|
LV. évfolyam 58. (15325.) sz. |
2003. március 11., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A hét végén emlékezik az erdélyi magyarság az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra. Marosvásárhely számára azért kiemelten fontos megemlékezô, mert az RMDSZ itt szervezi meg az idén március 15-i központi ünnepségét. Kelemen Atillát, az RMDSZ megyei szervezetének elnökét és Brassai Zsombor ügyvezetô elnököt kérdeztük: miben lesz ez az esemény több, esetleg rangosabb az elôzô évek ünnepségeihez képest.
Kelemen Atilla: - Úgy gondolom, megtiszteltetés Marosvásárhely számára, hiszen a központi rendezvények mindig rangosabb jelenlétet és vendégsereget is jelentenek. Én nagyon remélem, hogy Marosvásárhely az esemény színvonalának megfelelôen fog ünnepelni.
Brassai Zsombor: - Tekintettel arra, hogy szombatról van szó, úgy döntöttünk, egész napos programot szervezünk, hogy minél több lehetôsége legyen a marosvásárhelyi magyarságnak ünnepelni. A rendezvénysorozat kiemelt eseménye lesz a Székely Vértanúk emlékmûvénél szervezett, úgynevezett központi ünnepség, amelyet a Duna tévé is élôben közvetít. Ilyen értelemben lesz más, rangosabb, nívósabb, reményeink szerint, mint az elôzô években. Egyértelmûen az a szándékunk, hogy az ünnep szellemében újrafogalmazzuk mondanivalónkat, üzenetünket a szabadságharc szellemiségéhez híven.
Úgy véljük, hogy az erdélyi magyarságnak fontos egy életképes jövôképet megfogalmazni, ami az elkövetkezendôkben meghatározza sorsunkat.
- Híre kelt, hogy egyesek megzavarni készülnek az ünnepség immár hagyományos rendjét és méltóságát. Olvasók jelezték nekünk is ezt a nemzeti ünnep méltóságában legalábbis szokatlan "ünneplési" módot.
Kelemen Atilla: - Nagyon remélem, hogy ezekben a valakikben van még egy kis szikrája a híres marosvásárhelyi öntudatnak. Mi nem fogunk ilyen provokációknak felülni. Én ezeket a provokatív szándékokat elítélendônek tartom, legyen az bármilyen oldalról. Az ilyen provokáció szomorú emlékeket ébreszt az emberben, hiszen volt elég idônk gondolkodni azon, hogy kik azok, és milyen szándékkal szokták a mi ünnepeinket megzavarni. Nagyon remélem, hogy Marosvásárhelyen ilyesmire nem kerül sor, s nem idézôdnek fel a '90-es elsô évek, amikor többféle célzattal tûntek fel rendbontók. A nemzeti ünnepünkön nem arról van szó, hogy valakit szeretünk vagy nem szeretünk, hanem a szabadságharc máig ható üzenetérôl, s arról, hogy föl tudunk-e emelkedni a magyar történelem e nagyszerû emlékéhez.
Brassai Zsombor: - Tudomást szereztünk arról, hogy sajnos most is lesznek rendbontók, bár néhány éve nem érték zaklatások ezt az ünnepet. Hallottuk ellenben, hogy már szervezkednek, és talán a valamikor sorozatban tüntetô román tanulóktól véve példát, diákokat igyekeznek beszervezni, hogy megzavarják ezt az ünnepséget. Amellett, hogy érdekes pedagógusi "módszer", a türelmetlenség ilyen arroganciája már anakronisztikus, másrészt pedig durva és sértô abban az értelemben, hogy gyermekeket manipulálnak. Szomorú, hogy közöttünk is vannak olyanok, akik fogékonyak egyes többségiek módszereire. Milyen vélemény az, amelyik hurrogásban vagy fütyülésben nyilvánul meg? A véleménynyilvánítás nem téveszthetô össze a közönséges gyalázkodással. Az úgynevezett politikai fórumokon sem a gyalázkodás a párbeszéd eszköze, hát akkor egy nemzeti ünnepen. Az ilyesmi nem vélemény, hanem egyszerûen kulturálatlan, magyarhoz méltatlan megnyilvánulás. Nem hiszem, hogy ez jelenthetné azt az alternatívát, amelyet egyesek oly sokat hangoztatnak. Azt gondolom, nagyon súlyos tévedésben vannak, akik ilyesmiken törik a fejüket, s a magyar közösség elôtt kell elszámolniuk, hiszen a nemzeti ünnep, a magyarság méltóságán ejtenek csorbát. Nem hiszem, hogy itt és most erre lenne szüksége a marosvásárhelyi magyarságnak, hiszen a közeljövôben nem kisebb a tét, mint az, hogy 2004-ben, összefogva, egységes erôt mozgósítva, sikerrel tudjunk részt venni az önkormányzati választásokon, pontosabban, hogy a polgármesteri tisztséget visszaszerezzük. Ha ilyen események elôzik meg ezt a határozott célkitûzést, akkor elôre el kell mondani: egyre kevesebb lesz az esélyünk elérni a célt, és ezért azok felelôsök, akik most ilyen zavargást próbálnak szervezni.
- Lehet tudni, hogy kikrôl van szó?
Brassai Zsombor: - A hírek gyorsan terjednek. Tény, hogy legutóbb a Deus Providebitben szervezett találkozón, ha jól tudom, a Polgári Körök találkozóján, egészen konkrétan elhangzott néhány résztvevôtôl, hogy ez lenne a módszer, amivel meg lehetne zavarni a március 15-i rendezvényt. Ezt el kell mondanunk, mert végül is nyilvánosan hangzott el. Elég szomorú, hogy a Polgári Körök találkozóján ilyesmirôl tárgyaltak, jóllehet, ezek egészen mással kellene foglalkozzanak. Hiszen a polgári öntudat megerôsödése valóban kulcskérdés, de én azt hiszem, az ilyen jellegû megnyilvánulás a legkevésbé sem a polgári értékeket tükrözi, és nem azokat erôsíti, hanem ellenkezôleg. Tehát megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a polgári körök találkozóján ezt a kérdést fölvetették, tárgyalták és talán még meg is tapsolták az ötletet.
- Mit szól ahhoz, hogy a hírek szerint az említett találkozón kiosztották a szerepeket: ki fütyül, ki adja meg a hangot...
Kelemen Atilla: - Errôl én is hallottam. Elég szomorúnak tartom, hogy eddig mi egészen más oldalról számítottunk arra, hogy esetleg megzavarják az ünnepségünket. Teljes mértékben felelôtlen és kifejezetten provokatív megnyilvánulásnak tartom az ilyesmit, és nagyon remélem, hogy azok, akik esetleg lázálmokat kergetnek, jobb belátásra térnek. Egyébként nem hiszem, hogy komolyan meg tudják zavarni a nemzeti ünnepünk méltó megünneplését. Bármi ilyen jellegû próbálkozás elsôsorban azokat minôsíti, akik felvállalják, s a felbujtóké minden morális felelôsség, hiszen Marosvásárhely magyarságát járatják le. Eddig méltóságból mindig példamutatóak tudtunk maradni, bár ez nem feltétlenül nemzeti hovatartozás kérdése. Az ilyen emberek emberi minôségét vonom kétségbe. Én, aki komolyan veszem azt, hogy nemzetben kell gondolkodni, azt hiszem, hogy minden magyar ember a nemzeti ünnepet együtt és méltósággal kell megünnepelje. Hiszen azt szoktuk mondani, hogy egy magyar nemzet van, és ha ezt a magyar nemzetet komolyan vesszük, akkor ennek megfelelôen kell viselkedni. Más magatartásnak nem sok köze van a nemzetben való gondolkodáshoz.
Brassai Zsombor: - Hogy véleményszabadság van, az kétségbevonhatatlan, csak még egyszer mondom: azt gondolom, hogy egy rendezvény megzavarása, a füttyögés nem vélemény. Lehet ezen vitatkozni, de meggyôzôdésem, hogy egy érett demokráciában, ha úgy tetszik, polgári társadalomban, a vélemény kinyilvánításának egészen más formái vannak. Ezt én nem tekintem véleménynek, hanem gyûlöletbôl fakadó arrogáns megnyilvánulásnak, és ilyen értelemben akik esetleg buzgón szervezkednek, gyakorlatilag nem különböznek azoktól, akik 13 évvel ezelôtt provokáltak, pogromszerû akciók élén álltak, és mozgósítottak, manipuláltak embereket. Mert az indulat, a gyûlölet ugyanaz. Tény, hogy az erdélyi magyarságnak szüksége van vélemények sokszínûségére, mert a vélemények ütköztetésébôl vagy egymásra építésébôl alakulnak ki olyan szilárd álláspontok, amelyek a helytállás alapjai.
- Mit tehet az RMDSZ megyei vezetése a magyarságot lejárató ilyenszerû megnyilvánulások ellen?
Kelemen Atilla: - Az RMDSZ Maros megyei szervezete nem is próbál ilyen értelemben tenni valamit. Nevetséges volna, ha mi ezekre a provokációkra esetleg másképp válaszolnánk. Én tehát csak a rációra, és miért ne mondjam, a tisztességesen gondolkodó emberekre, a magyarságtudatra tudok apellálni.
Semmilyen megosztó kísérletnek nem szeretném ha Maros megye, de a romániai magyarság is engedne, ami sajnos az anyaországot olyan sarkosan megosztja az utóbbi idôben, s amit egyesek itt is szorgalmasan kopírozni próbálnak. Az érdemi, a véleménykülönbségeket tiszteletben tartó vitát viszont nyugodtan lemásolhatjuk.
Brassai Zsombor: - Amit mi tehetünk, az, hogy a marosvásárhelyi magyarságot felhívással kérjük méltóságteljes ünneplésre, hiszen értük, magunkért szervezzük. A történelem során az erdélyi magyarság többször is bizonyította szellemi és erkölcsi érettségét. Hiszem, hogy ennek, minden felbujtás dacára, most is tanújelét adja. Mi azokra a marosvásárhelyi érett gondolkodású polgárokra számítunk, akiknek fontos az ünnep, fontos annak méltóságteljes megünneplése, fontos az 1848-as szabadságharc szellemiségének a megjelenítése, annak értelmezése vagy akár átültetése a jelenbe. Az ünnep nemzeti méltóságunk próbája is.
