeti komikus elemei eltûnnek a próbafolyamat során, de ezúttal nem egy tragédia színrevitele volt a cél, hanem annak a bemutatása, hogy a dráma igenis játszható komédiaként, igazi, minôségi komédiaként, hogy komikus formában is megjelentethetô a jellegzetes csehovi-századvégi hangulat, és hogy egy komédia is bírhat katartikus erôvel.
A munkafolyamat öt hétig tartott, ami rendkívül rövid idô egy színházi produkció elkészítésére. Csehov szövegei nagyon nehezek, ezért szigorú elemzést igényelnek, még a próbák kezdete elôtt a rendezô, és - ha van - a dramaturg részérôl. Az eredeti elképzelés részleteiben természetesen rengeteget módosult a bemutatóig, a koncepció viszont, bár néha másképp tûnt, változatlan maradt. Eleinte idegenül hatott a csehovi komédia gondolata, épp a megszokott megoldások beidegzôdöttsége miatt, a félreértések és félreértelmezések tisztázásával azonban lelkes munka kezdôdött. Frissítôen hatott a tudat, hogy itt valami új kerül a színpadra, a darab ismertsége és nehézsége igazi kihívást jelentett a fiatal alkotógárda számára. Lendületessé tette a munkát, hogy a rendezônô nem ragaszkodott mereven minden elképzeléséhez, hagyta a színészeit szabadon dolgozni és gondolkodni, instrukciói mellôztek minden öncélúságot és jól megalapozottak voltak. Munkafolyamaton kívüli játékokat és poénokat hagyott beszivárogni az elôadásba, melyek élôvé tették azt és frissnek hatottak a darab szerkezetén belül, ugyanakkor nem ütöttek el attól. Szerves részeivé váltak az elôadásnak, csakúgy, mint egy-két mondat, poén, trükk, amelyet a megfeszített munka és a fáradtság hozott elô a gyakran mélyen az éjbe nyúló próbák alatt a társaságból. Minden új ötlet megbeszélésre került, azok is, amelyek elsô hallásra még túl merésznek tûntek, de picit alakítva, a finoman megrajzolt koncepció elbírta ôket. Nagy elônye az ilyen jellegû (viszonylag ritka) rendezôi hozzáállásnak, hogy amennyiben képes megôriznie autoritását, könnyebben elindíthatja a színészen belüli alkotófolyamatot, szabad teret hagyva az adott színész fantáziájának, ahol felépítheti körvonalaiban meghatározott szerepét. A szerepen belüli fejlôdést pedig egyszerûbb elôsegíteni, követni, és a színész is nagyobb bizalommal fordul a rendezôhöz, látva, hogy az elfogadta az ötleteit, tisztázta vele szerepen belüli nehézségeit. Ez a hozzáállás az elôadás hangulatán és az egyenletesen jó színészi teljesítményen is meglátszik. Nem a Csehov-hagyomány bevett megoldásainak egyértelmû elutasítása volt a cél, hanem egy olyan elôadás színrevitele, amely a komédia könnyedségével bír, mégis jellegzetesen csehovi. Végül ugyanilyen könnyedséggel és csehovi nehézséggel állt össze a mû színpadi változata, a fontosabb jelenetek aránylag hamar elkészültek, viszont azok a finom, szinte észrevétlen gesztusok, megoldások, amelyek végül olyan megrendítôvé és széppé teszik az elôadást, még a premier elôtti estén is kemény munkát igényeltek. Két alkalommal teljesen átalakult a már kész darab, a szünet elôtti és utáni részek között nem volt meg a kellô összhang, az elsô két felvonás túlságosan komikusra, a harmadik és negyedik pedig tragikusra sikerült. A nyilvánvaló szerkezeti törést végül sikerült eltüntetni, és a ki nem játszatott részek ellenére egységes vonalú, finom megoldásokkal színre vitt mûvet létrehozni. Megfelelô felületen találkozott a magyar szó- és román látványszínház, annak ellenére, hogy a színpad gyakorlatilag díszletmentes. A stúdiószínházi módon, a színpadon helyet foglaló, a színészeket teljesen maga mellett érzô közönség és az intenzív, fényekkel való játék, a hatásos képek egyértelmûen a jó értelemben vett látványszínházi megoldásokat idézik, és hozzájárulnak az elôadás újszerûségéhez. Ez az újszerûség azonban nem erôltetett, újítási kényszerbôl született a mû színpadra vitele folyamán, hanem önmagából, az egyszerû és szellemes ötletekbôl és hozzászólásokból a próbán, öltözôben, büfében, nem egy merev munkafolyamat eredménye, hanem egy látszólag néha határozatlan, valójában azonban komoly, de a hétköznapi életet nem nélkülözô, arra nagy hangsúlyt fektetô koncepcióé, amely bárkinek megengedte a véleménynyilvánítást, hozzászólást, így téve a darabot egyformán fontossá mindenki számára.
