|
LV. évfolyam 65. (15332.) sz. |
2003. március 19., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Csütörtökön hajnalban, közép-európai idô szerint 2 óra 15 perckor jár le George Bush amerikai elnök Szaddám Huszeinnek adott 48 órás ultimátuma. A Fehér Ház közlése szerint az óra az elnök beszédének elhangzásától ketyeg.
George Bush 48 órát adott Szaddám Huszeinnek és fiainak a távozásra Irakból.
Az ultimátum lejárta nem jelenti szükségszerûen a hadmûveletek megkezdését, amelyrôl - mint az elnök fogalmazott - az Egyesült Államok belátása szerint dönt majd.
Nagy-Britannia és Spanyolország mellett Ausztrália, Japán, valamint Izrael egyértelmû támogatásáról biztosította az Irak elleni háborúra vonatkozó amerikai elképzeléseket, míg Kína, Franciaország, az EU soros elnöke, Görögország, illetve a muzulmán világ általában továbbra is hadmûveletek megkezdése ellen emelt szót.
Párizs szerint a világ nem támogatja a George Bush amerikai elnök által Irakhoz intézett ultimátumot.
A francia elnöki hivatal kedd reggel közzétett közleményében leszögezte, hogy az iraki elnököt távozására felszólító, erô alkalmazását kilátásba helyezô amerikai ultimátumot ellenzi az ENSZ Biztonsági Tanácsa, s a nemzetközi közvélemény ily módon való semmibe vétele "súlyos felelôsség".
Ez az egyoldalú döntés ellentétes a Biztonsági Tanács szándékaival és a nemzetközi közvélemény akaratával, amely Irak leszerelésének folytatását óhajtja az (ENSZ BT) 1441. számú határozatának megfelelôen - szögezte le az Elysee palota.
Az ENSZ legitimitásától való elszakadás, az erônek a jog fölé való helyezése súlyos felelôsség magára vállalását jelenti - figyelmeztette Washingtont Párizs.
Az iraki vezetés elutasítja az amerikai ultimátumot
Az iraki forradalmi parancsnokság tanácsa és a Baasz párt vezetése kedden elutasította George Bush amerikai elnöknek Szaddám Huszein elnök 48 órán belüli lemondására és távozására vonatkozó ultimátumát.
Az iraki tv jelentése szerint a tanácskozáson elnökô Szaddám Huszein az Egyesült Államok legyôzését ígérte "Irak végsô csatájában".
Az iraki válságról tárgyalt a Legfelsôbb Védelmi Tanács
Ion Iliescu államfô kedd estére összehívta a Legfelsôbb Védelmi Tanács rendkívüli ülését, melynek egyetlen témája az iraki helyzet és a küszöbön álló katonai beavatkozás volt.
Az elnök úgy vélte, hogy a testület tagjai kedden megerôsítik Románia eddigi álláspontját, amit a parlament is jóváhagyott.
Ion Iliescu leszögezte: a helyzetet realista szemmel kell nézni, mivel nem világháborúról van szó, mint ahogy arról sem, hogy Románia belép egy háborúba.
"Döntésünk érvényes, hatályos, válaszoltunk egy felkérésre, amely nem jelenti azt, hogy fegyveres konfliktusokban veszünk részt, hanem támogatást nyújtunk a szövetségeseknek", mondta az államfô.
Iliescu nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy az Irak elleni háború kitörése esetén sor kerül-e a Legfelsôbb Védelmi Tanács egy újabb ülésére. "Amit ma este határozunk, a továbbiakban is érvényes marad", tette hozzá.
Az államfô azt is elmondta, hogy az utóbbi idôszakban nem érkeztek újabb felkérések amerikai részrôl, az USA képviselôi csupán méltató üzeneteket küldtek Románia következetes álláspontjával kapcsolatban. (Mediafax)
Nagyvonalakban lezárult a szerzôdéskötés a megyében mûködô családorvosokkal, a gyógyszertárakkal most van folyamatban. A kórházak finanszírozása viszont május végéig csak a tavalyi szerzôdéshez csatolt kiegészítô okirat alapján történik.
Az idén januárban 105, február folyamán pedig 98 milliárd lejt gyûjtött össze a biztosítottaktól a megyei pénztár. Az említett összegeket az alapok központosítása nyomán Bukarestbe küldik, és onnan kerül vissza a megyei biztosítóhoz a pénz, dr. Csiki Zsuzsanna vezérigazgató szerint az összegyûjtöttnél nagyobb összeg.
A családorvosokkal jobbára befejezôdött a szerzôdések megkötése, ami jelenleg a patikákkal van folyamatban. Kérdésünkre az igazgatónô elmondta, hogy mivel bonyolult számításról van szó, még nem véglegesítették azoknak a gyógyszertáraknak a jegyzékét, amelyekkel 2003 folyamán is fenntartják a szerzôdéses viszonyt. Az elmúlt évben kereten felül kiadott ingyenes és ártámogatott gyógyszerek árából az április és október között felgyûlt adósság rendezésére szintén a hónap végéig 87 milliárdot fizet ki a biztosító a patikáknak - ígérte a vezérigazgató.
A megyében mûködô kórházak 460 milliárdos adósságából 180 milliárd lej törlesztésére van jóváhagyása a pénztárnak, amibôl a hónap végéig 64 milliárdot utalnak át, s az egészségügyi programok mûködtetésére 19 milliárdot folyósítanak.
Ami a szakorvosokat illeti, választaniuk kell, hogy a kórházakhoz tartozó járóbeteg-rendelés keretében dolgoznak, vagy a magánpraxis mellett döntenek, és csak azután kerülhet sor a szerzôdéskötésre. A laboratóriumok esetében körülbelül annyi a kérés, mint az elmúlt évben, a fogorvosoknak viszont, akik szerzôdést kötnek a pénztárral, egységesen mindössze havi 6,7 millió lejt juttatnak, ami esetleg csak arra elég, hogy a hozzájuk forduló gyerekeket ellássák.
A megyében mûködô kórházakkal csak mire a tervezett átszervezésük befejezôdik, vagyis május végén köt szerzôdést erre az évre a pénztár - tájékoztatott a pillanatnyi helyzetrôl dr. Csiki Zsuzsanna.
Tizenhárom esztendeje, hogy március 19-én olyan események történtek Marosvásárhelyen, amelyek mély nyomot hagytak a lelkünkben. Három hónappal a rendszerváltás után a hatalmukat vesztett, de azt elismerni nem akaró, a diktatúra volt kiszolgálói békés polgárok uszításával, összeugrasztásával próbálták meg visszaszerezni hatalmukat. S közben nem törôdtek azzal, hogy ennek ártatlan emberek esnek áldozatul. Tizenhárom éve torkollott véres, magyarellenes pogromba a másság gyûlölete, feldúlták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházát, törtek-zúztak az elvakult gyûlölet indulatában. 1990. március 19-én a gyûlölethullám oltotta ki Sütô András író fél szeme világát, veszítette életét Gémes István, Csipor Antal, Kis Zoltán...
Tizenhárom éve történt. Tizenhárom év már történelem. Minden évben emlékezünk, felidézzük a véres eseményeket, fejet hajtunk az áldozatok elôtt. S minden évben újra és újra elmondjuk, hogy sok mindennek ki kell még derülnie ahhoz, hogy tisztázódjanak az igazi okok, elôzmények. Mert egy évtized múltán sem történt meg az események tárgyilagos, pártatlan kivizsgálása, mint ahogyan az igazságszolgáltatás is csak magyar és roma nemzetiségû személyeket állított a törvény elé. A felbújtók, az agresszorok mindmáig büntetlenek maradtak.
Tizenhárom éve történt. Az alig több mint egy évtizedes történelem során azonban sok minden változott. Mindenekelôtt az ország helyzete. Lassan kikászálódni látszik a bizonytalanság kátyújából, s az "alagút" végén is ott a "fény", a NATO- csatlakozás és az Európai Unió. Hogy itt tart az ország, elévülhetetlen szerepe van ebben az egységben fellépô romániai magyarságnak és politikai képviseletének, az RMDSZ-nek.
A mi helyzetünk is változott. Tizenhárom év után, a romániai magyarság törvényes úton, politikai eszközök által kivívta magának a jogot, hogy szabadon és méltóképpen ünnepelhesse nemzeti ünnepét, használhassa nemzeti szimbólumait. Ugyanakkor kivívta magának az anyanyelvû oktatás jogát, az anyanyelvhasználat jogát a közéletben, vannak kétnyelvû felirataink, felekezeti iskoláink, kulturális intézményeink, s fokozatosan kialakulnak a gazdasági fellendülés feltételei.
Tizenhárom esztendeje a marosvásárhelyi és az erdélyi magyarság bölcs önmegtartóztatásán, önvédelmi kiállásán múlott, hogy Romániában az etnikai ellentétek nem vezettek az egykori Jugoszláviáéhoz hasonló, máig tartó konfliktushelyzethez. A politikai eszközök, a példamutató helytállás megtermették gyümölcsüket, s az ország, mi magunk, biztonságos jövô elé nézünk. Többség és kisebbség, továbbra sem ellentmondásmentesen, de együtt teremtheti meg ezt a jövôt. Az egyenrangúság jegyében, amikor a magyar közösség saját kezében érezheti sorsának irányítását.
A kormányfô az USA ultimátumáról
Adrian Nastase kedden kijelentette, hogy az Egyesült Államok által Bagdadnak adott ultimátum az egyetlen lehetôség a háború elkerülésére.
A miniszterelnök szerint a béke jelenleg Szaddam Husszeintôl függ, nagyobb mértékben, mint korábban bármikor, Bagdadnak pedig tizenkét év és tizenhét határozat állt rendelkezésére, hogy felhagyjon "a nemzetközi közösség szisztematikus figyelmen kívül hagyásával, és hogy teljesítse az ENSZ ismételten meghozott határozatait: a teljes, azonnali és feltétlen leszerelést".