A székelyudvarhelyi tanács másodfokon is elvesztette a Cserehát-pert. Az ítéletet az önkormányzat ügyvédje, dr. Kincses Elôd törvénytelennek tartja.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság hétfôn döntött a hetedik éve tartó csereháti gyermekotthon ügyében: helybenhagyta az elsôfokú ítéletet, azaz elutasította a székelyudvarhelyi tanács fellebbezését, nem állapította meg a területre vonatkozó koncessziós szerzôdés, valamint az épületet a Szeplôtlen Szívek Kongregációja görög katolikus apácarendnek juttató ajándékozási szerzôdés semmisségét.
Mint ismeretes, a székely-udvarhelyi tanács a csereháti területet azért adta koncesszióba, hogy oda helyi fogyatékos gyermekek részére építsenek otthont. Az építô a bukaresti Aris Industrie, a finanszírozó a svájci Basel Hilft volt. Az épületet félkész állapotban az Aris Industrie elajándékozta a bukaresti székhelyû Szeplôtlen Szívek Kongregációja apácarendnek. A székelyudvarhelyi tanács, a koncesszió tárgyának megváltoztatására hivatkozva, kérte a koncessziós, valamint az ajándékozási szerzôdés semmissé nyilvánítását. A perben a Marosvásárhelyi Törvényszék hozott elsôfokú döntést, amelyben elutasította az udvarhelyi tanács semmisségi kérelmét.
A felperesnek, feltéve, hogy nem hagyja annyiban az ítéletet, nem marad más hátra, mint a Bukaresti Legfelsôbb Ítélôtáblához fordulni jogorvoslatért. A székelyudvarhelyi önkormányzat védôügyvédje, dr. Kincses Elôd kijelentette, hogy indítványozni fogja a az udvarhelyi tanácsnak és Szász Jenô polgármesternek, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be a Legfelsôbb Ítélôtáblához. Törvénytelennek tartja a táblabíróság ítéletét, hiszen " számos semmisségi indok van mind a koncessziós, mind az ajándékozási szerzôdés kapcsán. Jó néhány törvényességen kívüli szempont is közrejátszott az ítélet meghozatalában."
Marosvásárhely talán legismertebb szülöttje ma tölti be a fél évszázados kort. Bölöni Lászlót ugyan nem a pályafutása legfényesebb pillanatában érte a kerek évforduló (az általa edzett Sporting Lisszabon labdarúgócsapata a hét végén kiesett a portugál kupából), élete elsô ötven esztendejében azonban már eleget elért ahhoz, hogy szülôvárosában, vagy szélesebb szülôföldjén is megérdemelt elismerés övezze. A marosvásárhelyi szurkolók ômiatta kezdtek érdeklôdni a portugál bajnokság iránt, s az emberek zöme - nem csupán a sportrajongók - büszkén sütkérezik a hírnév ama fényében, amely Bölöni révén városukra is vetül.
Ennek ellenére Bölöni László viszonya szülôvárosával meglehetôsen felemás. A világhír nem csak rajongást, de irigységet is szül, a kiváló sportember pedig nem csupán saját képességeivel van tökéletesen tisztában, de kellôen hiú - vagy ha úgy tetszik, érzékeny - ahhoz is, hogy minden olyan jelre, amelyet otthonról érkezôen negatívan foghat fel, önmagába zárkózással, tartózkodással reagáljon. Ezért nem volt szerencsés például a tavalyelôtti Pro Urbe- kitüntetés, hisz ez akár sértésnek is felfogható volt, tekintve, hogy a város barátainak számító, de idegen személyek munkájának elismerésére alapították, s megalázó az a voks, amely a díszpolgári címet viszont túlzásnak nyilvánította a túlságosan fiatal életkor hamis érvével.
Mint aki pontosan érzékeli az árnyalatokban rejlô jelzéseket, Bölöni ezekre kimaradással válaszol. Hazalátogatásai idején ugyan bôlelkûen juttat magából mindenkinek, ám sokak elvárása ellenére egyáltalán nem vállal tevékeny szerepet marosvásárhelyi programok támogatásában. Így például az ASA csapatának megmentésére, az egykori labdarúgók részvételével szervezôdött kezdeményezésbôl is kimaradt, mert úgy véli - s lehet állítani, hogy nem joggal? +, hogy támogatni csak életképes tervet lehet, amelynek élére olyan rátermett vezetô áll, akinek nem csak szándéka, de lehetôsége is van az eredményes munkára.
Felróható-e vajon Bölöninek, hogy vonakodik energiát pazarolni egy olyan elképzelésre, amely legfeljebb a jó szándék szintjéig jutott el? Hogy vonakodik nevét adni egy olyan stadionnak, amelynek az öltözôibe beesik az esô, deszkapadjait eltüzelték vagy megette a szú, pályáját felszántotta a gondozás hiányával párosuló túlzott használat, s szép lassan romhalmazzá válik a teljes közömbösség következményeképpen? Felróható, hogy nem szívesen támogat olyan vezetést, amelyet a legcsekélyebb mértékben sem érdekel a sportlétesítmények sorsa? Amúgy mit, milyen jellegû támogatást várhatunk el Bölönitôl olyan ügyben, amelyben helyi szinten a legminimálisabb tennivalók elvégzésére sem vagyunk képesek?
Az ötvenesztendôs életkor kiváló alkalom lett volna például annak a kezdeményezésnek az életbe ültetésére, amely azt javasolta, hogy a ligeti stadion vegye fel Bölöni László nevét. Nem lehetett. Nem lehet ugyanis - egyik részrôl sem - megtisztelô gesztusként felfogni egy romhalmaz névadó ünnepségét, noha a Bölöni stadion magát a névadót is többre kötelezte volna Marosvásárhely sportja irányában. Ehhez azonban elôször a létesítményt kellene legalább elviselhetô állapotba hozni.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) honatyái részt vesznek az Országos Szakszervezeti Tömb és más nem-kormányzati szervezetek által keddre tervezett tüntetésen, melynek során a résztvevôk élô láncot alkotnak a Parlament Palota körül, tiltakozásképpen a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) tevékenységének megbénítása ellen, jelentette ki Cozmin Gusa.
"Úgy értelmeztük a szakszervezetek és a civil társadalom által a politikai közegnek, tehát az SZDP- nek is címzett üzenetét, mint egy általunk is megszavazott törvény alapján mûködô fontos szervezet koherenciájának helyreállítására irányuló kísérletet", fogalmazott Gusa.
Arra a kérdésre, hogy a kormánypárt támogatja-e az átvilágító testület jelenlegi vezetését, a fôtitkár elmondta, az SZDP a vezetés koherens mûködését támogatja, és úgy véli, hogy a civil szervezetek is ugyanezt akarják.
A parlament épülete körüli élô lánc létrehozásában a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) vezetôi is részt vesznek, jelentette ki hétfôn, sajtótájékoztatón Constantin Ticu Dumitrescu, a párt alelnöke.
A KDNPP szolidarizál a keddre tervezett tiltakozó akcióval és elutasítja a parlamenti albizottság "teljesen törvénytelen" javaslatait a CNSAS vezetésével kapcoslatban.
Constantin Ticu Dumitrescu leszögezte: a törvény értelmében a parlamentnek csupán ahhoz van joga, hogy hatévenként megválassza az átvilágító testület vezetôségi tagjait, a parlamenti albizottság javaslata pedig "tudatosan megkerüli" a CNSAS-konfliktus valódi okát, vagyis azt, hogy a kisebbségi Onisoru-csoport megtagadta a testület által leleplezett egykori szekustisztek nevének Hivatalos Közlönyben való megjelentetésére vonatkozó jogszabályok betartását.
A keddi tüntetésen a Román Humanista Párt (RHP) honatyái is részt vesznek. A párt hétfôi közleménye szerint az RHP a politikai rendôrség tagjainak leleplezése, valamint a CNSAS tevékenysége átláthatóságának biztosítása mellett foglal állást. (Mediafax)
Márciusi Fórum a Farkas utcai templomban
A Márciusi Fórum elnevezésû kezdeményezés nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellen irányul, hanem kiegészíti az RMDSZ tevékenységét - jelentette ki hétfôn, kolozsvári sajtóértekezletén Tôkés László püspök, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke.
A püspök közölte, hogy mintegy ezer ember részvételére számítanak a március 14- ére Kolozsvárra összehívott fórumon, amely a tervek szerint létrehozza a romániai magyar nemzeti közösségi önkormányzatát kezdeményezô bizottságot.
A fórum kiegészíti az RMDSZ tevékenységét, azt tesszük csupán, amit a szövetségnek kellett volna megtennie a tíz évvel ezelôtt Brassóban elfogadott programja alapján - mondta.
Tôkés László szerint az RMDSZ vezetése elmulasztotta a cselekvést. A kezdeményezôk elképzelései szerint a magyar nemzeti közösségi önkormányzat lenne hivatott megteremteni a romániai magyarság egységét.
A Márciusi Fórumot eredetileg a kolozsvári Szent Mihály katolikus templomba hívta össze Tôkés László, ám a gyulafehérvári katolikus érsekség közölte, hogy katolikus templom nem lehet politikai rendezvények színhelye. Tôkés püspök hétfôi sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy a színhely kérdésében csak a sajtó vélt felfedezni "katolikus-református ellentétet". Bejelentette, hogy a Márciusi Fórum ugyan a Szent Mihály templomban kezdôdik ökumenikus istentisztelettel, de a rendezvény politikai részét a Farkas utcai református templomban tartják meg.
Oroszország "nem tudja támogatni" az Irak ügyében az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé terjesztett amerikai-brit határozati javaslatot, így "a dokumentum ellen fog szavazni" - jelentette be hétfôn délután Igor Ivanov orosz külügyminiszter Moszkvában.
Oroszország most elôször jelezte teljesen nyíltan, hogy vétót emel az iraki leszerelésre március 17-ig idôt adó határozattervezet jelenlegi formájában történô elfogadása ellen - jegyezte meg az AP hírügynökség.