A jól megalapozott érvek és megoldások ellenére a szokásosnál feszültebb volt a bemutató elôtti hangulat, nem tudván eldönteni, hogyan fogja mindezeket fogadni, a vásárhelyi közönség, amely nagy mesterek klasszikus Csehov-elôadásain nevelkedett. A premier óriási sikere azonban meggyôzött, hogy egy kis színház, és annak fiatal színészei is képesek szépet, maradandót és mûvészit alkotni, egy olyan törékeny és komikumában is megrendítô elôadást színre vinni, amely méltán vetekszik a Stúdió Színház eddigi legjobb produkcióval.
Nagy A. Botond segédrendezô
Kitekintô
Immár tizedik alkalommal rendezik meg a József Attila irodalmi és mûvészeti napokat Budapesten; az idén március 21-tôl április 11-ig várják az érdeklôdôket a költô nevét viselô angyalföldi mûvelôdési központba.
A kultúra, a mûvelôdés, a mûvészetek széles palettáját felvonultató események sorát könyvkiadók kiállítása és vására nyitotta meg pénteken.
Bartók Béla születésének napján, március 25-én komolyzenei hangverseny helyszíne lesz a mûvelôdési központ.
A Dunakeszi Farkas Ferenc Zeneiskola növendékeinek elôadásában Bartók Béla és Hidas Frigyes mûvei is felcsendülnek.
József Attila verseibôl szerkesztett irodalmi összeállítással lép fel Hobo március 27- én, a színházi világnapon.
Két nappal késôbb az országos diákszínjátszó fesztivál budapesti döntôjére kerül sor a József Attila Mûvelôdési Központban.
Az intézmény által hagyományosan meghirdetett országos illusztrációs rajzpályázati anyagból április elsô napján nyílik kiállítás.
A magyar költészet napja tiszteletére - az általános, illetve a középiskolás korosztályok számára - kiírt képzômûvészeti pályázatnak ezúttal Weöres Sándor egy versének vagy prózai alkotásának illusztrációja, a mûben rejlô gondolatok képi megfogalmazása volt a témája.
A tárlaton mintegy száznegyven ifjú alkotó munkáját állítják ki.
Hans Christian Andersen dán meseíró születésének évfordulója alkalmából április 2-án Mese habbal címmel tartanak programot az intézményben. E napon 1967 óta ünneplik a gyermekkönyvek nemzetközi napját.
A mûvelôdési központ lesz a színhelye április 4-tôl 6-ig az országos versmondó verseny elôdöntôinek, illetve a döntônek, majd a szakiskolák hetedik országos irodalmi vetélkedôjének is.
A záró napra József Attila és kora címmel hirdettek tudományos konferenciát a szervezôk.
A program József Attila születésének napján, egyben a költészet napján az idén is a hagyományos gálaesttel ér véget.
Életmûve elismeréseként Csák Gyula és Kamarás István magyarországi, valamint Dudás Károly szabadkai alkotónak ítélték az idén a Szabó Zoltán- díjat, a kitüntetéseket hétfôn adták át Budapesten, a Magyar Írószövetségben.
A szövetség szociográfiai szakosztálya 2001-ben alapította a kitüntetést az írói szociográfia mûfajának serkentésére, az e területen kifejtett életmûvek díjazására.
