|
LV. évfolyam 62. (15329.) sz. |
2003. március 15., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Mircea Geoana higgadtságra int
Mircea Geoana külügyminiszter pénteken kijelentette, hogy a Günther Verheugen által Romániával kapcsolatban elmondottakhoz hasonló kijelentéseket higgadtan kell kezelni, akár az Európai Bizottság vagy az EU tagállamainak, akár az Egyesült Államok vezetôitôl származnak.
Az AFP hírügynökség szerint Günther Verheugen, az EU bôvítési biztosa csütörtökön csalódottságának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Románia és Bulgária támogatja az Egyesült Államokat az iraki kérdésben, és hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak szüksége van ezekre az államokra.
A román külügyminiszter kifejtette, Verheugen megjegyzései a legutóbbi bukaresti látogatása során a román vezetéssel folytatott megbeszélések keretei közé illeszkednek.
"Mind Európa, mind pedig az Egyesült Államok, és általában a nemzetközi közösség számára nyilvánvaló, hogy közelednek az iraki válságról szóló vita döntô mozzanatai, ezért számítunk rá, hogy ebben az idôszakban intenzívebbé válnak az európai országok álláspontjaival kapcsolatos nyilatkozatok", mondta Geoana. A külügyminiszter hozzátette, az iraki helyzet kapcsán Románia egy közös európai álláspont mellett száll síkra, ezt bizonyítja az is, hogy Románia mindig magáévá tette az EU közös álláspontját, legutóbb két nappal korábban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Visszautasította Bulgária európai uniós csatlakozási törekvésének összekapcsolását az iraki válságot illetô bolgár magatartás kérdésével Szolomon Paszi, a balkáni ország külügyminisztere.
- Némiképp meglepett Günter Verheugennek, az Európai Unió (EU) bôvítési biztosának az a kijelentése, hogy Bulgária és Románia Irakkal kapcsolatos magatartása befolyásolhatja a két állam EU-csatlakozásának ügyét.
- Az iraki válság nem akadálya és nem lehet akadálya az Európai Unióba való integrálódásnak - mondta a bolgár állami rádiónak adott nyilatkozatában.
A NATO-ba és az EU-ba belépni törekvô Bulgária egyértelmûen támogatja az Egyesült Államok Irak-ellenes irányvonalát. Paszi jelezte pénteki rádiónyilatkozatában, hogy Szófia támogatja a Biztonsági Tanácsban azt a brit javaslatot, amely hat feltétel teljesítését szabja meg Iraknak a háború elkerüléséhez - jelentette az AFP francia hírügynökség.
Bulgária csatlakozott korábban több európai vezetô Washington álláspontját támogató közös nyilatkozatához, megnyitotta légterét az amerikai katonai repülôgépek elôtt, és az Egyesült Államok rendelkezésre bocsátott egy Fekete- tenger parti légitámaszpontot az esetleges iraki háborúhoz.
Csütörtöki ülésén a kormány sürgôsségi rendelettel törölte a helységek kültelkeire megszabott adókötelezettséget, amelyet a 2002. évi 522-es törvénnyel módosított és kiegészített ugyancsak 2002. évi 36-os kormányrendelet 4-es függelékében határoztak meg. Azoknak az állampolgároknak, akik már törlesztették a kültelkük után járó adókötelezettségeiket, ezek kamatját vagy késedelmi bírságát más típusú adóik egyenlítésére irányítják át, vagy kérésre visszafizetik.
A kormányrendelet célja könnyíteni a vidéki mezôgazdasági termelôk helyzetén, ugyanakkor ösztönözni is ôket a termelés fokozására.
"Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! elôször is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek, oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midôn nélkülöztünk tégedet!
Oh szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életû e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedô gyanánt..., s ha elôbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dícsôség!" Ezekkel a szavakkal köszöntötte Petôfi Sándor 1848-ban Pesten március 15.-ét, a forradalmat.
Március 15.-e 1849 óta a világ magyarságának ünnepe. A "népek tavaszára" emlékeztek a magyarok rögtön a szabadságharc leverését követô idôszakban, emlékeztek késôbb - szabadon - a polgárosodás idôszakában, és emlékeztek - némán, csupán a szívekben - akkor is, amikor a diktatúra idején hatalmi tiltás forrasztotta ajkukra az ünnepi beszédeket. A rendszerváltás után a romániai magyarság azt hitte, ismét szabadon ünnepelhet, emlékezhet. És ünnepeltünk is, bár nem szabadon. Nemzeti ünnepünket a '90-es évek elején a szélsôséges nacionalista erôk eszközökben nemigen válogatva próbálták megrontani, ellehetetleníteni. A romániai magyarság, minden ellenkezô próbálkozás ellenére, évrôl évre, méltósággal ünnepelt. A kitartás, következetesség lassan megbontotta, felborította az ellenállás falát, elfogadottá vált az európai szellemiség. Az utóbbi években szokássá vált immáron, hogy a magyarok ünnepét a hatalom is üdvözli, s nemzeti szimbólumainkat legalábbis elviselik. A szembenállást a múltba mutató együttmûködés látszik felváltani, a jövô közös érdekeltsége fokozatosan oldja a múlt vélt vagy valós sérelmeibôl eredô ellentéteket. Hiszen a cél közös: az európai egységesülés. Európa az együttmûködô népek, nemzetek Európája, s csak az talál helyet benne a maga számára, aki nem legyôzni akar másokat, nem mások fölé akar kerekedni, hanem összefogva boldogulni. Ez mára Magyarország és Románia, a romániai többség és a romániai magyar nemzeti közösség számára is a bizonyosság erejével bír. Keserves közös múlt után az együttes boldogulás esélyét kínálja. S ez akkor is így van, ha még mindig nem kevesen a múlt sérelmeibe ragadva készek eljátszani saját jövôjüket. Ünnepünket azonban nem ronthatják meg. Mint ahogy a magyar-magyar ellentétek szítói sem, akik sûrûn papolnak RMDSZ-bôl való állítólagos kirekesztettségükrôl, ugyanakkor az egység hôn akaróinak szerepében tetszelegve, a másság tisztelete helyett hurrognának le, fütyülnének ki mindenkit, aki "eszményükbe" nem fér bele.
Az ünnep nem a marakodás ideje, akkor sem, ha mostanság némelyeknél a vita, a párbeszéd helyét a magyar közösségen belül is ízlésrontó megnyilvánulások veszik át. Nem ilyen a magyar egység. S nem ilyen a magyarok egysége. Bízzunk abban, hogy maguk is rájönnek erre, s továbbra is az ünneplés méltóságával maradunk példamutatók.
Több mint ezren vettek részt pénteken, Kolozsváron a Tôkés László református püspök által kezdeményezett Márciusi Fórum munkálatainak megnyitóján.
A rendezvényen Pap Géza erdélyi református püspök mondott nyitóbeszédet, majd felolvasták Németh Zsolt, a magyar Országgyûlés külügyi bizottsága elnökének üzenetét.
A Fórumon elhangzott több alkotmánymódosítási javaslat, köztük az is, hogy az alaptörvényben az "egységes nemzetállam" kifejezés helyett a "szuverén, független, társadalmi és demokratikus jogállam" megfogalmazás szerepeljen.
Egy másik módosító javaslat értelmében az alkotmánynak garantálnia kell a nemzeti kisebbségek abbéli jogát, hogy megôrizzék, fejlesszék nemzeti és vallási identitásukat a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén. A nemzeti kisebbségeknek továbbá biztosítani kell azt a jogot is, hogy saját, jogi személyiséggel rendelkezô intézményeket hozzanak létre és önmagukat igazgassák az oktatás, a kultúra, a hagyományôrzés, a társadalmi tevékenység és tájékoztatás területén.
Javaslat történt arra is, hogy a nemzeti közösségeknek politikaialany-státusuk legyen, továbbá joguk a személyi autonómiára. Az anyanyelvnek hivatalos nyelvvé kell válnia azokban a térségekben, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 10 százalékot. Az alkotmánymódosítási javaslatok között szerepel az is, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon használhassák nemzeti jelképeiket, és azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbség egyszerû többséget képvisel, ezek a közösségek jogosultak az autonómia alapszabályzatában elôírt különleges státusú helyi közigazgatási autonómia megvalósítására.
A Fórumon jelen voltak nagy-románia-párti (NRP) képviselôk is, akik pénteken bejelentették, hogy az állami szervekhez fordulnak, amennyiben a nemzetbiztonságot fenyegetô akciókra kerül sor.
A Márciusi Fórumnak otthont adó Farkas utcai református templom környékén több tíz rendôr és csendôr teljesített szolgálatot.
A Fórum munkálatai a résztvevôk ezután kellett elfogadják az alkotmánymódosítási javaslatokat és megválasszák a Romániai Magyar Önkormányzat alapjait megteremtô Kezdeményezô Bizottság tagjait.