Ivanov Iránba való elutazása elôtt adott - az ITAR-TASZSZ hírügynökség által ismertetett - nyilatkozatában úgy vélte: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Spanyolország által beterjesztett határozattervezet olyan követeléseket tartalmaz, amelyek egyrészt teljesíthetetlenek, másrészt ellentmondanak az iraki leszerelésrôl tavaly novemberben elfogadott 1441-es számú BT-határozatban foglalt irányelvnek.
"Oroszország többször kinyilvánította és még egyszer kinyilvánítja, hogy nem tud támogatni egy ilyen határozattervezetet" - mondta Ivanov az amerikai-brit tervezetre utalva. Az orosz politikus szerint "jelenleg nem tûnik célszerûnek egy hasonló határozati javaslatot az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjeszteni". Ha viszont mégis a testület elé terjesztik, Oroszország ellene szavaz - szögezte le Ivanov. (A politikus a nyilatkozatban a vétó kifejezés helyett az "ellene szavazni" fordulatot alkalmazta.)
Az orosz külügyminiszter, akinek országa a Biztonsági Tanács vétójoggal rendelkezô állandó tagja, nyilatkozatában az ENSZ iraki fegyverzetellenôrzéseinek folytatása mellett emelt szót. Az iraki válsággal kapcsolatos moszkvai álláspont változatlanságát hangsúlyozva ugyanis úgy vélte: nincs szükség semmilyen új BT-határozat elfogadására, hanem a fegyverzetellenôröknek kell minden támogatást megadni. Az ellenôrök megmutatták, hogy képesek ellátni az iraki leszereléssel kapcsolatos feladatukat, ahogyan ezt a vonatkozó ENSZ-határozatok is elôirányozzák - érvelt Ivanov, hozzátéve: jelenleg adott az iraki válság politikai rendezéséhez szükséges minden feltétel, és a nemzetközi közösségnek ki kell használnia ezt a helyzetet.
Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) fôigazgatója azt javasolta Szaddám Huszein iraki elnöknek, hogy tegyen "látványos intézkedéseket" a háború elkerülése érdekében.
- Szellemében és tartalmában lényeges és meggyôzôen látványos változást várunk Szaddám Huszeintôl a leszerelést illetôen - jelentette ki el-Baradei az arab nyelvû al-Haját napilapban hétfôn megjelent nyilatkozatában. Ilyen tartalmú üzenetet juttat el az iraki vezetôhöz az iraki válsággal foglakozó arabközi miniszteri bizottság is, amely New -York-i tárgyalásait követôen a hét elején Bagdadba utazik - értesült az AFP.
A NAÜ fôigazgatója szerint a fegyverellenôrzések folytatásának Franciaország és Oroszország mögé felsorakozó szorgalmazóit támogatná, ha Szaddám Huszein például a televízióban személyesen, nyíltan elkötelezné magát az ellenôrökkel való teljes együttmûködésre, és erre - a rendelkezésükben lévô fegyverek és dokumentumok bemutatására - buzdítaná az iraki felelôsöket is.
Iraki kommunikációs központok bombázása délen
Az amerikai-brit szövetség harci repülôgépei öt katonai távközlési központot támadtak vasárnap este a dél-iraki repülési tilalmi övezetben, ellenséges tevékenységre válaszul.
A repülôgépek célra vezérelt lövedékeket használtak a légvédelmet segítô öt föld alatti, személyzet nélküli katonai kommunikációs központ megsemmisítésére Bagdadtól 96 kilométernyire délkeletre, miután "az iraki erôk korábban föld-levegô rakétát lôttek ki a szövetség gépeire" - hangsúlyozta az Egyesült Államok középsô (floridai) parancsnoksága által kiadott közlemény. A rajtaütést iraki idô szerint éjjel 11 órakor hajtották végre an-Numinaja közelében.
A Perzsa-öböl térségébe több mint 200 ezer katonát felvonultató Egyesült Államok és Nagy-Britannia - a londoni védelmi minisztérium múlt heti közlése szerint - csaknem megháromszorozta, legalább napi 500-ra növelte járôrözô repüléseit az észak- és dél-iraki repülési tilalmi övezetekben.
A CIA és a pakisztáni hadsereg az Oszama bin Laden al-Kaida vezér utáni hajszában egy karavánt tart szemmel Pakisztán elhagyatott délnyugati körzeteiben - írta amerikai és pakisztáni hírszerzési forrásokra hivatkozva hétfôn a The Daily Telegraph.
A vezetô londoni konzervatív napilap szerint a térséget szárazföldi jármûvekkel nem lehet megközelíteni, de a CIA helikopterekkel támadást indíthat, ha bebizonyosodik bin Laden jelenléte a karavánban.
A gyalogszerrel és lóháton haladó csoportot elektronikus figyelô rendszerekkel felszerelt repülôgépek követik útján - írta a brit lap.
A The Daily Telegraph idézi a volt afganisztáni tálib rezsim egy egykori tisztviselôjét, aki szerint az amerikaiak "most jó helyen keresik" a 2001. szeptember 11-ei terrormerényletekért felelôsnek tartott Oszama bin Ladent.
Pakisztáni illetékesek arról számoltak be, hogy folyamatosan érkeznek az országba CIA-szakértôk, köztük olyan, különlegesen kiképzett ügynökök, akik az afganisztáni háborúban is részt vettek.
A hétfôi Financial Times szintén beszámol egy al-Kaida-konvojról, amely a múlt héten megpróbált átcsúszni Pakisztánba, ám a londoni üzleti-politikai napilap szerint a pakisztáni erôk visszaszorították afgán területre. A terrorhálózathoz közel álló személyiségek szerint ez volt az a konvoj, amelyben bin Laden legalább egy, de valószínûleg két fia is utazott; sorsukról a lap szerint továbbra sem lehet biztosat tudni.
A Financial Times szerint nyugati hírszerzési szakértôk úgy tudják, hogy az al-Kaida igyekszik kitörni Afganisztánból, vállalva a rejtôzködés feladásának veszélyét is.
Virág György megyei tanácselnök tegnapi sajtóértekezletén kijelentette, hogy az RMDSZ egyes marosvásárhelyi tanácsosainak javasolta: ne ragaszkodjanak tolmácsgép-vásárláshoz, hiszen bármikor igénybe vehetik a megye tulajdonában levô berendezést. Hozzátette: tudomása van arról, hogy erre a célra a legutóbbi városi tanácsülésen mintegy 250 millió lejt különítettek el, "ám, ha a megyei önkormányzat már rendelkezik egy tolmácsgéppel, amellyel mellesleg 9 nyelven lehet szinkronfordítást végezni, nem tartom célszerûnek, hogy közpénzbôl egy másik közintézmény is hasonlót vásároljon. Annál is inkább, mert a 250 millió alig egyharmada annak, amennyivel a megyei tanács megvásárolta a gépet, márpedig a 820 millió lejes ár is kedvezményesnek tekinthetô, ha figyelembe vesszük, hogy a Philips cég ajánlata háromszorosa volt ennek"
Mivel a legutóbbi megyei tanácsülést követôen (ekkor használták elôször a tolmácsgépet) több bírálat érte a tanácselnököt a fordítóberendezés megvásárlása miatt, Virág György hangsúlyozta: nem egyéni ambícióból vették a gépet, hanem a törvény által is biztosított anyanyelvhasználat lehetôvé tétele céljából.
Az elnök szerint a városi tanács bérbe veheti a tolmácsgépet, ára alkalmanként (vagyis egy napi használat) 4-5 millió lej. Természetesen tolmácsot a helyi tanácsnak kell szerzôdtetnie. Virág György akár a megyei tanácsülések idôpontjának változtatására is hajlandó, annak elkerülése érdekében, hogy a megyei és a városi tanácsülések ne essenek azonos idôpontba és a tolmácsgép használata mindkét intézmény által lehetôvé váljon.
A megyei tanács elnöke úgy döntött: a regionális hulladéktároló ügyében lehetôséget nyújt a németországi Schuster cégnek is ajánlattételre, amely nem jelent meg a tárgyalásokon a meghatározott idôpontban. Betegségre hivatkozva halasztást kértek, amit megadtak neki. A napokban az olasz Vaste Italia képviselôivel folytattak megbeszéléseket, lapunk érdeklôdésére Virág György kijelentette: ami az árajánlatokat illeti, részletekrôl nem tájékoztathat, ezeket az adatokat egyelôre bizalmasan kezelik. Mindössze annyit tudtunk meg, hogy a Vaste Italia hajlandó mindkét változat szerint mûködtetni a hulladéktárolót: Marosvásárhely részvételével vagy anélkül. A két változat természetesen árban tükrözôdik, a megyeközpont részvétele nélkül drágább lesz a szolgáltatás. A végsô szót természetesen a megyei tanács mondja ki.
Az olasz cég új ajánlattal is jelentkezett: a hulladékkezelésen túl a szemét begyûjtését és szállítását is elvégezné megfelelô áron természetesen, ám errôl késôbbi tárgyalásokon születhet döntés.
Nyolc, fôként infrastruktúra-fejlesztésre vonatkozó programot ismertet Marosszentanna polgármestere amerikai vállalkozókkal. Viorel Bubau New York polgármesterének meghívására, kormányküldöttség tagjaként utazik az Egyesült Államokba.
Államtitkárok, megyei tanácselnökök, prefektusok, üzletemberek alkotják azt a küldöttséget, amelynek tagja Marosszentanna község polgármestere, Viorel Bubau is. A delegáció hétfôn érkezett az Amerikai Egyesült Államokba. "New York polgármesterének meghívása megtiszteltetés számomra" - jelentette ki elutazásuk elôtti sajtótájékoztatón Bubau, aki optimista: reméli, hogy mind a nyolc program, amelyet bemutat, felkelti majd az amerikai üzletemberek érdeklôdését.
Elmondása szerint elsôsorban infrastruktúra- fejlesztésre vonatkozó tervekrôl van szó, mint például a községi vízellátás, csatornázás. Az iskola fejlesztésére is van elképzelés, amely szerint a Ion Chinezu iskolát mesterségeket és mûvészeteket oktató tanintézménnyé alakítanák át, amelyben az önkormányzat partnerei a szentannai Gerry Weber, Sanlacta és Scorillo Kft. lennének, valamint amerikai magánszemélyek vagy vállalkozók. A roma közösség, valamint fiatalok részére szociális lakások építését célzó tervet is ismertet. A romák részére építendô házakra még 30 milliárd lejre lenne szükség, ehhez kormányalapokból 10 milliárdra kaptak ígéretet Cozmânca közigazgatási minisztertôl. A programok közt szerepel a sportterem építésére, a községi út javítására vonatkozó is.