A bírálóbizottság munkájában Pomogáts Béla elnökletével az idén Sarusi Mihály és Beke György vett részt.
Az elismerés névadója a magyar népi irodalom jeles személyisége, Szabó Zoltán író, újságíró, szociográfus, szerkesztô.
Az 1912-ben Budapesten született alkotó 1947-tôl Párizsban volt kulturális attasé. 1949-ben lemondott, a francia fôvárosban, majd Londonban, 1980-tôl Bretagne-ban élt.
Szabó Zoltán 1984-ben hunyt el a franciaországi Vannes- ban.
A bírálóbizottság - március 15. alkalmából - évente három díjat ítél oda. Egyet-egyet az anyaországban, illetve Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, valamint a Kárpátalján élô alkotónak.
A Szabó Zoltán-díjakat tavaly osztották ki elsô alkalommal, akkor hatan részesültek az elismerésben.
Díjazott volt Varga Domokos és Tüskés Tibor (posztumusz) magyarországi, Duba Gyula és Gál Sándor felvidéki, illetve Gálfalvi György és Lôrincz György (erdélyi) író.
Az iraki háború rányomja bélyegét a nagyközönség elôtt csütörtökön megnyitott négynapos lipcsei könyvvásárra, amelyen erôs reflektorfény vetül a közép- és kelet- európai irodalomra.
A tavaszi lipcsei könyvvásár riválisa akar lenni az ôszi frankfurtinak, a világ legnagyobb könyvbemutatójának. Az idén Lipcsében közel kétezer kiadó kínálja legfrissebb portékáját 28 országból (Frankfurtban általában háromszor ennyi kiadó állít ki), a "Lipcse olvas" sorozat csaknem ezer rendezvényre csalogat.
A lipcsei könyvvásárra az idén két irodalmi Nobel-díjast is meghívtak: Kertész Imrét és Günter Grasst, akik legújabb mûveikbôl olvasnak fel. A Berlinben élô Kertész Imre Felszámolás címû regényét írja, nyárra kell elkészülnie vele. A mû cselekménye a rendszerváltás idején játszódik Magyarországon, szereplôi a holokausztot megélôk leszármazottai.
Mora Terézia Örkény István egyperces novelláiból fordított le egy kötetre valót, az írónô fel is olvas ezekbôl a lipcsei közönségnek. A magyar vagy magyar anyanyelvû szerzôk közül jelezte részvételét Márton László, Méhes Károly, Bánk Zsuzsa, Lugosi Viktória, Polgár Lea, Földényi F. László és Dalos György.
Az iraki események miatt nem jön el Lipcsébe a kancellár felesége, Doris Schröder-Köpf, Otto Schily belügyminiszter, Angela Merkel, a kereszténydemokraták vezetôje és még néhányan.
Christina Weiss, a kulturális ügyek párton kívüli államminisztere a lipcsei könyvvásárt azzal a gondolattal nyitotta meg, hogy bár az irodalom nem lesz képes megakadályozni a háborút, de gondolkozásra késztetheti a világot.
A XXIII. Fonyódi Helikon címû költô- találkozót pénteken rendezték meg a balatoni városban.
Simon Ottó szervezô az MTI-nek elmondta: a találkozó meghívottja volt Bertók László, Czigány György és Nagy Gáspár. A rendezvényen Fodor Andrásra, a Fonyódhoz kötôdô, néhány éve elhunyt Kossuth-díjas íróra emlékezve felolvasást tartottak mûveibôl.
Az elsô fonyódi költôtalálkozót Fodor András és Simon Ottó kezdeményezésére 1981-ben rendezték meg.
- Az 1980-as évek elején Csoóri Sándor csak itt mondhatta el szabadon a verseit. 1985-tôl kezdve itt, a Fonyódi Helikonon találkoztak az irodalmi folyóiratok fôszerkesztôi és irodalmárok, politikusok. Az elsô elôadást Vekerdi László tartotta Vidéki Magyarország címmel. Itt vált szállóigévé a Forrás akkori fôszerkesztôjének, Hatvani Dánielnek a mondása: "Szabad országban, szabad író azt ír, amit szabad" - emlékezett Simon Ottó.