A Márciusi Fórum munkálatainak megkezdôdése elôtt az RMDSZ és az Erdélyi Református Egyházkerület székháza elôtt mintegy húsz magyarellenes plakát jelent meg Avram Iancu, Iuliu Maniu és Corneliu Zelea Codreanu arcképével. A plakátok szövege hangsúlyozta, hogy Erdély a románoké. (Mediafax)
Fejlemények a kedvezménytörvény ügyében
Budapest pénteken eljuttatta a szlovák külügyminisztériumba a magyar kedvezménytörvény módosításáról szóló tervezet munkaszövegét.
Az anyagot Gyôrffy Csaba pozsonyi magyar nagykövet adta át a szlovák külügyminisztérium hivatalvezetôjének, a magyar-szlovák kisebbségi vegyes bizottság szlovák tagozata elnökének, Miroslav Mojzitának, aki a szövegtervezettel együtt a vegyes bizottság magyar tagozatának névsorát is megkapta - közölte az MTI pozsonyi irodájával a szlovák külügyi tárca.
Gyôrffy Csaba az MTI-nek elmondta: a dokumentumok átadásakor tolmácsolta a magyar fél javaslatát, hogy a vegyes bizottság magyar és szlovák társelnöke a vegyes bizottság testületi ülésének elôszítése végett a közeli jövôben találkozzon egymással. A tervezet szövegének eljuttatását Kovács László külügyminiszter akkor ígérte meg szlovák kollégájának, Eduard Kukannak, amikor két hete Pozsonyban tárgyalt vele.
A magyar kedvezménytörvényt - annak állítólagos területen kívüli hatálya miatt - elutasító szlovák fél azt az álláspontot képviseli, hogy Magyarország a magyar- szlovák alapszerzôdés kínálta keretek között támogassa a szlovákiai magyarok oktatását és mûvelôdését. Az alapszerzôdés keretébe tartozó kapcsolatok felügyeletére hivatott vegyes bizottság már hosszabb ideje nem ülésezett.
George Bush amerikai elnök a hét végén az Azori- szigeteken tárgyal Tony Blair brit és José María Aznar spanyol kormányfôvel az iraki válságról.
A sebtében tetô alá hozott hármas csúcstalálkozó legfôbb témája az lesz, milyen közös stratégiát alkalmazzanak a Biztonsági Tanácsban a három ország közösen benyújtott, nagy ellenállásba ütközô határozattervezetének megmentésére.
Ari Fleischer, a Fehér Ház szóvivôje közölte pénteken: Bush elnök vasárnap indul el a Portugáliához tartozó Azori-szigetekre azzal a céllal, hogy Blair brit és Aznar spanyol miniszterelnökkel megvitassa egy újabb biztonsági tanácsi határozat elfogadtatásának kilátásait. A szóvivô egyúttal azt is bejelentette, hogy az elnök Colin Powell külügyminiszterrel együtt péntek délután, közép-európai idô szerint 16 órakor sajtóértekezletet tart a Fehér Ház rózsakertjében a közel-keleti béke távlatairól, és felvázolja a közel-keleti rendezés "útvonal-térképét".
Az AP hírügynökség név nélkül idézett amerikai tisztségviselôkre hivatkozva jelentette, hogy a hét végi találkozón Bush, Blair és Aznar több lehetséges forgatókönyvet is megvitat arra nézve, miként távolítható el a hatalomból Szaddám Huszein iraki elnök. Ez azonban nem jelenti azt, hogy konkrét katonai terveket is részletesen áttekintenének.
Egy magas rangú amerikai kormánytisztviselô azt mondta az AP-nek, Washington már hajlik arra, hogy ejtse a Biztonsági Tanácsban beterjesztett brit-amerikai-spanyol határozattervezetet, amely megnyitná az utat az Irak elleni háború elôtt, és inkább azzal számol, hogy a "hajlandók koalíciójának" élén BT- felhatalmazás nélkül indítja meg a háborút Irak ellen. A "hajlandók koalíciójában" fôként Nagy- Britanniára és Spanyolországra számít. Be akarja azonban még várni Mexikó és Chile - két határozatlan BT-tag - döntését, hajlandóak-e megszavazni a Biztonsági Tanácsban a brit- amerikai-spanyol határozattervezetet.
Az Irakban esetleg bevetendô amerikai katonai eszközök közé tartozik az A-10 A Thunderbolt II páncélvadász-repülôgép, amelyet negyed évszázada fejlesztettek ki az akkor jelentôs támadóerôt képviselô szovjet tankok megsemmisítésére.
A gépet a Fairchild cég gyártotta, 1977-tôl állították szolgálatba. Viszonylag lassú repülôrôl van szó, óránként 710 kilométer/órával halad, de szükség esetén órákig tud a harctér fölött maradni, akár 300 méternél alacsonyabban is és úgy, hogy 1,5 kilométernél messzebbrôl nem látható - jelentette az AFP hírügynökség.
A gép gyakorlatilag repülô tüzérségi eszköz, tankelhárító ágyú. Minden földi célpont ellen bevethetô, beleértve a harckocsikat és páncélozott jármûveket is. A repülôgép egyszemélyes pilótafülkéjét, mûszereit, fékberendezését és hidraulikus emelôszerkezetét titánpáncél védi, amely 23 milliméteres páncéltörô lövedékeknek is képes ellenállni.
Egyszerû, szilárd, könnyen karbantartható gépnek tartják, amely hatalmas mennyiségû - akár 8 tonnányi - muníciót tud szállítani, és 465 kilométer sugarú körben képes bevetésre. További elônye, hogy rövid kifutópályára van szüksége a fel- és leszálláshoz.
A Thunderbolt név mennydörgést jelent, de becenevén Warthognak, varacskos disznónak is hívják. Rakományával együtt 22 tonnát nyom. Egyetlen 30 milliméteres, többcsövû gépágyúval rendelkezik, amelybôl percenként 3900 lövedéket képes indítani. Kilôhetnek róla lézerirányítású bombákat, a legpontosabbak közé tartozó AGM 65 Maverick páncéltörô rakétákat és rövid hatótávolságú AIM-9 Sidewinder levegô- föld rakétákat.
Szárnyai egyenesek, 17 méter fesztávúak, a gép hossza 16,25 méter. Kettôs farkáról, farki kormányszerkezetérôl és hátulra szerelt két hajtómûvérôl könnyen felismerhetô.
Az A-10-eseket elôször az Irak elleni, 1991-es öbölháborúban vetették be élesben, és akkor összesen 8 ezer küldetést hajtottak végre velük. Azóta nevezik harckocsigyilkosnak is. Bevetették Jugoszláviában is 1999 márciusában és Afganisztánban 2022 márciusában.
Tegnap délben a marosvásárhelyi Református Kollégium, Bolyai Farkas Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre szervezésében a kör tagjai, a Bolyai Farkas líceum diákjai és tanárai, valamint a 7-es számú általános iskola tanulói lerótták kegyeletüket Bem József hadsegédjének a katolikus temetôbeli sírjánál. Lukinics József lengyel százados a Beszterce melletti csatában sérült meg, orvosi kezelésre hozták Marosvásárhelyre, ahol nem tudtak segíteni rajta. A forradalmárnak az 1898. március 15- én, a marosvásárhelyi Kossuth asztaltársaság által emelt sírját néhány éve a baráti kör tette rendbe, az emlékhelyet a Bolyai líceum diákjai gondozzák. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentôségérôl és a mai diákoknak szóló üzenetérôl Mátyás Zoltán öregdiák beszélt, majd a fiatalok megkoszorúzták a sírt.
Az egészségügyi minisztérium közleménye szerint
Az egészségügyi egységek átalakításával kapcsolatosan az Egészség- és Családügyi Minisztérium közleményben pontosítja, hogy a kórházakban tervezett reform célja a kórházak átalakítása, a tevekenység javítása, és nem áll szándékukban a személyzet számának csökkentése. Az átszervezett kórházak személyzete számára más egységekben biztosítanak munkát.
Az egyes rosszindulatú megjegyzések ellenére a kórházi ágyhelyek számát nem véletlenül, hanem alapos felmérések és pontos mutatók alapján, az adott terület lakosságának egészségi állapotát valamint a személyzet számát figyelembe véve döntik el.
A közlemény hangsúlyozza, hogy mindezek mellett fokozott hangsúlyt kell fektetni a szakorvosi és az alapellátás fejlesztésére. Ennek érdekében elôkészületben van a rendelôk hosszú lejáratú haszonbérbe adására és eladására vonatkozó jogszabály, valamint a magáncégekkel való társulás elôkészítése a jobb felszereltség érdekében, továbbá a családorvosok által biztosított szolgáltatások bôvítése, az ügyeleti központok véglegesítése.
Ôszig kiegészítik a közoktatási törvényt - döntött szerdán a parlament két háza, miután Ecaterina Andronescu bemutatta a romániai közoktatás reformjára kidolgozott intézkedéscsomagot, aminek a lényege a tízosztályos oktatás bevezetése, illetve a beiskolázás idôpontjának megváltoztatása.
Ôsztôl hatéves korban mennek iskolába a gyerekek, viszont a tervezett intézkedést finomították azzal a kitétellel, hogy nem fogják büntetni azokat a szülôket, akik nem hajlandók iskolába adni a gyermeküket, és ezt orvosi igazolással is meg tudják alapozni.