Lapunk kérdésére, hogy a szóban forgó programok kizárólag a községközpont fejlesztésére vonatkoznak-e, vagy érintik az ide tartozó falvakat is, a polgármester kijelentette: az összes, infrastruktúrával kapcsolatos terv mind a négy, Szentanna községhez tartozó falura is vonatkozik. A romáknak építendô házakat fôként Várhegyre képzelik el, de pl. Udvarfalván is tervezik a csatornázás bevezetését, tavaly is komoly beruházásokat végeztek itt, pl. a kultúrotthont felújították.
A község egyébként - szerinte - szinte minden feltételnek megfelel, hogy várossá váljon, egyedül a csatornázást kell megoldani. A helyi tanács utolsó ülésén jóvá is hagyta a várossá válás procedúrájának elindítását. A helyi tanácsnál maradva, a testület jóváhagyott 2500 eurót a polgármester amerikai útjára, ami az összköltség felét jelenti, másik felét ugyanis New York közigazgatása állja - tette hozzá Bubau.
A polgármesteri hivatal, a polgárôrség szinte állandó jellegû hadjáratot indított a koldusok ellen. Vonatállomásokban várják ôket reggel korán, s ahogy leszállnak a szerelvénybôl a szaggatott, koszos ruhába öltözött bûzös emberek, ültetik is vissza ôket a vonatra, s irány haza. Naponta fogdossák össze a járdaszéleken kuporgó, forgalmas útkeresztezôdésekben jármûvek között zsonglôrözô egyéneket, rendôrségre kísérik, megbüntetik, majd szabadon engedik ôket.
A leleményes és tanulékony koldusok egyre több olyan trükköt találnak ki és ültetnek gyakorlatba, amelyeknek célja a hatóságok és a törvény kijátszása. Behúzódnak a ôrség nélküli közintézményekbe, lépcsôházakba, házról házra, lakásról lakásra járva kéregetnek. Testi fogyatékosságot igazoló, a kiolvashatatlanságig rongyolódott papírokat lobogtatnak. Mások arra hivatkoznak, hogy az isten háta mögött épült házuk elégett, vagy éppenséggel az árvíz vitte el, ô pedig nagyszámú családjával az útra került. Rövid faggatózás után még ki is derülhet, hogy a jelzett idôszakban nem is történt semmiféle katasztrófa abban az országrészben. A lényeg az, hogy minél siralmasabb állapotban legyenek, két-három gyereket is maguk után vonszolnak, hiszen így valószínûbb a bôkezû adakozás. A rendôrségi jelentések szerint ilyenkor történnek a lakásfosztogatások is. Amíg a háziasszonyok alamizsnáért fordulnak a konyhába, s nyitva hagyják az ajtót, ôk gyorsan elemelik a kézügybe esô apróbb holmikat.
Ilyen jellegû kellemetlenségek kiküszöbölése érdekében egyre több tömbházat látnak el kaputelefonnal. Amikor nálunk is felszerelték, hetekig nyugalom volt a lépcsôházban. Aztán egyszer csak megcsörrent a kaputelefon. "A postás vagyok" - válaszolta kérdésünkre. Pár perc múlva kopogtak. Három tizenéves forma koldusgyerek állt az ajtóban. A "postások". Megoldották a rejtélyt, rájöttek, hogyan juthatnak be a zárral ellátott ajtón. Aztán a válaszok is változni kezdtek. Cincogó gyerekhangon mondják a betanult szöveget, miszerint anyuka elvitte a kulcsot, s ô kizáródott. Vagy hogy a vízórás, esetleg a kábeltévés társaság kiküldöttje. Egyre bôvítik repertoárjukat, csakhogy bebocsátást nyerjenek a munka nélküli pénzkeresés mezejére. A társadalom számára is hasznosabb lenne, ha tanulékonyságukat más téren kamatoztatnák.
- Kérem, mondja el, miben áll a statisztika fontossága a szociális-gazdasági fejlettség jelenlegi idôszakában.
- Nem csupán a jelenlegi idôszakban, hanem mindenkor, a statisztika rendkívül fontos a gazdasági-társadalmi élet minden területén, s nemcsak Romániában, hanem az egész világon. Miért? Mert tevékenységi körénél fogva minden területrôl adatokat gyûjt, s ezek alapján az átlagot bemutató helyzetjelentéseket állít össze egy országra, esetünkben Romániára, vagy egy megyére, régióra érvényes módon. Ezek a minden területre kiterjedô kimutatások állnak aztán az illetô területeken alkalmazott programok, intézkedések alapjául, akár országos, akár megyei, akár regionális szinten. Különösen fontos ez az európai integráció szempontjából, s ma már a legfontosabb gazdasági mutatók kiszámításának statisztikai módszerei is az európai szabványokhoz igazodnak. Az egységes Európában ugyanis egységesen kell kiszámítani minden adatot, hogy összehasonlíthatóak legyenek. Ezzel kapcsolatban pedig el kell mondani, hogy az EU-csatlakozási folyamatban az elsô fejezet, amelyet Románia lezárt, pontosan a statisztikára vonatkozik, éppen azért, mert a statisztika szolgáltatja azokat az EU-szabványok szerint kiszámított adatokat, amelyek a további integrációs fejezetek megtárgyalásához és lezárásához szükségesek. A statisztika tehát nem csak ma fontos, de jelentôs volt korábban és jelentôs lesz a jövôben is.
- Részletezze egy kicsit a megyei statisztikai igazgatóság tevékenységét.
- A megyei statisztikai igazgatóság az országos statisztikai intézet területi kirendeltsége. A statisztikai intézet munkáját a fejlesztési és becslési minisztérium hangolja össze. Mint megyei statisztikai szerv, gyakorlatilag a feladatunk az, hogy az országos intézettôl kapott minták alapján - amelyeket statisztikai számítási elvek szerint, Románia szintjén állapítanak meg - összegyûjtsük a megkövetelt adatokat. Az adatokat megyei szinten feldolgozzuk, s a központba továbbítjuk. Nagyjából egy éve már nem csak országos, de regionális szinten is történik adatfeldolgozás, a nyolc gazdasági fejlesztési régió szintjén. Ugyanakkor az általunk gyûjtött adatok alapján mi is kiadunk a megye szintjére érvényes idôszakos (havi vagy évi) vagy alkalmi statisztikai kimutatásokat. Szerepünk tehát megteremteni az összeköttetést az országos statisztikai intézet és a megye területén található adatforrások között, s kidolgozni megyeszinten az alapvetô statisztikai forrásmunkákat.
- Ma tehát már nem kötelezô minden gazdasági egység számára statisztikai jelentéseket benyújtani, mint 1989 elôtt volt, hanem bizonyos kritériumok szerint választják ki a forrásszolgáltatókat?
- Így igaz, az adatszolgáltatókat bizonyos kritériumok alapján választják ki, hogy reprezentatív képet nyújthassanak különbözô gazdasági-szociális területekrôl. Minden kutatási területen kiválasztunk egy bizonyos számú egységet.
- Amelyek kötelesek beszolgáltatni a kért adatokat?
- A statisztikai törvény kötelezi ôket erre. Fontos azonban megérteni, hogy csupán egy vizsgált mintáról van szó, amelyet oly módon válogatunk ki, hogy a tôlük származó adatok országos szinten reprezentatívak legyenek. Ez egyben a mi hátrányunk is, mert a rendkívül nagy volumenû munka és a kisszámú személyzet miatt nem lehetséges statisztikailag megbízhatóbb adatokat nyerni nem csupán országos, de megyeszinten sem. A vizsgált egységek ugyanis valóban csak országos szinten képeznek reprezentatív mintát, megyeszinten nem feltétlenül. Ahhoz, hogy megyeszinten is pontosabb adatokat kaphassunk, a vizsgált egységek számát meg kellene növelnünk, ez azonban tetemes pluszköltséget, lényegesen nagyobb apparátust feltételezne, amit ma nem tudunk felvállalni. Ez azonban csak a havi kimutatások esetében van így, éves átlagban a megyeszintû kimutatás is reprezentatívnak számít. Így például az iparban, építôiparban, szállításban, kereskedelemben stb. végzett strukturális éves kimutatás kellô számú egységet vizsgál. Hasonló a helyzet a jövedelemmel kapcsolatos kimutatásainkkal. A havonta végzett adatgyûjtés országos szinten képez reprezentatív mintát, ám éves kimutatásunk már megyeszinten is érvényes adatot tartalmaz.
- A munka volumene nôtt az 1989-es fordulatot követôen, vagy összehasonlítható azzal?
- Mindenképpen nôtt. 1989 elôtt Maros megyében 240- 250 gazdasági egység mûködött, ma a cégjegyzékben több mint 20.000 bejegyzés szerepel. Ha leszámítjuk az inaktív cégeket, akkor is legalább 9-10 ezer marad. Ahhoz, hogy reprezentatív kimutatást végezzünk, legalább 1500 cégtôl kell bekérnünk az adatokat, azaz legkevesebb ötször annyitól, mint korábban. Ez azt jelenti, hogy egyenként minden egységet fel kell keresni, át kell nekik adni a statisztikai adatlapokat, megmagyarázni a tennivalót, követni a kitöltésüket. Ráadásul baj van a jelentési fegyelemmel is, mert míg '89 elôtt pártutasítás volt az adatok beszolgáltatása, most sokan csak hosszas kérlelés után hajlandók benyújtani a jelentést.
- Mennyire megbízhatóak ezek a statisztikai adatok, hisz tudjuk, hogy '89 elôtt nem lehetett mindig a reális adatokat lejelenteni?
- A törvény szerint minden adatszolgáltató szabadon nyilatkozhat. A rendelkezésünkre álló információk szerint azonban úgy ítélhetô meg, hogy a beszolgáltatott adatok legnagyobb hányada megfelel a valóságnak.