Nastase leszögezte, Romániának érdekeltségei és felelôsségei vannak Irakban és szándékában áll hozzájárulni a humanitárius segítséghez, az ország, az iraki társadalom és gazdaság újjáépítéséhez.
A kormányfô azt is elmondta, hogy a kormány belsô megelôzô intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a román állampolgárok érdekeit ne érintse az iraki válság.
(Mediafax)
Az erdélyi magyarság nem érzékeli úgy, hogy az anyaország elfordult tôle, ezt legfeljebb azok az erdélyi magyarok gondolják, akiket megtévesztett a Fidesz valótlan állításokra építô, gátlástalan propagandája, amelyet Erdélyben a jelenlegi magyar kormány ellen folytat - jelentette ki kedden az MTI-nek Kovács László külügyminiszter.
A magyar diplomácia vezetôje Németh Zsoltnak, a Fidesz alelnökének a Krónika címû újságnak adott nyilatkozatára reagált, amelyben az ellenzéki politikus kijelentette: ha a jelenlegi magyar kormány a határon túli magyarok támogatásában nem látja el az anyaország feladatait, akkor ezek a polgári erôkre hárulnak.
- Mostani erdélyi utam, az RMDSZ vezetôivel és egyszerû emberekkel folytatott beszélgetéseim, illetve egy kis csoport próbálkozása a marosvásárhelyi március 15-i ünnepség megzavarására, arról gyôztek meg, hogy az elôzô kormányt, fôleg a Fideszt, súlyos felelôsség terheli azért, hogy a magyarországi belpolitikai viták Erdélybe is behatoltak, veszélyeztetve az ottani magyar közösség számára létfontosságú egységet - mondta Kovács László.
Leszögezte: Németh Zsolt állításával ellentétben a kormány nem megszüntette, hanem éppenséggel helyreállította a támogatáspolitika egyensúlyát. Hozzátette, a magyar adófizetôk pénzébôl folyósított támogatásokat, azok elosztását a kormány mindenki számára átláthatóbbá tette, a pénzt nem klientúraépítésre, hanem az erdélyi magyarság helyzetének javítására fordítja.
- Ez persze fájdalmasan érintheti a Fidesznek azokat a klienseit, akik az elôzô kormány idején milliárdos nagyságrendû támogatáshoz jutottak, míg az erdélyi magyarság nagy többségének támogatására ezeknek az összegeknek legfeljebb a töredéke jutott - vélekedett a miniszter.
Hozzáfûzte, hogy azok az erdélyi magyarok, akik hallották vagy olvasták a március 15-i ünnepi megemlékezéseken, az ô marosvásárhelyi, illetve fehéregyházi beszédeit, és azt összehasonlították Németh Zsoltnak, Kövér Lászlónak és más fideszes politikusoknak "a magyar kormány ellen uszító megnyilatkozásaival", le tudják vonni a következtetést: ki az, aki az erdélyi magyarság ügyét, az annak érvényesítésében elengedhetetlen összefogást szolgálja, és ki az, akit pártpolitikai érdekei vezetnek.
Egy Irak elleni amerikai támadás súlyos veszélyt jelentene Európa és Ázsia madárvilágára is, hiszen az évnek ebben az idôszakában évezredek óta milliónyi költözô madár készülôdik, illetve indul útnak és vonul át Irak területe fölött téli telelôhelyeirôl a kontinens északabbi részein lévô fészkelô helyek felé.
Irak területén március és április hónapban van a legtöbb madár, a tavasz közeledtét érzô, legkülönbözôbb fajtájú, észak felé tartó költözô madarak itt adnak egymásnak találkát. A háborúskodásra természetesen soha, semmilyen idôszak nem lehet alkalmas, de az ornitológusok, illetve a madarak szempontjából a március-április talán a legalkalmatlanabb - vélekedik Phil Hockey, a madárvándorlás elismert szakembere, a fokvárosi Afrikai Ornitológiai Intézet munkatársa.
Irak számos Európában, illetve Oroszország hatalmas nyugati síkságain honos, s Afrikában áttelelô költözô madár faj vándorlásának útvonalán fekszik. Irak két óriásfolyama, a Tigris és az Eufrátesz fölött ôsidôk óta több igen népes madárfaj, köztük gólyák és pelikánok, illetve a Kaszpi-tenger partján és Közép-Ázsiában fészkelô vízimadárfajok légifolyosói vezetnek.
Sok faj már most útnak indult, a madárvonulás csúcsideje azonban március közepétôl április végéig tart. A fehér gólyák például, amelyek Dél-Afrikában áttelelve, a messzi északra, például Észtországba tartanak, akár teljesen le is mondhatnak további vándorlásukról, és nem térnek vissza szokásos északi költôhelyeikre, ha a háború zaja megzavarja nyugalmukat - vélekedett a dél-afrikai ornitológus.
A hosszú távokat repülô madarak ugyanis nem képesek arra, hogy a telelôhelyekrôl költôhelyükig leszállás nélkül tegyék meg az utat. Meg kell pihenniük valahol útközben, erôt kell gyûjteniük, és igen sok faj számára ezek a pihenô helyek is ôsidôk óta változatlanok. Ha valamilyen nyugtalanító ok - például a háború - megzavarja ôket, elképzelhetô, hogy tájékozódási képességüket teljesen elveszítve, egyáltalán nem mennek tovább, sôt táplálékot sem véve magukhoz, egyszerûen éhen pusztulnak.
Dél-Irak jelenleg a Közel-Kelet egyik leggazdagabb madárvilágú helye. A dél-iraki mocsarakban van egy egész sor nyugat-oroszországi vízi szárnyas legfontosabb telelôhelye. Vannak olyan - nem költözô - fajok is, amelyek világviszonylatban a legnagyobb számban télen-nyáron e területeken élnek, és költik ki fiókáikat. A világon élô márványrécék 40-60 százaléka itt él. Minden bizonnyal végzetes lenne például a háborús helyzet az itt fészkelô védett, és kihalófélben lévô hosszú csôrû pólingok számára, amelyekbôl az egész világon immár összesen csupán mintegy kétszáz példány él szabadon.
1990 márciusát fekete betûkkel írják be Marosvásárhely történetébe. 19. és 20.-án csaptak össze az etnikumközi indulatok, amelyek halálos áldozatokat és sebesülteket követeltek. Az akkori agresszió célpontja éppen az RMDSZ, a romániai magyarság érdekképviseleti szervezete, illetve annak vezetôi voltak. Markó Béla szöveségi elnököt kérdeztük, mi lehet március 19-20-a üzenete tizenhárom év távlatából?
- Azt gondolom, hogy március 19. és 20. üzenete az idén is ugyanaz, mint az elôzô években, annak ellenére, hogy a helyzet sokat változott az azóta eltelt idôszakban. Ami akkor történt, ma is ugyanolyan súlyú figyelmeztetés kell legyen, mint akkor, hiszen nem lehetünk annyira naivak, hogy azt higgyük, egyszer s mindenkorra elmúlt az etnikai konfliktusok, az erôszak lehetôsége. Nem lehet akkor errôl beszélni, amikor például Szerbiában az elmúlt napokban is tragédiát okozott az erôszak, vagy amikor küszöbön az iraki háború.
Tehát a véleményem az, hogy sajnos, a politikai eseményeket és a világ közérzetét az erôszak határozza meg ma is.
Ismételten mondom, ami Marosvásárhelyen 1990. március 19-20-án történt, hogy megpróbálták a magyarság jogos törekvéseit vérbe fojtani - mert végül is vérbe akarták fojtani -, azt nekünk mindennap tovább kell vinnünk, mint élô figyelmeztetést.
Olyan helyzetet kell teremteni, hogy az többé ne történhessék meg, de ezért nap mint nap összetartva, egységesen dolgoznunk kell.
Tizenhárom évvel ezelôtt, 1990. március 19-20- án, Marosvásárhely olyan tragikus etnikai konfliktusoknak volt színhelye, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak.
Tizenhárom évvel ezelôtt a türelmetlenség, bizalmatlanság és a hamis történelemtudat szült romboló indulatokat, melyek hosszú idôre megsemmisítették a normális együttélés lehetôségét, azóta is kihatnak városunk gazdasági fejlôdésére.
Ma, tizenhárom évvel a tragikus események után, már tudjuk azokat a tanulságokat, melyekre sajnos még sokáig fogunk emlékezni. A másság nem veszélyezteti senkinek a nemzeti identitását, éppen ellenkezôleg kiegészíti és gazdagítja azt. A történelem tapasztalatai nem feljogosítanak, hanem köteleznek.
Az egymás iránti kölcsönös tisztelet, az egymásra való odafigyelés olthatja az erôszak keltette feszültségeket.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének operatív tanácsa szilárdan meg van gyôzôdve arról, hogy a tizenhárom évvel ezelôtti események nem ismétlôdhetnek meg.
Közös célunk, hogy nemzeti önazonosságaink megôrzése mellett minél hamarabb az EU teljes jogú tagjává váljunk, e cél elérése nem csak gazdasági, erkölcsi érdek, de felelôsségünk és kötelességünk is.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének
operatív tanácsa
Mit kell tenniük és milyen kihívásokkal kell szembenézniük a választási ciklus félidején túl, az önkormányzatoknak az elkövetkezô helyhatósági választásokig? - többek között erre a kérdésre kíván választ nyújtani a március 22-én, Marosvásárhelyen sorra kerülô Országos Önkormányzati Konferencia.