Az idén még megtartják a kisérettségit, de akik az ôsztôl kezdik a nyolcadik osztályt, azokat a VII. illetve VIII. osztály folyamán minden tantárgyból elvégzett országos méretû felmérôk eredménye alapján osztják be számítógépes rendszerben a különbözô középiskolák, illetve a mûvészeti és szakiskolák elsô ciklusára. A tíz osztály elvégzését követôen végbizonylatot kapnak a diákok, vizsgát a szakiskolák végzettjeinek kell tenniük, az érettségi pedig csak azok számára lesz kötelezô, akik egyetemeken illetve fôiskolákon szándékoznak folytatni tanulmányaikat.
Rodin-fejrôl nagyszerû ceruzarajz. Ceruza-, illetve tusrajz az alkotó kislányáról és feleségérôl. Színmûvésznô mozgásban. Nagyon jellegzetes, karakteres vonásokkal örmény asszony portréja. Különleges társításban, tusban technikailag nagyon egyszerûen - csak körvonalakkal - megrajzolt lovak, valamint a fény és az árnyék kombinációja által megjelenített zeneszerzô - Beethoven - portréja azonos felületen. Erôt, mélységet, dinamizmust, életet hordoz magában a munka. Természetábrázolás- tükrözés elvont módon. Paganini-fej, akinek arcmását - mint utóbb kiderült - zenehallgatás közben hívta papírra az ihlet, az alkotó képzelet. Egy kenyai nô portréja. Vörös krétával, jellegzetes gesztussal tanítónô mellképe. Nagy dinamikával, korántsem fotografikus önarcképe a mûvésznek. Tökéletes grafikai szemléletre valló, jobbára könyvillusztrálók által mûvelt, feszültséget, kifejezôerôt magában hordozó, egyetlen vonallal megrajzolt táncos alakja... Megannyi, a grafika nyelvén megszólaló, egyedi rajzolt grafika fogadta/ja az unitárius egyház tanácstermébe lépôt, ahol a helyi távközlésben dolgozó Péterfi József rendezett egyéni tárlatot. - Nagyon szép grafikákat állított ki - fogalmazott méltatójában Porzsolt Borbála festômûvész, így folytatva: Csaknem egytôl egyig portrét. Ez figyelemre méltó azért is, mivel napjaink felgyorsult életritmusában az emberrel foglalkozni nagy dolog. A mûvész nem csak néz. Lát is! És ez számára a lényeges. Fantasztikus grafika az Idol címû alkotása. Különösen tetszik rendkívül emberi önarcképe. Példázza, minél mélyebb, élôbb egy portré, annál mûvészibb. Rajzilag is szépen felépített. Érdekesek elvontabb, absztrakt formában ábrázolt tájai, természetképei. Sikerült értéket nyújtania azok számára, akik ide eljöttek... Hiszem, hogy Péterfi József igen értékes mûvészévé válik az erdélyi képzômûvészetnek - összegzett a festômûvész.
A segesvári elôfizetôk feljelentették a helyi kábeltelevíziós társaságot, mert az, megkérdezésük nélkül, dollár helyett euróban számolta a szolgáltatás díját. 2002 januárjától ugyanannyi euróban határozta meg az elôfizetési díjat, mint amennyi azelôtt dollárban volt. A fogyasztóvédô felügyelôk kivizsgálták a panaszt, s kiderítették, hogy a szolgáltató 14 hónap alatt 438 millió lejjel károsította meg az elôfizetôket. A jogtalanul begyûjtött összeget a társaság áprilistól le fogja vonni az elôfizetési díjból, így a fogyasztók valamivel kevesebbet fognak fizetni.
Hajlamosak vagyunk megszokásból vagy a békesség kedvéért elnézôen viselkedni azokkal az eladókkal, felszolgálókkal, akik unottan végzik munkájukat, csak félfüllel figyelnek rendeléseinkre, vagy egyáltalán nem kérdik meg, hogy milyen ízû cukorkát, kapucínert akarunk vásárolni, a teljes szolgáltatáscsomagra, vagy csak egy részére van szükségünk. Elmulasztjuk megnézni a címkén feltüntetett szavatossági idôt, elfelejtjük elvenni, kérni a számlát, s már hazafelé megszabadulunk tôle, inkább eldobjuk a rossz ízû, büdös terméket, az elsô mosáskor összement, kifakult ruhát, minthogy elvigyük a fogyasztóvédelmi hivatalba, s panaszt emeljünk a kereskedô, termelô ellen. S mindezek mellett panaszkodunk, hogy az üzletek nagy többségében csak gyenge minôségû, fogyasztásra, viselésre alkalmatlan termékeket kínálnak nekünk.
Ma, a fogyasztóvédelem világnapján érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyire vagyunk tájékozott, tudatosan vásárló fogyasztók. Figyelünk-e a termékek minôségére, összetételére, vagy automatikusan betesszük kosarunkba. Éberségünkkel, igényességünkkel, fogyasztói jogaink érvényesítésével kényszerítsük a szolgáltatókat, kereskedôket, hogy tartsák be a törvényes elôírásokat, s forgalmazzanak minôségi termékeket. S amennyiben nem teszik meg, használjuk ki a törvény által biztosított lehetôségeket, s telefonon vagy írásban jelentsük a hiányosságokat a szakfelügyelôségen.
Nagymértékben rajtunk múlik, hogy betartják-e, vagy visszaélnek fogyasztói jogainkkal.
Halász András
Pest-Buda, a pesti Ellenzéki Kör, fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódtak a pozsonyi rendi országgyûlés politikai küzdelmébe, aláírásgyûjtô mozgalmat indítva Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. Március 19-ére népgyûlést hívtak egybe Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítô, és egyben radikalizáló Tizenkét Pontjukat, melyet Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába.
Március 14-én este azonban, amikor a bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyûlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
Március 15-én reggel Petôfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megbeszélése alapján az országgyûléshez intézett Tizenkét Pont bevezetését megváltoztatták, helyette fellépésüket indokló kiáltványt fogalmaztak, a pontok szövegét a politikai röplap mûfajához igazították. Végül ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvaxban gyülekezô ifjaknak, majd Petôfi elszavalta a két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reform-lakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt. Ezután Petôfi és mintegy tíz társa a szemerkélô esôben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Elôbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, innen együtt a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét Pont, s Petôfi elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával kétezer fôre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petôfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. Az ifjúság vezetôi a nép nevében lefoglalt gépeken - cenzúrázatlanul - kinyomtatták a Nemzeti dalt és "A nemzet óhajtásainak említett Tizenkét Pontot."
Kevéssel dél elôtt Irinyi János személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó elsô példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezôkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyûlést tartottak, majd az idôközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait is, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmány vezetôi: Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elô a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített tanács elfogadta a Tizenkét Pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, s szabadon bocsátotta börtönébôl Táncsics Mihály írót, akit diadalmenetben vittek Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelôadásával ünnepelték a forradalom gyôzelmét.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyûlés alsótáblája határozatban kijelentette, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását. Az országgyûlési küldöttség a fôrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
1. Sajtószabadság a cenzúra eltörlésével.
2. Felelôs minisztérium Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlés Pesten.
4. Törvény elôtti egyenlôség polgári és vallási tekintetben.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlôség alapján.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tôlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unió Erdéllyel.
Az elmúlt években sok levéltári dokumentumot átlapoztam, kutatva Bolyai János életének és munkásságának még fel nem kutatott emlékei után. Az okiratok között olyan, történészek számára is csemegének számító dokumentumokra bukkantam, amelyekkel ma méltán tiszteleghetünk a forradalom emléke elôtt. Ismereteim szerint ezek nem jelentek még meg, közlésével a Népújságot és olvasóit tisztelem meg. A dokumentumokra a Budapesti Országos Levéltárban, a Biás István személyi dossziéban találtam rá. Ezek a dokumentumok szervesen kiegészítik mind Biás értékes tárcáját, amibôl részleteket közöltem a tavalyi március 15-i Népújságban, mind Benkô Károly: Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben c. mûvét (közzéteszi Pál-Antal Sándor, Mentor Kiadó, 2001).
Az elsô Berzentzey fôbiztos vitatható rendelete, a második ennek levéltári nyoma.
A’ Magyar Honvédelmi Bizottmány Erdélybe be küldött Királyi Biztos Báró Vay Miklós Úr, valamint a Székely Nemzeti Gyûlés átlátván azt, hogy a’ Honban föllázított oláh és szász népeket, rendes, törvényes utakon és módokon, helyre és rendre igazítani nem lehet, ez okból általános népfelkelés rendeltetett:
Ezen rendeletekbôl folyólag tudva lévén, miképp közelünkben a’ bujtogatásnak fô fészke jelenleg Szász Régen, ’s annak bevételére a’ rendes Székely Katonaság, s fegyveres nemzetôrség közül már 30.000 elindult, megkezdett üdvös célunk elôsegítése tekintetébôl a’ legnagyobb szigorral rendelem, a’ mint következik:
Elôször: Megkezdett célunknak csakugyan remélhetvén rövid idôn kívánt eredményt, minden férfi személy, minden különbség nélkül a’ 14 éves töltôken el kezdve a’ mozogható agg korig e’ rendeletem vételével rögtön magának puskát, lándzsát, kaszát, baltát, kapát, vagy bármi névvel nevezhetô öldöklô fegyvert szerezzen, magát fölszerelje, és az alább íranok idôben, és helyen pontosan megjelenni polgári szoros kötelességének ismerje, úgy pedig:
Másodszor: Hogy Szász Régen bevétele, Székünk ’s váro-sunk biztosítása is az eredményben sikerüljön.