A somogyi kisvárosban jelenik meg a Fonyódi Helikon címû antológia, amelybôl eddig 19 kötetet adott ki a helyi könyvtár.
Az antológia-sorozatban egyebek között emlékszám értékeli Fodor András és Illyés Gyula munkásságát, s külön kötetet adtak ki 2001-ben a Kaposvárott élô, de a balatoni tájhoz szorosan kötôdô Takáts Gyula 90. születésnapjára.
Jubileumi kiállítás nyílt "7 év 77 mûvész" címmel a Budavári Kárpitmûhelyben kedden; a tárlaton az 1996-ban alakult Magyar Kárpitmûvészek Egyesülete (MKE) tagjainak mintegy 60 mûhelymunkája, grafikája és tervrajza látható.
Dobrányi Ildikó, az egyesület elnöke az MTI-nek elmondta: az MKE mûhelyében berendezett kamara- kiállításon a mûvészek között Hajnal Gabriella Munkácsy-díjas, Rónai Éva és Kókay Krisztina Ferenczy-díjas alkotó több munkájának tervrajza is megtekinthetô.
A tárlaton bemutatják az Esztergomi Keresztény Múzeumban látható Szent István és mûve címû nagyméretû kárpit elôtanulmányát, amelyet 32 mûvész gyapjúból, selyem- és fémszálakból szôtt a magyar állam 1000 éves fennállása tiszteletére.
Az április 8-ig nyitva tartó kiállításon az érdeklôdôk bepillanthatnak a kárpitmûhelyben zajló alkotómunkába, megtekinthetik a szövés munkaeszközeit, köztük az ország legnagyobb 7, illetve 5 méteres szövôszékét.
Dobrányi Ildikó ismertetése szerint a Budavári Kárpitmûhely 2000-ben nyitotta meg kapuit a Szentháromság tér 6. szám alatt.
Az MKA célja, hogy a magyar kárpitmûvészet hagyományait az utókor számára megôrizze, az egyesületnek jelenleg 77 tagja van.
Könyvajánló
Egy hang szólt hozzám a gyerekkoromból.
Végre valaki nekem is írt egy mesekönyvet. Dömdödöm.
Biztos, hogy pár év múlva ez lesz a kötelezô olvasmány!
Sokat vagyok gyerekek közt, talán érzem, mi tetszik nekik. Azt hiszem, ebbe bele fognak szeretni.
Psszt! Ha Te is kinyitod ezt a könyvnek látszó bûbájcsapdát, rájössz, hogy az élet mesébe illô. Jó létezést! Szép álmokat!
Az éjbe burkolózó város millió színes, szép, borzongató álomtól nyüzsgött. Budapest minden lakója, aki hajnali háromkor ágyában pihent, most nyugtalanul fordult át másik oldalára. Bármilyen mély is volt az álmuk, mind megérezték, hogy valami elkezdôdött, valami megtörtént, s valami más felébredt.
A vihar olyan hevesen csapott le a városra, hogy sokan felriadtak tombolására. A Csipetke utcában álló öreg, körfolyosós bérház azonban túl sokat látott már csillanó ablakaival ahhoz, hogy nyugtalankodni engedje lakóit. A vastag falak eltompították az égzengés hangját, a szobákba egyedül a kopogó esôcseppek bádogeresz-koncertje jutott be.
Az elsô emelet négyes számú lakásának egyik apró szobájában Gergô állig húzta takaróját, s vacogva bámulta a mennyezetet. Rémálmok bántották, amikrôl senkinek se mert beszélni. Most pedig ez a vihar! Reménykedve sandított át a másik ágyra, hátha Zsófit is felriasztotta a mennydörgés. A lány azonban békésen szuszogott.