Az RMDSZ ügyvezetô elnöksége által szervezett fórum - amelyen várhatóan mintegy 600, önkormányzati struktúrában tevékenykedô személy lesz jelen Erdély összes régiójából - fontosságát Borbély László képviselô, ügyvezetô alelnök méltatta. "Mindössze egy év választ el az elkövetkezô helyhatósági választásoktól, így az RMDSZ most különösképpen fontosnak tartja önkormányzati tevékenységének mérlegre helyezését, valamint az eddigi eredmények vagy hiányosságok alapján, a jelen önkormányzati ciklus utolsó hónapjai tevékenységének feltérképezését." - fogalmazott az RMDSZ képviselôje. Az erre vonatkozó kérdések súlyát kiválóan bizonyítja az is, hogy a szövetség színeit képviselô alprefektusok, megyei és helyi tanácselnökök, polgármesterek, alpolgármesterek, helyi és megyei tanácsosok mellett számos RMDSZ-képviselô és szenátor, illetve a szövetség vezetôségének tagjai jelezték a konferencián való részvételüket. Borbély László szerint ez természetes, hiszen az RMDSZ olyan szakmai vitát kíván folytatni, amely során az önkormányzatokat érintô szakmai kérdések mellett szó lesz többek között régió- és térségfejlesztésrôl is. Ezzel kapcsolatos koncepciót kíván az RMDSZ kialakítani, természetesen figyelembe véve a szövetség 7. kongresszusa által elfogadott, a térségek fejlesztésérôl szóló határozatot. Ennek értelmében az RMDSZ megkülönböztetett figyelmet szentel a Székelyföld gondjainak megoldására, a vidékfejlesztésre, a vidéki infrastruktúra javítására. Borbély László itt hangsúlyozta, hogy e kérdéssel kapcsolatban több tervezet, anyag készült, ezek végsô formába való öntésérôl, valamint szentesítésérôl az Országos Önkormányzati Konferencia hivatott dönteni. Az ügyvezetô elnökség mindemellett több, így a helyi választási törvény vagy a helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó állásfoglalás-tervezetet javasol.
A konferencia nem hagyja figyelmen kívül a határon átnyúló kapcsolatok kérdését sem, melynek megvitatására a szervezôk olyan rangos meghívottakat várnak, mint Lamperth Mónika, a Magyar Köztársaság belügyminisztere, vagy Octav Cosmânca, a román kormány közigazgatási minisztere.
Maros megyének legkevesebb 50 milliárd lejre lenne szüksége annak a 23 községi útnak a lekövezésére, amely jelenleg 48,2 kilométert kitevô földút - jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Virág György, a megyei tanács elnöke.
A pénzt abból az 50 millió dollárból számít megszerezni a megye, amit a Szállításügyi Minisztérium vesz fel kölcsönként egy külföldi bankintézettôl a községi utak kövezése céljából. Bár az egy megyének juttatandó átlagösszeget 34-40 milliárd lejre saccolják, Maros megye ennél többet szeretne, hiszen egy kilométernyi útszakasz lekövezése 1 milliárd lejbe kerül.
A Népújság kérdésére Virág György elmondta, Maros megyében 310 km országos, 828 km megyei utat tartanak nyilván, a 176 községi út összhossza 573 km. Utóbbiak mintegy 70 százaléka a megyei elnök szerint a rossz és a közepesen rossz kategóriába sorolható. Leginkább mezôségi, dombos vidékeken levô utakról van szó.
Ha Maros megye megkapja az 50 milliárd lejt, logikus lenne a legrosszabb állapotban levô 23 földút lekövezése. Ezzel szemben Virág György úgy véli, csak ezekre fordítani az összeget annyit jelentene, mint "egy gödörbe beleszórni az egész pénzt", hiszen kevéssé, egy évben 4-5 hónapon át kihasznált utakról van szó, míg vannak más, nagyobb forgalmat lebonyolító községi utak.
A sajtótájékoztatón szó esett még a nyárádtôi hulladéktároló ügyében folytatott tárgyalásokról. A jelek szerint az olasz Vaste Italia cég látszik a legesélyesebbnek a szerzôdés elnyerésére, de jövô héten a megyei tanács vezetése sort kerít egy megbeszélésre a német Schuster céggel is. A szerzôdéskötésre vonatkozó javaslatot csupán az olasz, vagy mindkét cégre vonatkozóan az április 2-i megyei tanácsülés elé terjesztik, a testületnek pedig kétharmados többséggel kell döntenie a kedvezôbb ajánlat jóváhagyásáról.
Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Mûvelôdési és Egyházügyi Fôosztálya és az EMKE Országos Elnöksége március 17-én, Kolozsváron tanácskozást tartott az erdélyi magyar társadalom önszervezôdô mozgalmának állapotáról és fejlesztési lehetôségeirôl. A meghívottak egyrészt az RMDSZ megyei mûvelôdési alelnökei, másrészt pedig az EMKE Országos Elnökségének tagjai voltak.
Az egybegyûlteket Szép Gyula mûvelôdési ügyvezetô alelnök üdvözölte, majd Kötô József, az EMKE elnöke szólt arról, hogy miért fontos az önszervezôdô kisebbségi társadalmunk számára a "fehér folt" mozgalom. Ennek célja, egyrészt felmérni azokat a magyarlakta településeket, ahol nem mûködik kisebbségi civil szervezet, másrészt pedig serkenteni ezeknek a megalakulását és létrejöttét. Az egybegyûlteket arra kérte, hogy ezen a téren segítsék az általuk képviselt régiókat és vegyenek részt a "fehér folt" mozgalomban. Ennek a tevékenységnek segítésére jött létre ez a tanácskozás is. Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági és önkormányzatokért felelôs ügyvezetô alelnöke az önkormányzatok és a civil szervezetek partneri viszonyáról beszélt. Kifejtette, hogy ez a folyamat milyen jelentôsen fog erôsödni az EU csatlakozás elôtt és után, valamint arról is szólt, hogy mennyire fontossá válik majd a civil szervezeteink részére a nemzetközi pályázatok szakszerû megírása, a külföldi pénzalapok megszerzése az önszervezôdô közösségeink számára.
Országos családtervezési programot indítanak, ugyanis noha az utóbbi években folyamatosan csökken a mûvi terhességmegszakítások száma, még mindig kevés nô alkalmazza a modern fogamzásgátlási módszereket.
A 2006-ig terjedô program 11 millió euróba kerül, amelynek keretében mintegy 6500 orvos családtervezési tanáccsal látja el a fiatal párokat. Az idén a költségvetésbôl mintegy 18 milliárd lejt költenek fogamzásgátlókra, amelyeket ingyenesen osztanak szét a vidéken élô, illetve az abortuszon átesett nôk között.
A statisztikák szerint 2001-ben mintegy 230 ezer mûvi terhesség-megszakítást végeztek Romániában, ami a 2000-es adatokhoz viszonyítva háromezres csökkenést jelent. Az abortuszok közel 10 százalékát 19 év alatti lányokon hajtották végre, s a beavatkozást kérôk közül mintegy hétszázan 16 évnél fiatalabbak voltak.
Az országban az utóbbi évtizedekben jelentôsen mérséklôdött a törvénytelen abortuszok során bekövetkezett halálesetek száma. A statisztikák szerint míg a kilencvenes években háromszázan haltak meg a szakmai felügyelet nélkül végrehajtott abortuszok miatt, 2002-ben ez a szám húszra csökkent. Az orvosok azonban úgy vélik, hogy még mindig sok nô sodorja veszélybe az életét azzal, hogy maga igyekszik megszabadulni a nem kívánt magzattól.
Romániában a modern fogamzásgátló módszerek kampányszerû népszerûsítése ellenére is a nôk kis hányada használja ezeket. A statisztikai adatok szerint a nôk 30 százaléka hormonalapú fogamzásgátlókat szed, 20 százaléka a sterilizálást választja, vagy óvszer használatára kéri partnerét.