Marosszéknek Jobbágyfalvi, és Ernyei Járásai holnap után az az kedden reggeli 8 órakor Köszvényesre, ottan magukat Jánosi Nemzetôrségi Ôrnagy csapatával egyesítendô, ’s tôle mindenekbe függendô.
Mezô Bándi, ’s Sámsondi járásai ugyancsak kedden reggel 8 órakor a mezôségrôl Szász Régen felé vonulandók, Háromszéki és Csíki Csapatokhoz csatlakozandók.
Káli, ’s Gálfalvi járások holnap az az hétfôn délután nagy Ernyében, vonulandók, magukat az ottani fegyveres Csíki katonaságokkal egyesítendôk, és
Harmadszor: Minthogy ez idô alatt a Zágorba össze sereglett oláh, ’s szász tábor ellenében is védelem kívántatik; Marosszéknek Abodi, ’s Szovátai járásai, Marosvásárhelynek nemzetôrsége, és személy különbség nélküli lakósa holnap után az az kedden jó reggel, kivévén csupán azokat kik a’ Hadi Tanács mellett foglalatoskodnak, ’s ki nem véve még az idegen törvényhatóságokból idevonultakot is; a’ Vajai térre polgári szoros kötelességüknek ösmerendék múlhatatlanul megjelenni.
Tartozék pedig mindenki magát 6 napi élelemmel el látni. Tudtára kívánom továbbá adni a’ felkelô népnek azt is, hogy senki ezen rendeletnek ellene szegülni akasztófa büntetés terhe alatt ne merészeljen.
Továbbá tudatom azt is, hogy a fel nem kelô, ’s következendô föl akasztandó egyének, úgyszintén az általunk legyôzendô népnek minden vagyona a’ fölkelt nép tulajdonává válandanak.
Marosvásárhelyt october 29-én 1848
Sombori Ezredes, Berzentzey László Fô Biztos"
Remélhetôleg, ezt a törvénytelen és embertelen rendeletet nem mindenki vette komolyan. Sajnos meg is lett a szomorú következménye.
Cs. Kir. Méltóságos Hadi Törvényszékhez. Sept. 19. -850.
A cs. kir. tisztelt Hadi Törvényszék idei 1847. Sz. a forradalmi agitátor Berzentzey László a forradalom alatti ármánykodásairól, politikai magaviseletérôl sat. Teendô tudósítás végett hivataloson megtalálván tanácsunkot, annak következtében, ezekben tesszük meg tudósításunkat:
1848-ki április hónap 15-én hívatlan egyének befolyása következtében népgyûlés tartatván - ottan a kérdéses úr megjelenvén, izgató beszédeivel a népet az administratio ellen felingerelvén, a törvényes függést felforgatni törekedett.
Az agyagfalvi gyûlésre sub X. felszólított és összesereglett népet felköltötte és annak nagyobb részivel városunkba jôvén, october 20-án itten határtalan uralommal rám izgatást gyakorolt, sub Z. általános népfelkelést rendelt el, akasztófa büntetés alatt. A több ezrekre menô nép élelmeztetésibe hatályosan befolyt, mely élelmezés több ezrekre rugó ára máig is fizetetlen. Innen az összegyûjtött néptömeggel Régen alá menvén - annak eredménye a szerencsétlen felégetés eléggé köztudatban áll.
A Kossuth-huszárok felszerelésit, mint ministeri biztos vezette és kezelte önkénye szerint. A marosszéki közgyülésekbeni tényeirôl az ottani jegyzôkönyvek adhatnak felvilágosítást. Szóval: az ô eljárásait voltaképpen nem lehet - hanem általánosan róla elmondani, hogy minden rendet, minden függést felforgatott - határtalan uralmat gyakorolt, melynek ellent állni e vidéken élet veszélyeztetése nélkül senkinek sem lehetett - mindaddig, míg a császári seregek 1848. Nov. 5-én bejôvén városunkba, Berzentzey az országból kiszaladott.
(Eredeti fogalmazvány, Lázár János akkor városi fôbíró javításaival, Marosvásárhely sz. kir. város levéltárában: acta politica 2240-1850. sz. a.)"
Az 1848-as forradalom és az ezt követô szabadságharc mély nyomokat hagyott a marosvásárhelyi lakosok szívében.
A levert szabadságharc után, már a Bach-korszakban, ha titokban is, de megemlékeztek a márciusi eseményekrôl. Az 1867-es kiegyezés után nyilvános rendezvényekre is sor került a történelmi egyházak templomaiban.
A város szabadságszeretô népe a forradalom és a szabadságharc emlékét márványtáblákkal, obeliszkekkel és szobrokkal kezdte megörökíteni.
Elôször az 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúk jeltelen sírhalmai fölé emeltek 1875-ben egy 6 méter magas obeliszket a Postaréten.
A levert forradalom után Török János, Gálfi Mihály, Horváth Károly és számos hazafi tovább folytatta a küzdelmet a ’48-as eszmék újraélesztéséért és részt vettek a Makk Sándor tüzérezredes által beindított Habsburg-ellenes mozgalomban. Az összeesküvést elárulták, ötükre halálos ítéletet, míg 48 hazafira nehéz börtönbüntetést szabtak ki.
1880. október 17-én sor került a legendás hírû lengyel származású Bem József altábornagy fôtéri szobrának leleplezésére a volt Ferenc-rendi templom bejáratával szemben.
Bem nevéhez fûzôdik a város felszabadítása 1849. január 13-án. A Teleki- házban (ma Bernády tér 3. szám) rendezte be fôhadiszállását és innen indult 1849. július 30-án Petôfi Sándorral a fehéregyházi csatatérre - erre utal az épületen 1990. március 15-én elhelyezett emléktábla.
1884. szeptember 28-án a Görög-ház (ma Rózsák tere 2. szám) falán elhelyezték a Jablonowszki Vince szobrászmûvész alkotta emléktáblát, mely hirdeti, hogy Petôfi Sándor 1849. július 29-én, a végzetes fehéregyházi csata elôtt Görög Károly és Zieger Vilma vendégszeretetét élvezte.
1899. június 11-én leleplezték Kossuth Lajos szobrát, Köllô Miklós alkotását a fôtér (ma Rózsák tere) északi részén. Ugyanezen a napon a városi tanács Kossuth Lajost Marosvásárhely elsô díszpolgárává avatja.
1912-ben emlékoszlopot állítanak Petôfi emlékének a róla elnevezett téren.
A márciusi ünnepségeket hagyományosan a Bodor- kútnál tartották, majd sor került Kossuth, Bem szobrainak, a Petôfi-obeliszk és a Görög-házon levô márványtábla, végül a Székely vértanúk obeliszkjének a megkoszorúzására.
Az I. világháborút követôleg, a fôhatalmi változás után, 1919 tavaszán a Bem-, a Kossuth-szobrokat ismeretlen tettesek ledöntötték, míg a Petôfi-obeliszket durva kezek megsemmisítették, sor került az ünnepségek betiltására is. A hatalom a templomokban sem tûrte, hogy a márciusi eseményekre emlékezzenek…
Vásárhely lakói a tiltás ellenére is ünnepeltek. E napon ünnepi ruhát öltöttek, a kabáthajtóka alá feltûzték a nemzeti színû kokárdát és titokban virágot, koszorút helyeztek a Székely vértanúk obeliszkjére.
1941-1948 között a politikai események úgy hozták, hogy nyilvános megemlékezésekre is sor kerülhetett, de csak az 1989-es események után ünnepelhetünk szabadon a történelmi egyházak templomaiban, a Székely vértanúk obeliszkjénél, koszorúkat helyezhetünk el a Teleki- házra, az 1848-as márciusi fiatalok és Bem altábornagy emlékére. Újabban megkoszorúzzuk Petôfi Sándor szobrát, Hunyadi László szobrászmûvész alkotását, mely 2000. december 16-tól az 1848-as márciusi eseményekre emlékeztet.
Véglegesen megvált volt elnökétôl, Gheorghe Nantól a Maros Megyei Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara. Tegnapi közgyûlésén a kamarai tagok három vezetôtanácsi tag leváltásáról szavaztak.