- Van lehetôségük arra, hogy ellenôrizzék ezeket az adatokat?
- Természetesen. Nincs ugyan túlságosan kiterjedt ellenôrzô tevékenységünk, s nem is az a célunk, hogy ellenôrzéseket végezzünk, s bírságokat rójunk ki azokra, akik hamis adatokat szolgáltatnak, de bizonyos lehetôségünk van az ellenôrzésre, amit ki is használunk. Munkatársaink sok esetben azért keresik fel az adatszolgáltató egységeket, hogy segítsék az adatlapok minél pontosabb kitöltését. Mint már említettem, a metodológia, az adatlapokra kerülô adatok kiszámításának módja az európai szabványok szerint megváltozott, s sokan még nincsenek teljesen tisztában azzal, hogyan is kell a beszolgáltatandó adatokat kiszámítani. Különösen akkor ütköznek nehézségekbe, ha a cég könyvelése nincs összhangban az európai könyvelési normákkal, hisz az adatokat már eszerint kell jelenteni. Visszatérve arra, hogy mennyire reálisak ezek az adatok, én is sok embert hallottam, akik kétségbe vonták a statisztikai kimutatások reális voltát. Meg kell azonban értenünk, hogy ezek átlagos adatok, s általában azok, akik az átlag alatt vannak azért, akik pedig fölötte vannak, azért vonják kétségbe a helyességüket. A statisztika azonban átlagértékekkel dolgozik, s nem tudja az egyedi eseteket külön kiemelni.
- Minden mutató értéke a viszonyítási alaptól is függ. Románia áttért az euróra mint referenciavalutára, mégis a pénzügyminisztérium továbbra is ragaszkodik a dollárhoz a költségvetés kidolgozásánál, mert dollártükörben Románia gazdasági helyzete jobbnak tûnik...
- Nem hiszem, hogy annyira fontos lenne, hogy a dollárhoz, vagy az euróhoz viszonyítjuk az adatokat. Azt sem hiszem, hogy manapság lehetséges, hogy a gazdasági helyzetet kedvezôbb színben tüntessük fel, mint amilyen a valóságban, mert az Európai Unió szakemberei is jelen vannak az országos statisztikai hivatalban, és nyomon követik a fejleményeket.
- S akkor mi indokolta, hogy nem tértek át minden téren az euróra?
- Ez pénzügyi, és nem statisztikai kérdés. Ami a mi szakterületünket illeti, az európai szakemberek együtt dolgoznak az országos statisztikai hivatal szakembereivel, s gyakorlatilag minden új metodológia bevezetését szigorúan ellenôrzik. Ezek a szakemberek nem csupán az irodában ülnek, hanem a vidéki helyszíneken is ellenôrzik az adatok feldolgozásának pontosságát és szakszerûségét.
- Mi a jelenlegi tendencia a statisztikával kapcsolatban? Az integráció után nô vagy csökken a statisztika jelentôsége?
- Minden kétséget kizáróan nôni fog. A nyugatiak mindig is sokat alapoztak a statisztikai adatokra, s ez ezután sem lesz másként. Kilencvenben, közvetlenül a rendszerváltás után, egy angol küldöttség látogatott meg, s a megye gazdaságára vonatkozó statisztikai adatokat kért. Hiába mondtam nekik, hogy az adatok megbízhatatlanok, ôket a hivatalos értékek érdekelték, csupán ezeket fogadták el hitelesnek. Ma is, az integrációs folyamatban kizárólag hivatalos statisztikai adatokat fogadnak el.
- Ez azt is jelenti azonban, hogy a statisztikával nagymértékben lehet manipulálni ezt a folyamatot...
- Ez nem igaz, mert be kell tartani bizonyos nagyon pontosan meghatározott lépéseket és metodológiát, amit az európai szakemberek szigorúan ellenôriznek. Hogy csak a nemrégiben lezajlott népszámlálásról és mezôgazdasági összeírásról szóljunk, nagyon sokan nem értették, hogy miért szükséges éppen most ezeket elvégezni. A válasz: azért, mert csatlakozási fejezet tárgyát képezik, s a mezôgazdaság az egyik legfontosabb terület, amely az EU-ban a legnagyobb költségvetési hányadot teszi ki. Nem lehetett tehát megkezdeni a tárgyalásokat, amíg az adatok nem álltak rendelkezésre, az adatok megszerzéséhez viszont szükség volt a felmérésre, amelyet az európai szakemberek közvetlen irányítása alatt végeztünk. Ôk mondták meg, hogy mit, mikor, hogyan csináljunk, hogy az adatok valósak legyenek. Ezért összegzésképpen csak azt tudom mondani, hogy a statisztika fontossága a jövôben feltétlenül csak nôni fog.
Újra megváltozott a hôdíj kiszámítása
Február 20-án életbe lépett a hôenergiadíj kiszámításáról, törlesztésérôl, a fizetésképtelen személyeknek nyújtandó támogatásról szóló 5-ös számú sürgôsségi kormányrendelet. Az új rendelkezés értelmében a fûtésóra nélküli tömbházakra leosztott hôdíj kiszámításakor nem az átlagfogyasztást, hanem a kazánházakra jutó órák által mért értékeket veszik figyelembe. A megváltozott számítási módról, a 5- ös számú rendelet által biztosított kedvezményekrôl Bota Edit, az Energomur közönségszolgálati irodájának vezetôje tájékoztatott.
- A héten kézbesítik a februárra esedékes fûtésszámlákat. Az értékek kiszámításakor mit vettek alapul?
- Az 5-ös számú kormányrendelet február 20- án lépett életbe, addig a 6-os számú határozatot alkalmaztuk. Ennek értelmében a mérôórák nélküli tömbházak lakóinak számlája összeállításakor a hôenergia-mérô órákkal ellátott tömbházak átlagfogyasztását vettük figyelembe. Az új sürgôsségi kormányrendelet értelmében az óra nélküli lakásokban ugyanúgy számítjuk ki a hôdíjat, mint decemberben és azelôtt, vagyis a kazánházakban felszerelt gázóra méréseit figyelembe véve, s az ennek alapján kiszámított hôdíjat fûtött felületekre leosztva. A februári fûtésszámlák kiszámításakor a február 1-19. közötti idôszakra, amikor még érvényes volt a 6-os számú rendelet, átlagfogyasztást veszünk alapul, míg február 20-28. között a kazánház által a fûtés elôállítása során elhasznált gázfogyasztás alapján számítunk. A hôenergia-mérô órával ellátott tömbházlakások esetében továbbra is a mérômûszer által mért értéket számlázzuk le.
- Az 5-ös sürgôsségi kormányrendelet milyen kedvezményeket biztosít a fogyasztóknak?
- Továbbra is fûtéspótlékot biztosít a kis jövedelmû személyeknek, ezeket a tulajdonosi társulásokon és polgármesteri hivatalokon keresztül igényelhetik az érintettek. Megmarad a 10 százalékos kedvezmény azoknak a tulajdonosi társulásoknak, amelyek idôben törlesztették a hôdíjat. Pontos számadatokkal még nem rendelkezünk azon társulásokról, amelyek a meghatározott idôpontig, vagyis február 28-ig teljes mértékben törlesztették a januári hôdíjat. Itt kell megemlíteni, hogy vannak olyan társulások, amelyek törlesztették a rájuk esô díjat, azonban fennmaradt a fûtéspótlékként szereplô összeg, vagyis az, amit a polgármesteri hivatal kell átutaljon. Fontos hangsúlyozni, hogy a kifizetett hôdíjra az említett társulások is megkapják a 10 százalékos kedvezményt, természetesen amennyiben idôben fizettek. A késedelmi kamatot abban az esetben halasztják el, ha az érintettek 2003. március 31-ig teljes mértékben törlesztik elmaradásaikat. Amennyiben 2004. december 31-ig a társulások folyamatosan kifizetik a hôdíjat, a késedelmi kamatot teljes mértékben eltörlik. Azonban amennyiben egyetlenegyszer nem tudják a határidôig kifizetni a hôenergia díját, elvesztik a fent említett kedvezményt - tájékoztatott Bota Edit.
Az Energomur szakemberei által felszerelt órákat idôben leolvasták, ennek ellenére a számlákon nem a leolvasott, hanem nagyobb mennyiség szerepelt - jelentette panaszát Nagy Károly tömbházfelelôs. Észrevételével felkerestük az Energomur illetékesét is, aki tisztázta a nézeteltérések eredetét, s megoldást ígért.
A kövesdombi Godeanu utca néhány tömbházában novemberben szerelték fel a hôenergia-mérô órákat - mondja Nagy Károly. - Decemberben már leolvasták a mért értékeket, azonban a januárban kézbesített számlákon nem a leolvasott mennyiség szerepelt. Januárban szintén leolvasták a mérôszerkezet által jegyzett mennyiséget, a számlákon azonban újra nagyobb mennyiséget tüntettek fel. A leolvasáskor mi is jelen voltunk, s lejegyeztük az adatokat. Kiszámítottuk, hogy januárban a leolvasott és leszámlázott mennyiség értéke között közel tízmillió lejes különbség van, a Godeanu utca 2-es lépcsôháza esetében. Írásos panaszt nyújtottunk be az Energomurhoz, kérve, hogy egyeztessék a leolvasott és leszámlázott értékeket, s tisztázzák a különbségeket. Egyelôre nem kaptunk választ - tájékoztatott a tömbházfelelôs.
A panaszt ismertettük Bota Edittel, az Energomur Közönségszolgálati irodájának vezetôjével, aki a következôket válaszolta: az órák leolvasásakor a mi küldöttünk mellett a lépcsôház, a lakótársulás képviselôje is jelen van, mindketten aláírják a jegyzôkönyvet. A decemberben elhasznált mennyiségeket december 20-a elôtt olvasták le. A fennmaradó tíz napra átlagfogyasztást számítottak. Ezért a decemberi számlán nem a leolvasott mennyiség szerepelt, hanem valamivel több, a különbséget a tíz napra becsült fogyasztás tette ki. A decemberi számlán nem szerepelt az új, leolvasott mennyiség (index nou). December végén alacsonyabbak voltak a hômérsékleti értékek, mint december elején, így a becsültnél nagyobb mennyiségû hôenergiát igényelt a fûtés. Éppen ezért a januári számlákon esetenként nagyobb mennyiség jelentkezett, mint a leolvasott, hiszen a decemberi többletmennyiséget is számlázták. Februárban kiegyenlítôdnek a különbségek, hiszen összevetik a decemberben és januárban leolvasott és leszámlázott értékeket. A decemberi és januári számlák kapcsán sok kérdés merült fel. Több tömbházfelelôs, adminisztrátor felkeresett minket elhozva a leolvasott, s az általuk is lejegyzett mennyiségeket, s összevetve azokat a leszámlázott értékekkel. A számlázási osztály szakemberei tisztázták a nézeteltéréseket, s tájékoztatták az érintetteket. Amennyiben kérdések merülnek fel, mindenkinek a rendelkezésére állunk - mondta Bota Edit.