Avagy: Günthi bácsi táskája * A brassói tüntetés sikerszónoka a Rulmentul szakszervezetise volt. "Az USA kormánya harcol Irak ellen, Románia kormánya Brassó ellen" - mondta. Kormányellenes jelszavakkal vonult a tömeg, egyik táblán ez állt: "Az ördög szavazzon rátok!" * A tanügyminiszter asszony újabb dobása: külön-külön tankönyvet kapnak az okos és a gyengébb képességû gyermekek. Lesz tehát alfa tankönyv és béta tankönyv. Mi légyen a gammásokkal, akikbôl magas rangú hivatalnok meg miniszter szok' lenni?! * A tanügyinél is nagyobb zûrt kavar a betegségminiszter. Kincstári hebehurgyaság "sans frontiere". Felirat egy kórházban: "A lift azoknak van fenntartva, akik nem tudnak járni. A többi beteg és a hozzátartozók a lépcsôn közlekedjenek!". Ez dinamikusan fejleszthetô: "A kórház azoknak való, akik képtelenek orvosi segédlet nélkül meghalni. A gyógyulásban reménykedôk és balek hozzátartozóik menjenek a búsba! Gyalog." * Románia jelképe lehetne a kép a 45 éves sírásóval, aki a bukaresti Bellu temetô fôkápolnájának magaskeresztjén áll vigyázzban, s mint honvéd a Hargitán, úgy szalutál. Az igazgató-pópa szerényebb temetôbe "transzferálta" (ôt és társait), mert folyton isznak és kártyáznak. - "Jöjjön Tuca és Nastase!" - követelte a derék gödörszaki. Azok persze nem jöttek, az idô telt, havazott is, milyen a világ, végül nem ô zuhant le, hanem az alkoholszintje; muszáj lett visszaereszkedni a földre. Így megy ez. * Marosvásárhelyre nem jut el az ázsiai új betegség. Ha az ember kellô elôvigyázatossággal jár, reggel ügyesen belesétál a közbûntényes seprûbrigád elegáns porfelhôjébe: holtbiztos, hogy elkerüli az atípusos tüdôgyulladást. És megkapja a típusosat! * Ne tessék má' morfondérozni, hogy így meg amúgy; mert ha nincsenek ezek az üde fiúk, városunk ki sem látszana a koszból! Locsolókocsit pedig kár odavezényelni, ugyanis reggel a víz rendellenesen viselkedik, megfagy és kitágul, eldugja a csatornát, az eredmény pedig? Kanális-szindróma. * Tüneteit máris észlelték a városházán. A Poklos- tünetegyüttes abban nyilvánul meg, hogy a beteg folyton be akar födni valamit, fazekat, fejét, vagy éppen egy patakot. És minduntalan vitába keveredik a többi pacienssel. "Ha lefödjük a patakot, büdös lesz benne a szennyvíz." "Akkor bedugjuk a szennyvízcsatornát." "De úgy meg a tömbházak közötti terek szagosodnak..." "Hát jó, ezt sem, azt sem: illatosítani fogjuk a vizet. Építünk egy tározót, onnan direkt jön a tisztító szer a patakba, és nem lesz büdi nyáron." "Na de akkor viszont megdöglenek a halak." "Mit, a Poklosban nincs hal!" "De szennyezi a Marost, ott pedig néha van." "Ej, rákenjük a Kombinátra, azon alul nemhogy hal, de béka sincsen már." * És így tovább. Ha lefödjük a Poklost, lesz rajta kerékpárút, kocsiút, villamosút, troliút. Bolhapiac, felvonuló terep ünnepek és tüntetések alkalmával. Terelôút hétvégekre. Sétány ebeknek és nyugdíjasoknak. Koldusok fóruma. * Sok mocskos víz lefoly még rajta, míg teljesen kigyógyulunk belôle. * Két külügyminiszter is járt városunkban, mégsem rájuk gyanakodtunk. Hanem a kedves Günthi bácsira. Mikor meglátták a bájos diplomatatáskát a háromcsillagos szálló parkolójában, rendôrök és tûzszerészek, hírszerzôk és elhárítók, médiások és szájtátiak egyemberként Günthi bácsira gondoltak gyöngéd szeretettel. Hozták rögtön a bombaseggberúgó masinát, hogy lehetôleg minél kíméletesebben röpítse levegôbe és szórja szét a világ minden sarkába a fene dokumentumokat. A jelentést! Amit az öregúr összefirkál rólunk Európának. Ej, Günthi bácsi, Günthi bácsi!...* Lám, így születnek a nagy mítoszok. Ki hiszi el, mondjuk, harminc év múlva, hogy 2003. március 15-én nem Günther Verhaugen, hanem Kovács László és Mircea Geoana járt a Bolyaiak városában, és hogy a táskát nem is robbantották fel, mert nem is a magasságos Biztos úré, hanem egy helybeli fiatalemberé volt, a pénzügyi hivatal elôadójáé, aki végül érte jött, és boldogan ölelte magához...? * Hej, ha már le lett volna födve a Poklos, micsoda szaftos sztorit kanyarítunk...Könnyûbúvárok, fenékkotró robotrobi, csatornaröntgen, cápariadó!... Habnak meg a riportázs-tortára: tucatnyi pompásan illatozó vízihulla! * Haj, az élet igazságtalan...Hogy az Isten! (Is azt bünteti, akit kiválaszt...) * Mért vezényli a marha sors gyémánteszû zsenijeit ilyen koszos, mocskos, poros, poklosos, nyamvadt kisvárosba - polgárt dirigálni?!
A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója a kuruc korra, hôseire - Zrínyi Ilona, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Bottyán János, Esze Tamás… -, a Habsburg-ellenes szabadságharcra való emlékezés éve. A kuruckor a magyar történelemnek a szabadságért és függetlenségért vívott egyenlôtlen, de egyben küzdelmének hôsi, dicsô korszaka. Szereplôi az elbocsátott végvári vitézek, az erdélyi fejedelemség volt katonái s hajdúi, kikhez csatlakoztak a jobbágyok és az országban élô egyes nem magyar nemzetiségek is. Egyszerû, számkivetett, nincstelen, lenézett emberek, ám mégis mély nemzeti érzés tölti el ôket. A haza ügye az ô ügyük is, szívüket áthatja az elkeseredés, a nemzet ellenségei iránti gyûlölet. Thököly Imre kurucainak hôsi küzdelmét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc követte, mely alkalommal a magyar vitézség még egyszer megmutatta ragyogását. Még egyszer utoljára felzendült a nyalka kuruc vitézek hetyke éneke: "Csinom Palkó, Csinom Jankó, / Csontos kalabérom"… A diadalmámor azonban nem sokáig tartott. Azután a nagymajtényi síkon letörik a zászló, a nyalka kuruc ismét szegénylegény. Valóban, ha a világból nem is kell, de a hazából futni kell. S felhangzik ismét a bujdosók éneke: "Ôszi harmat után, / Nagy hegyeknek ormán / Fújdogál a hideg szél, / Fújdogál a hideg szél"…
A kurockor hôse, csillaga, eszménye a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc (1676-1735). Rákóczi, az erdélyi fejedelmek sarja, a Wesselényi- összeesküvésben részes, 1676-ban meghalt I. Rákóczi Ferenc és a kivégzett Zrínyi Péter horvát bán leányának, Zrínyi Ilonának fia mindössze 12 éves volt, amikor Munkács várának feladása után, 1688-ban anyjától elszakították. A bécsi udvar, hogy udvarhû arisztokratát neveljen belôle, a jezsuitáknál neveltette, s Bécsben élte a fôúri ifjak gondtalan életét. Nôsülése után magyarországi birtokára költözött. Bercsényi Miklós ungi fôispánnal való barátsága, s az a fölismerés, hogy mindenki tôle, az ország legnagyobb birtokosától és legelôkelôbb sarjától várja a védelmet, ôsei útjára térítette. Több elôkelô nemessel összeesküvést szôtt a Habsburgok ellen, s XIV. Lajoshoz fordult támogatásért. Levele az udvar kezébe került, elfogták és a bécsújhelyi börtönbe zárták, ahonnan azonban ôrizôje segítségével sikerült megszöknie. 1701 novemberében Lengyelországba menekült. Innen próbálta Franciaország és a Habsburg-ellenes hatalmak támogatását megnyerni a Bécs elleni harc megindítása érdekében. Brezán várában találtak rá 1703 elején az Esze Tamás vezetésével szervezkedô tiszaháti parasztok, azzal az üzenettel, hogy "a föld népe kész, csak legyen feje." A fiatal herceg elfogadta Esze Tamás hívását, 1703 májusában Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) feliratú zászlókat küldött az országba s kiáltványban fegyverbe szólított "minden nemes és nemtelen igaz magyart."
Rákóczi seregét eleinte parasztok alkották. A nemesség, mely félt a parasztlázadástól, a váraiba zárkózott és ellenállt. Idôbe telt, míg a paraszthadak mögött meglátták Rákóczit, s a paraszti követelések mögül a nemzetit is kihallották. 1703 ôszén megkezdôdött a nemesség és a városok csatlakozása is. A parasztfelkelésbôl kibontakozott a nemzeti szabadságharc. Rákóczi nagy erôfeszítéseket tett, hogy vitéz, de szervezett harcokhoz nem szokott katonáiból jól felszerelt, fegyelmezett reguláris sereget formáljon. A kuruc sereg azonban még nem tudta a próbát kiállni. Rendezett, nagy ütközetekben alulmaradt. Így történt 1704 végén Nagyszombatnál, majd 1705 novemberében Zsibónál, ahol a kurucok elvesztették a csatát a császáriakkal szemben, noha létszámfölényben voltak.
Rákóczi, mialatt az ország függetlenségéért harcolt, belül korszerû reformokkal igyekezett az államot és a társadalmat erôsíteni. Igyekezett a fônemesség hatalmát visszaszorítani, és a jogtalan osztályok helyzetét javítani. Ebbe a programjába illeszkedett a fegyvert fogott jobbágyoknak ígért szabad paraszti kiváltság is. A vallási ellentétek megszüntetése érdekében visszaadta a protestánsok templomait és iskoláit, biztosította a felekezetek és a szabadságharc mellé állt nem magyar nemzetiségek egyenjogúságát.
A szécsényi országgyûlésen (1705) lerakták a rendi köztársaság alapjait, s megalkották a "magyarországi státusok és rendek szövetkezését". Ebben jelentôs politikai szerep jutott a nemességnek, mivel a legfontosabb kérdésekben továbbra is az idônként összehívandó országgyûlésnek kellett döntenie. A szécsényi országgyûlésen II. Rákóczi Ferencet a szövetkezett rendek vezérlô fejedelmévé választották, ezzel ô lett a kuruc hadak fôvezére és a külpolitika irányítója. Rákóczi mellé egy 28 fôs szenátust választottak, amelyben Bercsényi Miklós lett az elsô szenátor, azaz Rákóczi helyettese. A szenátus tulajdonképpen korlátozta Rákóczi hatalmát. Egyebekben is megszervezték a kuruc államot: a törvények megfogalmazását, a diplomáciai levelezést a kancellária intézte; a Gazdasági Tanács fô feladata a hadsereg ellátása lett; továbbá rendelkeztek a rézpénz (libertas) kibocsátásáról. Az országgyûlés rendezte a királyság és a fejedelemség viszonyát. Az országgyûlés szerint a két országot, a királyságot és az Erdélyi Fejedelemséget konföderáció kapcsolja össze.
A szabadságharc igen nehéz gazdasági nehézségekkel küzdött. A Rákóczi-birtokok jövedelme nem fedezte a kiadásokat, az adók behajtása is sok nehézséggel járt. Ez ideig a nemesek nem adóztak, Rákóczi most ôket is megadóztatta. Mivel nem volt elegendô arany-ezüst pénz, Rákóczi bevezette a rézpénzt. Azonban az állam nem tudta tartani a rézpénz értékét, így az elértéktelenedett, s ezért a katonaság, mely ebben a pénzben kapta zsoldját, egyre rosszabb helyzetbe került.
Kezdetben a szabadságharc legfontosabb tényezôi a parasztok voltak. Amíg a parasztok hadakoztak, szünetelt az úrdolga, adót a fejedelem nem rótt ki rájuk. Ez a szabadság viszont sértette a nemesek érdekeit. A földesurak igyekeztek visszatartani jobbágyaikat a hadviseléstôl, majd a katonákat a családta-gokra rótt terhekkel kényszerítették a hazatérésre. Emiatt a parasztok tömegesen hagyták el a sereget. 1708 ôszén a kurucok Trencsén mellett döntô csatát vesztettek. A hadi helyzet rosszra fordult Erdélyben is. A helyi ellenállási gócok felszámolásával, a császári terror bevezetésével és amnesztia-ígéretekkel 1708 telére gyakorlatilag Erdély kiesik a szabadságküzdelmekbôl. Legtovább Görgény vára tartott ki, öt hónapig állt ellen a császáriak ostromának.