A jelenlevôk jóváhagyták Sólyom Péter lemondását, aki személyes okokra hivatkozva válik meg tisztségétôl, hasonlóképpen elfogadták Pop Maria leváltását, aki februártól alkalmazottja lett a kamara szászrégeni képviseletének és ezért az alapszabályzat szerint nem vállalhat tovább vezetôtanácsi feladatokat. Gheorghe Nan, aki megalakulásától kezdve elnöke volt az intézménynek, hivatalból vált a vezetôtanács tagjává, ám novemberben történt leváltása óta már nem jogosult erre a tisztségre, ugyanakkor a januári rendkívüli közgyûlés arról is döntött, hogy ezután a mindenkori elnök nem kötelezôen lesz tagja a vezetôtanácsnak. Gheorghe Nan egyébként már egyszerû kamarai tag sem lehet, mivel egyetlen saját cége sem tagja a kamarának és más cégek sem bízták meg képviselettel. A 17 tagú tanácsba a leváltott személyek helyett Ormenisan Sever (a marosvásárhelyi Conarom Kft. igazgatója), Hanganu Vasile (a szászrégeni Heliantus kft. igazgatója) valamint Yetkin Erman (az Azomures igazgatója) került.
A közgyûlés ugyanakkor elfogadta a 2003-as évre vonatkozó tevékenységi tervet, melynek egyik fontos célkitûzése, hogy 100 kamarai tagot toborozzanak és ezek közül legalább minden negyedik jelentôs cég kell legyen. A közgyûlés jóváhagyta továbbá a 7 vásárra és 4 kereskedelmi misszió szervezésére vonatkozó tervet is.
A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Önálló Vállalkozás megszervezi a Foto Natura II. természetfotó-kiállítást, amelynek témája a Vizek világa.
A tárlat 2003. április 12-23. között lesz a Bernády Házban.
A kiállítás célja népszerûsíteni a természetjárást, mûvészi szemlélettel bemutatni az ember-természet viszonyát, tudatosítani a víz szerepét, fontosságát ebben a kapcsolatban.
A második Foto Natura-kiállításra legkisebb, 20x30 cm-es fekete-fehér és színes felvételekkel a következô három kategóriában lehet benevezni:
- vízi növények és élôvilág (halak, vízimadarak, hüllôk, víz alatti felvételek stb.)
- táj (vízesés, folyók, partvilág, jégképzôdmények, idôjárási jelenségek - esô, vihar, havazás, felhôk stb.)
- ember és vízgazdálkodás (vízszennyezés, vízmûvek, víztisztítás, halászat, horgászat, strandolás, vízi sportok, ivóvíz- gazdálkodás stb.)
A három kategória legjobb felvételeit díjazzuk. A zsûri különdíjakat is oszthat.
A szervezôk a felvételeket nevelô- és reklámcéllal felhasználják majd.
Az érdeklôdésre való tekintettel a korábbi március 15-i határidôt a szervezôk meghosszabbították március 30-ig.
A fotókat a következô címre kell beküldeni vagy elhozni: Népújság szerkesztôsége, 4300 Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, II. emelet. A fényképek hátára kérjük ráírni a szerzô nevét, lakcímét, telefonszámát, a kép címét magyar, román és angol nyelven.
Bôvebb felvilágosítás a 0265/166-270, 166-780-as telefonszámon (Népújság) vagy a 0744-604-244-es mobiltelefonszámon.
Szemrevételez az ember egy verset, amelyet helykitöltés céljából közölnek az úgynevezett irodalmi lapok, mert valamilyen versként tördelt terjedelemnek a pár száz példányban hagyományosan - meg a prózahiány okán is - meg kell lennie; elolvassa az ember az elsô sort, jó esetben a másodikat, igen jó esetben a harmadikat is még, és tudja, kivel áll szemben. Tudja, érdemes-e tovább olvasni a helykitöltô elmeszüleményt, vagy nem érdemes.
Egy nagy magyar költô mondta egyszer: nem az a tehetséges költô, aki jó képeket tud kitalálni, mert arra bárki képes, hanem az, akinek a fejében úgy rajzanak a képek, hogy alig bír válogatni közülük.
Eme kritériumnak KAF megfelel.
Egy nagy magyar költô mondta: csak az írjon verset, aki a versírást élvezi; aki nem élvezi, jobban teszi, ha más foglalatosság után néz.
KAF a versírást élvezi. Örül, hogy létezik ilyen. Aki olvassa, arra ez az öröm átsugárzik. Öröm oda, öröm vissza.
Élvezi azt is, hogy ô nem feltétlenül egy ember, hanem annyi, amennyit képzelni bír magának. Négy embert bírt elképzelni magának egy külhoni nagy költô a XX. században; el bírta képzelni magát reformkori nôpoétának egy XX. századi nagy magyar költô, és verses regényt is koholt ebbôl; KAF tehát továbbment, és szerepköltészetében bekalandozta az elmúlt pár ezer évet Itáliától Transsylvaniáig oda és vissza.
Más korokba és idegen színhelyekre akkor kalandoznak el különbözô szerepekben a költôk, midôn és ahol a múzsák kedvence, a dráma, tiltás alá esik. A dráma tiltás alá csak rendkívül kedvezôtlen lelki és szellemi környülállások közepette esik, s velünk együtt KAF-nak van szerencséje e rendkívül kedvezôtlen lelki és szellemi környülállások közepette élnie. Ahol csak életében megfordulnia adatik, cenzúrák, elôítéletek, balítéletek, hülyeségek, esztétikai alapelvek szögesdrótjai és útjelzô karói emelkednek.
Más alakokba akkor bújnak el a költôk, amikor a lírai ént elôzôleg, mások, hiteltelenné tették. Nálunk a lírikusok húsz éve a prózába nyomultak, nyomulnak még most is, amire az ép eszû költô vállrándítással válaszol: legyen nekik könnyû a líra.
Nem óhajtok a kisebbségi magyarságlétre utalni, mert hiszen kulturálisan, a befogadók számát és minôségét tekintve az még ma is sokkal jobb, mint nálunk, az úgynevezett anyanemzetben jelenleg, ahol immár nemhogy verset, de kommersz prózát sem olvas szinte senki. Anyanyelvment körülmények között élünk mindenféle szempontból manapság. Ám aki termékeny alkotó e sivár korban, és KAF feltûnôen és folyamatosan annak bizonyult, az komolyan végiggondolta, mit és miért is mûvel az életével, miért is játszik cserfesen a nyelvvel olyannyira komolytalanul.
És ô von Haus aus azt is tudja, mi az, hogy színészet.
A maga egyszeri létével elégedetlenül oly költôk hangját imitálta magyarul, akik latinok vagy magyarok egyként lehettek volna, de nem voltak, ám mert ô akarta lenniük, lettek, és ezentúl lesznek is.
Színészkedô teremtés az övé, mondhatnám. Teremtés, mondhatnám egyszerûbben. Aki pedig a tragikumot hiányolja ebbôl a költészetbôl, annak azt ajánlom, várja ki a végét. Játékosan, könnyedén kezdtek verselni nálunk olyanok, mint Kosztolányi, Babits, Radnóti… Sok komolytalan verset írtak, hál’istennek. Ne kívánjuk a költôtôl, hogy koravénné váljék.
Ahhoz képest, hogy most épp egy élô klasszikust díjazunk, még nagyon fiatal.
Verseit olvasva mindig megerôsödöm a hitemben, hogy mindössze annyi az alkotás titka: a mûvésznek folyton eszébe jut valami, mert normális ember. Amivel statisztikailag sokan születnek, azt a mi díjazottunk nagy elszánással, kitartóan mûködteti, miközben ízlése van: szigorúan korlátozza eredendô nyelvi és lelki bujaságát. Cenzúrázza magát: elvet húsz ötletet, megtart egyet, mert az a mániája, hogy az embereknek örömet szerezzen.
Szerezzen nekünk örömet Kovács András Ferenc sokáig!
Kovács András Ferenc
S megvallhatjuk: itt a sorsunk,
Gaz tavasz fúj! Mi lesz velünk?
Jegeket nyal, sört nem hörpöl!
Kongatott vészt, szörnyû gondot:
Dicsôsége, mint a hólé, szétcsurog!
Hóbelevanc, vásott fanyél, fél murok!
S nem harsognak hóemberek.
"Ha valaki festônek született, fessen azért, mert neki úgy jön, hogy ezt csinálja. Ne nagyon kérdezze se magától, se mástól, hogy mit miért tesz. Értelme is van, amíg tudja magát gyönyörködtetni a munkával, s amíg akad még egy-két ember, aki szépnek találja azt, amit csinál."
Az 1933. március 3-án Alsósófalván született és 1972 utolsó hónapjában Marosvásárhelyen gázmérgezésben elhunyt festômûvész ars poeticának is beillô vallomását idéztük. Tragikusan távozott, alkotóereje teljében, amikor még igazán tudta gyönyörködtetni magát a munkával, s bár több mint három évtized eltelt azóta, "egy- két ember, aki szépnek találja azt, amit csinál", még mindig akad. Legutóbb tavaly nyáron láthatták festôi kvalitásokban bôvelkedô erdélyi tájkompozícióját a budapesti Ernst Múzeumban a Felezôidô - Romániai magyar mûvészet 1965-75 címû nagy sikerû kiállításon. Itthon ritkán találkozhatunk képeivel, és a rövid idôre szabott, de annál tartalmasabb életmûvét összegezô tanulmány, monográfia is késik.