Miután már egyszer a sajtó hasábjain, majd egy tévévitában is megvívták csatájukat, pénteken Eugen Nicolaescu liberális képviselô sajtótájékoztatón újból megvádolta Lucian Savut, a megyei közpénzügyi igazgatóság vezérigazgatóját, kijelentve, hogy "politikai utasításra szakmai visszaéléseket követ el". A liberális képviselô szerint az SZDP- gyûléseken Savu szakmai kérdésekrôl beszél, fenyegeti az ellenzéket, sôt, zaklatja azokat, akik nem a pártjának tagjai, vagy más elveket vallanak. Ismételten hangsúlyozta, hogy a vezérigazgatói tisztség összeférhetetlen a pártfunkcióval, bár Savu egyikrôl sem hajlandó lemondani. Sorozatos szakmai visszaéléseket emlegetett, amelyeket "politikai parancsra hajtott végre", s ezzel "patronálja a korrupció jelenségét a megyében, bátorítja az adócsalást és a pészédés hozzájárulásokat". Végül az NLP szóvivôje kijelentette, ellenôrzést fog követelni a pénzügyminisztériumtól Savu ellen.
- követelte felháborodva Lucian Savu a vádakra reagálva. Kijelentette: bár nincsenek konkrét bizonyítékai, tudja, hogy Eugen Nicolaescu "rendszeresen közbenjárt a parlamentben bizonyos, maffióta típusú üzemanyag-forgalmazó cégek védelmében". Ezért, tette hozzá, kérni fogja az Antikorrupciós Ügyészségtôl, vizsgálja meg a képviselô tevékenységét. Ugyanis szerinte az E. N. által támogatott "maffiótalánc" 30 milliárd lejjel károsította meg az államot, ugyanakkor furcsállta, hogy a pénzügyôrség ellenôrzései során nem találtak ezeknél a cégeknél rendellenességeket. Követelte, mondjon le mentelmi jogáról, hogy beperelhesse.
Újabb meghökkentô ötlettel állt elô tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester bemutatva azt a tervet, amelynek értelmében Marosszentgyörgy irányából a vasút helyén tervezi egy gyorsforgalmi terelôút megépítését a városon át, ami a nagyállomásnál torkollik a Dózsa György útba. A vasutat pedig, egy jogszabályra hivatkozva, amelynek értelmében a településeket átszelô folyóvizek a helyhatóságok tulajdonába kerülnek át, a turbinaárokban fogja végigvezetni. A terv szerint a vasút a lóversenypálya környékén halad az ipari övezetet érintve a Maros közeléig, majd egy kanyart leírva éri el a nagyállomást. Ez utóbbi felszámolását viszont csak egy távolabbi tervben látja megvalósíthatónak, annak ellenére, hogy véleménye szerint Marosvásárhelyen teljesen fölösleges, csupán múltbeli reminiszcencia a vasútállomás, mivel a vonatközlekedés a két fô irányba (Kolozsvár és Brassó) nagyon körülményes. A polgármester további érvei, hogy a turbina nagyon kevés áramot termel, az áramfejlesztô pedig csupán muzeális érték, s a turbinaárok csak arra jó, hogy az öngyilkosok beleugorjanak. Azzal a tervvel, amelyet a sajtótájékoztatón be is mutattak, a polgármester a fôvárosba készül, és elképzelései szerint a vasútra vonatkozó rész finanszírozása az országos vasúti társaságra, az útépítés költségei pedig a városra hárulnának, természetesen a megfelelô nemzetközi kölcsönök segítségével.
Mit szólnak a polgármester ötletéhez? - tettük fel a kérdést azon intézmények vezetôinek, amelyeknek valamilyen formában közük van a turbinaárokhoz.
Stefanescu Danut, a Környezetvédelmi Felügyelôség fôfelügyelôje nem óhajtotta kommentálni a tervet. Megtudtuk azonban, hogy a terv elkészítése bonyolult elôkészületeket, és óriási költségeket igényelne, mivel az esôvíz-levezetô csatornák is a turbinába torkollnak, azonkívül egyes ipari egységek vízellátására szolgál.
Az elektromossági vállalat szakemberei szerint az áramfejlesztônél több méteres szintkülönbséget kellene kiküszöbölni, s a zavaró tényezôn túl, a turbina medrét nem tartják elég mélynek arra, hogy abban az elektromos vezeték is elférjen, ami az összes híd újjáépítésének szükségességét vonná maga után.
Ioan Chioralia, a Vízügyi Igazgatóság vezetôje szerint a turbina egyelôre állami tulajdont képez, és a 2002. évi 107-es számú kormányhatározat mindössze arról szól, hogy a településeken áthaladó vízfolyások rendben tartását átadhatják a helyhatósá-goknak. A turbinaárok, amellett, hogy a legolcsóbb áramot állítja elô, több ipari egység vízellátását biztosítja, mint például az Elektromaros, a bútorgyár, és tartalékot jelent a vegyi kombinát számára, aminek a mûködéséhez másodpercenként egy köbméter víz szükséges.
- hangoztatta ezúttal is Dorin Florea, aki szerint a környezetvédôk felsôbb utasításra hallatják a szavuk, és a városnak nem volt sem erdeje, sem legelôi, ezeket ô szerezte vissza. Egyébként nem is olyan nagy dolog az a nyolc hektár erdô, amit máshol újratelepít majd - vélekedett. A tervét azok ellenzik, akik tele vannak komplexusokkal és európai ízû üres szólamokat pufogtatnak - mondta. Utalt arra is, hogy a környezetvédôk nem tiltakoztak egy másik építkezés kapcsán, ahol gyümölcsöst kell felszámolni.
Ígérete szerint Dorin Florea megbeszélést kezdeményez a Ballada utca lakóival, mivel a fôtér átalakítására vonatkozó terv szerint az egyik sáv a volt Iskola, valamint a Ballada utcán áthaladva csatlakozna a Cuza Voda utcához. Mivel a 4-es iskola udvarán a világbanki kölcsönbôl felépített épülettel az eredeti tervét - amelynek értelmében a kerteken át egy Enescu utcai házat kellett volna csak lebontani - megakadályozták, most a Ballada utca egyes lakóival kell egyezséget kötni, hogy házat, házhelyet vagy pénzt ajánljanak fel számukra, és az utca bal oldalán vezessék el az új utat, ami lehetôvé teszi, hogy a fôtér egyik fele sétálóutcává váljon.
A más településekrôl érkezô, engedélyek nélkül taxizó gépkocsivezetôk kiszûrése érdekében készített a polgármesteri hivatal egy vignettát, amelyet 23.000 lejért vásárolhatnak meg, és ragaszthatnak gépkocsijukra az engedéllyel rendelkezô taxisok. Ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott, már kétszázan éltek ezzel a lehetôséggel.
A Népújság kérdésére, hogy miért kellett a Cuza Voda utcára terelni a fôtéri forgalmat, amíg az említett szakaszon a gázvezetés miatt 30-40 centiméteres gödrök vannak, Dorin Florea azt válaszolta: abban reménykedtek, hogy a hét végén az idô lehetôvé teszi, hogy a Rózsák terén a kátyúkat eltüntessék. Egyébként elismételte, hogy a versenytárgyalás e téren is megtörtént, és addig is, amíg az idôjárás lehetôvé teszi a gödrök betömését, arra kéri a gépkocsivezetôket, hogy az útviszonyoknak megfelelôen vezessenek.
Woody Allennek mondta a mamája az Annie Hall címû filmben: lehet, hogy a világegyetem tágul, de Brooklyn egyelôre nem tágul, s ezzel úgy érzi, mindent megmondott: tessék fölkelni, tanulni, követni a világ (t)rendjét. Ez jut eszembe, amikor a gyermeteg nyilatkozataival folyamatosan nevetségessé váló, a szövetséget teljesen kompromittáló közleményekkel áll a nyilvánosság elé a Magyarok Világszövetségének Kárpát-medencei elnöksége.
Megdöbbentô, hogy a magát felelôsnek nevezô testület szemellenzôsen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a trend, az europolitika régen meghaladta, azaz szélsebesen elhúzott a szövetség régen begyepesedett, ásatag szólamai mellett, amelyekkel ma már nyilvánvalóan nincs mit kezdeni. Ha azt hiszik az urak, hogy az uniós csatlakozás helyett az elültetett vitézkötéses bokréták hajtanak a magyarságnak reális alternatívát, akkor régen rossz. A hervadozó bokréták márpedig azt jelzik, hogy a hitelesnek, profinak mondott politizálásuk beadta a végsô unalmast. Vagyis: nem lehet komolyan venni a világszövetséget. Ami megrázóbb: nem is tanácsos figyelni rá. Megértük volna ezt is? A jelek szerint: sajnos.
A szövetség sajtószolgálata által kiadott 2002. február 22-i nyilatkozat szerint ugyanis a Kárpát- medencei elnökség ellenszavazat és tartózkodás nélkül arról döntött, hogy az uniós csatlakozásról szóló áprilisi magyarországi népszavazáson NEM szavazatra biztatja Magyarország polgárait. Az "érvrendszer", amit szépen felsorakoztattak, aligha meggyôzô, mindössze egy rögeszmésen zavart keltô állapot fenntartásában lehet érdekelt.
Az, hogy nyilatkozattól nyilatkozatig történt valami, az már minket nem boldogít, legfeljebb az MVSZ Kárpát-medencei elnökségének következetlenségét, politikai dilettantizmusát igazolja, amivel megint csak nincs mit kezdeni. A következtetés levonása pedig állandóan késik.