Az 1708. évi trencséni vereség fordulópontot jelentett a Rákóczi-szabadságharc történetében: a kurucok szerencsecsillaga hanyatlani kezdett. Az ország gazdasági erôforrásai kimerültek, a rézpénz elértéktelenedett, a parasztok elkedvetlenedtek, a nemesek közül pedig egyre többen hagyták el a szabadság zászlaját és tértek a király hûségére. Az ország egyes részein dühöngô pestisjárvány és a hosszú háborúban elgyötört csapatok kimerülése is siettette a szabadságharc bukását. Rákóczi a külföldi segítségben látta a megoldás egyetlen lehetôségét, s 1711 februárjában Lengyelországba ment, hogy találkozzék az orosz cárral. Míg ô külföldön tárgyalt, hadvezérei megkezdték az osztrákokkal a béketárgyalásokat. Károlyi Sándor, a kuruc és Pálffy János, a császári csapatok fôvezére április utolsó napjaiban megkötötték a szatmári békét. 1711. május 1-jén a nagymajtényi síkon a kuruc csapatok letették a fegyvert. Rákóczi Ferenc sohasem ismerte el a szatmári béke érvényességét, nem fogadta el a Habsburg fennhatóságot.
Rákóczi abban a reményben, hogy a harcot újrakezdheti, leghûségesebb híveivel Lengyelországból Franciaországba, innen pedig Törökországba ment. Rodostó lett a lakhelye a bujdosó kurucoknak. Rákóczi rendet szabott itt az életnek. Mindenkitôl pontosságot, dolgainak rendben való elvégzését követelte meg. Ha külországból vagy a Portáról jött valaki, a régi szertartások szerint fogadták. Sok idegen fordult meg itt, eleinte többen, majd kevesebben. Idôvel mellette lévô hívei lassan elfogytak, alig maradt valaki. A hontalanság és a magány ellen kemény munkával küzdött mindennap. "Ebédig az olvasásban és az írásban tölti az idôt; ebéd után pedig, aki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember, vagy fúr, vagy farag, vagy esztergában dolgozik, és az ô gyönyörû szakálla sokszor tele van forgáccsal, hogy maga is neveti magát. És úgy izzad, mintha munkája után kellene enni kenyerét. Ôtet minden csodálja, ô pedig neveti az olyat, aki azon panaszkodik, hogy elunja magát" - ilyen szép kép maradt ránk Rákócziról, Mikes Kelemen tolla örökítette meg így. Levelek formájában írta meg nagy mûvét. Édes néném - kezdi újra meg újra, s azután következnek a jóízû történetek, a kacagtató leírások a furcsa török szokásokról. Az emlékezések a szülôhazáról, a szép Erdélyrôl, Tündérországról szívet szorongatóak. Úgy szeretem már Rodostót - mondja -, hogy el nem felejthetem Zágont.
Az idô, ha lassan is, de múlik, s közben a rodostói magyar település tagjainak száma is egyre fogy. És 1735. április 8-án meghal a fejedelem is. Mikes megrendülten jegyzi fel Rákóczi halálával kapcsolatban: "Amitôl tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten, árvaságra téve bennünket, kivevé ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, 3 óra után reggel. Hullassuk bôséggel könnyeinket, mert a keserûségnek ködje valósággal reánk szállott. De ne azt a jó atyánkat sirassuk… hanem mi magunkat, kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani, micsoda sírás és keserûség vagyon itt mi közöttünk…"
1761-ben aztán, mint a település utolsó tagja, a hûséges íródeák, Mikes Kelemen is követte szeretett urát a sírba. Több mint negyven éven át hallgatja a Márvány-tenger mormolását, a tenger habja felett futó szél zúgását, s vágyódott vissza szeretett hazájába.
Rákóczit Törökországban temették el, földi maradványait 1906-ban hozták haza, akkor került végleges nyughelyére, a kassai Szent Erzsébet- katedrálisba.
(Folytatás február 25-i lapszámunkból)
Vasárnap reggel istentiszteletre mentünk mindannyian. Vendégfogadóink éppúgy, mint a többi fogadó család hívô reformátusok, és hitüket naponta gyakorolják otthon is, nem csak a templomban. Jóllehet Lôrincz István tiszteletes úr figyelmeztetett bennünket erre, és megkért mindenkit, hogy vigyen magával Bibliát, mert a hollandok bibliaolvasó emberek, igazából nem tudtuk, hogyan is néz ez ki a valóságban. Megtapasztaltuk.
Naponta kétszer ülnek terített asztalhoz, napközben csak nassolnak, teát, kávét vagy tejet isznak. De amikor terített asztalhoz ülnek, akkor imával kezdik és Biblia-olvasással meg imával fejezik be az étkezést. Reggel és délután hat után kerül erre sor, amikor már minden családtag hazakerült. Keveset esznek, gyorsan és egy árva morzsa sem marad a tányérjukon, legyen az felnôtt vagy gyerek, idôs vagy fiatal. Valóban, csak esznek és nem zabálnak. A holland ételek könnyûek, sok zöldséget és kevés sovány húst tálaltak többnyire, és aki kisétkû, mint én, annak épp elég volt. Nem is igen látni elhízott embert. Amit megesznek, Isten adományának tekintik, és kellô tisztelettel viseltetnek iránta. Én például nagyon szégyelltem magam, amikor a hétfôi kínai vacsorán a tányéromon hagytam az étel egy részét, mert nem ízlett, és túl sokat is szedtem magamnak. Széles ívben körülöttem mindenki megette, amit a tányérjára rakott. Persze, ôk ezt nagyvonalúan elnézték nekem. A vendég jogán, gondolom.
A vasárnap délelôtti istentiszteleten a mi lelkipásztorunk prédikált - hollandul. A templom tele volt. 800 férôhelyes. Katedrálisnak is beillik. Valamikor a XIII. században kezdték építeni katolikus templomként, többször átépítették, a reformáció elterjedésével, a XVI. században lett reformátussá. Elsô orgonája 1539-tôl 1902- ig szolgálta a schoonhoveni híveket, most Rotterdamban van, ma is használják.
A gyülekezeten végignézve meglepett, mennyi a fiatal, sôt a gyerek. Mellettem is egy fiatalember ült. Megkezdôdött az istentisztelet, s az ima meg a textus után, mielôtt a tiszteletes elkezdte a tulajdonképpeni prédikációt, a fiatalember cukorkával kínált. Elôször meglepett, de körülnézve láttam, hogy mindenki ezt teszi, cukorkát vesz a szájába. Ha valakinél éppen nincs, akkor a szomszédja megkínálja. Így voltam én is. Szopogattuk a cukorkát és figyeltük a prédikációt. Természetesen egy szót sem értettem belôle, de figyelmem mégsem lankadt, mert érdekes volt hallgatni egy addig soha nem hallott nyelv zenéjét. És ez így volt minden egyes alkalommal. Este is, amikor a holland pap prédikált, majd az óév búcsúztatásakor is és az újévi istentiszteleten, amikor kávéval kínáltak és beszélgetésre invitáltak..
Év vége volt. Az év végét ôk Isten házában búcsúztatták, majd hazamentünk, és mindenki családi körben töltötte az estét. Éjfélkor dél-afrikai cabernet sauvignonnal koccintottunk, megpusziltuk egymást, de utána elszabadult a pokol. Hanna és Rien ugyan elôre figyelmeztettek, de erre nem számítottunk. Az egész város, sôt egész Hollandia petárdáktól és tûzijátékoktól volt hangos. Másnap mondták is vendéglátóink, hogy Hollandiában aznap éjjel 55 millió eurót petárdáztak el az emberek. Úgy látszik, ebben élik ki egész évi feszültségüket. Bevallom ôszintén, féltem, és bevonultam a házba. Tudni kell azt is persze, hogy ilyenkor szinte mindenki kivonul az utcákra, a szomszédok ott köszöntik egymást és kívánnak boldog újévet.
Éjfél után fél kettôkor elvonultunk lefeküdni. Bementem a fürdôbe fogat mosni. Kinyomtam a fogpasztát, s abban a pillanatban kialudt a villany. Meg sem rémültem igazán, csak egy pillanatra azt hittem, felébredtem és itthon vagyok. De csak egy pillanatra, mert máris felgyúlt a fény, befejeztem a fogmosást, és lefeküdtem. Igen ám, de reggel nem siettem felkelni, mert a szobában lévô villanyos óra két órával kevesebbet mutatott, s nekem nem esett le a tantusz, hogy az éjszakai áramkiesés miatt van ez. Hanna felszólt, hogy felkelés, kezdôdik az aznapi program. Anélkül, hogy különösebben mentegetôznünk kellett volna, ô is rájött, hogy miért nem megyünk le. Én azért kimentettem magam, természetesen.
Ó, Hanna! Aranyos volt. Megkérdezte, amikor elbúcsúztunk, hogy fogok-e mesélni róla itthon? Ó, igen, Hanna! Négy szép gyereket szült és nevelt fel, mindenik a maga életét éli. A nagyobbik lányának három gyereke van, két lány és egy fiú, aki nem az Ajax Amsterdamnak drukkol hatévesen. A többi még nem alapított családot, de mind dolgoznak, három az apukát követi, aki a legnagyobb holland bank, a Rabobank alkalmazottja, tehát pénzügyi szakmában helyezkedtek el, a középsô lány angoltanárnô. Egyik sem él Schoonhovenben, de újév elsô napján mind hazajöttek felköszönteni szüleiket. Másodikán a családapa testvérei érkeztek meg, mind a négyen feleségestôl, férjestôl. Rienék ötön vannak, négy fiú és egy lány. Egészen megható, hogyha egy kicsit szertartásosan is, de mennyire fontos számukra a család! És úgy láttam, nemcsak nekik, hanem e gyülekezetben mindenkinek. Akárhányszor begyûltünk együtt valaminek az okán, mindig ott szaladgáltak az icipici, pici és kicsi gyerekek, szôke mind és cukorfalat valahány. A mi utcánkban lévô sarokházban hét gyereket neveltek. Ezért újságolhatták boldogan, hogy a hollandok lélekszáma növekedôben van. Ó, ha példát vennénk róluk!