"A gyermekkori élettér, a Sóvidék balladás tájai az utolsó években már átértékelve, egyetemesebb nyelven jelennek meg Sükösd képein. Az embert keresi a tájban, akárcsak Nagy István, az ô szellemében keresi a témában a lelket. Fák, házak, virágok, emberek bonyolult összevisszaságában azt, ami a felületek alatt vibrál. A belsô hûséget" - jellemzi mûvészetét Marosi Ildikó.
Az Ernst múzeumi tárlat kurátora, a katalógus bevezetô szövegét író Vécsi Nagy Zoltán pedig így tájolja be a sükösdi festészetet: "Sükösd Ferencnek az absztrakció határán keletkezett, hol kirobbanó gesztusokkal, hol nagy, érzékeny foltokban fogalmazott tájképei és szimbolikus erejû, állatküzdelmeket megjelenítô expresszív festményei, valamint családtagjait és az erdélyi tájat ábrázoló, tömören fogalmazott grafikái a szülôföld kultúrájának méltó továbbörökítéséért felelôsséget érzô mûvész hitvallásai." Mindezeket remélhetôleg a mûvészetkedvelôk szélesebb tábora is újra felfedezheti az év folyamán bizonyára megrendezésre kerülô jubileumi kiállításon.
Március 18-án 17 órakor Nagy Miklós Kund és Nagy Pál nyitja meg a Bernády Házban Csomafáy Ferenc kolozsvári fotóriporter és fotómûvész Erdélyi arcképcsarnokom címû kiállítását. Több mint 40 éves fotóriporteri és újságírói (Romániai Magyar Szó) pályafutása során létrejött életmûvének szerves része dokumentumértékû felvételekbôl álló hatalmas, példamutatóan rendezett fotóarchívuma is. Erdélyi arcképcsarnokom címû sorozatának kiállításán Csomafáy Ferenc mûvészi színvonalú, retus nélküli portréfotóinak csak kis töredékét mutatja be, a legrégebbieket, melyek közül a legfiatalabb kép is több évtizeddel ezelôtt készült. A bemutatottak közül már csak kevesen élnek. A képanyagot nagy sikerrel bemutatták a Kolozsvári Nemzeti Mûvészeti Múzeumban, jövô héten a vásárhelyi közönség is láthatja, elviszik Sepsiszentgyörgyre is, egyszóval erdélyi vándorút elôtt áll Csomafáy fotóanyaga. Látunk portréfotót Kós Károlyról, Bálint Tiborról, Bretter Györgyrôl, Gáll Ernôrôl, Jakó Zsigmondról, Palocsay Zsigmondról, Péterffy Gyuláról és természetesen az élôkrôl.
Csomafáy Ferenc elmondta: olyan személyiségek portréfotóit mutatja be kiállításán, akik valamikor közöttünk éltek, alkottak-alkotnak, és munkájukkal gazdagítják közösségünk szellemi életét. Csomafáy szándéka a ma élôk figyelmét felhívni arra, hogy kultúránkat mindig a haladó gondolkodású emberek alakították olyanná, amilyenné lett. A felvételek manipulálatlan képek, tradicionális technikai eljárással.
A díszes vaskapu sarkig tárva; mikor a sovány, bolhaszínû posztóujjast viselô kucsmás alak odaér, már áhítatban a nép: a lépcsôk a papi lakhoz visznek, falán tábla, ekkor és ekkor ez meg ez itt hált. A ház oldalával fordul a kapuhoz s azon túl az úthoz, az utcákhoz, a faluhoz, verandáján máskor nincs járkálás, le van zárva, de most egymást melegítik a piros szoknyás lányok, fehér inges, fekete lájbis legénykék, az iskolások, kissé jobbra emlékmûszerûség magasodik, pántlika fonja körül, a tövibe rakják mindjárt koszorúikat a magyarok és az idevalók, Firkó Esztrella beírta a szûzleány-naplójába s addig mondogatta otthon, hogy már taknyos Papó is tudja: obelix, aztán annak a két oldalán, a lépcsôn ácsorognak az emberek, jobban mondva egyik részen az ittvalók, a pap és a gondnok és a ministránsok és a kántor és az emberek, mellette a másik pap, a református, a feleségével és valami fiatalokkal, lejjebb az asszonyok, még lejjebb a fennforgók, bal karjukon fehér szalaggal, aztán megint fent, szemben a papokkal a primár és a magyarok, a mejjükön olyan kicsi kerek izével, körbe pirosfejérzôd, adnak egyet Gergé Saminak is, de ahogy vége lesz a koszorúzásnak, Szántó Gyuri már el is csalja tôle, a mi primárunk mellett a magyarok primárja, aztán egy magyarruhás fejérnép, a haja piros szalaggal átkötve, mellette egy hosszú hajú bajuszos, annak gitár a nyakában, alább, a fásszín deszkafala oltalmában pedig Gángó Pucuri és bandája hûsöl, fáznak, mint a nyavalya, pedig úgy ruházkodnak, mint annak idején Felszgehy báró, prémgallér van a seggükön is, de ezek a kurvák elfelejtettek pálinkát adni, bort ilyenkor csak utálkozva iszik a cigány, na jó, valahogy eltelik, szokva vannak ôk az effélével, mikor a doktor úr int majd, akkor rázendítenek a Rákóczi- indulóra, s amikor kiér a menet az aszfaltra, onnan a kultúrházig azt kell húzni, hogy Kossuth Lajos azt üzente, azután jöhet az Árpád apánk és a Kutyaszerbia, akármi. Az emlékmûnél megszólal két hangszóró, Difuzor Józsi rendezi a hangot, úgy zeng és zúg, hogy a templom elôtt megremeg a tavaly kiásott szobor, Nepomuki Szent Jánosnak leesik a (vissza)ragasztott orra. Itt az asztalnál Bábá csak most húzza ki magát, mert ami az elôbb volt, azt nem ismeri, Dufla sógor világosítja fel késôbb, hogy az Európa-himnusz, de ezt a következôt már ismeri, ez a Destyáptaté, érdemes végigállni, mert utána jön az Istenáldmeg, a Kituggyamerre, jába fú a szél, veti az apró hideg permetet, a fennforgó: az fennforgó, az leveszi a sapkát, és vigyázzban áll, nem úgy, mint ez a mokány itt né.
Mi lesz itt, Bábá?, kérdi a bolhaszínû ujjas gazdája, de nem várja meg, hogy Bábá odamatasson, már kapja is le a kopott kucsmát. Ünnep, mondja Bábá. De most fogd meg a szád, maradj veszteg. Felderás Gyorgya; kijött a kocsmából, rendelet van, hogy amíg ez tart, addig zárva, úgyhogy Duva Áni kikergetett mindenkit. Bábá elôtt olyan az asztal, mint a Kánaán mezeje: fehér abrosz, fényes-ropogós kalács és legalább húsz pohárban aranyló bor. Felderás Gyorgya expré ezért somfordált erre. Hátha leesik valami, amíg visszajön Duva Áni, és megint kinyitja a bodegát. Áni ott feszít az ura mellett, csak ôk ketten éneklik mind a két himnuszt, mert az ô ura magyar s ô román, s így megvan a demokrácia, persze nem hallatszik a hangjuk, mert Difuzor Józsi úgy bôgeti a meszeriáját, hogy a folyó túlsó partján a hétfalviak, akik csak most kondították meg a harangot, hogy maguk is elkezdjék az ünnepet, irigykedve sandítanak át: a csurdéba, ezek már himnuszoznak!...
Adsz nekem egy kicsi bort, Bábá? Hallgass, amíg énekelnek. Jó, de adsz egy kicsit? Hallgatok, na. Hát most már lehet? Nem lehet, mondja Bábá. Hát miért nem lehet, kérdi Felderás Gyorgya. Azért, mert csak a ceremónia végén szerválunk. Fene bassza, így Felderás. Különben ne szólítsál engemet máma Bábának, veresedik ki a nyaka Bábának, és a szeme feketén villan. Hát hogy szólítsalak? Nekem te Bábá vagy, mióta üsmerlek. Jó, de máma Szabó Béla Pál vagyok mindenkinek. Dupla neved van? Tudta a herkópáter. Üsmerted Nyérca Filon bát, aki egy idôben még kollektívelnök is volt? Na, mindenki úgy tudta, hogy Nyérca Filon. Az egy rendes román név, nem? Nem, Gyorgya, mert a nyérca, az vékát jelent. Az csak a csúfneve volt az öregnek. Te tudtad, Bábá? Izé, hogy mondtad, hogy szólítsalak? Béla vagy Pali? Amikor temettük, énekeli a pópa, hodinyászka sze in pácsé, s hát nem Nyércának, hanem Todoránnak, és nem Filonnak, hanem Filimonnak mondja!... Mit akarsz, Bábá?