Szóval: március 5-én megint nyilatkoztak egyet. Valamelyest puhítva a dolgokon, csatlakozást elutasító határozottságuk valahol mégis megbicsaklott, közleményükbôl némi zavarodottság olvasható ki. Azt mondják, hogy a Magyarok Világszövetségének elnöksége március 22-én nyílt ülésen alakítja ki álláspontját Magyarország EU-s csatlakozási kérdésében. A tanácskozásra meghívást kapnak a pártok vezetôi, a Százak Tanácsának tagjai, az MVSZ tag- és megyei szervezeteinek vezetôi. Mindezt azután, hogy az MVSZ Kárpát-medencei régiójának elnöksége február 22-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül hozott határozatában arra szólította fel Magyarország polgárait, hogy az áprilisi népszavazáson nemmel szavazzanak. Közben kiderült az is, hogy az MVSZ nyugati tisztségviselôi között többen szóltak Magyarország mihamarabbi EU-s csatlakozása mellett.
Hoppá! Van itt valami tévedés? Korán szóltunk volna: nincs politikai ráció az MVSZ-ben? Látnunk kell: van józan gondolkodás, jövôbelátás a hevülékenyekkel szemben. Nem vitás, vannak még az MVSZ-ért felelôsséget vállaló képviselôk, akik nem dobják a gyeplôt a lovak közé, s óvakodnak attól, hogy az MVSZ egyszer csak valamelyik be nem látható szakadékban kössön ki. Remélhetôleg lehet még fából vaskarikát! Az, hogy a Magyarok Világszövetsége végsô álláspontját a szövetség elnöksége március 22-i nyilvános ülésen fogja meghozni, az kétségkívül a Kárpát-medencei elnökség visszakozását, zurückjét jelenti. Könnyen meglehet a kiszólásairól harsány Kárpát-medencei elnökség rájött a "sulyokvetés" veszélyére, s hogy a köznevetség tárgyává ne tegye magát, lépésrôl lépésre farol ki maga állította csapdájából.
Mindenesetre kíváncsiak leszünk, mit fog tartalmazni a március 22-i MVSZ-közlemény. Öröm lesz nézni, ha a szavazati arány a csatlakozás mellett szól, a "nyugati blokk" gyôzedelmeskedik a népesebb "keleti tömb" felett. Így a valószínû és helyes. Az még talány, hogy a kudarcot, mármint a Kárpát-medencei elnökség EU-ellenességét hogy lehet majd megemészteni. Fôleg megmagyarázni. S akkor megint érdemes lesz elgondolkozni azon, a Világszövetség kiért van, ki képviseli hitelesen, megfontoltan a Kárpát-medencei magyarságot?
Patrubány Miklós nyilatkozta korábban, valahol: emlékeztetni kell a feledékeny Európát arra, hogy a huszadik században itt - az Egyesült Államok és mások asszisztálása mellett - feltrancsíroztak egy államot. Ennek nyúlványai a mai napig jajveszékelnek. És Európának ezt a helyzetet kezelnie kell. Persze nem lehet mindent Trianonnal okolni. A magunk hibáit, elôdeink vétkeit, hibáit is látnunk kell.
Nos hát így van, akkor meg kivel óhajt KEZELTETNI Patrubány Miklós, ha Európától elzárkózik?
A napokban Alexander Brodyról olvastam. Unokája Bródy Sándornak, és öccse Hunyady Sándornak a világpolgár úriember. Ô mondta: mindenekelôtt hasznos szeretnék lenni, nem politikus. A Harvard jogi karán végzett Brody úgy véli, az amerikainak semmit sem jelent a magyar honfoglalás. Nem biztos, hogy kifelé is azokat a jelképeket kellene mutogatni, amelyeket csak mi értünk, csak nekünk fontosak. Ahogyan a magyarokat nem hatja meg különösebben a Függetlenségi Nyilatkozat. Végre különbséget illenék tenni politikai és országos érdekek között. Nem tetszik Brodynak - mint fogalmaz - az a kocsmai verekedéshangulat, amelyben megrekedt az ország. Jobbat érdemelne. A maga módján megkülönböztetett szerepet. De persze eljutni az európai színvonalra nem azt jelenti, hogy fakítani kell az egyéni arcot.
Mi, erdélyi kisebbség, különösen hajlamosak vagyunk etnikai végzetességekrôl, egyéni arcunk pusztulásáról beszélni. Való igaz, az esedékes korszakfordító idô legalább annyira kulturális és politikai, mint amennyire gazdasági természetû kihívás. Számolni kell azzal, az unió magával hozza a teljes globalizációt is. Nem állhatunk elébe. Az egész világot átfogó hálózatok és folyamatok majd mindent megmozgatnak, s fittyet hánynak a nemzetállami határoknak. Meg lehet kísérelni ennek ellenállni, tiltakozni, elzárkózni, de ez aligha lesz több sérelmeket hánytorgató moralizálgatásnál. Igazából egy kimaradással járó lemaradás és elszigetelôdés járna beláthatatlan veszéllyel magyar közösségünkre nézve. Kívánkozik is a nem szeretett Tamás Gáspár Miklós keserû humora: "A kirekesztett, népszerûtlen kisebbségek véleménye az interneten sem érvényesül. Annál kevésbé, mert képviselôiknek számítógépük sincs."
Maradjunk annyiban: Brooklyn egyelôre nem tágul...
Ad notam: kárpátközi kisrókának de magas a budapesti szôlô… Tájékozott ismerôsöm, dr. Okos Tojás (a továbbiakban csak dr. O. T.) megosztja velem tévés gondolatait. Most az a témánk, hogy Magyarországon kezd visszatérni a nézôtábor a közszolgálati televízióhoz. Igaz, hogy inkább az idôsebb, az ötvenen felüliek korosztálya keres alternatívát a kukkolós mûsorokkal szemben. A "valóságshow"-k nézôtábora továbbra is 1,4-1,7 milliós marad. Mégis, például a Lagzi Lajcsi Szuperbulija (átcsábítva a TV2-rôl) megelôzte nézettségben az RTL Klub tavalyi év végi mûsorát. Vagy a Nem csak a 20 éveseké (sic!) a világ címû (Szenes Iván dalaiból készült) esztrádmûsor 1,6 milliós nézôszámmal büszkélkedhet, az Antal Imre Szeszélyes évszakok-ja pedig 1,7 milliós csúcsot ért el. Sôt a Híradó közönsége is 1 -1,3 milliós. Aki nézheti tehát a budapesti tévéket, az a bôség zavarával küzd nap mint nap. Vasárnap a NÉVshowR (az Ildikók és Zoltánok), hétfôn Operabál, kedden a Nem csak a 20 éveseké…, szerdán a Nádasbors (Nádas György mûsora), csütörtökön az Élesben (ez nem kimondottan humor, hanem "közéleti tolkshow", de tudjuk az Indul a nap dunás, a Napkelte emkettes, meg a Más-nap átévés tapasztalatából, hogy van nevetnivaló bennük, s itt nem feltétlenül az olyan agyserkentôkre gondolunk, mint az Ébredjen vidáman R. Székely Juliánnával vagy a Nevessen kétszer Verebes Istvánnal). Péntekre komoly szórakozás is jut, 23.40-tôl (román idô) a Bánk bán. Ám ha nem vagyunk prûdek, akkor bizony a többi csatornára is átkukkantunk. A TV2-n van magyar vígjátéksorozat (!), Tea a címe, a kulturális magaziné pláne ez: Propaganda, és mindet elhomályosítja a Big Brother - magyar reality show! (vasárnap kivételével minden áldott este.), az RTL Klubban pedig a Való világ (az is "magyar reality show), és ott vasárnap sincs pihenés. De van Mónika talk show, és van Fókusz (szórakoztató magazin), és van Esti Showder (talán még mindig a Fábri Sándor mûsora), és van Claudia-show, az is szórakoztató magazin… Tele a tévé talkkal és showval és mindenféle latin-magyar, angol-magyar hibridcímekkel (legjobban a "Promo sapiens - a legszínesebb mûsorajánló" tetszik).