Igen, Hanna kitûnô családanya és háziasszony és Rien kitûnô férj és családapa. Igyekeztek minden gondolatunkat kitalálni. Mikor kiderült, hogy Mária zenetanárnô és kórusvezetô, én meg irodalmár vagyok, és nagyon érdekelnek bennünket a mûvészetek, a holland képzômûvészet is természetesen, nem restellték, és Rien elment a városi könyvtárba, kivett két csodálatos képzômûvészeti albumot, Vermeerrôl és Van Gogh- Gauguin mûvészetérôl, hogy legalább így láthassuk, ha már az amsterdami kirándulásba nem fér bele múzeumlátogatás is.
(Folytatjuk)
A tél igencsak megviselte megyeközpontunkat, s az elszórt csúszásgátló anyagok valamint az elmúlt havas hónapok alatt felgyûlt szenny miatt szinte elviselhetetlenül poros a város. Bár erre a hétre tervezték, a makacskodó idôjárás miatt hétfôtôl kezdôdik a nagytakarítás Marosvásárhelyen - tájékoztatott Karácsony Erdei László, a Salubriserv ÖV ügyvezetô igazgatója.
Mivel a többi városrészben még folynak a koronaalakító metszések, az idén a Tudor lakótelep felôl kezdik az egy hónaposra tervezett akciót. A Tudor után a Kövesdomb, majd a volt November 7, az Egyesülés negyed és a központ következik. Legutoljára marad a Dózsa György utca és környéke, mivel ott szállítják el a többi városrész szemetét. A szokásos napi utcaseprés mellett, amelyet általában száz személy végez ( a köztisztasági vállalat félszáz alkalmazottja illetve négy-öt csoport a börtönbôl), a hétfôtôl kezdôdô nagytakarítás során 20-20 személybôl álló négy csoport vesz részt a téli szemét összegyûjtésében és elszállításában. A munkálatok menetrendjérôl a polgármesteri hivatal fogja tájékoztatni a lakosságot, hogy a lakóbizottságok elvégezhessék a szükséges elôkészületeket. Kérésükre nagy befogadóképességû konténereket helyeznek ki a szemét összegyûjtésére. Karácsony László ígérete szerint a takarítás során a város valamennyi kisebb utcájába is eljutnak a csoportok.
Az elsô két hetet követôen valószínû elindulnak a seprôgépek is, az utak, utcák mosását viszont csak akkor kezdhetik el, ha a hômérséklet eléri az átlagos 20 fokot - mondotta az igazgató.
A polgármesteri hivatal egymilliárd lejt tervezett erre az akcióra, a köztisztasági vállalat igazgatója szerint nem biztos, hogy elegendô lesz a szóban forgó összeg. Az, hogy milyen cégek nyújtanak segítséget a szemét elszállításában, egyelôre még nem ismeretes. A tavaszi nagytakarítás azonban csak akkor lesz igazán eredményes, ha mind a magánházak lakói, mind pedig a tulajdonosi és lakótársulások gondoskodnak arról, hogy a tervezett idôpontra az épületek környékérôl, a járdákról, ágyásokból és zöldövezetekrôl összegyûjtsék a szemetet, hogy azt a Salubriserv jármûvei elszállíthassák. Az igazgató szerint, ha az idôjárás nem szól közbe, egy-két napos csúszással betartják a tervezett programot.
A tegnapi díjkiosztón jutalomban részesült kisdiákok bizonyára mindannyian egybehangzóan azt mondják, hogy a matematika lehet, hogy nehéz, de mindenképpen szép. A megye III. és IV. osztályos elemistái ugyanis matematikából mérhették össze erejüket a kitalálója és elsô megszervezôjének neve alapján Brenyó Mihály- féle pontszerzô matematika-versenynek nevezett megméretkezésen. A szeptember óta zajló négy fordulón a diákok egyénileg oldották meg a hozzájuk eljuttatott feladatlapokat majd március elsején a 100-nál több ponttal rendelkezôk megyei szinten immár rendes vizsgafeltételek mellett "mérkôztek meg". A tavalyi hasonló jellegû verseny sikerén felbuzdulva idén 200-nál is több diák oldotta meg a feladatlapokat és közülük 77-en eljutottak a döntôbe.
A III. osztályosoknál az elsô helyen Szabó Zsolt (Unirea kollégium), a második helyen Codau Annamária, a harmadikon Gyéresi Hunor András (4-es és 17-es általános iskola) végzett, a IV. osztályosoknál az elsô három helyezett: Nagy Nimród Norbert, Borsos Zalán és Dávid Panna (A 2-es, 18-as és a backamadarasi általános iskolákból)
Brenyó Mihály kecskeméti tanár 8 éve szervez hasonló matematika-versenyeket, melyeknek célja a logikus gondolkodás elsajátítása, úgy, hogy a versenyzôk el is tudják magyarázni gondolatmenetüket.
A kecskemétiek példáján felbuzdulva, Pop Ágnes tanítónô Marosvásárhelyen immár második alkalommal szervezi meg a versenyt és örömmel értesülhettünk arról, hogy Kolozsváron is rendeztek hasonlót, melyre a feladatlapok és a megoldási kulcsok mind Kecskemétrôl érkeztek. A szervezôk egyébként remélik, hogy sikerül a verseny nyerteseit közös jutalomkirándulásra elvinni. Amint a díjkiosztón Pop Ágnes tanítónô hangsúlyozta, idén nagy öröm volt mindannyiuk számára, hogy nem csak a megyeközpont iskolái, hanem vidéki iskolák is bekapcsolódtak és hogy nem hiába, azt mind a szovátai, mind a backamadarasi díjazott tanúsíthatja. A Sportlíceum egyik tantermében rendezett ünnepség kedves mozzanata volt, hogy nem csak a kisdiákok, hanem tanítónôik is elismerésben és jelképes jutalomban részesültek.
A Közegészségügyi Igazgatóság Járványmegelôzô Központjában is intézkedtek annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges fertôzéseket megyénkben. Amint dr. Márialaki Ella fôorvosnô elmondta, a szakminisztériumból érkezett utasítás alapján szigorúan követni kell minden olyan esetet, ami esetleg atípusos tüdôgyulladás lehet. Ezzel kapcsolatosan a megye valamennyi kórházába elküldték azt a körlevelet, ami a teendôket tartalmazza, s értesítik a családorvosokat valamint a magánrendelôket is. Dr. Cojan Aurelia, a központ vezetôje felvette a kapcsolatot a vidrátszegi röptérrel, azzal a kéréssel, hogy a légikísérôk értesítsék a járványmegelôzô központot, ha az utasok között gyanús esetet észlelnek, akik a fertôzés valamelyik színhelyérôl érkezve esetleg egy másik nagyváros röpterén szálltak át a marosvásárhelyi járatra.
Sajtóberkekben van egy mondás: ha nincs esemény, amirôl tudósíts, csinálj! Ez jutott eszembe március 15-én, amikor a marosvásárhelyi ünnepségsorozat közben kivonult a Román Hírszerzô Szolgálat bombaelhárító osztaga a Continental Szálloda parkolójába. Az ok egy árván maradt diplomatatáska volt, amelyet az ott szolgálatát teljesítô polgárôr gyanúsnak vélt. A táska talán fel sem tûnt volna senkinek, ha a szálloda vendége nem Kovács László, Magyarország külügyminisztere és kísérete. Utólag kiderült, hogy a nagy körültekintéssel átvizsgált táska ártalmatlan. A történet azonban nem errôl szól. A 2001. szeptember 11. óta táplált pánikhangulat hatása hozzánk is begyûrûzött, hála a televízióknak. Figyeljük csak meg, milyen üzenetekkel bombáznak bennünket naponta. Az afganisztáni terroristaüldözéstôl az iraki háborús elôkészületeken keresztül, a Romániában tartózkodó irakiak kiutasításáig a fenyegetettségi érzést erôsítik bennünk. A talajvesztettség, a bizonytalanság csak fokozza a közvetlen világunkról alkotott nem túl rózsás képet. Így elég egy kis gondolattársítás, s az üzletember sietségében a parkolóban felejtett aktatáskában máris terrorista-fenyegetést látunk. De a pánikhangulat másra is jó. Míg kényelmes székünkben a tévére szegzett tekintettel azon szorongunk, mi lesz a világ sorsa egy esetleges iraki háború esetén, addig nem gondolunk arra, hogy akadozik a gazdaság, csôd szélén áll az egészségügyi rendszer, az EU-nak tett ígéretek valóra váltásának kevés jele van közvetlen környezetünkben stb. A tévének köszönhetôen világpolgárok vagyunk. Hát akkor miért ne lehetne nekünk is egy kis "élô" bombariadónk?
Olvasóink hívták fel figyelmünket a zöldövezetben levô két garázsra. a marosvásárhelyi Parângului utcában korábban itt garázssor állt, ezeket a polgármesteri hivatal lebontatta. Az árván maradt testvérpár azonban maradt. A környéken lakók joggal tették fel a kérdést: egyeseknek miért lehet, másoknak nem? Errôl lesz szó az alábbiakban.