Fent az obeliszknél beszédek hangzanak. Bábá azért pisszeg Gyorgyának. Ez a mü primárunk, csodálkozik Felderás, ilyen gúnyában még nem láttam soha, csak úgy, hogy a trikolór ott volt a mejjin... Ez díszmagyar kabát, világosítja fel Bábá. Ahá, bámul Gyorgya. S a másik? Az a magyarok primárja, te? Az, bólint Bábá. Mit adnak egymásnak? Mit adnának. 'Jándékot. Egyik priméria a másiknak, egyik primár a másiknak. S ejsze kicserélik a primaricákat is, vélekedik Gyorgya, de Bábá szinte a szájára vág. Húzd ki magad te is, súgja. Miért? Adsz egy pohár bort? Adok. Jó. Akkor drépc.
Rabok leszünk, vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok, mondják ott fenn, és Bábának könny lepi el a szemét, elered az orra leve is, de nem illik ilyenkor fúkálni, hagyja, hogy alattomosan végigcserkéssze lompos bajuszát, s csak akkor tereli el egy sunyi féltenyér-mozdulattal, amikor már a száját fenyegeti, a magyarok Istenére esküszünk, eskü... Gyorgya csendesen pelokrepáuszt vezényel magának. Hát ez csak a tü istenetek, te... Na jó, hát nem akarnád most a tiéteket is? De igen. A románok istenére esküszünk, mi a baj evvel. Rabok tovább nem leszünk, Csáu' elment a picsába, nekünk pácse.
A mûsor fergeteges, a kevésbé ismert dalok, szövegek eltorzulnak, csak azt lehet látni: az elôadó meghajol, tapsolunk. A piros szalagos magyar lány nagyon szépen énekel, a gitáros pattogó ritmusban kíséri, ôk direkt odamennek Difuzor Józsihoz, és régulázzák a hangot, ez Felderásnak is nagyon tetszik, lelkesen tapsol. Utána Difuzor Józsi megint elfacsarja a gombot, és lehet beszélgetni. Te mért vagy itthon, Gyorgya? Kidobtak a kórházból. Hogyhogy kidobtak? Hát úgy né. Mondta a doktor, nem lesz több ágy, mer' menyünk Európába. Európába' nincs ágy, nem lehet meghalni. Adsz egy kicsi bort? Adnék, te Gyorgya, de látod, hogy mind ide néznek. Mit gondolsz, az a sok likfóti mire vár? Ezek né, akik nem hivatalosak a svédasztalhoz. Miféle asztalhoz? Van egy bútorgyár, az csinálja na, Stockholmban. Arról esznek az urak a kultúrban. Ezek csak kalácsot kapnak és egy pohár bort. Pálinkátok nincs? Van, de a tanácsosok leszavazták, mert ide csôdült volna az egész kocsma. Nem csak te.
Egy gondolat bánt engemet, írta Petôfi Sándor. Felderásnak elnyílik a szeme. De hiszen az egy gyilkos volt, Bábá! Olvastam a kórházban, írta a Kuvüntul, negyvenezer mócot ölt meg. Igaz, Bábá? Száz-ezret. Akkor mért mondjátok a nevit? Mert azokat egyesegyedül nyírta ki. Na, eztet nem hiszem el, Bábá. Ha nem, a te bajod. Hát Petôfinek farkasfoga volt, hé. Biza? El ne mozduljak innét, ha nem volt farkasfoga. S amikor a mócok, Ávrámjánku emberei, rakdbelé, a fajtád, mentek bé Nagyenyedre, s ott halomra öldözték az asszonyokat, embereket, raboltak és fosztogattak, a leányokat megcsúfolták, aztán elevenen elégették, hát ez a Petôfi, akinek farkasfoga volt, ez nem futott el, bazd meg; csendben várta a kapunál, mikor jôdögélnek eléfelé a sok zsákmánnyal, jól meg voltak részegedve, s akkor Petôfinek volt két nagy botja, ott vágta a patak mellett, két bári fûzfa husáng... Miféle? Ficfából: bot!, kiáltja Bábá, Difuzor Józsi megveszett, mindenki meg van süketülve, búsficfából nyesett bunkóval vágta agyon a rablókat, egyenként, ahogy szivárogtak ki Nagyenyedrôl... Hát komám, gyilkos az ilyen, vagy hôs?
Felderás Gyorgya a kalácsra meg a poharakra sandít. Húsz pohár bor, májká precsesztá. Nekem nincs semmi bajom Petôfivel, mondja lassan. Hallottam, hogy megölték a kozákok Fehéregyházánál. Az én anyámat is meghágta egy kozák, az öcsém attól való. Ja, mondja Bábá, és Jánku is megbolondult, s egy magyar gondozta, míg meg nem halt. Egy magyar? Az. Hát eztet nem írta a Kuvüntul.
Ha nem, nem. Na, mondja Bábá, mindjárt muzsikálnak ezek. Gángó Pucuri és a Bulétrika együttes. Mer' úgy híjják magukat. Amikó halljuk, hogy Fel, fel vitézek, a csatára, bal kezünkbe fogunk egy karéj kalácsot, jobb kezünkbe egy pohár bort. Figyelj, Gyorgya: mondod, hogy Isten éltessen, Béla, mert inkább Béla vagyok ma, mint Pali, s koccintunk; aztán én úgy csinálok, mintha meginnám, de nem iszom ki, hanem te békapod ügyesen, s átadod nekem az üres poharat, miközben átveszed az enyémet, és elfordulsz egy kicsit, a Csurdé Zsiga háza felé; s azt is szépen leereszted. Meg van értve?
Aztán már egyre többen toporognak az asztal körül, Felderás félrehúzódik, Bábá a kancsót manipulálja, és mindig odasomfordál, tölt neki. Szépen megy ez a tavaszi munkálat. Kisüt a nap is. Ôk pedig a maguk módján boronálják a történelmet.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata új bemutatóra készül. Pierre Carlet de Chamblain Marivaux Két nô közt címû színjátékát a Párizsban élô, romániai származású Alexandru Colpacci viszi színre. Szereplôk: Szélyes Ferenc, Ördög Miklós Levente, Nagy Dorottya, Sebestyén Aba, Zayzon Zsolt, Tompa Klára. Díszlet és jelmeztervezô: Labancz Klára. A rendezô munkatársa: Fekete István e.h.. A jeles vendégrendezôt kérdeztük.
- Minek köszönhetô, hogy ön Franciaországból ideutazott és magyar nyelven állít színpadra Marivaux-szöveget?
- A marosvásárhelyi színház kért fel rá. Különös egybeesésnek tûnt a meghívás mivel a Két nô közt egyike a kedvenceimnek. Marivauxról tudni kell, hogy darabjainak nagy részét a színészeire hagyta, akik abban az idôben Párizsban játsztak. Különös, hogy ezek a színészek, akik a commedia dell'arte iskoláján nôttek fel - tehát a mozgás mûvészetében voltak otthonosak -, hozzáférhettek a marivaux-i nyelvezet titkaihoz. A marivaux-i mû egyik nagy értéke a nyelv. Diderot találmánya, a "marivaudage" kifejezés épp abban a korban jelent meg, és legtöbbször összetévesztették a szalontársalgással, a stílusos és elegáns nyelvvel. Jelentése: túl sokat beszél. Évekig azt hitték, hogy egy valódi Marivaux-elôadás csak francia nyelven szólalhat meg. Az én megérzésem - és remélem, nem tévedek - az, hogy a szerzô nem csak a nyelvet helyezte elôtérbe. Az utóbbi tizenöt évben sikeres elôadások születtek Angliában, Németországban, sôt még Dél-Amerikában is, ami engem arra enged következtetni, hogy a nyelv által felállított akadályokat sikeresen leküzdötték. Kolozsvári Grandpierre Emil, akinek az adaptációja szerintem kiváló, egyike azoknak a személyeknek, akik felvállalták ezen akadály elhárítását. E kulturális misszió célja a nyelv szépségeinek feltárása, és ennek csak a mûvelt nyelv iskolája tud eleget tenni. Egy jelenet felépítésében a szó nagyon fontos szerepet tölt be még akkor is, ha a látvány meghamisítja azt. A szó a színház esszenciális jellemzôje, nélküle a színház nem él, nem létezik a nézôvel való kapcsolat és ez az a jellemvonás, amely megkülönbözteti a színházmûvészetet más mûvészetektôl. A szó megtalálja az értéket, mivel intelligens embereket láthatunk a színpadon. Két megközelítés lehetséges: a gondolkodás matematikája és a könnyû komikum, mely utóbbi gyakran ebbôl a matematikából származik. Ha közelíteni akarunk a mi idônkhöz, ahhoz a tényhez, hogy a liberális társadalmat a pénz uralja, a színház igazolja Marivaux választását, mivel - többek között - ez a nézôpont igenis jelen van, és ezt a darabot nem lehet megérteni, ha figyelmen kívül hagyjuk a pénz dinamikáját és azt, hogy ez mennyire befolyásolja a szereplôket. A szerelemnek kezd ára lenni, a darab lassan-lassan túllép a mûviségen és a nyelven, és felfedezzük, hogy a színmû voltaképpen nem más, mint egy költségvetés.
- Ez volna az oka annak, hogy éppen ezt a Marivaux-darabot választotta?