Gergô mély levegôt vett, és lehunyta szemét. Nem hitt benne, hogy sikerülni fog, mégis megpróbált elaludni…
…s ahogy az már az álmokban lenni szokott, hirtelen különös erdô kellôs közepén találja magát - pizsamában. Ez nagyon kellemetlen érzés. Nem mintha fázna, de zavarja a sárkányokkal, tollsöprûkkel és karmazsinszínû CD-korongokkal díszített öltözék. Mi van, ha erre találnak jönni az osztálytársai? Mi van, ha a fák mögül csörögve befordul a hatos villamos, és utasai meglátják a pizsamás fiút? Mi van, ha…?
A háta mögött gunyoros hang szólal meg.
- Végre! Már azt hittem, ma éjjel nem is jössz.
Gergô bosszúsan megfordul. Tudja, hogy kit fog látni. A kölyökfarkassal ugyanis - aki a farkasok kamaszkorába lépett, s így nem olyan kicsi, esetlen szôrgolyó, akit az ember meg akar gyömöszölni - már többször találkozott.
- Megint te? - szól csípôre tett kézzel a fiú. - Megmondtam, hogy nem érdekelsz, untatsz, és csúnya vagy. Tûnj el az álmaimból!
- Tudod jól, hogy nem te választottál engem. Én választottalak téged - feleli a kölyökfarkas. Barna szemével melegen néz Gergôre, farkát lassan csóválja ide-oda, majd elnyúlik a fûben.
- Odaát vihar van - közli a fiúval. - Még mindig félsz a mennydörgéstôl?
Gergô a vihar puszta említésétôl megborzong. Álmában ragyogó napsütés záporozik a különös erdôre, de tudja, hogy nem ez a valóság: "Odaát", ahogy a kölyökfarkas mondta, tehát a Valóságban, ô most az ágyában fekszik.
- Viharos éjszakákon mindig olyan rémes dolgokkal álmodom, mint például okoskodó kölyökkutyák, akik valóságosnak hiszik magukat - feleli Gergô, szándékosan bántó hangon. - S mivel félek, hát dobálni fogom magam az ágyban. Meg kiabálok. Anya pedig beszalad, felébreszt, és akkor megszabadulok tôled.
- Ma másként lesz , szól a kölyökfarkas, akit még azzal sem lehet megsérteni, hogy kutyának nevezik. - Ez az éjszaka más!
Megtartotta alakuló ülését az Illyés Közalapítvány új kuratóriuma
Megtartotta alakuló ülését az új személyi összetételû Illyés Közalapítvány kuratóriuma pénteken Budapesten. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelôs politikai államtitkára örömét fejezte ki, hogy a határon túli magyarok támogatására létrehozott közalapítvány, a Fôvárosi Bíróság (FB) közelmúltbeli jogerôs döntése és féléves kényszerû mûködésképtelenség után, újra a "támogatáspolitika zászlóshajója" lehet. A közalapítványnak tavaly október óta azért nem volt új, mûködôképes kuratóriuma, mert a korábbi testület egyik tagja, Kávássy Sándor, tagsága fenntartása érdekében, a bíróság elôtt megtámadta a bejegyzési kérelmet. Szabó Vilmos az új testület megalakulását a határon túli magyarok számára jó üzenetként értékelve, emlékeztetett arra, hogy az idei költségvetési évben mintegy 1 milliárd forintot biztosítottak a testület mûködésére, amely most már kiírhatja új pályázatait. Pomogáts Béla, a kuratórium új elnöke arról beszélt: az elmúlt hónapokban aggodalommal figyelte a testület törvényessége körüli "herce-hurcát", ami, véleménye szerint, rosszat tett a határon túli magyarok ügyének is. Hangoztatta: a közalapítvány tevékenységét a szolidaritás követelményei kell hogy irányítsák. Utalva a Szabó Vilmos által megemlített 1 milliárd forintos költségvetési részesedésre, közölte: nem elégedettek a lényegében a tavalyival megegyezô támogatással, s szerintük a keretösszeg "tekintélyesebb bôvítésére" lenne szükség.
Az Amnesty International a humanitárius katasztrófa lehetôségeirôl
Az Irak elleni katonai támadás közvetlen humanitárius és emberjogi katasztró