Marosvásárhelyen a város területéhez, lakóihoz viszonyítva nagyon sok az autó, kevés viszont a zöldövezet. A gépkocsi-tulajdonosok garázs- helyet szeretnének, mások több parknak, játszótérnek, szabadidô-övezetnek örülnének. E két érdek közötti ellentét nem új, s rendezni, egyeztetni sem könnyû e téren. 1989 és 1998 között gomba módra szaporodtak a garázsok. Aztán programok, városrendezési tervek készültek, garázsmodelleket ajánlottak a lakóknak. S végül hozzáfogtak a tisztogatáshoz. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal községgazdálkodási osztályának nyilvántartása szerint 1998 és 2001 között a városban mintegy 900 törvénytelenül felépített garázst bontottak le. Ezeknek nagy része nem idôtálló építôanyagokból készült, a kivitelezésük sem felelt meg városrendészeti szempontból. 2000-ben kidolgozták a társulási szerzôdés keretét, amellyel a polgármesteri hivatal egyezséget köt a lakó, illetve az idôközben létrejött tulajdonosi társulásokkal a környékükön levô zöldövezetrôl. Ez nem csak arra vonatkozik, hogy tisztán tartják a tömbházak melletti füves területeket, hanem kijelölik a szemétlerakó helyet, gondozásba vesznek játszóteret. A szerzôdéskötés alkalmazása hasznos lehet, ezáltal leszögeznek szabályokat, behatárolják a felelôsséget. S ez igencsak fontos, hiszen a garázsok, zöldövezetek adminisztrálása terén a lakótársulások közötti határok igen sok alkalmat adtak a lakók közötti vitára. A tanács, illetve a polgármesteri hivatal szándéka feltérképezni mindent, ami a tömbház-negyedekben közterületen található, s ezeket a kültéri javakat bízzák a lakók gondjaira. A határjelölés azonban nem olyan egyszerû. Ezen már több hónapja dolgoznak az illetékes osztályvezetôk a lakótársulás- vezetôkkel. A konfliktus megelôzését, rendezését átruházták a lakótársulásokra. A lakóknak kell eldönteniük, hogy mit akarnak tömbházaik szomszédságában: garázsokat, parkot, játszóteret stb. Elméletileg tehát azok, akik garázst igényelnek, elôször a lakótársuláshoz kell forduljanak, a vezetôség összeállít egy jegyzéket, aláírást gyûjt a lakók között a rendelkezésükre álló terület felhasználását illetôen, majd az iratokat leteszi a polgármesteri hivatalnál. A hivatal alkalmazottai behatárolják a lakótársuláshoz tartozó területet, majd értesítik azt a tervezô céget, amellyel szerzôdést kötött a hivatal, hogy elkészítse a szóban forgó hely tervrajzát. A kivitelezést, azaz a garázs kihelyezését, a játszótér berendezését a lakótársulásra bízzák, természetesen esetenként szaksegítséget nyújtva. S végül a szerzôdés által a gondozást is rájuk ruházzák. Eddig az elmélet.
A Parângului utcában, az Orient üzletkomplexum közelében levô két garázs helyben maradt. Rosca Angela, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal közterületkezelô igazgatóságának osztályvezetôje szerint az említett területrendezési elképzelés kivitelezése elakadt. Ô sem tudja hol. A tervezônek terepszemlét kell tartania, csak ezután készülhet el az a terv, amelyet jóváhagyás végett eljuttatnak a polgármesteri hivatalhoz. Ezt még nem látta, s mivel a projektet egy cég készíti, nem tudni hol tartanak az üggyel. Az biztos, hogy valamikor, még 1997-ben a szóban forgó garázsok szomszédságában levô ideiglenes építményeket felszámolták. S hogy miért maradt a két garázs? Ki tudja, ilyesmi megtörténhet. Volt már eset, hogy a garázstulajdonos beperelte a polgármesteri hivatalt tulajdonsértésért, a törvénytelennek vélt bontási rendeletért, s megnyerte a pert. A törvényes határozat birtokában pedig bejelentette az építményt az adóhivatalnál, s mivel az erre kirótt adót törleszti, helyzete legális lesz. Persze úgy, hogy továbbra sincs építkezési, területbérleti engedélye. A két garázsról viszont Rosca Angela nem szolgált konkrét adatokkal. Azt is megtudtuk, hogy amennyiben a terület sorsa még nem dôlt el véglegesen, azaz nem kötötték meg az erre vonatkozó szerzôdést a lakótársulás és a polgármesteri hivatal illetékesei, az így épített garázsokra - helyi tanácsi határozat értelmében - kibocsátanak egy elfogadási dokumentumot (act de acceptare), ami ideiglenes használatra jogosítja fel a tulajdonost. A községgazdálkodási osztályon elôkeresett aktákból azonban más derült ki. A helyi tanács 1998-ban kibocsátott 193-as számú határozata szerint, amely tételesen is megjelöli a garázsokat, le kell bontani az építményeket. Hogy mégis miért maradt el a mûvelet? Kagán Ildikó osztályvezetô szerint azért, mert idôtálló anyagból épült. A hajdani parancs úgy szólt, hogy elsôsorban a tákolmányokat kellett eltakarítani. Ezt megtették, a jelenlegi helyzet tisztázása a lakótársulásra hárul. A lakók azt is rebesgetik, hogy az építmények tulajdonosait erôs szálak fûzik a polgármesteri hivatalhoz, ezért nem lehetett eddig ledönteni a falakat…
Azt szeretném tudni, hogy a metrológiai vizsgálat során meghibásodottnak minôsített s kicserélt vízórám eddigi mûködése alatt az én javamra, vagy az én káromra csalt - tette fel kérdését hidegvíz-órával kapcsolatos panaszában a marosvásárhelyi Mimozelor utcában lakó olvasónk. A panasszal, a feltett kérdéssel megkerestük az érintett Deservcom cég illetékesét is.
A Mimozelor utca 33. szám alatti lépcsôházban február elején a Deservcom cég képviselôi ellenôrzés végett leszerelték a vízórákat. 11 mérômûszerbôl hármat alkalmatlannak, hibásnak tartottak, többek között az enyémet - meséli a panaszos.
- A metrológiai vizsgálatról kibocsátott hivatalos iraton az óraszám mellett annyi szerepelt: visszautasított (respins). A rossz órát visszaadták nekem, helyette egy újat szereltek fel. Idézôjelben használom az újat, mert az óra mutatója már 50 köbméter vizet mutat, s úgy vélem, akkor új egy mérôszerkezet, ha még nem használták. Az ellenôrzésért 150.000 lejt, az új óráért 450.000 lejt fizettem. A szerzôdés alapján az órákat háromévente kell ellenôrizni, ezt aláírtam, s ezért jogosnak tartom az ellenôrzést. Azt nehezményezem, hogy a vízórás cég miért nem készített jegyzôkönyvet arról, hogy milyen hibája van a leszerelt, kicserélt órának. Pontosan szeretném tudni, hogy kevesebbet vagy többet mért az óra, s, hogy javítható-e vagy már nem. Fogyasztóként jogom van tudni, hogy a három évig használt hidegvíz- óra az én javamra csalt, vagy az én káromra csalt? Ugyanakkor azt is szeretném tudni, hogy miért egy használt, már 50 köbméternyi vizet lemért órát szereltek fel nekem? - mondta a panaszos, aki személyesen akar meggyôzôdni, hogy órája rossz, így feltett szándéka, hogy más laboratóriumban is ellenôrizteti használaton kívüli hidegvíz- óráját.
Legalább szóban tájékoztatjuk az ügyfelet
A feltett kérdésekre Bandi Dezsô, a Deservcom cég vezetôje válaszolt: az ügyfelekkel kötött szerzôdés alapján cégünk egyéves garanciát vállal a felszerelt jó minôségû, német gyártmányú vízórákra. Ha ez idô alatt elromlik az óra vagy kiderül, hogy hibásan mér, akkor mi saját költségünkre kicseréljük azt. Ellenkezô esetben, szintén a szerzôdés alapján, a fogyasztók háromévente kötelesek metrológiai vizsgálatnak alávetni a vízórát. Mind az ellenôrzés, mind az esetleges óracsere költsége a fogyasztót terheli. A vízórákat a metrológiai hivatal által engedélyezett laboratóriumunkban vizsgálják meg szakembereink. Többszöri ellenôrzés, beállítás után minôsítenek egy órát rossznak. Számlázóink általában tájékoztatják a lakókat az óra állapotáról, s arról is beszámolnak, hogy milyen hiányosságot találtunk a kicserélt óránál. Az ügyfél bejöhet székházunkba, ahol rendelkezésére bocsátjuk az óra ellenôrzése nyomán készített jegyzékeket szakembereink magyarázatával együtt. A panaszos is bármikor bejöhet, s választ kaphat kérdéseire. Az új vízóra felszerelése kapcsán elmondhatom, hogy minden vízórát kipróbálunk, ezért történik meg, hogy az óra mérôszerkezete nem a nulláról kezdi a mérést - nyilatkozta Bandi Dezsô.
2003. március 17 - június 20. közötti idôszakban ismét életbe lép Marosvásárhelyen és Szászrégenben a páneurópai Achile Projekt keretében az Egészséges köröm napjai nevû kampány. Az Egészséges köröm napjai kampány keretében a köröm-gombafertôzésben szenvedôk a 0723-255-113-as telefonszámon ingyenes vizsgálatra jelentkezhetnek be a bôrgyógyászati rendelôkbe.
Az onikomikozis célpontja leggyakrabban a láb.
Általában a láb nagyujja betegszik meg elôször,
a betegség egész sor, idôvel megjelenô jelrôl
és tünetrôl felismerhetô. A köröm
megváltoztatja színét, megvastagszik,
töredezetté válik, megváltoztatja alakját,
felválik, a járást fájdalomérzet
kíséri és végül a köröm
részben vagy teljesen elpusztul.
"Takargatva" és idôben nem kezelve, a betegség
igen változatos hatásokat gyakorolhat a beteg
egészségi állapotára, ugyanakkor a
családtagok és a beteg körül élô
személyek is elkaphatják és így
ragályossága révén igazi szociális
problémává válhat. Az onikomikozis igen gyorsan
terjed a fürdôszobai papucs, a törülközôk,
manikûr- és pedikûrkészlet közös
használata révén, valamint bizonyos közhelyeken -
úszómedencék, tusolófülkék, sporttermek
stb. - történô mezítlábas közlekedés
révén. Becslések szerint a betegségben
szenvedô személyek 80-85%-a éveken át
tolerálja, együtt él vele "egyszerû kozmetikai
problémának" minôsítve ezt.