Azt kell mondanunk, hogy már ettôl (illetve ezek hiányától) is kiakad a szórakozni vágyó erdélyi (s nem partiumi, mert ott más a helyzet) magyar. A szerencsésebb belsô tömbmagyar (tömbszékely) némileg vigasztalódhat, hiszen például a TVS Gyergyó meg a Polyp Tévé (Kézdivásárhely), az UTV (Székelyudvarhely) és a Csíki TV nézôi mégis kapnak valamit - ha konzerv formájában is! - a mónikasóból, a hetihetesbôl, a nemcsak-a-húszéveseké sóból, a claudiasóból stb., a Sastapsból (Sas József kabaréja), mi, megyénkbeli nézôk viszont ezektôl bután halunk meg. (Senkit se vigasztaljon az, hogy a felsoroltak között találni oly mûsort, amelyet az intelligens nézô is felfog esetleg. )
Mondja aztán dr. O. T. : ezek után világos, hogy miért tapsolja oly’ hálásan közönségünk (eme szûkebb pátriabéli) a színpadokon látható - legtöbbször a középszerûnél is alacsonyabb színvonalú vagy kifejezetten silány - "humoros" produkciókat!…
Jaj, szûkölök, hát oly kevés a kacagnivaló az életben, s azért örülünk annyira minden kis poénnak... Meg aztán nincs is igazi összehasonlítási alapunk, mert sem hazai színházaink, sem anyaországi, külhoni társulatok nemigen kényeztetnek el bennünket kiváló szatírával, magvas humorral. Okos Tojás professzor úr egy tanulmányt idéz végül: ez a mi vágyunk a tartalmas kikapcsolódásra, a szórakozásra, a humorra stb. mind onnan jön, hogy infantilisak vagyunk. Felkapom a fejem: tessééék? Nyugi, mondja dr. O. T. A Kárpát- medencében élô magyar kisebbség a világháborút követô négy évtizedben többszörös infantilizáción esett át. Infantilizálta nagyszüleinket, szüleinket (minket is) a kommunista hatalom ideológiája (persze a többségi nemzettel együtt). Infantilizálták az anyaország nélkül (árván) maradt magyarokat a kommunista országok többségi nemzetei (meggátolták mind az egyéni, mind az intézményes fejlôdésünket). Infantilizáló hatása volt a tudatnak, hogy a Duna-Tisza közén van egy igazi haza, az anyaország, amely nehéz helyzetünkben segítségünkre siet, vagy megoldja helyettünk a bonyolultabb feladatokat. (Más kérdés, hogy akkor sietett-é, amikor kellett, és amikor most megint "siet", nem hagy-é ismét Európán kívül mindannyiunkat, kiszúrva szemünk egy "magyarigazolvánnyal"…) Tudtuk, hogy nemcsak a "magasban" van hazánk, hanem van egy lüktetô- dobogó szív, egy igazi fôváros, ahol magyarul játszanak a színházakban, ahol az utcán magyarul beszélhetünk mi is, mert megértik gondjainkat, sôt vicceinket is, és a rendôrrel is boldogulunk valahogy, mert ô is csak magyar ember, " Biztos úr!", kisegíti trabcsinkat a körforgalomból. A két elôbbi (idézi dr. O. T. Huncik Péter dunaszerdahelyi pszichiátert) negatív, az utóbbi pozitív infantilizáció. Az ideológiai infantilizáció (amely egyébként a "béketábor" minden állampolgárát érintette) kevésbé frusztrált bennünket, mint a többségi nemzet részérôl jövô hasonló folyamat, annak diszkriminatív jellege kimondottan ellenünk irányult. Érthetô hát, miért nem gyengültek lényegesen azok a "kötelékek", melyek a kisebbségben élô magyarokat az anyaországhoz fûzik. Mi az anyaországban mindenható, mágikus erôt keresünk, amellyel legnehezebb helyzeteinket is megoldhatjuk. De még az egyszerû, rutindöntések esetében is folyamatos megerôsítést, részletekig menô tanácsokat várunk tôle. Képtelenek vagyunk autonóm módon viselkedni, hiszen fô gondunk éppen a félelem a magánytól. Ez a félelem az oka annak is, hogy nem fejlesztettük ki jogérvényesítô képességeinket, ehelyett inkább bagatellizáljuk saját gondjainkat, nem akarjuk észrevenni égetô problémáinkat, igyekszünk helyzetünknek csak a jó oldalát látni és láttatni. Már elsajátítottuk az alárendelt szerepet, azt, hogy a döntéseket másokra hagyjuk, és ezzel saját sorsunknak alakulásából is kivonjuk magunkat.
Ahá, mondom dr. O. T.-nak. Ahá! Ezért gôgöljük le a budapestieket, mondván: kabaréjuk számunkra törökül hangzik, mert a poénokat nem igazán értjük, a színészek nagy része ismeretlen a számunkra, különben is a pesti nyelv rettenetesen romlott, idegen… A magyar-magyarok hétköznapi beszédét felfogjuk ugyan, de ha például gazdasági, pénzügyi, politikai dolgokról vitáznak, akkor már képtelenek vagyunk követni ôket… Hiába pompáznak a NÉVshowR mûvészei, a mi kétlaki helyzetünkben már többet "mond" például egy Madalina Manole… A szinkronizált filmet sem igen nézzük, megszoktuk a román feliratozást, és kész. Humorból is nagyjából elég a vasárnap esti Divertis és persze Garcea, az idióta parasztfeleség és a hülye rendôr micsurini gyümölcse.
A "valóság-show" pedig erkölcstelen, gusztustalan, mocskos mûsor; tiszta nyereség, hogy kimaradunk belôle! Különben pedig a mi bigbröderünk nem Budapesten lakik, hanem (16-án indul a Prima tévén) - Bukarestben!
Ahol a nap is annak rendje és módja szerint felkel.
Szóval savanyú a show, barátaim. Érjük be azzal, amit kapunk. Tiltakozom az ellen, hogy gyermetegek volnánk. Nekünk az infantilizmuson belül is külön státus kell. Mi eltévésített székelymagyarok vagyunk!
Emlékeztetôül annyit, hogy az EMKE Maros megyei szervezete 2001 novemberében megválasztott új vezetôsége alapvetô kérdésnek tartotta a mûködéséhez szükséges intézményes keretek megteremtését. Ennek jegyében 2001 decemberében kéréssel fordult a megyei tanácshoz és a polgármesteri hivatalhoz egy megfelelô székhely biztosítása érdekében. A Marosvásárhelyen, valamint a megyében egyaránt mûködô szervezet számára ugyanis irodai tevékenysége lebonyolításához alkalmatlannak bizonyult a Közmûvelôdési Palotában immár évek óta szerzôdéses alapon biztosított 9,6 négyzetméteres helyiség, amelyet azelôtt raktárnak használtak.
Tavaly ilyenkor az EMKE megyei vezetôsége még reménykedett, hogy székház-ügye hamarosan rendezôdik. Kérését az EMKE 2003. januárjában felújította, úgy néz ki, hogy egy városi tanácsi határozat alapján a közeljövôben székházhoz jut az egyesület. Egyelôre egy Dózsa György vagy egy Bolyai utcai székház kiutalásáról van szó, melyik lesz, még eldöntésre vár. Az egyesület alapvetô elvként továbbra is fenntartja, hogy az 1885-ben létrejött Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület jogutódja Maros megyei szervezetének a néhány évtizeddel késôbb dr. Bernády György polgármester által épített Közmûvelôdési Palotában lehet a legméltóbb székhelye. Bezzeg, amikor a ma már nem mûködô VR Junimea nevû ifjúsági szervezetét a palotában székházhoz juttatták, az EMKE-rôl hallani sem akartak. Egyébként az egyesület tiltakozik a Cuvântul liber napilap szerdai számában megjelent vezércikk hangneme ellen, amelyben dühös támadás éri az egyesületet.
Dr. Ábrám Zoltán az egyesület szerdai sajtóértekezletén elmondta, protokollumot kívánnak kötni a megyei tanács vezetôségével, amely hosszabb távon szavatolná, hogy rendezvényeik lebonyolításához bérmentesen vehessék igénybe a Közmûvelôdési palota termeit. A tavaly ôszi Kôvirág Fesztiválra a városi tanács mûvelôdési bizottsága által jóváhagyott 25 millió lejbôl a polgármesteri hivatal mindössze 10 millió lejt utalt át az egyesület pénztárába. Az EMKE a számla kiegyenlítésére számít.
Ami a közeli eseményeket illeti, március 15-én a megyei szervezet a Pedagógus-szövetséggel együtt koszorúz a Petôfi-szobornál. Március 20-án bemutatják a legfrissebb EMKE-kiadványt, a Megy a gyûrû címû daloskönyvet.
60 millió lejt fordítottak a tavaly a héderfáji mûvelôdési otthon javítására. Beszakadt a fedele, ezért volt szükség a tetôzetjavításra és a belsô meszelésre. A fûtést is meg akarták oldani, ám amikor szétbontották a csempekályhát, kiderült, hogy annak alkotó elemei elégtek, s használhatatlanná vált. Az idén újrarakják a kályhát, új csempével borítják. Ugyanakkor csillárokat vásároltak, amelyeket az idén szerelnek fel. A munkálatok összértéke 30 millió lej.
Az 1556-os kormányhatározat januárban jelent meg, amely szerint az állattenyésztôk állami támogatást igényelhetnek, hat hónapos borjakra, az elôhasú üszôkre, a szarvasmarha-, sertés-, és juhhúsra. A közzétett jogszabályból nem derült ki világosan, hogy a szarvasmarha-tenyésztô egyesületek tagjai is jogosultak a támogatásokra vagy sem. A kormányhatározat alkalmazási módszertanában, amely február 18- án jelent meg, megfogalmazták: a szarvasmarha- tenyésztô egyesületek tagjai is jogosultak a támogatásokra. E téma kapcsán tartottak vitatalálkozót szombaton a Nyárád Menti Szarvasmarha-tenyésztô Egyesületek elnökei.
Fábián Attila mérnök elmondta, hogy a Nyárád mentén 9 ilyen egyesületet alakítottak Ákosfalván 400, Backamadarason 120, Nyárád- gálfalván 110, Nyárádszeredában 215, Havadon 109, Nyárád-magyaróson 130, Csíkfalván 160, Székelyhodoson 150, míg Nyárádremetén 180 taggal. Az egyesületek elnökei megalakították ezeknek az egyesületeknek a szövetségét, Nyárád Menti Szarvasmarha-tenyésztôk Szövetsége néven, amelynek viszont csupán az elnökök a tagjai. Tehát az egyesületek tagjait nem foglalták be a szövetségbe. Ez a tény bizonytalanságot idézett elô. Az történt, hogy a Romániai Szarvasmarha-tenyésztôk Országos Szövetsége Maros megyei fiókjának képviselôje felhívta Fábián Attila figyelmét, amennyiben nem csatlakoznak a megyei fiókhoz, nem juthatnak állami támogatáshoz.
A találkozón jelen volt dr. Baróthi Lajos, az Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztôk Föderációjának titkára. Szerinte az egyesületi tagok jogosultak a támogatásra. De, hogy a helyzetet teljesen tisztázzák, Fábián Attilának le kell adnia a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi igazgatóságnál az alapító okiratokat és kérvényeznie kell, hogy a Nyárád Menti Állattenyésztô Szövetséget a megyei mezôgazdasági igazgatóság is ismerje el megyei rangú szervezetnek. (Holott ezt tartalmazza a bírósági bejegyzés!) Dr. Baróthi Lajos úgy értékeli, hogy ez a helyzet csak Maros megyében áll fenn. Ugyanis három érdek kavarog: létezik a Romániai Szarvasmarha-tenyésztôk Országos Szövetsége Maros megyei fiókszervezete (A Fajállat-Kiválasztó és Szaporodásbiológiai Hivatal vonala), létezik a Megyei Szarvasmarha-tenyésztôk egyesülete, és mûködnek a kisrégiós érdekvédelmi csoportosulások, mint a Nyárád menti, amelyet a tagok saját maguk, demokratikusan szervezték. A Romániai Szarvasmarha-tenyésztôk Szövetsége Maros megyei fiókszerve