- Marivaux számomra örökös kedvenc, egyik szenvedélyem. Emiatt nem ez az elsô elôadás, amelyet színpadra állítok ettôl a nagy kaliberû szerzôtôl. Néhány évvel ezelôtt Brassóban a Próbatétel címû darabját rendeztem meg, akkor újra a romániai színház érdeklôdési körébe helyeztem. Azt hiszem egész alkotói karrieremet valamiképpen befolyásolta az, hogy több Marivaux-darabot is színre vittem.
- A legnagyobb írók között - és Marivaux ezek közé tartozik - létezik egy bizonyos fokú egyezés, intertextualitás. Például amikor Brassóban a Sica Alexandrescu Drámai Színházban az Ahogy tetsziket vittem színre, paradoxálisnak tûnik, de Marivaux hatását éreztem Shakespeare-ben. A visszafelé vezetô út - Shakespeare-tôl Marivaux-hoz - azért lehetséges, mert a nagy szerzôk kommunikálnak egymással, tértôl és idôtôl függetlenül. Pszichológiai hatásról van szó, természetesen, nem arról, hogy a szerzôk ismerték volna egymást. Például az Ahogy tetszik Rosalinda figurája elvezethet bennünket a Két nô közt címû Marivaux-darab fôszereplôjéhez, a Lovaghoz, ahol az egyezés, a két szerzô találkozása, a cselekmény szintjén és eszmei értelemben is megtörténik. Például, Shakespeare, az Ahogy tetsziket írva komédiára gondolt, míg mi ezt korunkban a komikum eszköztárát felhasználó, a komikum mögé rejtett lázadásként értelmezhetjük. Rosalinda egy zsarnok elôl menekül - a politikai célzás elkerülhetetlen -, míg Marivaux-nál - természetesen itt is a kor szellemétôl befolyásolva - a nôi nem emancipációjaként értelmezhetô. Ibsen Norájánál a realitás talajára érkezünk, mivel dramaturgiájában az álmok világa teljesen hiányzik, kiiktatódott. Míg Shakespeare mûvében az ardennes-i erdô egy absztrakt tér, addig Marivaux-nál a tiszta absztrahálás érhetô tetten. Minden mentális síkon, az észben történik, a párbeszéd hideg-rideg. A szereplôk intelligens egyének, akik ritkán hibáznak, így a darab folyamán a szerelem stratégiává válik, és elsôsorban elemzésre szolgál. A helyszín egy laboratóriummá lesz, ahol minden érzelmet tudományos módszerekkel vizsgálnak meg.
- Ez a kísérletezés kizárja a valódi érzelmek létezését?
- Marivaux a mi korunkban a karteziánizmus és az elemzés (kísérletezés) felé közeledik, és azt hiszem nagyon fontos az igazi érzelmek keresése, kutatása. Nem fogom titkolni, hogy a Két nô közt-ben szexualitásról van szó, ami legtöbbször ellentétben van az érzelmekkel. Ez a darab egyike Marivaux legkomorabb darabjainak, de remélem, hogy a dráma-komédia egyensúlya megvalósul az elôadásban, pontosabban azt hiszem, hogy a komikus vonal elôtérben lesz a szituáció tragikumával szemben.
- Úgy gondolja, hogy a komédia eszközeivel többet el lehet mondani?
- Itt megint visszatérnék a legelsô gondolatomra, arra, hogy egy nagy kaliberû szerzôvel van dolgunk: elôször is észlelhetô lesz a beszéd, a szöveg könnyedsége, a látszólag uralkodó állandó mûviség. A nézônek kell majd eldöntenie, hogy komédiát néz-e, vagy tragédiát.
- Hogyan találkozik a marosvásárhelyi színjátszás a Marivaux-darabbal? Hogyan találják fel magukat a színészek a jelenlegi szövegben?
- A színészek számára - és emellett kitartok - a textus emlékezetes retorikai szövegeket tartalmaz, sok és igényes munkát feltételez. A mostani stádiumban azt hiszem, hogy kellemes meglepetéseket tartogatnak a közönség számára. Nagyon örvendek, hogy megismerhettem ezeket a tehetséges színészeket: Tompa Klárát, Nagy Dorottyát, Szélyes Ferencet, Sebestyén Abát, Zayzon Zsoltot, Ördög Miklós Leventét és remélem, hogy a kitartó munkával elkészülô kompozíciót a marosvásárhelyi közönség is értékelni fogja. Jelenleg a próbák kellôs közepén vagyunk, a szöveg mélységeinek színpadi feltárása folyik, amikor az erôfeszítések megtízszerezôdnek, és a pillanatnyi helyzetet vizsgálva azt mondhatom, hogy erôfeszítéseik nem lesznek hiába.
Semleges, lakonikus cím, miközben a kiállításon nyilvánvaló, érzelmi töltettel, szeretettel készültek ezek a színes felvételek. A székesfehérvári Fuják Gyulára revelációként hatottak a vadregényes meg szelíd szépségû erdélyi tájak, megannyi író, képzômûvész, fotográfus ihletôi, nem mehetett el közömbösen mellettük, élményeit másokkal is igyekezett megosztani. Így állt össze kiállításnyi anyaga, amelyet otthon és nálunk is több helységben bemutatott. Eljutott vele Marosvásárhelyre is, fotói a Bernády Házban tekinthetôk meg. A megnyitón Gaál András csíkszeredai festômûvész ajánlotta a fényképeket és szerzôjüket a nézôk figyelmébe.
A továbbiakban az ô szövegét idézzük a tárlat katalógusából.
Fuják Gyula második lakhelye már 5 éve Csíkszereda, itt dolgzik egy magyarországi vállalat igazgatójaként. A fényképezés is ötéves régiségre tekint vissza. Idegenként, kívülállóként járta be Csík, Gyergyó és Gyimes vidékeit, felfedezni és megismerni az itteni szépségeket. Elôször szokványos turistaként örökített meg helyszíneket, de miután a táj megismerésének mélyebb régióiba hatolt, ahol a ház, állat és ember is a táj részesévé vált, a puszta szemlélôdésbôl szerelem lett.
Ez a tisztelet és szeretet sugárzik minden munkájából, szemügyre veszi a körülöttünk lévô makro és mikrovilágot és ezt mûvészi színvonalon láttatja velünk. Igen, velünk, akik beleszülettünk ebbe a csodálatos festôi világba, de ez nekünk annyira természetes és köznapi, hogy észre sem vesszük a korhadt fa élni akarását, a gyimesi kerítések zenét fakasztó ritmusát, vagy a telet hôsiesen kiálló fenyôket, vagy az ôszi lombok gyönyörû harmóniáját. Elárulom, hogy mindezen élmények sokszor közösek, mert sokat kirándulunk együtt és mindenikünk a maga eszközeivel próbálja megörökíteni a megismételhetetlen pillanatot. Mint érzékeny és a képzômûvészethez és irodalomhoz vonzódó ember megmutatkozott másik oldaláról is.
Mert tudni kell, hogy a Pallas-Akadémia Könyvkiadó kiadásában megjelent MÛTEREM-sorozatból a Hunyadi László és Antal Imre-könyvek reprodukcióit is Fuják Gyula készítette.
Az ugyancsak e kiadónál megjelent Kozma Mária A másik táj címû elbeszéléskötetének címlapján is Fuják Gyula fotója szerepel.
Megemlékezô ünnepség Vajdaszentiványon
Március 16-án, vasárnap Vajdaszentiványon a helyi RMDSZ-szervezet szervezésében, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából 11 órától istentiszteletet tartanak a református templomban, utána megkoszorúzzák a nagyváradi Teleki Horváth Mihály honvédhuszár fôhadnagy templomkertben álló sírját. 13 órától a Horváth Károly cserkészcsapat mutat be mûvészi mûsort a kultúrotthonban. Emlékezés egy régi márciusra címmel 14 órakor kerül sor a köszöntô beszédekre. 14.30 órától a néptánccsoport tart elôadóestet. 15 órától szeretetvendégség. Meghívottak: dr. Kelemen Atilla, Frunda György, dr. Benedek Imre és Balogh József.
Tisztújítás és jelölôgyûlés Mezôbándon
Az RMDSZ Mezôbánd kerületi szervezete tisztújító és jelölôgyûlést tart március 22-én, szombaton a mezôpaniti kultúrotthonban este 7 órai kezdettel.
Ígéret az adósságok kifizetésére
Dr. Csíki Zsuzsanna, a megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója tegnap a fôvárosban részt vett azon a tanácskozáson, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szervezett a rendszerben felgyûlt adósságok rendezésével kapcsolatban. Az országos pénztár elnöke ígéretet tett arra, hogy jövô héten kifizetik a kórházakkal és a szolgáltatókkal szembeni adósságaikat. Az elnök szerint 2.145 milliárd lejt utalnak át a gyógyszertáraknak az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekért, a különbözetet 3.490 milliárd lejig júliusig törlesztik. A kórházaknak körülbelül 9.195 milliárd lejjel adósak, azonban az országos pénztár ennek az összegnek csak felét tudja biztosítani. A Maros megyei kórházak tavalyra 423 milli&aa