"Nyilvánvalóan az onikomikozis elhanyagolása, nem
kikezelése kockázatokkal jár - állítja dr.
Calin Giurcaneanu elôadótanár, a Colentina
Kórház bôrgyógyász szakorvosa -, kezdve a
betegség átterjedésével a többi
körömre vagy a test más részeire, egészen addig,
hogy
"kaput" nyit egyéb komoly fertôzések
elôtt. Nem ritkák az olyan esetek, amikor az egész
család együtt jelenik meg a
bôrgyógyásznál, mindannyian ugyanabban a
betegségben szenvedve - onikomikozisban. A betegeknek tudniuk kell, hogy
az onikomikozis ragályos betegség és nem gyógyul meg
magától. A kezelést nem szabad elhanyagolni, mert a
kikezelésével elejét vehetjük a késôbbi
komplikációknak és megakadályozhatjuk a
betegség továbbterjedését a
környezetünkben élô emberekre. A
bôrgyógyász szakorvos az, aki javasolhatja a
legkorszerûbb és leghatékonyabb, rövid
idôtartamú gyógyszeres kezelést (PULS
terápia)".
Markó Béla fogadta az NDI küldöttségét
Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalában fogadta a National Democratic Institute (NDI) küldöttségét: James Gastont, a Politikai Pártok program igazgatóját, Dana Diaconut, a Civil Társadalom program igazgatóját, valamint Ratyis Alicet, a Politikai Pártok program képzôjét. Az RMDSZ részérôl a találkozón jelen volt Pataki Júlia parlamenti képviselô, valamint Bereschi Zsuzsa külpolitikai tanácsos. Az NDI tagjai ismertették a jelenlevôkkel a 2002- ben elindított, 5 évesre tervezett programjukat, amely megpróbál a helyi közösségek szintjén kapcsolatot teremteni a politikai pártok és a civil szféra között. A National Democratic Institute munkatársai három különbözô területen fejtik ki tevékenységüket: politikai pártokkal, nem kormányzati szervezetekkel foglalkoznak, valamint e két szféra közötti együttmûködés és párbeszéd kialakulása érdekében szerveznek képzéseket. Az RMDSZ elnöke a beszélgetés folyamán kifejtette: nagyobb jelentôséget kellene tulajdonítani a mass médiának, mivel a társadalom különbözô csoportjai között a párbeszéd eszköze lehet.
Távoztak az ENSZ-ellenôrök Bagdadból
Az ENSZ fegyverzetellenôrei kedden reggel elhagyták Bagdad külvárosában lévô fôhadiszállásukat és az iraki fôváros repülôterére érkeztek, és elsô csoportjuk már indulásra készen állt. Az ENSZ fegyverzetellenôrei négy minibuszból álló konvoja a kora reggeli órákban hagyta el a fôhadiszállás épületét. Ueki Hiro szóvivô sajnálatosnak minôsítette a fejleményeket és kijelentette: a szakértôk legfelsôbb szintû utasításra távoznak. Ezzel utalt Kofi Annan hétfôn bejelentett döntésére, amelyben arra szólított fel, hogy a világszervezet valamennyi alkalmazottja távozzon Irakból. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint kedd reggel Bagdadban már igazi háború elôtti hangulat uralkodott, a helyzet drámaian megváltozott az elmúlt 24 órában. Az iraki fôváros fontosabb pontjain megjelentek a rohamsisakot viselô katonai járôrök és a homokzsákokból épített harcálláspontok. Az emberek vizet, élelmiszert, lámpaolajat és gázpalackokat vásárolnak fel. Megkezdôdött a lakosság kitelepülése a városon kívülre, hogy ott vészeljék át az egyre valószínûbb amerikai-brit rakétacsapásokat.
2005-ig lezárul az átmeneti szakasz
A román gazdaság átmeneti szakaszának lezárulása mintegy két év múlva, az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások lezárulásával egyidôben várható, jelentette ki kedden Adrian Nastase miniszterelnök. Adrian Nastase kedden részt vett a Románia Prága és Koppenhága után címû szemináriumon, amelyet a kormány és az ENSZ Fejlesztési Programja rendezett a fôvárosban. A kormányfô tájékoztatta a résztvevôket az utóbbi pár hónap gazdasági fejleményeirôl. Kifejtette: noha a lakosság elégedetlen jelenlegi életszínvonalával, a kormány támogatottsága közvéleménykutatások szerint változatlanul magas.
Óvintézkedések az atípusos tüdôgyulladás ellen
Alexandru Rafila, az egészségügyi minisztérium képviselôje elmondta, hogy Romániában még nem fordult elô ilyen megbetegedés, de az egészségügyi világszervezet (WHO) figyelmeztetése nyomán megtették a szükséges óvintézkedéseket. Az országos tisztiorvosi hálózaton keresztül az ország minden részére eljuttatták a szükséges tájékoztatást. Különösen a nemzetközi repülôterek közelében lévô intézetek figyelmét hívták fel az Ázsiából indult betegség terjedésének veszélyére. A járványkórházakat felkészítették az esetleges betegek fogadására. Megerôsítették az egészségügyi ellenôrzést az Otopeni nemzetközi repülôtéren, valamint Kolozsváron és Aradon is. Bukarestbe egyetlen járat - a pekingi - érkezik Ázsiából, ennek utasait szükség esetén egy orvos és öt asszisztens vizsgálja meg.
A sertéstenyésztôk tiltakozni készülnek
Bukaresti tüntetésre és a nagylaki vám lezárására készülnek a sertéstenyésztôk, akik a sertéshús behozatali vámjának drasztikus emelését követelik a kormánytól. A sertéstenyésztôk országos szövetsége (PRCP) csütörtökre Bukarestben a kormány épülete elé tervez tüntetést, azt nem döntötték el, hogy vigyenek-e magukkal állatokat is vagy ne, a tiltakozó megmozdulásra. A sertéstenyésztôk azért tiltakoznak, mert a kormány, a követelésük ellenére, nem emelte fel a sertéshús vámját a jelenlegi 20 százalékról 60 százalékra. A PRCP szerint a sertéstenyésztés hamarosan a múlté lesz, mert a román tenyésztôk képtelenek állni a versenyt az importtal. Gheorghe Caruz, a szövetség elnöke szerint ezt mutatja, hogy Romániában 4,8 milliós sertésállomány van jelenleg, pedig 1997-ben még 7 millió, 1989-ben pedig 14,5 millió sertés volt.
Ausztráliában is nézhetik a Duna Tévét
Néhány nappal ezelôtt megkezdte a mûsorsugárzást Ausztráliába és Új-Zélandra a Duna Televízió - közölte Pekár István, a közszolgálati médium elnöke keddi budapesti sajtótájékoztatóján. Mint mondta, ezzel, valamint a decemberben megkezdett észak-amerikai sugárzással európai adóból a világmagyarság mûholdas csatornájává vált a Duna Televízió. Pekár István hangot adott azon reményének, hogy nemsokára a 130 ezres dél-amerikai és a 12 ezres dél-afrikai magyar kolóniához is eljuttathatják a jelenleg naponta kétszer ismételt nyolcórás adást. Szólt arról is: keddtôl a csatorna mûsora multimédiás mobiltelefonon is megtekinthetô, tengerentúli adásuk hangcsatornáján pedig napi 24 órában a Magyar Rádió Kossuth adója fogható.
Illegális romániai munkások Soltvadkerten
Engedély nélkül végeztettek munkát tíz román állampolgárral Soltvadkerten; az illegális munkásokat a Kiskunhalasi Határôr Igazgatóság járôrei fedezték fel. Kovács Iván alezredes, az igazgatóság sajtóreferense kedden az MTI-nek elmondta: az idegenrendészeti feladatokkal megbízott járôr Soltvadkerten igazoltatott két román állampolgárt, akikrôl kiderült, hogy nincs náluk megfelelô okmány. Hozzátette: a szálláshelyükön további nyolc - köztük három fiatalkorú - személyt találtak. Mind a tízen illegális munkát végeztek két soltvadkerti magánszemély részére, akik az engedély nélküli foglalkoztatást elismerték. A határôrség feljelentést tett a munkafelügyeletnél, a külföldi állampolgárokat pedig átadták a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal illetékes igazgatóságának.
Vidékfejlesztési tanácskozás a TOK-ban
A Humán Reform Alapítvány, a Székelyföldi Közösségfejlesztôk Egyesülete, valamint a magyarországi Közösségföldi Egyesület szervezésében március 27. és 30. között Közösségfejlesztés- Partnerségépítés címen tartanak zárószemináriumot a szovátai Teleki Oktatási Központban. A rendezvényen szlovákiai, bulgáriai, lengyelországi, oroszországi, angliai magyarországi, valamint hazai vidékfejlesztési szervezetek, alapítványok képviselôi, közigazgatási, gazdasági szakemberek vesznek részt. E találkozón a jelenlevôk elôkészítik a Budapesten megszervezendô Nemzetközi Közösségfejlesztési Konferenciát.
A marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány közremûködésével két csapat is képviselte a megyeszékhelyt a budapesti Kós Károly Kollégium napjain megszervezett vetélkedôn. A középiskolásoknak kiírt versenyen március 10-13. között 18 csapat vett részt a Kárpát-medencébôl. Erdélyt a Bolyai, illetve a Bolyai és a Papiu líceum vegyes csapata, illetve egy-egy székelyudvarhelyi és szatmárnémeti csapat képviselte. A tanulók Kós Károly építészeti hagyatékának ismeretébôl vizsgáztak. A rendezvény során a diákoknak alkalmuk volt felkeresni a Kós Károly által tervezett épületeket is.
E címmel tart elôadást március 21-én, pénteken 19 órától a marosvásárhelyi ifjúsági házban Pengô Zoltán nagyváradi buddhista tanító. Szervezô a